Igazából csak mint érdekességet, gondoltam megosztom itt, ha már sok minden felkerült ide, mert előbb-utóbb ennek is hasznát veheti valaki. Az autó ezúttal nem saját, de családon belüli, mivel az édesanyámék Suzuki Wagon R+ -jükről van szó.
A hiba jelenség elég egyszerű, ugyanis valahol elkezdte folyatni az autó a hűtövízet. Azért írom, hogy valahol, mert jó ideig nem volt egyértelmű, hogy valójában honnan is, ráadásul értelemszerűen csak üzemmeleg állapotban jött elő ez a jelenség.
A szivárgás a motor és tűzfal közötti részen volt tapasztalható, és ebben a tartományban hagyott nyomott is a kocsi alatt, így itt kezdtük a kutakodást. Szavunk sem lehet mert relatíve hamar sikerült megtalálni, hogy valahonnan a szívósor alól vizesedik a motorblokk, ettől nem voltam túl boldog sem, mert nem sok reményem volt ahhoz, hogy a szívósor eltávolítása egyszerű feladat lesz egy 14 éves autónál.
 Nézegettem a motor szerkezeti rajzait, amik ugye teljes mértékben megegyeznek az Ignis-ével esetünkben, hiszen mindkét motor 1.3-as, 16 szelepes VVT motor.  Ezért is írom ezt a  kis bejegyzést, mert van pár tagtársunknak ilyen motorja az autójában.
 Igaz a neten található hibafeltáró cikkek 90%-a azzal kezd, hogy a beavatkozást bízzuk szakszervízre, de mint tudjátok, mi nem olyanok vagyunk.
Nem kell megijedni a probléma konkrét megtalálásától, feltárásától, és annak elhárításától sem.

 Biztos ami biztos alapon lerendeltünk egy szívósor tömítést, egy termosztát házat, mert termosztát gyakorlatilag kapható polcról is, ahogyan gumi vízcső is. A termosztát ház ára kicsit meglepő volt számomra a maga 25.000.- Ft-jával, de nem nagyon volt mit tenni, max vehettünk volna bele használtat, ami kb hasonló idős és állapotú a jelenlegivel, így értelme nem sok lett volna.

 Kezdésnek célszerű leengedni a hűtőfolyadékot a rendszerből, mert úgy is távozni fog a szerelés közben a jelentős része.
Majd el kell távolítani a levegőszűrő házat kompletten.
Le kell bontani a motor felső borítását, az alatta található gyertya és trafó csatlakozásokat oldani kell, valamint az injektor sor csavaros rögzítését (2db M6-os csavar fogja le a sort és tartja fixen).
Oldani kell az injektor sor benzincső csatlakozását is, valamint az összes elektormos csatlakozást is célszerű egyúttal (a hőmérsékleti jeladót, az injektorokat, a fojtószelepet s annak csőcsatlakozóit, a kartergáz csövet, a vaakum csövet, a gázbowdent)
Ezt követően a komplett vezetékelés kifordítható a motor (szemből nézve) bal oldalára, ahol semminek sincs útban így a köteget nem kell megbontani. Az üzemanyag csövet pedig ami az injektorokhoz megy, ki lehet fordítani jobbra így az sem lesz útban semminek sem a továbbiakban. Azt hogy az ijektor sort melyiken hagyod rajta, az rád van bízva, esetünkben az elektromos csatlakozók bolhakötései miatt mi balra fordítottuk ki, de ez nem oszt nem szoroz. Ha kint van, mehet tovább a móka.
A fojtószelep komplett eltávolítása következik ezután, amit 4db M8-as 12-es kulcsnyílással ellátott csavar tart a helyén
A szívósor eltávolítása a következő feladat amit  5db csavar tart a hengerfejen amiből a 2db felső sorban található tőcsavar, míg az alsó sorban lévőek csavarok s mind 12-es kulcsnyílású M8-as. Szerencsére mind az 5db csavar felülről szerelhető és eltávolítható, majd a szívósor könnyen levehető.
Ezek után már körvonalazódni fog hamar, hogy a gumicső ment-e szét, vagy a termosztát ház, mert ekkor már az egész elénk tárul. Rögzítve ezek is a blokk oldalára vannak a tűzfal felől 2db M6-os csavarral, amiket eltávolítva már csak a gumicsövek csatlakozásait kell oldani, továbbá a termosztátház 3db M6-os csavarját s komletten kivehető a kívánt részegység.
Érdemes tudni hogy a vízpumpa, valamint a termosztát gyakorlatilag egy rövid fémcsővel csatlakozik egymásba amiken 1-1 O-gyűrű van csupán tömítés gyanánt, így némi mozgatással ezek széthúzhatóak a 14 év ellenére is.
A hibás rész (esetünkben a termosztátház csöve lyukadt ki a hegesztésnél, amit az új alkatrésznél már megtudtak oldani hajtással is...) könnyedén cserélhető, majd az összeszerelés mehet a fordított sorrendben visszafelé.
Érdemes szemrevételezni az injektorok gumitömítéseit a beszerelés előtt, mert 14 alatt azért kaptak hideget-meleget bőséggel, amikenk következtében elöregedhetnek, s ha nem tartanak-tömítenek rendesen abból később lehet macera.
 S ha mindez megvan akkor fel lehet tölteni a hűtőrendszert a bekevert hűtőfolyadékkal, majd kicsit járatni s légteleníteni.

Az egész nem egy nagy ördöngősség, hiszen a komplett szétszerelés egyedül kb 25-30 perc alatt meg volt kényelmesen 1-2 cigiszünettel vegyítve, s összefele sem vett többet ígénybe.

Remélem tudtam segíteni

 Nagyon nagyon haragszom Yakamoto Szusimusi-ra, s mélységesen felháborít, hogy annak idején nem látta el kellőképpen a rábízott feladatot, hanem elmismásolta azt. Hiszen senki másnak nem róható fel az a típushiba, csak annak a személynek aki ennek felülvizsgálatával, méretezésével volt annak idején megbízva a Suzuki gyárban. Feladata annyi lehetett csupán, hogy megfelelően tervezze, méretezze az igénybevételeknek megfelelően a csomagtérajtót s annak villamos és egyéb kapcsolatait a kocsiszekrényhez. Szerintem ezen a ponton óriási nagyot füllentett a fent említett személy, ugyanis már a gépjármű 5 éves kora körül jelentkezett az a probléma, hogy nem volt 100%-os az elektromos tápellátása. Értem ezalatt, hogy nem működött megfelelően a centrál zár, a hátsó ablak fűtés, a rendszám világítás, vagy esetleg a hátsó ablaktörlő. Ugyanis az ajtó nyitogatásának köszönhetően elfáradtak a vezetékek, és szépen lassan egyesével töredezni indultak. Annak idején sikerült hamar rátalálni ezekre a problémákra, s egyszerű forrasztással úgy gondoltuk megoldható ez a probléma ha nem is véglegesen, de hosszú időre. Nem így volt. Hozzávetőlegesen 1 évet talán sikerült nyerni vele. Ami csak azért is vicces, mert ha józanul végig gondoljuk a vezető oldali ajtó 100-szor többet van használva, de talán még az utasoldali ajtók is, s szerencsére azokkal nincsen semmi gond, ott nem fáradtak el egyszer sem a vezetékek, s nem törtek el.
 Kérdezgettem annak idején a szervízben is, a VDF-nél is, de nagyságrendileg valami 15.000.- Ft körül lett volna a hátsó ajtóba kapható gyári (kvázi ugyanolyan minőségű) kábelkorbács, s valami hasonló összegért (15.000.-)  ki is cserélték volna szervízben. Nem vagyok garasosokodó természetű, de ezt így ebben a formában kicsit soknak éreztem, így inkább nem foglalkoztam vele. Gondoltam nem nagy nehézség kulccsal nyitni-záni a csomagtérajtót ha éppen szükséges, s igazából az utolsó meghibásodásnál ez volt szinte az egyetlen olyan felmerült hiba ami ennek következtében jelentkezett. Meg persze a rendszámtábla világítás. 
De persze csak nem hagyott nyugodni a dolog, s mindig ott motoszkált a fejemben a javítás mint opció. Végül rászántam magam, s gondoltam egy merészet, mely szerint ha a gyári vezetékek nem megfelelőek ide, mi lenne ha mondjuk a szilikonos, úgynevezett hangszóró vezetékek kerülnének ide felhasználásra melyek szigetelése nem annyira rideg és kemény mint a hagyományos vezetéké. Hogy igazam lesz-e vagy sem, majd az idő eldönti, minden esetre bízom benne hogy igen, hiszen hosszú éveket kibírnak egy-egy ajtó átvezetésénél. Az első ötlet szerint sarukkal láttam el egy 25 cm-es kábelkorbács darabot, gondolván arra, hogy a kemény szigetelésű vezeték részek kellően távol kerüljenek a nyitoatási vonaltól, valamint ha esetleg idővel tönkremennek ezek a szilikonos vezetékek is, akkor a sarukat széthúzva pikk-pakk cserélhető legyen a sérült rész. Azonban a szétszerelés pillanatában át kellett értékelnem ezt, mert a a hossz is soknak bizonyult (nem volt ennyi hely a karosszériában a vezetékeknek azok rögzítései miatt), valamint a saruk is jelentősen megnövelték a kábelkorbács átmérőjét. Gyorsan orvosoltam a dolgot, felére vágtam a beépítendő vezetékeket, végeiket újra lecsupaszoltam és forrasztó ónnal befuttatva előkészítettem a csatlakozáshoz őket, mind a 10 szálat. Majd vettem egy nagy levegőt, s hirtelen elcsípdestem a gyári kábelcsoportot a problémás helyen, hogy már ne legyen visszaút. Eltávolítottam a belső műanyagburkolatokat a környékről, hogy majd tudjak kicsit játszani a forrasztásnál, s ne az ajtó tövében kelljen forrasztgatnom majd 1-1 cm-es vezeték kiállásokkal. Laci barátomtól kaptam zsugorcsöveket, valamint egy Dremel gázforrasztót kölcsön amivel már jó ideje szemezek, de mindig úgy vagyok vele, hogy annyiszor úgy sem használom, mint amennyit kérnek érte. Most gondoltam letesztelem mert már nagyon sok jót hallottam róla tőle.
Lecsupaszoltam szépen a karosszériából kilépő vezetékek végeit is, befuttattam szintén forrasztó ónnal őket, s vágtam a zsugorcsőből is kisebb darabokat, hogy majd ezekkel fedjem, szigeteljem le a forrasztott részeket.
Valami hatodik érzék féle kapcsán gondoltam megszámolom a karosszériából kilépő, valamint a csomagtérajtóból kilépő vezetékeket. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy hogy a karosszéria oldali vezet 11-10-re a csomagtérajtó felőlivel szemben. Kvázi valahol az ajtóban visszacsúszva még lennie kell egynek. Remek... Ugyanis ahol a kábelcsoport belép az ajtóba, azt követően vagy 90 cm-t egy zárt részben tesz meg amihez sehonnan sem lehet hozzáférni semmivel sem. Végül jobb ötlet hiányában kioldottam az ajtón található patent rögzítéseket, hogy szabadabbá tudjam tenni a kábelcsoport mozgását, hátha ennek következtében előbukkan majd az elkószált vezeték is. Meg is lett szerencsére, valamint az ablakmosó szilikoncsöve is előkerült így az ajtóból, mert az szintén a vezetékekhez van rögzítve. 
Miután minden megkerült, elkezdtem a csomagtérajtó felőli oldalt összeforrasztgatni, és zsugorcsövezni, megelőzendő az esetlegesen feszültség alatt lévő vezetékek esetleges testelését. Miután mindegyikkel végeztem, beszuszakoltam őket a védőgumiba, és elkezdtem az ablakmosó csőcsatlakozását is felkutatni amit meg is leltem a C-oszlopban, így csak az ajtóhoz kellett egy csőcsatlakozást beépítenem, s a kettő közé betoldani a megfelelő hosszúságú szilikoncsövet. Csatlakoztatás előtt még ezt is beszuszakoltam a gumi átvezetőcsőbe.
Majd jött a jó móka, ahol is az eddig 11 féle színjelölésű vezetékcsoport közé megfelelő sorrendben kellett becsatlakoztatni az összesen két féle színjelölésű szilikonvezetékeket...   asszem itt szembesültem vele, hogy ezt a részét talán nem gondoltam kellően alaposan végig. 
De nem volt para, mert van ám nekem digitális multiméteren, gondoltam majd szépen kizümmögtetem a szilikonos vezeték egyik végét, valamint a csomagtérajtó csatlakozóinak másik végét. Ezt hamar fel is adtam miután az első vezeték 3 helyen zümmögött vissza annak ellenére, hogy elvileg nem test volt. Így némi fejvakarást követően maradt a józan paraszti ész, és óvatosan meghúzgálva egyesével a már összeforrasztott vezetékeket figyeltem hogy mely színjelőlésű mozdul meg az ajtóban, s forrasztottam össze az ennek megfelő színnel a karosszériánál. Jó móka volt. Főleg hogy ekkor már kezdett sötétedni is, aminek következtében egy idő után már úgy láttam minden mozog, nem csak a vezetékek...
 Minden esetre végül sikerült összeforrasztanom elvileg minden megfelelő színűt a megfelelő színű vezetékkel, s izgatottan kezdtem összeszerelni a csomagteret, meg minden eltávolított burkolatot, visszaállítani az eredeti állapotot, hogy  kipróbálhassam élesben mit is csináltam az eltelt 5,5 óra alatt.
Szerencsére minden megfelelően működött a beavatkozást követően, így elégedett voltam/vagyok az elvégzett munkával, s ismét használni tudjuk az alapvető kényelmi szolgáltatásokat a Suzukiban, van ismét rendszám tábla világítás, hátsó ablaktörlés, hátsó ablakmosás, hátsó ablak fűtés, és centrálzár működés is.
Nem egy nagy munka, de közben sokszor eszembejutott azért, hogy nem hiába halogattam én ezt hosszú időn keresztül, hiszen közben nem mindig volt meg az a "haladok a dologgal" típusú érzésem, ahogyan a "lesz ebből egyszer valami" típusú érzésem sem. De végül csak összeállt a történet megfelelően.

 Tekintettel arra, hogy (Martina H)Ignis-em már nem fiatal, fényszórói pedig még gyáriak, így ők is betöltötték már 11-ik életévüket. Valamint a 11 év alatt megtettek pár km-t s mindezt szembe szélben. 
Koruknál és kivitelüknél fogva sajnos elég hamar jelentkezett a felület mattulási probléma, szinte mondhatni hogy már 4 éves korában észlelhető volt rajtuk a felületi karcok, valamint egy minimális oxid réteg, amik mostanra már jelentősen elszaporodtak és kellően lemattultak ahhoz, hogy valamit kezdeni kelljen velük.
 Utána érdeklődtem pár ismerősnél a lehetőségeknek, mind polírozásilag, mind pedig új lámpatest beszerzésileg.
Lámpatestet sikerült volna beszerezni kb 32.000.-/db áron gyári újat, vagy pedig 11.000.-/db áron utángyártott DEPO-t, esetleg 10.000./db áron TYC márkájút. Hosszas agyalás után a polírozás mellett döntöttem, s ezen a téren is elkezdtem utána érdeklődni a dolgoknak, ajánlatokban voltak barátságosak, s kevésbé barátságosak is, 4-8.000.-/db áron kaptam ajánaltokat. 
Így utána érdeklődtem annak is, hogy mi az amit én is be tudok esetleg szerezni és milyen árban, hogy esetleg magamnak megoldjam a problémát.
 Végül arra jutottunk, hogy kipróbáljuk a TURTLE WAX termékcsalád lámpa polírozó szettjét egy kis saját kiegészítéssel, s meglátjuk.
Tanácsokban nagy segítségemre volt Orosz Gyula barátom, termék beszerzésben pedig a már jól megszokott VDF-KER kft.
Kicsit félve vágtam bele a történetbe, de úgy voltam vele, hogy ha mindent összeszámolok, akkor legrosszabb esetben is "csak" 4-5.000.- Ft az ami kárba vész, csserében sikerül ilyen irányú tapasztalatot is szerezni.
 Nekem speciel bevált, úgy gondolom megérte a vesződést a dolog, hiszen kb 3 órát vett igénybe s mindezt kényelmesen.
 Amit érdemes tudni a történetről, azt most megosztom veletek én is, hiszen nekem is nagy segítség volt:
1. Alaposan meg kell tisztítani a fényszórókat a munkálatok előtt
2. Maszkoló szalaggal érdemes jó bőven ellátni a karosszériát a lámpatestek körül, hogy megóvjuk a sérülésektől.
3. Kiszerelni nem érdemes a lámápákat, mert így legalább fixen vannak rögzítve, s nem repülnek el ha géppel állsz neki
4. Vizes papírral mattítani 500-1500 ig
5. Vizes papírral finomítani 1500-2500-ig
6. Szivacskoronggal, vagy pamutronggyal polírpaszta, UV szűrős wax
7. Teljes tisztítás
8. Védőréteg

 Az Ignisen is elérkezett az olajcsere periódus időszaka.
A választott olaj Castrol Magnatec 10W-40, levegő és pollenszűrő Japan Parts,
Szerencsére bajom továbbra sincs az autóval, egy rossz szavam sincsen rá, sőt emelem kalapom előtte, hogy milyen hűségesen és megbízhatóan szolgál.
 Óra állása: 163200 

Tegnap kicsit kiégettük a kipufogót az Ignisen, mert mostanában csak belvárosi közlekedés jutott neki. Volt egy kis találkozónk, beszélgetésünk Pesten, így ennek köszönhetően indultunk útnak, s ha már mentünk, elvittük jó anyámékat is magunkkal világot látni.
Így amíg mi beszélgettünk erről-arról, addig volt alkalmuk megnézni a Tropicariumot a Camponaban.
Igazából ami miatt írtam ezt a blogot, az csak annyi, hogy továbbra is elégedett vagyok a járművel, ugyanis 4 személlyel, kicsit sietősen 140-kével autópályán Miskolc-Pest-Miskolc 8,2-re jött ki a fogyasztása, amivel maximálisan elégedett vagyok. És a kipufogó is elviselhető továbbra is, még ilyen tempó mellett is, így azzal sincsenek gondok, főleg hogy nem növelte a fogyasztást sem, ellenben kellemesen húz 5-ikben 90-ről, jobban mint a gyárival.
Ha meg már Pesten jártunk, akkor kicsit csavarogtunk is Emével, Bazzal, meg Pocokkal. Köszike az idegen vezetést, meg a látnivalókat. Remélem lesz még ilyen.

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval...
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska.
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják.
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is...
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval.

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá!

Vásárlás pillanatától kezdve sajnos volt egy bántó hang, amely kormány forgatás közben jelentkezett pattogó hang formájában. Sokáig húztam halasztottam a dolgot, végül most elhatároztam, hogy ránézünk a hang okozójára, főleg hogy Suzukis, Ignises fórumon sikerült kipuhatolni, hogy mire is számíthatunk.
Ugyanis többen jelezték ezt a hibát, volt akinek már vásárlás után 8-10 hónappal jelentkezett ez a hang, azonban mai napig nem jelentették ki a sorozat hibát a gyártó(k). Gyenge kialakítása van sajnos a toronycsapágynak, ráadásul nem kellő képen zárt a toronycsapágy szimeringje, így víz kerül alá, majd a fém alátétekre rátapad a csapágy, s már nem látja el feladatát. Innentől kezdve, mivel valaminek engednie kell, a torony-szilent az ami inkább elfordulásra lesz képes sajnos, s a gumituskó fémen történő elfordulása az ami a terhelés miatt meg-meg ugrik a felületen, s adja a pattogó hangot.
Szóval nagyjából volt sejtésünk, hogy mire is számíthatunk, ha szétborítjuk, csak azt nem lehetett tudni előre, hogy megoldja-e a problémát majd a toronycsapágy pucolása, zsírzása, vagy esetleg cserés lesz az egész. Minden esetre Kedden dél körül nekiláttunk a szerviznek, kikaptuk a két első felfüggesztést, s elkezdtük atomjaira szedni. Szemmel látható volt sajnos, hogy az oxidáció miatt ebben is letapadt a csapágy a fém perselyekre, így kicsit megtisztítottuk, nagyon lezsíroztuk, s kezdtük összerakni.
És kezdődött a szopi-nyali...
Ugyanis elég érdekes az első lengéscsillapító kialakítása. Valami félig gázos, félig olajos, és miután leszedtük a tetejét, automatikusan összehúzta magát a lengéscsillapító. Ami csak azért volt vicces, mert a rugóösszehúzókat már nem tudtuk jobban összehúzni, a gátlónak meg még kellett volna minimum 12-15 cm-t nyúlnia, hogy a csavaranyát rákapathassuk. Vicces szitu volt, mivel esélytelennek tünt az összeszerelése, így megindultak a telefonálások az ismerősök felé. Szerelő hívta szerelő cimboráit, én meg a Suzukis ismerőseimet, természetesen Gyula jót mosolygott, s rémlett neki is, hogy szopizott a Swifttel anno. Többen állították, hogy jó esélyem van arra, hogy szar a gátló, mert az olajos kihúzható, a gázos, meg kitolja saját magát. Ez azonban az alsó 15 cm-en kihúzható-betolható volt erős ellenállással, a felette lévő 15 cm-en azonban csak erőlködve lehetett boldogulni, s bivaly erősen rántotta vissza magát a kiindulási helyzetbe. Tanácstalanok voltunk elég sokáig, végül kimatekoltuk a megoldást, hogyan lehetne kint tartani a gátlónak a szárát, amíg összeszereljük. Suzukiéknak meg vagy van egy speciális DRETVDFDSF / 265841*6581/dd- hez hasonló speciális szerelő szerkezetük a cseréhez, vagy kompletten cserélik a rugóstaggal. Minden esetre ugye a szár simára van köszörülve polírozva, meg kb krómozva, így nem egyszerű megfogni, mert lecsúszik róla minden. Végül kiagyaltuk, hogy a Blitz fogó képes megszorítani a tengelyt kihúzott állapotban, ha csiszolóvásznat tekerünk a tengelyre, természetesen a vásznas részével a tengely felé. Azonban a fogó túl hosszú, s sem a rugót, sem a provédőket nem lehet rátenni a fogótól. Így tovább agyaltunk, s végül az AWAB bilincs-csiszoló vászon lett a tökéletes megoldás, amit szabadalmaztatni fogunk. Mert ugye mindent rá lehet tenni a gátlóra, s összehúzás után a bilincs teljesen szétszedhető, eltávolítható. Azért nevettünk is, mert egy 30-45 perces melóból sikerült 3 órásat csinálni, de a lényeg, hogy meg lett oldva. Persze szerelőcimbora kicsit köpködött, s ígéretet tett, hogy nem fog ilyen javításokat elvállalni, vagy ha igen, akkor legyen ott a tulaj, mert a tengely rögzítése minimum két emberes feladat.
Összeszerelést követően örömmel tapasztaltuk, hogy megszűnt a ropogó, pattogó hang, tehát nem fáradtunk hiába.

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny.
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál.
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is.
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

Van, hogy az ember enged a csábításnak, s olyat tesz amit nem tervezett...  vagy esetleg később megbánja... de akkor, és ott jó az ötlet...
Jelentem, nem bántam meg, de blogolni csak holnap délután lesz időm. Addig érje be mindenki ennyivel.
UPDATE!

Szóval tudtam, hogy nem kellene képet beszúrni, mert félreértés lesz belőle de elhihetitek, hogy a többi képpel sem jártatok volna jobban.
Kezdem az elején.
Azt terveztük, hogy vasárnap meglepjük Janiékat a Balatoni nyaralásukon, ami végül részünkről meghiúsult, hiszen későn is keltünk fel, meg jöttek még délelőtti programok, így jó anyámékat összeszedve elindultunk arra. (Mutatom, arra)
Így lyukadtunk ki első körben a tervezett Balatonmáriafürdő helyett Hajdúböszörményben, ami egy nagyon csodás, szép hely, csak ajánlani tudom mindenkinek aki arra jár. Megnéztük a tájházat, a belvárost, a Bocskay teret. Engem nagyon megfogott a hely. Ekkor még úgy terveztük, hogy a következő megálló Hajdúszoboszló lesz, tartott ez egészen addig, amíg össze nem találkoztunk egy családdal akik onnan jöttek át amiatt, mert tele volt a fürdő emberrel... Így elindultunk ugyan tovább, de végül a Hortobágyon kötöttünk ki.
Tehát bármennyire is jó ötletnek tünt a Balaton, végül Hortobágy lett belőle.
Megnéztük itt is a helyi nevezetességeket, megebédeltünk a Hortobágyi Csárdában, majd tovább csavarogtunk, s elmentünk pusztakocsikázni. Összességében egy nagyon jó kis vasárnapi nap volt ez, az időjárás is nekünk kedvezett, az autó is nagyon jól viselkedett, 4 személlyel nem evett csak 5,4 l-t 100 km-en, ami bőven jó. Továbbra sincs okom panaszra a Suzuki kapcsán.
A félre értések elkerülése végett, kérem elolvasni a képek címét.