Téli Találkozó 2010!
Most tényleg erről fogok blogolni.
Pénteken délelőtt indultunk útnak Miskolcról Pestre a találkozási ponthoz Csajossal, és Somával kényelmes 85-90-es tempóval, majd Fótnál én lehajtottam a tankolást követően Somáék pedig haladtak tovább, mert még haza kellett ugraniuk a cuccaikért.
A Fóti Coránál már vártak minket Bazék, Nyúlék, és Pocok indulásra készen, így haladtunk is a 2-esen, majd Kóspallag irányába a hegyi utakon, ahol már felcsillant a szemem a havas út láttán. Kellemesen havas, jól autózható út vezetett a szállásra, ahol Nyuszy járta le nekünk a parkolót a Suzukival, de nekem így is sikerült elakadnom benne, miután az autó felhasalt a hóra, és neki csúszott a hófalnak. Gond nem lett, a jelenlevők meg letoltak róla, így nekifutottam még egyszer. Végül sikerült beállnom nekem is. A délután jóformán semmittevéssel telt, de az nagyon jól esett, mert abban jók vagyunk. Végre sikerült Turbó kutyát személyesen is megismernünk.
Majd szépen lassan beszállingóztak a többiek is a szállásra, és elkezdődött a péntek esti buli, nem kis szesz kíséretében, amiből még Baz-ba IS sikerült erőltetnünk egy nyeletnyit. Abadi, és Miszory kollégával kellemesen elpálinkázgattunk, amiből én később jobbnak láttam kimaradni, mert valószínűleg a hegyi levegő miatt kezdett kialakulni egy kis fejfájás. Minden esetre voltak érdekes dolgok ezen az éjjelen, láttunk, hallottunk egyet, s mást.
Szombaton a reggelit követően szedelőzködött a banda, és autózni indultunk a hegyekbe, ahol megint csorgott a nyálam, a havas utak miatt, így inkább a sor végén haladtam Balázsékkal.
[flash=http://www.youtube.com/v/vUz7YBWUGiA&hl=en_US&fs=1]
Jártunk fent a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél, Nagymaroson, Kismaroson, Zebegényben, a Nagyhideg hegyen ahol megebédeltünk elég durván, majd elindultunk visszafelé egy kis kitérővel, amit esetleg már kihagyhattunk volna, mert nem volt egyszerű a feljutás a szinte szűz havon számunkra, ahol a polski alja már leért a hóra. De felmentünk, majd megkíséreltünk megfordulni a már említett nagy hóban. Nem volt egyszerű... Amíg Bazt próbálták kitolni a hóból, addig én az úton megfordítottam vagy 6Y-ból a polskit, és Bazzal elindultunk visszafelé az egy nyomvonalas úton, ahol elég hamar szembe találkoztunk egy Astra Kombis úrral, aki korrekt volt, s a kedvünkért visszatolatott vagy 800-1000 m-t, amíg félre tudott állni annyira, hogy elférjünk egymás mellett az autókkal. Köszi ezúton is, bár Béci szerint ez természetes, hogy a lentről jövőnek kell félreállnia, tolatnia ha úgy adódik, meg mi amúgy is többen voltunk.
Miután visszatértünk a szállásra, kicsit ejtőztünk, majd a vacsit követően megint ivás lett volna a program, de a mi szobánk úgy elaludt, mint a pinty... Előtte még volt egy kis beszélgetés, nevetgélés, bandázás, cigizés, meg persze olvasgattuk a Jani által küldött SMS-eket, hogy Székesfehérvárt, és környékét nem gyengén szakította el a külvilágtól a hó, és a hóátfúvás. Nyuszy nem nevetett úgy mint mi, főleg miután a hírekben is hallható, és látható volt, hogy elakadtak az autók, a tűzoltók, a katasztrófa védelmisek, a hótolók, a hóekék, és a mozdonyok. Nem volt egyszer a helyzet.
másnap reggel indultunk vissza, relatíve korán olyan 11-12 körül mert ekkora már Észak-Keletre jósoltak hasonló időjárást, amiből szerencsére még csak ízelítőt sem kaptunk. Nem is hiányzott, meg így legalább lehetett hazafelé nyelezni a pályán.
Összességében egy nagyon jó hétvége volt megint, nagyon jó találkozó volt megint, nagyon jó esték voltak megint, megint kitett a társaság magáért, nagyon jó szervezés volt, és nagyon jó helyszínek is. Pocok! Le a kalappal előtted. Meg persze mindenki előtt.

Miskolc - Budapest - Pilisszentlászló - Visegrád - Nagymaros - Budapest - Tatabánya - Tata - Budapest - Miskolc a hétvégi autózás során érintett főbb pontok.

Terveztük már egy ideje, hogy Béciékkel, és Bazékkal elmegyünk valamerre autózni egy kicsit, mert régen csináltunk már ilyet. amiből végül egy csoportos, de sokkal inkább Pesti kistali kerekedett KG főszervezésében.
Leírtam már fórumon is, leírom itt is, hogy minden elismerésem a találkozó szervezésért, útvonalért, de leginkább az autóért KG-nak.
De kezdjük az elején.
Mint az olvasható is volt, a múlt héten volt egy kis legózás az autóval, hogy ne legyen benne hideg, kereszthuzat, és legyen benne a fűtés, mivel jön a tél lassan, s ennek érezhető előjelei vannak. Valamint kapott új km-órát, számlapot stb. a kisautó. Ezt követően némi szokásos éjszakás műszak után szombaton reggel elindultunk Budapestre az előre megbeszélt helyszínre, találkozási ponthoz a Váci úti Tesco parkolójába, ahonnan később kezdetét vette a csoportos autós kirándulás Pilisszentlászló érintésével előbb Visegrádra, majd onnan némi kompozással Nagymarosra, végül egy est-ebédes vacsora után vissza Budapestre. Aki szeret szép tájakon, jól autózható szerpentinen vezetni, annak csak ajánlani tudom az említett útszakaszt, biztosíthatom, hogy maradandó élményt nyújt.
Visegrádon első körben elfoglaltuk csoportosan a busz parkoló egy részét a kisautókkal, majd bazár látogatás volt a program bazári majmoknak... Közben a Lengyel turista busz utasai nagyon odavoltak, meg vissza a kisautók látványától. Majd vár látogatás jött annak aki akart. Mi ezt kihagytuk, mivel nincs 1,5 hónapja, hogy megtekintettük, s mint kiderült azóta nem lett se több, se kevesebb a vár, s a látnivaló, így inkább ejtőztünk lent a hűvösben. Majd miután a csapat többi tagja visszért, elindultunk Nagymarosra némi kompozást közbeiktatva, ami nem volt egyszerű...
Mert hogy a kompkezelők, üzemeltető szerint az autó önmagában is át tud menni a Dunán sofőr nélkül, míg a sofőr is + utasnak számít nem úgy mint más normális helyen egy komp esetében. Valamint hiába kb 2-szer annyi autót tettünk fel a kompra, mint ők alapesetben, egy forintot nem voltak hajlandóak elengedni csoportos kedvezmény gyanánt. Korrekt hozzá állás, remélem a vérbankban hasonlóban lesz részük majd idővel, de sebaj, nem haltunk bele, csak kicsit nyomorogtunk.
Meg persze kihívás volt az ültetett szekerekkel fel, illetve leállni a kompra, kompról anélkül, hogy valahol koppanjanak a kisautók, de megoldottuk, mert rutinosak vagyunk ebben is, mint a 3 kerekezésben.

[flash=http://www.youtube.com/v/2LrjvCa9W78&hl=en&fs=1]

Miután - ahogyan B. Attila Tokaji lakos barátom mondaná - a zeneszerkesztés megvolt, mármint a "komponálás" , a parti étteremben fogyasztottunk, s fokoztuk a hangulatot, leginkább egymásét, majd ezt követően visszaindultunk Budapestre. Itt már jelentős fáradtság volt érezhető rajtam a sok alvás miatt, így az éjjeli Hősök terére való kiállást már kihagytam, mert tudtam másnap hulla leszek. Így inkább nyugovóra tértünk Bazék felajánlásának köszönhetően szerény kis hajlékukban, miután a kisautót biztonságba helyeztük a szüleinél.
Ezúton is ezer köszönet Baz szüleinek a lehetőségért, még nem tudom hogyan fogom tudni ezt meghálálni nekik.
Kevéske alvást követően korán keltünk, hogy kiérjünk a találkozási ponthoz - Lurdy házhoz - , a megbeszélt időben. Jelentem nem sikerült... De megvártak minket is, ahogyan másokat is, s mások sem voltak frissebbek nálunk, csak ez vigasztalt.
Elindultunk hát csoportosan a cél felé, mely nem volt más, mint a múlt héten meglelt program az interneten, a veterán és rally autós találkozó, kiállítás a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében. Késve érkeztünk ugyan, de látványosan, mivel szűk csigaelrendezésű felhajtón kellett feljutni a parkolóba, KG-val haladtunk is ahogyan lehetett 1-telivel, ami ugye egyenes fogazású, így kellemesen sír, a motor meg jól ordít, a gumi meg mindig csúszik a parkolóházakban ez egy Murphy- törvény is lehetne akár. A lényeg hogy a leírtak miatt a fent lévők elég nagy érdeklődéssel várták, s megdöbbenve látták, hogy kis polskik "szólnak", jönnek a felhajtón. Jelentem látványos bevonulás volt, az biztos.
Leparkoltunk a szerény mennyiségű kis 20 fős körüli csoportunkkal, és indultunk nézelődni, beszélgetni. Nem egyszerű paripák voltak ott. Idősek, szépek, átépítettek, felújítottak, old timerek, rally autók. Jó volt látni, hogy milyen sok embernek el tud gurulni a gyógyszere...
Emese, Baz nyertek első körben a KRESZ versenyen, gratulálok nekik, majd KG, és Holló is a szépen épített autójukkal. Gratulálok nekik is még egyszer, ezúton is az elismerésért, valamint a munkájukért! Az arányokat tekintve elmondhatom, hogy igen jól szerepeltünk, mert elég sok díjat megnyertek, elhoztak azok, akik a kis csapatunk tagjaiként voltak jelen.
A program végeztével útnak indultunk Tatára, ahol a megbeszélt panziós étkezés helyett sajnos egy pizzériás zabálás lett, de a hangulattal itt sem volt gond, s hamar kiderült, hogy vannak problémáink... Én pl olvasni nem tudok, mások értelmezni, van aki nem szereti a nyers-lóhúsos pizzát, s van akinek minden mindegy. Összességében itt is nagyon jól éreztük magunkat, s ez a lényeg.
Valamikor 17-óra körül indultunk útnak hazafelé csoportosan miután búcsút vettünk a Székesfehérvári különítménytől - azt tudtátok, hogy ott máshogyan használják a biztonsági övet??? - s zúztuk a kilométereket Pest felé, majd gyors cuccolás után tovább Miskolcra, ekkor már erősebb tempóban, mert éjfélre dolgoznom kellett menni. Így a 140-es km óra ismét lefeküdt egy jó szakaszon, meg persze megint 16 litert tudtam rátankolni a 140-150 km körüli autópálya szakaszon, s az M30-as lehajtó előtt inkább kiálltam tankolni, mert nem biztos hogy kibírta volna hazáig.
A kis autó nagyon jól viselkedett, nagyon jól bírta az utat, a tempót, az igénybevételt egyszóval mindent. Le a kalappal előtte ismét! Meg azelőtt a Hondás előtt is, aki előzés közben mellénk lassított, majd elismerően átintegetett, s vészvillogóval tovább hajtott. A Peugeot-os előtt már nem annyira, mert vagy 15-ször előztük meg egymást a Pest-Miskolc szakaszon, mert neki is olyan Peugeot 206-ja van, ami csak addig tud gyorsan menni, amíg meg kell előzni a kis polskit. Utána menetrend szerint lassult előttem pár száz méterre 130-140-ről 110-re. De tuti csuklott a sofőr is, meg a kedves szülei is, van egy olyan érzésem...
Hulla fáradtak lettünk vasárnap estére, egy élmény volt így menni dolgozni, de az emlékek megint kárpótolnak mindenért, amit a polskis barátainknak köszönhetünk!!!
Nagyon jó hétvége volt, köszönjük mindenkinek aki eljött, s velünk volt, meg persze Hoss Karcsinak is, aki nem szarozott sokat a DZSIPÓVAL Tatabányán.

 Az úgy kezdődött, hogy a Duen-en kiszúrtam, hogy amatőr rally lesz a "közelben", ráadásul kedvező cm³ elosztással, amire mostanában sajnos nem volt példa. Ami mostanában volt ilyen jellegű rally, oda vagy kötelező volt a bukócső, vagy 0-800-ig, illetve 801-1200-ig voltak az autók besorolva, ami annyira nem kedvező, ha együtt megyek a Siftekkel, meg az Ezerkicsikkel. :( Szóval itt klappolt volna minden, 0-1000-ig az M1-es kategória, nem kötelező a bukócső csak ajánlott, meg aránylag közel is lett volna mert Visontán volt.
Csak sajnos sokat tököltünk az indulással, és 1/2 10-körül értünk oda, nevezni pedig csak 9-ig lehetett. :( A pályát megnézve abszolút tökéletes lett volna, mert aszfaltos, jó minőségű (egyébként go-cart) pálya volt, és 6-8 m széles. Sajnos ez most nem jött össze, pedig megszerettem volna nézni, hogyan muzsikál egy ilyen versenyen a gép. Talán majd legközelebb.
 De mivel már elindultunk, a versenyből meg részemről úgysem lett semmi, úgy döntöttünk, hogy akkor csavarogjunk. Így felhívtuk a kemény magot, hogy van-e kedvük csavarogni, piknikezni valahol a szabadban, s valahol félúton Visonta, és Budapest között. Gyorsan meghatároztuk a mértani közepet, így ők autóztak kb 25-30 km-t, mi meg vagy 60-at Gödöllőig.
De a társaság, a jó kedv megint felülmúlt mindent, ahogyan az lenni szokott. Így láttunk, lót, "karamblót", fagyitot, sok hülye parkolni vezetni nem tudó süket sügér gyökért, sok motrot, meg lámpánál izmozó civil autós rendőrt.
kicsit kikapcsolódtunk, kicsit megsüttettük habtestünket, kicsit ettünk, kicsit ittunk, kicsit nyaltunk (FAGYIZTUNK!!!), kicsit ültünk, kicsit kocsikáztunk, kicsit kikapcsolódtunk, kicsit együtt voltunk megint, s jó volt.
Fénykép nem sok készült, s az is csak telefonnal főként, mivel nem így indultunk útnak, de megállapodtunk, hogy több ilyet fogunk szervezni, hiszen itt a jó idő, s kellemes a társaság. Kell ez a szürke hétköznapok után!
 Hazafelé mókás volt az út, legalább is azzá tettük, hogy ne unatkozzunk, főleg én. Bár szerintem a mögöttünk haladók inkább vették bosszantásnak, mivel szigorúan tartottam a lakott területen az 50 km/h-t, azon kívül pedig a 90 km/h-t. Ez utóbbit persze minél hamarabb elérve vissza 3 nyélgázon, hogy érzékeljék a tényt, nem azért nem megyek, mert nem tudnék. Így hazafelé Gödöllőről összesen vagy 7 autó előzött meg, meg milliónyi motoros, de előttük félre is húzódtam, amit a 97%-uk megköszönt kézzel, vagy lábbal, esetleg index-szel.
Ezúton kérek elnézést a zöld F-Astra kombitól, aki valahol Mezőkövesdnél lekanyarodott a 3-asról, addig persze lakott területen tolt maga előtt kb 80 cm-rel, ...   tudom én mentem előtte túl közel, valamint a szintén zöld Ford-tól, akit kb 3-szor próbáltam elengedni, csak mulya volt, utána már büntettem, ahol tudtam. Viszont minden elismerésem azé a Subaru-sé, aki a Füzesabonyi körforgónál csúnyán odabaszott kigyorsítás közben... pedig éreztem, hogy volt esélyem így előtte is lehúzódtam. Összességében jó nap volt a tegnapi, és jól éreztük magunkat, ráadásul újabb ~450 km került a kisautóba.
 Emese, Baz, Réka, KG! Köszi megint.

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat.
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....







 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel.
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa.
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére.
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor...
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény.
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel.
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza!
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk!

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet.
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. Szerintem az lett.
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal.

Túl sok érdemleges nem történt mostanában, ha csak az nem, hogy rendeltem kesztyűt a frissen helyrepofozott Sparco Safari kormányomhoz. Nem szeretném, ha megint elkoszolódna, a kormányvédő meg annyira nem jön be, de persze az is több a semmitől. Kesztyűben sajnos szinte kizárt a Sparco, mivel sem méret nincs készleten, ráadásul vagy 3 helyen közölték, hogy pillanatnyilag nincsenek megelégedve a szállítással, mivel elmaradásaik vannak, ráadásul nem pár naposak. :( Kicsit sajnálom a dolgot, mert Sparco kormányhoz, Sparco ülésekhez Sparco kesztyű dukálna.
Viszont a méretezésnek köszönhetően elvileg a Sabelt Start-ja jöhet szóba, így meg is rendeltem, mert elvileg egy pár 12-es méret van raktáron. Ha minden jól megy, szerda, csütörtök körül itt is lesz a kesztyű. Meg persze abban is reménykedem, hogy jó lesz a méret, mert a Sparco 11-es mérete kicsinek bizonyult, amint ráfogtam a kormányra, már szorított, majd fél év alatt elkopott, kilyukadt sajnos. :(
Persze lehetett volna mást is választani, de nem szerettem volna nagyon elrugaszkodni, mert ennek duplájáért már lehet kapni olyan verseny-kesztyűt is, ami már kívül varrott, ezáltal még kényelmesebb... de nekem nem versenyre kell, mivel utcai autóm van.
Na meg persze kicsit előhoztam a kicsit, mert már régen autóztam vele. Igaz most nem jöttem ki vele a telepről, de már ez is nagyon jóleső érzéssel töltött el, mivel érezhetően harap a kis méregzsák.

[flash=http://www.youtube.com/v/6HYmhLhRqmA&hl=en&fs=1]

Nos!
 Túl vagyunk a 2009-es év első kispolskis autós találkozóján is. Ez alkalommal Aggteleken töltöttünk el egy (remélhetőleg mások számára is) nagyon jó kis hétvégét. Szerencsére ez alkalommal is voltak új arcok, új tagok akikkel megismerkedhettünk, beszélhettünk, jól jön ez a kis vérfrissítés a kis csapatnak mindig.
 Ha olvassák, ha nem, szeretném megköszönni a szállás, és étkezési lehetőséget Veres Andrásnak, Makkainé Bodnár Edinának, az élményt Aggteleknek, Szlovákiának, a Cseppkőbarlangnak, s végül de nem utolsó sorban azoknak akik eljöttek erre a hétvégére! Természetesen mint mindig, ez a találkozó sem telt zökkenő mentesen, de remélhetőleg több a pozitív élmény mindenkinél, mint a negatív, s akkor már elégedetten tekinthetünk vissza erre a hétvégére is.
 A résztvevőknek lehetőségük nyílt megtekinteni az Aggteleki cseppkőbarlang rendszer egyes részeit, a Szlovákiai Betléri kastélyt, a Krasznahorkai várat. Menza jelleggel együtt étkezhettünk, mégha voltak is némi fennakadások annak következtében, hogy nem mindenki azt fogyasztotta, amit rendelt, nekem leginkább gyermekkorom iskolai-menzás időszakát idézték fel ezek az alkalmak. Amit ettünk, szerintem bőven több volt mint finom, és jó, amit pedig ittunk, hát az meg nem kifejezés..
Ami egyre nyílvánvalóbb számomra, hogy ennek a kis csapatnak egyre inkább jól jönnek ezek az együtt töltött esték a beszélgetések okán, gyanánt, így ezeket a későbbiekben sem kellene mellőznünk egyik alkalommal sem.
 Hogy az autóról is írjak ebben az autós blogban, jelentem nagyon jól teljesített a kisautó, minden probléma nélkül.
Tény hogy a benzint továbbra sem termeli, de nem is érdekel, mert az élmény kárpótol, főleg olyankor, amikor pl hazafelé úton egy Suzuki Splash nem tud lenyomni, s végig fogva tartom.
Vagy amikor az odafelé vezető úton Kurittyánnál az igazoltató rendőrök dícsérgetik a kisautót.
 Ezt a hétvégét ismét kicsit hosszabbra nyújtottuk, mert KG-ék hamarabb lejöttek hozzánk egy nappal, így időt szakíthattunk a cuccainak megfelelő helyre szállítására. Ezáltal a felnijei elkerültek a gumis cimborához, ahol helyre pofozzák majd őket, majd mennek a következő állomásukra. Valamint az üvegei is elkerülnek (igaz majd csak a mai napon sajnos) a fóliás cimborához, hogy neki is legyenek hivatalos, engedélyezett fóliás ablakai. Ja meg néztünk tegnap velük VFTS-t de sajnos csak kasznit, mert Zsolti barátomékat igen csak elkapta a buzgósak, s a minimális javításból az lett, hogy atomjaira kapták a vasat.
 Nagy vonalakban ennyi.

 Tekintettel arra, hogy a hétvégén volt egy kis örömautózás a kis kékséggel, némileg érezhető volt, hogy a futómű nem az igazi alatta, mióta kicseréltük a hátsó lengőkarokat a (még) tavalyi malőr óta, amikor is az egyiken kifigyelt a gátló.
Így ezen felbuzdulva elvittem egy futómű ellenőrzésre, beállításra kompletten elől-hátul, dőlésszöggel, összetartással, után futással, mindennel.
Jelentem nem bántam meg első körben mert a hátsókkal is volt egy kis eltérés, konkrétan a határértéken felüli összetartást mutattak, az elsőknek pedig a laprugó csere miatt erős pozitív dőlésük volt, és összetartásuk. A beállítást követően ég és föld volt vezetni a kisautót, igaz a szaki kendózott is vele összesen vagy 2,5 órát mire minden jó lett, de jó lett végül, s ez a lényeg. Ráadásul mindez összesen egy 5-ösbe fájt, amin úgy érzem inkább a gumik, csapágyak árát tudtam megspórolni.Arról nem is beszélve, hogy jobb úgy vezetni autót, hogy tudom hogyan viselkedik a kanyarokban, és nem kell 3-szor korrigálni egy 100 m-es szakaszon.
 Ennek köszönhetően lakott területen kívül megint bátran meglehetett mutatni, hogy kinek hol a helye a sorban a város felé. > > Tény hogy volt egy esélytelen próbálkozásom is de így utólag belegondolva elég hülye ötlet is volt egy csöves 1,2-es Bigulival izmozni. De korrekt volt a sofőr, mert köszönt mielőtt lepadlózta a kanyarokban.

Na szóval!
A péntek 13-ai események után végre ma volt időm, és lehetőségem arra, hogy leszedjem a váltót, és szétkapjam a hiba felderítésének, és javításának érdekében.
Igazából nem is kellett sokat agyalnom azon, mi lehet a gond, mivel a kiszerelés közben, pontosabban a kiemelés közben egyszer csak a kezemben maradt a jobb oldalsó féltengely... Igazából örültem is, meg nem is. Örültem annak, hogy nem kell az egész váltót szétbombáznom annak érdekében hogy rájöjjek a hibára, elég csak a harangot lebontanom, és cserélhetem a féltengelyeket. Nem örültem viszont amiatt, mert ilyet még nem láttam, hogy képes ilyet csinálni egy váltó. Sok mindennel találkoztam már polskizós pályafutásom alatt, de ilyet még nem láttam. :(
 Így a bontás közben hívtam az autósboltot már, hogy van-e raktáron neki féltengelye, valamint a végére való dió(?-asszem ez a neve annak a két kockának ami a féltengely belső oldalán van a diffin belül).
Szóval nem volt egyszerű a történet. De szerencsére volt a boltban féltengely, így vettem is kettőt, mert akkor egyúttal cserélem a másik oldalt is, hogy párban kopjanak, meg volt hozzá dió is, így amíg én teljesen szétbontottam a váltót, addig Andi elment érte a boltba, hogy haldjak is a szervízzel. Meglepően könnyen ment minden, kb 8-szor álltam meg pont emiatt, hogy átgondoljam mit is hagytam vajon ki, mert mostanság nem mentek ilyen könnyen a szervízek, valami mindíg közbejött egy-egy szerelés folyamán. De nem maradt felesleges alkatrész azokon kívül, amiket eleve ki is akartam hagyni belőle, így nagy hibát csak nem követtem el
Így kapott új gumiharangokat a váltó, új olajat megint kb 2-3 hónap után, új tömítéseket, és két komplett féltengelyt. Most meg jöjjenek a képek akkor, amik szerintem magukért beszélnek majd.

 Volt ma egy kis Off-road feeling, természetesen polskival, mivel mással. Csak emiatt nem fogok mégegy autót venni. Ugyanis ki kellett venni egy tölgyfát, meg kiszáradt barackot, valamint egy kiszáradt körtefát. De természetesen ez a kert is egy hegyen van, épp úgy mint a másik, csak ez az erdő közepén, ahova többnyire csak nyáron sikerül kijutnia az embereknek kocsival, mivel gyakran fel van ázva a talaj, meg benövik a bokrok, fák(kk)! Most sem volt ez másként, de nem szivesen hagytam volna kint a kiskocsit ez erdő szélén, így gondoltam inkább bevállalom "brother". Eleinte még tök mókás volt a dolog, hogy a fenyők között is lehet menni keresztben, de amikor eljutottam kb félűtig, akkor sikerült rájönnöm, hogy innen vagy végig a célig, vagy tolathatok vissza nem is keveset, mert hogy megfordulni nem fogok tudni, legfeljebb csak akkor, ha a kocsinak a teteje is leér.... De szerencsére nem történt ez meg. Ellenben egyre izgalmasabbak lettek a dolgok, amikor a dombos-völgyes szakaszhoz értem, ahol a legszarabb helyeken van ternészetesen kanyar az úton. Így egy párszor választhattam, hogy vagy tolom neki, és talán akkor felmegy a dombon lendületből anélkül, hogy elakadna, vagy ott maradok, és majd nyáron kihozom a kocsit...  Természetesen azt választottam, hogy tolom neki, csak vagy 3-szor majdnem sikerült megakasztani a kocsi farát az "út"-szél fák törzseiben, így gépészkedni kellett keményen, hogy mikor merre csússzon a fara, ha már máshogy nem megy a dolog.
  Szerencsére beértem az uticélhoz, kivettük a fákat, majd szakadó eső közepette elindultunk sietve kifelé, nehogy mégjobban felázzon a talaj, mert akkor megint csak Game Over.
 A tegnapi napon meg kiugrottunk a bátyámmal a Bialko Öcsi bácsi emlékére szervezett versenyre, Vadnára. Az idő nem volt túl kegyes sem hozzánk sem a versenyhez, de így is voltak résztvevők szép számmal, mind versenyzők, mind nézők egyaránt.
Nézők persze akadtak a kiskocsi láttán is nem kevesen, talán némileg még többen is, mint a cimbora Subaru-jának. Természetesen dagadt a májam, meg kaptunk jó helyen parkolót is a bejárat előtt a kisautóra való tekintettel, mert 2-2 km-es szakaszon nem volt hely már sehol az út szélén.