Tevékenységtérkép

Termosztátház csere

 Igazából csak mint érdekességet, gondoltam megosztom itt, ha már sok minden felkerült ide, mert előbb-utóbb ennek is hasznát veheti valaki. Az autó ezúttal nem saját, de családon belüli, mivel az édesanyámék Suzuki Wagon R+ -jükről van szó.
A hiba jelenség elég egyszerű, ugyanis valahol elkezdte folyatni az autó a hűtövízet. Azért írom, hogy valahol, mert jó ideig nem volt egyértelmű, hogy valójában honnan is, ráadásul értelemszerűen csak üzemmeleg állapotban jött elő ez a jelenség.
A szivárgás a motor és tűzfal közötti részen volt tapasztalható, és ebben a tartományban hagyott nyomott is a kocsi alatt, így itt kezdtük a kutakodást. Szavunk sem lehet mert relatíve hamar sikerült megtalálni, hogy valahonnan a szívósor alól vizesedik a motorblokk, ettől nem voltam túl boldog sem, mert nem sok reményem volt ahhoz, hogy a szívósor eltávolítása egyszerű feladat lesz egy 14 éves autónál.
 Nézegettem a motor szerkezeti rajzait, amik ugye teljes mértékben megegyeznek az Ignis-ével esetünkben, hiszen mindkét motor 1.3-as, 16 szelepes VVT motor.  Ezért is írom ezt a  kis bejegyzést, mert van pár tagtársunknak ilyen motorja az autójában.
 Igaz a neten található hibafeltáró cikkek 90%-a azzal kezd, hogy a beavatkozást bízzuk szakszervízre, de mint tudjátok, mi nem olyanok vagyunk. :)
Nem kell megijedni a probléma konkrét megtalálásától, feltárásától, és annak elhárításától sem. ;)

 Biztos ami biztos alapon lerendeltünk egy szívósor tömítést, egy termosztát házat, mert termosztát gyakorlatilag kapható polcról is, ahogyan gumi vízcső is. A termosztát ház ára kicsit meglepő volt számomra a maga 25.000.- Ft-jával, de nem nagyon volt mit tenni, max vehettünk volna bele használtat, ami kb hasonló idős és állapotú a jelenlegivel, így értelme nem sok lett volna.

 Kezdésnek célszerű leengedni a hűtőfolyadékot a rendszerből, mert úgy is távozni fog a szerelés közben a jelentős része.
Majd el kell távolítani a levegőszűrő házat kompletten.
Le kell bontani a motor felső borítását, az alatta található gyertya és trafó csatlakozásokat oldani kell, valamint az injektor sor csavaros rögzítését (2db M6-os csavar fogja le a sort és tartja fixen).
Oldani kell az injektor sor benzincső csatlakozását is, valamint az összes elektormos csatlakozást is célszerű egyúttal (a hőmérsékleti jeladót, az injektorokat, a fojtószelepet s annak csőcsatlakozóit, a kartergáz csövet, a vaakum csövet, a gázbowdent)
Ezt követően a komplett vezetékelés kifordítható a motor (szemből nézve) bal oldalára, ahol semminek sincs útban így a köteget nem kell megbontani. Az üzemanyag csövet pedig ami az injektorokhoz megy, ki lehet fordítani jobbra így az sem lesz útban semminek sem a továbbiakban. Azt hogy az ijektor sort melyiken hagyod rajta, az rád van bízva, esetünkben az elektromos csatlakozók bolhakötései miatt mi balra fordítottuk ki, de ez nem oszt nem szoroz. Ha kint van, mehet tovább a móka.
A fojtószelep komplett eltávolítása következik ezután, amit 4db M8-as 12-es kulcsnyílással ellátott csavar tart a helyén
A szívósor eltávolítása a következő feladat amit  5db csavar tart a hengerfejen amiből a 2db felső sorban található tőcsavar, míg az alsó sorban lévőek csavarok s mind 12-es kulcsnyílású M8-as. Szerencsére mind az 5db csavar felülről szerelhető és eltávolítható, majd a szívósor könnyen levehető.
Ezek után már körvonalazódni fog hamar, hogy a gumicső ment-e szét, vagy a termosztát ház, mert ekkor már az egész elénk tárul. Rögzítve ezek is a blokk oldalára vannak a tűzfal felől 2db M6-os csavarral, amiket eltávolítva már csak a gumicsövek csatlakozásait kell oldani, továbbá a termosztátház 3db M6-os csavarját s komletten kivehető a kívánt részegység.
Érdemes tudni hogy a vízpumpa, valamint a termosztát gyakorlatilag egy rövid fémcsővel csatlakozik egymásba amiken 1-1 O-gyűrű van csupán tömítés gyanánt, így némi mozgatással ezek széthúzhatóak a 14 év ellenére is.
A hibás rész (esetünkben a termosztátház csöve lyukadt ki a hegesztésnél, amit az új alkatrésznél már megtudtak oldani hajtással is...) könnyedén cserélhető, majd az összeszerelés mehet a fordított sorrendben visszafelé.
Érdemes szemrevételezni az injektorok gumitömítéseit a beszerelés előtt, mert 14 alatt azért kaptak hideget-meleget bőséggel, amikenk következtében elöregedhetnek, s ha nem tartanak-tömítenek rendesen abból később lehet macera. ;)
 S ha mindez megvan akkor fel lehet tölteni a hűtőrendszert a bekevert hűtőfolyadékkal, majd kicsit járatni s légteleníteni.

Az egész nem egy nagy ördöngősség, hiszen a komplett szétszerelés egyedül kb 25-30 perc alatt meg volt kényelmesen 1-2 cigiszünettel vegyítve, s összefele sem vett többet ígénybe.

Remélem tudtam segíteni ;)

Marczin Róbert @ . 8 fotó . Szólj hozzá!

Kalandtúra

Eltelt egy kis idő, mire ez az egész megíródott... Köszönhető ez annak is, hogy igazából időm sem volt, de leginkább kedvem sem, mert annyira tele volt a hócipőm.
Az egész úgy indult, hogy volt egy "elvetemült" ám ugyanakkor egy teljesen ésszerű ötletem a nyári találkozóra való lejutást illetően, melyben mindenki meglelte volna a számára megfelelő részt családon belül. A terv az volt, hogy elkérem a céges VDF-es kisteherautót, aminek a puttonyába beállva leszállítjuk végre a kis kékséget is, valamint a nyaraláshoz szükséges összes motyót kényelmesen, valamint kényelmesen és kellemesen utazhattunk volna mindvégig egy klimatizált utastérben, ahonnan Milla is kényelmesen kilát menetközben.... Tehát több ponton tünt ez az egész jó ötletnek, főleg annak tekintetében hogy a találkozót követően további 1 hetet terveztünk lent maradni a Balatonon.
 Eleinte nem is volt semmi gond...
Megkaptam a nagy fehéret, kitakarítottam hogy növeljem ezzel is az utaskomfortot, majd egyeztettem Attilával és Laci barátaimmal, és elmentünk bevarázsoolni a kis kékséget a nagy fehérségbe. Ebben nagy segítségünkre volt az általunk gyártott mobil rámpa, valamint a kellő elszántság, ugyanis többen az utolsó pillanatig azt hitték hogy csak viccelünk ezzel a puttonyba történő beállással :D Nem mondom hogy teljesen zökkenőmentesen, de sikeresen végrehajtottam a feladatot a segítőimnek és navigátoraimnak köszönhetően még úgy is, hogy nem túl tágas egy ilyen raktér. Kvázi a kispolski kerekei épp elférnek a Citroen Jumper sárvédő dobjai között. A hosszával nincsenek gondok ilyen tekintetben, hiszen még marad is előtte-utána kényelmesen pakolható terület, kb 60-80 cm sávban és teljes szélességben. A mobil rámpák is elfértek kényelmesen s rögzíteni is tudtuk őket, ahogyan magát az autót is a raktérben a rögzítőfülekhez spaniferrel lehúzatva előre is, hátra is, keresztben is. Gyakorlatilag bombabiztosan, plusz rögzítőfékkel és sebességben hagyva természetesen hogy el ne mozdulhasson menet közben még véletlenül se.
Ezzel nem s volt semmi gond. Biztos ami biztos alapon már indulás előtti napon megejtettük ezt a beparkolást, hogy legyen időm kitapasztalni azt is, hogy valóban nem mozdul-e meg a raktérben az autó menetközben, így éjjel még ezzel a kombóval el is mentem dolgozni már csak amiatt is, mert egyszerűbb volt eleve a nagy autóba pakolni a szállítani kívánt zöldséget és gyümölcsöt is. Miután már gyakorlatilag minden bent volt az autóban és jóformán csak az indulás volt hátra, még kiszaladtunk a Rakacai tóhoz teljes felszereléssel nagymamához, ami nekünk innen háztól-házig további 50 km. Még ekkor sem volt semmi gond, minden rendben volt, asszony megbékélt a helyzettel és belátta hogy kellően tágas egy kisteherautó, és kellően kényelmes is utazás szempontjából, valamint a 38°C-os hőmérséklet is könnyedén elviselhető a klimatizált utastérben (mert ugye mióta gyerek van, már jobban figyel az ember ilyen dolgokra is hogy kényelem, komfort, stb). Majd elhatároztuk hogy még indulás előtt csak hazaszaladunk az albérletbe, s utána útnak indulunk. Miskolcra érve egyszer csak leszakadt az eső, de úgy rendesen, nem ám csak kicsit. S mikor légvonalban már csak vagy 300 m-re voltunk a lakástól, akkor a legnagyobb szakadó esőben egyszer csak minden előzmény nélkül megállt a technika alattunk. Természetesen a legszűkebb úttorkolatban, ahol ki sem tudtak jóformán kerülni minket, mert jobbra járdasziget, balra pedig pogácsákkal bizttosított s fallal elválasztott villamosmegálló öböl volt, továbbá kereszteződés után voltunk vagy 30 méterrel és friss lámpaváltáson túl. Kvázi volt mögöttünk autó mennyiség rendesen, természetesen különböző szólamú kürtökkel.... mert ugye ha azt nyomja a sok faszfej, akkor attól a műszaki hibás autó a sor elején egyszer csak megjavul.... Olyan ez kb, mint amikor autópályán haladva besorolsz a belső sávba, hogy megelőzd a külső sávban haladó 100-110-es tempójú autóbuszt, s még a hátsótengeléynek vonalában sem jársz, mikor megérkezik mögéd Mihail Surmóker, aki épp pályacsúcsot akar dönteni épp ma épp ott és épp akkor, ezért elkezd rád villogni, meg dudálni, mert ugye ettől hirtelen megnő az előzésben lévő autó nyomatéka és végsebessége is jelentősen, mint ha legalábbis egy Nitrós palackot szisszentenél be a motorháztető alá....  Na mindegy, szóval a sok türelmetlen fasz csak dudál, de igazábóli segítséget csak az autósboltos kollégám Béci tudott nyújtani, aki a szakadó esőben félreállt mikor meglátta hogy bajban vagyunk. Így ketten kezdtük el letolni az útról a kb 2 tonnás autót, amit Edit próbált kormányozni, terészetesen szervó nélkli, mert a motor nem járt, nem indult.... Azt hiszem ekkor kaphattam az első idegrohamot, a másodikat nem sokkal később, mikor senki nem tudta megmondani hogy mi lehet a hirtelen leállás oka. Hívtam Sipi barátunkat, akire mindig lehet számítani ha bajba kerül az ember. Most sem volt ez másként, már küldte is az autómentőt annak ellenére hogy már egy órája kb zárva volt a szervízük. Szerencse a szerencsétlenségben hogy az autómentő épp előtte került ki minket kb 2 perccel és még a közelben volt. Visszajött. Tanakodtunk, találgattunk ekkor már 3-an állva az autó motortere mellett. Majd arra jutottunk sokadszori eredménytelen indítózást követően, hogy leszállítjuk a telephelyre az autót és Sipiéknél kiolvassuk-megfejtjük a hibát. De a mentős mikor megtudta hogy ez egy Kindertojás, akkor nem akarta annyira erőltetni a tepsire való felhúzást, nehogy baja legyen a kis autónak a nagy autó belsejében. Vontatni meg én nem nagyon akartam egy minden nélküli 2 tonnás autót... így a 37-ik indítózásra beindult kb pöcc-röff az autó s járt mint a Doxa. Teljesen tanácstalan voolt mindenki. Elindultunk kísérettel a telephelyre, kb ekkor volt este 7-1/2 8. Semmi gond nem jelentkezett az úton, Sipihez leérve rádugta a gépet, majd némi böngészést követően szomorűan konstatálta a dolgot, hogy nincsen benne semmi olyan tárolt hiba ami az előzmény nélküli leállást indokolta volna, valamint az indíthatatlanságát. Tanácstalanok voltunk s kellően fáradtak is már, vágül úgy döntöttünk hogy estére már nem indulunk űtnak, a többit meg majd meglátjuk másnap. Ugyanis Sipi sem tudta nyugodt szívvel azt mondani, hogy ezzel így útnak indulhatunk-e, vagy sem. Főleg gyerekkel együtt. Éjszaka. Lehüléses időszakban, mikor ha leáll az autó még csak fűteni sem tudok nekik hogy ne fázzanak meg... Kellően ingerült állapotban megtalált a főbérlőnk is, természetesen a legjobbkor s a legjobb témával.... Így aznap éjaszakára már nem tevzetünk mást, csak azt hogy szisszentünk 1-2 sört Attilával és kieresztjük a gőzt...
 Másnap reggelre megszületett a végső döntés, nem reckírozunk inkább ebben a formában, hanem inkább átpakolunk ami csak befér a Suzukiba, s majd azzal indulunk útnak. Így is történt, a szerelvényt elvittük egy közeli rakodóra, ugyanis felálláskor volt egy pici malőr vele. Tudni illik mivel egy kicsit alacsonyabban van az autó hasmagassága, így a rámpa tetején egy picit épp felfeküdtek az alsó merevítők, aminek következtében egy kicsit nagyobb gázadással lehetett csak újra továbbhaladni, ami viszont azt eredményezte, hogy a Yokohamák pikk-pakk elforogtak a lemez felületen és kissé féloldalas beállást okoztak. Persze ennek is megvolt az előnye, hiszen így féloldalasan rögíztve kissé több helyem volt, hogy a jobb oldalon ki tudja mászni az anyósülésen keresztül az oldalsó tolóajtón át. :) A lényeg hogy megoldottuk, nagyságrendekkel egyszerűbben lefelé, mint előtte nem sokkal felfelé.
Átpakoltunk a Suzukiba ami csak befért, és visszaszállítmányoztuk a nagy fehéret a céghez (mondanom sem kell, hogy továbbra sem produkált semmiféle hibát...) Majd útnak indultunk gyakorlatilag szépen lassan, komótosan. Útközben betértünk egy már-már megszokottá váló útszéli csárdába, ahol megebédeltünk, majd indultunk is szépen tovább utunkra. Milla hamar el is aludt, elnyomta a fáradtság, na meg persze a finom ebéd, mi meg közben haladtunk szépen az utunkon, mikor is valahol Mezőkövesd magasságában egyszer csak leszakadt az ég... de úgy rendesen. Mondtam is magamban, hogy legalább nem lesz olyan meleg, a gyerek  is jobban alszik majd, nekünk is jobb ha nem pirít az ablakon keresztül a napsütés miközben bent meg megy a klíma, stb és bekapcsoltam az abalktörlőt. Az törölt vagy 8-at 10-et mikor is minden előzmény nélkül egyszer csak megállt 75°-ban a szélvédő közepén a két lapát...
UPDATE
Aszzem itt morzsoltam el lelkem első könnycseppjét, s már láttam magamat miközben vezetni próbáltam, ahogyan kiszállok az autóból és össze-vissza rugdosom az egészet a francba amolyan feszültsé levezetés gyanánt. Ekkor jártunk valahol Mezőkövesd környékén s csak vagy 5-8 km-t kellett megtennem az autóval a szakadó esőben ablaktörlő nélkül, mire a lehajtón elhagytuk a pályát. Ekkor lelki szemeim előtt megjelent a tű éles epizód, mikor kipakoltam mindent a Suzukiból a Polskiba, mert abba úgy is kell szerszám, a Suzuki meg mégis csak egy Suzuki, amihez szerszám sem kell.   Így minden nélkül álltam az esőben az útszélén s próbáltam megoldást találni a felmerült problémára.
Azt hamar kizártam, hogy nem a motor hibásodott meg, mert ha bekapcsoltam, akkor a motor járt, csak a karok nem mozdultak. Kvázi elég valószínű, hogy a mechanika ment tönkre, esett szét, törött el. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy szerszámok nélkül ezt hogyan fogom orvosolni,  mert bár a szélvédő alatti műanyag burkolatot oldható bolhák tartják a helyükön, ezt eltávolítani csak akkor tudom, ha az ablaktörlő karokat is leszerelem, amiket 1-1 olyan 8-as csavar tart a helyükön amik 12-es kulcsnyílásúak.... :o
Így minden nőgyógyászati tapasztalatlanságomat összeszedve, az összes bolhát eltávolítva, majd a műanyagot kicsit megfeszegetve, kialakítottam egy annyika kis hézagot ahol a(z egyébként nem kis) kezem nagy keservesen befért, s ezen a nyíláson keresztül próbáltam kézzel, ujjakkal letapogatni a mechanikát, hogy vajon mi is történhetett vele. Persze mindezt a szakadó esőben...
Relatíve hamar megszületett a letapogatott helyzet, miszerint a mechanika egy faudi csuklós részen szünt meg folytatólagos lenni. Pár perces ujjazást követően sikerült visszapattintani a szétesett, lepattant műanyag hüvelyt a fém faudi fejre, majd visszarakosgattam a bolhákat, csináltam egy pár perces törlési próbát. S mivel azt tapasztaltuk, hogy rendben működik, így arra szavaztunk, hogy tovább indulunk, bár én ekkor szívem szerint már hazafelé indultam volna...
A pályára felérve, kb 1 km-t haladva az ablaktörlő újra megállt, amiben az volt a kellemes, hogy a következő pihenő egy benzinkút lesz majd valamikor 25-30 km-rel tovább.... Mindenki látnoki erőmet összeszedve igyekeztem a vizenátlátásra összpontosítani, s megtalálni azt a sebesség intervallumot, amikor is esetleg az esőcseppek jobban legördülnek a szélvédőről.  Nos, hogy másnak ne kelljen ezzel játszani már, így elárulom hogy ez nem 70 és 120 között van valahol szakadó esőben, többre pedig nem vitt rá a lélek úgy hogy utasok is ültek az autóban :o    Mikor beértem egy kamiont, igyekeztem tisztes távolságot tartani tőle, ugyanakkor kellően közel is kerülni hozzá, hogy legalábba  amozgása alapján a pálya nyomvonalát letudjam követni míg eljutunk a pihenőig.
A benzikúton újra szétkaptam amennyire lehetett és újra megoperáltam a résen keresztül, de elég nyílvánvaló volt, hogy nem fog sokáig tartani, mivel különösebb ellenállás nélkül "pattant" a heylére a műanyag bolha. :( Hívtam közben a VDF-nél Laci barátomat hogy nézzen már utána annak, hogy ez a probléma valahogyan orvosolható-e, van-e hozzá rendelhető alkatrész esetleg amit mondjuk Pesten felvennék és kicserélhetném, megjavíthatnám. A válasz sajnos az volt, hogy csak egyben rendelhető a mechanika, és csak gyáriban, tehát nincs semmi más utángyártott dolog amivel javítható. És mivel gyári van csak, így van annak egy pár napos átfutási ideje is mire megérkezik valahova, mivel senki sem tartja ezt polcon. :( Nem voltam vidám. :(   Összeraktam, s a feleségem biztatására haladtam tovább a cél felé, jobb ötlet hiányában.
Szegénykém próbált nyugtatni, hogy ne izguljak, mert csak Gödöllőig kell kibírni, mert ott a radarkép szerint már nem esik....    ettől sem lettem nyugodtabb, mivel ekkor még vagy  80 km-re voltunk Gödöllőtől, az eső pedig rendületlenül szakadt jó nagy cseppekben.
Sokat megint csak nem tudtunk haladni, csak vagy 1-2 km-t, mert újra szétesett sajnos a mechanika, ahogyan ez előre megjósolható is volt. Így megint csak lassan haladtunk amennyire csak lehetett s igyekeztünk eljutni a pihenőig. Közben eszembe jutott, hogy anno Janitól kaptam egy fantasztikus autós csomagot, ami nem volt más mint a WS PLATINUM, s emlékeztem, hogy ehhez kiegészítőként volt egy műszerfalápoló, valamint egy szélvédőre permetezhető vízlepergető. Még arra is emlékeztem, hogy ezt anno az autóban helyeztem el ha esetleg valamikor is szükségem lenne rá, akkor nálam legyen. Meg is találtam pillanatok alatt, így nem aggódtam jobban mint eddig, hiszen a kezemben fogtam a mindenre megoldás varázsszerét.
Mikor elértünk a piehnőig és tanulmányozni kedztem a varázsszert, akkor szembesültem a szomorú valósággal, hogy még Üzbegisztán részére is található rajta kezelési útmutató az Ukránokon kívül.... és igen, jól sejtitek, egyikben sem vagyok annyira jó a nyelvjárás tekintetében...  Ekkor már kínomban röhögtem az autó mellett a szakadó esőben állva.
 Tekintettel arra, hogy a boltban tartunk mi is ehhez hasonló vízlepergetőt, így próbáltam felidézni azt, hogy azon vajon milyen játékszabályok találhatóak. Valahogy nagyon az rémlett nekem, hogy a szélvédő megtisztítása után kell rápermetezni, majd áttörölni és rajtahagyni a száraz (ismétlem SZÁRAZ) szélvédőn hogy kellően kifejthesse hatását.   Na most ezt egy autós piehnőben, szakadó esőben nem tudom hogyan lehetett volna kivitelezni.
Így ami a csövön kifért (az ujjazást követően persze) permeteztem a szélvédőre a varázsszert, amit elég furcsa tekintetek fogadtak a mellettünk álló rendőrautóból... biztos gondolták, hogy ez se teljesen normális, hogy szakadó esőben ablakot akar pucolni...
Tovább indultunk, a mechanika újfent szétesett, a varázsszer gyakorlatilag semmit sem hatott annak fényében hogy a vízfelszínére tudtam csak permetezni azt, így az esélytelenek nyugalmával, s némi idegbajjal karöltve haladtam tovább szépen, kényelmesen. Asszem ilyen nyugodt tempóban még sosem autóztunk autópályán, de esetünkben nem volt más választás. 
 Tény hogy Gödöllő környékére érve már nem szakadt az eső, s gyakorlatilag ki is tisztult, amit cseppet sem bántam. De addig eljutni gyakorlatilag egy örökkévalóságnak tünt.
Utána már feltudtuk venni a szokásos tempót ,és haladtunk tovább a cél felé. Pesten sikerült relative hamar átjutnunk így azzal sem volt gond, majd a pályán tovább haladva végül az úticélunkig eljutnunk.
Mit ne mondjak, kalandos egy út volt az biztos.

A hétvégét mi megtoldottuk azzal, hogy tovább maradtunk nyaralni egy hetet, aminek során lejöttek hozzánk Bálint Atiék, majd nővéremék is családostól, és ez idő alatt már tényleg csak azzal foglalkoztunk hogy mindenki jól érezhesse magát, mert a fő cél ez volt. Egy nap kivételével gyakorlatilag nagyon jó időt fogtunk ki, hiszen csak egy nap volt mikor esett, s mikor meleg volt sem volt kánikula forróság. Így könnyen elviselhető volt az egész szerencsére, közelben van minden gyakorlatilag, így nekünk továbbra is sokkal jobban tetszik mint a Velencei tó környéke volt anno.

A mechanikai problémát egyébként Attilával és Zolival oldottuk meg karöltve ideiglenesen persze, hogy ne essen szét folyton mire hazaérünk majd, nemes egyszerűséggel kibontottuk az egészet, majd a szétkopott bolha helyére több rétegben felhúzott zsugorcsövet raktunk fel, majd melegítettünk rá, hogy menet közben ne ugorhasson szét olyan könnyen mint eddig. Jelentem ez be is vált, azzal a pici kis malőrrel, hogy így a mechanikának volt egy kicsi lógása, aminek következtében nem törölt végig, vagy túltörölt picit randomszerűen persze, de legalább használható volt az autó.
Hazaérve pedig lerendeltük a komplett mechanikát, amit a megérkezést követően nagyságrendileg 8 perc alatt cseréltünk ki Lacikával.

Köszönet mindenkinek aki segítségünkre volt, és köszönet a szervezőknek a találkozóért ami ezúttal is fenomenális volt!

Nézem egy ideje a sárga lámpákat...

...de most megelégeltem őket.
Egy ideje szinte állandósult a CHECK ENGINE jelzés az autóban, hiába szereztem be minőségi, kínai, Bluetooth-os OBD2-es hibakód olvasót-törlőt, a jelzés mindig visszatért a műszerfalra hogy az 1-es lambdaszonda magasfesztségi körén szakadás van. Tekintettel arra hogy bármi más esetleges hiba kapcsán nem fog erősebben világítani ( :) ) valamint hogy jó eséllyel a fogyasztást is befolyásolja, továbbá hogy megjavulni sem fog magától, így a csere mellett döntöttem. Rendeltünk bele egy Denso-t, gyárival megegyezőt, hogy elkerüljük az esetleges univerzális szondák okozta hibákat. A cseréhez nagyon nagy segítségünkre volt ismételten a Sila Front-Car KFT, ugyanis szerszámos és szakmai segítséggel is támogatták a beavatkozást. Ezúton is hatalmas köszönet érte! ;)
 Továbbá volt még egy sárga lámpa is a műszerfalon, az ABS ami gyakran virított. Mint azt kiderítettük a jobb hátsó tengelyen nem érzékelt a rendszer kerék forgási sebességet. Tettem egy gyenge kísérletet nem olyan régen a szenzorok megtakarítására, ám ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket sajnos. Így ezt is cserére  ítéltük. Az persze más kérdés hohy a gyári helyre nem fért be rendesen a gyári szenzor és rendesen, szó szerint reszelni kellett rajta...
De a lényeg hogy sikerült ennek a cseréje is és a hibatörlést követően egyelőre nem tértek vissza a hibajelzések a megtett 200-250 km alatt.
Olajcsere is volt, így 257.000 km-nél ez is letudva. Ismét visszatértem a Castrol Magnatec-hez, majd kiderül hogy válik be.

Laci barátomnak hatalmas köszönet a segítségért ezúton is!!!

Álmok, tervek jönnek-mennek...

Mit mondjak...
Van hogy az élet úgy alakul, hogy el kell engedni egy-két álmunkat, miután más lehetőség nem nagyon van.
Nos, nekem is így alakult sajnos, így szerte foszlott az a terv, hogy egyszer majd egy 1000-es Turbós sziszeg a kis autóban.
Sajnálom mert baromi ritka autó, és láttam benne fantáziát, azonban a sok más dolog ellenére az is ott van, hogy az elmúlt 4-5 évben érdemlegesen nem tudtam belefogni, hozzá kezdeni egyáltalán. Az már csak hab a tortán, hogy jelenleg nincs hol tárolni a "szarjaimat", mert így alakult...
Minden esetre veszünk egy nagy levegőt, és megyünk tovább, csak most donorok nélkül, mert mind elment...
Még Kiskarika is, mert Milla még gyorsan adott neki nevet, hiszen mindenkinek van neve, legyen neki is :)
Marczin Róbert @ . 2 fotó . 1 komment

Renoválás

 Egy ideje már együtt élünk a tudattal, mely szerint minket is utólért már az Ignises népbetegség. Ugyanakkor erre sem tudok haragudni, hiszen másoknál már az autó 3-4 éves kora körül bekövetkezett ez a probléma, nekünk sikerült ezt is feltornászni 14 évre. Ez pedig nem nevezhető rossznak egyáltalán.
 Az említett típus egyik gyenge pontja a csomagtér ajtó nyitó gombja mellett található "kapaszkodó", ami a gyakori illetve a nem megfelelő használatból fakadóan előszeretettel szokott leszakadni. Az egész egységet gyakorlatilag 4db műanyagba öntött M6-os csavar rögzíti a csomagtérajtóhoz, aminek a súlya azonban még az ajtónyitó gázteleszkópok ellenére sem elhanyagolható. És ha ezzel még párosul az emberi hanyagság is, mely szerint a nyomógomb benyomásával egy időben megejti az ember azt a bizonyos csukló csavaró mozdulatot mikor is geyidőben nyomja a gombot de már emeli az ajtót is, na akkor máris kész van az ideális esete a kapaszkodó letörésének. Ugyanis sok esetben az ajtónyitás mint olyan még nem következett be, mikor már fennáll a kézzel való emelése az ajtónak.
Száz szónak is egy a vége, hogy ez is egy olyan dolog az autón amit kellő odafigyeléssel a tervezés-kivitelezés hanyagságának ellenére sokáig meglehet őrizni, még ha az idő vasfoga sokat gyengít is rajta.
 Két évvel ezelőtti téli időszakban sikerült már megroppantani egy nem megfelelő nyitást követően, amit akkor igyekeztem megjavítani, megerősíteni egy kis házi-kendácsolással, melynek során fogjuk rá hogy "műanyag-hegesztettem". De természetesen ez sem tarthatott örökké, így bekellett szerezni egy újat a régi helyére, aminek meglepően vicces árai vannak, főleg hogy egy darab műanyagról beszélünk csupán. Az utángyártottnak darabja (ami természetesen még fényezetlen) nagyságrendileg 10.000.-Ft-tól indul.
 Bekellett látnom azt hogy ez alatt nem nagyon fogok találni, míg nem Laci barátom utánajárásának köszönhetően sikerült "jó árasítva" hozzájutnom egyhez. Ezúton is köszönet érte!
A fényezést meg már korábban elhatároztam, hogy nem viszem "mester-emberhez" újabb 10-15.000.- + anyagért...  elrobogtam hát a ROBOX-ba, ahol segítségemre tudtak lenni, és kikeverték az autó színét, majd palackba zárták. Ez persze csak nekem újdonság, mert a "Pöstiek" már régebben is újságolták ezt technikát. Minden esetre most itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam én is, mert ennyi felület miatt nem nagyon akarózott összerakni a kompresszort, így döntöttem a spray-s kivitel mellett. Hogy megéri-e vagy sem, azt döntse el mindenki maga. A spray-s kivitelben kevert szín, hozzá tartozó lakkal együtt került 5.000.-Ft-ba amihez társítottam még inkább egy műanyag alapozót is ugyanebből a fajtából 2.500.-ért.
Szilikon lemosóm még maradt a legutóbbi vásárlásból, így azzal átmosva alaposan a felületet kezdtem neki a manővernek. 
Ezt követően kapott műanyagalapozást a felület, majd száradást követően elkezdtem felhordani a színt melyet végül 3 rétegben kapott meg, és erre jött még a lakk. Majd másnap ugrottam neki az elemek cseréjének, ami igazából nem vett 15 percnél többet ígénybe, majd miután végeztem vele és maradt még idő a gyönyörködést követően is, úgy döntöttem, hogy installálom végre a tolatókamerát.
Na nem mintha nagy szükségünk lenne rá (szerencsére Edit is egyre ügyesebben tolat már), igazából csak amiatt, mert a csomag része volt a tolatókamera is amikor a fejegységet vásároltam, és "ha már megvan" alapon... Eleinte ez okozott némi fejtörést, de végül sikerült megfejtenem az internet segítségével a helyes bekötést, így most már bármilyen üzemmódban is van a fejegység, a rükverc kapcsolását követően automatikusan megjelenik a kijelzőn a tolatókamera képe, segítve ezzel a "mennyi van még mögöttem" érzés meghatározását. 
;)

Fejcsere

 Egy ideje már nem volt teljes mértékben kielégítő és felhőtlen a zenei élmény az autóban, de mivel már jó ideje nem az érdekel, hogy "milyet lök a cucc baszod ezzel a high end szettel..." így nem nagyon törtem magam annak érdekében hogy cseréljem. Gyári fejegység teljesen jó volt a hétköznapokra, igaz nem játszotta le csak az audio CD formátumot, de nagy csodát nem lehet várni egy 2004-es technikától. Azonban az is igaz, hogy egyre gyakrabban volt tapasztalható, hogy a "zenészek kapaszkodnak a kanyarban" s ugye olyankor viszont nem zenélnek, mert nincs szabad kezük... A cserére való elhatározást nagyban nehezítette az a tény is, hogy a gyári kialakítása 2 DIN méretű a középkonzolnak, ahova nem nagyon passzol az én szememnek egy 1 DIN-es méret. Ráadásul ha már új fej, akkor játsszon lehetőleg több formátumot, sőt mivel gyerek van videót is, s ha már "nagy " kijelzős, akkor lehetne benne navi is.... és szépen lassan gyűltek az elvárások, ami egy valamire is való fejegységben már kb 2-300.000-es tételre rúg alapból, amivel még nem is mondtam sokat. Ennyit azonban nem kívántam rászánni a történetre, mivel nem az autóban töltjük a legtöbb időt napi szinten.
 Elkezdtem a neten nézelődni, és az EMAG-on, MALL-on találtam olyat ami 2DIN, pofás is, megfizethető is, de vagy nem volt épp, vagy kevesebbet tudott, így kicsit elkeseredve böngészgetve jutottam el a "távol-Keletre" és szűkítettem a lehetőségek körét. Nevetséges áron lehet hozzájutni szerintem ilyen helyen űrsklóhoz is kb... :D  Sokáig nem érdekeltek az ilyen oldalak, de mikor egy hasonló tudású cucc 10%-os áron vásárolható meg akkor nem nagyon van min gondolkodni, és szerintem ilyen differenciánál az ember még kompromisszumokra is hajlandó. Forintosítva a történetet nagyságrendileg 30.000.-ért jött egy 2DIN-es cucc "Wang Lee"-tól postával és vámmal együtt (ezt nem részletezném, mert többet töltött a vámon mint az utazással a cucc...), a lényeg hogy mindennel együtt megállt 30.000.- alatt, és benne van minden amit szerettem volna. Mechanika nélküli, Win alapú, lejátszik sokféle zenei(DIS, MP3, WMA, ACC, OGG,WAV, RA, AC3 és videó(AVI, MP4, FLV, PMP, RM, RMVB, MPG) formátumot, teljes Európa szintű navi, rádió, képnézegető, USB, MicroSD, Bluetooth, távvezérlő, tolató kamera, sok csatlakozó, stb...7021G fantázia névvel ellátott cucc. Tény hogy nem egy Nakamichi, de az ára sem az, és nem tervezem hogy hangnyomás versenyeken induljak vele ahogyan eddig sem tettem   ;)
Egy illesztő keret volt csupán amit még bekellett szereznem, mert a gyári hely az nem egy szabályos téglalap forma, hanem trapéz. Ennek az ára nagyságrendileg 3.000.-Ft volt, tehát még mindig nem vészes kategória összességében. A bekötéssel nem kívántam megkeresni senkit sem, mivel pont nem fogok garancával kínlódni úgy sem még akkor sem ha az első alkalommal elfüstöl a cucc, így magam kötöttem be. Ami nem nagy ördöngősség, főleg hogy sokat igyekeztem utána olvasgatni, gyakorlatilag csak a tápvezetékeket kellett felcserélgetni az ISO csatlakozóban, mert a tengeren túl valamiért más a táp és memória, pontosabban ez a kettő van felcserélve. Kis barkácsolással és lelkesedéssel hamar bekerült a cucc a helyére, és elndult a teszt üzem, igaz a kamera felszerelés még várat kicsit magára mert idő hiányban szenvedek, de legközelebb azt is rendelünk a tengeren túlról ;)
 Összességében nem érzem kidobott pénznek, lassan 5 hónapja van használatban és nincs vele gondom, Milla élvezi ha utazás közben tudja nézni Peppa malacot vagy Mása és Medvét, vagy gyakorlatilag bármelyik bármelyik meséjét. A navigáció gond nélkül vitt le minket Szegedre a találkozóra és bárhova máshova is. Az érintőképernyő szépen reagál, a rádió is szépen szól igaz RDS nincs rajta, gyorsan olvas kártyáról és pendrive-ról is tehát nem akadozik s nem szakadozik.
Ha valaki valami hasonlón töri a fejét, annak csak ajánlani tudom, mert ennyiért nem pénz érte.

2017...2018

 Az úgy túl egyszerű lett volna valószínűleg, ha esemény nélkül zárható le a tavalyi év...
Most már magam sem tudom hogy igazából ez az eset mennyire nyúlik vissza, s valójában azt sem, hogy mi volt hamarabb, a tyúk-e, avagy a tojás.
 Karácsony másodnapján esti órákban épp hazafelé tartottunk abban a kellemes takony időben és takony ködben, mikor Miskolc határában arra lettem figyelmes, hogy sajnos nem nagyon van fékhatás mint olyan az autón. Kvázi a fékpedál hamarabb éri el a padlólemezt, mint sem hogy bármiféle lassulás érezhető lenne az autón. :( Nem voltam túl nyugodt, és boldog sem, hiszen családilag autóztunk hazafelé. De mivel kellően gyér forgalom volt az utakon, így egy kis gépészkedéssel és kellően lassan szépen hazaevickéltünk némi kézifék rásegítéssel. Jobb lehetőség hiányában elkezdtem hát az interneten böngészni a hiba kapcsán, és sorra szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy valószínűleg az ABS-kocka lesz a hiba okozója. Ettől végképp nem voltam boldog, hiszen nem olcsó tétel újonnan, a (mások által) felújítottal pedig (ahogyan a váltó esetében is) vannak fenntartásaim.
Tovább boncolgattam hát a témát az év utolsó napjaiban, felkerestem Sipi barátunkat is többek között, hogy neki mi a véleménye, ugyanis nemrégiben nála jártam ABS-hiba kapcsán szintén ötletelni. Nem voltam benne biztos, hogy a két dolog összefügg egymással, ezért voltam kíváncsi az Ő véleményére is. 
Történt ugyanis, hogy pár hete sorra dobta fel az autó az ABS-hibajelzést gyakorlatilag mindentől függetlenül, s pont ilyen random-szerűen törölte is a hibát. Azt hiszem talán az ilyen eset az ami a legvacakabbul lenyomozható, beazonosítható. Szerencsére még a Lengyelországi kirándulásunk előtt sikerült Lacival nyakon csípni a hibát és kizárni az (már akkor is felmerült) ABS-kockát. Akkor a gép azt mutatta, hogy a jobb hátsó keréknél nem érzékel valami miatt rendesen a szenzor, aminek lehet oka a fékpor általi szennyeződés a szenzoron, esetleg az ABS gyűrű fogainak eltömődése a fékportól, esetleg a gyűrű megrepedése, a szenzor vezetékének a megszakadása, a szenzor nem megfelelő távolsága a gyűrűtől, esetleg a gyűrű fogainak az állapot romlása.... tehát lehet egy pár variáció, de mindenképp a jobb hátsó keréknél keresendő majd a probléma. Tekintettel arra, hogy ekkor már felmerült az ABS-kocka probléma, igyekeztem jobban utánajárni a dolognak, aminek is az lett az eredménye, hogy rá kellett jönnöm arra tényre, mely szerint az esetlegesen felmerülő problémát Én magam okozhattam, mint felelőtlen tulajdonos. :( Több cikk és szakvélemény szerint ugyanis, a beeső (padlóig lenyomható ;) fékpedál kiváltó oka nem más mint az ABS-kocka tönkremenetele. Ez pedig amiatt következik be, hogy a tulajdonos nem cserélteti idejében (2 évente javasolt!!! a fékfolyadékot a gépjárműben.
Ugyanis a fékfolyadékok higroszkopikusak, ami azt jelenti, hogy vízmegkötő tulajdonsággal rendelkeznek. Amit érdemes tudni, hogy a fékfolyadékok olyan hidraulikus folyadékok, amelyek szerepe a fékerő továbbítása a fékpedáltól a kerekekig. Működésük lényege, hogy szinte összenyomhatatlanok, ezért a fékpedálra kifejtett erő a folyadékon keresztül minimális veszteséggel továbbítódik a kerekekig.
A fékfolyadékkal szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy magas legyen az úgynevezett száraz forráspontja.
A száraz forráspont az a forráspont, amikor a folyadék még új és nem kötött meg nedvességet a környezetéből. Minél magasabb ez az érték, annál tovább marad használható  a folyadék.
A forráspont azért kritikus a fékfolyadék esetében, ugyanis hosszan tartó nagyobb ígénybe vétel esetén felforrhat, aminek következtében gázbuborékok fejlődnek. És ezek a létrejött buborékok azonban a folyadékkal ellentétben már összenyomhatóak, és így nem képesek a kifejtett erő megfelelő továbbítására.
 Amiatt érdemes 2 évente cserélni a fékfolyadékot a gépjárművekben, mert a folyadék által megkötött pára sajnos károsítja, károsíthatja a fékrendszer szerkezeti elemeit. Korrodációt okoz, valamint leváló korrodációk a folyadékban áramolva tönkre teszik a gumitömítéseket és illesztéseket is, ami mind a fékerő rovására megy.
 Tekintettel arra, hogy a Lengyelországi turnénk során egyszer sem jelentkezett a hiba, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, úgy voltam vele, hogy majd egy nyugisabb időszakban állok neki inkább ennek a folyamatnak és egybekötöm a kompett fékrendszer felülvizsgálatával a fékfolyadék cserét. Ez a terv azonban 26-án este megborulni látszott...
 Az előzményeket, valamint a beszélgetéseket összevetve arra az elhatározásra jutottam, hogy teszünk egy próbát s megnézzük első körben majd a hátsó fékeket, hátha szerencsém lesz és csak ott lesz valami bibi, s nem pedig a kocka lesz cserés. Béci kollégámmal egy nap sort kerítettünk rá és alánézett amíg én felpumpáltam állóhelyzetben a féket. Sokat nem kellett várnunk a csodára, mert hamar láthatóvá vált, hogy a jobb hátsó keréknél távozik sajnos a folyadék valahol a fékdob alól.
Megrendeltem hát a fékmunkahengereket, s összehangoltuk Bécivel a fékcserét másnapra. (A fékdobot mindig elég macerás leszedni, de végül sikerült, és most nem kellett a fékpofákkal együtt a csapágyakat is cserélni mint legutóbb :) ) A fékdob levételével nyílvánvalóvá vált a probléma, a munkahenger dugattyúja eresztette el a folyadékot s ezáltal ugye a nyomást. Azonban hogy ez minek köszönhető az sajnos kinyomozhatatlan, minden esetre a fékpofa is oda lett, hiszen teljes mértékben elkopott meg persze fel is ázott. Hogy a fékpofa elkopása okozta-e a fékmunkahenger tönkremenetelét, vagy fordítva történt a dolog, az titok maradt előttünk is.
Minden esetre kapott új LPR munkahengereket hátra, komplett Bosch fékpofa szettet, és DOT4-es Glicosam folyadékot az autó, amiknek köszönhetően valamint természetesen Bécinek, az autó újra ott áll meg ahol a vezetője szeretné. ami azért nem egy utolsó szempont. ;)

Röviden összefoglalva a dolgokat, kedves autós társaim tessenek 2-3 évente fékfolyadékot cserélni vagy cseréltetni az autókon, mert megéri. Még mindig olcsóbb "feleslegesen" 2-3 évente 1-2 flakon folyadékot átfolyatni a rendszeren 1-1,5 óra alatt (nagyságrendileg 8-1000 Ft.- egy flakon fékfolyadék, attól függően hogy milyen besorolású és márkájú ;) , mint a fékrendszer egységeit cserélni vagy cseréltetni több ezer Ft.-ért.

Km-óra állása: 250634

Köszi Béci! Köszi Laci! Köszi VDF-ker KFT! Köszi SILA Front-Car KFT!

B.Ú.É.K!

Egy renoválás története

 A történet újfent régebbre nyúlik vissza, de csak nem régiben sikerült sort keríteni rá.
Gyakorlatilag a vásárlást követően már megfogalmazódott bennünk az "egyszer majd csinálni kell ezzel is valamit, hogy ne így nézzen ki" érzés, azonban mostanáig igen csak eltelt pár év.
Az autó (mint sok annyi más Olasz és nem Olasz autó ;) gyári fényezési problémákkal küzdött, ugyanis a lakkozás 1-2 elemen felpattogzott s ereőteljes hámlásba kezdett. Közben persze volt az autóval baleset is (sajnos), aminek kapcsán nem merültünk bele túlzottan a felújításba hanem megmaradtunk inkább a tüneti kezelésnél (ekkor került a donor autó, és kapott 1-2 gyári extrát), majd idővel a padló is kapott egy pár flekket ideiglenesen, azonban eljött a pillanat nem régiben és (Bécinek hála) kapott új küszöböket mindkét oldalra, mert már nem sok tartása volt a gyáriaknak. Kb ekkor dőlt el a dolog igazából, hogy foglalkozni kell vele jobban. Valamint persze akkor mikor kiderült, hogy Edit ragaszkodna az autóhoz, mert kedveli nagyon.
Azonban az is elég nyílvánvalóvá volt, hogy az autó piaci értékének többszörösét nem fogjuk rákölteni erre az autóra (is), mert annak nem sok értelme lenne. Főleg hogy lakatolásra is mondanak olyan összegeket, hogy az valami botrányos, a fényezési árakról meg nem is beszélve. s ha ezt a kettőt össze is adjuk, akkor már bőven átléptük a 7-800.000.-et (és akkor még nagyon nem mondtunk sokat) egy 150-300.000.-et érő autó esetében.
Kivettem hát 2 hét szabit, amit sajnos hamarabb nem állt módomban, pedig nagyságrendekkel egyszerűbb lett volna mindez akkor, amikor még kicsit jobb idők vannak. Ugyanis arra adtam a fejem, hogy "garázs-körülmények" között kap egy külső fényt a régi helyett.
 El kezdődtek hát a kisgép- és eszköz beszerzések (rezgőcsiszoló, csiszolóvásznak-papírok, páralecsapató, maszkolószalagok, gittelési segédeszközök...), majd nem sokkal később a munkálatok is.
Első lépésben elkezdtem szétbombázni az autót, minden olyat igyekeztem leszerelni róla, ami útban lehet majd. Miután ezzel végeztem, elkezdődhetett a csizsolási fázis, melynek során a lakkozást (és a fényezés egy részét) igyekeztem minél jobban eltávolítani. Ez volt ahol teljesen egyszerűen ment, volt ahol keményen megkínlódtatott a kaszni, de végül sikerült 1,5 nap alatt felmattítani az egészet.
A következő lépés a kaszni megtisztítása volt a szennyeződésektől, valamint a biztonság kedvéért kapott egy szilikon-eltávolító mosást is biztos ami biztos alapon.
Ezután jöhetett a megmaradt horpadások és sérülések eltakarása (azért csak a megmaradtaké, mert nemrégiben vásároltam a Kauffer-en keresztül egy "Kínai" horpadás javító készletet, ami meglepő módon bevált és a horpadások nagy részét sikerült eltávolítani vele - a beruházá egyébként valami 3-4.000.- Ft volt ha jól emlékszem). Természetesen soha életemben nem gitteltem még autót, de (mint sok mindennel) ezzel is úgy voltam, hogy azt is csak emberek csinálják ugyanúgy, a festő is csak emberből van, ők is csak elkezdték valamikor valahogyan...
Többek között a következőkből vásároltam be a VDF-KERnél, ha már úgy is ilyen helyen dolgozom: Body Gitt 611, Gittelő lap készlet, Csiszolópapír P240, Csiszolópapír P320, Csiszolóvászon vizes P800, Keskeny maszkolószalag, Széles maszkolószalag
 (Megnéztem az interneten amit csak tudtam egyébként a fényezéssel valamint a fényezés előkészületeivel kapcsolatosan, tudom hogy ez nem ér fel egy szakképzéssel valamint több éves rutinnal, de lássuk be, hogy a kiindulási állapotokon már sokat rontani nem nagyon lehetett volna, ráadásul nem kerül egy valag pénzbe...) Szerencsére sok minden megtalálható a neten keresgélve, ami egy magamfajta számára igen nagy segítség lehet, mikor hasonló dolgokba kezd be. Találtam videót az előkészületek fázisairól, a mattításról, a gittelésről, a csiszolásról, a fillerezésről, a polírozásról, a zsírtalanításról, és a fényezésről is: Carcolor
Valamint Béci kollégám is ellátott hasznos tanácsokkal, így teljes bizonytalansággal kezdtem neki ennek a munkafázisnak (is) :D
Kis adagokat kevertem be csak a gittből, mert tartottam attól, hogy rám fog kötni az anyag mielőtt feltudnám dolgozni, hordani a kívánt felületre. Azt nagyon a lelkemre kötötték, hogy a keverési arányokra nagyon figyeljek oda, mert ha kevés edzőt rakok bele akkor nehezen fog kikötni, ha pedig sokat akkor értelemszerűen hamar. Igyekeztem hát azonos mennyiségű gitt kupacokhoz azonos méretű edző kupacokat  rakni minden alkalommal, és jó alaposan elkeverni, elgyúrni azokat a felhordás előtt. Bár félve kezdtem hozzá, és továbbra sem tartom magam autófényezőnek, végül fent maradt mind amit felhordtam. Érdekes egy szobrászkodás ez különben és ha elég perverz az ember, még örömét is lelheti benne ;)  
Az első gittelési fázis teljes száradását követően visszacsiszoltam a felületet durva (P240 majd P320) papírral , hogy lássam kell-e még ráhúzni s ha igen akkor mennyit és hova, majd jött a következő réteg és a következő csiszolás, és a következő réteg és a következő csiszolás...
Sajnos volt olyan rész, ahol jelentős mennyiség volt már előzőleg is felhordva, ráadásul az be is volt repedezve így igyekeztem teljesen eltávolítani azt  majd újra felépíteni az egészet több sorban.
Miután nagyjából készenk éreztem ezt a folyamatot, s úgy láttam hogy nincs több szobrászkodni való, jöhetett egy portalanítás (kompresszorral, ecsettel, nedves - de nem vizes - ronggyal), valamint az újabb szilikonmentesítés biztos ami biztos alapon továbbra is, mert nincs annál dühítőbb, amikor egyszer csak egy pontban megszalad a friss festés. A szilikoneltávolítót, hígítót, 2K-s fillert, valamint a (nehezen) kiválasztott 2K-s Akril festéket a Robox-ban vásároltam meg, mert korrektnek és jó fejnek tartom őket továbbra is maximálisan, amit a Standox-ról már nem állíthatok, de mindegy...
A szilikoneltávolítós lemosást követően jöhetett a 2K-s filler felhordása a kívánt felületre, gyakorlatilag az autó telibefújása.
Igyekeztem alaposan elragasztani mindent amit óvni akartam a festéstől és a fillertől (természetesen később szembesültem még sok olyan hellyel, amire nem gondoltam :) )
Kicsit rákellett gyúrnom a kompresszor hatékonyságára is, így 2 db hobbikategóriás kompresszort csatlakoztattam egymáshoz a állandóbb nyomás valamint a levegőszükséglet érdekében. Sajnos jobb lehetőségem nem volt, úgy gondolom kihoztam a rendelkezésre álló technikából amit csak lehetett. Igaz kicsi féltem ettől is a csatlakoztatást követően, hogy vajon fog-e valami engedni, vagy kibírja majd gond nélkül :) de kockázat nélkül nincs nyereség ;) Felszereltem a frissen vásárolt páralecsapatót is a "bővített" rendszerre és nekiláttam a munkálatnak, telibeszórtam fillerrel az egész kasznit, főként azokon a területeken ahol a gittelések és csiszolások voltak, hiszen itt a felület kiegyenlítésen van a hangsúly. Nagyságrendileg 1,5 doboznyi 2K-s filler ment el az autóra a lökhárítókkal együtt. A felhordott filler nagyon gyorsan száradt szerencsére így még aznap majdnem telibe tudtam polírozni az egész autót vizesen, hogy tükör sima legyen (P800). Másnapra csak gyakorlatilag a tető maradt, mert ránk sötétedett, a lökhárítókat pedig ki is hagytam a polírozásból.
Ezt követően jött egy újabb portalanítási fázis kompresszorral, ecsettel, nedves ronggyal és egy újabb sziikoneltávolítós mosás közvetlenül a festés előtt, gondosan ügyelve arra hogy már ne érintsem puszta kézzel az autót sehol sem ezt követően.
Majd jött a szín, először annak edzővel való keverése és szűrése, majd az első réteg felhordása relatíve messziről, és vékonyan permetezve, hogy ne folyjon meg lehetőleg. Ilyen körülmények között gyakorlatilag mire a végére értem az első sornak, már kezdtem is a másodikat fújni rá, mert meghúzott már annyira, hogy megfolyni ne tudjon, de még a második sor is kellően tapadjon és takarjon. Bevallom azt nem kérdeztem senkitől sem, hogy ez mennyi időt vesz igénybe normális körülmények között, de nekem a két kompresszor kisebb-nagyobb megszakításokkal ment vagy 2,5-3 órán keresztül. Viszont az is igaz, hogy a két kompresszorral már nagyságrendileg jobb a levegő ellátás, egyenletesebb a nyomás, tehát ha valaki hasonló dolgon töri a fejét, akkor érdemes legalább 50-100L-es tartályban gondolkozni szerintem, mert ez alatt csak kínlódás az egész. A páralecsapató szépen tette a dolgát, úgy gondolom megérte a rászánt 5.000.-Ft-ot, mert sok nedvességet megfogott amit egyébként sajnos a pisztolyon keresztül az autóra fújt volna, valamint egy állandó tetszőleges nyomás is beállítható rajta, ami szintén nagy segítség.
A teljes száradásra rávártam 1,5 napot és csak ezt követően kezdtem el megszüntetni a maszkolásokat biztos ami biztos alapon. S ahogy láthatóvá váltak az üvegek, máris jobban kezdett festeni az autó, egyre jobban tetszett a szín, valamint a végzett munka. Egyébként a biztonság kedvéért a javasolt 1,5L festék helyett inkább 1,8L-t kevertettem (+edző), mert azt semmi esetre sem szerettem volna, hogy munka közben elfogyjon az anyag és kevertetni kelljen még. Sőt a lökhárítóknak csak második körben kezdtem neki, mert még így is attól féltem nehogy kevés legyen. Felesleges volt, mert nem lett, bőven elegendő lett a szín és még maradt is belőle, de ezt nem tudhattam előre. Talán majd a 10-ik festés alkalmával... ;)
 Miután szépen lassan felkerült minden a helyére, és úgymond felöltözött az autó teljes mértékben, akkor éreztem úgy igazán először, hogy megérte az elmúlt két hét komplett szívása (igaz ebben volt egy találkozós hétvége és vagy 3 olyan nap amikor semmit sem tudtam csinálni érdemlegesen az autón idő hiányában)
 Durva számolást követően, mindent összevetve kb 80.000.- Ft-ban állt meg a teljes történet, amivel persze volt munka ez kétségtelen, és minden bizonnyal nem olyan tökéletes a végeredmény, mint ha szakember csinálta volna, vagy szakműhely, de nem is került 4-500.000.- Ft-ba és most már elmondhatom, hogy kipróbáltam ezt is. ;)
 A kiindulási állapothoz képest mindenképpen úgy gondolom hogy jobb volt mint lett...   :D Akarom mondani jobb lett mint volt, egy színe lett és igazából ez volt a lényeg a fő szempont.
 Amin egy kicsit meglepődtem, az nem más, mint hogy kb 20-30.000.-Ft-ból lehetne a komplett emblémázást lecserélni az autón, amit egy kicsit megint csak soknak és elrugaszkodottnak érzek. :( Egy orrembléma pl 7.000.-Ft alatt nem kapható, hátsó felíratok is 23-29 Euro/db-s áron mozognak, az oldalsó "55"-ök pedig szintén 18 Euro/db...   Így maradt a házi barkács egyelőre amíg nem lelek jobbakat, vagy valami rendkívül jó árasítottakat.
 Amit az egészből le tudtam vonni így a végére, az nem más, mint hogy nem érzem magam festőnek egy cseppet sem, és nem egy kimondottan pihentető munka ez az egész, azonban nem hiszem hogy 1-1,5 heti munkával (valójában napi kb 5-5,5 óra volt - ami egy rutinos szakinak még ennyi sem, mert az nem hezitál ennyit ) sok helyen kínálnak olyan összeget fizetés gyanánt, mint amennyit nem szégyellnek elkérni egy ilyen munkáért. :(
 Köszönöm a sok segítséget Lacinak, Bécinek, a VDF-KERnek, a ROBOXnak, valamint a türelmet és lehetőséget a feleségemnek és lányomnak! ;)

Úgy látszik hogy ez az én keresztem...

250.000 km után megszólalt ez is...
Azonban egy szavam sem lehet, hiszen a márka társak 50-80.000 km futásteljesítményt követően értek el ugyanerre a szintre évekkel ezelőtt. Már akkoriban utánajártam a dolgoknak, mely szerint az 1.3-as Suzukik váltója sajnos valóban alul van méretezve csapágyilag erősen, és egy idő után beállnak szépen lassan. Valószínűnek tartom, hogy sokat nyerthettünk azzal, hogy igyekeztem mindig időben cserélni a hajtómű olajat ebben az autóban is.
Kb 2 hete szólt Edit, hogy 3-ban valami furcsa hangot kezd hallatni az autó, amit pár nappal később én is megtapasztalhattam, így nem volt kérdéses, hogy hamarosan szervíz. Elkezdtem hát utána járni a dolgoknak, hogy hogyan és miként lehetne orvosolni a felmerült problémát.
Autóbontóban nehezen ugyan de beszerezhető az említett váltó ~50.000 Ft körül indul.
Az interneten bogarászva pedig lehet találni valóban sok olyan hirdetést, ahol "álítólag" "felújított" váltókat adnak ~60-80.000 Ft-ért, azonban a cseredarabot kérik. Ez volt az a része a dolognak, ami nem nagyon tetszett nekem, mert szerettem volna a jól bevált sajátot megtartani mindenképpen, amiben 250.000 megtett km alatt nem nagyon volt recsegős, fogazós, félrekapcsolás...
Találtam olyan Pest környéki szervízt is, akik a délelőtt 9-kor leadott autót még aznap délután visszaadják a tulajdonosnak menetkészen ~80-95.000 Ft-ért. Az persze csak az alapos átolvasás után tünik csak fel az olvasónak, hogy valóban szépen leírják a váltó szakszerű le-szét-össze-felszerelését, de valójában itt is csak egy csereváltót kap a tulajdonos, és nem a sajátját.
Még Gyula sem nagyon értette a "vergődésemet" miután beszélgettünk a dologról, hogy miért nem veszek egy cseredarabot....
Utánajártam a hirhedt alkatrészeknek hát, hiszen egyre inkább az látszott körvonalazódni, hogy ennek a javítása bizony nem szakszervízben fog történni.
A csapágyboltban csak elkezdtem mondani, hogy milyen problémám lenne, mikor már félig össze volt készítve a pulton a szükséges csapágyak csoportja. Még a robbantott szerelési rajzra és a gyár által megadott csapágy számokra sem volt szükség a legnagyobb meglepetésemre, ami két dolgora enged következtetni: nem én tértem be először hozzájuk ezzel a problémával, illetve nagyon jó memóriával és rátermettséggel rendelkeznek. Le a kalappal előttük!
A csapágyszett egyébként 6db KOYO (Japán) csapágyból állt, valamint 3db szimmeringből és az egész értéke nem érte el a 20.000 Ft-ot. Ha jól hallottam a gyári, "minőségi", Indiai csapágy értéke is ezen a környéken van, így nem variáltam sokat a dolgon, fogtam és megvásároltam. Bízva a márkában, a minőségben, s hogy legalább ugyanennyi km-t sikerül majd megtenni vele probléma mentesen.
Ahogy közeledett a kitűzött szervíz napja, kb úgy érlelődött bennem egyre jobban a "semmikedvemhozzá" életérzés... :(
Szombaton, miután végeztem a  munkáimmal, a garázs  felé vettem az irányt, igaz nem túl lelkesen, mert a földön fekve nem a legpraktikusabb még mindig a váltó leszerelése. Azonban a lehetőségek hiányában, mondhatni ez van.
Itt jött az első igazi húzó erő, hiszen kipakolászás közben egyszer csak megjelent az egyik kollégám, barátom, megmentőm: Béci egy pár kesztyűvel a hóna alatt, aki csak ennyit mondott kb miután kiszállt az autóból: "van egy szabad 1,5-2órám, kapjuk ki a váltót..." Az a durva, hogy ezt komlyan is gondolta, mindenféle előzmény nélkül.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Nem is tétlenkedtünk tovább, bakra tettük a szekeret és nekiláttunk kiszerelni azt a tömérdek mennyiségű csavart. Nem volt nehéz így, hogy Béci jött, hiszen több ilyet látott már mint én, ráadásul "szerelő" beosztásból hamar visszaminősültem "segédmunkásnak" Béci mellett, de cseppet sem bántam hogy Ő ennyire magabiztosan ugrik bele a dolgokba. Nagyon nagy húzóerő volt számomra.
Hamar lekerült a váltó ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől az egésztől. Ráadásul közben ismét bebizonyosodott, hogy kicsi ez a Világ, hiszen Laci barátom egy barátja is ráfülelt anno a hangra, aki kb 10m megtétele után borítékolta, hogy mi lesz a baja váltónak, és felajánlotta, hogy segít benne ha úgy alakul. S mikor a nevét említettem, kiderült hogy Béci számára sem idegen a név. És amikor két barátod azt állítja, hogy nagyon jó véleménnyel van róla, az úgy gondolom hogy igen meggyőző érv egy ember mellett! ;)
Szombaton este levittem hát a Suzuki váltót a Polskival ami szintén kalandos volt kissé, de megoldottam természetesen, és nekiláttunk Adámmal. Késő estére ugyan de szét is lett borítva a váltó, és a füle sem csalt mert az a csapágyvolt a ludas amit bemondott napok előtte. Abban maradtunk vele is, mint gyakorlatilag mindenivel, hogy az ésszerűséget szem előtt tartva, ha már darabokban van a váltó, akkor cserélünk minden csapágyat, hogy ne kelljen ezt a manővert esetleg fél év múlva megismételni majd. Ráadásul mindenképp atomjaira kellett szedni a váltót a csapágytörmelékek miatt is, a mosás miatt is.
Vasárnap egy kis kommunikációs malőr következtében sajnos kicsit csúszva, de már az összeszerelés következett a tiszta váltóházba, az új csapágyakkal, az új szimmeringekkel és estére össze is állt a váltó a legnagyobb meglepetésemre.
Le is próbáltuk, szépen vesz minden fokozatot, és hang nélkül még annak ellenére is, hogy gyakorlatilag "száraz" a váltó hiszen a féltengelyek hiánya miatt nem tölthető fel olajjal, így csak annyi olaj került bele, hogy a csapágyak még véletlenül se álljanak és fussanak majd szárazon.

Hétfőn délután pedig az időnket összehangolva a kollégáimmal, barátaimmal felpattintottuk a váltót vissza a helyére a munka végeztével. Kapott 2,2 L  75W-90-es GL4/GL5 LS MANNOL hajtómű olajat, valamint egy XADO 1 STAGE váltóolaj revitalizáló adalékot, melyek természetesen ezúttal is a VDF-KER kft-nél kerültek megvásárlásra. ;)
Az azóta megtett 200-250 km után lassan kijelenthetem, hogy jó munkát végeztünk, ugyanis a váltó kb olyan mint új korában. Igaz eddig sem panaszkodhattam a váltóra, hiszen igyekeztünk mindig finoman kezelni, aminek köszönhetően eddig is nagyon pontos volt s lógás nélküli, de most egyenesen "full"-os lett! ;) Ezer köszönet érte a segítő kezeknek, barátoknak!

Kipufogó csere

Volt már javítgatva sajnos korából fakadólag, valószínűleg nem is egyszer, hiszen már amióta nálunk van is kapott rá egy-egy foltot.
Sajnos megint úgy alakult, hogy egyik napról a másikra egy kicsit sportosabb hangja lett. Talán már túl sporots is, hiszen gyakorlatilag fojtás nélküli lett...
Bejelentkeztem hát Balázshoz, akinél az SOS kipufogó renoválásokat valamint az egyedi kipufogó megoldásokat szoktuk eszközölni, hogy nézzen már rá az autóra. Szerencsére gyakorlatilag azonnal tudott fogadni ami nem volt hátrány. ;)
A csáposon felemelve az autót nem kellett sokat vizslatni, hogy mi okozza a sportos hangzást, hiszen gyakorlatilag elrepedt körben a középső dob előtt a cső és megnyílt erőteljesen ugyanis az első felfüggesztése mint kiderült nem volt meg. Így utólag belegondolva már érthető, hogy miért ért le oly sokszor a flexibilis csőnél ha egyenetlen úton haladtunk vele, hiszen gyakorlatilag mindig is lógott az eleje.
A javítás gyors volt és ideiglenes, Balázs gyorsan körbevarrta, én meg már néztem is közben hogy hol lehetne gyorsan és jó áron lerendelni a kipufogót, mert túl sok jóval már nem kecsegtetett a rajta lévő gyárija. 
Hála a kapcsolatoknak úgy alakult, hogy gyakorlatilag pár órán belül már kezemben volt a majdnem komplett rendszer, egészen pontosan a katalizátor mögötti rész, a középső valamint a hátsó dob egyben. Lacival gyorsan leegyeztettük a dolgot, és leszerveztük a délutánunkat, hogy gyorsban ki is tudjuk cserélni aknán a kipufogót az autó alatt ha már megvan. S ha már csere, akkor kicseréltük a tartóbakokat is valamint a tömítéseket, tűzkarikát is.
A szervízzel hamar sikerült végezni még úgy is, hogy a flexet is be kellett üzemelni... :)
A próbakörön pedig boldogan vettem észre, hogy gyakorlatilag semmiféle hangja sincs az autónak, olyan mint egy totál gyári autó. Nem hörög, nem puffog, nem fúj ki sehol sem mint eddig. :)
Jelentem jó munkát végeztünk. ;)
Köszönöm Laci, és Balázs ;)