Címke: gyula (26)

Tevékenységtérkép

Hengerfej probléma(?)

Igazából  a mai napig nem tudom, nem értem, hogy mi lehetett a gond. De nálam is megjelent a mostanra egyre népszerűbb típushiba sajnos az autónál, mely szerint kinyomta a hűtóvizet a kiegyenlítő tartályba, azonban onnan már nem szívta vissza később a hűtőbe.
Túl voltam több termosztát cserén, több hűtősapka cserén, több hűtőrendszer megbontáson és átmosáson (érdekes módon sosem került elő belőle iszapos, trutyis cucc) míg végül megszületett a döntés, hogy bontsuk meg a motort mert sajnos elfogytak az ötletek.
Nem voltam túlzottan boldog ettől a döntéstől, de attól sem, hogy teljesen randomszerűen tolta ki magából a vizet.
Eleinte volt, hogy 2 hetente kellett utántölteni, majd volt, hogy naponta. De volt, hogy 8km alatt, s volt hogy 60km után. :(
A sors iróniája, hogy nem sokkal az enyém előtt, az édesanyámék  Wagon R+ -ban is megjelent ez a probléma, azonban nekik kb fele annyi a futott km mint az enyémben. Tehát mostanra úgy gondolom, hogy nem használat és nem futásteljesítmény föggvénye a  dolog, hanem korral járhat sokkal inkább, mert kb egyidőben kezdtek jelentkezni a vízforralós gondok az M13A-s motoroknál. :(
Sokat törtem a fejem, hogy veszek bontott motort, esetleg hengerfejet, hogy ne álljon hetekig az autó, ha gépműhelybe kerülnek a dolgok, azonban végül nem erőltettem,  már csak amiatt sem, mert a bontott hengerfejek nagyságrendileg 80-150.000 Ft között mennek, a motorok pedig 100-250.000 között állapottól függően, azonban csak elvétve találtam olyat ami még autóben lett volna és kipróbálható lett volna...   messziről jött ember meg ugye azt mond amit akar ;)
Végül Gyula barátom felajánlotta, hogy segítségemre lesz a dologban, s inkább ne álljak neki a ház előtt a műtétnek, mert nem biztos, hogy a 20 éves csavarok kiakarnak majd jönni a hengerfejből, a kipufogó csonkból, vagy akárhonnan is.
Meggyőző érvei voltak, maradjunk annyiban, így egyeztettünk az időpontokról, a Komáék meg szerencsére kitudtak segíteni a beavatkozás idejére egy jó kis Opel Corsa-val, amit ezúton is nagyon szépen köszönök mégegyszer!
A tervezett beavatkozás nagyságrendileg max 2 hétről szólt, valamint arról, hogy cserélünk mindent hogy ne érjen meglepetés és ne kelljen majd ójra és újra megbontani a motort. Nyílván ez nem túl gazdaságos hozzáállás, azonban elég ésszerű, így nem tiltakoztam túlzottan a dolog ellen.
A sors fintora persze, hogy a 2 hétből nagyságrendileg 6 hét lett. Hogy ezidő alatt rájöttünk, hogy hova nem érdemes vinni a hengerfejet javításra, mert csak ígérgetni tudnak ROBCO-nál, de sajnos határidőre dolgozni nem...   2 hétig gyakorlatilag csak ültek a leadott hengerfejen, de érdemi munkát nem végeztek. Azt hittem csak nekem nem jók a tapasztalataim velük, mert legutóbb a Fiat hengerfejjel pont ugyanígy jártam, hogy 2,5 hétután mikor bementem a cuccomért, hogy adják vissza és elviszem máshova, akkor némi keresgélés után pont ugyanonnan került elő ahova lerakták 2,5 héttel ezelőtt, majd kb 15 perc alatt megsíkolták amíg ott voltam....  Szóval azt hittem, csak nekem nincs szerencsém velük, s mivel kishal vagyok, ezért bánnak így velem, ahogyan. Ez mostanra kiderült, hogy sajnos nem így van, folyamatosan elcsúsznak a munkával, s nagyon ritkán teljesítenek határidőn belül. 
Erre szoktam azt mondani, hogy valamit ha csinálsz, azt csináld jól, mint szarul....   
De sajnos a monopol helyzet itt Miskolcon nekik kedvez, mert senki nem akar hengerfejet postázgatni, meg szállítgatni, holott lehet hogy célszerűbb, mint eheteket várni feleslegesen...
A lényeg, hogy hosszú hetek elteltével került vissza a hengerfej a motorblokkra, s gyakorlatilag kb egy minimális vetemedés volt csak benne, amit nem is igazán értettem. Persze örültem neki, csak nem értettem, hogy akkor hol és hogyan távozik a víz a rendszerből. Ráadásul olyan (számomra) érdekes módon, hogy hiába autóztam vele 20km-t, hiába nyitott a termosz, s hiába kapcsolt be ezidő alatt többször is a hűtőventillátor, ha megálltam s alá bújtam, akkor sajnos az alsó vízcső hideg volt és könnyen összenyomható. Tehát valahogy az alsó részben rekedt meg a levegő és szorította ki onnan a vizet.
A lényeg, hogy 6 hét után kezdett el összeállni a motor, ami szerencsére úgy néz ki, hogy kimerült egy hengerfej tömítés problémában valójában, ugyanis szerencsére sem a szelepnél nem voltak gondok (nem engedték a nyomást a próba alatt), nem volt gátrepedéses. Gyakorlatilag szerencsére nem volt semmi gond a hengerfejjel, így csak egy kis érinitőt vettek rajta és megtakarították. 
Kapott új tömítéseket, új gyertyákat, új vízpumpát, új szíjjakat, sőt a célegyenesben kapott egy új hűtőt is, mert az indításnál kideült, hogy gyöngyözik itt-ott...   A lényeg hogy összeállt a technika, s mennek a teszt kilóméterek bele, egyelőre szerencsére jól veszi az akadályt,s nincs vele gond.
Tény hogy az összerakás óta kicsit magasabb az alapjárat, de ez valószínűleg a túlzott tisztításnak tudható be, mert mindenhonnan el lett távolítva mindennemű lerakódás, ami azért keletkezik a megtett 320.000 km alatt, ami eddig belekerült. De bízom benne, hogy minden rendben lesz, hiszen eladni, vagy megszabadulni nem szeretnék tőle, mert még mindig az egyik legjobb és legmegbízhatóbb autómnak tartom.
Az biztos, hogy hamarosan olajcsere lesz, mert ami most benne van, nem szeretném 8-10.000km-ig futtatni az összerakás után, valamit hogy a pillangószelep szögelfordulását érzékeló potméterre rá kell majd nézni, mert néha sajnos arra bejelez mint probléma. Az is lehet hogy csak minimális konkakt gond van vele, igyekszem majd kideríteni.

Esküvős kalandos

 Egy újabb kalandtúra, hatalmas nagy munka, még hatalmasabb party és party-arcok, és egy kis szívás. Kb ennyi fért bele a hétvégébe.
Az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk Csajos és Gyula esküvőjére egy évvel ezelőtt - ezúton is hatalmas köszönet érte! :)
Közben ugye eltelt egy pár hónap, s ahogyan közeledett a dátum, igyekeztem (volna) az autót ráncba szedni, hogy a jeles napon azzal vehessünk részt, hiszen az autó volt az, ami megalapozta ezt a baráti kapcsolatot IS.
De persze ez koránt sem olyan egyszerű soha, mint ahogyan ezt elképzeljük, így most is lettek benne érdekes fordulatok, kanyarok....
Kezdődött az egész azzal, hogy 6 héttel ezelőtt felhoztam Miskolcra az autót szervízbe, hogy legyen idő kicserélni a megfáradt küszöböket, amik sajnos nagyon ramaty állapotban voltak - köszönhetően a sok-sok évvel ezelőtti balesetnek és az azt követő lakatolásnak, ugyanis a víz sajnos rendre megállt benne, mivel ráttá tették a küszöböket. :(   A szervízben közben kicsit összejöttek a dolgok, meg a munkák, így jó ideig hozzá sem tudtak kezdeni a megbeszéltek ellenére. Olyannyira, hogy már-már kezdtem teljesen elengedni a Polskival történő részvétel lehetőségét is. :( Míg nem a héten arrafelé volt dolgom, s meglepően vettem észre, hogy a kis autó már nem áll ott, ahol leparkoltam vele hetekkel ezelőtt, sőt az udvaron sem látom. Nagyon meglepődtem, hiszen az utóbbi időben már nem is kerestem őket telefonon, mert tudtam hogy tele vannak munkával. Így gyakorlatilag csütörtökön szembesültem azzal a ténnyel, hogy belekezdtek a kis autó javításába, s van rá remény, hogy szombatra autó lesz belőle.
Így pénteken meló után elmentem a hivatlba - ami újabb kalandtúra volt... - hogy 3 napos útvonalengedélyt kérjek az autóra, ugyanis nem minden nap adnak ki ilyet az adott hivatalban, annak ellenére hogy törvényi akadálya nincsen... a lényeg hogy megoldottuk ezt is, csak "véletlenül" rossz helyte húztam sorszámot, ahol a hölgy volt olyan kedves és megoldotta ezt az eleinte megoldhtatlannak tűnő problémát. Ezúton is hatalmas köszönet érte. ;)
Ezt követően a nap végén, mikor mindkét munkahelyemen végeztem, útra keltem Tokajba, ahol a szétszedés történt hetekkel ezelőtt, hogy elhozzam a szükséges dolgokat az autóhoz, mivel csak egy vezető ülést hagytunk benne.
Gyakorlatilag minden adott volt ahhoz hogy a kis autó is jelen legyen a nagy napon, már csak össze kellett rakni. Így szombaton míg mások az  igazak álmát aludták, útra keltem a szervízbe. Miután mindkét küszöb felkerült, az összerakás következett, amit sosem jó elkapkodni, ugyanakkor most sietni kellett, mert 11-12 körül szerettem volna elindulni, hiszen Vác elég messze van. Főleg egy olyan autó esetében, ami az elmúlét pár évben sajnos nem nagyon ment. :( A lényeg hogy beleadtam apait, anyait és összeállt a technika gyakorlatilag 3/4 10-re teljesen menetkész volt az autó. Felhívtam a nagyon kedves kolléganőmet, akit már hetekkel ezelőtt felkértünk bébiszitternek az esküvő napjára, hogy segítsen már rajtam egy kicsit, mert egy seggel nem tudok két lovat megülni, s az autókat haza kellene vinni. Megoldottuk, hazavittük, segített, megtankoltam az autókat, megváltottam a matricákat és a világot is természetesen, majd egy kisebb késéssel ugyan, de útnak indultunk.
Eleinte semmi gond sem volt, teljesen jó ütemben haladtunk, ellenben sajnos a 37°C fokos hőmérséklet nem sokat segít egy épített kis autó estében, ugyanis a forró aszfalt miatt, nem tud olyan ütemben hűlni, mint ahogyan melegszik sajnos. :( Így volt ez régebben is sajnos. Csak most ugye még sietni is kellett volna, hogy nehogy lekéssük az időpontot, meg ugye egy kicsit ott lógott a levegőben a műszaki meghibásodás lehetősége is egy olyan autó estében ami mostanában nem nagyon ment. Odafelé a melegedésen túl szerencsére nem volt semmi gond, nagyon jól jött a kis autó, s nagyon sok elismerő pillantást és integetést kaptunk útközben, amik mindig nagyon jól esnek. :)  Ekkor még a srácok sem tudták, hogy jelen lesz a kis autó is az esküvőn, ahol nem volt ugyan elvárás a polskival történő megjelenés, de egy kicsit mindenki úgy volt vele, hogy mégis csak azzal illene ha lehet. ;)
A cél előtt kb 5-8 km-rel hívott fel Piszkor, amiből persze egy kurva szót sem hallottam, s szerintem ő sem hallott semmit sem... Ekkor osztottam meg egy képet, amiből egy páran már sejtették ugyan, de nem hitték a tényt. :)
Mikor megérkeztünk a szállásra, s összefutottunk Emeséékkel, ő említette elsőként, hogy Lencsi épp az ablakon nézett kifelé, s megjegyezte, hogy megjöttek Robiék a polskival... Eme meg is jegyezte neki, hogy biztosan nem azzal jöttünk szerinte...    Ahogyan a másik helyszínen állítólag KG is meglepetten kapta fel a fejét a szálláson, hogy "ez egy 900-as!!!!"   :D Szóval mindenki hitetlenkedve fogadta a hírt, a tényt, és meglepetten :)
Sőt Gyula még akkor is kételkedett, mikor mentünk kifelé az autókért, hogy beálljunk a fotózásra velük, hogy én hova megyek. :D :D :D
Úgy gondolom sikerült a meglepetés erejével hatni mindenkire ;) Milla pl amikor csak tehette, simogatta a kis autót, ami külön jó érzéssel tölt el mindig, hogy Ő is szereti, s számára is nagyon kedves. :)
 A party eszméletlen volt, a társaság fenomenális, a helyszín nagyon szép, a menyasszony gyönyörű és ott volt Gyula is... :D :D :D
Nagyon szépek voltatok, nagyon jó buli volt, még ha 1/2 3-kor utól is ért a fáradtság - amit most már esetleg megértetek.
Nagyon nagyon örültünk mindenkinek, akivel csak találkoztunk. :) Nagyon jó volt titeket újra látni, s az estét veletek tölteni. :)
Utána aludtunk egy rövidet a másik szálláson, ami 5 km-rel visszább volt, majd kissé fáradtan ébredtünk, reggeliztünk, és pakolásztunk, majd útra is keltünk 11-kor.
Amikor is valami 6-ik érzék féle azt súgta, hogy ha hosszabb is az út, ezúttal ne autópályázzunk...    
Hát...
Hogy is mondjam...
Ez valahogy bejött ezúttal is, ezért hallgatok a megérzéseimre.
Eleinte abszolút nem volt semmi gond, így hogy nem rohantunk még a motor sem melegedett túl, kényelmes 90°C-on tartható volt a vízhőfok, aminek nagyon örültem.  Haladtunk szépen már a 3-as főúton, mikor is Káplnán megálltunk az egyik nagy kedvencünknél, amerre mostanság sajnos ritkán járunk, a Rétes-Várnál. A hely valami eszméletlen! Mai napig hagyományosan, kézzel nyújtott rétest forgalmaznak, gyártanak, készítenek, sütnek. Tipikusan az a fajta, amit ha megkóstolsz, lefosod a bokádat! ;) Annyi volt most, hogy nem volt. :( Későn érkeztünk s elfogyott. 
Így tovább indultunk hazafelé, de messzire nem jutottunk, ugyanis települést elhagyva, valami hirtelen egyszer csak elszabadult a kis autó motorjában. Eleinte a hangok alapján a váltóra tippeltem, de ezúttal sajnos nem. Ez elég egyértelműen a motorból jön sajnos. :(
Így az első lehetséges alkalommal lekanyarodtam a főútról, s kezdődött az agyalás, hogy hogyan is tovább...
Vontatókötelem persze nem volt, mivel az nem kell, azt nem rakom be annak ellenére, hogy van vagy 2db-om, azt lent hagyom Tokajban...    Az autómentő bérlősöket hívtam, sajnos nem értem utól őket, így visszamentem Kápolnára és a benzinkúton vettem egy kötelet. Bár bevallom férfiasan nem voltam elragadtatva az ötlettől mivel 3 nővel voltam együtt (bár nem egészen így képzeltem el... ) és vontatni még egyikük sem vontatott. Kicsit féltem, de lássuk be, nem volt mit tenni, haladni kellett ha haza akartunk érni. Elmodtam Nórinak szépen, hogy mire ügyeljen majd amikor húz, hogy lassan induljon el, úgy váltson, hogy a nyomatéknak sebességnek ideje se legyen leesni, ne vegyen hirtelen féktávokat, és felejtse el az "itt még én átférek" hozzáállást, mert most kétszer hosszabba a szerelvény.
Elindultunk. S pár km alatt úgy ráérzett a vontatásra, hogy jó pár ember megirigyelhetné tőle! És ez nem vicc! Szó szerint élmény volt, ahogyan vontatott, nem rángatott, nem fékezgetett, nagyon szépen hazahúzott 70 km-ről, ami azért első vontatásra, mindennek mondható, csak kevésnek nem! ;) Maximális tiszteletem és minden  elismerésem az övé!
Volt pár vontatásom az elmúlt 20 év alatt, van vagy 3 ember, akivel bármit elvontatnék bárhova gondolkodás nélkül, ahogyan van sajnos olyan tapasztalatom is, akikkel 1 m-t sem vontatnék újra. Sőt olyan is volt, akit inkáb leakasztottam magam mögül, mert annyira nem értette meg hogy mi is a dolga....Na mindegy, szóval van egy pár tapasztalatom (sajnos, vagy szerencsére), de ez a legutóbbi, minden elképzelésemet felül múlta!
 A kis autó itthon van, hazaértünk, a továbbiakat még nem tudom, mert egyelőre most sem időm, sem energiám sem keretem nem lesz arra, hogy motort építsek. Hiszen 10 évvel ezelőtt sem 2 Ft-ban volt egy ilyen, nagyság rendileg 200.000.-ben volt és "csak" egy utcai motor volt. Futott kb 150.000 km-t, elvitt s visszahozott sok szép helyre és okozott ezalatt nagyon nagyon sok örömöt, boldogságot. De ennek most egyelőre ennyi sajnos.

Hát így telt ez a hétvége. ;)

Úgy látszik hogy ez az én keresztem...

250.000 km után megszólalt ez is...
Azonban egy szavam sem lehet, hiszen a márka társak 50-80.000 km futásteljesítményt követően értek el ugyanerre a szintre évekkel ezelőtt. Már akkoriban utánajártam a dolgoknak, mely szerint az 1.3-as Suzukik váltója sajnos valóban alul van méretezve csapágyilag erősen, és egy idő után beállnak szépen lassan. Valószínűnek tartom, hogy sokat nyerthettünk azzal, hogy igyekeztem mindig időben cserélni a hajtómű olajat ebben az autóban is.
Kb 2 hete szólt Edit, hogy 3-ban valami furcsa hangot kezd hallatni az autó, amit pár nappal később én is megtapasztalhattam, így nem volt kérdéses, hogy hamarosan szervíz. Elkezdtem hát utána járni a dolgoknak, hogy hogyan és miként lehetne orvosolni a felmerült problémát.
Autóbontóban nehezen ugyan de beszerezhető az említett váltó ~50.000 Ft körül indul.
Az interneten bogarászva pedig lehet találni valóban sok olyan hirdetést, ahol "álítólag" "felújított" váltókat adnak ~60-80.000 Ft-ért, azonban a cseredarabot kérik. Ez volt az a része a dolognak, ami nem nagyon tetszett nekem, mert szerettem volna a jól bevált sajátot megtartani mindenképpen, amiben 250.000 megtett km alatt nem nagyon volt recsegős, fogazós, félrekapcsolás...
Találtam olyan Pest környéki szervízt is, akik a délelőtt 9-kor leadott autót még aznap délután visszaadják a tulajdonosnak menetkészen ~80-95.000 Ft-ért. Az persze csak az alapos átolvasás után tünik csak fel az olvasónak, hogy valóban szépen leírják a váltó szakszerű le-szét-össze-felszerelését, de valójában itt is csak egy csereváltót kap a tulajdonos, és nem a sajátját.
Még Gyula sem nagyon értette a "vergődésemet" miután beszélgettünk a dologról, hogy miért nem veszek egy cseredarabot....
Utánajártam a hirhedt alkatrészeknek hát, hiszen egyre inkább az látszott körvonalazódni, hogy ennek a javítása bizony nem szakszervízben fog történni.
A csapágyboltban csak elkezdtem mondani, hogy milyen problémám lenne, mikor már félig össze volt készítve a pulton a szükséges csapágyak csoportja. Még a robbantott szerelési rajzra és a gyár által megadott csapágy számokra sem volt szükség a legnagyobb meglepetésemre, ami két dolgora enged következtetni: nem én tértem be először hozzájuk ezzel a problémával, illetve nagyon jó memóriával és rátermettséggel rendelkeznek. Le a kalappal előttük!
A csapágyszett egyébként 6db KOYO (Japán) csapágyból állt, valamint 3db szimmeringből és az egész értéke nem érte el a 20.000 Ft-ot. Ha jól hallottam a gyári, "minőségi", Indiai csapágy értéke is ezen a környéken van, így nem variáltam sokat a dolgon, fogtam és megvásároltam. Bízva a márkában, a minőségben, s hogy legalább ugyanennyi km-t sikerül majd megtenni vele probléma mentesen.
Ahogy közeledett a kitűzött szervíz napja, kb úgy érlelődött bennem egyre jobban a "semmikedvemhozzá" életérzés... :(
Szombaton, miután végeztem a  munkáimmal, a garázs  felé vettem az irányt, igaz nem túl lelkesen, mert a földön fekve nem a legpraktikusabb még mindig a váltó leszerelése. Azonban a lehetőségek hiányában, mondhatni ez van.
Itt jött az első igazi húzó erő, hiszen kipakolászás közben egyszer csak megjelent az egyik kollégám, barátom, megmentőm: Béci egy pár kesztyűvel a hóna alatt, aki csak ennyit mondott kb miután kiszállt az autóból: "van egy szabad 1,5-2órám, kapjuk ki a váltót..." Az a durva, hogy ezt komlyan is gondolta, mindenféle előzmény nélkül.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Nem is tétlenkedtünk tovább, bakra tettük a szekeret és nekiláttunk kiszerelni azt a tömérdek mennyiségű csavart. Nem volt nehéz így, hogy Béci jött, hiszen több ilyet látott már mint én, ráadásul "szerelő" beosztásból hamar visszaminősültem "segédmunkásnak" Béci mellett, de cseppet sem bántam hogy Ő ennyire magabiztosan ugrik bele a dolgokba. Nagyon nagy húzóerő volt számomra.
Hamar lekerült a váltó ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől az egésztől. Ráadásul közben ismét bebizonyosodott, hogy kicsi ez a Világ, hiszen Laci barátom egy barátja is ráfülelt anno a hangra, aki kb 10m megtétele után borítékolta, hogy mi lesz a baja váltónak, és felajánlotta, hogy segít benne ha úgy alakul. S mikor a nevét említettem, kiderült hogy Béci számára sem idegen a név. És amikor két barátod azt állítja, hogy nagyon jó véleménnyel van róla, az úgy gondolom hogy igen meggyőző érv egy ember mellett! ;)
Szombaton este levittem hát a Suzuki váltót a Polskival ami szintén kalandos volt kissé, de megoldottam természetesen, és nekiláttunk Adámmal. Késő estére ugyan de szét is lett borítva a váltó, és a füle sem csalt mert az a csapágyvolt a ludas amit bemondott napok előtte. Abban maradtunk vele is, mint gyakorlatilag mindenivel, hogy az ésszerűséget szem előtt tartva, ha már darabokban van a váltó, akkor cserélünk minden csapágyat, hogy ne kelljen ezt a manővert esetleg fél év múlva megismételni majd. Ráadásul mindenképp atomjaira kellett szedni a váltót a csapágytörmelékek miatt is, a mosás miatt is.
Vasárnap egy kis kommunikációs malőr következtében sajnos kicsit csúszva, de már az összeszerelés következett a tiszta váltóházba, az új csapágyakkal, az új szimmeringekkel és estére össze is állt a váltó a legnagyobb meglepetésemre.
Le is próbáltuk, szépen vesz minden fokozatot, és hang nélkül még annak ellenére is, hogy gyakorlatilag "száraz" a váltó hiszen a féltengelyek hiánya miatt nem tölthető fel olajjal, így csak annyi olaj került bele, hogy a csapágyak még véletlenül se álljanak és fussanak majd szárazon.

Hétfőn délután pedig az időnket összehangolva a kollégáimmal, barátaimmal felpattintottuk a váltót vissza a helyére a munka végeztével. Kapott 2,2 L  75W-90-es GL4/GL5 LS MANNOL hajtómű olajat, valamint egy XADO 1 STAGE váltóolaj revitalizáló adalékot, melyek természetesen ezúttal is a VDF-KER kft-nél kerültek megvásárlásra. ;)
Az azóta megtett 200-250 km után lassan kijelenthetem, hogy jó munkát végeztünk, ugyanis a váltó kb olyan mint új korában. Igaz eddig sem panaszkodhattam a váltóra, hiszen igyekeztünk mindig finoman kezelni, aminek köszönhetően eddig is nagyon pontos volt s lógás nélküli, de most egyenesen "full"-os lett! ;) Ezer köszönet érte a segítő kezeknek, barátoknak!

Sosem olyan egyszerű, mint hinnéd

 Egyébként is esedékes volt a Lengyel turnéra indulás közbeni malőr miatt egy kis szervíz már, gondoltam ha össze lehet hozni, akkor oldjuk meg. Volt még tartalékban egy pár hátsó lengőkarom, amit annak idején az Andi autója alól szedtem le s kb 1,5 évet ha voltak használva, így azokat elvittem Attilához s megkértem hogy erősítse meg őket a kritikus pontoknál. Mikor elkészültek akkor pedig lealapoztam és lefestettem őket hogy csak alá kelljen rakni majd. Időközben persze rájöttem, hogy érdemes lenne szilenteket cserélni bennük, biztos ami biztos alapon. Persze szilent nem nagyon van polcon sehol sem boltban, így segítséget kértem Gyulától s postázott nekem Pestről, ezúton is köszönet érte. Közben persze megérkezett a VDF-KER-be is, hiszen ők is megmozgattak minden követ a beszerzés érdekében. Nekik is köszönet érte ezúton is
Szóltam Gabinak, intézte is a helyet és az időt a csápos emelőre, gondolván hogy sokkal egyszerűbb azon cserélni a hátsó lengőkarokat, mint mondjuk aknán vagy a földön fetrengve. El is jött a nagy nap, neki is ugrottunk szépen ahogyan az illik, majd sorra jöttek a finomságok:
- nem akartak oldódni a fém-gumifékcső kötések
- nem akartak megindulni a csavarkötések itt-ott
- kiderült, hogy a jobb hátsó fékmunkahenger az félholt, ugyanis csak egy oldalra dolgozik
- kiderült hogy a régi szilentek nagyon ragaszkodóak a lengőkarhozz
- az is kiderült, hogy az új szilentek nem nagyon akarnak szoros barátságot kötni a lengőkarokkal, de a présgép mindent megold
- arra is rájöttünk, hogy a két lengőkar bekötési pontjai köszönő viszonyban sincsenek egymással
 Végül persze minden a helyére került, kapott új hátsó fékmunkahengert is, új fékcsöveket, közben szemügyre vettük, hogy mi az oka annak hogy kézifékem sosem volt - a fékkulcsok túlrövidek a fékpofákhoz (nincs kikopva a fékkulcs, nincs elkopva a fékpofa, nincs elkopva a fékdob, egyszerűen rövid). Kapott új gumikat a lengéscsillapító is, valamint megcseréltem a hátsó rugókat is. Összesen két nap ment el a fent leírt történetre..
 Közben  persze volt más szívás is, ugyanis a tervezett téli kerekek közül 1 db 5-6 nap múlva leeresztett, de Pusi a gumis cimbora megoldotta. Másnapra leeresztett a másik kerék, így Pusi javaslatára leszerelték a gumiabroncsokat, a felniket pedig még éjjel újra festettem, mivel jó eséllyel a peremnél nem tömít rendesen a homokszórás miatt, s hiába festettem összesen 3-4 rétegben, még mindig nem volt homogén a felület. :( Szombat reggel mentem ismét Pusihoz, feldobálták a gumikat a felnikre, majd mentem volna felrakni a felniket a kisautóra, mikor is Gabi szólt, hogy a felnicsavarokból csak kb 1.5-2 menet fog, ami elég kevéske. Na ez volt az oka annak hogy a közgyűlésre nem tudtam Polskival menni sajnos, mert a Yokohama-kkal már nem éreztem biztonságosnak nekivágni az útnak.   :)
 Ma kivittem vissza a garázsba a kis autót, egyszer majd ha lesz rá megint időm, energiám, kedvem, lehetőségem, akkor veszek hozzá csavarokat és felteszem a téli kerekeket rá. Addig külön-külön nézegetem őket legfeljebb. :(  

2. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba

 Videókkal kiegészítve! ;)
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre. :)
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé. :)
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült.... :) ;)  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött. :)
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre... :)   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett... ;)
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők. ;)
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. ;) Köszönet érte ezúton is. ;)
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk. ;)
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig. ;)

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 
Classic Motorsport képei

 
Gulf Hungary képei

 
Orliczki Attila képei

 
Miskolc Autósport képei

 
Bartha Fotó képei

 
Marczin Róbert képei

 
Monyophoto képei

 
VDF-ker képei

 
Marmoly Dániel képei

 
Urbán Gergely képei

 
Strider Anita beszámolója

 
Jalopnik beszámolója

 
BOON

Kirollereztem magam... legalábbis remélem

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig. :)  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... :) Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. ;) Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról. ;)
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :( :)
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra. ;)

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

X- files...

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. :) Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

Őszi találkozó - Előtt...

 Hogy a közepén kezdjem, nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nagyon nem... :(
Váltó: Indulás előtti napon, még le lett szerelve a nem rég szervízelt váltó, s hamar fényt derült a László nevű váltónak nem is annyira jók a fogai, mint a reklám szerint... Ezért volt olyan darálós hangja, akadozós erő átvitele, s nem bántam meg, hogy nem azzal indultam útnak.
Idő, és emergia hiányában nem volt más lehetőség, mint harang csere a váltókon, s a jobb állapotú féltengely pár átrakása (idő hiányában) diffivel együtt. Természetesen a hülye is tudja, hogy ilyet nem illik csinálni, hogy nem párban cseréled a fogaskerekeket a kopások miatt, most mégis erre volt csak mód és lehetőség. Hamar ki is derült, hogy nem ez volt életem legjobb döntése. Főleg ezen a napon... 3-ikban 40-nél, mé úgy ahogy lehet hallani a motort, és talán még beszélgetni is lehet a kocsiban, de ez 50-55-nél 4-ikben már megszűnik, s kb egy Sperres-Lada hangjával vetekszik a Polski... :) Jó pofa, meg vicces, az első 10 km-en, de utána már inkább félelmetes, főleg ha tudja az ember, hogy másnap egy 3 napos rövid túrára indul az autóval, úgy 360 km-re Miskolctól.
A lényeg, hogy a váltó szervíz meg volt, lett benne minden fokozat.
Pénteken indulás előtt úgy döntöttem, hogy nem pályázok. Lassan 12 éve járok Pestre, s mindíg pályán mentem, idejét láttam kipróbálni kis hazánk főútvonal hálózatát. Ráadásul nem utolsó szempont volt az sem, hogy nem mindegy az, hogy 90-nél, vagy 130-nál fog-e megállni a váltó... :) Szerencsére nem így történt. Főútak jól autózhatóak, távolságban ugyanott vagyok mint ha pályáztam voltam, ellenben az idő kb 50-70 perccel több egy Miskolc- Pest szakaszon, de mivel nem volt sietős, így elviselhető úgy gondolom, főleg ilyen autópálya díjak mellett. Így 3-ason mentünk Pestre. Előtte Horton összefutottunk egy kedves ismerőssel, aki legutóbb a Brezova-tanyára szervezett autós találkozót, és Drift napot. Miután innen eljöttem anno éjjel 1-körül, kiderült, hogy a kis autóval első helyezést értem el épített kategóriában, így ennek a díját ezúttal vettem át.
Pestről a 7-esen tovább Kápolnásnyéken tankoltam, Székesfehérvár érintésével tovább Siófokra (a terv azt volt, hogy Gyuláék bevárnak) végül Ságváron bevártuk a Pesti-Székesfehérvári-Pápai különítményt, és együtt autóztunk tovább Dombóvárra a 65-ösön, majd 61-esen.
Összességében az út nem rosszabb annyival minőségileg, mint amennyit elkérnek autópálya díjként, időm meg annyi mint a tenger, legalább nem nyelezem végig, fogyasztása a kis autónak pedig megállt 6,5 l/100km-en, tehát egy szavam sem lehet.
 Péntek a szokásos program volt, vacsora után beszélgetős iszogatós, lazulós, későn fekvős.
Szombaton valaki jó reggelt kívánt mindenkinek a szálláson, ez annyira nem volt jó kezdés, mivel férfi hang volt, s nem valami bújós, búgós, kócos, bongyorkás női hang... :O Mindenki megreggelizett, majd indultunk várost nézni (annak ellenére, hogy kb azt sem tudtam, merre van az előre...). Megnéztük a helyi óvóhelyet kezdésként, majd vár-látogattunk, előtte és utána hegyi autóztunk, ebédeltünk is egy jót, vadász mezőre autóztunk, majd mi vissza indultunk egy páran a szállásra, mertegy kiscit elfáradtunk. Vacsora után némi italozós beszélgetés volt, majd korai megborulás részemről.
 Vasárnap reggel inkább ébresztő órára keltem, mert az mégis csak jobb, mint Zolka hangja. ;) Bepakolásztunk, megreggeliztünk, és útnak indultunk Lengyelbe, ami jól hangzik, de ez most egy település amiről szó van. :) Autóztunk egy jót ismét a hegyi utakon, egy páran előre mentünk Zolka ajánlásával, hogy lehessen haladni a kanyargós hegyi szerpentinen, az elején gyorsan ott hagytunk egy Clióst, hogy ne tartson fel végig, majd bevártuk a többieket a szakasz után KG-ékkal, és Kolonics Attiékkal. Láttunk Mammut fenyőt, szarvast, vaddisznókat, fotózkodtunk hegyi pihenő tónál, majd 13 óra körül útnak indultunk Nyuszyékkal, és Gyuláékkal hazafele, mivel volt még előttünk 360 km Miskolcig. Nyuszyéknál kávéztunk egyet, megnéztünk Vincét, és Szilvi szüleit, meg vannak. :)
Majd Gárdony-Velence-Agárdon :) ettünk egy Gyrost Cincinékkel összefutottunk, és mentünk tovább Gyuláékkal Pest felé. Nem volt jelentős forgalom, így meglepően jól lehetett haladni.
Persten elváltunk végül Gyuláéktól is, és Miskolc felé vettük az irányt immáron magányosan a 3-ason. Tartottam még egy pihenőt útközben, mert rám fért, végül nem sokkal este 8 előtt értünk Miskolcra.
A kis autó nagyon jól teljesített, hiba mentesen szerencsére, így továbbra is büszke vagyok rá! Fogyasztással nem volt gond, a kipuffogó jól sikerült, csak sajnos a diffinek a hangja elnyomja még azt a maradék hangot is...
 Jó találkozó volt, jó volt újra látni a polskis arcokat.
Köszönet Zolkának és Dave-nek aszervezésért, programokért, hangulatért, mindenért!

Szombathely és Szombathely után

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.
A lényeg hogy végül 10:15-10:20 körül hívtam Gyulát, hogy akkor elindultunk, de ekkor ők valahol Martonvásár környékén jártak már emlékeim szerint, így egyre esélyesebbé vált, hogy egyedül autózunk a célállomásig. Kicsit odaléptem hát neki, hogy haladjunk is, így a szokásos ütemben értünk Pestre. Pest előtt megtankoltam a Lukoilon, ahol szoktam, majd irány tovább. Pesten relatíve jól átértünk, hamar átértünk az M7-esre, és autóztunk tovább, azonban már némi gonddal sajnos, ugyanis elkezdett szorulni a gázpeál. Pontosabban ekkor még erre gyanakodtam, azonban később kiderült, hogy maga a gázkar mechanika szorul. A lényeg hogy tapostam neki, mint egy fél őrült, mivel Béééciéket még szerettük volna útba ejteni mindenképp, hiszen évek óta tartozom neki egy megjelenéssel, ugyanis sajnos nagyon sokszor nem tudtunk eleget tenni a meghívásuknak. :( Marcali előtt nem sokkal hívott Taky, hogy Gyuláék még csak valahol Balatonbogláron járnak, én merre vagyok... :) Ekkor hagytuk el Fonyódi lehajtót, nem akartam hinni a fülemnek, így megcsörgettem Gyuláékat, egyeztettünk és hamar kiderült, hogy miután lejöttem Marcalinál a pályáról kb 5-8 km távolság lehet közöttünk, mert ugyanazt látjuk szinte a tájból. Így egyeztettünk, hogy az első településen megállunk a benzinkúton mivel ugyanaz az útvonalunk Zalaegerszegig. Végül Sármelléken vártam be őket a Lukoil kúton. 
 Megörültünk egymásnak, meg minden, el sem akartuk hinni, hogy beértük egymást, csak nem értem KG miért törte be a ködlámpámat, meg a fényszórómat...
Innen együtt autóztunk tovább Zalaegerszeg felé, majd ismét elváltunk, én Béciék felé vettem az irányt, Gyuláék mentek valami motyót felvenni, majd ők haladtak tovább a szálláshelyre, mi pedig maradtunk Béciéknél, mert a hozzú út valamint a tikkasztóan meleg időjárás kissé fáradtá tett minket. Így kicsit kifújtuk magunkat, kávézgattunk, jót beszélgettünk, megismertük Béci szüleit, meg persze a pulikat, majd 18:45 körül elindultunk tovább Szombathelyre, ami innen még mindig vagy 55-60 km volt. Végül 19:20-kor értünk a szállásra, Taky már várt minket is, megvacsoráztunk, majd jöttek  a már megszokott dolgok, beszélgetés iszogatás, stb. :)
Elég korán lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk már.
Szombaton, nagyon szép helyeken jártunk, jókat autóztunk, sok mindent láttunk, kicsit megáztunk, miután egész délelőtt melegünk volt, de összességében nagyon jó találkozón vettünk részt, s a találkozónak hála a kis autó már nyugati irányban is átlépte az országhatárt. ;) Az arborétum, valamint Kőszeg is nagyon szép hely, nem csak Szombathely. A hangulat pedig ismételten nagyon jó volt, hála a résztvevőknek. ;)
Vasárnap látványos Római katonai bemutatón vettünk részt, minden elismerésem a csapaté, kicsit belekóstolhattunk a dolgokba Taky társai által, engem nagyon lenyűgözött az egész.
Ezt követően mi elköszöntünk, mert hazafelé is útba szerettük volna ejteni Béciéket, így elindultunk, lecsavrtuk ismét azt az 55-60 km-t, ezúttal sokkal hűvösebb időben mint Pénteken. Béci és Reni már várt minket, Béci mamája nagyon finomakat főzött ezúton is hatalmas köszönet érte! Majd szereltünk Samurai-t, tettünk rá hard top-ot, ezt tudnám javasolni Nyuszynak is a Popra. ;) Jártunk a belvárosban, a hegy tetején, a tv toronyban, a Gébárti tónál, megnéztük Reni nyuszijait, szóval ahol csak lehetett, így hulla fáradtak voltunk, mire aludni tértünk Béciéknél. Az indulást így Hétfőre halasztottuk, hogy némileg kipihenten vághassunk útnak.
Talán 14:00 óra magasságában indulhattunk útnak, útbaejtettük még Siófokot ha már arra jártunk, majd folytattuk utunkat Miskolcra. Pesten kissé nehézkesen jutottunk át, hála a tereléseknek, meg a bambaságomnak is picit, de végül sikerült azért, majd Pest után megtankoltunk, és faltuk a km-eket hazáig. 
A hétvége folyamán alaphangon 1200 km-t autóztunk mindennel együtt, mondhatni nagyobb gondok nélkül, hála a kis autónak, de a karburátort meg kell néznem hamarosan, hogy mi miatt szorul, mert ez ront a fogyasztáson, ami nem volt vészes összességében olyan 6 liter körül volt. Ez volt kicsit kevesebb is, meg picit több is, de ebben benne volt az is, hogy többek között megettünk egy BMW-t is a pályán. :)
 Taky köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat a találkozón!
Béci, Reni, köszönjük a vendéglátást, és mindent! örülök hogy végre eljuthattunk hozzátok.
KG miért tetted tönkre a lámpáimat?
Hova tünt DÉMON HILL?
Köszi mindenkinek mindent, aki megjelent, ott volt velünk Szombathelyen. ;)

Olajszűrő (WTF!?!?!?)

Továbbra is X-akta kategóriába sorolom a törtnteket...
Alapjáraton 2 liternyi olajat fosott el a motor, amiből jelentős részét szerintem már indítózáskor. :(
A megvásárolt olajszűrő ezalkalommal ALCO típusú SP 927-es lett, ahogyan az előző is, csak az MANN-FILTER volt. Lehet hogy az részével van a baj? ;)
Minden esetre az tény, hogy mikor a régit vettem le, olyan érdekesen furcsán forgott, kicsit volt oldalirányú kilengése forgás közben... Nem tetszett már akkor sem, mikor pedig megláttam az alját, teljesen kész voltam. 
Közben megjött Gyula barát is, ő is csak pislogott nagyokat, jobb ötlet hiányában felkerült az új szűrő, bele került a 2 liter 10W-40-es olaj (amit koránt sem neveznék sűrűnek), majd jött a próba indítás, miközben Gyula sasolt hátul, hogy ha elfossa magát a szűrő esetleg, akkor ne locsoljak szét megint mindent olajjal. Ezúttal nem volt gond, de elárulom, hogy nem vagyok nyugodt, hiszen az előzővel sem volt mindig gondom. :(
[flash=http://www.youtube.com/v/DqzJZ1CBtnI?version=3&hl=hu_HU]
Ha van ötlet, továbbra is szívesen meghallgatom.

2011.11.29. Kedd

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^ ;)
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd. ;)
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. ;) Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte. ;)
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

2011.10.12. Szerda

Őszi találkozó - Pápa

 Szerencsésen teljesítettük a nem túl rövid túrát, hiszen összesen közel 900 km-t sikerült lecsavarni a hétvége folyamán.
Pénteken reggel indultunk útnak, lassan a már megszokott minimális késéssel, de csak magunkhoz viszonyítva, mivel rendszerint egyedül autózunk Keletről sajnos. :( Így igazából nem volt senkivel sem megbeszélve magunkon kívül, ami max a Pesti forgalom miatt szokott mérvadó lenni.
Kicsi izgalom volt bennem, hiszen nem nagyon volt hosszabb tesztüzem még az új gyújtásrendszerrel, így nem tudtam fogja-e bírni, fog-e melegedni, nem fog-e szétesni, tönkremenni. Így óvatosan indultam útnak, ami megint nem tartott sokáig... kb az M30-as végéig sikerült 100 km/h környékén megállt parancsolni a tempónak. Az M3-ason már nagyobb forgalom volt, sok kamionnal, így sokszor elkerülhetetlen volt a gyorsabb tempó. S épp egy ilyen kamion sor előzése közben volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mennyi is az annyi, hiszen megint sikerült kifogni egy F Astra-s versenyzőt, aki 110-nél villantott, hogy ugyan menjek már. Így szépen negyedikben, pedált tovább nyomva kíváncsian vártam mi történik. Hamar konstatáltam, hogy vagy a fogyasztásra hajt a sofőr, vagy csak meglepődött, hiszen 130-nál már erősen kezdett lemaradni. A kis autó nem csörgött be, nem hörgött, szépen húzott. 140-nél még mindig semmi, majd jött a tompított fényszóró visszajelző, majd a töltés jelző, s valahol a töltésjelző és az olajnyomásjelző között vettem el a gázt, mert az oldalszél miatt nem volt túl bizalomgerjesztő érzés. Minden esetre nem csörgött be itt sem, nem volt már egészséges hangja ugyan, de nem volt gond sem szerencsére, a gyújtáselosztó is egyben maradt. :) Örültem mint majom a farkának. :)
Pest előtti Lukoilon szokás szerint megtankoltam a kisautót, kb 7-re jött ki a fogyasztása, ami igen csak jónak mondható. Pesten nem volt kivel csatlakozni, mivel Gyula szervízelt még, a többiek meg elvileg 3-kor indulnak majd. Ekkor volt azt hiszem kb 1/2 1, így tovább indultunk, kényelmesen átaraszoltunk Pesten, majd zúztunk tovább az M1-esen Győrig, már kevésbé gyilkos tempóban. Majd onnan Pápára a szállásra, ami kicsit meglepett, mert minket földúton navigált el a házig, aminek nem örültem túlzottan az eső miatt. :( De szerencsére odataláltunk, csak senki nem volt ott éppen 1/4 3 körül, ám Raver jelezte hogy jönnek hamarosan, így addig mi megtankoltunk, majd visszatértünk a szállásra, annak is a csendesebbnek nevezett részére. Majd szépen befutottak a többiek is lassacskán kisebb-nagyobb csoportokban. Este még bevásároltunk picit Béciékkel, majd a szálláson csendesen elbeszélgettünk, elpoharazgattunk Azoktatóékkal, Béciékkel, Ricsiékkel, s Kimiktm kollégákkal, s én ezek után kb ki is dőltem a fáradtságnak köszönhetően kb éjfél, egy óra körül. A másnap nem volt kellemes, nem a mennyiség miatt, sokkal inkább amiatt, mert sikerült pár félét megkóstolni, most már megint tudom, hogy nem kellett volna. :) Így a szombati program elejéről kicsit lemaradtunk, ezúton is elnézést érte, de nem voltam képes autóba ülni csak később, így a többiek után mentünk, s később csatlakoztunk.
Jártunk Cseszneken a várnál, ahol az ebéd volt leszervezve, (finom volt, elég volt köszönjük), a kastély látogatásból kimaradtunk a betegeskedés miatt sajnos, majd ebéd után az eső miatt elindultunk vissza a hosszabb úton Bécivel, Bazékkal, Fzrtomékkal, és Gyulinhoval külön csoportban a többiek után Zirc-Bakonybél érintésével, így mi lemaradtunk arról, amikor Tunyi tetőre rakta a szekeret. :( Nem azt sajnálom itt, hogy nem láttuk, hanem azt hogy eleve megtörtént. :( Minden esetre gyors, felelősségteljes döntést hozott, amikor nem a márkatársat, nem a szemben érkezőt, hanem az árkot választotta a pillanat tört része alatt. Sajnálom az esetet Tunyi, fel a fejjel, s tényleg minden elismerésem, hiszen sok ember ilyenkor nem mérlegel, hanem kapkod felelőtlenül, s megy amerre viszi a szél... Az autó javítható, nektek nem lett bajotok ez a lényeg.
Este a szálláson ismét beszélgetés hajnalig, ezúttal részemről alkohol nélkül, csendesen, hogy ne zavarjam a hangosan italozókat... ;) közben megérkezett a Biztos úr is, akit Abadi kolléga szállított le Pápára. :)
Reggel stabil koleszterin szegény villás reggeli A'la Abadi módra, mely kísértetiesen hasonlított a szombat reggeli szintén energia szegény reggeli A'la Reni félére. :) Jól esett mindkettő, főleg a társaság miatt, így köszönjük szépen. ;)
Majd szedelőzködés, készülődés, s indulás hazafelé mert hosszú út volt még előttünk. M0-ig együtt haladtunk Kolonics Attival, majd ott tőle is elbúcsúztunk. Valamikor talán 1/2 4 körül értünk Miskolcra.
Nagyon jó találkozó volt, jó társasággal, jó szervezéssel így hatalmas köszönet érte mindenkinek. ;)

2011.08.22. Hétfő

KGST PARTY - A talalkozo

Kepek hamarosan!!!

 Iden is megrendezesre kerult a Pocsi fiverek es segitoik altal a KGST Party, igyekeztunk hat reszt venni rajta szep szammal, hiszen a meghivasuknak is igyekeztunk eleget tenni, valamint erdeklodes is volt a program irant a multja miatt.
 Szerencsere az utolso pillanatban a kerekcsapagy csere is megoldodott, igy semmi sem alhatta utjat a turnenak. Janyboyekkal hosszasan egyeztetve vartuk az indulas idopontjat, mivel jottek Postiek is, nem csak videkiek. ;) A gyulekezot a garazshoz hoztak ossze, majd innen indultunk utnak, majdnem mindannyian a kozos cel fele. Az ido nem volt egyszeru, mert eleg meleg volt. Olyannyira hogy az indulast kovetoen meg kellett allnunk, mert nem voltam biztos benne, hogy elegendo hutesem lesz az uton, Plosz kolleganak, meg az ero fogyott el a gepbol. De ezt megelozoen volt meg egy kis moka a belvarosban. Szerencsetlensegemre lemaradtam Janiektol a sorban vagy 2 keresztezodessel, igy gondoltam, hogy sietosebbre veszem azt a par szaz metert, valamint azt a ket keresztezodest. Nos, Ok lattak, amit en nem, hogy ket rendor motoros allt a keresztezodesben... En itt csak arra torkedtem, hogy jo tempoban kapjam el a jobbos 90 fokos ivet ki a foutra. Jonak jo volt, szepnek is szep... Meg a motoros rendor is megdicserte mivel utanam jott... Igazabol csak az tunt fel, hogy a semmibol ott termet ket motor, akik 49 km/h-val jottek mogottem 1.5 m-re ugyanugy ahogyan en. Ha lassitottam, lassitottak, ha gyorsitottam gyorsitottak... ekkor mar nyilvanvalo volt, hogy ebbol beszelgetes lesz, csak kerdes hogy mennyire nagyon. Sokat nem kellett varnom erre, mivel hamarosan bekoszont az oldal ablakon a rend eber ore, s dicserte hogy szep volt a kanyar sebesseg, jo az utfekvese az autonak, neki tetszett is nagyon, de az autoban ulo kollegainak nem annyira, mert szerintuk nem igy kell kikanyarodni... En termeszetesen nem emlekeztem az esemenyre... Ok annal inkabb. Nekem inkabb az ugrott be, hogy ismeros a rendor bacsi nagyon. Persze hogy az volt, hiszen O akarta elvenni a jogsimat, forgalmimat vagy 1.5-2 evvel ezelott, mikor ket egymast koveto napon mentem elotte keresztben... Probaltam megtorni a jeget, hogy emlekszem ra, mert talalkoztunk mar, majd jelezte, hogy O is emlekszik ram hatarozottan, s hogy biztosan fogunk meg talalkozni. Ebben ugy minden benne volt... igy jobbnak lattam meghinyaszkodni s jo utat kivanni. Szerencsere Ok is igy tettek, elbucsuztunk, s beertuk Janiekat, akik jot rohogtek a sztorin. Majd haladtunk tovabb a cel fele.
 Ata baratunknal megalltunk egy kavera, par szora, mivel nagyon ritkan talalkozunk manapsag sajnos. Majd par perc utan elbucsuztunk, mondvan hogy masnap ugy is talalkozunk, mivel lejonnek Andrissal es a Polskival Ok is.
 Megerkezve a celhoz beregisztraltunk, majd elfgolaltuk a helyunket a tobbiek mellett, s elindultunk felmerni a terepet. Mar ekkor sok szep auto volt a kempingben.
Bejelentkeztunk a szallasra is a Motelben, majd vissza mentunk a tobbiekhez, s indultunk bevasarolni. Utana elbucsuztunk, Ok mentek Andrei-ekhez aludni, mi errol sajnos lecsusztunk, igy kulon ejszakaztunk a tobbiektol, de masnap megbeszeltuk hogy a kampingben talalkzunk  ugy is.
 Szombatra meg tobb auto lett, s meg tobb ember. Elokerultek a Trabis haverok is szerencsere, igy egyutt foglaltunk el egy kisebb placcot az arnyekban, s egyutt bandaztunk a felvonulasig, amit mar nagyon vartunk, mivel ez mindig jo buli.
El is jott az indulas pillanata, felsorakoztunk szepen, majd elindult a kigyozo kocsisor Nyiregyhaza belvarosaba. Sokan voltunk, hosszu sor volt, sokan vartak minket. Es persze hogy itt is kifogtam egy rendort.... :) Ezen mar kinomban rohogtem en is...
Tudni illik egy korforgoban fordult vissza a kocsisor itt is, mint Velencen. S mikor odaertem, keson vettem eszre Kemat, hogy Ok mennek +1 kort, igy gyorsan merlegeltem, hogy ha megallok, akkor hatulrol is megtolnak, s Kemaval is talalkozni fogok kozelebbrol, igy inkabb menekulo 2-ot valasztottam uveg hangon. Szepen elkezdte szedni a labait a kisauto, majd hirtelen el is kellett venni, mivel a rend eber ore, kiallt elem a korforgoban. Akkor azt hittem azert integet hogy lassitsak. Utolag a videot elnezve, inkabb azt jelezhette, hogy uvegeljem neki vegig... Szerintetek???

[flash=http://www.youtube.com/v/cGQuBtEj2hY?version=3&hl=hu_HU]

 A felvonulas a mar megszokott helyen ert veget a muzeum faluban, itt volt az eredmenyhirdetes is. A polskisok innen sem tertek haza ures kezzel. ;) Miutan megvolt az eredmenyek kihirdetese, mindenki szepen vsszavonult a kempingbe, a polskisok meg maradtak, hogy kozos fotokat keszitsenek, majd szinten elvonultunk mi is. Kiruccantunk meg egy kicsit Andreiek szallasanak kornyekere, haraptunk egy keveset a kozeli talpon alloban, majdelbucsuztunk, s nyugovora tertunk.
 Vasarnap meg osszefutottunk KG-ekkal, hogy megnezzunk egy kollegat, annak autojat, s elado holmijait. Igy vasaroltunk is ezt-azt, majd a kozeli benzin kuton osszefutottunk Kemaekkal is, meg meg egy par keleti autossal, vegul elkoszontunk, s mindenki elindult valamerre. KG-ek hazafele, mi meg vissza a szallasra, mivel itt is maradtunk meg par napot a talalkozo utan, a jo idot, s a szabadnapokat kihasznalva.
 Osszessegeben nagyon jo kis buli volt, jo tarsasaggal, jo idovel, jo kedvvel, egyszoval minden igy volt jo, ahogy volt.

2011.08.07. Vasárnap

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk. :)
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett. :)
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt... :)
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. ;) Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki. ;)
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ :) De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. :) Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. :) Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal ;) Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol... :)

[flash=http://www.youtube.com/v/qzargk1OjEU?version=3&hl=hu_HU]

Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak. ;) :)
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

2011.05.06. Péntek

Tatai turné előtt még SOS-ben:
Olajcsere: 26500 km-nél (motor szerint) Olaj továbbra is Castrol Magnatec 10W-40. Olajcsere során némi malőr következtében kb 0,5 l elment vadászni, hiszen addig beszélgettünk Plósz kollégával, hogy: Olajleeresztő csavar, kiteker, olaj leenged, olajszűrő leszed, olajbeöntő sapka levesz, 1-1 cigi elszív, új olajszűrő olajjal felönt, szépen felteker a motorblokkra, és megy bele az új olaj...     Igen, nekem is leesett kb 0,5 l után, hogy a leeresztő csavart nem tekertem vissza... :O Így sem jártam még.
Yokohama-k új mintázattal felvértezve, egyenlőre tetszenek, nem ráznak, nem zajosak, vagy ha igen akkor a motorzaj úgy is elnyomja, minden esetre szükséges volt, hiszen a 165/55-ösök terhelésnél sajnos továbbra is belemarnak a sárvédőbe. :(
[flash=http://www.youtube.com/v/6WqIn0LeJQk?fs=1]
A hétvégén orvosolták a villamossági problémákat is Ata, és Doki, hiszen a kormánykapcsolóm kilehelte a lelkét, így eltűnt a tompított fény, valamint helyzetjelző is hol volt, hol nem. Ezek megoldódtak, ellenben az összerakást követően észleltük csak, hogy most meg fordulatszámjelzés nincsen sajnos. :( Egyenlőre ez így marad, mivel már nem fért bele az időbe.
Jó utat mindenkinek, remélem Tatán találkozunk épségben, és gond nélkül.

2011.01.16. Vasárnap

 A 2010-es közgyűlés alkalmával sok dolgot sikerült megbeszélnünk, elterveznünk, többek között azt, hogy Chris-éket a lehető legtöbben búcsúztatjuk majd a Hősök terén az indulás pillanatában. Az elhatározás, elszántság részükről nem kicsi, így minden elismerésem érte!
 Szerettük volna azt is, hogy a Club 126 Egyesület hivatalos logoja is felkerüljön Spectusra a megállapodásoknak megfelelően, azonban ez némi nehézségekbe ütközött sajnos a szervezés közben. Azonban hogy ne essen csorba a megállapodásunkon, pénteken elszaladtunk Plósz kollégával Krisztián barátunkhoz, aki kisegített minket egy hátsó oldalsó ablakkal, hiszen ekkorra már megszületett az ötlet, hogy Spectus jobb hátsó ablaka ne maradjon üresen. Közben csörgettem Csabi barátomat, hogy lenne egy SOS-munka, mert szombat reggel 8-kor már rajtol az autó, amibe még be is kell tenni majd az üveget. :) Szerencsére Csabi megint kihúzott az alakuló slamasztikából, és még estére elkészült a grafikával amilyet szerettem volna, valamint a felület szórással is. Ezer köszönet a gyors és precíz munkáért. ;)
Közben Plósz kolléga autóját vonósugáron szállítottuk el A-pontból B-pontba, majd megbeszéltük gyorsban, hogy akkor szombaton velem tart Pestre, aminek örültem, hiszen egyedül nem olyan élvezetes. Így abban maradtunk hogy reggel 05:30-kor találkozunk a garázsnál, bepakolászunk, esetleg kereket cserélünk 12-esekre, s hátra nyáriakat, hogy lehessen mókázni ha úgy alakul. ;) Utóbbiról végül letettünk, hiszen így is volt kb 06:15 mikor el tudtunk indulni, s még matricát is venni kellett.
Pályára fel, gázpedál le ameddig csak lehet, azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen takony ködben indultunk útnak 120-130-al, hogy legyen esélyünk felérni 08:00-ig a Hősök terére. Így abban maradtunk, hogy szemeinket az útra tapasztjuk, s ha valaki meglát valamit, akkor ordít, hiszen több szem többet lát... ;) De szerencsére nem volt gond, s fél távon már az idő is kezdett kialakulni, egyre jobban nőtt a látó távolság, így tudtuk tartani a tempót.
Bazzal megegyeztünk, hogy kijön elénk az utolsó benzin kútra a 3-on, s onnan bevezet, hogy ne kelljen csalingáznunk. Ez sajnos nem jött össze, mert mi hamarabb értünk oda, így mentünk a fejünk után, hogy ne késsük le a rajtot. Közben Gyuszi hívta KG-t hogy navigáljon el minket az adott pontra, ahol elég lett volna pár szó: "Ahol a Bianchi-sokkal találkoztunk, a mögött vagyunk"... Ezek alapján képben lettem volna. Cserébe hallottam, hogy jobbra, jobbra, egyenesen.... na így keveredtünk az Andrássy-ra ami baromira nem volt jó, főleg hogy megfordulni ott nem egyszerű... De megoldottuk szerencsére, csak már nőtt a feszültség, így sikerült "elpicsázni" egy Q7-est lámpától lámpáig 2-szer is. :) A hősök tere előtt a fiatal pár elismerősen bólogatott 15 misis autóból, hogy milyet lép a kis autó, s milyen jól megy. Váltottunk pár szót a lámpánál állva, s ha már alkalmam volt, megkértem engedjen majd maga elé, mert elnéztem a sávot. Srác korrekt volt, engedett, így látványosan érkeztünk a Hősök terére, hiszen 1-üveg után, hirtelen 2, kuplungról le, közben tovább nagy gázzal, a jobbos 90°-os kanyart szépen vettük egy íven, hosszan, keresztben, majd borítottam rá a balosra hiszen adta a zöldet, ami szintén olyan jól sikerült, hogy az Audis villogott mögöttünk. Én meg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy elfelejtettem kisorolni a parkolóba, így mentünk még egy kört a Hősök terén, majd még egyet, mert nem leltünk parkolót sem... Kb itt lett szálló ige az autóban, hogy: "nem baj, de a Hősök terén hogy kiadta kétszer is!" :)
Végül az Andrássy szerviz útján leltünk annyi helyet ahova be lehetett tetrisezni a Polskit, majd az üveget a hónunk alá csaptuk, és igyekeztünk Chrisékhez, ahol szerencsére sok ember volt, így nem voltak egyedül. ;) Laceee épp szelephézagot lőtt, Chriséknek átadtuk az üveget, ők pedig már neki is fogtak a cserének. :) Hamar megoldották, s szerencsére tetszett nekik is, másoknak is, így boldog volt mindenki.
A búcsúzkodást, s a rajtot követően a kis csapat kísérte őket egy darabon, amiről már sajnos  le kellett mondanom, mivel tankolásra nem volt idő a hajnali száguldásban, így Baz elvitt minket a legközelebbi Agip kútra, ahol sikerült valamivel több mint 17 litert tankolni a kis autóba. :)
Majd irány Gyula garázsához, ahol felvettük Andi motorjának szinterezett alkatrészeit még (köszi még egyszer értük), majd megvártuk Laceee-ékat, váltottunk pár szót, s útnak indultunk haza.
Összességében nagyon jó móka volt, örültem hogy részese lehetettem még ha csak ennyivel is de hozzájárulhattunk hogy Maliban is megtudhassák létezik egy Club126-os egyesület. :)
Gyuszi, köszi hogy jöttél, így azért nem volt unalmas az út. ;)
És köszi a kis autónak is, hogy gond nélkül hozott-vitt egész úton.

2010.07.14. Szerda

 Tegnap volt egy kis szerviz a kis auton, amolyan atnezem jelleggel a Velencei talira.
 Atalakitasra kerult vegre a vizrendszer nyarra valo tekintettel, igy konkretan ki lett vegre iktatva a futoradiator a rendszerbol. Hat mit ne mondjak, azert kellemesbb ugy vezetni, hogy a kinti 30 fok melle a radiator nem tol meg be +20at... :) Jovore biztos, hogy nem fogom eddig huzni az atalakitast, mert nincs ertelme sem sajat, sem auto szempontbol.
 Valalmint a multkor azt csinalta a km-ora, hogy kigyorsitas kozben hirtelen lefekudt 0-ra, es sajnos ott is maradt, igy ennek is a vegere jartam vegre szepen lassan. Eloszor abban biztam, hogy csak az oranal csuszott szet esetleg a technika, de sajnos nem. Utana abban biztam, hogy hatha csak a valtonal csuszott szet a technika, sajnos ez sem. Ahogy ott matattam, akkor lattam meg, hogy konkretan leszakadt a spiral negyszogletesitett resze, termeszetesen csak annyira, hogy ne lehessen semmivel megfogni, vagy kipiszkalni a valtobol, raadasul spiralom sem volt. :(  Igy megcsorgettem Plosz kollegat, es o segitett ki egy spirallal, egy villamlatogatassal, valamint egy fel valto leszedessel, mert persze hogy nem lehet anelkul kiszerelni a kihajtas, hogy az ember ne billentene le a valtot, ugyanis a tanktol nem lehet kihuzni oldalra. Termeszetesen ezt is csak ugy, hogy elotte le kellett cserpalnom a valto olajat belole, kulonben mind a fejemre omlott volna...
Igy nemi alkoholmentes hideg sor, es Gyula tarsasagaban megoldottam a problemat, szerencsere a mutet jol sikerult, a km-ora ismet mer, szamlal, stb.
 Ezer koszonet a segitsegert, a spiralert Gyulanak, ha minden jol megy, ma fogom neki viszonozni azzal, hogy szetkapjuk, csereljuk az elso futomuvet.
 Utana meg hobbi keppen kivagtam a fenyofat, mert az jo moka, foleg egyedul. :)

2010.05.11. Kedd

Egy kis összefoglaló az elmúlt napok eseményeiből.

2010. Május 6. Csütörtök:

Megejtettük az aktuálissá vált motorolaj cserét a kisautóban, még így gyorsan a Mohácsi talira indulás előtt, mivel újabb 10.000 km került bele. Szokás szerint ismét Castrol Magnatec 10W-40-est választottam neki, mivel nincs vele gondom, negatív tapasztalatom, nincs olajsár, nincs lerakódás, nem melegszik, van kenés, stb.
Az olajcserét a szerelőcimboránál hoztuk össze kint Majláthon, mert így egyszerűbb volt. A dolog pikantériája, hogy miután eljöttünk onnan, 10 perccel később elöntötte a megáradt Szinva-patak az utcákat, jóformán mindent. Örültem hogy ezt megúsztuk, mert nem hiányzott volna nagyon az életemből ez a program, sőt örülök annak is, hogy a jégverést sikerült megúsznunk.
Értelemszerűen cserélve lett a levegő szűrő, valamint az olajszűrő is, melyeket ismét a már jól bevált boltban vásároltam meg a VDF-KER kft-nél, így szinte minden volt polcon, ami nem, az itt volt 1 órán belül. ;)

2010. Május 7. Péntek: Reggel korai kelést követően szépen eltököltük az időt, így egy kis késéssel indultunk autót cserélni a garázsba Janiékhoz, ráadásul nem voltam túl nyugodt a kopóban lévő Yokohama-k miatt, mivel erősen esős reggelünk volt. :( Előző nap sikerült megtapasztalni, hogy milyen az, amikor felúszik az autó a vizen, annak ellenére, hogy még bőven a kopáshatáron belül járunk. Minden esetre annak örülök, hogy inkább a belvárosban sikerült ezt megtapasztalni 50-es tempó körül, nem pedig autópályán. Szóval egy kis szokásos 20-30 perces csúszással indultunk útnak Pestre, és igyekeztem óvatos duhajnak lenni, és nem púpolni neki végig, ahogyan tették ezt mások a szakadó eső ellenére. Mi megelégedtünk a 90-110-es tempóval, hol mennyit engedett az út, és időjárás. A Pestiekel a Hungárián futottunk össze, pontosabban Gyuszkóval, meg Pety@-val, majd indultunk az Auchan felé, ahol Kemáék vártak már minket, majd megcéloztuk a 6-os főutat, némi pukkangatással megspékelve persze a járókelők örömére. :) Szép nyugodt tempóban haladtunk Mohács felé, már napsütésben annak ellenére, hogy Miskolcon továbbra is szakadt az eső, mert Jani folyamatosan tájékoztatott minket telefonon, hogy mire lehet számítani út közben. Ezúton is köszönet érte! ;)
Útközben meg-megálltunk, nyújtózkodtunk, pukkantgattunk, majd haladtunk, mert Szexárdon(?) már vártak minket szintén Székesfehérvárról és környékéről, így csatlakoztunk Azoktatóékhoz, és persze a Biztos úrékhoz.
Majd jött egy fanyar kanyar, ahol kicsit megoszlott a csapat, ugyanis egy páran záró vonalaztak, én jobbnak láttam inkább kerülni vagy 400 m-t, és így a körforgóban a megfelelő irányt választva haladtunk a többiek után, csak Piszkor úrék más felé vették az irányt. Így volt egy kis telefon, meg ez-az-amaz, majd megegyeztünk, hogy akkor Várdombon találkozunk és útnak indultunk.
Közben persze mi Gyulával találunk egy olyan Hurka-kolbászost az útszélén, hogy besza-behu!!! Így megálltunk és toltunk egy kis Norbi Update 2-es menüt. ;)
A többiek Várdombon ott is voltak, nem kis meglepetésemre egy szopóálarcos rendőr várt az útszélén akit Bálint Karcsi tartott pórázon... Volt egy könnyelmű kijelentésünk, mely szerint ha egy ilyen szerkóban lesz egész hétvégén, akkor álljuk a költségét Nyuszyval. Részemről ennyi nekem bőven elég volt, le a kalappal Piszkor Petya előtt, hogy ilyen tökös gyerek volt, és persze Gyula előtt, aki az álarcot biztosította. ;) Jelentem részemről tartozom Petyának, amit igyekszek pótolni, hiszen adott szó az adott szó. ;)
Mohácsi Tesconál már várt a kis csapat minket, majd indultunk a szállásra. Eszméletlen jó helyen van, volt messze mindentől ahogyan azt ilyenkor kell így nem zavartunk remélhetőleg senkit az esti dorbézolással, iszogatással, jó kedvünkkel, legfeljebb KG-t, akit párszor felhívtunk Gyula által hogy érezze, miből marad ki. ;) Na ilyenek az igazi barátok. ;)

2010. Május 8. Szombat: Ezt a napot igazából már szerintem megfogalmazta mindenki így túl sok újdonsággal én sem szolgálhatok. Reggel korán keltünk annak ellenére, hogy későn feküdtünk, megreggeliztünk, majd a kiírt programoknak megfelelően útnak indultunk. Jártunk a Gólya házban, láttunk gólyákat, békákat, meg olyan bimbókat hogy ha nem a sor végén állok, én tuti felakasztom valamelyikre a kocsi kulcsomat... :D :D :D :D :D :D Minden esetre a hölgy kedves volt, és aranyos, de a végén azért csak lebaszott minket Abadival, csak mert Rögbi meznek használtuk a mellényeket amik mint utóbb kiderültek szintén kellékek. :( :)
Majd ebédeltünk, csavarogtunk, fagylaltozunk, jártunk a Moháycsi emlékparkban, és  ezt követően felvettük Szilvi szüleit, papája előtt külön le a kalappal, mert megismert így közel 5 év után, hogy mi voltunk náluk szilveszterezni, és akkor bizony le is tegeződtünk. Foszlányok nekem is rémlettek, minden esetre nagyon jó fej, és nagyon jó halászlevet főzött nekünk a szálláson. Emelem kalapom előtte is. ;)
Majd ivás volt megint a program, meg beszélgetés.

2010. Május 9. Vasárnap: Reggel korán kelés ismét, pedig igazán ráértünk volna, csak az asszony elnézte egy órával az időt... Na mindegy. 10-re mindenki összeszedte magát, és indultunk vízi malmot nézni. Hát nem egyszerű... Nem bánom hogy autós hobbit választottam, mert egy vízi malommal azért jelentősen macerásabb találkozókra járni. ;)
Majd hirtelen búcsú következett s elindultunk a szélrózsa minden irányába mindenki hazafelé. Várdomb után Bazékkal autópályára hajtottunk, majd Pesten tőlük is elbúcsúztunk, és zúztunk hazafelé, igyekezve elkerülni az esőt, mert hogy Pest után megint az várt minket. Sajnos volt szerencsénk látni balesetet is a szemközti oldalon Gödöllő magasságában, valamint 4 útelterelést a felújítási munkálatok miatt az autópályán ahol max 70-es sebesség van... még jó hogy fizeti az autós a nagy pénzeket mindenféle jogcímen, és még csak országúti tempót sem lehet autózni rajta, mert vagy szar, vagy elszarják...
 Összességében nagyon jó kis találkozót hozott össze Szilvi és Nyuszy, mi nagyon jól éreztük magunkat, negatívumként semmit nem tudok megemlíteni ez az egész így volt jó, ahogyan volt, egyedül a ködlámpa törésemet tudnám hanyagolni ha lehetne, amit máig sem értek mitől tört be álló helyzetben. :(
Örülök mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk töltötte ezt a hétvégét. ;)

2010.03.28. Vasárnap

Hétvégi történések jegyzete következik.
Közben meg szóljon egy kis zene újfent a Punnany Massiftól:
[flash=http://www.youtube.com/v/GbbZEJBPGK8&hl=en_US&fs=1&]
Először is pénteken előhoztam egy kicsit a garázsból a "kicsit", a jó időre valamint a régi autózásnak köszönhetően. Ideje volt már kicsit megjáratni megint a kisautót, így le is mostam, szépen letakarítottam, kitakarítottam a portól, és miután visszatért a garázsba, felkerült rá a takarófólia is, amit még a barátaimtól kaptam vagy 1,5 évvel ezelőtt. Eleinte amiatt nem használtam, mert szabad ég alatt nem akartam letakarni, télen meg megint csak nem szerettem volna, ellenben most remélem jó szolgálatot tesz majd a por elleni védelemben. Köszönöm még egyszer a barátaimnak ezt a meglepetést is. ;)
Szombaton a garázsban is történt némi előrehaladás, a villamos vezetékek fixre forrasztása volt a kezdeti program, mivel a gyors-csatlakozós megoldás annyira nem vált be, mint amennyire eleinte bíztunk benne. Forrasztást követően meglepően jobb lett a fényhatás is az energiatakarékos izzóknak köszönhetően, még most sem értem. :O
Ezt követően autóztunk egy kicsit Janyboy-al, néztünk neki jó árasított felnit, és persze végül vettünk is egy kis alkudozást követően. Van öröm és bódotttá. :)
Vasárnap megint garázzsal kezdtük a napot, csináltunk zárat a gyalogos forgalmi ajtóra, végre egy normálisabb kivitelt alkalmazva, ami kb 1 órát vett összesen igénybe, így nem értettük miért nem ezt csináltuk már anno az elején is, amikor fejtörést okozott, hogyan is tehetnénk zárhatóvá, hogy a szél ne csapdossa mint az ólajtót. :)
Szóval ez is meg lett oldva, kicsit pakolásztunk is, rendszereztünk is, közben a lányok főzőcskéztek, így hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a jó időnek hála úgy döntöttem hogy lecserélem a hátsó lökhárító tartóvasakat is a Bodáéktól beszerzett krómos kivitelűekre.
A manőver nem volt egyszerű, mert ugye ezek a tartók a gyári 85 mm helyett csak 55 mm-re tartják el a krómlökhárítót a karosszériától, amivel alapesetben nem is lenne gond, csak ugye a 903-as motor miatt nekem fel lett vágva a hátfal egy kicsit, hogy elférjen az ékszíjtárcsa is kényelmesen. Na most ennek köszönhetően a középső részen elég vészesen közel van a króm lökhárítóhoz a hátfal-gerenda, így egy picit variálni kellett a rendszámtábla világítással, de végül megoldottam ezt is.
Plósz kollégától beszereztem még régebben egy krómlökhárítóra való rendszámtábla világítást, így azt gondosan szétkaptam atomjaira, és alaposan letisztogattam hogy amikor felszerelésre kerül a sor, már ne legyen erre sem gondom. Így a régi világítás helyére felkerült a felújított kivitel, és a szerelés közben arra is rájöttem, hogy ebből a világításból is létezett minimum kétféle, s most mindkettő itt volt előttem, aminek hála egyik sem kompatibilis a másikkal. :)
De a lényeg, hogy felkerült hátra is az új lökhárító tartóvas, és tetszik. :)
Valamint felkerült a Téli Találkozó matrica is a többi közé az ablakra.
Jöjjenek a képek.

2010.03.04. Csütörtök

Először is köszönet Szőrnek, és Gyulának!

Gyulának az információért, Szőrnek a hatékonyságáért, s mert értem baszott el értékes perceket az életéből. ;)
Igazából ez nem egy napjaink béli dolog, mert először akkor merült fel, amikor szóba került a lökhárító csere, s amikor a króm mellett kezdtem dönteni. Ugyanis tartót nem egyszerű keríteni hozzá, az összes környékbeli bontót, ismerőst feltelefonáltam, senkinek sem volt. S mert ráadásul még sürgős is volt, az még inkább megnehezítette a dolgot.
Ekkor láttam, hogy egy Pécsi boltban tartanak még olyan dolgokat, amik jól jöhetnek, így csörgettem Gyulát, hogy neki mi a véleménye, életképes-e szerinte az ötlet, elképzelés, hogy onnan szerezzek be lökhárító tartó vasakat, s hogy mennyiben különbözhet az 500-as tartója, a 650-estől. Ekkor tudtam meg, hogy neki is ilyenje van már, és szerinte szebb, mert nem tart el annyira a kasznitól, mint a gyári.
Az ő tanácsára csörgettem meg Szőrt, hogy nézzen már nekem ilyet lehetőség szerint, és ha megoldható, akkor vásárlást követően postázza már el nekem, én meg azonnal utalok részére. A boltban azonban kiderült, hogy valami minimális, 1500.- Ft-os összegért utánvéttel tudják postázni az üzletből, így nem kell Szőrnek fáradnia ezzel.
A vicces az volt, hogy ez Február 11-e volt, csütörtök, amikor is már ezerrel a péntekre készültünk, a Téli találkozós indulásra, és lökhárító még nem volt az autón. Így Plósz kollégától kölcsönkértem a krómlökhárító tartó vasait, mert 2 db-ja volt neki, így előre meg lett oldva, már csak a hátsóval voltunk gondban, mivel senkinek sem volt ilyenje. Ekkor jött az isteni ötlet, hogy tartó is, meg krómos is, meg legyen is, nincs más mint a porszívó cső!!! :D És az a vicces, hogy miután le lett vágva, fel lett szerelve, rá kellett jönnöm, hogy kajakra jobban néz ki, mint a gyári szögletes kivitel. :) Ezt többen meg is jegyezték a találkozós hétvége alkalmával is. :)
A lényeg, amin meg is lepődtem, miután késő estig barkácsoltam a kis kékséget hogy másnap autózhassunk vele, az az volt hogy pénteken reggel 3/4 8-ra itt volt a csomag a Pécsi autósbolttól benne a megrendelt cuccokkal.
Le a kalappal előttük, hogy ennyire ügyesek, gyorsak, hatékonyak, megbízhatóak. Kevés ilyen céget tudok manapság. Gondosan be volt minden csomagolva a csomagban, hogy még véletlenül se sérüljenek az alkatrészek, egyszerűen tökéletesek voltak. De pénteken reggel 8-kor már nem akartam nekiállni megint szerelni, így egyenlőre jegeltem a dolgot.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a közreműködést;
  • Janyboynak a szervizt
  • Somának a szervizt
  • Plósz Gyuszinak az alkatrész lehetőséget
  • Gyulának az információt
  • Szőrnek a közreműködést
  • Bodáéknak a gyors postázást
  • Jó anyámnak hogy a világra hozott
;)
Jöjjenek a képek a rendelt alkatrészekről.

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.10.02. Péntek

Folyamatos javulás...


Szavak nélkül...


Meg a f@szom! > ;) :D > ;)


Szóval szépül a kisautó továbbra is, de minimum letisztul itt-ott, amik anno elmaradtak.
Ilyen volt többek között pl a km-óra, ami házgyári volt, hogy ne gyári fekete legyen a Pilot-os fehér műszerek között.
Régóta terveztem a cserét, akárcsak a Himalája megmászását - jelentem ez utóbbi még várat magára - de az előbbivel elkészültem némiképp.
A terv már agyban megszületett annak idején, csak a kivitelezés váratott magára sokat, az is főként saját részről. Ugyanis a számlapot ezúttal Tibor-nál készíttettem el, aki az Ignis kékítését is bevállalta  BENETT kb 5 hónappal ezelőtt. Felkerestem, egyeztettünk, alkudoztunk, kompromisszumot kötöttünk, s ő nekiállt a gyártásnak a saját elképzeléseim, valamint a saját tovább fejlesztett ötletei alapján.
Majd megszületett a végkifejlet, ami már csak a beszerelésre várt. Erre azonban vagy 1-1,5 hónapot, mert nem volt soha alkalmam foglalkozni ezzel a részével. :(
Most hogy lett egy kis időm, neki álltam a beszerelésnek is, valamint egy kevéske szigetelésnek, és fűtéskorszerűsítésnek is. Ugyanis a tavalyi megoldás nem volt teljes mértékben rossz ugyan, de távol állt a jó megoldástól, meg attól az időszaktól, amikor Február közepén egy szál pólóban vezettem le Bakonybélbe a Téli találkozóra. Igaz akkor még léghűtéses volt, de le a kalappal az akkori fűtése előtt.
Szóval az installáció nem egyszerű feladat, ezért nem is ugrottam neki eddig, mivel az egész műszerfalat ki kell bontani hozzá, mivel nekem egyben van A-oszloptól A oszlopig. Ehhez azonban a kormányoszlopot is le kell bontani, s így tovább... :D
De túl tettem magam a dolgokon, s kiborítottam belőle mindent, ahogyan azt illik.
A km órát itthon faragtam össze, cseréltem számlapot, számlálót, üzemanyag szint jelzőt, háttérvilágítást, valamint az ikonok megvilágító LED-jeit, mivel a számlap olyan eljárással készült, mint a nagyoknál, alap esetben nem látszódnak a jelzések, csak tényleges jelzésnél (ezt jól megfogalmaztam...)
Miután ez megvolt, vittem próbálni a kisautóhoz a garázsba, majd hoztam haza, vittem vissza, hoztam haza, vittem vissza ugyanis a LED-es megvilágításnak köszönhetően vagy 3-szor kellett minden LED-et pozicionálni, hogy pont az ikonra világítsanak. Nem volt egyszer, de számomra megérte.
Valamint a háttérvilágítás is úgy készült, hogy két sor LED került beépítésre egy sor kék, egy sor piros, s ezeket egy potméterrel lehet szabályozni a kívánt szín, és fényerő elérése érdekében. A próbák jól sikerültek, így az óra mehetett a helyére, s hogy az utastér felé ne az eddigi megoldás virítson, esztergáltattam egy alumínium gyűrűt az óra köré, hogy valamelyest egységes legyen a többi órával. (Erről sajnos csak most látom, hogy nem készült kép. :( )
Ezt követően elkezdtem polioam szivaccsal kibélelni a csomagteret, mivel a hűtő érdekében vágott orrlemez nyíláson nem kevés hűvös szellő tép az orcánkba egy-egy tél alkalmával, hiába le van burkolva a hűtő, mégsem légmentesen zár.
Miután ezzel is megvoltam, jött a nagy dilemma, hogy melyik radiátor menjen bele vissza. Ugyanis eddig egy Skoda 120, vagy Favorit radiátor volt benne, amit egy másik kedves cimborám burkolt be üvegszállal. Azonban időközben szert tettem 2 komplett bis-fűtés rendszerre is, amivel már szintén régóta "játszani" szerettem volna, miel a Bis-tulajok megvannak elégedve vele. Csak ugye mivel a kisautó 1983-as, így ebben nincs kivágva a fűtő ventilátornak a helye a csomagtérben, amin nem is kívántam változtatni, mivel van már rajta vágott lyuk elég így is. :)
Végül hosszas agyalás, mérlegelés után rájöttünk Janival, hogy 2 évvel ezelőtt óriási hibát követtem el, amikor a fűtést kitaláltam bele. Ugyanis én kis balga a radiátor elé tettem e fűtőmotort, gondolván, hogy majd jól átfúj a rostélyokon, s meleg lesz bent akkor is, ha Gyula nem ül bent a kocsiban. Nem így lett, pontosabban nem annyira, mint szerettem volna. S ez a mostani megállapítás igazolni látszik a problémát, hogy a radiátor mögött kellett volna elhelyeznem a motort.
Így bekerült a Bis fűtésrendszerének egy vágott verziója, valamint egy csigaventi, és a fűtés nélküli próba már igazolta is a hibámat. Le a kalappal előtte, hogy mennyivel intenzívebben tolja így a levegőt az utastérbe. Remélem télen is jól fog muzsikálni.
Ugyanis a régivel az is gond volt, hogy nem pont merőlegesen kapta a szelet a ventilátortól, hanem egy közel 30 fokos beesési szögben így inkább visszaverődött a radiátorról, s nem pedig azon keresztül távozott. :( Sebaj, tanultunk ebből is.
Így bekötöttem a víz rendszerbe, s elindultunk a próbakörökre.
Jelentem a vízzel nem volt gond, a fűtéssel sem, a hűtéssel sem, csak a km-óra nem akart mérni. Így irány a kertbe, be a beállóra, s szerviz, hogy a váltónál nem csúszott-e ki a a bovden. De jelentem igen, ami orvosolva is lett Lajos által.
Szám fülig, jobb lábam a padló aljáig. :D :D :D :D :D
Majd szám csak fél fülig, mivel a számláló nem megy valami miatt, csak a sebességmérő. Azonban ennek már nem álltam neki, mivel éjfélre mennem kell dolgozni, meló után meg reggel 8-kor indulunk Pestre, majd másnap Tatabányára.
Így csak ezt követően tudom a hibát feltárni majd.

2009.09.05. Szombat

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását. ;)
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt. ;)
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza. ;)   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. :) Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :( :) most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. ;) Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. :) Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. :D Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. ;) Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi. :)
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól. :D :D :D :D :D :D    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél :D ,  valamint látványosat faragtam az útidőből. :D   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt. ;)
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D :D :D Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van... :D :D :D :D :D :D :D
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... :D :D :D :D :D :D Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából. :)   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is. :D
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... :D Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. :D Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. :D Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. :D De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma. :D :D :D :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. ;) Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. ;) Remélem lesz még hasonló. :)

[flash=http://www.youtube.com/v/FG3NAtcIFAA&hl=en&fs=1&]

2009.02.15. Vasárnap

 Tegnap kicsit előhoztam a kicsit. :)
Jó volt újra a kis kékkel autózni, bár az első pár km még leginkább arról szólt, hogy szokni kell a kisautó menettulajdonságait, viselkedését. Újra meg kellett szokni, a féktávokat, a kanyarokat, stb. Így sikerült egyszerű 50-es tempónál majdnem becsúsznom a kereszteződésbe, miután a közlekedési lámpa pirosra váltott, s ezen e taknyos úton ráfékeztem egy izmosabbat, hogyan is viselkedik. A "kedvenc" bevásárló központomnál meg két kört kellett menni, mert első körben, nem úgy ment keresztben, ahogyan szerettem volna. :D Nincs mese. Hosszabb hanyagolás után újra vissza kell szokni a hátsó kerekes autó tulajdonságaihoz, főleg nyálkás úton.
 Ezek után Eger felé utunkat, konkrétan Bogács lett belőle, ahol megejtettünk egy könnyed ebédet O. Gyula pesti, valamint L. Kinga kecskeméti lakossal... :D Ahol is megkaptam a Lengyelből hozatott szarjaimat, meg mellé még egy lemezdarabot is... aminek az lett a vége, hogy Gyuláék eljöttek Miskolcra, mivel erősen esélytelennek bizonyult betenni mindezt a két kagyló-ülés mögé az enyémben. :(  Így autóztunk egy közöset, csóri Gyuláékkal meg akaratomon kívül basztam ki ezáltal, mert szerintem nekik sem volt tervben egy Miskolci turné. :(
 Minden esetre jót kocsikáztunk, mókáztunk, beszélgettünk, s rájöttünk, hogy mocskosul meg tud csúszni a kicsikocsi. :D :D :D :D :D :D Röviden ennyi. :)
 Meg annyi, hogy igazából hosszabb útra csak most tudtam vinni a kisautót a hátsó lengőkarok cseréje óta, s most egy kicsit úgyérzem, hogy Aggtelek előtt elkell vinnem majd egy futómű állításra mindenképpen, tuti ami biztos alapon. Mert hogy jobb a béke. ;)

2008.11.20. Csütörtök

UWAGA, meg POZOR! De leginkabb UPDATE + VIDEO!
   Nagyon szomorú bejegyzés következik sajnos...
Legyetek erősek, én is azon voltam minden erőmmel, hogy ne kezdjek el zokogni az út szélén azonnal.
Ugyanis nehéz volt ezt nekem is feldolgozni.
Valahol persze számítottam rá a lelkelm mélyén, de abban reménykedtem, hogy nem jön el ilyen hamar ez a keserű időszak az életemben. Méghozzá az autós, egész pontosan a kispolkis életemben. Valahol mindíg abban bíztam, hogy velem ez nem fog megtörténni, s ez csak is másokkal eshet meg.
De sajnos nem... Velem is megtörtént az, ami másokkal is megesett már. :(
A mai nappal sajnos meg kellett hogy váljak..... Szóval meg kellett hogy váljak a kis kékségem.... a kis kékségem hűtősapkájától. Attól a hűtősapkától, amit kínkeservesen sikerült lopnom (igen jól olvasod) lopnom az egyik bontóból, ugyanis amikor az átépítés során megérkezett a megrendelt Fiat Panda hűtő, akkor derült csak ki hogy az új hűtőhöz nem jár hűtősapka. Anélkül meg persze elég körülményes járni, így el kellett indulni keresni egyet. Boltban nehezen ment volna, mert a hűtő már a helyén volt, így nem tudtam a hónom alá csapni, így maradt az a felállás, hogy elmentem mezgerélni a bontóba. Ahol közölték, hogy ilyenük biztosan nincs. Azonban találtam, de mivel szerintük biztosan nincs, így gondoltam ez csak az enyém lehet ha az övéké nem. :D (Ennyit a beszerzés körülményeiről) ;)
 Szóval sok mindenen keresztül mentünk együtt ezzel a kis hűtősapkával, túléltünk két autóbalesetet, ahol már az első után azt hittem meg kell váljak tőle. De nem! Őt keményebb fából faragták, s bár lebontotta egy Astra orrát kőkeményen, ő mégis a helyén maradt.
Ezzel a hűtősapkával mentünk életünk első szigorított KPM-es műszaki vizsgájára.
Ezzel a hűtősapkával tettük meg együtt az első métereket, kilómétereket, na meg persze KG-val.
Ez a hűtősapka ott volt az átépítést követően 2007-ben Gárdonyban az országos találkozón, nem sokkal később a Keleti találkozón, majd a Pécsi talin, Pesten több ízben, Pesten a közgyűlésen, 2007.Dec.31-én vele indultunk útnak Pécsre szilveszterezni, amikor az autópályán csak 40-el lehetett közlekedni, s nem előzött meg senki, olyan hóviszonyok voltak délután 4-5 óra körül. 2008-ban ott volt a Téli talin a Mátrában, majd Velencén, majd ismét a Keletin, és a Nagykanizsai talin. Szóval fájó szívvel búcsúzom tőle, még sem kerül süllyesztőbe. Sokkal inkább polcon lesz neki helye a serlegek mellett, hiszen neki is köszönhetem ezeket a serlegeket.
 Az lett neki a baja sajnos, hogy nyomás alatt már nem tartja meg kellően a vízoszlopot a hűtőben, s nem csak a levegőt ereszti el a túlnyomás elkerülése végett, hanem a vizet is. Ennek pedig a fele sem tréfa, így jobb ötlet hiányában mentem és rendeltem egy hűtősapkát a VDF-KER-ben, ahol szinte bármit be tudok szerezni, ha hirtelen kell, vagy ha máshol nem tudnak segíteni. 1/2 12-körül adtam le a rendelést, 1/2 4-kor már  kezemben volt a hűséges hűtősapkám utódja. Színe egyezik, formája másabb, alakja másabb, de remélem legalább olyan jó lesz hozzánk, mint az őse volt. Az ára 1590.- volt, és reméljük hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. ;)
 Ennyi történt a mai napon a kisautóval kapcsolatban. Remélem ezentúl nem kell majd naponta 5-6 dl hűtőfolyadékot pótolnom. ;)

 A vegere pedig jojjon az iras elejen feltuntetett update, ugyanisnem akartam csak emiatt egy uj bejegyzest irni. A sors fintora, hogy az utolag most hozzairt resz, valojaban hamarabb tortent, mint az eleje, de a lenyegen nem valtoztat.
 Egy regi adossagom kerult torlesztesre az altal, hogy P. Gyula Miskolci lakost, valamint baratjat Imret megautoztattam. Na meg persze a parkolo fiu K. Gabor Pesti lakos is meg-meg kinalta a vasat, azonban o sajat kezuleg nem pedig utaskent. (kicsit furcsa is volt latni, milyen az, amikor az elso felni pereme le akar erni az aszfalthoz, meg amikor a kanyar belso iven talalhato hatso kerek nem er le a foldre... eddig nem igazan fogtam fel mirol is beszelt O. Gyula szinten Pesti lakos, mikor egyszer osszefutottunk az egyik Multi parkolojaban, es sikerult igy bekanyarodnom... :D )

[flash=http://www.youtube.com/v/9Wawacda8c4&hl=en&fs=1]