Címke: vdf (40)

Tevékenységtérkép

Kerékcsapágy csere

 A napokban egyéb okokból kifolyólag visszakerült hozzám az Ignis.
Régóta nem én hajtom már, hanem a feleségem.
Így elég hamar feltünt, hogy kissé zajos az autó menet közben, erős, morgó hangot ad sebességi fokozat és motorfordulatszámtól függetlenül, így 90%-ig biztosra vettem, hogy a kerékcsapágy adja a hangot. Fel is hívtam, meg is rendeltem a VDF-nél a csapágyat, valamint egy termosztátot és egy hűtősapkát, ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a napokban randomszerűen kinyomja a hűtővizet az autó :o  És gyakorlatilag nem függ semmitől sem. Sem használattól, sem sebességtől, sem terheléstől, sem külső hőmérséklettől, így egy kissé tanácstalanul állok a jelenség, a probléma előtt. De sajnos vagyunk így ezzel egy páran, olvastam, hogy mások is küzdenek ilyen problémával, van olyan aki már 2 éve (annak ellenére, hogy volt aki bemondta, hogy minden bizonnyal hengerfejes a kocsi...   a hengerfejes kocsi nyílván elmegy még 2 évet..  ) na mindegy, egyelőre tapogatózás van, jobbat nem tudok. Üzemi hőfokon minden cső egyformán meleg, ebből arra következtetek, hogy a termosztát egyébként rendben van, ahogyan a vízpumpa is, sőt a hűtőradiátor is, mert hogy megfordul benne a víz rendesen. A kiegyenlítőtartályba kinyomott víz pedig tiszta, tehát nincs lerakódásokkal vegyítve, ami esetleg arra engedne következtetni, hogy valahonnan mossa a szutykot kifele, mondjuk egy eltömődött, lerakódásokkal teli radiátorból...  ráadásul van hogy 10km-t megy forrás nélkül, van hogy 50km-t.
 Na de kanyarodjunk vissza a kerékcsapágyhoz egyelőre, hiszen régen szívatott már meg ennyire  egy csapágycsere. Röviden összefoglalva gyakorlatilag nem szopódtunk be mindennel, igazából csak azzal amihez hozzá kellett nyúlni.... minden össze volt gyógyulva gyakorlatilag mindennel. A lengéscsillapító alsó bekötési pontjai, a kormányösszekötő gömbfej, a tengelycsonk anya, az alsótámasztó gömbfej rögzító csavarja. Szószerint mindennel szívtunk. De annak nagyon örülök, hogy végül nem az otthoni és egyedüli szerelés mellett döntöttem, hanem hogy Lajos bácsival közösen majd megoldjuk a telken, ahol szoktuk. Mindig úgy vagyok, hogy nem akarom terhelni a hülyeségeimmel, s mindig úgy alakul, hogy nem tudom kihagyni, hanyagolni a szerelésből és nagyon sokat és sokszor kihúzott már a sz.rból, amit ezúton is nagyon köszönök!!!  Nos, most sem volt ez másként, jól jöttek a szerszámai, az eszközei, és az ötletei, valamint a két keze is.
 A hozzávetőlegesen 40 perces szerelésből simán csináltunk egy 3 órás szervízt, ezáltal már a vizes problémát nem akartam a mai napon erőltetni sem a fáradtság, sem az idegállapotom miatt :D , mert olyan nincs, hogy egyik csavar sem akart például meglazulni, vagy szétjönni, mindegyikkel hosszasan birkózni kellet. Sőt az egyik erősített(!!!) szárú keresztkulcsom is beadta a kulcsot, miközben a tengelycsonk anyát próbáltuk volna lelazítani. Egyszerűen leszakadt a feje a pics.ba. :o
A csavarokkal való sz.pás után persze volt még játék a csapágy eltávolításával is, de koránt sem annyi, mint amennyire számítottunk, pedig az is szeret belegyógyulni a kerékagy házába...
 Mindegy, mert végülis sikerült kicserélni a csapágyat, s már a kerékagy összeállítása után hamar kiderült, hogy ez adta a hangot, hiszen az újnak semmilyen rendellenes, vagy surlódó hangja nem volt. Tehát végülis megérte az a kis szívás és szentségelés, mert a szerelés ezen része eredményesen zárult, csak ugye nem így terveztük, hogy ennyi időt fog igénybe venni.
 Sőt a hazaút alkalmával is erősen szembetűnő volt, hogy nincs már az a morgó hang, ismét kellemes és beszélgetős autó lett belőle, aminek nagyon örülök, hiszen idén 19 éves és még mindig nagyon szeretem, jó vele közlekedni, pedig "csak egy Suzuki". Legalábbis mások így tekintenek rá...
 Minden esetre a vizes történettel kapcsolatosan erősen tanácstalan vagyok, hogy mi okozhatja, és jó lenne fényt deríteni rá. Minden esetre nem füstöl, nincs víz az olajban, és  nincs olaj a vízben. Hirtelen ezek jutottak eszembe az esetleges hengerfejesség kapcsán. A termosztát egyébként hozzávetőlegesen szerintem talán 3 éves lehet benne, de azt is kizárnám, hiszen ha besz.rik, akkor az besz.rik, olyan nincs, hogy ma jó, holnap meg már nem, de holnapután ismét jó...
 Minden esetre most annyit tettem, hogy a hűtősapkát lecseréltem, hátha az abban lévő szelep tapadt le esetleg, s amiatt nem szívja vissza a kiegyenlítőtartályból a hűtőfolyadékot időszakosan, hanem csak kifele nyomja...
 Valamint a fényszórók ismét megértek egy polírozásra lassan, így ezekre majd sort akarok keríteni, mert kezdenek beopálosodni. 

Olajcsere

Egy újabb periódus ismét eltelt (sőt egy picit túl is szaladt), így amint tudtam beütemeztem az időszakos szervizt.
De ezúttal a váltóban is cserére került a hajrtómű olaj. Tekintettel arra, hogy ez némileg egyszerűbb, ha nem otthoni körülmények között kerít rá sort az ember, így egyeztettem Laci barátommal és péntekre beütemeztük a szervízében az olajcserét, mondván, hogy egyszerűbb lesz ha nem gravitáció által folyatjuk be az olajat a váltóba, hanem felküldjük nagy nyomással. De persze túl egyszerű lett volna, ha minden rendben zajlik, ugyanis az olajszint ellenőrző furat csavarja nem igazán akart kijönni a helyéről... így végül mégis csak a lassan becsorgatós módszer játszott a levegőztető nyíláson keresztül. Ami ezáltal nem 10 perces munka volt, hanem kb 1 órás.
Motorolaj Eneos Premium 10w-40 mellé kapott K2 Militec-es adalékot a motor, a váltó pedig Xado Stage1-t, ezek legutóbb is jól beváltak és csendesebbé tették.
Továbbá cserére ítéltem a termosztátot is az autóban, mivel még gyári volt benne. Ez szintén egy nagyon finom kis munka ezen a motoron, ugyanis a szívósort frankón le kell bontani róla ahhoz, hogy hozzáférj a termosztát házhoz. Ehhez pedig gyakorlatilag le kell bontani az injektor sort is, valamint a fojtószelepházat, a levegőszűrő házat, az összes érzékelőt és szenzort a felső részről. De ez csak elsőre tűnik rettenetes melónak, valójában 1 óra alatt megvan az egész (szét és összeszerelés is egyben a hűtőfolyadék feltöltéssel együtt).

Motorolaj: Eneos Premium 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
Km-óra állása: 292409
Hajtómű olaj: 75w-90 Gulf

Nem tudtam őszintén mosolyogni...

 Tegnap reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondoltam, hogy a Puntoval megyek intézni a dolgom, meg melóba is. 
Reggel el is indultam a szomszédos településen lévő Tüzépre megrendelni az építőanyagokat.
Amint meghúztam az ablakot, menetközben iszonyatos benzinszag áradt befelé, de nem kimondottan az ablakon keresztül, sokkal inkább a létrejött huzat volt az ami rántotta befelé a benzinszagot.
Alig vártam hogy visszaérjek Miskolcra, az autósbolt előtt szét is kaptam gyorsan, a hátsó ülés alatti takarólemezt eltávolítva a következő kép fogadott. Az üzemanyag pumpa gyakorlatilag áll a benzinben szó szerint, a tank tetején szintén állt a benzin. :( A csöveket megmozgatva hamar szembesültem a ténnyel mely szerint a nyomóág műanyag csonkja tőben el van repedve, így szállítás közben jelentős mennyiséget fúj ki a szivattyú gyakorlatilag önmagára... :(
Beazonosítottam, megrendeltem.
Megérkezett potom sok Forintért, de természetesen a komplett üzemanyagszivattyúnak nem tartozéka a tömítés.... így rendeltem azt is inkább újat.
Miután ez is megjött, neki is láttam a szerelésnek, majd gyorsan abba is hagytam, ugyanis a Punto esetében az utastér felőle van behelyezve az üzemanyagszivattyú a maga 140mm-es átmérőjével egy 152mm-es szerelőnyíláson keresztül, ami épp olyan, mint egy üveglap mögé helyezett pina..... látod hogy ott van, de nem igazán férsz hozzá sehogyan sem...
Így rendeltem egy ÜZEMANYAGSZIVATTYÚ KISZERELŐ SZERSZÁMOT is,  potom pénzért, mert abból sok van ugye... Ez gyakorlatilag egy 3 karos állítható szerszám, ami a 3 körmös olajszűrő leszedőhöz hasonlít leginkább, csak ennek nem gömbölyűek a lábai, hanem laposak, ezáltal a szűk helyen is leférnek, majd egy 24-es kulccsal rá lehet fogni s letekerni a 20 évvel ezelőtt felcsavart műanyag szorító anyát.
Erő persze még ekkor is kell hozá bőven. Már már azt hittem a műanyag fog eltörni, de szerencsére kibírta a lazítást.
Ezt követően kivettem a tankból  arégi szivattyút és a tömítést, majd ezekből bekerültek az újak, s kezdődhetett az összeszerelés fázisa.
Nem volt teljesen egyszerű dolog mindez egy bolt előtt az út szélén, de mivel szereti az ember a kihívásokat, így sikerült ezt is megoldani.
Köszönet a VDF-KER-nek a beszerzésekért, valamint Sipinek a lelki támogatásért!

Első futómű csere

 Hozzávetőlegesen, talána napra pontotsan 3 évvel ezelőtt ugrottam neki az első futómű rendbe tételének, ami ki is tartott mostanáig. Akkor cseréltem rajta az összes szilentblokkot gyakorlatilag. 
Mostanra azonban sajnos érezhetővé, hallhatóvá vált, hogy az alsó támasztó gömbfejek is odavannak sajnos.
Ennél a típusnál nincs lehetőség a talpasok cseréjére, csak abban az esetben ha komplett lengőkart cserél alatta az ember.
De ha meg már úgy is le van bontva majd a futómú alóla, s annak idején úgy is beleszakadt az egyik M8-as csavar a stabilizátor rúd rögzítésénél, s a stabilizátor rúd lebontása nélkül úgy sem cserélhetőek a lengőkarok, így nem volt kérdés, hogy a szilentek is cserélve lesznek. Inkább egy füst alatt menjen le a csere, úgy voltam vele.
 Meg is rendeltem hozzá mindent, ami cserére lett ítélve, miután Sipi barátomnál alánéztünk a csápos emelőn, hogy mi az ami megmozdulhatott, mi az ami hangot adhat.
Másnapra gyakorlatilag minden itt volt hozzá, annak ellenére hogy külföldről jött, s előző nap délutánján rendeltem meg... némelyik beszállító példát vehetne róluk...  de ezt már Vinczy kolléga részletezte a napokban, aki felétételezem hogy hasonló kaliberű "kedvezménnyel" rendelkezik a "nagy nevű" alkatrész forgalmazóknál...   
Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon gyorsan megérkezett hozzá minden, amire csak szükségem volt a cseréhez, és nem voltak benne nem stimmelö alkatrészek sem, vagy eltérő cikkszámúak.
 Időközben viszont úgy alakult, hogy a tervezett szabadidőmbe ismét kicsit beleszólt az élet, így választhattam, hogy vagy jegelem a cseréjét, vagy szervízben oldjuk meg a javítást.  Sokat halogatni nem szerettem volna, miután már tisztában voltam azzal, hogy mi adja a hangokat, s nem szerettem volna azt sem megvárni, hogy kiszakadjon alóla a talpas. Bár mint tudjuk ez ilyen pszichés dolog. Miután tudod, már sokkal jobban zavarnak ugyanazok a hangok, mint előtte. :)
Fel is kerestem Sípos Laci barátomat gyorsban telefonon, hogy valamikor nem lehetne-e gyorsban beszúrni az autót a szervízbe, mert nekem sajnos nem fog beleférni az időmbe mostanság. Ráadásul azt is bekell látni, hogy csápos emelőn egyszerűbb az élet ilyen szempontból, mint a földön fetrengeni egy felbakolt kocsi alatt.  Előbbivel kb 1-1,5 óra a csere ideje, utóbbival legalább fél napos szopás van. :)
 Sipi jó fej volt és csütörtökre betudta nyomni az egyik csáposra az autót, aminek nagyon örültem, s le is vittük hozzá előző nap hogy reggel tudjanak is hozzákezdeni a cserékhez. És délután már mehettem is az autóért, miután végeztem melóban.

 Így a  Sila Front Car Kft, valamint a  VDF-KER Kft  jóvoltából gyakorlatilag pillanatok alatt megoldódott a futómű problémánk, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon köszönöm!

Bajnoki futam győzelem - szopórolleren...

 A történet hozzávetőlegesen még kb Októberre nyúlik vissza, de ez most ilyen hosszú verseny volt, ami ha minden igaz talán most tekinthető befejezettnek.
 Akkor tájt, kezdtem szembesülni azzal a jelenséggel, hogy lassú, fokozatos gázadásnál az autó mint ha megtorpanna. Dinamikus gyorsításnál ez a jelenség sosem mutatkozott, de ha kényelmesen, nem kapkodva haladtunk valahova, akkor folyamatosan tapasztaltam. Ráadásul ez a torpanás, mindig valahol 2000-2500-as fordulat között volt csak tapasztalható, sem alatta, sem felette.
Akinek csak említettem a jelenséget, mindenkinek az volt az egybehangzó véleménye, hogy ez bizony valami gyújtás probléma jelenségre utalhat. Hibakódot természetesen nem dobott fel az autó, s nem is tárolt, hiába is próbáltam kiolvasni belőle. Ha élő adatokat figyeltünk rajta, akkor sem mutatott a jelenség kapcsán semmit, ami eléggé érdekes volt, összesen egyszer jelzett egy gyújtás kihagyást a vizsgálatok során.
 Mivel mindenki a gyújtásra szavazott, én még mellé állítottam azt is a fejemben, hogy bizony 270000 km van már a motorban, s ez idő alatt csak gyertyák voltak cserélve, kvázi valóban lehet hogy trafó, vagy kábel, vagy esetleg gyertya...
Ezen felbuzdulva be is szereztem hozzá a Delphi gyújtó trafókat, a Tesla gyújtókábeleket, valamint a gyertyákat is annak ellenére hogy kb 15000 km-rel ezelőtt voltak cserélve benne. Gyertyákból  IK20TT Iridium gyertyák kerültek bele, trafóból meg Delphi mert talán az olyan gyárihoz közeli.
 A lényeg, hogy a fent említett alkatrészek cseréjét követően sajnos továbbra is fenn állt a hibajelenség, mely szerint 2000-2500-as fordulat között, ejti a fordulatot egy-egy pillanatra, de hibát nem hoz s nem tárol.
Addig meddig tanakodtunk többed magammal, míg nem felhívtam egy polskis cimborát, aki az említett jelenség kapcsán, valamint a cserélt alkatrészeket figyelembe véve, továbbá azt is, hogy a jelenség ugyanúgy fenn áll ahogyan eddig is, gyorsan végig gondolva az esetet, egy kérdést tett fel csupán.: "A gáz pedál mechanikus, vagy elektronikus az autóban?"
Mondtam neki, hogy mechanikus, hiszen bowden húzza. Jött is a válasz egyből, hogy akkor a fojtószelep környékén keresgéljek már, mert bizony annak biztosan van egy fojtó-szelep állás érzékelő potmétere, ami jelet közvetít az ECU felé, s jó eséllyel ez van kikopva egy bizonyos tartományban, ezért van hogy ehhez a szakaszhoz érve a computer azt érzékeli, mint ha elvenném a  gázt egy pillanatra, pedig valójában nem.
Akkor ott helyben meg is rendeltem az alkatrészt, ami másnapra meg is érkezett, ki is lett cserélve, az autó pedig nem produkálta többé ezt a jelenséget. Sem lassú, sem gyors gázadásra nem ejtette el a fordulatot egy pillanatra sem, így nagy volt a boldogság.
 Tartott is ez kb másnap reggelig talán, amikor is az autó úgy gondolta mindenféle előzmény nélkül, hogy Ő márpedig ma nem indul be. Forgat szépen, ameddig csak akarom, de nem kapja el s nem is röffen. Érdekes egy jelenség volt ez számomra, hiszen sosem csinált ilyet eddig. Szomorú voltam s tanácstalan, ráadásul időhiánnyal is küzdök egy ideje, így tudtam hogy ezzel bizony nem lesz kapacitásom foglalkozni sajnos, és külső segítségre lesz szükségem. 
Le is beszéltem a szervizes ismerőssel a dolgot, küldött is egy autómentőt a kocsiért, majd folyamatos konzultálás mellett megindult a probléma feltárása.  Elég hamar sikerült eljutni oda, hogy az injektorok mint ha nem adnának megfelelő szórásképet a porlasztás során ugyanis gyakorlatilag 4-ből 3 behugyoz a hengerbe, 1 pedig porlaszt.
Utánanéztem, gyakorlatilag 40.000.-/db áron tudok hozzá rendelni ha valóban ez a baja, akkor ne ezen múljon a boldogság, s ezt is annak tudtam be, hogy gyakorlatilag 270000 km alatt akár tönkre is mehettek, hiszen volt aki cserélt már injektort 30000 km alatt is.
Laci barátom volt az egyetlen, aki próbált lebeszélni az új alkatrészek rendeléséről, én meg egyre jobban hajlottam rá mégis, hiszen szerettem volna hogy az autó ismét menjen szépen és tegye a dolgát. Szervizesekkel is beszéltem, aki alátámasztani tudták csak a problémát, hiszen ha összerakták akkor folyton ugyanaz volt a jelenség, s csak 10-ből 1-szer indult be.  Annyi szerencsém volt, hogy még a rendelés előtt Lacinak egy ismerőse nem régiben vásárolt egy alkatrészt, s Laci emlékezett rá, így felhívta a srácot, aki adott egy telefonszámot.   Kicsit vonakodva ugyan, de felhívtam végül, s megemlítettem a problémámat. Emberünk meg közölte, hogy semmi gond, van injektor ehhez a típushoz 9000.-ért, ami egy 60000 km-t futott autóból került bontásra. Gondoltam magamban, hogy 9000*4 még mindig csak 36000.- s nem pedig 160000.- ha rendelem....   Addig meddig járt az agyam, míg emberünk hozzá nem tette, hogy a 9000-ben benne van a híd is az injektorokhoz. Itt egy kicsit meglepődve kérdeztem vissza, hogy 9000-ért akkor gyakorlatilag a komplett sort kapom a híddal együtt? S jött a válasz azonnal, hogy természetesen igen... mondanom sem kell, hogy még aznap délután útra keltünk a kis családommal Egerbe, és megejtettük a vásárlást.
Az autó ekkor kb 4 napja nem volt nálam, és épp hétvége jött. Gond egy szál sem, ne ezen múljon a boldogság, majd eljön a hétfő és szépen beszerelik az alkatrészt én meg elhozhatom az autót.
Ez majdnem így is lett, azzal az apró különbséggel, hogy az autó ezzel az injektor sorral sem indult be. A szóráskép szebb lett ugyan, de ezt kb lefosom, mert ugyanúgy nem indul... 
Újabb napok teltek el, többszöri szétszedések és összerakások, melyek során az autó random-szerűen indítható volt, s pont ugyanígy nem...
Hibát továbbra sem hozott, s nem is tárolt. 
Ha kedve volt, akkor beindult gyakorlatilag alig hogy elfordítottuk a kulcsot, ha pedig nem volt kedve, akkor bármit is csinálhattak vele.
Már előkerült a pótkulcs is, gondolván nem-e az Immo-chip okoz valami kis galibát. De sajnos azzal sem indult.
Szikra volt, benzin volt, levegő is csak akadt valahonnan, mert nem vákumban indítottuk... de mégsem.
Akárkinek is mondtam, mindenki azt mondta hogy ilyen nincs! Ha van szikra, ha van benzin, akkor annak mennie kell! Vagy legalább puffannia egyet-egyet, de ez nem tette.
Már lebontották a leömlőt, a kipufogót, hogy nem-e esetleg a katalizátor szakadt össze s nem-e az tömíti el a robbanás, kipufogás útját. De nem találtak semmit. Így megbontották a szívó oldalt de természetesen ott sem találtak semmit ami nem odaillő lett volna.
 A napok teltek, a hajam hullott, az autó pedig hol indult, hol nem. :(
Kétszer sikerült beleesni abba a hibába is, hogy elhoztuk az autót, mert 1 napja megbízhatóan indult a szervizben hidegen is és melegen is. Majd másnap hiába indultunk volna vele, a jelenség ugyanez volt. Ismételten mentő vitte a város másik végébe. :(
 Teltek a napok, sőt a hetek gyakorlatilag, de konkrét hibát továbbra sem találtak rajta, s mindenki mindig oda lyukadt ki, hogy ennek bizony indulnia kellene a fizika törvényei szerint, de mégsem. :(
Már specialistákat kerestünk, bár voltak akik inkább papot javasoltak, meg szentelt vizet....
Az egyik szaki neki is állt, töviről-hegyire átnézte, de nem talált semmit sem 2,5 nap alatt. :( Tanácstalanok voltunk teljes mértékben.
A napok továbbra is teltek, a kicserélt alkatrészek száma is egyre növekedett, melynek során cserélődött a vezérmű tengely jeladó, a főtengely jeladó, a légtömegmérő, már benéztek a vezérléshez is de nem volt semmi rendellenesség. Ráadásul ha átugrott volna, vagy nem feszített volna rendesen, akkor egyszer sem indult volna be. Így ezt elvi és gyakorlati szinten is elvetettük.
Lekerült már az üzemanyag tank is, amiben cserélve lett az üzemanyag szivattyú is, valamint a csövek is át lettek fújva hogy nincsen-e bennük dugulás.
Az összes testelési pontot átnézték, mert voltak ilyen tippek is, és találtak is egy problémásat, aminek a cseréje úgy nézett ki, hogy megoldja a helyzetet így 4 héttel a felmerült jelenséget követően.
Nagy volt az öröm és a boldogság, hiszen December 23-án délután az autót elhoztam a szervizből, miután 1,5 napon át indult hidegben is melegben is. Éjjel eljöttem vele dolgozni, annyi hogy másnap délelőtt már nem tudtam vele hazamenni... A jelenség ugyanaz volt, csak forgat, de nem röffen...
 Ekkor már kellően dühös voltam mindenre, az autóra, a szervízre, de még gyakorlatilag a madarakra is...   Felmerült már bennem is az eladás ötlete, de lássuk be, ki venne olyan autót piaci áron, ami nem indul be... így el is vetettem annak ellenére, hogy már mindenki ezt szajkózta lassan a környezetemben... Valahogy mindig az volt előttem, hogy eddig nem volt semmi "látványos" problémája, így egy szavam sem lehet.
 24-én délelőtt Attila kollégám Attila barátjával beszéltünk hosszasan telefonon, aki kellően elszántnak tünt, s csak mondta és mondta és mondta, hogy olyan nincs, hogy van minden és mégsincs semmi... :)    Annak mennie kell!!!  Hozzátok ki hozzám, majd én megnézem, volt már ehhez hasonlóm, és mindig az a baj, hogy mások átugranak valami alapvető dolog felett, s nem veszik észre.
Gyorsan megvitattuk, majd el is vetettük, hogy a kollégám kivontat Miskolcról 30 km-re, mivel takony köd volt, meg hideg, ráadásul 24-e, ami pont olyan mint a Húsvét, meg mint a Halottak napja, amikor még azok is autóba ülnek, akik egyébként csak évente 2-szer vezetnek.... Jobbnak láttam nem kockáztatni,  s inkább mentővel vitettem ki, még ha anyagilag rosszabbul is jártam, de inkább ez kerüljön többe mint a lakatolás... ;)
 Attila délben már hívott, hogy az autó indul, de nem adja vissza, mert valami nem kerek vele, és mindenképpen ráakar jönni, hogy mi okozza a hibát, mert ez így nem állapot. Szétkapott rajta mindent Ő is, vizsgált, mért, lámpázott mindent amit csak tudott, már kikerült a motorvezérlő is...
25-én eljutottunk oda (mondhatni közösen), hogy indítózáskor adnak szikrát a gyertyák, de csak vagy 2-őt, majd megszűnnek valami miatt. Ha lehúzza a Delphi trafókat, majd visszarakja a régieket, akkor indítható az autó. Ha csak az egyik trafót cseréli, akkor is indítható az autó 10-ből 10-szer, bármelyik trafó legyen is cserélve. Ha az új trafó van benne, akkor többnyire nem indítható az autó. Ha a régi trafó bekerül és beindul az autó, utána már indítható az új trafókkal is gond nélkül...
 Érdekes egy dolog, nincs rá igazából magyarázat. De bevallom nem is érdekel az ettől konkrétabb hiba megállapítása, annyi érdekel csupán, hogy az autó induljon ha indítani akarom. S ha ehhez az kell, hogy az új trafókat kidobjam, akkor kidobom s visszakerülnek a régiek bele. Hogy ez most gyári hiba, öntés hiba, tekercs hiba, vagy vízér esetleg, leszarom... az is lehet hogy a Suzuki rendszere nem Like-olja a Delphi trafókat, csak a gyári Denso-kat.
Passz.
Egyelőre indul, és remélem így is marad végre, mert felidézve az elmúlt 5 hét eseményeit, a jelenség kb azután jelentkezett, hogy komplett gyújtást cseréltünk rajta. Remélem nem csak véletlen egybeesés.

2017...2018

 Az úgy túl egyszerű lett volna valószínűleg, ha esemény nélkül zárható le a tavalyi év...
Most már magam sem tudom hogy igazából ez az eset mennyire nyúlik vissza, s valójában azt sem, hogy mi volt hamarabb, a tyúk-e, avagy a tojás.
 Karácsony másodnapján esti órákban épp hazafelé tartottunk abban a kellemes takony időben és takony ködben, mikor Miskolc határában arra lettem figyelmes, hogy sajnos nem nagyon van fékhatás mint olyan az autón. Kvázi a fékpedál hamarabb éri el a padlólemezt, mint sem hogy bármiféle lassulás érezhető lenne az autón. :( Nem voltam túl nyugodt, és boldog sem, hiszen családilag autóztunk hazafelé. De mivel kellően gyér forgalom volt az utakon, így egy kis gépészkedéssel és kellően lassan szépen hazaevickéltünk némi kézifék rásegítéssel. Jobb lehetőség hiányában elkezdtem hát az interneten böngészni a hiba kapcsán, és sorra szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy valószínűleg az ABS-kocka lesz a hiba okozója. Ettől végképp nem voltam boldog, hiszen nem olcsó tétel újonnan, a (mások által) felújítottal pedig (ahogyan a váltó esetében is) vannak fenntartásaim.
Tovább boncolgattam hát a témát az év utolsó napjaiban, felkerestem Sipi barátunkat is többek között, hogy neki mi a véleménye, ugyanis nemrégiben nála jártam ABS-hiba kapcsán szintén ötletelni. Nem voltam benne biztos, hogy a két dolog összefügg egymással, ezért voltam kíváncsi az Ő véleményére is. 
Történt ugyanis, hogy pár hete sorra dobta fel az autó az ABS-hibajelzést gyakorlatilag mindentől függetlenül, s pont ilyen random-szerűen törölte is a hibát. Azt hiszem talán az ilyen eset az ami a legvacakabbul lenyomozható, beazonosítható. Szerencsére még a Lengyelországi kirándulásunk előtt sikerült Lacival nyakon csípni a hibát és kizárni az (már akkor is felmerült) ABS-kockát. Akkor a gép azt mutatta, hogy a jobb hátsó keréknél nem érzékel valami miatt rendesen a szenzor, aminek lehet oka a fékpor általi szennyeződés a szenzoron, esetleg az ABS gyűrű fogainak eltömődése a fékportól, esetleg a gyűrű megrepedése, a szenzor vezetékének a megszakadása, a szenzor nem megfelelő távolsága a gyűrűtől, esetleg a gyűrű fogainak az állapot romlása.... tehát lehet egy pár variáció, de mindenképp a jobb hátsó keréknél keresendő majd a probléma. Tekintettel arra, hogy ekkor már felmerült az ABS-kocka probléma, igyekeztem jobban utánajárni a dolognak, aminek is az lett az eredménye, hogy rá kellett jönnöm arra tényre, mely szerint az esetlegesen felmerülő problémát Én magam okozhattam, mint felelőtlen tulajdonos. :( Több cikk és szakvélemény szerint ugyanis, a beeső (padlóig lenyomható ;) fékpedál kiváltó oka nem más mint az ABS-kocka tönkremenetele. Ez pedig amiatt következik be, hogy a tulajdonos nem cserélteti idejében (2 évente javasolt!!! a fékfolyadékot a gépjárműben.
Ugyanis a fékfolyadékok higroszkopikusak, ami azt jelenti, hogy vízmegkötő tulajdonsággal rendelkeznek. Amit érdemes tudni, hogy a fékfolyadékok olyan hidraulikus folyadékok, amelyek szerepe a fékerő továbbítása a fékpedáltól a kerekekig. Működésük lényege, hogy szinte összenyomhatatlanok, ezért a fékpedálra kifejtett erő a folyadékon keresztül minimális veszteséggel továbbítódik a kerekekig.
A fékfolyadékkal szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy magas legyen az úgynevezett száraz forráspontja.
A száraz forráspont az a forráspont, amikor a folyadék még új és nem kötött meg nedvességet a környezetéből. Minél magasabb ez az érték, annál tovább marad használható  a folyadék.
A forráspont azért kritikus a fékfolyadék esetében, ugyanis hosszan tartó nagyobb ígénybe vétel esetén felforrhat, aminek következtében gázbuborékok fejlődnek. És ezek a létrejött buborékok azonban a folyadékkal ellentétben már összenyomhatóak, és így nem képesek a kifejtett erő megfelelő továbbítására.
 Amiatt érdemes 2 évente cserélni a fékfolyadékot a gépjárművekben, mert a folyadék által megkötött pára sajnos károsítja, károsíthatja a fékrendszer szerkezeti elemeit. Korrodációt okoz, valamint leváló korrodációk a folyadékban áramolva tönkre teszik a gumitömítéseket és illesztéseket is, ami mind a fékerő rovására megy.
 Tekintettel arra, hogy a Lengyelországi turnénk során egyszer sem jelentkezett a hiba, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, úgy voltam vele, hogy majd egy nyugisabb időszakban állok neki inkább ennek a folyamatnak és egybekötöm a kompett fékrendszer felülvizsgálatával a fékfolyadék cserét. Ez a terv azonban 26-án este megborulni látszott...
 Az előzményeket, valamint a beszélgetéseket összevetve arra az elhatározásra jutottam, hogy teszünk egy próbát s megnézzük első körben majd a hátsó fékeket, hátha szerencsém lesz és csak ott lesz valami bibi, s nem pedig a kocka lesz cserés. Béci kollégámmal egy nap sort kerítettünk rá és alánézett amíg én felpumpáltam állóhelyzetben a féket. Sokat nem kellett várnunk a csodára, mert hamar láthatóvá vált, hogy a jobb hátsó keréknél távozik sajnos a folyadék valahol a fékdob alól.
Megrendeltem hát a fékmunkahengereket, s összehangoltuk Bécivel a fékcserét másnapra. (A fékdobot mindig elég macerás leszedni, de végül sikerült, és most nem kellett a fékpofákkal együtt a csapágyakat is cserélni mint legutóbb :) ) A fékdob levételével nyílvánvalóvá vált a probléma, a munkahenger dugattyúja eresztette el a folyadékot s ezáltal ugye a nyomást. Azonban hogy ez minek köszönhető az sajnos kinyomozhatatlan, minden esetre a fékpofa is oda lett, hiszen teljes mértékben elkopott meg persze fel is ázott. Hogy a fékpofa elkopása okozta-e a fékmunkahenger tönkremenetelét, vagy fordítva történt a dolog, az titok maradt előttünk is.
Minden esetre kapott új LPR munkahengereket hátra, komplett Bosch fékpofa szettet, és DOT4-es Glicosam folyadékot az autó, amiknek köszönhetően valamint természetesen Bécinek, az autó újra ott áll meg ahol a vezetője szeretné. ami azért nem egy utolsó szempont. ;)

Röviden összefoglalva a dolgokat, kedves autós társaim tessenek 2-3 évente fékfolyadékot cserélni vagy cseréltetni az autókon, mert megéri. Még mindig olcsóbb "feleslegesen" 2-3 évente 1-2 flakon folyadékot átfolyatni a rendszeren 1-1,5 óra alatt (nagyságrendileg 8-1000 Ft.- egy flakon fékfolyadék, attól függően hogy milyen besorolású és márkájú ;) , mint a fékrendszer egységeit cserélni vagy cseréltetni több ezer Ft.-ért.

Km-óra állása: 250634

Köszi Béci! Köszi Laci! Köszi VDF-ker KFT! Köszi SILA Front-Car KFT!

B.Ú.É.K!

Egy renoválás története

 A történet újfent régebbre nyúlik vissza, de csak nem régiben sikerült sort keríteni rá.
Gyakorlatilag a vásárlást követően már megfogalmazódott bennünk az "egyszer majd csinálni kell ezzel is valamit, hogy ne így nézzen ki" érzés, azonban mostanáig igen csak eltelt pár év.
Az autó (mint sok annyi más Olasz és nem Olasz autó ;) gyári fényezési problémákkal küzdött, ugyanis a lakkozás 1-2 elemen felpattogzott s ereőteljes hámlásba kezdett. Közben persze volt az autóval baleset is (sajnos), aminek kapcsán nem merültünk bele túlzottan a felújításba hanem megmaradtunk inkább a tüneti kezelésnél (ekkor került a donor autó, és kapott 1-2 gyári extrát), majd idővel a padló is kapott egy pár flekket ideiglenesen, azonban eljött a pillanat nem régiben és (Bécinek hála) kapott új küszöböket mindkét oldalra, mert már nem sok tartása volt a gyáriaknak. Kb ekkor dőlt el a dolog igazából, hogy foglalkozni kell vele jobban. Valamint persze akkor mikor kiderült, hogy Edit ragaszkodna az autóhoz, mert kedveli nagyon.
Azonban az is elég nyílvánvalóvá volt, hogy az autó piaci értékének többszörösét nem fogjuk rákölteni erre az autóra (is), mert annak nem sok értelme lenne. Főleg hogy lakatolásra is mondanak olyan összegeket, hogy az valami botrányos, a fényezési árakról meg nem is beszélve. s ha ezt a kettőt össze is adjuk, akkor már bőven átléptük a 7-800.000.-et (és akkor még nagyon nem mondtunk sokat) egy 150-300.000.-et érő autó esetében.
Kivettem hát 2 hét szabit, amit sajnos hamarabb nem állt módomban, pedig nagyságrendekkel egyszerűbb lett volna mindez akkor, amikor még kicsit jobb idők vannak. Ugyanis arra adtam a fejem, hogy "garázs-körülmények" között kap egy külső fényt a régi helyett.
 El kezdődtek hát a kisgép- és eszköz beszerzések (rezgőcsiszoló, csiszolóvásznak-papírok, páralecsapató, maszkolószalagok, gittelési segédeszközök...), majd nem sokkal később a munkálatok is.
Első lépésben elkezdtem szétbombázni az autót, minden olyat igyekeztem leszerelni róla, ami útban lehet majd. Miután ezzel végeztem, elkezdődhetett a csizsolási fázis, melynek során a lakkozást (és a fényezés egy részét) igyekeztem minél jobban eltávolítani. Ez volt ahol teljesen egyszerűen ment, volt ahol keményen megkínlódtatott a kaszni, de végül sikerült 1,5 nap alatt felmattítani az egészet.
A következő lépés a kaszni megtisztítása volt a szennyeződésektől, valamint a biztonság kedvéért kapott egy szilikon-eltávolító mosást is biztos ami biztos alapon.
Ezután jöhetett a megmaradt horpadások és sérülések eltakarása (azért csak a megmaradtaké, mert nemrégiben vásároltam a Kauffer-en keresztül egy "Kínai" horpadás javító készletet, ami meglepő módon bevált és a horpadások nagy részét sikerült eltávolítani vele - a beruházá egyébként valami 3-4.000.- Ft volt ha jól emlékszem). Természetesen soha életemben nem gitteltem még autót, de (mint sok mindennel) ezzel is úgy voltam, hogy azt is csak emberek csinálják ugyanúgy, a festő is csak emberből van, ők is csak elkezdték valamikor valahogyan...
Többek között a következőkből vásároltam be a VDF-KERnél, ha már úgy is ilyen helyen dolgozom: Body Gitt 611, Gittelő lap készlet, Csiszolópapír P240, Csiszolópapír P320, Csiszolóvászon vizes P800, Keskeny maszkolószalag, Széles maszkolószalag
 (Megnéztem az interneten amit csak tudtam egyébként a fényezéssel valamint a fényezés előkészületeivel kapcsolatosan, tudom hogy ez nem ér fel egy szakképzéssel valamint több éves rutinnal, de lássuk be, hogy a kiindulási állapotokon már sokat rontani nem nagyon lehetett volna, ráadásul nem kerül egy valag pénzbe...) Szerencsére sok minden megtalálható a neten keresgélve, ami egy magamfajta számára igen nagy segítség lehet, mikor hasonló dolgokba kezd be. Találtam videót az előkészületek fázisairól, a mattításról, a gittelésről, a csiszolásról, a fillerezésről, a polírozásról, a zsírtalanításról, és a fényezésről is: Carcolor
Valamint Béci kollégám is ellátott hasznos tanácsokkal, így teljes bizonytalansággal kezdtem neki ennek a munkafázisnak (is) :D
Kis adagokat kevertem be csak a gittből, mert tartottam attól, hogy rám fog kötni az anyag mielőtt feltudnám dolgozni, hordani a kívánt felületre. Azt nagyon a lelkemre kötötték, hogy a keverési arányokra nagyon figyeljek oda, mert ha kevés edzőt rakok bele akkor nehezen fog kikötni, ha pedig sokat akkor értelemszerűen hamar. Igyekeztem hát azonos mennyiségű gitt kupacokhoz azonos méretű edző kupacokat  rakni minden alkalommal, és jó alaposan elkeverni, elgyúrni azokat a felhordás előtt. Bár félve kezdtem hozzá, és továbbra sem tartom magam autófényezőnek, végül fent maradt mind amit felhordtam. Érdekes egy szobrászkodás ez különben és ha elég perverz az ember, még örömét is lelheti benne ;)  
Az első gittelési fázis teljes száradását követően visszacsiszoltam a felületet durva (P240 majd P320) papírral , hogy lássam kell-e még ráhúzni s ha igen akkor mennyit és hova, majd jött a következő réteg és a következő csiszolás, és a következő réteg és a következő csiszolás...
Sajnos volt olyan rész, ahol jelentős mennyiség volt már előzőleg is felhordva, ráadásul az be is volt repedezve így igyekeztem teljesen eltávolítani azt  majd újra felépíteni az egészet több sorban.
Miután nagyjából készenk éreztem ezt a folyamatot, s úgy láttam hogy nincs több szobrászkodni való, jöhetett egy portalanítás (kompresszorral, ecsettel, nedves - de nem vizes - ronggyal), valamint az újabb szilikonmentesítés biztos ami biztos alapon továbbra is, mert nincs annál dühítőbb, amikor egyszer csak egy pontban megszalad a friss festés. A szilikoneltávolítót, hígítót, 2K-s fillert, valamint a (nehezen) kiválasztott 2K-s Akril festéket a Robox-ban vásároltam meg, mert korrektnek és jó fejnek tartom őket továbbra is maximálisan, amit a Standox-ról már nem állíthatok, de mindegy...
A szilikoneltávolítós lemosást követően jöhetett a 2K-s filler felhordása a kívánt felületre, gyakorlatilag az autó telibefújása.
Igyekeztem alaposan elragasztani mindent amit óvni akartam a festéstől és a fillertől (természetesen később szembesültem még sok olyan hellyel, amire nem gondoltam :) )
Kicsit rákellett gyúrnom a kompresszor hatékonyságára is, így 2 db hobbikategóriás kompresszort csatlakoztattam egymáshoz a állandóbb nyomás valamint a levegőszükséglet érdekében. Sajnos jobb lehetőségem nem volt, úgy gondolom kihoztam a rendelkezésre álló technikából amit csak lehetett. Igaz kicsi féltem ettől is a csatlakoztatást követően, hogy vajon fog-e valami engedni, vagy kibírja majd gond nélkül :) de kockázat nélkül nincs nyereség ;) Felszereltem a frissen vásárolt páralecsapatót is a "bővített" rendszerre és nekiláttam a munkálatnak, telibeszórtam fillerrel az egész kasznit, főként azokon a területeken ahol a gittelések és csiszolások voltak, hiszen itt a felület kiegyenlítésen van a hangsúly. Nagyságrendileg 1,5 doboznyi 2K-s filler ment el az autóra a lökhárítókkal együtt. A felhordott filler nagyon gyorsan száradt szerencsére így még aznap majdnem telibe tudtam polírozni az egész autót vizesen, hogy tükör sima legyen (P800). Másnapra csak gyakorlatilag a tető maradt, mert ránk sötétedett, a lökhárítókat pedig ki is hagytam a polírozásból.
Ezt követően jött egy újabb portalanítási fázis kompresszorral, ecsettel, nedves ronggyal és egy újabb sziikoneltávolítós mosás közvetlenül a festés előtt, gondosan ügyelve arra hogy már ne érintsem puszta kézzel az autót sehol sem ezt követően.
Majd jött a szín, először annak edzővel való keverése és szűrése, majd az első réteg felhordása relatíve messziről, és vékonyan permetezve, hogy ne folyjon meg lehetőleg. Ilyen körülmények között gyakorlatilag mire a végére értem az első sornak, már kezdtem is a másodikat fújni rá, mert meghúzott már annyira, hogy megfolyni ne tudjon, de még a második sor is kellően tapadjon és takarjon. Bevallom azt nem kérdeztem senkitől sem, hogy ez mennyi időt vesz igénybe normális körülmények között, de nekem a két kompresszor kisebb-nagyobb megszakításokkal ment vagy 2,5-3 órán keresztül. Viszont az is igaz, hogy a két kompresszorral már nagyságrendileg jobb a levegő ellátás, egyenletesebb a nyomás, tehát ha valaki hasonló dolgon töri a fejét, akkor érdemes legalább 50-100L-es tartályban gondolkozni szerintem, mert ez alatt csak kínlódás az egész. A páralecsapató szépen tette a dolgát, úgy gondolom megérte a rászánt 5.000.-Ft-ot, mert sok nedvességet megfogott amit egyébként sajnos a pisztolyon keresztül az autóra fújt volna, valamint egy állandó tetszőleges nyomás is beállítható rajta, ami szintén nagy segítség.
A teljes száradásra rávártam 1,5 napot és csak ezt követően kezdtem el megszüntetni a maszkolásokat biztos ami biztos alapon. S ahogy láthatóvá váltak az üvegek, máris jobban kezdett festeni az autó, egyre jobban tetszett a szín, valamint a végzett munka. Egyébként a biztonság kedvéért a javasolt 1,5L festék helyett inkább 1,8L-t kevertettem (+edző), mert azt semmi esetre sem szerettem volna, hogy munka közben elfogyjon az anyag és kevertetni kelljen még. Sőt a lökhárítóknak csak második körben kezdtem neki, mert még így is attól féltem nehogy kevés legyen. Felesleges volt, mert nem lett, bőven elegendő lett a szín és még maradt is belőle, de ezt nem tudhattam előre. Talán majd a 10-ik festés alkalmával... ;)
 Miután szépen lassan felkerült minden a helyére, és úgymond felöltözött az autó teljes mértékben, akkor éreztem úgy igazán először, hogy megérte az elmúlt két hét komplett szívása (igaz ebben volt egy találkozós hétvége és vagy 3 olyan nap amikor semmit sem tudtam csinálni érdemlegesen az autón idő hiányában)
 Durva számolást követően, mindent összevetve kb 80.000.- Ft-ban állt meg a teljes történet, amivel persze volt munka ez kétségtelen, és minden bizonnyal nem olyan tökéletes a végeredmény, mint ha szakember csinálta volna, vagy szakműhely, de nem is került 4-500.000.- Ft-ba és most már elmondhatom, hogy kipróbáltam ezt is. ;)
 A kiindulási állapothoz képest mindenképpen úgy gondolom hogy jobb volt mint lett...   :D Akarom mondani jobb lett mint volt, egy színe lett és igazából ez volt a lényeg a fő szempont.
 Amin egy kicsit meglepődtem, az nem más, mint hogy kb 20-30.000.-Ft-ból lehetne a komplett emblémázást lecserélni az autón, amit egy kicsit megint csak soknak és elrugaszkodottnak érzek. :( Egy orrembléma pl 7.000.-Ft alatt nem kapható, hátsó felíratok is 23-29 Euro/db-s áron mozognak, az oldalsó "55"-ök pedig szintén 18 Euro/db...   Így maradt a házi barkács egyelőre amíg nem lelek jobbakat, vagy valami rendkívül jó árasítottakat.
 Amit az egészből le tudtam vonni így a végére, az nem más, mint hogy nem érzem magam festőnek egy cseppet sem, és nem egy kimondottan pihentető munka ez az egész, azonban nem hiszem hogy 1-1,5 heti munkával (valójában napi kb 5-5,5 óra volt - ami egy rutinos szakinak még ennyi sem, mert az nem hezitál ennyit ) sok helyen kínálnak olyan összeget fizetés gyanánt, mint amennyit nem szégyellnek elkérni egy ilyen munkáért. :(
 Köszönöm a sok segítséget Lacinak, Bécinek, a VDF-KERnek, a ROBOXnak, valamint a türelmet és lehetőséget a feleségemnek és lányomnak! ;)

Úgy látszik hogy ez az én keresztem...

250.000 km után megszólalt ez is...
Azonban egy szavam sem lehet, hiszen a márka társak 50-80.000 km futásteljesítményt követően értek el ugyanerre a szintre évekkel ezelőtt. Már akkoriban utánajártam a dolgoknak, mely szerint az 1.3-as Suzukik váltója sajnos valóban alul van méretezve csapágyilag erősen, és egy idő után beállnak szépen lassan. Valószínűnek tartom, hogy sokat nyerthettünk azzal, hogy igyekeztem mindig időben cserélni a hajtómű olajat ebben az autóban is.
Kb 2 hete szólt Edit, hogy 3-ban valami furcsa hangot kezd hallatni az autó, amit pár nappal később én is megtapasztalhattam, így nem volt kérdéses, hogy hamarosan szervíz. Elkezdtem hát utána járni a dolgoknak, hogy hogyan és miként lehetne orvosolni a felmerült problémát.
Autóbontóban nehezen ugyan de beszerezhető az említett váltó ~50.000 Ft körül indul.
Az interneten bogarászva pedig lehet találni valóban sok olyan hirdetést, ahol "álítólag" "felújított" váltókat adnak ~60-80.000 Ft-ért, azonban a cseredarabot kérik. Ez volt az a része a dolognak, ami nem nagyon tetszett nekem, mert szerettem volna a jól bevált sajátot megtartani mindenképpen, amiben 250.000 megtett km alatt nem nagyon volt recsegős, fogazós, félrekapcsolás...
Találtam olyan Pest környéki szervízt is, akik a délelőtt 9-kor leadott autót még aznap délután visszaadják a tulajdonosnak menetkészen ~80-95.000 Ft-ért. Az persze csak az alapos átolvasás után tünik csak fel az olvasónak, hogy valóban szépen leírják a váltó szakszerű le-szét-össze-felszerelését, de valójában itt is csak egy csereváltót kap a tulajdonos, és nem a sajátját.
Még Gyula sem nagyon értette a "vergődésemet" miután beszélgettünk a dologról, hogy miért nem veszek egy cseredarabot....
Utánajártam a hirhedt alkatrészeknek hát, hiszen egyre inkább az látszott körvonalazódni, hogy ennek a javítása bizony nem szakszervízben fog történni.
A csapágyboltban csak elkezdtem mondani, hogy milyen problémám lenne, mikor már félig össze volt készítve a pulton a szükséges csapágyak csoportja. Még a robbantott szerelési rajzra és a gyár által megadott csapágy számokra sem volt szükség a legnagyobb meglepetésemre, ami két dolgora enged következtetni: nem én tértem be először hozzájuk ezzel a problémával, illetve nagyon jó memóriával és rátermettséggel rendelkeznek. Le a kalappal előttük!
A csapágyszett egyébként 6db KOYO (Japán) csapágyból állt, valamint 3db szimmeringből és az egész értéke nem érte el a 20.000 Ft-ot. Ha jól hallottam a gyári, "minőségi", Indiai csapágy értéke is ezen a környéken van, így nem variáltam sokat a dolgon, fogtam és megvásároltam. Bízva a márkában, a minőségben, s hogy legalább ugyanennyi km-t sikerül majd megtenni vele probléma mentesen.
Ahogy közeledett a kitűzött szervíz napja, kb úgy érlelődött bennem egyre jobban a "semmikedvemhozzá" életérzés... :(
Szombaton, miután végeztem a  munkáimmal, a garázs  felé vettem az irányt, igaz nem túl lelkesen, mert a földön fekve nem a legpraktikusabb még mindig a váltó leszerelése. Azonban a lehetőségek hiányában, mondhatni ez van.
Itt jött az első igazi húzó erő, hiszen kipakolászás közben egyszer csak megjelent az egyik kollégám, barátom, megmentőm: Béci egy pár kesztyűvel a hóna alatt, aki csak ennyit mondott kb miután kiszállt az autóból: "van egy szabad 1,5-2órám, kapjuk ki a váltót..." Az a durva, hogy ezt komlyan is gondolta, mindenféle előzmény nélkül.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Nem is tétlenkedtünk tovább, bakra tettük a szekeret és nekiláttunk kiszerelni azt a tömérdek mennyiségű csavart. Nem volt nehéz így, hogy Béci jött, hiszen több ilyet látott már mint én, ráadásul "szerelő" beosztásból hamar visszaminősültem "segédmunkásnak" Béci mellett, de cseppet sem bántam hogy Ő ennyire magabiztosan ugrik bele a dolgokba. Nagyon nagy húzóerő volt számomra.
Hamar lekerült a váltó ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől az egésztől. Ráadásul közben ismét bebizonyosodott, hogy kicsi ez a Világ, hiszen Laci barátom egy barátja is ráfülelt anno a hangra, aki kb 10m megtétele után borítékolta, hogy mi lesz a baja váltónak, és felajánlotta, hogy segít benne ha úgy alakul. S mikor a nevét említettem, kiderült hogy Béci számára sem idegen a név. És amikor két barátod azt állítja, hogy nagyon jó véleménnyel van róla, az úgy gondolom hogy igen meggyőző érv egy ember mellett! ;)
Szombaton este levittem hát a Suzuki váltót a Polskival ami szintén kalandos volt kissé, de megoldottam természetesen, és nekiláttunk Adámmal. Késő estére ugyan de szét is lett borítva a váltó, és a füle sem csalt mert az a csapágyvolt a ludas amit bemondott napok előtte. Abban maradtunk vele is, mint gyakorlatilag mindenivel, hogy az ésszerűséget szem előtt tartva, ha már darabokban van a váltó, akkor cserélünk minden csapágyat, hogy ne kelljen ezt a manővert esetleg fél év múlva megismételni majd. Ráadásul mindenképp atomjaira kellett szedni a váltót a csapágytörmelékek miatt is, a mosás miatt is.
Vasárnap egy kis kommunikációs malőr következtében sajnos kicsit csúszva, de már az összeszerelés következett a tiszta váltóházba, az új csapágyakkal, az új szimmeringekkel és estére össze is állt a váltó a legnagyobb meglepetésemre.
Le is próbáltuk, szépen vesz minden fokozatot, és hang nélkül még annak ellenére is, hogy gyakorlatilag "száraz" a váltó hiszen a féltengelyek hiánya miatt nem tölthető fel olajjal, így csak annyi olaj került bele, hogy a csapágyak még véletlenül se álljanak és fussanak majd szárazon.

Hétfőn délután pedig az időnket összehangolva a kollégáimmal, barátaimmal felpattintottuk a váltót vissza a helyére a munka végeztével. Kapott 2,2 L  75W-90-es GL4/GL5 LS MANNOL hajtómű olajat, valamint egy XADO 1 STAGE váltóolaj revitalizáló adalékot, melyek természetesen ezúttal is a VDF-KER kft-nél kerültek megvásárlásra. ;)
Az azóta megtett 200-250 km után lassan kijelenthetem, hogy jó munkát végeztünk, ugyanis a váltó kb olyan mint új korában. Igaz eddig sem panaszkodhattam a váltóra, hiszen igyekeztünk mindig finoman kezelni, aminek köszönhetően eddig is nagyon pontos volt s lógás nélküli, de most egyenesen "full"-os lett! ;) Ezer köszönet érte a segítő kezeknek, barátoknak!

Olajcsere

 Egy ideje foglalkoztat a dolog, hogy megpróbálom megszüntetni az olajfolyást. Nem vészes ugyan (sőt sokak állítása szerint ez Fiatoknál normális), de arra pont elegendő, hogy összekenje a motort és annak környékét egy kicsit.
És mivel az olajcsere is esedékes volt már, így megpróbáltam összekötni a kellemetlent a haszontalannal... mivel nem voltak egyszerűek a dolgok már az elején sem.
Az olajat leengedni ugye nem művészet, itt még nem is volt gond. Azonban ahhoz hogy a vezérlés környékén tudjak tömítéseket cserélni, már el kell távolítani ugye a műanyag takaró burkolatot, sőt  a jobb első kereket, valamint a műanyag dobbetétet, majd magát a vezérmű szíjat is... itt már erősen elgondolkodtam azon, hogy vajon valóban akarom-e én ezt. Minden esetre lebontogattam ezeket szépen sorban, valamint elkezdtem lebontani az olajteknőt is a motortömb aljáról. Ettől tartottam a legjobban és kicsit be is iagzolódott, ugyanis a rendelt tömítéskészletben nem szerepel karter tömítés, ha pedig külön keres rá az ember, akkor sem tömítést kap, hanem csak egy ragasztó masszát. Ezek pedig vagy szivárognak a nem kellően körültekintő szerelés következtében, vagy úgy feltapadnak, hogy atomvillanás esetén sem mozulnak meg. Esetünkben persze az összetett volt természetesen... Úgy fel volt cuppantva a blokkra, hogy meg sem moccant, így szó szerint le kellett róla vágni pengével, ugyanakkor egy kicsit eresztett is a lendkerék felőli oldalon.
Miután ezek mind lekerültek végre jobban szemügyre lehetett venni a cserére váró dolgokat. Így lekerült a főtengely végéről a bordás kerék is, mert ez alól látszódott némi jelentősebb olajfolyás nyom. Majd lekerült az olajpumpa is tokkal-vonóval a blokk oldaláról, mert itt is voltak szivárgásra utaló nyomok. Ami nem csoda, hiszen aki előzőleg megbontotta ezen a részen a motort, az csak tömítés maradványokat használt, amit inkább ne is rakott volna alá, akkor talán kevésbé verte volna az olajat. Kicseréltem hát az említett papírtömítést, miután megtisztítottam és zsírtalanítottam a felületeket Würth-féktisztítóval, vékonyan megkentem K2-szerelőpasztával, majd vártam vele pár percet hogy bőrösödjön egy kicsit és visszaszereltem a fedelet a helyére. Kitakarítottam az olajteknőt, majd ezt is lepucoltam, és erre is a már említett szerelőpasztát tettem, majd bőrösödés után felszereltem a helyére ezt is. Nekem úgy tanították anno, hogy érdemes megvárni ezekkel egy kicsit ezt a már említett bőrösödést, mert akkor kisebb az esélye annak, hogy a felszerelés következtében rögtön kinyomódik az illesztési felület alól, valamint arra is tanítottak hogy első ütemben csak kapassam fel és kicsit húzzam meg a csavarokat, majd vagy fél órával később húzzam le a kellő mértékben így van esélye valóban tömítenie is a masszának. ;)
Szépen visszaszereltem mindent a helyére, majd felöntöttem motorolajjal a blokkot, ezúttal Valvoline 10W-40 Maxlife került bele, tekintettel arra hogy 209000 km-nél tart a motor, valamint mert kíváncsi típus vagyok és ilyen még nem volt benne, valamint mert nálunk ez is beszerezhető a sok más olaj mellett a VDF-KER-ben. Olajszűrűvel sem voltam gondban, hiszen mint sok más típushoz, ehhez is polcon tartjuk az olajszűrőket SP940 és persze a levegőszűrőket MD9268 is.
Km óra állása: 209000
Motorolaj: Valvoline Maxlife 10W-40
Olajszűrő: ALCO Filters SP-940
Levegőszűrő: ALCO Filters MD-9268


Ja és persze megleptem magam egy kulcskészlettel, mert jó áron volt, ráadásul mindig jól jön egy jó szerszám-, kulcskészlet

Újra van olajnyomás - pont annyi mint a hiba előtt :(

 Sikerült megoldani a kezdeti nehézségeket, amiért ezer hála és köszönet a barátaimnak!
Zoli barámtól kaptam egy tengelyt, ami a gyújtáseolsztót valamint az olajpumpát hajtja, így volt remény, hogy az autó elkészül. Annyi bibi volt csak a történetben, hogy ennek a tengelynek nem a fogaskereke, hanem az olajpumpa meghajtó része volt kikopva, így hamar eldőlt, hogy a két tengelyből kell majd egyet alkotni, ami végül szerencsére sikerült is.
Előkerestem az annak idején vásárolt vadonat új Marelli olajpumpámat, amit régóta a polcon tartogattam, hogy majd egyszer kicserélem annak reményében, hátha megszűnik a 6-8 baros olajnyomás, és felmodelleztem szépen a helyére. Természetesen ez sem annyira egyszerű dolog, ha nem gyári lemez karter van fent a motorblokkon, hanem egy laposabb és szélesebb aluminium karter. Így összekellett házasítani az olajpumpákat, amit gondosan leelenőriztem hogy ne szoruljon s ne akadjon benne a szelep, ami a túlnyomást hivatott elengedni.
Megjött közben az olajteknő tömítése is, amire mindig rájövök hogy kellőképpen utálom... mert nem, úgy mint normál esetben és normál motoroknál, ennél a teknő négy oldala négy különálló tömítéssel van ellátva, amiből kettőt magadnak kell méretre szabni amik a főtengelynél tömítenek. Mindegy, a lényeg hogy megérkezett az is, és mehetett összefele a motor. Szépen megkenve szerelőpasztával minden illesztési felület, hogy lehetőség szerint ne eresszen majd. A felszerelést követően állni hagytam egy napot a teknőt, majd másnap húztam utána az egésznek, hogy biztosan jól tömítsen majd. Ezt követően kapott friss olajat is természetesen, ezúttal Mobil 10w-40-et, valamint új olajszűrőt is.
Majd szemre jelre forgattam a motort és berkatam a gyújtáselosztót, elsőre természetesen 180°-al elforgatva, ahogyan azt kell természetesen.... de hamar rájön az ember erre ahibára, miután az önindítózást követően egyszer sem röffen-pöffen a motor egyet sem, így átforgattam a gyújtáselosztót s máris sikeresebbek voltunk.
Sajnos azonban csak némiképp, ugyanis az olaj-túlnyomás probléma nem oldódott meg sajnos az olajpumpa cseréjével sem, hiszen már önindítózás közben lett benne 4bar, majd miután beröffent a motor a 7baros óra sajnos lefeküdt ismét. :(
 Azt hiszem a hosszú téli éjszakákra megvan az egyik program... :( Muszáj lesz atomjaira széthúzni a blokkot, hogy mi és hol zárhatja, szűkítheti le az olaj útját, aminek következtében az egekbe szökik az olajnyomás. :(

A lényeg azonban az, hogy a kicsi kocsi újra száguld! ;)
Ezer köszönet a segítségért, tanácsokért, alkatrészért: KG-nak, Zolinak, Lacinak, Bécinek, Marcinak, Gudásznak, és végül de nem utolsó sorban természetesen a VDF-KER kft-nek! ;)

A 6-8 bar-os olajnyomás esete...

 A történet elég régre nyúlik vissza.
Még annak idején valamikor 8-9 évvel ezelőtt építettük, újítottuk fel a motort, miután a kevés olajnyomásnak köszönhetően megrogytak a dugattyúk, és összetörtek a gyűrűk.
Megrogyott
 A lényeg, hogy mire összeállt az új motor, kapott új olajpumpát, meg persze sok minden mást is, az első indításnál ugye kifeküdt az olajnyomás mérőóra. Meg egy másik is. Meg egy harmadik is, ezáltal kizártuk a mérőóra meghibásodását valamint az olajgomba problémát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy majd biztosan elfog egyszer gyengülni. Nem így lett. Közben egyszer már szétszedtem, átvariáltam egy kicsit, mert kapott másik olajteknőt, de a probléma továbbra is fent állt. :( 
Kellett hozzá egy pár év, és pár megtett km, ugyanis mostanáig közel 60.000 km került bele a motorba, és nem mind kímélő üzemben. Azonban ma egyszer csak árúkiszállítás közben azt mondta a motor, hogy nyekk.
Természetesen kellően forgalmas helyen és kellően forgalmas időben azt mondta az útközepén, hogy SEHOVA!
Eleinte gyújtásra gyanakodtam, így az út szélére letolva ezen a téren kezdtem el keresgélni, kicseréltem a rotort, majd kicseréltem a trafót, majd kicseréltem az elektronikát, de sajnos továbbra sem röffent. Néha néha adott egy kis szikrát, ekkor kezdtem felfigyelni arra, hogy a fordulatszámmérő nem a megszokot módon viselkedik. Indítózásnál ugyanis szemmel látható amikor adja a szikrát a trafó, mert ugye "pulzál" a mérőműszer is. Most azonban csak sokadik forgatásra, indítózásra adott hébe-hóba egyet.
 Hosszas kínlódásunkat végül vonó-sugár oldotta meg sajnos, amit ezúton is köszönök GUDÁSZ-nak, meg Marcinak és persze Bécinek.
 A VDF-KER autósboltba visszaérve, arra jutottunk, hogy valószínűleg jó eséllyel vezérműlánc szakadás lesz a gond okozója. Így ezen az úton kezdtünk el keresgélni, s hamar igazolódni is látszott a dolog, ugyanis amikor nem adott szikrát a gyújtókábel indítózás közben, akkor a fedelet levéve azt tapasztaltuk, hogy a gyújtáselosztó sajnos nem forog. :( Így abban maradtunk, hogy szétkapjuk a vezérműdekli felől és ránézünk a láncra. Azonban sajnos pofára estünk, mert bár nem feszes a lánc, de elszakadva nem volt, és a lánckerekek is épek. :( Amiatt szomorodtam el, mert ezt relatíve egyszerűen tudtuk volna orvosolni, cserélni.
Így tovább nyomozgattunk, meg persze agyaltunk hogy még mi jöhet szóba, s hamar eljutottunk oda, hogy lekapjuk az olajteknőt is sajnos, mert akkor valószínűleg vagy a vezérműtengelyről ment le a fogazás, vagy az olajpumpa-gyújtáselosztó meghajtó tengelyéről. Miután lejött az olajteknő, és lecsavarozta Béci az olajpumpát is, kizuhant gyakorlatilag az előbb említett meghajtó tengely, pontosabban ami maradt belőle... Na itt jön képbe az, amit annak idején Imi jósolt meg, hogy a nagyon nagy olajnyomásnak is meglehet a hátránya, mert kinyírhatja például majd ezt a fogaskereket is többek között. Akkor bevallom nem nagyon hittem neki, pontosabban nem akartam inkább hinni neki. De ma felhívtam őt is, ahogyan KG-t is, elújságolni az esetemet és egyben segítséget is kérni. Ugyanis első ránézésre egy kb 2.000 Ft-os alkatrészről beszélünk szerintem, azonban sehol sem tarják, vagy forgalmazzák. És valahogy semmihez sem tartozik igazából, tehát nem része sem a vezérműtengelynek, sem a gyújtáselosztónak, sem az olajpumpának. Ez egy egység, azonban gyakorlatilag egyik alkatrészbeszállítónk sem tartja sőt nem is ismeri.
Megint sikerült egy olyan hibának generálódnia, amit nem lesz egyszerű feladat sajnos orvosolni. :(

Van azonban előnye is annak, hogy egy tengelyen van az olajpumpa és a gyújtáselosztó is meghajtva, ezen csak közben morfondíroztam el. Így ugyanis, (ahogy én jártam) annak következtében hogy a hajtása megszünt a gyújtáselosztónak, egyidejűleg megszűnt az olajpumpa meghajtása is. Azonban ha külön tengelyen lennének meghajtva, s mondjuk csak az olajpumpa meghajtása tünt volna el, akkor (mivel a gyújtás megmaradt volna) jó eséllyel megint addig mentem volna vele, míg be nem áll a motor.... :(

Lényeg a lényeg, hogy alkatrészt keresünk, ha valaki tud valamit, akkor szívesen veszek minden infót.
Ha minden kötél szakad, akkor megpróbálkozunk a legyártatással, így ha esetleg van olyan 900-asos tulaj aki szeretne ilyet magának akár tartalékba is, az szóljon mihamarabb és eleve többet csináltatok.

Hát így jártunk

Fényszóró polírozás

 Született  már ugyan annak idején egy ilyen bejegyzés, most azonban gyorsított eljárásban is sikerült eljárnom a témában, ráadásul került a lámpákra a munka végeztével ezúttal egy színtelen lámpa lakk réteg is, amire annak idején nem volt lehetőségem.
Az pedig észrevehető az elmúlt 2 év alatt, hogy lakk nélkül sajnos visszamattul a felpolírozott felület az idő előrehaladtával és a fényszórók valamint az autó használatával.
 A választott, s a munka folyamán felhasznált termékek:
Turtle Wax Headlight Restorer Kit

HB Body - Lens Clear

A folyamat a már itt megismert módon zajlott, eőször alaposan megtisztítani a fényszórókat, majd szárazra törölni, a karosszéria elemeket maszkoló szalaggal lefedni, hogy ne sérüljenek a folyamat során, majd a termék hátoldalán részletesen leírtakat követve eltávolítani a bemattult felületet. Arra mindig ügyelni, hogy a polírozás közben a kezelendő felületnek nedvesnek kell lennie, valamint az egyes lépcsők között alaposan le kell mosni a fényszórókat, hogy ne maradjon rajtuk olyan már feloldott szennyeződés, amivel felületi sérüléseket okozhatunk. Majd ezt követően alapos tisztítás, védőréteg felhordása a felületre, szárazra törlés, és mehet rá a fedő réteg,  a színtelen lakk. A végeredmény magárért beszél mindenképp. ;)
 És ha már ilyen sikeresnek mondható beavatkozáson voltam túl, kicsit javítottam a karosszéria fényezésén is, amire eddig nem nagyon volt alkalmam, kedvem az évek során, pedig az itt elért eredmény megintcsak magáért beszél. Mivel a munkavégzés előtt alaposan letakarítottam az autót, így a karosszéria waxolásának is nyugodt szívvel álltam neki. A felhasznál termék a K2 termékcsaládból származik,  a K2 Color Max


 A felhasznált termékek elérhetőek boltjainkban, megrendelhetőek web-shopunkban: VDF-KER

5. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó - Ez a nap is eljött végre!

 Nagyon hibátlan, verőfényes napsütésre virradt vasárnap reggel az idő, aminek nagyon örültem, hiszen ezen a napon került megrendezésre a már 5-ik alkalommal megszervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Verseny. Tekintettel arra, hogy az éven két autós találkozót is kikellett hagynom sajnos, nagyon rajtam volt már az a benzingőzre vágyó csillapíthatatlan érzés, így igyekeztem ha csak egy mód van ezt az eseményt nem kihagyni. Azonban ezt kissé ködbe burkolta eleinte a tény, hogy pénteken álltunk neki Laci barátommal az első fékmunkhanegerek cseréjének, ugyanis a régiek sajnos elkezdtek szivárogni (így tíz-egy-néhány év után...) Alapvetően nem is lett volna ezzel baj, hiszen a fékmunkaheger csere nem tart sokból, csak henezen veszi rá magát az ember. Ketten neki ugrottunk délután a melót követően, s 40 perccel később már a légtelenítéssel szórakoztunk. Egészen pontosan a légtelenítés volt az ami szórakozott velünk sajnos. :(
 A leszerelt LPR munkahenegerek helyére DELPHI-ket terveztünk felszerelni, amivel nem is volt gond szerencsére, azonban 1,5 órányi fékfolyadék csere és légtelenítést követően a pedál sajnos továbbra is a padlón koppant, s nem jött elő a kívánt fékhatásnak még a leggyengébb reménye sem. :( Valamikor délután 1/2 6 - 6 körül kezdtünk neki a szerelésnek, s kb 9 1/2 10 körül járt az idő mikor elkeseredetten s fáradtan azt mondtam, hogy ennek itt van vége... :( Közben telefonáltam egyik és másik Gyulának is (mindkettőnek van köze a Nyugati pályaudvarhoz... :D ) hogy ők találkoztak-e már ilyen problémával. Valahogy bennem is az merült fel, ami Obrotka Gyusziban, hogy ezek bizony nem új típusú fékmunkahengerek, hanem csak ahhoz hasonlóak ám de régi, kúposhoz való munkahengerek. Megerősíteni látszott ezt a feltételezést az a tény is, hogy a munkahengerek dobozán csak annyi szerepelt hogy 126-os típushoz való. Se EL, FL, se semmi csak ennyi. Valamint hogy dugattyúkat összenyomva az egyik hamarabb összekoppant egymással, kvázi kevésbé tért vissza alaphelyzetbe. A vicc csak az volt, hogy az újonnan felszerelt DELPHI-k voltak azok amik kevesebb összenyomást engedtek, kvázi ezeknek kellett volna jónak lenniük. Abszolút tanácstalan voltam, főleg miután Gyula elsorolta, hogy sokáig Ő is úgy tudta, hogy a régi nem kompatibilis az újjal, s fordítva sem, azonban nemrégiben ők is belesétáltak ebbe, hogy szemre nem volt eltérés a munkahengerek között.    Fantasztikus...   :(    Nem voltam vidám.
 Így másnap reggel Laci és a VDF-KER kft segítségével kerítettünk egy pár LPR munkahengert, hiszen mégis csak ezek voltak benne eddig is. Neki is láttam a cserének, , azonban az első munkahenger leszerelése után meg is álltam, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a két munkahenger minden szempontból teljesen azonos, egyfoma méretű.   Ekkor már végképp nem értettem a dolgot, s kezdett nem túl őszinte lenni a mosolyom. 
Közben megérkezett Lacika, s lelket rázott belém, így nekiugrottunk a cserének, és a légtelenítésnek. S bár a hátsókat nem bolygattuk, inkább bakra tettük azokat is, s légtelenítettünk hátrafelé is, hiszen mindannyian láttunk már csodákat...   Nos azonban ez sem hozta meg a várva várt eredményt sajnos, a pedál ugyan magasabbra került, de csak mm-ek választották el attól hogy ne a padlón koppanon annak ellenére, hogy eddig kb fél úton már blokkolt. :(  Tehetetlennek és elkeseredettnek éreztem magam szűk egy nappal a Verseny előtt az autó bakon van, a fék meg valahol sehol sem.
Lacinak családi programja volt, így útnak indult, én meg egyedül maradtam a megoldhatatlan problémával. Átnéztem mégegyszer az egészet töviről-hegyire s mivel nem találtam semmit sem ami gondra utalhatna, elkezdtem felpakolni a kerekeket.
Miután fent volt mind, kicseréltem még a km-óra spirált, nivel régen nem mér már az óra sajnos szakadás miatt, és talpra tettem az autót, majd próbaútra indultam vele egy kicsit félve. Hiába pumpálgattam, hiába "rugdostam", valahogy nem akart eljönni a kívánt fékhatás. Végül egy elhagyatottabb részen tolatva kezdtem el fékezgetni, s fentebb jött a pedál. Magam sem értem, hiszen a fékpofákhoz nem nyúltunk, fékdobot nem cseréltünk, az önbeállók is jók...    X-akta...   Így autóztam teszt üzemben 50km-t, és szerencsére nem tapasztaltam semmi rosszat, azt leszámítva hogy alacsonyabban fog a pedál, végülis fék van.

 Eljött a vasránap reggel, s fejfájásos ébredést követően útnak indultam Miskolcra, majd tovább Bükkszentkeresztre. Közbe iktatva egy tankolást és egy mosást, mert sok kis bogár felkapaszkodott az úton a kis autó orrára szokás szerint. Útközben már találkozik az ember ilyenkor résztvevőkkel, sport társakkal, akik szintén A Hegyre tartanak, s ez ilyenkor már meghozza azt a kis plusz szívdobogást. Mikor elég egy tekintet, egy intés, vagy gázfröccs...  Jó érzés ez, s hiányzott már.
 Felérve Bükkszentkeresztre, már szinte tele volt a parkoló a nevezők autóival, úgy látszik ide sem lehet elég korán érkezni ;) De végül Jani segítségével aki már fent volt Hajnalkával, a kis autó méreteit kihasználva "bepofátlankodtam" Sebéék BMW-je mögé. Majd indultam regisztrálni, köszöngetni. Jó volt látni a a már megszokott arcokat, s jó volt újakat is felfedezni, közben pedig az autókat megcsodálni.  Majd jött a beszélgetéses rész, hogy ki hol tart, ki mit épít, kinek milyen tervei vannak, stb.  
Végeláthatatlan beszélgetések ezek szerencsére, amik között néha ugyan eltelik 1 év is, mégis ugyanonnan tudjátok folytatni bármikor. :) Fogi, Gergő, MataRob... s lehetne még hosszanasan sorolni ezt úgy gondolom mindenkinek.

 A verseny:  - a szervezésen s kivitelezésen már erősen érezhető, hogy "sokadik" alkalommal kerül megrendezésre, hiszen igyekeztek gördülékenyebbé tenni, ami úgy gondolom hogy sikerült is. Ezúttal nem volt a hosszas Rajt előtti tűző napon való soarkozás és várakozás, hiszen kategóriánként vitt le minden résztvevőt a Safety Car-os Subaru. Így még ha várakozással is telt ugyan az idő, még sem tünt olyan hosszúnak, s közben fogyaszthattál is egy kis ezt-azt, vagy beszélgethettél a többiekkel nyugodtan, hiszen nem maradtál le semmiről mert figyelmeztettek folyamatosan hogy mikor melyik kategória indul a Rajthoz.
 A pálya vonalvezetése ugyanaz ami volt, ami nem feltétlenül baj, sőt vélhetőleg nem is nagyon van sok más opció. Semmi gond sincsen ezzel, sőt talán már mindenkiben rögzült annyira az évek alatt, hogy senkit sem ér egy-egy kanyar meglepetésként. Talán annyi módosítás tünt fel, hogy a rajtoltatás nem zászlóval történik, hanem futó óra alapján minden 40-ik másodpercben, illetve hogy a lassító nem szénabálából volt kirakva, hanem ki volt bólyázva. Az út továbbra is jónak mondható még, az erdő sajnos kissé kopárabb lett sajnos a tavasz elején jött rendkívüli nagy havazás és fagyás miatt, de reméljük majd újréled, s azt is, hogy láthatjuk még a versenyek alatt ezt a folyamatot az elkövetkezendő években. ;)
  - az értékelés sajnos nem tartogatott számomra szinte semmit a verseny tekintetében, ez vélhetőleg annak köszönhető, hogy az újonnan beszerelt km-spirállal sem mér a km-óra, így csak saccra közlekedtem vele, s nem volt viszonyítási alapom. Azonban sikerült egy támogatói HELL különdíjat kapnom Zima kollégával karöltve az 1000 cm3 alatti kategóriában, tehát csak nem tértünk haza üres kézzel :)  
 A fejfájást leszámítva (amiről senki sem tehet) nem tudnék olyan dolgot említeni, ami negatívum lehetne, s nem is áll szándékomban, hiszen összességében s részleteiben is egy nagyon jó kis verseny nap volt ez, ahol úgy gondolom hogy mindenki jól érezhette magát. Sőt ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s nem szakadt le az ég, valamint nem volt 40 fok sem, hiszen mindkettőre volt már példa.

 Adamovich Eriknek és a Classic Motorsport Clubnak köszönöm a szervezést, Galamb Lacinak a szerelést s a segítséget, a VDF-KER-nek a támogatást a szponzorálást!

Kipufogó

 Időszerűvé, sőt szükségessé vált sajnos a kipufogó csere az autón, ugyanis a felxibilis cső elkezdte megadni magát  az eltelt éveknek s a megtett km-eknek köszönhetően. Ráadásul egy ideje tudomásunk van arról is sajnos, hogy az öntvény kipufogó leömlőn van egy hajszálrepedés, ami szintén nem túl megnyugtató. :( Nem tudom mi okozhatta, idézhette elő, de semmi esetre sem szeretném megvárni, hogy menet közben kettétörjön. Ezek miatt az okok miatt vált esedékessé a csere.
 Balázzsal leegyeztettem hogy mikor tudna rászánni egy délelőttöt a kis autóra, s összehangoltuk az időpontot.
Szerdán délelőtt meg is jelentem nála, s vittem magammal mindent amit csak tudtam hogy esetleg szükség lehet majd rá, de reggel még így is be kellett ugranom a boltba is 1-2 alkatrészért. A lényeg hogy reggel 9-kor sikerült nekiugrani a cserének, aminek folyamán meglepő módon csak 1db kipufogócsonk csavar adta meg magát a hengerfejben, ami szerintem azért jónak mondható. Majd jött a matekolás, mert a másik leömlőm, ami az eredeti, az nem vízszintesen vezeti ki a gázt, hanem lefordítja rögtön a blokk mellé, ami nem túl szerencsés. Azonban sajnos nincs más, s amíg a másik meg nem javítódik (ha javítható ;) addig mindnképpen ezzel kell beérnem. Azonban ebből kifolyólag sajnos adódtak a nehézségek rendesen. Nem egyszerű ezen a kis helyen ugyanis beforgatni a "csőrendszert", túl közel van az olajgomba, stb, szóval okozott némi fejtörést a dolog, hogy hogyan is lehetne kivitelezni, megvalósítani, de végül délután 2 óra után nem sokkal elkészült a mű. Ezúttal egy egyszerű átfolyós dob került fel rá amit még régebben vásároltam, amolyan jó lesz majd valamire alapon... Így ennek tudatában túl csendes hangzásra nem számítottam már eleinte sem. Meg hát ugye minden dobnak más a hangja. Így ez most egy kicsit röfögősebb lett, mint volt eddig, nekem valahol egy kicsit a Lada meg a Skoda hangzás között van valahol. Majd kiderül hogy szuperál, mint ahogyan az is, hogy mennyire zavaró esetleg hosszú távon utazás közben.
Köszönet a segítségért Balázsnak, Lacinak, a VDF-KER-nek ezúton is.
Hétvégén ha minden jól megy, s nem jön közbe semmi, akkor hegyi felfutó verseny lesz a Bükkben, amire szeretnék eljutni idén is. Reméljük sikerülhet ;)

Voltak azért események, csak idő nem...

 Régen született már bejegyzés, aminek persze valahol örül is az ember meg nem is.
Azt nem állítom, hogy ez idő alatt nem merültek fel problémák, így inkább az idő hiányára fogom a bejegyzés(ek) elmaradását.
 időrendben talán az első ami kimaradt, és lemaradt, hogy a futómű komplett felújítását követően egy sajnálatos malőrnek köszönhetően (ami mint tudjuk bárkivel megeshet aki gépjárművet vezet) lett egy klájne kicsi probléma az autó első kerekeinek összetartását és kerékdőlését valamint utánfutását illetőleg, sőt megváltoztak a bekötési pontok, valamint a karosszéria elemek vonalai is itt-ott...
Ez így utólag persze elég viccesnek is tűnhet, azonban akkor és ott nem volt túl szívderítő élmény és látvány. :( Nem voltam jelen az eseménynél, így csak találgatások vannak, hogy vélhetőleg a nem megfelelő kanyarodási ív, a sebesség, a környezetben található tárgyak  távolságának nem pontos felmérése, egy pillanatnyi figyelmetlenség esetleg ami okozhatta a problémát, s egy kis időre pihenőre kényszerítette az autót. Az ok sokáig érdekelt, azonban megfejteni nem tudtuk, s lássuk be igazából előrébb sem lennénk vele, mert nem keresünk bűnbakot. A lényeg hogy sajnos megtörtént az eset, ugyanakkor szerintem mindenki maga mögött tudhat 1-2 olyan malőrt, amin utólag már nevet (még ha kínjában is), ugyanakkor "nevelési" és/vagy tapasztalatszerzési céllal könyvelte el magában egy életre. Tehát mint tudjuk, sajnos kellenek az ilyen esetek is ahhoz, hogy megismerjük határainkat, képességeinket, rutinunkat, stb. s letörje egy kicsit a szarvunkat az esemény annyira, hogy ne legyünk annyira magabiztosak vezetési tudásunkban.
Személy szerint azt vallom, hogy ha ezt az ember észben tartja, akkor jelentős mértékben redukálhatja a sajnálatos események lehetőségét.
Röviden az eset annyi volt, hogy főútra történő kikanyarodás közben járdaszigetre kapott/hajtott a gépjármű jobb első kereke. Ami így elsőre nem is tünik vészesnek, csak itt a járdasziget nagyon szerencsétlen elrendezésű volt és ráadásul nem az az alacsony fajta. Mindezt az egész eseményt tetézte az a dolog, hogy nem sokkal előtte a gumi oldalfalát kicsípte a járdasziget, így a legkisebb tompítás nélkül vágódott neki a felni a kőnek...   a többit így talán már eltudjátok képzelni. S talán jobban érthető, vagy átértékelhető az első téves gondolat hogy milyen keveset bír az autó futóműve, ugyanis nem hiszem hogy bármely más nem terepjáró kategóriás autó jobban viselte volna az eseményt.
Edit mikor hívott, hogy baj van, mert lepadkázta a kereket és kilukadt a gumi, még csak nem is idegeskedtem, annak örültem, hogy relatíve jól vannak, biztosan csak az eset  meg az ijedtség miatt reszket a hangja s biztosan eltúlozza  kicsit...   autóba ültem s rongyoltam kifelé a helyszínre. Mondtam neki is, meg magamnak is, hogy semmi gond, hiszen ezeknek a gumiknak ez volt az utolsó szezonjuk, ilyenek miatt ne fájjon a feje, az a lényeg hogy jól vannak.
Nos... nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom mikor a helyszínre értem kicsit lehidaltam, s nekem is kiült a rémület az arcomra. De továbbra is annak örültem, hogy Ők jól vannak, az autó meg majd egyszer megjavul, vagy nem...  ez akkor és ott annyira nem izgatott, bár tény hogy kicsit sajnáltam hiszen csak belecsavartam 200.000 km-t mióta hozzám került.
Érdekes hogy megváltozik az ember (még ha autóbuzi is) felfogása, besorolása ilyen téren is, amikor már családja van.
A sors iróniája, hogy épp erre a napra béreltünk Laci barátommal egy autómentőt, mert délután terveztünk Pestre menni egy roncsért, ugyanis náluk is történt egy kis malőr ezidőtájt s az alkatrészek beszerzése így tünt a leggazdaságosabbnak ha hozunk egy komplett autót. Természetesen mikor megemlítette a túrát, igent mondtam hogy szívesen segítek, akkor még nem tudtam hogy maximálisan ki lesz használva az autómentő...
Na de vissza az Ignishez...
Helyszínre érve hamar konstatáltam, hogy eezen bizony nem fog segíteni a pótkerék felhelyezése, sőt, inkább akadály lesz ez mint sem segítség, így nem is erőltettem. Átpakoltam minden cuccot a Puntoba, az Ignist lekényszerítettem saját lábán a főútról az út mellett található parkolóba, a családot hazavittem, kipakoltunk s indultam vissza Lacihoz meg az autómentőért, hogy mielőbb indulhassunk Pestre a roncsért. A dologról tudni kell, hogy kérésünkre Baz próbálta már előző nap trélerre tenni, de sehogy nem sikerült neki. Ezt akkor úgy nem értettem teljesen, de miután felértünk s csináltunk vagy 8 próba felhúzást hamar megértettem mi lehetett a problémája Baznak is. Az autó konkrétan a vezető oldalával szerintem kb 90-nel vágódhatott egy masszív fém kandellábernek, mert kiflibe hajlott az egész. Konkrétan nem volt egyenes futásra lehetősége miközben próbáltuk a platóra felrángatni, folyton kanyarodott le a platóról. Nagyon idegtépő volt. Este volt. Fáradtak voltunk és nyűgösek már, mikor elborult az agyunk s mivel a düh meg az adrenalin mindent megold így Lacival kb "felb@sztuk" a Puma-t  a tepsire, mert olyan nincs, hogy  roncs nélkül megyünk haza. Akkor még nem sejtettük, hogy a felrakás sokkal egyszerűbb, mint a lerakás, hiszen a csörlő húzta, mi meg pakolgattuk hol az elejét, hol a hátulját a roncsnak, hogy ne akarjon lefordulni a platóról. Mikor hazaértünk, kezdett leesni a tantusz, hogy ezt leszedni még viccesebb lesz... el is csesztünk vele jó pár percet, órát, végül megint a nyers erőszak volt a kifizetődő, mert kikötöttük a diófához a roncsot, s a mentővel meg kiálltunk alóla... mindezt kb hajnali 1-2 körül asszem... :D  
Miután ez megvolt, indultunk Szendrőbe az Ignisért, hogy behozzuk Miskolcra, ahol majd valami műhelyet keresünk ahol ráncba szedődik a szekér. Fel is húztuk a platóra, be is hoztuk, estére a cégnél altattuk a szerelvényt, majd reggel innen indultam egy Laci által addigra már leszervezett helyszínre, műhelybe, ahol megígérték hogy vetnek rá egy pillantást, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Mert hogy ez is felmerült... Az autó ott maradt, csápra került s elkezdték szétbombázni...  Mi meg visszavittük az autómentőt a kölcsönzőbe. Itt jegyezném meg, amolyan "Jó tudni" jelleggel, hogy 15.000.-/nap egy autómentő +üzemanyag természetesen, s ha magadnak hozod-viszed a magadét akkor se PÁV se "pöcsömöccse" nem kell hozzá.
Teltek múltak a napok, szegény feleségem nagyon el volt kenődve, hogy nem tudunk semmit az autóról, meg nagyon bántotta is a dolog, meg azt is sejtette hogy nem 2 Ft-os beruházás lesz ennek a helyreállítási költsége...  
Arról a legkisebb sejtése sem volt, hogy a helyreállítási munkálatok már javában folytak minden nap, nekem ugye késő estébe nyúltak a napjaim mire hazaértem... ;)
Megmozgattunk minden szálat amit csak tudtunk, mert voltak alkatrészek amik csereéretté váltak az eset kapcsán hirtelen, de voltak olyan alkatrészárak , hogy volt amikkel nem volt szabad kapkodni.
A lényeg, hogy kb 8 nappal az eset után már futóműellenőrzésre vittem az autót Papp Tibi barátomhoz, hogy megtudjam vajon nyugodt szívvel ülhetünk-e majd bele nap mint nap, s nem fogja-e enni a gumit, stb. Tibi átnézte, leellenőrizte alaposan ahogyan ezt tőle már megszokhattuk, s kijelentette hogy nincs az autóval semmi baj, minden a heléyre került.
Felkerültek rá a téli kerekek, s leprakoltam vele a garázsnál, amiben megint csak Laci segített mert ugye egy seggel két lovat nem lehet... hazamentem a családhoz, mert tudtam hogy másnap dolgunk lesz a garázs környékén. 
Így is történt, másnap épp arrafelé volt dolgunk, így Edit elég értetlenkedve figyelte, hogy milyen Suzuki áll vajon a garázs előtt mert a mienk ugye oda van...   Volt nagy meglepetés, meg sírás-rívás, ezuttál már örömünkben persze, hogy az autó újra menetkész. ;) :)
Ezer köszönet a segítségért Galamb Laci barátomnak, Sípos Lacinak és műhelyének, és természetesen a VDF-nek!

Tour de szopóroller...EPISODE 2

 Másnapra itt volt az a pár száz forintos alkatrész, ami miatt a szerelés abban maradt előző napon.
Ennek cseréjéhez persze, újra vissza kellett bontani a komplett vezérlést, valamint eltávolítani a jobb első sárvédő dobbetétet. Így lehetett csak hozzáférni a meghibásodott alkatrészhez, a fagydugóhoz ami kilyukadt. Miután egy lapos csavarhúzóval kifeszítettük a helyéről, jobban szemügyre véve összesen 3 db apró repedést, lyukat találtunk a fagydugón. Ami egyébként még valószínűleg a gyári lehetett ebben a blokkban, s olvasható rajta a LANCIA felírat. Igaz ennek jelentőssége nincs...
Megtakarítottuk a blokkon a helyét, zsírtalanítottuk, majd egy kis szerelőpasztával inkább megkentük beszerelés előtt, némi tanakodást követően. Remélhetőleg így nem fordul majd ki, és nem is fog ereszteni sem. Miután körkörösen a helyére kocogtattuk egy fa nyéllel, hogy ne deformálódjon, igazából lehetett összerakni az egészet.
 Ezalkalommal a hosszbordás-szíjtartót is leszereltük a főtengely tárcsájáról, hogy biztosra mehessünk a pontos felszerelés kapcsán, hiszen az alsó jelölés a szíjon, valamint a főtengely tárcsán is csak ekkor válik láthatóvá. Ellenőriztük a jelöléseket a tárcsákon, felhelyeztük a vezérműszíjat, majd a feszítő görgőt is, amire rátartva húztuk fixre a csavart, hogy kellően feszes maradjon. Majd átforgattuk a főtengely csavarnál fogva a motort, hogy biztosan nincsen-e semmi probléma a felszerelést illetően, valamint hogy a szíj is a helyére igazodhasson mindenhol rendesen, és ne fusson keresztbe az első indítás alkalmával sem.
 Miután ez megvolt, kicseréltük a fordulatszám szenzort, amit előző napon sikeresen letéptünk tőből, miután vélhetőleg sikerült rátolnunk az autót a sötétben a lelógó szenzor csatlakozójára... :D Szóval a helyére került ez is. Amit persze ki is kellett venni vissza, mert beszerelt állapotában nem lehet feltenni a generátor hosszbordás szíját... :)  Most már ezt is tudjuk. Miután végre a helyére került minden, felszereltük a vezérműszíj takaró műanyag fedelet is, amik ugye előszeretettel törnek össze sajnos az idő folyamán.
Majd felkerült a fix helyére a generátor is, miután megfeszítettük, és mehetett a helyére a jobb első sárvédő dobbetétje is.
Ezek után a gyertyák cseréjének is neki láttunk, aminek kapcsán sikeresen letéptem az 1-es henger gyertyakábelét....   nagyon boldog voltam, de mivel Laci higgadtabb természetű, így megtudta renoválni és a csatlakozót visszavarázsolta a gyertyakábel végére.
A kiszerelt gyertyák valahogy nem voltak sajnos túlzottan szépek, nemvoltak azok a tipikus őzbarnák. :( Reméljük a vezérlés csere, a jeladó csere esetleg javít ezen a helyzeten majd. Idővel kiderül ez is.
 Összességében kb ennyi volt ez a szervíz.
Az első indítás természetesen sikeres volt, s meglepően "peckesebb" mégis kifinomultabb a járása a motornak, azonban egy kis szíj hangja van, tehát majd erre még rá kell nézni, mert lehet hogy túl lett feszítve vagy egyik, vagy másik. Esetleg mindkettő... :)
 Köszi Laci! ;)

Tour de szopóroller...EPISODE 1

 Rolleremet elcserélném...  most már azt hiszem bármire...
Nem is emlékszem már mikor kezdődött valójában. Sem a felmerült probléma, sem a rollerezés, de hogy az utóbbit már nagyon unom, az biztos. Valahogy jó ideje nem mennek a dolgok első nekifutásra, hiába próbáok, próbálunk rákészülni mindennel egy-egy szervíz folyamatra, mindig bebasz valamit ez a remek élet...
 A mostani probléma, valamikor 1,5 évvel ezelőtt jelentkezett először, amikor kölcsön lett adva az autó. Egyszer csak csörgött a telefon, hogy folyik a hűtővíz az autóból. Végig gondoltam nagy hirtelen mik jöhetnek szóba (vízcső, vízpumpa, hűtő), majd autóba ültem és elmentem a Puntohoz. Semmi nyoma nem volt a víznek, szivárgásnak, gyakorlatilag semminek sem. Nem értettem a dolgot. De ha már beszereztem a vízpumpát, gondoltam nem viszem vissza, egyszer úgy is cserélnem kell majd ismét, hiszen vezérműszíj cserekor volt cserélve ez is. S azóta kb 20-25000 km-t ha futott a motor. Mindegy, eltettem polcra. Sokáig nem jelentkezett a jelenség, majd egyszer-egyszer előjött, s mindig a vezérműszíj takaró műanyag alól jelentkezett a csepegés, így egyre inkább azt gyanítottam, hogy a vízpumpa szimmeringje mehetett tönkre, vagy alákerülhetett valami kis szennyeződés, ami mellett néha elszökik egy kis víz. De ahogy megjelent ez a probléma, olyan hirtelenséggel el is tünt mindig hónapokra.
 Míg a napokban újra jelentkezett, immáron elég intenzíven ahhoz, hogy ne hagyjuk annyiban a dolgot. Beszéltem hát Laci barátommal, s megvitattuk, hogy ha már úgy is le kell bontani a vezérlést avízpumpa cseréjéhez, akkor cseréljük egyúttal a vezérlést is, hiába eltudna még futni alaphangon legalább 15-20000 km-t. Megrendelte nekem a dolgokat, valamint leltünk vezérműszíj takaró műanyagot is, amik ugye előszeretettel törnek rommá az autókon. Meglepetésemre már 1.800.- Ft-ért beszerezhető, így nem kalimpál majd összevissza és nem kell Hilti-szalaggal tuningolni, meg szegecsekkel... Mivel megjött minden időben, így Laci munkavégeztével jelzett, s mentem felvenni Őt, hogy majd jól megszereljük a Puntot a garázsnál. Az elképzeléssel nem is volt semmi baj sem, sőt eleinte a kivitelezéssel sem. 
 Elkezdtük bontogatni szépen lefelé a dolgokat, levettük a régi, törött takaró műanyagot, majd a csatlakozásokat oldottuk el, és szedtük lefelé a vezérműszíj-feszítőt is miután összejelöltünk mindent mindennel. Eddig nem is volt semmi gond. Majd kiszereltem a vízpumpát, és hosszas vizsgálódás után arra jutottunk, hogy valószínűleg a tömítés mellett szökhetett néha egy kis víz amit elvezetett a takaróműanyag. Szereltünk hát tovább, leszedtük a főtengelyről is tárcsát, tehát minden készen állt ahhoz, hogy mehessen összefelé a történet. Megpucoltuk a vízpumpa-motorblokk találkozási pontját is, majd szépen tömítőmasszával bekenve a helyére illesztettük s némi bőrösödés után a helyén rögzítettük, fixre húztuk. Féktisztítóval szépen lepucoltuk a motorblokk innenső oldalát, megtakarítottuk az olajsártól, és a gumireszeléktől. Feltettük az új SKF vezérműszíjat, ügyelve arra, hogy minden jelen maradjon közben persze. Fixre húztuk a főtengelyen lévő tácsát. Feltettük a feszítőt is a helyére, és kismértékben feszítve a szíjon meghúztuk a feszítő rögzítő csavarját. Nagyjából minden készen állt az ellenőrzésre, valamint a kézzel történő körbeforgatásra, így ellenőriztük is a dolgokat. Semmi nem támasztott ki-be semminek sem, semmi nem ért bele semmibe sem. Remek. Ekkor még nagy volt az öröm, igaz kicsit LEGO-zni kellett már a jelölésekkel és a vezérműszíjjal, de nem volt vészes.
 A fekete leves csak ezután következett, miután nyugtáztuk hogy szerkezetileg minden rendben van, tehát mehet a feszítő fixre húzása, valamint lehet feltölteni hűtőfolyadékkal a rendszert. 
Ez utóbbi pontnál szólt Laci, hogy elég, ne öntsek bele többet, mert biztosan tele van (7-8 dl után) ugyanis folyik a blokk oldalán kifelé...   I'm so Happy érzés kerített ekkor hatalmába... meg Lacit is persze. S ekkor már kb este 1/2 9 volt, tehát nem volt értelme tovább kínlódni, főleg úgy nem, hogy erősen valószínű a fegydugó van kirohadva egy ponton s ott ereszti el a vizet a motorblokkból. :( Mindenre igyekeztünk felékszülni, de erre nem számítottunk. Így eléggé meg voltunk lőve. Pedig valószínűleg egy pár száz, vagy ezer Ft-os tételről van szó. Azonban mivel polcon ilyenem épp nincs, így maradt az azonnali STOP. Gyorsan összepakoltunk, majd életre keltettük a kis kéket, mert valamivel gyorsan hazakellett jönnünk Edelényből, ugyanis éjjelre meg menni kell dolgozni... ;)
 Így Punto maradt a garázsnál, cserében Polskival jöttünk be, aminek ugye kicsit szét van hullva a váltója a Nyári találkozóra menet óta. De hát ugye szeretjük a kalandokat és a kihívásokat. ;)
 Folyt.köv. hamarosan, leginkább már ma remélhetőleg. Az említett fagydugó egyébként 50-es körüli méretű, ha esetleg valakinek szüksége lenne a méretre, mondjuk hasonló okok miatt... ;)
191919 km az óraállása

Minden napra egy mese...

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől. :D
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió. ;)
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. OjmjakonKépek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. :) S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. :) Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert. :)
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. :) Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla. ;)

Hátsó fék

 A napokban egyre furcsább lett az indulás az autóval, sikerült elég hamar rájönni arra, hogy a hátsó fékkel van némi probléma, annak ellenére, hogy nem húzgálom a kéziféket feleslegesen csak rögzítésre használom, bizony ott lett valami gebasz. Télen már érezhető volt a jelenség egyszer-egyszer, de akkor a nagy hidegnek tudtam be a dolgot s annak hogy befagyott biztosan a kézifék bowden.
Lássuk be, 11-12 éves gyári alkatrészről beszélünk, így talán nem olyan nagy meglepetés ez, hogy csere érett lett a rendszer ezen része. A VDF-nél utánakérdeztünk mindennek, hogy a szerelés alkalmával majd ne érjen meglepetés minket, ha esetleg hirtelen kell beszerezni valamit. 
Pénteken végül olyan szinten beszorult a fék a bal hátsó tengelyen, hogy gyakorlatilag hazafelé haladva már nem volt értelme 3-fokozattól fentebb kapcsolni, mert az már csak kínlódás volt s nem haladás...  Gyakorlatilag szinte teljesen megállt, megfogta valami, mire hazaértem vele teljesen felforrósodott, sistergett amikor nedvesség érte. :( Túl sok jóra nem számítottam ekkor már. Beszereztem gyorsban a hátsó fékpofákat, a kézifékköteleket, mert elsőkörben ezekre tippeltem, ugyanis az feltünt, hogy a kézifékkar szinte ellenállás nélkül felhúzható, kvázi nem feszít semmit sem szinte.
 Laci barátommal neki is ugrottunk ismét féket szerelni szombaton, mint egy héttel ezelőtt, csak most nem a Polskin, hanem a Suzukin.
Bakra tettük a bal hátsó részt, levettük a kereket, ami kézzel nem nagyon volt körbeforgatható. :( Levettük a tengelycsonk anyát, s próbáltuk levenni a fékdobot. Nem nagyon ment, konkrétan nagyon nagyon nem. Megfelelő méretű csapágylehúzó hiányában, a nyers erő és a drasztikus behatás mellett szólt az érvem, feltettük vissza a kereket, s elkezdtem a belső oldalról lerugdosni az egészet. Nem túl hamar, de megadta magát, ugyanis a pofák is feszítették a dobot a kézifék bowden feszítettsége miatt, amit hiába kötöttem ki az utastérben, semmit sem változott a lazasága. A drasztikus behatás miatt azonban sikerült lenullázni a fékpofákat, a ferrodol rétegek letörtek a feszülés miatt. Sebaj, mennek majd fel újak úgy is, ez legyen a legkisebb baj, de az agyban található csapágy is széttört a jobb lábamnak köszönhetően. :D  
Kb ekkor szakadt el a cérna, s lett az SOS szerelésből inkább alapos szervíz, s döntöttem el hogy akkor a jobb oldalt is atomjaira szedjük, csapágyat cserélünk, pofákat cserélünk, dobot szabályoztatunk, bowdent cserélünk, egy szóval mindent. Szombaton... délben...    Kicsit merész elhatározás volt, de Veres András barátom volt ezúttal a megmentő szintén, ugyanis nem találtunk sehol sem olyan embert aki hajlandó lenne szombaton délután fékdobot szabályozni. Neki volt erre kapcsolata, így megbeszéltük, hogy amint letudjuk szedni a jobb oldalt is, útnak indulunk az esztergályoshoz. Természetesen a jobb oldalival még nagyobb szívás volt, mert nem adta egy könnyen magát, kellően kifárasztott minket mire levarázsoltuk egy kölcsönkért "hokizóval" (kerékagyra csavarozható fém, mely merőlege irányban egy tengellyel van ellátva, ezen egy mozgatható súly mely a végén nagyot koppan s ezzen feszíti szépen fokozatosan lefelé a kívánt alkatrészt - biztosan van megfelelő neve is: CSÚSZÓKALAPÁCSOS CSAPÁGYLEHÚZÓ ;) Szóval végül ezzel a célszerszámmal sikerült lerángatni a hátsó fékdobot a jobb oldalon. Elmentünk Andráshoz, elvittük esztergályoshoz a fékdobokat, beszereztünk közben hátsó hátsócsapágyakat SKF-et, és NTN-t, KOYO-t és KANACO-t komplett szettben inkább, ami minden gyártónál mást jelent. Egyiknél csak csapágyat, másiknál seeger gyűrűt is, harmadiknál tengelycsonk anyát is.
Miután minden meglett, visszatértünk, a régi fékpofákat ledobáltuk, a bowdent kikötöttük, a fékalaplapot portalanítottuk, az utánállítót visszaállítottuk, hogy fel tudjuk tenni az új fékpofákat majd.
Továbbra is fent tartom azt az állításom, hogy a Polski Fiat 126 fékrendszere a maga egyszerűsége miatt a legjobb a világon, mert  a Suzukin Ignisen pl nincsenek fékpofa rögzítő és tartó tüskék, visszahúzó rugók csak egy Omega tartó rugó, gyakorlatilag minden alkatrész a másikat tartja, ami kellően meg tud szívatni az összeszerelésnél mert valami mindig lehullik az utolsó pillanatban az egészről...   De végül sikerült megoldanunk szerencsére, felkerültek az új fékpofák, beállítottuk az utánállítót, beköttük a bowdeneket, feltettük a fékdobokat, rögzítettük a tengelycsonk anyákat, Laci alulról bevezette a bowdeneket, én meg bekötöttem a helyükre az utastérben, s gyakorlatilag készen is voltunk, már csak a kerekek felszerelése, valamint a romeltakarítás volt hátra, s este úgy 8 körül végeztünk is az egésszel...   Egyikünk sem gondolta hogy eddig el fog tartani a történet. :)
 Hatalmas köszönet Lacinak a segítségért, a VDF-nek az alkatrészekért, Andrásnak a megmentésért, a feleségeknek meg a türelemért. ;)

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Jani esete - ahogyan én láttam

 Nekem mindig állandó fejtörést okoz az ajándékozás, ebben valahogy nem vagyok jó.
Teljesen véletlenül akadtam egy hirdetésre a netet böngészve, ahol is 2 db 5-ös váltót kínáltak eladásra. Tekintettel arra, hogy ebben nem vagyok jártas úgy gondoltam, hogy kikérem egy olyan ember véleményét, aki ebben otthon van.
Felkerestem Ricsi barátomat, aki az a fajta ember akit vagy Ladában "csináltak", vagy abban született, de az tuti, hogy a szülőcsatornában 3 padlón állt a gázon és végig terelgette magát miközben ellenkormányzott... ;) Valahogy így tudom elképzelni azt az embert akit megismertem annak idején. :)
A lényeg hogy beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy jó áron van az eladásra kínált váltó, s csak valami véletlennek köszönhetően tettem fel a kérdést, hogy neki esetleg nincsen-e egy 5-ös váltója.  Mondta hogyne lenne, valamivel 300-alatt hozzájuthatunk....    Hamar leesett, hogy Ő bizony tolóst kínál. :D   Tisztáztuk, hogy ez így elsőre talán durva lenne, s folytattuk beszélgetésünket, mely során vázoltam neki, hogy mi is lenne a terv.
Hogy Janit úgy kellene meglepni ezzel, hogy ne is sejtse, mi is történik valójában. Ismerik is egymást, jó ember is, az ötlet is tetszett neki, így felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megoldhatjik nála a manővert.
Elkezdtem hát előkészíteni a terepet a történetet Janinak, hogy majd bizony kölcsön kérném tőle a vasat, mert bizony nekem a Suzuki is, meg  a Punto is C-vágányra megy, a Polskiba pedig nem férünk be kényelmesen családdal együtt. Abban maradtunk, hogy majd egyeztetünk a konkrét időpontról. Közben Ricsivel is folyamatosan konzultáltam, hogy mikor is tudnánk megejteni a dolgot úgy hogy az mindenkinek jó legyen. Hétvégében maradtunk, hogy ha bármi is közbejönne, akkor se legyünk meglőve teljes mértékben, mert egyébként a váltócsere nem nagy kunszt annak aki benne van állítása szerint. :)



Janival egyeztettem,  hogy akkor szombaton elkérném a Ladát, cserében Ő persze rögtön felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor szívesen fuvaroz minket - na ezzel nem számoltam, de végül sikerült kijönnöm a sztoriból jól, mely szerint Edit barátnőjéhez is mennénk, ami nem 5 perc lesz, s ki tudja mikor érünk haza, neki mg pihenni kellene, mert ment vissza dolgozni. 
Amint végeztem melóban, siettem a VDF- KER-be, hogy váltó olajat vegyek Janinak a váltóba, mert azt azért mégis csak illik lecserélni felszerelés előtt. Elintéztem amit még akartam, majd mentem Janihoz a Ladáért, cserében ott hagytam a Polskit neki - mert ugye ez is egy olyan pontja volt a sztorinak, hogy még hitelesebb a történet ha pár napot azzal járok, mivel ugye a nagy autók C-vágányon vannak. ;)
Megkaptam az utasításokat, útbaigazításokat a miket és hogyanról, majd útnak indultam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy az első 500 m-en azonosulni tudtam a vassal, mert szerintem kellett hozzá 650 m is. ;) Kicsit kúszott, kicsit orrnehéz volt, 2 telivel dadogva fordult a....   Ilyen persze nem volt, de Polskiból átülve teljesen más viselkedése volt, amit sikerült kitapasztalni a városban, így már némileg magabiztosan vágtam neki a vidéki turnénak. a megérkezést követően, pedig Ricsi már ugrott is neki a témának. Jöttek kifelé a csavarok, az alkatrészek, minden aminek jönnie kell - az akksi, a légszűrőház, az önindítő, a kardántengely, stb. Nem nagyon volt időm csak pislogni jóformán, s a váltó már szinte kint is volt, egyedül a gyári váltókar leszerelése okozott némi csúszást, mert azt még Igor rakhatta fel valamikor 1989-ben, s egyébként is elég elb@szott rögzítő rendszere van. Már értem miért csavaros rögzítést használnak a verseny Ladákban :)
Amint kikerült a váltó, ment is mellé a másik, hogy szokják egymást, kicsit átbeszéljék a törénteket, meg hogy a két kulisszából tudjunk egyet csinálni amiatt, mert az 5-ösről le volt vágva a gyári rögzítési lehetősége a váltó rúdnak s ugye azt szerettük volna ha Janinak nem tünik fel a csere. ;) Azonban a kulisszák nem csereszavatosak egymással, így hirtelen került még egy Niva váltó is, ami szintén 5-ös, de annak a kulisszája meg a 4-esével egyezett meg, s köze nem volt a beépítendő 5-öshöz... :) Abban maradtunk, hogy akkor bizony csavaros kötése lesz a rúdnak a váltó gumiharangja alatt, tehát nem fogja ézrvenni Jani. ;) Ricsi orvosolta is pikk-pakk a felmerült problémát, és átalakította 2 csavaros biztosaításúra, ami által úgy fog állni a rúd, mint "Katiban a gyerek". ;)
S ment is visszafelé minden a fordított sorrendben.
Persze mivel Ricsi humoránál volt, így merültek fel kérdések, mely szerint:
  • ha már itt vagyunk, ne dobjuk bele a Sperrt?
  • ha már itt vagyunk, ne kerüljön bele egy 1.6 zsugor?
  • stb

 "Asszem lenne meglepetés Janinak, hogy 3000-ig csak fulladozik meg prüszköl, utána meg beüt a láncfűrész hang meg a picsánrúgás feeling"
 
 Miután elkészült az aljas terv, pontosabban annak kivitelezése, s visszakerült minden, gondosan áttöröltem a Vasat, hogy még véletlenül se tünjön fel Janinak hogy volt egy kis mókolás, s elvittem próbakörre. Nekem tetszett már az első alkalommal is, hiszen az áttelezése nem módosult a gyári váltóhoz képest, hanem Ő is pluszban kapott egy 5-ik fokozatot, s kb 1000-1100-et ejt ugyanannál a sebességtartománynál a 4-ik fokozatihoz képest.
 Mikor minden klappolt, s elpakoltunk, elindultam hazafelé, s hívtam Janit, hogy akkor most csere vissza, jöjjön már le a ház elé. Mikor lejött, közöltem vele, hogy üljön be, mert mutatnék neki valamit, ami nekem kicsit furcsa, szokatlan, nemtom ilyen volt-e stb. Láttam a nem értem érzést az arcán. ;) Haladtunk a belvárosban, pofáztunk útközben mindenről, gyújtásról, 98-as benzinről, a bauxit bányák üresen állásáról, egyszóval mindenről, hogy kikcsit még inkább megkutyulódjon Jani, hiszen nem rég ébredt fel.
Majd út közben adtam neki egy váltógombot, mondván hogy a másik már nem jó. Nem értette. Gondolta biztosan a kezemben maradt, vagy valami ilyesmi... meg hát amit adtam az 5-ös kiosztású, neki meg... És hopp! akkor beraktam 5-be úgy látványosan, hogy feltünjön a mozdulatsor, s hozzátettem annyit még hogy akkor Boldog születésnapot! Tekintete, arca zilált volt, mint akire cifra fosás közben rárúgják az ajtót. Így visszatettem 4-be, majd megint fel 5-be. Ekkor már valami derengett neki, meg a fény az alagút végén is bevilágított némiképp. De némi időbe telt mire felfogta, majd elkezdte feldolgozni a történetet, ami épp elég volt arra, hogy elérjünk lassan az M30-asra, és kicsit megzavarjuk a vasat jobban. ;) Majd a 30-as végén cseréltünk, hogy ismerkedjen Ő is egy kicsit a technikával, hiszen mégis csak az övé az autó, az érzés, a meglepetés, az ajándék.
Szerintem sikerült meglepnünk Mónikával, és Ricsi közreműködésével.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Remélem jó meglepetés volt! ;)

Marczin Róbert @ . 2 fotó . 4 komment

Futómű

 Szépen sorjában.
Először is lejáró félben volt a műszaki vizsga érvényessége, így esedékes volt elvinni az autót egy kisebb felülvizsgálatra, hogy kibaukjanak inkább még időben az esetleges hibák.
Szerencsére semmi vészes nem mutatkozott, ellenben jelezték, hogy időszerű lenne esetleg a lengéscsillapítókat kicserélni lassacskán, hiszen már mégis csak 16 évesek, ami még a kisebbik baj lenne, de az értékeik nem túl meggyőzőek, a maguk 21-22 %-os csillapításukkal. Valamint a jobb oldali első szilentblokk is megmozdulni látszik a lengőkaron, így azok is csere érettek.
 Elmentem hát a már megszokott helyre, s utána néztünk, mik jöhetnek számításba lengéscsillapító téren. Az igazat megvallva, segítette a mérlegelést az is, hogy úgy mond második autóként használjuk, s hosszabb utakra inkább az Ignissel megyünk, tehát nem feltétlenül kell bele egy Bilstein szett. A VDF-KER -nél bogarászva akadtunk rá sok minden lehetőségre, s választottam végül egy Lengyel gyártmányt az előbb említett dolog miatt, hiszen ezekhez képest egy full Német szett jócskán a 2-3-szorosába került volna. Gyakorlatilag pedig az volt az elsődleges szempont, hogy a jelenlegi állapotúnál jobbakat találjak, ami vélhetőleg sikerült is. 
Így a hétvége ezek cseréjével telt első sorban, de ehhez szükség volt még egy rugó összehúzóra is, hiszen az elsőket máshogyan nem lehet kicserélni. Ebben is a VDF-esek voltak nagyon nagy segítségemre, s Laci barátom hozott egy párat tesztelésre nekem. :) Jelentem beváltak, s nagy segítségemre voltak a munka során.
 Gyakorlatilag a hátsó lengéscsillapítókkal nem volt sok dolgom, minimálisan megemeltem az autó farát, hogy aláférjek a bekötési pontok miatt, s kezdődhetett is a szervíz. A hátuljával mondhatni pillanatok alatt sikerült is végeznem, hiszen itt sem a kerekeket, sem a rugókat nem kell eltávolítani a manőverhez, csupán csak a két bekötési pontot kell oldani a lengéscsillapítónak, s mehet is fel helyére az új. Talán egy kis kellemetlenséget a vezető oldali okozott, de az is csak amiatt, mert ott fut a kipufogó sor, azonban nem kell ezt sem leszerelni a cserékhez.
A régieket az újakkal összehasonlítva, félelemetesen rosszak voltak, szinte már nem is nagyon csillapítottak.
 Az elsők cseréje már mókásabb, hiszen le kell venni a kerekeket, el kell kötni a golyalábról a tengelycsonkot, össze kell húzatni a rugót, ki kell kötni a tornyot, majd kibuktatni a régit, s fordított sorrendben beszerelni az újat. Természetesen bőségesen ellátva zsírral, hogy ne kelljen majd a csavarokkal birkózni legközelebb. ;)
 Előlre gázrugós lengéscsillapítók kerültek be, míg hátra sima olajosak a beépítés során. Egyelőre a tesztüzem során tapasztaltak alapján azt tudom mondani, hogy jól dolgoznak, jó munkát végeznek, s a célnak tökéletesen megfelelnek. Remélem később sem lesz rájuk panasz. 
A szilentek cseréjébe sajnos nem volt alkalmam és módom belekezdeni, így az egy későbbi manőver lesz majd

Fényszóró polírozás

 Tekintettel arra, hogy (Martina H)Ignis-em már nem fiatal, fényszórói pedig még gyáriak, így ők is betöltötték már 11-ik életévüket. Valamint a 11 év alatt megtettek pár km-t s mindezt szembe szélben. 
Koruknál és kivitelüknél fogva sajnos elég hamar jelentkezett a felület mattulási probléma, szinte mondhatni hogy már 4 éves korában észlelhető volt rajtuk a felületi karcok, valamint egy minimális oxid réteg, amik mostanra már jelentősen elszaporodtak és kellően lemattultak ahhoz, hogy valamit kezdeni kelljen velük.
 Utána érdeklődtem pár ismerősnél a lehetőségeknek, mind polírozásilag, mind pedig új lámpatest beszerzésileg.
Lámpatestet sikerült volna beszerezni kb 32.000.-/db áron gyári újat, vagy pedig 11.000.-/db áron utángyártott DEPO-t, esetleg 10.000./db áron TYC márkájút. Hosszas agyalás után a polírozás mellett döntöttem, s ezen a téren is elkezdtem utána érdeklődni a dolgoknak, ajánlatokban voltak barátságosak, s kevésbé barátságosak is, 4-8.000.-/db áron kaptam ajánaltokat. 
Így utána érdeklődtem annak is, hogy mi az amit én is be tudok esetleg szerezni és milyen árban, hogy esetleg magamnak megoldjam a problémát.
 Végül arra jutottunk, hogy kipróbáljuk a TURTLE WAX termékcsalád lámpa polírozó szettjét egy kis saját kiegészítéssel, s meglátjuk.
Tanácsokban nagy segítségemre volt Orosz Gyula barátom, termék beszerzésben pedig a már jól megszokott VDF-KER kft.
Kicsit félve vágtam bele a történetbe, de úgy voltam vele, hogy ha mindent összeszámolok, akkor legrosszabb esetben is "csak" 4-5.000.- Ft az ami kárba vész, csserében sikerül ilyen irányú tapasztalatot is szerezni.
 Nekem speciel bevált, úgy gondolom megérte a vesződést a dolog, hiszen kb 3 órát vett igénybe s mindezt kényelmesen.
 Amit érdemes tudni a történetről, azt most megosztom veletek én is, hiszen nekem is nagy segítség volt:
1. Alaposan meg kell tisztítani a fényszórókat a munkálatok előtt
2. Maszkoló szalaggal érdemes jó bőven ellátni a karosszériát a lámpatestek körül, hogy megóvjuk a sérülésektől.
3. Kiszerelni nem érdemes a lámápákat, mert így legalább fixen vannak rögzítve, s nem repülnek el ha géppel állsz neki
4. Vizes papírral mattítani 500-1500 ig
5. Vizes papírral finomítani 1500-2500-ig
6. Szivacskoronggal, vagy pamutronggyal polírpaszta, UV szűrős wax
7. Teljes tisztítás
8. Védőréteg

Sosem olyan egyszerű, mint hinnéd

 Egyébként is esedékes volt a Lengyel turnéra indulás közbeni malőr miatt egy kis szervíz már, gondoltam ha össze lehet hozni, akkor oldjuk meg. Volt még tartalékban egy pár hátsó lengőkarom, amit annak idején az Andi autója alól szedtem le s kb 1,5 évet ha voltak használva, így azokat elvittem Attilához s megkértem hogy erősítse meg őket a kritikus pontoknál. Mikor elkészültek akkor pedig lealapoztam és lefestettem őket hogy csak alá kelljen rakni majd. Időközben persze rájöttem, hogy érdemes lenne szilenteket cserélni bennük, biztos ami biztos alapon. Persze szilent nem nagyon van polcon sehol sem boltban, így segítséget kértem Gyulától s postázott nekem Pestről, ezúton is köszönet érte. Közben persze megérkezett a VDF-KER-be is, hiszen ők is megmozgattak minden követ a beszerzés érdekében. Nekik is köszönet érte ezúton is
Szóltam Gabinak, intézte is a helyet és az időt a csápos emelőre, gondolván hogy sokkal egyszerűbb azon cserélni a hátsó lengőkarokat, mint mondjuk aknán vagy a földön fetrengve. El is jött a nagy nap, neki is ugrottunk szépen ahogyan az illik, majd sorra jöttek a finomságok:
- nem akartak oldódni a fém-gumifékcső kötések
- nem akartak megindulni a csavarkötések itt-ott
- kiderült, hogy a jobb hátsó fékmunkahenger az félholt, ugyanis csak egy oldalra dolgozik
- kiderült hogy a régi szilentek nagyon ragaszkodóak a lengőkarhozz
- az is kiderült, hogy az új szilentek nem nagyon akarnak szoros barátságot kötni a lengőkarokkal, de a présgép mindent megold
- arra is rájöttünk, hogy a két lengőkar bekötési pontjai köszönő viszonyban sincsenek egymással
 Végül persze minden a helyére került, kapott új hátsó fékmunkahengert is, új fékcsöveket, közben szemügyre vettük, hogy mi az oka annak hogy kézifékem sosem volt - a fékkulcsok túlrövidek a fékpofákhoz (nincs kikopva a fékkulcs, nincs elkopva a fékpofa, nincs elkopva a fékdob, egyszerűen rövid). Kapott új gumikat a lengéscsillapító is, valamint megcseréltem a hátsó rugókat is. Összesen két nap ment el a fent leírt történetre..
 Közben  persze volt más szívás is, ugyanis a tervezett téli kerekek közül 1 db 5-6 nap múlva leeresztett, de Pusi a gumis cimbora megoldotta. Másnapra leeresztett a másik kerék, így Pusi javaslatára leszerelték a gumiabroncsokat, a felniket pedig még éjjel újra festettem, mivel jó eséllyel a peremnél nem tömít rendesen a homokszórás miatt, s hiába festettem összesen 3-4 rétegben, még mindig nem volt homogén a felület. :( Szombat reggel mentem ismét Pusihoz, feldobálták a gumikat a felnikre, majd mentem volna felrakni a felniket a kisautóra, mikor is Gabi szólt, hogy a felnicsavarokból csak kb 1.5-2 menet fog, ami elég kevéske. Na ez volt az oka annak hogy a közgyűlésre nem tudtam Polskival menni sajnos, mert a Yokohama-kkal már nem éreztem biztonságosnak nekivágni az útnak.   :)
 Ma kivittem vissza a garázsba a kis autót, egyszer majd ha lesz rá megint időm, energiám, kedvem, lehetőségem, akkor veszek hozzá csavarokat és felteszem a téli kerekeket rá. Addig külön-külön nézegetem őket legfeljebb. :(  

2. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba

 Videókkal kiegészítve! ;)
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre. :)
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé. :)
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült.... :) ;)  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött. :)
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre... :)   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett... ;)
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők. ;)
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. ;) Köszönet érte ezúton is. ;)
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk. ;)
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig. ;)

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 
Classic Motorsport képei

 
Gulf Hungary képei

 
Orliczki Attila képei

 
Miskolc Autósport képei

 
Bartha Fotó képei

 
Marczin Róbert képei

 
Monyophoto képei

 
VDF-ker képei

 
Marmoly Dániel képei

 
Urbán Gergely képei

 
Strider Anita beszámolója

 
Jalopnik beszámolója

 
BOON

Kirollereztem magam... legalábbis remélem

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig. :)  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... :) Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. ;) Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról. ;)
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :( :)
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra. ;)

Rolleren... ;)

 Azt hiszem kölcsönkaptam valamit, amit valójában nem is kértem....
Ez ha jól veszem észre nem más, mint a "Buszos Petya"-féle sokat hallott szopóroller, és most egy ideje megyek vele körbe-körbe....
Valahogy úgy kezdődött, hogy kellene egy váltócsere még a nagy túrák előtt, mert a szinkron nélküli 3-as és négyes fokozat nem túl szerencsés egy hegyi terpen ahol azért kapcsolgatni kell, főleg ha torlódás vagy döcögés van.
 Be is szereztem két váltót András barátomtól, ezúton is köszönet értük.  
Közben már hetek óta kínlódok a Február körül vásárolt akkumulátorral, mert akárhányszor szeretném használni az autót, mindig 0-ra le van merülve, s nem csak nem hogy nem forgatja a motort, még a bendix sem húz meg. Berágtam, kicseréltük, korrektek voltak ez alkalommal is a VDF-KER-esek, hiszen a jelzett probléma kapcsán rögtön szóltak, hogy ne kínlódjak, vigyem vissza, és cserélik. Tegnap rá is szántam magam, mert ismét nem sikerült indítanom a garázsban állva, pedig akárhogy is erőltetem az agyam, mostanában nem röpködtek a minuszok...   
Azt hiszem itt indultam a második körre az említett rollerrel... ugyanis akksi csere közben azt mondta a negatív saru hogy viszlát, és eltört. Persze hogy este 7-kor, amikor esély sincs már szerezni sehonnan....   ideiglenesen megoldottam, de mindnképpen cserélni kell.
S jött  a harmadik kör a rolleren, mert arra lettem figyelmes, hogy menetközben mint ha elaludt volna a tompított fény egy pillanatra, de inkább a fáradtságnak tudtam be. Igyekeztem haladni tovább, mert volt egy megbeszélt találkám Laci barátommal. Beszélgettünk kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy autózunk egyet, mivel neki még nem volt szerencséje utasként a polskihoz. S mikor indultunk, kapcsolom a lámpát, fel is villant még egy pillanatra egészen az első kormány mozdításig... ekkor végleg elhalványult. :(
Mivel fáradt már a lábam a rollerezéstől, így jobb ötlet hiányában fényszóróval vágtunk át a városon, s tettem le az autót a telepen, hogy ma megújult erővel kezdhessem a rollerezést, hiszen váltócsere van tervbe véve, meg most már persze kormánykapcsoló csere is, de nyomozás mindneképpen. :(
Nesze neked "szeretet ünnepe" ;) :)

Kenyér kontra nyeles tengely vezető persely

 Meglepő volt számomra, de valóban működik. :)
A lényeg hogy gyártatnom kell egy nyeles tengely vezető perselyt a 903-as blokk főtengelyébe, mert vélhetőleg ugye ez kopott el, s emiatt zabálja a váltókat a kis autó. Ennek méretezésében Gyulinho kolléga volt nagy segítségemre, aki talán az egyik legfrissebb 903-asító. Szerencsére neki még rémlett valami az építésből, mert ugye nekem 2006-körül volt, tehát nem tegnap. Meg voltak a méretek neki amiket megosztott velem, ezúton is köszönet érte.
Nem volt más hátra, mint esztergályost keríteni, aki legyártja SOS-ben lehetőleg, mert holnap jó lenne neki állni. Az összes létező cimborát megmozgattam, hogy kinek van esztergályos spanja, s igyekeztem felkeresni mindet, de sajnos mind tele is van munkával. 10 % esélyét látták annak, hogy tudnak foglalkozni a problémámmal szombatig. Igen, ma péntek van. :( Jó eséllyel csak következő hét végére készül el az alkatrész.
Jani segített nekem egész nap, mert semmi kedvem nem volt egyedül kendácsolni, meg rohangálni.
 Amit tudtam tenni a dolog érdekében, csupán annyi, hogy a még meglévő 650-es régi motoromból kiszedtem a perselyt, még pedig egy elég érdekes, de működőképes technikával. Amit annak idején Csík Andrástól hallottam évekkel ezelőtt, nem régiben a nővérem említette, s a napokban KG szintén hogy a papája javasolta ezt a módszert. Ez amolyan "régi nagy szakik" kulisszatitkainak egyike vélhetőleg. Lényegében arról szól, hogy a passzossan, szorosan illesztett perselyt úgy lehet könnyedén kiszedni a furatból, ha a furatba összegyúrt kenyeret tömködünk amennyit csak tudunk. Majd a furat átmérőjével közel azonos méretű tengelyt kezdünk beleütni a teletömött furatba, aminek következtében a kenyeret préselni fogja maga előtt a tengely. Mivel azonban a kenyér nem tud merre távozni, így maga előtt kényszeríteni fogja kifelé a furatból a perselyt. 



Ennek a technikának segítségével szedtem ki a furatból a perselyt, tehát működik a dolog. ;) Ajánlani merem mindenkinek.

Alvázvédés Martina H IGNISen

 Ha úgy gondolod, hogy nagyon unatkozol, és abban reménykedsz hogy pikk-pakk le lehet alvázvédeni a Mi Autónkat, s szerinted mindened meg van a művelethez, akkor jó eséllyel úgy jársz majd mint én... Ráment kb eddig másfél hetem, némi idegeskedés, picivel több szívás mint amit vártam, jó adag köpködés-szitkozódás-káromkodás-kínok közötti röhögés, stb...
 Úgy gondoltam, hogy mivel lassan a 10-ik évét tölti az autó, ideje újra alvázvédeni a karosszériát, mivel látni már egy két rozsdásodó Ignist, és hasonló korú Wagon R-t, amik itt ott meg vannak indulva. Ezen felbuzdulva beszereztem egy pár doboz alvázvédőt a már megszokott márkából HB BODY - AUTO FLEX, a már megszokott helyen VDF-KER-nél.
 Egyeztettem P. Gyula miskolci lakos spanommal, mert neki is esedékes lesz a Zsigulátor alvázvédése, s kihasználva felajánlását náluk kezdtük el a munkálatokat. Amikről akkor még azt hittük, hogy menni fog mint az ágybaszarás. A GS-felszereltségű Ignisről a műanyag szélesítések eltávolítása hozzávetőlegesen úgy kb 2.5 órát vett igénybe, igaz mi voltunk nagy képűek, mert ezt megelőzően egyikünk sem szerelt még le ilyet, de szerintem még csak olyan eberrel sem beszélt egyikünk sem akinek valakilye esetleg hallott már hasonlót... Tehát 0 tapasztalattal tapogatózva próbáltunk csodát tenni, ami azért sikerült is, csak kevesebb idő volt rászánva mint amennyi elment rá végül is... Kínunkban röhögtünk már ekkor is többnyire, hogy mennyire benyalható egy ilyen "gyors szervíz" Murphy törvényei szerint... Miután leszereltük az összes műanyag kiegészítőt, mert ugye szerettem volna alatta is levédeni a karosszériát rendesen, nem pedig csak ott ahol látszik, gondoltuk, hogy maszkolás után mehet a kerékdobok szórása. A gondolat jó volt. De tudjátok van a kompresszor aljában egy úgynevezett páraleeresztő csavar, amit használat után illik meglazítani, hogy a keletkezett pára távozni tudjuon a tartályból. Ezt én is mindig meglazítom. Csak hogy mindig meg is szokott lenni, nem úgy mint most, ugyanis valahol sikerült elhagyni. Az autó bakon, kerekek és műanyagok nélkül, az isten háta mögött 8 km-rel. Már megint kínunkban röhögtünk, s némi agyalást követően beugrott hogy segítséget kérek a kollégámtól, hátha van neki ilyen csavarja. Volt, hozott is, igaz kicsit másabb fajta, de a méret, a menet egyezett, így kicseréltük kompletten, és némi szivárgással, de kifújtam kb 15 perc alatt a négy kerékjárati dobokat. Újfent kínunkban röhögtünk, hogy kb összesen 3.5 órát sikerült szívni egy 15 perces munkáért... Kerekek vissza, műnyagok maradnak, mert az alját majd folytatom. Esti pakolászás közben megleltem szerencsére a tartályból hiányzó csavart a műhely bejárata előtt a földön, legalább ennek örülni tudtam. Meg persze később is, mert az éjszakát két nővel sikerült töltenem, de ezt nem ezen a blogon osztom meg. ;)
  Másnap folytattam a tvékenységet, és aknára állva telibeszórtam az autó alját mindenhol, még azokon a részeken is, ahol gyárilag sajnos csak alapozó van, mert nem csak alvázvédve nincs, de még fényezve sem. Mindenképpen úgy érzem, hogy megérte, hiszen máris érezhetően halkabb lett az amúgy sem hangos autó, sok zajt csillapít a felhordott alvázvédő. 
A műanyag küszöbök leszerelése után sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy a vezető oldalon van két pont ahol megindult a fényezés, vélhetőleg még annak idején sérülhetett a felszereléskor a bolha furatánál. Így csiszolást követően, letisztítottam, elragasztottam, majd korróziógátló alapozóval fedtem az érintett felületet. Száradás után pedig alvázvédőt vittem erre a felületre is, s némi tanakodás után a küszöbökre is. Nem túl gyönyörű megoldás mint tudjuk, de úgy voltam vele hogy magamnak csinálom, a küszöbtakaró alatt úgy sem fog látszódni, megvédi méginkább az odakerülő nem kívánt anyagoktól, mert ugye oldalanként kb 1-1,5 kb sarat szedtem ki az ilyen eldugott falcokból. A dobbetétek pl pont azt a feladatot nem látják el ebben az esetben sem, amire elvileg ki vannak találva. Az első dobbetétek eltávolítása után hamar szembesültünk azzal, hogy elég nagy mennyiségű sár lerakódás van a karosszéria és a dobbetét között, gondolom az elmúlt évek alatt beverődött por állt össze lecsapódott párával, bejutott esővízzel, stb. Ennek konkrét eltávolításához már lazítani kellett az első sárvédő elemet is, mivel a küszöb ez alá bukik be, s itt is van olyan rész, ami sehonnan sem közelíthető meg. Természetesen gyárilag ez sincs védve semmivel sem, így takarítás és pucolás után mind két oldalt alvázvédtem szintén, mivel nem tervezem havonta leszedegetni a műanyag kiegészítőket, ahogyan eddig sem.
A küszöbök vonalát tehát elmaszkoltam szépen, hogy a szórás ne olyan legyen, mint az ökör hugyozás. Összesen 5 dobozzal hordtam fel a karosszériára az alvázvédőből, hogy jusson minden hova, remélhetőleg meghálálja majd idővel az autó.
Majd elkezdtem tisztogatni a műanyag kiegészítőket kívül belül a beverődött sártól, szennyeződéstől, és külön szedni azokat, amik némi javításra szorulnak. Mert azért az idő vas foga, valamint a tapasztalatlanságunk okozott némi kárt a bolhák rögzítésénél, így azokat megjavíttattam egy műanyaghegesztő cimborámmal, ezúton is köszönet érte.
 Gyárilag a műanyag szélesítés, és a karosszéria közé egy gumi tömítő csík van behúzva, amik csere érettek lettek a küszöböknél, hiszen a közel 10 év alatt gondolom a napfénynek köszönhetően, meg persze a hidegnek-melegnek, szóval eléggé megmerevedtek. Elkezdtem ezek után szaladgálni hát, s nem kis meglepetésemre szinte semmivel sem pótolható, nem hasonlít semmire sem, s a legnagyobb kedvezményemmel ez a pár darab gumicsík 16.000.-Ft-ba kerülne... Nem vagyok egy Skót típus, de erre én is azt mondtam, hogy  köszönöm szépen nem kérem. Jobb ötlet hiányában maradt a tömítőanyaggal való felszerelés, pontosabban tömítés, mivel irreálisnak érzem a kb 4db kamion méretű ablaktörlő gumicsíkért ezt az összeget.
 Összességében elégedett vagyok, mert az autó alja immáron védve van, halkabb lett, át gumiztam télire egyúttal, a sérült bolhákat cseréltem így megszünt a rezgés is, és összesen csak vagy 1.5 hetem ment rá a műveletre. :D
 Ráadásul ez idő alatt, végre rászántam az antenna cseréjére is, mivel egy ideje sajnos el volt törve a talp része így nem volt megfelelő vétel. A csere nem egyszerű az Ignis esetében. Az antenna gyárilag a tetőre van szerelve, így mint szerintem minden laikus, kezdésnek lekaptam a belső visszapillantó tükröt, abban reménykedve, hogy ez alatt fogom meglelni az antenna rögzítési pontját. De nem... Nagyon nem... Némi bamba pislogás után kiszálltam, oldalról megnéztem, és hamar szembeötlött a tény, hogy kb 10 cm-rel hátrébb van rögzítve a tetőkárpit alatt. Remek... Bontottam tovább. Napellenzők le, szemüvegtartó le, "majré vas" le, ajtó kéder gumik le, A-oszlop takaró borítás le, tetőkárpit rögzítő bolha ki, s máris elment vagy 40 perc, meg pár szál cigi... Óvatosan feszegetve, lehajtva a tetőkárpitot lehet csak hozzá férni az antennához, mert emiatt a komplett tetőkárpitot nem szerettem volna leszerelni. Némi nőgyógyásztai készség kell hozz, de ezt már megszoktuk a Polskinál, így sikeresen el tudtam távolítani a törött talpat, s feltenni helyére az újat, majd mindent visszapakolászva felállítani az eredeti állapotot az utastérben. A műtét sikeres volt, a beteg sem halálozott el, s újra van rádióadás nem csak sistergés. :)

VALEO - SACHS (SUCKS!!!)

 Szeretem a kis autót, azon egyszerű oknál fogva, hogy ritkán van meghibásodása. Ellenben ha van neki, akkor az többnyire nem kis meglepetést, s annak javítása nem kis fejtörést okoz. Nos, most sincs ez másként, így 4 napja a C-vágányon pihentetve a vasat...
 A történet eleje ugye a legutóbbi blogban volt olvasható, hogy kuplung problémára gyanakszunk.
Így hát mivel valamivel egyszerűbb a váltó kiszerelése, mint a motor komplett elkötése, majd kiemelése, a váltó kiszedése mellett tettük le a voksot.  Szerencsére már menet közben tapasztaltuk, hogy a gömbcsuklós hardy porvédő gumija vélhetőleg ennyit bírt, s szépen lassan kezd elfáradni a 2007-es beszerelés óta azért megtett pár km-t, s megélt pár szervízt is. Így ennek pótlásáról gondoskodni kell.
 A váltó leszedése után már tisztán látszott, hogy a váltó hol nem tiszta, s nem értettük egy ideig, hogy miért van olyan furcsa lógása a nyelestengelynek... Hamar kiderült az oka ennek. Nem igazán tudom felfogni, hogyan történhetett, a lényeg, hogy a nyelestengely szimmeringjét a házba szorító bronzpersely külön utakat járt be valamilyen oknál fogva. Aki szerelt már váltót, cserélt ilyen szimmeringet, annak van arról fogalma, hogy ezt kb több kalapács ütéssel kell a helyére küldeni. Így nem igazán értem, hogy jött az ki onnan, s hogyan csúszott fel a nyelestengelyen annyira, hogy a differenciálmű szépen elkoptassa azt, nem kis mérétkben. Némi keresgélés után szembesültem azzal, hogy nincs csere alkatrészem, így csörgettem meg Plósz kollégát, hogy segítsen ki ha tud. Megtette ezúttal is, hozott csere darabot, később kiderült, hogy abban pedig el van repedve az előzőekben említett bronz gyűrű... Így elmentünk egy másikért, mert szerencsére volt neki még egy.
 A lényeg, hogy a nyelestengely mivel nem volt megvezetve, így ez verhette szét a szimmeringet, ami által a hajtómű olaj bőségesen bejárta a kuplungtárcsát, így lett csere érett. Be is szereztem elvileg mindent amire szükségem lehet, pontosabban csak azt hittem. Ugyanis hiába volt SACHS kuplung tárcsám, hamar szembesültünk a ténnyel, hogy az nem összehozható a VALEO szerkezettel... De persze ehhez előbb bele kellett szakadnia minmum 3 db 6-os csavarnak a lendkerékbe, hogy elagyaljunk azon, mi is az ami nem jó. Szombat este volt ekkor, amikor elég esélytelen bármit is beszerezni, s már a látással is gondok voltak, ugyanis ránk sötétedett, így az autó maradt az aknán, a váltó meg a földön, a kuplung meg majdnem elrepült a picsába... Vasárnap feltöltöttem olajjal a váltót, kicseréltem még a szimmeringeket a féltengely-porvédő gumikban, valamint a kapcsoló rudazat házában. Szerencsére kiderült az is, hogy az utas oldali féltengely ereszti az olajat, így az az alatti gumi gyűrű is cserés lett. Kisebb bűvész trükkökkel karöltve kicseréltem azt is, mivel már fel volt töltve olajjal a váltó. Sikerült.
 Hétfőn reggel telefon a kézben, hívtam a VDF-ker-t, és rendeltem kuplung tárcsát újra. És olajszrőt. És levegő szűrőt. És porvédő gumiharangokat...
Délutánra megérkezett az alkatrész 2 kivitelben. VALEO tárcsa 17 ropi, GST tárcsa 7 ropi. (?) Elhoztam mindkettőt, majd méricskéltem, hasonlítgattam, s hamar kiderült, hogy az annak idején beszerelt VALEO tárcsa szinte teljse mértékben azonos a GST tárcsával, így ezúttal emelett tettem le a voksot, mivel nem tünt gyengébbnek a minősége a VALEO-tól, s most sem amiatt cseréltem mert tönkrement a ferrodol, vagy a rugók, vagy bármi, hanem mert kb 35000 km után olajos lett a tárcsa. 
 Tegnap estére addig sikerült eljutni, hogy felkerült a lendkerékre a kuplung tárcsa, valamint a kuplung szerkezet, mert ismét besötétedett.
 Ami vicces, hogy találtam egy hibátlan SACHS szerkezetet az alkatrészeim között, de egymás mellé téve a VALEO-val szembesültem azzal, hogy a két szerkezet különbőző vastagsággal rendelkezik, ami gyári autónál nem okoz gondot, ellenben nekünk a válót a szerkezethez kell faragni egy kicsit. S emlékeimben még tisztán él, hogy a SACHS szerkezet bele ért a váltó házba, emiatt nem erőltettem  ennek felszerelését.
 Ha minden jól megy, szerdán folytatom a szervízt, s ha minden jól megy, szerdán szeretném be is fejezni ezt a mókát, remélem már nem jön közbe semmi.

Fék-szerviz (tárcsa, betét csere)

 Mit mondjak, nem volt egy egyszerű feladat annak ellenére, hogy jó formán a kerekek leszerelése után 4-6 db csavart kell csak eltávolítani a komplett cseréhez.
Gyártó ugyanis lenni okos, gyártó nem szeretni hogy te szerelni otthon, gyártó szeretni ha te vinni autó szervizbe, hogy szervizben sok kis csavart kiszedjenek nem occccóért...
 A betéteket könnyen ki lehet cserélni, el lehet távolítani, miután a kereket leszedi az ember csak két db hatlapfejű csavart kell kicsavarni, a fék dugattyú házát már le is lehet a nyeregről venni, ezt követően pillanatok alatt ki lehet fordítani a fékbetéteket. S ha már kint van, lehet vetni rá némi pillantást, hogy milyen lett, s milyen is lehetett anno...

Ezt követően kétség nem fért hozzá, hogy el vannak kopva a betétek. Valamint ahhoz sem, hogy a kopás jelző is jól teljesített, mert hallhatóvá vált miután a lemez, a tárcsával érintkezett forgás közben. Egyszerű, de egyben okos kis megoldás is.

 Ez után jön a kellemetlenebb rész, de persze csak azoknak, akik nem kellően felkészültek. Nos én közéjük tartozom... Ugyanis a következő fázishoz már elkerülhetetlen a TORX készlet, hála a gyártónak. Konkrétan E18-as TORX fej kellene hozzá, de ilyenem sajnos MÉG nincs. Így némi rohangálás után maradt a régi orosz krova szem, ami nem hatlapos kialakítású, hanem sokkal inkább csillagkulcs jellegű, és a 14-es méret épp megfelelő. Ebből a csavarból is kettő található, ezek eltávolítása után nincs más teendő, mint a féktárcsát rögzítő két db csillagfejű csavart eltávolítani, s kis szerencsével a tárcsa könnyedén lejön az agyról. 

Ha nem, akkor sem kell megijdeni, mert gondoltak erre is, így két db 8-as csavart kell csak betekerni a tárcsa menetelt furataiba, melyek 90 fokkal vannak elfordítva a rögzítési pontjaihoz képest, s a csavarokat befelé tekerve, lefeszítik a tárcsát az agyról.
A tárcsa elfogadott utolsó mérete 15 mm mely alatt vastagságot értünk.
Feltétlenül érdemes felpucolni:
                                                         -az agy felfekfő felületét a fékportól, esetleges rozsdától
                                                         -a fékbetétek tartófüleinek az útját a nyeregnél
                                                         -a dugattyú környékét óvatosan
Ha ezek meg vannak, akkor mehet összefelé az egész.
A csavarokra, valamint a fékbetét füleinek járataiba érdemes véknyan egy kis zsírt kenni összeszerelés előtt, mi így tettünk, hogy a csvarok ne rohadjanak be, a betétek pedig szabadon mozoghassanak, ne rágódjanak be.
Alapvetően nem nagy ördöngősség az egész történet, ellenben a TORX kulcs hiánya jelentősen hátráltatni tudja az embert.
Köszönet Lajosnak a segítségért, Ata kollégámnak a dugókulcsért, a VDF-KER kft-nek az alkatrészekért!

+ 1 kis extra: Láttam ma egy érdekes rendszámot, érdekelne mi van a forgalmijában... :O

Fééééééééék!

 A mai napra is meg van azért a program, nehogy unatkozzak már, vagy esetleg elmenjek koszorúzni... :)
Megszólaltak ugyanis az első fékek így 133.000 km után. :)
Az Ignis ugyanis nem elektromos, sokkal inkább akusztikus jelzőrendszerrel van ellátva, s egy bizonyos mértékű kopás után már hangot ad.
Tekintettel arra, hogy állandó napi használatban van az autó, így szinte csak hétvége, vagy ünnepnap jöhet szóba a szerelés kapcsán. S ilyenkor persze esélytelen esztergályost keríteni, aki esetleg megszabályozná a féktárcsákat is egyúttal... Így jobb ötlet hiányában nem csak fékbetétekre ruháztam be, hanem egy pár fék tárcsára is, hogy ha méreten aluliak lennének, vagy félre vannak kopva, akkor se kelljen lehetőség szerint a régiekkel összeszerelni, majd egy másik alkalommal újra szét szedni az egészet.
Ha minden jól megy, s ütem szerűen halad, akkor ma vélhetőleg felkerülnek a nyári kerekek is.
Valamint szeretném kicserélni a hátsó ablakmosó csövét is, mivel a nyitogatástól elfáradt. :(
Ezek a tervek mára.
Az alkatrészeket továbbra is a VDF-KER -nél szerzem be. ;)

Gyertyacsere - Suzuki Ignis 1.3 - 133.3

Hihetetlen módon szaladnak a km-ek, lassan magam is alig hiszem el, hogy annak idején kevesebb mint fele ennyi volt benne, mikor megvásároltuk. :(
S mivel telnek a km-ek, így a 120.000 km-nél javasolt Iridium gyertya cserét több mint 130.000 km után jobbnak láttam megejteni, még a hibajelenségek felbukkanása előtt. Szerencsére semmit nem produkáltak a gyertyák, hiszen könnyedén, s jól indítottak, jól húzott vele mindvégig, s a fogyasztással sem voltak különösebb gondok.
Minden esetre ha már cserére szántam magam, akkor inkább maradtam a jól bevált gyáriaknál, s az Iridiumoknál, hogy ne kelljen 10.000 km után újra és újra gyepálni az alumínium hengerfejet, s ha minden jól megy akkor futhasson ezekkel is újabb 120.000 km-t.
A régi gyertyák kiszerelése után igazából sokkal rosszabbra számítottam. Mondhatni nem láttam különbséget a régiek s az újak között a külső rész koszolódásán kívül. Minden esetre a csere megtörtént.
A felhasznált alkatrészeket ezúttal is a VDF-KER-nél vásároltam meg. ;)

Olaj csere - Suzuki

Erősen esedékessé vált az olajcsere, így tegnap azt is megoldottuk Janival, hogy ne halogassam tovább, hiszen már így is kellemetlen volt számomra hogy elfelejtettem időben megoldani. :(
Felhívtam így a blogomban már sokat emlegetett VDF-KER-t, hiszen már jó ideje mindent onnan szerzek be, mert gyorsak, korrektek, segítőkészek, mindenük van - ami esetleg nincs polcon azt rövd határidővel (max pár óra) megszerzik - így felesleges lenne máshova járnom, s még a hangulat is mindig jó. ;)
Leadtam az autó adatait, valamint hogy mire lenne szükségem (olaj 5w-40, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, motormosó-motoröblítő), s már mehettem is érte a boltba, mert össze volt készítve a csomag csak fizetnem kellett.
Így a garázsnál gyorsan megoldottuk Janival az esedékes olajcserét, ezúttal Castrol került ebbe a "szívbe" is, Mobilnál előfordult egy pici csipegetés sajnos, de mint utóbb megtudtam nem csak nálam fordult elő mások is észlelték már.

Míg el nem felejtem, úgy gondoltam meglepem őket egy kis aprósággal Karácsonyra, ám bevallom jobban meglepődtem, mikor kiderült az átadásnál, hogy Ők is gondoltak rám egy üveg pezsgővel. :)
Köszönöm ezúton is.
Valamint a lehetőséget is, hogy mindig van minden amire szükségem van szerelés közben. ;)

2011.12.19. Hétfő

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett.... :)
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire. :)
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi.... :D
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.

[flash=http://www.youtube.com/v/unglvQOLzKA?version=3&hl=hu_HU]

 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk. :)
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók... :D
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is. :)
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi. :)

2011.11.29. Kedd

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^ ;)
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd. ;)
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. ;) Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte. ;)
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

2011.10.03. Hétfő

Délelőtt egyeztetésre, majd rendelésre került sor a már jól megszokott VDF-el, ismét kitettek magukért. ;) Köszönet érte. ;)
Telefonon kaptam egy 22-24.000.-es Hall-os gyújtás szett ajánlatot, amiben benne van minden, s mikor délben végzek már át is vehetem. Mire odaértem, méregettem, tanakodtunk, s végül döntöttem, már csak valamivel kevesebb mint 20.000.-et kellett fizetnem úgy, hogy beugrott még a szatyorba két alvázvédő is. ;) Köszi fiúk.
Tervemet meghallva, pedig abban maradtunk, hogy feltétlenül szóljak majd, hogy sikerült a projekt, ugyanis eleinte még bíztak abban, hogy sikerül alkatrészt után rendelni a Fiat gyújtáshoz. Mikor látták hogy esélytelen sajnos, sok sikert kívántak, jó fejek voltak, hatalmas köszönet érte, szeretek oda járni még mindig. ;)
 Lesz vele móka, (reméljük kacagás is), de bízom benne hogy nem kidobott pénz lesz, s beválik majd. Holnap reggel megyek esztergályos bácsihoz, s igyekszünk méretre faragni a technikát, hogy passzoljon a Lada technika a Fiat-hoz. ;)
 Szakmai eszmecsere kapcsán nagy segítségemre volt Juhász Tibi (JUWEX MOTOR SPORT) valamint Tölli Imi szintén. ;) Köszi srácok, emelem kalapom. ;)

2011.08.18. Csütörtök

Majd jott egy kis SERVICE, mivel a kerekcsapagyak mar nagyon keszen voltak, igy idoszeru volt mar a csere. Szerencsere a Lengyel turne soran sikerult bevasarolni kerekcsapagyakbol 2 autora valo mennyiseget, igy a keken is megoldodik a csere, valamint a ...... szinun is elobb-utobb lesznek ujak, de errol majd kesobb.
Nagy gazzal ugrottam neki a cserenek, ahogyan azt kell, gumiharang a gombcsuklorol lelazit, rovidfeltengely rogzito anya meglazit (nagyon nem kellett, mert laza volt sajnos Kema ezen is), majd auto felbakol, s huztam is ki a bal oldalit, bontottam a fekpofa visszahuzo rugokat, majd a csapagy hazat, s miutan kint volt, utottem ki belole a regieket. Majd pucolas utan mentek bele az uj csapagyak es roppanto gyuru, boven zsirozva, majd szepen vissza a helyere. A bal oldali kenyelmes nyugdijas tempoban sok cigivel, sztorizgatassal meg volt kb 1.5 ora alatt mindennel egyutt. Ezen felbuzdulva ugrottam neki a jobbosnak is, igaz annak hangja nem volt, de legutobb is csak a balos volt cserelve, igy az immaron minimum  5 eves volt. Ez az oldal okozott meglepeteseket boven. Elsokent miutan kibontottam, a csapagy belso resze, cseszeje ra volt szorulva a rovid feltengelyre, igy probaltam mindennel leszedni ami csak a kornyezetemben volt, nem jartam sikerrel. Irany az esztergalyoshoz, aki kozolte, hogy max flex-szel tudja megvagni o is, es leutni rola. Ez annyira nem tetszett, igykutakodtam telefonaltam tovabb, vegul eljutottam Csoma Robiekhoz, akik rogton tudtak a megoldast, es segitettek tajtam egy gazpalackos melegitovel. Megmelegitettek a gyurut, majd egy vago-kalapacs komboval megkoccintottak, Frodo meg csak lesett ahogy repult a gyuru(qr(v)a)... Nem hittem ebben a kis palackban, meg a megoldasban, de jo lett szerencsere, igy a legkozelebbi beruhazasom valoszinuleg ez lesz.
Vissza a garazsba, es folytatodhat a moka. Uj csapagy szett bele, roppantoval egyutt, majd helyere be mindent. Es johet a huzas. Persze hogy baszott megroppanni... Huztam mint a barom, a kocsit mar kerekre tettem, kiekeltem, kezifeket behuztam, de csak el fordult alatta a kerek, miutan mar nem birtam tobbet huzni rajta, s meg mindig logott a kerek. :( Kozben megjott Plosz kollega is, segitett is, de csak nem boldogultunk. Akkor lazitsuk le. Na ez sem volt egyszerubb, miutan barom modjara rahuztam. Kozben egy rovid krova szar elverzett, annak ellenere, hogy nem Made in China volt, hanem Beta. :( Nem baj, kerunk kolcson, s masnap folyt kov.
Jott a masnap, uj kulccsal a kezemben, erotol duzzadoan ugrottam neki ujfent, szerencsere sikerrel jartam. Kiszed, szetbont, uj roppanto be, ossze, felhuz, megtep, nem jo. Jobban megtep, mindig nem jo. Megint szet... kb 5-szor szedtem szet, hivtam fel mindenkit hogy ilyenkor mi van, KG kozolte hogy is benyalta mar ezt, mert nem volt annyi menet a feltengelyen, mint amennyi kellett volna. Vegul kb egyre gondoltunk, hogy esztergaltatok egy gyurut meg a gombcsuklo kerek feloli oldalal ala, hogy ezzel talan nyerhetek. KG-nak anno bevalt, igaz igy a hosszu feltengelyt nehezebb a helyere tenni. Igy inkabb aludni akartam erre egyet, leginkabb azert, mert itt mar az idegbaj kerulgetett, hogy nyakunkon a KGST party, auto meg erosen nincs keszen. :(
Bementem hat a VDF-be s poenbol mondtam Miklosnak, hogy menjen a raktarba, s a polcrol vegyen le egy regi roppanto gyurut, fem szinut, nem pedig ujat kadmiumozottat. Erre Miklos bement, majd elojott, hogy erre gondoltam-e. :) Orultem mint majom a farkanak, huztam vissza  garazsba, bontottam le a kereket, persze hogy megint meg volt tepve, is elverzett a masodik kulcs is... itt mar nagyon nem voltam normalis allapotban, es vidam sem. De csak megoldottam a cseret, s lass csodat, az osszeszereles utan mondhatni elsore majdnem jo lett, csak egyszer kellett utana huzni, hogy abszolut ne logjon.
Nem volt egyszeru ez a mondhatni nem tul bonyolult munka, de azota  nyugati feelingje van a kocsinak, nincs az a sejtelmes morajlo hang, mely neha elnyomta a motor zajat is mar. :)

2010.09.05. Vasárnap

TALÁLÓS KÉRDÉS A VÉGÉN!!!

Plósz kolléga példáját követve szintén sikerült majdnem lángra lobbantanom az autót akaratomon kívül. :(
Szokásos kis hétköznapi mozgatásra előhoztam a garázsból, szépen ki is álltam vele, Jani visszaparkolt, gondoltam hagyom még kicsit melegedni, így pakolgattam a csomagtérben, illetve kíváncsi voltam, hogy a javított kipufogó vajon tart-e még rendesen, így kinyitottam a motorteret. Ekkor vált láthatóvá, hogy nyomóágban erősen ereszt a benzincső, mivel majdnem körbe volt hasadva.
A dologban csak az a szomorú, hogy nincs két éves a benzin cső, így kicsit el is tanácstalanodtam egyenlőre, hogy mivel lenne jó helyettesíteni, mivel ami eleinte volt fent, az meg rásült a csatlakozásokra, és soha nem volt egyszerű leszedni és újra visszatenni. :( Így lesz egy köröm a VDF-be ahol majd jól kifaggatom őket, hogy mit tanácsolnak ilyen esetekre, mert szerintem nem csak én küzdök ezzel.
Gumi vásárlás egyre inkább elkerülhetetlen úgy látszik. :( Ugyan a profil mélység bőven a határérték felett van még, kezdeti esős időszakban már vicces a közlekedés. Hazafelé ugyanis elkezdett esni az eső, így a lámpától elindulva megmozdult ugyan az autó, de hiába kezdtem húzatni hirtelen, a tükrökben csak azt láttam hogy a vizet szórja a két hátsó gumi. :( A következő kereszteződést már lapjával vettem, a harmadikat ismét normálisan, mivel olyan szépen felúszott a hosszú balosban, hogy a lökhárító már a járda felett járhatott. Padkát ugyan nem fogtam szerencsére, de a vízelvezetőt tisztán éreztem a valagomban, ahogyan a bal oldalon állók visítását a fülemben, a jobb oldalon állók szúrós tekintetét a tarkómon miután végig takartam őket vízzel...  Ez úton is bocsika, de kiadta. :D > ;) :D
Valami miatt a bal oldalon állóknak jobban tetszett. :)
Szóval csere érett a benzin cső, a nyári gumik, és szerintem lassan várhatóak a gumi vízcsövek is sajnos. Majd kiderül.

És van egy találós kérdésem is, mi látható az 5. képen?

2010.04.18. Vasárnap

Lassan időszerű lesz a Suzuki műszaki vizsgáztatása, így elvittem az ismerőshöz a vizsga állomásra, hogy vessen rá egy-két pillantást vizsga előtt. Elmondta hogy elvileg nincs semmi akadálya a dolognak, egyedül a szélvédő az, ami egy picit necces, mert ugye én annak idején repedt szélvédővel vettem az autót. Akartam is cserélni a szélvédőt, meg nem is, főleg miután a jó múltkor a baglyot is frankón kibírta még 110-es tempónál, úgy voltam vele, hogy ha ezt kibírta, akkor nem szükséges a csere.
Ellenben az van, hogy az ez évi szigorítások miatt (ami miatt a Polskiról is lekerült a gallytörő rács ugyebár....), frankón megvonhatják a műszaki érvényességét az autónak, akár ma, akár holnap, akár a friss műszakival az autón a vizsgabázisról kifelé jövet... Szóval abban maradtunk, hogy akkor inkább csere, meg hogy csókoltatjuk kis hazánk kizsákmányoló, rabló állam formáját de erre nem szánnék most több energiát...
Telefon jobbra, telefon balra, kedves ismerős jelezte, hogy tud segíteni a dologban jó eséllyel, adott egy telefonszámot, ahol már tudtak a problémámról, és jelezték hogy létezik jó árasított termékük részemre. A baj csak az, hogy nincs raktáron, így csak újbóli gyártás esetén tudnak segíteni nekem. Nem voltam boldog, de ez van sajna. Kaptam egy másik telefonszámot is közben, akik cserével is foglalkoznak, így elmentem hozzájuk egy árajánlat kérésre, hogy mégis milyen költségekkel jár egy ilyen procedúra.
Jelentem nagyon korrekt, és jó fej társaságot volt szerencsém megismerni a Csatári és Társa Bt. személyében. Korrekt ajánlatot adtak a 8.000.- Ft-os beszerelési összeggel, az esetleg cserére szoruló dísz-kédergumira 3.000.- Ft-ért, valamint egy szélvédőre 16.000.- Ft-ért. Így gyorsan mérlegelnem kellett, hogy mikor járok jobban, ha autózom a szélvédőért 200+200 km-t hegyen-völgyön, esetleg autópályán keresztül, plusz vállalom hogy esetleg szállítás közben sérülhet is az üveg, vagy maradok a seggemen, és rájuk bízok mindent. Gyors számolgatás, némi tökölés, meg egy-két telefon után rájöttem, hogy kb 2-3.000.- Ft-ot "bukok" abban az esetben is maximum ha maradok itthon és várok, így inkább emellett döntöttem, és rájuk bíztam mindent. Bejelentkeztem hozzájuk szombatra, munka utánra, mert hogy náluk ennek sincs semmi akadálya, így miután a cégnél letettem a lantot, elugrottam a VDF-Ker Kft. -hez, megrendelni egy-két gyújtás alkatrészt a Polskihoz, amik meg is érkeznek hétfő reggelre, mivel 15 perc volt már csak zárásig így szombatra már nem merték garantálni a szállítást. ;) Majd indultam is a Csatári és Társa Bt. -hez, a megbeszéltek szerint. Kapu nyílt, beálltam (mint a gerely... :D ), s már készültek is elő az eszközökkel, tartozékokkal. Kérdésemre hogy dokumentálhatom-e az eseményeket munkavégzés közben, mosolygós, kedves igent kaptam, amin szintén meglepődtem, persze meg is köszöntem, és elmeséltem hogy miért is szeretem ezeket az eseményeket rögzíteni. Említettem a Polski esetét is, hogy milyen jól jött anno sajnos a fényképek, számlák megléte, amikor sajnos összetörték alattam. :( Hamar kiderült, hogy képben vannak, melyik autóról van szó, valamint hogy a srác meg is csodálta már egyszer kétszer egy-egy autós összejövetel kapcsán a kisautót, hogy milyen szépen meg van csinálva, milyen egyedi, és mennyire egyben van. Majd beszélgettünk tovább, mikor kiderült, hogy ő nem Polskiba, hanem Audiba lapátolja a pénzét. :) Tehát rokonlélek is, nem csak jó fej társaság. :) :) :) :)
Közben már át is ugrott egy fémszál az első szélvédő és az A-oszlop között, aminek a végére felkerült két "markolat", belülre egy spakli, hogy ne sérüljenek a belső műanyagok sem, ugyanakkor le se kelljen őket szedni, hogy a bolhák is megmaradjanak, és kezdetét vette a szó szerinti huza-vona. :) Már ekkor látható volt, hogy nem ez lesz az első szélvédő amit eltávolítanak, és reméljük hogy nem is az utolsó. Relatíve gyorsan körbeértek a szélvédőn, és miután elvágták mindenhol a ragasztót, ki is emelték a repedt szélvédőt a kaszniból. Óvatosan elkezdték leszedni a díszítő kéder gumit a szélvédőről, de sajna hamar kiderült, hogy ennek a vissza tétele esélytelen. Pontosabban esztétikailag általam sem támogatott, így abban maradtunk, hogy menjen fel ebből is az új, ha már cserélni kell az üveget, akkor ne kelljen hullámos kédert látnom minden nap ha az autóra nézek.
Közben lekerült az azonosító matrica is a régi szélvédőről szintén nem kis rutinnal, és sérülés mentesen, így fel is ugrott hamar az új szélvédőre, hogy ennek a cseréjével se kelljen kínlódnom. ;) Köszi ezúton is. ;)
Majd jött a maradék ragasztó eltávolítása a kaszniról, majd a tisztítása a kaszninak, majd a zsírtalanítása az üvegnek-kaszninak egyaránt, majd a "csodaszer" felvitele mindkettőre ami tapadás elősegítő, végül jött a ragasztó körbe kasznira (természetesen csak az üveg alá ;)   ) Ezután jött egy fontos, és egy kevésbé fontos telefon felhelyezése a szélvédőre színük szerint a piros, és a sárga, és már emelték is be a helyére az üveget. Beigazgatták szépen, és már mentek is vissza a sallangok is a helyükre, mint pl ablaktörlőkarok, műanyag takarók, bolhák, és készen is voltunk elvileg. Mert hogy a munkafolyamat itt be is fejeződött kb 40-50 perc elteltével, már csak a száradást kellett várni. Ekkor volt kb 12:30. Mivel 1 órás ragasztószettel dolgoznak, ők 3 óra száradást tanácsoltak én meg abban maradtam velük, hogy majd késő délután visszajövök az autóért, ha az a lényeg hogy minél többet álljon egy helyben a száradás ideje alatt, hogy ne feszüljön meg, és beragadjon rendesen a helyére. Így fizettem, megköszöntem, és eljöttem, indultam Janiékhoz.
Janiéknál festettünk kicsit, mert többen mondták hogy jól áll nekünk a festék, igaz nem értettük miért mondják ezt P. Gyula miskolci lakos kedvenc szórakozó helyén a Kék-Oszt-Riga bárban... :D :D :D :D :D :D De erről majd Jani blogol, ami reméljük arról szól majd, hogy jól sikerült, nem pedig arról, hogy mehetünk megint homokfújatni. ;)
Kicsit hazaugrottam a Polskival, elmentünk Shoppingolni, majd 17:00-óra körül visszamentünk a Suziért a Polskival, mert a jó. (csak ez az 4500-nál jelentkező rajtprogram ne lenne benne... de remélem hétfőn megoldódik, mert nekem ez egyre inkább kondenzátor halál gyanus)
Kijöttek, megcsodálták kívül belül a kisautót, kaptuk az elismerő szavakat, de főleg az autó. :) Majd megköszöntem még egyszer a cserét, és indultunk vissza Janiékhoz, letenni a Polskit, és nekilátni a sütögetésnek ami hirtelen ötlettől vezérelve született meg ezúttal is. :)
Összességében egy jó nap volt a szombati is. ;)