Címke: lada (9)

Tevékenységtérkép

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)

Jani esete - ahogyan én láttam

 Nekem mindig állandó fejtörést okoz az ajándékozás, ebben valahogy nem vagyok jó.
Teljesen véletlenül akadtam egy hirdetésre a netet böngészve, ahol is 2 db 5-ös váltót kínáltak eladásra. Tekintettel arra, hogy ebben nem vagyok jártas úgy gondoltam, hogy kikérem egy olyan ember véleményét, aki ebben otthon van.
Felkerestem Ricsi barátomat, aki az a fajta ember akit vagy Ladában "csináltak", vagy abban született, de az tuti, hogy a szülőcsatornában 3 padlón állt a gázon és végig terelgette magát miközben ellenkormányzott... ;) Valahogy így tudom elképzelni azt az embert akit megismertem annak idején. :)
A lényeg hogy beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy jó áron van az eladásra kínált váltó, s csak valami véletlennek köszönhetően tettem fel a kérdést, hogy neki esetleg nincsen-e egy 5-ös váltója.  Mondta hogyne lenne, valamivel 300-alatt hozzájuthatunk....    Hamar leesett, hogy Ő bizony tolóst kínál. :D   Tisztáztuk, hogy ez így elsőre talán durva lenne, s folytattuk beszélgetésünket, mely során vázoltam neki, hogy mi is lenne a terv.
Hogy Janit úgy kellene meglepni ezzel, hogy ne is sejtse, mi is történik valójában. Ismerik is egymást, jó ember is, az ötlet is tetszett neki, így felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megoldhatjik nála a manővert.
Elkezdtem hát előkészíteni a terepet a történetet Janinak, hogy majd bizony kölcsön kérném tőle a vasat, mert bizony nekem a Suzuki is, meg  a Punto is C-vágányra megy, a Polskiba pedig nem férünk be kényelmesen családdal együtt. Abban maradtunk, hogy majd egyeztetünk a konkrét időpontról. Közben Ricsivel is folyamatosan konzultáltam, hogy mikor is tudnánk megejteni a dolgot úgy hogy az mindenkinek jó legyen. Hétvégében maradtunk, hogy ha bármi is közbejönne, akkor se legyünk meglőve teljes mértékben, mert egyébként a váltócsere nem nagy kunszt annak aki benne van állítása szerint. :)



Janival egyeztettem,  hogy akkor szombaton elkérném a Ladát, cserében Ő persze rögtön felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor szívesen fuvaroz minket - na ezzel nem számoltam, de végül sikerült kijönnöm a sztoriból jól, mely szerint Edit barátnőjéhez is mennénk, ami nem 5 perc lesz, s ki tudja mikor érünk haza, neki mg pihenni kellene, mert ment vissza dolgozni. 
Amint végeztem melóban, siettem a VDF- KER-be, hogy váltó olajat vegyek Janinak a váltóba, mert azt azért mégis csak illik lecserélni felszerelés előtt. Elintéztem amit még akartam, majd mentem Janihoz a Ladáért, cserében ott hagytam a Polskit neki - mert ugye ez is egy olyan pontja volt a sztorinak, hogy még hitelesebb a történet ha pár napot azzal járok, mivel ugye a nagy autók C-vágányon vannak. ;)
Megkaptam az utasításokat, útbaigazításokat a miket és hogyanról, majd útnak indultam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy az első 500 m-en azonosulni tudtam a vassal, mert szerintem kellett hozzá 650 m is. ;) Kicsit kúszott, kicsit orrnehéz volt, 2 telivel dadogva fordult a....   Ilyen persze nem volt, de Polskiból átülve teljesen más viselkedése volt, amit sikerült kitapasztalni a városban, így már némileg magabiztosan vágtam neki a vidéki turnénak. a megérkezést követően, pedig Ricsi már ugrott is neki a témának. Jöttek kifelé a csavarok, az alkatrészek, minden aminek jönnie kell - az akksi, a légszűrőház, az önindítő, a kardántengely, stb. Nem nagyon volt időm csak pislogni jóformán, s a váltó már szinte kint is volt, egyedül a gyári váltókar leszerelése okozott némi csúszást, mert azt még Igor rakhatta fel valamikor 1989-ben, s egyébként is elég elb@szott rögzítő rendszere van. Már értem miért csavaros rögzítést használnak a verseny Ladákban :)
Amint kikerült a váltó, ment is mellé a másik, hogy szokják egymást, kicsit átbeszéljék a törénteket, meg hogy a két kulisszából tudjunk egyet csinálni amiatt, mert az 5-ösről le volt vágva a gyári rögzítési lehetősége a váltó rúdnak s ugye azt szerettük volna ha Janinak nem tünik fel a csere. ;) Azonban a kulisszák nem csereszavatosak egymással, így hirtelen került még egy Niva váltó is, ami szintén 5-ös, de annak a kulisszája meg a 4-esével egyezett meg, s köze nem volt a beépítendő 5-öshöz... :) Abban maradtunk, hogy akkor bizony csavaros kötése lesz a rúdnak a váltó gumiharangja alatt, tehát nem fogja ézrvenni Jani. ;) Ricsi orvosolta is pikk-pakk a felmerült problémát, és átalakította 2 csavaros biztosaításúra, ami által úgy fog állni a rúd, mint "Katiban a gyerek". ;)
S ment is visszafelé minden a fordított sorrendben.
Persze mivel Ricsi humoránál volt, így merültek fel kérdések, mely szerint:
  • ha már itt vagyunk, ne dobjuk bele a Sperrt?
  • ha már itt vagyunk, ne kerüljön bele egy 1.6 zsugor?
  • stb

 "Asszem lenne meglepetés Janinak, hogy 3000-ig csak fulladozik meg prüszköl, utána meg beüt a láncfűrész hang meg a picsánrúgás feeling"
 
 Miután elkészült az aljas terv, pontosabban annak kivitelezése, s visszakerült minden, gondosan áttöröltem a Vasat, hogy még véletlenül se tünjön fel Janinak hogy volt egy kis mókolás, s elvittem próbakörre. Nekem tetszett már az első alkalommal is, hiszen az áttelezése nem módosult a gyári váltóhoz képest, hanem Ő is pluszban kapott egy 5-ik fokozatot, s kb 1000-1100-et ejt ugyanannál a sebességtartománynál a 4-ik fokozatihoz képest.
 Mikor minden klappolt, s elpakoltunk, elindultam hazafelé, s hívtam Janit, hogy akkor most csere vissza, jöjjön már le a ház elé. Mikor lejött, közöltem vele, hogy üljön be, mert mutatnék neki valamit, ami nekem kicsit furcsa, szokatlan, nemtom ilyen volt-e stb. Láttam a nem értem érzést az arcán. ;) Haladtunk a belvárosban, pofáztunk útközben mindenről, gyújtásról, 98-as benzinről, a bauxit bányák üresen állásáról, egyszóval mindenről, hogy kikcsit még inkább megkutyulódjon Jani, hiszen nem rég ébredt fel.
Majd út közben adtam neki egy váltógombot, mondván hogy a másik már nem jó. Nem értette. Gondolta biztosan a kezemben maradt, vagy valami ilyesmi... meg hát amit adtam az 5-ös kiosztású, neki meg... És hopp! akkor beraktam 5-be úgy látványosan, hogy feltünjön a mozdulatsor, s hozzátettem annyit még hogy akkor Boldog születésnapot! Tekintete, arca zilált volt, mint akire cifra fosás közben rárúgják az ajtót. Így visszatettem 4-be, majd megint fel 5-be. Ekkor már valami derengett neki, meg a fény az alagút végén is bevilágított némiképp. De némi időbe telt mire felfogta, majd elkezdte feldolgozni a történetet, ami épp elég volt arra, hogy elérjünk lassan az M30-asra, és kicsit megzavarjuk a vasat jobban. ;) Majd a 30-as végén cseréltünk, hogy ismerkedjen Ő is egy kicsit a technikával, hiszen mégis csak az övé az autó, az érzés, a meglepetés, az ajándék.
Szerintem sikerült meglepnünk Mónikával, és Ricsi közreműködésével.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Remélem jó meglepetés volt! ;)

Marczin Róbert @ . 2 fotó . 4 komment

X- files...

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. :) Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

2011.12.19. Hétfő

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett.... :)
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire. :)
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi.... :D
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :\( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :\( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.



 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk. :)
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók... :D
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is. :)
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :\( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :\( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi. :)

2011.12.08. Csütörtök

Na és akkor.
 Elhoztam a hengerfejet, szépen rendbe tették a srácok a ROBCO-nál. Kapott síkolást, tuti ami fix alapon, szépen meg lettek marózva a szelepfészkek, be lettek újra csiszolva a szelepek, felkerültek a szelepszár szimmeringek. Valamint gyönyörű szépen le lett pucolva a hengerfej mindenhol kívül-belül. Egy szóval le a kalappal előttük, mert szép munkát végeztek - nem hiába járok már hozzájuk jó ideje - .
 Hengerfej tömítésből ELRING-et választottam, mert legutóbb se volt rá panasz. Reméljük ezúttal is beválik majd.
 Hengerfej csavarok maradtak, mivel még csak egyszer voltak nyomatékre lehúzva, így bízom benne, hogy nem nyúltak el teljesen.
 A hengerfej tömítést végül szárazon tettem fel, a hengerfej csavarokat előírásnak megfelelően olajoztam a menetes részüknél, valamint a fejüknél, majd szépen sorrendben kézzel meghúztam őket, majd 3 lépcsős nyomatékkal húztam le a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel.
Bekerültek ezt követően a szelepemelő rudak, szintén olajozva, hogy mindenhol legyen kellő kenése a motornak az indítózás pillanatától kezdve.
Majd felkerült a himbasor is pucolás után, minden olajjárat ki lett takarítva szépen.
Felkerült az új termosztát is, kíváncsian várom hogyan fog muzsikálni majd, valamint bekerült az új gyertya sor is, szintén maradtunk a jól bevált BOSCH SUPER 4-esnél.
 Az ékszíjtárcsát pedig ma elvittem az esztergályoshoz, hogy méretre igazítsa az új szimmeringhez. ;)

2011.12.04. Vasárnap

 Lassacskán megy össze fele a motor, de csak lassacskán.
Hosszabb csavarokra volt szükség a karter felszereléséhez, s ez természetesen csak akkor derült ki, miután lemasszáztam a tömítéseket, hagytam bőrösödni, majd tettem volna fel a kartert... persze hogy nem értek bele az eredeti 6-os csavarok, persze hogy hirtelen nem volt kéznél egy hosszabb sem... > ;)
Így megint egy nap kényszer pihenő, majd folyt köv.
Másnap, csavarokkal a kezemben, újra elszántan, megújult erővel álltam neki a szerelésnek, Jani ismét felfűtötte a garázst, s folytattuk ahol abbahagytuk. Felkerült végre az alu karter a blokkra, kapott még egy utolsó tisztítást a blokk kompletten, majd felkerült a vezérműfedél is. Ez utóbbival lesz még egy kis projekt, pontosabban az ékszíj tárcsával. Ugyanis abból kifolyólag, hogy ez a motor sem fiatal, a karbantartások, felújítások ellenére, az ékszíjtárcsa még vélhetőleg gyári, így mint szinte minden hasonló korú 900-as blokknál, az ékszíjtárcsa be van maródva már a főtengely-szimering vonalában, így hiába cserélem jobbnál-jobbra (forgásirányos Cortecora) előbb-utóbb mindig szivárogni kezd sajnos.
 Ezért hát elkezdtünk keresgélni, hogy milyen szimmering jöhet szóba, ami külső átmérőre ugyanilyen mint a gyári, de belső átmérőre szűkebb, s ehhez a mérethez leszedethető az ékszíjtárcsa. Relatíve hamar rátaláltunk a jónak tűnő megoldásra, Lada szimmering lesz a nyerő remélhetőleg. Ez a gyáritól 2 mm-rel szűkebb belső átmérőjű, így csak annyi dolgunk lesz remélhetőleg hogy az esztergályossal szépen felpolíroztatjuk az ékszíjtárcsa tövét a szűkebb mérethez. Remélhetőleg beválik majd a beavatkozás, s nem fog többé ereszteni.
 Ezt követően szépen a helyére tettük a blokkot, összecuppantottuk a váltóval, s rögzítettük a hátsó tartó ponton, s itt be is fejeződött a szerelés, ugyanis nem tudok tovább haladni, míg a hengerfej el nem készül.
 Elvittem ugyanis a ROBCO-céghez, hogy inkább nézzenek rá lehetőség szerint, ugyanis nem szeretnék meglepetést menet közben. (Legutóbb még nem náluk készült ez a hengerfej, ellenben 650-est már javíttattam velük, s maximálisan elégedett voltam/vagyok). Nem voltam túl vidám miután egyeztettünk a vizsgálatokat követően. :\(
A síkja a megengedhető 0.05-höz képest 0.04-nél tart. :\(
A szelepek újak voltak ugyan annak idején, zárnak is, de eltérő szögeket mutatnak már a fészkekkel. :\(
A szelepszár szimmeringek valószínűleg szintén ennyit bírtak. :\(
A gyertyamenet is visítós, valószínűleg le lehet húzni nyomatékkal, de kérdéses hogyan reagál majd a hőingadozásra. :\(
Tehát: síkolás, szelepülék marózás, szelep csiszolás, gyertyamenet javítás, szimmering sor csere, + szerelés, + tisztítás (30-40-el megint kintebb...)
 De inkább most legyen ismét rendbe szedve, mint sem összeszerelés után 300 km-rel hulljon szét valami.
 Amint időm engedi, szeretnék + egy vízcsövet befűzni a fűtés miatt, ugyanis ha minden jól megy, kiváltjuk a gyári termosztátot egy Seicento termosztátra, aminek egyel több vízcső kivezetése van, így nem kell variálni majd a fűtéssel remélhetőleg télen-nyáron, valamint nem kell kacifántos kanyarokat leírnia a víznek.
Reméljük ezek az újítások beváltják majd a hozzájuk fűzött reményeket.

2011.10.06. Csütörtök

Teszt üzem!

 Kb olyan voltam mint az óvodás gyerekek a kapott ajándékkal... alig bírtam kivárni, hogy leérjek az esztergályoshoz, majd onnan a garázshoz, hogy kipróbálhassam egyáltalán jót találtam-e ki. :)
 Esztergályos elkészítette ami az agyamban megszületett, ráadásul pont úgy ahogyan szerettem volna. Ugyanis volt egy kis gond a magassággal, az átmérővel egyaránt, de mindkettő orvosolva lett. Volt egy régi Fiat-os elosztóm, aminek az alját hasznosítani szerettem volna, ugyanis a Fiat rendszerű gyújtás "hüvellyel" végződik, a Lada rendszerű pedig pont ennek a fordított pöckével. Imivel való konzultáció során arra jutottunk, hogy a Fiat elosztónak az aljáról, annak bizony le kell jönnie... :) Leütnöm nem sikerült, mert nem volt egyértelmű, hogy rászorítva van-e négy ponton, vagy két db stift van-e benne. Így drasztikus módon lecsaptam a hüvely felett, majd megütöttem szépen a csonkot, s kipattant a hüvelyből a levágott darab. Gors próba, hüvely stimmel, fogszám jó, mehet össze, majd amennyire tudtam rászorítottam Blitz fogóval. Darabjaiból újra összeépítettem a Lada hall-os gyújtást, amit az esztergapad miatt kellett széthúzni, hogy fordulaton ne repüljön darabokra. Miután ez megvolt, szemre ész nélkül összehasonlítottam a régi és az új elosztót, hogy van-e még olyan különbség ami gondot okozhat, első körben nem találtam ilyet, így helyére illesztettem. Trafót kicseréltem, a vezérlőt pedig csak ideiglenesen feldobtam a kalaptartó alá. A motort szépen jelre forgattam, elosztót szépen hozzá állítottam szemre, s mivel lámpázni, szikráztatni nem illdomos, így maradt az indítózás közbeni forgatós megoldás. Elsőre ugyan nem sikerült, így megfordítottam 180 fokkal, másodikra sem, így hosszas nézelődés után vettem észre, hogy a csatlakozó aljából kicsúszott az egyik vezeték... majd mindhárom.... :D Gyors telefon boltba, s a VDF-esekkel leegyeztettük a vezeték sorrendet, köszi ezúton is érte. :)
Majd csatlakoztatás, s indítózás.



Kissé meglepődtem magam is, ugyanis beindult. :) Persze ez volt a cél, meg minden, de akkor is meglepődtem. :)
Tehát jelentem jár a motor, de a próba körre már nem volt időm sajnos, valamint egyenlőre csak célhuzalozással került be minden, amit holnap igyekszek elrendezni majd szépen, s kipróbálgatni, hogy hol muzsikál a legszebben, legstabilabban a rendszer. Remélem nem lesz vele gond.

2011.10.03. Hétfő

Délelőtt egyeztetésre, majd rendelésre került sor a már jól megszokott VDF-el, ismét kitettek magukért. ;) Köszönet érte. ;)
Telefonon kaptam egy 22-24.000.-es Hall-os gyújtás szett ajánlatot, amiben benne van minden, s mikor délben végzek már át is vehetem. Mire odaértem, méregettem, tanakodtunk, s végül döntöttem, már csak valamivel kevesebb mint 20.000.-et kellett fizetnem úgy, hogy beugrott még a szatyorba két alvázvédő is. ;) Köszi fiúk.
Tervemet meghallva, pedig abban maradtunk, hogy feltétlenül szóljak majd, hogy sikerült a projekt, ugyanis eleinte még bíztak abban, hogy sikerül alkatrészt után rendelni a Fiat gyújtáshoz. Mikor látták hogy esélytelen sajnos, sok sikert kívántak, jó fejek voltak, hatalmas köszönet érte, szeretek oda járni még mindig. ;)
 Lesz vele móka, (reméljük kacagás is), de bízom benne hogy nem kidobott pénz lesz, s beválik majd. Holnap reggel megyek esztergályos bácsihoz, s igyekszünk méretre faragni a technikát, hogy passzoljon a Lada technika a Fiat-hoz. ;)
 Szakmai eszmecsere kapcsán nagy segítségemre volt Juhász Tibi (JUWEX MOTOR SPORT) valamint Tölli Imi szintén. ;) Köszi srácok, emelem kalapom. ;)

2011.03.27. Vasárnap

UPDATE
F@szomat! UPGRADE :D
A lényeg, hogy kicsinek bizonyult a 2 autós garázs a 3 autónak, így Baz barátunkat mozgósítottuk, hogy látogasson meg minket mielőbb, és rúgjuk ki a garázs egyik oldalát, ezáltal megtoldva azt egy 50-60 cm-rel.
Kicsit kérette magát, de hamar belátta, hogy ő sem szűz lány, s hétvégére már itt is volt. A faanyagot lerendeltem csütörtökön, pénteken délre már össze volt készítve, csak menni kellett érte. Bazzal felpakoltuk, összeszedtük amire még szükségünk lehet, és nekiláttunk. Bár pénteken inkább csak méregetés volt, és oszlop állítás, ez pont elég volt ahhoz, hogy szombaton estére elkészüljön teljes egészében a szükséges toldás a garázshoz. Kapott egy 60 cm-es toldást oldal irányban, így kényelmesebben be lehet állni a 3 autóval, és Jani is ki tud szállni kényelmesen a Ladából, ha bent vannak a Polskik.
Egy dologgal vagyunk csak elmaradva, az pedig az aljzat beton, de idővel az is meg lesz. OSB lapok felkerültek, szaru fák meghosszabbodtak, oszlopok száma nőtt, és a zsindely is felugrott a tetőre, így igazából el is készültünk mindazzal, amivel szerettünk volna.
Baznak, és Janinak ezúton is köszönet a segítségért, Abadi Attinak, Obrotka Gyulának, és Katona Gabinak pedig az SOS segítségért.
Imi, és Kalandor, innen ennyit tudtunk tenni.