Ahogyan azt már ITT olvashattátok, voltunk egy kicsit nyaralni Baz, Eme barátainkkal.
Elég régen elhatároztuk már, hogy lehetőség szerint együtt költjük el az Üdülési Csekkjeinket valami kellemes helyen, ahol lehetőség szerint még nem nagyon jártunk.
A helyet Emese intézte, mivel pont ez időtájt fingott ki a számítógépünk alaplapja, így jó ideg gép nélkül volt, így esélyünk sem volt a szállás foglalásra. Összebeszéltünk hát, megszakértettük, hogy hogyan, merre, mikor, hol, stb. s Emese lefoglalta a szállást a Vértes Volán Panzióban. Ekkor még nem sejtettük hova is megyünk...
 Majd eljött a nagy nap, s Szeptember 7-én délelőtt elindultunk Pest érintésével Tatára, természetesen a kispolskikkal, mivel mással. Az út szinte zökkenő mentesen telt. Azért csak szinte, mert a Pesti kátyus, rázós, macskaköves úton megint elszállt a hűtőventilátorom biztosítékja, így megint hekkelni kellett a technikát. (S arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek hamarosan jobban a végére járunk)
Szóval Pesten taliztunk Bazékkal a ház előtt, ő meglepett egy hűtősapkával, mert akkor még azt gyanítottam hogy ereszt a technika a sapkánál. Mára rájöttem, hogy nem ereszt az sehol, csak egyszerűen ha túl sok vizet teszek bele, akkor abbúl veszi ki a zoxigént... Szóval ha több benne a víz mint kellene, akkor azt ahol tudja, kidolgozza magából a hőtágulás miatt.
Megindultunk hát tovább Tata felé a kisautókkal. Pestet elhagyva kicsit furcsa zajokra lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki túl nagy gondot, s egészen a célig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert részben sejtettem, hogy honnan jöhetnek a zajok.
Később rápillantva, kocsit megemelve beigazolódott a tippünk, sajnos kicsit megsült a hátsókerék csapágy a vezető oldalon. De izgalomra nem volt semmi okunk, mivel csapágyszett még volt a kocsiban a Lengyel turnéból kifolyólag. Azonban zsírt sem oda, sem ide nem vittünk magunkkal így azt vásárolnunk kellett. Betértünk hát az első autósboltba, de miután elmondtam mit szeretnék, úgy néztek ránk, mintha legalább is frissen sült bárányhúsos pitét kértünk volna. Nem igazán értettem, hogy ha autósboltban nem, akkor hol érdemes megkérdezni a kenőzsírt, valamint a szerelőkesztyűt. Szóval nem tudtak segíteni ezen a lehetetlen, s szerintem még mások által nem tapasztalt problémán, így elindultunk a Tesco-ba, ahol polcról lehetett levenni a MOL-os kenőzsírt, különböző kiszerelésekben.
Miután visszaértünk, gyorsan megebédeltünk a szálláson, majd nekiálltunk Bazzal szervizelni este 1/2 7 körül, mert az jó mókának tűnt. Igazából nem volt gondunk semmivel, egyszerűen csak úgy haladtunk, ahogyan két villanyszerelő mondjuk hobbiból szülést vezet le. Nem a hozzá nem értéssel volt a fő gond, hanem hogy jóízűeket pofáztunk közben így a munka annyira nem izzott a kezünk alatt, de a hangulat mindenért kárpótolt. Arról nem is beszélve, hogy le a kalappal a szállás tulajdonosa előtt, mert meglepett minket egy párnahuzattal is törlőkendő gyanánt, mivel nekünk nem volt. Ezúton is még egyszer köszönet érte!!! Sőt, mikor még csak tervezgettük a szerelést, az úriember felajánlotta, hogy bármi is kell, csak szóljunk, ős másnapra legkésőbb beszerzi. Teljesen elvoltam halva a hozzá állástól. Nálunk ez sajna ritka. :(
Este 9- 1/2 10 körülre végeztünk is a szervízzel. A kiszedett csapágy átmérője sokkal inkább volt tojás alakú, mint kör alakú, s a görgők is elég érdekesn voltak elkopva, amiből arra következtettünk, hogy egyszer már bizony megállhatott teljesen. Szerencsére a tengelyt nem marta meg, így mehetett össze a cucc bő zsírral, új csapágyakkal, új szimeringekkel. A lakótársak is nyugtával dicsérték, hogy végeztünk a vaksötétes szervizzel a parkolóban.   Ezt követően semmi gondunk nem volt a kisautóval az egy hetes nyaralás alatt.
A szálláshely egyszerűen fantasztikus, a tulajdonos, főpincér, szakács hozzá állása egyszerűen fenomenális volt mindenhez, le a kalappal előttük. Mindenki csak ajánlani tudom, méghozzá olyan szinten, hogy a panzió, mint lehetséges téli tali helyszín felmerül egy beszélgetés kapcsán, s első körben ők sem zárkóztak el az ötlettől. Erre vissza fogunk térni.
Látnivalókban nem volt hiányunk, szabadidőben annál inkább, de amit csak tudtunk megnéztünk a környéken:
Az Öreg Tó-t és környékét;
Az Angol kertet;
A Tatai várat;
Bláthy Ottó szülőházát;
A Monostori Erődöt;
A Turul szobrot;
A Ranzinger Vince kilátót;
A Kálvária dombot;
A Műromokat az Angol parkban;
Valamint jártunk Nyuszyéknál is Székesfehérváron
Tehát ha valakinek erre támad kedve csavarogni, csak ajánlani tudom, hiszen a táj egyszerűen magával ragadó, a szállás kikapcsolódni maximálisan alkalmas, a személyzet egyszerűen nem ismer lehetetlent semmiben sem.
Azonban a benzinkúton érdemes vigyázni, mert mosás után majdnem megcsúsztunk az autóval, még szerencse hogy voltak jelen rendőrök a kiállás folyamán, mivel miután elmentek onnan, jött a baj, s indulásnál keresztbe fordult az autó, miközben a kereszteződés felé igyekeztem... nagyon féltem ám... >
Emesének Baznak köszi a kikapcsolódást, valamint, hogy velünk tartottak s elviseltek minket. Szilvinek, és Nyuszynak is köszönjük a meghívást, valamint a pörköltet. Jelentem az esti félelmeink nem igazolódtak be, s a kaja csak egyszer csípett, akkor is csak kicsit.
Minden nagyon jó volt, ha tehetnénk, visszamennénk. :(
Reméljük lesz még hasonló buli.

 Tekintettel arra, hogy nagyon ráérek, alkatrész eszköz meg van, volt hozzá bőven, így úgy döntöttem megelégeltem az Ignis gyári audio hangzás világát. Leaglábbis részben, mert a fejegység maradt, csak néha bosszantott, hogy a gyári méretű, de már legalább nem gyári hanem Pioneer hangszórók megdobogtatják a műanyag elemeket az utastérben, s nem úgy szól, ahogyan szeretném.
 Sajnos azonban kialakítását tekintve ez az autó nem olyan, hogy bármilyen méretű hangszóró szóbajöhessen a gyárak helyén. Így maradt az a megoldás, hogy búcsút intek a kalaptartónak, azonban azt szétvágni nem lett volna sem kedvem, sem lelkem, ráadásul vastagságát tekintve a kalaptartót csak csúfolni lehet kalaptartónak, mivel saját tömegéből, valamint a környezeti hatásoknak köszönhetően vetemedik erősen. Így maradt az a variáció, hogy készítek egy másik kalaptartót, aminek van tartása is. Első körben üvegszálas dolgokban gondolkodtam, majd el is vetettem, mert sem lehetőségem nem lett volna megvalósítani, sem időm nem lett volna arra, hogy várjak valakire, aki megcsinálja olyanra, amilyenre szeretném. Így maradt a régi, jól bevált bútorlapos megoldás méretre szabva, "hangfal-szövettel" bevonva, s a gyári kalaptartó helyére beillesztve. A dolgot azzal spékeltem meg, hogy a gyári hang is megmaradjon amennyiben esetleg a kalaptartó eltávolításra kerül csomagszállítás miatt, hogy oldalanként beépítettem egy-egy 3,5-ös Jack aljzatot olyan kivitelben, amihez értelemszerűen tudom csatlakoztatni az új kalaptartón lévő 3 utas ovál M.N.C. hangszórókat, azonban a kalaptartó eltávolítását követően visszaáll az eredeti hangrendszer működése. Így nem kell kókányolni, taknyolni, átalakítani jelentősen, s kb 1/2 perc alatt gond nélkül eltávolítható, újrailleszthető a kalaptartó.
Csodát nem vártam a "rendszertől", félre értés ne essék, mert gyári fejegységről van szó, s szubcső, erősítő nem került beépítésre, mert nem versenyre építettem, csak egyszerűen amiatt, hogy kellemesebben szóljon amikor zenehallgatáshoz támad kedvem.
Így hátra bekerültek a már említett kalaptartóba azok az ovál hangszórók, amiket még anno a polskiba vettem, s egy ideig voltak is az Andi polskijában ezek voltak az M.N.C. Mystic 3 utas ovál hangszórói, amiket később az ő polskijában az M.N.C. Scuba 2 utas ovál hangszórók váltottak fel.
100 szónak is egy a vége, a munkát siker koronázta, miután elkészültem vele, s kipróbáltam, kellemesen meglepődtem, mert nagyon szépen szól, és kellemeset lök a cucc, holott abszolút nem egy High End cuccról beszélünk. Szépen, s elég drasztikusan szól ami nekem bőven elég. Ráadásul a kiötlött műszaki elképzelésem is működött elsőre, tehát a Jack-dugókat az aljzatból eltávolítva automatikusan visszaáll az "eredeti" hangrendszer a hátsó Pioneer TS-G 1346 -os kétutas hangszórók -kal.