Címke: hinta (1)

Tevékenységtérkép

Játszóteret, sajátot! ;)

 Az egész úgy indult, hogy Milla szeret csúszdázni és hintázni is. Hintája már gyakorlatilag 2 hetes kora óta volt, amiért még annak idején magam autóztam el vagy 180 km-t, mert Miskolcon nem lehetett kapni ADAMO babahintát. De ez egy másik történet. Ahogy teltek múltak a hónapok, egyre nagyobb lett, s már-már kinőtte a babahintát, így otthonra beszereztünk egy beülős hintát, mert a játsótéren is ez az egyik nagy kedvence,  másik pedig a csúszda. Így ez utóbbi sem volt kérdéses, inkább csak idő kérdése. Azonban nem szerettem volna letenni a voksot az üzletekben kapható 100cm-es csúszdák mellett 15.000.-ért, ha lehetne komolyabat is kivitelezni, főleg hogy szinte minden adott hozzá. Szerszámok, gépek, anyagok, hely, kedv. ;)  
Valahogy így indult el a fejben tervezgetés, hogy milyennek is képzelem is számára a játszósarkot. Mivel egyelőre a saját hely az ami hibázik ebben (mert ugye panelben csak nem kellene egy ilyet erőltetni), így a nagyszülők engedélyeztek számunkra területet ilyen beépítési célra.
A faanyagok egy része adott volt még a garázsbontásból, így igazából csak csavarokkal és némi faanyaggal kellett kiegészíteni a történetet, s miután már fejben megvolt a forma, alakzat, kinézet, jöhettek a matekolások, hogy minél gazdaságosabban tudjak kivitelezni egy olyan komplex mini játszóteret, ahogy egyaránt van hinta, csúszda, kis kuckó.
Ami a dolgot egy picit izgalmasabbá és nehezebbé tette, az az volt, hogy a hely a nyaralóban egy domboldalon van, de szerencsére ezt is sikerült ügyesen kimatekolni, így valójában ez sem okozott leküzdhetetlen gondot, inkább csak kihívást. ;) Újramértem minden megmaradt oszlopot, gerendát, tartót és ezek ismeretében kezdtem el a pontos méretezést, hogy melyik gerenda mit fog kiadni úgy hogy csak minimális veszteség legyen, s minimális plusz anyagszükséglet. Mikor mindez megvolt, papírra vetettem egy skicc formájában, hogy ne csak a fejemből tudjak majd dolgozni, vagy ha elakadok valahol valamiben, akkor is legyen egy fix támpontom.
A tartó oszlopokat leütős talpakba szereltem, amiben annak idején is voltak, mert a garáázsnál is beváltak annak idején, azonban a terv most az volt, hogy a 60-70 cm-es talpakat ezúttal inkább betonozva szeretném rögzíteni, nehogy kimozgassa majd a földből a hintázás. 
Így oszlopfúróval láttam neki egy délután a már kijelölt helyeken a fúrásnak, mely furatokat később ásóval szélesítettem ki a megfelelő méretre, hogy kellő beton kerülhessen bele majd, s tartson rendesen.

Mikor ezekkel megvoltam, Laci barátom volt délután nagy segítségemre, mert az oszlopkat egyedül nehezebb lett volna függőgelesbe, és pontos méretre beállítani. Ugyanis az oszlopokat mindenképpen szerettem volna mielőbb a helyükön bebetonozva tudni, nem akartam egyben beemelni a komplett játszóteret miután máshol összeállítottam. Tehát beállítottuk az oszlopkat a megfelelő méretre és helyre, majd stabilan rögzítettük őket a földhöz. Másnap még gyorsban összeácsoltam a hinta tartólábait, majd ezeket is a helyükre emeltem, beállítottam, és szintén rögzítettem őket.

Mivel mindezzel megvoltam, és volt még máshol is betonozni való, így abban maradtunk, hogy megrendeljük a betonkiszállítását, amiben már nagy gyakorlatunk van. :) Meg is jött időben, közben az idő is nagyon remek lett, hiszen hétágra kezdett sütni a nap, így alig vártam hogy a majd 1 köbméternyi betont behordjam furikkal a kapu elől fel a kert másik végébe a tűző napon. Mindezt úgy hogy az ezt megelőző két hétben kb ez volt a napi programunk, mert melléképület építés is volt, aminek ugye alapot kell ásni, azt lebetonozni, azt felépíteni, majd aljzatbetonozni... Szóval szoros kapcsolatba kerültem mondhatni a furikkal, meg a lapáttal...    Nem volt más tennivalóm, mint várni a beton kötésére, így másnap csak azzal foglalatoskodtam  meló után, hogy átcsiszoljam és különszedjem a faanyagot méret alapján, hogy áttekinthetőbb legyen.
Azt elfelejtettem, hogy időközben rendeltem neten keresztül egy gyerekcsúszdát kiszállításra, 230 cm-es hosszal, hullámos kivitelben, piros színben, ami nyáron még vizezhető is. Mindezt potom 19.000.-ért helybe is hozták a rendeléstől számított 24 órán belül. Le a kalappal előttük. ;)
Következő nap indult a móka, a pontos méretre vágással, majd az úgynevezett első szintnek a kijelölésével, melyet leginkább a csúszda bekötési pont magassága határozott meg. Miután ez megvolt, rögzítettem az első szint tartógerendáit az oszlpokhoz, valamint a közepén még egy szálat végigfutattam, gondolván arra ha csúszdázni nem is, de festenem kell majd, tehát legyen teherbírása bőségesen. Mikor ezekkel megvoltam, rámértem mégegyszer az oszlopok együttfutására, majd merevítőket helyeztem el bennük mindkét irányba, hogy tartsanak teherviselés és mozgás szemponjából is. Hiába csak kis "Andrások" kerültek bele, meglepő módon már ennyitől sem tudtam meghintáztatni a kezdetleges építményt - elégedett voltam. Ezt követően már fixen elhelyezhettem a hinta tartógerendáját is,s rögzíthettem mindkét végén, ami valójában három pontnak felelt meg, biztos ami biztos alapon. Majd kapott az ácsolt hintatartólába is egy merevítést, mikor ezekkel megvoltam, már semmi szükség nem volt a tartóoszlopok földhöz való merevítésére, így azokat eltávolítottam, miután feszt hasra akartam esni bennük...

Mikor ezekkel megvoltam, megalkottam a tetőszerkezetét is a kis toronynak, valamint további merevítéseket helyeztem el a torony felső részében is, mind tartó-merevítő és esztétikai szempontból.

Következő nap sajnos elég Angolos időjárás volt, szemerkélt az eső, fújt a szél, de a hajam még mindig tartott, így fólia alatt dolgoztam, hogy haladjak is az éíptéssel, mert tudtam, hogy van még hátra bőven a kész állapotig. Egyedül nem olyan haladós ez, azt  meg kell hagyni.
Ezen az esős napon került lefedésre a toronynak a csúszda szintje, szépen kivágva a merevítési pontoknál a padlót és végig futtatva, valamint lefedtem két oldalát is ennek a szintnek, amit úgy álmodtam meg, hogy nem simán egymás mellé helyezem a leceket, hanem egymásra teszem őket méni átfedéssel, ezzel egy kis dőlést adva a leceknek, hogy ne "doboz-feelingje" legyen a kis házikónak majd.

Másnap már barátságosabb idő volt, a kedve is jobb ilyenkor az embernek, haladni is jobban lehet, így minden újonnan elhelyezett deszkát simára csiszoltam, szálkamentesítettem, az oszlpok sarkait eltávolítottam az esetleges sérülések elkerülése érdekében. Majd a tető alatti homlokzati részen szintén az előzőekben már említett formában felleceztem, további formát adva a történetnek. Egyre inkább kezdett házikónak kinézni az építmény. :) Valamint kapott a hinta tartólába egy további merevítőt, ezt már leginkább csak "unalomból", de merevíteni sosem árt. Készítettem egy lépcsőt is a feljutás érdekében az egyik oldalra, hogy majd a másik oldalon le lehessen csúszni ugye. ;) Valamint építettem egy szükítő korlátot a csúszda felőli oldalra, mert túl szélesnek ítéltem meg a tornyot a csúszdához képest, egész pontosan attól féltem, hogy még véletlenül se tudjon majd a csúszda mellett Milla kiesni a toronyból. Ezt  követően felkerült a tető is a toronyra, valamint a tető két oldala alá is tettem fel egy-egy takaró lecet, még zártabb legyen egy kicsit s mégis nyitott is maradjon.



Közben megvásároltam a majd felhordásra kerülő Lazúrt is, miután hosszasan agyaltam a megfelelő színen persze. És mivel a mindenünk Millácska aki ugye nagyon nagy katica-fan, így próbáltam neki egy kicsit még hangulatosabbá, varázslatosabbá tenni azzal, hogy a házikó padlójára egy nagy méretű katica mintát égettem a fába, had örüljön neki. :)

Az első terveimben szerepelt hogy kívülre helyezek még el többet is, de inkább letettem róla amiatt, hogy még véletlenül se adjam meg az esélyét annak, hogy ezek bámulása miatt kiessen. Így mivel a szerkezet már készen állt gyakorlatilag, fogtam és nekiálltam Lazúrozni a faszerkezetet először belül, majd kívül.

A belső oldal, a tető, úgymond a felső szint belső festése kb 1-1,5 órát vett igénybe, s miután a festék 1/3 része majdnem el is ment, rájöttem hogy vélhetőleg kicsit elszámoltam magam. :) Túlzottan azért nem voltam elszomordva, mert azt láttam, hogy egy rétegben elég lesz az építméményre, a következő réteget pedig majd megkapja egy legközelebbi alkalommal, mert már kellően kezdett kiállni a vállam, meg a térdeim is. :)
Örültem is közben nagyon, mert az elképzelt katicás padló is úgy sikerült ahogyan terveztem, tehát szépen látható maradt az égetett minta lazúr festés alatt, amire olyan büszke voltam, hogy mikor épp felébredt Milla , gyorsan meg is kellett mutatni neki. :) Természetesen örült neki, mosolyogva mondta "Katka néni" :)

Ekkor már nem volt megállás, egyre inkább hajtott a vágy, hogy mielőbb befejezzem az építést s hogy mielőbb átadhassuk neki, s ő birtokába vehesse a kis saját játszóterét, így igyekeztem mielőbb felrakni a bitumenes zsindelyt a tetőre, hogy méginkább kész kinézte legyen. S mikor ezzel is megvoltam, Ő pedig már nagyon ott serte-pertélt az épület körül érdeklődve, akkor előhoztam a csúszdát és felcsavaroztam azt is a helyére.
Na az a szemmel látható boldogság az arcán, az mindenért kárpótolt az elmúlt 2 hét ténykedéseiért, sérüléseiért, szálkákért, kalapácsütésekért, órákig tartó térdeplésekért, stb. Szóval MINDENÉRT!

Persze... lehetne vásárolni is ehhez hasonlót jó pénzért...
Meg más is tud ilyet, ezzel tisztában is vagyok...
De ezt Én készítettem, Neki!
Marczin Róbert @ . 25 fotó . 6 komment