Címke: karburátor (12)

Tevékenységtérkép

Minden napra egy mese...

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől. :D
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió. ;)
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. OjmjakonKépek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. :) S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. :) Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert. :)
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. :) Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla. ;)

Hiba elhárítva talán

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át... ;)
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre. :)
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére. :)

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

Leállás :O

Továbbra is elúfordul az a rejtélyes jelenség, hogy fordulatról elejtve a motor leáll, nem áll meg alapjáraton. Akkor sem ha felemelem 8-900-ról 1500-ra sem. Karburátor kb 5-ször szétszedve már darabokra, mert abban bíztam hogy kosz lesz az úszóházban ami vándorol, vagy a fúvókák valamelyikében esetleg. Bőven átnyomattam féktisztítóval, benzinnel, majd levegővel, de újabban nem került elő belőle semmi.
Elkezdtem más irányban keresgélni, bár tippem sincs sajnos. Az tény, hogy előbb áll meg a motor, és ezt követően gyullad ki a töltés jelző lámpa s nem pedig fordítva. Mert ez utóbbi esetleg adhatna okot arra hogy érintkezési probléma után keresgéljek valamelyik csatlakozónál.
Ráadásul a leállás után közvetlenül ha indítok rögtön elkapja és be is áll alapjáratra rendesen, minden gond és prüszkölés nélkül.
Többszöri nekifutással indultam próba körökre, de javarészt visszatért a probléma.
Utolsó alkalommal ránéztem még a gyujtáselosztóra, ennek a teteje fel volt lazulva, de nem hiszem hogy innen indul a leállási probléma, minden esetre meghúztam a tetején lévő két csavart és összeraktam.
Majd irány ki a fő útra, és sok mazsola kerülgetésével kb Mezőkövesdtől tudtam haladni úgy jobban nyél gázon. Már már kezdett elforogni újra 7-7500-ig a motor, s mivel leginkább ezzel voltam elfoglalva hogy leáll-e a motor, és húz-e rendesen, valamint hogy ne ússzak fel a vízen, így fel sem tünt, hogy az ablaktörlőlapátok olyanokat csapnak, hogy majd lerepülnek a szélvédőről, valamint a fűtőmotor is lelkesen tolja a levegőt. Kiszálltam, megnézni hátul mi újság, és olyan érdekes állaga volt a töltés szálnak... olyan nem volt kemény, sokkal inkább puha és képlékeny, a szigetelése leginkább... :\( Jobb ötlet hiányában megfordultam és szakadó esőben indultam hazafelé, ekkor már vagylagos volt a töltése sajnos, de 3000 alatt nem is kapcsolt a fesszabályzó.
Miután hazaértem, lebontottam a generátort a blokkról, és betettem a Suzi csomagtartójába, hogy ha lesz időm hétfőn elviszem autóvillamossági szerelőhöz, hogy nézzen rá, van-e vele gond. Mert esetleg ezt tudom még elképzelni, hogy halódott már a fesszabályzó, vagy a generátor maga, és alapjáratra visszaesve nem adott már akkora szikrát a gyujtás, mint kellett volna. Ha nem, akkor nincs ötletem ismét. :\(

Karácsony

Hogy mit kaptam Karácsonyra???
AGYFASZT!!!
Hogy mit kértem???
Hát... nem ezt. :)
Produkálja egy ideje magát a kis kocsi. Nem vészesen, csak pont annyira, hogy az a maradék hajam égnek álljon. Üzem meleg állapotban kapdos az alapjárat, lámpáknál megállva pedig 10-ből 3-szor lefullad. Tudom, most az jön, hogy ne álljak meg. ;) Ezen már túl vagyok. Meg ugye ott volt az a fincsi kis gázpedál törés még az ünnepek előtt. Az is hálás történet volt, de lássuk be sok volt az indulat, s ezt nem hálálta meg a már egyébként egyszer meghekkelt gázpedál. Akkor végleg meg is adta magát, annyit tudott húzni csak a bowdenen hogy kb 1400-1500-as fordulattal elcsoroghattam a belvárostól a garázsig.
Középső kardánalagutat kibontva mindig szembesülök azzal a ténnyel, hogy ez nem egy egyszerű történet lesz, hiszen van benne 3 víz cső is. Királyság! Ha jól emlékszem legutóbb is épp emiatt hegesztettem inkább. :) De most nem voltam lusta, hiszen időm mint a tenger, nem hajt a tatár, így szépen komótosan kibontottam a pedált, és kifűztem a vízcsövek közül, amit szerintem  egy gyakorlott nőgyögyász is megirigyelt volna. Főleg hogy én ugyanazon a szűk résen vissza is raktam egy másikat. :D Relatíve könnyen ment a dolog, bavllom jobban tartottam a szívás lehetőségétől, de szerencsére nem volt gond. Kicsit bíbelődős volt, de megoldottam. Annyit sikerült elszúrni, hogy túlzottan előfeszítettem a bowdent, mert ugye a két pedál állása nem volt megegyező, így kb 1/3-os pedál állásnál meg majdnem teljesen nyitott a második torok is, ráadásul kb 800 m után már izomgörcsökkel küzdöttem a próbakörön, mert rendellenes állásban kellett tartani a jobb lábamat a gázpedálnál. Vissza a garázsba, és újra állítás. Ezt követően ezzel már nem volt gondom.
Jött a második felvonás, a karburátor bontás, mert jó esély van rá, hogy szennyeződés van az üzemanyagszűrő ellenére a karburátor úszóházában. Ehhez természetesen ki kell bontani még a kurvák picsáját is, de nem baj. Időm mint a tenger ugye... :)
Hamar boldogultam ezzel is szerencsére, és szinte pillanatok alatt lent volt a karburátor. Szét bontottam, és szemmel láthatóan voltak benne homokhoz hasonlító szemcsék, amik bőven tudják ezt a jelenséget produkálni ha vándorolnak az úszóházban. Kiszedtem az összes fűvókát, gyorsító fúvókát, és venturikat, és szépen elpucoltam mindent először benzinnel, majd féktisztóval, és nagynyomású levegővel kifújtam az egészet. Összeszereltem, és visszapakoltam a helyére a karburátort is, átnéztem a benzin csöveket is egyúttal, hogy nincsenek-e kirepedezve, de szerencsére nincs velük semmi gond. Így összeszerelést követően jöhetett a próbakör, ugyan merre másfele ha nem a Bükkön át, Egernek, majd vissza a 3-ason. Nem is volt gond vele, egészen a belvárosig ahol az első lámpánál kezdődött a történet előről... Igen... I' am happy... naggggyon naggggyon very happy.
Autó vissza garázsba, C-vágányra, és hamarosan folyt.köv.
:\(
:)
De legalább jót autóztam, ami rám fért már. Meg szerintem az autóra is, mert a hegyen nagyon szépen viselkedett, csak itt-ott játszotta meg a picsáját a kanyarokban. :D ;) :)

Szombathely és Szombathely után

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.
A lényeg hogy végül 10:15-10:20 körül hívtam Gyulát, hogy akkor elindultunk, de ekkor ők valahol Martonvásár környékén jártak már emlékeim szerint, így egyre esélyesebbé vált, hogy egyedül autózunk a célállomásig. Kicsit odaléptem hát neki, hogy haladjunk is, így a szokásos ütemben értünk Pestre. Pest előtt megtankoltam a Lukoilon, ahol szoktam, majd irány tovább. Pesten relatíve jól átértünk, hamar átértünk az M7-esre, és autóztunk tovább, azonban már némi gonddal sajnos, ugyanis elkezdett szorulni a gázpeál. Pontosabban ekkor még erre gyanakodtam, azonban később kiderült, hogy maga a gázkar mechanika szorul. A lényeg hogy tapostam neki, mint egy fél őrült, mivel Béééciéket még szerettük volna útba ejteni mindenképp, hiszen évek óta tartozom neki egy megjelenéssel, ugyanis sajnos nagyon sokszor nem tudtunk eleget tenni a meghívásuknak. :\( Marcali előtt nem sokkal hívott Taky, hogy Gyuláék még csak valahol Balatonbogláron járnak, én merre vagyok... :) Ekkor hagytuk el Fonyódi lehajtót, nem akartam hinni a fülemnek, így megcsörgettem Gyuláékat, egyeztettünk és hamar kiderült, hogy miután lejöttem Marcalinál a pályáról kb 5-8 km távolság lehet közöttünk, mert ugyanazt látjuk szinte a tájból. Így egyeztettünk, hogy az első településen megállunk a benzinkúton mivel ugyanaz az útvonalunk Zalaegerszegig. Végül Sármelléken vártam be őket a Lukoil kúton. 
 Megörültünk egymásnak, meg minden, el sem akartuk hinni, hogy beértük egymást, csak nem értem KG miért törte be a ködlámpámat, meg a fényszórómat...
Innen együtt autóztunk tovább Zalaegerszeg felé, majd ismét elváltunk, én Béciék felé vettem az irányt, Gyuláék mentek valami motyót felvenni, majd ők haladtak tovább a szálláshelyre, mi pedig maradtunk Béciéknél, mert a hozzú út valamint a tikkasztóan meleg időjárás kissé fáradtá tett minket. Így kicsit kifújtuk magunkat, kávézgattunk, jót beszélgettünk, megismertük Béci szüleit, meg persze a pulikat, majd 18:45 körül elindultunk tovább Szombathelyre, ami innen még mindig vagy 55-60 km volt. Végül 19:20-kor értünk a szállásra, Taky már várt minket is, megvacsoráztunk, majd jöttek  a már megszokott dolgok, beszélgetés iszogatás, stb. :)
Elég korán lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk már.
Szombaton, nagyon szép helyeken jártunk, jókat autóztunk, sok mindent láttunk, kicsit megáztunk, miután egész délelőtt melegünk volt, de összességében nagyon jó találkozón vettünk részt, s a találkozónak hála a kis autó már nyugati irányban is átlépte az országhatárt. ;) Az arborétum, valamint Kőszeg is nagyon szép hely, nem csak Szombathely. A hangulat pedig ismételten nagyon jó volt, hála a résztvevőknek. ;)
Vasárnap látványos Római katonai bemutatón vettünk részt, minden elismerésem a csapaté, kicsit belekóstolhattunk a dolgokba Taky társai által, engem nagyon lenyűgözött az egész.
Ezt követően mi elköszöntünk, mert hazafelé is útba szerettük volna ejteni Béciéket, így elindultunk, lecsavrtuk ismét azt az 55-60 km-t, ezúttal sokkal hűvösebb időben mint Pénteken. Béci és Reni már várt minket, Béci mamája nagyon finomakat főzött ezúton is hatalmas köszönet érte! Majd szereltünk Samurai-t, tettünk rá hard top-ot, ezt tudnám javasolni Nyuszynak is a Popra. ;) Jártunk a belvárosban, a hegy tetején, a tv toronyban, a Gébárti tónál, megnéztük Reni nyuszijait, szóval ahol csak lehetett, így hulla fáradtak voltunk, mire aludni tértünk Béciéknél. Az indulást így Hétfőre halasztottuk, hogy némileg kipihenten vághassunk útnak.
Talán 14:00 óra magasságában indulhattunk útnak, útbaejtettük még Siófokot ha már arra jártunk, majd folytattuk utunkat Miskolcra. Pesten kissé nehézkesen jutottunk át, hála a tereléseknek, meg a bambaságomnak is picit, de végül sikerült azért, majd Pest után megtankoltunk, és faltuk a km-eket hazáig. 
A hétvége folyamán alaphangon 1200 km-t autóztunk mindennel együtt, mondhatni nagyobb gondok nélkül, hála a kis autónak, de a karburátort meg kell néznem hamarosan, hogy mi miatt szorul, mert ez ront a fogyasztáson, ami nem volt vészes összességében olyan 6 liter körül volt. Ez volt kicsit kevesebb is, meg picit több is, de ebben benne volt az is, hogy többek között megettünk egy BMW-t is a pályán. :)
 Taky köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat a találkozón!
Béci, Reni, köszönjük a vendéglátást, és mindent! örülök hogy végre eljuthattunk hozzátok.
KG miért tetted tönkre a lámpáimat?
Hova tünt DÉMON HILL?
Köszi mindenkinek mindent, aki megjelent, ott volt velünk Szombathelyen. ;)

2011.12.19. Hétfő

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett.... :)
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire. :)
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi.... :D
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :\( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :\( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.



 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk. :)
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók... :D
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is. :)
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :\( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :\( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi. :)

2011.11.29. Kedd

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^ ;)
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd. ;)
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. ;) Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte. ;)
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

2011.11.22. Kedd

 Finomságok, minden napra... ;)
Az egész úgy kezdődött, hogy Pápa után észleltünk némi olajfolyást a motornál. Hamar kiderült, hogy van egy pici repedés a vezérműfedélen, valamint egy kisebb lyukacska, ahol szökik az olaj üzem melegen. :\( Így csak idő kérdése volt, hogy mikor állok neki szét szedni a motorkát. S miért ne vártam volna meg a hidegebb időket vele, hiszen akkor hol maradna a kihívás. ;)
 Janinak szóltam, egyeztettünk, befűtöttünk a garázsba, majd indulhatott a móka és kacagás, bár leginkább csak kínomban nevettem a dolgokon.
 Szívás 1: a vezérműfedelet csak abban az esetben lehet levenni roncsolás nélkül, ha előtte az olajdeklit is eltávolítjuk a motorblokkról, mivel két tőcsavar van benne, így tengely irányban lehúzni esélytelen ha közben a csavarokat ki kellene emelni az olajdekli furataiból...  Így a deklit is beáldoztam a szerelés oltárán.
 Szívás 2: a sok évvel ezelőtt szerelőpasztával feltett olajdekli úgy tart, mint kurvaélet... az összes dekli csavar két újjal kicsavarható, nincs beállva, ellenben a dekli olyan szinten csont száraz, hogy kivülről már rohad... az összes csavar kiszedése után sem mozdul meg a dekli, így oda kell neki baszni rendesen.
 Szívás 3: lejön a vezérműdekli, majd hamar el is dől a sorsa, ugyanis visszarakni esélytelen, hiszen még kb 4-500 km, s kettényílt volna az egész
 Szívás 4: a vezérműlánc úgy elnyúlt kn 30.000 km alatt, mint másnak kb 80,000 km után sem.

Vezérműlánc

 Szívás 5: van egy kakukktojás is a megnyúlt vezérműláncon, konkrétan a feszítő fülek egyike fogta magát és átfordult a másik irányba... konkrétan ő volt az, aki lyukat ütött a vezérműdeklire, amíg a többi fog csak a házat marta szarrá..
 Szívás 6: ideje megbontani az Abarth blokkot, amit jó ideje már csak halogatok, hogy arról kerüljön fel az alumínium olajdekli, az remélhetőleg nem fog elrohadni majd. ;)
 Szerencsére az új vezérmű szett könnyedén, ám de passzentosan felment a helyére, s ezen nincsenek feszítő fülek sem. Ami talán nem is baj.
 Szívás 7: alapos mosásra van ítélve a blokk, hiszen van benne  némi alumínium forgács, reszelék, amit a vezérműlánc darált le a vezérműdekliről. S ha már ennyire darabokra megy, valószínűleg lekerül a hengerfej is egyúttal, s cserélek egy hengerfejtömítést minimum.
Valamint megpróbálom felújítani az Abarth blokkon lévő karburátort, ami annyiban tér el társaitól, hogy nem keresztben, hanem hosszában van rajta az úszóház, tehát kanyarban nem fog elbillenni benne az üzemanyag, mint társaiban, s ezáltal remélhetőleg nem fog leürülni sem a karbi, mindig lesz utánpótlás benzinből. Reméljük sikerül ez a projekt (is).
 Ma olajdekli tisztogatás volt soron, szépen benzinnel ahogyan azt illik, hogy ha felkerül, akkor szép tiszta legyen, KG-nak had dagadjon a feje ha meglátja majd. ;)
 Holnap valószínűleg olajpumpa vadászat lesz soron, mivel ez a dekli kialakítását tekintve másabb, így a széria 900-as pumpa nem fog elférni benn sajnos. Valamint egy hullámtörőt is illene kitalálni bele, mert félő hogy könnyen elbillen majd benne az olaj, olyankor pedig nehezen szív olajat az olajpumpa, ha nincs alatta csak levegő...
 Összeszereléskor pedig remélhetőleg belekerül majd a Cinquecento termosztát is, amin több kivezetés van, mint a sima 900-as termosztáton.
 Szóval van most projekt bőven, reméljük sikerül is ezeket majd megvalósítani.

-- Robi --

2009.05.13. Szerda

Igaz sokan leírták már, hogy mi zajlott a hétvégén, de mivel mi is ott voltunk, így megírom én is a magam szemszögéből a dolgokat, természetesen röviden. ;)
Az eleje úgy indult, hogy játszottunk a csütörtöki indulás ötletével, ami végül nem valósult meg, így egyeztettünk Hollóval, és Pocokkal, hogy Vecsés felé vesszük pénteken az irányt, s majd együtt autózunk tovább. Természetesen a reggeli indulás sem jött össze, mivel a tervezett 06:00-ás indulásból erősen 08:15-ös indulás lett. Így legalább kitudtam menni a telekre, a Pocoknak odaígért CB-rádióért, s eltudtuk vinni magunkkal, hogy kipróbálhassa.
Autópályán haladtunk Pestig, ahol a kisautó nagyon jól viselkedett, ment ahogyan kellett neki, nem volt vele semmi gond szerencsére. Természetesen kicsit el is tévedtünk ezt követően, mivel a mi GPS-ünkben még nincsen benne az M0-ás elkerülő szakasz, viszont ezen volt érdemes Hollóhoz menni. Lényegében minden stimmelt, csak az irány nem.... De Pocokkal találkoztunk a Fóti úton lévő Mol-nál, s onnan ő vezetett minket, nem a GPS, így eljutottunk Hollóhoz. M0-ás nekem annyira nem jött be, mondhatni nem jött át. ;)
Majd Holló bácsival tovább indultunk immáron 3 autóval Veszprém felé, de már nem az autópályán sajnos, hanem a sima 7-esen. Azért sajnos, mert hogy az út az helyenkén erősen gyenge minőségű sajnos. Valamint a településeken történő áthaladás megköveteli a szigorú 50 km/h-át. Székesfehérváron így is lehet hogy olyanok is lefotóztak, akiknek nem kellett volna, de majd később kiderül. Igazából ez szerintem csak idő kérdése mindenkinél sajnos. Jelen esetben nem esztelen száguldozás volt, hanem forgalommal együtt haladás, viszont vélhetőleg több mint 50-nel, olyan 62 körül lehetett.
Azt elfelejtettem említeni, hogy út közben csatlakozott hozzánk Magnus kolléga is, így Veszprémbe már 4 autóval érkeztünk meg Dömiék sulijához, ahonnan gyorsan indultunk is kajálni. Ami 3-ik nekifutásra jött ugyan csak össze, de a minőség, a hely kárpótolt mindezért. ;)
Innen gyorsan elrongyoltunk a szállásra, Felsőörsre, a Ráski Panzióhoz, ledobáltuk a cuccainkat, szobát foglaltunk gyorsan, majd vissza autóztunk a Veszprémi Tescohoz, ahova a gyülekező volt megbeszélve. Már sokan várakoztak a parkolóban.
Innen közösen vonultunk Veszprém belvárosába az Óváros térre, ahol az autókat leraktuk, majd egy kis séta következett: megnéztük a történelmi belvárost, a Benedek hegyet, s kisétáltunk a Veszprémi vár végébe is. Ezt követően indultunk vissza a szállásra, immáron közösen, több autóval, elkezdődött a már megszokott csoportos beszélgetés hajnalig, némi iszogatással vegyítve.
Szombaton reggel 1/2 9-kor indultunk Balatonfűzfőre, (itt csatlakoztak kicsit megkésve Bazék is már) a Nitrokémiai Zrt. üzemébe, ahol a műszaki igazgató vezetett minket körbe a föld alatti erőmű termeiben, járataiban, majd a felszínen megnéztük az üzem vasút gyűjteményét, s ezt követően búcsút intettünk az üzemnek, s indultunk Tihanyba ebédelni.
Hát.... mit mondjak... tény hogy volt étel, de sokkal inkább a kilátást fizettük meg az ECHO étteremben. Végül is nem volt gond ezzel sem, jó volt ez így, ahogyan, s elmondhatjuk, hogy jártunk itt is. ;)
Kaja után némi ejtőzés, majd irány Nagyvázsony, vár látogatás. Itt többen inkább a füves parton történő ejtőzést választottuk, némi jégkrémmel vegyítve, majd indultunk vissza Felsőörsre. Baz közben jelezte, hogy Ördög kicsit megint vacakol.
Így még aznap volt egy kis szervíz a szálláson, majd másnap reggel is, akkor már átfogóbb. Az este gyorsan eltelt némi beszélgetéssel, kicsi iszogatással, éjjeli (majdnem vadvízi) békavadászattal, egyeseknek bozótharccal, valamint a fizika törvényeinek küzdelmével mely szerint mégis forog a föld, valamint eléggé gömbölyű is.... :D :D :D :D :D :D :D
Mikor nagyon elfáradtam már Gyula után "engem is felvitt KG a szobámba", ezúton köszönöm neki, s örülök, hogy jó kedve volt, valamint, hogy megélte a reggelt. ;)
Vasárnapi ébredést követően először Bazzal futottam össze olyan 1/2 7 körül a folyosón, majd az előtérben Kg-val, ez utóbbin kicsit meg is lepődtem, de sebaj. Lassan ébredezett mindenki, s lassan készülődött mindenki. Egy-két embert megautóztattunk Bazzal hiszen mindkettőnknek kapóra jött neki a szervíz után, hogy jobb-e, nekem gyújtás állítás után, hogy mennyivel rosszabb... Jelentettem ott is, itt is, hogy sokkal rosszabb lett, így maradunk a megszokott szemre-fülre gyújtás állításnál, s nem hiszünk a stroboszkópnak. Minden esetre köszönöm a lehetőséget Kemának.
Ezt követően szétkaptuk Baz karbiját atomjaira, cseréltünk kettes torok fúvókát is, ami az enyém volt, s pont ugyanúgy viselkedik Baznál is, mint nálam anno. Lép is tőle a gép, de fogyaszt is rendesen. :)
Miután eltöltöttünk még pár órát a szálláson, mi is elköszöntünk a házigazdától, s elindultunk strandolni, ha már egyszer egy köpésre vagyunk a Balatontól. Elhatároztuk akármilyen hideg is lesz a víz, bemegyünk megmártózni. Így is tettünk némi hezitálást követően megáztattuk habtestünket. :) Később csatlakoztak azok is, akik reggel hamarabb elindultak a szállásról, s kb 5-6 óra magasságában indultunk csak el a Balatonról Pestre, OGy-ékkal, KG-ékkal, Baz-ékkal, majd Velencén bevártuk Hollót is, s együtt autóztunk tovább kényelmesen, jó pár megállással, mivel mindenki igen csak készen volt már. :) Kb 1/2 10-körül értünk Pestre, így nem sok kedvem volt hazaautózni éjjel, a Bazéknál aludtunk. Köszönjük a szállást nekik már megint. ;) Valamint a szüleinek, hogy zárt helyen állhatott a kis kékség az éjjel.
Hétfőn 9 óra körül indultunk haza, miután arra keltem, hogy az IKEA-s ágyat sikerült oldal-tetőre tennem Baz-knál, s a TV előtt landolnom... Érdekes egy ébredés volt, az tény. :D :D :D :D :D :D :D
Hulla fáradtan indultunk útnak, mert a hétvége sokat kivett belőlünk is, s 3/4 11-körül csekkoltunk be a cégnél, ahol gyors autócserét követően húztunk haza pihenni. :)
Összességében már megint egy nagyon jó autós-találkozós hétvége van a hátunk mögött, valamint a szívünkben! Köszönjük a szervezést, a Valastyán Brothers-nek, főként a kisebbiknek, aki a nagyobb is egyben. :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt, Cincinéknek a cigiket, Zsoltéknak a sonkát, Bazéknak az autózást, szállást, KG-éknak az állandó jó kedvet, Petyának hogy 4 év után újra köztünk volt, Béci Renijének hogy újra bemutatkozott mert sajnos a memóriám nem a régi már, Ricsinek, hogy éjjel majdnem megmártózott a medencében természetesen akaratán kívül, az italosoknak hogy emeltek a medence vízszintjén, egyszóval mindenkinek aki ott volt!
A kisautó nagyon jól viselkedett az egész hétvégén, minden gond nélkül. Magam sem értem minek akartam a gyújtáson variálni, de valószínűleg csak a kíváncsiság vezérelt. ;) Összességében valahol 800-900 km körül csavartunk bele a hétvégén, de megmondom őszintén, hogy nem számoltam.

2009.04.15. Szerda

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat. ;)
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....



:D :D :D :D :D :D



 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel. :)
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. :) Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa. :)
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ;) ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére. :)
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. :D Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. :) Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :\(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. :D Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor... :D
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény. :)
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel. :D :D :D :D :D
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza! :D
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk! ;)

2008.06.07. Szombat

Kisebb kihagyás után újabb bejegyzés.
A káreseményt követően úgylátszik lassacskán rendeződni látszik a dolog, legalább is ami a biztosítós részt illeti. Kisebb-nagyobb levelezés után behívtak egy kis beszélgetős, konzultációs egyezkedős ez meg azra, ahol is sikerült megállapodnunk 130.000 Ft számlanélküli javításban. Nem mondom, hogy tökéletes, de ettől többet nem tudtam kihozni a dologból, ahhoz képest viszont első osztályú a dolog, hogy az első kárösszeg a biztosító részéről valami 60.000 Ft lett volna számlás javításra. Tehát ehhez viszonyítva egészen jól állunk, ami a dolgokat illeti.
 Motortér ajtó vásárlásban Gyuláék segítettek, hátfal gerendát pedig sikerült jó állapotút keríteni megint csak. Sárvédő egyenlőre úgy néz ki, hogy marad, majd amikor a festő lepucolja, akkor meglátjuk, mennyit lehet még visszanyomni rajta. Húzató padra ugyanis nem volt szívem feltenni az autómat, inkább hidraulikus nyomatóval, illetve emelővel nyomattuk a sárvédőt belülről, így is sokat igazodott. Sajna jobb ötlet nem volt.
 A bejegyzés azonban sokkal inkább más miatt van.
Amolyan örömhír a 900-asoknak, mely szerint lehet kapni fincsi alkatrészeket, mégha nem is tartják őket polcon sehol akkor is. Sikerült ugyanis tömítés garnitúrát vásárolnom, ami nagyon ráfért már a karburátoromra, mivel az utóbbi egy hónapban gyakran került leszedésre a karbi, némi átfúvókázás miatt. Ugyanis sejthető volt, hogy van még tartalék ebben a motorban, ami az erőt illeti. És valóban! Sikerült olyan kellemesen összehozni mostanra, hogy gyönyörű szépen húz 6500-7000-ig szinte egyenletesen, nem torpan a második torok nyitása során sem. Cserébe persze volt olyan időszek ezalatt az egy hónap alatt, hogy ment mint "állat", de 11,8-ra jött ki a
fogyasztása. Ettől nem voltam túl boldog, így kísérleteztünk tovább. :)
 Szóval a lényeg, hogy ha tudod a karbi azonosítóját, akkor rendelhető hozzá tömítés garnitúra akkor is, ha az nem egy felkapott Solex, Dellorto, vagy esetleg Weber.
Az enyém az egy Weber 32 DATR 10/100-as finomság. ;)
A másik nagy örömöm, az egy mechanikus AC-pumpa, a gyárija ugyanis megejtette azt a tréfát, hogy 1983-tól mostanra annyira elkopott a bilentyűje, hogy nemes egyszerűséggel leszakadt az egyik füle amire csak véletlenül jöttem rá, amikor is ki akartam cserélni alatta a tömítést, mert épp ráértem... Így az nem is került már vissza, csak egy elektromos testvére, ami sajna úgylátszik valami miatt nem tudja kiszolgálni ezt a duplatorkú Webert, ugyanis 6000-es fordulatnál el-eljátszotta, hogy leürült. :\( De szerencsémre sikerült olyan AC-t rendelni, ami el is fér némi ügyeskedéssel. Tudni illik a motortartó zártszelvény minden AC-nak útban van, ami nem gyári. Az összes többi, vagy jobban dől, vagy rossz irányban vannak a csatlakozásai.
 Amit azonban vásároltam, egy nagyon jó konstrukció abból a szempontból, hogy nem sajtolt, hanem csavaros, ráadásul nem csak a membrán miatt jó ez, mint a kispolski AC-nál, (mert ugye az is tetszőlegesen elforgatható a csavar furatok körül ha szükséges) hanem a tetejét ezenfelül külön lehet tetszőleges irányba fordítani. Ilyet kerestem szinte mindenhol már az elején is, de akkor nem találtunk sehol, most is csak annak köszönhetem hogy egy boltos cimborának volt kedve nézelődni velem katalógust. Így sem a szívó ág, sem a nyomó ág nem áll a kipufogó csonk irányába, nem ütközik a motortartó zártszelvénybe, minden elfér frankón.
 De beszéljenek inkább a képek. ;)