Címke: születés nap (2)

Tevékenységtérkép

2010.05.27. Csütörtök

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre. :)
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.

 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt. :)
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. :D Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. :) Sikerült meglepnünk, majd neki is minket. :) :) :) :) :) :) :)
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... :D :D :D Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például. :O
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... :) Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót! ;)

2010.02.10. Szerda

Téli Találkozó 2010.

Erről majd később. Menjünk szépen sorjában. ;)
Először is, sikerült eldönteni a lökhárító kérdést, legalább is azt hittem. Mert hogy az eredeti terv az volt, hogy torkon fosom az NKH-t, és visszateszem a csöveket, ám az utolsó előtti pillanatban csak meggondoltam magam, és feltettük a króm lökösöket, miután jártam az NKH-nál, és pár órát elvesztegettem az életemből csak amiatt, hogy pár perc alatt közöljék a pillanatnyilag hatályos jogszabály szerinti állásfoglalásukat, mely szerint csak gyári alkatrész helyezhető el a gépjárművön. Az sem igazán hatotta meg őket, hogy az autó egy átépített autó, és hogy az elmúlt 7 évben így vizsgázott ahogyan ti is ismertétek.
Elvették a jó kedvem. Ekkor volt 2010. Február 10. a nap melyen betöltöttem 30. életévemet, mondtam is magamban, hogy szép egy ajándék az élettől a sorstól. :\( Ez van sajnos, meg kell válljak a gallytörőimtől, melyektől egyéni, egyedi volt a kisautó. És elindultam haza, nem kissé elkeseredetten. Ekkor akartam feltenni a krómokat, beszereztem 2-2 pár köd és szúrófényt is, hogy majd azokkal teszem fel, de végül elvetettem az egészet, s megint a gallytörők mellett voksoltam. Lámpákat vissza a boltba, s gondoltam elhalasztom másnapra a szerelést, mert 1/2 órám volt sötétedésig, így inkább haza indultam, mert úgy volt hogy jön a kis családom szülinapot ünnepelni.
Letusoltam, miután jól átfagytam, ez jól esett, majd készülődtünk a család érkezésére akik szépen lassan szállingóztak is. Majd elkezdődött a köszöntgetés, iszogatás, amikor is jött egy telefon Jani bátyámtól, hogy menteni kellene menni, mert nem indul a Lada. Mivel már volt az arcomban egy-két atmoszféra házi pálesz, így a sógorjelöltet a hónom alá csaptam, hogy menjünk Janit menteni. Nem kérette magát, főleg hogy előtte való nap őt kellett menteni. Már pörgött az agyam, hogy mi miatt nem indulhat a Lada, szépen végigmentem fejben a hibalehetőségeken, s közben meg is érkeztünk. Gondoltam leszek bátor , s megpróbálok egy indítást. Pedált a padlóig, majd gyujtás, indítás, és láss csodát a Lada jár. Jani meglepetten, én annál büszkébben, hogy egy-két pálesz után egyszerűen zseni vagyok, és beindítok bármit, Uri Geller meg elmehet a picsába. ;) (Legalább is gondoltam ezt akkor még.)
mindenki vissza a saját kocsijába, majd elindultunk, mert sógornak még volt valami elintézni valója az egyik ügyfelével, így mondta, hogy ugorjunk már be hozzá. Mondtam neki semmi gond, menjünk, Jani is mondta, hogy inkább jön velünk, nehogy lerobbanjon.
Megérkeztünk a helyszínre, ahol az ügyfél már várt, és osztotta a sógorjelöltet rendesen, hogy mióta vár már rá itt, és mindenki elment már haza, csak ő van itt egyedül, de egy kávét szívesen főz nekünk. Ekkor lépett be Jani is a Múzeumba, mondtam Attilának, hogy akkor főzzön már hármat, mert hogy hárman vagyunk. Belement, nem ellenkezett. És elkezdte elhúzni a függönyt, amikor is arra lettem figyelmes, hogy sötétben ül egy nagy csomó ember, meg egy piros LED virít felém hátulról. Ismertem ezt a LED-et, valahonnan ismertem...
Majd lámpát gyújtottak, és ott állt egy nagy halom a családból, barátokból, kollégákból, én meg kb annyit tudtam mondani a meglepettségtől mint utóbb kiderül, hogy "asztakettébaszottrohadtkurvaeget". Nem kis meglepetésben volt részem, ami olyan szinten le volt szervezve, hogy le a kalappal mindenki előtt ennek kapcsán. Semmi jelét nem éreztem annak, hogy valami meglepetés lenne szervezés alatt, fű alatt. Tudtam hogy 30 leszek, tudtam, hogy a B-oldal forog lassan, tudtam hogy nem veszek már tartós tejet, de azt álmodni sem mertem, hogy egy életre szóló emléket kapok azoktól, akikre mindig számíthattam, akiket szeretek. (na elég a csöpögős részből)
Szóval hirtelen azt vettem észre, hogy se köpni, se nyelni nem tudok, itt van a családom, a kemény mag, és a kollégáim, s mindezek együtt egy helyen.
Még egyszer köszönöm nektek!!!
Sandinak, Jó anyámnak, Lajosnak, Jani bátyámnak, Erikának, Mónikának, Martinnak, Rolandnak, Denise-nek, Csillának, Tomikutyának, Bálint Atinak, Dokinak, Suszinak, Bertinek, Plósz kollégának, KG-nak, Rékának, OGy.nek, Losinak, Somának, Csajosnak, Baznak, Emesének, Bécinek, Reninek, Abadinak, Anikónak, Milánnak, Béresnek, Baranzónak, Kucsmának, Attilának a házigazdának, a Salsa táncosoknak, és végül a Sissy étterem és kávézónak a helyszín biztosításáért!!!
Volt itt minden az este folyamán, kaja, pia, meglepi, aji hegyek, és Salsa táncosok, Ez az este egyszerűen így volt tökéletes, és emlékezetes. ;)
Kaptam olyan forgó széket a barátaimtól, amilyen nincsen senkinek sem. Polski keréken áll, fékdobon forog, polski ülés van rajta, és mivel buktatható, így van alatta egy kedves csomagtér, amiben egy üveg Jager figyelt 6 pohárral.
:)
Majd jött a hajnal, és hazaindultunk, majd nyugovóra tértünk.

Köszönöm Nektek ezt a napot!!!