Rossz szokásomhoz híven, ezt is halogattam már egy ideje sajnos, mert valahogy sosem volt hozzá kellő affinitásom. :(  Még annak ellenére sem, hogy közel egy éve a csomagtartóban voltak a szükséges alkatrészek.
 Mivel a Suzuki most egy kicsit elment pihenőre, így rámtört a fene nagy vágy a futómű szilentek cseréjére. Ami persze nem igaz, de mivel lógott már gyakorlatilag, mint bíró seggében a lófasz, így jobbnak láttam már nem halogatni a dolgot, főleg úgy hogy most ez az  autó kerül a fő helyre.
Így reggel útrakeltem, és a garázsnál megjelentem. Kiékeltem hátul a kerekeket, majd megemeltem elől és bakra tettem mindkét oldalt miután a felnicsavarokat meglazítottam. Ezután jött a csavarlazítós áztatás jó bőségesen. A talpasok csavarjai, a lengőkar szilntjeinek rögzítő csavarjai, a stabilizátor rúd rögzítő, valamint végpontjainak bekötései.
Majd szépen lassan jöttek a lelazítások.
Első körben a stabilizátor rudat szabadítottam el, mert ez volt az ami akadályozta volna a lengőkarok lekötését. Így annak eltávolítását követően álltam neki a lengőkarok lekötésének. A csavarok meglepő módon, nagyon jól jöttek kifelé.
A móka csak ezután kezdődött...
 Voltak ugye olyan helyek a futóművön, ahol a szilnetek sajnos már megmozdultak, emiatt is lettek csereérettek.

Ezek egy részével nem is volt gond, sőt a többivel sem lett volna, ha lenne otthon szerelőaknám vagy csápos emelőm, pneumatikus sajtolóm, hidraulikus présem mondjuk 10 T-ig...  
De nincs egyik sem, így ezek hiányában kell megoldanom mindent továbbra is.
Így első körben egy csapágylehúzót fogtam hadrendbe, és jobb ötlet, valamint jobb fogás hiányában a szilentblokk külső házát letéptem ezzel a csonkról.

Majd a csonkon maradt szilent, belső hüvelyét megint csak jobb ötlet hiányában flexszel bevágtam két oldalon, majd szétfeszítettem és letörtem róla.

Ezt követően a csonkot becsiszoltam, a felületi rozsdát róla eltávolítottam és bőségesen megkentem zsírral, majd ráhelyeztem az új szilentblokkot. Persze ez utóbbit már kalapáccsal, mert hogy ugye nincs présgépem. Ja és persze normális méretű kalapácsot is be kell szereznem, mert abból is csak ilyen műszerész kalapácsom van, aminek súlya kb egy lepkefinggal ér fel... Mindegy, megoldottam. Ráment, mert nem volt más választása.
Ezt követően a vele párhuzamos szilentet kellett eltávolítanom a lengőkar hüvelyéből. Megint csak jobb ötlet hiányában kerestem egy M8-as hosszú csavart, két alátétet, két anyát, egy-két krova szemet és nekiálltam a kipréselésnek józan paraszti ésszel. Meglepően jól sikerült, és relatíve pikk-pakk kint volt a régi szilent a helyéről. Mert ugye a 32-es krovaszem felfeküdt a lengőkarra és belefért a szilent pereme. Míg a másik oldalról szépen ráhajtva az anyát kezdte kipréselni magából a szilent belső részét s ezátlal húzva magával a külsőt is.


Miután ez meg volt, gyakorlatilag csak az eljárást kellett megfordítanom, valamint a szerelékeket, és ugyanezzel az eljárással a helyére tudtam húzatni az új szilentet is, miután júl bezsíroztam a hüvelyt. Meglepő módon, több idő ment el a folyamat kitalálására, mint a szilentek ki és benyomására. De a lényeg hogy ez is meg van.
Ezt követően cseréltem a stabilizátor rúdon található összes gumiágyat, szilentet, fisz-faszt. Szintén remek buli volt, mert hogy mind szét volt szinte repedve, ellenben az újnak a belső átmérői igen csak távol álltak a stabilizátor rúd átmérőjétől, gondolom amiatt, hogy minél  jobban tartsanak. Egy élmény volt ezeket lecserélni szintén, de végül ezekkel is sikerült boldogulnom.

A felszerelés sem volt szerencsére nagy ördöngősség, előbb a lengőkarokat pakoltam a helyükre ugye, majd a stabilizátor rúdat. Amik persze sokkal peckesebben álltak, mint a leszereléskor, így azért egy kicsit mindennel birkózni kellett, hogy azért ne érezzem már olyan jó magamat majd. Sőt az egészet sikerült azzal megkoronáznom, hogy miután mindent visszafeszegettem a helyére hogy a csavarokat betudjam kapatni, a meghúzás során sikerült az egyik stabilizátor rúd rögzítő M8-as csavart eltépnem tőben. 
Ezt majd valamikor, minél hamarabb ki kell fúrni, és kicserélni, de erre már nem volt most sem idő sem energia, így is elment erre a megfelelő szerszámok nélküli szenvedésre az egész nap. S közben igencsak ősziesre fordult az idő is. :(
 Azonban a próbakörön, meglepő módon érezhető volt a változás. Amiről egyelőre nem tudom megítélni, hogy pozitív-e vagy negatív-e. Minden esetre nagyon nem olyan, mint a szerelést megelőzően volt az biztos.

 Halogatva volt már sajnos jó ideje a dolog, azonban arra is rájöttem, hogy magától nem fog rendbejönni, sőt romlani fog az állapota, így nem nagyon van mire várni. Nagyjából két évvel ezelőtt tűnt fel, hogy olyan érzésem van az autóban ülve, mint hogy ha sétálna a fara, kúszna a kanyarban az elejéhez képest. Műszaki állomásra visszatérve, majd az autót a padon alaposan meghúzgálva, igazolódni látszott az érzésem. Az épnek tűnő szilentek valójában kb 0,1 mm-t lógnak a hátsó lengőkarokban. Nincsenek elrepedezve, nincsenek elszakadva, igazából csak el vannak fáradva vélhetőleg, ezért nem is tünt fel egyszer sem, s másnak sem aki ránézett. Idővel sajnos letört a felütközésgátló gumibaba is a karosszériáról, mikor kicsit jobban berugózott... nos, nem egy versenyautó. Valamint műszaki vizsgán szólt a cimbora, hogy tudjak róla, hogy a két hátsó gátló a végét járja, igaz még mindig tud kb 27-30%-ot. S hogy csodát majd a cserétől se várjak, mert a futómű kialakítása miatt, nem lesz sosem olyan komfort érzetem benne, mint egy sokkal komolyabb nyugati autóban, s hogy az új gátlókkal is kb 45% lesz a csillapítás csupán... Így nem is voltak túl nagy reményeim.
 Azonban mégis csak Ő az elsődleges családi autónk, így lépnem kellett ebben az ügyben.
Utána néztünk a lehetőségeknek, s megrendeltük végül azt, amiről azt reméljük hogy majd beválik.
Azért ilyen érdekes és vagylagos ez a dolog, mert gyári szettet nézegetve (4 gátló+4 rugó+2 hátsó lengőkar+2 toronycsapágy) nagyságrendileg kb a 250.000.-et súrolja, amihez nem nagyon volt most kedvem. Meg ugye kérdés számomra az is, hogy vajon valóban gyáriakat kapunk-e ezért a pénzért s annak megfelelő minőséget is. Sok mindent nézegettünk, Sachsot, Monroet, Bilsteint, Nippartsot, Optimalt, Magnumot, Kayabat, de valójában egyre több olyat hallottunk, hogy a neves márkák mégsem olyan fantasztikusak, mint amennyit elkérnek értük. Ráadásul az adott neves márkák, akik betörtek anno az autóverseny piacra, az utcai széria alkatrészekben pont ugyanazt tudják nyújtani, mint bármely másik. :( Nem volt tehát egyszerű a döntés. Végül megszületett azért, s megrendeltük a lengőkarokat (igaz ezeket még valamikor februárban), ugyanis a komplett kar ára majdnem megegyezett azzal, ha csak a három szilenetet csaeréltem volna bennük. Majd megrendeltük a toronycsapágy szetteket, a Monroe spirálrugókat, a Kayaba lengéscsillapítókat, valamint a felütközésgátlókat. Nagyságrendekkel olcsóbban jöttünk így ki, azonban bízom benne, hogy tudják ugyanazt produkálni mint a gyáriak. Majd időközben kiderül.
Egyébként a rugókon hosszasan variáltam, hogy kellenek-e vagy sem, de úgy gondolom, hogy 12 év alatt kellően el lehetnek már fáradva s nincs már meg a gyári magasságuk és erejük, így inkább nem várnám meg a törésüket. Meg ha már úgy is szét kell borítani...
 Összehangoltuk Laci barátommal (igaz nagy nehezen) de össze is jött, hogy hétvégén megpróbáljuk kicserélni a dolgokat. Amiből annyi lett, hogy Szombaton délután tudtunk nekikezdeni egyéb okok miatt, így valószínűsíthető volt, hogy aznap már nem lesz kész az autó.
 A hátuljával kezdtünk (hosszas tökölés után, mert esőt ígértek, így bent akartuk csinálni a garázsban, ahol persze nem fér el a Suzi, mert a Polskikkal is kötésben tudok csak parkolni. Mivel az orra kilógott, így kiékeltem a kerekeket, de amint emeltem a hátulján, az eleje mindig kicsit megindult, s nem éreztem biztonságosnak. Végül a kinti szerelés mellett döntöttünk). Bakra emeltük, levettük a kerekeket, befújtunk mindent jó bőven csavarlazítóval had ázzon, majd nekiláttunk a csavarok lazításának. Nem volt egyszerű, maradjunk annyiban... Valami amit 12 évvel ezelőtt szereltek össze, gondolom kellő nyomatékkal, s még néha ugye vizet is kap...  Remek buli volt, főleg mikor sikerült elcsavarnom, eltépnem az M14-es futóműcsavart... nem voltam boldog az érzéstől Szombaton délután 1/2 5-kor, mert valahogy nem sok esélyt láttam ennek boltból történő pótlására. Azonban némi agyalás után, rémlett egy emlékkép, mely szerint anno sok 10.9-es futóműcsavart vásároltam különböző méretekben, így elindult a vadászat a garázsban, ami szerencsére sikerrel is járt annak ellenére hogy kb 6 éve vettem... Miután Laci leflexelte a csavar maradékát a lengőkarról, szépen lebogarásztuk róla az ABS jeladó vezetékét, valamint a kézifékkötelet, és a gátló leszerlése, valamint a rugó összehúzása után már vettük is ki a lengőkart. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Na halkan megjegyzem, hogy baromira nem volt az, s nem is ment ilyen pikk-pakk, mert kb mindennel volt egy kis szívás.
A csavarvágás természetesen megismétlődött a másik oldalon is, mert az is be volt rohadva a szilentnek a perselyébe és lehetetlen volt kiütni, sőt egyáltalán megmozdítani is. Összefelé mindent bőségesen bezsíroztunk, s úgy tettük a helyére a dolgokat. Felkerültek a felütközésgátló gumibabák is, az új lengőkarok (amikre rögzítőfuratokat kellett fúrni az ABS jeladó vezetéknek, valamint a kéziféktartónak is - ezúton is köszönet a spéci szerszámokért s eszközökért Lacinak), az új spirálrugók, valamint az új lengéscsillapítók is. Majd kb 21 óra tájban arra jutottunk, hogy most inkább nem kezdünk bele az elsők cseréjébem hanem majd inkább másnap folytatjuk.
 A hazafelé vezető úton, már nagyságrendekkel jobban viselkedett az autó mint korábban. Nem volt az a minimális kúszás érzés a kanyarokban, nem volt semmi gyanús hátulról szűrődő vészjósló hang, csak a gumiabroncsok gördülését lehetett csupán hallani. Jó érzéssel töltött el. Valamint az is jó érzés volt, hogy az autó azon az íven maradt végig a kanyarban ahova az elején tettem, csak most nem 60-al, hanem 90-el.
 Vártam a másnapot, valamint reméltem, hogy nem lesz eső, mert azt jósolták.
Szerencsémre, csak borongós volt a Vasárnap délelőtt, de esőt nem hozott. Így Lacival összebeszéltünk, s abban maradtunk, hogy találkozunk a garázsnál. Így is tettünk, s nagy gázzal nekiugrottunk az elejének a szétbombázásához. Bakra tettük, levettük a kerekeket, elkötöttük a toronycsapágyakat felül, közben rájöttem, hogy így nem is kell a szétszedéshez a rugóösszehúzó, mert kifordítható egyben az egység, csak alul kell lekötni a tengelycsonkról, valamint az ABS jeladót és a fékcsövet a tartóról levenni, s jöhet is ki a helyéről. Meglepő módon ez így is volt, s ment mint a karikacsapás. Az összeszerelés már izgalmasabb volt természetesen, mert mindent agyon zsíroztunk itt is, leginkább a toronycsapágyat kezdésnek. Utána jött a rugóösszehúzási móka... Nem akarok túlozni, de egy kb 650mm-es rugók kell összepréselni 280mm-re ahhoz, hogy össze tudja szerelni az ember az első futóművet- S hiába van rugóösszehúzója, amire anno beruházott a Puntó lengéscsillapító cseréinél, valahogy nem öszinte az embernek a mosolya, mikor látja hogy min megy keresztül az a szerencsétlen spirálrugó, s próbálja elképzelni hogy a rugóösszehúzónak vajon milyen erőknek kell ellenááálnia... Szóval valahogy szerettem volna mielőbb túlleni rajta, mármint az összeszerelésen. De persze mókás az első gátló, mert a rugót nem lehet annyira összehúzni, hogy rá tudd tenni a toronycsapágyat, ahhoz előbb ki kell húzni teljesen a gátlót, de mivel gázos, így nem csak csillapít hanem húz vissza is... Végül rájöttünk a megoldásra, gátló-összehúzott rugó-toronycsapágy-majd felülről egy 19-es krova amit egy Blitz fogóval fogsz meg és a krován keresztül betekersz egy hosszú M6-os csavart a gátló szárába amit majd egy másik fogóval megfogva húzol majd felfelé miközben a krovát a Blitz fogóval hajtod körbe hogy rákapjon a csavaranya a gátló szárára s majd le tudd húzni teljesen koppig...   Na ezt nem csak leírni, és elolvasni, de megvalósítani is egy élmény volt. De büszkén elmondhatom, hogy készen lett, sikerült!
Persze szakműhely biztosan nem így csinálja, ha egyáltalán csinálja...
 Az első km-eken már szembetűnő volt a különbség. Ég és föld az eddigiekhez képest az autó. Stabil. Nem mocorog. Nem pattog. Nincs hajó feelingje. Nem ropog. S nem rúg el a bukkanóban sem. Van egy kellemes kis bukkanó-kombináció hazafelé tartva  a 27-esen, ahol eddig 80-kával még nem ütött fel, de 90-nél már hallható volt kicsit, azonban Milla nagyon élvezi, mert hát ugy mégiscsak egy kis pillanatnyi súlytalanságot él át az ember benne. Gyerekként meg pláne.
Nos, hazafelé és is átéltem a gyermekkoromat, mert jelentősen az említett sebesség felett eresztettem át az adott szakaszon az autó mivel full egyenes ez a rész, s jól belátható. Legnagyobb meglepetésemre a bukkanókon áthaladva nem volt sem hang, sem pedig ezt követő ringatózás. Egyszerűen csak egy egyszeri kirúgózás volt, az is egy csillapított kivitelben.
 Hihetetlen jó érzés, hogy ismét olyan az autó, mint évekkel korábban. Hogy stabil, hogy biztonságos, s hogy ehhez az állapothoz képest eddig milyen volt.

Képek kicsit később

 Miután rendeződött minden az autót illetően, tehát meg lettek a sebességi fokozatok (Köszönet érte Sankónak, Veres Andrásnak, Janiboynak), újfent kicseréltem a bajusz-kapcsolót majd lereléztem a tompított világítást is hogy legközelebb már ne égjen össze a tompított oldala sem a bajusz kapcsolónak, lecseréltem az olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt, beállítottam a kormnyközepet újra, stb, egy szóval minden készen állt a Lengyel turnéra.
Egészen addig míg az indulás reggelén kb 20 km-re az indulási ponttól, útban Zólyom felé, Szőlősardót elhagyva Kánó felé az egyik bukkanót követő jobbosban arra lettem figyelmes, hogy az autó csúszik le az ívről elég bugyuta módon annak ellenére hogy kb 60-kával haladtam.  Próbáltam összeszedni, közben azon járt az agyam, hogy mi okozhatta a jelenséget, hiszen nem "rúgtam rá", nem annyival jöttem, mint máskor, hiszen 80-90-el szépen lehet haladni, nem volt vízátfolyás, s a fagyás is kizárt, mivel 12 fok volt mikor útnak indultam. Végül sikerült megállni a kis autóval kb 20 cm-re a szemközti ároktól, merőlegesen az úttestre, hátsó kerekekkel a fűvel borított útpadkán. Üldögéltem még egy kicsit, s azon tanakodtam hogy ez igazából még szép is lehetett volna, ha szándékosan idézem elő. Vagy esetleg csúnya is lehetett volna, ha szemben jön mondjuk a reggeli műszakos busz...   Szerencsére nem lett nagyobb baj, így miután visszaálltam az útra, elkezdtem átnézni az autót kizárásos alapon hogy mitől járhattam így. A probléma hamar meg lett, sajnos kiszakadt a vezető oldali hátsó lengőkar. Kibújt rajta a Bilstein rendszerű gátló, ahogyan az lenni szokott...  Csak hát ugye nem a legjobbkor. Vagyis hogy igen, mivel inkább 20 km-ről autózok vissza csigatempóban, mint mondjuk Szlovákia északi részéről, vagy mondjuk konkrétan a Tátrából miután kiszedtek az árokból...
 Na így nem mentem kisautóval a nagy Lengyel honba sajnos annak ellenére hogy minden készen  állt elvileg. :(
Mivel azonban Gyulának megígértem hogy átveszek tőle egy-két kacatot Beskidekben, s ezzel ő is így számolt a vásárlások tekintetében, így nem akartam cserben hagyni, hogy miattam legyenek elhelyezési problémái, s más nap Suzival vágtunk neki az útnak, mivel pénteken már nem nagyon volt kevem foglalkozni az autóval. Sőt, bevallom azóta sem. Kicsit csalódott vagyok, de majd csak túl leszek rajta, hiszen eddig nem nagyon hagyott cserben, s hogy ez most így történt annak biztosan valami oka volt.
 Így most garázsban pihen egyelőre.
Folyt. köv.   egyszer majd... :(
Olajból: Castrol Magnatec 10W-40-es került bele
Km óra állás: 50749

És ha már Andinál járt a Mikulás, gondoltam megnézem hozott-e nekem is valamit.
Szerencséje volt, mert hozott nekem is, így nem bántottam....
Régi vágyam teljesült nekem is ezzel a kis csomagocskával, remélem valóra is váltja majd az álmom, ahogyan elképzeltem.
Hamarosan kiderül.
Hogy művelődjetek is olvasás közben szóljon zene:
[flash=http://www.youtube.com/v/CaBzi4T6h78?fs=1]

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet.
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. Szerintem az lett.
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal.

 Tekintettel arra, hogy a hétvégén volt egy kis örömautózás a kis kékséggel, némileg érezhető volt, hogy a futómű nem az igazi alatta, mióta kicseréltük a hátsó lengőkarokat a (még) tavalyi malőr óta, amikor is az egyiken kifigyelt a gátló.
Így ezen felbuzdulva elvittem egy futómű ellenőrzésre, beállításra kompletten elől-hátul, dőlésszöggel, összetartással, után futással, mindennel.
Jelentem nem bántam meg első körben mert a hátsókkal is volt egy kis eltérés, konkrétan a határértéken felüli összetartást mutattak, az elsőknek pedig a laprugó csere miatt erős pozitív dőlésük volt, és összetartásuk. A beállítást követően ég és föld volt vezetni a kisautót, igaz a szaki kendózott is vele összesen vagy 2,5 órát mire minden jó lett, de jó lett végül, s ez a lényeg. Ráadásul mindez összesen egy 5-ösbe fájt, amin úgy érzem inkább a gumik, csapágyak árát tudtam megspórolni.Arról nem is beszélve, hogy jobb úgy vezetni autót, hogy tudom hogyan viselkedik a kanyarokban, és nem kell 3-szor korrigálni egy 100 m-es szakaszon.
 Ennek köszönhetően lakott területen kívül megint bátran meglehetett mutatni, hogy kinek hol a helye a sorban a város felé. > > Tény hogy volt egy esélytelen próbálkozásom is de így utólag belegondolva elég hülye ötlet is volt egy csöves 1,2-es Bigulival izmozni. De korrekt volt a sofőr, mert köszönt mielőtt lepadlózta a kanyarokban.

 Tegnap kicsit előhoztam a kicsit.
Jó volt újra a kis kékkel autózni, bár az első pár km még leginkább arról szólt, hogy szokni kell a kisautó menettulajdonságait, viselkedését. Újra meg kellett szokni, a féktávokat, a kanyarokat, stb. Így sikerült egyszerű 50-es tempónál majdnem becsúsznom a kereszteződésbe, miután a közlekedési lámpa pirosra váltott, s ezen e taknyos úton ráfékeztem egy izmosabbat, hogyan is viselkedik. A "kedvenc" bevásárló központomnál meg két kört kellett menni, mert első körben, nem úgy ment keresztben, ahogyan szerettem volna. Nincs mese. Hosszabb hanyagolás után újra vissza kell szokni a hátsó kerekes autó tulajdonságaihoz, főleg nyálkás úton.
 Ezek után Eger felé utunkat, konkrétan Bogács lett belőle, ahol megejtettünk egy könnyed ebédet O. Gyula pesti, valamint L. Kinga kecskeméti lakossal... Ahol is megkaptam a Lengyelből hozatott szarjaimat, meg mellé még egy lemezdarabot is... aminek az lett a vége, hogy Gyuláék eljöttek Miskolcra, mivel erősen esélytelennek bizonyult betenni mindezt a két kagyló-ülés mögé az enyémben. :(  Így autóztunk egy közöset, csóri Gyuláékkal meg akaratomon kívül basztam ki ezáltal, mert szerintem nekik sem volt tervben egy Miskolci turné. :(
 Minden esetre jót kocsikáztunk, mókáztunk, beszélgettünk, s rájöttünk, hogy mocskosul meg tud csúszni a kicsikocsi. Röviden ennyi.
 Meg annyi, hogy igazából hosszabb útra csak most tudtam vinni a kisautót a hátsó lengőkarok cseréje óta, s most egy kicsit úgyérzem, hogy Aggtelek előtt elkell vinnem majd egy futómű állításra mindenképpen, tuti ami biztos alapon. Mert hogy jobb a béke.

Hogy az év vége se teljen unalmasan...
 Az eredetileg pár órásra tervezett lengőkar csere egyenlőre ott tart, hogy lassan két hete bakra van téve a kisautó, ugyanis sorra jöttek a nem várt gondok, miközben lebontottuk a lengőkarokat. Ismét csak megerősíteni tudom azt a tényt, hogy a Historic Rallye-ban induló Kelecsényi egy büdös mocskos tróger köcsög!!! ezt ugyan sikerült már korábban is megállapítanom, a lakatolás közben, de most végérvényesen megerősítette bennem a vágyat, hogy arcon csapjam mindazért, amit az autóval tett, illetve nem tett..
 Többször észleltük már sajnos az elmúlt 2 évben, hogy nem varrt végig ott dolgokat, ahol jó lett volna a lakatolás közben. Ilyen volt pl: a padló, annak merevítései, a sárvédő ívek, most legutóbb pedig a rugótoronnyal akadtak problémák.
ráadásul itt nem csak elfelejtette odavarrni normálisan, de még a helyét is igen csak elnézte, ugyanis a lengőkarok lebontása közben derült arra fény, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy a rossz helyre felcsípett rugótányérok eltörjék a Katona féle Bilstein gátlók szárait. Ugyanis annak következtében hogy a tányérok nem a megfelelő helyen voltak, a spirál rugók igyekeztek odakényszeríteni őket, így a belső peremüket ráhajtották a gátlókra... :( Nem voltam túl boldog, de nem keseredtem el, hiszen hegesztő van, lemez van, rugótányér van, akkor gond nem lehet. Így Doki barátommal szépen elkezdtük lecsákányozni a torony környékét, és itt jött az újabb meglepetés, mely szerint a hátsó torony nincs odavarrva a beslő sárvédőhöz... Így arra is fényt derült, hogy vélhetőelg hol jött be a víz az utastérbe. Na meg persze találtunk egy véletlen vágást is, amit elfelejtett összehegeszteni a hibázása után.
A Rugótányérok pontos helymeghatározásában ezer köszönet illeti meg Holló papát. O.Gy.-t, és természetesen K.G.-t, mert az ő segítségükkel tudtuk kilegózni, hogy konkrétan hova is kerüljenek a rugótányérok. Köszönet érte mégegyszer.
 Ezt követően jött a következő probléma, na meg persze Karácsony, így újabb pár napig rá sem néztem a kicsikémre, mert nem tudtuk összeegyeztetni az időnket.
Szóval a következő gond, a gömbcsuklós hardy volt. Ugyanis a lenygel úgy találta ki, hogy a rövid féltengelyre a csavart úgy hajtsuk fel, hogy az önzáró része befelé legyen... Etz nekem már akkor sem tetszett túlzottan, így már akkor megfogalmazódott bennünk a dolog, hogy esztergályossal vágatunk a másik oldalra Rádiuszt, amikor Gyula vitte el a drapp autót, s közel 1,5-órát basztunk el azzal, hogy fel tudjuk hajtani a rövid féltengelyre az önzárós anyát fordítva. Így esztergályossal le is vetettük szépen a csavar anya másik oldalát, azonban azt figyelmen kívül hagytam, hogy a gömbcsukló hüvelye belül homorú, így miközben hajtottuk fel az anyát a féltengelyre, frankón lefeszítette a hüvely a krova szemet a csavar anyáról... Tehát az elképzelés ugyan jó lett volna, de sajnos mégsem.
 Így végső elkeseredésemben baszottul berágtam tegnap, mert az jó... és szépen elkezdtem rákínozni az önzárós végével a csavaranyát a féltengelyre, aminek az lett a vége, hogy a második csavar anya szépen leszedte az első három menetet a rövidféltengelyről.... ráadásul ez olyan fajta féltengely, ami nem végig menetes, így összesen nem (kb) 16 menet van rajta, hanem csak vagy 8.... És ez már megint nem volt túl biztató.
Így megint mentek a telefonok körbe, első sorban azok felé, akiket én is igyekeztem EDDIG kihúzni a szarból, ha úgy adódott, majd mentek a szokásos telefonok Baznak, Hollónak, O.Gy-nek, és Polskinak, hogy nekik vajon van-e, mert a környéken sajnos nem találok. A Pestieknek természetesen volt, így már kezdtem ráhangoldóni a délutáni Pesti útra, de végül kiderült, hogy van Polskinak is Ibrányban, csak ő most Győrben van, de Ata Tokajból el tud menni érte Ibrányba, és elhozza nekem Szerencsig.....   Szóval ez a része sem volt egyszerű, de megoldottuk, és köszönöm szépen mégegyszer mindenkinek , aki segített a bajban
Ekkor már délután 5-6 óra lehetett és baromi hideg. Ráadásul mivel tegnap több kárt okoztam mint hasznot, így inkább nem erőltettem a munkavégzést, inkább bezártuk a garázst, és abban maradtunk, hogy folyt. köv. a mai napon.
 Ha minden jól megy, akkor ma már tudok vele kocsikázni egy kicsit legalább, meg le tudom mosni, mert belepte sajna a por kegyetlenül. Meg persze lecseréljük a motorolajat, mert a kisautó is elérte, sőt picit szerintem meg is haladta a 10.000 km-ét, így a motorolaj, az olajszűrő, a levegőszűrő csere érett lett ismét.

UPDATE!!!

 Jelentem a kisautó sikeresen elkészült némi szopások árán ugyan, de meglett!!! Egy kalap alatt megejtettük az esedékes olajcserét, ugyanis épp mostanság csavartuk bele a 10.000-ik km-t mióta a motort a télen összefűztük.
 Bazi nagy élmény volt két hét bakon állás után beröffenteni a kisgépet, és hallgatni a zárt garázsban ahogyan morcosan kezd éledezni, az amúgy sem halk motor, kipufogó. Nem kell mondanom, hogy fülig ért a szám, igazából az sem nagyon érdekelt, hogy a garázs ajtó, pont a szomszéd bejárati ajtaja felé néz délután fél 5-kor.... Örültem hogy már jár a motor, és vihetem ki megmelegíteni egy kicsikét, ahogyan azt kell olajcsere előtt.
 Úgyhogy az olajcserét követően a kisautó újra száguld!!! Km-óra állás szerint 43330-nál volt olajcsere, motorban lévő km szerint pedig 10030. Természetesen most is Castrol Magnatec 10-40-es került a motorba, mert megérdemli, és erre továbbra sincs panaszom. Hazafelé természetesen kb 4-5 km-en tudtam normálisan jönni, utána leszállt a lilaköd, a többit szerintem nem kell részletezni, hogy megkellett mutatni egy-két autónak, hol a helye a sorban...    Ilyenkor érzem csak igazán, hogy micsoda életérzés egy ilyen kisautó.
 Köszönöm neked kisautó!!!

Hol is kezdjem...
Akadt némi nemű probléma a kis kocsival, aminek elég sok előzménye van, így elsőként talán az alapvető szabályokkal kezdeném, amik a felmerült probléma kapcsán fogalmazódtak meg:
1. Mindíg csak ésszel keményíts, miután ésszel ültettél!
2. Mindíg csak addig menj keresztben ameddig ez feltétlenül elvárható!
3. A hajszál repedt lengőkar nem javítható maradandó károsodás nélkül!
4. Jobb ha a városban szakad ki a futóműved 40 km/h-nál, mint 2 nap múlva az autópályán!
5. A keményített gátlóknak szép a hangja, amikor átnyomja magát a lengőkaron!
6. Mulatságos a gátló nélküli közlekedés, ugyanis kicsit megváltozik a menetstabilitás!
7. Lecibálhat az összes betelepült roma-tolvaj fajzat, előbb-utóbb ismét megtalálom ki lopta el a lámpáimat, és garantálom hogy egy életre megjegyzi majd kitől nem érdemes lopni!!!

( A Bejegyzést hamarosan folytatom, valószínűleg még az éjjel befejezem legkésőbb, de most mennem kell futóműállításra az Ata barátommal. )

És akkor most folytatom:
 Tehát tény, hogy az ültetésnek, és a keményítésnek megvannak a hátul ütői. Akár mit is csinálsz a kocsival, mindíg lesz egy gyenge, gyengébb pontja ami engedni fog sajnos az idő múltával. Szóval hiába csak ésszel lett ültetve, és nem flex-szel elvágva, hiába nem gyári gátló van alatta, hanem állítható keménységű gázos Bilstein rendszerű Katona féle gátló, a lengőkar az, ami gyári állapotát tekintve nem bír ki ezekkel a gátlókkal 2-3 évnél többet. Így a Pesti talit követően szépen lebontjuk a hátsó lengőkarokat kompletten, meg természetesen minden sallangot róla (fékalaplap, fékcsövek, hardy, csapágy, egyszóval minden) és szépen neki állunk megerősíteni az új lengőkarokat a gátló körül, hogy mégegyszer ne következhessen be ez a szörnyű malőr, hogy átszakad a gátló miatt.
 Kereszt irányú közlekedés is erősen befolyásolja a dolgokat, mivel kereszt irányú repedések, és hosszirányú repedések is voltak rajta, de érdekes, mert mindegyik csak alul. Minden esetre ezt igyekeztem orvosolni még Kanizsa előtt azzal, hogy CO-hegesztővel precízen végig varrtam, ahogyan kell. Kanizsát ki is bírta. Én vártam túl sokat tőle, mert tavaszig szerettem volna húzni a cserét. Nem jött össze.
Akit érdekel esetleg, a két lengőkar hátra szilentekkel együtt, valamint a legnagyobb baráti kedvezménnyel volt kompletten 16.000.- Ft. Nem voltam túl boldog, mert ezelőtt 3 évvel valószínűleg elfekvő készletből sikerült vennem a kettőt együtt 10.000-ért, most meg lassan darabja ennyi. Nincs mit tenni, mennek az árak itt is felfelé. :(
 Annak valóban örülök, hogy mst szakadt ki a lengőkar, és nem mondjuk a Pesti talira menet, vagy mondjuk Kanizsára menet, mert más 40 km/h-nál korrigálni, és más 110-120 km/h-nál. Valószínűleg nem is sikerült volna ilyen sebesség mellett megfogni, mivel ennél a 40-es tempónál is mókásan viselkedett a szakadást követően. Ugyanis ezzel megszünt a csillapítása is az autónak a vezető oldalon, így a rugó következtében kellemesen libeg, billeg folyamatosan.
 Elég ijesztő hangja van egy ilyen futómű szakadásnak, most már sajnos ezt is tudom, mert kellően nagyot szól ahhoz, hogy tudd, valami nincs rendben az autóval. Ráadásul ezt követően méginkább igyekeztem kerülni az úthibákat, de féltem attól is, hogy a kilógó gátló végét nehogy letépje egy-egy ilyen úthiba. Necces volt az út a garázsig, volt para rendesen. :(
 Ami pedig a tolbajlást illeti, sajnos a múlt héten két napot itthon aludt az autó, amit a betelepült seggfejek kiszúrhattak, ugyanis kedd, vagy szerda reggelre meglovasították az első indexeimet, valamint a hátsó lámpákkal is próbálkoztak. Mivel ezutóbbit nem sikerült elvinniük így összetörték. Remélem a lámpákból befolyt óriási nyereséget mind az anyjuk sírjára, vagy a gyógyszeres kezelésükre kell köteniük!!! Csak hogy képbe legyenek az emberek, egy pár komplett első index összesen 2300.-Ft-ba kerül. Ez az az összeg szerintem ami miatt normális ember nem kockáztatja azt, hogy ha elkapom akkor bizony kérdés nélkül le fogom tépni az arcát. A legbosszantóbb az egészben, hogy barbár faszparaszt módon próbálta kiszedni a lámpákat, így a fényezést is javítanom kell rajta, nem gond ezt is ő fogja bánni jobban. Ha nem egy hétne belül, akkor egy éven belül, ugyanis Magyar ember nem felejt.
 Nem vagyunk elkeseredve, az ilyen barbárok sem tudják elvenni a kedvem teljesen ettől a szép kisautótól, ráadásul a helyi csibészek ismét felajánlották, hogy amint tudnak valamit, szólnak és addig is megteszik a kellő lépéseket.

Az már csak részlet kérdés, hogy a Suzukival közel egyidőben léptük át a Polskival is a 10.000 Km-t, így ő is olajcsere érett lett. Futómű csere után viszem futómű állításra, ellenőrzésre is, mert jobb béke.