Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig.  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról.
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :(
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra.

 Azt hiszem kölcsönkaptam valamit, amit valójában nem is kértem....
Ez ha jól veszem észre nem más, mint a "Buszos Petya"-féle sokat hallott szopóroller, és most egy ideje megyek vele körbe-körbe....
Valahogy úgy kezdődött, hogy kellene egy váltócsere még a nagy túrák előtt, mert a szinkron nélküli 3-as és négyes fokozat nem túl szerencsés egy hegyi terpen ahol azért kapcsolgatni kell, főleg ha torlódás vagy döcögés van.
 Be is szereztem két váltót András barátomtól, ezúton is köszönet értük.  
Közben már hetek óta kínlódok a Február körül vásárolt akkumulátorral, mert akárhányszor szeretném használni az autót, mindig 0-ra le van merülve, s nem csak nem hogy nem forgatja a motort, még a bendix sem húz meg. Berágtam, kicseréltük, korrektek voltak ez alkalommal is a VDF-KER-esek, hiszen a jelzett probléma kapcsán rögtön szóltak, hogy ne kínlódjak, vigyem vissza, és cserélik. Tegnap rá is szántam magam, mert ismét nem sikerült indítanom a garázsban állva, pedig akárhogy is erőltetem az agyam, mostanában nem röpködtek a minuszok...   
Azt hiszem itt indultam a második körre az említett rollerrel... ugyanis akksi csere közben azt mondta a negatív saru hogy viszlát, és eltört. Persze hogy este 7-kor, amikor esély sincs már szerezni sehonnan....   ideiglenesen megoldottam, de mindnképpen cserélni kell.
S jött  a harmadik kör a rolleren, mert arra lettem figyelmes, hogy menetközben mint ha elaludt volna a tompított fény egy pillanatra, de inkább a fáradtságnak tudtam be. Igyekeztem haladni tovább, mert volt egy megbeszélt találkám Laci barátommal. Beszélgettünk kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy autózunk egyet, mivel neki még nem volt szerencséje utasként a polskihoz. S mikor indultunk, kapcsolom a lámpát, fel is villant még egy pillanatra egészen az első kormány mozdításig... ekkor végleg elhalványult. :(
Mivel fáradt már a lábam a rollerezéstől, így jobb ötlet hiányában fényszóróval vágtunk át a városon, s tettem le az autót a telepen, hogy ma megújult erővel kezdhessem a rollerezést, hiszen váltócsere van tervbe véve, meg most már persze kormánykapcsoló csere is, de nyomozás mindneképpen. :(
Nesze neked "szeretet ünnepe"

Na és akkor...
Ott tartunk, hogy felkerült a nyári futómű állás a kocsira, ami annyit tesz, hogy az alacsonyabb alumínium bakok kerültek fel a gyáriak helyett, ezáltal még sikerült veszíteni a hasmagasságból és még közelebb kerültünk a go-kart feelinghez. Ezzel a részével nem is volt gond a csere során, mert hogy csápos emelőn cseréltük a rossz idő, meg a rossz egészségi állapotom miatt.
Meg ha már ott voltunk, és volt lehetőség, akkor csere érett lett a kormánymű is, mivel már akkora holtjátéka volt az autónak, hogy egyenesen tartott kormánykerék mellett, bármikor elindult az autó a szomszédos sáv felé sajnos, illetve egy Miskolc-Budapest szakaszon úgy kellett vezetnem mint anno a Dallasban, vagy a San Fransisco utcáin című filmben, folyton járt a két kezem, hogy egyenesen haladjon a kisautó. Szóval felkerült egy jó állapotú bontott kormánymű, aminek következtében lett egy nagyon durva széttartás a kocsin, amit szemre ész nélkül orvosoltunk még a tegnapi nap folyamán, mert tudtam, hogy ma úgy is viszem futóműveshez ellenőrzésre, állításra, így csak annyira kellett összehozni, hogy csikorogjanak a gumik az aszfalton.
Közben lentebb került a rendszámtábla is elől, ami még nem végleges, csak próba verzió, hogy mennyivel kap több levegőt így a hűtő. Ezt követően indultam vissza a garázshoz, immáron normális kormánymű holtjátékkal, és pattogós effekttel, csak útba ejtettem az autósboltot, ahol majdnem sikeresen le is téptem a rendszámot a beállást követően, mert hogy úgy szoktam, hogy "körforgóból kifelé vissza 3 motorfék belsősávban kicsi risza vissza kettő nyikkanyósra majd jobbra fel a parkolóba" csak ilyenkor nem szokott ennyire lent lenni semmi. Na mikor ott tartottam, hogy jobbra fel, akkor tudatosult, hogy vissza kell majd mennem a rendszámtábla maradványaiért, és majdnem belefékeztem, mikor rájöttem hogy ettől csak rosszabb lesz, ha jobbal leül az orra, így engedtem, had menjen legalább szépen. Szerencsére elfért a rendszám is. Boltban meg csak vigyorogtak. Megvettem amit rendeltem, majd irány a garázs, s mivel hamar megjártam, időm meg mint a tenger, így nekiálltunk Janival megint, hogy felkerüljenek a ködlámpák a kisautóra. Természetesen megint nem ment egyszerűen a dolog, de jelentem most legalább győztünk végre...
Szóval fent vannak a ködlámpák végül, ott ahol én szerettem volna hogy legyenek, s be kellett látnom, hogy ültetéssel, ezekkel a gumikkal erre a helyre esélytelen lett volna feltenni úgy a 180-as lámpákat, hogy azok fent is maradjanak minimum egy hétig anélkül, hogy beakadnának valamibe is. Minden esetre köszönöm  Gáspáry Lacinak a felajánlást az utánpótlásra.
Így ma ködlámpákkal, ültetve, nagy kerekekkel, új kormányművel vághattam neki az útnak a futóműves cimbora felé. Jó volt megint belvárosi szakaszt nyomni a kis autóval, tekintélyt parancsoló 3-ik fokozatban végig, ahol a fordulat miatt van erő is, hang is. Nem is lépett le egy paraszt sem a járdáról az úttestre.
Futóműves lőtt az összetartáson (mert az fontos, hogy legyen mindig összetartás. ), meg persze a kerékdőlési valamint az utánfutási szögön, így a kisautó most megint naggggggyon hibátlan, és jól vezethető, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor lehatároztam azt is, hogy jó eséllyel a következő télen nem lesz téli üzemmódba állítás, így marad minden ahogyan van, mivel télen csak keveset járunk vele, így arról a kevésről meg inkább le is mondok. Persze ez még messze van, addig még százszor megbolondulhatok.

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny.
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál.
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is.
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását.
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt.
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza.   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :( most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi.
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól.    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél ,  valamint látványosat faragtam az útidőből.   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt.
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van...
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából.   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is.
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma.
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. Remélem lesz még hasonló.

[flash=http://www.youtube.com/v/FG3NAtcIFAA&hl=en&fs=1&]

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet.
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. Szerintem az lett.
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal.

Túl sok érdemleges nem történt mostanában, ha csak az nem, hogy rendeltem kesztyűt a frissen helyrepofozott Sparco Safari kormányomhoz. Nem szeretném, ha megint elkoszolódna, a kormányvédő meg annyira nem jön be, de persze az is több a semmitől. Kesztyűben sajnos szinte kizárt a Sparco, mivel sem méret nincs készleten, ráadásul vagy 3 helyen közölték, hogy pillanatnyilag nincsenek megelégedve a szállítással, mivel elmaradásaik vannak, ráadásul nem pár naposak. :( Kicsit sajnálom a dolgot, mert Sparco kormányhoz, Sparco ülésekhez Sparco kesztyű dukálna.
Viszont a méretezésnek köszönhetően elvileg a Sabelt Start-ja jöhet szóba, így meg is rendeltem, mert elvileg egy pár 12-es méret van raktáron. Ha minden jól megy, szerda, csütörtök körül itt is lesz a kesztyű. Meg persze abban is reménykedem, hogy jó lesz a méret, mert a Sparco 11-es mérete kicsinek bizonyult, amint ráfogtam a kormányra, már szorított, majd fél év alatt elkopott, kilyukadt sajnos. :(
Persze lehetett volna mást is választani, de nem szerettem volna nagyon elrugaszkodni, mert ennek duplájáért már lehet kapni olyan verseny-kesztyűt is, ami már kívül varrott, ezáltal még kényelmesebb... de nekem nem versenyre kell, mivel utcai autóm van.
Na meg persze kicsit előhoztam a kicsit, mert már régen autóztam vele. Igaz most nem jöttem ki vele a telepről, de már ez is nagyon jóleső érzéssel töltött el, mivel érezhetően harap a kis méregzsák.

[flash=http://www.youtube.com/v/6HYmhLhRqmA&hl=en&fs=1]

 Először úgy volt, hogy kormányt flokkoltatok, mert sajnos a Sparco Safari kormányom már kicsit kopottnak tünt a nem kesztyűs vezetés miatt. :( Úgy volt hogy KG viszi magával Pestre az Aggteleki talit követően, de előtte ugye beugrottunk Emődre Zsolt barátomhoz, aki ezáltal szemügyre vette gyorsan a kormányt (mint versenyző, gyorsan ajánlotta is, hogy adjam el neki. ). Végül az ő tanácsára amellett döntöttem, hogy kimosom a kormányt, mielőtt még elküldeném flokkolásra, ugyanis egy gyári, minőségi velúr kormány, mégis csak velúr kormány. A flokkolás időtartósság szempontjából meg ugye közel nincs annyira tartós, bár tény, hogy az is nagyn szép tud lenni.
 Így egyik éjjel nekiestem a kormány mosásnak, eleinte kicsit félénken, később annál bátrabban, csak akkor lepődtem meg, amikor kezdett sötétedni a víz...
Semmi mást nem mertem használni, csak folyékony szappant, mert az kellőképpen zsíroldó is, kellően ki is mosható. Egy mosást követően már szembetünő volt a változás, valamint az is, hogy amit eddig kopásnak hittem, az valóban csak zsírlerakódás volt a felső bőrhámrétegből, a kezemről. Így öröm és boldogság van, mert gazdasági válság közepén nem örültem volna a flokkolásnak, ráadásul napokig, hetekig kormány hiányában, hanyagolnom kellett volna a kispolskit. Így azonban kb 2,5 napig volt csak kormány nélkül a kisautó, s elégedett is vagyok a munkával, mert végül is jólett. És ez a fontos.
 Így mehetett vissza a kormány a kisautóba. De előtte még megoldást kellett találnom a duda gomb végleges, valamint normális rögzíésére, így ellátogattam az Autolux-ba, hátha találok valamit. Találtam is az eladónak köszönhetően most már normális csavaros rögzítése van a Spírco kormányomban  az Abarth - duda gombnak.
 Ennek örömére jöhetett egy rövidke kis élmény autózás a városban, kicsit megmozgattam magamat is, a kisautót is, meg a belváros forgalmát is, mert ahol elfért, ott átfűztem.