Címke: szilent (3)

Tevékenységtérkép

Első futómű

 Rossz szokásomhoz híven, ezt is halogattam már egy ideje sajnos, mert valahogy sosem volt hozzá kellő affinitásom. :\(  Még annak ellenére sem, hogy közel egy éve a csomagtartóban voltak a szükséges alkatrészek.
 Mivel a Suzuki most egy kicsit elment pihenőre, így rámtört a fene nagy vágy a futómű szilentek cseréjére. Ami persze nem igaz, de mivel lógott már gyakorlatilag, mint bíró seggében a lófasz, így jobbnak láttam már nem halogatni a dolgot, főleg úgy hogy most ez az  autó kerül a fő helyre.
Így reggel útrakeltem, és a garázsnál megjelentem. Kiékeltem hátul a kerekeket, majd megemeltem elől és bakra tettem mindkét oldalt miután a felnicsavarokat meglazítottam. Ezután jött a csavarlazítós áztatás jó bőségesen. A talpasok csavarjai, a lengőkar szilntjeinek rögzítő csavarjai, a stabilizátor rúd rögzítő, valamint végpontjainak bekötései.
Majd szépen lassan jöttek a lelazítások.
Első körben a stabilizátor rudat szabadítottam el, mert ez volt az ami akadályozta volna a lengőkarok lekötését. Így annak eltávolítását követően álltam neki a lengőkarok lekötésének. A csavarok meglepő módon, nagyon jól jöttek kifelé.
A móka csak ezután kezdődött...
 Voltak ugye olyan helyek a futóművön, ahol a szilnetek sajnos már megmozdultak, emiatt is lettek csereérettek.

Ezek egy részével nem is volt gond, sőt a többivel sem lett volna, ha lenne otthon szerelőaknám vagy csápos emelőm, pneumatikus sajtolóm, hidraulikus présem mondjuk 10 T-ig...  
De nincs egyik sem, így ezek hiányában kell megoldanom mindent továbbra is.
Így első körben egy csapágylehúzót fogtam hadrendbe, és jobb ötlet, valamint jobb fogás hiányában a szilentblokk külső házát letéptem ezzel a csonkról.

Majd a csonkon maradt szilent, belső hüvelyét megint csak jobb ötlet hiányában flexszel bevágtam két oldalon, majd szétfeszítettem és letörtem róla.

Ezt követően a csonkot becsiszoltam, a felületi rozsdát róla eltávolítottam és bőségesen megkentem zsírral, majd ráhelyeztem az új szilentblokkot. Persze ez utóbbit már kalapáccsal, mert hogy ugye nincs présgépem. Ja és persze normális méretű kalapácsot is be kell szereznem, mert abból is csak ilyen műszerész kalapácsom van, aminek súlya kb egy lepkefinggal ér fel... Mindegy, megoldottam. Ráment, mert nem volt más választása.
Ezt követően a vele párhuzamos szilentet kellett eltávolítanom a lengőkar hüvelyéből. Megint csak jobb ötlet hiányában kerestem egy M8-as hosszú csavart, két alátétet, két anyát, egy-két krova szemet és nekiálltam a kipréselésnek józan paraszti ésszel. Meglepően jól sikerült, és relatíve pikk-pakk kint volt a régi szilent a helyéről. Mert ugye a 32-es krovaszem felfeküdt a lengőkarra és belefért a szilent pereme. Míg a másik oldalról szépen ráhajtva az anyát kezdte kipréselni magából a szilent belső részét s ezátlal húzva magával a külsőt is.


Miután ez meg volt, gyakorlatilag csak az eljárást kellett megfordítanom, valamint a szerelékeket, és ugyanezzel az eljárással a helyére tudtam húzatni az új szilentet is, miután júl bezsíroztam a hüvelyt. Meglepő módon, több idő ment el a folyamat kitalálására, mint a szilentek ki és benyomására. De a lényeg hogy ez is meg van.
Ezt követően cseréltem a stabilizátor rúdon található összes gumiágyat, szilentet, fisz-faszt. Szintén remek buli volt, mert hogy mind szét volt szinte repedve, ellenben az újnak a belső átmérői igen csak távol álltak a stabilizátor rúd átmérőjétől, gondolom amiatt, hogy minél  jobban tartsanak. Egy élmény volt ezeket lecserélni szintén, de végül ezekkel is sikerült boldogulnom.

A felszerelés sem volt szerencsére nagy ördöngősség, előbb a lengőkarokat pakoltam a helyükre ugye, majd a stabilizátor rúdat. Amik persze sokkal peckesebben álltak, mint a leszereléskor, így azért egy kicsit mindennel birkózni kellett, hogy azért ne érezzem már olyan jó magamat majd. Sőt az egészet sikerült azzal megkoronáznom, hogy miután mindent visszafeszegettem a helyére hogy a csavarokat betudjam kapatni, a meghúzás során sikerült az egyik stabilizátor rúd rögzítő M8-as csavart eltépnem tőben. 
Ezt majd valamikor, minél hamarabb ki kell fúrni, és kicserélni, de erre már nem volt most sem idő sem energia, így is elment erre a megfelelő szerszámok nélküli szenvedésre az egész nap. S közben igencsak ősziesre fordult az idő is. :\(
 Azonban a próbakörön, meglepő módon érezhető volt a változás. Amiről egyelőre nem tudom megítélni, hogy pozitív-e vagy negatív-e. Minden esetre nagyon nem olyan, mint a szerelést megelőzően volt az biztos.

Futómű

 Halogatva volt már sajnos jó ideje a dolog, azonban arra is rájöttem, hogy magától nem fog rendbejönni, sőt romlani fog az állapota, így nem nagyon van mire várni. Nagyjából két évvel ezelőtt tűnt fel, hogy olyan érzésem van az autóban ülve, mint hogy ha sétálna a fara, kúszna a kanyarban az elejéhez képest. Műszaki állomásra visszatérve, majd az autót a padon alaposan meghúzgálva, igazolódni látszott az érzésem. Az épnek tűnő szilentek valójában kb 0,1 mm-t lógnak a hátsó lengőkarokban. Nincsenek elrepedezve, nincsenek elszakadva, igazából csak el vannak fáradva vélhetőleg, ezért nem is tünt fel egyszer sem, s másnak sem aki ránézett. Idővel sajnos letört a felütközésgátló gumibaba is a karosszériáról, mikor kicsit jobban berugózott... nos, nem egy versenyautó. Valamint műszaki vizsgán szólt a cimbora, hogy tudjak róla, hogy a két hátsó gátló a végét járja, igaz még mindig tud kb 27-30%-ot. S hogy csodát majd a cserétől se várjak, mert a futómű kialakítása miatt, nem lesz sosem olyan komfort érzetem benne, mint egy sokkal komolyabb nyugati autóban, s hogy az új gátlókkal is kb 45% lesz a csillapítás csupán... Így nem is voltak túl nagy reményeim.
 Azonban mégis csak Ő az elsődleges családi autónk, így lépnem kellett ebben az ügyben.
Utána néztünk a lehetőségeknek, s megrendeltük végül azt, amiről azt reméljük hogy majd beválik.
Azért ilyen érdekes és vagylagos ez a dolog, mert gyári szettet nézegetve (4 gátló+4 rugó+2 hátsó lengőkar+2 toronycsapágy) nagyságrendileg kb a 250.000.-et súrolja, amihez nem nagyon volt most kedvem. Meg ugye kérdés számomra az is, hogy vajon valóban gyáriakat kapunk-e ezért a pénzért s annak megfelelő minőséget is. Sok mindent nézegettünk, Sachsot, Monroet, Bilsteint, Nippartsot, Optimalt, Magnumot, Kayabat, de valójában egyre több olyat hallottunk, hogy a neves márkák mégsem olyan fantasztikusak, mint amennyit elkérnek értük. Ráadásul az adott neves márkák, akik betörtek anno az autóverseny piacra, az utcai széria alkatrészekben pont ugyanazt tudják nyújtani, mint bármely másik. :\( Nem volt tehát egyszerű a döntés. Végül megszületett azért, s megrendeltük a lengőkarokat (igaz ezeket még valamikor februárban), ugyanis a komplett kar ára majdnem megegyezett azzal, ha csak a három szilenetet csaeréltem volna bennük. Majd megrendeltük a toronycsapágy szetteket, a Monroe spirálrugókat, a Kayaba lengéscsillapítókat, valamint a felütközésgátlókat. Nagyságrendekkel olcsóbban jöttünk így ki, azonban bízom benne, hogy tudják ugyanazt produkálni mint a gyáriak. Majd időközben kiderül.
Egyébként a rugókon hosszasan variáltam, hogy kellenek-e vagy sem, de úgy gondolom, hogy 12 év alatt kellően el lehetnek már fáradva s nincs már meg a gyári magasságuk és erejük, így inkább nem várnám meg a törésüket. Meg ha már úgy is szét kell borítani...
 Összehangoltuk Laci barátommal (igaz nagy nehezen) de össze is jött, hogy hétvégén megpróbáljuk kicserélni a dolgokat. Amiből annyi lett, hogy Szombaton délután tudtunk nekikezdeni egyéb okok miatt, így valószínűsíthető volt, hogy aznap már nem lesz kész az autó.
 A hátuljával kezdtünk (hosszas tökölés után, mert esőt ígértek, így bent akartuk csinálni a garázsban, ahol persze nem fér el a Suzi, mert a Polskikkal is kötésben tudok csak parkolni. Mivel az orra kilógott, így kiékeltem a kerekeket, de amint emeltem a hátulján, az eleje mindig kicsit megindult, s nem éreztem biztonságosnak. Végül a kinti szerelés mellett döntöttünk). Bakra emeltük, levettük a kerekeket, befújtunk mindent jó bőven csavarlazítóval had ázzon, majd nekiláttunk a csavarok lazításának. Nem volt egyszerű, maradjunk annyiban... Valami amit 12 évvel ezelőtt szereltek össze, gondolom kellő nyomatékkal, s még néha ugye vizet is kap...  Remek buli volt, főleg mikor sikerült elcsavarnom, eltépnem az M14-es futóműcsavart... nem voltam boldog az érzéstől Szombaton délután 1/2 5-kor, mert valahogy nem sok esélyt láttam ennek boltból történő pótlására. Azonban némi agyalás után, rémlett egy emlékkép, mely szerint anno sok 10.9-es futóműcsavart vásároltam különböző méretekben, így elindult a vadászat a garázsban, ami szerencsére sikerrel is járt annak ellenére hogy kb 6 éve vettem... Miután Laci leflexelte a csavar maradékát a lengőkarról, szépen lebogarásztuk róla az ABS jeladó vezetékét, valamint a kézifékkötelet, és a gátló leszerlése, valamint a rugó összehúzása után már vettük is ki a lengőkart. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Na halkan megjegyzem, hogy baromira nem volt az, s nem is ment ilyen pikk-pakk, mert kb mindennel volt egy kis szívás.
A csavarvágás természetesen megismétlődött a másik oldalon is, mert az is be volt rohadva a szilentnek a perselyébe és lehetetlen volt kiütni, sőt egyáltalán megmozdítani is. Összefelé mindent bőségesen bezsíroztunk, s úgy tettük a helyére a dolgokat. Felkerültek a felütközésgátló gumibabák is, az új lengőkarok (amikre rögzítőfuratokat kellett fúrni az ABS jeladó vezetéknek, valamint a kéziféktartónak is - ezúton is köszönet a spéci szerszámokért s eszközökért Lacinak), az új spirálrugók, valamint az új lengéscsillapítók is. Majd kb 21 óra tájban arra jutottunk, hogy most inkább nem kezdünk bele az elsők cseréjébem hanem majd inkább másnap folytatjuk.
 A hazafelé vezető úton, már nagyságrendekkel jobban viselkedett az autó mint korábban. Nem volt az a minimális kúszás érzés a kanyarokban, nem volt semmi gyanús hátulról szűrődő vészjósló hang, csak a gumiabroncsok gördülését lehetett csupán hallani. Jó érzéssel töltött el. Valamint az is jó érzés volt, hogy az autó azon az íven maradt végig a kanyarban ahova az elején tettem, csak most nem 60-al, hanem 90-el. :)
 Vártam a másnapot, valamint reméltem, hogy nem lesz eső, mert azt jósolták.
Szerencsémre, csak borongós volt a Vasárnap délelőtt, de esőt nem hozott. Így Lacival összebeszéltünk, s abban maradtunk, hogy találkozunk a garázsnál. Így is tettünk, s nagy gázzal nekiugrottunk az elejének a szétbombázásához. Bakra tettük, levettük a kerekeket, elkötöttük a toronycsapágyakat felül, közben rájöttem, hogy így nem is kell a szétszedéshez a rugóösszehúzó, mert kifordítható egyben az egység, csak alul kell lekötni a tengelycsonkról, valamint az ABS jeladót és a fékcsövet a tartóról levenni, s jöhet is ki a helyéről. Meglepő módon ez így is volt, s ment mint a karikacsapás. Az összeszerelés már izgalmasabb volt természetesen, mert mindent agyon zsíroztunk itt is, leginkább a toronycsapágyat kezdésnek. Utána jött a rugóösszehúzási móka... Nem akarok túlozni, de egy kb 650mm-es rugók kell összepréselni 280mm-re ahhoz, hogy össze tudja szerelni az ember az első futóművet- S hiába van rugóösszehúzója, amire anno beruházott a Puntó lengéscsillapító cseréinél, valahogy nem öszinte az embernek a mosolya, mikor látja hogy min megy keresztül az a szerencsétlen spirálrugó, s próbálja elképzelni hogy a rugóösszehúzónak vajon milyen erőknek kell ellenááálnia... Szóval valahogy szerettem volna mielőbb túlleni rajta, mármint az összeszerelésen. De persze mókás az első gátló, mert a rugót nem lehet annyira összehúzni, hogy rá tudd tenni a toronycsapágyat, ahhoz előbb ki kell húzni teljesen a gátlót, de mivel gázos, így nem csak csillapít hanem húz vissza is... Végül rájöttünk a megoldásra, gátló-összehúzott rugó-toronycsapágy-majd felülről egy 19-es krova amit egy Blitz fogóval fogsz meg és a krován keresztül betekersz egy hosszú M6-os csavart a gátló szárába amit majd egy másik fogóval megfogva húzol majd felfelé miközben a krovát a Blitz fogóval hajtod körbe hogy rákapjon a csavaranya a gátló szárára s majd le tudd húzni teljesen koppig...   Na ezt nem csak leírni, és elolvasni, de megvalósítani is egy élmény volt. ;) De büszkén elmondhatom, hogy készen lett, sikerült!
Persze szakműhely biztosan nem így csinálja, ha egyáltalán csinálja...
 Az első km-eken már szembetűnő volt a különbség. Ég és föld az eddigiekhez képest az autó. Stabil. Nem mocorog. Nem pattog. Nincs hajó feelingje. Nem ropog. S nem rúg el a bukkanóban sem. Van egy kellemes kis bukkanó-kombináció hazafelé tartva  a 27-esen, ahol eddig 80-kával még nem ütött fel, de 90-nél már hallható volt kicsit, azonban Milla nagyon élvezi, mert hát ugy mégiscsak egy kis pillanatnyi súlytalanságot él át az ember benne. Gyerekként meg pláne. :)
Nos, hazafelé és is átéltem a gyermekkoromat, mert jelentősen az említett sebesség felett eresztettem át az adott szakaszon az autó mivel full egyenes ez a rész, s jól belátható. Legnagyobb meglepetésemre a bukkanókon áthaladva nem volt sem hang, sem pedig ezt követő ringatózás. Egyszerűen csak egy egyszeri kirúgózás volt, az is egy csillapított kivitelben.
 Hihetetlen jó érzés, hogy ismét olyan az autó, mint évekkel korábban. Hogy stabil, hogy biztonságos, s hogy ehhez az állapothoz képest eddig milyen volt.

Képek kicsit később

2009.10.27. Kedd

Vásárlás pillanatától kezdve sajnos volt egy bántó hang, amely kormány forgatás közben jelentkezett pattogó hang formájában. Sokáig húztam halasztottam a dolgot, végül most elhatároztam, hogy ránézünk a hang okozójára, főleg hogy Suzukis, Ignises fórumon sikerült kipuhatolni, hogy mire is számíthatunk.
Ugyanis többen jelezték ezt a hibát, volt akinek már vásárlás után 8-10 hónappal jelentkezett ez a hang, azonban mai napig nem jelentették ki a sorozat hibát a gyártó(k). Gyenge kialakítása van sajnos a toronycsapágynak, ráadásul nem kellő képen zárt a toronycsapágy szimeringje, így víz kerül alá, majd a fém alátétekre rátapad a csapágy, s már nem látja el feladatát. Innentől kezdve, mivel valaminek engednie kell, a torony-szilent az ami inkább elfordulásra lesz képes sajnos, s a gumituskó fémen történő elfordulása az ami a terhelés miatt meg-meg ugrik a felületen, s adja a pattogó hangot.
Szóval nagyjából volt sejtésünk, hogy mire is számíthatunk, ha szétborítjuk, csak azt nem lehetett tudni előre, hogy megoldja-e a problémát majd a toronycsapágy pucolása, zsírzása, vagy esetleg cserés lesz az egész. Minden esetre Kedden dél körül nekiláttunk a szerviznek, kikaptuk a két első felfüggesztést, s elkezdtük atomjaira szedni. Szemmel látható volt sajnos, hogy az oxidáció miatt ebben is letapadt a csapágy a fém perselyekre, így kicsit megtisztítottuk, nagyon lezsíroztuk, s kezdtük összerakni.
És kezdődött a szopi-nyali...
Ugyanis elég érdekes az első lengéscsillapító kialakítása. Valami félig gázos, félig olajos, és miután leszedtük a tetejét, automatikusan összehúzta magát a lengéscsillapító. Ami csak azért volt vicces, mert a rugóösszehúzókat már nem tudtuk jobban összehúzni, a gátlónak meg még kellett volna minimum 12-15 cm-t nyúlnia, hogy a csavaranyát rákapathassuk. Vicces szitu volt, mivel esélytelennek tünt az összeszerelése, így megindultak a telefonálások az ismerősök felé. Szerelő hívta szerelő cimboráit, én meg a Suzukis ismerőseimet, természetesen Gyula jót mosolygott, s rémlett neki is, hogy szopizott a Swifttel anno. :) Többen állították, hogy jó esélyem van arra, hogy szar a gátló, mert az olajos kihúzható, a gázos, meg kitolja saját magát. Ez azonban az alsó 15 cm-en kihúzható-betolható volt erős ellenállással, a felette lévő 15 cm-en azonban csak erőlködve lehetett boldogulni, s bivaly erősen rántotta vissza magát a kiindulási helyzetbe. Tanácstalanok voltunk elég sokáig, végül kimatekoltuk a megoldást, hogyan lehetne kint tartani a gátlónak a szárát, amíg összeszereljük. Suzukiéknak meg vagy van egy speciális DRETVDFDSF / 265841*6581/dd- hez hasonló speciális szerelő szerkezetük a cseréhez, vagy kompletten cserélik a rugóstaggal. Minden esetre ugye a szár simára van köszörülve polírozva, meg kb krómozva, így nem egyszerű megfogni, mert lecsúszik róla minden. Végül kiagyaltuk, hogy a Blitz fogó képes megszorítani a tengelyt kihúzott állapotban, ha csiszolóvásznat tekerünk a tengelyre, természetesen a vásznas részével a tengely felé. Azonban a fogó túl hosszú, s sem a rugót, sem a provédőket nem lehet rátenni a fogótól. Így tovább agyaltunk, s végül az AWAB bilincs-csiszoló vászon lett a tökéletes megoldás, amit szabadalmaztatni fogunk. :) Mert ugye mindent rá lehet tenni a gátlóra, s összehúzás után a bilincs teljesen szétszedhető, eltávolítható. :) Azért nevettünk is, mert egy 30-45 perces melóból sikerült 3 órásat csinálni, de a lényeg, hogy meg lett oldva. :) Persze szerelőcimbora kicsit köpködött, s ígéretet tett, hogy nem fog ilyen javításokat elvállalni, vagy ha igen, akkor legyen ott a tulaj, mert a tengely rögzítése minimum két emberes feladat. :)
Összeszerelést követően örömmel tapasztaltuk, hogy megszűnt a ropogó, pattogó hang, tehát nem fáradtunk hiába.