Címke: hegy (3)

Tevékenységtérkép

5. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó - Ez a nap is eljött végre!

 Nagyon hibátlan, verőfényes napsütésre virradt vasárnap reggel az idő, aminek nagyon örültem, hiszen ezen a napon került megrendezésre a már 5-ik alkalommal megszervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Verseny. Tekintettel arra, hogy az éven két autós találkozót is kikellett hagynom sajnos, nagyon rajtam volt már az a benzingőzre vágyó csillapíthatatlan érzés, így igyekeztem ha csak egy mód van ezt az eseményt nem kihagyni. Azonban ezt kissé ködbe burkolta eleinte a tény, hogy pénteken álltunk neki Laci barátommal az első fékmunkhanegerek cseréjének, ugyanis a régiek sajnos elkezdtek szivárogni (így tíz-egy-néhány év után...) Alapvetően nem is lett volna ezzel baj, hiszen a fékmunkaheger csere nem tart sokból, csak henezen veszi rá magát az ember. Ketten neki ugrottunk délután a melót követően, s 40 perccel később már a légtelenítéssel szórakoztunk. Egészen pontosan a légtelenítés volt az ami szórakozott velünk sajnos. :(
 A leszerelt LPR munkahenegerek helyére DELPHI-ket terveztünk felszerelni, amivel nem is volt gond szerencsére, azonban 1,5 órányi fékfolyadék csere és légtelenítést követően a pedál sajnos továbbra is a padlón koppant, s nem jött elő a kívánt fékhatásnak még a leggyengébb reménye sem. :( Valamikor délután 1/2 6 - 6 körül kezdtünk neki a szerelésnek, s kb 9 1/2 10 körül járt az idő mikor elkeseredetten s fáradtan azt mondtam, hogy ennek itt van vége... :( Közben telefonáltam egyik és másik Gyulának is (mindkettőnek van köze a Nyugati pályaudvarhoz... :D ) hogy ők találkoztak-e már ilyen problémával. Valahogy bennem is az merült fel, ami Obrotka Gyusziban, hogy ezek bizony nem új típusú fékmunkahengerek, hanem csak ahhoz hasonlóak ám de régi, kúposhoz való munkahengerek. Megerősíteni látszott ezt a feltételezést az a tény is, hogy a munkahengerek dobozán csak annyi szerepelt hogy 126-os típushoz való. Se EL, FL, se semmi csak ennyi. Valamint hogy dugattyúkat összenyomva az egyik hamarabb összekoppant egymással, kvázi kevésbé tért vissza alaphelyzetbe. A vicc csak az volt, hogy az újonnan felszerelt DELPHI-k voltak azok amik kevesebb összenyomást engedtek, kvázi ezeknek kellett volna jónak lenniük. Abszolút tanácstalan voltam, főleg miután Gyula elsorolta, hogy sokáig Ő is úgy tudta, hogy a régi nem kompatibilis az újjal, s fordítva sem, azonban nemrégiben ők is belesétáltak ebbe, hogy szemre nem volt eltérés a munkahengerek között.    Fantasztikus...   :(    Nem voltam vidám.
 Így másnap reggel Laci és a VDF-KER kft segítségével kerítettünk egy pár LPR munkahengert, hiszen mégis csak ezek voltak benne eddig is. Neki is láttam a cserének, , azonban az első munkahenger leszerelése után meg is álltam, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a két munkahenger minden szempontból teljesen azonos, egyfoma méretű.   Ekkor már végképp nem értettem a dolgot, s kezdett nem túl őszinte lenni a mosolyom. 
Közben megérkezett Lacika, s lelket rázott belém, így nekiugrottunk a cserének, és a légtelenítésnek. S bár a hátsókat nem bolygattuk, inkább bakra tettük azokat is, s légtelenítettünk hátrafelé is, hiszen mindannyian láttunk már csodákat...   Nos azonban ez sem hozta meg a várva várt eredményt sajnos, a pedál ugyan magasabbra került, de csak mm-ek választották el attól hogy ne a padlón koppanon annak ellenére, hogy eddig kb fél úton már blokkolt. :(  Tehetetlennek és elkeseredettnek éreztem magam szűk egy nappal a Verseny előtt az autó bakon van, a fék meg valahol sehol sem.
Lacinak családi programja volt, így útnak indult, én meg egyedül maradtam a megoldhatatlan problémával. Átnéztem mégegyszer az egészet töviről-hegyire s mivel nem találtam semmit sem ami gondra utalhatna, elkezdtem felpakolni a kerekeket.
Miután fent volt mind, kicseréltem még a km-óra spirált, nivel régen nem mér már az óra sajnos szakadás miatt, és talpra tettem az autót, majd próbaútra indultam vele egy kicsit félve. Hiába pumpálgattam, hiába "rugdostam", valahogy nem akart eljönni a kívánt fékhatás. Végül egy elhagyatottabb részen tolatva kezdtem el fékezgetni, s fentebb jött a pedál. Magam sem értem, hiszen a fékpofákhoz nem nyúltunk, fékdobot nem cseréltünk, az önbeállók is jók...    X-akta...   Így autóztam teszt üzemben 50km-t, és szerencsére nem tapasztaltam semmi rosszat, azt leszámítva hogy alacsonyabban fog a pedál, végülis fék van.

 Eljött a vasránap reggel, s fejfájásos ébredést követően útnak indultam Miskolcra, majd tovább Bükkszentkeresztre. Közbe iktatva egy tankolást és egy mosást, mert sok kis bogár felkapaszkodott az úton a kis autó orrára szokás szerint. Útközben már találkozik az ember ilyenkor résztvevőkkel, sport társakkal, akik szintén A Hegyre tartanak, s ez ilyenkor már meghozza azt a kis plusz szívdobogást. Mikor elég egy tekintet, egy intés, vagy gázfröccs...  Jó érzés ez, s hiányzott már.
 Felérve Bükkszentkeresztre, már szinte tele volt a parkoló a nevezők autóival, úgy látszik ide sem lehet elég korán érkezni ;) De végül Jani segítségével aki már fent volt Hajnalkával, a kis autó méreteit kihasználva "bepofátlankodtam" Sebéék BMW-je mögé. Majd indultam regisztrálni, köszöngetni. Jó volt látni a a már megszokott arcokat, s jó volt újakat is felfedezni, közben pedig az autókat megcsodálni.  Majd jött a beszélgetéses rész, hogy ki hol tart, ki mit épít, kinek milyen tervei vannak, stb.  
Végeláthatatlan beszélgetések ezek szerencsére, amik között néha ugyan eltelik 1 év is, mégis ugyanonnan tudjátok folytatni bármikor. :) Fogi, Gergő, MataRob... s lehetne még hosszanasan sorolni ezt úgy gondolom mindenkinek.

 A verseny:  - a szervezésen s kivitelezésen már erősen érezhető, hogy "sokadik" alkalommal kerül megrendezésre, hiszen igyekeztek gördülékenyebbé tenni, ami úgy gondolom hogy sikerült is. Ezúttal nem volt a hosszas Rajt előtti tűző napon való soarkozás és várakozás, hiszen kategóriánként vitt le minden résztvevőt a Safety Car-os Subaru. Így még ha várakozással is telt ugyan az idő, még sem tünt olyan hosszúnak, s közben fogyaszthattál is egy kis ezt-azt, vagy beszélgethettél a többiekkel nyugodtan, hiszen nem maradtál le semmiről mert figyelmeztettek folyamatosan hogy mikor melyik kategória indul a Rajthoz.
 A pálya vonalvezetése ugyanaz ami volt, ami nem feltétlenül baj, sőt vélhetőleg nem is nagyon van sok más opció. Semmi gond sincsen ezzel, sőt talán már mindenkiben rögzült annyira az évek alatt, hogy senkit sem ér egy-egy kanyar meglepetésként. Talán annyi módosítás tünt fel, hogy a rajtoltatás nem zászlóval történik, hanem futó óra alapján minden 40-ik másodpercben, illetve hogy a lassító nem szénabálából volt kirakva, hanem ki volt bólyázva. Az út továbbra is jónak mondható még, az erdő sajnos kissé kopárabb lett sajnos a tavasz elején jött rendkívüli nagy havazás és fagyás miatt, de reméljük majd újréled, s azt is, hogy láthatjuk még a versenyek alatt ezt a folyamatot az elkövetkezendő években. ;)
  - az értékelés sajnos nem tartogatott számomra szinte semmit a verseny tekintetében, ez vélhetőleg annak köszönhető, hogy az újonnan beszerelt km-spirállal sem mér a km-óra, így csak saccra közlekedtem vele, s nem volt viszonyítási alapom. Azonban sikerült egy támogatói HELL különdíjat kapnom Zima kollégával karöltve az 1000 cm3 alatti kategóriában, tehát csak nem tértünk haza üres kézzel :)  
 A fejfájást leszámítva (amiről senki sem tehet) nem tudnék olyan dolgot említeni, ami negatívum lehetne, s nem is áll szándékomban, hiszen összességében s részleteiben is egy nagyon jó kis verseny nap volt ez, ahol úgy gondolom hogy mindenki jól érezhette magát. Sőt ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s nem szakadt le az ég, valamint nem volt 40 fok sem, hiszen mindkettőre volt már példa.

 Adamovich Eriknek és a Classic Motorsport Clubnak köszönöm a szervezést, Galamb Lacinak a szerelést s a segítséget, a VDF-KER-nek a támogatást a szponzorálást!

2. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba

 Videókkal kiegészítve! ;)
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre. :)
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé. :)
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült.... :) ;)  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött. :)
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre... :)   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett... ;)
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők. ;)
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. ;) Köszönet érte ezúton is. ;)
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk. ;)
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig. ;)

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 
Classic Motorsport képei

 
Gulf Hungary képei

 
Orliczki Attila képei

 
Miskolc Autósport képei

 
Bartha Fotó képei

 
Marczin Róbert képei

 
Monyophoto képei

 
VDF-ker képei

 
Marmoly Dániel képei

 
Urbán Gergely képei

 
Strider Anita beszámolója

 
Jalopnik beszámolója

 
BOON

2010.10.27. Szerda

 Zakopane: Fa, Sajt, Csülök, Hegy, Welcome Drink, Gubalowka, és Lanowka..
Relatíve egy hirtelen ötlettől vezérelve kedden úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit kirándulni Lengyel honba, engedünk a csábításnak, és Andi hugáékkal tartunk.
 Így a frissen fel fagyállózott autót csütörtökön átgumiztattam, mivel 1,5 éve nem volt centirozva egyik kerék sem, így inkább elvittem a gumis cimboráimhoz.
 Pénteken reggel pedig 1/2 8-kor neki vágtunk az útnak, szépen, kényelmesen, komótosan két autóval, 6 személlyel, vagy 4-5 napi hideg élelemmel, és természetesen italokkal, költőpénzzel.
Azt autók nagyon jól viselkedtek, nem volt rájuk panasz, a szállásunk egyszerűen király volt, az időjárás szintén kegyes volt hozzánk többnyire.
Tekintettel arra, hogy nem siettünk, kényelemes 4-4,5 óra alatt értünk el Zakopane városába, ahol elég erőteljes téli időjárás fogadott minket, friss, 3-5 cm-es hótakaróval, kanyarokban lefagyott útszakaszokkal, itt-ott becsúszott autókkal. :(
A Tátra, a házak, az egész táj, valami gyönyörű szép még mindig, meg van a  maga varázsa, ahogyan megérkezel egyszerűen magával ragad az egész, s már nem vagy fáradt, nem vagy nyűgös, csak mennél.
Így tettünk mi is, gyorsan leparkoltunk a szálláson, kipakolásztunk, természetesen egy Welcome Drink rögtön beugrott az arcba, mivel innentől kezdve legközelebb csak vasárnap ülünk autóba. Gyors kaja, majd még egy Welcome Drink, és indultunk a belvárosba. Ami nagyon hangulatos, legyen akár éjjel, akár nappal, hétvége, vagy hétköznap. A belvárosban megfér egymás mellett a frissen felújított beton, vagy kő, és a közel 100 évesnek tűnő faház egyaránt. S természetesen mindkettő jellegzetesen hegyvidékinek tűnő. A belvárosban lefelé haladva, sajtárusok vannak kb 50 m-enként egymástól, és millió meg egy féle sajtot kínálnak fajtára, formára, érlelésre... relatíve potom összegért annak ellenére, hogy többek között erről nevezetesek.
A belváros tele van emberekkel, melynek kb a 35-40% magyar, ami elég furcsa és elgondolkodtató, hogy Szlovákián úgy jöttünk keresztül, hogy magyaroknak hírét sem hallottuk, csak az országhatárt követő 3-4 faluban. Itt meg lépten nyomon magyarokba, ismerősbe botlik az ember. :) A belvárosi piac közel 50-60%-a sajt piac, ahol van kicsi, nagy, juh, kecske, tehén (szerintem még kutya-macska) sajt is, füstölt, kevésbé füstölt, stb.
A piacot elhagyva a Gubalowka hegy lábánál találtuk magunkat, ahonnan fogaskerekű féle vitt fel a hegy tetejére minket 1123 m-re.
A hegy tetőről szintén gyönyörű kilátás, panoráma tárul az ember szeme elé, a szemközti hegységgel, a fenyves erdővel, valamint a hegy lábánál eltörpülő faluval együtt. Innen úgy terveztük, hogy lesétálunk vissza a belvárosba, ez tartott is nálam, az első 20-30 m-en, ahol majdnem sikerült a hátamra feküdni, egy korrekt 1,5 m-es csúszást követően, ugyanis a felolvadt hóréteg feláztatta az amúgy sem túl kemény talajt. Így inkább visszafelé is Gubalowkáztunk, hogy minden csontom egyben maradjon, s a helyén, valamint a fényképezőgépet se vasaljam ki... :)
Lent bevártuk a többieket, közben végignéztünk egy Bungie-ugrást, amitől kedvet kaptam, valószínűleg közrejátszott a légköri nyomás is, valamint a Welcome Drink is, de Andi lebeszélt. Valószínűleg neki volt igaza, így nem hánytam össze magam az első nap, és nem csúszott szét a gerincem sem. :)
Majd vissza a szállásra, némi pékárú vásárlással egybekötve, a szálláson pedig igen, jöhetett a Welcome Drink már megint... majd a sokadik után alvás.
A reggeli korán kelés, frankón nem jött össze senkinek. :)
Nehéz ébredés után gyors reggeli, majd cuccolás, indulás a másik hegyre, a magasabbra, ezúttal Lanowkával 1987 m-re két részletben.
Az első szakaszon nem is volt semmi gond, hiszen itt csak a magassággal kell megbírkóznia az embernek, valamint azzal, hogy 2-3 szál dróton lógva libeg a semmi felett 30-60 m-rel... de a másodiknál már nem csak hossz, hanem keresztirányú kilengés is van a szélnek köszönhetően, így a kezelő srác nem kis matekolással lassítgatta a fülkét, hogy ne libegjen, illetve hogy ne vágódjon a tart oszlopnak... nem volt túl finom. :D
Minden esetre felértünk. Fura volt, hogy lent hét ágra sütött a nap, fent azonban a felhő határt érintve, olyan helyzetbe kerültünk, hogy kb 10 m volt a látótávolság, a havat pedig nagyon durván hordta a szél, később picit kitisztult. Illetve egy kellemetlen volt ennek kapcsán, hogy lent, közel 3 órát kellett sorban állni, mire feljuthattunk. Az nem volt annyira szimpatikus, de megérte most már bizton állíthatom.
Majd visszalibegőztünk a hegy lábához 2 órával később, addig fent sétálgattunk, túrázgattunk, melegedtünk. Majd séta vissza a szállásra, gyors Welcome Drink-ből kettő is, kicsi pihi, majd belváros, este pedig vacsora egy nagyon konkrét kis étteremben,  természetesen fából épült, és nálunk tuti bezárnák, ha egyáltalán hagynák megnyitni... a bejárattól 1,5-re sütik a húsokat frissen, amolyan látványkonyha jelleggel, élő zenével, tájjelegű felszolgálással, pincérekkel, mindennel. Olyat vacsoráztunk, hogy nocsak. És megkóstoltuk a különlegességet, a meleg sört, málna sziruppal az alján. Hát... a szoba hőmérsékletű sörtől bármikor tudok hányni, de ez kajakra jól esett. :D Szóval érdekes egy ízvilága van a szinte forralt sörnek, málnaszörppel az alján, és mindezt szívószálon keresztül. :)
Majd szállásra vissza, Welcome Drink természetesen, és beszélgetés, majd alvás.
Reggel nyögve-nyelős ébredés, készülődés, pakolászás a kocsikba, de azért még egyszer le a belvárosba, egy kisebb sajtmennyiségért, és némi vásárfiáért, ha már kirándultunk, ne menjünk haza üres kézzel.
Összességében nagyon jó kis túra volt, kellemes élményekkel lettünk gazdagabbak, amit tudtunk megnéztünk, megkóstoltunk. :)
Az autó is nagyon jól viselkedett, mert tele cuccal, egy-két hegymászással is megállt a fogyasztás 6,1 l-nél, ami szerintem bőven jó ilyen távon, ilyen körülmények között.
 Reméljük lesz majd folytatása. ;)