Címke: suzuki ignis 1.3 gs (38)

Tevékenységtérkép

Hengerfej probléma(?)

Igazából  a mai napig nem tudom, nem értem, hogy mi lehetett a gond. De nálam is megjelent a mostanra egyre népszerűbb típushiba sajnos az autónál, mely szerint kinyomta a hűtóvizet a kiegyenlítő tartályba, azonban onnan már nem szívta vissza később a hűtőbe.
Túl voltam több termosztát cserén, több hűtősapka cserén, több hűtőrendszer megbontáson és átmosáson (érdekes módon sosem került elő belőle iszapos, trutyis cucc) míg végül megszületett a döntés, hogy bontsuk meg a motort mert sajnos elfogytak az ötletek.
Nem voltam túlzottan boldog ettől a döntéstől, de attól sem, hogy teljesen randomszerűen tolta ki magából a vizet.
Eleinte volt, hogy 2 hetente kellett utántölteni, majd volt, hogy naponta. De volt, hogy 8km alatt, s volt hogy 60km után. :(
A sors iróniája, hogy nem sokkal az enyém előtt, az édesanyámék  Wagon R+ -ban is megjelent ez a probléma, azonban nekik kb fele annyi a futott km mint az enyémben. Tehát mostanra úgy gondolom, hogy nem használat és nem futásteljesítmény föggvénye a  dolog, hanem korral járhat sokkal inkább, mert kb egyidőben kezdtek jelentkezni a vízforralós gondok az M13A-s motoroknál. :(
Sokat törtem a fejem, hogy veszek bontott motort, esetleg hengerfejet, hogy ne álljon hetekig az autó, ha gépműhelybe kerülnek a dolgok, azonban végül nem erőltettem,  már csak amiatt sem, mert a bontott hengerfejek nagyságrendileg 80-150.000 Ft között mennek, a motorok pedig 100-250.000 között állapottól függően, azonban csak elvétve találtam olyat ami még autóben lett volna és kipróbálható lett volna...   messziről jött ember meg ugye azt mond amit akar ;)
Végül Gyula barátom felajánlotta, hogy segítségemre lesz a dologban, s inkább ne álljak neki a ház előtt a műtétnek, mert nem biztos, hogy a 20 éves csavarok kiakarnak majd jönni a hengerfejből, a kipufogó csonkból, vagy akárhonnan is.
Meggyőző érvei voltak, maradjunk annyiban, így egyeztettünk az időpontokról, a Komáék meg szerencsére kitudtak segíteni a beavatkozás idejére egy jó kis Opel Corsa-val, amit ezúton is nagyon szépen köszönök mégegyszer!
A tervezett beavatkozás nagyságrendileg max 2 hétről szólt, valamint arról, hogy cserélünk mindent hogy ne érjen meglepetés és ne kelljen majd ójra és újra megbontani a motort. Nyílván ez nem túl gazdaságos hozzáállás, azonban elég ésszerű, így nem tiltakoztam túlzottan a dolog ellen.
A sors fintora persze, hogy a 2 hétből nagyságrendileg 6 hét lett. Hogy ezidő alatt rájöttünk, hogy hova nem érdemes vinni a hengerfejet javításra, mert csak ígérgetni tudnak ROBCO-nál, de sajnos határidőre dolgozni nem...   2 hétig gyakorlatilag csak ültek a leadott hengerfejen, de érdemi munkát nem végeztek. Azt hittem csak nekem nem jók a tapasztalataim velük, mert legutóbb a Fiat hengerfejjel pont ugyanígy jártam, hogy 2,5 hétután mikor bementem a cuccomért, hogy adják vissza és elviszem máshova, akkor némi keresgélés után pont ugyanonnan került elő ahova lerakták 2,5 héttel ezelőtt, majd kb 15 perc alatt megsíkolták amíg ott voltam....  Szóval azt hittem, csak nekem nincs szerencsém velük, s mivel kishal vagyok, ezért bánnak így velem, ahogyan. Ez mostanra kiderült, hogy sajnos nem így van, folyamatosan elcsúsznak a munkával, s nagyon ritkán teljesítenek határidőn belül. 
Erre szoktam azt mondani, hogy valamit ha csinálsz, azt csináld jól, mint szarul....   
De sajnos a monopol helyzet itt Miskolcon nekik kedvez, mert senki nem akar hengerfejet postázgatni, meg szállítgatni, holott lehet hogy célszerűbb, mint eheteket várni feleslegesen...
A lényeg, hogy hosszú hetek elteltével került vissza a hengerfej a motorblokkra, s gyakorlatilag kb egy minimális vetemedés volt csak benne, amit nem is igazán értettem. Persze örültem neki, csak nem értettem, hogy akkor hol és hogyan távozik a víz a rendszerből. Ráadásul olyan (számomra) érdekes módon, hogy hiába autóztam vele 20km-t, hiába nyitott a termosz, s hiába kapcsolt be ezidő alatt többször is a hűtőventillátor, ha megálltam s alá bújtam, akkor sajnos az alsó vízcső hideg volt és könnyen összenyomható. Tehát valahogy az alsó részben rekedt meg a levegő és szorította ki onnan a vizet.
A lényeg, hogy 6 hét után kezdett el összeállni a motor, ami szerencsére úgy néz ki, hogy kimerült egy hengerfej tömítés problémában valójában, ugyanis szerencsére sem a szelepnél nem voltak gondok (nem engedték a nyomást a próba alatt), nem volt gátrepedéses. Gyakorlatilag szerencsére nem volt semmi gond a hengerfejjel, így csak egy kis érinitőt vettek rajta és megtakarították. 
Kapott új tömítéseket, új gyertyákat, új vízpumpát, új szíjjakat, sőt a célegyenesben kapott egy új hűtőt is, mert az indításnál kideült, hogy gyöngyözik itt-ott...   A lényeg hogy összeállt a technika, s mennek a teszt kilóméterek bele, egyelőre szerencsére jól veszi az akadályt,s nincs vele gond.
Tény hogy az összerakás óta kicsit magasabb az alapjárat, de ez valószínűleg a túlzott tisztításnak tudható be, mert mindenhonnan el lett távolítva mindennemű lerakódás, ami azért keletkezik a megtett 320.000 km alatt, ami eddig belekerült. De bízom benne, hogy minden rendben lesz, hiszen eladni, vagy megszabadulni nem szeretnék tőle, mert még mindig az egyik legjobb és legmegbízhatóbb autómnak tartom.
Az biztos, hogy hamarosan olajcsere lesz, mert ami most benne van, nem szeretném 8-10.000km-ig futtatni az összerakás után, valamit hogy a pillangószelep szögelfordulását érzékeló potméterre rá kell majd nézni, mert néha sajnos arra bejelez mint probléma. Az is lehet hogy csak minimális konkakt gond van vele, igyekszem majd kideríteni.

Kerékcsapágy csere

 A napokban egyéb okokból kifolyólag visszakerült hozzám az Ignis.
Régóta nem én hajtom már, hanem a feleségem.
Így elég hamar feltünt, hogy kissé zajos az autó menet közben, erős, morgó hangot ad sebességi fokozat és motorfordulatszámtól függetlenül, így 90%-ig biztosra vettem, hogy a kerékcsapágy adja a hangot. Fel is hívtam, meg is rendeltem a VDF-nél a csapágyat, valamint egy termosztátot és egy hűtősapkát, ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a napokban randomszerűen kinyomja a hűtővizet az autó :o  És gyakorlatilag nem függ semmitől sem. Sem használattól, sem sebességtől, sem terheléstől, sem külső hőmérséklettől, így egy kissé tanácstalanul állok a jelenség, a probléma előtt. De sajnos vagyunk így ezzel egy páran, olvastam, hogy mások is küzdenek ilyen problémával, van olyan aki már 2 éve (annak ellenére, hogy volt aki bemondta, hogy minden bizonnyal hengerfejes a kocsi...   a hengerfejes kocsi nyílván elmegy még 2 évet..  ) na mindegy, egyelőre tapogatózás van, jobbat nem tudok. Üzemi hőfokon minden cső egyformán meleg, ebből arra következtetek, hogy a termosztát egyébként rendben van, ahogyan a vízpumpa is, sőt a hűtőradiátor is, mert hogy megfordul benne a víz rendesen. A kiegyenlítőtartályba kinyomott víz pedig tiszta, tehát nincs lerakódásokkal vegyítve, ami esetleg arra engedne következtetni, hogy valahonnan mossa a szutykot kifele, mondjuk egy eltömődött, lerakódásokkal teli radiátorból...  ráadásul van hogy 10km-t megy forrás nélkül, van hogy 50km-t.
 Na de kanyarodjunk vissza a kerékcsapágyhoz egyelőre, hiszen régen szívatott már meg ennyire  egy csapágycsere. Röviden összefoglalva gyakorlatilag nem szopódtunk be mindennel, igazából csak azzal amihez hozzá kellett nyúlni.... minden össze volt gyógyulva gyakorlatilag mindennel. A lengéscsillapító alsó bekötési pontjai, a kormányösszekötő gömbfej, a tengelycsonk anya, az alsótámasztó gömbfej rögzító csavarja. Szószerint mindennel szívtunk. De annak nagyon örülök, hogy végül nem az otthoni és egyedüli szerelés mellett döntöttem, hanem hogy Lajos bácsival közösen majd megoldjuk a telken, ahol szoktuk. Mindig úgy vagyok, hogy nem akarom terhelni a hülyeségeimmel, s mindig úgy alakul, hogy nem tudom kihagyni, hanyagolni a szerelésből és nagyon sokat és sokszor kihúzott már a sz.rból, amit ezúton is nagyon köszönök!!!  Nos, most sem volt ez másként, jól jöttek a szerszámai, az eszközei, és az ötletei, valamint a két keze is.
 A hozzávetőlegesen 40 perces szerelésből simán csináltunk egy 3 órás szervízt, ezáltal már a vizes problémát nem akartam a mai napon erőltetni sem a fáradtság, sem az idegállapotom miatt :D , mert olyan nincs, hogy egyik csavar sem akart például meglazulni, vagy szétjönni, mindegyikkel hosszasan birkózni kellet. Sőt az egyik erősített(!!!) szárú keresztkulcsom is beadta a kulcsot, miközben a tengelycsonk anyát próbáltuk volna lelazítani. Egyszerűen leszakadt a feje a pics.ba. :o
A csavarokkal való sz.pás után persze volt még játék a csapágy eltávolításával is, de koránt sem annyi, mint amennyire számítottunk, pedig az is szeret belegyógyulni a kerékagy házába...
 Mindegy, mert végülis sikerült kicserélni a csapágyat, s már a kerékagy összeállítása után hamar kiderült, hogy ez adta a hangot, hiszen az újnak semmilyen rendellenes, vagy surlódó hangja nem volt. Tehát végülis megérte az a kis szívás és szentségelés, mert a szerelés ezen része eredményesen zárult, csak ugye nem így terveztük, hogy ennyi időt fog igénybe venni.
 Sőt a hazaút alkalmával is erősen szembetűnő volt, hogy nincs már az a morgó hang, ismét kellemes és beszélgetős autó lett belőle, aminek nagyon örülök, hiszen idén 19 éves és még mindig nagyon szeretem, jó vele közlekedni, pedig "csak egy Suzuki". Legalábbis mások így tekintenek rá...
 Minden esetre a vizes történettel kapcsolatosan erősen tanácstalan vagyok, hogy mi okozhatja, és jó lenne fényt deríteni rá. Minden esetre nem füstöl, nincs víz az olajban, és  nincs olaj a vízben. Hirtelen ezek jutottak eszembe az esetleges hengerfejesség kapcsán. A termosztát egyébként hozzávetőlegesen szerintem talán 3 éves lehet benne, de azt is kizárnám, hiszen ha besz.rik, akkor az besz.rik, olyan nincs, hogy ma jó, holnap meg már nem, de holnapután ismét jó...
 Minden esetre most annyit tettem, hogy a hűtősapkát lecseréltem, hátha az abban lévő szelep tapadt le esetleg, s amiatt nem szívja vissza a kiegyenlítőtartályból a hűtőfolyadékot időszakosan, hanem csak kifele nyomja...
 Valamint a fényszórók ismét megértek egy polírozásra lassan, így ezekre majd sort akarok keríteni, mert kezdenek beopálosodni. 

Fék(telenül)

 Amikor ehhez a részhez kell nyúlni a Suzukin, valahogy elkap a hideg rázás...
Sok minden jót sikerült kitalálniuk az évek során ugyan, de a hátsó dobfék rendszerük valahogy nem tartozik ezek közé.
Gyakorlatilag a Polskié ezerszer szerelhetőbb, s mégis legalább ugyanilyen hatékony.

 Jó ideje nem én használom az Ignist, hanem a feleségem. Ezáltal ha ritkán a kezem alá kerül (az autó...) akkor hamarabb feltűnik nyílván, ha valami változást, kopást, lógást érzek esetleg. Így volt ez legutóbb is, mikor is feltünt, hogy menet közben mint ha lassulna az autó, s nem gurulna olyan könnyedén, mint régebben. Illetve volt egy minimális surlódó hangja is főleg kanyarokban. Elég hamar nyílvánvalóvá vált, hogy bajok vannak a fékkel, így a hétvégén rá is néztem okával a dolgokra.
Nem voltam túl boldog, hogy a hátsó fékek szorulnak, hiszen macera ezt szétborítani. De az elsők sem voltak az igaziak sajnos, a belső oldali betétek nem nagyon akartak a helyükre térni nyugalmi állapotba. :(
Hátul kiderült, hogy a kézifék bowdenek okozzák a baj túlnyomó részét, mivel feszítve maradnak, szorulnak a páncéljukban annak ellenére, hogy teflonosak... Szétborítottam, hogy lássam mire számíthatok, s hamar eldöntöttem, hogy új pofák, új bowdenek, új csonk csavarok kellenek hátra, előre pedig minimum új betétek hogy kéznél legyenek ha szükség van rájuk.

 Gyűlöletes dolog a Suzuki fékdobjának szerelhetősége, nem tudom említettem-e már...

 Mivel a csapágyazás, valamint az agy is a fékdobban van, ezért tengelycsonk anyás rögzítése van. Ez az első cumi, mert egy leszedés, kb egy csavaranya...
 A második, hogy a fékpofák a "levegőben" vannak, önmagukat tartják önmaguk feszítésével az alaplapon egy buzi Omega rúgóval, a kettő között van egy utánállító csavar (ami szerintem szintén a legnagyobb szopatás a világon, és megkockáztatom hogy nem működik ésszerűen...)
Kvázi elég zsúfolt a rendszer ahhoz, hogy pillanatok alatt szét tudja szedni az ember és összerakni. Ha a pofák kicsit is kint maradnak, vagy válla van a fékdobnak, szinte esélytelen leszedni a helyéről. Nincs mihez feszíteni - mert nem férsz hozzá, lazítani nincs mit - mert minden a fékdob alatt található amit nem tudsz leszedni, a pofákat nem tudod visszanyomni eredeti helyzetükbe - mert az utánállító csak ráállítani tud a pofákra ha működik is, a fékdobnál nincs az mint a Polskinál hogy belehajtok egy M8-as csavart és lehajtatom az agyról a dobot - mert zsúfolt az alaplap és mindenhol beleér valamibe az extre hosszú kerékcsavar is amivel esetleg boldogulni tudnál... 
Tény hogy egyszer sem maradt még fent, de volt hogy csapágyat is cserélnem kellett, mert széttört mire leszedtem... na ilyet most nem akartam.
 A lényeg hogy végül lejött. ;)
A szívás csak ezután jött, hogy az utángyártott COFFLE bowden (ami teflonos persze), nem csak a páncélban szorul, hanem az alumínium vége is belevan oxidálódva az acél perselyes vezetőfuratba alaplapon.... nyílván könnyen hozzáférhető és baromi jól szerelhető ez a része is...   Flex a barátunk, hogy legalább a bowden ne legyen útban ;)     Majd a perselyt kiütni az alaplapból ami persze peremezett, és végül a perselyből kifúrni satuban a belerohadt bowdenház végét, majd ha mindez megvan, akkor mehet összefele az egész.    - az eddig eltlet idő kb 2 óra, és ez még csak a bal hátsó szétszerelése volt, mondanom sem kell, hogy nem így terveztem, hanem kb ennyit szántam volna az egészre... -

 Utálatos a Suzuki hátsó fékét szerelni...
Szétfele is, de összefele is...
Nem tudom, mondtam-e már...

 Szerintem minimum nőgyógyásznak kell lenni ahhoz, vagy Csernobilban született 3 kézzel rendelkezőnek, hogy a fék ismét a helyére kerüljön pár pillanat alatt, s közben ne repkedjenek a cifra szavak... 
A bowdent beakasztani a kézifékkarba, a pofákat felrakni az alaplapra amin nincsenek pozicionáló és rögzítő rúgók, de a két pofa közé legyen berakva az utánállító, miközben a feszítő rúgót is felteszi az ember...  Nem érzem magam ügyetlennek, de ez állandóan megszívat, s elrepül egy-egy kulcs is ilyenkor...

 De a lényeg, hogy a hátsóféket sikerült rendbe tenni - annyi, hogy az elsőt is szerettem volna ezen a napon, de erre esélyem sem volt idő hiányában... :D  

Lökhárító... törés... javítás...

 Az egész úgy kezdődött, hogy a feleségem elment bevásárolni a Lidl-be, és szokás szerint leparkolt az autóval a családi parkolóban (bár így utólag belegondolva, lehet hogy legközelebb inkább beállunk vele bentre, az üzletbe...). Szóval amiatt használjuk a családi parkolókat, mivel azok kellő szélességgel bírnak, kényelmesen tud az ember parkolni, pakolni, nem basszák rá az ajtót a kocsidra amíg bent vagy, stb.
Na ez a sztereotípiám kb most dőlt meg...
Ugyanis mire a feleségem kijött a bevásárlásból, valami jó képességű lezúzta az autó bal elejét, de úgy rendesen. :(
Hívott rögtön, hogy most mit csináljon, hívjon-e rendőrt, stb. Abban maradtunk, hogy hívjon, még akkor is, ha nem sok esélyét látom annak, hogy bármi is történjen az ügyben, mert vélhetőleg szokás szerint majd lezárják az ügyet 30-60 nap múlva, ismeretlen tettessel...
Rendőr kiment, felvette az adatokat, készített pár fotót, bement az üzletbe, valamint az üzlet parkolójában található Nemzeti Dohányboltba is, kikérni a kamerafelvételeket.
 Mikor megkaptam a képeket az autóról, már tudtam, hogy nem 2Ft-os javítás lesz, s hogy nyílván első körben majd magunknak kell beletolni egy kisebb összeget, vagy járhatunk hónapokig olyan törött lökhárítóval, ami kb 8cm-t kilóg az autó oldalsíkjából. De ezt annyira nem akartam.
 Úgyhogy hirtelen felindulásból elkezdtem keresgélni az interneten, hogy mégis kb mire lehet számítani a javítás terén anyagilag. Eléghamar szembesültem azzal a ténnyel, hogy felesleges arról álmodnom, hogy esetleg találok színazonos bontott lökhárító, mert kb sehol sincs. Szépen fokozatosan adtam lefelé az ezzel kapcsolatosan támasztott ígényeimet, első körben elengedtem, hogy legyen rajta gyári koptató és szélesítés, és beérem a ködlámpákkal. Utána elengedtem ezt is, hogy beérem már ködlámpa nélkülivel is. Utána már elengedtem ezt is, hogy beérem sima egyszerű alap kivitellel, amiben nincs ködlámpa furat sem. Végül elengedtem a színazonosságot mint olyat, meg gyakorlatilag már mindent elengedtem ezzel kapcsolatosan...  Így sikerült talánom egy citromsárgát az ország másik felében természetesen és ráadásul 3 helyen repedt is volt, mindezt potom 80.000.-ért... meg ugye erre jött volna egy kb 10-12.000.-es postaköltség...   meg ugye színre is kellene durrantani, mikor is egy elemet alaphangon 25-40.000.-ért fújnak...   meg ugye kapott a ködlámpa is rendesen, ahogyan a fényszóró is...
Felhívtam hát a cimborámat, aki ilyen esetekben foglalkozik a lökhárítók javításával, de nem volt szerencsém vele sem, ugyanis építkezésben van gőzerővel és nem tud most semmi ilyet bevállalni sajnos.
 Ekkor kezdtem el keresgélni az interneten, hogy létezhet-e házgyári megoldás a törött lökhárító javítására esetleg.
Relatíve hamar találtam is ezzel kapcsolatosan forgalmazókat, linkeket, de még videókat is. Egyedül az bosszantott, hogy a legolcsóbb kivitelű eszköz is nagyságrendileg 18.000.- +postaköltség -től indult, és minimum 10 napos postázást ígértek (kb a szokásos Kínából érkezős időintervallum) Persze komolyabb gépeket 300.000.-ért simán tudnék vásárolni akár szeméyesen is, de mivel nem ebből élek alapvetően, így ezt a vonalat nem akartam erőltetni érthető okok miatt.
 Végül hirtelen felindulásból úgy alakítottam a dolgokat, hogy kimentünk csütörtökön az Ónodi Vásárba, ahova egyébként is szeretünk kiszaladni, ráadásul most a kislányunk is velünk tudott tartani, hiszen még Téli szünet van az iskolában, így minden szempontból jó ötletnek tűnt a vásár meglátogatása. Titkon reménykedtem benne, hogy esetleg találok majd ilyen olcsó kategóriás gépet esetleg a hátsó sorok valamelyikén, mert ugye ott vannak mindig ezek a "számunkra kincsek".
Már már kezdtem feladni itt is, a harcot, miután lassan bejártuk az egész vásárteret, a szél is fújt, ezáltal egyáltalán nem volt barátságos idő, e kedvünk is kezdett alább hagyni, mikor is a lányok elmentek megnézni az állatokat. Én még leszaladtam a legutolsó sorokra tenni egy próbát, ahol is sikerült belebotlanom egy Román hölgybe, aki épp árult egyetlen egy darab ilyet gépet.
Felcsillant a remény egyből a szememben, de igyekeztem leplezni és kissé bátortalanul kérdeztem rá az eszköz árára. Majd jött is a válasz, mely szerint 10.000.-ért árulja...  Harsányan felnevettem, majd (ismertek már páran...) gondoltam bepróbálkozok, mert hát mit is veszíthetek, és közöltem vele, hogy ennyiért drága s ettől olcsóbban házhoz is szállítják... Végül kb 10 mp alatt megegyeztünk egy észvesztő 7.500.- Ft-os árban, hónom alá csaptam és indultam a lányokért a piac másik végébe, majd megbeszéltük hogy betolunk 1-1 lángost, hiszen mégis csak vásárban vagyunk. ;)
 Pénteken jött el az ideje, hogy neki ugorjak az elképzelt projektnek. Nem mondom, hogy nem tartottam a dologtól, hiszen nem csináltam még ilyet sem eddig, de valójában túl sok veszteni valóm nem volt ezzel kapcsolatosan...
Úgy hogy Lajos bácsi segítségét kihasználva lebontottam az orrát az autónak kint a kertben. Hamar szembe tűnt, hogy bajos a fényszóró sajnos, mert erősen fülhiányos :( , valamint a ködlámpa is szabadon lóg gyakorlatilag a lökhárító belső oldalán :(
És sorra derültek ki a finomságok... hogy az illesztő fülek sok helyen leszakadtak... hogy még a karosszéria egyes elemeit is sikerült elcsavarnia kis mértékben, kvázi nem csak "picit meglökte" esemény volt ez, hanem masszív beletolatás szerintem...   Mindegy, hiszen a lényegen nem változtat már, a kialakult helyzet adott volt, ezt kellett megoldani, ez volt most a feladat.
 Első körben a fényszórót kezdtem összeilleszteni a letört füleivel, mikor egy-egy fül nagyjából összeállt, akkor kezdtem meg a forrasztást. Itt azért volt egy kis izgalom bennem is természetesen, hogy vajon megtartja-e majd a törött részeket, egyáltalán úgy működik-e ahogyan a videón láttam, stb.
 Legnagyobb meglepetésünkre a műanyag forrasztó hibátlanul tette a dolgát. Gombnyomásra (mint egy pillanat forrasztó ;) felmelegedett, felizzott a hegyében elhelyezett kapocs, majd ezt a műanyagra nyomva beleoladt a kívánt részbe, s ha elengetem a gombot akkor kihűlt és benne maradt a javítani kívánt részben. Ezek után a pisztolyt csak le kell húzni a kapocsról, mivel azok nincsenek rögzítve a beavatkozás során. Majd a kiálló fém részeket síkban levágni, lecsiszolni, s a beavatkozás ezen része igazából készen is van. ;)
Számomra is meglepő módon, a forrasztott részek szemmel láthatóan jól tartottak, bevallom sokkal rosszabbra számítottam ennek kapcsán, de nagyon kellemes csalódás ért. 
Közben azt is sikerült megtapasztalnom, hogy a különböző kialakítású kapcsokkal különböző repedéseket, töréseket lehet megjavítani, melyek nem feltétlenül egy síkban vannak, hanem azok szöget is zárhatnak be egymással. :) Sőt, arra is rájöttem, ha valamelyik sérülést nem tudom megjavítani, mert esetleg nem megfelelő szögben vannak hajtva a kapcsok, akkor ezeken a kapcsokon kézzel simán tudok alakítani a beavatkozás előtt, majd úgy beleolvasztani a műanyagba.
Sőt arra is rájöttem, hogy a vörösre felizzott hegesztőkapocsnak teljesen más a fogása, tapintása....  na mindegy.. :D
 A lökhárító forrasztásnak ezt követően már sokkal bátrabban álltam neki. Azt is kitaláltam időközben, mivel kis mértékben el is tekeredett a sérülés következtében sajnos a lökhárító, hogy ha hőlégfúvóval megmelegítem kis mértékben a lökhárítót, akkor visszanyeri ez eredetihez sokkal inkább hasonlító formáját, s majd csak ezt követően kezdem el összekapcsolni a sérült részeket egymással. Baromi büszke voltam magamra, meg az újdonsült eszközre is természetesen. :)   
 Összességében úgy érzem, hogy teljes mértékben hasznos napot tudhatok magam mögött, hiszen kihoztam a dologból a legtöbbet ami kihozható volt. Elégedett vagyok a nagy mértékű és nagy értékű beruházásommal is, már akkor is, ha csak ezt az egy javítást sikerült eszközölnom vele. Elégedett vagyok az elvégzett munkával is annak ellenére, hogy először csináltam ilyet. Nyílván nem lett 100%-os a törést követően, de helyén van minden, visszakerültek a lámpák a helyükre, tart a lökhárító, kellően merev is lett ismét a lökhárító. Esztétikailag még nem makulátlan, de az idő s az időjárás most nem kedvezett annak, hogy az üvegszálas gittelésnek, majd csiszolásnak, majd szórógittelésnek, majd vizes csiszolásnak, majd műanyagalapozásnak, festésnek, lakkozásnak is nekiálljak. Ezt meghagyom tavaszra, amikor is már jobb idők vannak, mikor jobban köt az anyag, mikor nem 4-kor sötétedik már be.
 Tehát ha bárki is ilyesmi eszköz vásárlásán gondolkodik bármilyen okból kifolyólag is, akkor nyugodtan vásárolja meg, nem kell tartania tőle. Nyugodt szívvel tudom ajánlani saját tapasztalat alapján.
 Egyébként az egész procedúra, hozzávetőlegesen 5-6 órát vett ígénybe mindennel együtt, kényelmesen, nem kapkodva.

Tetőcsomagtartó, tetőbox

Egy ideje már éreztem, hogy talán érdemes lenne elgondolkodni egy tetőbox vásárlásán, mivel a csomagtartó mérete erősen korlátok közé van szorítva. Mostanra ez fixálódott is bennem, így elkezdtem keresgélni az interneten, melynek következtében azért sikerült érdekes dolgokra lelni...
A lényeg, hogy kb 1 héttel a keresés indítását követően, mostanra gyakorlatilag összeállt a szett, mely magában foglalja a tetőboxot (CAMTEK 320L) valamint a tetősíneket is (MENABO BRIO).
Mindkettő gyári, új állapotnak örvend, és mindkettő kulccsal zárható.
Vasárnap megvolt a teszt út is, mely során túl nagy eltérést nem tapasztaltam. Azt nem állítom, hogy teljesen hangtalan, de bevallom rosszabbra számítottam. Teljesen rendben van 120-130 km/h-ig különösebb zaj nélkül.
Szerintem teljesen jó választás volt, megérte, és mindenképpen előrébb vagyunk vele. ;)

Fékdobok cseréje

Közeledünk a 300.000 km-hez, így ennek köszönhetően, valamint a műszaki vizsga miatt és saját épségünk érdekében jobbnak láttam megválni a hátul még gyári fékdoboktól és cserélni azokat újra. Igazság szerint hamarabb is illett volna ezt már megtenni, de mivel elbírt még 2 felszabályozást, így igyekeztem kicsit mindig halogatni a cseréjüket. Ugyanis ezeknél a csapágyazás a dobban van elhelyezve, s az ilyen összetettebb fékdobok sosem az olcsóbb kategóriába tartoznak sajnos. :(  Most viszont már nem tűrt halasztást, így megrendeltem a fékdobokat, fékpofákat, kerékcsapágyakat, kerékcsonkanyákat, valamint előre a toronyszilenteket amiknek egy ideje már hangjuk volt.
A cserére pedig a Sila Front Cart kértem fel, ugyanis sem az időjárás sem a derékfájás nem kedvezett ezek otthoni körülmények közötti cseréjéhez. És nem is bántam meg.  ;)
Sipiékhez reggel levittem az autót, majd ezt követően 17 év után buszra szálltam és tömegközlekedtem munkába menet. Dél körül pedig már csörögtek, s kaptam extra szolgáltatást is, mert az autót kiszállították így nem kellett nap végén rohannom a műhelybe. 
Ezer köszönet a szervizért Sipi!
;)

Olajcsere

Egy újabb periódus ismét eltelt (sőt egy picit túl is szaladt), így amint tudtam beütemeztem az időszakos szervizt.
De ezúttal a váltóban is cserére került a hajrtómű olaj. Tekintettel arra, hogy ez némileg egyszerűbb, ha nem otthoni körülmények között kerít rá sort az ember, így egyeztettem Laci barátommal és péntekre beütemeztük a szervízében az olajcserét, mondván, hogy egyszerűbb lesz ha nem gravitáció által folyatjuk be az olajat a váltóba, hanem felküldjük nagy nyomással. De persze túl egyszerű lett volna, ha minden rendben zajlik, ugyanis az olajszint ellenőrző furat csavarja nem igazán akart kijönni a helyéről... így végül mégis csak a lassan becsorgatós módszer játszott a levegőztető nyíláson keresztül. Ami ezáltal nem 10 perces munka volt, hanem kb 1 órás.
Motorolaj Eneos Premium 10w-40 mellé kapott K2 Militec-es adalékot a motor, a váltó pedig Xado Stage1-t, ezek legutóbb is jól beváltak és csendesebbé tették.
Továbbá cserére ítéltem a termosztátot is az autóban, mivel még gyári volt benne. Ez szintén egy nagyon finom kis munka ezen a motoron, ugyanis a szívósort frankón le kell bontani róla ahhoz, hogy hozzáférj a termosztát házhoz. Ehhez pedig gyakorlatilag le kell bontani az injektor sort is, valamint a fojtószelepházat, a levegőszűrő házat, az összes érzékelőt és szenzort a felső részről. De ez csak elsőre tűnik rettenetes melónak, valójában 1 óra alatt megvan az egész (szét és összeszerelés is egyben a hűtőfolyadék feltöltéssel együtt).

Motorolaj: Eneos Premium 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
Km-óra állása: 292409
Hajtómű olaj: 75w-90 Gulf

Akkumulátor és ajtóteleszkóp csere

Gyakorlatilag minden komolyabb előzmény nélkül, azt mondta az akkumulátor, hogy nyekk...  s nincs tovább.
Gondolkodtam, hogy kiszerelem, felviszem, feltöltöm, de lássuk be, hogy idén 4. éves és napihasználatban lévő autóról beszélünk, amivel nem 3 km-eket szaladunk. Kvázi, ha ez lemerült, akkor gyakorlatilag vége van, hiszen a töltése rendben van a kocsinak, így nem is nagyon van miről beszélni. Csere.
Mindezt csak amiatt jegyeztem fel ide, hogy nyoma legyen ennek is. Hiszen most is fiatalabbra datáltam az akksit, ám visszakeresve hamar kiderült, hogy 2 évet tévedtem ;)
A lényeg, hogy ma új akkumulátort kapott, mivel meg sem akarta mozdítani gyakorlatilag már az önindítót. Semmi extra, semmi varázslat, a legegyszerűbb 45Ah-ás Electric Power akkumulátor került bele, amit mi is forgalazunk, ár/érték arányban teljesen jó,garancia épp annyi, mint az Excide-ra, Varta-ra, stb, csak olcsóbb.
Valamint miután lassan 4 éve minden télen minimum 3-szor szétfejelem a csomagtérajtót (nem azért mert ennyire kemény vagyok, hanem mert az a sunyi ajtó, mindig olyankor enged vissza amikor elfordulok bepakolás közben, majd vissza.... ugyanis elvannak már fáradva az ajtónyitó teleszkópok)
Megvan már egy ideje a szándék, de mire rászántam magam a sok fejtörés után, mindig kitavaszodott, és mivel kitavaszodott s melegebb lett, elmúlt ez a probléma, s mivel jók olyankor a teleszkópok, akkor ugyan minek cserélném ki... :D
Nos, miután megjött a nagykerből, kb 2 perc alatt sikerült kicserélnem a parkolóban mindenféle szerszám nélkül. Azóta megváltás a csomagtérben pakolászni, a fejem sem fájdul meg és Milla sem tanul meg új cifra jelzőket közben tőlem :D

Olajcsere

Egy újabb periódus ismét eltelt, így amint tudtam beütemeztem az időszakos szervizt.

Motorolaj: Eneos Premium 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
Km-óra állása: 280393

A torony szilenteknek mintha kezdene hangjuk lenni sajnos kormánytekerésnél lehet hallani néha a gumi nyöszörgést.
Hamarosan erre rá kell majd néznem.Egy újabb periódus ismét eltelt, így amint tudtam beütemeztem az időszakos szervízt.

Fejtámla monitor

 Használjuk már egy jó ideje a fejegységet a kocsiban, s miután anno rájöttem, hogy pluszban még hátsó monitorokat is ki tud szolgálni, elsők között ruháztam be egy beépíthető monitorra a zavartalan mozizás érdekében. Azonban jó ideig "csak" kiegészítő tartóban volt használva, mivel nem volt szívem szétvágni a fejtámlát, amibe besüllyeszthető lenne.
 Idővel persze kerítettem egy bontott fejtámlát, arra alapozva, hogy ha még sem sikerülne jól a beavatkozás, akkor se egy szétvágott fejtámlát kelljen majd bámulnia a hátul utazónak. Azonban jó ideig ezt is sikerült jégre tenni, s nem haladni vele egyéb okok és persze a hétvégi fáradtság miatt.  Idővel azonban végre sikerült eljutnom oda, hogy hirtelen felindulásból megpróbálkozzam ezzel is, és beépítsem végre a helyére. Ezáltal megpróbálni elkerülni azt, hogy minden egyes ki és beszállásnál kisebb sérüléseken menjen keresztül a monitor és a tartószerkezete, ami egyébként a fejtámla tartóvasaira rögzíthető.
 Utólag visszagondolva, nem nagyon volt mitől tartani, hiszen a penge szépen szaladt a szövetanyagban, valamint a fejtámla szivacsban is, miután felrajzoltam rá a kialakítandó hely méretét, amibe majd a monitor tartó fiókja rögzül, s majd ebbe a monitor beleül.
Az egész beavatkozás szerintem nem vett 30 percnél többet ígénybe, sokkal inkább ment el az idő a tököléssel, mire az első vágást megejtettem a szöveten.
 Mindenképp jobb lett mint volt, hiszen most már nem lóg ki a fejtámla síkjából. :)

Téli gumi

 Csere érettek lettek az immáron 5 éves téli gumik, bár eleinte azt gondoltam, hogy az idei telet még kihúzzák. De a tegnapelőtt estére lehullott friss havon volt alkalmam sajnos megtapasztalni, hogy az autó kb 30-as tempónál nem arra megy teljes mértékben amerre én szerettem volna. Így már jobbnak láttam inkább a csere mellett dönteni, ami így tél vége felé annyira nem is egyszerű dolog, hiszen a gumisok már a nyári akciókat nyomatják gőzerővel.
 Hosszas agyalás után végül úgy döntöttem, hogy gyakorlatilag egy bármilyen gyártmányú friss téli gumival előrébb vagyok, mint egy 2013-as Nokian WR D3-assal. Amikről így útólag visszatekintve nem is vagyok túl jó véleménnyel. :( Valahogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, amiket az elődjeik alapján vetettünk beléjük, mivel azok is Nokianok voltak csak ezek elődjei. De azok anno, jobban is szerepeltek. Tapadtak ezek is, kapaszkodtak is, ha kellett persze csúsztak is, de valahogy... nemtom...
Minden esetre egy szavam sem lehet, hiszen most visszagörgetve a blogot, pont 100.000 km -rel ezelőtt kerültek fel a Nokianok :)
 A lényeg, hogy jobb ötlet és lehetőség hiányában végül elszaladtam a "Madaras Teszkóba" ahol sikerült túrnom 4db egyforma 165/70 R14-es, 2018. 23-ik heti gyártsáú gumit, igaz az elődjeik 175/65-ösök voltak, de abból már nem volt készleten.
 A gyártmányát tekintve NORDEXX gumiról beszélünk, ami nyílván nem veteszik a szöges gumik tapadásával majd, de nem is ezzel fogjuk lenyomni a Finn rallye-t úgy gondolom. ;)
 A ára teljesen vállalható úgy gondolom a maga 12.490.-es árával, ez alatt nem is nagyon találtam, e felett meg nem nagyon akartam keresgélni, mert ezalkalommal nem akartam 70-80.000.-et költeni gumikra.
Egyébként ugyanilyen NORDEXX gumikat raktunk a Puntora egy hónappal ezelőtt, amikről 12 éves Dayton gumik kerültek le, amik a donorral érkeztek annak idején. Tehát azok is bőven csere érettek voltak már, s inkább gumikra költ az ember ha egy mód van rá, nem pedig alaktolásra, meg helyreállításra.
 Kíváncsian várom a tapasztalatokat ezekkel kapcsolatosan, de hiszek abban hogy ha csak 2 évet is kibírnak, akkor is előrébb vagyok velük, mint a régiekkel.

Olajcsere

Mivel úgy látszik, hogy az előző problémát sikerült megoldani, elhárítani, így sikerült időt szakítani az olajcserére is, mert már esedékessé vált.
És mivel volt egy kis idő meg lehetőség is Laci által, így kicserélődtek a ködlámpa izzók is, amik még gyáriak voltak. Ebből eredően ha felkapcsoltam őket, ki kellet szállnom és kézzel megkoppintani a lámpákat hogy felkapcsolódjanak.. :)
Motorolaj: Castrol Magnatec 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
Km-óra állása: 268822

Bajnoki futam győzelem - szopórolleren...

 A történet hozzávetőlegesen még kb Októberre nyúlik vissza, de ez most ilyen hosszú verseny volt, ami ha minden igaz talán most tekinthető befejezettnek.
 Akkor tájt, kezdtem szembesülni azzal a jelenséggel, hogy lassú, fokozatos gázadásnál az autó mint ha megtorpanna. Dinamikus gyorsításnál ez a jelenség sosem mutatkozott, de ha kényelmesen, nem kapkodva haladtunk valahova, akkor folyamatosan tapasztaltam. Ráadásul ez a torpanás, mindig valahol 2000-2500-as fordulat között volt csak tapasztalható, sem alatta, sem felette.
Akinek csak említettem a jelenséget, mindenkinek az volt az egybehangzó véleménye, hogy ez bizony valami gyújtás probléma jelenségre utalhat. Hibakódot természetesen nem dobott fel az autó, s nem is tárolt, hiába is próbáltam kiolvasni belőle. Ha élő adatokat figyeltünk rajta, akkor sem mutatott a jelenség kapcsán semmit, ami eléggé érdekes volt, összesen egyszer jelzett egy gyújtás kihagyást a vizsgálatok során.
 Mivel mindenki a gyújtásra szavazott, én még mellé állítottam azt is a fejemben, hogy bizony 270000 km van már a motorban, s ez idő alatt csak gyertyák voltak cserélve, kvázi valóban lehet hogy trafó, vagy kábel, vagy esetleg gyertya...
Ezen felbuzdulva be is szereztem hozzá a Delphi gyújtó trafókat, a Tesla gyújtókábeleket, valamint a gyertyákat is annak ellenére hogy kb 15000 km-rel ezelőtt voltak cserélve benne. Gyertyákból  IK20TT Iridium gyertyák kerültek bele, trafóból meg Delphi mert talán az olyan gyárihoz közeli.
 A lényeg, hogy a fent említett alkatrészek cseréjét követően sajnos továbbra is fenn állt a hibajelenség, mely szerint 2000-2500-as fordulat között, ejti a fordulatot egy-egy pillanatra, de hibát nem hoz s nem tárol.
Addig meddig tanakodtunk többed magammal, míg nem felhívtam egy polskis cimborát, aki az említett jelenség kapcsán, valamint a cserélt alkatrészeket figyelembe véve, továbbá azt is, hogy a jelenség ugyanúgy fenn áll ahogyan eddig is, gyorsan végig gondolva az esetet, egy kérdést tett fel csupán.: "A gáz pedál mechanikus, vagy elektronikus az autóban?"
Mondtam neki, hogy mechanikus, hiszen bowden húzza. Jött is a válasz egyből, hogy akkor a fojtószelep környékén keresgéljek már, mert bizony annak biztosan van egy fojtó-szelep állás érzékelő potmétere, ami jelet közvetít az ECU felé, s jó eséllyel ez van kikopva egy bizonyos tartományban, ezért van hogy ehhez a szakaszhoz érve a computer azt érzékeli, mint ha elvenném a  gázt egy pillanatra, pedig valójában nem.
Akkor ott helyben meg is rendeltem az alkatrészt, ami másnapra meg is érkezett, ki is lett cserélve, az autó pedig nem produkálta többé ezt a jelenséget. Sem lassú, sem gyors gázadásra nem ejtette el a fordulatot egy pillanatra sem, így nagy volt a boldogság.
 Tartott is ez kb másnap reggelig talán, amikor is az autó úgy gondolta mindenféle előzmény nélkül, hogy Ő márpedig ma nem indul be. Forgat szépen, ameddig csak akarom, de nem kapja el s nem is röffen. Érdekes egy jelenség volt ez számomra, hiszen sosem csinált ilyet eddig. Szomorú voltam s tanácstalan, ráadásul időhiánnyal is küzdök egy ideje, így tudtam hogy ezzel bizony nem lesz kapacitásom foglalkozni sajnos, és külső segítségre lesz szükségem. 
Le is beszéltem a szervizes ismerőssel a dolgot, küldött is egy autómentőt a kocsiért, majd folyamatos konzultálás mellett megindult a probléma feltárása.  Elég hamar sikerült eljutni oda, hogy az injektorok mint ha nem adnának megfelelő szórásképet a porlasztás során ugyanis gyakorlatilag 4-ből 3 behugyoz a hengerbe, 1 pedig porlaszt.
Utánanéztem, gyakorlatilag 40.000.-/db áron tudok hozzá rendelni ha valóban ez a baja, akkor ne ezen múljon a boldogság, s ezt is annak tudtam be, hogy gyakorlatilag 270000 km alatt akár tönkre is mehettek, hiszen volt aki cserélt már injektort 30000 km alatt is.
Laci barátom volt az egyetlen, aki próbált lebeszélni az új alkatrészek rendeléséről, én meg egyre jobban hajlottam rá mégis, hiszen szerettem volna hogy az autó ismét menjen szépen és tegye a dolgát. Szervizesekkel is beszéltem, aki alátámasztani tudták csak a problémát, hiszen ha összerakták akkor folyton ugyanaz volt a jelenség, s csak 10-ből 1-szer indult be.  Annyi szerencsém volt, hogy még a rendelés előtt Lacinak egy ismerőse nem régiben vásárolt egy alkatrészt, s Laci emlékezett rá, így felhívta a srácot, aki adott egy telefonszámot.   Kicsit vonakodva ugyan, de felhívtam végül, s megemlítettem a problémámat. Emberünk meg közölte, hogy semmi gond, van injektor ehhez a típushoz 9000.-ért, ami egy 60000 km-t futott autóból került bontásra. Gondoltam magamban, hogy 9000*4 még mindig csak 36000.- s nem pedig 160000.- ha rendelem....   Addig meddig járt az agyam, míg emberünk hozzá nem tette, hogy a 9000-ben benne van a híd is az injektorokhoz. Itt egy kicsit meglepődve kérdeztem vissza, hogy 9000-ért akkor gyakorlatilag a komplett sort kapom a híddal együtt? S jött a válasz azonnal, hogy természetesen igen... mondanom sem kell, hogy még aznap délután útra keltünk a kis családommal Egerbe, és megejtettük a vásárlást.
Az autó ekkor kb 4 napja nem volt nálam, és épp hétvége jött. Gond egy szál sem, ne ezen múljon a boldogság, majd eljön a hétfő és szépen beszerelik az alkatrészt én meg elhozhatom az autót.
Ez majdnem így is lett, azzal az apró különbséggel, hogy az autó ezzel az injektor sorral sem indult be. A szóráskép szebb lett ugyan, de ezt kb lefosom, mert ugyanúgy nem indul... 
Újabb napok teltek el, többszöri szétszedések és összerakások, melyek során az autó random-szerűen indítható volt, s pont ugyanígy nem...
Hibát továbbra sem hozott, s nem is tárolt. 
Ha kedve volt, akkor beindult gyakorlatilag alig hogy elfordítottuk a kulcsot, ha pedig nem volt kedve, akkor bármit is csinálhattak vele.
Már előkerült a pótkulcs is, gondolván nem-e az Immo-chip okoz valami kis galibát. De sajnos azzal sem indult.
Szikra volt, benzin volt, levegő is csak akadt valahonnan, mert nem vákumban indítottuk... de mégsem.
Akárkinek is mondtam, mindenki azt mondta hogy ilyen nincs! Ha van szikra, ha van benzin, akkor annak mennie kell! Vagy legalább puffannia egyet-egyet, de ez nem tette.
Már lebontották a leömlőt, a kipufogót, hogy nem-e esetleg a katalizátor szakadt össze s nem-e az tömíti el a robbanás, kipufogás útját. De nem találtak semmit. Így megbontották a szívó oldalt de természetesen ott sem találtak semmit ami nem odaillő lett volna.
 A napok teltek, a hajam hullott, az autó pedig hol indult, hol nem. :(
Kétszer sikerült beleesni abba a hibába is, hogy elhoztuk az autót, mert 1 napja megbízhatóan indult a szervizben hidegen is és melegen is. Majd másnap hiába indultunk volna vele, a jelenség ugyanez volt. Ismételten mentő vitte a város másik végébe. :(
 Teltek a napok, sőt a hetek gyakorlatilag, de konkrét hibát továbbra sem találtak rajta, s mindenki mindig oda lyukadt ki, hogy ennek bizony indulnia kellene a fizika törvényei szerint, de mégsem. :(
Már specialistákat kerestünk, bár voltak akik inkább papot javasoltak, meg szentelt vizet....
Az egyik szaki neki is állt, töviről-hegyire átnézte, de nem talált semmit sem 2,5 nap alatt. :( Tanácstalanok voltunk teljes mértékben.
A napok továbbra is teltek, a kicserélt alkatrészek száma is egyre növekedett, melynek során cserélődött a vezérmű tengely jeladó, a főtengely jeladó, a légtömegmérő, már benéztek a vezérléshez is de nem volt semmi rendellenesség. Ráadásul ha átugrott volna, vagy nem feszített volna rendesen, akkor egyszer sem indult volna be. Így ezt elvi és gyakorlati szinten is elvetettük.
Lekerült már az üzemanyag tank is, amiben cserélve lett az üzemanyag szivattyú is, valamint a csövek is át lettek fújva hogy nincsen-e bennük dugulás.
Az összes testelési pontot átnézték, mert voltak ilyen tippek is, és találtak is egy problémásat, aminek a cseréje úgy nézett ki, hogy megoldja a helyzetet így 4 héttel a felmerült jelenséget követően.
Nagy volt az öröm és a boldogság, hiszen December 23-án délután az autót elhoztam a szervizből, miután 1,5 napon át indult hidegben is melegben is. Éjjel eljöttem vele dolgozni, annyi hogy másnap délelőtt már nem tudtam vele hazamenni... A jelenség ugyanaz volt, csak forgat, de nem röffen...
 Ekkor már kellően dühös voltam mindenre, az autóra, a szervízre, de még gyakorlatilag a madarakra is...   Felmerült már bennem is az eladás ötlete, de lássuk be, ki venne olyan autót piaci áron, ami nem indul be... így el is vetettem annak ellenére, hogy már mindenki ezt szajkózta lassan a környezetemben... Valahogy mindig az volt előttem, hogy eddig nem volt semmi "látványos" problémája, így egy szavam sem lehet.
 24-én délelőtt Attila kollégám Attila barátjával beszéltünk hosszasan telefonon, aki kellően elszántnak tünt, s csak mondta és mondta és mondta, hogy olyan nincs, hogy van minden és mégsincs semmi... :)    Annak mennie kell!!!  Hozzátok ki hozzám, majd én megnézem, volt már ehhez hasonlóm, és mindig az a baj, hogy mások átugranak valami alapvető dolog felett, s nem veszik észre.
Gyorsan megvitattuk, majd el is vetettük, hogy a kollégám kivontat Miskolcról 30 km-re, mivel takony köd volt, meg hideg, ráadásul 24-e, ami pont olyan mint a Húsvét, meg mint a Halottak napja, amikor még azok is autóba ülnek, akik egyébként csak évente 2-szer vezetnek.... Jobbnak láttam nem kockáztatni,  s inkább mentővel vitettem ki, még ha anyagilag rosszabbul is jártam, de inkább ez kerüljön többe mint a lakatolás... ;)
 Attila délben már hívott, hogy az autó indul, de nem adja vissza, mert valami nem kerek vele, és mindenképpen ráakar jönni, hogy mi okozza a hibát, mert ez így nem állapot. Szétkapott rajta mindent Ő is, vizsgált, mért, lámpázott mindent amit csak tudott, már kikerült a motorvezérlő is...
25-én eljutottunk oda (mondhatni közösen), hogy indítózáskor adnak szikrát a gyertyák, de csak vagy 2-őt, majd megszűnnek valami miatt. Ha lehúzza a Delphi trafókat, majd visszarakja a régieket, akkor indítható az autó. Ha csak az egyik trafót cseréli, akkor is indítható az autó 10-ből 10-szer, bármelyik trafó legyen is cserélve. Ha az új trafó van benne, akkor többnyire nem indítható az autó. Ha a régi trafó bekerül és beindul az autó, utána már indítható az új trafókkal is gond nélkül...
 Érdekes egy dolog, nincs rá igazából magyarázat. De bevallom nem is érdekel az ettől konkrétabb hiba megállapítása, annyi érdekel csupán, hogy az autó induljon ha indítani akarom. S ha ehhez az kell, hogy az új trafókat kidobjam, akkor kidobom s visszakerülnek a régiek bele. Hogy ez most gyári hiba, öntés hiba, tekercs hiba, vagy vízér esetleg, leszarom... az is lehet hogy a Suzuki rendszere nem Like-olja a Delphi trafókat, csak a gyári Denso-kat.
Passz.
Egyelőre indul, és remélem így is marad végre, mert felidézve az elmúlt 5 hét eseményeit, a jelenség kb azután jelentkezett, hogy komplett gyújtást cseréltünk rajta. Remélem nem csak véletlen egybeesés.

Nézem egy ideje a sárga lámpákat...

...de most megelégeltem őket.
Egy ideje szinte állandósult a CHECK ENGINE jelzés az autóban, hiába szereztem be minőségi, kínai, Bluetooth-os OBD2-es hibakód olvasót-törlőt, a jelzés mindig visszatért a műszerfalra hogy az 1-es lambdaszonda magasfesztségi körén szakadás van. Tekintettel arra hogy bármi más esetleges hiba kapcsán nem fog erősebben világítani ( :) ) valamint hogy jó eséllyel a fogyasztást is befolyásolja, továbbá hogy megjavulni sem fog magától, így a csere mellett döntöttem. Rendeltünk bele egy Denso-t, gyárival megegyezőt, hogy elkerüljük az esetleges univerzális szondák okozta hibákat. A cseréhez nagyon nagy segítségünkre volt ismételten a Sila Front-Car KFT, ugyanis szerszámos és szakmai segítséggel is támogatták a beavatkozást. Ezúton is hatalmas köszönet érte! ;)
 Továbbá volt még egy sárga lámpa is a műszerfalon, az ABS ami gyakran virított. Mint azt kiderítettük a jobb hátsó tengelyen nem érzékelt a rendszer kerék forgási sebességet. Tettem egy gyenge kísérletet nem olyan régen a szenzorok megtakarítására, ám ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket sajnos. Így ezt is cserére  ítéltük. Az persze más kérdés hohy a gyári helyre nem fért be rendesen a gyári szenzor és rendesen, szó szerint reszelni kellett rajta...
De a lényeg hogy sikerült ennek a cseréje is és a hibatörlést követően egyelőre nem tértek vissza a hibajelzések a megtett 200-250 km alatt.
Olajcsere is volt, így 257.000 km-nél ez is letudva. Ismét visszatértem a Castrol Magnatec-hez, majd kiderül hogy válik be.

Laci barátomnak hatalmas köszönet a segítségért ezúton is!!!

Renoválás

 Egy ideje már együtt élünk a tudattal, mely szerint minket is utólért már az Ignises népbetegség. Ugyanakkor erre sem tudok haragudni, hiszen másoknál már az autó 3-4 éves kora körül bekövetkezett ez a probléma, nekünk sikerült ezt is feltornászni 14 évre. Ez pedig nem nevezhető rossznak egyáltalán.
 Az említett típus egyik gyenge pontja a csomagtér ajtó nyitó gombja mellett található "kapaszkodó", ami a gyakori illetve a nem megfelelő használatból fakadóan előszeretettel szokott leszakadni. Az egész egységet gyakorlatilag 4db műanyagba öntött M6-os csavar rögzíti a csomagtérajtóhoz, aminek a súlya azonban még az ajtónyitó gázteleszkópok ellenére sem elhanyagolható. És ha ezzel még párosul az emberi hanyagság is, mely szerint a nyomógomb benyomásával egy időben megejti az ember azt a bizonyos csukló csavaró mozdulatot mikor is geyidőben nyomja a gombot de már emeli az ajtót is, na akkor máris kész van az ideális esete a kapaszkodó letörésének. Ugyanis sok esetben az ajtónyitás mint olyan még nem következett be, mikor már fennáll a kézzel való emelése az ajtónak.
Száz szónak is egy a vége, hogy ez is egy olyan dolog az autón amit kellő odafigyeléssel a tervezés-kivitelezés hanyagságának ellenére sokáig meglehet őrizni, még ha az idő vasfoga sokat gyengít is rajta.
 Két évvel ezelőtti téli időszakban sikerült már megroppantani egy nem megfelelő nyitást követően, amit akkor igyekeztem megjavítani, megerősíteni egy kis házi-kendácsolással, melynek során fogjuk rá hogy "műanyag-hegesztettem". De természetesen ez sem tarthatott örökké, így bekellett szerezni egy újat a régi helyére, aminek meglepően vicces árai vannak, főleg hogy egy darab műanyagról beszélünk csupán. Az utángyártottnak darabja (ami természetesen még fényezetlen) nagyságrendileg 10.000.-Ft-tól indul.
 Bekellett látnom azt hogy ez alatt nem nagyon fogok találni, míg nem Laci barátom utánajárásának köszönhetően sikerült "jó árasítva" hozzájutnom egyhez. Ezúton is köszönet érte!
A fényezést meg már korábban elhatároztam, hogy nem viszem "mester-emberhez" újabb 10-15.000.- + anyagért...  elrobogtam hát a ROBOX-ba, ahol segítségemre tudtak lenni, és kikeverték az autó színét, majd palackba zárták. Ez persze csak nekem újdonság, mert a "Pöstiek" már régebben is újságolták ezt technikát. Minden esetre most itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam én is, mert ennyi felület miatt nem nagyon akarózott összerakni a kompresszort, így döntöttem a spray-s kivitel mellett. Hogy megéri-e vagy sem, azt döntse el mindenki maga. A spray-s kivitelben kevert szín, hozzá tartozó lakkal együtt került 5.000.-Ft-ba amihez társítottam még inkább egy műanyag alapozót is ugyanebből a fajtából 2.500.-ért.
Szilikon lemosóm még maradt a legutóbbi vásárlásból, így azzal átmosva alaposan a felületet kezdtem neki a manővernek. 
Ezt követően kapott műanyagalapozást a felület, majd száradást követően elkezdtem felhordani a színt melyet végül 3 rétegben kapott meg, és erre jött még a lakk. Majd másnap ugrottam neki az elemek cseréjének, ami igazából nem vett 15 percnél többet ígénybe, majd miután végeztem vele és maradt még idő a gyönyörködést követően is, úgy döntöttem, hogy installálom végre a tolatókamerát.
Na nem mintha nagy szükségünk lenne rá (szerencsére Edit is egyre ügyesebben tolat már), igazából csak amiatt, mert a csomag része volt a tolatókamera is amikor a fejegységet vásároltam, és "ha már megvan" alapon... Eleinte ez okozott némi fejtörést, de végül sikerült megfejtenem az internet segítségével a helyes bekötést, így most már bármilyen üzemmódban is van a fejegység, a rükverc kapcsolását követően automatikusan megjelenik a kijelzőn a tolatókamera képe, segítve ezzel a "mennyi van még mögöttem" érzés meghatározását. 
;)

Fejcsere

 Egy ideje már nem volt teljes mértékben kielégítő és felhőtlen a zenei élmény az autóban, de mivel már jó ideje nem az érdekel, hogy "milyet lök a cucc baszod ezzel a high end szettel..." így nem nagyon törtem magam annak érdekében hogy cseréljem. Gyári fejegység teljesen jó volt a hétköznapokra, igaz nem játszotta le csak az audio CD formátumot, de nagy csodát nem lehet várni egy 2004-es technikától. Azonban az is igaz, hogy egyre gyakrabban volt tapasztalható, hogy a "zenészek kapaszkodnak a kanyarban" s ugye olyankor viszont nem zenélnek, mert nincs szabad kezük... A cserére való elhatározást nagyban nehezítette az a tény is, hogy a gyári kialakítása 2 DIN méretű a középkonzolnak, ahova nem nagyon passzol az én szememnek egy 1 DIN-es méret. Ráadásul ha már új fej, akkor játsszon lehetőleg több formátumot, sőt mivel gyerek van videót is, s ha már "nagy " kijelzős, akkor lehetne benne navi is.... és szépen lassan gyűltek az elvárások, ami egy valamire is való fejegységben már kb 2-300.000-es tételre rúg alapból, amivel még nem is mondtam sokat. Ennyit azonban nem kívántam rászánni a történetre, mivel nem az autóban töltjük a legtöbb időt napi szinten.
 Elkezdtem a neten nézelődni, és az EMAG-on, MALL-on találtam olyat ami 2DIN, pofás is, megfizethető is, de vagy nem volt épp, vagy kevesebbet tudott, így kicsit elkeseredve böngészgetve jutottam el a "távol-Keletre" és szűkítettem a lehetőségek körét. Nevetséges áron lehet hozzájutni szerintem ilyen helyen űrsklóhoz is kb... :D  Sokáig nem érdekeltek az ilyen oldalak, de mikor egy hasonló tudású cucc 10%-os áron vásárolható meg akkor nem nagyon van min gondolkodni, és szerintem ilyen differenciánál az ember még kompromisszumokra is hajlandó. Forintosítva a történetet nagyságrendileg 30.000.-ért jött egy 2DIN-es cucc "Wang Lee"-tól postával és vámmal együtt (ezt nem részletezném, mert többet töltött a vámon mint az utazással a cucc...), a lényeg hogy mindennel együtt megállt 30.000.- alatt, és benne van minden amit szerettem volna. Mechanika nélküli, Win alapú, lejátszik sokféle zenei(DIS, MP3, WMA, ACC, OGG,WAV, RA, AC3 és videó(AVI, MP4, FLV, PMP, RM, RMVB, MPG) formátumot, teljes Európa szintű navi, rádió, képnézegető, USB, MicroSD, Bluetooth, távvezérlő, tolató kamera, sok csatlakozó, stb...7021G fantázia névvel ellátott cucc. Tény hogy nem egy Nakamichi, de az ára sem az, és nem tervezem hogy hangnyomás versenyeken induljak vele ahogyan eddig sem tettem   ;)
Egy illesztő keret volt csupán amit még bekellett szereznem, mert a gyári hely az nem egy szabályos téglalap forma, hanem trapéz. Ennek az ára nagyságrendileg 3.000.-Ft volt, tehát még mindig nem vészes kategória összességében. A bekötéssel nem kívántam megkeresni senkit sem, mivel pont nem fogok garancával kínlódni úgy sem még akkor sem ha az első alkalommal elfüstöl a cucc, így magam kötöttem be. Ami nem nagy ördöngősség, főleg hogy sokat igyekeztem utána olvasgatni, gyakorlatilag csak a tápvezetékeket kellett felcserélgetni az ISO csatlakozóban, mert a tengeren túl valamiért más a táp és memória, pontosabban ez a kettő van felcserélve. Kis barkácsolással és lelkesedéssel hamar bekerült a cucc a helyére, és elndult a teszt üzem, igaz a kamera felszerelés még várat kicsit magára mert idő hiányban szenvedek, de legközelebb azt is rendelünk a tengeren túlról ;)
 Összességében nem érzem kidobott pénznek, lassan 5 hónapja van használatban és nincs vele gondom, Milla élvezi ha utazás közben tudja nézni Peppa malacot vagy Mása és Medvét, vagy gyakorlatilag bármelyik bármelyik meséjét. A navigáció gond nélkül vitt le minket Szegedre a találkozóra és bárhova máshova is. Az érintőképernyő szépen reagál, a rádió is szépen szól igaz RDS nincs rajta, gyorsan olvas kártyáról és pendrive-ról is tehát nem akadozik s nem szakadozik.
Ha valaki valami hasonlón töri a fejét, annak csak ajánlani tudom, mert ennyiért nem pénz érte.

2017...2018

 Az úgy túl egyszerű lett volna valószínűleg, ha esemény nélkül zárható le a tavalyi év...
Most már magam sem tudom hogy igazából ez az eset mennyire nyúlik vissza, s valójában azt sem, hogy mi volt hamarabb, a tyúk-e, avagy a tojás.
 Karácsony másodnapján esti órákban épp hazafelé tartottunk abban a kellemes takony időben és takony ködben, mikor Miskolc határában arra lettem figyelmes, hogy sajnos nem nagyon van fékhatás mint olyan az autón. Kvázi a fékpedál hamarabb éri el a padlólemezt, mint sem hogy bármiféle lassulás érezhető lenne az autón. :( Nem voltam túl nyugodt, és boldog sem, hiszen családilag autóztunk hazafelé. De mivel kellően gyér forgalom volt az utakon, így egy kis gépészkedéssel és kellően lassan szépen hazaevickéltünk némi kézifék rásegítéssel. Jobb lehetőség hiányában elkezdtem hát az interneten böngészni a hiba kapcsán, és sorra szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy valószínűleg az ABS-kocka lesz a hiba okozója. Ettől végképp nem voltam boldog, hiszen nem olcsó tétel újonnan, a (mások által) felújítottal pedig (ahogyan a váltó esetében is) vannak fenntartásaim.
Tovább boncolgattam hát a témát az év utolsó napjaiban, felkerestem Sipi barátunkat is többek között, hogy neki mi a véleménye, ugyanis nemrégiben nála jártam ABS-hiba kapcsán szintén ötletelni. Nem voltam benne biztos, hogy a két dolog összefügg egymással, ezért voltam kíváncsi az Ő véleményére is. 
Történt ugyanis, hogy pár hete sorra dobta fel az autó az ABS-hibajelzést gyakorlatilag mindentől függetlenül, s pont ilyen random-szerűen törölte is a hibát. Azt hiszem talán az ilyen eset az ami a legvacakabbul lenyomozható, beazonosítható. Szerencsére még a Lengyelországi kirándulásunk előtt sikerült Lacival nyakon csípni a hibát és kizárni az (már akkor is felmerült) ABS-kockát. Akkor a gép azt mutatta, hogy a jobb hátsó keréknél nem érzékel valami miatt rendesen a szenzor, aminek lehet oka a fékpor általi szennyeződés a szenzoron, esetleg az ABS gyűrű fogainak eltömődése a fékportól, esetleg a gyűrű megrepedése, a szenzor vezetékének a megszakadása, a szenzor nem megfelelő távolsága a gyűrűtől, esetleg a gyűrű fogainak az állapot romlása.... tehát lehet egy pár variáció, de mindenképp a jobb hátsó keréknél keresendő majd a probléma. Tekintettel arra, hogy ekkor már felmerült az ABS-kocka probléma, igyekeztem jobban utánajárni a dolognak, aminek is az lett az eredménye, hogy rá kellett jönnöm arra tényre, mely szerint az esetlegesen felmerülő problémát Én magam okozhattam, mint felelőtlen tulajdonos. :( Több cikk és szakvélemény szerint ugyanis, a beeső (padlóig lenyomható ;) fékpedál kiváltó oka nem más mint az ABS-kocka tönkremenetele. Ez pedig amiatt következik be, hogy a tulajdonos nem cserélteti idejében (2 évente javasolt!!! a fékfolyadékot a gépjárműben.
Ugyanis a fékfolyadékok higroszkopikusak, ami azt jelenti, hogy vízmegkötő tulajdonsággal rendelkeznek. Amit érdemes tudni, hogy a fékfolyadékok olyan hidraulikus folyadékok, amelyek szerepe a fékerő továbbítása a fékpedáltól a kerekekig. Működésük lényege, hogy szinte összenyomhatatlanok, ezért a fékpedálra kifejtett erő a folyadékon keresztül minimális veszteséggel továbbítódik a kerekekig.
A fékfolyadékkal szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy magas legyen az úgynevezett száraz forráspontja.
A száraz forráspont az a forráspont, amikor a folyadék még új és nem kötött meg nedvességet a környezetéből. Minél magasabb ez az érték, annál tovább marad használható  a folyadék.
A forráspont azért kritikus a fékfolyadék esetében, ugyanis hosszan tartó nagyobb ígénybe vétel esetén felforrhat, aminek következtében gázbuborékok fejlődnek. És ezek a létrejött buborékok azonban a folyadékkal ellentétben már összenyomhatóak, és így nem képesek a kifejtett erő megfelelő továbbítására.
 Amiatt érdemes 2 évente cserélni a fékfolyadékot a gépjárművekben, mert a folyadék által megkötött pára sajnos károsítja, károsíthatja a fékrendszer szerkezeti elemeit. Korrodációt okoz, valamint leváló korrodációk a folyadékban áramolva tönkre teszik a gumitömítéseket és illesztéseket is, ami mind a fékerő rovására megy.
 Tekintettel arra, hogy a Lengyelországi turnénk során egyszer sem jelentkezett a hiba, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, úgy voltam vele, hogy majd egy nyugisabb időszakban állok neki inkább ennek a folyamatnak és egybekötöm a kompett fékrendszer felülvizsgálatával a fékfolyadék cserét. Ez a terv azonban 26-án este megborulni látszott...
 Az előzményeket, valamint a beszélgetéseket összevetve arra az elhatározásra jutottam, hogy teszünk egy próbát s megnézzük első körben majd a hátsó fékeket, hátha szerencsém lesz és csak ott lesz valami bibi, s nem pedig a kocka lesz cserés. Béci kollégámmal egy nap sort kerítettünk rá és alánézett amíg én felpumpáltam állóhelyzetben a féket. Sokat nem kellett várnunk a csodára, mert hamar láthatóvá vált, hogy a jobb hátsó keréknél távozik sajnos a folyadék valahol a fékdob alól.
Megrendeltem hát a fékmunkahengereket, s összehangoltuk Bécivel a fékcserét másnapra. (A fékdobot mindig elég macerás leszedni, de végül sikerült, és most nem kellett a fékpofákkal együtt a csapágyakat is cserélni mint legutóbb :) ) A fékdob levételével nyílvánvalóvá vált a probléma, a munkahenger dugattyúja eresztette el a folyadékot s ezáltal ugye a nyomást. Azonban hogy ez minek köszönhető az sajnos kinyomozhatatlan, minden esetre a fékpofa is oda lett, hiszen teljes mértékben elkopott meg persze fel is ázott. Hogy a fékpofa elkopása okozta-e a fékmunkahenger tönkremenetelét, vagy fordítva történt a dolog, az titok maradt előttünk is.
Minden esetre kapott új LPR munkahengereket hátra, komplett Bosch fékpofa szettet, és DOT4-es Glicosam folyadékot az autó, amiknek köszönhetően valamint természetesen Bécinek, az autó újra ott áll meg ahol a vezetője szeretné. ami azért nem egy utolsó szempont. ;)

Röviden összefoglalva a dolgokat, kedves autós társaim tessenek 2-3 évente fékfolyadékot cserélni vagy cseréltetni az autókon, mert megéri. Még mindig olcsóbb "feleslegesen" 2-3 évente 1-2 flakon folyadékot átfolyatni a rendszeren 1-1,5 óra alatt (nagyságrendileg 8-1000 Ft.- egy flakon fékfolyadék, attól függően hogy milyen besorolású és márkájú ;) , mint a fékrendszer egységeit cserélni vagy cseréltetni több ezer Ft.-ért.

Km-óra állása: 250634

Köszi Béci! Köszi Laci! Köszi VDF-ker KFT! Köszi SILA Front-Car KFT!

B.Ú.É.K!

Úgy látszik hogy ez az én keresztem...

250.000 km után megszólalt ez is...
Azonban egy szavam sem lehet, hiszen a márka társak 50-80.000 km futásteljesítményt követően értek el ugyanerre a szintre évekkel ezelőtt. Már akkoriban utánajártam a dolgoknak, mely szerint az 1.3-as Suzukik váltója sajnos valóban alul van méretezve csapágyilag erősen, és egy idő után beállnak szépen lassan. Valószínűnek tartom, hogy sokat nyerthettünk azzal, hogy igyekeztem mindig időben cserélni a hajtómű olajat ebben az autóban is.
Kb 2 hete szólt Edit, hogy 3-ban valami furcsa hangot kezd hallatni az autó, amit pár nappal később én is megtapasztalhattam, így nem volt kérdéses, hogy hamarosan szervíz. Elkezdtem hát utána járni a dolgoknak, hogy hogyan és miként lehetne orvosolni a felmerült problémát.
Autóbontóban nehezen ugyan de beszerezhető az említett váltó ~50.000 Ft körül indul.
Az interneten bogarászva pedig lehet találni valóban sok olyan hirdetést, ahol "álítólag" "felújított" váltókat adnak ~60-80.000 Ft-ért, azonban a cseredarabot kérik. Ez volt az a része a dolognak, ami nem nagyon tetszett nekem, mert szerettem volna a jól bevált sajátot megtartani mindenképpen, amiben 250.000 megtett km alatt nem nagyon volt recsegős, fogazós, félrekapcsolás...
Találtam olyan Pest környéki szervízt is, akik a délelőtt 9-kor leadott autót még aznap délután visszaadják a tulajdonosnak menetkészen ~80-95.000 Ft-ért. Az persze csak az alapos átolvasás után tünik csak fel az olvasónak, hogy valóban szépen leírják a váltó szakszerű le-szét-össze-felszerelését, de valójában itt is csak egy csereváltót kap a tulajdonos, és nem a sajátját.
Még Gyula sem nagyon értette a "vergődésemet" miután beszélgettünk a dologról, hogy miért nem veszek egy cseredarabot....
Utánajártam a hirhedt alkatrészeknek hát, hiszen egyre inkább az látszott körvonalazódni, hogy ennek a javítása bizony nem szakszervízben fog történni.
A csapágyboltban csak elkezdtem mondani, hogy milyen problémám lenne, mikor már félig össze volt készítve a pulton a szükséges csapágyak csoportja. Még a robbantott szerelési rajzra és a gyár által megadott csapágy számokra sem volt szükség a legnagyobb meglepetésemre, ami két dolgora enged következtetni: nem én tértem be először hozzájuk ezzel a problémával, illetve nagyon jó memóriával és rátermettséggel rendelkeznek. Le a kalappal előttük!
A csapágyszett egyébként 6db KOYO (Japán) csapágyból állt, valamint 3db szimmeringből és az egész értéke nem érte el a 20.000 Ft-ot. Ha jól hallottam a gyári, "minőségi", Indiai csapágy értéke is ezen a környéken van, így nem variáltam sokat a dolgon, fogtam és megvásároltam. Bízva a márkában, a minőségben, s hogy legalább ugyanennyi km-t sikerül majd megtenni vele probléma mentesen.
Ahogy közeledett a kitűzött szervíz napja, kb úgy érlelődött bennem egyre jobban a "semmikedvemhozzá" életérzés... :(
Szombaton, miután végeztem a  munkáimmal, a garázs  felé vettem az irányt, igaz nem túl lelkesen, mert a földön fekve nem a legpraktikusabb még mindig a váltó leszerelése. Azonban a lehetőségek hiányában, mondhatni ez van.
Itt jött az első igazi húzó erő, hiszen kipakolászás közben egyszer csak megjelent az egyik kollégám, barátom, megmentőm: Béci egy pár kesztyűvel a hóna alatt, aki csak ennyit mondott kb miután kiszállt az autóból: "van egy szabad 1,5-2órám, kapjuk ki a váltót..." Az a durva, hogy ezt komlyan is gondolta, mindenféle előzmény nélkül.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Nem is tétlenkedtünk tovább, bakra tettük a szekeret és nekiláttunk kiszerelni azt a tömérdek mennyiségű csavart. Nem volt nehéz így, hogy Béci jött, hiszen több ilyet látott már mint én, ráadásul "szerelő" beosztásból hamar visszaminősültem "segédmunkásnak" Béci mellett, de cseppet sem bántam hogy Ő ennyire magabiztosan ugrik bele a dolgokba. Nagyon nagy húzóerő volt számomra.
Hamar lekerült a váltó ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől az egésztől. Ráadásul közben ismét bebizonyosodott, hogy kicsi ez a Világ, hiszen Laci barátom egy barátja is ráfülelt anno a hangra, aki kb 10m megtétele után borítékolta, hogy mi lesz a baja váltónak, és felajánlotta, hogy segít benne ha úgy alakul. S mikor a nevét említettem, kiderült hogy Béci számára sem idegen a név. És amikor két barátod azt állítja, hogy nagyon jó véleménnyel van róla, az úgy gondolom hogy igen meggyőző érv egy ember mellett! ;)
Szombaton este levittem hát a Suzuki váltót a Polskival ami szintén kalandos volt kissé, de megoldottam természetesen, és nekiláttunk Adámmal. Késő estére ugyan de szét is lett borítva a váltó, és a füle sem csalt mert az a csapágyvolt a ludas amit bemondott napok előtte. Abban maradtunk vele is, mint gyakorlatilag mindenivel, hogy az ésszerűséget szem előtt tartva, ha már darabokban van a váltó, akkor cserélünk minden csapágyat, hogy ne kelljen ezt a manővert esetleg fél év múlva megismételni majd. Ráadásul mindenképp atomjaira kellett szedni a váltót a csapágytörmelékek miatt is, a mosás miatt is.
Vasárnap egy kis kommunikációs malőr következtében sajnos kicsit csúszva, de már az összeszerelés következett a tiszta váltóházba, az új csapágyakkal, az új szimmeringekkel és estére össze is állt a váltó a legnagyobb meglepetésemre.
Le is próbáltuk, szépen vesz minden fokozatot, és hang nélkül még annak ellenére is, hogy gyakorlatilag "száraz" a váltó hiszen a féltengelyek hiánya miatt nem tölthető fel olajjal, így csak annyi olaj került bele, hogy a csapágyak még véletlenül se álljanak és fussanak majd szárazon.

Hétfőn délután pedig az időnket összehangolva a kollégáimmal, barátaimmal felpattintottuk a váltót vissza a helyére a munka végeztével. Kapott 2,2 L  75W-90-es GL4/GL5 LS MANNOL hajtómű olajat, valamint egy XADO 1 STAGE váltóolaj revitalizáló adalékot, melyek természetesen ezúttal is a VDF-KER kft-nél kerültek megvásárlásra. ;)
Az azóta megtett 200-250 km után lassan kijelenthetem, hogy jó munkát végeztünk, ugyanis a váltó kb olyan mint új korában. Igaz eddig sem panaszkodhattam a váltóra, hiszen igyekeztünk mindig finoman kezelni, aminek köszönhetően eddig is nagyon pontos volt s lógás nélküli, de most egyenesen "full"-os lett! ;) Ezer köszönet érte a segítő kezeknek, barátoknak!

Fényszóró polírozás

 Született  már ugyan annak idején egy ilyen bejegyzés, most azonban gyorsított eljárásban is sikerült eljárnom a témában, ráadásul került a lámpákra a munka végeztével ezúttal egy színtelen lámpa lakk réteg is, amire annak idején nem volt lehetőségem.
Az pedig észrevehető az elmúlt 2 év alatt, hogy lakk nélkül sajnos visszamattul a felpolírozott felület az idő előrehaladtával és a fényszórók valamint az autó használatával.
 A választott, s a munka folyamán felhasznált termékek:
Turtle Wax Headlight Restorer Kit

HB Body - Lens Clear

A folyamat a már itt megismert módon zajlott, eőször alaposan megtisztítani a fényszórókat, majd szárazra törölni, a karosszéria elemeket maszkoló szalaggal lefedni, hogy ne sérüljenek a folyamat során, majd a termék hátoldalán részletesen leírtakat követve eltávolítani a bemattult felületet. Arra mindig ügyelni, hogy a polírozás közben a kezelendő felületnek nedvesnek kell lennie, valamint az egyes lépcsők között alaposan le kell mosni a fényszórókat, hogy ne maradjon rajtuk olyan már feloldott szennyeződés, amivel felületi sérüléseket okozhatunk. Majd ezt követően alapos tisztítás, védőréteg felhordása a felületre, szárazra törlés, és mehet rá a fedő réteg,  a színtelen lakk. A végeredmény magárért beszél mindenképp. ;)
 És ha már ilyen sikeresnek mondható beavatkozáson voltam túl, kicsit javítottam a karosszéria fényezésén is, amire eddig nem nagyon volt alkalmam, kedvem az évek során, pedig az itt elért eredmény megintcsak magáért beszél. Mivel a munkavégzés előtt alaposan letakarítottam az autót, így a karosszéria waxolásának is nyugodt szívvel álltam neki. A felhasznál termék a K2 termékcsaládból származik,  a K2 Color Max


 A felhasznált termékek elérhetőek boltjainkban, megrendelhetőek web-shopunkban: VDF-KER

Szezon előtti átnézés - Olajcsere

 Kicsit sikerült sajnos túlszaladni ezúttal ismét az elképzelt és tervezett olajcsere perióduson, de ez most sajnos megint így alakult. :(
Készültem már rá egy ideje, de sajnos valahogy mindig úgy jött össze a dolog, hogy ez elhalasztódott egyéb okok és munkák miatt.
Meg volt már minden szükséges hozzávaló az olajcseréhez, viszont Laci barátommal úgy határoztunk, hogy rászánunk egy délutánt a témára, s egyúttal átnézzük a fékeket is az autón, hiszen jön a nyári szezon, a jövés-menés nagyobb ilyenkor, így nem baj az ha tudjuk mire lehet számítani.
 Szombaton így is lett, rászántuk az időt, valamint magunkat is és nekiláttunk. Az olajcsere hamar megvolt, míg az utolsó csepp is lecsepegett, addig kicserélgettük a levegő valamint a pollenszűrőt, majd megkapta az új "nedűt" a motorka. Hosszas tanakodás után ezúttal az ENEOS Premium 10w-40 motorolajra esett a választás, szűrők terén megmaradtam a már megszokottnál.
 Az olajcsere után jött a fékek átnézegetése. Az elejénél kezdtük a dolgot, mert egy ideje fékezésnél megjelent már az úgynevezett "jelző" hang, amit azonban elég korainak éreztem. Hamar szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a legutóbb beszerelt fékpofák rezgő fülei valahogy hosszabbak a megszokottnál, s még félig sem elkopott állapotnál már jeleznek. Bár megvolt ugyan az új szett, valamint tudom hogy a féken sem szokás spórolni, azért valahogy úgy voltam vele, hogy a félig sem elkopott betéteket még nem venném ki s dobnám el ha nem muszáj, inkább polcra teszem az újakat s legközelebbi alkalommal még a műszaki vizsga előtt kicserélem őket egy kalap alatt a tárcsák szabályoztatásával. Így visszapakolgattuk őket, s lekaptuk a hátsó fékdobokat. Ezekkel egy kicsit mindig meggyűlik a bajom, legutóbbi alkalommal pl két csapágycsere is társult a fékpofák cseréjéhez, ugyanis megfelelő célszerszám és időhiányában félig a kocsi alá fekve csak lerugdosni tudtam a kerékkel együtt a fékdobokat miután a tengelycsonkanyákat levettem, aminek következtében a csapágyak sajnos összetörtek. :( Hiába a kocogtatás, kopácsolás, feszegetés, stb. egyszerűen annyira megfeszül a fékpofa a fékdobban még akkor is ha csak pár század milliméternyi a válla a fékdobnak, hogy egyszerűen nem enged. :(
Ezúttal kicsit több türelmet szántunk a dolognak, de főleg Laci, s így nem kellett cserélni a csapágyakat (köszönet érte ;) ), mert én már megoldottam volna ezúttal is :D Viszont a hátsó fékekkel s úgy jártunk, hogy abszolút nem volt indokolt a csere, inkább csak a tisztogatása, valamint egy kicsit a felületek megcsiszolása, és az önbeállítók kis mértékben történő visszaállítása (ez utóbbi csak amiatt, hogy a felszerelés is görsülékenyebben menjen, s ne legyen vele kínlódás. A fékdobok csere érettek lesznek azonban az biztos, mert már határon vannak a falvastagság tekintetében, tehát majd ez lesz az ami szintén egy kisebb beruházást igényel ugyanis darabáron valahol 15-25.000 Ft körül mozognak.

Motorolaj:  ENEOS Premium 10w-40
Olajszűrő:   Armafilt
Levegőszűrő:  Japan Parts
Pollenszűrő:   Japan Parts
Km-óra állása:  237411

Voltak azért események, csak idő nem.../3.

Ha az emlékeim nem csalnak, valahol tél környékén járhatunk (az elmaradások tekintetében)
Le is esett a várva várt hó, csak éppen olyan menyiségben és minőségben, hogy egy pár napra gyakorlatilag elvágott minket a külvilágtól mondhatni.
Izgalmas volt, ahogy a Miskolc - Rakacai tó távolságot (50km) szakadó hóesésben, és nagyon tré látásis és útviszonyok mellett megléepően jó, 55 perces idő alatt sikerült leautózni, de a java csak akkor következett igazán, mikor már csak vagy 250m-re voltam légvonalban a háztól. Hiába a jó téligumi, hiába a megfontolt vezetéstechnika, kb 10-edszeri nekifutásra végül az erőszak győzött mert az ésszel való hegyre feljutásnak semmi esélye sem volt, s közben sikerült még majdnem árkot is fogni... Csak ugye az a fajta ember vagyok, aki nem adja fel egy könnyen szerencsére, s így fel sem merült bennem (meg nem is nagyon lett volna hol hely), hogy az autót esetleg lent hagyom estére a főút mellett.
A történethez hozzátartozik még az is, hogy másnapra további havazást kaptunk, így ezen felbuzdulva felraktam a hóláncokat, s útnak indultam.... volna... de olyan gyatra minőségű por hó hullott, hogy gyakorlatilag a hóláncokkal sem sikerült nyernem igazából semmit sem. Azonban nem volt mese, menni kellett, s így teltek a napok még jó ideig, hogy gyakorlatilag az első s egyben egyedüli nyomvonalat mindig nekünk sikerült megrajzolnunk a házig. A változást az hozta meg mikor pár nappal később kicsit olvadásnak indult, s a por hó már tapadósabbá vált. Ekkor már megkapaszkodtak rendesen a téli gumik is. Minden esetre izgalmas volt.
 Születésnapomra Laci barátoméktól nagyon jó kis ajándékot kaptam, egy izzószettet amivel már régóta szemeztem, hogy jó lenne esetleg kipróbálni. Nekik köszönhetően most alkalmam is nyílt rá, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! Nagyon nagy különbség van izzó és izzó között, ezek azok egyelőre, amik a legjobbak számomra az Ignisben. 
 Majd eljött a tavasz, s ezzel elérkezett a gyertyacsere periódus is, mivel újabb 120000km került az autóba a legutóbbi gyertyacsere óta. Ezúttal is Iridiumos gyertyákra esett a választás, mivel legutóbb is szépen muzsikáltak, s hibát az utolsó pillanatig sem produkáltak. Gond nem volt, rendeltük, jöttek, hozták, cseréltük, s azóta is szépen ketyeg a motor. S az átlagfogyasztás visszaesett kb 8dl-t, mint annak idején is tette.
 S mivel eljött a tavasz, így eljött annak is az ideje, hogy elgondolkozzunk a nyári gumik beszerzésén, ugyanis azok tavaly kifutották magukat, s őt volt ami sajnos "kicsattant" de nem az egészségtől... Hosszas nézeődés és böngészés után amellett döntöttem, hogy 175 Ft árkülönbség miatt ezúttal nem fogok az internetről rendelgetni, hanem maradok a megszokott s már jól bevált gumiszerelő ismerősnél, Pusinál. Ő legalább ért is hozzá, van némi rálátása arra, hogy mit is lehet igazából guminak nevezni s mit nem, valamint hogy a vezetési szokásaimat ismerve milyen autógumit is ajánl. Így esett a választásunk a Barum Brillantis 2-esre, aminek az ár/érték aránya nagyon jónak mondható, megfizethető, s már guminak is nevezhető. Személy szerint ugyanis a nagyon "kínai" gumikban annyira nem hiszek, s nem bízok. Ami persze lehet hogy hülyeség...
A felnik egyikén a "futómű állítást" ;) követően kellett egy kis beavatkozást eszközölni, amit annak idején szintén Pusiék csináltak, kigörgőzték, és a leszakadt peremet felhegesztették. (Keresgéltem neten egész télen, de senki sem hirdetett 1 db gyári alufelnit, a 4 db-os szetteket meg hamar elkapkodták s valahogy nem is akarózott 40-50.000.-ért venni egy szettet) Nekem már csak annyi dolgom maradt csupán a gumizás előtt, hogy a hegesztési varratnyomokat eltüntessem a felniről ami bántotta a szemem. Szerencsére meglepően könnyen ment a dolog, felmattítottam, s némi takarást követően hozáfújtam, majd ezt követően elködöltem. Meglepően jól sikerült a történet aminek nagyon örülök, mert még nekem is keresgélni kellett a munkavégeztével, hogy hol is volt a javítás. Így felkerültek a gumik is a felnikre, s felkerültek a felnik az autóra a jó idő beálltával.
A sors iróniája persze, hogy ezt követően nem sokkal olyan lehülés jött, hogy a hegyekben 50-70 cm hó hullott Április közepén...
:O

Voltak azért események, csak idő nem...

 Régen született már bejegyzés, aminek persze valahol örül is az ember meg nem is.
Azt nem állítom, hogy ez idő alatt nem merültek fel problémák, így inkább az idő hiányára fogom a bejegyzés(ek) elmaradását.
 időrendben talán az első ami kimaradt, és lemaradt, hogy a futómű komplett felújítását követően egy sajnálatos malőrnek köszönhetően (ami mint tudjuk bárkivel megeshet aki gépjárművet vezet) lett egy klájne kicsi probléma az autó első kerekeinek összetartását és kerékdőlését valamint utánfutását illetőleg, sőt megváltoztak a bekötési pontok, valamint a karosszéria elemek vonalai is itt-ott...
Ez így utólag persze elég viccesnek is tűnhet, azonban akkor és ott nem volt túl szívderítő élmény és látvány. :( Nem voltam jelen az eseménynél, így csak találgatások vannak, hogy vélhetőleg a nem megfelelő kanyarodási ív, a sebesség, a környezetben található tárgyak  távolságának nem pontos felmérése, egy pillanatnyi figyelmetlenség esetleg ami okozhatta a problémát, s egy kis időre pihenőre kényszerítette az autót. Az ok sokáig érdekelt, azonban megfejteni nem tudtuk, s lássuk be igazából előrébb sem lennénk vele, mert nem keresünk bűnbakot. A lényeg hogy sajnos megtörtént az eset, ugyanakkor szerintem mindenki maga mögött tudhat 1-2 olyan malőrt, amin utólag már nevet (még ha kínjában is), ugyanakkor "nevelési" és/vagy tapasztalatszerzési céllal könyvelte el magában egy életre. Tehát mint tudjuk, sajnos kellenek az ilyen esetek is ahhoz, hogy megismerjük határainkat, képességeinket, rutinunkat, stb. s letörje egy kicsit a szarvunkat az esemény annyira, hogy ne legyünk annyira magabiztosak vezetési tudásunkban.
Személy szerint azt vallom, hogy ha ezt az ember észben tartja, akkor jelentős mértékben redukálhatja a sajnálatos események lehetőségét.
Röviden az eset annyi volt, hogy főútra történő kikanyarodás közben járdaszigetre kapott/hajtott a gépjármű jobb első kereke. Ami így elsőre nem is tünik vészesnek, csak itt a járdasziget nagyon szerencsétlen elrendezésű volt és ráadásul nem az az alacsony fajta. Mindezt az egész eseményt tetézte az a dolog, hogy nem sokkal előtte a gumi oldalfalát kicsípte a járdasziget, így a legkisebb tompítás nélkül vágódott neki a felni a kőnek...   a többit így talán már eltudjátok képzelni. S talán jobban érthető, vagy átértékelhető az első téves gondolat hogy milyen keveset bír az autó futóműve, ugyanis nem hiszem hogy bármely más nem terepjáró kategóriás autó jobban viselte volna az eseményt.
Edit mikor hívott, hogy baj van, mert lepadkázta a kereket és kilukadt a gumi, még csak nem is idegeskedtem, annak örültem, hogy relatíve jól vannak, biztosan csak az eset  meg az ijedtség miatt reszket a hangja s biztosan eltúlozza  kicsit...   autóba ültem s rongyoltam kifelé a helyszínre. Mondtam neki is, meg magamnak is, hogy semmi gond, hiszen ezeknek a gumiknak ez volt az utolsó szezonjuk, ilyenek miatt ne fájjon a feje, az a lényeg hogy jól vannak.
Nos... nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom mikor a helyszínre értem kicsit lehidaltam, s nekem is kiült a rémület az arcomra. De továbbra is annak örültem, hogy Ők jól vannak, az autó meg majd egyszer megjavul, vagy nem...  ez akkor és ott annyira nem izgatott, bár tény hogy kicsit sajnáltam hiszen csak belecsavartam 200.000 km-t mióta hozzám került.
Érdekes hogy megváltozik az ember (még ha autóbuzi is) felfogása, besorolása ilyen téren is, amikor már családja van.
A sors iróniája, hogy épp erre a napra béreltünk Laci barátommal egy autómentőt, mert délután terveztünk Pestre menni egy roncsért, ugyanis náluk is történt egy kis malőr ezidőtájt s az alkatrészek beszerzése így tünt a leggazdaságosabbnak ha hozunk egy komplett autót. Természetesen mikor megemlítette a túrát, igent mondtam hogy szívesen segítek, akkor még nem tudtam hogy maximálisan ki lesz használva az autómentő...
Na de vissza az Ignishez...
Helyszínre érve hamar konstatáltam, hogy eezen bizony nem fog segíteni a pótkerék felhelyezése, sőt, inkább akadály lesz ez mint sem segítség, így nem is erőltettem. Átpakoltam minden cuccot a Puntoba, az Ignist lekényszerítettem saját lábán a főútról az út mellett található parkolóba, a családot hazavittem, kipakoltunk s indultam vissza Lacihoz meg az autómentőért, hogy mielőbb indulhassunk Pestre a roncsért. A dologról tudni kell, hogy kérésünkre Baz próbálta már előző nap trélerre tenni, de sehogy nem sikerült neki. Ezt akkor úgy nem értettem teljesen, de miután felértünk s csináltunk vagy 8 próba felhúzást hamar megértettem mi lehetett a problémája Baznak is. Az autó konkrétan a vezető oldalával szerintem kb 90-nel vágódhatott egy masszív fém kandellábernek, mert kiflibe hajlott az egész. Konkrétan nem volt egyenes futásra lehetősége miközben próbáltuk a platóra felrángatni, folyton kanyarodott le a platóról. Nagyon idegtépő volt. Este volt. Fáradtak voltunk és nyűgösek már, mikor elborult az agyunk s mivel a düh meg az adrenalin mindent megold így Lacival kb "felb@sztuk" a Puma-t  a tepsire, mert olyan nincs, hogy  roncs nélkül megyünk haza. Akkor még nem sejtettük, hogy a felrakás sokkal egyszerűbb, mint a lerakás, hiszen a csörlő húzta, mi meg pakolgattuk hol az elejét, hol a hátulját a roncsnak, hogy ne akarjon lefordulni a platóról. Mikor hazaértünk, kezdett leesni a tantusz, hogy ezt leszedni még viccesebb lesz... el is csesztünk vele jó pár percet, órát, végül megint a nyers erőszak volt a kifizetődő, mert kikötöttük a diófához a roncsot, s a mentővel meg kiálltunk alóla... mindezt kb hajnali 1-2 körül asszem... :D  
Miután ez megvolt, indultunk Szendrőbe az Ignisért, hogy behozzuk Miskolcra, ahol majd valami műhelyet keresünk ahol ráncba szedődik a szekér. Fel is húztuk a platóra, be is hoztuk, estére a cégnél altattuk a szerelvényt, majd reggel innen indultam egy Laci által addigra már leszervezett helyszínre, műhelybe, ahol megígérték hogy vetnek rá egy pillantást, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Mert hogy ez is felmerült... Az autó ott maradt, csápra került s elkezdték szétbombázni...  Mi meg visszavittük az autómentőt a kölcsönzőbe. Itt jegyezném meg, amolyan "Jó tudni" jelleggel, hogy 15.000.-/nap egy autómentő +üzemanyag természetesen, s ha magadnak hozod-viszed a magadét akkor se PÁV se "pöcsömöccse" nem kell hozzá.
Teltek múltak a napok, szegény feleségem nagyon el volt kenődve, hogy nem tudunk semmit az autóról, meg nagyon bántotta is a dolog, meg azt is sejtette hogy nem 2 Ft-os beruházás lesz ennek a helyreállítási költsége...  
Arról a legkisebb sejtése sem volt, hogy a helyreállítási munkálatok már javában folytak minden nap, nekem ugye késő estébe nyúltak a napjaim mire hazaértem... ;)
Megmozgattunk minden szálat amit csak tudtunk, mert voltak alkatrészek amik csereéretté váltak az eset kapcsán hirtelen, de voltak olyan alkatrészárak , hogy volt amikkel nem volt szabad kapkodni.
A lényeg, hogy kb 8 nappal az eset után már futóműellenőrzésre vittem az autót Papp Tibi barátomhoz, hogy megtudjam vajon nyugodt szívvel ülhetünk-e majd bele nap mint nap, s nem fogja-e enni a gumit, stb. Tibi átnézte, leellenőrizte alaposan ahogyan ezt tőle már megszokhattuk, s kijelentette hogy nincs az autóval semmi baj, minden a heléyre került.
Felkerültek rá a téli kerekek, s leprakoltam vele a garázsnál, amiben megint csak Laci segített mert ugye egy seggel két lovat nem lehet... hazamentem a családhoz, mert tudtam hogy másnap dolgunk lesz a garázs környékén. 
Így is történt, másnap épp arrafelé volt dolgunk, így Edit elég értetlenkedve figyelte, hogy milyen Suzuki áll vajon a garázs előtt mert a mienk ugye oda van...   Volt nagy meglepetés, meg sírás-rívás, ezuttál már örömünkben persze, hogy az autó újra menetkész. ;) :)
Ezer köszönet a segítségért Galamb Laci barátomnak, Sípos Lacinak és műhelyének, és természetesen a VDF-nek!

Voltak azért események, csak idő nem.../2.

Mikor azt hittük már minden nagyon baba, akkor új használtautó érkezett a családba.
Amit nem szeretnék a blogba behozni már, legyen elég annyi, hogy vannak azóta bizonyos elképzeléseim, hogy mi az amit én személy szerint biztosan nem... soha... inkább a tömegközlekedés.
Szép ótó, jó ótó, sokat tud, s amikor épp jó, akkor jó, de ha nem akkor ezen matekol mindenki a szervízben hogy mi a "kóchengereskutyakurvaéletfaszavanezzelaszarral".
Az autó egy Peugeot 308; 1.6; Turbo; Benzin; amivel a benzinkútra érve a kutas cimbora azzal fogadott, hogy addig add vissza ha tényleg nem a tied, amig nem rohad le valahol alattad... Ő azt nem tudta hogy ekkor már túl voltunk egy két ilyen eseményen.
A lényeg, hogy az autó nem az enyém, nem a mienk, hanem apósom révén került a kezem alá. Külföldön vásárolt történet, amivel épp hogy hazaértek meghibásodott, s mindig mire elkészültek vele, az autó generált egy vélt vagy valós problémát, aminek köszönhetően a túlvariált "agyonkompjúterizált" autó sokszor feleslegesen védelmi üzemmódba állította magát mert attól félt hogy károsodni fog...
Azonban mivel apósnak menni kellett már vissza külföldre, így nyugodt szívvel adtam neki kölcsön az Ignist, hiszen azzal sosem szokott gond lenni, az sosem hagy cserben. Eljött a nagy nap, s az Ignis elindult Stuttgartba, majd meg is érkezett miközben a Peu megint csáposon volt...
Eltelt még vagy 2 nap, mikor is cseng a telefon, hogy az Ignis lefingott az út szélénA és B pont között féltávon. Se kép se hang.
Baromi érdekes és hihetetlen volt számomra, sőt eleinte azt hittem hogy csak az após viccel...  de mint kiderült, nem.
Egyik pillanatról a másikra leállt minden előzmény nélkül s azóta ha gyújtáson túl fordítja a kulcsot akkor minden elalszik teljesen. Mondtam is egyből neki, hogy ez bizony akksi lesz, ami nem annyira meglepő hiszen 4-5 éves körüli benne talán az akksi, de após csak állította hogy tuti nem az. Teltek a napok, ő késő estig dolgozott minden nap s kora hajnalban indult így az autóval sokáig nem tudott érdemben foglalkozni. Végül rámértek s arra jutottak hogy valóban akkumulátor baja van, így meg is rendeltek egy belevalót, ami délutánra ott is volt. Belerakták s pöcc-röff újra indult az Ignis. Örült mindenki. Én pláne, mert hát ez csak egy Suzuki, ráadásul én ezidő alatt további 2 alkalommal mentem vissza a Peuval a csáposra a szervízbe...
Azonban 2 nap után újra telefon, hogy ismét megállt a Suzi ugyanúgy. :( Akit tudtam megkérdeztem hogy szerinte vajon mi lehet a jelenség oka, mert ugye nagyon nem mindegy, hogy milyen alkatrészt állunk neki cserélni s az adott alkatrészt melyik országban szerezzük be. Voltak tippek, amiket ezúton is nagyon köszönök mindenkinek, de valójában egy olyan hiba okozta a gondot amire én álmomban sem mertem volna gondolni, az após azonban jó helyen kereste a problémát. Levette a generátort, szétkapta s hamar szembesült a ténnyel, hogy az úgynevezett "kommutátort" megette a szénkefe, de csak az egyiket. Azt viszont nagyon durván. :( 
Nem gond, azt mondta megy és rendel egyet mert csak nála ment szét. Azt most nem részletezem inkább hogy milyen ára van ennek újonnan odakint... :(  A lényeg hogy megérkezett a generátor 1-2 nap alatt, s szerelték volna fel a helyére ha hasonlított volna egymásra a két generátor...  de nem. :(
Így generátor vissza a boltba.
Azonban ezzel még mindig nem volt megoldva a helyzet ugye, sőt olyannyira nem, hogy már csak 2 napja volt a hazaindulásig az autó pedig még nem volt üzemképes, mert nem volt hozzá alkatrész. Ennél a pontnál merült fel sokadszorra már annak a lehetősége hogy kibérelek megint egy autómentőt, amin kifelé menet kiviszem a Peut, hazafelé meg behozom a Suzit  majd itthon megcsináljuk.
De utolsó előtti napo végül egy nagyon jót talált ki az após, alátétekkel kihézagolta úgy a kefetartó részt, hogy ne a kopott részbe essen a szénkefe, hanem mögé legalább 1-2 mm-rel. Ami nem tünik ugyan soknak, de remélhetőleg épp elég ahhoz, hogy haza tudjon vele jönni lábon. Nem mondom, hogy nem volt izgalom, de a lényeg hogy lábon hazajött az autó ezzel a megoldással.
Azonban ekkor már évvége volt szinte, s így ilyet hogy generátor... hát nem nagyon todott senki, a bontottat meg egyelőre nem akartam volna erőltetni ha nem életbevágó. Így vártunk, s közben azért használgattuk az autót, aminek semmi tünete nem volt.  Majd Január első hetében sikerült szert tenni egy jó árasított generátorra. A cserét sem húztam soká, épp csak annyira hogy az egyik leghidegebb napon álljak neki a cserének mert az jó... :(
Volt is vele szívás rendesen az út szélén akna nélkül a kocsi alatt gebeszkedve... de a lényeg hogy megoldottuk, s felkerült az új generátor. Azonban a régit sem dobtam el, mert ugye jó lesz az még valamire... :D
András barátomtól megtudtam, hogy ezeken a generátorokon ez az elkopott csúszógyűrű cserélhető szokott lenni s relatíve pár Ft-os tétel a generátor teljes összegével szemben.

Ami még érdekes, hogy az autó egy ideje generál egy visszatérő hibát ami kivirítja a CHECK ENGINE-t. :(
Első pár alkalommal rohantam az autóval a szervízes cimborákhoz, akik ránéztek és törölték is a hibát, valamint közölték, hogy jó eséllyel a Lambda szonda az ami megadta magát s emiatt rossz értékekkel számol. 
Ami vicces ennek kapcsán, hogy az utóbbi időben a törlést követő 100-150 km-en belül visszajött a hibakód s állandósult. Azonban após lecsavart az autóval 1200-1300 km-t hazafelé s nem gyulladt ki a CHK ENG csak miután itthon furikáztunk vele.
Ennyivel másabb lenne nálunk valóban az üzemanyag? Vagy mi lehet az oka ennek? Mert hogy nálam nem szokott ellustulni az autó az tuti... ;)
Minden esetre "Csájna Távn"-ból rendeltünk egy OBD 2-es Bluetooth-os hibakód olvasót annak ellenére, hogy sokan azt nyilatkozták róla hogy egy kalap szamócát sem ér, s nem lehet vele hibákat sem lekérdezni sem törölni. Ma délután kaptam meg, csatlakoztattam, összehangoltam a telefonnal, s már olvasta a hibát, majd törölte is.
A megfelelő szoftvert persze megkellett vásárolnom hozzá, de egy pillanatig sem aggódtam, mert épp lehet kapni abban az áruházban, ahol a hanglemezeket vagy esetleg a filmeket szoktuk.... ;)

Olajcsere

Ismételten eltelt egy olajcsere periódus. 
Pontosabban nem teljesen, de kellően közel kerültünk ahhoz, hogy inkább most cseréljem le, mint sem azt követően hogy túlszaladtunk. Ráadásul valamiért nekem nem vált be a Fuchs motorolaj, ugyanis már a szint ellenőrzések alkalmával mutatkozott, hogy ez bizony fogy. :(
Leeresztéskor kicsit meg is lepődtem, hogy a betöltött közel 4L-nyi motorolajból csupán csak szűk 3L jött le, az olajszűrővel együtt. Mindezt 8000km alatt. 
Olajfolyásra utaló jel nincs, füstölni sem füstöl szerencsére, így egyelőre passz. Minden esetre most más olaj kerül bele.
Felhasználásra került:
Motorolaj:  Mobil Super 2000 10w-40
Olajszűrő:   Armafilt
Levegőszűrő:  Japan Parts
Pollenszűrő:   Japan Parts
Km-óra állása:  220825

Futómű

 Halogatva volt már sajnos jó ideje a dolog, azonban arra is rájöttem, hogy magától nem fog rendbejönni, sőt romlani fog az állapota, így nem nagyon van mire várni. Nagyjából két évvel ezelőtt tűnt fel, hogy olyan érzésem van az autóban ülve, mint hogy ha sétálna a fara, kúszna a kanyarban az elejéhez képest. Műszaki állomásra visszatérve, majd az autót a padon alaposan meghúzgálva, igazolódni látszott az érzésem. Az épnek tűnő szilentek valójában kb 0,1 mm-t lógnak a hátsó lengőkarokban. Nincsenek elrepedezve, nincsenek elszakadva, igazából csak el vannak fáradva vélhetőleg, ezért nem is tünt fel egyszer sem, s másnak sem aki ránézett. Idővel sajnos letört a felütközésgátló gumibaba is a karosszériáról, mikor kicsit jobban berugózott... nos, nem egy versenyautó. Valamint műszaki vizsgán szólt a cimbora, hogy tudjak róla, hogy a két hátsó gátló a végét járja, igaz még mindig tud kb 27-30%-ot. S hogy csodát majd a cserétől se várjak, mert a futómű kialakítása miatt, nem lesz sosem olyan komfort érzetem benne, mint egy sokkal komolyabb nyugati autóban, s hogy az új gátlókkal is kb 45% lesz a csillapítás csupán... Így nem is voltak túl nagy reményeim.
 Azonban mégis csak Ő az elsődleges családi autónk, így lépnem kellett ebben az ügyben.
Utána néztünk a lehetőségeknek, s megrendeltük végül azt, amiről azt reméljük hogy majd beválik.
Azért ilyen érdekes és vagylagos ez a dolog, mert gyári szettet nézegetve (4 gátló+4 rugó+2 hátsó lengőkar+2 toronycsapágy) nagyságrendileg kb a 250.000.-et súrolja, amihez nem nagyon volt most kedvem. Meg ugye kérdés számomra az is, hogy vajon valóban gyáriakat kapunk-e ezért a pénzért s annak megfelelő minőséget is. Sok mindent nézegettünk, Sachsot, Monroet, Bilsteint, Nippartsot, Optimalt, Magnumot, Kayabat, de valójában egyre több olyat hallottunk, hogy a neves márkák mégsem olyan fantasztikusak, mint amennyit elkérnek értük. Ráadásul az adott neves márkák, akik betörtek anno az autóverseny piacra, az utcai széria alkatrészekben pont ugyanazt tudják nyújtani, mint bármely másik. :( Nem volt tehát egyszerű a döntés. Végül megszületett azért, s megrendeltük a lengőkarokat (igaz ezeket még valamikor februárban), ugyanis a komplett kar ára majdnem megegyezett azzal, ha csak a három szilenetet csaeréltem volna bennük. Majd megrendeltük a toronycsapágy szetteket, a Monroe spirálrugókat, a Kayaba lengéscsillapítókat, valamint a felütközésgátlókat. Nagyságrendekkel olcsóbban jöttünk így ki, azonban bízom benne, hogy tudják ugyanazt produkálni mint a gyáriak. Majd időközben kiderül.
Egyébként a rugókon hosszasan variáltam, hogy kellenek-e vagy sem, de úgy gondolom, hogy 12 év alatt kellően el lehetnek már fáradva s nincs már meg a gyári magasságuk és erejük, így inkább nem várnám meg a törésüket. Meg ha már úgy is szét kell borítani...
 Összehangoltuk Laci barátommal (igaz nagy nehezen) de össze is jött, hogy hétvégén megpróbáljuk kicserélni a dolgokat. Amiből annyi lett, hogy Szombaton délután tudtunk nekikezdeni egyéb okok miatt, így valószínűsíthető volt, hogy aznap már nem lesz kész az autó.
 A hátuljával kezdtünk (hosszas tökölés után, mert esőt ígértek, így bent akartuk csinálni a garázsban, ahol persze nem fér el a Suzi, mert a Polskikkal is kötésben tudok csak parkolni. Mivel az orra kilógott, így kiékeltem a kerekeket, de amint emeltem a hátulján, az eleje mindig kicsit megindult, s nem éreztem biztonságosnak. Végül a kinti szerelés mellett döntöttünk). Bakra emeltük, levettük a kerekeket, befújtunk mindent jó bőven csavarlazítóval had ázzon, majd nekiláttunk a csavarok lazításának. Nem volt egyszerű, maradjunk annyiban... Valami amit 12 évvel ezelőtt szereltek össze, gondolom kellő nyomatékkal, s még néha ugye vizet is kap...  Remek buli volt, főleg mikor sikerült elcsavarnom, eltépnem az M14-es futóműcsavart... nem voltam boldog az érzéstől Szombaton délután 1/2 5-kor, mert valahogy nem sok esélyt láttam ennek boltból történő pótlására. Azonban némi agyalás után, rémlett egy emlékkép, mely szerint anno sok 10.9-es futóműcsavart vásároltam különböző méretekben, így elindult a vadászat a garázsban, ami szerencsére sikerrel is járt annak ellenére hogy kb 6 éve vettem... Miután Laci leflexelte a csavar maradékát a lengőkarról, szépen lebogarásztuk róla az ABS jeladó vezetékét, valamint a kézifékkötelet, és a gátló leszerlése, valamint a rugó összehúzása után már vettük is ki a lengőkart. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Na halkan megjegyzem, hogy baromira nem volt az, s nem is ment ilyen pikk-pakk, mert kb mindennel volt egy kis szívás.
A csavarvágás természetesen megismétlődött a másik oldalon is, mert az is be volt rohadva a szilentnek a perselyébe és lehetetlen volt kiütni, sőt egyáltalán megmozdítani is. Összefelé mindent bőségesen bezsíroztunk, s úgy tettük a helyére a dolgokat. Felkerültek a felütközésgátló gumibabák is, az új lengőkarok (amikre rögzítőfuratokat kellett fúrni az ABS jeladó vezetéknek, valamint a kéziféktartónak is - ezúton is köszönet a spéci szerszámokért s eszközökért Lacinak), az új spirálrugók, valamint az új lengéscsillapítók is. Majd kb 21 óra tájban arra jutottunk, hogy most inkább nem kezdünk bele az elsők cseréjébem hanem majd inkább másnap folytatjuk.
 A hazafelé vezető úton, már nagyságrendekkel jobban viselkedett az autó mint korábban. Nem volt az a minimális kúszás érzés a kanyarokban, nem volt semmi gyanús hátulról szűrődő vészjósló hang, csak a gumiabroncsok gördülését lehetett csupán hallani. Jó érzéssel töltött el. Valamint az is jó érzés volt, hogy az autó azon az íven maradt végig a kanyarban ahova az elején tettem, csak most nem 60-al, hanem 90-el. :)
 Vártam a másnapot, valamint reméltem, hogy nem lesz eső, mert azt jósolták.
Szerencsémre, csak borongós volt a Vasárnap délelőtt, de esőt nem hozott. Így Lacival összebeszéltünk, s abban maradtunk, hogy találkozunk a garázsnál. Így is tettünk, s nagy gázzal nekiugrottunk az elejének a szétbombázásához. Bakra tettük, levettük a kerekeket, elkötöttük a toronycsapágyakat felül, közben rájöttem, hogy így nem is kell a szétszedéshez a rugóösszehúzó, mert kifordítható egyben az egység, csak alul kell lekötni a tengelycsonkról, valamint az ABS jeladót és a fékcsövet a tartóról levenni, s jöhet is ki a helyéről. Meglepő módon ez így is volt, s ment mint a karikacsapás. Az összeszerelés már izgalmasabb volt természetesen, mert mindent agyon zsíroztunk itt is, leginkább a toronycsapágyat kezdésnek. Utána jött a rugóösszehúzási móka... Nem akarok túlozni, de egy kb 650mm-es rugók kell összepréselni 280mm-re ahhoz, hogy össze tudja szerelni az ember az első futóművet- S hiába van rugóösszehúzója, amire anno beruházott a Puntó lengéscsillapító cseréinél, valahogy nem öszinte az embernek a mosolya, mikor látja hogy min megy keresztül az a szerencsétlen spirálrugó, s próbálja elképzelni hogy a rugóösszehúzónak vajon milyen erőknek kell ellenááálnia... Szóval valahogy szerettem volna mielőbb túlleni rajta, mármint az összeszerelésen. De persze mókás az első gátló, mert a rugót nem lehet annyira összehúzni, hogy rá tudd tenni a toronycsapágyat, ahhoz előbb ki kell húzni teljesen a gátlót, de mivel gázos, így nem csak csillapít hanem húz vissza is... Végül rájöttünk a megoldásra, gátló-összehúzott rugó-toronycsapágy-majd felülről egy 19-es krova amit egy Blitz fogóval fogsz meg és a krován keresztül betekersz egy hosszú M6-os csavart a gátló szárába amit majd egy másik fogóval megfogva húzol majd felfelé miközben a krovát a Blitz fogóval hajtod körbe hogy rákapjon a csavaranya a gátló szárára s majd le tudd húzni teljesen koppig...   Na ezt nem csak leírni, és elolvasni, de megvalósítani is egy élmény volt. ;) De büszkén elmondhatom, hogy készen lett, sikerült!
Persze szakműhely biztosan nem így csinálja, ha egyáltalán csinálja...
 Az első km-eken már szembetűnő volt a különbség. Ég és föld az eddigiekhez képest az autó. Stabil. Nem mocorog. Nem pattog. Nincs hajó feelingje. Nem ropog. S nem rúg el a bukkanóban sem. Van egy kellemes kis bukkanó-kombináció hazafelé tartva  a 27-esen, ahol eddig 80-kával még nem ütött fel, de 90-nél már hallható volt kicsit, azonban Milla nagyon élvezi, mert hát ugy mégiscsak egy kis pillanatnyi súlytalanságot él át az ember benne. Gyerekként meg pláne. :)
Nos, hazafelé és is átéltem a gyermekkoromat, mert jelentősen az említett sebesség felett eresztettem át az adott szakaszon az autó mivel full egyenes ez a rész, s jól belátható. Legnagyobb meglepetésemre a bukkanókon áthaladva nem volt sem hang, sem pedig ezt követő ringatózás. Egyszerűen csak egy egyszeri kirúgózás volt, az is egy csillapított kivitelben.
 Hihetetlen jó érzés, hogy ismét olyan az autó, mint évekkel korábban. Hogy stabil, hogy biztonságos, s hogy ehhez az állapothoz képest eddig milyen volt.

Képek kicsit később

Olajcsere, és kihangosító javítás

 Mintha csak tegnap cseréltem volna le a motorolajat a Suzukiban...
...pedig valójában tegnapelőtt tettem meg. ;)
Szóval megint csak eltelt egy olajcsere periódus, sőt sajnos kicsit túl is szaladt valójában, aminek annyira nem örülök, de ez most megint így jött össze. Pedig gyakorlatilag minden adott volt hozzá időben, ott volt az autó, ott volt az olaj, az olajszűrő, a levegőszűrő, és a pollenszűrő is, ott van a garázs is, jó idő is volt, időm is volt. Csak a felsoroltak közül mindig hiányzott valamelyik s nem volt teljes a történet, de végül csak sikerült összehozni ezt is.
Így 212085-ös km óra állásnál kapott:
Motorolaj: FUCHS TITAN syn mc 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
 S ha már tevékenykedtem, akkor igyekeztem más dologra is időt szakítani lehetőség szerint. Jó ideje sajnos nem tudtam használni a kihangosítót az autóban, ugyanis valamiért nem kommunikált a mikrofonon keresztül a rendszer. Idővel persze sikerült nagyjából konkrét időponthoz kötni a probléma felmerülésének az okát, így sikerült rájönnöm hogy jó eséllyel én idéztem elő a meghibásodát. Volt ugyanis annak idején egy tető antenna cserém, amikor is el kellett távolítani részben a tetőkárpitot, amihez ugye le kell szedni a belső visszapillantó tükröt, a napellenzőket, a kapaszkodókat, az ajtókédereket, s ezt követően már van annyi mozgástere az embernek, hogy némi nőgyógyászati hajlammal a szélvédő felől már be lehet hatolni egészen az antenna rögzítési pontjáig a tetőkárpit alatt... S bár az antenna csere akkoriban jól sikerült, sajnos figyelmetlenül szereltem vissza az előzőekben felsoroltakat, így sikerült az utasoldali napellenzővel jó erősen odacsavarozni a kihangosító mikrofonjának a vezetékét. Mert ugye szeretem ha jól megvan húzva minden, s nem mocorog... ;) Hamar megtaláltam mind a két helyet ahol sikerült elcsípnem a vezetéket, ahol a vezeték keresztmetszete konvergált a 0-hoz... :(
Mivel azonban nem terveztem a komplett vezetékcserét, sőt abban reménykedtem, hogy ha ilyen hiba is merül fel, akkor hátha elegendő a csavar fellazítása...   sajnos nem volt elég. Így jobb ötlet hiányában a két említett részen eltávolítottam a problémás szakaszt, s az egyik helyen összeforrasztottam, szigeteltem, és zsugorcsöveztem a tetőkárpit alatt. A másik helyen pedig egyszerűbb volt visszavágni a mikrofon hosszát, s magát a mikrofont újraforrasztani, így nem lett benne újabb toldás, ellenben a problémás rész kikerült belőle.
Szerencsére a műtét jól sikerült, működik rendesen, így mehetett vissza minden a helyére.
 Szerettem volna még a riasztót is észhez téríteni, ugyanis annak idején mikor megvásároltam az autót, Doki barátom rendelt bele egy típus-specifikus riasztró rendszert, hogy ne kelljen a vezetékeket vagdalni, csak a csatlakozókat összedugni. Valamint beszerelésre került akkor egy kiegészítő, ugrókódos kulcs rendszer is a pótkulcs miatt, ugyanis a Suzukinál csak egy nyomógombos kulcs van, a másik kulcs csak sima, mezei így nem lehet távvezérelni a központi zárat. A riasztó azonban ezen keresztül kapja az élesítési jelet. Szóval akkor ment is flottul minden vele, működött a pótkulcsos riasztás is, csak utána nem használtam vagy 8 évig azt a kulcsot, s mivel ugrókódos, így gondolom elugrabugrált... Más magyarázat nem nagyon van a dologra, ugyanis hiába cseréltem benne elemet, valamiért nem kommunikál a rendszerrel, s nem igazán sikerül rájönnöm a hiba okára. Látszólag a kulcs távvezérlője ad jelet, a kontroll LED világít rajta, azonban  nem történik semmi sem. De hiába próbálkoztam bármivel is, egyelőre nem sikerült rávennem a működésre, bámennyire is szerettem volna, ígyí itt most egy kicsit megállt a tudomány. Ha van valakinek bármilyen ötlete, szívesen meghallgatom. Egyelőre nem szeretnék riasztót cserélni benne, hiszen a napihasználatos kulccsal működik minden szépen.
?
Ja és persze kipróbáltam az egyik neppertrükköt, ami úgy látszik működik, így a műszerfal és ajtókárpit karcokat pikk-pakk el lehet távolítani, s újjávarázsolni, de erről majd egy későbbi bejegyzésben, hiszen tervezek erre rászánni némi kis időt a közeljövőben, csak legyen kicsit jobb idő. ;)

Rendszámtábla világítás upgrade

 Gondoltam ha már úgy is működik egy ideje rendesen a hátsó rendszámtábla világítása, pontosabban a hiba fel lett tárva s kijavítva, akkor akár megpróbálhatnánk nem izzókkal megvilágítani a táblát, hanem LED-ekkel, hiszen mégis csak takarékosabb s remélhetőleg hosszabb élettartamú is.
 A művelet szintén nem túl egyszerű az adott márkánál, típusnál, de nem kivitelezhetetlen. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ezeknek az izzóknak a cseréjét alapvetően nem az én kezeim méretéhez méretezték, hanem valószínűleg Yakamoto Szusimusi-éra. Aki ismeri (mármint a típust, s nem Yakamoto-t) az tudja, hogy miről is beszélek. Az izzókon van egy búra értelemszerűen, ami bajonett-záras rendszerrel záródik a foglalatokra. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi különösebb gond, ez így még rendben is lenne. De ezket az izzókat, foglalatokat, búrákat elrejtették, elhelyezték a csomagtartó nyitó, kapaszkodója alá. Ráadásul úgy, hogy nem sokat hagytak rá a búrák magasságára alapból sem, így kissé nehézkes alányúlni egy magamfajta kezű embernek, elfordítani vagy 10°-kal a búrát, majd leemelni az izzóról mindezt, s kiforgatni a fül alól, hogy ezt követően kicserélhessük az izzót.
Az egészet tetézi vélhetőleg az is, hogy én annak idején igyekeztem megelőzni a gyakori típushibát, mely szerint sokan letépik idővel ezt az említett műanyag fület a csomagtartóról amiatt mert a műanyag is elfárad, az emberek is sietnek... Szóval annak idején mikor első jeleit láttam annak, hogy bajok lesznek hamarosan vele, elvittem a cimborához aki meghegesztette műanyaggal szépen. Tény hogy akkor nem méregettünk, így lehet hogy ezalkalommal is sikerült veszítenünk néhány tizedmillimétert ebből.  Valamint az is nehezítette egy kicsit a történetet, hogy a beszerelni kívánt T10-es CAN-BUS-os LED valamivel magasabb mint elődje az "üveglábas" izzó. Így csak abban az esetben tudom cserélni, ha az említett műanyagfület vagy leszerelem, de legalább is kellő mértékben meglazítom. Nem volt más opció, így a csomagtérajtó belső burkolatát eltávolítottam (2 db kereszthornyos csavar, valamint vagy 10 db pattintó bolha), majd meglazítottam a műanyagfül rögzítési pontjait (4 db 6-os csavar), és elvégeztem a cserét, majd szépen visszaszereltem mindent a helyére.
A műtét sikerült, a paciens is jól van. ;)

Régóta halogattam már...

 Nagyon nagyon haragszom Yakamoto Szusimusi-ra, s mélységesen felháborít, hogy annak idején nem látta el kellőképpen a rábízott feladatot, hanem elmismásolta azt. Hiszen senki másnak nem róható fel az a típushiba, csak annak a személynek aki ennek felülvizsgálatával, méretezésével volt annak idején megbízva a Suzuki gyárban. Feladata annyi lehetett csupán, hogy megfelelően tervezze, méretezze az igénybevételeknek megfelelően a csomagtérajtót s annak villamos és egyéb kapcsolatait a kocsiszekrényhez. Szerintem ezen a ponton óriási nagyot füllentett a fent említett személy, ugyanis már a gépjármű 5 éves kora körül jelentkezett az a probléma, hogy nem volt 100%-os az elektromos tápellátása. Értem ezalatt, hogy nem működött megfelelően a centrál zár, a hátsó ablak fűtés, a rendszám világítás, vagy esetleg a hátsó ablaktörlő. Ugyanis az ajtó nyitogatásának köszönhetően elfáradtak a vezetékek, és szépen lassan egyesével töredezni indultak. Annak idején sikerült hamar rátalálni ezekre a problémákra, s egyszerű forrasztással úgy gondoltuk megoldható ez a probléma ha nem is véglegesen, de hosszú időre. Nem így volt. Hozzávetőlegesen 1 évet talán sikerült nyerni vele. Ami csak azért is vicces, mert ha józanul végig gondoljuk a vezető oldali ajtó 100-szor többet van használva, de talán még az utasoldali ajtók is, s szerencsére azokkal nincsen semmi gond, ott nem fáradtak el egyszer sem a vezetékek, s nem törtek el.
 Kérdezgettem annak idején a szervízben is, a VDF-nél is, de nagyságrendileg valami 15.000.- Ft körül lett volna a hátsó ajtóba kapható gyári (kvázi ugyanolyan minőségű) kábelkorbács, s valami hasonló összegért (15.000.-)  ki is cserélték volna szervízben. Nem vagyok garasosokodó természetű, de ezt így ebben a formában kicsit soknak éreztem, így inkább nem foglalkoztam vele. Gondoltam nem nagy nehézség kulccsal nyitni-záni a csomagtérajtót ha éppen szükséges, s igazából az utolsó meghibásodásnál ez volt szinte az egyetlen olyan felmerült hiba ami ennek következtében jelentkezett. Meg persze a rendszámtábla világítás. 
De persze csak nem hagyott nyugodni a dolog, s mindig ott motoszkált a fejemben a javítás mint opció. Végül rászántam magam, s gondoltam egy merészet, mely szerint ha a gyári vezetékek nem megfelelőek ide, mi lenne ha mondjuk a szilikonos, úgynevezett hangszóró vezetékek kerülnének ide felhasználásra melyek szigetelése nem annyira rideg és kemény mint a hagyományos vezetéké. Hogy igazam lesz-e vagy sem, majd az idő eldönti, minden esetre bízom benne hogy igen, hiszen hosszú éveket kibírnak egy-egy ajtó átvezetésénél. Az első ötlet szerint sarukkal láttam el egy 25 cm-es kábelkorbács darabot, gondolván arra, hogy a kemény szigetelésű vezeték részek kellően távol kerüljenek a nyitoatási vonaltól, valamint ha esetleg idővel tönkremennek ezek a szilikonos vezetékek is, akkor a sarukat széthúzva pikk-pakk cserélhető legyen a sérült rész. Azonban a szétszerelés pillanatában át kellett értékelnem ezt, mert a a hossz is soknak bizonyult (nem volt ennyi hely a karosszériában a vezetékeknek azok rögzítései miatt), valamint a saruk is jelentősen megnövelték a kábelkorbács átmérőjét. Gyorsan orvosoltam a dolgot, felére vágtam a beépítendő vezetékeket, végeiket újra lecsupaszoltam és forrasztó ónnal befuttatva előkészítettem a csatlakozáshoz őket, mind a 10 szálat. Majd vettem egy nagy levegőt, s hirtelen elcsípdestem a gyári kábelcsoportot a problémás helyen, hogy már ne legyen visszaút. :D Eltávolítottam a belső műanyagburkolatokat a környékről, hogy majd tudjak kicsit játszani a forrasztásnál, s ne az ajtó tövében kelljen forrasztgatnom majd 1-1 cm-es vezeték kiállásokkal. Laci barátomtól kaptam zsugorcsöveket, valamint egy Dremel gázforrasztót kölcsön amivel már jó ideje szemezek, de mindig úgy vagyok vele, hogy annyiszor úgy sem használom, mint amennyit kérnek érte. Most gondoltam letesztelem mert már nagyon sok jót hallottam róla tőle.
Lecsupaszoltam szépen a karosszériából kilépő vezetékek végeit is, befuttattam szintén forrasztó ónnal őket, s vágtam a zsugorcsőből is kisebb darabokat, hogy majd ezekkel fedjem, szigeteljem le a forrasztott részeket.
Valami hatodik érzék féle kapcsán gondoltam megszámolom a karosszériából kilépő, valamint a csomagtérajtóból kilépő vezetékeket. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy hogy a karosszéria oldali vezet 11-10-re a csomagtérajtó felőlivel szemben. Kvázi valahol az ajtóban visszacsúszva még lennie kell egynek. Remek... Ugyanis ahol a kábelcsoport belép az ajtóba, azt követően vagy 90 cm-t egy zárt részben tesz meg amihez sehonnan sem lehet hozzáférni semmivel sem. Végül jobb ötlet hiányában kioldottam az ajtón található patent rögzítéseket, hogy szabadabbá tudjam tenni a kábelcsoport mozgását, hátha ennek következtében előbukkan majd az elkószált vezeték is. Meg is lett szerencsére, valamint az ablakmosó szilikoncsöve is előkerült így az ajtóból, mert az szintén a vezetékekhez van rögzítve. 
Miután minden megkerült, elkezdtem a csomagtérajtó felőli oldalt összeforrasztgatni, és zsugorcsövezni, megelőzendő az esetlegesen feszültség alatt lévő vezetékek esetleges testelését. Miután mindegyikkel végeztem, beszuszakoltam őket a védőgumiba, és elkezdtem az ablakmosó csőcsatlakozását is felkutatni amit meg is leltem a C-oszlopban, így csak az ajtóhoz kellett egy csőcsatlakozást beépítenem, s a kettő közé betoldani a megfelelő hosszúságú szilikoncsövet. Csatlakoztatás előtt még ezt is beszuszakoltam a gumi átvezetőcsőbe.
Majd jött a jó móka, ahol is az eddig 11 féle színjelölésű vezetékcsoport közé megfelelő sorrendben kellett becsatlakoztatni az összesen két féle színjelölésű szilikonvezetékeket...   asszem itt szembesültem vele, hogy ezt a részét talán nem gondoltam kellően alaposan végig. 
De nem volt para, mert van ám nekem digitális multiméteren, gondoltam majd szépen kizümmögtetem a szilikonos vezeték egyik végét, valamint a csomagtérajtó csatlakozóinak másik végét. Ezt hamar fel is adtam miután az első vezeték 3 helyen zümmögött vissza annak ellenére, hogy elvileg nem test volt. Így némi fejvakarást követően maradt a józan paraszti ész, és óvatosan meghúzgálva egyesével a már összeforrasztott vezetékeket figyeltem hogy mely színjelőlésű mozdul meg az ajtóban, s forrasztottam össze az ennek megfelő színnel a karosszériánál. Jó móka volt. Főleg hogy ekkor már kezdett sötétedni is, aminek következtében egy idő után már úgy láttam minden mozog, nem csak a vezetékek...
 Minden esetre végül sikerült összeforrasztanom elvileg minden megfelelő színűt a megfelelő színű vezetékkel, s izgatottan kezdtem összeszerelni a csomagteret, meg minden eltávolított burkolatot, visszaállítani az eredeti állapotot, hogy  kipróbálhassam élesben mit is csináltam az eltelt 5,5 óra alatt.
Szerencsére minden megfelelően működött a beavatkozást követően, így elégedett voltam/vagyok az elvégzett munkával, s ismét használni tudjuk az alapvető kényelmi szolgáltatásokat a Suzukiban, van ismét rendszám tábla világítás, hátsó ablaktörlés, hátsó ablakmosás, hátsó ablak fűtés, és centrálzár működés is.
Nem egy nagy munka, de közben sokszor eszembejutott azért, hogy nem hiába halogattam én ezt hosszú időn keresztül, hiszen közben nem mindig volt meg az a "haladok a dologgal" típusú érzésem, ahogyan a "lesz ebből egyszer valami" típusú érzésem sem. De végül csak összeállt a történet megfelelően.

Hátsó fék

 A napokban egyre furcsább lett az indulás az autóval, sikerült elég hamar rájönni arra, hogy a hátsó fékkel van némi probléma, annak ellenére, hogy nem húzgálom a kéziféket feleslegesen csak rögzítésre használom, bizony ott lett valami gebasz. Télen már érezhető volt a jelenség egyszer-egyszer, de akkor a nagy hidegnek tudtam be a dolgot s annak hogy befagyott biztosan a kézifék bowden.
Lássuk be, 11-12 éves gyári alkatrészről beszélünk, így talán nem olyan nagy meglepetés ez, hogy csere érett lett a rendszer ezen része. A VDF-nél utánakérdeztünk mindennek, hogy a szerelés alkalmával majd ne érjen meglepetés minket, ha esetleg hirtelen kell beszerezni valamit. 
Pénteken végül olyan szinten beszorult a fék a bal hátsó tengelyen, hogy gyakorlatilag hazafelé haladva már nem volt értelme 3-fokozattól fentebb kapcsolni, mert az már csak kínlódás volt s nem haladás...  Gyakorlatilag szinte teljesen megállt, megfogta valami, mire hazaértem vele teljesen felforrósodott, sistergett amikor nedvesség érte. :( Túl sok jóra nem számítottam ekkor már. Beszereztem gyorsban a hátsó fékpofákat, a kézifékköteleket, mert elsőkörben ezekre tippeltem, ugyanis az feltünt, hogy a kézifékkar szinte ellenállás nélkül felhúzható, kvázi nem feszít semmit sem szinte.
 Laci barátommal neki is ugrottunk ismét féket szerelni szombaton, mint egy héttel ezelőtt, csak most nem a Polskin, hanem a Suzukin.
Bakra tettük a bal hátsó részt, levettük a kereket, ami kézzel nem nagyon volt körbeforgatható. :( Levettük a tengelycsonk anyát, s próbáltuk levenni a fékdobot. Nem nagyon ment, konkrétan nagyon nagyon nem. Megfelelő méretű csapágylehúzó hiányában, a nyers erő és a drasztikus behatás mellett szólt az érvem, feltettük vissza a kereket, s elkezdtem a belső oldalról lerugdosni az egészet. Nem túl hamar, de megadta magát, ugyanis a pofák is feszítették a dobot a kézifék bowden feszítettsége miatt, amit hiába kötöttem ki az utastérben, semmit sem változott a lazasága. A drasztikus behatás miatt azonban sikerült lenullázni a fékpofákat, a ferrodol rétegek letörtek a feszülés miatt. Sebaj, mennek majd fel újak úgy is, ez legyen a legkisebb baj, de az agyban található csapágy is széttört a jobb lábamnak köszönhetően. :D  
Kb ekkor szakadt el a cérna, s lett az SOS szerelésből inkább alapos szervíz, s döntöttem el hogy akkor a jobb oldalt is atomjaira szedjük, csapágyat cserélünk, pofákat cserélünk, dobot szabályoztatunk, bowdent cserélünk, egy szóval mindent. Szombaton... délben...    Kicsit merész elhatározás volt, de Veres András barátom volt ezúttal a megmentő szintén, ugyanis nem találtunk sehol sem olyan embert aki hajlandó lenne szombaton délután fékdobot szabályozni. Neki volt erre kapcsolata, így megbeszéltük, hogy amint letudjuk szedni a jobb oldalt is, útnak indulunk az esztergályoshoz. Természetesen a jobb oldalival még nagyobb szívás volt, mert nem adta egy könnyen magát, kellően kifárasztott minket mire levarázsoltuk egy kölcsönkért "hokizóval" (kerékagyra csavarozható fém, mely merőlege irányban egy tengellyel van ellátva, ezen egy mozgatható súly mely a végén nagyot koppan s ezzen feszíti szépen fokozatosan lefelé a kívánt alkatrészt - biztosan van megfelelő neve is: CSÚSZÓKALAPÁCSOS CSAPÁGYLEHÚZÓ ;) Szóval végül ezzel a célszerszámmal sikerült lerángatni a hátsó fékdobot a jobb oldalon. Elmentünk Andráshoz, elvittük esztergályoshoz a fékdobokat, beszereztünk közben hátsó hátsócsapágyakat SKF-et, és NTN-t, KOYO-t és KANACO-t komplett szettben inkább, ami minden gyártónál mást jelent. Egyiknél csak csapágyat, másiknál seeger gyűrűt is, harmadiknál tengelycsonk anyát is.
Miután minden meglett, visszatértünk, a régi fékpofákat ledobáltuk, a bowdent kikötöttük, a fékalaplapot portalanítottuk, az utánállítót visszaállítottuk, hogy fel tudjuk tenni az új fékpofákat majd.
Továbbra is fent tartom azt az állításom, hogy a Polski Fiat 126 fékrendszere a maga egyszerűsége miatt a legjobb a világon, mert  a Suzukin Ignisen pl nincsenek fékpofa rögzítő és tartó tüskék, visszahúzó rugók csak egy Omega tartó rugó, gyakorlatilag minden alkatrész a másikat tartja, ami kellően meg tud szívatni az összeszerelésnél mert valami mindig lehullik az utolsó pillanatban az egészről...   De végül sikerült megoldanunk szerencsére, felkerültek az új fékpofák, beállítottuk az utánállítót, beköttük a bowdeneket, feltettük a fékdobokat, rögzítettük a tengelycsonk anyákat, Laci alulról bevezette a bowdeneket, én meg bekötöttem a helyükre az utastérben, s gyakorlatilag készen is voltunk, már csak a kerekek felszerelése, valamint a romeltakarítás volt hátra, s este úgy 8 körül végeztünk is az egésszel...   Egyikünk sem gondolta hogy eddig el fog tartani a történet. :)
 Hatalmas köszönet Lacinak a segítségért, a VDF-nek az alkatrészekért, Andrásnak a megmentésért, a feleségeknek meg a türelemért. ;)

Nagyot koppan, azután elhallgat...

 Hosszas gondolkodás után, végül erről az eseményről is készítek egy kis feljegyzést, hiszen ez is csak megtörtént annak ellenére hogy nem nagyon volt tervben, nem nagyon szerettem volna. Mostanra azonban az ügy is lezárult már.
 Történt egyszer ugyanis, hogy egy nyár végi napon hazafelé autóztam a Rakacai tóról Miskolc irányába, a megszokott úton, kényelmes tempóban hiszen nem siettem sehova sem, tőkéletes látási viszonyok mellett, és tökéletes útviszonyok mellett, s egyszer csak a semmiből előttem termett a kiskorú R. A. Torontói születésű magyar állampolgár egy kerékpáron...   kb esélyem sem volt, így kicsit átrendeződtek a járművek vonalai... :(   Jaja, konkrétan eltrafáltam a kis srácot kerékpárral együtt, annak ellenére hogy mindent elkövettem az elkerülés érdekében.
Nem mondom, hogy nem jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...   de többek között sok minden lepergett a szemem előtt abban a pár pillanatban.  Elég szerencsétlen dolgok játszottak közre, s elég szerencsések is egyben.
Szerencsés volt az esetben, hogy abszolűt nem siettem sehova, teljesen normális tempóban (40-45 km/h) haladtam át Szendrő településen, mikor is egy főút mellett parkoló kisteherautóhoz közeledtem, elkezdtem kissé bentebb húzódni a felező vonalhoz - talán ez volt egy fontos momentum a szerencsés helyzetnek - mikor is kb 1-1,2 m-en belül a parkoló autó takarásából kivágódott a fentebb említett személy egy kerékpár nyergében, és észnélküli tempóban igyekezett átjutni az úttest túloldalára...    Peche volt, mert nem sikerült neki még a felező vonalig sem eljutnia sértetlenül, ott pedig némi külső kölcsönhatás következtében irányt és sebességet is változtatott valamint a kerékpártól eltérő röppályát járt be.   Nagyot koppant azután, majd elhallgatott....
A kisteherautó takarásában egy kocsma volt , ahonnan a szemközt található utcába szeretett volna vélhetőleg kerékpározni a kis srác, azonban ennek veszélytelenségéről semmilyen mértékben nem győződött meg, s felelőtlenül hajtott az úttestre, főútra. Felnőtt felügyelete nélkül, világító berendezések nélkül, de leginkább veszélyérzet ésész nélkül. Tekintettel arra, hogy teljes mértékben féktávon belül lépett az úttestre, valamint egy gépjármű teljes takarásából (annak farától kb 40-50 cm-re), az ütközés elkerülhetetlen volt, még annak ellenére is, hogy a felező vonalhoz húzódva haladtam számítva az esetlegesen felbukkanó váratlan eseményekre (igaz nem pont arra, hogy nyél gázon kijön elém valaki...), vészfékeztem amint megláttam a felbukkanó valamit az autó takarásából, s közben elkezdtem áthúzódni a szemközti sávba is.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy kocsma előtt történt az esemény.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy épp segélyosztási időszak volt.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy délután 3 óra ellenére volt némi véralkoholszint a vérükben a kocsmában ülőknek.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy épp jól fésült voltam s a homlokom a seggemig ért.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy volt köztünk némi színárnyalatnyi különbség.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy volt egyszer egy lincselés Olaszkliszkán...
Szerencse volt az esetben, hogy én jöttem akkor arra s nem pedig a mögöttem nem sokkal haladó nyerges vontató zúzott kövel megrakva, ugyanis ez utóbbi biztosan nem állt volna meg 0,5 m-en belül.
Szerencse volt az esetben, hogy minimális volt az ütközés így nem repült nagyot, s így sem az ütközés, sem a becsapódás nem viselte meg nagyon.
Szerencse volt az esetben, hogy gyors helyzetfelismerést követően akadt az autóban 8 cm alatti pengehosszúság, valamint teleszkópos fém elemlámpa is, ha ne adj isten szükség lenne rá - de nem volt.
Szerencse volt az esetben, hogy a tőlem nagyobb darab kiérkező kocsma vendégek trágár szitkozódásuk végére nem az én nevemet hanem a kis srácét tették oda, s engem gyakorlatilag nyugtattak, hogy látták nem én voltam a hibás. Ez azért sokat segített a hangulaton.
 A lényeg hogy megúsztuk kisebb sérülésekkel, nem alakult ki lincshangulat, nem volt ellenséges senki sem, a kis srác hamar felpattant és rögtön a vasért nyúlt pontosabban a kerékpárért, de mivel bicegett kissé, és a szemöldöke is felrepedt, így fel sem merült bennem hogy ne hívjak rendőrt. 112-őt értesítve az esetről, burkoltan igyekeztem a tudomásukra hozni a színárnyalatbeli különbségeket, az eseményt, annak súlyos és kevésbé súlyos mivoltát, hogy kocsma előtt vagyunk, hogy főúton vagyunk, stb. Hamar meg is érkeztek a mentősök, majd pár pillanattal később az első rendőrségi csoport is. Majd a második s a harmadik is. 
Lehelyszíneltek alaposan, közben forgalmat tereltek, közben a mentő elvitte a sérültet, közben még többen és többen lettek az út szélén... 
Dúrván 1,5-2 óra telt így talán el, mire lezajlott az egész herce hurca, maje mehettünk a Rendőrkapitányságra kihallgatásra, tanuvallomásra...
 Kihagytam volna a történetet szívesen, de valószínűleg ez volt megírva. Örülök annak, hogy minimális sérülésekkel sikerült mindenkinek megúsznia az eseményeket, hogy nem történt nagyobb baj.
 Az autón lett némi sérülés, amit ugye polgári peres úton legfeljebb....   szóval hagyjuk, mert elég esélytelennek érzem a dolgot. De ezt mondtam a rendőrnek is, hogy szerintem minden vagyonukat Állami Kötvényekbe fektethették, ami biztosan hosszú lekötésen van.
Lett egy kis sérülés a lökhárítón, a rendszámtáblán (mégsem hagytam el -  pedig ugyanúgy van rögzítve), valamint a gépháztetőn egy kisebb horpadás a buksijától.  A rendszámtáblát gyakorlatilag a helyszínen megoldottam, a lökhárítót a garázsnál lepolíroztam, egyedül a horpadással nem tudtam egyelőre mit kezdeni, mert nem sík hanem domború felületen van, ráadásul merevítő van mögötte, így ezt jó eséllyel nem fogom tudni megoldani garázs körülmények között, de sezrencsére nincsen nagyobb baj.
 Az ügyet közben pedig lezárták, a kiskorú ellen indított eljárást büntethetőség hiányában pedig megszüntették.

Olajcsere

 Kicsit elmaradtam mostanság a blogolással, pedig történések mindig vannak, csak időből jut picit kevesebb, hogy ezeket rögzítsem a blogon.
 Eltelt egy újabb olajcsere periódus, sőt egypicivel túl is szaladtunk, mert kikssé figyelmetlen voltam, de többek között ezért is nagyon jó dolog a blog írás, valamint az okostelefon, mert így rögtön utána tudtam nézni annak, hogy mikor is esedékes az olajcsere.
 Mikor máskor is tettem volna ezt, ha nem épp a nyaralásra indulás reggelén, mert akkor jött meg az a bizonyos hatodik érzék...
Olaj szerencsére volt a garázsban, így csak olajszűrőt és levegőszűrőt kellett beszereznem, ami szerencsére volt az autósboltban a polcon.
Így 200411-es km óra állásnál kapott egy újabb adag Mobil Super 2000 10W-40-es olajat az autó, Armafilt szűrőkkel együtt, s remélhetőleg újabb 10.000-12.000 km-ig nem lesz velük gond.
 Hátsó futómű szilenekre, első toronycsapágyakra, valamint esetleg gátlókra kell majd egyébként lassacskán ránézni, de szerencsére egyébként minden rendben van.
:)

Fényszóró polírozás

 Tekintettel arra, hogy (Martina H)Ignis-em már nem fiatal, fényszórói pedig még gyáriak, így ők is betöltötték már 11-ik életévüket. Valamint a 11 év alatt megtettek pár km-t s mindezt szembe szélben. 
Koruknál és kivitelüknél fogva sajnos elég hamar jelentkezett a felület mattulási probléma, szinte mondhatni hogy már 4 éves korában észlelhető volt rajtuk a felületi karcok, valamint egy minimális oxid réteg, amik mostanra már jelentősen elszaporodtak és kellően lemattultak ahhoz, hogy valamit kezdeni kelljen velük.
 Utána érdeklődtem pár ismerősnél a lehetőségeknek, mind polírozásilag, mind pedig új lámpatest beszerzésileg.
Lámpatestet sikerült volna beszerezni kb 32.000.-/db áron gyári újat, vagy pedig 11.000.-/db áron utángyártott DEPO-t, esetleg 10.000./db áron TYC márkájút. Hosszas agyalás után a polírozás mellett döntöttem, s ezen a téren is elkezdtem utána érdeklődni a dolgoknak, ajánlatokban voltak barátságosak, s kevésbé barátságosak is, 4-8.000.-/db áron kaptam ajánaltokat. 
Így utána érdeklődtem annak is, hogy mi az amit én is be tudok esetleg szerezni és milyen árban, hogy esetleg magamnak megoldjam a problémát.
 Végül arra jutottunk, hogy kipróbáljuk a TURTLE WAX termékcsalád lámpa polírozó szettjét egy kis saját kiegészítéssel, s meglátjuk.
Tanácsokban nagy segítségemre volt Orosz Gyula barátom, termék beszerzésben pedig a már jól megszokott VDF-KER kft.
Kicsit félve vágtam bele a történetbe, de úgy voltam vele, hogy ha mindent összeszámolok, akkor legrosszabb esetben is "csak" 4-5.000.- Ft az ami kárba vész, csserében sikerül ilyen irányú tapasztalatot is szerezni.
 Nekem speciel bevált, úgy gondolom megérte a vesződést a dolog, hiszen kb 3 órát vett igénybe s mindezt kényelmesen.
 Amit érdemes tudni a történetről, azt most megosztom veletek én is, hiszen nekem is nagy segítség volt:
1. Alaposan meg kell tisztítani a fényszórókat a munkálatok előtt
2. Maszkoló szalaggal érdemes jó bőven ellátni a karosszériát a lámpatestek körül, hogy megóvjuk a sérülésektől.
3. Kiszerelni nem érdemes a lámápákat, mert így legalább fixen vannak rögzítve, s nem repülnek el ha géppel állsz neki
4. Vizes papírral mattítani 500-1500 ig
5. Vizes papírral finomítani 1500-2500-ig
6. Szivacskoronggal, vagy pamutronggyal polírpaszta, UV szűrős wax
7. Teljes tisztítás
8. Védőréteg

Kuplung szett csere

 Az igazat megvallva, már gyakorlatilag akkor sem volt 100%-os szerintem a kuplung, mikor évekkel ezelőtt megvásároltam az autót. Nos, azóta sem javult, sőt inkább romlott, mivel került bele pár km s kopott az elmúlt évek alatt rendesen. Komolyabban kb 2 évvel ezelőtt lepődtem meg, mikor utánfutóval kellett tolatgatnom némi súllyal megpakoltan, mert kb akkor vált érezhetővé, hogy már nem annyira fasza.
 Lengyelországi turnén is feltünt hogy vissza 3-nál előzéskor egy ideig csak a motorhang jön meg, a lendület nem annyira, így kellően időszerűnek és komplettnek tünt a probléma, tehát nem csak tárcsa kopás, hanem szerkezet gyengülés is.
 Megrendeltem tehát a VDF-KER-ben a Valeo kuplung szettet, gyorsban és jó árasíva, más opció nem is nagyon jött szóba, neve nincset, megbízhatatlant, vagy gagyit nem szerettem volna, hiszen állandó napi használatban van, s ahogyan eddig sem így ezt követően sem szeretnék meglepetéseket.
 Egyedül az volt számomra szokatlan, hogy előle van a motor és elől van a hajtás, nem úgy mint az eddigi kuplung cserék során. :)
Gábor barátommal egyeztettem időpontot, mivel van csápos emelős lehetősége, s az némiképp egyszerűbbé teszi a történetet, ugyanis úgy kezdődik hogy kerekek le, féltengelyek ki, váltó a motorról leköt, motor felköt, kábelek és kuplung bowden elköt, majd váltó le. Mindezt aknából is meg lehet oldani, de csáposon egyszerűbb az autót emelgetni, mint az autó alá ki és bemászkálni.
Csavarok bontogatása közben azért sokszor felmerült bennem, hogy aki ezt, ezeket tervezte az vajon nem csinált-e túl sok flikk-flakkot, nem biztosította-e túl a történetet, ugyanis a motort-váltót kb 15 csavar rögzíti egymáshoz míg a Polskinál ez kb 6 db-al megoldott. :D    
Csavarok nem nagyon jöttek egyszerűen, tekintettel arra, hogy az elmúlt tíz év során nem voltak megbontva, ráadásul vannak olyan helyeken is, amihez legegyszerűbben úgy lehetne hozzáférni ha mondjuk kivennénk a hűtőt, de legalább is a vízcsöveket. Na mindegy, a lényeg hogy lejött, levettük, cseréltük a szerkezetet, a lapot, valamint a nyomcsapágyat is. Mindegyikben volt még vagy pár ezer km, de nem bánom hogy nem úgy indultunk neki a télnek hogy vagy kibírja vagy nem.
 Szerelgetés közben gondoltam vessünk egy pillantást a hosszbordás szíjakra is, mivel a kezdetek kezdete óta előjött az átmeneti párás időszakban a csúszó ékszíj hangja. Nos, nagy  meglepetés nem ért, mikor láttuk, hogy kissé kopottak, de leginkább elvannak öregedve és ki vannak keményedve.
Így telefonon gyorsan odaszóltam a VDF-be, majd mentünk személyesen is, végül Jani segített rajtam és elhozta nekünk a szíjakat hogy mi addig is tudjunk haladni a szereléssel.
 Kb reggel 8-kor álltunk neki kényelmesen, délután 1/2 5 körül gurultam is ki az autóval a műhelyből. Biztosan van aki gyorsabban csinálja, nekünk ennyi időbe tellett, de elkészült s közben nem nagyon álltunk meg igazából.
 A különbség? Nos, szembetűnően másabb most, mint volt. Az új kuplunggal érezhető az, hogy valójában mindig volt egy kis csúszása az elődjének. Most határozott, dinamikus, nem gondolkodik a fokozatok között, csak megy, amikor mennie kell, így ki kellett próbálnom, hogy hol van most a vége. ;) Óra szerint 180 felett egy picivel, GPS szerint 177. ;)

Kötelező cserék

Újfent megtettünk annyi km-t, hogy időszerűvé vált az olajcsere az autóban.
Km óra állása: 185464
Motorolaj: Mobil Super 2000 10W-40
Szűrőkből a már megszokott Japan Parts.
Szerencsére nem tudok másról beszámolni az autó kapcsán.
Bár tény, hogy hamarosan szerintem kuplung csere lesz, ugyanis a Lengyel kirándulás alkalmával érezhetőbbé vált ismét a csúszása.
Túlzottan nem meglepő, hiszen lassan 200.000 km van benne és még nem volt cserélve.

Műszaki vizsga és egy kis upgrade

 Eltelt ismét két év Martina HIGNIS felett is, így aktuláis volt a műszaki vizsga. Nem vártam meg az utolsó napot vele, vittem hamarabb, hiszen lejárat előtt 30-napon belül vizsgáztatva az eredeti dátumhoz számolnak továbbra is már egy jó ideje. Különösebb problémáról nem tudtam, nem éreztem semmi jelét annak hogy esetleg valami nem stimmelne az autóval, hiszen a kopó alkatrészeket rendszerint cseréljük.
 Az autót délelőtt bevittem az ITALGAZ telepre, ahol vizsgázni szoktak az autóink többnyire és ott hagytam. Abban maradtunk, ha meg van a vizsga akkor értesítenek.  Így is volt, nem sokkal később délután csörgött a telefon, hogy az autó átvehető friss vizsgával a telephelyen, semmi probléma nem volt vele. :) Újabb két évig rendben van ez a rész is. :)

 Valamint egy ideje tervezgetem és halogatom már, hogy kiküszöbölöm az egyik olyan "hibát" az autónál, ami gyárinak mondható, s láttam már más típusnál is. Mely szerint a csomagtér világítás a plafonra került (ezzel még nem is lenne gond...), de biztos ami biztos, a kalaptartó gátolja az izzó által kibocsájtott fény csomagtartóba jutását... ellenben a kalaptartót jól megvilágítja.
Sokszor jól jött volna már ha éjjel látom mit is keresek és hol a csomagtartóban, mindezt lehetőleg úgy hogy mindkét kezem szabad és nem kell mondjuk a telefonnal világítanom. Apróságnak tünik a prbléma, de kellően bosszantó tud lenni.
Még régebben Jani rendelt LED-paneleket a netről próbaképpen, amik végül nálam kötöttek ki, teljesen ideálisnak találtam őket erre a feladatra, mivel a mostanában divatos LED-szalagokat nem akartam ragasztgatással elhelyezni egy olyan részen ahol sérülhet, szakadhat, esetleg leválhat a pakolások miatt.
A lehetőségekhez képest igyekeztem esztétikus megoldást választani, így abban maradtam hogy kibontom a komplett hátsórészt, megkeresem a megfelelő vezetékeket, süllyesztve elhelyezem a LED-paneleket az oldalsó kárpitokban, hogy ne is legyenek útban valamint hogy az utastér világítással együtt működjenek. Így ha szükséges fixen is tudom majd kapcsolni, ugyanakkor ajtónyitásra is reagálnak majd, s mivel LED-ekről van szó, így a fogyasztástól sem kell túlzottan tartanom.
A szerelési, telepítési procedúrával nem volt különösebb gondom, inkább az időjárás nehezítette egy kicsit a feladatot, mert folyamatosan szemerkélt az eső, de ha már rászántam magam a dologra, akkor megcsinálom. ;) Ha pedig már úgy is hosszabb szerelgetés, bütykölés jött szóba akkor lehúztam az üléshuzatokat és kárpittisztítóval átmostam az üléseket amíg a huzatok mosásban voltak. Volt bennük némi por lerakódás, amit nem is gondoltam volna mindaddig míg a tiszta vízben nem jelentkezett a szennyeződés. Így most az utastér is friss, tiszta, kellemes érzéssel tölti el az embert ha beül, a csomagtérben pedig éjjel is látom hogy mit és hol keresek immáron gond nélkül. ;)

Olajcsere - 175474 km - váltó és motor

Újabb periódus végéhez értünk, leginkább olajcsere periódus témában.
Tegnap rendeltem meg a komplett csomagot Lajos autójához (Suzuki Wagon R+), mikor is elgondolkodtam hogy lehet az enyémen is időszerű az olajcsere. Előkerestem gyorsan a blogból a legutolsó olajcsere bejegyzsét, s hamar szembesültem a ténnyel, hogy az Ignácom is olajcsere érett lett. 
Így összesen két komplett csomaggal (motor olaj, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, váltó olaj) valamint jelentős vásárlási kedvezménnyel, kimagasló kiszolgálással, készséges együttműködéssel, maximálisan pozitív véleménnyel távoztam a VDF KER-től ismét. ;)
Lajossal pedig nekiláttunk az időszerű munkálatoknak, s lecseréltük mind két autóban az olajakat. Az övével könnyebben, az enyémmel kissé nehezebben végeztünk, ugyanis a váltó beöntő csavarját sajnos nem sikerült eltávolítani, aminek kb 12-es furata lett volna, így némi kínlódás után amellett döntöttem, hogy a szuszogó furaton töltjük fel olajjal. Ennek azonban kb 3-4-es furata van csupán, a külső hőmérséklet pedig kb 2 fok körül volt.... Ebből már némiképp lehet arra következtetni, hogy ilyenkor mekkora a dermedt olaj áramlása egy említett átmérőjű csövön keresztül... Remek volt, de megoldottuk ezt is, csak nem 10 perc alatt, hanem vagy 1-1,5 óra alatt. :D
Motorolajból: Mobil 10w-40-es került az autókba
Hajtómű olajból: Parnalub SX 75W-90-es került az autókba
Szűrükből pedig a szintén már megszokott Japan Parts-ok

Téli Találkozó - Bakonybél

 Ritka pillanatok egyike volt, sőt ha jól emlékszem az első alkalom igazából, hogy off-topic autóval jelentem, jelentünk meg 126-os találkozón, de ez az idő is eljött. Most nem nagyon volt más ésszerű választás, hiszen 3-an indultunk útnak Miskolcról Bakonybélbe, s lássuk be nagy luxus lett volna 3 személynek 2 autóval útra kelni. Ráadásul a polskinak is, valamint Jani ladájának is van étvágya, így egyetlen ésszerű opcióként a Suzuki maradt, ahol el is férünk csomagokkal együtt, komfortos is, a gatyánkat sem zabálja le, s a hajunk sem fog bevörösödni... :) Ez utóbbi nem így alakult. :)
 Kooperáltunk Janival, valamint Geoékkal, s közösen indultunk el a találkozóra. Mezőkövesden futottunk össze, mert Geoék még beugrottak valami sokkolós nyakörvért... fura ízlésük van... meg szerintem perverzek is... :D
Sokat nem tanakodtunk végül, hogy pályázzunk-e vagy sem, hiszen a látótávolság kellően kevés volt ahhoz, hogy huzamosabb ideig 80 km/h-ás tempó felett próbáljunk autózni. Így maradt a főúton való haladás, ami némiképp ugyan hosszabb időben, de cserében ott állunk meg, ahol csak szeretnénk. Így az első megálló a már megszokott Házi Rétes bolt volt Kápolnán. :)
Budapestig szint végig takony köd volt, ha hagytam hogy jobban eltávolodjon Geo előttem haladva, akkor egyszer csak azt láttam, hogy nem látom a szürke autót. :( Szerencsére Pestre érve kezdett tisztulni az idő, relatíve hamar átkeltünk Pesten, majd haladtunk tovább Bakonybél felé. Ezen a szakaszon már szinte kristály tiszta ragyogó napsütés volt, ami meglepett, hiszen 180 km-rel keletre talpig köd van/volt. Kb hat óra alattérkeztünk meg kényelmes tempóban Bakonybélbe, ahol már voltak résztvevők, hamar sikerült elfoglalni a végleges szállás helyünket.  Kipakolásztunk, köszöngettünk, majd levonultunk megvacsoráztunk, és kezdődött a már megszokott csapatépítő tréning program. Ami mindig nagyon remek, mert van résztvevő szép számmal ezen a programon. :)  
Volt egy meghirdetett program, kihívás is, mely szerint mindneki egy kicsit másabb fazonnal igyekszik majd megjelenni a találkozón, aminek biztosan volt valami előzménye is... ;) Mi Janival azt találtuk ki hogy megváltoztatjuk a hajunk színét, én még a szakállamat is a móka kedvéért, hiszen különféle arcokkal sikerült összefutnunk a délután folyamán. Olyanoknak volt szakálluk, akiknek nem szokott, s fordítva, hajviseletből is voltak különbőzőek. Elég sokan komolyan vették a kihívást, ami így elég jó móka volt. :) Kb ilyen hangulatban indult a poharazgatás, s tartott kb hajnal háromig, mikorra már szinte mindenki kidőlt, így mi is. De előtte persze megkóstolt sok mindneki sok mindent, s elég sokan kipróbáltuk a sokkolós nyakörvet is kézben , hason, combon.... nos a 127-es végső fokozat már elég hatékony, s könnyen meggyőzi az embert is. Kutyának állítólag bőven elég a 30-as fokozat is. :D  
Csóri Janival jól kibasztak, mert átrakták a wc kilincset a kapcsolóval szemközti oldalra, így hajnalban pár percig hagytam játszani, végül megsajnáltam, mert az istennek sem sikerült azt a kombinációt összehoznia, hogy a lámpa kapcsoló fel legyen kapcsolva, és a wc ajtó is nyitva legyen. :D Jót derültem, de még is csak a bátyám, így segítettem neki, miután sikerült kinyitnia a wc ajtót, felkapcsoltam neki a villanyt. Élménye ezt követően hasonlított a 13 havi nyugdíjhoz. :D
Reggel kicsit nehezen ébredtünk, amit a vidéki levegőnek tudunk be mindannyian, megkávéztunk, megreggeliztünk, hipp hopp 11 óra körül járt már az idő, felmentünk kinyújtózkodni, mire lejöttünk alattomos módon mindenki elosont a szállásról... :D Így hédereltünk tovább, míg meg nem jöttek a többiek. Ekkor már kb inkább szalonképesek voltunk mint sem szalon spiccesek. :D
Még több jó arc társult hozzánk a szombati nap folyamán akiknek nagyon örültünk. Parasonicnak meg külön hatalmas köszönet, ugyanis olyan mennyiségű játékkal állított be beépített Piatnik-osunk, hogy az valami eszméletlen. Így egész éjjel játszottak a résztvevők, ami nagyon jól összehozta a kis csapatot, s jó ízűeket nevettünk együtt, ami valami hatalmas dolog. :) Köszönjük neki ezúton is, valamint a résztvevőknek a partnerséget! Hihetetlen jó este volt ez is. ;)
Vasárnap nem nagyon volt program, így reggelizést követően, mindenki pakolászni kezdett, s búcsúzkodtunk a többiektől, mert kb 380 km állt még előttünk ismét hazáig. A Bakony még mindig hihetetlenül gyönyörű szép, a társaság meg szerencsére még mindig teljesen idióta a szó jó értelmében. ;) Hazafelé Gyöngyösi autóztunk együtt Geóékkal, itt álltunk meg tankolni, mivel pénteki induláskor tankoltam tele az autót, így hazafelé már esedékes volt, s meglepően jó fogyasztása volt, hiszen megállt 6 literben, amivel elégedett vagyok maximálisan. Tanklolást követően elbúcsúztunk, s igyekeztem megtalálni azt az éttermet, ahova első alkalommal valamikor 7 évvel ezelőtt tértem be. Azóta nem nagyon sikerül elsőre odajutnom egyszer sem, most sem volt ez másként. Mikor már kezdtük feladni, hirtelen beugrott a helyszín, s megleltük az Éttermet. Kicsit érdekes volt a pincér ezúttal, ugyanis felajánlotta hogy ehetünk az akciós svéd asztalukról (2.000.-/ fő egyébként) a'la carte étlap áron. A dúrva az az volt, hogy ő ezt komolyan is gondolta. :D Na mindegy, végül is megvacsoráztunk, fizettünk, s távoztunk. Valamikor este 7-8 óra körül értünk haza Miskolcra emlékeim szerint.
Nagyon jó hétvégét tudhatunk a hátunk mögött, amit köszönünk mindenkinek aki csak emelt rajta. ;)
Na és persze túl estünk a nagy bejelentésen is, amire már vártunk. :)

Ignác-omnak neve napja

Ha már úgy is névnapja van, gondoltam meglepem magunkat egy kis csekélységgel.
Időszerű lett ugyanis a téli gumik cseréje, mivel idén töltötték be a 6-ik életévüket.
Az igazat megvallva, már tavaly sem voltak sajnos 100%-osak a tapadás tekintetében, s ez a mostani idényre sem lett jobb, így jobbnak láttam inkább gumikra beruházni, mint esetleg új lökhárítóra, fényezésre, stb. Tehát ha ezzel tudom csökkenteni a kockázatot, akkor ezzel csökkentem.
Megmutattam a gumis cimborának, elpanaszoltam a tapasztalataimat, ő megnézte, és közölte, hogy nem a futófelülettel van baj, pontosabban nem az a baj, hogy nincs már fuga rajta, hanem az hogy kikeményedett már a gumi, s nem kapaszkodik kellően, valamint a havat sem dobja ki, hanem magában tartja. Ez az oka annak hogy nem stabil, megcsúszik, felúszik.
Megnéztük hát gyorsan mit lehetne újítani ilyen téren, s hallgattam a javaslatára, ugyanis amik eddig fent voltak NOKIAN W típusú 165/70 R14-esek voltak, és meg voltam elégedve velük maximálisan (kb 70-72.000 km-nél kerülhettek fel), de ő ettől jobbat  javasolt. Egy másik fejlesztést, mivel ebben a méretben nem hoznak ki újat jó ideje, viszont váltóméretben szerepel, így a választás a NOKIAN WR D3-ra esett. Megrendeltük, megérkezett, felszerelték, fizettem, távoztam, s azóta ezzel használom (174215 km-nél kerültek fel).
Tapasztalataim: - Még halkabb lett az autó a gumiknak köszönhetően
                              - Ott indulok el, és állok meg vele havas úton, ahol én szeretnék
                              - Nem kell elvenni kanyarok előtt a tempót, mert nem szitál be
                              - Szépen dobja a havat menet közben
                              - Ahol a másik már felúszott a vizen, ez még stabil
 Valamint sűrű dolgom felől ma szétkaptam a csomagtartót, ugyanis alul van méretezve az Ignis az ajtónyitások számának tekintetében. Mert hogy eltörött a vezeték a csomagtér ajtó átvezetésnél, így valamikor meg kellene oldani a cseréjét, ahogyan az ablakmosó csőnek is, s ha már szét lesz kapva (mert most már tudom, hogy mi merre) lehet eszközölni fogok egy két kényelmi újítást is, de ez majd kiderül. Minden esetre ha már szétkaptam, akkor kiatakarítottam ott is, ahol eddig nem nagyon volt alkalmam.