Címke: tali (36)

Tevékenységtérkép

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)

Vannak dolgok, amiket nem értek...

 Először is, felkerültek végre a téli kerekek, amikkel voltak némi problémák melyek végül mind megoldódtak.
Nekem tetszik a végső összkép, míg mások véleményei megoszlanak ebben a témában. De mint tudjuk, a vélemény olyan, mint a segglyuk - mindenkinek van, de alap esetben senki sem kíváncsi a másikéra...
 A lényeg hogy eleinte a nyomást nem tartották meg a felnik sajnos a homokszórt felület érdessége miatt, később mikor ezt orvosoltam, a felszereléskor szembesültem azzal, hogy bizony rövidek a felnicsavarok. Így beszereztem hosszabbakat, előkerestem egy fékdobot, egy kerékagyat, összepakoltam a felnivel, majd beletettem a csavart, hogy konkrét képem lehessen a csavar szükséges hosszáról. Miután meg lett a méret, levagdostam őket, s így már fel tudtam szerelni a téli kerekeket az autóra. 
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Idő közben felkértek egy promó videó forgatásra, ahol megjelentünk a kis autóval, mivel épp belefért az időbe és a lehetőségekbe.
A forgatás lezajlott, beszélgettünk egy jót, majd pár óra elteltével hazainult mindenki.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Éjjel bementem a kis kocsival dolgozni, indult pöcc-röff, gondnak semmi előjele.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
Meló végeztével indultam volna haza, mikor is jelentkezett egy érdekes probléma, ami sajnos előfordult már régebben is, de jó ideje nem produkálta. Indítást követően csorgás hangra lettem figyelmes, így leállítottam a motort miután beindult, leginkább mert olyan vészjóslóan ismerős hang volt.
Na ekkor már nem volt öröm és boldogság...
A kis autó szépen elhugyozta az olajat, miután utat tört magának az olajszűrő tömítőgyűrűje alatt ezúttal. :\(
Eddig akkor fordult ez elő, mikor nagy hidegben indítottam az autót, de most +6 fok volt napközben, így végképp nincs párhuzam az esetek között. :\( Próbáltam már millió féle olajszűrőt. Próbáltam már lassan minden féle olajat, Castrolt, Mobilt, Rowet, Shellt, Valvolinet, 10w-40eseket, amiket úgy mond előírnak ajánlanak ehhez a motorhoz. De volt már hogy próbálkoztam 0W-40-essel és 5W-40-essel is, tény hogy ezek egyikével sem jelentkezett ez a probléma, de az is tény, hogy nem volt szép hangja a motornak üzemmeleg állapotában, tehát vékony volt neki ez az olaj.
 A kérdés továbbra is fennáll, hogy vajon miért történik mindez. :\(
Mint tudjuk, van egy frankó 7bar-os órát kifektető olajnyomásom rögtön az indítást követően, ami elég sokáig ki is tart.
Választ ugyan erre sem tudott adni senki sem, de csak csak beletörődtem, s úgy voltam vele, hogy inkább legyen, mint hogy sem. Nevesebb motorépítők is belefutottak abba a beszélgetésbe, mely szerint olyan nincs hogy ekkora nyomás legyen, persze miután rámértünk, megborult az elméletük. Túl vagyok azon is hogy alapos motorpucolás, mert hogy biztosan dugulás van az olajjáratban valahol. Túl vagyok azon is, hogy majd  az olajpumpa elgyengül idővel, hiszen mára több mint 50000 km van a motorban, s ami mostanra nem kopott be, az már nem is nagyon fog. Túl vagyok azon is, hogy a pumpa nem működik megfelelően, vagy hogy a szelepe van felakadva, ezeket is megnéztem már.
 Egyedül a Wooodoo-t nem próbáltam még...
Egyelőre rendeltem egy másik olajpumpát, másik szűrőt pontosabban kettőt is, mert az egyik az ilyen szipi-szupi, hogy elvileg elengedi a többletnyomást is (erre nagyon kíváncsi leszek), motorolajat, kartertömítést, féktisztítót, tehát elvileg mindent, ami a cseréhez kellhet, csak sajnos most ilyen időben nem sok kedvem van neki állni és lekapni a kartert és kicserélni az olajpumpát. Leginkább azért, mert legutóbb azt is szerelőpasztával tettem fel s ott nem is szivárog, kvázi tart rendesen... egy élmény lesz leszerelni. Főleg mert az alu teknő kialakítás miatt vannak csavarok, amik szinte ki és behajthatatlanok, mert semmivel sem férsz hozzá.
Az is elképzelhető, hogy ezúttal kap egy másik szűrőt, pótlom az elnyomott olajat és megyünk tovább előre, s majd ha jobb idők lesznek, akkor szervízelek jobban.
Minden esetre most nincs öröm és boldogság. :\(
Janinak köszönöm ezúton is a segítséget, mert Ő volt az aki hozott és vitt alkatrész beszerzésért, s autóért. Köszike. ;)

Miskolc-Gárdony-Miskolc Expressz

 Hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a csillagok kedvező együttállása miatt, és a család segítsége által úgy alakult, hogy 13:30 körül hívtam Janit s megbeszéltük amint értem tud jönni, akkor villámlátogatunk egyet Velencén. Bevallom nehéz döntés volt ez, hiszen nem szívesen hagytam itthon a csepp lányomat és feleségemet, de megbeszéltük a dolgokat, leszerveztük hogy ne maradjanak segítség nélkül. Így 14:00 kor kb már indulni is tudtunk Janival miután bepréseltük magunkat a kispolskiba. Gyors tankolást és matricavásárlást követően az autópálya felé vettük az irányt, s már haladtunk is Budapest felé. Hamar szembesültünk a ténnyel, mely szerint nem túl hűvös az időjárás, autópályán haladva 32-34 °C fok volt, ami az aszfalt tekintetében még ennél is jelentősen több. Aminek következtében nem tudtunk a tervezett tempóban haladni, ugyanis nem hűlt kellőképpen a motor, így beálltunk egy kényelmes 110-120-as tempóra. 
Gödöllőnél a 0-ás felé vettük az irányt, mivel a Pest és Buda ha jól hallottuk mindenfelé fel van bontva, így jobbnak láttam elkerülni a torlódást, s inkább elkerülni Pestet a 0-son. Igaz Jani kicsit aggódott hogy ha a 0-ás beáll, akkor azt csúnyán beszívjuk, de szerencsére nem így volt, tudtunk haladni rendesen.
A Tárnok-i pihenőben álltunk meg az indulást követően legközelebb tankolni, itt csurgattam bele 14,93 L-t potom 492.9 Ft/L  áron  16:13-kor, nem mondom hogy őszinte volt a mosolyom... De legalább jó dőt futottunk...  (6.02 L/100 km) Ittunk egy-egy kávét, kicsit kinyújtóztunk, dohányoztunk stb, majd indultunk is tovább, hiszen már nem voltunk messze.
A fotózásról lemaradtunk ugyan, de a felvonuláson részt tudtunk venni, ráadásul így legalább maradt kb 30 percünk arra hogy köszöngessünk a Polskis cimboráknak, akiknek nagyon megörültünk, s ahogy láttam így volt ez fordítva is. ;) Jól esett még ha csak ennyire is, de veletek lenni. :)  
A felvonulást követően még a szállásnál is sok olyan embrrel sikerült találkozni, akikkel odakint nem futottunk össze. Majd gyorsan megbeszéltük, hogy megyünk csobbanunk egyet a Velencei tóban, ugyanis kicsit szét főttünk mire megérkeztünk. Jól esett hűsölni kicsit a vízben, s közben kispapákkal és leendő kispapákkal társalogni a gyermeknevelés rejtéjeiről. :)
Hiába na, ezen látszik hogy vénülünk, már nem csak motorcserékről, átépítésekről társalgunk a vízben hűsölve, hanm epelenkázási, altatási stb szokásokról, tanácsokról. :)   
Megvacsoráztunk kollektíve miután kijöttünk a vízből, majd a regisztrációs csomagok átvételét követően búcsúzkodni kezdtünk, hiszen már 20:45 volt. Közben tönkrement a bajuszkapcsoló, vagy az index relé is a kocsiban ugyanis elment az irányjelzés is a kis autóról. :\( Ebben Krisztián volt segítségemre akinek ezúton is hatalmas köszönet a bajuszkapcsolóért, igaz relét ő sem tudott adni, de mielőbb ki fogom cserélni a kapcsolót, mert ez így nem állapot hogy irányjelezni nem tudok. Vacak így nekivágni egy Gárdony-Miskolc szakasznak bevallom nem voltam túl nyugodt, de haladnunk kellett hogy időben hazaérjünk.
Elbúcsúzkodtunk hát akitől csak tudtunk, s útnak indultunk kevéske ám de annál örömtelibb élményekkel, beszélgetésekkel, gratulációkkal, stb. Nagyon örültem nektek hogy találkozhattunk!
Jobb ütemben haladtunk hazafelé, mint odafelé, ugyanis a kiskocsinak már nem volt olyan melege, így haladhattunk jobb tempóban is, amivel nem is volt gond egészen a 0-ásig. Ugyanis ott beszoptunk egy jó kis torlódást, amelynek során az összes sáv egy sávra volt beterelve, így kellőképpen be tudott dugulni ez a szakasz s csak araszolásra volt alkalmunk hosszú km-eken keresztül. :\( De szerencsére átjutottunk ezen, s a Karácsond-i pihenőig meg sem álltunk, ahol tankoltunk az OMV kúton most már csak 458.9 Ft/L áron 23:03-kor 16,610 L-t.   (6,6 L/100 km)
Éjfélre már Miskolcon voltunk, kissé fáradtan, megviselten, de élményekkel gazdagon. Nem bántuk meg ezt az őrült villámlátogatást, sőt örülünk hogy ennyit is össze tudtunk hozni hogy veletek lehessünk s közben a kis családom se lássa kárát.
Örülök ha senki sem maradt szomjas, úgy láttam ez nem nagyon fordulhatott elő, örültem hogy sikerült leszerveznem a Borsodi Sörgyár Zrt-vel hogy helyi italnagyker szállítson egy kisebb mennyiséget a résztvevők örömére. Igaz nekem sajnos nem jutott belőle, de ez már csak részlet kérdés úgy gondolom.... örüljünk együtt annak inkább hogy sokan voltunk/voltatok, jó buli volt, s hogy van olyan akinek van elegendő pamut anyag az autók tisztán tartásához, s már szomjas sem lesz munkavégzés/portörlés közben...
Túlzott meglepetés nem ért azért bevallom, nem számítottam másra ilyen téren.
Schaffer Szilvinek köszönöm szépen az alkoholmentes sört, amivel megszánt minket, puszi érte és köszönet. ;)
A kisautó átlagosan 6 L-t eszik, ebben van normális és kevésbé normális haladás, gyorsítás, stb. ;)

Tavaszi Találkozó - Salgótarján

 Hosszas várakozás után végül úgy alakult, hogy Janival ketten vágtunk neki a Miskolc-Salgótarján szakasznak, mivel a többiek vagy sokkal hamarabb indultak, vagy később,  így csak Egerbe ugrottunk be, hogy csatlakozzon hozzánk Linda s ne kelljen egyedül autóznia neki sem.
 Indulást követően a régi 3-ason autóztunk Janival, igaz kezdésnek szét váltunk a belváros előtt, s mindketten más útvonalon szeltük át a belvárost, de végül bevártuk őket. :D ;)   Út közben volt alkalmam most jobban tesztelgetni a relatíve friss 5-ös váltót. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy jól van kitalálva az áttételezése, hiszen nem csak utazótempót lehet tartani vele, hanem arra is alklamas, hogy erőlködés nélkül tudjon szépen gyorsítani az ember vele ha elhagyja a lakott területet.



Ami egyelőre azonban nem tiszta számomra, volt némi melegedése a motornak, amit nem nagyon tudok mire vélni, hiszen menetszelet kapott bőven, s végül nem annyira alacsony a motor fordulatszáma sem, hogy esetleg ne fordítaná át időben a hűtővíz közeget.  Később kicsit félre állva Janival arra jutottunk, ami megállhatja helyét, hogy alattomos módon ugyan, de emelkedőn haladhatunk végig anélkül hogy jó formán feltünne, mert neki is kicsit másabb a vas mint szokott lenni. Ez lehet magyarázat mindkettőre. ;)
 Egerben volt egy kis rögtönzött szervíz Jani Ladáján, mivel az egyik kipufogótartó gumi elengedte magát, de ezzel pillanatok alatt megvoltunk, s némi kis pihenő után indultunk is tovább már három autóval. A célhoz közeledve egyre érdekesebb időjárás volt, főleg úgy hogy Miskolcról indulva kb kánikula forróság volt, szikrázó napsütéssel, így Janival rövidítettünk a nadrágainkon, míg Salgótarján felé közeledve küszöbig érő vízátfolyások voltak változó intenzitású felhőszakadásokkal tarkítva s kb 12 fokkal. Kicsit furán is néztek ránk, mikor megérkeztünk a szállásra, de már megszoktuk. Ahogyan megszokták mások is, hiszen mi Észak Észak-Keletről jövünk. ;)
 Volt némi herce-hurca a szálláson a szoba kiosztások miatt, később a szobahőmérséklet miatt, de végül is szerencsére nem fagyott halálra senki, valószínűleg a kellő mennyiségű "fagyálló" betöltése miatt. ;) Estig ment a csapatépítés, volt némi szaunázás is benne ezúttal, mondhatni kicsit összemelegedtek az emberek... de semmi buzulás, vagy "Koncsita", csak egy kis izzadás a gőzben mint annak idején Szegeden. Közben persze nagy eszmefuttatások, korszakalkotó ötletek, élmények, tapasztalatok, beszámolók stb több különböző témában. Jó hangulat volt.
Másnap reggel a reggeli elfogyasztása után közös program volt, várlátogatásokkal, valamint tájházak látogatásával. Ezek alkalmával volt szerencsénk megnézni a Somoskői várat, valamint pár embernek a Bazalt orgonákat. Nekünk ez utóbbi már kimaradt, mivel a pocaklakóval kicsit nehezebben veszi a terepet Edit... - asszem meg kell majd nézni alatta a diffit, hogy mi lehet a bibi vele.. vagy a gyújtást inkább, mert az ereje az ami kicsit elfogy...   ;) :D ;)
Voltunk bányamúzeumban is, ami továbbra is érdekes és bámulatos számomra. Igaz nem annyira nekem találták ki ezeket a járatokat, hiszen volt ahol maximálisan meghajolva - ezzel tisztelegve a kemény fizikai munka előtt - volt ahol inkább "békaügetésben" sikerült csak haladni a hely szűke miatt. Valamint arra is sikerült rájönni, hogy ilyen helyen nem előnyös a "pálya-slcik talpú cipő", mivel az utolsó ponton állva az előadást hallgatva sikerült majdnem feldobni a picsámat a plafonra álló helyben. A vicces az volt, hogy Jani állt előttem, s ennek a lejtőnek az alján volt a vízzel telített rész, így kb esélytelen lett volna megállítani a lezúduló kb 300 kg-nyi testtömeget ha megindulunk lefelé a lejtőn. :) De pár ember így is jót mosolygott, s mint tudjuk, a jó kedv a legfontosabb. ;) :D  
Sok mindent sikerült megtudnunk ezen a napon is, míg a csapat egy része a tájházban volt Kazáron. Például, hogy hosszú időn keresztül képes egy kis polski fordított polaritással üzemelni különösebb gond nélkül, max a rádiót, valamint a szivargyújtóba dugott összes eszközt vágja haza, de egyébként menni képes. ;) Páran jót derültünk rajta, de elképedve hallgattuk is az élmény beszámolót. :) Valamint hogy a kiszedhetetlennek tünő menethibás csavarok puszta kézzel eltávolíthatóak... :) ;) :D
Fagyiztunk egyet, végül úgy döntöttünk páran, hogy útrakelünk a szállásra, hiszen ott még is csak jobban tudunk beszélgetni, mint az út szélén az esőben. ;)
Az esti program hellyel-közzel megegyezett a péntekivel, azzak a kis különbséggel, hogy Gabe-el megbeszéltem hogy lemegyek érte autóval és felhozom hogy ha esetleg nagyon erőltetik neki akkor tudjon inni egy pohárral...  Nos az út mindkettőnk számára izgalmas és élvezetes volt én úgy gondolom, hiszen jókat nevettünk. Én elsőként akkor, amikor Gabe először szembesült a ténnyel a kanyar felé közeledve, hogy itt nincs majré-vas, s nem veszünk el a tempóból sem csak azért mert kicsit vizes az aszfalt... Másodszor akkor, mikor Gabe annyit mondott csak hogy itt halunk meg.... :D  Harmadszor, mikor kiült szemmel láthatóan a rémület az arcára, hogy a szállás felé lekanyarodva a főútról 3 telivel vesszük a sikánt... :)  Idővel megszokta a stílust, a tempót, s egyre jobban élvezte, amit jó volt hallani menet közben. Valamint felismerni a tényt, hogy kb én is ilyen voltam annak idején mikor KG mellett, vagy Baz mellett ültem a 903-asokban. Ezek adtak mindig lökést, hogy meg kell csinálni és kész, nincs mese, nekem is kell egy ilyen. Kb szó szerint ezeket hallottam most vissza Gabetől. :)  
 Vasárnap volt még egy kis Hollókői túra, ám az idő ezúttal nem volt kegyes hozzánk, végül úgy döntöttünk hogy inkább hazafelé vesszük az irányt Gyöngyös érintésével, mivel erősen porzott már a tank a kiskocsiban az én mulasztásom és hiszékenységem miatt, mivel valaki azt mondta hogy csak  kb 10-14 km-re van a cél a szállástól. Ez inkább 40 volt minimum... :) Gyöngyösön megtankoltunk, s épp az induláson tanakodtunk, mikor megjelent egy fazon, akiről kiderült hogy a helyi rádióban műsorvezető, s megfűzött minket egy riportra. Hamar kötélnek állt a csapat annak fejében ha mutat nekünk valami olyan helyet ahol ebédelhetünk egyet, ígybeültünk a Malomudvar étterembe, ahol jó hangulatban vártunk az ételt, s adtunk riportot.  Az adás elviekben csütörtökön volt hallható a Gyöngyösi Maxirádióban. Fogyaztás után immáron mindenki teli pocakkal nem csak Edit, útra keltünk s tovább folytattuk az utat hazafelé.
Összességében nagyon jó találkozót hoztak össze ismételten ezek a szervezők is, így köszönet nekik érte ezúton is. Mi jól éreztük magunkat az biztos. ;)

Kirollereztem magam... legalábbis remélem

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig. :)  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... :) Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. ;) Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról. ;)
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :\( :)
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra. ;)

Őszi Találkozó

 Nem tudom sajnos már a pontos okát, de tény hogy ezzel a témával elmaradtam itt a blogon elég jócskán.
Amikre határozottan emlékszem azonban az az, hogy jó kis hétvégét tudhatunk magunk mögött ezzel a Hajdúsági találkozóval is, amit Imi és párja valamint barátjuk szervezett nekünk. A szállás kisebb nehézségek árán, de végül jó volt összességében. Végül is volt hol aludni mindenkinek, mindenki elfért, volt közösségi hely is, félre is tudott vonulni aki akart, s mivel az idő is kegyes volt hozzánk, így lehetett éjjelente hosszasan iszogatni, beszélgetni akár a szabad ég alatt is, ahogyan ezt tettük páran. Rég volt már ilyen is, s szerintem kellett is
 Pénteken a mwgérkezést követően, páran elmentünk megtekinteni a Hajdúböszörményi tájházat, falumúzeumot, ami a maga nemében elég különleges, egyedül álló, és szép. Itt eltöltöttünk vagy egy másfél órácskát, majd visszatértünk a szállás helyszínére, ahol némi kínlódás után végül mindneki elfoglalta a szobáját, és kezdetét vette a már megszokott társasági élet. ;)
Ezt követően elmentünk elfogyasztani a vacsoránkat, a hely tetszetős volt, jól is főztek, de sajnos itt sem ette halálra magát senki, kevés emésztés segítőre volt szükség. :\( Végül a party a szálláson folytatódott hajnalig szokás szerint.
 Szombaton a reggeli elfogyasztása után (amiért köszöent Imiéknek, hiszen kitettek magukért hogy senki se éhen induljon el) a közeli Akácos Majorban voltunk javarészt, aminek kapcsán utólag elég vegyes érzelmek alakultak ki. A hely maga szerintem nagyon szép, a tulajdonos teljesen jó fej az én olvasatomban, sok látnivaló van, tele van háziállatokkal és munkagépekkel mint egy valódi tanya, s minden ki is próbálható aminek nagyon sokan örültek. Így jól el voltunk mondhatni egész nap, finom ebédet főztek, sajnos ezen a ponton volt némi csalódottság, mert kissé arany árban mérték a bográcsos ebédet. :\( Finom volt, ez tény, de 3500.-/fős belépő mely magában foglalta az ebédet kissé sok volt sokunk szerint, Főként úgy hogy állítólag a helyszínen ki volt függesztve hogy 500.-/fő a belépő egyébként a Majorba, kvázi egy tányér kaja 3000.- volt. ;) Na mindegy, elmondhatjuk hogy ettünk ilyet is. ;) :)
 Ezt követően Debrecen felé vettük az irányt, sétáltunk a Nagy erdőben, megnéztük a DVSC épülő stadionját (szintén vegyes érzelmekkel) szerettünk volna fagyizni de az nem jött össze így barangoltunk tovább, majd egy idő után megoszlott a kis csapat, s mi azokkal tartottunkm akik visszatértek a szállásra hamarabb, mivel kissé fáradtak voltunk. A vacsora ugyanott volt szintén ahol pénteken, így páran már előrelátóan kiegészítő fogásokat is rendeltünk a vacsora mellé, majd ezek elfogyasztása után ismét tovább folytattuk a partyt a szálláson hajnalig.
 Vasárnap reggel ismét finom kis reggeli, majd útnak indultunk a Hortobágy felé, előtte megnéztük a Nagyhegyesi Krátertavat, ahol végül páran elbúcsúztunk és útnak indultunk hazafelé.
Összességében nagyon jó kis hétvége volt, köszönet a szervezésért Imiéknek és Lajosnak is. 
A kis autó szépen muzsikált, de a váltó kezdi megadni magát újfent. Úgy látszik a hosszabb távú magas fordulatot nem értékeli a nyelestengely vezető bronzperselye, mert a hangja kísértetiesen hasonlít az utóbbi váltó szétesésekéhez. :\(
Valószínűleg hamarosan szervíz.

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

Nyari talalkozo

 Kicsit elmaradtam a blogolassal ido hianyaban.
Tul vagyunk a Nyari talalkozon, kisebb-nagyobb nehezsegek aran ugyan, de tul vagyunk rajta.
Ezuttal is ket autoval indultunk utnak Miskolcrol a Velencei to partjara, kenyelmes nyugodt tempoban autozva vegig, hogy kimeljuk a nagy melegben a kis autokat. 
Osszessegeben a talalkozo jol sikerult, szep szammal voltak resztvevok kis hazankbol, es a kornyezo orszagokbol is. Az ido is kegyes volt hozzank, igy egy szavunk sem lehet, s ezuttal is szep helyeken jartunk.
 Ami azonban nem a legjobb dolog, hogy az Andi autojanak a motorjat valoszinuleg meg kell bontanom, mert valami nem klappol. Jelentos mennyisegu olajat juttat a kartergaz csovon keresztul vissza a karburatorba, ami azonban sajnos megoldodott, ugyanis kb a Velencere erkezes elott par km-rel leszakadt a legszurohaz a ventillator hazrol. :\( Ugy latszik csak ido kerdese volt a trotenet mint utobb kiderult, Gyula legjobb informacio szerint ugyanis tipus hibaja ennek a tipusu motornak ez a jelenseg. :\( Sajnalom, mert egyedi, de egyre inkabb azon torom a fejem, hogy vissza fog alakulni a motor hamarosan gyarira, mert ezzel csak a gond van. Ereje sem nagyon van a gepnek, mint utobb megtudtam ezen sem kell meglepodni, mert a gyari kialalkitasu hengerfej nyomatekosabb mint ez az exporots kivitel. Nem csorog, nem csattog, igy nem tartom valoszinunek hogy gyjtas beli problema lenne, szepen is indul, de egyszeruen nincs ereje, meg a bejaratasi idoszakban is jobban ment a kis auto, tehat valami tortenhetett. Lehet hogy osszeforogtak a gyuruk, vagy ennyire nem tudok szelephezagot es gyjtast allitani, egyelore nem tudom, de amint lesz egy kis idom es energiam, valamint amint nem lesznek 40 fokok, bele kell nezni, hogy miert nem kerek a tortenet, miert gyenguska annak ellenere, hogy 0 km-es hengereket, dugattyukat, gyuruket, hengerfejet, sport vezermu tengelyt, elegant gyujtast, fotengelyt kapott a felujitaskor. Meg az igazat megvallva a motor hutesevel sem vagyok elegedett miota az Abarth olajtekno es szelepdeki felkerult. Kuplung bowdent is cserelni fogom, ugyanis teljesen a vegere van mar allitva, s meg sem emel ki rendesen, megis nehezkes es vagylagos a valtas a kis autoval, akarhova is pozicionalom a valtot.
 A kis kekseg szepen teljeseitette a tavot, bar valto problemam ezen is akad, ugyanis erezheto hogy valoszinuleg el van billenve a gumibakoknak hala, nehezen veszi a 3-ikat. Gyujtas gondom akadt vele meg itthoni teruleten, ugyanis egy az egyben szetverte a rotor az eloszto fedelet, ami nem tul jo dolog, valoszinuleg a gyjtas elosztot lentebb kell helyeznem, hogy ne lehessen ennyire kozel a motorter fedelhez, mert szerintem kanyarodas kozben ha elbillen egy picit  motor, akkor hozzaerhet es megfeszul. Ezt csak amiatt gondolom, mert temposabb jobb kanyarban jelentkezett ez a problema tobbszor is.
 Minden esetre koszonet a kis autoknak hogy elvittek es haza is hoztak minket.

https://plus.google.com/photos/111403175907967885376/albums/5905547335956670817?authkey=CM6n4NaXy5HujQE

Laprugo

Volt egy kis idom, ha kedvem nem is tul sok, de nem nagyon turt mar halasztast a dolog.
Nyari gumira torteno atallas kozben vettem eszre hogy vannak sajnos folytonossagi hianyok a laprugo egyik tagjaban, ami magyarazatot adhat a minimalis menetkozbeni setalasra, es kemenysegre rugozatlansagra. Raadasul nem is akartam ugy jarni mint valaki, hogy menetkozben torjon ki alola maximalisan a laprugo.
Nem szivesen allok neki a futomu ezen reszenek, de vannak pillanatok, amikor nem lehet halogatni. Na ez egy olyan pillanat volt, mert mar felve autoztam vele neha, foleg szerpentines reszeken. Csak ugye felo hogy ezek a csavarok megfordulnak a kaszniban szereles kozben. Szerencsere nem volt ilyenrol szo.
Kapott jo sok csavarlazitot minden csavar, bosegesen beaztattam, s konnyen meg is indult mindegyik.
Laprugot meg eddig nem szedtem darabokra, kicsit tartottam is tole, hogy mi lesz majd ha szetugrik, de csak meg kellett csinalni, hiszen nyakamon a talalkozo, s valamivel menni kell. Lebontottam hat a csavarokat, majd a tobbit mar az asztalnal folytattam, pontosabban kezdtem, de vegul a foldon kotott ki a laprugo. A kozepso osszefogo csavart pikk pakk sikerult elcsavarnom, es eltepnem, ami nem volt tul jo kezdes, de nem adtam fel, bar veszjosloan nyil meg a koteg kozepen. :)
szetbontottam a rogzito pantokat is, majd egyesevel levettem a lapokat es a koztuk levo muanyag lapokat, es megtisztogattam mindet, majd sorban kiraktam oket a foldre. A torott lap harom darabban jott ki, tehat ket tores volt rajta nem csak egy. 
Egy lapot kaptam anno meg Gyulatol ajandekba, mert nem talaltam a rugokotegemet, igy azt hasznaltam fel. Igaz pont nem az a lap volt az, hanem egyel lentebb levo lap, de remeljuk igy is jo lesz, ha nem, akkor hamar kiderul, es kibontom vissza az egeszet. Arrol nem is beszelve, hogy ideje lenne mar a duplalengokaros projekttel foglalkozni vegreha mar minden meg van hozza...
A lenyeg, hogy pucolas utan minden lapot bezsiroztam jo vastagon, amivel jol meg is szivattam magam, mert osszehuzas kozben muvelt erdekes dolgokat a rugokoteg, de vegul sikerult megoldani. Kozepre pedig kapott egy 10.9-es rogzito csavart, valamint a pantokat is sikerult ujra felhasznalnom. Nem volt egyszeru muvelet, de bevallom sokkal rosszabbra szamitottam.
Felszereles is konnyeden ment szerencsere, igy maradt ido a fuggocsapszegek zsirzasara is, ahol viszont tortent egy erdekes malor sajnos. Kicsit vehemensebben nyomattam bele a zsirt a vezeto oldaliba mint kellett volna, ugyanis a az aljabol kinyomta a zarofedelet, aminek visszaszerelesehez sajnos mar nem volt sem idom, sem kedvem, igy ki kell birnia mig visszater az auto Miskolcra Siofokrol.
Ami teendo van meg, hogy a futoradiatort kiiktassam a rendszerbol, valamint hogy a gyujtast felulvizsgaljam egy kicsit, uyanis 5000-es fordulat korul szemmel lathatoan ki ki hagy egy-egy gyujtasi fazist valami miatt. Egy ideje vacakol a csatlakozasi pontja sajnos, ami miatt le is allt neha igy lehet hogy ezt kell majd atvarialnom a gyujtaseloszto aljan kozvetlenul.
Nagy vonalakban ennyi, remelem mas nem jon kozbe. ;)

Őszi találkozó - Előtt...

 Hogy a közepén kezdjem, nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nagyon nem... :\(
Váltó: Indulás előtti napon, még le lett szerelve a nem rég szervízelt váltó, s hamar fényt derült a László nevű váltónak nem is annyira jók a fogai, mint a reklám szerint... Ezért volt olyan darálós hangja, akadozós erő átvitele, s nem bántam meg, hogy nem azzal indultam útnak.
Idő, és emergia hiányában nem volt más lehetőség, mint harang csere a váltókon, s a jobb állapotú féltengely pár átrakása (idő hiányában) diffivel együtt. Természetesen a hülye is tudja, hogy ilyet nem illik csinálni, hogy nem párban cseréled a fogaskerekeket a kopások miatt, most mégis erre volt csak mód és lehetőség. Hamar ki is derült, hogy nem ez volt életem legjobb döntése. Főleg ezen a napon... 3-ikban 40-nél, mé úgy ahogy lehet hallani a motort, és talán még beszélgetni is lehet a kocsiban, de ez 50-55-nél 4-ikben már megszűnik, s kb egy Sperres-Lada hangjával vetekszik a Polski... :) Jó pofa, meg vicces, az első 10 km-en, de utána már inkább félelmetes, főleg ha tudja az ember, hogy másnap egy 3 napos rövid túrára indul az autóval, úgy 360 km-re Miskolctól.
A lényeg, hogy a váltó szervíz meg volt, lett benne minden fokozat.
Pénteken indulás előtt úgy döntöttem, hogy nem pályázok. Lassan 12 éve járok Pestre, s mindíg pályán mentem, idejét láttam kipróbálni kis hazánk főútvonal hálózatát. Ráadásul nem utolsó szempont volt az sem, hogy nem mindegy az, hogy 90-nél, vagy 130-nál fog-e megállni a váltó... :) Szerencsére nem így történt. Főútak jól autózhatóak, távolságban ugyanott vagyok mint ha pályáztam voltam, ellenben az idő kb 50-70 perccel több egy Miskolc- Pest szakaszon, de mivel nem volt sietős, így elviselhető úgy gondolom, főleg ilyen autópálya díjak mellett. Így 3-ason mentünk Pestre. Előtte Horton összefutottunk egy kedves ismerőssel, aki legutóbb a Brezova-tanyára szervezett autós találkozót, és Drift napot. Miután innen eljöttem anno éjjel 1-körül, kiderült, hogy a kis autóval első helyezést értem el épített kategóriában, így ennek a díját ezúttal vettem át.
Pestről a 7-esen tovább Kápolnásnyéken tankoltam, Székesfehérvár érintésével tovább Siófokra (a terv azt volt, hogy Gyuláék bevárnak) végül Ságváron bevártuk a Pesti-Székesfehérvári-Pápai különítményt, és együtt autóztunk tovább Dombóvárra a 65-ösön, majd 61-esen.
Összességében az út nem rosszabb annyival minőségileg, mint amennyit elkérnek autópálya díjként, időm meg annyi mint a tenger, legalább nem nyelezem végig, fogyasztása a kis autónak pedig megállt 6,5 l/100km-en, tehát egy szavam sem lehet.
 Péntek a szokásos program volt, vacsora után beszélgetős iszogatós, lazulós, későn fekvős.
Szombaton valaki jó reggelt kívánt mindenkinek a szálláson, ez annyira nem volt jó kezdés, mivel férfi hang volt, s nem valami bújós, búgós, kócos, bongyorkás női hang... :O Mindenki megreggelizett, majd indultunk várost nézni (annak ellenére, hogy kb azt sem tudtam, merre van az előre...). Megnéztük a helyi óvóhelyet kezdésként, majd vár-látogattunk, előtte és utána hegyi autóztunk, ebédeltünk is egy jót, vadász mezőre autóztunk, majd mi vissza indultunk egy páran a szállásra, mertegy kiscit elfáradtunk. Vacsora után némi italozós beszélgetés volt, majd korai megborulás részemről.
 Vasárnap reggel inkább ébresztő órára keltem, mert az mégis csak jobb, mint Zolka hangja. ;) Bepakolásztunk, megreggeliztünk, és útnak indultunk Lengyelbe, ami jól hangzik, de ez most egy település amiről szó van. :) Autóztunk egy jót ismét a hegyi utakon, egy páran előre mentünk Zolka ajánlásával, hogy lehessen haladni a kanyargós hegyi szerpentinen, az elején gyorsan ott hagytunk egy Clióst, hogy ne tartson fel végig, majd bevártuk a többieket a szakasz után KG-ékkal, és Kolonics Attiékkal. Láttunk Mammut fenyőt, szarvast, vaddisznókat, fotózkodtunk hegyi pihenő tónál, majd 13 óra körül útnak indultunk Nyuszyékkal, és Gyuláékkal hazafele, mivel volt még előttünk 360 km Miskolcig. Nyuszyéknál kávéztunk egyet, megnéztünk Vincét, és Szilvi szüleit, meg vannak. :)
Majd Gárdony-Velence-Agárdon :) ettünk egy Gyrost Cincinékkel összefutottunk, és mentünk tovább Gyuláékkal Pest felé. Nem volt jelentős forgalom, így meglepően jól lehetett haladni.
Persten elváltunk végül Gyuláéktól is, és Miskolc felé vettük az irányt immáron magányosan a 3-ason. Tartottam még egy pihenőt útközben, mert rám fért, végül nem sokkal este 8 előtt értünk Miskolcra.
A kis autó nagyon jól teljesített, hiba mentesen szerencsére, így továbbra is büszke vagyok rá! Fogyasztással nem volt gond, a kipuffogó jól sikerült, csak sajnos a diffinek a hangja elnyomja még azt a maradék hangot is...
 Jó találkozó volt, jó volt újra látni a polskis arcokat.
Köszönet Zolkának és Dave-nek aszervezésért, programokért, hangulatért, mindenért!

KGST PARTY - összegezve minden

 Nos, mint azt Janinál olvashattátok, kissé érdekesek voltak a KGST Party-t megelőző napok, s az akkor bekövetkezett események kissé átrendezték, átírták az eredeti forgatókönyvet.
 A tervek azok voltak, hogy szánok egy kis időt a kis kékségre, hogy átnézzem, korrigáljam amit esetleg szükséges. Szerencsére egyik sem életbe vágó probléma, így mikor megtörtént a csúf esemény a Ladával, ezt el tudtam halasztani. De egyre égetőbb a nagyobb szervíz, ugyanis van egy kisebb olajfolyás, ami vagy nyelestengely probléma, vagy főtengely szimering, de természetesen váltó felőli, mert az itgalmasabb... Főleg egy vizes motor esetében, mert így majd cserpálhatzom le a vizet is, ha ki akarom kapni belőle a motort. Nem baj, nem rémülünk meg ettől sem. :)
Karburátorral is kellene kezdeni valamit lassacskán ugyanis lassan fél éve úgy járok vele, hogy van egy plusz rugó beillesztve a rudazatra, hogy ne maradjon nyitva egyik torok sem, s ne nézzenek hülyének a lámpánál állva, miért is pörög a motor 2500-3000-et.

 Maga az indulás elég kabarésra sikerült, de a gyors szervízeket követően végül útra keltünk 3 autóval. Az Andién állítgattam egy keveset, mert kissé érdekes volt a váltója sajnos, mint említettem nem igazán akarta a 3-4-et zökkenőmentesen, valamint a kuplung is csak a padlónál emelt ki. Ráállítottam még a bowdenre, hiába gyári, sajnos abszolút az utolsó utáni menetig kellett tekernem a csavart rajta, így ez biztosan csere érett lesz. Ellenben most olyan a vezetési élmény vele, mint egy új autónál. Nem reccsen, nem ugrik, szépen lehet csúsztatni indulásnál. A váltóbakokon állítottam egy pici még haosszanti irányban, valamint a váltóösszekötőn is igazítottam, mert a rudatazat és a rugalmas összekötő között volt egy kis nem kívánatos lógás, amik esetleg összeadódva adhatnak ilyen hiba jelenséget. Bízom benne hogy jó irányban kapisgálok, ugyanis ezt követően jobb lett a helyzet sokkal, ha még nem is teljesen. De már Andi állítása szerint is könnyebbek a váltások, ami nem elhanyagolandó vélemény, hiszen kb 3 éve nem polskizott. Jani Ladáját meg ugye amennyire tudtuk helyrehoztuk, miután lerongáltuk. :\( Ezúton is elnézést, hogy erre nem gondoltam én sem, hogy ez így bekövetkezhet. :\(
 Kényelmes, bejáratós maxi 80-as tempóban maradtunk , a sor elején Jani, középen Andi, s végül mi, ami nem tartott sokáig, mert beért minket egy Suzuki Stiftes egyenes huszár, aki hamar eltépte a maradék nyugodt idegszálaimat Gesztely és Szerencs között, miután 30 cm-es követési távot tartott annak ellenére, hogy villogtattam a féklámpát lemaradása érdekében. Így mikor láttam hogy előzéshez készül, gondoltam megmutatom neki, hogy nem itt van a vége az autónak. Kihúzódott, elkezdett felzárkózni s mellénk húzódni, s mikor nem túl dinamikusan kezdett elhaladni mellettünk, szépen elkezdtem én is kihúzódni és tolni magam előtt... Jani szemmel láthatóan röhögött mikor toltam magam előtt, és olyan 130-135-ig űztem miközben toltam rá a ködlámpát, hogy haladjon már ha nagyon sürgős neki, válaszul elég hamar vészvillogót kaptam... Nem szeretem az ilyen embereket, főleg hogy javarészt nem azok vezetnek így akiknek van is érzékük hozzá, mert ez felméri hamar hogy 30 cm az nem sok féktáv egy váratlan esemény kapcsán. Kb a reakció időre sem elég... Nem sokkal később lelassítottam, és elkezdtem bevárni a többieket, majd haladtunk tovább, az esemény arra legalább jó volt, hogy lehűtötte a vizet a kocsiban. :) Atiékhoz beugrottunk Tokajban, mert ritkán van alkalmunk, ráadásul úgy is ott megyünk el előttük, így változzunk pár szót, egyeztettünk a másnapról, és Janival indultunk tovább Nyíregyházára, Andi Tokajban maradt hogy Atiékkal jöjjön le másnap. Nyíregyháza előtt nem sokkal a sötétedést követően félrehúzódtam egy motorosnak, aki a szívbajt hozta rám, mert mellém érve nagyot dudált és elég lassan haladt el mellettünk pedig a motorja nem indokolta. Nem értettem, de már nem húztam fel magam. Utóbb kiderült a szálláshoz érve, hogy Andrei volt az. :) Csak valahogy nehezen ismerek meg embereket motoron ülve éjjel, főleg ha Polskiznak emlékeimben. :) ;)
 Beregisztráltunk az eseményre, kaptunk egy újabb "cipősdobozt" úgy 49-es méretűnek megfelelőt, benne pár db régebbi Rozsdakupac magazinnal sörnyitóval és reklám papírral emléklappal és kisdobos kendővel. semmi baj, hamar megtanultam hogy ajándék lónak ne nézd a fogát még akkor sem ha kisebb összeget fizetsz érte... Hamar túltettem magam a dolgon, és igyekeztünk mielőbb elfoglalni a szállást, hogy minél hamarabb belevethessük magunkat az éjszakába. Nos az interneten 3*-osnak titulált Hotel, leginkább nem ért fel a harmad osztállyal sem, és még csak Motelnek sem neveztem volna... nem volt kíma, nem volt mini bár, nem volt erkély, nem volt más csak egy szoba, és egy előtérben elhelyezett vizes blokk egy akkora méretű (kb 80*80-as) zuhanykabinnal, hogy röhögve kitöltöttem miután lapjával beléptem a már törött zuhanytálcába... Tény hogy nem azért mentünk hogy naphosszat a szobában legyünk, de tavaly ugyanezért a pénzért 300m-rel arrébb egy wellnes bőven benne volt az árban s 40 fokban is 23 fok volt a szobában, a recepciós nénik pedig dekoratívak voltak, és mosolygósak, míg itt kissé fiúcskásabb, és retardált, de semmi esetre sem olyan helyre való ahol emberekkel kell kommunikálni. Sőt ha lenne lovam ahhoz sem engedtem volna közel nehogy visszaálljon a környezeti hatások miatt 1,0-ás verzióra...
Kimentünk, köszöngettünk, beszélgettünk, elugrottunk Tescozni némi nedűért, és kicsit iszogattunka  többiekkel este, majd nyugovóra tértünk a kellmesen 30-34 fokos szobába... másnap reggel 7-9-ig reggeli ai elég beteg egy időpont még nekem is... svéd asztalos, ami leginkább abban merült ki hogy Skandináv arcok hozták a nem túl bőséges kínálatú reggeli utánpótlást az asztalra, miután 2-3-szor szóltunk hogy mi az ami elfogyott...  több választási lehetőség is volt a svédasztalos reggeli kapcsán leginkább az hogy eszel, vagy sem... a kvé sajnos nem fért bele ebbe a nagy svédasztalba, így azért potom 300.-Ft-ot fizettem, íze a kávézaccos fékfolyadék motorolajjal történő színezésével vetekedett, ára meg egy Segafredoval... zöldség annyi volt leginkább, amit levittünk magunkkal... na mindegy ezen is túl tettük magunkat, de elég vacak ha így indul az ember reggele...
Ezt követően az autós összejövetelre igyekeztünk ráhangolódni. Valahogy nem éreztem olyannak, mint szokott lenni. Picit azt véltem felfedezni hogy mindenki csak úgy van, s leginkább a felvonulásra várnak az emberek hogy történjen is valami a dög melegben. Voltak szép autók, motorok, érdekes jó fej emberek, de ennyi. :\( A helyszín nem volt annyira jó választás szerintem mert nem igazán volt kellő hely az autók számára, így a helyszín megosztotta az autós társadalmat alapból. :\(
 A felvonulás elég érdekesen indult, ugyanis egy ilyen helyszínről még a segítők által sem egyszerű könnyen elindítani egy konvojt. A rendőri biztosítás ellenére már a sor eleje is szétszakadozott, hullámzó sebesség volt tapasztalható már a sor első harmadában is, hol 20-al, hol 50-el haladtunk, s nem a rendőröknek volt ez köszönhető. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nem mindenkinek való a konvojozás sem. :\( A Skodások gyakran kiálltak, mert főtt a vizük előttünk nem sokkal, így a 90 fokot elérve én is inkább rátoltam a hűtést hogy megelőzzem a bajt. Mondhatni szokás szerint KG védte Andit, én védtem KG-t, engem meg egy okos Skodás követett, aki dudált és integetett egész úton s foglalkozott mindennel csak az előtte haladóval nem, így igyekeztem KG mögött olyannira lemaradni, hogy ha esetleg a SKodás nem tud megállni ilyen őrült tempónál, akkor se lökjön bele KG-ba. :\( Szerencsére nem volt gond, a bevárosban pedig épp mögénk sorolt egy Skodás-Trabantos kisebb csoport, ahol a sofőr már jobban képben volt, így megnyugodtam. Szépen bejártuk a belvárost, megbénítottuk a forgalmat, itt-ott megcsúszott az előttem haladó, így volt ahol mi is... Elérkeztünk a múzeum faluba, volt egy jópofa fellépő csoport a 4 for Dance, megvoltak ez eredmény hirdetések, idén is kiérdemeltünk egy külön díjat, a végén kihirdették hogy mint kGST Party nem lesz több, majd visszatértünk a rendezvény helyszínére. Este móka, kacagás, iszás, beszélgetés, majd éjjeli fotózás a Rozsdakupacosok jó voltából egy "Bburago-s" makett dobozban. Utóbbiról sajnos másnap kiderült, hogy valaki pofon gyűrte az itt készül képekkel együtt a fényképező gépet. :\( Érdekes egy autós társadalom, valamint biztosítás volt, de sajnos nem lepődöm meg mert mint tudjuk tavaly KG-tól is lenyúltak egy egyedi sport vezérműtengelyt a Velencei talinkon. :\(

<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/nXtsd895G9k?rel=0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Másnap reggel sokat nem tököltünk, ébredés után letudtuk a felejthetetlen reggelit, ahol ezúttal már a tojás rántotta is feláras volt, mert a szójás virsli volt a svédasztal egyetlen teméke... összecuccoltunk, és útnak indultunk haza. 
 Érdekes volt számomra ez a hétvége, ami nem feltétlenül jelenti azt hogy mindenki így érezte magát, de nekem most ez jött le sajnos. Nem ilyenek voltak régebben. Sajnálom hogy nem lesz több ilyen rendezvény ebben a formában.

2011.11.29. Kedd

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^ ;)
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd. ;)
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. ;) Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte. ;)
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

2011.08.07. Vasárnap

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk. :)
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett. :)
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt... :)
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. ;) Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki. ;)
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ :) De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. :) Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :\( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. :) Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal ;) Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol... :)



Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak. ;) :)
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

2011.02.17. Csütörtök

Természetesen megjelentem a Téli találkozón is a kis autóval, igaz némi nehézségek árán ugyan, de ott voltunk.
Kezdődött azzal, hogy a közel 6 éves akksi megadta magát csütörtök éjjel, amikor is kihoztam egy kicsit, hogy ha esetleg nyűgje van, akkor még éjjel derüljön ki, nem pedig út közben. Így is lett, már nehézkesen indított, végül 1 órás autózás után, már nem tudtam beindítani, mert annyi ereje nem volt, hogy átforgassa a motort. :\(
Így pénteken reggel akksi vásárlással kezdtem a napot, mert az jó. Az eddigi 55 Ah-s helyett 60 Ah-s került bele, aminek a méretei megegyeznek, és hagyományos akkumulátor. Tehát nem kémlelős, nem szipi-szupi atom technika, hanem az a fajta, aminek ha szükséges, utána lehet tölteni. Garancia mg erre is 2 év van, ahogyan az összes többire is. ;)
Akksi csere után próba úton egy vízcső bemondta az unalmast, pontosabban egy bilincs mondta azt, hogy ő most nem tart, így egy kisebb vízmennyiségtől sikerült megválni, amit folyamatosan pótolni kellett a hétvégén, tehát valahol vagy levegő van, vagy ereszt a rendszer. De mivel ez még nem volt elég, a fűtő motor is kezdi megadni magát, egyre betegebb hangja van, és egyre kevesebb levegőt szállít. :\(
Van mit javítgatni az autón sajnos, de igazából nem meglepő, hiszen javarészt, csak beleülök, és indulok is, max a törött váltót cserélem azonnal. Itt az ideje, hogy több időt szenteljek neki, hiszen megérdemli.
Hétvége nagyon jó volt, köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, azoknak meg pláne, akik utána rászánták magukat s a hegyen keresztül eljöttek Miskolcra Egerből. Így volt alkalmam Béciékkel együtt autózni. ;) Király volt. ;)

2011.01.16. Vasárnap

 A 2010-es közgyűlés alkalmával sok dolgot sikerült megbeszélnünk, elterveznünk, többek között azt, hogy Chris-éket a lehető legtöbben búcsúztatjuk majd a Hősök terén az indulás pillanatában. Az elhatározás, elszántság részükről nem kicsi, így minden elismerésem érte!
 Szerettük volna azt is, hogy a Club 126 Egyesület hivatalos logoja is felkerüljön Spectusra a megállapodásoknak megfelelően, azonban ez némi nehézségekbe ütközött sajnos a szervezés közben. Azonban hogy ne essen csorba a megállapodásunkon, pénteken elszaladtunk Plósz kollégával Krisztián barátunkhoz, aki kisegített minket egy hátsó oldalsó ablakkal, hiszen ekkorra már megszületett az ötlet, hogy Spectus jobb hátsó ablaka ne maradjon üresen. Közben csörgettem Csabi barátomat, hogy lenne egy SOS-munka, mert szombat reggel 8-kor már rajtol az autó, amibe még be is kell tenni majd az üveget. :) Szerencsére Csabi megint kihúzott az alakuló slamasztikából, és még estére elkészült a grafikával amilyet szerettem volna, valamint a felület szórással is. Ezer köszönet a gyors és precíz munkáért. ;)
Közben Plósz kolléga autóját vonósugáron szállítottuk el A-pontból B-pontba, majd megbeszéltük gyorsban, hogy akkor szombaton velem tart Pestre, aminek örültem, hiszen egyedül nem olyan élvezetes. Így abban maradtunk hogy reggel 05:30-kor találkozunk a garázsnál, bepakolászunk, esetleg kereket cserélünk 12-esekre, s hátra nyáriakat, hogy lehessen mókázni ha úgy alakul. ;) Utóbbiról végül letettünk, hiszen így is volt kb 06:15 mikor el tudtunk indulni, s még matricát is venni kellett.
Pályára fel, gázpedál le ameddig csak lehet, azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen takony ködben indultunk útnak 120-130-al, hogy legyen esélyünk felérni 08:00-ig a Hősök terére. Így abban maradtunk, hogy szemeinket az útra tapasztjuk, s ha valaki meglát valamit, akkor ordít, hiszen több szem többet lát... ;) De szerencsére nem volt gond, s fél távon már az idő is kezdett kialakulni, egyre jobban nőtt a látó távolság, így tudtuk tartani a tempót.
Bazzal megegyeztünk, hogy kijön elénk az utolsó benzin kútra a 3-on, s onnan bevezet, hogy ne kelljen csalingáznunk. Ez sajnos nem jött össze, mert mi hamarabb értünk oda, így mentünk a fejünk után, hogy ne késsük le a rajtot. Közben Gyuszi hívta KG-t hogy navigáljon el minket az adott pontra, ahol elég lett volna pár szó: "Ahol a Bianchi-sokkal találkoztunk, a mögött vagyunk"... Ezek alapján képben lettem volna. Cserébe hallottam, hogy jobbra, jobbra, egyenesen.... na így keveredtünk az Andrássy-ra ami baromira nem volt jó, főleg hogy megfordulni ott nem egyszerű... De megoldottuk szerencsére, csak már nőtt a feszültség, így sikerült "elpicsázni" egy Q7-est lámpától lámpáig 2-szer is. :) A hősök tere előtt a fiatal pár elismerősen bólogatott 15 misis autóból, hogy milyet lép a kis autó, s milyen jól megy. Váltottunk pár szót a lámpánál állva, s ha már alkalmam volt, megkértem engedjen majd maga elé, mert elnéztem a sávot. Srác korrekt volt, engedett, így látványosan érkeztünk a Hősök terére, hiszen 1-üveg után, hirtelen 2, kuplungról le, közben tovább nagy gázzal, a jobbos 90°-os kanyart szépen vettük egy íven, hosszan, keresztben, majd borítottam rá a balosra hiszen adta a zöldet, ami szintén olyan jól sikerült, hogy az Audis villogott mögöttünk. Én meg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy elfelejtettem kisorolni a parkolóba, így mentünk még egy kört a Hősök terén, majd még egyet, mert nem leltünk parkolót sem... Kb itt lett szálló ige az autóban, hogy: "nem baj, de a Hősök terén hogy kiadta kétszer is!" :)
Végül az Andrássy szerviz útján leltünk annyi helyet ahova be lehetett tetrisezni a Polskit, majd az üveget a hónunk alá csaptuk, és igyekeztünk Chrisékhez, ahol szerencsére sok ember volt, így nem voltak egyedül. ;) Laceee épp szelephézagot lőtt, Chriséknek átadtuk az üveget, ők pedig már neki is fogtak a cserének. :) Hamar megoldották, s szerencsére tetszett nekik is, másoknak is, így boldog volt mindenki.
A búcsúzkodást, s a rajtot követően a kis csapat kísérte őket egy darabon, amiről már sajnos  le kellett mondanom, mivel tankolásra nem volt idő a hajnali száguldásban, így Baz elvitt minket a legközelebbi Agip kútra, ahol sikerült valamivel több mint 17 litert tankolni a kis autóba. :)
Majd irány Gyula garázsához, ahol felvettük Andi motorjának szinterezett alkatrészeit még (köszi még egyszer értük), majd megvártuk Laceee-ékat, váltottunk pár szót, s útnak indultunk haza.
Összességében nagyon jó móka volt, örültem hogy részese lehetettem még ha csak ennyivel is de hozzájárulhattunk hogy Maliban is megtudhassák létezik egy Club126-os egyesület. :)
Gyuszi, köszi hogy jöttél, így azért nem volt unalmas az út. ;)
És köszi a kis autónak is, hogy gond nélkül hozott-vitt egész úton.

2010.10.10. Vasárnap

 ÁPDÉT egy videóval, csak úgy, unalom ellen. ;)
Az egész úgy kezdődött, hogy szombaton este KG megcsörgetett telefonon, és megkérdezte nem volna-e kedvünk a dologhoz esetleg, mert nekik most nagyon lenne. Fáradt is voltam, a fejem is fájt, így első körben inkább a nemre hajlottam, mint az igenre.
De aludtunk rá egyet, és úgy döntöttünk, hogy nekünk is van kedvünk a dologhoz...
Reggel megcsörgettem Janit, hogy otthon van-e, mert a kulcs nála van bezárva és anélkül nehéz elindulni. Nem volt otthon dolgozott, így megint kezdtünk letenni arról, hogy útnak induljunk Kecskemétre, a Fiat autós találkozóra, de 15 perc elteltével csörgött, hogy felkelt a család (gondolom teljesen véletlenül...) és elérhető a kulcs. Így gyors cuccolás, útvonal nézegetés, majd rajt, mivel az IGO8, a Google, és jóformán bármi amit csak néztem 3,5 órás utat jósolt annak ellenére, hogy a táv csak 198 km körül van, cserében árkon bokron keresztül.
Büszkén jelenthetem ki, hogy az IGO8, és a Google is téved, nem is keveset... ;) > ;) :D
A Miskolc-Kecskemét távot odafelé 2 óra 15 perc alatt, visszafelé 2 óra 40 perc alatt sikerült lenyomni mert feltartottak... :D
Az út sajnos nem első osztályú, ráadásul nagyon nem az, de azért lehet nyelezni szépen, vannak szép kanyarok, amiket gáz elvétel nélkül lehet tartani 120-as tempóval. Igaz ez nem volt előre eltervezett, csak mikor a kanyar kimeneti ívén jártam, akkor tünt fel, hogy kezdem mocskosul utolérni az előttem haladókat, akik papírkutyák voltak, és fékeztek a "nyugati szarokkal", így akit csak lehetett, otthagytunk. :)
Késve érkeztünk, mivel 9-től volt gyülekező, 8-körül indultunk, és 10-után pár perccel érkeztünk a Tescohoz, ahol már volt egy pár Polski, sok Stilo, jóformán mindenféle Fiat és Lancia.
Helyszínen jó ízű beszélgetések, versenyek voltak, valamint ismerős arcok, mivel Vikiékkel is összefutottunk ám Kecskeméten nem csak KG-ékkal, OGy-ékkal, Jámbor kollégával, Hollóval, Stormyval, és Károllyal + akiket esetleg kihagytam. Elnézést.
Majd útnak indult a nem kevés autóból álló konvoj, ami eleinte sajnos nem volt túl szervezett forma, később mégis csak kialakult, és hiába késve indultunk el, beértük őket szépen.
Kaja a Sasfészek étteremben volt, ami elég érdekesre sikerült... 20 perc üldögélés után már fel is vették a rendelést, a leves kiszállításáig konkrétan 59 perc telt el. 54 perc elteltével kérdeztünk rá a felszolgálónál, mikor kihozta a második fogást, hogy esetleg nem lehetne-e úgy, ahogy normális esetben, hogy először mi is a levest ennénk meg, amit még nem kaptunk meg...
Minden esetre a kaja finom volt, a mennyiséggel sem volt igazán baj, bár a 0,5 literes üdítő kereken 500 Ft-ba került. ;)
Ebéd után érzékeny búcsút vettünk, majd útnak indultunk, először rossz irányba természetesen, de Mohabá végül helyrejött, és hazanavigált. Ha minden jól megy, akkor csak egy helyen lettünk bemérve... ha nem, akkor több helyen is sajnos. :D
Ez van.
Összességében nagyon jó hétvégi program volt, nem bántuk meg, hogy elindultunk, és részt vettünk.
Köszi KG, és köszi mindenkinek aki ott volt, eljött, szóba állt velünk. ;)

Maci meg nem kicsi már egyáltalán. Sőt egyre nagyobb, már a nagy testű kutyáknak is frankón nekimegy. :D
Épp ma 4 hónapos a csöppség. :)

2010.10.05. Kedd

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt. ;)
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. :) Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :\(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t... ;)
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt. :)
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban. :)
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
  ;)

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
: o) > ;) : o)

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... :D > ;) :D

2010.08.01. Vasárnap

Na szóval!
Így egy héttel a találkozó után már nekem is van annyi időm, hogy egy kisebb átfogó bejegyzést készítsek az elmúlt időszakról.
Először is kicsit rendet raktam a csomagtartóban, miután a fűtést végre megszüntettem, kicsit átrendeztem. Ezáltal kicsivel több hely lett az utastérben is.
Csütörtökön indultunk, vágtunk neki az útnak, a Velencei Találkozónak.
Erre a napra sokak kérésére, ám sajnos kevesek tényleges részvételére csináltak/csináltunk egy 0-ik napot. Így a terv úgy szólt, hogy Miskolc-Budapest-Székesfehérvár, majd Nyuszyékkal együtt autózunk tovább a találkozó helyszínére. Így náluk találkoztunk, oda jött Gabe is, meg persze BEK-729 is azaz Piszkor Petiék, aki egyébként Gyula annak ellenére, hogy Csaba...
Szóval némi tökölés után neki vágtunk a hátralévő útnak, amit majdnem balesetmentesen be is fejeztünk, erről majd Piszkorék nyilatkoznak.
Annyi gond jelentkezett Pestre érkezve, hogy elkezdett szorulni a váltó sajnos 3-ikban, és 4-ikben is, de úgy döntöttünk, hogy megy amíg megy, emiatt nem húzom szét, majd igyekszünk vigyázni.
A 0-ik napnak hála volt szerencsénk idén fürdeni a nem alacsony vízállású Velencei tóban, majd sörözgetni, eszegetni, iszogatni, de leginkább ejtőzni, és szellemileg felkészülni az első napra. :)
Másnap már szép számmal érkeztek a résztvevők, aminek nagyon örültünk, főleg hogy nem csak Magyarok vettek részt a találkozón, hanem Csehek, Szlovákok, Lengyelek is.
Tájékozódási versenyen nem indultunk idén sem, ahogyan tavaly sem, de ahogyan hallottuk, jó móka volt idén is.
Megemlíteném még, hogy meghívásunknak eleget tett a Totalcar Prokeee-ék személyében, akikben igen kellemesen csalódtunk, ha csalódtunk egyáltalán. Eleve hogy eljöttek, hogy Tramp-pal jöttek, hogy résztvevőként voltak jelen, s hogy szerintünk igen jó átfogó beszámolót készített, valamint szemmel láthatóan jól érezték magukat.
Hazafelé út már még kevésbé volt mókás, mivel kellően nagy eső volt ahhoz, hogy 70-nél már olyan vízfüggöny legyen mögöttünk, hogy ne lássuk a mögöttes forgalmat. Nem örültem ennek, mivel ha én nem látok, így minket sem látnak, s annak ellenére, hogy állt a víz az autópályán is, most is volt olyan emberből sajnos sok akik igyekeztek megcáfolni az egyszerű fizikai törvényeket, s olyan 150-170-es tempóval gangoltak... Volt is sajnos baleset, ebből kifolyólag terelés is az autópályán, illetve nem sokkal Tibeee-ék balesete után jártunk arra s  láttuk őket mi is.
 Összességében jó móka volt ismét ez a hétvége, köszi a szervezést, tagoknak a részvételt, kisautónak meg azt, hogy elvitt s hazahozott minket.

2010.07.17. Szombat

Mai nappal megtörtént az első futómű, konkrétan a függőcsapszegek zsírozása is, a vízcsövek ellenőrzése, belső tér előkészítése a nagy utazásra. :) Igen igen, készülünk mi is a Velencei találkozóra gőzerővel. Így egy kicsit meg is járattam a kicsit, melynek során sajnos azt tapasztaltam, hogy erőltetett hegymenetben 35 °C-ban, igen csak kezd meleg lenni a motornak, egészen pontosan nem sokkal a határ, a hűtőventillátor indítása alatt jár folyamatosan. Ennek annyira nem örülök, de amíg nincs vele gond, addig nem bántom feleslegesen inkább.
Valamint az is biztos, hogy hamarosan be kell ruházni egy garnitúra gumira, ugyanis ennek már nem sok tapadása van, ami néha tök jó, mikor az embernek vigéckedni támad kedve, ellenben akkor már nem olyan vicces, mikor ezt rá kell számolni a féktávokra. Viszont vízen autózni ezekkel egyenesen isteni, nincs az a kocsimosás ami után kilehetne jönni vele a mosóból hosszában... egyszerűen csak keresztben. :D :D :D :D :D :D :D :D

2010.05.27. Csütörtök

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre. :)
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.

 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt. :)
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. :D Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. :) Sikerült meglepnünk, majd neki is minket. :) :) :) :) :) :) :)
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... :D :D :D Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például. :O
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... :) Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót! ;)

2010.05.11. Kedd

Egy kis összefoglaló az elmúlt napok eseményeiből.

2010. Május 6. Csütörtök:

Megejtettük az aktuálissá vált motorolaj cserét a kisautóban, még így gyorsan a Mohácsi talira indulás előtt, mivel újabb 10.000 km került bele. Szokás szerint ismét Castrol Magnatec 10W-40-est választottam neki, mivel nincs vele gondom, negatív tapasztalatom, nincs olajsár, nincs lerakódás, nem melegszik, van kenés, stb.
Az olajcserét a szerelőcimboránál hoztuk össze kint Majláthon, mert így egyszerűbb volt. A dolog pikantériája, hogy miután eljöttünk onnan, 10 perccel később elöntötte a megáradt Szinva-patak az utcákat, jóformán mindent. Örültem hogy ezt megúsztuk, mert nem hiányzott volna nagyon az életemből ez a program, sőt örülök annak is, hogy a jégverést sikerült megúsznunk.
Értelemszerűen cserélve lett a levegő szűrő, valamint az olajszűrő is, melyeket ismét a már jól bevált boltban vásároltam meg a VDF-KER kft-nél, így szinte minden volt polcon, ami nem, az itt volt 1 órán belül. ;)

2010. Május 7. Péntek: Reggel korai kelést követően szépen eltököltük az időt, így egy kis késéssel indultunk autót cserélni a garázsba Janiékhoz, ráadásul nem voltam túl nyugodt a kopóban lévő Yokohama-k miatt, mivel erősen esős reggelünk volt. :\( Előző nap sikerült megtapasztalni, hogy milyen az, amikor felúszik az autó a vizen, annak ellenére, hogy még bőven a kopáshatáron belül járunk. Minden esetre annak örülök, hogy inkább a belvárosban sikerült ezt megtapasztalni 50-es tempó körül, nem pedig autópályán. Szóval egy kis szokásos 20-30 perces csúszással indultunk útnak Pestre, és igyekeztem óvatos duhajnak lenni, és nem púpolni neki végig, ahogyan tették ezt mások a szakadó eső ellenére. Mi megelégedtünk a 90-110-es tempóval, hol mennyit engedett az út, és időjárás. A Pestiekel a Hungárián futottunk össze, pontosabban Gyuszkóval, meg Pety@-val, majd indultunk az Auchan felé, ahol Kemáék vártak már minket, majd megcéloztuk a 6-os főutat, némi pukkangatással megspékelve persze a járókelők örömére. :) Szép nyugodt tempóban haladtunk Mohács felé, már napsütésben annak ellenére, hogy Miskolcon továbbra is szakadt az eső, mert Jani folyamatosan tájékoztatott minket telefonon, hogy mire lehet számítani út közben. Ezúton is köszönet érte! ;)
Útközben meg-megálltunk, nyújtózkodtunk, pukkantgattunk, majd haladtunk, mert Szexárdon(?) már vártak minket szintén Székesfehérvárról és környékéről, így csatlakoztunk Azoktatóékhoz, és persze a Biztos úrékhoz.
Majd jött egy fanyar kanyar, ahol kicsit megoszlott a csapat, ugyanis egy páran záró vonalaztak, én jobbnak láttam inkább kerülni vagy 400 m-t, és így a körforgóban a megfelelő irányt választva haladtunk a többiek után, csak Piszkor úrék más felé vették az irányt. Így volt egy kis telefon, meg ez-az-amaz, majd megegyeztünk, hogy akkor Várdombon találkozunk és útnak indultunk.
Közben persze mi Gyulával találunk egy olyan Hurka-kolbászost az útszélén, hogy besza-behu!!! Így megálltunk és toltunk egy kis Norbi Update 2-es menüt. ;)
A többiek Várdombon ott is voltak, nem kis meglepetésemre egy szopóálarcos rendőr várt az útszélén akit Bálint Karcsi tartott pórázon... Volt egy könnyelmű kijelentésünk, mely szerint ha egy ilyen szerkóban lesz egész hétvégén, akkor álljuk a költségét Nyuszyval. Részemről ennyi nekem bőven elég volt, le a kalappal Piszkor Petya előtt, hogy ilyen tökös gyerek volt, és persze Gyula előtt, aki az álarcot biztosította. ;) Jelentem részemről tartozom Petyának, amit igyekszek pótolni, hiszen adott szó az adott szó. ;)
Mohácsi Tesconál már várt a kis csapat minket, majd indultunk a szállásra. Eszméletlen jó helyen van, volt messze mindentől ahogyan azt ilyenkor kell így nem zavartunk remélhetőleg senkit az esti dorbézolással, iszogatással, jó kedvünkkel, legfeljebb KG-t, akit párszor felhívtunk Gyula által hogy érezze, miből marad ki. ;) Na ilyenek az igazi barátok. ;)

2010. Május 8. Szombat: Ezt a napot igazából már szerintem megfogalmazta mindenki így túl sok újdonsággal én sem szolgálhatok. Reggel korán keltünk annak ellenére, hogy későn feküdtünk, megreggeliztünk, majd a kiírt programoknak megfelelően útnak indultunk. Jártunk a Gólya házban, láttunk gólyákat, békákat, meg olyan bimbókat hogy ha nem a sor végén állok, én tuti felakasztom valamelyikre a kocsi kulcsomat... :D :D :D :D :D :D Minden esetre a hölgy kedves volt, és aranyos, de a végén azért csak lebaszott minket Abadival, csak mert Rögbi meznek használtuk a mellényeket amik mint utóbb kiderültek szintén kellékek. :\( :)
Majd ebédeltünk, csavarogtunk, fagylaltozunk, jártunk a Moháycsi emlékparkban, és  ezt követően felvettük Szilvi szüleit, papája előtt külön le a kalappal, mert megismert így közel 5 év után, hogy mi voltunk náluk szilveszterezni, és akkor bizony le is tegeződtünk. Foszlányok nekem is rémlettek, minden esetre nagyon jó fej, és nagyon jó halászlevet főzött nekünk a szálláson. Emelem kalapom előtte is. ;)
Majd ivás volt megint a program, meg beszélgetés.

2010. Május 9. Vasárnap: Reggel korán kelés ismét, pedig igazán ráértünk volna, csak az asszony elnézte egy órával az időt... Na mindegy. 10-re mindenki összeszedte magát, és indultunk vízi malmot nézni. Hát nem egyszerű... Nem bánom hogy autós hobbit választottam, mert egy vízi malommal azért jelentősen macerásabb találkozókra járni. ;)
Majd hirtelen búcsú következett s elindultunk a szélrózsa minden irányába mindenki hazafelé. Várdomb után Bazékkal autópályára hajtottunk, majd Pesten tőlük is elbúcsúztunk, és zúztunk hazafelé, igyekezve elkerülni az esőt, mert hogy Pest után megint az várt minket. Sajnos volt szerencsénk látni balesetet is a szemközti oldalon Gödöllő magasságában, valamint 4 útelterelést a felújítási munkálatok miatt az autópályán ahol max 70-es sebesség van... még jó hogy fizeti az autós a nagy pénzeket mindenféle jogcímen, és még csak országúti tempót sem lehet autózni rajta, mert vagy szar, vagy elszarják...
 Összességében nagyon jó kis találkozót hozott össze Szilvi és Nyuszy, mi nagyon jól éreztük magunkat, negatívumként semmit nem tudok megemlíteni ez az egész így volt jó, ahogyan volt, egyedül a ködlámpa törésemet tudnám hanyagolni ha lehetne, amit máig sem értek mitől tört be álló helyzetben. :\(
Örülök mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk töltötte ezt a hétvégét. ;)

2010.05.02. Vasárnap

2010. 05. 01. Hort - Trabant, Wartburg, Polski találkozó

 Az egész úgy kezdődött, hogy jó pár nappal ezelőtt a Trabis barátok meghívtak a találkozójukra, Május elsejére Hortra. Tekintettel arra, hogy más program nem volt ekkor még tervben, természetesen igent mondtam. Szóltam KG-éknak is, hogy ha van kedvük, jöjjenek ők is. KG ekkor közölte, hogy ilyenkor van Pesten is Közlekedési múzeum előtti KGST tali. Tekintettel arra, hogy én már elígérkeztem a Trabisokhoz, abban maradtunk hogy vagy ők jönnek le félidőben, vagy mi megyünk fel, attól függően hogy hol jobb a hangulat.
Ennek az lett a vége, hogy KG-ék indultak el Hortra, mivel tele voltak programokkal és jó hangulattal a Trabisok. :)
 Reggel 7-órára volt megbeszélve a találkozó a Miskolcról kivezető 3-as út melletti MOL-kúton. 07:02-re értünk oda, nem volt ott senki, így azt hittem elkéstünk, így elkezdtem kifelé tolni a kocsinak miután kiértünk a városból, úgy számoltam hogy Mályi-Nyékládháza között még elcsípem a konvojt, közben Andi telefonon próbálta elérni Gergőéket. Mire Mályiba értünk fel is vette, és közölte, hogy késni fognak... :) Így volt alkalmam kiállni a Lukoil kútra, és megtankolni, megreggelizni, megvárni őket. :) Majd együtt autóztunk Kerecsend felé a 2 Trabantos kollégával, ahol a következő CHECKPOINT volt beiktatva csatlakozás miatt, hogy minél többen mehessünk együtt Hortra. Így vártunk egy keveset a 3-as út mellett, és a Trabantosok csak jöttek, csak jöttek, csak jöttek... Akik meg arra jártak, nem igazán tudták mire vélni az út szélén várakozó 15-20 Keleti autócsodát Kerecsend végén. :) Majd együtt indultunk tovább Hortra, kényelmes 70-80-kával immáron kb 15-20 autóból álló konvojjal a mögöttünk haladó kocsisor nem kis örömére, még sem volt zúgolódás, ahol meg tudtuk, el is engedtük őket.
Hortra érve már vártak bennünket is, és tereltek a gyülekező helyre, ahol már sorakoztak a Trabik, Wareszok Így összesen hozzávetőlegesen olyan 50-60 autó volt jelen a találkozón kisebb-nagyobb megszakításokkal, mivel az emberek jöttek, mentek a programokra az autóikkal, és cserélődtek is folyton. Nem sokkal később indult a felvonulás Hort belterületén rendőri, és polgárőri biztosítással természetesen. Miután visszaértünk, szépen rendezetten leparkoltunk, volt egy kicsi szünet, fotózás, filmezés, nyálcsorgatás autókra, lányokra, fiúkra, kecskékre... :D
Majd indult az ügyességi verseny nem messze a helyszíntől.
Közben mi megreggeliztünk immáron normálisan, volt benne hús is... :) Trabisokkal mentek a sztorizgatások az asztal mellett ülve, jó hangulatban. :)
Majd visszasétáltunk, megcsodáltuk közben a Trabi paripákat, Waresz autókat, Waresz motoros Trabit, Polo motoros Trabit 1.4 16V-vel by Jimi, és egyéb autókülönlegességeket.
Kis szünetet követően jött a gyorsulási verseny, amin KG szeretett volna indulni, de nem tudták sajnos annyi ideig húzni az időt, hogy időben odaérjenek mert dugó volt a 3-ason sajnos. :\( Így erről sajnos lemaradtak, igazából olyan gyorsan lezavarták ezt a számot a srácok, hogy annyi időm nem volt, hogy visszamenjek az autómért, hogy legalább annyival kitoljam az időt KG-nak. Nem szívesen kínoztam volna az autót, mivel még mindig lóg a gyújtáselosztó tengelyem sajnos. De az vígasztal, hogy nem csak én szívok vele hanem Zoli barátunk is sajnos. :\(
A program végeztével visszavonultunk, majd kis szünet után indultunk ebédelni, mivel minden résztvevőt megvendégeltek a Trabisok egy tányér gulyás levesre, ami jelentem nagyon finom volt. ;) Kaja után visszaérve futottunk össze KG-ékkal, akik akkor nézelődtek más, így némi beszélgetést követően elvittük őket is ebédelni. Utána kis fagyika is beficcent, Pocoknak egy szatyor vatta cukor. :D Majd regisztráltuk az autókat, amire csak lehetett, pontosabban Andi meg Pocok, KG meg nem szarozott, benevezte mindenre az autót. :)
Később kiderült, hogy halk autóm van a maga kis 116 Db-vel, KG-nak asszem 122 Db, Soma talán 126 Db, de ha tévedek majd kijavítanak a srácok. Minden esetre Soma durrantása mérhetetlen... a szó minden értelmében. :D :D :D :D :D :D
Majd jött az eredmény hirdetés, ahol sikerült díjat is szereznünk, egész pontosan a kisautónak sikerült, mert a LEGSZEBB KIS POLSKI díját zsebelhette be a találkozón. :) :) :) :) :)
Nem sokkal később elkezdődött a búcsúzkodás, és hazaindultunk, az autókkal, így a 3-ason kicsit megzavartuk a gépsárkányokat, amolyan ami a csövön kifér jelleggel. :) :) :) :)
 Összességében nagyon jó kis szombati program volt ez a Hort-i majális, Hort-i találkozó.
Le a kalappal a Trabisok előtt, hogy ilyen jó kis találkozót hoztak össze, jó kis programokkal, elég szép számú résztvevővel, finom gulyással, és sok lökött autóssal. :) Ha lesz, elmegyünk remélem jövőre is. Annak meg külön örültem, hogy eljöttek egy páran Pestről is, sőt hogy voltak olyanok is, akik köszöntek...
:O

2010.02.16. Kedd

Téli Találkozó 2010!
Most tényleg erről fogok blogolni. ;)
Pénteken délelőtt indultunk útnak Miskolcról Pestre a találkozási ponthoz Csajossal, és Somával kényelmes 85-90-es tempóval, majd Fótnál én lehajtottam a tankolást követően Somáék pedig haladtak tovább, mert még haza kellett ugraniuk a cuccaikért.
A Fóti Coránál már vártak minket Bazék, Nyúlék, és Pocok indulásra készen, így haladtunk is a 2-esen, majd Kóspallag irányába a hegyi utakon, ahol már felcsillant a szemem a havas út láttán. ;) Kellemesen havas, jól autózható út vezetett a szállásra, ahol Nyuszy járta le nekünk a parkolót a Suzukival, de nekem így is sikerült elakadnom benne, miután az autó felhasalt a hóra, és neki csúszott a hófalnak. Gond nem lett, a jelenlevők meg letoltak róla, így nekifutottam még egyszer. Végül sikerült beállnom nekem is. ;) A délután jóformán semmittevéssel telt, de az nagyon jól esett, mert abban jók vagyunk. :) Végre sikerült Turbó kutyát személyesen is megismernünk. ;)
Majd szépen lassan beszállingóztak a többiek is a szállásra, és elkezdődött a péntek esti buli, nem kis szesz kíséretében, amiből még Baz-ba IS sikerült erőltetnünk egy nyeletnyit. ;) Abadi, és Miszory kollégával kellemesen elpálinkázgattunk, amiből én később jobbnak láttam kimaradni, mert valószínűleg a hegyi levegő miatt kezdett kialakulni egy kis fejfájás. ;) Minden esetre voltak érdekes dolgok ezen az éjjelen, láttunk, hallottunk egyet, s mást. ;) :) :D :c) : o)
Szombaton a reggelit követően szedelőzködött a banda, és autózni indultunk a hegyekbe, ahol megint csorgott a nyálam, a havas utak miatt, így inkább a sor végén haladtam Balázsékkal. :)

Jártunk fent a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél, Nagymaroson, Kismaroson, Zebegényben, a Nagyhideg hegyen ahol megebédeltünk elég durván, majd elindultunk visszafelé egy kis kitérővel, amit esetleg már kihagyhattunk volna, mert nem volt egyszerű a feljutás a szinte szűz havon számunkra, ahol a polski alja már leért a hóra. De felmentünk, majd megkíséreltünk megfordulni a már említett nagy hóban. Nem volt egyszerű... Amíg Bazt próbálták kitolni a hóból, addig én az úton megfordítottam vagy 6Y-ból a polskit, és Bazzal elindultunk visszafelé az egy nyomvonalas úton, ahol elég hamar szembe találkoztunk egy Astra Kombis úrral, aki korrekt volt, s a kedvünkért visszatolatott vagy 800-1000 m-t, amíg félre tudott állni annyira, hogy elférjünk egymás mellett az autókkal. Köszi ezúton is, bár Béci szerint ez természetes, hogy a lentről jövőnek kell félreállnia, tolatnia ha úgy adódik, meg mi amúgy is többen voltunk. :)
Miután visszatértünk a szállásra, kicsit ejtőztünk, majd a vacsit követően megint ivás lett volna a program, de a mi szobánk úgy elaludt, mint a pinty... Előtte még volt egy kis beszélgetés, nevetgélés, bandázás, cigizés, meg persze olvasgattuk a Jani által küldött SMS-eket, hogy Székesfehérvárt, és környékét nem gyengén szakította el a külvilágtól a hó, és a hóátfúvás. Nyuszy nem nevetett úgy mint mi, főleg miután a hírekben is hallható, és látható volt, hogy elakadtak az autók, a tűzoltók, a katasztrófa védelmisek, a hótolók, a hóekék, és a mozdonyok. Nem volt egyszer a helyzet.
másnap reggel indultunk vissza, relatíve korán olyan 11-12 körül mert ekkora már Észak-Keletre jósoltak hasonló időjárást, amiből szerencsére még csak ízelítőt sem kaptunk. ;) Nem is hiányzott, meg így legalább lehetett hazafelé nyelezni a pályán. ;)
Összességében egy nagyon jó hétvége volt megint, nagyon jó találkozó volt megint, nagyon jó esték voltak megint, megint kitett a társaság magáért, nagyon jó szervezés volt, és nagyon jó helyszínek is. Pocok! Le a kalappal előtted. ;) Meg persze mindenki előtt. ;)

2009.12.21. Hétfő

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval... ;)
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska. ;)
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják. ;)
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... :D Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is... :D
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval. ;)

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá! ;)

2009.11.01. Vasárnap

Mivel senki nem jegyzett róla egy sort sem, legalább magamnak felírom, hogy tartottunk egy kis összeröffenést mi Miskolci Kispolskisok.
Volt egy beszélgetés, kis fagyoskodás, kis autózás, kis kocsimosás, kis autós mustra, kis kávézás, kis búcsúzkodás, s abban maradtunk, hogy gyakrabban tartunk majd ilyeneket.

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :\( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :\( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :\(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.10.14. Szerda

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny. :)
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál. :)
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is. :)
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

2009.10.07. Szerda

Miskolc - Budapest - Pilisszentlászló - Visegrád - Nagymaros - Budapest - Tatabánya - Tata - Budapest - Miskolc a hétvégi autózás során érintett főbb pontok.

Terveztük már egy ideje, hogy Béciékkel, és Bazékkal elmegyünk valamerre autózni egy kicsit, mert régen csináltunk már ilyet. amiből végül egy csoportos, de sokkal inkább Pesti kistali kerekedett KG főszervezésében.
Leírtam már fórumon is, leírom itt is, hogy minden elismerésem a találkozó szervezésért, útvonalért, de leginkább az autóért KG-nak. ;)
De kezdjük az elején.
Mint az olvasható is volt, a múlt héten volt egy kis legózás az autóval, hogy ne legyen benne hideg, kereszthuzat, és legyen benne a fűtés, mivel jön a tél lassan, s ennek érezhető előjelei vannak. Valamint kapott új km-órát, számlapot stb. a kisautó. Ezt követően némi szokásos éjszakás műszak után szombaton reggel elindultunk Budapestre az előre megbeszélt helyszínre, találkozási ponthoz a Váci úti Tesco parkolójába, ahonnan később kezdetét vette a csoportos autós kirándulás Pilisszentlászló érintésével előbb Visegrádra, majd onnan némi kompozással Nagymarosra, végül egy est-ebédes vacsora után vissza Budapestre. Aki szeret szép tájakon, jól autózható szerpentinen vezetni, annak csak ajánlani tudom az említett útszakaszt, biztosíthatom, hogy maradandó élményt nyújt. ;)
Visegrádon első körben elfoglaltuk csoportosan a busz parkoló egy részét a kisautókkal, majd bazár látogatás volt a program bazári majmoknak... :) Közben a Lengyel turista busz utasai nagyon odavoltak, meg vissza a kisautók látványától. Majd vár látogatás jött annak aki akart. Mi ezt kihagytuk, mivel nincs 1,5 hónapja, hogy megtekintettük, s mint kiderült azóta nem lett se több, se kevesebb a vár, s a látnivaló, így inkább ejtőztünk lent a hűvösben. Majd miután a csapat többi tagja visszért, elindultunk Nagymarosra némi kompozást közbeiktatva, ami nem volt egyszerű...
Mert hogy a kompkezelők, üzemeltető szerint az autó önmagában is át tud menni a Dunán sofőr nélkül, míg a sofőr is + utasnak számít nem úgy mint más normális helyen egy komp esetében. Valamint hiába kb 2-szer annyi autót tettünk fel a kompra, mint ők alapesetben, egy forintot nem voltak hajlandóak elengedni csoportos kedvezmény gyanánt. Korrekt hozzá állás, remélem a vérbankban hasonlóban lesz részük majd idővel, de sebaj, nem haltunk bele, csak kicsit nyomorogtunk.
Meg persze kihívás volt az ültetett szekerekkel fel, illetve leállni a kompra, kompról anélkül, hogy valahol koppanjanak a kisautók, de megoldottuk, mert rutinosak vagyunk ebben is, mint a 3 kerekezésben. ;)



Miután - ahogyan B. Attila Tokaji lakos barátom mondaná - a zeneszerkesztés megvolt, mármint a "komponálás" , a parti étteremben fogyasztottunk, s fokoztuk a hangulatot, leginkább egymásét, majd ezt követően visszaindultunk Budapestre. Itt már jelentős fáradtság volt érezhető rajtam a sok alvás miatt, így az éjjeli Hősök terére való kiállást már kihagytam, mert tudtam másnap hulla leszek. Így inkább nyugovóra tértünk Bazék felajánlásának köszönhetően szerény kis hajlékukban, miután a kisautót biztonságba helyeztük a szüleinél.
Ezúton is ezer köszönet Baz szüleinek a lehetőségért, még nem tudom hogyan fogom tudni ezt meghálálni nekik.
:O
Kevéske alvást követően korán keltünk, hogy kiérjünk a találkozási ponthoz - Lurdy házhoz - , a megbeszélt időben. Jelentem nem sikerült... :) De megvártak minket is, ahogyan másokat is, s mások sem voltak frissebbek nálunk, csak ez vigasztalt. :D
Elindultunk hát csoportosan a cél felé, mely nem volt más, mint a múlt héten meglelt program az interneten, a veterán és rally autós találkozó, kiállítás a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében. Késve érkeztünk ugyan, de látványosan, mivel szűk csigaelrendezésű felhajtón kellett feljutni a parkolóba, KG-val haladtunk is ahogyan lehetett 1-telivel, ami ugye egyenes fogazású, így kellemesen sír, a motor meg jól ordít, a gumi meg mindig csúszik a parkolóházakban ez egy Murphy- törvény is lehetne akár. A lényeg hogy a leírtak miatt a fent lévők elég nagy érdeklődéssel várták, s megdöbbenve látták, hogy kis polskik "szólnak", jönnek a felhajtón. :) Jelentem látványos bevonulás volt, az biztos. ;)
Leparkoltunk a szerény mennyiségű kis 20 fős körüli csoportunkkal, és indultunk nézelődni, beszélgetni. Nem egyszerű paripák voltak ott. Idősek, szépek, átépítettek, felújítottak, old timerek, rally autók. Jó volt látni, hogy milyen sok embernek el tud gurulni a gyógyszere... :)
Emese, Baz nyertek első körben a KRESZ versenyen, gratulálok nekik, majd KG, és Holló is a szépen épített autójukkal. Gratulálok nekik is még egyszer, ezúton is az elismerésért, valamint a munkájukért! Az arányokat tekintve elmondhatom, hogy igen jól szerepeltünk, mert elég sok díjat megnyertek, elhoztak azok, akik a kis csapatunk tagjaiként voltak jelen.
A program végeztével útnak indultunk Tatára, ahol a megbeszélt panziós étkezés helyett sajnos egy pizzériás zabálás lett, de a hangulattal itt sem volt gond, s hamar kiderült, hogy vannak problémáink... Én pl olvasni nem tudok, mások értelmezni, van aki nem szereti a nyers-lóhúsos pizzát, s van akinek minden mindegy. :D Összességében itt is nagyon jól éreztük magunkat, s ez a lényeg.
Valamikor 17-óra körül indultunk útnak hazafelé csoportosan miután búcsút vettünk a Székesfehérvári különítménytől - azt tudtátok, hogy ott máshogyan használják a biztonsági övet??? - s zúztuk a kilométereket Pest felé, majd gyors cuccolás után tovább Miskolcra, ekkor már erősebb tempóban, mert éjfélre dolgoznom kellett menni. Így a 140-es km óra ismét lefeküdt egy jó szakaszon, meg persze megint 16 litert tudtam rátankolni a 140-150 km körüli autópálya szakaszon, s az M30-as lehajtó előtt inkább kiálltam tankolni, mert nem biztos hogy kibírta volna hazáig. :)
A kis autó nagyon jól viselkedett, nagyon jól bírta az utat, a tempót, az igénybevételt egyszóval mindent. Le a kalappal előtte ismét! Meg azelőtt a Hondás előtt is, aki előzés közben mellénk lassított, majd elismerően átintegetett, s vészvillogóval tovább hajtott. :) A Peugeot-os előtt már nem annyira, mert vagy 15-ször előztük meg egymást a Pest-Miskolc szakaszon, mert neki is olyan Peugeot 206-ja van, ami csak addig tud gyorsan menni, amíg meg kell előzni a kis polskit. Utána menetrend szerint lassult előttem pár száz méterre 130-140-ről 110-re. De tuti csuklott a sofőr is, meg a kedves szülei is, van egy olyan érzésem... :)
Hulla fáradtak lettünk vasárnap estére, egy élmény volt így menni dolgozni, de az emlékek megint kárpótolnak mindenért, amit a polskis barátainknak köszönhetünk!!!
Nagyon jó hétvége volt, köszönjük mindenkinek aki eljött, s velünk volt, meg persze Hoss Karcsinak is, aki nem szarozott sokat a DZSIPÓVAL Tatabányán. ;)

2009.09.05. Szombat

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :\(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását. ;)
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt. ;)
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza. ;)   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. :) Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :\( :) most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. ;) Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. :) Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :\( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. :D Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. ;) Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi. :)
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :\( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól. :D :D :D :D :D :D    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél :D ,  valamint látványosat faragtam az útidőből. :D   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt. ;)
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D :D :D Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van... :D :D :D :D :D :D :D
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... :D :D :D :D :D :D Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :\( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából. :)   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :\( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is. :D
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... :D Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. :D Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. :D Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. :D De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :\( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :\( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma. :D :D :D :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. ;) Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. ;) Remélem lesz még hasonló. :)

2009.08.08. Szombat

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt... :D
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt. :)

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :\( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből. ;)
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül. ;)
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. ;) Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége.... :D ;)   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. ;) Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is. ;)
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. :D 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült... ;)
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig. ;)   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... ;) Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. ;) Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond. ;)
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van. ;)    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. ;) (vagy jóra??? :D ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. :D :D :D :D :D Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána... :)
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. ;) Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... :D De kárpótol az érzés, így a többit lefosom. :D

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. ;) Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :\(   Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :\(   Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... :D Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb. ;)
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod. ;)

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

2009.07.13. Hétfő

A hétvégén egy kicsit csavarogni voltunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy a kollégámat kellett feljuttatni Visegrádra a várjátékokra, mert a férje a fellépők között szerepelt a gyerekkel együtt. Csak ők már pénteken hajnalban elindultak mivel több napos volt a rendezvény, az asszony pedig inkább hátramaradt, mert nomád körülmények között nyomták a srácok a 3 napot. ;)
Szóval ha már fuvar, akkor úgy gondoltam egy kicsit mi is kikapcsolódunk legalább, s fent maradunk egy ideig legalább és csavargunk. Megemlítettem Bazéknak a dolgot, nem kellett csalódnom bennük, mert ők is szívesen jöttek csavarogni, így bejártuk egy kicsit Visegrádot, megnéztük a felvonulást a királyi palotához menet, ettünk, ittunk, mulattunk.
Láttunk is, meg adtunk is vértet... :D
Pontosabban a nagy csavargás közepette, Emese kiszúrta, hogy véradási lehetőség is van a sok-sok vásározó között a Magyar Vöröskereszt jóvoltából. S mivel még nem volt alkalma eddig vért adni, így bátorítás képpen (bár Emesének erre nem volt szüksége szerintem) jómagam is vele tartottam. Utolsó percekben értünk be a véradásra, de annál szívesebben fogadtak minket, kitöltöttük a papírokat, levették a mintát, megvizsgáltak minket, s már indult is a csapolás. (Jelzem csendesen, Emese kb 1,5 perccel hamarabb "indult", de így is rávertem kb 2 mp-et. :) :) :) :) :) )
Közben Andi is rászánta magát élete első véradására, de egy kicsit izgulósra sikerült a vérnyomás mérés a vizsgálatot követően, így magas vérnyomási érték miatt nem adhatott most, pedig szeretett volna. Sebaj, majd legközelebb. ;) Balázs közben nagyokat fotózott, reméljük lesznek kéepk hamarosan. ;)
A Visegrádi séta, a felvonulás, a várjátékok, a Salamon torony, a Felleg vár, a Megyeri híd, Csajos haja, -kocsija, -garázsa nagyon tetszett, akár csak a finom ételek, amikből jó ízűeket falatoztunk, nem hétköznapi árakon, de talán ilyen alkalmakkor az ember elsiklik ezek felett. ;) A lényeg sokkal inkább a jó hangulaton volt, amiben nem volt hiány ezesetben sem. :)
A családi autó csomagokkal, három személlyel is jól viselkedett, jól fogyasztott, jól ment, így továbbra sincs okom panaszra a 7,2 literes fogyasztás kapcsán. Főleg hogy itt-ott egy kicsit ki is toltam a szemit a pályán, amikor nagyon tele volt a hócipőm, na meg klímázgattunk is. :)
Szerencsére az idő, a forgalom is kegyes volt hozzánk vasárnap folyamán, így abszolút nem panaszkodom, mert összességében is nagyon jól éreztük magunkat. Főleg hogy találkoztunk megint a régi, jó barátokkal. ;)

Viszont unom már, hogy mikor Miskolcra érünk, mindig így fogadnak minket...

2009.05.13. Szerda

Igaz sokan leírták már, hogy mi zajlott a hétvégén, de mivel mi is ott voltunk, így megírom én is a magam szemszögéből a dolgokat, természetesen röviden. ;)
Az eleje úgy indult, hogy játszottunk a csütörtöki indulás ötletével, ami végül nem valósult meg, így egyeztettünk Hollóval, és Pocokkal, hogy Vecsés felé vesszük pénteken az irányt, s majd együtt autózunk tovább. Természetesen a reggeli indulás sem jött össze, mivel a tervezett 06:00-ás indulásból erősen 08:15-ös indulás lett. Így legalább kitudtam menni a telekre, a Pocoknak odaígért CB-rádióért, s eltudtuk vinni magunkkal, hogy kipróbálhassa.
Autópályán haladtunk Pestig, ahol a kisautó nagyon jól viselkedett, ment ahogyan kellett neki, nem volt vele semmi gond szerencsére. Természetesen kicsit el is tévedtünk ezt követően, mivel a mi GPS-ünkben még nincsen benne az M0-ás elkerülő szakasz, viszont ezen volt érdemes Hollóhoz menni. Lényegében minden stimmelt, csak az irány nem.... De Pocokkal találkoztunk a Fóti úton lévő Mol-nál, s onnan ő vezetett minket, nem a GPS, így eljutottunk Hollóhoz. M0-ás nekem annyira nem jött be, mondhatni nem jött át. ;)
Majd Holló bácsival tovább indultunk immáron 3 autóval Veszprém felé, de már nem az autópályán sajnos, hanem a sima 7-esen. Azért sajnos, mert hogy az út az helyenkén erősen gyenge minőségű sajnos. Valamint a településeken történő áthaladás megköveteli a szigorú 50 km/h-át. Székesfehérváron így is lehet hogy olyanok is lefotóztak, akiknek nem kellett volna, de majd később kiderül. Igazából ez szerintem csak idő kérdése mindenkinél sajnos. Jelen esetben nem esztelen száguldozás volt, hanem forgalommal együtt haladás, viszont vélhetőleg több mint 50-nel, olyan 62 körül lehetett.
Azt elfelejtettem említeni, hogy út közben csatlakozott hozzánk Magnus kolléga is, így Veszprémbe már 4 autóval érkeztünk meg Dömiék sulijához, ahonnan gyorsan indultunk is kajálni. Ami 3-ik nekifutásra jött ugyan csak össze, de a minőség, a hely kárpótolt mindezért. ;)
Innen gyorsan elrongyoltunk a szállásra, Felsőörsre, a Ráski Panzióhoz, ledobáltuk a cuccainkat, szobát foglaltunk gyorsan, majd vissza autóztunk a Veszprémi Tescohoz, ahova a gyülekező volt megbeszélve. Már sokan várakoztak a parkolóban.
Innen közösen vonultunk Veszprém belvárosába az Óváros térre, ahol az autókat leraktuk, majd egy kis séta következett: megnéztük a történelmi belvárost, a Benedek hegyet, s kisétáltunk a Veszprémi vár végébe is. Ezt követően indultunk vissza a szállásra, immáron közösen, több autóval, elkezdődött a már megszokott csoportos beszélgetés hajnalig, némi iszogatással vegyítve.
Szombaton reggel 1/2 9-kor indultunk Balatonfűzfőre, (itt csatlakoztak kicsit megkésve Bazék is már) a Nitrokémiai Zrt. üzemébe, ahol a műszaki igazgató vezetett minket körbe a föld alatti erőmű termeiben, járataiban, majd a felszínen megnéztük az üzem vasút gyűjteményét, s ezt követően búcsút intettünk az üzemnek, s indultunk Tihanyba ebédelni.
Hát.... mit mondjak... tény hogy volt étel, de sokkal inkább a kilátást fizettük meg az ECHO étteremben. Végül is nem volt gond ezzel sem, jó volt ez így, ahogyan, s elmondhatjuk, hogy jártunk itt is. ;)
Kaja után némi ejtőzés, majd irány Nagyvázsony, vár látogatás. Itt többen inkább a füves parton történő ejtőzést választottuk, némi jégkrémmel vegyítve, majd indultunk vissza Felsőörsre. Baz közben jelezte, hogy Ördög kicsit megint vacakol.
Így még aznap volt egy kis szervíz a szálláson, majd másnap reggel is, akkor már átfogóbb. Az este gyorsan eltelt némi beszélgetéssel, kicsi iszogatással, éjjeli (majdnem vadvízi) békavadászattal, egyeseknek bozótharccal, valamint a fizika törvényeinek küzdelmével mely szerint mégis forog a föld, valamint eléggé gömbölyű is.... :D :D :D :D :D :D :D
Mikor nagyon elfáradtam már Gyula után "engem is felvitt KG a szobámba", ezúton köszönöm neki, s örülök, hogy jó kedve volt, valamint, hogy megélte a reggelt. ;)
Vasárnapi ébredést követően először Bazzal futottam össze olyan 1/2 7 körül a folyosón, majd az előtérben Kg-val, ez utóbbin kicsit meg is lepődtem, de sebaj. Lassan ébredezett mindenki, s lassan készülődött mindenki. Egy-két embert megautóztattunk Bazzal hiszen mindkettőnknek kapóra jött neki a szervíz után, hogy jobb-e, nekem gyújtás állítás után, hogy mennyivel rosszabb... Jelentettem ott is, itt is, hogy sokkal rosszabb lett, így maradunk a megszokott szemre-fülre gyújtás állításnál, s nem hiszünk a stroboszkópnak. Minden esetre köszönöm a lehetőséget Kemának.
Ezt követően szétkaptuk Baz karbiját atomjaira, cseréltünk kettes torok fúvókát is, ami az enyém volt, s pont ugyanúgy viselkedik Baznál is, mint nálam anno. Lép is tőle a gép, de fogyaszt is rendesen. :)
Miután eltöltöttünk még pár órát a szálláson, mi is elköszöntünk a házigazdától, s elindultunk strandolni, ha már egyszer egy köpésre vagyunk a Balatontól. Elhatároztuk akármilyen hideg is lesz a víz, bemegyünk megmártózni. Így is tettünk némi hezitálást követően megáztattuk habtestünket. :) Később csatlakoztak azok is, akik reggel hamarabb elindultak a szállásról, s kb 5-6 óra magasságában indultunk csak el a Balatonról Pestre, OGy-ékkal, KG-ékkal, Baz-ékkal, majd Velencén bevártuk Hollót is, s együtt autóztunk tovább kényelmesen, jó pár megállással, mivel mindenki igen csak készen volt már. :) Kb 1/2 10-körül értünk Pestre, így nem sok kedvem volt hazaautózni éjjel, a Bazéknál aludtunk. Köszönjük a szállást nekik már megint. ;) Valamint a szüleinek, hogy zárt helyen állhatott a kis kékség az éjjel.
Hétfőn 9 óra körül indultunk haza, miután arra keltem, hogy az IKEA-s ágyat sikerült oldal-tetőre tennem Baz-knál, s a TV előtt landolnom... Érdekes egy ébredés volt, az tény. :D :D :D :D :D :D :D
Hulla fáradtan indultunk útnak, mert a hétvége sokat kivett belőlünk is, s 3/4 11-körül csekkoltunk be a cégnél, ahol gyors autócserét követően húztunk haza pihenni. :)
Összességében már megint egy nagyon jó autós-találkozós hétvége van a hátunk mögött, valamint a szívünkben! Köszönjük a szervezést, a Valastyán Brothers-nek, főként a kisebbiknek, aki a nagyobb is egyben. :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt, Cincinéknek a cigiket, Zsoltéknak a sonkát, Bazéknak az autózást, szállást, KG-éknak az állandó jó kedvet, Petyának hogy 4 év után újra köztünk volt, Béci Renijének hogy újra bemutatkozott mert sajnos a memóriám nem a régi már, Ricsinek, hogy éjjel majdnem megmártózott a medencében természetesen akaratán kívül, az italosoknak hogy emeltek a medence vízszintjén, egyszóval mindenkinek aki ott volt!
A kisautó nagyon jól viselkedett az egész hétvégén, minden gond nélkül. Magam sem értem minek akartam a gyújtáson variálni, de valószínűleg csak a kíváncsiság vezérelt. ;) Összességében valahol 800-900 km körül csavartunk bele a hétvégén, de megmondom őszintén, hogy nem számoltam.

2009.04.15. Szerda

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat. ;)
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....



:D :D :D :D :D :D



 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel. :)
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. :) Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa. :)
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ;) ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére. :)
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. :D Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. :) Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :\(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. :D Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor... :D
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény. :)
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel. :D :D :D :D :D
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza! :D
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk! ;)

2009.02.23. Hétfő

Nos!
 Túl vagyunk a 2009-es év első kispolskis autós találkozóján is. Ez alkalommal Aggteleken töltöttünk el egy (remélhetőleg mások számára is) nagyon jó kis hétvégét. Szerencsére ez alkalommal is voltak új arcok, új tagok akikkel megismerkedhettünk, beszélhettünk, jól jön ez a kis vérfrissítés a kis csapatnak mindig. :)
 Ha olvassák, ha nem, szeretném megköszönni a szállás, és étkezési lehetőséget Veres Andrásnak, Makkainé Bodnár Edinának, az élményt Aggteleknek, Szlovákiának, a Cseppkőbarlangnak, s végül de nem utolsó sorban azoknak akik eljöttek erre a hétvégére! Természetesen mint mindig, ez a találkozó sem telt zökkenő mentesen, de remélhetőleg több a pozitív élmény mindenkinél, mint a negatív, s akkor már elégedetten tekinthetünk vissza erre a hétvégére is.
 A résztvevőknek lehetőségük nyílt megtekinteni az Aggteleki cseppkőbarlang rendszer egyes részeit, a Szlovákiai Betléri kastélyt, a Krasznahorkai várat. Menza jelleggel együtt étkezhettünk, mégha voltak is némi fennakadások annak következtében, hogy nem mindenki azt fogyasztotta, amit rendelt, nekem leginkább gyermekkorom iskolai-menzás időszakát idézték fel ezek az alkalmak. Amit ettünk, szerintem bőven több volt mint finom, és jó, amit pedig ittunk, hát az meg nem kifejezés.. :D :D :D :D :D :D :D
Ami egyre nyílvánvalóbb számomra, hogy ennek a kis csapatnak egyre inkább jól jönnek ezek az együtt töltött esték a beszélgetések okán, gyanánt, így ezeket a későbbiekben sem kellene mellőznünk egyik alkalommal sem.
 Hogy az autóról is írjak ebben az autós blogban, jelentem nagyon jól teljesített a kisautó, minden probléma nélkül.
Tény hogy a benzint továbbra sem termeli, de nem is érdekel, mert az élmény kárpótol, főleg olyankor, amikor pl hazafelé úton egy Suzuki Splash nem tud lenyomni, s végig fogva tartom. :D :D :D :D :D
Vagy amikor az odafelé vezető úton Kurittyánnál az igazoltató rendőrök dícsérgetik a kisautót. :) :) :) :) :)
 Ezt a hétvégét ismét kicsit hosszabbra nyújtottuk, mert KG-ék hamarabb lejöttek hozzánk egy nappal, így időt szakíthattunk a cuccainak megfelelő helyre szállítására. Ezáltal a felnijei elkerültek a gumis cimborához, ahol helyre pofozzák majd őket, majd mennek a következő állomásukra. Valamint az üvegei is elkerülnek (igaz majd csak a mai napon sajnos) a fóliás cimborához, hogy neki is legyenek hivatalos, engedélyezett fóliás ablakai. ;) Ja meg néztünk tegnap velük VFTS-t de sajnos csak kasznit, mert Zsolti barátomékat igen csak elkapta a buzgósak, s a minimális javításból az lett, hogy atomjaira kapták a vasat. :)
 Nagy vonalakban ennyi.

2008.11.02. Vasárnap

 Kicsit én is el vagyok már maradva a blogolással, hol idő, hol történések hiányában. Voltak sajnos, amik ki is maradtak, épp az említett okokból kifolyólag.
Kimaradt például a vízpumpa csere dokumentálása. Nem volt nagy meló, de időszerű volt már megválnom a gyári vízpumpától, ugyanis elkopott, aminek el kell kopnia így X-év elteltével, és jelezte, hogy ebből kifolyólag, már nem megfelelő a tömítettsége. Ugyanis úgy van kialakítva, hogy bizonyos kopásnál, egy adott fordulat felett, "pisil"  a tengely mellett, jelezve azt, hogy lassan csere érett lesz az alkatrész. Így beépítésre került egy DOLZ típusú vízpumpa, amivel jelentem maximálisan elégedett vagyok egyenlőre, remélem ez így is marad. ;)
 Vízpumpa cserén kívül ugye volt vagy két váltó csere is ezidő alatt, az egyik tengely törés miatt, a másik sokkal inkább csak amiatt, mert két fél váltóház lett összeházasítva, és némiképp csordogált sajnos az illesztéseknél. Így csak hosszas kínlódás után szántam rá magam, arra, hogy a Keleti Talin megjelenjen a kis kék autó. Bár csúfos lett volna, ha a szervező autója idén sincs ott, (sajnos volt már ilyen máskor is) de féltem attól, nehogy szépen lassan elfolyjon az egész, és hegynek felfelé, vagy lefelé, megsüljön, és beálljon. Szerencsére nem volt ilyen gond, és a találkozó is nagyon jól sikerült, mind az időjárás, mind a programok, mind a hangulat tekintetében. Volt ügyességi verseny, kresz-teszt, műszaki-teszt, rutin pálya. A visszajelzések alapján a résztvevők is jól érezték magukat, és ez a fontos. ;)
 Keleti tali után ugye eltelt némi idő, és közeledetett a Nagykanizsai, Őszi találkozó, így nem tűrt halasztást a váltó renoválása. A táv nem kicsi, hozzávetőlegesen 400 km, ebből kb 360 km autópálya, ahol lehet nyelezni neki, mint a picsa. ;)
 Váltó szerelést követően tünt fel, hogy az oldalirányú közlekedés nem csak a lemezfelniknek nem tesz jót, (mint azt láthattátok is), hanem a lengőkar is erősen megsínyli azt, meg a kemény gátlókat. De hát valamit valamiért ugye... az élmény kárpótol mindíg. Szóval az van, hogy a lengőkaron hajszál repedések láthatóak a gátló csatlakozási pontjainál sugár irányban. Ez annyira nem hiányzott, főleg egy kb 3-3,5 éves lengőkarnál. Tekintettel arra, hogy nagyon közel vagyunk a találkozó időpontjához, a csere már sajnos nem fér bele, így marad a CO-hegesztő.
Jelentem a hegesztést megfogta, kibírta, tartott kellően, pedig volt mikor megcsúsztunk a Nagykanizsai talin is, ezt KG-ék közelről is láthatták, de szerencsére jól vagyunk, így sem mi, sem KG-ék nem izgulnak már... :D Nagyon jó szervezésű volt az Őszi tali, maximális elismerésem a szervezőnek. ;) Mi nagyon jól éreztük magunkat, a kis autó is jól teljesített, bár tény, hogy voltak voltak kisebb nyűgjei, de emiatt nem kezdtem el kiszerelni a motort.... Inkább segítséget kértem poslkis társaimtól, betolás gyanánt, ugyanis vacakolt az önindító, vacakolt a generátor töltése is 3000-es fordulatig, utána megjavult, megszünt a parázslás. KG-val némi beszélgetés után, abban maradtunk, hogy bőven elképzelhető valamelyik csatlakozónak a fellazulása, nem feltétlenül az önindító, és a generátor szart be. Így vasárnap korán reggel csak beleugrottam a motor térbe, a szállás előtti parkolóban. Megérte. Ugyanis a fix 12 V-os kábel volt fellazulva az önindítóra rögzített saruban. Így emiatt volt az, hogy csak egy pár szálon át tudott érintkezni, ami ezek szerint kevés volt, mind az indításhoz, mind a töltéshez. :\( Jobb lehetőség hiányában, a sarut leszedtem, és ráhúztam jobban a kábelre, majd izomból összesajtoltam, de nincs mese, ezt szépen le kell majd forrasztani, hogy ez mégegyszer ne fordulhasson elő.
 Maximálisan elégedett vagyok a kis autó teljesítményével, nagyon jól viselte a Miskolc-Nagykanizsa-Miskolc távot, amihez még párosult némi (kb 100-150 km-nyi helyben autózás) Így összesen kb 1000-1100 km-t autóztunk ezen a hétvégén, különösebb gond nélkül. Volt benne szokásos pesti csalingázás, autópályás cikázás, csoportos autózás, némi veretés, hegyi fel, illetve lefutás Bazékkal. Jó formán szerencsére csak tankolnunk kellett, és ennek nagyon örülök.
 Megrendeltem a lengőkarokat, amint megjönnek csere lesz, nem játszunk ezekkel a hajszál repedésekkel. Vésztartaléknak elrakom őket, meg esetleg amiatt, hogy tudom-e erősíteni anélkül, hogy +5 kiló menne fel oldalanként. ;)
 Időközben a hétvégén egyeztettem Doki barátommal is, így a kisebb renoválási munkálatok is elkezdődnek az autón, ami a villamosságát illeti, ugyanis én nem tudom kivitelezni sem idő, sem garázs hiányában, így amint tudok autózomTokajba hozzá, és segítek amiben tudok. Igyekszünk lerelézni mndent, amíg nem lesz belőle gond, megforrasztjuk az előbb említett sarut, és hasonló sarukat.
 Nagy vonalakban kb ennyi maradt ki, igyekszem most már részletesebben írni ismét az autóról. Sőt szerintem bővíteni fogom a garázst, ugyanis becsatolom a Suzukinkat is, bár szerencsére abba csak tankolni kell, de had legyen bent ő is itt a garázsban. ;)

2008.02.12. Kedd

Nos!
 A hétvégén mi is voltunk a Mátrában, ott ahol a többiek is, Mátraszentimrén a Darázshegyi Vendégházban. Nagyon jó kis társaság verődött össze erre a hétvégére is, és a hangulattal sem volt semmi probléma. Voltak kisebb gondok, amik némileg mulasztásból fakadtak, de igyekeztünk mindent megoldani a leghamarabb.
Minden esetre én is köszönöm Robiéknak a hétvégét, a szervezést..... Ja az én vagyok. :D :D :D :D :D :D
 Szóval, én sokkal inkább azt köszönöm meg mindenkinek, hogy eljött erre a 2008-as Téli Találkozóra a Mátrába, reméljük mindenki jól érezte magát. Mint láttátok sikerült jó időt is intézni a hétvégére, az időjós hölgy pedig már csak hab volt a tortán. ;)
 A kisautó nagyon viselkedett a hétvége alatt, nem volt vele probléma, sőt, büszke vagyok rá nagyon, mert az összes "agybeteg" úgy nyilatkozott, hogy most baszott jól megy a kisgép, és fülig érő szájjal másztak ki a kormány mögül. :) Megautóztattam Geo-t, és "Geo-nét" is, utóbbi remélem nem félt minden helyen, mert nem az volt a célom. És remélem fűződik a hegyi kanyarokhoz némi élménye is a rövidke kis autózás után mindekttőjüknek.
 Képeket töltök fel egy párat, szerettem volna videót is, csak Gyulus elfelejtette elhozni magával, vagy átadni nekem hétfő folyamán, amikor is itt jártak a szélvédőkért. :\( Remélem azért valamikor eljutnak majd hozzám.
 Röviden ennyi jutott most eszembe, de nem is hiszem hogy sokkal többet tudnék most írni az egész hétvégéről, mivel lassan már mindenki leírt mindent.
Úgyhogy megyek inkább, és megnézem mi ujság a gépműhelyben....