Címke: kirándulás (22)

Tevékenységtérkép

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)

Egy kalandos hétvége...

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :\( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom... :)  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. :) Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. :) Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :\( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről. :)
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!
;)
 

Hiba elhárítva talán

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át... ;)
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre. :)
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére. :)

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

Tavaszodik - kirándulunk

 Szerencsére beköszöntött a jó idő végre, így elszedtük a kis autókat.
Hívtam, és egyeztettem Andival, hogy mi lenne ha közösen tennénk meg pár km-t, mert az Ő autóját is járatni kellene, hiszen régóta pihen a garázsban.

A zene ami most tetszik:


Szombaton délután is csavartunk egy kisebb karikát, elugrottunk a Rakacai tóhoz, útközben Szendrőben fagylaltozni is megálltunk a Paszti cukrászdában a tulajdonos nem kis örömére. A történetet már valószínűleg ismeritek, igen, neki is volt annak idején egy Polskija. :)
Vasárnap is csaptunk egy karikát, elautóztunk a Lázbérci víztározóhoz, majd onnan Szilvásváradra. Találkoztunk egy Miskolci Polskissal, akinek kabriója van, és váltottunk pár szót, igyekeztem elcsalni találkozóra, reméljük Velencére eljönnek. ;)
Mind a két napon nagyon jó idő volt szerencsére, valamint a kis autók is nagyon jól viselkedtek és majdnem gond nélkül teljesítették a km-eket. Ugyanis az Andién van egy visszatérő probléma, amire nem sikerül rájönni és elég random szerű így jobban kell majd vele foglalkozni, ugyanis a féklámpái nem akarnak minden fékezésre reagálni. :\( Nem túl jó dolog, tavaly egyszer már produkálta, de most jobban neki fekszem majd a dolognak, illetve a szelephézag állításnak, s a gyújtásnak is.
Jó látni az Andi autóját újra az utakon, főleg ha együtt halad a két kisautó. :)
Kellemes, szép hétvége volt, szeretem az ilyet.

X- files...

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. :) Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

Szombathely és Szombathely után

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.
A lényeg hogy végül 10:15-10:20 körül hívtam Gyulát, hogy akkor elindultunk, de ekkor ők valahol Martonvásár környékén jártak már emlékeim szerint, így egyre esélyesebbé vált, hogy egyedül autózunk a célállomásig. Kicsit odaléptem hát neki, hogy haladjunk is, így a szokásos ütemben értünk Pestre. Pest előtt megtankoltam a Lukoilon, ahol szoktam, majd irány tovább. Pesten relatíve jól átértünk, hamar átértünk az M7-esre, és autóztunk tovább, azonban már némi gonddal sajnos, ugyanis elkezdett szorulni a gázpeál. Pontosabban ekkor még erre gyanakodtam, azonban később kiderült, hogy maga a gázkar mechanika szorul. A lényeg hogy tapostam neki, mint egy fél őrült, mivel Béééciéket még szerettük volna útba ejteni mindenképp, hiszen évek óta tartozom neki egy megjelenéssel, ugyanis sajnos nagyon sokszor nem tudtunk eleget tenni a meghívásuknak. :\( Marcali előtt nem sokkal hívott Taky, hogy Gyuláék még csak valahol Balatonbogláron járnak, én merre vagyok... :) Ekkor hagytuk el Fonyódi lehajtót, nem akartam hinni a fülemnek, így megcsörgettem Gyuláékat, egyeztettünk és hamar kiderült, hogy miután lejöttem Marcalinál a pályáról kb 5-8 km távolság lehet közöttünk, mert ugyanazt látjuk szinte a tájból. Így egyeztettünk, hogy az első településen megállunk a benzinkúton mivel ugyanaz az útvonalunk Zalaegerszegig. Végül Sármelléken vártam be őket a Lukoil kúton. 
 Megörültünk egymásnak, meg minden, el sem akartuk hinni, hogy beértük egymást, csak nem értem KG miért törte be a ködlámpámat, meg a fényszórómat...
Innen együtt autóztunk tovább Zalaegerszeg felé, majd ismét elváltunk, én Béciék felé vettem az irányt, Gyuláék mentek valami motyót felvenni, majd ők haladtak tovább a szálláshelyre, mi pedig maradtunk Béciéknél, mert a hozzú út valamint a tikkasztóan meleg időjárás kissé fáradtá tett minket. Így kicsit kifújtuk magunkat, kávézgattunk, jót beszélgettünk, megismertük Béci szüleit, meg persze a pulikat, majd 18:45 körül elindultunk tovább Szombathelyre, ami innen még mindig vagy 55-60 km volt. Végül 19:20-kor értünk a szállásra, Taky már várt minket is, megvacsoráztunk, majd jöttek  a már megszokott dolgok, beszélgetés iszogatás, stb. :)
Elég korán lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk már.
Szombaton, nagyon szép helyeken jártunk, jókat autóztunk, sok mindent láttunk, kicsit megáztunk, miután egész délelőtt melegünk volt, de összességében nagyon jó találkozón vettünk részt, s a találkozónak hála a kis autó már nyugati irányban is átlépte az országhatárt. ;) Az arborétum, valamint Kőszeg is nagyon szép hely, nem csak Szombathely. A hangulat pedig ismételten nagyon jó volt, hála a résztvevőknek. ;)
Vasárnap látványos Római katonai bemutatón vettünk részt, minden elismerésem a csapaté, kicsit belekóstolhattunk a dolgokba Taky társai által, engem nagyon lenyűgözött az egész.
Ezt követően mi elköszöntünk, mert hazafelé is útba szerettük volna ejteni Béciéket, így elindultunk, lecsavrtuk ismét azt az 55-60 km-t, ezúttal sokkal hűvösebb időben mint Pénteken. Béci és Reni már várt minket, Béci mamája nagyon finomakat főzött ezúton is hatalmas köszönet érte! Majd szereltünk Samurai-t, tettünk rá hard top-ot, ezt tudnám javasolni Nyuszynak is a Popra. ;) Jártunk a belvárosban, a hegy tetején, a tv toronyban, a Gébárti tónál, megnéztük Reni nyuszijait, szóval ahol csak lehetett, így hulla fáradtak voltunk, mire aludni tértünk Béciéknél. Az indulást így Hétfőre halasztottuk, hogy némileg kipihenten vághassunk útnak.
Talán 14:00 óra magasságában indulhattunk útnak, útbaejtettük még Siófokot ha már arra jártunk, majd folytattuk utunkat Miskolcra. Pesten kissé nehézkesen jutottunk át, hála a tereléseknek, meg a bambaságomnak is picit, de végül sikerült azért, majd Pest után megtankoltunk, és faltuk a km-eket hazáig. 
A hétvége folyamán alaphangon 1200 km-t autóztunk mindennel együtt, mondhatni nagyobb gondok nélkül, hála a kis autónak, de a karburátort meg kell néznem hamarosan, hogy mi miatt szorul, mert ez ront a fogyasztáson, ami nem volt vészes összességében olyan 6 liter körül volt. Ez volt kicsit kevesebb is, meg picit több is, de ebben benne volt az is, hogy többek között megettünk egy BMW-t is a pályán. :)
 Taky köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat a találkozón!
Béci, Reni, köszönjük a vendéglátást, és mindent! örülök hogy végre eljuthattunk hozzátok.
KG miért tetted tönkre a lámpáimat?
Hova tünt DÉMON HILL?
Köszi mindenkinek mindent, aki megjelent, ott volt velünk Szombathelyen. ;)

2011.08.07. Vasárnap

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk. :)
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett. :)
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt... :)
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. ;) Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki. ;)
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ :) De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. :) Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :\( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. :) Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal ;) Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol... :)



Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak. ;) :)
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

2010.10.27. Szerda

 Zakopane: Fa, Sajt, Csülök, Hegy, Welcome Drink, Gubalowka, és Lanowka..
Relatíve egy hirtelen ötlettől vezérelve kedden úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit kirándulni Lengyel honba, engedünk a csábításnak, és Andi hugáékkal tartunk.
 Így a frissen fel fagyállózott autót csütörtökön átgumiztattam, mivel 1,5 éve nem volt centirozva egyik kerék sem, így inkább elvittem a gumis cimboráimhoz.
 Pénteken reggel pedig 1/2 8-kor neki vágtunk az útnak, szépen, kényelmesen, komótosan két autóval, 6 személlyel, vagy 4-5 napi hideg élelemmel, és természetesen italokkal, költőpénzzel.
Azt autók nagyon jól viselkedtek, nem volt rájuk panasz, a szállásunk egyszerűen király volt, az időjárás szintén kegyes volt hozzánk többnyire.
Tekintettel arra, hogy nem siettünk, kényelemes 4-4,5 óra alatt értünk el Zakopane városába, ahol elég erőteljes téli időjárás fogadott minket, friss, 3-5 cm-es hótakaróval, kanyarokban lefagyott útszakaszokkal, itt-ott becsúszott autókkal. :\(
A Tátra, a házak, az egész táj, valami gyönyörű szép még mindig, meg van a  maga varázsa, ahogyan megérkezel egyszerűen magával ragad az egész, s már nem vagy fáradt, nem vagy nyűgös, csak mennél.
Így tettünk mi is, gyorsan leparkoltunk a szálláson, kipakolásztunk, természetesen egy Welcome Drink rögtön beugrott az arcba, mivel innentől kezdve legközelebb csak vasárnap ülünk autóba. Gyors kaja, majd még egy Welcome Drink, és indultunk a belvárosba. Ami nagyon hangulatos, legyen akár éjjel, akár nappal, hétvége, vagy hétköznap. A belvárosban megfér egymás mellett a frissen felújított beton, vagy kő, és a közel 100 évesnek tűnő faház egyaránt. S természetesen mindkettő jellegzetesen hegyvidékinek tűnő. A belvárosban lefelé haladva, sajtárusok vannak kb 50 m-enként egymástól, és millió meg egy féle sajtot kínálnak fajtára, formára, érlelésre... relatíve potom összegért annak ellenére, hogy többek között erről nevezetesek.
A belváros tele van emberekkel, melynek kb a 35-40% magyar, ami elég furcsa és elgondolkodtató, hogy Szlovákián úgy jöttünk keresztül, hogy magyaroknak hírét sem hallottuk, csak az országhatárt követő 3-4 faluban. Itt meg lépten nyomon magyarokba, ismerősbe botlik az ember. :) A belvárosi piac közel 50-60%-a sajt piac, ahol van kicsi, nagy, juh, kecske, tehén (szerintem még kutya-macska) sajt is, füstölt, kevésbé füstölt, stb.
A piacot elhagyva a Gubalowka hegy lábánál találtuk magunkat, ahonnan fogaskerekű féle vitt fel a hegy tetejére minket 1123 m-re.
A hegy tetőről szintén gyönyörű kilátás, panoráma tárul az ember szeme elé, a szemközti hegységgel, a fenyves erdővel, valamint a hegy lábánál eltörpülő faluval együtt. Innen úgy terveztük, hogy lesétálunk vissza a belvárosba, ez tartott is nálam, az első 20-30 m-en, ahol majdnem sikerült a hátamra feküdni, egy korrekt 1,5 m-es csúszást követően, ugyanis a felolvadt hóréteg feláztatta az amúgy sem túl kemény talajt. Így inkább visszafelé is Gubalowkáztunk, hogy minden csontom egyben maradjon, s a helyén, valamint a fényképezőgépet se vasaljam ki... :)
Lent bevártuk a többieket, közben végignéztünk egy Bungie-ugrást, amitől kedvet kaptam, valószínűleg közrejátszott a légköri nyomás is, valamint a Welcome Drink is, de Andi lebeszélt. Valószínűleg neki volt igaza, így nem hánytam össze magam az első nap, és nem csúszott szét a gerincem sem. :)
Majd vissza a szállásra, némi pékárú vásárlással egybekötve, a szálláson pedig igen, jöhetett a Welcome Drink már megint... majd a sokadik után alvás.
A reggeli korán kelés, frankón nem jött össze senkinek. :)
Nehéz ébredés után gyors reggeli, majd cuccolás, indulás a másik hegyre, a magasabbra, ezúttal Lanowkával 1987 m-re két részletben.
Az első szakaszon nem is volt semmi gond, hiszen itt csak a magassággal kell megbírkóznia az embernek, valamint azzal, hogy 2-3 szál dróton lógva libeg a semmi felett 30-60 m-rel... de a másodiknál már nem csak hossz, hanem keresztirányú kilengés is van a szélnek köszönhetően, így a kezelő srác nem kis matekolással lassítgatta a fülkét, hogy ne libegjen, illetve hogy ne vágódjon a tart oszlopnak... nem volt túl finom. :D
Minden esetre felértünk. Fura volt, hogy lent hét ágra sütött a nap, fent azonban a felhő határt érintve, olyan helyzetbe kerültünk, hogy kb 10 m volt a látótávolság, a havat pedig nagyon durván hordta a szél, később picit kitisztult. Illetve egy kellemetlen volt ennek kapcsán, hogy lent, közel 3 órát kellett sorban állni, mire feljuthattunk. Az nem volt annyira szimpatikus, de megérte most már bizton állíthatom.
Majd visszalibegőztünk a hegy lábához 2 órával később, addig fent sétálgattunk, túrázgattunk, melegedtünk. Majd séta vissza a szállásra, gyors Welcome Drink-ből kettő is, kicsi pihi, majd belváros, este pedig vacsora egy nagyon konkrét kis étteremben,  természetesen fából épült, és nálunk tuti bezárnák, ha egyáltalán hagynák megnyitni... a bejárattól 1,5-re sütik a húsokat frissen, amolyan látványkonyha jelleggel, élő zenével, tájjelegű felszolgálással, pincérekkel, mindennel. Olyat vacsoráztunk, hogy nocsak. És megkóstoltuk a különlegességet, a meleg sört, málna sziruppal az alján. Hát... a szoba hőmérsékletű sörtől bármikor tudok hányni, de ez kajakra jól esett. :D Szóval érdekes egy ízvilága van a szinte forralt sörnek, málnaszörppel az alján, és mindezt szívószálon keresztül. :)
Majd szállásra vissza, Welcome Drink természetesen, és beszélgetés, majd alvás.
Reggel nyögve-nyelős ébredés, készülődés, pakolászás a kocsikba, de azért még egyszer le a belvárosba, egy kisebb sajtmennyiségért, és némi vásárfiáért, ha már kirándultunk, ne menjünk haza üres kézzel.
Összességében nagyon jó kis túra volt, kellemes élményekkel lettünk gazdagabbak, amit tudtunk megnéztünk, megkóstoltunk. :)
Az autó is nagyon jól viselkedett, mert tele cuccal, egy-két hegymászással is megállt a fogyasztás 6,1 l-nél, ami szerintem bőven jó ilyen távon, ilyen körülmények között.
 Reméljük lesz majd folytatása. ;)

2010.10.10. Vasárnap

 ÁPDÉT egy videóval, csak úgy, unalom ellen. ;)
Az egész úgy kezdődött, hogy szombaton este KG megcsörgetett telefonon, és megkérdezte nem volna-e kedvünk a dologhoz esetleg, mert nekik most nagyon lenne. Fáradt is voltam, a fejem is fájt, így első körben inkább a nemre hajlottam, mint az igenre.
De aludtunk rá egyet, és úgy döntöttünk, hogy nekünk is van kedvünk a dologhoz...
Reggel megcsörgettem Janit, hogy otthon van-e, mert a kulcs nála van bezárva és anélkül nehéz elindulni. Nem volt otthon dolgozott, így megint kezdtünk letenni arról, hogy útnak induljunk Kecskemétre, a Fiat autós találkozóra, de 15 perc elteltével csörgött, hogy felkelt a család (gondolom teljesen véletlenül...) és elérhető a kulcs. Így gyors cuccolás, útvonal nézegetés, majd rajt, mivel az IGO8, a Google, és jóformán bármi amit csak néztem 3,5 órás utat jósolt annak ellenére, hogy a táv csak 198 km körül van, cserében árkon bokron keresztül.
Büszkén jelenthetem ki, hogy az IGO8, és a Google is téved, nem is keveset... ;) > ;) :D
A Miskolc-Kecskemét távot odafelé 2 óra 15 perc alatt, visszafelé 2 óra 40 perc alatt sikerült lenyomni mert feltartottak... :D
Az út sajnos nem első osztályú, ráadásul nagyon nem az, de azért lehet nyelezni szépen, vannak szép kanyarok, amiket gáz elvétel nélkül lehet tartani 120-as tempóval. Igaz ez nem volt előre eltervezett, csak mikor a kanyar kimeneti ívén jártam, akkor tünt fel, hogy kezdem mocskosul utolérni az előttem haladókat, akik papírkutyák voltak, és fékeztek a "nyugati szarokkal", így akit csak lehetett, otthagytunk. :)
Késve érkeztünk, mivel 9-től volt gyülekező, 8-körül indultunk, és 10-után pár perccel érkeztünk a Tescohoz, ahol már volt egy pár Polski, sok Stilo, jóformán mindenféle Fiat és Lancia.
Helyszínen jó ízű beszélgetések, versenyek voltak, valamint ismerős arcok, mivel Vikiékkel is összefutottunk ám Kecskeméten nem csak KG-ékkal, OGy-ékkal, Jámbor kollégával, Hollóval, Stormyval, és Károllyal + akiket esetleg kihagytam. Elnézést.
Majd útnak indult a nem kevés autóból álló konvoj, ami eleinte sajnos nem volt túl szervezett forma, később mégis csak kialakult, és hiába késve indultunk el, beértük őket szépen.
Kaja a Sasfészek étteremben volt, ami elég érdekesre sikerült... 20 perc üldögélés után már fel is vették a rendelést, a leves kiszállításáig konkrétan 59 perc telt el. 54 perc elteltével kérdeztünk rá a felszolgálónál, mikor kihozta a második fogást, hogy esetleg nem lehetne-e úgy, ahogy normális esetben, hogy először mi is a levest ennénk meg, amit még nem kaptunk meg...
Minden esetre a kaja finom volt, a mennyiséggel sem volt igazán baj, bár a 0,5 literes üdítő kereken 500 Ft-ba került. ;)
Ebéd után érzékeny búcsút vettünk, majd útnak indultunk, először rossz irányba természetesen, de Mohabá végül helyrejött, és hazanavigált. Ha minden jól megy, akkor csak egy helyen lettünk bemérve... ha nem, akkor több helyen is sajnos. :D
Ez van.
Összességében nagyon jó hétvégi program volt, nem bántuk meg, hogy elindultunk, és részt vettünk.
Köszi KG, és köszi mindenkinek aki ott volt, eljött, szóba állt velünk. ;)

Maci meg nem kicsi már egyáltalán. Sőt egyre nagyobb, már a nagy testű kutyáknak is frankón nekimegy. :D
Épp ma 4 hónapos a csöppség. :)

2010.10.05. Kedd

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt. ;)
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. :) Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :\(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t... ;)
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt. :)
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban. :)
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
  ;)

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
: o) > ;) : o)

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... :D > ;) :D

2010.05.27. Csütörtök

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre. :)
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.

 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt. :)
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. :D Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. :) Sikerült meglepnünk, majd neki is minket. :) :) :) :) :) :) :)
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... :D :D :D Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például. :O
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... :) Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót! ;)

2010.04.12. Hétfő

Hétvégén kicsit csavarogtunk a kis csodával, mert kíváncsi voltam, hogyan viselkedik az új beállításokkal, nyári gumikkal, kormányművel, stb. Ráadásul a múltkori alkalommal az is kiderült, hogy a légkürtöm sajna ismételten kifingott, természetesen akkor, mikor jelezni akartam az előttem szarakodónak, hogy talán elindulhatna még ennél a zöldnél. És innentől kezdve, hogy tudtam hogy nem jó, hirtelen nagyon elkezdett hiányozni. :) Janinál bakra tettem a kocsit és elkezdtem leszerelni a kürtöt, mert gyanús volt, hogy nem egyszerű gebasz lesz vele. Így is volt, mert akármit is csináltam vele, a kompresszor dolgozott, de a kürtök lefojtották, így azok lehetnek eltömődve. Kapott féktisztítót bőven, mert az olyan mint a WD-40, hogy mindenre jó, ami nem működik, de sajna nem sikerült életre kelteni, így elugrottam egy másikért a boltba, de ezúttal már nem légkürtöt vettem (mivel évente cserések voltak) hanem egyszerű kétszólamú, vegyes szólamú kürtöt, ami nem szép, de ilyen volt, meg úgy sem látszódik.
Az már sokkal viccesebb volt, hogy felszerelés után jöttem rá, hogy nem akar szólni ez sem... először azt hittem a kürtök hibája, de töltőről szóltak szépen. Na ekkor már kb 3 órája játszottam a kibaszott dudákkal. Mármint a kürtökkel, mert lehet hogy Andi is olvassa... :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D    És ekkor határoztam úgy, hogy ebből most egy kicsit elég volt, autót betettem vissza, kürtöket letéptem a picsába, és polcra tettem őket, hogy majd hétvégén.
Egyeztettem Dokival, hogy nyújtson majd némi segítséget, mert elkezdett hullani a hajam is már emiatt...
Így indultunk el Tokajba, hogy megoldódjon ez is, mert duda az kell, a duda az jó. ;)
Nem bántam meg, hogy nem egyedül kezdtem neki, mert elég tréfás volt a szitu. Eleinte a test volt gyanús, később a pozitív nem léte, mikor mindkettő megvolt, akkor jött a fejvakarás, hogy miét nem szólal meg. Sikerült kideríteni, hogy a csomagtartóban van egy sarus toldás, ahol még meg van mindkettő, de a következő 20-25 cm-es szakaszon eltűnik hol ez, hol az, pedig szakadás nincs, saruk meg forrasztva vannak... X-akta, így repült a kukába, került bele új vezeték, és már csak a rögzítés volt hátra, hogy útban se legyen semminek, és annak se legyen útban semmi. Ezt is végül Ata, és Doki oldotta meg, mert én már halálomon voltam a takony kór, és torokfájás miatt. :\(
Köszönöm nekik ezúton is, hogy az autó és egyben az én problémámat is orvosolták, örök hálám érte.
Útközben volt mókázás is, mert arra mindig akad vállalkozó. :) Így a 37-esen lámpától indulva űztem előztem egy F-Astra kombit, ahol szerintem a gyerekülésben ülő gyerkőc is megállt a fejlődésben mikor elmentünk mellette, természetesen apuci egyből elkezdte nyomni mint süket a csengőt, így 120-körül inkább elvettem a gázt ezzel óvva a bölcs apukát és családját aki tömött autóval racsingol, miközben kicsit csörög az autója, meg persze magunkatis, mert 110-es limit van ott. Minden esetre jó út volt, csak az a veréb nem hiányzott, amelyik kicsit átrendezte a hűtőrácsot ennél a tempónál, mert fingja nincs a jobb kéz szabályról...
;)

2010.03.04. Csütörtök

Először is köszönet Szőrnek, és Gyulának!

Gyulának az információért, Szőrnek a hatékonyságáért, s mert értem baszott el értékes perceket az életéből. ;)
Igazából ez nem egy napjaink béli dolog, mert először akkor merült fel, amikor szóba került a lökhárító csere, s amikor a króm mellett kezdtem dönteni. Ugyanis tartót nem egyszerű keríteni hozzá, az összes környékbeli bontót, ismerőst feltelefonáltam, senkinek sem volt. S mert ráadásul még sürgős is volt, az még inkább megnehezítette a dolgot.
Ekkor láttam, hogy egy Pécsi boltban tartanak még olyan dolgokat, amik jól jöhetnek, így csörgettem Gyulát, hogy neki mi a véleménye, életképes-e szerinte az ötlet, elképzelés, hogy onnan szerezzek be lökhárító tartó vasakat, s hogy mennyiben különbözhet az 500-as tartója, a 650-estől. Ekkor tudtam meg, hogy neki is ilyenje van már, és szerinte szebb, mert nem tart el annyira a kasznitól, mint a gyári.
Az ő tanácsára csörgettem meg Szőrt, hogy nézzen már nekem ilyet lehetőség szerint, és ha megoldható, akkor vásárlást követően postázza már el nekem, én meg azonnal utalok részére. A boltban azonban kiderült, hogy valami minimális, 1500.- Ft-os összegért utánvéttel tudják postázni az üzletből, így nem kell Szőrnek fáradnia ezzel.
A vicces az volt, hogy ez Február 11-e volt, csütörtök, amikor is már ezerrel a péntekre készültünk, a Téli találkozós indulásra, és lökhárító még nem volt az autón. Így Plósz kollégától kölcsönkértem a krómlökhárító tartó vasait, mert 2 db-ja volt neki, így előre meg lett oldva, már csak a hátsóval voltunk gondban, mivel senkinek sem volt ilyenje. Ekkor jött az isteni ötlet, hogy tartó is, meg krómos is, meg legyen is, nincs más mint a porszívó cső!!! :D És az a vicces, hogy miután le lett vágva, fel lett szerelve, rá kellett jönnöm, hogy kajakra jobban néz ki, mint a gyári szögletes kivitel. :) Ezt többen meg is jegyezték a találkozós hétvége alkalmával is. :)
A lényeg, amin meg is lepődtem, miután késő estig barkácsoltam a kis kékséget hogy másnap autózhassunk vele, az az volt hogy pénteken reggel 3/4 8-ra itt volt a csomag a Pécsi autósbolttól benne a megrendelt cuccokkal.
Le a kalappal előttük, hogy ennyire ügyesek, gyorsak, hatékonyak, megbízhatóak. Kevés ilyen céget tudok manapság. Gondosan be volt minden csomagolva a csomagban, hogy még véletlenül se sérüljenek az alkatrészek, egyszerűen tökéletesek voltak. De pénteken reggel 8-kor már nem akartam nekiállni megint szerelni, így egyenlőre jegeltem a dolgot.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a közreműködést;
  • Janyboynak a szervizt
  • Somának a szervizt
  • Plósz Gyuszinak az alkatrész lehetőséget
  • Gyulának az információt
  • Szőrnek a közreműködést
  • Bodáéknak a gyors postázást
  • Jó anyámnak hogy a világra hozott
;)
Jöjjenek a képek a rendelt alkatrészekről.

2010.02.16. Kedd

Téli Találkozó 2010!
Most tényleg erről fogok blogolni. ;)
Pénteken délelőtt indultunk útnak Miskolcról Pestre a találkozási ponthoz Csajossal, és Somával kényelmes 85-90-es tempóval, majd Fótnál én lehajtottam a tankolást követően Somáék pedig haladtak tovább, mert még haza kellett ugraniuk a cuccaikért.
A Fóti Coránál már vártak minket Bazék, Nyúlék, és Pocok indulásra készen, így haladtunk is a 2-esen, majd Kóspallag irányába a hegyi utakon, ahol már felcsillant a szemem a havas út láttán. ;) Kellemesen havas, jól autózható út vezetett a szállásra, ahol Nyuszy járta le nekünk a parkolót a Suzukival, de nekem így is sikerült elakadnom benne, miután az autó felhasalt a hóra, és neki csúszott a hófalnak. Gond nem lett, a jelenlevők meg letoltak róla, így nekifutottam még egyszer. Végül sikerült beállnom nekem is. ;) A délután jóformán semmittevéssel telt, de az nagyon jól esett, mert abban jók vagyunk. :) Végre sikerült Turbó kutyát személyesen is megismernünk. ;)
Majd szépen lassan beszállingóztak a többiek is a szállásra, és elkezdődött a péntek esti buli, nem kis szesz kíséretében, amiből még Baz-ba IS sikerült erőltetnünk egy nyeletnyit. ;) Abadi, és Miszory kollégával kellemesen elpálinkázgattunk, amiből én később jobbnak láttam kimaradni, mert valószínűleg a hegyi levegő miatt kezdett kialakulni egy kis fejfájás. ;) Minden esetre voltak érdekes dolgok ezen az éjjelen, láttunk, hallottunk egyet, s mást. ;) :) :D :c) : o)
Szombaton a reggelit követően szedelőzködött a banda, és autózni indultunk a hegyekbe, ahol megint csorgott a nyálam, a havas utak miatt, így inkább a sor végén haladtam Balázsékkal. :)

Jártunk fent a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél, Nagymaroson, Kismaroson, Zebegényben, a Nagyhideg hegyen ahol megebédeltünk elég durván, majd elindultunk visszafelé egy kis kitérővel, amit esetleg már kihagyhattunk volna, mert nem volt egyszerű a feljutás a szinte szűz havon számunkra, ahol a polski alja már leért a hóra. De felmentünk, majd megkíséreltünk megfordulni a már említett nagy hóban. Nem volt egyszerű... Amíg Bazt próbálták kitolni a hóból, addig én az úton megfordítottam vagy 6Y-ból a polskit, és Bazzal elindultunk visszafelé az egy nyomvonalas úton, ahol elég hamar szembe találkoztunk egy Astra Kombis úrral, aki korrekt volt, s a kedvünkért visszatolatott vagy 800-1000 m-t, amíg félre tudott állni annyira, hogy elférjünk egymás mellett az autókkal. Köszi ezúton is, bár Béci szerint ez természetes, hogy a lentről jövőnek kell félreállnia, tolatnia ha úgy adódik, meg mi amúgy is többen voltunk. :)
Miután visszatértünk a szállásra, kicsit ejtőztünk, majd a vacsit követően megint ivás lett volna a program, de a mi szobánk úgy elaludt, mint a pinty... Előtte még volt egy kis beszélgetés, nevetgélés, bandázás, cigizés, meg persze olvasgattuk a Jani által küldött SMS-eket, hogy Székesfehérvárt, és környékét nem gyengén szakította el a külvilágtól a hó, és a hóátfúvás. Nyuszy nem nevetett úgy mint mi, főleg miután a hírekben is hallható, és látható volt, hogy elakadtak az autók, a tűzoltók, a katasztrófa védelmisek, a hótolók, a hóekék, és a mozdonyok. Nem volt egyszer a helyzet.
másnap reggel indultunk vissza, relatíve korán olyan 11-12 körül mert ekkora már Észak-Keletre jósoltak hasonló időjárást, amiből szerencsére még csak ízelítőt sem kaptunk. ;) Nem is hiányzott, meg így legalább lehetett hazafelé nyelezni a pályán. ;)
Összességében egy nagyon jó hétvége volt megint, nagyon jó találkozó volt megint, nagyon jó esték voltak megint, megint kitett a társaság magáért, nagyon jó szervezés volt, és nagyon jó helyszínek is. Pocok! Le a kalappal előtted. ;) Meg persze mindenki előtt. ;)

2009.12.21. Hétfő

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval... ;)
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska. ;)
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják. ;)
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... :D Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is... :D
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval. ;)

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá! ;)

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :\( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :\( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :\(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.10.07. Szerda

Miskolc - Budapest - Pilisszentlászló - Visegrád - Nagymaros - Budapest - Tatabánya - Tata - Budapest - Miskolc a hétvégi autózás során érintett főbb pontok.

Terveztük már egy ideje, hogy Béciékkel, és Bazékkal elmegyünk valamerre autózni egy kicsit, mert régen csináltunk már ilyet. amiből végül egy csoportos, de sokkal inkább Pesti kistali kerekedett KG főszervezésében.
Leírtam már fórumon is, leírom itt is, hogy minden elismerésem a találkozó szervezésért, útvonalért, de leginkább az autóért KG-nak. ;)
De kezdjük az elején.
Mint az olvasható is volt, a múlt héten volt egy kis legózás az autóval, hogy ne legyen benne hideg, kereszthuzat, és legyen benne a fűtés, mivel jön a tél lassan, s ennek érezhető előjelei vannak. Valamint kapott új km-órát, számlapot stb. a kisautó. Ezt követően némi szokásos éjszakás műszak után szombaton reggel elindultunk Budapestre az előre megbeszélt helyszínre, találkozási ponthoz a Váci úti Tesco parkolójába, ahonnan később kezdetét vette a csoportos autós kirándulás Pilisszentlászló érintésével előbb Visegrádra, majd onnan némi kompozással Nagymarosra, végül egy est-ebédes vacsora után vissza Budapestre. Aki szeret szép tájakon, jól autózható szerpentinen vezetni, annak csak ajánlani tudom az említett útszakaszt, biztosíthatom, hogy maradandó élményt nyújt. ;)
Visegrádon első körben elfoglaltuk csoportosan a busz parkoló egy részét a kisautókkal, majd bazár látogatás volt a program bazári majmoknak... :) Közben a Lengyel turista busz utasai nagyon odavoltak, meg vissza a kisautók látványától. Majd vár látogatás jött annak aki akart. Mi ezt kihagytuk, mivel nincs 1,5 hónapja, hogy megtekintettük, s mint kiderült azóta nem lett se több, se kevesebb a vár, s a látnivaló, így inkább ejtőztünk lent a hűvösben. Majd miután a csapat többi tagja visszért, elindultunk Nagymarosra némi kompozást közbeiktatva, ami nem volt egyszerű...
Mert hogy a kompkezelők, üzemeltető szerint az autó önmagában is át tud menni a Dunán sofőr nélkül, míg a sofőr is + utasnak számít nem úgy mint más normális helyen egy komp esetében. Valamint hiába kb 2-szer annyi autót tettünk fel a kompra, mint ők alapesetben, egy forintot nem voltak hajlandóak elengedni csoportos kedvezmény gyanánt. Korrekt hozzá állás, remélem a vérbankban hasonlóban lesz részük majd idővel, de sebaj, nem haltunk bele, csak kicsit nyomorogtunk.
Meg persze kihívás volt az ültetett szekerekkel fel, illetve leállni a kompra, kompról anélkül, hogy valahol koppanjanak a kisautók, de megoldottuk, mert rutinosak vagyunk ebben is, mint a 3 kerekezésben. ;)



Miután - ahogyan B. Attila Tokaji lakos barátom mondaná - a zeneszerkesztés megvolt, mármint a "komponálás" , a parti étteremben fogyasztottunk, s fokoztuk a hangulatot, leginkább egymásét, majd ezt követően visszaindultunk Budapestre. Itt már jelentős fáradtság volt érezhető rajtam a sok alvás miatt, így az éjjeli Hősök terére való kiállást már kihagytam, mert tudtam másnap hulla leszek. Így inkább nyugovóra tértünk Bazék felajánlásának köszönhetően szerény kis hajlékukban, miután a kisautót biztonságba helyeztük a szüleinél.
Ezúton is ezer köszönet Baz szüleinek a lehetőségért, még nem tudom hogyan fogom tudni ezt meghálálni nekik.
:O
Kevéske alvást követően korán keltünk, hogy kiérjünk a találkozási ponthoz - Lurdy házhoz - , a megbeszélt időben. Jelentem nem sikerült... :) De megvártak minket is, ahogyan másokat is, s mások sem voltak frissebbek nálunk, csak ez vigasztalt. :D
Elindultunk hát csoportosan a cél felé, mely nem volt más, mint a múlt héten meglelt program az interneten, a veterán és rally autós találkozó, kiállítás a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében. Késve érkeztünk ugyan, de látványosan, mivel szűk csigaelrendezésű felhajtón kellett feljutni a parkolóba, KG-val haladtunk is ahogyan lehetett 1-telivel, ami ugye egyenes fogazású, így kellemesen sír, a motor meg jól ordít, a gumi meg mindig csúszik a parkolóházakban ez egy Murphy- törvény is lehetne akár. A lényeg hogy a leírtak miatt a fent lévők elég nagy érdeklődéssel várták, s megdöbbenve látták, hogy kis polskik "szólnak", jönnek a felhajtón. :) Jelentem látványos bevonulás volt, az biztos. ;)
Leparkoltunk a szerény mennyiségű kis 20 fős körüli csoportunkkal, és indultunk nézelődni, beszélgetni. Nem egyszerű paripák voltak ott. Idősek, szépek, átépítettek, felújítottak, old timerek, rally autók. Jó volt látni, hogy milyen sok embernek el tud gurulni a gyógyszere... :)
Emese, Baz nyertek első körben a KRESZ versenyen, gratulálok nekik, majd KG, és Holló is a szépen épített autójukkal. Gratulálok nekik is még egyszer, ezúton is az elismerésért, valamint a munkájukért! Az arányokat tekintve elmondhatom, hogy igen jól szerepeltünk, mert elég sok díjat megnyertek, elhoztak azok, akik a kis csapatunk tagjaiként voltak jelen.
A program végeztével útnak indultunk Tatára, ahol a megbeszélt panziós étkezés helyett sajnos egy pizzériás zabálás lett, de a hangulattal itt sem volt gond, s hamar kiderült, hogy vannak problémáink... Én pl olvasni nem tudok, mások értelmezni, van aki nem szereti a nyers-lóhúsos pizzát, s van akinek minden mindegy. :D Összességében itt is nagyon jól éreztük magunkat, s ez a lényeg.
Valamikor 17-óra körül indultunk útnak hazafelé csoportosan miután búcsút vettünk a Székesfehérvári különítménytől - azt tudtátok, hogy ott máshogyan használják a biztonsági övet??? - s zúztuk a kilométereket Pest felé, majd gyors cuccolás után tovább Miskolcra, ekkor már erősebb tempóban, mert éjfélre dolgoznom kellett menni. Így a 140-es km óra ismét lefeküdt egy jó szakaszon, meg persze megint 16 litert tudtam rátankolni a 140-150 km körüli autópálya szakaszon, s az M30-as lehajtó előtt inkább kiálltam tankolni, mert nem biztos hogy kibírta volna hazáig. :)
A kis autó nagyon jól viselkedett, nagyon jól bírta az utat, a tempót, az igénybevételt egyszóval mindent. Le a kalappal előtte ismét! Meg azelőtt a Hondás előtt is, aki előzés közben mellénk lassított, majd elismerően átintegetett, s vészvillogóval tovább hajtott. :) A Peugeot-os előtt már nem annyira, mert vagy 15-ször előztük meg egymást a Pest-Miskolc szakaszon, mert neki is olyan Peugeot 206-ja van, ami csak addig tud gyorsan menni, amíg meg kell előzni a kis polskit. Utána menetrend szerint lassult előttem pár száz méterre 130-140-ről 110-re. De tuti csuklott a sofőr is, meg a kedves szülei is, van egy olyan érzésem... :)
Hulla fáradtak lettünk vasárnap estére, egy élmény volt így menni dolgozni, de az emlékek megint kárpótolnak mindenért, amit a polskis barátainknak köszönhetünk!!!
Nagyon jó hétvége volt, köszönjük mindenkinek aki eljött, s velünk volt, meg persze Hoss Karcsinak is, aki nem szarozott sokat a DZSIPÓVAL Tatabányán. ;)

2009.09.27. Vasárnap

Hosszas kínlódás után végre sikerült eljutni egy autómosóig a kisautóval, mivel a Tatai turné tutira teliverte tavi tücskökkel a tocsit... :D :D :D :D
Szóval sok kis bogárka virított a kocsi orrán, szélvédőjén, ami már akkor is zavaró volt, mikor hazaértünk, csak nem sok szabadidőm volt mostanság. A lényeg, hogy 2 hét után sikerült elvinnem egy autómosóba a kisautót, és megtisztítanom alaposan.
Ha pedig már autóba ültem, akkor miért ne autóztunk volna egy kicsit a Bükkben. ;)
Jelentem a hegyi autózás szerelmeseinek, hogy alakul az útfelújítás, így erősen valószínű, hogy a télen már jó minőségű aszfalton autózhatunk, ha kedvünk szottyan. ;)
Jó volt megint kicsit a kisautóval hasítani a város utcáin, kényelmes kis 45-50-kével, valamint a hegyekben már kicsit tempósabban. Ami nem vallott túl nagy észre, mivel mire visszaértünk a városba, már megint bogarakkal volt terítve a kisautó... :D
Az égész úgy indult, hogy mosás után vettem észre, hogy nagyon szép tiszta idő van, ami ideális a fotózáshoz, akkor miért ne készítsünk egy pár képet a kisautóról valami jó kis háttérrel, hiszen lassan itt az ősz. Csak azzal nem számoltam, hogy utolsó napsütéses napok alkalmával vélhetőleg dugig lesz minden hely a Bükkben. Így is volt. Legalább 1-1,5 órát autóztunk, mire Bánkútot elhagyva sikerült egy erdei úton elkeveredni egy Csurgó vendégház felé, ahol nem volt tömeg, s tudtam egy pár képet készíteni a természet lágy ölén.
Majd ezt követően elindultunk hazafelé, szépen kényelmesen, öregurasan, aminek az lett a végeredménye, hogy kb 5-6 km megtétele alatt az ereszkedés folyamán az eddig 90 fokos víz vissza hűlt olyan 70 fokra, ami már nem annyira üzemi hőfok. Így a maradék km-ek arról szóltak, hogy tempós kanyarok, döngetős egyenesek követték egymást rövid ám hatásos féktávokkal, legalább a fék is vasalódott. :)
Ennek köszönhetően lett igen csak sok bogár, és por megint a kisautón mire visszaértünk vele a városba, így megint útba ejtettünk egy mosót, hogy megtisztítsam, s úgy tehessem el a garázsba hiszen megérdemli. A mosás gyorsan meg volt, mivel ez alkalommal nem voltak rászáradva a bogarak, ám mosás után, mit ad isten, úgy megcsúsztunk, hogy csak na.... Andi is izgult, de szerintem én sokkal jobban... :D :D :D :D :D :D :D

Közben egy kis Punnany Massif, mert az jó. ;)



Közben egy Civic-es srác megdicsért minket, egy Focus-os meg elismerően integetett. A kutas már nem annyira, de az biztos nem nekünk szólt. :D > ;) :D
Összességében jó kis autózás volt ez a pár óra, meg jó kis adrenalin löket is egyben az unalmas hétköznapok után.

2009.09.14. Hétfő

 Ahogyan azt már ITT olvashattátok, voltunk egy kicsit nyaralni Baz, Eme barátainkkal.
Elég régen elhatároztuk már, hogy lehetőség szerint együtt költjük el az Üdülési Csekkjeinket valami kellemes helyen, ahol lehetőség szerint még nem nagyon jártunk.
A helyet Emese intézte, mivel pont ez időtájt fingott ki a számítógépünk alaplapja, így jó ideg gép nélkül volt, így esélyünk sem volt a szállás foglalásra. Összebeszéltünk hát, megszakértettük, hogy hogyan, merre, mikor, hol, stb. s Emese lefoglalta a szállást a Vértes Volán Panzióban. Ekkor még nem sejtettük hova is megyünk...
 Majd eljött a nagy nap, s Szeptember 7-én délelőtt elindultunk Pest érintésével Tatára, természetesen a kispolskikkal, mivel mással. :) Az út szinte zökkenő mentesen telt. Azért csak szinte, mert a Pesti kátyus, rázós, macskaköves úton megint elszállt a hűtőventilátorom biztosítékja, így megint hekkelni kellett a technikát. (S arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek hamarosan jobban a végére járunk)
Szóval Pesten taliztunk Bazékkal a ház előtt, ő meglepett egy hűtősapkával, mert akkor még azt gyanítottam hogy ereszt a technika a sapkánál. Mára rájöttem, hogy nem ereszt az sehol, csak egyszerűen ha túl sok vizet teszek bele, akkor abbúl veszi ki a zoxigént... Szóval ha több benne a víz mint kellene, akkor azt ahol tudja, kidolgozza magából a hőtágulás miatt.
Megindultunk hát tovább Tata felé a kisautókkal. Pestet elhagyva kicsit furcsa zajokra lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki túl nagy gondot, s egészen a célig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert részben sejtettem, hogy honnan jöhetnek a zajok.
Később rápillantva, kocsit megemelve beigazolódott a tippünk, sajnos kicsit megsült a hátsókerék csapágy a vezető oldalon. De izgalomra nem volt semmi okunk, mivel csapágyszett még volt a kocsiban a Lengyel turnéból kifolyólag. Azonban zsírt sem oda, sem ide nem vittünk magunkkal így azt vásárolnunk kellett. Betértünk hát az első autósboltba, de miután elmondtam mit szeretnék, úgy néztek ránk, mintha legalább is frissen sült bárányhúsos pitét kértünk volna. Nem igazán értettem, hogy ha autósboltban nem, akkor hol érdemes megkérdezni a kenőzsírt, valamint a szerelőkesztyűt. Szóval nem tudtak segíteni ezen a lehetetlen, s szerintem még mások által nem tapasztalt problémán, így elindultunk a Tesco-ba, ahol polcról lehetett levenni a MOL-os kenőzsírt, különböző kiszerelésekben. ;)
Miután visszaértünk, gyorsan megebédeltünk a szálláson, majd nekiálltunk Bazzal szervizelni este 1/2 7 körül, mert az jó mókának tűnt. :) Igazából nem volt gondunk semmivel, egyszerűen csak úgy haladtunk, ahogyan két villanyszerelő mondjuk hobbiból szülést vezet le. :) Nem a hozzá nem értéssel volt a fő gond, hanem hogy jóízűeket pofáztunk közben így a munka annyira nem izzott a kezünk alatt, de a hangulat mindenért kárpótolt. :) Arról nem is beszélve, hogy le a kalappal a szállás tulajdonosa előtt, mert meglepett minket egy párnahuzattal is törlőkendő gyanánt, mivel nekünk nem volt. Ezúton is még egyszer köszönet érte!!! Sőt, mikor még csak tervezgettük a szerelést, az úriember felajánlotta, hogy bármi is kell, csak szóljunk, ős másnapra legkésőbb beszerzi. Teljesen elvoltam halva a hozzá állástól. Nálunk ez sajna ritka. :\(
Este 9- 1/2 10 körülre végeztünk is a szervízzel. A kiszedett csapágy átmérője sokkal inkább volt tojás alakú, mint kör alakú, s a görgők is elég érdekesn voltak elkopva, amiből arra következtettünk, hogy egyszer már bizony megállhatott teljesen. Szerencsére a tengelyt nem marta meg, így mehetett össze a cucc bő zsírral, új csapágyakkal, új szimeringekkel. A lakótársak is nyugtával dicsérték, hogy végeztünk a vaksötétes szervizzel a parkolóban. :)   Ezt követően semmi gondunk nem volt a kisautóval az egy hetes nyaralás alatt.
A szálláshely egyszerűen fantasztikus, a tulajdonos, főpincér, szakács hozzá állása egyszerűen fenomenális volt mindenhez, le a kalappal előttük. Mindenki csak ajánlani tudom, méghozzá olyan szinten, hogy a panzió, mint lehetséges téli tali helyszín felmerül egy beszélgetés kapcsán, s első körben ők sem zárkóztak el az ötlettől. Erre vissza fogunk térni.
Látnivalókban nem volt hiányunk, szabadidőben annál inkább, de amit csak tudtunk megnéztünk a környéken:
Az Öreg Tó-t és környékét;
Az Angol kertet;
A Tatai várat;
Bláthy Ottó szülőházát;
A Monostori Erődöt;
A Turul szobrot;
A Ranzinger Vince kilátót;
A Kálvária dombot;
A Műromokat az Angol parkban;
Valamint jártunk Nyuszyéknál is Székesfehérváron
Tehát ha valakinek erre támad kedve csavarogni, csak ajánlani tudom, hiszen a táj egyszerűen magával ragadó, a szállás kikapcsolódni maximálisan alkalmas, a személyzet egyszerűen nem ismer lehetetlent semmiben sem.
Azonban a benzinkúton érdemes vigyázni, mert mosás után majdnem megcsúsztunk az autóval, még szerencse hogy voltak jelen rendőrök a kiállás folyamán, mivel miután elmentek onnan, jött a baj, s indulásnál keresztbe fordult az autó, miközben a kereszteződés felé igyekeztem... nagyon féltem ám... :D > ;) : o)
Emesének Baznak köszi a kikapcsolódást, valamint, hogy velünk tartottak s elviseltek minket. :) Szilvinek, és Nyuszynak is köszönjük a meghívást, valamint a pörköltet. Jelentem az esti félelmeink nem igazolódtak be, s a kaja csak egyszer csípett, akkor is csak kicsit. ;)
Minden nagyon jó volt, ha tehetnénk, visszamennénk. :\( :O
Reméljük lesz még hasonló buli. ;)

2009.09.05. Szombat

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :\(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását. ;)
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt. ;)
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza. ;)   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. :) Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :\( :) most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. ;) Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. :) Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :\( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. :D Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. ;) Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi. :)
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :\( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól. :D :D :D :D :D :D    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél :D ,  valamint látványosat faragtam az útidőből. :D   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt. ;)
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D :D :D Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van... :D :D :D :D :D :D :D
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... :D :D :D :D :D :D Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :\( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából. :)   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :\( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is. :D
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... :D Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. :D Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. :D Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. :D De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :\( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :\( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma. :D :D :D :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. ;) Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. ;) Remélem lesz még hasonló. :)

2009.07.13. Hétfő

A hétvégén egy kicsit csavarogni voltunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy a kollégámat kellett feljuttatni Visegrádra a várjátékokra, mert a férje a fellépők között szerepelt a gyerekkel együtt. Csak ők már pénteken hajnalban elindultak mivel több napos volt a rendezvény, az asszony pedig inkább hátramaradt, mert nomád körülmények között nyomták a srácok a 3 napot. ;)
Szóval ha már fuvar, akkor úgy gondoltam egy kicsit mi is kikapcsolódunk legalább, s fent maradunk egy ideig legalább és csavargunk. Megemlítettem Bazéknak a dolgot, nem kellett csalódnom bennük, mert ők is szívesen jöttek csavarogni, így bejártuk egy kicsit Visegrádot, megnéztük a felvonulást a királyi palotához menet, ettünk, ittunk, mulattunk.
Láttunk is, meg adtunk is vértet... :D
Pontosabban a nagy csavargás közepette, Emese kiszúrta, hogy véradási lehetőség is van a sok-sok vásározó között a Magyar Vöröskereszt jóvoltából. S mivel még nem volt alkalma eddig vért adni, így bátorítás képpen (bár Emesének erre nem volt szüksége szerintem) jómagam is vele tartottam. Utolsó percekben értünk be a véradásra, de annál szívesebben fogadtak minket, kitöltöttük a papírokat, levették a mintát, megvizsgáltak minket, s már indult is a csapolás. (Jelzem csendesen, Emese kb 1,5 perccel hamarabb "indult", de így is rávertem kb 2 mp-et. :) :) :) :) :) )
Közben Andi is rászánta magát élete első véradására, de egy kicsit izgulósra sikerült a vérnyomás mérés a vizsgálatot követően, így magas vérnyomási érték miatt nem adhatott most, pedig szeretett volna. Sebaj, majd legközelebb. ;) Balázs közben nagyokat fotózott, reméljük lesznek kéepk hamarosan. ;)
A Visegrádi séta, a felvonulás, a várjátékok, a Salamon torony, a Felleg vár, a Megyeri híd, Csajos haja, -kocsija, -garázsa nagyon tetszett, akár csak a finom ételek, amikből jó ízűeket falatoztunk, nem hétköznapi árakon, de talán ilyen alkalmakkor az ember elsiklik ezek felett. ;) A lényeg sokkal inkább a jó hangulaton volt, amiben nem volt hiány ezesetben sem. :)
A családi autó csomagokkal, három személlyel is jól viselkedett, jól fogyasztott, jól ment, így továbbra sincs okom panaszra a 7,2 literes fogyasztás kapcsán. Főleg hogy itt-ott egy kicsit ki is toltam a szemit a pályán, amikor nagyon tele volt a hócipőm, na meg klímázgattunk is. :)
Szerencsére az idő, a forgalom is kegyes volt hozzánk vasárnap folyamán, így abszolút nem panaszkodom, mert összességében is nagyon jól éreztük magunkat. Főleg hogy találkoztunk megint a régi, jó barátokkal. ;)

Viszont unom már, hogy mikor Miskolcra érünk, mindig így fogadnak minket...