Sikerült hosszú idő után végre összehozni egy kis baráti hétvégét.
Egy amolyan régi fajtát, mint fiatalon...
Volt egy kis sütögetés, volt egy kis beszélgetés, volt egy kis iszogatás, és másnapra még egy kis polski szerelés is kijutott, mint annak idején rendesen.
Igazság szerint sajnos jó ideje nem volt alkalmam a polskit még csak kitakarni sem, nem hogy beindítani. :(
Borzasztóan hiányzik az életérzés, a benzin illata, a váltó nyígása, a pattogó gokart feeling...   de nem adjuk fel, nem engedjük el. Sőt vasárnap rajta voltam gőzerővel, hogy a tavaly összerakott motort életre keltsük. Igazából sok energiát nem vett ígénybe a dolog, relatíve hamar sikerült felizgatni 3 hengert, majd a 4ik is eltalálta a megfelelő ütemet és kiigazodott az alapjárat egy 5 perces 3 lépcsős indítózást követően. De sajnos le is kellett állni vele, ugyanis benzin folyást tapasztaltunk a motortérben a karburátor környékéről. Pedig Milla épp ekkor szaladt oda nagy boldogan, hogy "jár a polski ugye megyünk vele apa?"
Fájó szívvel mondtam neki, hogy sajnos most nem tudom ezt prezentálni, mert valahol szivárog az üzemanyag :(
Hamar sikerült megtalálni a hiba okát, sajnos a nyomó ágban a karburátor csöcse engedett el a karburátorból, amivel megfelelő eszközök és ragasztóanyag hiányában nem tudtam mit kezdeni, de legközelebb felkészültebben állok neki és indítás előtt sikerül majd remélhetőleg pár perc alatt orvosolni ezt a problémát.
A másik érdekes jelenség, ami valószínűleg a sok állásnak köszönhető, hogy érezhetően kevés akkufeszültség jut a motorhoz... Valahogy menet közben elfogy, s szinte már-már kevéske az indításhoz. Nem örülök neki nyílván, de lássuk be nem csoda ha van egy kis oxidáció csupán minden csatlakozó felületen. Így ezt is orvosolni kell majd a könnyebb indítás érdekében.

De a lényeg, hogy kicsit ki lett takarva, kicsit elő lett szedve, kicsit be lett indítva, kicsit ültem benne, kicsit járt a motor, kicsit benzinszag lett...  és mindezt épp a Találkozó ideje alatt.

 A történet elég régre nyúlik vissza.
Még annak idején valamikor 8-9 évvel ezelőtt építettük, újítottuk fel a motort, miután a kevés olajnyomásnak köszönhetően megrogytak a dugattyúk, és összetörtek a gyűrűk.
Megrogyott
 A lényeg, hogy mire összeállt az új motor, kapott új olajpumpát, meg persze sok minden mást is, az első indításnál ugye kifeküdt az olajnyomás mérőóra. Meg egy másik is. Meg egy harmadik is, ezáltal kizártuk a mérőóra meghibásodását valamint az olajgomba problémát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy majd biztosan elfog egyszer gyengülni. Nem így lett. Közben egyszer már szétszedtem, átvariáltam egy kicsit, mert kapott másik olajteknőt, de a probléma továbbra is fent állt. :( 
Kellett hozzá egy pár év, és pár megtett km, ugyanis mostanáig közel 60.000 km került bele a motorba, és nem mind kímélő üzemben. Azonban ma egyszer csak árúkiszállítás közben azt mondta a motor, hogy nyekk.
Természetesen kellően forgalmas helyen és kellően forgalmas időben azt mondta az útközepén, hogy SEHOVA!
Eleinte gyújtásra gyanakodtam, így az út szélére letolva ezen a téren kezdtem el keresgélni, kicseréltem a rotort, majd kicseréltem a trafót, majd kicseréltem az elektronikát, de sajnos továbbra sem röffent. Néha néha adott egy kis szikrát, ekkor kezdtem felfigyelni arra, hogy a fordulatszámmérő nem a megszokot módon viselkedik. Indítózásnál ugyanis szemmel látható amikor adja a szikrát a trafó, mert ugye "pulzál" a mérőműszer is. Most azonban csak sokadik forgatásra, indítózásra adott hébe-hóba egyet.
 Hosszas kínlódásunkat végül vonó-sugár oldotta meg sajnos, amit ezúton is köszönök GUDÁSZ-nak, meg Marcinak és persze Bécinek.
 A VDF-KER autósboltba visszaérve, arra jutottunk, hogy valószínűleg jó eséllyel vezérműlánc szakadás lesz a gond okozója. Így ezen az úton kezdtünk el keresgélni, s hamar igazolódni is látszott a dolog, ugyanis amikor nem adott szikrát a gyújtókábel indítózás közben, akkor a fedelet levéve azt tapasztaltuk, hogy a gyújtáselosztó sajnos nem forog. :( Így abban maradtunk, hogy szétkapjuk a vezérműdekli felől és ránézünk a láncra. Azonban sajnos pofára estünk, mert bár nem feszes a lánc, de elszakadva nem volt, és a lánckerekek is épek. :( Amiatt szomorodtam el, mert ezt relatíve egyszerűen tudtuk volna orvosolni, cserélni.
Így tovább nyomozgattunk, meg persze agyaltunk hogy még mi jöhet szóba, s hamar eljutottunk oda, hogy lekapjuk az olajteknőt is sajnos, mert akkor valószínűleg vagy a vezérműtengelyről ment le a fogazás, vagy az olajpumpa-gyújtáselosztó meghajtó tengelyéről. Miután lejött az olajteknő, és lecsavarozta Béci az olajpumpát is, kizuhant gyakorlatilag az előbb említett meghajtó tengely, pontosabban ami maradt belőle... Na itt jön képbe az, amit annak idején Imi jósolt meg, hogy a nagyon nagy olajnyomásnak is meglehet a hátránya, mert kinyírhatja például majd ezt a fogaskereket is többek között. Akkor bevallom nem nagyon hittem neki, pontosabban nem akartam inkább hinni neki. De ma felhívtam őt is, ahogyan KG-t is, elújságolni az esetemet és egyben segítséget is kérni. Ugyanis első ránézésre egy kb 2.000 Ft-os alkatrészről beszélünk szerintem, azonban sehol sem tarják, vagy forgalmazzák. És valahogy semmihez sem tartozik igazából, tehát nem része sem a vezérműtengelynek, sem a gyújtáselosztónak, sem az olajpumpának. Ez egy egység, azonban gyakorlatilag egyik alkatrészbeszállítónk sem tartja sőt nem is ismeri.
Megint sikerült egy olyan hibának generálódnia, amit nem lesz egyszerű feladat sajnos orvosolni. :(

Van azonban előnye is annak, hogy egy tengelyen van az olajpumpa és a gyújtáselosztó is meghajtva, ezen csak közben morfondíroztam el. Így ugyanis, (ahogy én jártam) annak következtében hogy a hajtása megszünt a gyújtáselosztónak, egyidejűleg megszűnt az olajpumpa meghajtása is. Azonban ha külön tengelyen lennének meghajtva, s mondjuk csak az olajpumpa meghajtása tünt volna el, akkor (mivel a gyújtás megmaradt volna) jó eséllyel megint addig mentem volna vele, míg be nem áll a motor.... :(

Lényeg a lényeg, hogy alkatrészt keresünk, ha valaki tud valamit, akkor szívesen veszek minden infót.
Ha minden kötél szakad, akkor megpróbálkozunk a legyártatással, így ha esetleg van olyan 900-asos tulaj aki szeretne ilyet magának akár tartalékba is, az szóljon mihamarabb és eleve többet csináltatok.

Hát így jártunk

 Másnapra itt volt az a pár száz forintos alkatrész, ami miatt a szerelés abban maradt előző napon.
Ennek cseréjéhez persze, újra vissza kellett bontani a komplett vezérlést, valamint eltávolítani a jobb első sárvédő dobbetétet. Így lehetett csak hozzáférni a meghibásodott alkatrészhez, a fagydugóhoz ami kilyukadt. Miután egy lapos csavarhúzóval kifeszítettük a helyéről, jobban szemügyre véve összesen 3 db apró repedést, lyukat találtunk a fagydugón. Ami egyébként még valószínűleg a gyári lehetett ebben a blokkban, s olvasható rajta a LANCIA felírat. Igaz ennek jelentőssége nincs...
Megtakarítottuk a blokkon a helyét, zsírtalanítottuk, majd egy kis szerelőpasztával inkább megkentük beszerelés előtt, némi tanakodást követően. Remélhetőleg így nem fordul majd ki, és nem is fog ereszteni sem. Miután körkörösen a helyére kocogtattuk egy fa nyéllel, hogy ne deformálódjon, igazából lehetett összerakni az egészet.
 Ezalkalommal a hosszbordás-szíjtartót is leszereltük a főtengely tárcsájáról, hogy biztosra mehessünk a pontos felszerelés kapcsán, hiszen az alsó jelölés a szíjon, valamint a főtengely tárcsán is csak ekkor válik láthatóvá. Ellenőriztük a jelöléseket a tárcsákon, felhelyeztük a vezérműszíjat, majd a feszítő görgőt is, amire rátartva húztuk fixre a csavart, hogy kellően feszes maradjon. Majd átforgattuk a főtengely csavarnál fogva a motort, hogy biztosan nincsen-e semmi probléma a felszerelést illetően, valamint hogy a szíj is a helyére igazodhasson mindenhol rendesen, és ne fusson keresztbe az első indítás alkalmával sem.
 Miután ez megvolt, kicseréltük a fordulatszám szenzort, amit előző napon sikeresen letéptünk tőből, miután vélhetőleg sikerült rátolnunk az autót a sötétben a lelógó szenzor csatlakozójára... Szóval a helyére került ez is. Amit persze ki is kellett venni vissza, mert beszerelt állapotában nem lehet feltenni a generátor hosszbordás szíját...  Most már ezt is tudjuk. Miután végre a helyére került minden, felszereltük a vezérműszíj takaró műanyag fedelet is, amik ugye előszeretettel törnek össze sajnos az idő folyamán.
Majd felkerült a fix helyére a generátor is, miután megfeszítettük, és mehetett a helyére a jobb első sárvédő dobbetétje is.
Ezek után a gyertyák cseréjének is neki láttunk, aminek kapcsán sikeresen letéptem az 1-es henger gyertyakábelét....   nagyon boldog voltam, de mivel Laci higgadtabb természetű, így megtudta renoválni és a csatlakozót visszavarázsolta a gyertyakábel végére.
A kiszerelt gyertyák valahogy nem voltak sajnos túlzottan szépek, nemvoltak azok a tipikus őzbarnák. :( Reméljük a vezérlés csere, a jeladó csere esetleg javít ezen a helyzeten majd. Idővel kiderül ez is.
 Összességében kb ennyi volt ez a szervíz.
Az első indítás természetesen sikeres volt, s meglepően "peckesebb" mégis kifinomultabb a járása a motornak, azonban egy kis szíj hangja van, tehát majd erre még rá kell nézni, mert lehet hogy túl lett feszítve vagy egyik, vagy másik. Esetleg mindkettő...
 Köszi Laci!

 Rolleremet elcserélném...  most már azt hiszem bármire...
Nem is emlékszem már mikor kezdődött valójában. Sem a felmerült probléma, sem a rollerezés, de hogy az utóbbit már nagyon unom, az biztos. Valahogy jó ideje nem mennek a dolgok első nekifutásra, hiába próbáok, próbálunk rákészülni mindennel egy-egy szervíz folyamatra, mindig bebasz valamit ez a remek élet...
 A mostani probléma, valamikor 1,5 évvel ezelőtt jelentkezett először, amikor kölcsön lett adva az autó. Egyszer csak csörgött a telefon, hogy folyik a hűtővíz az autóból. Végig gondoltam nagy hirtelen mik jöhetnek szóba (vízcső, vízpumpa, hűtő), majd autóba ültem és elmentem a Puntohoz. Semmi nyoma nem volt a víznek, szivárgásnak, gyakorlatilag semminek sem. Nem értettem a dolgot. De ha már beszereztem a vízpumpát, gondoltam nem viszem vissza, egyszer úgy is cserélnem kell majd ismét, hiszen vezérműszíj cserekor volt cserélve ez is. S azóta kb 20-25000 km-t ha futott a motor. Mindegy, eltettem polcra. Sokáig nem jelentkezett a jelenség, majd egyszer-egyszer előjött, s mindig a vezérműszíj takaró műanyag alól jelentkezett a csepegés, így egyre inkább azt gyanítottam, hogy a vízpumpa szimmeringje mehetett tönkre, vagy alákerülhetett valami kis szennyeződés, ami mellett néha elszökik egy kis víz. De ahogy megjelent ez a probléma, olyan hirtelenséggel el is tünt mindig hónapokra.
 Míg a napokban újra jelentkezett, immáron elég intenzíven ahhoz, hogy ne hagyjuk annyiban a dolgot. Beszéltem hát Laci barátommal, s megvitattuk, hogy ha már úgy is le kell bontani a vezérlést avízpumpa cseréjéhez, akkor cseréljük egyúttal a vezérlést is, hiába eltudna még futni alaphangon legalább 15-20000 km-t. Megrendelte nekem a dolgokat, valamint leltünk vezérműszíj takaró műanyagot is, amik ugye előszeretettel törnek rommá az autókon. Meglepetésemre már 1.800.- Ft-ért beszerezhető, így nem kalimpál majd összevissza és nem kell Hilti-szalaggal tuningolni, meg szegecsekkel... Mivel megjött minden időben, így Laci munkavégeztével jelzett, s mentem felvenni Őt, hogy majd jól megszereljük a Puntot a garázsnál. Az elképzeléssel nem is volt semmi baj sem, sőt eleinte a kivitelezéssel sem. 
 Elkezdtük bontogatni szépen lefelé a dolgokat, levettük a régi, törött takaró műanyagot, majd a csatlakozásokat oldottuk el, és szedtük lefelé a vezérműszíj-feszítőt is miután összejelöltünk mindent mindennel. Eddig nem is volt semmi gond. Majd kiszereltem a vízpumpát, és hosszas vizsgálódás után arra jutottunk, hogy valószínűleg a tömítés mellett szökhetett néha egy kis víz amit elvezetett a takaróműanyag. Szereltünk hát tovább, leszedtük a főtengelyről is tárcsát, tehát minden készen állt ahhoz, hogy mehessen összefelé a történet. Megpucoltuk a vízpumpa-motorblokk találkozási pontját is, majd szépen tömítőmasszával bekenve a helyére illesztettük s némi bőrösödés után a helyén rögzítettük, fixre húztuk. Féktisztítóval szépen lepucoltuk a motorblokk innenső oldalát, megtakarítottuk az olajsártól, és a gumireszeléktől. Feltettük az új SKF vezérműszíjat, ügyelve arra, hogy minden jelen maradjon közben persze. Fixre húztuk a főtengelyen lévő tácsát. Feltettük a feszítőt is a helyére, és kismértékben feszítve a szíjon meghúztuk a feszítő rögzítő csavarját. Nagyjából minden készen állt az ellenőrzésre, valamint a kézzel történő körbeforgatásra, így ellenőriztük is a dolgokat. Semmi nem támasztott ki-be semminek sem, semmi nem ért bele semmibe sem. Remek. Ekkor még nagy volt az öröm, igaz kicsit LEGO-zni kellett már a jelölésekkel és a vezérműszíjjal, de nem volt vészes.
 A fekete leves csak ezután következett, miután nyugtáztuk hogy szerkezetileg minden rendben van, tehát mehet a feszítő fixre húzása, valamint lehet feltölteni hűtőfolyadékkal a rendszert. 
Ez utóbbi pontnál szólt Laci, hogy elég, ne öntsek bele többet, mert biztosan tele van (7-8 dl után) ugyanis folyik a blokk oldalán kifelé...   I'm so Happy érzés kerített ekkor hatalmába... meg Lacit is persze. S ekkor már kb este 1/2 9 volt, tehát nem volt értelme tovább kínlódni, főleg úgy nem, hogy erősen valószínű a fegydugó van kirohadva egy ponton s ott ereszti el a vizet a motorblokkból. :( Mindenre igyekeztünk felékszülni, de erre nem számítottunk. Így eléggé meg voltunk lőve. Pedig valószínűleg egy pár száz, vagy ezer Ft-os tételről van szó. Azonban mivel polcon ilyenem épp nincs, így maradt az azonnali STOP. Gyorsan összepakoltunk, majd életre keltettük a kis kéket, mert valamivel gyorsan hazakellett jönnünk Edelényből, ugyanis éjjelre meg menni kell dolgozni...
 Így Punto maradt a garázsnál, cserében Polskival jöttünk be, aminek ugye kicsit szét van hullva a váltója a Nyári találkozóra menet óta. De hát ugye szeretjük a kalandokat és a kihívásokat.
 Folyt.köv. hamarosan, leginkább már ma remélhetőleg. Az említett fagydugó egyébként 50-es körüli méretű, ha esetleg valakinek szüksége lenne a méretre, mondjuk hasonló okok miatt...
191919 km az óraállása

 Mivel tart még a donorautó, gondoltam egy kicsit bíbelődöm mikor időm engedi, s amiket elterveztem azokat szépen lassan kicserélgetem.
Így is lett. Haladtam ezzel is egy kicsit, ami nem volt ugyan könnyű, de nem adtam fel, ráadásul nagy segítségemre volt KeMa. Ezúton is köszönet érte.
 A donor többek között fordulatszámmérős műszerfallal rendelkezik, valamint hőfokmérőssel, ami az alapfelszereltségű S-es Puntoról nem mondható el. Ugyanis abba eredetileg egy órát tettek a fordulatszámmérő helyére, a vízhőfokmérést sem tartották fontosnak, csak dobtak bele egy lámpát, hogy amikor a gőz előjön motorfedél alól, akkor tudd, hogy az nem kipufogógáz hanem a vized forr.... Hogy ennek mi értelme nem tudom, hiszen amikor a lámpa villan, már úgy is késő s felforrt a víz...  Na mindegy, szóval ezt mindenképp szerettem volna kicserélni, csak kellő elszántság kellett hozzá, s némi idő. Annak utánajártam, hogy cserélnem kell a jeladó hőgombát a motorban, hogy már ne lámpát vezéreljen majd hanem műszert, valamint egy szál vezetéket be kell húznom az ECU-tól, mert gyárilag még nem volt a kábelcsoportban.
Megrendeltem a VDF-ben a hőgombát délelőtt, délre meg is jött, el is mentem érte.
Neki is ugrottam a garázsnál a műveleteknek, mikor is rájöttem hogy a feljegyzésemet (mit és hova is kell kötni) sikeresen otthon hagytam....
Nem baj, lelkes voltam, s hittem abban, hogy emlékezni fogok rá. Kicseréltem a gombát a blokkban, különösebb teendő nem volt vele, kúpos, így tömíteni sem volt szükséges. Kiszereltem az óracsoportot egyik autóból és másik autóból is, majd jött a mazsolázás, hogy a nyáklap vajon megegyezik e a lábkiosztások tekintetében. Megegyezett, így a nemrégiben cserélt izzókat átpakolásztam a beszerelendő óracsoportba, hogy ne érjenek meglepetések később, hiszen ezek biztosan működnek. Egyet hagytam ki csupán, de szándékosan, a légzsák visszajelzőt, mivel valamiért jó ideje virított, de mivel lassan műszaki.... Na mindegy.
Ezt követően úgy gondoltam, hogy legyünk alaposak, hiszen az autóban 175612 km van, akkor nem dobom át a 258xxx-es óraállású óracsoportot... Meg hát lassan jön a műszaki... De azt mindig elfelejtem, hogy benyalom így vagy úgy, most sem volt ez másképp. S ilyenkor mindig rájövök hogy mennyire utálok baszakodni a számlálóval, mert 10-szer szétesik, mire összetudom rakni -1szer végre, s akkor is rosszul...    Gondoltam kiveszem a számlálót egyikből is másikból is, s megcserélem csupán. Ki is pattant pikpakk, be is pattant pikk pakk, szemmel láthatóan nem is volt gond vele, öröm volt meg boldogsáőg, összeraktam az órát s betettem a helyére, miután bővítettem a csatlakozók érintkezőjét egyel a fordulatszámmérő miatt, a vezetéket pedig rögzítettem a kábelcsoporthoz s kijuttattam a motortérbe gumidugón keresztül. Óracsoportot vissza is tettem a helyére. S jött a kábel bogarászás, mert rémlett hogy az ECU-nál a Punto fórumon sötétkék vezetéket említettek. Később a hozzászólásoknál meg lilát. Gondoltam semmi gond, majd szétkapom, s meglátom hogy ebben melyik is van. Hát persze hogy mindkettő...
Ekkor hívtam fel KeMát, mert róla feltételeztem hogy valami köze lehet ilyen dolgokhoz hogy ha tud akkor segítsen nekem, mert elakadtam, az autó meg itt van szétborítva. Sikerült kibogarásznia neki is, hogy talán a kék az. Vagy a lila. Vagy a kék. De ez egyáltalán nem biztos, nehogy tönkremenjen valami...   Tanakodtunk még egy keveset telefonon beszéltünk többször is, volt hogy kéthívás között belekezdtem másba hogy haladjak azzal is, végül bátor voltam s mondtam Matyinak, hogy én bizony rámegyek erre a kékre és kész, lesz ami lesz. Így is lett, csatlakoztattam a vezetékre a mérőórát, gondosan leszigeteltem s mehetett a próbaüzem. Siker. Fordulatszámmérő üzemel, reagál, mér. Vízhőfokmérés viszont nincs. Ahogyan töltésjelző és olajnyomás sincs. :( Nem értettem, de gyanítottam hogy valami kontakt és közös gond is egyben, mivel máshoz nem nyúltam.
Mivel kikerült az óra a műszerfalból, azonban a múltkor bekerült a belső tükörhöz egy másik konzol, amiben van óra, így a múltkor lustaságból be nem kötött háttérvilágítását kellett csak megoldanom, hogy éjjel is láthassuk mennyi is az idő. Nem volt annyira vészes feladat, csak ki kellett borítani vissza az óracsoportot, mert onnan vettem le a műszerfal világításról a feszültséget az órának s vittem el a tetőkárpit alatt. Ez relatíve hamar megvolt. Tetszetősre sikeredett.
Kicseréltem  a csomagtér érintkezőjét is, mivel gyárilag nincs benne csomagtérnyitás érzékelő, a donorban viszont volt. Ez is gyakorlatilag 2*2 csavar az ellendarabbal együtt, sarukat pikk-pakk lehetett csatlakoztatni, s meg is volt a művelet. Így, ilyen kis apróságokkal lehet növelni szépen a komfort érzetet.
Hazafelé érdekesnek tartottam, hogy ami eddig 25 km-re volt, az most miért csak 17. Ekkor már tudtam hogy másnap is szerelni fogok.
Így is lett, másnap megint kikaptam az óracsoportot, s elhatároztam hogy visszateszem az eredeti számlálót a saját órájába. Jól döntöttem, ugyanis Puntoék úgy döntöttek, hogy a két óra nem rokona egymásnak, s a belsejében variáltak az áttételeken... az egyikben 21 fogú, míg a másikban 16 fogú a fogaskerék, ezért mért ez nekem furcsán.... Így megint jött a nagy kedvencem, a számláló basztatás.... megint szétesett vagy 25-ször mire összetudtam rakni úgy hogy rendesen számláljon is, s ne félállásban ugráljon.
Valamint közben sikerült rájönnöm, hogy mi miatt nem mér a hőfokmérő. Ugyanis én betettem oda is egy izzót, ahova ebben az óracsoportban nem kell, így az bevariált a műszer mérőkörébe, s ezért nem mért. Az izzó eltávolítása után rögtön volt visszajelzés.
A töltésjelző továbbra sem kelt életre, de ennek utánakérdeztem fórumon, s állítólag érzékenyebb ez az óracsoport a testelésre, így majd egyszer még ennek húzok be egy szálat. De nem ma, és nem most. Egyelőre elég volt.
Összeségében tetszenek az apró változatások, s elégedett is vagyok.

 Meglepő volt számomra, de valóban működik.
A lényeg hogy gyártatnom kell egy nyeles tengely vezető perselyt a 903-as blokk főtengelyébe, mert vélhetőleg ugye ez kopott el, s emiatt zabálja a váltókat a kis autó. Ennek méretezésében Gyulinho kolléga volt nagy segítségemre, aki talán az egyik legfrissebb 903-asító. Szerencsére neki még rémlett valami az építésből, mert ugye nekem 2006-körül volt, tehát nem tegnap. Meg voltak a méretek neki amiket megosztott velem, ezúton is köszönet érte.
Nem volt más hátra, mint esztergályost keríteni, aki legyártja SOS-ben lehetőleg, mert holnap jó lenne neki állni. Az összes létező cimborát megmozgattam, hogy kinek van esztergályos spanja, s igyekeztem felkeresni mindet, de sajnos mind tele is van munkával. 10 % esélyét látták annak, hogy tudnak foglalkozni a problémámmal szombatig. Igen, ma péntek van. :( Jó eséllyel csak következő hét végére készül el az alkatrész.
Jani segített nekem egész nap, mert semmi kedvem nem volt egyedül kendácsolni, meg rohangálni.
 Amit tudtam tenni a dolog érdekében, csupán annyi, hogy a még meglévő 650-es régi motoromból kiszedtem a perselyt, még pedig egy elég érdekes, de működőképes technikával. Amit annak idején Csík Andrástól hallottam évekkel ezelőtt, nem régiben a nővérem említette, s a napokban KG szintén hogy a papája javasolta ezt a módszert. Ez amolyan "régi nagy szakik" kulisszatitkainak egyike vélhetőleg. Lényegében arról szól, hogy a passzossan, szorosan illesztett perselyt úgy lehet könnyedén kiszedni a furatból, ha a furatba összegyúrt kenyeret tömködünk amennyit csak tudunk. Majd a furat átmérőjével közel azonos méretű tengelyt kezdünk beleütni a teletömött furatba, aminek következtében a kenyeret préselni fogja maga előtt a tengely. Mivel azonban a kenyér nem tud merre távozni, így maga előtt kényszeríteni fogja kifelé a furatból a perselyt. 



Ennek a technikának segítségével szedtem ki a furatból a perselyt, tehát működik a dolog. Ajánlani merem mindenkinek.

 Kicsit elmaradtam a blogolassal ido hianyaban.
Tul vagyunk a Nyari talalkozon, kisebb-nagyobb nehezsegek aran ugyan, de tul vagyunk rajta.
Ezuttal is ket autoval indultunk utnak Miskolcrol a Velencei to partjara, kenyelmes nyugodt tempoban autozva vegig, hogy kimeljuk a nagy melegben a kis autokat. 
Osszessegeben a talalkozo jol sikerult, szep szammal voltak resztvevok kis hazankbol, es a kornyezo orszagokbol is. Az ido is kegyes volt hozzank, igy egy szavunk sem lehet, s ezuttal is szep helyeken jartunk.
 Ami azonban nem a legjobb dolog, hogy az Andi autojanak a motorjat valoszinuleg meg kell bontanom, mert valami nem klappol. Jelentos mennyisegu olajat juttat a kartergaz csovon keresztul vissza a karburatorba, ami azonban sajnos megoldodott, ugyanis kb a Velencere erkezes elott par km-rel leszakadt a legszurohaz a ventillator hazrol. :( Ugy latszik csak ido kerdese volt a trotenet mint utobb kiderult, Gyula legjobb informacio szerint ugyanis tipus hibaja ennek a tipusu motornak ez a jelenseg. :( Sajnalom, mert egyedi, de egyre inkabb azon torom a fejem, hogy vissza fog alakulni a motor hamarosan gyarira, mert ezzel csak a gond van. Ereje sem nagyon van a gepnek, mint utobb megtudtam ezen sem kell meglepodni, mert a gyari kialalkitasu hengerfej nyomatekosabb mint ez az exporots kivitel. Nem csorog, nem csattog, igy nem tartom valoszinunek hogy gyjtas beli problema lenne, szepen is indul, de egyszeruen nincs ereje, meg a bejaratasi idoszakban is jobban ment a kis auto, tehat valami tortenhetett. Lehet hogy osszeforogtak a gyuruk, vagy ennyire nem tudok szelephezagot es gyjtast allitani, egyelore nem tudom, de amint lesz egy kis idom es energiam, valamint amint nem lesznek 40 fokok, bele kell nezni, hogy miert nem kerek a tortenet, miert gyenguska annak ellenere, hogy 0 km-es hengereket, dugattyukat, gyuruket, hengerfejet, sport vezermu tengelyt, elegant gyujtast, fotengelyt kapott a felujitaskor. Meg az igazat megvallva a motor hutesevel sem vagyok elegedett miota az Abarth olajtekno es szelepdeki felkerult. Kuplung bowdent is cserelni fogom, ugyanis teljesen a vegere van mar allitva, s meg sem emel ki rendesen, megis nehezkes es vagylagos a valtas a kis autoval, akarhova is pozicionalom a valtot.
 A kis kekseg szepen teljeseitette a tavot, bar valto problemam ezen is akad, ugyanis erezheto hogy valoszinuleg el van billenve a gumibakoknak hala, nehezen veszi a 3-ikat. Gyujtas gondom akadt vele meg itthoni teruleten, ugyanis egy az egyben szetverte a rotor az eloszto fedelet, ami nem tul jo dolog, valoszinuleg a gyjtas elosztot lentebb kell helyeznem, hogy ne lehessen ennyire kozel a motorter fedelhez, mert szerintem kanyarodas kozben ha elbillen egy picit  motor, akkor hozzaerhet es megfeszul. Ezt csak amiatt gondolom, mert temposabb jobb kanyarban jelentkezett ez a problema tobbszor is.
 Minden esetre koszonet a kis autoknak hogy elvittek es haza is hoztak minket.

https://plus.google.com/photos/111403175907967885376/albums/5905547335956670817?authkey=CM6n4NaXy5HujQE

Erősen esedékessé vált az olajcsere, így tegnap azt is megoldottuk Janival, hogy ne halogassam tovább, hiszen már így is kellemetlen volt számomra hogy elfelejtettem időben megoldani. :(
Felhívtam így a blogomban már sokat emlegetett VDF-KER-t, hiszen már jó ideje mindent onnan szerzek be, mert gyorsak, korrektek, segítőkészek, mindenük van - ami esetleg nincs polcon azt rövd határidővel (max pár óra) megszerzik - így felesleges lenne máshova járnom, s még a hangulat is mindig jó.
Leadtam az autó adatait, valamint hogy mire lenne szükségem (olaj 5w-40, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, motormosó-motoröblítő), s már mehettem is érte a boltba, mert össze volt készítve a csomag csak fizetnem kellett.
Így a garázsnál gyorsan megoldottuk Janival az esedékes olajcserét, ezúttal Castrol került ebbe a "szívbe" is, Mobilnál előfordult egy pici csipegetés sajnos, de mint utóbb megtudtam nem csak nálam fordult elő mások is észlelték már.

Míg el nem felejtem, úgy gondoltam meglepem őket egy kis aprósággal Karácsonyra, ám bevallom jobban meglepődtem, mikor kiderült az átadásnál, hogy Ők is gondoltak rám egy üveg pezsgővel.
Köszönöm ezúton is.
Valamint a lehetőséget is, hogy mindig van minden amire szükségem van szerelés közben.

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett....
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire.
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi....
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.

[flash=http://www.youtube.com/v/unglvQOLzKA?version=3&hl=hu_HU]

 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk.
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók...
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is.
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi.

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd.
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte.
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

 Finomságok, minden napra...
Az egész úgy kezdődött, hogy Pápa után észleltünk némi olajfolyást a motornál. Hamar kiderült, hogy van egy pici repedés a vezérműfedélen, valamint egy kisebb lyukacska, ahol szökik az olaj üzem melegen. :( Így csak idő kérdése volt, hogy mikor állok neki szét szedni a motorkát. S miért ne vártam volna meg a hidegebb időket vele, hiszen akkor hol maradna a kihívás.
 Janinak szóltam, egyeztettünk, befűtöttünk a garázsba, majd indulhatott a móka és kacagás, bár leginkább csak kínomban nevettem a dolgokon.
 Szívás 1: a vezérműfedelet csak abban az esetben lehet levenni roncsolás nélkül, ha előtte az olajdeklit is eltávolítjuk a motorblokkról, mivel két tőcsavar van benne, így tengely irányban lehúzni esélytelen ha közben a csavarokat ki kellene emelni az olajdekli furataiból...  Így a deklit is beáldoztam a szerelés oltárán.
 Szívás 2: a sok évvel ezelőtt szerelőpasztával feltett olajdekli úgy tart, mint kurvaélet... az összes dekli csavar két újjal kicsavarható, nincs beállva, ellenben a dekli olyan szinten csont száraz, hogy kivülről már rohad... az összes csavar kiszedése után sem mozdul meg a dekli, így oda kell neki baszni rendesen.
 Szívás 3: lejön a vezérműdekli, majd hamar el is dől a sorsa, ugyanis visszarakni esélytelen, hiszen még kb 4-500 km, s kettényílt volna az egész
 Szívás 4: a vezérműlánc úgy elnyúlt kn 30.000 km alatt, mint másnak kb 80,000 km után sem.

Vezérműlánc

 Szívás 5: van egy kakukktojás is a megnyúlt vezérműláncon, konkrétan a feszítő fülek egyike fogta magát és átfordult a másik irányba... konkrétan ő volt az, aki lyukat ütött a vezérműdeklire, amíg a többi fog csak a házat marta szarrá..
 Szívás 6: ideje megbontani az Abarth blokkot, amit jó ideje már csak halogatok, hogy arról kerüljön fel az alumínium olajdekli, az remélhetőleg nem fog elrohadni majd.
 Szerencsére az új vezérmű szett könnyedén, ám de passzentosan felment a helyére, s ezen nincsenek feszítő fülek sem. Ami talán nem is baj.
 Szívás 7: alapos mosásra van ítélve a blokk, hiszen van benne  némi alumínium forgács, reszelék, amit a vezérműlánc darált le a vezérműdekliről. S ha már ennyire darabokra megy, valószínűleg lekerül a hengerfej is egyúttal, s cserélek egy hengerfejtömítést minimum.
Valamint megpróbálom felújítani az Abarth blokkon lévő karburátort, ami annyiban tér el társaitól, hogy nem keresztben, hanem hosszában van rajta az úszóház, tehát kanyarban nem fog elbillenni benne az üzemanyag, mint társaiban, s ezáltal remélhetőleg nem fog leürülni sem a karbi, mindig lesz utánpótlás benzinből. Reméljük sikerül ez a projekt (is).
 Ma olajdekli tisztogatás volt soron, szépen benzinnel ahogyan azt illik, hogy ha felkerül, akkor szép tiszta legyen, KG-nak had dagadjon a feje ha meglátja majd.
 Holnap valószínűleg olajpumpa vadászat lesz soron, mivel ez a dekli kialakítását tekintve másabb, így a széria 900-as pumpa nem fog elférni benn sajnos. Valamint egy hullámtörőt is illene kitalálni bele, mert félő hogy könnyen elbillen majd benne az olaj, olyankor pedig nehezen szív olajat az olajpumpa, ha nincs alatta csak levegő...
 Összeszereléskor pedig remélhetőleg belekerül majd a Cinquecento termosztát is, amin több kivezetés van, mint a sima 900-as termosztáton.
 Szóval van most projekt bőven, reméljük sikerül is ezeket majd megvalósítani.

-- Robi --

UPDATE! Képekkel!

 Cukiság jut minden napra...
A gyújtás szerencsére jól üzemel, azonban Miskolcra érve szomorúan konstatáltam, hogy a motor valahol egy pinányit fossa az olajat. :( Első körben a főtengely szimeringre gondoltam, majd teljesen véletlenül vettem észre a garázs előtt állva, hogy abszurd helyről jön sajnos az olaj. :(
 Meglepett a jelenség, a hiba, nem csak engem Janit is.
Egyenlőre tanácstalan vagyok, hiszen a láncnak nincs hangja, nem csörög, nem hallani hogy meg lenne nyúlva. :( Ugyanis az első gondolatom az volt, hogy megnyúlhatott, s beleverhetett a házba.
 Pillanatnyilag még csak találgatás van, hiszen szét nem kaptam mert egyenlőre nincs csere darabom, addig meg sajna felesleges. Azt meg nem hiszem, hogy érdemes lenne felhegesztetni. :(
Hétvégén ha minden jól megy, azért csak szétkapom, s megpróbálom kideríteni mi okozhatta a bajt.
 Közben lett takarója a másik kis autónak is már, így nem fázik már egyik sem a garázsban.
 Valamint pár kép a kutyusokról, hogy még megvannak.

 Volt egy kis időm, módom, lehetőségem, kedvem, stb tegnap, így bütykölgettem egy kicsit a kicsin. Részben sikerült részben nem sajnos, de idővel orvosolni fogom ezt a problémát is.
 Először is köszönet Bálint Karcsinak a tippért, blogért a lámpa búra festés kapcsán, így sikerült végre megvalósítani azt, amire eddig sajnos nem sok sikerrel vadásztam, a felemás felállású Bis hátsó lámpa búrát. Igyekeztem úgy eljárni, ahogyan a blogon olvastam, hellyel-közzel szerintem sikerült is. Természetesen én már csiszolással kezdtem, ahogyan a mester ajánlotta, majd tisztítás után kapta szépen sorban az összesen 5-6 fedőrégetet egymásra, hogy elérjem a kívánt eredményt. Szerintem sikerült, mert valami ilyesmit szerettem volna, tehát hogy ne legyen sem túl sötét, sem túl világos. Nekem tetszik, elégedett vagyok vele, Jani szerint is jól sikerült.
 Ezen felbuzdulva fogtam neki a búra cseréknek, majd ezt követően miután megcsapott a benzingőz, nekiláttam a szelepdekli tömítés cseréjének is, mert a motorfelújítás óta kb nem volt hozzányúlva, most viszont itt-ott már kicsit taknyos volt, nem tömített kellően, így csere érett lett. Ehhez természetesen a gyújtáselosztót el kell távolítani, ellenben a szelepdekli fedelét nem lehet levenni. Ezen kicsit mindig elmosolyodok, hogy miért kell egyszerű tömítés csere esetén megszopatni magunkat egy gyújtással is.
Na mindegy, kiszedtem, letisztogattam azt is, majd levettem a szelepdeklit, himbasor kb olyan állapotú, mint amilyen állapotban felszerelésre került annak idején, ennek örültem. Annak már kevésbé, hogy a parafa tömítés kicsikét rá volt sülve a hengerfejre, de egy sniccerrel mindent meglehet oldani, így ezt is sikeresen eltávolítottam, letisztogattam, majd ment is fel az új tömítés, remélem az is ki fog bírni majd minimum ennyit.
Majd jött a játék határok nélkül a gyújtással, mivel volt annyi eszem hogy nem jelöltem össze, csak megjegyeztem, hogy mi merre, hogyan áll kiszereléskor. Így tisztogatás közben persze hogy elmentek a dolgok nem is kicsit, de értelemszerűen hamar össze lehet hozni a dolgot. Csak hogy még sem akarta az igazat, indulni nem igazán akart. Kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó, kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó, kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó, kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó...
Kb ennyiszer futottam neki, mire sikerült észrevenni, hogy az egyik gyertyakábel elhasalt sajnos tőben, konkrétan a csatlakozó fele a fedélben marad kihúzáskor. Meg igazából a fedél is csere érett lett, mivel elkopott a középső érintkező már benne elég rendesen, így bekerült abból is az új, a régi meg ment a csomagtartóba tartaléknak. Egy ilyen tartalékból került bele a gyertyakábel is, ami ugyan használt, régi volt de működött, és ugyanilyen szilikonos volt mint a többi.
Beszerelés, ellenőrzés, próba, beindul, de nem az igazi, picit beledadog, így állítgatás előre, hátra, jelenség ugyanaz sajnos egy adott gáznál, kb 3000-es fordulaton már hallható, hogy ki-ki hagy, bele-belepofázik, így időszerű lesz a gyújtáselosztó komplett felújítása is sajnos megint, bár az utóbbi 1,5 évben igazából szerintem ahhoz sem nyúltam, így elnézem neki.
Így elvittem egy kicsit megjáratni, megtankolni, csak útközben vettem észre, hogy elég WRC-sre sikerült, mert azt tudtam ugyan hogy 3000 körül kicsit dadog, de azt nem, hogy 5500 körül tilt, és durrog. Eleinte kicsit meglepett, főleg előzésnél, hogy mik ezek a durrogások, de így legalább hamar felfogták, hogy erőgéppel nem vitáznak, elengedtek. Később lámpánál állva már kifejezetten mókás volt, mikor meg-meg kínáltam, hogy nem kis robajjal dolgozik a gép.
Bármennyire is mókás a dolog, így nem maradhat, ezt meg kell oldani minél hamarabb, mert szerintem nem csak a zsebemnek nem hasznos, de a motornak sem hiszem.

Nos!
 Túl vagyunk a 2009-es év első kispolskis autós találkozóján is. Ez alkalommal Aggteleken töltöttünk el egy (remélhetőleg mások számára is) nagyon jó kis hétvégét. Szerencsére ez alkalommal is voltak új arcok, új tagok akikkel megismerkedhettünk, beszélhettünk, jól jön ez a kis vérfrissítés a kis csapatnak mindig.
 Ha olvassák, ha nem, szeretném megköszönni a szállás, és étkezési lehetőséget Veres Andrásnak, Makkainé Bodnár Edinának, az élményt Aggteleknek, Szlovákiának, a Cseppkőbarlangnak, s végül de nem utolsó sorban azoknak akik eljöttek erre a hétvégére! Természetesen mint mindig, ez a találkozó sem telt zökkenő mentesen, de remélhetőleg több a pozitív élmény mindenkinél, mint a negatív, s akkor már elégedetten tekinthetünk vissza erre a hétvégére is.
 A résztvevőknek lehetőségük nyílt megtekinteni az Aggteleki cseppkőbarlang rendszer egyes részeit, a Szlovákiai Betléri kastélyt, a Krasznahorkai várat. Menza jelleggel együtt étkezhettünk, mégha voltak is némi fennakadások annak következtében, hogy nem mindenki azt fogyasztotta, amit rendelt, nekem leginkább gyermekkorom iskolai-menzás időszakát idézték fel ezek az alkalmak. Amit ettünk, szerintem bőven több volt mint finom, és jó, amit pedig ittunk, hát az meg nem kifejezés..
Ami egyre nyílvánvalóbb számomra, hogy ennek a kis csapatnak egyre inkább jól jönnek ezek az együtt töltött esték a beszélgetések okán, gyanánt, így ezeket a későbbiekben sem kellene mellőznünk egyik alkalommal sem.
 Hogy az autóról is írjak ebben az autós blogban, jelentem nagyon jól teljesített a kisautó, minden probléma nélkül.
Tény hogy a benzint továbbra sem termeli, de nem is érdekel, mert az élmény kárpótol, főleg olyankor, amikor pl hazafelé úton egy Suzuki Splash nem tud lenyomni, s végig fogva tartom.
Vagy amikor az odafelé vezető úton Kurittyánnál az igazoltató rendőrök dícsérgetik a kisautót.
 Ezt a hétvégét ismét kicsit hosszabbra nyújtottuk, mert KG-ék hamarabb lejöttek hozzánk egy nappal, így időt szakíthattunk a cuccainak megfelelő helyre szállítására. Ezáltal a felnijei elkerültek a gumis cimborához, ahol helyre pofozzák majd őket, majd mennek a következő állomásukra. Valamint az üvegei is elkerülnek (igaz majd csak a mai napon sajnos) a fóliás cimborához, hogy neki is legyenek hivatalos, engedélyezett fóliás ablakai. Ja meg néztünk tegnap velük VFTS-t de sajnos csak kasznit, mert Zsolti barátomékat igen csak elkapta a buzgósak, s a minimális javításból az lett, hogy atomjaira kapták a vasat.
 Nagy vonalakban ennyi.

Hogy az év vége se teljen unalmasan...
 Az eredetileg pár órásra tervezett lengőkar csere egyenlőre ott tart, hogy lassan két hete bakra van téve a kisautó, ugyanis sorra jöttek a nem várt gondok, miközben lebontottuk a lengőkarokat. Ismét csak megerősíteni tudom azt a tényt, hogy a Historic Rallye-ban induló Kelecsényi egy büdös mocskos tróger köcsög!!! ezt ugyan sikerült már korábban is megállapítanom, a lakatolás közben, de most végérvényesen megerősítette bennem a vágyat, hogy arcon csapjam mindazért, amit az autóval tett, illetve nem tett..
 Többször észleltük már sajnos az elmúlt 2 évben, hogy nem varrt végig ott dolgokat, ahol jó lett volna a lakatolás közben. Ilyen volt pl: a padló, annak merevítései, a sárvédő ívek, most legutóbb pedig a rugótoronnyal akadtak problémák.
ráadásul itt nem csak elfelejtette odavarrni normálisan, de még a helyét is igen csak elnézte, ugyanis a lengőkarok lebontása közben derült arra fény, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy a rossz helyre felcsípett rugótányérok eltörjék a Katona féle Bilstein gátlók szárait. Ugyanis annak következtében hogy a tányérok nem a megfelelő helyen voltak, a spirál rugók igyekeztek odakényszeríteni őket, így a belső peremüket ráhajtották a gátlókra... :( Nem voltam túl boldog, de nem keseredtem el, hiszen hegesztő van, lemez van, rugótányér van, akkor gond nem lehet. Így Doki barátommal szépen elkezdtük lecsákányozni a torony környékét, és itt jött az újabb meglepetés, mely szerint a hátsó torony nincs odavarrva a beslő sárvédőhöz... Így arra is fényt derült, hogy vélhetőelg hol jött be a víz az utastérbe. Na meg persze találtunk egy véletlen vágást is, amit elfelejtett összehegeszteni a hibázása után.
A Rugótányérok pontos helymeghatározásában ezer köszönet illeti meg Holló papát. O.Gy.-t, és természetesen K.G.-t, mert az ő segítségükkel tudtuk kilegózni, hogy konkrétan hova is kerüljenek a rugótányérok. Köszönet érte mégegyszer.
 Ezt követően jött a következő probléma, na meg persze Karácsony, így újabb pár napig rá sem néztem a kicsikémre, mert nem tudtuk összeegyeztetni az időnket.
Szóval a következő gond, a gömbcsuklós hardy volt. Ugyanis a lenygel úgy találta ki, hogy a rövid féltengelyre a csavart úgy hajtsuk fel, hogy az önzáró része befelé legyen... Etz nekem már akkor sem tetszett túlzottan, így már akkor megfogalmazódott bennünk a dolog, hogy esztergályossal vágatunk a másik oldalra Rádiuszt, amikor Gyula vitte el a drapp autót, s közel 1,5-órát basztunk el azzal, hogy fel tudjuk hajtani a rövid féltengelyre az önzárós anyát fordítva. Így esztergályossal le is vetettük szépen a csavar anya másik oldalát, azonban azt figyelmen kívül hagytam, hogy a gömbcsukló hüvelye belül homorú, így miközben hajtottuk fel az anyát a féltengelyre, frankón lefeszítette a hüvely a krova szemet a csavar anyáról... Tehát az elképzelés ugyan jó lett volna, de sajnos mégsem.
 Így végső elkeseredésemben baszottul berágtam tegnap, mert az jó... és szépen elkezdtem rákínozni az önzárós végével a csavaranyát a féltengelyre, aminek az lett a vége, hogy a második csavar anya szépen leszedte az első három menetet a rövidféltengelyről.... ráadásul ez olyan fajta féltengely, ami nem végig menetes, így összesen nem (kb) 16 menet van rajta, hanem csak vagy 8.... És ez már megint nem volt túl biztató.
Így megint mentek a telefonok körbe, első sorban azok felé, akiket én is igyekeztem EDDIG kihúzni a szarból, ha úgy adódott, majd mentek a szokásos telefonok Baznak, Hollónak, O.Gy-nek, és Polskinak, hogy nekik vajon van-e, mert a környéken sajnos nem találok. A Pestieknek természetesen volt, így már kezdtem ráhangoldóni a délutáni Pesti útra, de végül kiderült, hogy van Polskinak is Ibrányban, csak ő most Győrben van, de Ata Tokajból el tud menni érte Ibrányba, és elhozza nekem Szerencsig.....   Szóval ez a része sem volt egyszerű, de megoldottuk, és köszönöm szépen mégegyszer mindenkinek , aki segített a bajban
Ekkor már délután 5-6 óra lehetett és baromi hideg. Ráadásul mivel tegnap több kárt okoztam mint hasznot, így inkább nem erőltettem a munkavégzést, inkább bezártuk a garázst, és abban maradtunk, hogy folyt. köv. a mai napon.
 Ha minden jól megy, akkor ma már tudok vele kocsikázni egy kicsit legalább, meg le tudom mosni, mert belepte sajna a por kegyetlenül. Meg persze lecseréljük a motorolajat, mert a kisautó is elérte, sőt picit szerintem meg is haladta a 10.000 km-ét, így a motorolaj, az olajszűrő, a levegőszűrő csere érett lett ismét.

UPDATE!!!

 Jelentem a kisautó sikeresen elkészült némi szopások árán ugyan, de meglett!!! Egy kalap alatt megejtettük az esedékes olajcserét, ugyanis épp mostanság csavartuk bele a 10.000-ik km-t mióta a motort a télen összefűztük.
 Bazi nagy élmény volt két hét bakon állás után beröffenteni a kisgépet, és hallgatni a zárt garázsban ahogyan morcosan kezd éledezni, az amúgy sem halk motor, kipufogó. Nem kell mondanom, hogy fülig ért a szám, igazából az sem nagyon érdekelt, hogy a garázs ajtó, pont a szomszéd bejárati ajtaja felé néz délután fél 5-kor.... Örültem hogy már jár a motor, és vihetem ki megmelegíteni egy kicsikét, ahogyan azt kell olajcsere előtt.
 Úgyhogy az olajcserét követően a kisautó újra száguld!!! Km-óra állás szerint 43330-nál volt olajcsere, motorban lévő km szerint pedig 10030. Természetesen most is Castrol Magnatec 10-40-es került a motorba, mert megérdemli, és erre továbbra sincs panaszom. Hazafelé természetesen kb 4-5 km-en tudtam normálisan jönni, utána leszállt a lilaköd, a többit szerintem nem kell részletezni, hogy megkellett mutatni egy-két autónak, hol a helye a sorban...    Ilyenkor érzem csak igazán, hogy micsoda életérzés egy ilyen kisautó.
 Köszönöm neked kisautó!!!

UWAGA, meg POZOR! De leginkabb UPDATE + VIDEO!
   Nagyon szomorú bejegyzés következik sajnos...
Legyetek erősek, én is azon voltam minden erőmmel, hogy ne kezdjek el zokogni az út szélén azonnal.
Ugyanis nehéz volt ezt nekem is feldolgozni.
Valahol persze számítottam rá a lelkelm mélyén, de abban reménykedtem, hogy nem jön el ilyen hamar ez a keserű időszak az életemben. Méghozzá az autós, egész pontosan a kispolkis életemben. Valahol mindíg abban bíztam, hogy velem ez nem fog megtörténni, s ez csak is másokkal eshet meg.
De sajnos nem... Velem is megtörtént az, ami másokkal is megesett már. :(
A mai nappal sajnos meg kellett hogy váljak..... Szóval meg kellett hogy váljak a kis kékségem.... a kis kékségem hűtősapkájától. Attól a hűtősapkától, amit kínkeservesen sikerült lopnom (igen jól olvasod) lopnom az egyik bontóból, ugyanis amikor az átépítés során megérkezett a megrendelt Fiat Panda hűtő, akkor derült csak ki hogy az új hűtőhöz nem jár hűtősapka. Anélkül meg persze elég körülményes járni, így el kellett indulni keresni egyet. Boltban nehezen ment volna, mert a hűtő már a helyén volt, így nem tudtam a hónom alá csapni, így maradt az a felállás, hogy elmentem mezgerélni a bontóba. Ahol közölték, hogy ilyenük biztosan nincs. Azonban találtam, de mivel szerintük biztosan nincs, így gondoltam ez csak az enyém lehet ha az övéké nem. (Ennyit a beszerzés körülményeiről)
 Szóval sok mindenen keresztül mentünk együtt ezzel a kis hűtősapkával, túléltünk két autóbalesetet, ahol már az első után azt hittem meg kell váljak tőle. De nem! Őt keményebb fából faragták, s bár lebontotta egy Astra orrát kőkeményen, ő mégis a helyén maradt.
Ezzel a hűtősapkával mentünk életünk első szigorított KPM-es műszaki vizsgájára.
Ezzel a hűtősapkával tettük meg együtt az első métereket, kilómétereket, na meg persze KG-val.
Ez a hűtősapka ott volt az átépítést követően 2007-ben Gárdonyban az országos találkozón, nem sokkal később a Keleti találkozón, majd a Pécsi talin, Pesten több ízben, Pesten a közgyűlésen, 2007.Dec.31-én vele indultunk útnak Pécsre szilveszterezni, amikor az autópályán csak 40-el lehetett közlekedni, s nem előzött meg senki, olyan hóviszonyok voltak délután 4-5 óra körül. 2008-ban ott volt a Téli talin a Mátrában, majd Velencén, majd ismét a Keletin, és a Nagykanizsai talin. Szóval fájó szívvel búcsúzom tőle, még sem kerül süllyesztőbe. Sokkal inkább polcon lesz neki helye a serlegek mellett, hiszen neki is köszönhetem ezeket a serlegeket.
 Az lett neki a baja sajnos, hogy nyomás alatt már nem tartja meg kellően a vízoszlopot a hűtőben, s nem csak a levegőt ereszti el a túlnyomás elkerülése végett, hanem a vizet is. Ennek pedig a fele sem tréfa, így jobb ötlet hiányában mentem és rendeltem egy hűtősapkát a VDF-KER-ben, ahol szinte bármit be tudok szerezni, ha hirtelen kell, vagy ha máshol nem tudnak segíteni. 1/2 12-körül adtam le a rendelést, 1/2 4-kor már  kezemben volt a hűséges hűtősapkám utódja. Színe egyezik, formája másabb, alakja másabb, de remélem legalább olyan jó lesz hozzánk, mint az őse volt. Az ára 1590.- volt, és reméljük hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
 Ennyi történt a mai napon a kisautóval kapcsolatban. Remélem ezentúl nem kell majd naponta 5-6 dl hűtőfolyadékot pótolnom.

 A vegere pedig jojjon az iras elejen feltuntetett update, ugyanisnem akartam csak emiatt egy uj bejegyzest irni. A sors fintora, hogy az utolag most hozzairt resz, valojaban hamarabb tortent, mint az eleje, de a lenyegen nem valtoztat.
 Egy regi adossagom kerult torlesztesre az altal, hogy P. Gyula Miskolci lakost, valamint baratjat Imret megautoztattam. Na meg persze a parkolo fiu K. Gabor Pesti lakos is meg-meg kinalta a vasat, azonban o sajat kezuleg nem pedig utaskent. (kicsit furcsa is volt latni, milyen az, amikor az elso felni pereme le akar erni az aszfalthoz, meg amikor a kanyar belso iven talalhato hatso kerek nem er le a foldre... eddig nem igazan fogtam fel mirol is beszelt O. Gyula szinten Pesti lakos, mikor egyszer osszefutottunk az egyik Multi parkolojaban, es sikerult igy bekanyarodnom... )

[flash=http://www.youtube.com/v/9Wawacda8c4&hl=en&fs=1]

 Kb 1.5 het utan hazajott Miskolcra a kisauto, ugyanis az elmult par napban Tokajban pihent. Ezido alatt kikuszobolesre kerultek a villamossagi problemai, mert sajnos volt amikkel mar kuszkodtem Nagykanizsan is. Tehat Doki baratomnak koszonhetoen bekerult par rele, kicserelodott par kapcsolo, es par nyomogomb, amik mar kiszolgalta az idejuket, igy csere erettek lettek a kesobbi gondokat elkerulendo. Valamint megforrasztasra kerult a toltoszal is, amivel sajna anno szivtam egy kicsit mar Nagykanizsan is, mert hogy eddig csak ra volt sajtolva a saru a toltoszal vegere, ami sajnos mint kiderult nem volt elegendo, ugyanis lelazult, es nem volt megfelelo kontakt mindig.
 Valamint az idojarasra valo tekintettel megtortent a kisauto teliesitesenek is elso forduloja, konkretan lecsereltuk Attilaval a hutofolyadekot benne telire. Elso korben -35C-koruli fagyallo keveresi aranyt szantam neki, majd valamelyik nap ramerek, hogy konkretan mennyi is lett az annyi...
 A masodik lepest is mielobb megkell majd valositani, konkretan a teli gumik felszereleset, ugyanis Tokajbol hazafele mar nem nagyon lehetett virgonckodni a 175/50-es gumikkal a korforgalomban. Konkretan akkor is ment keresztbe a fara, amikor nem akartam, mar kisebb gazadasokra is erezheto volt, hogy nem ugy viselkedik ahogyan nyaron. Nincs mese, itt a tel, eljott a teli gumik ideje.
Kerek korul matatva sajnos azt tapasztaltam, hogy vagy utana kell huznom a kerekcsapagyaknak hatul, vagy cserelnem kell oket, ugyanis van egy minimalis logasuk, aminek nem orulok, de teny, hogy beszereles ota eltelt mar 2-2.5 ev, meg nehany km is belekerult mar, raadasul nem hetkoznapi hasznalat mellett, es nem fokent gyari meretu kerekekkel. Ezt is mielobb ki kell nyomozni, valamint kikuszobolni, ami nem lesz egyszeru amiatt az oknak fogva, hogy nem a sima hardy-meneszto paros van ugye fent a kisauton, hanem a gombcsuklos megoldas, ami nemileg macerasabb a le es felszerelest tekintve. De nincs mese, meg kell oldani ezt is. Egyuttal a fekeket is leellenorzom majd, ha mar szet lesz kapva a hatso tengelyek kornyeke, egy portalanitas azokra is rafer.
 Kicsereltem a fotengely szimeringet is, ugyanis sajna megjelent nemi olajfolyas az ekszijtarcsa alatt, ami nagyfordulaton jelentkezett Nagykanizsa fele szinten. Sokbol nem tartott, csak vennem kellett egy 36-os krova szemet, hogy ezentul ne kelljen mindig kolcsonkernem valakitol, ha hasonlo dolgot tervezek programnak. Erolkodnom sem kellett, ugyanis a jo multkor egy legkulccsal leptem meg magam, hasonlo dolgokkal torteno kinlodas elkerulese vegett. Kompresszorom mar volt, igy nem volt kerdeses, hogy rovid idon belul lesz legkulcsom is, ami remelem sokszor segit majd a csavarkotesek lazitasaban, ha szukseg lesz ra. Egyszer meg egy levegos zsirzora fogok benevezni, hogy ne kezzel kelljen kinlodnom fuggocsapszeg zsirzasnal, ugyelve arra, hogy ne basszam le a dukkot sehol.
 Amint lesz egy kis idom, szeretnek neki latni a Lada gyujtas eloszto Fiatositasahoz, ugyanis a Trabisok is hasznaljak eloszeretettel a Fiat motoros Trabikba. Allitolag minimalis atalakitassal kivitelezheto a beszerelese. En annyival szeretnem megtoldani a dolgot, hogy Hall-os rendszert szeretnek bele telepiteni, a sima elosztos helyett, allitolag szebben szol, jar a motor tole, es teljesitmenyben is erzodik a kulonbseg. Remelem miharabb tudok nyilatkozni majd a dologrol.

 Kicsit én is el vagyok már maradva a blogolással, hol idő, hol történések hiányában. Voltak sajnos, amik ki is maradtak, épp az említett okokból kifolyólag.
Kimaradt például a vízpumpa csere dokumentálása. Nem volt nagy meló, de időszerű volt már megválnom a gyári vízpumpától, ugyanis elkopott, aminek el kell kopnia így X-év elteltével, és jelezte, hogy ebből kifolyólag, már nem megfelelő a tömítettsége. Ugyanis úgy van kialakítva, hogy bizonyos kopásnál, egy adott fordulat felett, "pisil"  a tengely mellett, jelezve azt, hogy lassan csere érett lesz az alkatrész. Így beépítésre került egy DOLZ típusú vízpumpa, amivel jelentem maximálisan elégedett vagyok egyenlőre, remélem ez így is marad.
 Vízpumpa cserén kívül ugye volt vagy két váltó csere is ezidő alatt, az egyik tengely törés miatt, a másik sokkal inkább csak amiatt, mert két fél váltóház lett összeházasítva, és némiképp csordogált sajnos az illesztéseknél. Így csak hosszas kínlódás után szántam rá magam, arra, hogy a Keleti Talin megjelenjen a kis kék autó. Bár csúfos lett volna, ha a szervező autója idén sincs ott, (sajnos volt már ilyen máskor is) de féltem attól, nehogy szépen lassan elfolyjon az egész, és hegynek felfelé, vagy lefelé, megsüljön, és beálljon. Szerencsére nem volt ilyen gond, és a találkozó is nagyon jól sikerült, mind az időjárás, mind a programok, mind a hangulat tekintetében. Volt ügyességi verseny, kresz-teszt, műszaki-teszt, rutin pálya. A visszajelzések alapján a résztvevők is jól érezték magukat, és ez a fontos.
 Keleti tali után ugye eltelt némi idő, és közeledetett a Nagykanizsai, Őszi találkozó, így nem tűrt halasztást a váltó renoválása. A táv nem kicsi, hozzávetőlegesen 400 km, ebből kb 360 km autópálya, ahol lehet nyelezni neki, mint a picsa.
 Váltó szerelést követően tünt fel, hogy az oldalirányú közlekedés nem csak a lemezfelniknek nem tesz jót, (mint azt láthattátok is), hanem a lengőkar is erősen megsínyli azt, meg a kemény gátlókat. De hát valamit valamiért ugye... az élmény kárpótol mindíg. Szóval az van, hogy a lengőkaron hajszál repedések láthatóak a gátló csatlakozási pontjainál sugár irányban. Ez annyira nem hiányzott, főleg egy kb 3-3,5 éves lengőkarnál. Tekintettel arra, hogy nagyon közel vagyunk a találkozó időpontjához, a csere már sajnos nem fér bele, így marad a CO-hegesztő.
Jelentem a hegesztést megfogta, kibírta, tartott kellően, pedig volt mikor megcsúsztunk a Nagykanizsai talin is, ezt KG-ék közelről is láthatták, de szerencsére jól vagyunk, így sem mi, sem KG-ék nem izgulnak már... Nagyon jó szervezésű volt az Őszi tali, maximális elismerésem a szervezőnek. Mi nagyon jól éreztük magunkat, a kis autó is jól teljesített, bár tény, hogy voltak voltak kisebb nyűgjei, de emiatt nem kezdtem el kiszerelni a motort.... Inkább segítséget kértem poslkis társaimtól, betolás gyanánt, ugyanis vacakolt az önindító, vacakolt a generátor töltése is 3000-es fordulatig, utána megjavult, megszünt a parázslás. KG-val némi beszélgetés után, abban maradtunk, hogy bőven elképzelhető valamelyik csatlakozónak a fellazulása, nem feltétlenül az önindító, és a generátor szart be. Így vasárnap korán reggel csak beleugrottam a motor térbe, a szállás előtti parkolóban. Megérte. Ugyanis a fix 12 V-os kábel volt fellazulva az önindítóra rögzített saruban. Így emiatt volt az, hogy csak egy pár szálon át tudott érintkezni, ami ezek szerint kevés volt, mind az indításhoz, mind a töltéshez. :( Jobb lehetőség hiányában, a sarut leszedtem, és ráhúztam jobban a kábelre, majd izomból összesajtoltam, de nincs mese, ezt szépen le kell majd forrasztani, hogy ez mégegyszer ne fordulhasson elő.
 Maximálisan elégedett vagyok a kis autó teljesítményével, nagyon jól viselte a Miskolc-Nagykanizsa-Miskolc távot, amihez még párosult némi (kb 100-150 km-nyi helyben autózás) Így összesen kb 1000-1100 km-t autóztunk ezen a hétvégén, különösebb gond nélkül. Volt benne szokásos pesti csalingázás, autópályás cikázás, csoportos autózás, némi veretés, hegyi fel, illetve lefutás Bazékkal. Jó formán szerencsére csak tankolnunk kellett, és ennek nagyon örülök.
 Megrendeltem a lengőkarokat, amint megjönnek csere lesz, nem játszunk ezekkel a hajszál repedésekkel. Vésztartaléknak elrakom őket, meg esetleg amiatt, hogy tudom-e erősíteni anélkül, hogy +5 kiló menne fel oldalanként.
 Időközben a hétvégén egyeztettem Doki barátommal is, így a kisebb renoválási munkálatok is elkezdődnek az autón, ami a villamosságát illeti, ugyanis én nem tudom kivitelezni sem idő, sem garázs hiányában, így amint tudok autózomTokajba hozzá, és segítek amiben tudok. Igyekszünk lerelézni mndent, amíg nem lesz belőle gond, megforrasztjuk az előbb említett sarut, és hasonló sarukat.
 Nagy vonalakban kb ennyi maradt ki, igyekszem most már részletesebben írni ismét az autóról. Sőt szerintem bővíteni fogom a garázst, ugyanis becsatolom a Suzukinkat is, bár szerencsére abba csak tankolni kell, de had legyen bent ő is itt a garázsban.

Na szóval!
A péntek 13-ai események után végre ma volt időm, és lehetőségem arra, hogy leszedjem a váltót, és szétkapjam a hiba felderítésének, és javításának érdekében.
Igazából nem is kellett sokat agyalnom azon, mi lehet a gond, mivel a kiszerelés közben, pontosabban a kiemelés közben egyszer csak a kezemben maradt a jobb oldalsó féltengely... Igazából örültem is, meg nem is. Örültem annak, hogy nem kell az egész váltót szétbombáznom annak érdekében hogy rájöjjek a hibára, elég csak a harangot lebontanom, és cserélhetem a féltengelyeket. Nem örültem viszont amiatt, mert ilyet még nem láttam, hogy képes ilyet csinálni egy váltó. Sok mindennel találkoztam már polskizós pályafutásom alatt, de ilyet még nem láttam. :(
 Így a bontás közben hívtam az autósboltot már, hogy van-e raktáron neki féltengelye, valamint a végére való dió(?-asszem ez a neve annak a két kockának ami a féltengely belső oldalán van a diffin belül).
Szóval nem volt egyszerű a történet. De szerencsére volt a boltban féltengely, így vettem is kettőt, mert akkor egyúttal cserélem a másik oldalt is, hogy párban kopjanak, meg volt hozzá dió is, így amíg én teljesen szétbontottam a váltót, addig Andi elment érte a boltba, hogy haldjak is a szervízzel. Meglepően könnyen ment minden, kb 8-szor álltam meg pont emiatt, hogy átgondoljam mit is hagytam vajon ki, mert mostanság nem mentek ilyen könnyen a szervízek, valami mindíg közbejött egy-egy szerelés folyamán. De nem maradt felesleges alkatrész azokon kívül, amiket eleve ki is akartam hagyni belőle, így nagy hibát csak nem követtem el
Így kapott új gumiharangokat a váltó, új olajat megint kb 2-3 hónap után, új tömítéseket, és két komplett féltengelyt. Most meg jöjjenek a képek akkor, amik szerintem magukért beszélnek majd.

Kisebb kihagyás után újabb bejegyzés.
A káreseményt követően úgylátszik lassacskán rendeződni látszik a dolog, legalább is ami a biztosítós részt illeti. Kisebb-nagyobb levelezés után behívtak egy kis beszélgetős, konzultációs egyezkedős ez meg azra, ahol is sikerült megállapodnunk 130.000 Ft számlanélküli javításban. Nem mondom, hogy tökéletes, de ettől többet nem tudtam kihozni a dologból, ahhoz képest viszont első osztályú a dolog, hogy az első kárösszeg a biztosító részéről valami 60.000 Ft lett volna számlás javításra. Tehát ehhez viszonyítva egészen jól állunk, ami a dolgokat illeti.
 Motortér ajtó vásárlásban Gyuláék segítettek, hátfal gerendát pedig sikerült jó állapotút keríteni megint csak. Sárvédő egyenlőre úgy néz ki, hogy marad, majd amikor a festő lepucolja, akkor meglátjuk, mennyit lehet még visszanyomni rajta. Húzató padra ugyanis nem volt szívem feltenni az autómat, inkább hidraulikus nyomatóval, illetve emelővel nyomattuk a sárvédőt belülről, így is sokat igazodott. Sajna jobb ötlet nem volt.
 A bejegyzés azonban sokkal inkább más miatt van.
Amolyan örömhír a 900-asoknak, mely szerint lehet kapni fincsi alkatrészeket, mégha nem is tartják őket polcon sehol akkor is. Sikerült ugyanis tömítés garnitúrát vásárolnom, ami nagyon ráfért már a karburátoromra, mivel az utóbbi egy hónapban gyakran került leszedésre a karbi, némi átfúvókázás miatt. Ugyanis sejthető volt, hogy van még tartalék ebben a motorban, ami az erőt illeti. És valóban! Sikerült olyan kellemesen összehozni mostanra, hogy gyönyörű szépen húz 6500-7000-ig szinte egyenletesen, nem torpan a második torok nyitása során sem. Cserébe persze volt olyan időszek ezalatt az egy hónap alatt, hogy ment mint "állat", de 11,8-ra jött ki a
fogyasztása. Ettől nem voltam túl boldog, így kísérleteztünk tovább.
 Szóval a lényeg, hogy ha tudod a karbi azonosítóját, akkor rendelhető hozzá tömítés garnitúra akkor is, ha az nem egy felkapott Solex, Dellorto, vagy esetleg Weber.
Az enyém az egy Weber 32 DATR 10/100-as finomság.
A másik nagy örömöm, az egy mechanikus AC-pumpa, a gyárija ugyanis megejtette azt a tréfát, hogy 1983-tól mostanra annyira elkopott a bilentyűje, hogy nemes egyszerűséggel leszakadt az egyik füle amire csak véletlenül jöttem rá, amikor is ki akartam cserélni alatta a tömítést, mert épp ráértem... Így az nem is került már vissza, csak egy elektromos testvére, ami sajna úgylátszik valami miatt nem tudja kiszolgálni ezt a duplatorkú Webert, ugyanis 6000-es fordulatnál el-eljátszotta, hogy leürült. :( De szerencsémre sikerült olyan AC-t rendelni, ami el is fér némi ügyeskedéssel. Tudni illik a motortartó zártszelvény minden AC-nak útban van, ami nem gyári. Az összes többi, vagy jobban dől, vagy rossz irányban vannak a csatlakozásai.
 Amit azonban vásároltam, egy nagyon jó konstrukció abból a szempontból, hogy nem sajtolt, hanem csavaros, ráadásul nem csak a membrán miatt jó ez, mint a kispolski AC-nál, (mert ugye az is tetszőlegesen elforgatható a csavar furatok körül ha szükséges) hanem a tetejét ezenfelül külön lehet tetszőleges irányba fordítani. Ilyet kerestem szinte mindenhol már az elején is, de akkor nem találtunk sehol, most is csak annak köszönhetem hogy egy boltos cimborának volt kedve nézelődni velem katalógust. Így sem a szívó ág, sem a nyomó ág nem áll a kipufogó csonk irányába, nem ütközik a motortartó zártszelvénybe, minden elfér frankón.
 De beszéljenek inkább a képek.

 Volt ma egy kis Off-road feeling, természetesen polskival, mivel mással. Csak emiatt nem fogok mégegy autót venni. Ugyanis ki kellett venni egy tölgyfát, meg kiszáradt barackot, valamint egy kiszáradt körtefát. De természetesen ez a kert is egy hegyen van, épp úgy mint a másik, csak ez az erdő közepén, ahova többnyire csak nyáron sikerül kijutnia az embereknek kocsival, mivel gyakran fel van ázva a talaj, meg benövik a bokrok, fák(kk)! Most sem volt ez másként, de nem szivesen hagytam volna kint a kiskocsit ez erdő szélén, így gondoltam inkább bevállalom "brother". Eleinte még tök mókás volt a dolog, hogy a fenyők között is lehet menni keresztben, de amikor eljutottam kb félűtig, akkor sikerült rájönnöm, hogy innen vagy végig a célig, vagy tolathatok vissza nem is keveset, mert hogy megfordulni nem fogok tudni, legfeljebb csak akkor, ha a kocsinak a teteje is leér.... De szerencsére nem történt ez meg. Ellenben egyre izgalmasabbak lettek a dolgok, amikor a dombos-völgyes szakaszhoz értem, ahol a legszarabb helyeken van ternészetesen kanyar az úton. Így egy párszor választhattam, hogy vagy tolom neki, és talán akkor felmegy a dombon lendületből anélkül, hogy elakadna, vagy ott maradok, és majd nyáron kihozom a kocsit...  Természetesen azt választottam, hogy tolom neki, csak vagy 3-szor majdnem sikerült megakasztani a kocsi farát az "út"-szél fák törzseiben, így gépészkedni kellett keményen, hogy mikor merre csússzon a fara, ha már máshogy nem megy a dolog.
  Szerencsére beértem az uticélhoz, kivettük a fákat, majd szakadó eső közepette elindultunk sietve kifelé, nehogy mégjobban felázzon a talaj, mert akkor megint csak Game Over.
 A tegnapi napon meg kiugrottunk a bátyámmal a Bialko Öcsi bácsi emlékére szervezett versenyre, Vadnára. Az idő nem volt túl kegyes sem hozzánk sem a versenyhez, de így is voltak résztvevők szép számmal, mind versenyzők, mind nézők egyaránt.
Nézők persze akadtak a kiskocsi láttán is nem kevesen, talán némileg még többen is, mint a cimbora Subaru-jának. Természetesen dagadt a májam, meg kaptunk jó helyen parkolót is a bejárat előtt a kisautóra való tekintettel, mert 2-2 km-es szakaszon nem volt hely már sehol az út szélén.

No!

Röpke másfél hetes szívás után , talán úgy néz ki, hogy sikerült megoldani a problémát, ami nem kis fejtörést okozott, meg fejfájást is egyben.
Tudni illik ugyanis, hogy néha kicsikét megtréfált mostanság azzal, hogy ha nem volt kedve menni, akkor bizony sajna nem ment csak alapjáraton... :( Többnyire persze ezt a lehető legjobb helyzetekben volt képes produkálni. Például STOP táblától elindulva a kereszteződés kellős közepén, vagy előzés közben, vagy lámpától történő elinduláskor.... De teljesen random szerűen, mert ha nem volt rossz kedve, akkor szépen elforgott 6000-ig. A probléma kiderítése érdekében elsőkörben a karburátor került leszedésre, majd a gyertyák cserélődtek, majd a gyújtó kábelek, majd a kondenzátor, majd a mexakító, majd a rotor, majd az elosztó fedél, majd komplett gyújtás elosztó, majd ismét karburátor, majd benzin szűrő, majd lereléztük az elektromos ac-t, majd kicseréltük az elektromos ac-t hagyományos lökőrudas ac-ra, majd kicseréltük a benzin csöveket, majd levettük a tankot.... És ezek között mindíg random szerűen, de megjelentek a problémák. :(
Végül harmadszor is széthúztam a karbit atomjaira, amikor is kibújt szög a zsákból.
Többszöri WD-40-ezés hatására, amikor is már kellően úszott minden az olajtól, egyszer csak megjelent egy érdekes képződmény az úszóházban ami a két torkot összekötő csőből bújt elő. Hasonló volt egy gyöngyszemhez, kicsit gömbölyded volt, kicsit ovális, kicsi furattala, ami gondolom néha irányba állt a benzin áramlásával, néha pedig azzal merólegesen esetleg. Ezáltal gátolva a benzin áramlását.
Szóval miután ez eltávolításra került, egyenlőre nem jelentekezett a probléma a Tokaj-Miskolc szakaszon, pedig végig 110-120-at jöttünk, hogy előjön-e a probléma ismét.
Azért Tokaj-Miskolc, merthogy Attila barátomnál voltunk a hétvégén, és ott volt ez a nagyszervíz. Persze volt közben móka, kavagás, szívatás, szívás, iszás, eszés, valamint Attilának élmény vezetés, mert végre rátudtam venni ey próbakörre, valamint hogy ne váltson el 3000-es frdulaton, csak 5500-környékén. Jó volt látni az arcát közben, meg amikor kitört a fara a kanyarokban....
Egszóval ismét egy jó hétvége áll mögöttünk némi szívással, szereléssel, de sok-sok mókával egybekötve.
Attila mégegyszer köszönöm a hétévégi segítséget, meg Dokinak is, meg persze Balunak is.


 A legjobb részt majd elfelejtettem leírni! Pénteken volt egy megint csak nem egyszerűnek mondható rendőri ellenőrzésben részünk. Róttuk nagyban a próba köröket, ebben a körben éppen a szomszédos településre igykeztünk Tamás barátunkhoz alkatrészekért az autósboltba. Amikor is a Tokaji körforgóból kifelé jövet már igencsak nem normális fordulaton szólt a motor másodikban, miközben haladtunk Rakamaz irányába fel a hídra. Haladtunk tempósan Tokajt elhagyva, ahol játszani támadt kedve egy Peugeotosnak, ugyanis mindíg rámhúzta a kormányt amikor előzni próbáltam volna, így csak toltam magam előtt, mert nem tudtam elmenni jobbról sem. De az is lehet hogy ez volt a szerencsénk, ugyanis a szembejövő oldalon lent állt az út szélén egy rendőrautó bekapcsolt villogókkal. Majd mikor elhaladt mellette a sorunk, hirtelen fényjelzés lekapcsol, majd index, és megfordulva elindult utánunk. Akkor már éreztem, hogy ez erősen nem véletlen lesz, majd párszáz méter után kaptam egy ködlámpa villantást. (nem, nem kezdtem el jobban tolni, éreztem, hogy ez nem olyan villantás volt.... ) De nem sokkal ezután jött a kék-kék piros-piros lámpa is, így félre álltunk. Erősen vizslatták az autót, miközben kérték a papírokat, majd előkerült a "gyári motor van benne" kérdés, amire jött, az "igen gyári..." szokásos válasz. Majd folytattam hogy csak nem a sajátja... de közben a másik kolléga már vágta, hogy látta a bejegyzést mely szerint 900-as a motor benne. Majd jött a felkérés, hogy legyek kedves húzzam már fel az első ablakot... ( na ekkor éreztem, hogy innen nem megyünk el már időben...) De csak összehasonlította a hátsókkal, majd megköszönte, és további jó utat kívánt.
Maximálisan korrektek voltak, az éven ez volt az első korrekt intézkedés amiben részem volt, és nem kimondottan a szívatásról szólt.
 Később Atával összeraktuk, hogy valószínűleg átszólhattak Tokajból, hogy megy egy "birka" Rakamaz felé, szedjétek már ki, mert itt próbálgatja a kocsit.... Más magyarázatot nem nagyon láttunk erre az egészre. Na nem gond, volt egy ilyenünk is...

Tegnap eljött a nagy nap végre!
A sors iróniája is lehet egyben, hogy a motor 01.26-ra állt össze teljesen, és került be a heléyre. Az eredeti terv úgy szólt, hogy 1/2 3-ra el is felejtjük már az egész motor szerelősdit, és tudok menni a 0 km-es motorral a 126-os napra. Sajnos nem így alakult, ráadásul nagyon nem. :(:(:(:(:( Mivel nem szívtunk még eleget a motorösszeszereléssel, ezért magával a motorberakással is legóztunk egy keveset, nehogy túl egyszerű legyen az élet, utána a karbival, majd a vízzel, majd az olaj hőfokkal, és az olajnyomással.
Mindezeket félretéve amúgy meglepően kellemes csalódás ért, amikor meghallottam az első indítás utána a motor hangját. Eszméletlenül tetszik, hallani hogy van benne erő, kompresszió, tartalék, meg sok nyers alkatrész, aminek még kopnia kell vagy 2000 km-en. Meglepően furcsa az is, hogy miután elveszem a gyújtást a motor azonnal megáll, mint egy verseny gépben, és nincsenek rázkódások a kaszniban. Hihetetlen!
Nagyon örülök neki, hogy eljutottunk végre erre a pontra, és eszméletlen büszke is vagyok rá, hogy összetudtuk hozni a 0-ról az egészet. Most igyekszem majd kímélően járni vele, nem padlózni, nem forgatni 3000-es fordulat fölé. (Nehéz lesz már érzem, de igyekszem megbírkózni a feladattal. ) Megint csak a sors fintora, hogy hazafelé haladva megint összefutottam a Hondás sráccal, akivel ezelőtt 2-3 héttel is nyálkás időben, aszfalton, lámpától-lámpáig, beteg motorral versenyeztünk és lenyomtam. Amikor mellém állt, letekert ablak mellett (tiszta vörös lett a fülem mire hazaértam a város másik végéből, de hallanai akartam a motor hangját végig!!!) átszóltam, hogy egy ideig sajna hanyagolni fogom a gyorsulgatást, mivel 0 km-es a motor és kímélni akarom. Intett, és elindultunk. Vagy elhitte, vagy kifogásként fogta fel, minden esetre nem rúgta neki tovább csak szépen ahaldtunk egymás mellett....
De én inkább lemaradtam, mert a Hondának a hangaj nem tetszett, a sajátomat akartam hallgatni.
Közben kaptam Gergőtől is segítséget, mivel összeszereléskor kicsit meglepődve tapasztaltuk, hogy 6 Bar-os olajnyomásunk van. miután kipróbáltunk 3 olajgombát, meg 3 műszert, köztük egy mechanikusat is, akkor valamelyest megnyugodtunk, csak érteni nem értjük továbbra sem, hogy mitől 6 Bar a gyári 2-4 Bar helyett.
Na mindegy, reméljük a vantól nem kell félni annyira, mint a nincstől.
3 db óra meg csak nem hazudik vélhetőleg ráadásul ugyanazt... ?

[flash=http://www.youtube.com/v/BPKNPHN7l_w&rel=1]

Na megint haladtunk valamicskét, ami talán megér egy bejegyzést.
Szóval szépen lassan csak összeáll a gép remélhetőleg.
Voltam bontózni, mert sajna a karbim elég kehes, a 40-es Dellorto talpból meg nem tudom mikor sikerül csinálni valamit, így azzal most egyenlőre inkább nem tervezek motorindítást.
Némiképp szerencsém volt a bontóban, mert találtam egy Fiat motor, amin egy kéttorkú Weber 32 DATR 10/100-as volt, így frnakón felmegy az én blokkomra is. De vélhetőleg a fúvókázással lesznek majd játékok hosszú ideig a motorindítást követően. Minden esetre az induló ára 8 ropi volt a karbinak, de nem hagyhattam hogy csalódjanak bennem au ismerősök, így mellé csaptam egy  vákum nélküli gyújtáselosztót, meg a  légszűr házat, és az egészet elhoztam 5,5 ropiban.    Tudom, ginyaság, de hát mindenki pénzből él, mindenki a sajátjából, tehát mások se éljenek az enyémből.
A motorra felkerült a karter a tömítésekkel , valamint a közdarab, a lendkerék, és a kuplung. Kicsit meg is lepődtem, mert most nem kellett szívni a központosítással, amit nem igazán értek. Felraktuk a motorra és egyenes volt a nyelestengely, amikor ráemeltük a váltót. Azért a biztonság kedvéért tettem bele illesztőcsapokat.
Ja meg kapott egy kis színt a karter, meg a szelepdekli, mert untam már ezt a rozsdafeelinget, amilyen előtte volt. Így legalább nem fog tovább korrodálni remélhetőleg.  Közben felújítottuk a generátort, és az önindítót is, hogy azzal se legyenek problémák.
És szétborítottuk a frissen bontózott karbicseket, a dupla torkuvicsku Weberevicskut.
 Közben szoktattam a motort, a rendellenes állásához, ha mégis sikerülne ne adj isten tetőre baszni a szekeret......

 Voltam ma a gépműhelyben megnézni, hogy halad a 800-as.....


 Ja nem! Nekem 903-asom van. Bocsi, összekevertem.

 Szóval a mai nap nem telt tétlenül, felütésre kerültek a délután folyamán az új dugattyúk a hajtókarokra, az újy dugattyú-csapszegekkel. De ehhez előtte megkellett melegíteni a hajtókarokat, mivel zsugorkötéssel vannak benne a csapszegek. Ha valakit esetleg érdekel 4 percig kellett a gázrózsán fektetni a hajtókarokat, ha ettől kevesebb ideig volt rajta, akkor sajna hamarabb ráhült a hajtókar. Még jó hogy előtte kikísérleteztük a másik garnitúra hajtókarokon.
 Ezek után helyére kerültek a hajtókarok a dugattyúkkal, rajtuk az új Goetze gyűrűsorral, valamint a hajtókar csapágyakkal, mindent vastagon beolajozva. Ezek után a motor megtette az első 10 fordulatát minden gond nélkül.
 Majd bekerült a vezérmű tengely is a helyére miután bekerültek a szeleprúd emelő csészék is. Egyre jobban tetszik ez a motorösszerakósdi, remélem jól fog majd muzsikálni is, ha a helyén lesz.
 Ezek végeztével felraktuk az új, feszítős vezérműlánc szettet is, valamint az első deklit. Már most kíváncsian várom a honapi napot, mert ha minden jól megy, akkor holnap felszerelésre kerül a vadi új olajpumpa, majd a karter, és elvileg mehetbe a motor a helyére, miután központosítottuk a közdarabbal, és a váltóval, mert a hengerfej felszerelésére csak a helyén kerül sor, mivel így egyszerűbb a motorberakás.