Címke: futómű (24)

Tevékenységtérkép

Voltak azért események, csak idő nem...

 Régen született már bejegyzés, aminek persze valahol örül is az ember meg nem is.
Azt nem állítom, hogy ez idő alatt nem merültek fel problémák, így inkább az idő hiányára fogom a bejegyzés(ek) elmaradását.
 időrendben talán az első ami kimaradt, és lemaradt, hogy a futómű komplett felújítását követően egy sajnálatos malőrnek köszönhetően (ami mint tudjuk bárkivel megeshet aki gépjárművet vezet) lett egy klájne kicsi probléma az autó első kerekeinek összetartását és kerékdőlését valamint utánfutását illetőleg, sőt megváltoztak a bekötési pontok, valamint a karosszéria elemek vonalai is itt-ott...
Ez így utólag persze elég viccesnek is tűnhet, azonban akkor és ott nem volt túl szívderítő élmény és látvány. :\( Nem voltam jelen az eseménynél, így csak találgatások vannak, hogy vélhetőleg a nem megfelelő kanyarodási ív, a sebesség, a környezetben található tárgyak  távolságának nem pontos felmérése, egy pillanatnyi figyelmetlenség esetleg ami okozhatta a problémát, s egy kis időre pihenőre kényszerítette az autót. Az ok sokáig érdekelt, azonban megfejteni nem tudtuk, s lássuk be igazából előrébb sem lennénk vele, mert nem keresünk bűnbakot. A lényeg hogy sajnos megtörtént az eset, ugyanakkor szerintem mindenki maga mögött tudhat 1-2 olyan malőrt, amin utólag már nevet (még ha kínjában is), ugyanakkor "nevelési" és/vagy tapasztalatszerzési céllal könyvelte el magában egy életre. Tehát mint tudjuk, sajnos kellenek az ilyen esetek is ahhoz, hogy megismerjük határainkat, képességeinket, rutinunkat, stb. s letörje egy kicsit a szarvunkat az esemény annyira, hogy ne legyünk annyira magabiztosak vezetési tudásunkban.
Személy szerint azt vallom, hogy ha ezt az ember észben tartja, akkor jelentős mértékben redukálhatja a sajnálatos események lehetőségét.
Röviden az eset annyi volt, hogy főútra történő kikanyarodás közben járdaszigetre kapott/hajtott a gépjármű jobb első kereke. Ami így elsőre nem is tünik vészesnek, csak itt a járdasziget nagyon szerencsétlen elrendezésű volt és ráadásul nem az az alacsony fajta. Mindezt az egész eseményt tetézte az a dolog, hogy nem sokkal előtte a gumi oldalfalát kicsípte a járdasziget, így a legkisebb tompítás nélkül vágódott neki a felni a kőnek...   a többit így talán már eltudjátok képzelni. S talán jobban érthető, vagy átértékelhető az első téves gondolat hogy milyen keveset bír az autó futóműve, ugyanis nem hiszem hogy bármely más nem terepjáró kategóriás autó jobban viselte volna az eseményt.
Edit mikor hívott, hogy baj van, mert lepadkázta a kereket és kilukadt a gumi, még csak nem is idegeskedtem, annak örültem, hogy relatíve jól vannak, biztosan csak az eset  meg az ijedtség miatt reszket a hangja s biztosan eltúlozza  kicsit...   autóba ültem s rongyoltam kifelé a helyszínre. Mondtam neki is, meg magamnak is, hogy semmi gond, hiszen ezeknek a gumiknak ez volt az utolsó szezonjuk, ilyenek miatt ne fájjon a feje, az a lényeg hogy jól vannak.
Nos... nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom mikor a helyszínre értem kicsit lehidaltam, s nekem is kiült a rémület az arcomra. De továbbra is annak örültem, hogy Ők jól vannak, az autó meg majd egyszer megjavul, vagy nem...  ez akkor és ott annyira nem izgatott, bár tény hogy kicsit sajnáltam hiszen csak belecsavartam 200.000 km-t mióta hozzám került.
Érdekes hogy megváltozik az ember (még ha autóbuzi is) felfogása, besorolása ilyen téren is, amikor már családja van.
A sors iróniája, hogy épp erre a napra béreltünk Laci barátommal egy autómentőt, mert délután terveztünk Pestre menni egy roncsért, ugyanis náluk is történt egy kis malőr ezidőtájt s az alkatrészek beszerzése így tünt a leggazdaságosabbnak ha hozunk egy komplett autót. Természetesen mikor megemlítette a túrát, igent mondtam hogy szívesen segítek, akkor még nem tudtam hogy maximálisan ki lesz használva az autómentő...
Na de vissza az Ignishez...
Helyszínre érve hamar konstatáltam, hogy eezen bizony nem fog segíteni a pótkerék felhelyezése, sőt, inkább akadály lesz ez mint sem segítség, így nem is erőltettem. Átpakoltam minden cuccot a Puntoba, az Ignist lekényszerítettem saját lábán a főútról az út mellett található parkolóba, a családot hazavittem, kipakoltunk s indultam vissza Lacihoz meg az autómentőért, hogy mielőbb indulhassunk Pestre a roncsért. A dologról tudni kell, hogy kérésünkre Baz próbálta már előző nap trélerre tenni, de sehogy nem sikerült neki. Ezt akkor úgy nem értettem teljesen, de miután felértünk s csináltunk vagy 8 próba felhúzást hamar megértettem mi lehetett a problémája Baznak is. Az autó konkrétan a vezető oldalával szerintem kb 90-nel vágódhatott egy masszív fém kandellábernek, mert kiflibe hajlott az egész. Konkrétan nem volt egyenes futásra lehetősége miközben próbáltuk a platóra felrángatni, folyton kanyarodott le a platóról. Nagyon idegtépő volt. Este volt. Fáradtak voltunk és nyűgösek már, mikor elborult az agyunk s mivel a düh meg az adrenalin mindent megold így Lacival kb "felb@sztuk" a Puma-t  a tepsire, mert olyan nincs, hogy  roncs nélkül megyünk haza. Akkor még nem sejtettük, hogy a felrakás sokkal egyszerűbb, mint a lerakás, hiszen a csörlő húzta, mi meg pakolgattuk hol az elejét, hol a hátulját a roncsnak, hogy ne akarjon lefordulni a platóról. Mikor hazaértünk, kezdett leesni a tantusz, hogy ezt leszedni még viccesebb lesz... el is csesztünk vele jó pár percet, órát, végül megint a nyers erőszak volt a kifizetődő, mert kikötöttük a diófához a roncsot, s a mentővel meg kiálltunk alóla... mindezt kb hajnali 1-2 körül asszem... :D  
Miután ez megvolt, indultunk Szendrőbe az Ignisért, hogy behozzuk Miskolcra, ahol majd valami műhelyet keresünk ahol ráncba szedődik a szekér. Fel is húztuk a platóra, be is hoztuk, estére a cégnél altattuk a szerelvényt, majd reggel innen indultam egy Laci által addigra már leszervezett helyszínre, műhelybe, ahol megígérték hogy vetnek rá egy pillantást, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Mert hogy ez is felmerült... Az autó ott maradt, csápra került s elkezdték szétbombázni...  Mi meg visszavittük az autómentőt a kölcsönzőbe. Itt jegyezném meg, amolyan "Jó tudni" jelleggel, hogy 15.000.-/nap egy autómentő +üzemanyag természetesen, s ha magadnak hozod-viszed a magadét akkor se PÁV se "pöcsömöccse" nem kell hozzá.
Teltek múltak a napok, szegény feleségem nagyon el volt kenődve, hogy nem tudunk semmit az autóról, meg nagyon bántotta is a dolog, meg azt is sejtette hogy nem 2 Ft-os beruházás lesz ennek a helyreállítási költsége...  
Arról a legkisebb sejtése sem volt, hogy a helyreállítási munkálatok már javában folytak minden nap, nekem ugye késő estébe nyúltak a napjaim mire hazaértem... ;)
Megmozgattunk minden szálat amit csak tudtunk, mert voltak alkatrészek amik csereéretté váltak az eset kapcsán hirtelen, de voltak olyan alkatrészárak , hogy volt amikkel nem volt szabad kapkodni.
A lényeg, hogy kb 8 nappal az eset után már futóműellenőrzésre vittem az autót Papp Tibi barátomhoz, hogy megtudjam vajon nyugodt szívvel ülhetünk-e majd bele nap mint nap, s nem fogja-e enni a gumit, stb. Tibi átnézte, leellenőrizte alaposan ahogyan ezt tőle már megszokhattuk, s kijelentette hogy nincs az autóval semmi baj, minden a heléyre került.
Felkerültek rá a téli kerekek, s leprakoltam vele a garázsnál, amiben megint csak Laci segített mert ugye egy seggel két lovat nem lehet... hazamentem a családhoz, mert tudtam hogy másnap dolgunk lesz a garázs környékén. 
Így is történt, másnap épp arrafelé volt dolgunk, így Edit elég értetlenkedve figyelte, hogy milyen Suzuki áll vajon a garázs előtt mert a mienk ugye oda van...   Volt nagy meglepetés, meg sírás-rívás, ezuttál már örömünkben persze, hogy az autó újra menetkész. ;) :)
Ezer köszönet a segítségért Galamb Laci barátomnak, Sípos Lacinak és műhelyének, és természetesen a VDF-nek!

Első futómű

 Rossz szokásomhoz híven, ezt is halogattam már egy ideje sajnos, mert valahogy sosem volt hozzá kellő affinitásom. :\(  Még annak ellenére sem, hogy közel egy éve a csomagtartóban voltak a szükséges alkatrészek.
 Mivel a Suzuki most egy kicsit elment pihenőre, így rámtört a fene nagy vágy a futómű szilentek cseréjére. Ami persze nem igaz, de mivel lógott már gyakorlatilag, mint bíró seggében a lófasz, így jobbnak láttam már nem halogatni a dolgot, főleg úgy hogy most ez az  autó kerül a fő helyre.
Így reggel útrakeltem, és a garázsnál megjelentem. Kiékeltem hátul a kerekeket, majd megemeltem elől és bakra tettem mindkét oldalt miután a felnicsavarokat meglazítottam. Ezután jött a csavarlazítós áztatás jó bőségesen. A talpasok csavarjai, a lengőkar szilntjeinek rögzítő csavarjai, a stabilizátor rúd rögzítő, valamint végpontjainak bekötései.
Majd szépen lassan jöttek a lelazítások.
Első körben a stabilizátor rudat szabadítottam el, mert ez volt az ami akadályozta volna a lengőkarok lekötését. Így annak eltávolítását követően álltam neki a lengőkarok lekötésének. A csavarok meglepő módon, nagyon jól jöttek kifelé.
A móka csak ezután kezdődött...
 Voltak ugye olyan helyek a futóművön, ahol a szilnetek sajnos már megmozdultak, emiatt is lettek csereérettek.

Ezek egy részével nem is volt gond, sőt a többivel sem lett volna, ha lenne otthon szerelőaknám vagy csápos emelőm, pneumatikus sajtolóm, hidraulikus présem mondjuk 10 T-ig...  
De nincs egyik sem, így ezek hiányában kell megoldanom mindent továbbra is.
Így első körben egy csapágylehúzót fogtam hadrendbe, és jobb ötlet, valamint jobb fogás hiányában a szilentblokk külső házát letéptem ezzel a csonkról.

Majd a csonkon maradt szilent, belső hüvelyét megint csak jobb ötlet hiányában flexszel bevágtam két oldalon, majd szétfeszítettem és letörtem róla.

Ezt követően a csonkot becsiszoltam, a felületi rozsdát róla eltávolítottam és bőségesen megkentem zsírral, majd ráhelyeztem az új szilentblokkot. Persze ez utóbbit már kalapáccsal, mert hogy ugye nincs présgépem. Ja és persze normális méretű kalapácsot is be kell szereznem, mert abból is csak ilyen műszerész kalapácsom van, aminek súlya kb egy lepkefinggal ér fel... Mindegy, megoldottam. Ráment, mert nem volt más választása.
Ezt követően a vele párhuzamos szilentet kellett eltávolítanom a lengőkar hüvelyéből. Megint csak jobb ötlet hiányában kerestem egy M8-as hosszú csavart, két alátétet, két anyát, egy-két krova szemet és nekiálltam a kipréselésnek józan paraszti ésszel. Meglepően jól sikerült, és relatíve pikk-pakk kint volt a régi szilent a helyéről. Mert ugye a 32-es krovaszem felfeküdt a lengőkarra és belefért a szilent pereme. Míg a másik oldalról szépen ráhajtva az anyát kezdte kipréselni magából a szilent belső részét s ezátlal húzva magával a külsőt is.


Miután ez meg volt, gyakorlatilag csak az eljárást kellett megfordítanom, valamint a szerelékeket, és ugyanezzel az eljárással a helyére tudtam húzatni az új szilentet is, miután júl bezsíroztam a hüvelyt. Meglepő módon, több idő ment el a folyamat kitalálására, mint a szilentek ki és benyomására. De a lényeg hogy ez is meg van.
Ezt követően cseréltem a stabilizátor rúdon található összes gumiágyat, szilentet, fisz-faszt. Szintén remek buli volt, mert hogy mind szét volt szinte repedve, ellenben az újnak a belső átmérői igen csak távol álltak a stabilizátor rúd átmérőjétől, gondolom amiatt, hogy minél  jobban tartsanak. Egy élmény volt ezeket lecserélni szintén, de végül ezekkel is sikerült boldogulnom.

A felszerelés sem volt szerencsére nagy ördöngősség, előbb a lengőkarokat pakoltam a helyükre ugye, majd a stabilizátor rúdat. Amik persze sokkal peckesebben álltak, mint a leszereléskor, így azért egy kicsit mindennel birkózni kellett, hogy azért ne érezzem már olyan jó magamat majd. Sőt az egészet sikerült azzal megkoronáznom, hogy miután mindent visszafeszegettem a helyére hogy a csavarokat betudjam kapatni, a meghúzás során sikerült az egyik stabilizátor rúd rögzítő M8-as csavart eltépnem tőben. 
Ezt majd valamikor, minél hamarabb ki kell fúrni, és kicserélni, de erre már nem volt most sem idő sem energia, így is elment erre a megfelelő szerszámok nélküli szenvedésre az egész nap. S közben igencsak ősziesre fordult az idő is. :\(
 Azonban a próbakörön, meglepő módon érezhető volt a változás. Amiről egyelőre nem tudom megítélni, hogy pozitív-e vagy negatív-e. Minden esetre nagyon nem olyan, mint a szerelést megelőzően volt az biztos.

Futómű

 Ha már egyszer megcsináltam Lacival az Ignist, s mostanság amúgy is a Punto-t használom, gondoltam kicsit renoválok annak is a futóműjén.
Ugyanis elég alacsonykának tünik néha az autó, főleg a nyári kerekekkel, aminek sokszor a kipufogó látja kárát.
Szóval beszereztünk ebbe is hátra egy pár új hátsó rugót. Kayaba-kra esett most a választás, mert hamar ideértek és jó áron is voltak. A csere nem ment olyan gyorsan, mint ahogyan azt elképzeltem, de végül sikerült ezt is megoldanom. Igaz továbbra sem a legegyszerűbb dolog a manőver akna, vagy csápo emelő nélkül, de a lényeg hogy sikerült.
Első körben 57 mm-rel lett jobb a helyzet, ami nem mérvadó, hiszen biztosan összébb fog ülni ez a rugó is még, azonban elsőre elég hatásos volt a különbség látványa.
Az első próbaúton pedig maga az utazás is érezhetően más volt.
 Kicsit megkellene erőszakolni a kedvemet, s nekiállni kimazsolázni a vezetékeket az autóban annak érdekében, hogy a donorból kiszerelt elektromos csomag bekerülhessen az autóba végre. Igaz csak minimális extra, de talán kényelmesebb egy fokkal az elektromos ablak emelő, valamint a gyári közpotni zár szett is, mert ez az utólag telepített központi zár mindig utánállítást igényel téli-nyári időszakokban.
Minden reményem abban van, hogy az alap kábelcsoport megegyezik, s valahol csak rá kell csatlakozni a kiegészítő extrákkal. Mert ez nagyban megkönnyítené a dolgom. Meg a kedvem sem menne el olyan hamar...
 Tehát ha esetleg van valakinek erről valami infója, aki esetkeg csinált már ilyet s megosztaná velem a tapasztalatait, azt megköszönném.

Laprugo

Volt egy kis idom, ha kedvem nem is tul sok, de nem nagyon turt mar halasztast a dolog.
Nyari gumira torteno atallas kozben vettem eszre hogy vannak sajnos folytonossagi hianyok a laprugo egyik tagjaban, ami magyarazatot adhat a minimalis menetkozbeni setalasra, es kemenysegre rugozatlansagra. Raadasul nem is akartam ugy jarni mint valaki, hogy menetkozben torjon ki alola maximalisan a laprugo.
Nem szivesen allok neki a futomu ezen reszenek, de vannak pillanatok, amikor nem lehet halogatni. Na ez egy olyan pillanat volt, mert mar felve autoztam vele neha, foleg szerpentines reszeken. Csak ugye felo hogy ezek a csavarok megfordulnak a kaszniban szereles kozben. Szerencsere nem volt ilyenrol szo.
Kapott jo sok csavarlazitot minden csavar, bosegesen beaztattam, s konnyen meg is indult mindegyik.
Laprugot meg eddig nem szedtem darabokra, kicsit tartottam is tole, hogy mi lesz majd ha szetugrik, de csak meg kellett csinalni, hiszen nyakamon a talalkozo, s valamivel menni kell. Lebontottam hat a csavarokat, majd a tobbit mar az asztalnal folytattam, pontosabban kezdtem, de vegul a foldon kotott ki a laprugo. A kozepso osszefogo csavart pikk pakk sikerult elcsavarnom, es eltepnem, ami nem volt tul jo kezdes, de nem adtam fel, bar veszjosloan nyil meg a koteg kozepen. :)
szetbontottam a rogzito pantokat is, majd egyesevel levettem a lapokat es a koztuk levo muanyag lapokat, es megtisztogattam mindet, majd sorban kiraktam oket a foldre. A torott lap harom darabban jott ki, tehat ket tores volt rajta nem csak egy. 
Egy lapot kaptam anno meg Gyulatol ajandekba, mert nem talaltam a rugokotegemet, igy azt hasznaltam fel. Igaz pont nem az a lap volt az, hanem egyel lentebb levo lap, de remeljuk igy is jo lesz, ha nem, akkor hamar kiderul, es kibontom vissza az egeszet. Arrol nem is beszelve, hogy ideje lenne mar a duplalengokaros projekttel foglalkozni vegreha mar minden meg van hozza...
A lenyeg, hogy pucolas utan minden lapot bezsiroztam jo vastagon, amivel jol meg is szivattam magam, mert osszehuzas kozben muvelt erdekes dolgokat a rugokoteg, de vegul sikerult megoldani. Kozepre pedig kapott egy 10.9-es rogzito csavart, valamint a pantokat is sikerult ujra felhasznalnom. Nem volt egyszeru muvelet, de bevallom sokkal rosszabbra szamitottam.
Felszereles is konnyeden ment szerencsere, igy maradt ido a fuggocsapszegek zsirzasara is, ahol viszont tortent egy erdekes malor sajnos. Kicsit vehemensebben nyomattam bele a zsirt a vezeto oldaliba mint kellett volna, ugyanis a az aljabol kinyomta a zarofedelet, aminek visszaszerelesehez sajnos mar nem volt sem idom, sem kedvem, igy ki kell birnia mig visszater az auto Miskolcra Siofokrol.
Ami teendo van meg, hogy a futoradiatort kiiktassam a rendszerbol, valamint hogy a gyujtast felulvizsgaljam egy kicsit, uyanis 5000-es fordulat korul szemmel lathatoan ki ki hagy egy-egy gyujtasi fazist valami miatt. Egy ideje vacakol a csatlakozasi pontja sajnos, ami miatt le is allt neha igy lehet hogy ezt kell majd atvarialnom a gyujtaseloszto aljan kozvetlenul.
Nagy vonalakban ennyi, remelem mas nem jon kozbe. ;)

Műszaki előtt

 Kicsit ráncba kell szedni a kis jószágot, mielőtt műszakira visszük.
Ennek kapcsán cserére kerülnek a hátsó fékmunkahengerek, mert sajnos taknyosak. A kézifék kötelek, mert el vannak nyúlva. A fékpofák mert el vannak kopva. És némi lakatolás a küszöböknél, mert hogy az idő vas foga nyomott hagyott a kis autón.
 Találkoztam már érdekes megoldásokkal, de nem gondoltam hogy a Polski Fiat gyártását követően 20 évvel később faramucibb dolgokat tudnak kitalálni.   :)
-A kézifékkötelet pl a utastér felől kell egy egy zéger gyűrűvel biztosítani, amihez azért nem árt némi nőgyógyászati tapasztalat, és persze higgadtság. :)
-Nem tudni hogy van-e az adott típusban pollenszűrő, mivel az adott típust kb 6 féle kivitelben gyártották, és semmiféle megkülönböztetése nincs. Van amelyikben a helye meg van a kaszniban de a tartó nincs benne. Van amelyikben a tartó fele is benne van. Van amelyikben kompletten benne van. Van amelyikbe tettek is pollen szűrőt. De kb minden segítséget bevetve oda lyukadtunk ki, hogy szét kell kapni a szélvédő alsó takaróját, mert ha van akkor ott van. Ehhez természetesen ablaktörlő lapátok le, műanyagborítás le, összes csavar ki, és rájössz, hogy ebben nincs... :)
-Fékpofákat nem tudod anélkül kiszedni, hogy az agyat ne szednéd le a csonkról, legalábbis fél óráig nézegettem, de sehogyan sem sikerült fejben megoldani. :) Utána gyakorlatban sem, mert létezik még két cuki rugó is, amit tuti nem tudsz kiakasztani ha az agy fent van. :)
-Fékbowdent hiába beazonosítod, tutira nem a lesz a jobbos és a balos, amit a szervízkönyv annak titulál. :)

Minden esetre minden alkatrész meg van a VDF-KER-től továbbra is természetesen, és amint az idő engedi, ugrunk neki a cseréknek, lakatolásnak, mert két héten belül vizsga. Addig még kell egy kicsit kipufogózni is vele, mert kicsit kifúj.
De mivel Fiat, és kék, ezért nem haragszunk rá. ;)

És egy régi kellemes muzsika:

Futómű ellenőrzés

 Új jövevényként neki is meg kellett ismernie Papp Tibor barátomat, aki a teljes gépjármű parkot felügyeli futóműileg. Jobb félni alapon jobbnak láttam megnézetni Tibivel a kis autót, szerencsére kb 0 hibája volt, egy minimális kerékösszetartás állítást igényelt csupán a történet, semmi mást ezen kívül. Köszi Tibor.
 Így ezt követően nem sokkal megkaphatta a csinosabb papucsokat, mivel én úgy is csak kerülgetem őket már jó ideje, eladni meg nem fogom őket, erre meg úgy is kellett volna valami gumi, így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Így kerültek 165/55 R13-as Good Year gumik polírozott felnikkel a kis Puntora. Meglepően jobb lett a vezetési élmény, jobban fekszik a kanyarban (na nem az oldalára...) stabilabb, jobban autózható, csak kicsit alacsonyabb is ettől. Így lassan kipufogó sor szervíz lesz... :D

2011.08.18. Csütörtök

Majd jott egy kis SERVICE, mivel a kerekcsapagyak mar nagyon keszen voltak, igy idoszeru volt mar a csere. Szerencsere a Lengyel turne soran sikerult bevasarolni kerekcsapagyakbol 2 autora valo mennyiseget, igy a keken is megoldodik a csere, valamint a ...... szinun is elobb-utobb lesznek ujak, de errol majd kesobb.
Nagy gazzal ugrottam neki a cserenek, ahogyan azt kell, gumiharang a gombcsuklorol lelazit, rovidfeltengely rogzito anya meglazit (nagyon nem kellett, mert laza volt sajnos Kema ezen is), majd auto felbakol, s huztam is ki a bal oldalit, bontottam a fekpofa visszahuzo rugokat, majd a csapagy hazat, s miutan kint volt, utottem ki belole a regieket. Majd pucolas utan mentek bele az uj csapagyak es roppanto gyuru, boven zsirozva, majd szepen vissza a helyere. A bal oldali kenyelmes nyugdijas tempoban sok cigivel, sztorizgatassal meg volt kb 1.5 ora alatt mindennel egyutt. Ezen felbuzdulva ugrottam neki a jobbosnak is, igaz annak hangja nem volt, de legutobb is csak a balos volt cserelve, igy az immaron minimum  5 eves volt. Ez az oldal okozott meglepeteseket boven. Elsokent miutan kibontottam, a csapagy belso resze, cseszeje ra volt szorulva a rovid feltengelyre, igy probaltam mindennel leszedni ami csak a kornyezetemben volt, nem jartam sikerrel. Irany az esztergalyoshoz, aki kozolte, hogy max flex-szel tudja megvagni o is, es leutni rola. Ez annyira nem tetszett, igykutakodtam telefonaltam tovabb, vegul eljutottam Csoma Robiekhoz, akik rogton tudtak a megoldast, es segitettek tajtam egy gazpalackos melegitovel. Megmelegitettek a gyurut, majd egy vago-kalapacs komboval megkoccintottak, Frodo meg csak lesett ahogy repult a gyuru(qr(v)a)... Nem hittem ebben a kis palackban, meg a megoldasban, de jo lett szerencsere, igy a legkozelebbi beruhazasom valoszinuleg ez lesz.
Vissza a garazsba, es folytatodhat a moka. Uj csapagy szett bele, roppantoval egyutt, majd helyere be mindent. Es johet a huzas. Persze hogy baszott megroppanni... Huztam mint a barom, a kocsit mar kerekre tettem, kiekeltem, kezifeket behuztam, de csak el fordult alatta a kerek, miutan mar nem birtam tobbet huzni rajta, s meg mindig logott a kerek. :\( Kozben megjott Plosz kollega is, segitett is, de csak nem boldogultunk. Akkor lazitsuk le. Na ez sem volt egyszerubb, miutan barom modjara rahuztam. Kozben egy rovid krova szar elverzett, annak ellenere, hogy nem Made in China volt, hanem Beta. :\( Nem baj, kerunk kolcson, s masnap folyt kov.
Jott a masnap, uj kulccsal a kezemben, erotol duzzadoan ugrottam neki ujfent, szerencsere sikerrel jartam. Kiszed, szetbont, uj roppanto be, ossze, felhuz, megtep, nem jo. Jobban megtep, mindig nem jo. Megint szet... kb 5-szor szedtem szet, hivtam fel mindenkit hogy ilyenkor mi van, KG kozolte hogy is benyalta mar ezt, mert nem volt annyi menet a feltengelyen, mint amennyi kellett volna. Vegul kb egyre gondoltunk, hogy esztergaltatok egy gyurut meg a gombcsuklo kerek feloli oldalal ala, hogy ezzel talan nyerhetek. KG-nak anno bevalt, igaz igy a hosszu feltengelyt nehezebb a helyere tenni. Igy inkabb aludni akartam erre egyet, leginkabb azert, mert itt mar az idegbaj kerulgetett, hogy nyakunkon a KGST party, auto meg erosen nincs keszen. :\(
Bementem hat a VDF-be s poenbol mondtam Miklosnak, hogy menjen a raktarba, s a polcrol vegyen le egy regi roppanto gyurut, fem szinut, nem pedig ujat kadmiumozottat. Erre Miklos bement, majd elojott, hogy erre gondoltam-e. :) Orultem mint majom a farkanak, huztam vissza  garazsba, bontottam le a kereket, persze hogy megint meg volt tepve, is elverzett a masodik kulcs is... itt mar nagyon nem voltam normalis allapotban, es vidam sem. De csak megoldottam a cseret, s lass csodat, az osszeszereles utan mondhatni elsore majdnem jo lett, csak egyszer kellett utana huzni, hogy abszolut ne logjon.
Nem volt egyszeru ez a mondhatni nem tul bonyolult munka, de azota  nyugati feelingje van a kocsinak, nincs az a sejtelmes morajlo hang, mely neha elnyomta a motor zajat is mar. :)

2011.05.06. Péntek

Tatai turné előtt még SOS-ben:
Olajcsere: 26500 km-nél (motor szerint) Olaj továbbra is Castrol Magnatec 10W-40. Olajcsere során némi malőr következtében kb 0,5 l elment vadászni, hiszen addig beszélgettünk Plósz kollégával, hogy: Olajleeresztő csavar, kiteker, olaj leenged, olajszűrő leszed, olajbeöntő sapka levesz, 1-1 cigi elszív, új olajszűrő olajjal felönt, szépen felteker a motorblokkra, és megy bele az új olaj...     Igen, nekem is leesett kb 0,5 l után, hogy a leeresztő csavart nem tekertem vissza... :O Így sem jártam még.
Yokohama-k új mintázattal felvértezve, egyenlőre tetszenek, nem ráznak, nem zajosak, vagy ha igen akkor a motorzaj úgy is elnyomja, minden esetre szükséges volt, hiszen a 165/55-ösök terhelésnél sajnos továbbra is belemarnak a sárvédőbe. :\(

A hétvégén orvosolták a villamossági problémákat is Ata, és Doki, hiszen a kormánykapcsolóm kilehelte a lelkét, így eltűnt a tompított fény, valamint helyzetjelző is hol volt, hol nem. Ezek megoldódtak, ellenben az összerakást követően észleltük csak, hogy most meg fordulatszámjelzés nincsen sajnos. :\( Egyenlőre ez így marad, mivel már nem fért bele az időbe.
Jó utat mindenkinek, remélem Tatán találkozunk épségben, és gond nélkül.

2010.12.05. Vasárnap

És ha már Andinál járt a Mikulás, gondoltam megnézem hozott-e nekem is valamit. ;)
Szerencséje volt, mert hozott nekem is, így nem bántottam.... ;) :)
Régi vágyam teljesült nekem is ezzel a kis csomagocskával, remélem valóra is váltja majd az álmom, ahogyan elképzeltem. :)
Hamarosan kiderül.
Hogy művelődjetek is olvasás közben szóljon zene:

2010.07.17. Szombat

Mai nappal megtörtént az első futómű, konkrétan a függőcsapszegek zsírozása is, a vízcsövek ellenőrzése, belső tér előkészítése a nagy utazásra. :) Igen igen, készülünk mi is a Velencei találkozóra gőzerővel. Így egy kicsit meg is járattam a kicsit, melynek során sajnos azt tapasztaltam, hogy erőltetett hegymenetben 35 °C-ban, igen csak kezd meleg lenni a motornak, egészen pontosan nem sokkal a határ, a hűtőventillátor indítása alatt jár folyamatosan. Ennek annyira nem örülök, de amíg nincs vele gond, addig nem bántom feleslegesen inkább.
Valamint az is biztos, hogy hamarosan be kell ruházni egy garnitúra gumira, ugyanis ennek már nem sok tapadása van, ami néha tök jó, mikor az embernek vigéckedni támad kedve, ellenben akkor már nem olyan vicces, mikor ezt rá kell számolni a féktávokra. Viszont vízen autózni ezekkel egyenesen isteni, nincs az a kocsimosás ami után kilehetne jönni vele a mosóból hosszában... egyszerűen csak keresztben. :D :D :D :D :D :D :D :D

2010.04.07. Szerda

Na és akkor...
Ott tartunk, hogy felkerült a nyári futómű állás a kocsira, ami annyit tesz, hogy az alacsonyabb alumínium bakok kerültek fel a gyáriak helyett, ezáltal még sikerült veszíteni a hasmagasságból és még közelebb kerültünk a go-kart feelinghez. ;) Ezzel a részével nem is volt gond a csere során, mert hogy csápos emelőn cseréltük a rossz idő, meg a rossz egészségi állapotom miatt.
Meg ha már ott voltunk, és volt lehetőség, akkor csere érett lett a kormánymű is, mivel már akkora holtjátéka volt az autónak, hogy egyenesen tartott kormánykerék mellett, bármikor elindult az autó a szomszédos sáv felé sajnos, illetve egy Miskolc-Budapest szakaszon úgy kellett vezetnem mint anno a Dallasban, vagy a San Fransisco utcáin című filmben, folyton járt a két kezem, hogy egyenesen haladjon a kisautó. :) Szóval felkerült egy jó állapotú bontott kormánymű, aminek következtében lett egy nagyon durva széttartás a kocsin, amit szemre ész nélkül orvosoltunk még a tegnapi nap folyamán, mert tudtam, hogy ma úgy is viszem futóműveshez ellenőrzésre, állításra, így csak annyira kellett összehozni, hogy csikorogjanak a gumik az aszfalton. :)
Közben lentebb került a rendszámtábla is elől, ami még nem végleges, csak próba verzió, hogy mennyivel kap több levegőt így a hűtő. Ezt követően indultam vissza a garázshoz, immáron normális kormánymű holtjátékkal, és pattogós effekttel, csak útba ejtettem az autósboltot, ahol majdnem sikeresen le is téptem a rendszámot a beállást követően, mert hogy úgy szoktam, hogy "körforgóból kifelé vissza 3 motorfék belsősávban kicsi risza vissza kettő nyikkanyósra majd jobbra fel a parkolóba" csak ilyenkor nem szokott ennyire lent lenni semmi. :D Na mikor ott tartottam, hogy jobbra fel, akkor tudatosult, hogy vissza kell majd mennem a rendszámtábla maradványaiért, és majdnem belefékeztem, mikor rájöttem hogy ettől csak rosszabb lesz, ha jobbal leül az orra, így engedtem, had menjen legalább szépen. Szerencsére elfért a rendszám is. :) Boltban meg csak vigyorogtak. :) Megvettem amit rendeltem, majd irány a garázs, s mivel hamar megjártam, időm meg mint a tenger, így nekiálltunk Janival megint, hogy felkerüljenek a ködlámpák a kisautóra. Természetesen megint nem ment egyszerűen a dolog, de jelentem most legalább győztünk végre... ;)
Szóval fent vannak a ködlámpák végül, ott ahol én szerettem volna hogy legyenek, s be kellett látnom, hogy ültetéssel, ezekkel a gumikkal erre a helyre esélytelen lett volna feltenni úgy a 180-as lámpákat, hogy azok fent is maradjanak minimum egy hétig anélkül, hogy beakadnának valamibe is. Minden esetre köszönöm  Gáspáry Lacinak a felajánlást az utánpótlásra. ;)
Így ma ködlámpákkal, ültetve, nagy kerekekkel, új kormányművel vághattam neki az útnak a futóműves cimbora felé. Jó volt megint belvárosi szakaszt nyomni a kis autóval, tekintélyt parancsoló 3-ik fokozatban végig, ahol a fordulat miatt van erő is, hang is. :D Nem is lépett le egy paraszt sem a járdáról az úttestre. ;)
Futóműves lőtt az összetartáson (mert az fontos, hogy legyen mindig összetartás. ;) ), meg persze a kerékdőlési valamint az utánfutási szögön, így a kisautó most megint naggggggyon hibátlan, és jól vezethető, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor lehatároztam azt is, hogy jó eséllyel a következő télen nem lesz téli üzemmódba állítás, így marad minden ahogyan van, mivel télen csak keveset járunk vele, így arról a kevésről meg inkább le is mondok. Persze ez még messze van, addig még százszor megbolondulhatok. :) :D :)

2010.04.04. Vasárnap

Ha megvolt a nyári időszámításra történő átállás, akkor időszerű az autót is nyári üzemmódra átállítani szépen, lassan, így ezt a mai nappal el is kezdtem.
Előkerültek szépen a nyári gumik, így azzal kezdtem, hogy elkezdtem őket megtakarítani a portól, amik annak ellenére kerültek rá, hogy el voltak csomagolva. Meg igazából az elmúlt 2-3 évben nem nagyon voltak szépítgetve, így portalanítás után, kicsit neki ugrottam polírozni őket, így első körben kapták a polírt, második körben a tükrösítést, mivel voltak rajtuk páralecsapódásból eredő foltok is. Szerencsére sikerült kiszedni mindet, bár az idő nem volt túlzottan kedvező, mivel nem volt kellően meleg így nehezebb volt a pasztákkal is dolgozni, de megoldottuk. ;)
Ezt követően frankón lezsíroztuk Janival a függőket, először én zsíroztam ő tekerte a kormányt, majd ő tekerte a kormányt és én zsíroztam... :D :D :D :D :D :D Frankón kijött mindenhol, ahol kellett, ellenben a zsírzó gombokat cserélnem kell majd, mert míg felül zsírozom, addig alul könnyezik...
Miután lekerültek a lemezfelnik, kipucoltam, portalanítottam a fékeket is, a pofákat is, a dobokat is. Majd felkerültek az alufelnik a 175/50-es gumikkal, és megállapítottam, hogy az autó ezekkel lesz igazából teljes. :) Azonban lassan be kell szereznem az utánpótlást, mivel eléggé kopottak már sajnos ezek a gumik. :\(
Majd a jött a lassan már megszokottá vált tökölés sorozat, hogy milyen ködlámpák kerüljenek fel az autóra, és milyen méretben, mert a 150-esek kicsinek hatnak, a 180-asok meg nagynak. Ezzel is eltelt vagy 1,5 óra, hogy csak nézegettük.... :) Végül a kicsik mellett kellett döntenem, mert hogy a nagyok annyira alul lennének, hogy egy kisebb bukkanó jó eséllyel letépné őket sajnos. :\( Így bár tekintélyt parancsolóak a 180-asok, kissé költséges lenne cserélgetni őket ha sérülnek. :\( Viszont a kicsik felszerelésére már nem volt idő, mint ahogyan az első futómű visszaültetésére sem, így azok megmaradnak a holnapi napra, igen Húsvétra, locsolkodás helyett. :)
Kellemes Ünnepeket mindenkinek. ;)

2010.03.18. Csütörtök

Tekintettel a tegnapi jó időre, meg arra, hogy a 2010-es Téli találkozó óta nem nagyon voltam kint a kis géppel, tegnap előhoztam egy kicsit a garázsból, hogy ne lustuljon el, hogy kicsit meg legyen járatva. Meg persze hiányzott is már eléggé az öröm autózás feelingje. :) Ég és föld a két autó életérzése. :D
Kihozatal előtt volt egy pici szerviz, inkább csak amolyan esztétikai szempontból, melynek során levettem az első lökhárítót, és kicseréltem a tartóit a Bodáéktól rendelt krómozottra. Ezekkel sokkal pofásabban néz ki. Majd következett vagy 1,5 órányi szarakodás, hogy hogyan is rögzítsem a ködlámpákat előre, de sajnos nem jutottam előbbre, az idő meg vészesen telt, és felhősödött, így inkább maradtam az autózásnál, a ködlámpákra meg majd még visszatérek később. A legnagyobb baj az, hogy nincs szívem megfúrni a króm lökhárítót, de még a tartóit sem ha nem muszáj. Innentől kezdve érdekes a dolog, mert hogy nincs mihez rögzíteni ebben az esetben. Az már csak hab a tortán, hogy amíg a 180-as lámpák nagynak tűnnek, a 150-esek kicsinek, a kettő között meg nem igazán van méret. :O Szóval vannak még kérdések továbbra is, hogy milyen, és mekkora, és hogyan legyen fent.
 De legalább kicsit tudtam autózni vagy 2 órácskát, ami nagyon rám fért már a szürke hétköznapokban.
Amiket sikerült észrevenni az út során:
  • még mindig megnézik, megmosolyogják a kisautót
  • mindig van egy két hülye akár városban akár azon kívül aki nagyon megakarja mutatni, hogy ő nagyon Surmóker
  • 2-ban közelítve motorfékkel 4000-es fordulaton a kereszteződéshez esze ágában sincs lelépni a gyalogosnak az úttestre, ha mégis, akkor a gyújtás levétel-visszaadás orvosolja a felmerült problémát, és elsétál a zebráig
  • valami kis kottyanás jelentkezik a kormánymű valamely pontján, és ezt követően minimális "séta"
  • váltógumiharangokat cserélni kell, mert csöppennek sajnos
  • valamint ha hátra is felkerülnek lökhárító tartók, lehet hogy le kell rövidíteni a kipuff csövet, mert félő, hogy túlnyúlik rajta
Van tehát egy-két teendő, amit a pihenő napokon megpróbálok majd orvosolni, megoldani, hogy később ne legyenek vele problémáim.
Meg persze ez idő alatt volt egy kis bandázás is, mivel jelen volt Janyboy, Plósz kolléga, na meg persze az Imi. :) :D :) Ez utóbbi kettő tekert egyet-egyet, ezt mindenki értse úgy ahogy. :D :D :D :D :D :D :D :D

2010.01.13. Szerda

Eljött az idő, hogy féket javítsunk egy kicsit Ignácon.
Tekintettel arra, hogy lassan 6 éves lesz, így időszerű volt a fékrendszer újbóli vizsgálata. Főként amiatt, mert kezdett hangot adni fékezéskor. Utólag nem is meglepő, hiszen mikor legelőször leszedtük, már akkor látható volt, hogy van egy nem túl szép pereme a fékdoboknak, ami sokkal inkább korrodáció, mint sem kopásból eredő. Lényeg, hogy birkózni kellett vele, mire letekertük, lecsavartuk a fékdobokat, ugyanis a peremek akadtak a pofák szélein.
 Ennek az előzőleg már észlelt hibának mostanra amiatt lett hangja, mert a pofák elkezdték a peremet koptatni az asszimetrikus kopásuk miatt. Igazából a pofák kopása még abszolút nem volt vészes, hiszen az újonnan vásárolthoz képest talán 0.5 mm-rel voltak elmaradva, ami abszolút nem számottevő, azonban nem egyenletes kopás volt ez, hanem jóformán félköríves. :O
 Így tegnap gyorsan utánajártunk, hogy tudunk-e fékpofát rendelni, és hol, és mennyiért, valamint hogy a fékdobokat lehet-e szabályozni. Ma reggelre megérkezett a csomag a VDF-KER-be, ahol a fékpofákért, valamint egy olajszűrőért családi kedvezménnyel persze 6500.- Ft körüli összeget fizettem, ugyanis a legutóbbi olajcserénél felrakott olajszűrő elkezdett haloványan gyöngyözni. :\( Így inkább csere, mint olajpótlás, bár minimális volt a veszteség.
A dobokat is felszabályozták szerencsére a leszereléstől számított 1,5 órán belül már megint a kezünkben volt, s 1500.- Ft-ot kértek a munkáért, ami szerintem abszolút nem vészes. Főleg egy ABS jeladós dobnál, ami egyben van az aggyal, és a bolti ára 15.000.-től indul, de tudtak volna hozni 22.000-ért is. :) Szerencsére nem volt rá szükség, így ezt meghagyom későbbre talán. :)
 Összességében kb 12.000.- Ft-ban fájt a mai kis móka, de úgy voltam vele, hogy napi használatos autón, legyen rendben a fék, ráadásul 4-ik hónapban megy műszakizni is, legalább addigra bekopik remélhetőleg.
 Érdekes egy rendszere van a hátsó féknek, bár leginkább a Polskiéhoz tudok viszonyítani, mégsem látom a 20 év kapcsán jelentős fejlődést, leginkább az előre haladást nem. :) ;) Vicces a pofák rögzítése, valamint az önállító rendszere is. Engem legalább is megmosolyogtatott.

2009.10.27. Kedd

Vásárlás pillanatától kezdve sajnos volt egy bántó hang, amely kormány forgatás közben jelentkezett pattogó hang formájában. Sokáig húztam halasztottam a dolgot, végül most elhatároztam, hogy ránézünk a hang okozójára, főleg hogy Suzukis, Ignises fórumon sikerült kipuhatolni, hogy mire is számíthatunk.
Ugyanis többen jelezték ezt a hibát, volt akinek már vásárlás után 8-10 hónappal jelentkezett ez a hang, azonban mai napig nem jelentették ki a sorozat hibát a gyártó(k). Gyenge kialakítása van sajnos a toronycsapágynak, ráadásul nem kellő képen zárt a toronycsapágy szimeringje, így víz kerül alá, majd a fém alátétekre rátapad a csapágy, s már nem látja el feladatát. Innentől kezdve, mivel valaminek engednie kell, a torony-szilent az ami inkább elfordulásra lesz képes sajnos, s a gumituskó fémen történő elfordulása az ami a terhelés miatt meg-meg ugrik a felületen, s adja a pattogó hangot.
Szóval nagyjából volt sejtésünk, hogy mire is számíthatunk, ha szétborítjuk, csak azt nem lehetett tudni előre, hogy megoldja-e a problémát majd a toronycsapágy pucolása, zsírzása, vagy esetleg cserés lesz az egész. Minden esetre Kedden dél körül nekiláttunk a szerviznek, kikaptuk a két első felfüggesztést, s elkezdtük atomjaira szedni. Szemmel látható volt sajnos, hogy az oxidáció miatt ebben is letapadt a csapágy a fém perselyekre, így kicsit megtisztítottuk, nagyon lezsíroztuk, s kezdtük összerakni.
És kezdődött a szopi-nyali...
Ugyanis elég érdekes az első lengéscsillapító kialakítása. Valami félig gázos, félig olajos, és miután leszedtük a tetejét, automatikusan összehúzta magát a lengéscsillapító. Ami csak azért volt vicces, mert a rugóösszehúzókat már nem tudtuk jobban összehúzni, a gátlónak meg még kellett volna minimum 12-15 cm-t nyúlnia, hogy a csavaranyát rákapathassuk. Vicces szitu volt, mivel esélytelennek tünt az összeszerelése, így megindultak a telefonálások az ismerősök felé. Szerelő hívta szerelő cimboráit, én meg a Suzukis ismerőseimet, természetesen Gyula jót mosolygott, s rémlett neki is, hogy szopizott a Swifttel anno. :) Többen állították, hogy jó esélyem van arra, hogy szar a gátló, mert az olajos kihúzható, a gázos, meg kitolja saját magát. Ez azonban az alsó 15 cm-en kihúzható-betolható volt erős ellenállással, a felette lévő 15 cm-en azonban csak erőlködve lehetett boldogulni, s bivaly erősen rántotta vissza magát a kiindulási helyzetbe. Tanácstalanok voltunk elég sokáig, végül kimatekoltuk a megoldást, hogyan lehetne kint tartani a gátlónak a szárát, amíg összeszereljük. Suzukiéknak meg vagy van egy speciális DRETVDFDSF / 265841*6581/dd- hez hasonló speciális szerelő szerkezetük a cseréhez, vagy kompletten cserélik a rugóstaggal. Minden esetre ugye a szár simára van köszörülve polírozva, meg kb krómozva, így nem egyszerű megfogni, mert lecsúszik róla minden. Végül kiagyaltuk, hogy a Blitz fogó képes megszorítani a tengelyt kihúzott állapotban, ha csiszolóvásznat tekerünk a tengelyre, természetesen a vásznas részével a tengely felé. Azonban a fogó túl hosszú, s sem a rugót, sem a provédőket nem lehet rátenni a fogótól. Így tovább agyaltunk, s végül az AWAB bilincs-csiszoló vászon lett a tökéletes megoldás, amit szabadalmaztatni fogunk. :) Mert ugye mindent rá lehet tenni a gátlóra, s összehúzás után a bilincs teljesen szétszedhető, eltávolítható. :) Azért nevettünk is, mert egy 30-45 perces melóból sikerült 3 órásat csinálni, de a lényeg, hogy meg lett oldva. :) Persze szerelőcimbora kicsit köpködött, s ígéretet tett, hogy nem fog ilyen javításokat elvállalni, vagy ha igen, akkor legyen ott a tulaj, mert a tengely rögzítése minimum két emberes feladat. :)
Összeszerelést követően örömmel tapasztaltuk, hogy megszűnt a ropogó, pattogó hang, tehát nem fáradtunk hiába.

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :\( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :\( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :\(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.10.14. Szerda

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny. :)
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál. :)
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is. :)
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

2009.10.12. Hétfő

A rossz időre, valamint a teendőkre való tekintettel ma sem ültem itthon egész nap, mert az túl egyszerű lenne.
Közeleg a következő, az Őszi Találkozó, amely ezúttal Kaposváron, Szennán lesz, így ideje egy picit ráncba szedni a kisautót, mivel mostanság inkább csak autózgatás miatt vettük elő.
Az szembe tünt, hogy a nyári gumik, már nem a legmegfelelőbbek sajnos, mivel szárazon is durván ellehet rakni keresztbe az aszfalton. Ez jó eséllyel annak tudható be, hogy a Yokohama A539 175/50 R13-as gumik most koptak el annyira, hogy a jól tapadó réteg megszűnt létezni már rajtuk. Futófelület még van rajtuk, sőt megkockáztatom, hogy vizsgára is jók még, csak egyszerűen veszélyesek, mivel nem úgy tapadnak már, ahogyan azt megszoktam, elvárnám.
Végül is csodát nem várhatok, mivel közel 3 éve lett vásárolva, s több mint 2,5 évet futottak, ami km-ben kb valahol 50.000 km körül lehet. Bejártuk vele az ország 2007-2008-2009-es polskis találkozóit, + 2007-ben állandó napi használatban volt, 2008-első félévében is állandó napi használatban volt, mivel nyáron vettük a hétköznapi autót, s éves szinten ezt megelőzően is 30.000 km körül autóztunk vele, tehát lehet hogy az 50.000 megtett km inkább 60.000 km körül van.
Minden esetre elégedett vagyok a gumikkal, nagyon jól teljesítettek, nagyon jól tapadtak, és látványban sem utolsóak, így jó eséllyel tavasszal is ezeket fogom majd vásárolni. Addig azonban amíg nem kellenek a téli gumik a hőfok miatt, feltettük a másik 13-as garnitúrát, amit anno magam políroztam, s gumikat jó áron szereztünk rá, amik szinte újak, de minimum 97%-osak, hiszen még a futófelületükön is rajta vannak a gumitüskék. A gumik Good Year Eagle Touring 165/55 R13-asok, s a próbakörön nagyon jól teljesítettek még annak ellenére is, hogy szakadt az eső, nem volt panasz a tapadásra. Sőt már már azt hiányoltam, hogy mikor kell ellenkormányozni a kanyarokban, hegynek felfelé Lillafüredre mint a Yokohama-kal, de nem volt rá szükség. Nagyon jól tapadnak, s meglepően sok felületi hibát, úthibát, egyenetlenséget elnyelnek egy 175/50-es gumihoz képest.
Azonban ehhez a gumimérethez, valamint a később felkerülő téli kerekek miatt szükséges volt visszaemelni az autót egy picit, mivel elől sajnos máshogyan nem fér el a gumi, így pikk-pakk ki lett kapva alóla a laprugó, s bekerültek a gyári, (kb 12 mm-el magasabb laprugótartó bakok). Hát.... elég érdekes lett tőle az autó, mivel fent hordja az orrát egy picit, de majd megszokjuk. ;)
Meg persze arra való tekintettel, hogy idővel jön a tél, a hűtővizet is felfokoltuk -30-35°C-ig, aminek elégnek kell lennie, ha csak nem együnk idén Szibériába.... :) De nem tervezek ilyet. Akkor már inkább valami Svéd, vagy Finn havas tájra. ;)

2009.08.08. Szombat

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt... :D
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt. :)

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :\( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből. ;)
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül. ;)
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. ;) Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége.... :D ;)   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. ;) Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is. ;)
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. :D 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült... ;)
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig. ;)   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... ;) Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. ;) Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond. ;)
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van. ;)    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. ;) (vagy jóra??? :D ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. :D :D :D :D :D Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána... :)
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. ;) Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... :D De kárpótol az érzés, így a többit lefosom. :D

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. ;) Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :\(   Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :\(   Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... :D Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb. ;)
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod. ;)

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

2009.06.24. Szerda

Első sorban köszönet Baznak, és örök hála!!!

Ha már egyszer az a neve, hogy GARAGEBLOG, akkor Blogolok a Garage-ról. ;)
Bár sokkal több, újabb dolgot magam sem fogok tudni írni, mint amit már a bátyám leírt, esetleg lesz egy-két kép, ami más szögből készült.
GARAGE 1.0
Az egész úgy indult, ahogyan ez is említve lett már egy másik bejegyzésben, hogy valóban megelégeltem az egyre gyakoribb, s már-már megmagyarázhatatlan jégesőket, amikhez lassan már kánikulai meleg sem kell, mint eddig... :\(
Első körben először a ponyva garázs készítése merült fel, majd ponyvagarázs vásárlása, mivel macerásnak éreztem a fából való készítést, valamint tartósabbnak is gondoltam. Azután persze beugrott, hogy van nekem egy Baz barátom, s többszöri beszélgetést követően, valamint egy potya Miskolc-Újfehértó-Budapest-Miskolc utat, s némi számolgatást követően hagytam meggyőzni magam arról, hogy ez a garázs bizony fából lesz. Valamint arról is, hogy nem elég egy, hanem összesen 3 lesz, de erről majd később. :)
Szóval Bazzal egyeztettünk, ő számolgatott, rajzolgatott, majd összehangoltuk a hétvégénket, s nekiálltunk garázst építeni a bratyóéknál. Baz hozta az OSB lapokat Pest felől, az oszlopnak valót pedig itt helyben készíttettük. Pénteken volt az áruszállítás, valamint Baz Mazdáján egy villám-futómű állítás Farkas Zsolti barátunknál. Első körben 1,5 óra, második körben kb 3 óra, de cserébe sok mindent megtudtam, megértettem a futóművet illetően általánosan, s nagyon jót beszélgettünk aminek nagyon örültem, mert kedvelem a hasonló beállítottságú, felfogású embereket. S abban maradtunk, hogy ha sikerül kivitelezni a dupla-lengőkaros felfüggesztést, akkor segít nekünk úgy belőni a futóművet, hogy meglegyen a gokart feeling, s ott forduljon az autó, ahol mi szeretnénk. ;) Első körben ez jól hangzik. ;)
Tehát a hétvége garázsépítéssel telt, mókázással, meg rövidke alvásokkal. :)
Baznak ezer köszönet, és örök hála, hogy megvalósította mindazt, amit megálmodtam, hogy ezáltal védhessem az autót ha szükséges, mert inkább erre költök, mint a helyreállításra. ;)
A szerkezet meglepően masszív lett, most már elmondhatom bátran, hogy eleinte tartottam ugyan tőle, de később Baz már arra is rávett, hogy menjek fel a 126 kg-ommal a tetejére. s kijelenthetem, hogy kibírta a garázs. Majd idővel megy rá egy tolóajtó, valamint a kapu is átalakul tolókapuvá, de mindent a maga idejében.

2009.04.15. Szerda

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat. ;)
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....



:D :D :D :D :D :D



 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel. :)
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. :) Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa. :)
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ;) ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére. :)
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. :D Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. :) Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :\(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. :D Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor... :D
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény. :)
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel. :D :D :D :D :D
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza! :D
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk! ;)

2009.04.03. Péntek

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet. :D :D :D :D :D
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. :) Szerintem az lett. :)
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :\( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. ;) Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. ;) Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :\( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal. :D

2009.02.23. Hétfő

Nos!
 Túl vagyunk a 2009-es év első kispolskis autós találkozóján is. Ez alkalommal Aggteleken töltöttünk el egy (remélhetőleg mások számára is) nagyon jó kis hétvégét. Szerencsére ez alkalommal is voltak új arcok, új tagok akikkel megismerkedhettünk, beszélhettünk, jól jön ez a kis vérfrissítés a kis csapatnak mindig. :)
 Ha olvassák, ha nem, szeretném megköszönni a szállás, és étkezési lehetőséget Veres Andrásnak, Makkainé Bodnár Edinának, az élményt Aggteleknek, Szlovákiának, a Cseppkőbarlangnak, s végül de nem utolsó sorban azoknak akik eljöttek erre a hétvégére! Természetesen mint mindig, ez a találkozó sem telt zökkenő mentesen, de remélhetőleg több a pozitív élmény mindenkinél, mint a negatív, s akkor már elégedetten tekinthetünk vissza erre a hétvégére is.
 A résztvevőknek lehetőségük nyílt megtekinteni az Aggteleki cseppkőbarlang rendszer egyes részeit, a Szlovákiai Betléri kastélyt, a Krasznahorkai várat. Menza jelleggel együtt étkezhettünk, mégha voltak is némi fennakadások annak következtében, hogy nem mindenki azt fogyasztotta, amit rendelt, nekem leginkább gyermekkorom iskolai-menzás időszakát idézték fel ezek az alkalmak. Amit ettünk, szerintem bőven több volt mint finom, és jó, amit pedig ittunk, hát az meg nem kifejezés.. :D :D :D :D :D :D :D
Ami egyre nyílvánvalóbb számomra, hogy ennek a kis csapatnak egyre inkább jól jönnek ezek az együtt töltött esték a beszélgetések okán, gyanánt, így ezeket a későbbiekben sem kellene mellőznünk egyik alkalommal sem.
 Hogy az autóról is írjak ebben az autós blogban, jelentem nagyon jól teljesített a kisautó, minden probléma nélkül.
Tény hogy a benzint továbbra sem termeli, de nem is érdekel, mert az élmény kárpótol, főleg olyankor, amikor pl hazafelé úton egy Suzuki Splash nem tud lenyomni, s végig fogva tartom. :D :D :D :D :D
Vagy amikor az odafelé vezető úton Kurittyánnál az igazoltató rendőrök dícsérgetik a kisautót. :) :) :) :) :)
 Ezt a hétvégét ismét kicsit hosszabbra nyújtottuk, mert KG-ék hamarabb lejöttek hozzánk egy nappal, így időt szakíthattunk a cuccainak megfelelő helyre szállítására. Ezáltal a felnijei elkerültek a gumis cimborához, ahol helyre pofozzák majd őket, majd mennek a következő állomásukra. Valamint az üvegei is elkerülnek (igaz majd csak a mai napon sajnos) a fóliás cimborához, hogy neki is legyenek hivatalos, engedélyezett fóliás ablakai. ;) Ja meg néztünk tegnap velük VFTS-t de sajnos csak kasznit, mert Zsolti barátomékat igen csak elkapta a buzgósak, s a minimális javításból az lett, hogy atomjaira kapták a vasat. :)
 Nagy vonalakban ennyi.

2009.02.17. Kedd

 Tekintettel arra, hogy a hétvégén volt egy kis örömautózás a kis kékséggel, némileg érezhető volt, hogy a futómű nem az igazi alatta, mióta kicseréltük a hátsó lengőkarokat a (még) tavalyi malőr óta, amikor is az egyiken kifigyelt a gátló.
Így ezen felbuzdulva elvittem egy futómű ellenőrzésre, beállításra kompletten elől-hátul, dőlésszöggel, összetartással, után futással, mindennel.
Jelentem nem bántam meg első körben mert a hátsókkal is volt egy kis eltérés, konkrétan a határértéken felüli összetartást mutattak, az elsőknek pedig a laprugó csere miatt erős pozitív dőlésük volt, és összetartásuk. A beállítást követően ég és föld volt vezetni a kisautót, igaz a szaki kendózott is vele összesen vagy 2,5 órát mire minden jó lett, de jó lett végül, s ez a lényeg. Ráadásul mindez összesen egy 5-ösbe fájt, amin úgy érzem inkább a gumik, csapágyak árát tudtam megspórolni.Arról nem is beszélve, hogy jobb úgy vezetni autót, hogy tudom hogyan viselkedik a kanyarokban, és nem kell 3-szor korrigálni egy 100 m-es szakaszon.
 Ennek köszönhetően lakott területen kívül megint bátran meglehetett mutatni, hogy kinek hol a helye a sorban a város felé. :D > ;) : o) > ;) :D Tény hogy volt egy esélytelen próbálkozásom is de így utólag belegondolva elég hülye ötlet is volt egy csöves 1,2-es Bigulival izmozni. :D :D :D De korrekt volt a sofőr, mert köszönt mielőtt lepadlózta a kanyarokban. :)