Címke: lengyel (7)

Tevékenységtérkép

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Kötelező cserék

Újfent megtettünk annyi km-t, hogy időszerűvé vált az olajcsere az autóban.
Km óra állása: 185464
Motorolaj: Mobil Super 2000 10W-40
Szűrőkből a már megszokott Japan Parts.
Szerencsére nem tudok másról beszámolni az autó kapcsán.
Bár tény, hogy hamarosan szerintem kuplung csere lesz, ugyanis a Lengyel kirándulás alkalmával érezhetőbbé vált ismét a csúszása.
Túlzottan nem meglepő, hiszen lassan 200.000 km van benne és még nem volt cserélve.

Hiba elhárítva talán

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át... ;)
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre. :)
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére. :)

Őszi találkozó - Előtt...

 Hogy a közepén kezdjem, nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nagyon nem... :\(
Váltó: Indulás előtti napon, még le lett szerelve a nem rég szervízelt váltó, s hamar fényt derült a László nevű váltónak nem is annyira jók a fogai, mint a reklám szerint... Ezért volt olyan darálós hangja, akadozós erő átvitele, s nem bántam meg, hogy nem azzal indultam útnak.
Idő, és emergia hiányában nem volt más lehetőség, mint harang csere a váltókon, s a jobb állapotú féltengely pár átrakása (idő hiányában) diffivel együtt. Természetesen a hülye is tudja, hogy ilyet nem illik csinálni, hogy nem párban cseréled a fogaskerekeket a kopások miatt, most mégis erre volt csak mód és lehetőség. Hamar ki is derült, hogy nem ez volt életem legjobb döntése. Főleg ezen a napon... 3-ikban 40-nél, mé úgy ahogy lehet hallani a motort, és talán még beszélgetni is lehet a kocsiban, de ez 50-55-nél 4-ikben már megszűnik, s kb egy Sperres-Lada hangjával vetekszik a Polski... :) Jó pofa, meg vicces, az első 10 km-en, de utána már inkább félelmetes, főleg ha tudja az ember, hogy másnap egy 3 napos rövid túrára indul az autóval, úgy 360 km-re Miskolctól.
A lényeg, hogy a váltó szervíz meg volt, lett benne minden fokozat.
Pénteken indulás előtt úgy döntöttem, hogy nem pályázok. Lassan 12 éve járok Pestre, s mindíg pályán mentem, idejét láttam kipróbálni kis hazánk főútvonal hálózatát. Ráadásul nem utolsó szempont volt az sem, hogy nem mindegy az, hogy 90-nél, vagy 130-nál fog-e megállni a váltó... :) Szerencsére nem így történt. Főútak jól autózhatóak, távolságban ugyanott vagyok mint ha pályáztam voltam, ellenben az idő kb 50-70 perccel több egy Miskolc- Pest szakaszon, de mivel nem volt sietős, így elviselhető úgy gondolom, főleg ilyen autópálya díjak mellett. Így 3-ason mentünk Pestre. Előtte Horton összefutottunk egy kedves ismerőssel, aki legutóbb a Brezova-tanyára szervezett autós találkozót, és Drift napot. Miután innen eljöttem anno éjjel 1-körül, kiderült, hogy a kis autóval első helyezést értem el épített kategóriában, így ennek a díját ezúttal vettem át.
Pestről a 7-esen tovább Kápolnásnyéken tankoltam, Székesfehérvár érintésével tovább Siófokra (a terv azt volt, hogy Gyuláék bevárnak) végül Ságváron bevártuk a Pesti-Székesfehérvári-Pápai különítményt, és együtt autóztunk tovább Dombóvárra a 65-ösön, majd 61-esen.
Összességében az út nem rosszabb annyival minőségileg, mint amennyit elkérnek autópálya díjként, időm meg annyi mint a tenger, legalább nem nyelezem végig, fogyasztása a kis autónak pedig megállt 6,5 l/100km-en, tehát egy szavam sem lehet.
 Péntek a szokásos program volt, vacsora után beszélgetős iszogatós, lazulós, későn fekvős.
Szombaton valaki jó reggelt kívánt mindenkinek a szálláson, ez annyira nem volt jó kezdés, mivel férfi hang volt, s nem valami bújós, búgós, kócos, bongyorkás női hang... :O Mindenki megreggelizett, majd indultunk várost nézni (annak ellenére, hogy kb azt sem tudtam, merre van az előre...). Megnéztük a helyi óvóhelyet kezdésként, majd vár-látogattunk, előtte és utána hegyi autóztunk, ebédeltünk is egy jót, vadász mezőre autóztunk, majd mi vissza indultunk egy páran a szállásra, mertegy kiscit elfáradtunk. Vacsora után némi italozós beszélgetés volt, majd korai megborulás részemről.
 Vasárnap reggel inkább ébresztő órára keltem, mert az mégis csak jobb, mint Zolka hangja. ;) Bepakolásztunk, megreggeliztünk, és útnak indultunk Lengyelbe, ami jól hangzik, de ez most egy település amiről szó van. :) Autóztunk egy jót ismét a hegyi utakon, egy páran előre mentünk Zolka ajánlásával, hogy lehessen haladni a kanyargós hegyi szerpentinen, az elején gyorsan ott hagytunk egy Clióst, hogy ne tartson fel végig, majd bevártuk a többieket a szakasz után KG-ékkal, és Kolonics Attiékkal. Láttunk Mammut fenyőt, szarvast, vaddisznókat, fotózkodtunk hegyi pihenő tónál, majd 13 óra körül útnak indultunk Nyuszyékkal, és Gyuláékkal hazafele, mivel volt még előttünk 360 km Miskolcig. Nyuszyéknál kávéztunk egyet, megnéztünk Vincét, és Szilvi szüleit, meg vannak. :)
Majd Gárdony-Velence-Agárdon :) ettünk egy Gyrost Cincinékkel összefutottunk, és mentünk tovább Gyuláékkal Pest felé. Nem volt jelentős forgalom, így meglepően jól lehetett haladni.
Persten elváltunk végül Gyuláéktól is, és Miskolc felé vettük az irányt immáron magányosan a 3-ason. Tartottam még egy pihenőt útközben, mert rám fért, végül nem sokkal este 8 előtt értünk Miskolcra.
A kis autó nagyon jól teljesített, hiba mentesen szerencsére, így továbbra is büszke vagyok rá! Fogyasztással nem volt gond, a kipuffogó jól sikerült, csak sajnos a diffinek a hangja elnyomja még azt a maradék hangot is...
 Jó találkozó volt, jó volt újra látni a polskis arcokat.
Köszönet Zolkának és Dave-nek aszervezésért, programokért, hangulatért, mindenért!

2011.08.07. Vasárnap

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk. :)
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett. :)
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt... :)
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. ;) Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki. ;)
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ :) De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. :) Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :\( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. :) Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal ;) Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol... :)



Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak. ;) :)
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

2011.07.24. Vasárnap

Kicsit elmaradtam a blogolással, most igyekszem pótolni legalább egy részét.
Túl vagyunk ugye időrend szerint az évi szokásos Nyári Találkozón, ahol szép számmal jelentek meg a tagok idén is, ezúton is hatalmas köszönet érte. ;) Valamint a szervező-rendező gárdának szintén hatalmas köszönet érte.
Idén nem volt túl kegyes hozzánk az idő, de már annak is örültünk hogy nem szakadt az eső folyamatosan. Minden esetre mi csütörtökön Miskolcról még úgy indultunk el, hogy elvileg nyár van. Azért csak elvileg, mert ez Pest előtt már nem volt ilyen egyértelmű, hiszen kb ködszitálás volt úgy esett az eső. :\( Fehérvárra telefonálva még elkeserítőbb volt a helyzet, mivel Nyuszy közölte hogy náluk kb 8-10 cm víz áll az udvaron olyan áztató eső van. :\( Szerencsére az idő végül kegyes lett hozzánk, s nem esett az egész hétvégén, ellenben kellően hűvösek lettek az éjszakák, mivel a 17-18 fok nem annyira nyári kánikula kategória. :)
Szép számmal jöttek a határon túlról is polskisok, ezúton köszönet nekik is érte, valamint a Lengyel kollégáknak amiatt, hogy elcsaltak minket Kornik-ba, a nemzetközi találkozójukra, amiről mindeddig azt hittük hogy csak egy mezei találkozó lesz.
Meg volt a szokásos program sorozat, az esti iszogatás, az éjszakai garázdálkodás, a reggeli nem tudom hogy vagyok de indulni kellene, majd az autós és ügyességi programok, az alakzatba beállás amit nagyon ügyesen és gyorsan megoldottak mind a szervezők, mind az autósok, majd a légifotózás Kema által, végül a már megszokott autós felvonulás, ami idén is óriási volt, hatalmas köszönet érte a helyi rendőröknek, polgárőröknek.
Vasárnapra maradtak még a szlalom, és gyorsulási versenyek ami szintén nagyon jól sikerült, majd az eredményhirdetés után a búcsúzkodás. Ki-ki haza, mi még mentünk tovább egy kicsit, mivel összekötöttük a nyaralással a találkozót.
Az autó szerencsére nagyon jól viselte a túrát, köszönet érte neki nagyon. :)

2009.09.05. Szombat

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :\(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását. ;)
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt. ;)
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza. ;)   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. :) Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :\( :) most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. ;) Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. :) Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :\( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. :D Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. ;) Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi. :)
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :\( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól. :D :D :D :D :D :D    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél :D ,  valamint látványosat faragtam az útidőből. :D   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt. ;)
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D :D :D Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van... :D :D :D :D :D :D :D
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... :D :D :D :D :D :D Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :\( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából. :)   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :\( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is. :D
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... :D Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. :D Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. :D Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. :D De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :\( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :\( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma. :D :D :D :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. ;) Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. ;) Remélem lesz még hasonló. :)