Címke: jani (5)

Tevékenységtérkép

5. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó - Ez a nap is eljött végre!

 Nagyon hibátlan, verőfényes napsütésre virradt vasárnap reggel az idő, aminek nagyon örültem, hiszen ezen a napon került megrendezésre a már 5-ik alkalommal megszervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Verseny. Tekintettel arra, hogy az éven két autós találkozót is kikellett hagynom sajnos, nagyon rajtam volt már az a benzingőzre vágyó csillapíthatatlan érzés, így igyekeztem ha csak egy mód van ezt az eseményt nem kihagyni. Azonban ezt kissé ködbe burkolta eleinte a tény, hogy pénteken álltunk neki Laci barátommal az első fékmunkhanegerek cseréjének, ugyanis a régiek sajnos elkezdtek szivárogni (így tíz-egy-néhány év után...) Alapvetően nem is lett volna ezzel baj, hiszen a fékmunkaheger csere nem tart sokból, csak henezen veszi rá magát az ember. Ketten neki ugrottunk délután a melót követően, s 40 perccel később már a légtelenítéssel szórakoztunk. Egészen pontosan a légtelenítés volt az ami szórakozott velünk sajnos. :\(
 A leszerelt LPR munkahenegerek helyére DELPHI-ket terveztünk felszerelni, amivel nem is volt gond szerencsére, azonban 1,5 órányi fékfolyadék csere és légtelenítést követően a pedál sajnos továbbra is a padlón koppant, s nem jött elő a kívánt fékhatásnak még a leggyengébb reménye sem. :\( Valamikor délután 1/2 6 - 6 körül kezdtünk neki a szerelésnek, s kb 9 1/2 10 körül járt az idő mikor elkeseredetten s fáradtan azt mondtam, hogy ennek itt van vége... :\( Közben telefonáltam egyik és másik Gyulának is (mindkettőnek van köze a Nyugati pályaudvarhoz... :D ) hogy ők találkoztak-e már ilyen problémával. Valahogy bennem is az merült fel, ami Obrotka Gyusziban, hogy ezek bizony nem új típusú fékmunkahengerek, hanem csak ahhoz hasonlóak ám de régi, kúposhoz való munkahengerek. Megerősíteni látszott ezt a feltételezést az a tény is, hogy a munkahengerek dobozán csak annyi szerepelt hogy 126-os típushoz való. Se EL, FL, se semmi csak ennyi. Valamint hogy dugattyúkat összenyomva az egyik hamarabb összekoppant egymással, kvázi kevésbé tért vissza alaphelyzetbe. A vicc csak az volt, hogy az újonnan felszerelt DELPHI-k voltak azok amik kevesebb összenyomást engedtek, kvázi ezeknek kellett volna jónak lenniük. Abszolút tanácstalan voltam, főleg miután Gyula elsorolta, hogy sokáig Ő is úgy tudta, hogy a régi nem kompatibilis az újjal, s fordítva sem, azonban nemrégiben ők is belesétáltak ebbe, hogy szemre nem volt eltérés a munkahengerek között.    Fantasztikus...   :\(    Nem voltam vidám.
 Így másnap reggel Laci és a VDF-KER kft segítségével kerítettünk egy pár LPR munkahengert, hiszen mégis csak ezek voltak benne eddig is. Neki is láttam a cserének, , azonban az első munkahenger leszerelése után meg is álltam, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a két munkahenger minden szempontból teljesen azonos, egyfoma méretű.   Ekkor már végképp nem értettem a dolgot, s kezdett nem túl őszinte lenni a mosolyom. 
Közben megérkezett Lacika, s lelket rázott belém, így nekiugrottunk a cserének, és a légtelenítésnek. S bár a hátsókat nem bolygattuk, inkább bakra tettük azokat is, s légtelenítettünk hátrafelé is, hiszen mindannyian láttunk már csodákat...   Nos azonban ez sem hozta meg a várva várt eredményt sajnos, a pedál ugyan magasabbra került, de csak mm-ek választották el attól hogy ne a padlón koppanon annak ellenére, hogy eddig kb fél úton már blokkolt. :\(  Tehetetlennek és elkeseredettnek éreztem magam szűk egy nappal a Verseny előtt az autó bakon van, a fék meg valahol sehol sem.
Lacinak családi programja volt, így útnak indult, én meg egyedül maradtam a megoldhatatlan problémával. Átnéztem mégegyszer az egészet töviről-hegyire s mivel nem találtam semmit sem ami gondra utalhatna, elkezdtem felpakolni a kerekeket.
Miután fent volt mind, kicseréltem még a km-óra spirált, nivel régen nem mér már az óra sajnos szakadás miatt, és talpra tettem az autót, majd próbaútra indultam vele egy kicsit félve. Hiába pumpálgattam, hiába "rugdostam", valahogy nem akart eljönni a kívánt fékhatás. Végül egy elhagyatottabb részen tolatva kezdtem el fékezgetni, s fentebb jött a pedál. Magam sem értem, hiszen a fékpofákhoz nem nyúltunk, fékdobot nem cseréltünk, az önbeállók is jók...    X-akta...   Így autóztam teszt üzemben 50km-t, és szerencsére nem tapasztaltam semmi rosszat, azt leszámítva hogy alacsonyabban fog a pedál, végülis fék van.

 Eljött a vasránap reggel, s fejfájásos ébredést követően útnak indultam Miskolcra, majd tovább Bükkszentkeresztre. Közbe iktatva egy tankolást és egy mosást, mert sok kis bogár felkapaszkodott az úton a kis autó orrára szokás szerint. Útközben már találkozik az ember ilyenkor résztvevőkkel, sport társakkal, akik szintén A Hegyre tartanak, s ez ilyenkor már meghozza azt a kis plusz szívdobogást. Mikor elég egy tekintet, egy intés, vagy gázfröccs...  Jó érzés ez, s hiányzott már.
 Felérve Bükkszentkeresztre, már szinte tele volt a parkoló a nevezők autóival, úgy látszik ide sem lehet elég korán érkezni ;) De végül Jani segítségével aki már fent volt Hajnalkával, a kis autó méreteit kihasználva "bepofátlankodtam" Sebéék BMW-je mögé. Majd indultam regisztrálni, köszöngetni. Jó volt látni a a már megszokott arcokat, s jó volt újakat is felfedezni, közben pedig az autókat megcsodálni.  Majd jött a beszélgetéses rész, hogy ki hol tart, ki mit épít, kinek milyen tervei vannak, stb.  
Végeláthatatlan beszélgetések ezek szerencsére, amik között néha ugyan eltelik 1 év is, mégis ugyanonnan tudjátok folytatni bármikor. :) Fogi, Gergő, MataRob... s lehetne még hosszanasan sorolni ezt úgy gondolom mindenkinek.

 A verseny:  - a szervezésen s kivitelezésen már erősen érezhető, hogy "sokadik" alkalommal kerül megrendezésre, hiszen igyekeztek gördülékenyebbé tenni, ami úgy gondolom hogy sikerült is. Ezúttal nem volt a hosszas Rajt előtti tűző napon való soarkozás és várakozás, hiszen kategóriánként vitt le minden résztvevőt a Safety Car-os Subaru. Így még ha várakozással is telt ugyan az idő, még sem tünt olyan hosszúnak, s közben fogyaszthattál is egy kis ezt-azt, vagy beszélgethettél a többiekkel nyugodtan, hiszen nem maradtál le semmiről mert figyelmeztettek folyamatosan hogy mikor melyik kategória indul a Rajthoz.
 A pálya vonalvezetése ugyanaz ami volt, ami nem feltétlenül baj, sőt vélhetőleg nem is nagyon van sok más opció. Semmi gond sincsen ezzel, sőt talán már mindenkiben rögzült annyira az évek alatt, hogy senkit sem ér egy-egy kanyar meglepetésként. Talán annyi módosítás tünt fel, hogy a rajtoltatás nem zászlóval történik, hanem futó óra alapján minden 40-ik másodpercben, illetve hogy a lassító nem szénabálából volt kirakva, hanem ki volt bólyázva. Az út továbbra is jónak mondható még, az erdő sajnos kissé kopárabb lett sajnos a tavasz elején jött rendkívüli nagy havazás és fagyás miatt, de reméljük majd újréled, s azt is, hogy láthatjuk még a versenyek alatt ezt a folyamatot az elkövetkezendő években. ;)
  - az értékelés sajnos nem tartogatott számomra szinte semmit a verseny tekintetében, ez vélhetőleg annak köszönhető, hogy az újonnan beszerelt km-spirállal sem mér a km-óra, így csak saccra közlekedtem vele, s nem volt viszonyítási alapom. Azonban sikerült egy támogatói HELL különdíjat kapnom Zima kollégával karöltve az 1000 cm3 alatti kategóriában, tehát csak nem tértünk haza üres kézzel :)  
 A fejfájást leszámítva (amiről senki sem tehet) nem tudnék olyan dolgot említeni, ami negatívum lehetne, s nem is áll szándékomban, hiszen összességében s részleteiben is egy nagyon jó kis verseny nap volt ez, ahol úgy gondolom hogy mindenki jól érezhette magát. Sőt ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s nem szakadt le az ég, valamint nem volt 40 fok sem, hiszen mindkettőre volt már példa.

 Adamovich Eriknek és a Classic Motorsport Clubnak köszönöm a szervezést, Galamb Lacinak a szerelést s a segítséget, a VDF-KER-nek a támogatást a szponzorálást!

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Jani esete - ahogyan én láttam

 Nekem mindig állandó fejtörést okoz az ajándékozás, ebben valahogy nem vagyok jó.
Teljesen véletlenül akadtam egy hirdetésre a netet böngészve, ahol is 2 db 5-ös váltót kínáltak eladásra. Tekintettel arra, hogy ebben nem vagyok jártas úgy gondoltam, hogy kikérem egy olyan ember véleményét, aki ebben otthon van.
Felkerestem Ricsi barátomat, aki az a fajta ember akit vagy Ladában "csináltak", vagy abban született, de az tuti, hogy a szülőcsatornában 3 padlón állt a gázon és végig terelgette magát miközben ellenkormányzott... ;) Valahogy így tudom elképzelni azt az embert akit megismertem annak idején. :)
A lényeg hogy beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy jó áron van az eladásra kínált váltó, s csak valami véletlennek köszönhetően tettem fel a kérdést, hogy neki esetleg nincsen-e egy 5-ös váltója.  Mondta hogyne lenne, valamivel 300-alatt hozzájuthatunk....    Hamar leesett, hogy Ő bizony tolóst kínál. :D   Tisztáztuk, hogy ez így elsőre talán durva lenne, s folytattuk beszélgetésünket, mely során vázoltam neki, hogy mi is lenne a terv.
Hogy Janit úgy kellene meglepni ezzel, hogy ne is sejtse, mi is történik valójában. Ismerik is egymást, jó ember is, az ötlet is tetszett neki, így felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megoldhatjik nála a manővert.
Elkezdtem hát előkészíteni a terepet a történetet Janinak, hogy majd bizony kölcsön kérném tőle a vasat, mert bizony nekem a Suzuki is, meg  a Punto is C-vágányra megy, a Polskiba pedig nem férünk be kényelmesen családdal együtt. Abban maradtunk, hogy majd egyeztetünk a konkrét időpontról. Közben Ricsivel is folyamatosan konzultáltam, hogy mikor is tudnánk megejteni a dolgot úgy hogy az mindenkinek jó legyen. Hétvégében maradtunk, hogy ha bármi is közbejönne, akkor se legyünk meglőve teljes mértékben, mert egyébként a váltócsere nem nagy kunszt annak aki benne van állítása szerint. :)



Janival egyeztettem,  hogy akkor szombaton elkérném a Ladát, cserében Ő persze rögtön felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor szívesen fuvaroz minket - na ezzel nem számoltam, de végül sikerült kijönnöm a sztoriból jól, mely szerint Edit barátnőjéhez is mennénk, ami nem 5 perc lesz, s ki tudja mikor érünk haza, neki mg pihenni kellene, mert ment vissza dolgozni. 
Amint végeztem melóban, siettem a VDF- KER-be, hogy váltó olajat vegyek Janinak a váltóba, mert azt azért mégis csak illik lecserélni felszerelés előtt. Elintéztem amit még akartam, majd mentem Janihoz a Ladáért, cserében ott hagytam a Polskit neki - mert ugye ez is egy olyan pontja volt a sztorinak, hogy még hitelesebb a történet ha pár napot azzal járok, mivel ugye a nagy autók C-vágányon vannak. ;)
Megkaptam az utasításokat, útbaigazításokat a miket és hogyanról, majd útnak indultam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy az első 500 m-en azonosulni tudtam a vassal, mert szerintem kellett hozzá 650 m is. ;) Kicsit kúszott, kicsit orrnehéz volt, 2 telivel dadogva fordult a....   Ilyen persze nem volt, de Polskiból átülve teljesen más viselkedése volt, amit sikerült kitapasztalni a városban, így már némileg magabiztosan vágtam neki a vidéki turnénak. a megérkezést követően, pedig Ricsi már ugrott is neki a témának. Jöttek kifelé a csavarok, az alkatrészek, minden aminek jönnie kell - az akksi, a légszűrőház, az önindítő, a kardántengely, stb. Nem nagyon volt időm csak pislogni jóformán, s a váltó már szinte kint is volt, egyedül a gyári váltókar leszerelése okozott némi csúszást, mert azt még Igor rakhatta fel valamikor 1989-ben, s egyébként is elég elb@szott rögzítő rendszere van. Már értem miért csavaros rögzítést használnak a verseny Ladákban :)
Amint kikerült a váltó, ment is mellé a másik, hogy szokják egymást, kicsit átbeszéljék a törénteket, meg hogy a két kulisszából tudjunk egyet csinálni amiatt, mert az 5-ösről le volt vágva a gyári rögzítési lehetősége a váltó rúdnak s ugye azt szerettük volna ha Janinak nem tünik fel a csere. ;) Azonban a kulisszák nem csereszavatosak egymással, így hirtelen került még egy Niva váltó is, ami szintén 5-ös, de annak a kulisszája meg a 4-esével egyezett meg, s köze nem volt a beépítendő 5-öshöz... :) Abban maradtunk, hogy akkor bizony csavaros kötése lesz a rúdnak a váltó gumiharangja alatt, tehát nem fogja ézrvenni Jani. ;) Ricsi orvosolta is pikk-pakk a felmerült problémát, és átalakította 2 csavaros biztosaításúra, ami által úgy fog állni a rúd, mint "Katiban a gyerek". ;)
S ment is visszafelé minden a fordított sorrendben.
Persze mivel Ricsi humoránál volt, így merültek fel kérdések, mely szerint:
  • ha már itt vagyunk, ne dobjuk bele a Sperrt?
  • ha már itt vagyunk, ne kerüljön bele egy 1.6 zsugor?
  • stb

 "Asszem lenne meglepetés Janinak, hogy 3000-ig csak fulladozik meg prüszköl, utána meg beüt a láncfűrész hang meg a picsánrúgás feeling"
 
 Miután elkészült az aljas terv, pontosabban annak kivitelezése, s visszakerült minden, gondosan áttöröltem a Vasat, hogy még véletlenül se tünjön fel Janinak hogy volt egy kis mókolás, s elvittem próbakörre. Nekem tetszett már az első alkalommal is, hiszen az áttelezése nem módosult a gyári váltóhoz képest, hanem Ő is pluszban kapott egy 5-ik fokozatot, s kb 1000-1100-et ejt ugyanannál a sebességtartománynál a 4-ik fokozatihoz képest.
 Mikor minden klappolt, s elpakoltunk, elindultam hazafelé, s hívtam Janit, hogy akkor most csere vissza, jöjjön már le a ház elé. Mikor lejött, közöltem vele, hogy üljön be, mert mutatnék neki valamit, ami nekem kicsit furcsa, szokatlan, nemtom ilyen volt-e stb. Láttam a nem értem érzést az arcán. ;) Haladtunk a belvárosban, pofáztunk útközben mindenről, gyújtásról, 98-as benzinről, a bauxit bányák üresen állásáról, egyszóval mindenről, hogy kikcsit még inkább megkutyulódjon Jani, hiszen nem rég ébredt fel.
Majd út közben adtam neki egy váltógombot, mondván hogy a másik már nem jó. Nem értette. Gondolta biztosan a kezemben maradt, vagy valami ilyesmi... meg hát amit adtam az 5-ös kiosztású, neki meg... És hopp! akkor beraktam 5-be úgy látványosan, hogy feltünjön a mozdulatsor, s hozzátettem annyit még hogy akkor Boldog születésnapot! Tekintete, arca zilált volt, mint akire cifra fosás közben rárúgják az ajtót. Így visszatettem 4-be, majd megint fel 5-be. Ekkor már valami derengett neki, meg a fény az alagút végén is bevilágított némiképp. De némi időbe telt mire felfogta, majd elkezdte feldolgozni a történetet, ami épp elég volt arra, hogy elérjünk lassan az M30-asra, és kicsit megzavarjuk a vasat jobban. ;) Majd a 30-as végén cseréltünk, hogy ismerkedjen Ő is egy kicsit a technikával, hiszen mégis csak az övé az autó, az érzés, a meglepetés, az ajándék.
Szerintem sikerült meglepnünk Mónikával, és Ricsi közreműködésével.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Remélem jó meglepetés volt! ;)

Marczin Róbert @ . 2 fotó . 4 komment

Vannak dolgok, amiket nem értek...

 Először is, felkerültek végre a téli kerekek, amikkel voltak némi problémák melyek végül mind megoldódtak.
Nekem tetszik a végső összkép, míg mások véleményei megoszlanak ebben a témában. De mint tudjuk, a vélemény olyan, mint a segglyuk - mindenkinek van, de alap esetben senki sem kíváncsi a másikéra...
 A lényeg hogy eleinte a nyomást nem tartották meg a felnik sajnos a homokszórt felület érdessége miatt, később mikor ezt orvosoltam, a felszereléskor szembesültem azzal, hogy bizony rövidek a felnicsavarok. Így beszereztem hosszabbakat, előkerestem egy fékdobot, egy kerékagyat, összepakoltam a felnivel, majd beletettem a csavart, hogy konkrét képem lehessen a csavar szükséges hosszáról. Miután meg lett a méret, levagdostam őket, s így már fel tudtam szerelni a téli kerekeket az autóra. 
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Idő közben felkértek egy promó videó forgatásra, ahol megjelentünk a kis autóval, mivel épp belefért az időbe és a lehetőségekbe.
A forgatás lezajlott, beszélgettünk egy jót, majd pár óra elteltével hazainult mindenki.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Éjjel bementem a kis kocsival dolgozni, indult pöcc-röff, gondnak semmi előjele.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
Meló végeztével indultam volna haza, mikor is jelentkezett egy érdekes probléma, ami sajnos előfordult már régebben is, de jó ideje nem produkálta. Indítást követően csorgás hangra lettem figyelmes, így leállítottam a motort miután beindult, leginkább mert olyan vészjóslóan ismerős hang volt.
Na ekkor már nem volt öröm és boldogság...
A kis autó szépen elhugyozta az olajat, miután utat tört magának az olajszűrő tömítőgyűrűje alatt ezúttal. :\(
Eddig akkor fordult ez elő, mikor nagy hidegben indítottam az autót, de most +6 fok volt napközben, így végképp nincs párhuzam az esetek között. :\( Próbáltam már millió féle olajszűrőt. Próbáltam már lassan minden féle olajat, Castrolt, Mobilt, Rowet, Shellt, Valvolinet, 10w-40eseket, amiket úgy mond előírnak ajánlanak ehhez a motorhoz. De volt már hogy próbálkoztam 0W-40-essel és 5W-40-essel is, tény hogy ezek egyikével sem jelentkezett ez a probléma, de az is tény, hogy nem volt szép hangja a motornak üzemmeleg állapotában, tehát vékony volt neki ez az olaj.
 A kérdés továbbra is fennáll, hogy vajon miért történik mindez. :\(
Mint tudjuk, van egy frankó 7bar-os órát kifektető olajnyomásom rögtön az indítást követően, ami elég sokáig ki is tart.
Választ ugyan erre sem tudott adni senki sem, de csak csak beletörődtem, s úgy voltam vele, hogy inkább legyen, mint hogy sem. Nevesebb motorépítők is belefutottak abba a beszélgetésbe, mely szerint olyan nincs hogy ekkora nyomás legyen, persze miután rámértünk, megborult az elméletük. Túl vagyok azon is hogy alapos motorpucolás, mert hogy biztosan dugulás van az olajjáratban valahol. Túl vagyok azon is, hogy majd  az olajpumpa elgyengül idővel, hiszen mára több mint 50000 km van a motorban, s ami mostanra nem kopott be, az már nem is nagyon fog. Túl vagyok azon is, hogy a pumpa nem működik megfelelően, vagy hogy a szelepe van felakadva, ezeket is megnéztem már.
 Egyedül a Wooodoo-t nem próbáltam még...
Egyelőre rendeltem egy másik olajpumpát, másik szűrőt pontosabban kettőt is, mert az egyik az ilyen szipi-szupi, hogy elvileg elengedi a többletnyomást is (erre nagyon kíváncsi leszek), motorolajat, kartertömítést, féktisztítót, tehát elvileg mindent, ami a cseréhez kellhet, csak sajnos most ilyen időben nem sok kedvem van neki állni és lekapni a kartert és kicserélni az olajpumpát. Leginkább azért, mert legutóbb azt is szerelőpasztával tettem fel s ott nem is szivárog, kvázi tart rendesen... egy élmény lesz leszerelni. Főleg mert az alu teknő kialakítás miatt vannak csavarok, amik szinte ki és behajthatatlanok, mert semmivel sem férsz hozzá.
Az is elképzelhető, hogy ezúttal kap egy másik szűrőt, pótlom az elnyomott olajat és megyünk tovább előre, s majd ha jobb idők lesznek, akkor szervízelek jobban.
Minden esetre most nincs öröm és boldogság. :\(
Janinak köszönöm ezúton is a segítséget, mert Ő volt az aki hozott és vitt alkatrész beszerzésért, s autóért. Köszike. ;)

5-(1+1)=3 a maradék fokozatok száma egyelőre...

 Nagyon nagy köszönet illeti Janit, Sankót, és Veres András barátomat, akik azon vannak hogy kisegítsenek a bajban.
Tegnapi nap folyamán leautóztunk Janival Tiszavasváriba Sankóhoz, hogy megnézzük mi újság a faliújságon váltó ügyileg. Ezúton is köszönet Janinak azért, hogy napközben elintézte az ügyes-bajos dolgaimat így mikor melóban végeztem gyakorlatilag tudtunk is indulni Tiszavasváriba Sankóhoz, akinek szintén köszönet jár, hogy visszaélhettem-kihasználhattam a segítségét.
 Szóval lekerült az autó Sankóhoz, kikerült a váltó a kocsi alól, s szét is lett borítva, hogy kiderüljön mi okozza a problémát.
A dolog hamar nyílvánvalóvá vált, s nem voltam/voltunk túl boldogok, ugyanis hamar szembesültünk azzal hogy nem egy esetleges fellazulásról van szó amitől tartottunk, hanem sajnos folytonossági hiányról a szerkezetben. :\( Az 5-ik fokozat kapcsolókörméről ugyanis sajnos letört egy köröm, ráadásul egy másik részén el is repedt, amit nem igazán értünk. 
Gyanítani ugyan gyanítunk, de ezzel sem vagyunk előrébb, minden esetre szerintem anyaghibáról van szó, mivel nem tudom elképzelni azt a szituációt a kapcsolás folyamán, mikor is csak egy köröm kap ekkora terhelést. 
A szétszerelés után volt némi fejvakargatás, majd Sankónak volt egy ötlete, s már hívta is András barátunkat, aki kisegített a bajban, ugyanis van egy beépítésre váró 5-ös szettje, amit tud addig nélkülözni amíg megérkezik a csomag Olaszországból.  Ezúton is hatalmas köszönet neki érte! Csupán csak fel kellett autóznunk vissza Miskolcra, majd le Tiszavasváriba az alkatrésszel, a szerelést azonban elhalasztottuk javaslatomra, mivel kellően elment ez a nap az idő függvényében, s nem láttam reális esélyét annak hogy sokkal előrébb lennénk ha este is kint szerelünk még. Főleg úgy hogy éjjel melóznom kell. Így inkább hazatértünk, pihentem keveset, s abban maradtunk hogy vasárnap folytatjuk, úgy is kellene kuplung bovdent is cserélni 7-8 év után, valamint kulisszát 30 év után, tehát lenne még megoldásra váró feladat.
Szóltam Ricsinek is, hogy ez a történet most sajnos nem fog összejönni bármennyire is szerettem volna. :\(
De azt mondta ne csüggedjek, hiszen még összeállhat a technika, ráadásul lesz még ilyen rendezvény s szívesen látnak ha még van kedvem.  Majd csak alakul valahogyan a történet, még az is lehet hogy lesz belőle valami, ki tudja. ;) Megpróbáljuk. ;)
Köszönet a segítségért mindenkinek!