Kicsit elmaradtam a blogolassal ido hianyaban.
Tul vagyunk a Nyari talalkozon, kisebb-nagyobb nehezsegek aran ugyan, de tul vagyunk rajta.
Ezuttal is ket autoval indultunk utnak Miskolcrol a Velencei to partjara, kenyelmes nyugodt tempoban autozva vegig, hogy kimeljuk a nagy melegben a kis autokat. 
Osszessegeben a talalkozo jol sikerult, szep szammal voltak resztvevok kis hazankbol, es a kornyezo orszagokbol is. Az ido is kegyes volt hozzank, igy egy szavunk sem lehet, s ezuttal is szep helyeken jartunk.
 Ami azonban nem a legjobb dolog, hogy az Andi autojanak a motorjat valoszinuleg meg kell bontanom, mert valami nem klappol. Jelentos mennyisegu olajat juttat a kartergaz csovon keresztul vissza a karburatorba, ami azonban sajnos megoldodott, ugyanis kb a Velencere erkezes elott par km-rel leszakadt a legszurohaz a ventillator hazrol. :( Ugy latszik csak ido kerdese volt a trotenet mint utobb kiderult, Gyula legjobb informacio szerint ugyanis tipus hibaja ennek a tipusu motornak ez a jelenseg. :( Sajnalom, mert egyedi, de egyre inkabb azon torom a fejem, hogy vissza fog alakulni a motor hamarosan gyarira, mert ezzel csak a gond van. Ereje sem nagyon van a gepnek, mint utobb megtudtam ezen sem kell meglepodni, mert a gyari kialalkitasu hengerfej nyomatekosabb mint ez az exporots kivitel. Nem csorog, nem csattog, igy nem tartom valoszinunek hogy gyjtas beli problema lenne, szepen is indul, de egyszeruen nincs ereje, meg a bejaratasi idoszakban is jobban ment a kis auto, tehat valami tortenhetett. Lehet hogy osszeforogtak a gyuruk, vagy ennyire nem tudok szelephezagot es gyjtast allitani, egyelore nem tudom, de amint lesz egy kis idom es energiam, valamint amint nem lesznek 40 fokok, bele kell nezni, hogy miert nem kerek a tortenet, miert gyenguska annak ellenere, hogy 0 km-es hengereket, dugattyukat, gyuruket, hengerfejet, sport vezermu tengelyt, elegant gyujtast, fotengelyt kapott a felujitaskor. Meg az igazat megvallva a motor hutesevel sem vagyok elegedett miota az Abarth olajtekno es szelepdeki felkerult. Kuplung bowdent is cserelni fogom, ugyanis teljesen a vegere van mar allitva, s meg sem emel ki rendesen, megis nehezkes es vagylagos a valtas a kis autoval, akarhova is pozicionalom a valtot.
 A kis kekseg szepen teljeseitette a tavot, bar valto problemam ezen is akad, ugyanis erezheto hogy valoszinuleg el van billenve a gumibakoknak hala, nehezen veszi a 3-ikat. Gyujtas gondom akadt vele meg itthoni teruleten, ugyanis egy az egyben szetverte a rotor az eloszto fedelet, ami nem tul jo dolog, valoszinuleg a gyjtas elosztot lentebb kell helyeznem, hogy ne lehessen ennyire kozel a motorter fedelhez, mert szerintem kanyarodas kozben ha elbillen egy picit  motor, akkor hozzaerhet es megfeszul. Ezt csak amiatt gondolom, mert temposabb jobb kanyarban jelentkezett ez a problema tobbszor is.
 Minden esetre koszonet a kis autoknak hogy elvittek es haza is hoztak minket.

https://plus.google.com/photos/111403175907967885376/albums/5905547335956670817?authkey=CM6n4NaXy5HujQE

 Szerencsére beköszöntött a jó idő végre, így elszedtük a kis autókat.
Hívtam, és egyeztettem Andival, hogy mi lenne ha közösen tennénk meg pár km-t, mert az Ő autóját is járatni kellene, hiszen régóta pihen a garázsban.

A zene ami most tetszik:
[flash=http://www.youtube.com/v/M97vR2V4vTs?version=3&hl=hu_HU&rel=0]

Szombaton délután is csavartunk egy kisebb karikát, elugrottunk a Rakacai tóhoz, útközben Szendrőben fagylaltozni is megálltunk a Paszti cukrászdában a tulajdonos nem kis örömére. A történetet már valószínűleg ismeritek, igen, neki is volt annak idején egy Polskija.
Vasárnap is csaptunk egy karikát, elautóztunk a Lázbérci víztározóhoz, majd onnan Szilvásváradra. Találkoztunk egy Miskolci Polskissal, akinek kabriója van, és váltottunk pár szót, igyekeztem elcsalni találkozóra, reméljük Velencére eljönnek.
Mind a két napon nagyon jó idő volt szerencsére, valamint a kis autók is nagyon jól viselkedtek és majdnem gond nélkül teljesítették a km-eket. Ugyanis az Andién van egy visszatérő probléma, amire nem sikerül rájönni és elég random szerű így jobban kell majd vele foglalkozni, ugyanis a féklámpái nem akarnak minden fékezésre reagálni. :( Nem túl jó dolog, tavaly egyszer már produkálta, de most jobban neki fekszem majd a dolognak, illetve a szelephézag állításnak, s a gyújtásnak is.
Jó látni az Andi autóját újra az utakon, főleg ha együtt halad a két kisautó.
Kellemes, szép hétvége volt, szeretem az ilyet.

Tele vagyok kérdésekkel, meg leginkább ideggel így egy héttel a találkozó előtt. :(
Magyarázat továbbra sincs, ésszerű meg abszolút nem.
Van hogy km-eken át nincs vele gond, autózhatok vele világban, forgathatom mint a barom, s van hogy alapjáraton elfossa magát, ahogyan tette ezt ma is. :(
Így irány a VDF, majd némi tanakodás után olajszűrő vadászat, most MANN-FILTER volt rajta, ezt megelőzően ALCO (vagy ALKO), ezúttal ez utóbbi mellett döntöttünk, remélem hamarosan kiderül.

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett....
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire.
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi....
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.

[flash=http://www.youtube.com/v/unglvQOLzKA?version=3&hl=hu_HU]

 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk.
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók...
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is.
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi.

Na és akkor.
 Elhoztam a hengerfejet, szépen rendbe tették a srácok a ROBCO-nál. Kapott síkolást, tuti ami fix alapon, szépen meg lettek marózva a szelepfészkek, be lettek újra csiszolva a szelepek, felkerültek a szelepszár szimmeringek. Valamint gyönyörű szépen le lett pucolva a hengerfej mindenhol kívül-belül. Egy szóval le a kalappal előttük, mert szép munkát végeztek - nem hiába járok már hozzájuk jó ideje - .
 Hengerfej tömítésből ELRING-et választottam, mert legutóbb se volt rá panasz. Reméljük ezúttal is beválik majd.
 Hengerfej csavarok maradtak, mivel még csak egyszer voltak nyomatékre lehúzva, így bízom benne, hogy nem nyúltak el teljesen.
 A hengerfej tömítést végül szárazon tettem fel, a hengerfej csavarokat előírásnak megfelelően olajoztam a menetes részüknél, valamint a fejüknél, majd szépen sorrendben kézzel meghúztam őket, majd 3 lépcsős nyomatékkal húztam le a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel.
Bekerültek ezt követően a szelepemelő rudak, szintén olajozva, hogy mindenhol legyen kellő kenése a motornak az indítózás pillanatától kezdve.
Majd felkerült a himbasor is pucolás után, minden olajjárat ki lett takarítva szépen.
Felkerült az új termosztát is, kíváncsian várom hogyan fog muzsikálni majd, valamint bekerült az új gyertya sor is, szintén maradtunk a jól bevált BOSCH SUPER 4-esnél.
 Az ékszíjtárcsát pedig ma elvittem az esztergályoshoz, hogy méretre igazítsa az új szimmeringhez.

 Lassacskán megy össze fele a motor, de csak lassacskán.
Hosszabb csavarokra volt szükség a karter felszereléséhez, s ez természetesen csak akkor derült ki, miután lemasszáztam a tömítéseket, hagytam bőrösödni, majd tettem volna fel a kartert... persze hogy nem értek bele az eredeti 6-os csavarok, persze hogy hirtelen nem volt kéznél egy hosszabb sem... >
Így megint egy nap kényszer pihenő, majd folyt köv.
Másnap, csavarokkal a kezemben, újra elszántan, megújult erővel álltam neki a szerelésnek, Jani ismét felfűtötte a garázst, s folytattuk ahol abbahagytuk. Felkerült végre az alu karter a blokkra, kapott még egy utolsó tisztítást a blokk kompletten, majd felkerült a vezérműfedél is. Ez utóbbival lesz még egy kis projekt, pontosabban az ékszíj tárcsával. Ugyanis abból kifolyólag, hogy ez a motor sem fiatal, a karbantartások, felújítások ellenére, az ékszíjtárcsa még vélhetőleg gyári, így mint szinte minden hasonló korú 900-as blokknál, az ékszíjtárcsa be van maródva már a főtengely-szimering vonalában, így hiába cserélem jobbnál-jobbra (forgásirányos Cortecora) előbb-utóbb mindig szivárogni kezd sajnos.
 Ezért hát elkezdtünk keresgélni, hogy milyen szimmering jöhet szóba, ami külső átmérőre ugyanilyen mint a gyári, de belső átmérőre szűkebb, s ehhez a mérethez leszedethető az ékszíjtárcsa. Relatíve hamar rátaláltunk a jónak tűnő megoldásra, Lada szimmering lesz a nyerő remélhetőleg. Ez a gyáritól 2 mm-rel szűkebb belső átmérőjű, így csak annyi dolgunk lesz remélhetőleg hogy az esztergályossal szépen felpolíroztatjuk az ékszíjtárcsa tövét a szűkebb mérethez. Remélhetőleg beválik majd a beavatkozás, s nem fog többé ereszteni.
 Ezt követően szépen a helyére tettük a blokkot, összecuppantottuk a váltóval, s rögzítettük a hátsó tartó ponton, s itt be is fejeződött a szerelés, ugyanis nem tudok tovább haladni, míg a hengerfej el nem készül.
 Elvittem ugyanis a ROBCO-céghez, hogy inkább nézzenek rá lehetőség szerint, ugyanis nem szeretnék meglepetést menet közben. (Legutóbb még nem náluk készült ez a hengerfej, ellenben 650-est már javíttattam velük, s maximálisan elégedett voltam/vagyok). Nem voltam túl vidám miután egyeztettünk a vizsgálatokat követően. :(
A síkja a megengedhető 0.05-höz képest 0.04-nél tart. :(
A szelepek újak voltak ugyan annak idején, zárnak is, de eltérő szögeket mutatnak már a fészkekkel. :(
A szelepszár szimmeringek valószínűleg szintén ennyit bírtak. :(
A gyertyamenet is visítós, valószínűleg le lehet húzni nyomatékkal, de kérdéses hogyan reagál majd a hőingadozásra. :(
Tehát: síkolás, szelepülék marózás, szelep csiszolás, gyertyamenet javítás, szimmering sor csere, + szerelés, + tisztítás (30-40-el megint kintebb...)
 De inkább most legyen ismét rendbe szedve, mint sem összeszerelés után 300 km-rel hulljon szét valami.
 Amint időm engedi, szeretnék + egy vízcsövet befűzni a fűtés miatt, ugyanis ha minden jól megy, kiváltjuk a gyári termosztátot egy Seicento termosztátra, aminek egyel több vízcső kivezetése van, így nem kell variálni majd a fűtéssel remélhetőleg télen-nyáron, valamint nem kell kacifántos kanyarokat leírnia a víznek.
Reméljük ezek az újítások beváltják majd a hozzájuk fűzött reményeket.

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd.
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte.
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

 Finomságok, minden napra...
Az egész úgy kezdődött, hogy Pápa után észleltünk némi olajfolyást a motornál. Hamar kiderült, hogy van egy pici repedés a vezérműfedélen, valamint egy kisebb lyukacska, ahol szökik az olaj üzem melegen. :( Így csak idő kérdése volt, hogy mikor állok neki szét szedni a motorkát. S miért ne vártam volna meg a hidegebb időket vele, hiszen akkor hol maradna a kihívás.
 Janinak szóltam, egyeztettünk, befűtöttünk a garázsba, majd indulhatott a móka és kacagás, bár leginkább csak kínomban nevettem a dolgokon.
 Szívás 1: a vezérműfedelet csak abban az esetben lehet levenni roncsolás nélkül, ha előtte az olajdeklit is eltávolítjuk a motorblokkról, mivel két tőcsavar van benne, így tengely irányban lehúzni esélytelen ha közben a csavarokat ki kellene emelni az olajdekli furataiból...  Így a deklit is beáldoztam a szerelés oltárán.
 Szívás 2: a sok évvel ezelőtt szerelőpasztával feltett olajdekli úgy tart, mint kurvaélet... az összes dekli csavar két újjal kicsavarható, nincs beállva, ellenben a dekli olyan szinten csont száraz, hogy kivülről már rohad... az összes csavar kiszedése után sem mozdul meg a dekli, így oda kell neki baszni rendesen.
 Szívás 3: lejön a vezérműdekli, majd hamar el is dől a sorsa, ugyanis visszarakni esélytelen, hiszen még kb 4-500 km, s kettényílt volna az egész
 Szívás 4: a vezérműlánc úgy elnyúlt kn 30.000 km alatt, mint másnak kb 80,000 km után sem.

Vezérműlánc

 Szívás 5: van egy kakukktojás is a megnyúlt vezérműláncon, konkrétan a feszítő fülek egyike fogta magát és átfordult a másik irányba... konkrétan ő volt az, aki lyukat ütött a vezérműdeklire, amíg a többi fog csak a házat marta szarrá..
 Szívás 6: ideje megbontani az Abarth blokkot, amit jó ideje már csak halogatok, hogy arról kerüljön fel az alumínium olajdekli, az remélhetőleg nem fog elrohadni majd.
 Szerencsére az új vezérmű szett könnyedén, ám de passzentosan felment a helyére, s ezen nincsenek feszítő fülek sem. Ami talán nem is baj.
 Szívás 7: alapos mosásra van ítélve a blokk, hiszen van benne  némi alumínium forgács, reszelék, amit a vezérműlánc darált le a vezérműdekliről. S ha már ennyire darabokra megy, valószínűleg lekerül a hengerfej is egyúttal, s cserélek egy hengerfejtömítést minimum.
Valamint megpróbálom felújítani az Abarth blokkon lévő karburátort, ami annyiban tér el társaitól, hogy nem keresztben, hanem hosszában van rajta az úszóház, tehát kanyarban nem fog elbillenni benne az üzemanyag, mint társaiban, s ezáltal remélhetőleg nem fog leürülni sem a karbi, mindig lesz utánpótlás benzinből. Reméljük sikerül ez a projekt (is).
 Ma olajdekli tisztogatás volt soron, szépen benzinnel ahogyan azt illik, hogy ha felkerül, akkor szép tiszta legyen, KG-nak had dagadjon a feje ha meglátja majd.
 Holnap valószínűleg olajpumpa vadászat lesz soron, mivel ez a dekli kialakítását tekintve másabb, így a széria 900-as pumpa nem fog elférni benn sajnos. Valamint egy hullámtörőt is illene kitalálni bele, mert félő hogy könnyen elbillen majd benne az olaj, olyankor pedig nehezen szív olajat az olajpumpa, ha nincs alatta csak levegő...
 Összeszereléskor pedig remélhetőleg belekerül majd a Cinquecento termosztát is, amin több kivezetés van, mint a sima 900-as termosztáton.
 Szóval van most projekt bőven, reméljük sikerül is ezeket majd megvalósítani.

-- Robi --

UPDATE! Képekkel!

 Cukiság jut minden napra...
A gyújtás szerencsére jól üzemel, azonban Miskolcra érve szomorúan konstatáltam, hogy a motor valahol egy pinányit fossa az olajat. :( Első körben a főtengely szimeringre gondoltam, majd teljesen véletlenül vettem észre a garázs előtt állva, hogy abszurd helyről jön sajnos az olaj. :(
 Meglepett a jelenség, a hiba, nem csak engem Janit is.
Egyenlőre tanácstalan vagyok, hiszen a láncnak nincs hangja, nem csörög, nem hallani hogy meg lenne nyúlva. :( Ugyanis az első gondolatom az volt, hogy megnyúlhatott, s beleverhetett a házba.
 Pillanatnyilag még csak találgatás van, hiszen szét nem kaptam mert egyenlőre nincs csere darabom, addig meg sajna felesleges. Azt meg nem hiszem, hogy érdemes lenne felhegesztetni. :(
Hétvégén ha minden jól megy, azért csak szétkapom, s megpróbálom kideríteni mi okozhatta a bajt.
 Közben lett takarója a másik kis autónak is már, így nem fázik már egyik sem a garázsban.
 Valamint pár kép a kutyusokról, hogy még megvannak.

Őszi találkozó - Pápa

 Szerencsésen teljesítettük a nem túl rövid túrát, hiszen összesen közel 900 km-t sikerült lecsavarni a hétvége folyamán.
Pénteken reggel indultunk útnak, lassan a már megszokott minimális késéssel, de csak magunkhoz viszonyítva, mivel rendszerint egyedül autózunk Keletről sajnos. :( Így igazából nem volt senkivel sem megbeszélve magunkon kívül, ami max a Pesti forgalom miatt szokott mérvadó lenni.
Kicsi izgalom volt bennem, hiszen nem nagyon volt hosszabb tesztüzem még az új gyújtásrendszerrel, így nem tudtam fogja-e bírni, fog-e melegedni, nem fog-e szétesni, tönkremenni. Így óvatosan indultam útnak, ami megint nem tartott sokáig... kb az M30-as végéig sikerült 100 km/h környékén megállt parancsolni a tempónak. Az M3-ason már nagyobb forgalom volt, sok kamionnal, így sokszor elkerülhetetlen volt a gyorsabb tempó. S épp egy ilyen kamion sor előzése közben volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mennyi is az annyi, hiszen megint sikerült kifogni egy F Astra-s versenyzőt, aki 110-nél villantott, hogy ugyan menjek már. Így szépen negyedikben, pedált tovább nyomva kíváncsian vártam mi történik. Hamar konstatáltam, hogy vagy a fogyasztásra hajt a sofőr, vagy csak meglepődött, hiszen 130-nál már erősen kezdett lemaradni. A kis autó nem csörgött be, nem hörgött, szépen húzott. 140-nél még mindig semmi, majd jött a tompított fényszóró visszajelző, majd a töltés jelző, s valahol a töltésjelző és az olajnyomásjelző között vettem el a gázt, mert az oldalszél miatt nem volt túl bizalomgerjesztő érzés. Minden esetre nem csörgött be itt sem, nem volt már egészséges hangja ugyan, de nem volt gond sem szerencsére, a gyújtáselosztó is egyben maradt. Örültem mint majom a farkának.
Pest előtti Lukoilon szokás szerint megtankoltam a kisautót, kb 7-re jött ki a fogyasztása, ami igen csak jónak mondható. Pesten nem volt kivel csatlakozni, mivel Gyula szervízelt még, a többiek meg elvileg 3-kor indulnak majd. Ekkor volt azt hiszem kb 1/2 1, így tovább indultunk, kényelmesen átaraszoltunk Pesten, majd zúztunk tovább az M1-esen Győrig, már kevésbé gyilkos tempóban. Majd onnan Pápára a szállásra, ami kicsit meglepett, mert minket földúton navigált el a házig, aminek nem örültem túlzottan az eső miatt. :( De szerencsére odataláltunk, csak senki nem volt ott éppen 1/4 3 körül, ám Raver jelezte hogy jönnek hamarosan, így addig mi megtankoltunk, majd visszatértünk a szállásra, annak is a csendesebbnek nevezett részére. Majd szépen befutottak a többiek is lassacskán kisebb-nagyobb csoportokban. Este még bevásároltunk picit Béciékkel, majd a szálláson csendesen elbeszélgettünk, elpoharazgattunk Azoktatóékkal, Béciékkel, Ricsiékkel, s Kimiktm kollégákkal, s én ezek után kb ki is dőltem a fáradtságnak köszönhetően kb éjfél, egy óra körül. A másnap nem volt kellemes, nem a mennyiség miatt, sokkal inkább amiatt, mert sikerült pár félét megkóstolni, most már megint tudom, hogy nem kellett volna. Így a szombati program elejéről kicsit lemaradtunk, ezúton is elnézést érte, de nem voltam képes autóba ülni csak később, így a többiek után mentünk, s később csatlakoztunk.
Jártunk Cseszneken a várnál, ahol az ebéd volt leszervezve, (finom volt, elég volt köszönjük), a kastély látogatásból kimaradtunk a betegeskedés miatt sajnos, majd ebéd után az eső miatt elindultunk vissza a hosszabb úton Bécivel, Bazékkal, Fzrtomékkal, és Gyulinhoval külön csoportban a többiek után Zirc-Bakonybél érintésével, így mi lemaradtunk arról, amikor Tunyi tetőre rakta a szekeret. :( Nem azt sajnálom itt, hogy nem láttuk, hanem azt hogy eleve megtörtént. :( Minden esetre gyors, felelősségteljes döntést hozott, amikor nem a márkatársat, nem a szemben érkezőt, hanem az árkot választotta a pillanat tört része alatt. Sajnálom az esetet Tunyi, fel a fejjel, s tényleg minden elismerésem, hiszen sok ember ilyenkor nem mérlegel, hanem kapkod felelőtlenül, s megy amerre viszi a szél... Az autó javítható, nektek nem lett bajotok ez a lényeg.
Este a szálláson ismét beszélgetés hajnalig, ezúttal részemről alkohol nélkül, csendesen, hogy ne zavarjam a hangosan italozókat... közben megérkezett a Biztos úr is, akit Abadi kolléga szállított le Pápára.
Reggel stabil koleszterin szegény villás reggeli A'la Abadi módra, mely kísértetiesen hasonlított a szombat reggeli szintén energia szegény reggeli A'la Reni félére. Jól esett mindkettő, főleg a társaság miatt, így köszönjük szépen.
Majd szedelőzködés, készülődés, s indulás hazafelé mert hosszú út volt még előttünk. M0-ig együtt haladtunk Kolonics Attival, majd ott tőle is elbúcsúztunk. Valamikor talán 1/2 4 körül értünk Miskolcra.
Nagyon jó találkozó volt, jó társasággal, jó szervezéssel így hatalmas köszönet érte mindenkinek.

Teszt üzem!

 Kb olyan voltam mint az óvodás gyerekek a kapott ajándékkal... alig bírtam kivárni, hogy leérjek az esztergályoshoz, majd onnan a garázshoz, hogy kipróbálhassam egyáltalán jót találtam-e ki.
 Esztergályos elkészítette ami az agyamban megszületett, ráadásul pont úgy ahogyan szerettem volna. Ugyanis volt egy kis gond a magassággal, az átmérővel egyaránt, de mindkettő orvosolva lett. Volt egy régi Fiat-os elosztóm, aminek az alját hasznosítani szerettem volna, ugyanis a Fiat rendszerű gyújtás "hüvellyel" végződik, a Lada rendszerű pedig pont ennek a fordított pöckével. Imivel való konzultáció során arra jutottunk, hogy a Fiat elosztónak az aljáról, annak bizony le kell jönnie... Leütnöm nem sikerült, mert nem volt egyértelmű, hogy rászorítva van-e négy ponton, vagy két db stift van-e benne. Így drasztikus módon lecsaptam a hüvely felett, majd megütöttem szépen a csonkot, s kipattant a hüvelyből a levágott darab. Gors próba, hüvely stimmel, fogszám jó, mehet össze, majd amennyire tudtam rászorítottam Blitz fogóval. Darabjaiból újra összeépítettem a Lada hall-os gyújtást, amit az esztergapad miatt kellett széthúzni, hogy fordulaton ne repüljön darabokra. Miután ez megvolt, szemre ész nélkül összehasonlítottam a régi és az új elosztót, hogy van-e még olyan különbség ami gondot okozhat, első körben nem találtam ilyet, így helyére illesztettem. Trafót kicseréltem, a vezérlőt pedig csak ideiglenesen feldobtam a kalaptartó alá. A motort szépen jelre forgattam, elosztót szépen hozzá állítottam szemre, s mivel lámpázni, szikráztatni nem illdomos, így maradt az indítózás közbeni forgatós megoldás. Elsőre ugyan nem sikerült, így megfordítottam 180 fokkal, másodikra sem, így hosszas nézelődés után vettem észre, hogy a csatlakozó aljából kicsúszott az egyik vezeték... majd mindhárom.... Gyors telefon boltba, s a VDF-esekkel leegyeztettük a vezeték sorrendet, köszi ezúton is érte.
Majd csatlakoztatás, s indítózás.

[flash=http://www.youtube.com/v/8Nb0ASqPPpM?version=3&hl=hu_HU]

Kissé meglepődtem magam is, ugyanis beindult. Persze ez volt a cél, meg minden, de akkor is meglepődtem.
Tehát jelentem jár a motor, de a próba körre már nem volt időm sajnos, valamint egyenlőre csak célhuzalozással került be minden, amit holnap igyekszek elrendezni majd szépen, s kipróbálgatni, hogy hol muzsikál a legszebben, legstabilabban a rendszer. Remélem nem lesz vele gond.

Délelőtt egyeztetésre, majd rendelésre került sor a már jól megszokott VDF-el, ismét kitettek magukért. Köszönet érte.
Telefonon kaptam egy 22-24.000.-es Hall-os gyújtás szett ajánlatot, amiben benne van minden, s mikor délben végzek már át is vehetem. Mire odaértem, méregettem, tanakodtunk, s végül döntöttem, már csak valamivel kevesebb mint 20.000.-et kellett fizetnem úgy, hogy beugrott még a szatyorba két alvázvédő is. Köszi fiúk.
Tervemet meghallva, pedig abban maradtunk, hogy feltétlenül szóljak majd, hogy sikerült a projekt, ugyanis eleinte még bíztak abban, hogy sikerül alkatrészt után rendelni a Fiat gyújtáshoz. Mikor látták hogy esélytelen sajnos, sok sikert kívántak, jó fejek voltak, hatalmas köszönet érte, szeretek oda járni még mindig.
 Lesz vele móka, (reméljük kacagás is), de bízom benne hogy nem kidobott pénz lesz, s beválik majd. Holnap reggel megyek esztergályos bácsihoz, s igyekszünk méretre faragni a technikát, hogy passzoljon a Lada technika a Fiat-hoz.
 Szakmai eszmecsere kapcsán nagy segítségemre volt Juhász Tibi (JUWEX MOTOR SPORT) valamint Tölli Imi szintén. Köszi srácok, emelem kalapom.

Keszulodes a Papai talira.
Bekerult a futoradiator a reggeli 6 fokoknak koszonhetoen jobbnak lattam igy inkabb.
Janyboy altal kerult egy kis toltes az akksira, mivel a magas elogyujtas miatt gyakran megfogta neha inditas kozben a motort nagyon. :( Igy ideje volt a gyujtasra is ranezni. Kikaptam belole, szethuztuk, atpucoltuk, s  szomoruan vettuk tudomasul, hogy a ropsuly feszito rugok sajnos nagyon gatyak, de bizva a tisztitas hatekonysagaban, szepen osszepakoltam, es betettem vissza, majd johetett a proba kor. Kicsit mokas lett sajnos, mert varosi kenyelmes haladasnal nincs gond, igy kimereszkedtem vele a varosbol, s jott a meglepetes, ugyanis 5000-es fordulatnal kb letilt... :( Nem tud tobbet forogni, gondolom a rugok tehetetlensege, gyengesege miatt. :(
Utana mar varosban is tapasztaltam, hogy 2-ben huzatva elojon a WRC-s durrogas, csak az ero marad el.
De persze hogy osszefutottam Turival a belvarosban, igy kotelezo volt lefruttizni ^tiltasig^, ami lampanal allva tok mokas dolog, foleg hogy indulasnal szepen huz egeszen 5000-ig, de ott illik idoben elvaltani, kulonben reszeltek az egesz megszerzett elonynek.
Nincs mese, itt az ido a Lada Hall-os gyujtas beszerzesere, faragasara, ami remelhetoleg sikerul, mert Papara jo lenne mar uzembiztosan menni az uj rendszerrel.
Remeljuk sikerul
Kozben kerult egy varrat a hatso doblemezre, ugyani a multkori kerekcsapagy cserenel vettem eszre, hogy valoszinuleg  balesetben felrepedhetett, s csak mostanra valt lathatova, igy ezt megszuntettem.

KGST PARTY - A talalkozo

Kepek hamarosan!!!

 Iden is megrendezesre kerult a Pocsi fiverek es segitoik altal a KGST Party, igyekeztunk hat reszt venni rajta szep szammal, hiszen a meghivasuknak is igyekeztunk eleget tenni, valamint erdeklodes is volt a program irant a multja miatt.
 Szerencsere az utolso pillanatban a kerekcsapagy csere is megoldodott, igy semmi sem alhatta utjat a turnenak. Janyboyekkal hosszasan egyeztetve vartuk az indulas idopontjat, mivel jottek Postiek is, nem csak videkiek. A gyulekezot a garazshoz hoztak ossze, majd innen indultunk utnak, majdnem mindannyian a kozos cel fele. Az ido nem volt egyszeru, mert eleg meleg volt. Olyannyira hogy az indulast kovetoen meg kellett allnunk, mert nem voltam biztos benne, hogy elegendo hutesem lesz az uton, Plosz kolleganak, meg az ero fogyott el a gepbol. De ezt megelozoen volt meg egy kis moka a belvarosban. Szerencsetlensegemre lemaradtam Janiektol a sorban vagy 2 keresztezodessel, igy gondoltam, hogy sietosebbre veszem azt a par szaz metert, valamint azt a ket keresztezodest. Nos, Ok lattak, amit en nem, hogy ket rendor motoros allt a keresztezodesben... En itt csak arra torkedtem, hogy jo tempoban kapjam el a jobbos 90 fokos ivet ki a foutra. Jonak jo volt, szepnek is szep... Meg a motoros rendor is megdicserte mivel utanam jott... Igazabol csak az tunt fel, hogy a semmibol ott termet ket motor, akik 49 km/h-val jottek mogottem 1.5 m-re ugyanugy ahogyan en. Ha lassitottam, lassitottak, ha gyorsitottam gyorsitottak... ekkor mar nyilvanvalo volt, hogy ebbol beszelgetes lesz, csak kerdes hogy mennyire nagyon. Sokat nem kellett varnom erre, mivel hamarosan bekoszont az oldal ablakon a rend eber ore, s dicserte hogy szep volt a kanyar sebesseg, jo az utfekvese az autonak, neki tetszett is nagyon, de az autoban ulo kollegainak nem annyira, mert szerintuk nem igy kell kikanyarodni... En termeszetesen nem emlekeztem az esemenyre... Ok annal inkabb. Nekem inkabb az ugrott be, hogy ismeros a rendor bacsi nagyon. Persze hogy az volt, hiszen O akarta elvenni a jogsimat, forgalmimat vagy 1.5-2 evvel ezelott, mikor ket egymast koveto napon mentem elotte keresztben... Probaltam megtorni a jeget, hogy emlekszem ra, mert talalkoztunk mar, majd jelezte, hogy O is emlekszik ram hatarozottan, s hogy biztosan fogunk meg talalkozni. Ebben ugy minden benne volt... igy jobbnak lattam meghinyaszkodni s jo utat kivanni. Szerencsere Ok is igy tettek, elbucsuztunk, s beertuk Janiekat, akik jot rohogtek a sztorin. Majd haladtunk tovabb a cel fele.
 Ata baratunknal megalltunk egy kavera, par szora, mivel nagyon ritkan talalkozunk manapsag sajnos. Majd par perc utan elbucsuztunk, mondvan hogy masnap ugy is talalkozunk, mivel lejonnek Andrissal es a Polskival Ok is.
 Megerkezve a celhoz beregisztraltunk, majd elfgolaltuk a helyunket a tobbiek mellett, s elindultunk felmerni a terepet. Mar ekkor sok szep auto volt a kempingben.
Bejelentkeztunk a szallasra is a Motelben, majd vissza mentunk a tobbiekhez, s indultunk bevasarolni. Utana elbucsuztunk, Ok mentek Andrei-ekhez aludni, mi errol sajnos lecsusztunk, igy kulon ejszakaztunk a tobbiektol, de masnap megbeszeltuk hogy a kampingben talalkzunk  ugy is.
 Szombatra meg tobb auto lett, s meg tobb ember. Elokerultek a Trabis haverok is szerencsere, igy egyutt foglaltunk el egy kisebb placcot az arnyekban, s egyutt bandaztunk a felvonulasig, amit mar nagyon vartunk, mivel ez mindig jo buli.
El is jott az indulas pillanata, felsorakoztunk szepen, majd elindult a kigyozo kocsisor Nyiregyhaza belvarosaba. Sokan voltunk, hosszu sor volt, sokan vartak minket. Es persze hogy itt is kifogtam egy rendort.... Ezen mar kinomban rohogtem en is...
Tudni illik egy korforgoban fordult vissza a kocsisor itt is, mint Velencen. S mikor odaertem, keson vettem eszre Kemat, hogy Ok mennek +1 kort, igy gyorsan merlegeltem, hogy ha megallok, akkor hatulrol is megtolnak, s Kemaval is talalkozni fogok kozelebbrol, igy inkabb menekulo 2-ot valasztottam uveg hangon. Szepen elkezdte szedni a labait a kisauto, majd hirtelen el is kellett venni, mivel a rend eber ore, kiallt elem a korforgoban. Akkor azt hittem azert integet hogy lassitsak. Utolag a videot elnezve, inkabb azt jelezhette, hogy uvegeljem neki vegig... Szerintetek???

[flash=http://www.youtube.com/v/cGQuBtEj2hY?version=3&hl=hu_HU]

 A felvonulas a mar megszokott helyen ert veget a muzeum faluban, itt volt az eredmenyhirdetes is. A polskisok innen sem tertek haza ures kezzel. Miutan megvolt az eredmenyek kihirdetese, mindenki szepen vsszavonult a kempingbe, a polskisok meg maradtak, hogy kozos fotokat keszitsenek, majd szinten elvonultunk mi is. Kiruccantunk meg egy kicsit Andreiek szallasanak kornyekere, haraptunk egy keveset a kozeli talpon alloban, majdelbucsuztunk, s nyugovora tertunk.
 Vasarnap meg osszefutottunk KG-ekkal, hogy megnezzunk egy kollegat, annak autojat, s elado holmijait. Igy vasaroltunk is ezt-azt, majd a kozeli benzin kuton osszefutottunk Kemaekkal is, meg meg egy par keleti autossal, vegul elkoszontunk, s mindenki elindult valamerre. KG-ek hazafele, mi meg vissza a szallasra, mivel itt is maradtunk meg par napot a talalkozo utan, a jo idot, s a szabadnapokat kihasznalva.
 Osszessegeben nagyon jo kis buli volt, jo tarsasaggal, jo idovel, jo kedvvel, egyszoval minden igy volt jo, ahogy volt.

Majd jott egy kis SERVICE, mivel a kerekcsapagyak mar nagyon keszen voltak, igy idoszeru volt mar a csere. Szerencsere a Lengyel turne soran sikerult bevasarolni kerekcsapagyakbol 2 autora valo mennyiseget, igy a keken is megoldodik a csere, valamint a ...... szinun is elobb-utobb lesznek ujak, de errol majd kesobb.
Nagy gazzal ugrottam neki a cserenek, ahogyan azt kell, gumiharang a gombcsuklorol lelazit, rovidfeltengely rogzito anya meglazit (nagyon nem kellett, mert laza volt sajnos Kema ezen is), majd auto felbakol, s huztam is ki a bal oldalit, bontottam a fekpofa visszahuzo rugokat, majd a csapagy hazat, s miutan kint volt, utottem ki belole a regieket. Majd pucolas utan mentek bele az uj csapagyak es roppanto gyuru, boven zsirozva, majd szepen vissza a helyere. A bal oldali kenyelmes nyugdijas tempoban sok cigivel, sztorizgatassal meg volt kb 1.5 ora alatt mindennel egyutt. Ezen felbuzdulva ugrottam neki a jobbosnak is, igaz annak hangja nem volt, de legutobb is csak a balos volt cserelve, igy az immaron minimum  5 eves volt. Ez az oldal okozott meglepeteseket boven. Elsokent miutan kibontottam, a csapagy belso resze, cseszeje ra volt szorulva a rovid feltengelyre, igy probaltam mindennel leszedni ami csak a kornyezetemben volt, nem jartam sikerrel. Irany az esztergalyoshoz, aki kozolte, hogy max flex-szel tudja megvagni o is, es leutni rola. Ez annyira nem tetszett, igykutakodtam telefonaltam tovabb, vegul eljutottam Csoma Robiekhoz, akik rogton tudtak a megoldast, es segitettek tajtam egy gazpalackos melegitovel. Megmelegitettek a gyurut, majd egy vago-kalapacs komboval megkoccintottak, Frodo meg csak lesett ahogy repult a gyuru(qr(v)a)... Nem hittem ebben a kis palackban, meg a megoldasban, de jo lett szerencsere, igy a legkozelebbi beruhazasom valoszinuleg ez lesz.
Vissza a garazsba, es folytatodhat a moka. Uj csapagy szett bele, roppantoval egyutt, majd helyere be mindent. Es johet a huzas. Persze hogy baszott megroppanni... Huztam mint a barom, a kocsit mar kerekre tettem, kiekeltem, kezifeket behuztam, de csak el fordult alatta a kerek, miutan mar nem birtam tobbet huzni rajta, s meg mindig logott a kerek. :( Kozben megjott Plosz kollega is, segitett is, de csak nem boldogultunk. Akkor lazitsuk le. Na ez sem volt egyszerubb, miutan barom modjara rahuztam. Kozben egy rovid krova szar elverzett, annak ellenere, hogy nem Made in China volt, hanem Beta. :( Nem baj, kerunk kolcson, s masnap folyt kov.
Jott a masnap, uj kulccsal a kezemben, erotol duzzadoan ugrottam neki ujfent, szerencsere sikerrel jartam. Kiszed, szetbont, uj roppanto be, ossze, felhuz, megtep, nem jo. Jobban megtep, mindig nem jo. Megint szet... kb 5-szor szedtem szet, hivtam fel mindenkit hogy ilyenkor mi van, KG kozolte hogy is benyalta mar ezt, mert nem volt annyi menet a feltengelyen, mint amennyi kellett volna. Vegul kb egyre gondoltunk, hogy esztergaltatok egy gyurut meg a gombcsuklo kerek feloli oldalal ala, hogy ezzel talan nyerhetek. KG-nak anno bevalt, igaz igy a hosszu feltengelyt nehezebb a helyere tenni. Igy inkabb aludni akartam erre egyet, leginkabb azert, mert itt mar az idegbaj kerulgetett, hogy nyakunkon a KGST party, auto meg erosen nincs keszen. :(
Bementem hat a VDF-be s poenbol mondtam Miklosnak, hogy menjen a raktarba, s a polcrol vegyen le egy regi roppanto gyurut, fem szinut, nem pedig ujat kadmiumozottat. Erre Miklos bement, majd elojott, hogy erre gondoltam-e. Orultem mint majom a farkanak, huztam vissza  garazsba, bontottam le a kereket, persze hogy megint meg volt tepve, is elverzett a masodik kulcs is... itt mar nagyon nem voltam normalis allapotban, es vidam sem. De csak megoldottam a cseret, s lass csodat, az osszeszereles utan mondhatni elsore majdnem jo lett, csak egyszer kellett utana huzni, hogy abszolut ne logjon.
Nem volt egyszeru ez a mondhatni nem tul bonyolult munka, de azota  nyugati feelingje van a kocsinak, nincs az a sejtelmes morajlo hang, mely neha elnyomta a motor zajat is mar.

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk.
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett.
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt...
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki.
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol...

[flash=http://www.youtube.com/v/qzargk1OjEU?version=3&hl=hu_HU]

Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak.
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

Mint mar emlitettem, a talalkozot kovetoen tovabb autoztunk a Velencei to partjarol, a Balaton partjara.
A kovetkezo hetet itt toltottukel nyaralas gyanant, ami sokkal inkabb volt oszi pihenes mint sem nyari, hiszen az idojaras nagyon valtozatos volt. Esett, esett, es esett... Aminek volt persze elonye is, mert nem kellett kimenni a hazbol, hogy lassuk a vizet, bentrol is szepen latszott. Sot. Joforman mast nem is lattunk, csak hogy esik, szakad. Igy javareszt azzal teltek a napok, hogy keso reggel magunkhoz tertunk, elfogyasztottuk a reggelinket, majd azon tortuk a fejunket, hogy mivel ussuk el a nap tovabbi reszet.
Egy het alatt kb 1.5 nap volt osszesen jo idonk, igy sokat autozgattunk, majd szombaton hazaindultunk.
A kis auto nagyon jol viselte a turat ismet, bar egyre erezhetobb volt, hogy hatso csapagyakat kellene cserelni.

Kicsit elmaradtam a blogolással, most igyekszem pótolni legalább egy részét.
Túl vagyunk ugye időrend szerint az évi szokásos Nyári Találkozón, ahol szép számmal jelentek meg a tagok idén is, ezúton is hatalmas köszönet érte. Valamint a szervező-rendező gárdának szintén hatalmas köszönet érte.
Idén nem volt túl kegyes hozzánk az idő, de már annak is örültünk hogy nem szakadt az eső folyamatosan. Minden esetre mi csütörtökön Miskolcról még úgy indultunk el, hogy elvileg nyár van. Azért csak elvileg, mert ez Pest előtt már nem volt ilyen egyértelmű, hiszen kb ködszitálás volt úgy esett az eső. :( Fehérvárra telefonálva még elkeserítőbb volt a helyzet, mivel Nyuszy közölte hogy náluk kb 8-10 cm víz áll az udvaron olyan áztató eső van. :( Szerencsére az idő végül kegyes lett hozzánk, s nem esett az egész hétvégén, ellenben kellően hűvösek lettek az éjszakák, mivel a 17-18 fok nem annyira nyári kánikula kategória.
Szép számmal jöttek a határon túlról is polskisok, ezúton köszönet nekik is érte, valamint a Lengyel kollégáknak amiatt, hogy elcsaltak minket Kornik-ba, a nemzetközi találkozójukra, amiről mindeddig azt hittük hogy csak egy mezei találkozó lesz.
Meg volt a szokásos program sorozat, az esti iszogatás, az éjszakai garázdálkodás, a reggeli nem tudom hogy vagyok de indulni kellene, majd az autós és ügyességi programok, az alakzatba beállás amit nagyon ügyesen és gyorsan megoldottak mind a szervezők, mind az autósok, majd a légifotózás Kema által, végül a már megszokott autós felvonulás, ami idén is óriási volt, hatalmas köszönet érte a helyi rendőröknek, polgárőröknek.
Vasárnapra maradtak még a szlalom, és gyorsulási versenyek ami szintén nagyon jól sikerült, majd az eredményhirdetés után a búcsúzkodás. Ki-ki haza, mi még mentünk tovább egy kicsit, mivel összekötöttük a nyaralással a találkozót.
Az autó szerencsére nagyon jól viselte a túrát, köszönet érte neki nagyon.

Régóta várt esemény ismétlődött meg nem is olyan régen, aminek nagyon örültem.
Azzal az emberrel autóztam, polskiztam végre, akivel annak idején elsők között tettem, mikor még újdonság volt a kis autó számomra.
Hamarosan indulnak a készületek, hiszen nyakunkon a műszaki vizsga, és vannak apróságok, amiknek utána kell járni még sajnos.
De az autózás sok mindent feledtetett végre.

Tatai turné előtt még SOS-ben:
Olajcsere: 26500 km-nél (motor szerint) Olaj továbbra is Castrol Magnatec 10W-40. Olajcsere során némi malőr következtében kb 0,5 l elment vadászni, hiszen addig beszélgettünk Plósz kollégával, hogy: Olajleeresztő csavar, kiteker, olaj leenged, olajszűrő leszed, olajbeöntő sapka levesz, 1-1 cigi elszív, új olajszűrő olajjal felönt, szépen felteker a motorblokkra, és megy bele az új olaj...     Igen, nekem is leesett kb 0,5 l után, hogy a leeresztő csavart nem tekertem vissza... Így sem jártam még.
Yokohama-k új mintázattal felvértezve, egyenlőre tetszenek, nem ráznak, nem zajosak, vagy ha igen akkor a motorzaj úgy is elnyomja, minden esetre szükséges volt, hiszen a 165/55-ösök terhelésnél sajnos továbbra is belemarnak a sárvédőbe. :(
[flash=http://www.youtube.com/v/6WqIn0LeJQk?fs=1]
A hétvégén orvosolták a villamossági problémákat is Ata, és Doki, hiszen a kormánykapcsolóm kilehelte a lelkét, így eltűnt a tompított fény, valamint helyzetjelző is hol volt, hol nem. Ezek megoldódtak, ellenben az összerakást követően észleltük csak, hogy most meg fordulatszámjelzés nincsen sajnos. :( Egyenlőre ez így marad, mivel már nem fért bele az időbe.
Jó utat mindenkinek, remélem Tatán találkozunk épségben, és gond nélkül.

UPDATE
F@szomat! UPGRADE
A lényeg, hogy kicsinek bizonyult a 2 autós garázs a 3 autónak, így Baz barátunkat mozgósítottuk, hogy látogasson meg minket mielőbb, és rúgjuk ki a garázs egyik oldalát, ezáltal megtoldva azt egy 50-60 cm-rel.
Kicsit kérette magát, de hamar belátta, hogy ő sem szűz lány, s hétvégére már itt is volt. A faanyagot lerendeltem csütörtökön, pénteken délre már össze volt készítve, csak menni kellett érte. Bazzal felpakoltuk, összeszedtük amire még szükségünk lehet, és nekiláttunk. Bár pénteken inkább csak méregetés volt, és oszlop állítás, ez pont elég volt ahhoz, hogy szombaton estére elkészüljön teljes egészében a szükséges toldás a garázshoz. Kapott egy 60 cm-es toldást oldal irányban, így kényelmesebben be lehet állni a 3 autóval, és Jani is ki tud szállni kényelmesen a Ladából, ha bent vannak a Polskik.
Egy dologgal vagyunk csak elmaradva, az pedig az aljzat beton, de idővel az is meg lesz. OSB lapok felkerültek, szaru fák meghosszabbodtak, oszlopok száma nőtt, és a zsindely is felugrott a tetőre, így igazából el is készültünk mindazzal, amivel szerettünk volna.
Baznak, és Janinak ezúton is köszönet a segítségért, Abadi Attinak, Obrotka Gyulának, és Katona Gabinak pedig az SOS segítségért.
Imi, és Kalandor, innen ennyit tudtunk tenni.

Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy megszűnt a parkolási lehetőségem az eddigi zárt, őrzött, fedett, megszokott helyen.
Kb ekkor kezdtünk el számolgatni Janival, hogy elvileg ahol elfér 2 autó, ott bizony el kell férnie 3 autónak is, kisebb variálással.
Így amint időnk engedte, és össze tudtunk egyeztetni, neki ugrottunk kicsit pakolászni a garázsban, megválni azoktól a cuccoktól, amire semmi szükség, csak a helyet foglalják, hogy minél több helyet szabadíthassunk fel. Nem kis szívás árán, de sikerült, szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, hideg sem volt, esni sem esett, kedvünk is jó volt. Vártuk már ezt a fajta időjárást, ilyenkor mindenhez jobban van kedve az embernek.
Szerencsére sikerrel jártunk, 3 autó bent van a garázsban, így nem kell a szélsőséges időtől félteni egyiket sem. De az már biztos, hogy kényelmi szempontok miatt, kicsit ki fogjuk rúgni a garázs oldalát, és megnövelni, hogy egyszerűbb legyen a közlekedés.

A szabadon maradt részekre keresünk 1,5-2 Babettát, mert kb az még befér.

Természetesen megjelentem a Téli találkozón is a kis autóval, igaz némi nehézségek árán ugyan, de ott voltunk.
Kezdődött azzal, hogy a közel 6 éves akksi megadta magát csütörtök éjjel, amikor is kihoztam egy kicsit, hogy ha esetleg nyűgje van, akkor még éjjel derüljön ki, nem pedig út közben. Így is lett, már nehézkesen indított, végül 1 órás autózás után, már nem tudtam beindítani, mert annyi ereje nem volt, hogy átforgassa a motort. :(
Így pénteken reggel akksi vásárlással kezdtem a napot, mert az jó. Az eddigi 55 Ah-s helyett 60 Ah-s került bele, aminek a méretei megegyeznek, és hagyományos akkumulátor. Tehát nem kémlelős, nem szipi-szupi atom technika, hanem az a fajta, aminek ha szükséges, utána lehet tölteni. Garancia mg erre is 2 év van, ahogyan az összes többire is.
Akksi csere után próba úton egy vízcső bemondta az unalmast, pontosabban egy bilincs mondta azt, hogy ő most nem tart, így egy kisebb vízmennyiségtől sikerült megválni, amit folyamatosan pótolni kellett a hétvégén, tehát valahol vagy levegő van, vagy ereszt a rendszer. De mivel ez még nem volt elég, a fűtő motor is kezdi megadni magát, egyre betegebb hangja van, és egyre kevesebb levegőt szállít. :(
Van mit javítgatni az autón sajnos, de igazából nem meglepő, hiszen javarészt, csak beleülök, és indulok is, max a törött váltót cserélem azonnal. Itt az ideje, hogy több időt szenteljek neki, hiszen megérdemli.
Hétvége nagyon jó volt, köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, azoknak meg pláne, akik utána rászánták magukat s a hegyen keresztül eljöttek Miskolcra Egerből. Így volt alkalmam Béciékkel együtt autózni. Király volt.
[flash=http://www.youtube.com/v/xHWqtyiI_Ok?fs=1]

 A 2010-es közgyűlés alkalmával sok dolgot sikerült megbeszélnünk, elterveznünk, többek között azt, hogy Chris-éket a lehető legtöbben búcsúztatjuk majd a Hősök terén az indulás pillanatában. Az elhatározás, elszántság részükről nem kicsi, így minden elismerésem érte!
 Szerettük volna azt is, hogy a Club 126 Egyesület hivatalos logoja is felkerüljön Spectusra a megállapodásoknak megfelelően, azonban ez némi nehézségekbe ütközött sajnos a szervezés közben. Azonban hogy ne essen csorba a megállapodásunkon, pénteken elszaladtunk Plósz kollégával Krisztián barátunkhoz, aki kisegített minket egy hátsó oldalsó ablakkal, hiszen ekkorra már megszületett az ötlet, hogy Spectus jobb hátsó ablaka ne maradjon üresen. Közben csörgettem Csabi barátomat, hogy lenne egy SOS-munka, mert szombat reggel 8-kor már rajtol az autó, amibe még be is kell tenni majd az üveget. Szerencsére Csabi megint kihúzott az alakuló slamasztikából, és még estére elkészült a grafikával amilyet szerettem volna, valamint a felület szórással is. Ezer köszönet a gyors és precíz munkáért.
Közben Plósz kolléga autóját vonósugáron szállítottuk el A-pontból B-pontba, majd megbeszéltük gyorsban, hogy akkor szombaton velem tart Pestre, aminek örültem, hiszen egyedül nem olyan élvezetes. Így abban maradtunk hogy reggel 05:30-kor találkozunk a garázsnál, bepakolászunk, esetleg kereket cserélünk 12-esekre, s hátra nyáriakat, hogy lehessen mókázni ha úgy alakul. Utóbbiról végül letettünk, hiszen így is volt kb 06:15 mikor el tudtunk indulni, s még matricát is venni kellett.
Pályára fel, gázpedál le ameddig csak lehet, azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen takony ködben indultunk útnak 120-130-al, hogy legyen esélyünk felérni 08:00-ig a Hősök terére. Így abban maradtunk, hogy szemeinket az útra tapasztjuk, s ha valaki meglát valamit, akkor ordít, hiszen több szem többet lát... De szerencsére nem volt gond, s fél távon már az idő is kezdett kialakulni, egyre jobban nőtt a látó távolság, így tudtuk tartani a tempót.
Bazzal megegyeztünk, hogy kijön elénk az utolsó benzin kútra a 3-on, s onnan bevezet, hogy ne kelljen csalingáznunk. Ez sajnos nem jött össze, mert mi hamarabb értünk oda, így mentünk a fejünk után, hogy ne késsük le a rajtot. Közben Gyuszi hívta KG-t hogy navigáljon el minket az adott pontra, ahol elég lett volna pár szó: "Ahol a Bianchi-sokkal találkoztunk, a mögött vagyunk"... Ezek alapján képben lettem volna. Cserébe hallottam, hogy jobbra, jobbra, egyenesen.... na így keveredtünk az Andrássy-ra ami baromira nem volt jó, főleg hogy megfordulni ott nem egyszerű... De megoldottuk szerencsére, csak már nőtt a feszültség, így sikerült "elpicsázni" egy Q7-est lámpától lámpáig 2-szer is. A hősök tere előtt a fiatal pár elismerősen bólogatott 15 misis autóból, hogy milyet lép a kis autó, s milyen jól megy. Váltottunk pár szót a lámpánál állva, s ha már alkalmam volt, megkértem engedjen majd maga elé, mert elnéztem a sávot. Srác korrekt volt, engedett, így látványosan érkeztünk a Hősök terére, hiszen 1-üveg után, hirtelen 2, kuplungról le, közben tovább nagy gázzal, a jobbos 90°-os kanyart szépen vettük egy íven, hosszan, keresztben, majd borítottam rá a balosra hiszen adta a zöldet, ami szintén olyan jól sikerült, hogy az Audis villogott mögöttünk. Én meg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy elfelejtettem kisorolni a parkolóba, így mentünk még egy kört a Hősök terén, majd még egyet, mert nem leltünk parkolót sem... Kb itt lett szálló ige az autóban, hogy: "nem baj, de a Hősök terén hogy kiadta kétszer is!"
Végül az Andrássy szerviz útján leltünk annyi helyet ahova be lehetett tetrisezni a Polskit, majd az üveget a hónunk alá csaptuk, és igyekeztünk Chrisékhez, ahol szerencsére sok ember volt, így nem voltak egyedül. Laceee épp szelephézagot lőtt, Chriséknek átadtuk az üveget, ők pedig már neki is fogtak a cserének. Hamar megoldották, s szerencsére tetszett nekik is, másoknak is, így boldog volt mindenki.
A búcsúzkodást, s a rajtot követően a kis csapat kísérte őket egy darabon, amiről már sajnos  le kellett mondanom, mivel tankolásra nem volt idő a hajnali száguldásban, így Baz elvitt minket a legközelebbi Agip kútra, ahol sikerült valamivel több mint 17 litert tankolni a kis autóba.
Majd irány Gyula garázsához, ahol felvettük Andi motorjának szinterezett alkatrészeit még (köszi még egyszer értük), majd megvártuk Laceee-ékat, váltottunk pár szót, s útnak indultunk haza.
Összességében nagyon jó móka volt, örültem hogy részese lehetettem még ha csak ennyivel is de hozzájárulhattunk hogy Maliban is megtudhassák létezik egy Club126-os egyesület.
Gyuszi, köszi hogy jöttél, így azért nem volt unalmas az út.
És köszi a kis autónak is, hogy gond nélkül hozott-vitt egész úton.

És ha már Andinál járt a Mikulás, gondoltam megnézem hozott-e nekem is valamit.
Szerencséje volt, mert hozott nekem is, így nem bántottam....
Régi vágyam teljesült nekem is ezzel a kis csomagocskával, remélem valóra is váltja majd az álmom, ahogyan elképzeltem.
Hamarosan kiderül.
Hogy művelődjetek is olvasás közben szóljon zene:
[flash=http://www.youtube.com/v/CaBzi4T6h78?fs=1]

Tekintettel arra, hogy a Suzukin, meg a Jani Ladáján beváltak az új típusú ablaktörlők, felbátorodtam és rendeltem a Polskira is. Igaz nem volt olyan nagyban mint szerettem volna, mert eddig 38 cm-esek voltak fent, ám ebben a verzióban a 35 cm az ami még elképzelhető, az összes többi kb olyan mint a fehér holló.
Fel is raktam őket, hibátlanok.
Szerettem volna élesben is kipróbálni, de sajnos nem jött össze, hiszen leesett az első hó, az autó alatt meg még sajnos a nyári futómű van, és szabadidőmből, valamint egyéb okokból kifolyólag még egy ideig ez is fog maradni. :( Így az is bebizonyosodott, hogy a vásárolt téli kerekek így ebben a formában biztosan nem férnek el alatta, tehát várunk még egy kicsit.
[flash=http://www.youtube.com/v/KLQriKEP5-Q?fs=1]

 Majd elfelejtettem, hogy a télre, valamint a sok állásra való tekintettel megleptem egy puha takaróval, ami remélhetőleg jobban szellőzik, mint a takaróponyva, és még véletlenül sem dörzsöli ki a fényezett felületet.
 Ezer köszönet érte az ügyes kezű kolléganőmnek!

Így 4,5 év elteltével jobban láttam kicserélni a gumi vízcsöveket, mivel a szélsőséges hőhatás miatt egyre inkább láthatóvá váltak a gumicsöveken a repedések.
Csodát akkor sem vártam tőlük, minden esetre még így is elégedett vagyok velük, hogy ennyit is kibírtak. A régiek helyére ugyanazon típus új csövei kerültek be, a 353-as Wartburg 90°-os vízcsövei.
Kisebb módosítás is végbe ment a vízrendszerben, melyről egyenlőre nem tudok nyilatkozni, még teszt üzem van. Bekerült ugyanis egy hátsó légtelenítő megoldás, ahogyan azt Attila autójáról ellestem, valamint a fűtőradiátor kimeneti ága át lett kötve a hűtőradiátor alsó ágából a felsőbe, így nem a hűtő által hűtött vízbe ömlik be a fűtés még meleg vize.
A vicces az, hogy volt fent olyan gumi cső, ami az elmúlt 4,5 évet úgy húzta ki, hogy nem megfelelően volt rögzítve, hiszen az 1/4-e ki volt fordulva a bilincs alól. De tartott, és nem eresztett. Minden esetre most igyekeztem ezekre még jobban ügyelni.
A szomorú, hogy a Yokohamák már teljesen halálra vannak ítélve, kopás jelzők kint vannak, a tapadás, pedig meg sem közelíti a kiindulásit már sajnos. :( Persze ha ezt az ember észben tartja, akkor még autózható, de rá kell számolni a féktávra, és a kanyarsebességre is, tehát csak ésszel. (Na ez utóbbi nem megy még nekem mindig. )
Közben vettem 4 db téli gumit felnivel a Duenről, amolyan kihagyhatatlan félét annak ellenére, hogy nem szeretem a használt gumikat, 145/70 R13-as Debica Frigo-k, 4,5 x 13-as Fiat lemez felniken. 20.000.-re voltak hirdetve, 18.000-ért hoztam el, enni nem kérnek alapon.
Ha minden kötél szakad, és nem fér el sehogyan sem, akkor Janinak van négy téli gumija, nekem meg négy lemezfelnim, amin kíváncsian várom, hogyan fognak állni a 175/50 R13-as Yokohama A539-ek, hiszen egyenlőre még el nem dobom őket.
Meg persze a vízcső cserékkel egybekötöttük a fagyállózást, a Polskin is, hiszen már időszerű volt.

 ÁPDÉT egy videóval, csak úgy, unalom ellen.
Az egész úgy kezdődött, hogy szombaton este KG megcsörgetett telefonon, és megkérdezte nem volna-e kedvünk a dologhoz esetleg, mert nekik most nagyon lenne. Fáradt is voltam, a fejem is fájt, így első körben inkább a nemre hajlottam, mint az igenre.
De aludtunk rá egyet, és úgy döntöttünk, hogy nekünk is van kedvünk a dologhoz...
Reggel megcsörgettem Janit, hogy otthon van-e, mert a kulcs nála van bezárva és anélkül nehéz elindulni. Nem volt otthon dolgozott, így megint kezdtünk letenni arról, hogy útnak induljunk Kecskemétre, a Fiat autós találkozóra, de 15 perc elteltével csörgött, hogy felkelt a család (gondolom teljesen véletlenül...) és elérhető a kulcs. Így gyors cuccolás, útvonal nézegetés, majd rajt, mivel az IGO8, a Google, és jóformán bármi amit csak néztem 3,5 órás utat jósolt annak ellenére, hogy a táv csak 198 km körül van, cserében árkon bokron keresztül.
Büszkén jelenthetem ki, hogy az IGO8, és a Google is téved, nem is keveset... >
A Miskolc-Kecskemét távot odafelé 2 óra 15 perc alatt, visszafelé 2 óra 40 perc alatt sikerült lenyomni mert feltartottak...
Az út sajnos nem első osztályú, ráadásul nagyon nem az, de azért lehet nyelezni szépen, vannak szép kanyarok, amiket gáz elvétel nélkül lehet tartani 120-as tempóval. Igaz ez nem volt előre eltervezett, csak mikor a kanyar kimeneti ívén jártam, akkor tünt fel, hogy kezdem mocskosul utolérni az előttem haladókat, akik papírkutyák voltak, és fékeztek a "nyugati szarokkal", így akit csak lehetett, otthagytunk.
Késve érkeztünk, mivel 9-től volt gyülekező, 8-körül indultunk, és 10-után pár perccel érkeztünk a Tescohoz, ahol már volt egy pár Polski, sok Stilo, jóformán mindenféle Fiat és Lancia.
Helyszínen jó ízű beszélgetések, versenyek voltak, valamint ismerős arcok, mivel Vikiékkel is összefutottunk ám Kecskeméten nem csak KG-ékkal, OGy-ékkal, Jámbor kollégával, Hollóval, Stormyval, és Károllyal + akiket esetleg kihagytam. Elnézést.
Majd útnak indult a nem kevés autóból álló konvoj, ami eleinte sajnos nem volt túl szervezett forma, később mégis csak kialakult, és hiába késve indultunk el, beértük őket szépen.
Kaja a Sasfészek étteremben volt, ami elég érdekesre sikerült... 20 perc üldögélés után már fel is vették a rendelést, a leves kiszállításáig konkrétan 59 perc telt el. 54 perc elteltével kérdeztünk rá a felszolgálónál, mikor kihozta a második fogást, hogy esetleg nem lehetne-e úgy, ahogy normális esetben, hogy először mi is a levest ennénk meg, amit még nem kaptunk meg...
Minden esetre a kaja finom volt, a mennyiséggel sem volt igazán baj, bár a 0,5 literes üdítő kereken 500 Ft-ba került.
Ebéd után érzékeny búcsút vettünk, majd útnak indultunk, először rossz irányba természetesen, de Mohabá végül helyrejött, és hazanavigált. Ha minden jól megy, akkor csak egy helyen lettünk bemérve... ha nem, akkor több helyen is sajnos.
Ez van.
Összességében nagyon jó hétvégi program volt, nem bántuk meg, hogy elindultunk, és részt vettünk.
Köszi KG, és köszi mindenkinek aki ott volt, eljött, szóba állt velünk.
[flash=http://www.youtube.com/v/VYDug1WRZ8I?fs=1]
Maci meg nem kicsi már egyáltalán. Sőt egyre nagyobb, már a nagy testű kutyáknak is frankón nekimegy.
Épp ma 4 hónapos a csöppség.

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt.
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t...
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt.
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban.
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
 

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
>

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... >

TALÁLÓS KÉRDÉS A VÉGÉN!!!

Plósz kolléga példáját követve szintén sikerült majdnem lángra lobbantanom az autót akaratomon kívül. :(
Szokásos kis hétköznapi mozgatásra előhoztam a garázsból, szépen ki is álltam vele, Jani visszaparkolt, gondoltam hagyom még kicsit melegedni, így pakolgattam a csomagtérben, illetve kíváncsi voltam, hogy a javított kipufogó vajon tart-e még rendesen, így kinyitottam a motorteret. Ekkor vált láthatóvá, hogy nyomóágban erősen ereszt a benzincső, mivel majdnem körbe volt hasadva.
A dologban csak az a szomorú, hogy nincs két éves a benzin cső, így kicsit el is tanácstalanodtam egyenlőre, hogy mivel lenne jó helyettesíteni, mivel ami eleinte volt fent, az meg rásült a csatlakozásokra, és soha nem volt egyszerű leszedni és újra visszatenni. :( Így lesz egy köröm a VDF-be ahol majd jól kifaggatom őket, hogy mit tanácsolnak ilyen esetekre, mert szerintem nem csak én küzdök ezzel.
Gumi vásárlás egyre inkább elkerülhetetlen úgy látszik. :( Ugyan a profil mélység bőven a határérték felett van még, kezdeti esős időszakban már vicces a közlekedés. Hazafelé ugyanis elkezdett esni az eső, így a lámpától elindulva megmozdult ugyan az autó, de hiába kezdtem húzatni hirtelen, a tükrökben csak azt láttam hogy a vizet szórja a két hátsó gumi. :( A következő kereszteződést már lapjával vettem, a harmadikat ismét normálisan, mivel olyan szépen felúszott a hosszú balosban, hogy a lökhárító már a járda felett járhatott. Padkát ugyan nem fogtam szerencsére, de a vízelvezetőt tisztán éreztem a valagomban, ahogyan a bal oldalon állók visítását a fülemben, a jobb oldalon állók szúrós tekintetét a tarkómon miután végig takartam őket vízzel...  Ez úton is bocsika, de kiadta. >
Valami miatt a bal oldalon állóknak jobban tetszett.
Szóval csere érett a benzin cső, a nyári gumik, és szerintem lassan várhatóak a gumi vízcsövek is sajnos. Majd kiderül.

És van egy találós kérdésem is, mi látható az 5. képen?

Több mint 180 fotó + Video!!!
 Hétvégén, ahogyan már Andrei említette, megrendezésre került a 8-ik KGST Party a Pócsi fivérek rendezésében, melyen oly sok év után megjelentünk. Jelentem egyáltalán nem bántuk meg a dolgot, sőt sokkal inkább csak azt, hogy egy napra sikerült lemennünk, nem pedig háromra. :(
Még hét közben összespanoskodtunk a Trabisokkal, meg páran Polskisok, és egy Ladás, hogy mi lenne ha hétvégén esetleg... Hát így lett szombatra ez a programunk, és 1/2 10 körül elindultunk Tokaj érintésével Nyíregyházára szépen lassan Zolival, két autóval összesen vagy 2000 cm³-vel. Ő a kis zöld méregzsákkal, mi meg persze a kis kékkel. Jani meg a Sárga borháznál ért utól minket, onnan 3-an autóztunk tovább. Már majdnem meg is érkeztünk a célponthoz, mikor Nyíregyháza-Sóstó előtt eltereltek minket, mert hogy olyan forgalmi dugó van Sóstón, hogy nem engednek be autóval, csak busszal, vagy gyalog... vicces ilyet hallani a cél előtt 1820 m-rel... Így telefon jobbra, GPS balra, kerülő Nagyhalász felé, át a parkon, és már a címen is voltunk. Mondhatni már vártak minket a többiek, foglalták a helyet a parkolóban, helyet a szesz mellett... utóbbi sajnos kimaradt, mivel este jöttünk is vissza.
Gyors leparkolás, köszöngetés, ismerkedést követően körbejártunk, fotóztunk, ismerősökkel találkoztunk, majd 16:00-tól indult a felvonulás, ami irigylésre méltó minden szempontból!
Az egész város jó formán minket várt, a rendőri biztosítás egyszerűen fenomenális hiszen ha valaki be akart pofátlankodni, azt kiküldték kiszedték rendre utasították, egyszerűen tökéletes, nincs benne kivetni való, minden kereszteződés le volt zárva.
Vissza érkezést követően ismét kitettek a Trabisok magukért, az elsők között visszaérkezők foglalták a helyeket nekünk, le a kalappal előttük, és köszönet érte! Némi beszélgetés és iszogatás közben elkezdődött a motoros-show, ami szintén nem volt egyszerű, valószínűleg nem a hétvégére kapta a szülőktől a 3-as tanulmányi átlagért a fiatal ember a motorjait, és jócskán van alatta pár megtett km, nagyon szépen terelgette a vasat az aszfaltcsíkon, legyen az "gyorsasági" quad, vagy pocket kivitel. Nem más ő mint Hidi Miki.
[flash=http://www.youtube.com/v/IaxKbUX4hes?fs=1]
Majd elbúcsúztunk szomorúan, és hazafelé indultunk ismét 3 autóval, csak Zoli helyét átvette Plósz Gyuszi. Szépen nyugisan autózva, néha egy kis kipufogó kiégetéssel vegyítve persze mikor csak a tiltás szabhatott volna határt, ha lett volna az autóban... nem volt. Így haza felé több dolgot kellett konstatálnunk. A Polskiban a váltó lassan hangosabb mint a motor, pedig az nem kis szó. A Lada nem harap úgy, ahogyan kellene neki, szét lesz szedve kicsit. A Polski ehhez viszonyítva viszont igen jól megy, mert volt ahol le kellett villognom 130 körül. Az SX4-es szerintem örült hogy megszabadult tőlünk, mivel kanyarokban esélye sem volt, és körforgókban illetve előtt-után sem, valahogy mindig lemaradt.
 Hulla fáradtan értünk Miskolcra, telefonon elköszöntünk Gyusziéktól, mi elkerülő M30-ason haladtunk tovább, természetesen ami a csövön kifért jelleggel.
 Összességében az autók igen jól viselkedtek, a hétvégi program pedig egyszerűen zseniális volt.
 Nagy köszönet a Pócsi fivéreknek a szervezésért, Nyíregyháza városának, valamint a támogatóiknak pedig azért, hogy látnak a programban fantáziát, és segítik is őket a munkájukban.

A nagy garázs update közben meg eszembe jutott, hogy meg kellene nézni, mi ad olyan furcsa hangot menet közben a polski esetében, mert valami nem kerek a kipufogó környékén. Először azt hittem a dobnak lett vége, vagy a hőtől, vagy a fruttizós csettintésektől, ugyanis Velencéről hazafelé már hallottam, hogy nem úgy szól, ahogyan szokott. Gyanúm félig beigazolódott, mert kipufogó probléma van, de szerencsére nem dob probléma, hanem a tűzkarikánál repedt el a kipufogó cső peremezett része, ami sajnos le is hasadt róla. Ezért tudott mellette kicsit kifújni, és kicsit ciripelni.
Miután levettem a kipufogót rájöttem, hogy be kellene majd állni a géppel. Hát... érdekes, de kipufogó nélkül, halkabb az autó.
Minden esetre a "rendszer" beugrott a Suzukiba, és mentem hétfőn a kipufogós spanomhoz, hogy oldja meg lehetőség szerint a problémát. Így is lett, 20 perc múlva már hazafelé tartottam, kapott egy másik csatlakozást ideiglenesen és abban maradtunk, hogy keresünk valami olyan dobot, ami mellett beszélgetni is lehet útközben, s nem csak 800-as fordulaton...
Ma meg nem bírtuk tovább, és beszereztünk egy kaukázusi kölyökkutyát, mert kutya az kell.

Na szóval!
Így egy héttel a találkozó után már nekem is van annyi időm, hogy egy kisebb átfogó bejegyzést készítsek az elmúlt időszakról.
Először is kicsit rendet raktam a csomagtartóban, miután a fűtést végre megszüntettem, kicsit átrendeztem. Ezáltal kicsivel több hely lett az utastérben is.
Csütörtökön indultunk, vágtunk neki az útnak, a Velencei Találkozónak.
Erre a napra sokak kérésére, ám sajnos kevesek tényleges részvételére csináltak/csináltunk egy 0-ik napot. Így a terv úgy szólt, hogy Miskolc-Budapest-Székesfehérvár, majd Nyuszyékkal együtt autózunk tovább a találkozó helyszínére. Így náluk találkoztunk, oda jött Gabe is, meg persze BEK-729 is azaz Piszkor Petiék, aki egyébként Gyula annak ellenére, hogy Csaba...
Szóval némi tökölés után neki vágtunk a hátralévő útnak, amit majdnem balesetmentesen be is fejeztünk, erről majd Piszkorék nyilatkoznak.
Annyi gond jelentkezett Pestre érkezve, hogy elkezdett szorulni a váltó sajnos 3-ikban, és 4-ikben is, de úgy döntöttünk, hogy megy amíg megy, emiatt nem húzom szét, majd igyekszünk vigyázni.
A 0-ik napnak hála volt szerencsénk idén fürdeni a nem alacsony vízállású Velencei tóban, majd sörözgetni, eszegetni, iszogatni, de leginkább ejtőzni, és szellemileg felkészülni az első napra.
Másnap már szép számmal érkeztek a résztvevők, aminek nagyon örültünk, főleg hogy nem csak Magyarok vettek részt a találkozón, hanem Csehek, Szlovákok, Lengyelek is.
Tájékozódási versenyen nem indultunk idén sem, ahogyan tavaly sem, de ahogyan hallottuk, jó móka volt idén is.
Megemlíteném még, hogy meghívásunknak eleget tett a Totalcar Prokeee-ék személyében, akikben igen kellemesen csalódtunk, ha csalódtunk egyáltalán. Eleve hogy eljöttek, hogy Tramp-pal jöttek, hogy résztvevőként voltak jelen, s hogy szerintünk igen jó átfogó beszámolót készített, valamint szemmel láthatóan jól érezték magukat.
Hazafelé út már még kevésbé volt mókás, mivel kellően nagy eső volt ahhoz, hogy 70-nél már olyan vízfüggöny legyen mögöttünk, hogy ne lássuk a mögöttes forgalmat. Nem örültem ennek, mivel ha én nem látok, így minket sem látnak, s annak ellenére, hogy állt a víz az autópályán is, most is volt olyan emberből sajnos sok akik igyekeztek megcáfolni az egyszerű fizikai törvényeket, s olyan 150-170-es tempóval gangoltak... Volt is sajnos baleset, ebből kifolyólag terelés is az autópályán, illetve nem sokkal Tibeee-ék balesete után jártunk arra s  láttuk őket mi is.
 Összességében jó móka volt ismét ez a hétvége, köszi a szervezést, tagoknak a részvételt, kisautónak meg azt, hogy elvitt s hazahozott minket.

Mai nappal megtörtént az első futómű, konkrétan a függőcsapszegek zsírozása is, a vízcsövek ellenőrzése, belső tér előkészítése a nagy utazásra. Igen igen, készülünk mi is a Velencei találkozóra gőzerővel. Így egy kicsit meg is járattam a kicsit, melynek során sajnos azt tapasztaltam, hogy erőltetett hegymenetben 35 °C-ban, igen csak kezd meleg lenni a motornak, egészen pontosan nem sokkal a határ, a hűtőventillátor indítása alatt jár folyamatosan. Ennek annyira nem örülök, de amíg nincs vele gond, addig nem bántom feleslegesen inkább.
Valamint az is biztos, hogy hamarosan be kell ruházni egy garnitúra gumira, ugyanis ennek már nem sok tapadása van, ami néha tök jó, mikor az embernek vigéckedni támad kedve, ellenben akkor már nem olyan vicces, mikor ezt rá kell számolni a féktávokra. Viszont vízen autózni ezekkel egyenesen isteni, nincs az a kocsimosás ami után kilehetne jönni vele a mosóból hosszában... egyszerűen csak keresztben.

 Tegnap volt egy kis szerviz a kis auton, amolyan atnezem jelleggel a Velencei talira.
 Atalakitasra kerult vegre a vizrendszer nyarra valo tekintettel, igy konkretan ki lett vegre iktatva a futoradiator a rendszerbol. Hat mit ne mondjak, azert kellemesbb ugy vezetni, hogy a kinti 30 fok melle a radiator nem tol meg be +20at... Jovore biztos, hogy nem fogom eddig huzni az atalakitast, mert nincs ertelme sem sajat, sem auto szempontbol.
 Valalmint a multkor azt csinalta a km-ora, hogy kigyorsitas kozben hirtelen lefekudt 0-ra, es sajnos ott is maradt, igy ennek is a vegere jartam vegre szepen lassan. Eloszor abban biztam, hogy csak az oranal csuszott szet esetleg a technika, de sajnos nem. Utana abban biztam, hogy hatha csak a valtonal csuszott szet a technika, sajnos ez sem. Ahogy ott matattam, akkor lattam meg, hogy konkretan leszakadt a spiral negyszogletesitett resze, termeszetesen csak annyira, hogy ne lehessen semmivel megfogni, vagy kipiszkalni a valtobol, raadasul spiralom sem volt. :(  Igy megcsorgettem Plosz kollegat, es o segitett ki egy spirallal, egy villamlatogatassal, valamint egy fel valto leszedessel, mert persze hogy nem lehet anelkul kiszerelni a kihajtas, hogy az ember ne billentene le a valtot, ugyanis a tanktol nem lehet kihuzni oldalra. Termeszetesen ezt is csak ugy, hogy elotte le kellett cserpalnom a valto olajat belole, kulonben mind a fejemre omlott volna...
Igy nemi alkoholmentes hideg sor, es Gyula tarsasagaban megoldottam a problemat, szerencsere a mutet jol sikerult, a km-ora ismet mer, szamlal, stb.
 Ezer koszonet a segitsegert, a spiralert Gyulanak, ha minden jol megy, ma fogom neki viszonozni azzal, hogy szetkapjuk, csereljuk az elso futomuvet.
 Utana meg hobbi keppen kivagtam a fenyofat, mert az jo moka, foleg egyedul.

 Eltelt egy pár nap ismét, amíg nem volt alkalmam a kis kékséget megmozgatni, így a héten két alkalommal is megragadtam a pillanatot, és adtam az élvezeteknek.
 Eközben rájöttem, hogy:

• át kellene állítani már nyári üzemmódba, hogy a 30°C-os melegben ne tolja az utastérbe a fűtőradiátor a meleg levegőt
• mióta kicseréltem a gázkar visszahúzó rúgót, olyan mint ha vajat taposnék, már-már szinte túl finom
• 70-körül nem viseli jól a vissza kettőt, a km-óra hirtelen 0-ra zuhan, majd úgy is marad. :(
• Peugeot 206-ot is meg lehet csípni, nem csak az 1,4-es F Astra-t
  

Szóval sajnos lesz mit csinálnom még a Velencei tali előtt, de valahogyan majd csak megoldom, ahogyan eddig is.
 Valamint megleptem a kisautót egy-egy ködlámpatakaróval, nem azért mert annyira az én világom ez, sokkal inkább azért, mert csak. Némi változtatás lesz majd rajta, ugyanis nekem a ködlámpákra van akasztva a fénykürt, így ha letakarom, akkor ugye... Tehát az első gondolat az volt, hogy kap majd egy kis mintát, amit szépen kivágok, így kőtől, bogaraktól védi majd, viszont villantani lehet majd vele. És igazából nem is volt második gondolat. Meglátogattuk Rally-s cimboráékat is az elmúlt napokban többször is, melynek során megint rájöttem, hogy az én cimboráim egyikének sem a lába fáj, de így van ez rendjén.
Ricsi: 02:30-tól
[flash=http://www.youtube.com/v/m5301PBEtHA&hl=hu_HU&fs=1]

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre.
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.
[flash=http://www.youtube.com/v/pBvi5HDKIWs&hl=hu_HU&fs=1&]
 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt.
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. Sikerült meglepnünk, majd neki is minket.
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például.
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót!

Egy kis összefoglaló az elmúlt napok eseményeiből.

2010. Május 6. Csütörtök:
Megejtettük az aktuálissá vált motorolaj cserét a kisautóban, még így gyorsan a Mohácsi talira indulás előtt, mivel újabb 10.000 km került bele. Szokás szerint ismét Castrol Magnatec 10W-40-est választottam neki, mivel nincs vele gondom, negatív tapasztalatom, nincs olajsár, nincs lerakódás, nem melegszik, van kenés, stb.
Az olajcserét a szerelőcimboránál hoztuk össze kint Majláthon, mert így egyszerűbb volt. A dolog pikantériája, hogy miután eljöttünk onnan, 10 perccel később elöntötte a megáradt Szinva-patak az utcákat, jóformán mindent. Örültem hogy ezt megúsztuk, mert nem hiányzott volna nagyon az életemből ez a program, sőt örülök annak is, hogy a jégverést sikerült megúsznunk.
Értelemszerűen cserélve lett a levegő szűrő, valamint az olajszűrő is, melyeket ismét a már jól bevált boltban vásároltam meg a VDF-KER kft-nél, így szinte minden volt polcon, ami nem, az itt volt 1 órán belül.

2010. Május 7. Péntek: Reggel korai kelést követően szépen eltököltük az időt, így egy kis késéssel indultunk autót cserélni a garázsba Janiékhoz, ráadásul nem voltam túl nyugodt a kopóban lévő Yokohama-k miatt, mivel erősen esős reggelünk volt. :( Előző nap sikerült megtapasztalni, hogy milyen az, amikor felúszik az autó a vizen, annak ellenére, hogy még bőven a kopáshatáron belül járunk. Minden esetre annak örülök, hogy inkább a belvárosban sikerült ezt megtapasztalni 50-es tempó körül, nem pedig autópályán. Szóval egy kis szokásos 20-30 perces csúszással indultunk útnak Pestre, és igyekeztem óvatos duhajnak lenni, és nem púpolni neki végig, ahogyan tették ezt mások a szakadó eső ellenére. Mi megelégedtünk a 90-110-es tempóval, hol mennyit engedett az út, és időjárás. A Pestiekel a Hungárián futottunk össze, pontosabban Gyuszkóval, meg Pety@-val, majd indultunk az Auchan felé, ahol Kemáék vártak már minket, majd megcéloztuk a 6-os főutat, némi pukkangatással megspékelve persze a járókelők örömére. Szép nyugodt tempóban haladtunk Mohács felé, már napsütésben annak ellenére, hogy Miskolcon továbbra is szakadt az eső, mert Jani folyamatosan tájékoztatott minket telefonon, hogy mire lehet számítani út közben. Ezúton is köszönet érte!
Útközben meg-megálltunk, nyújtózkodtunk, pukkantgattunk, majd haladtunk, mert Szexárdon(?) már vártak minket szintén Székesfehérvárról és környékéről, így csatlakoztunk Azoktatóékhoz, és persze a Biztos úrékhoz.
Majd jött egy fanyar kanyar, ahol kicsit megoszlott a csapat, ugyanis egy páran záró vonalaztak, én jobbnak láttam inkább kerülni vagy 400 m-t, és így a körforgóban a megfelelő irányt választva haladtunk a többiek után, csak Piszkor úrék más felé vették az irányt. Így volt egy kis telefon, meg ez-az-amaz, majd megegyeztünk, hogy akkor Várdombon találkozunk és útnak indultunk.
Közben persze mi Gyulával találunk egy olyan Hurka-kolbászost az útszélén, hogy besza-behu!!! Így megálltunk és toltunk egy kis Norbi Update 2-es menüt.
A többiek Várdombon ott is voltak, nem kis meglepetésemre egy szopóálarcos rendőr várt az útszélén akit Bálint Karcsi tartott pórázon... Volt egy könnyelmű kijelentésünk, mely szerint ha egy ilyen szerkóban lesz egész hétvégén, akkor álljuk a költségét Nyuszyval. Részemről ennyi nekem bőven elég volt, le a kalappal Piszkor Petya előtt, hogy ilyen tökös gyerek volt, és persze Gyula előtt, aki az álarcot biztosította. Jelentem részemről tartozom Petyának, amit igyekszek pótolni, hiszen adott szó az adott szó.
Mohácsi Tesconál már várt a kis csapat minket, majd indultunk a szállásra. Eszméletlen jó helyen van, volt messze mindentől ahogyan azt ilyenkor kell így nem zavartunk remélhetőleg senkit az esti dorbézolással, iszogatással, jó kedvünkkel, legfeljebb KG-t, akit párszor felhívtunk Gyula által hogy érezze, miből marad ki. Na ilyenek az igazi barátok.

2010. Május 8. Szombat: Ezt a napot igazából már szerintem megfogalmazta mindenki így túl sok újdonsággal én sem szolgálhatok. Reggel korán keltünk annak ellenére, hogy későn feküdtünk, megreggeliztünk, majd a kiírt programoknak megfelelően útnak indultunk. Jártunk a Gólya házban, láttunk gólyákat, békákat, meg olyan bimbókat hogy ha nem a sor végén állok, én tuti felakasztom valamelyikre a kocsi kulcsomat... Minden esetre a hölgy kedves volt, és aranyos, de a végén azért csak lebaszott minket Abadival, csak mert Rögbi meznek használtuk a mellényeket amik mint utóbb kiderültek szintén kellékek. :(
Majd ebédeltünk, csavarogtunk, fagylaltozunk, jártunk a Moháycsi emlékparkban, és  ezt követően felvettük Szilvi szüleit, papája előtt külön le a kalappal, mert megismert így közel 5 év után, hogy mi voltunk náluk szilveszterezni, és akkor bizony le is tegeződtünk. Foszlányok nekem is rémlettek, minden esetre nagyon jó fej, és nagyon jó halászlevet főzött nekünk a szálláson. Emelem kalapom előtte is.
Majd ivás volt megint a program, meg beszélgetés.

2010. Május 9. Vasárnap: Reggel korán kelés ismét, pedig igazán ráértünk volna, csak az asszony elnézte egy órával az időt... Na mindegy. 10-re mindenki összeszedte magát, és indultunk vízi malmot nézni. Hát nem egyszerű... Nem bánom hogy autós hobbit választottam, mert egy vízi malommal azért jelentősen macerásabb találkozókra járni.
Majd hirtelen búcsú következett s elindultunk a szélrózsa minden irányába mindenki hazafelé. Várdomb után Bazékkal autópályára hajtottunk, majd Pesten tőlük is elbúcsúztunk, és zúztunk hazafelé, igyekezve elkerülni az esőt, mert hogy Pest után megint az várt minket. Sajnos volt szerencsénk látni balesetet is a szemközti oldalon Gödöllő magasságában, valamint 4 útelterelést a felújítási munkálatok miatt az autópályán ahol max 70-es sebesség van... még jó hogy fizeti az autós a nagy pénzeket mindenféle jogcímen, és még csak országúti tempót sem lehet autózni rajta, mert vagy szar, vagy elszarják...
 Összességében nagyon jó kis találkozót hozott össze Szilvi és Nyuszy, mi nagyon jól éreztük magunkat, negatívumként semmit nem tudok megemlíteni ez az egész így volt jó, ahogyan volt, egyedül a ködlámpa törésemet tudnám hanyagolni ha lehetne, amit máig sem értek mitől tört be álló helyzetben. :(
Örülök mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk töltötte ezt a hétvégét.

2010. 05. 01. Hort - Trabant, Wartburg, Polski találkozó

 Az egész úgy kezdődött, hogy jó pár nappal ezelőtt a Trabis barátok meghívtak a találkozójukra, Május elsejére Hortra. Tekintettel arra, hogy más program nem volt ekkor még tervben, természetesen igent mondtam. Szóltam KG-éknak is, hogy ha van kedvük, jöjjenek ők is. KG ekkor közölte, hogy ilyenkor van Pesten is Közlekedési múzeum előtti KGST tali. Tekintettel arra, hogy én már elígérkeztem a Trabisokhoz, abban maradtunk hogy vagy ők jönnek le félidőben, vagy mi megyünk fel, attól függően hogy hol jobb a hangulat.
Ennek az lett a vége, hogy KG-ék indultak el Hortra, mivel tele voltak programokkal és jó hangulattal a Trabisok.
 Reggel 7-órára volt megbeszélve a találkozó a Miskolcról kivezető 3-as út melletti MOL-kúton. 07:02-re értünk oda, nem volt ott senki, így azt hittem elkéstünk, így elkezdtem kifelé tolni a kocsinak miután kiértünk a városból, úgy számoltam hogy Mályi-Nyékládháza között még elcsípem a konvojt, közben Andi telefonon próbálta elérni Gergőéket. Mire Mályiba értünk fel is vette, és közölte, hogy késni fognak... Így volt alkalmam kiállni a Lukoil kútra, és megtankolni, megreggelizni, megvárni őket. Majd együtt autóztunk Kerecsend felé a 2 Trabantos kollégával, ahol a következő CHECKPOINT volt beiktatva csatlakozás miatt, hogy minél többen mehessünk együtt Hortra. Így vártunk egy keveset a 3-as út mellett, és a Trabantosok csak jöttek, csak jöttek, csak jöttek... Akik meg arra jártak, nem igazán tudták mire vélni az út szélén várakozó 15-20 Keleti autócsodát Kerecsend végén. Majd együtt indultunk tovább Hortra, kényelmes 70-80-kával immáron kb 15-20 autóból álló konvojjal a mögöttünk haladó kocsisor nem kis örömére, még sem volt zúgolódás, ahol meg tudtuk, el is engedtük őket.
Hortra érve már vártak bennünket is, és tereltek a gyülekező helyre, ahol már sorakoztak a Trabik, Wareszok Így összesen hozzávetőlegesen olyan 50-60 autó volt jelen a találkozón kisebb-nagyobb megszakításokkal, mivel az emberek jöttek, mentek a programokra az autóikkal, és cserélődtek is folyton. Nem sokkal később indult a felvonulás Hort belterületén rendőri, és polgárőri biztosítással természetesen. Miután visszaértünk, szépen rendezetten leparkoltunk, volt egy kicsi szünet, fotózás, filmezés, nyálcsorgatás autókra, lányokra, fiúkra, kecskékre...
Majd indult az ügyességi verseny nem messze a helyszíntől.
Közben mi megreggeliztünk immáron normálisan, volt benne hús is... Trabisokkal mentek a sztorizgatások az asztal mellett ülve, jó hangulatban.
Majd visszasétáltunk, megcsodáltuk közben a Trabi paripákat, Waresz autókat, Waresz motoros Trabit, Polo motoros Trabit 1.4 16V-vel by Jimi, és egyéb autókülönlegességeket.
Kis szünetet követően jött a gyorsulási verseny, amin KG szeretett volna indulni, de nem tudták sajnos annyi ideig húzni az időt, hogy időben odaérjenek mert dugó volt a 3-ason sajnos. :( Így erről sajnos lemaradtak, igazából olyan gyorsan lezavarták ezt a számot a srácok, hogy annyi időm nem volt, hogy visszamenjek az autómért, hogy legalább annyival kitoljam az időt KG-nak. Nem szívesen kínoztam volna az autót, mivel még mindig lóg a gyújtáselosztó tengelyem sajnos. De az vígasztal, hogy nem csak én szívok vele hanem Zoli barátunk is sajnos. :(
A program végeztével visszavonultunk, majd kis szünet után indultunk ebédelni, mivel minden résztvevőt megvendégeltek a Trabisok egy tányér gulyás levesre, ami jelentem nagyon finom volt. Kaja után visszaérve futottunk össze KG-ékkal, akik akkor nézelődtek más, így némi beszélgetést követően elvittük őket is ebédelni. Utána kis fagyika is beficcent, Pocoknak egy szatyor vatta cukor. Majd regisztráltuk az autókat, amire csak lehetett, pontosabban Andi meg Pocok, KG meg nem szarozott, benevezte mindenre az autót.
Később kiderült, hogy halk autóm van a maga kis 116 Db-vel, KG-nak asszem 122 Db, Soma talán 126 Db, de ha tévedek majd kijavítanak a srácok. Minden esetre Soma durrantása mérhetetlen... a szó minden értelmében.
Majd jött az eredmény hirdetés, ahol sikerült díjat is szereznünk, egész pontosan a kisautónak sikerült, mert a LEGSZEBB KIS POLSKI díját zsebelhette be a találkozón.
Nem sokkal később elkezdődött a búcsúzkodás, és hazaindultunk, az autókkal, így a 3-ason kicsit megzavartuk a gépsárkányokat, amolyan ami a csövön kifér jelleggel.
 Összességében nagyon jó kis szombati program volt ez a Hort-i majális, Hort-i találkozó.
Le a kalappal a Trabisok előtt, hogy ilyen jó kis találkozót hoztak össze, jó kis programokkal, elég szép számú résztvevővel, finom gulyással, és sok lökött autóssal. Ha lesz, elmegyünk remélem jövőre is. Annak meg külön örültem, hogy eljöttek egy páran Pestről is, sőt hogy voltak olyanok is, akik köszöntek...

 Volt egy kis időm, módom, lehetőségem, kedvem, stb tegnap, így bütykölgettem egy kicsit a kicsin. Részben sikerült részben nem sajnos, de idővel orvosolni fogom ezt a problémát is.
 Először is köszönet Bálint Karcsinak a tippért, blogért a lámpa búra festés kapcsán, így sikerült végre megvalósítani azt, amire eddig sajnos nem sok sikerrel vadásztam, a felemás felállású Bis hátsó lámpa búrát. Igyekeztem úgy eljárni, ahogyan a blogon olvastam, hellyel-közzel szerintem sikerült is. Természetesen én már csiszolással kezdtem, ahogyan a mester ajánlotta, majd tisztítás után kapta szépen sorban az összesen 5-6 fedőrégetet egymásra, hogy elérjem a kívánt eredményt. Szerintem sikerült, mert valami ilyesmit szerettem volna, tehát hogy ne legyen sem túl sötét, sem túl világos. Nekem tetszik, elégedett vagyok vele, Jani szerint is jól sikerült.
 Ezen felbuzdulva fogtam neki a búra cseréknek, majd ezt követően miután megcsapott a benzingőz, nekiláttam a szelepdekli tömítés cseréjének is, mert a motorfelújítás óta kb nem volt hozzányúlva, most viszont itt-ott már kicsit taknyos volt, nem tömített kellően, így csere érett lett. Ehhez természetesen a gyújtáselosztót el kell távolítani, ellenben a szelepdekli fedelét nem lehet levenni. Ezen kicsit mindig elmosolyodok, hogy miért kell egyszerű tömítés csere esetén megszopatni magunkat egy gyújtással is.
Na mindegy, kiszedtem, letisztogattam azt is, majd levettem a szelepdeklit, himbasor kb olyan állapotú, mint amilyen állapotban felszerelésre került annak idején, ennek örültem. Annak már kevésbé, hogy a parafa tömítés kicsikét rá volt sülve a hengerfejre, de egy sniccerrel mindent meglehet oldani, így ezt is sikeresen eltávolítottam, letisztogattam, majd ment is fel az új tömítés, remélem az is ki fog bírni majd minimum ennyit.
Majd jött a játék határok nélkül a gyújtással, mivel volt annyi eszem hogy nem jelöltem össze, csak megjegyeztem, hogy mi merre, hogyan áll kiszereléskor. Így tisztogatás közben persze hogy elmentek a dolgok nem is kicsit, de értelemszerűen hamar össze lehet hozni a dolgot. Csak hogy még sem akarta az igazat, indulni nem igazán akart. Kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó, kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó, kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó, kiszerelés, állítás, beszerelés, ellenőrzés, próba, nem jó...
Kb ennyiszer futottam neki, mire sikerült észrevenni, hogy az egyik gyertyakábel elhasalt sajnos tőben, konkrétan a csatlakozó fele a fedélben marad kihúzáskor. Meg igazából a fedél is csere érett lett, mivel elkopott a középső érintkező már benne elég rendesen, így bekerült abból is az új, a régi meg ment a csomagtartóba tartaléknak. Egy ilyen tartalékból került bele a gyertyakábel is, ami ugyan használt, régi volt de működött, és ugyanilyen szilikonos volt mint a többi.
Beszerelés, ellenőrzés, próba, beindul, de nem az igazi, picit beledadog, így állítgatás előre, hátra, jelenség ugyanaz sajnos egy adott gáznál, kb 3000-es fordulaton már hallható, hogy ki-ki hagy, bele-belepofázik, így időszerű lesz a gyújtáselosztó komplett felújítása is sajnos megint, bár az utóbbi 1,5 évben igazából szerintem ahhoz sem nyúltam, így elnézem neki.
Így elvittem egy kicsit megjáratni, megtankolni, csak útközben vettem észre, hogy elég WRC-sre sikerült, mert azt tudtam ugyan hogy 3000 körül kicsit dadog, de azt nem, hogy 5500 körül tilt, és durrog. Eleinte kicsit meglepett, főleg előzésnél, hogy mik ezek a durrogások, de így legalább hamar felfogták, hogy erőgéppel nem vitáznak, elengedtek. Később lámpánál állva már kifejezetten mókás volt, mikor meg-meg kínáltam, hogy nem kis robajjal dolgozik a gép.
Bármennyire is mókás a dolog, így nem maradhat, ezt meg kell oldani minél hamarabb, mert szerintem nem csak a zsebemnek nem hasznos, de a motornak sem hiszem.

Hétvégén kicsit csavarogtunk a kis csodával, mert kíváncsi voltam, hogyan viselkedik az új beállításokkal, nyári gumikkal, kormányművel, stb. Ráadásul a múltkori alkalommal az is kiderült, hogy a légkürtöm sajna ismételten kifingott, természetesen akkor, mikor jelezni akartam az előttem szarakodónak, hogy talán elindulhatna még ennél a zöldnél. És innentől kezdve, hogy tudtam hogy nem jó, hirtelen nagyon elkezdett hiányozni. Janinál bakra tettem a kocsit és elkezdtem leszerelni a kürtöt, mert gyanús volt, hogy nem egyszerű gebasz lesz vele. Így is volt, mert akármit is csináltam vele, a kompresszor dolgozott, de a kürtök lefojtották, így azok lehetnek eltömődve. Kapott féktisztítót bőven, mert az olyan mint a WD-40, hogy mindenre jó, ami nem működik, de sajna nem sikerült életre kelteni, így elugrottam egy másikért a boltba, de ezúttal már nem légkürtöt vettem (mivel évente cserések voltak) hanem egyszerű kétszólamú, vegyes szólamú kürtöt, ami nem szép, de ilyen volt, meg úgy sem látszódik.
Az már sokkal viccesebb volt, hogy felszerelés után jöttem rá, hogy nem akar szólni ez sem... először azt hittem a kürtök hibája, de töltőről szóltak szépen. Na ekkor már kb 3 órája játszottam a kibaszott dudákkal. Mármint a kürtökkel, mert lehet hogy Andi is olvassa...    És ekkor határoztam úgy, hogy ebből most egy kicsit elég volt, autót betettem vissza, kürtöket letéptem a picsába, és polcra tettem őket, hogy majd hétvégén.
Egyeztettem Dokival, hogy nyújtson majd némi segítséget, mert elkezdett hullani a hajam is már emiatt...
Így indultunk el Tokajba, hogy megoldódjon ez is, mert duda az kell, a duda az jó.
Nem bántam meg, hogy nem egyedül kezdtem neki, mert elég tréfás volt a szitu. Eleinte a test volt gyanús, később a pozitív nem léte, mikor mindkettő megvolt, akkor jött a fejvakarás, hogy miét nem szólal meg. Sikerült kideríteni, hogy a csomagtartóban van egy sarus toldás, ahol még meg van mindkettő, de a következő 20-25 cm-es szakaszon eltűnik hol ez, hol az, pedig szakadás nincs, saruk meg forrasztva vannak... X-akta, így repült a kukába, került bele új vezeték, és már csak a rögzítés volt hátra, hogy útban se legyen semminek, és annak se legyen útban semmi. Ezt is végül Ata, és Doki oldotta meg, mert én már halálomon voltam a takony kór, és torokfájás miatt. :(
Köszönöm nekik ezúton is, hogy az autó és egyben az én problémámat is orvosolták, örök hálám érte.
Útközben volt mókázás is, mert arra mindig akad vállalkozó. Így a 37-esen lámpától indulva űztem előztem egy F-Astra kombit, ahol szerintem a gyerekülésben ülő gyerkőc is megállt a fejlődésben mikor elmentünk mellette, természetesen apuci egyből elkezdte nyomni mint süket a csengőt, így 120-körül inkább elvettem a gázt ezzel óvva a bölcs apukát és családját aki tömött autóval racsingol, miközben kicsit csörög az autója, meg persze magunkatis, mert 110-es limit van ott. Minden esetre jó út volt, csak az a veréb nem hiányzott, amelyik kicsit átrendezte a hűtőrácsot ennél a tempónál, mert fingja nincs a jobb kéz szabályról...

Na és akkor...
Ott tartunk, hogy felkerült a nyári futómű állás a kocsira, ami annyit tesz, hogy az alacsonyabb alumínium bakok kerültek fel a gyáriak helyett, ezáltal még sikerült veszíteni a hasmagasságból és még közelebb kerültünk a go-kart feelinghez. Ezzel a részével nem is volt gond a csere során, mert hogy csápos emelőn cseréltük a rossz idő, meg a rossz egészségi állapotom miatt.
Meg ha már ott voltunk, és volt lehetőség, akkor csere érett lett a kormánymű is, mivel már akkora holtjátéka volt az autónak, hogy egyenesen tartott kormánykerék mellett, bármikor elindult az autó a szomszédos sáv felé sajnos, illetve egy Miskolc-Budapest szakaszon úgy kellett vezetnem mint anno a Dallasban, vagy a San Fransisco utcáin című filmben, folyton járt a két kezem, hogy egyenesen haladjon a kisautó. Szóval felkerült egy jó állapotú bontott kormánymű, aminek következtében lett egy nagyon durva széttartás a kocsin, amit szemre ész nélkül orvosoltunk még a tegnapi nap folyamán, mert tudtam, hogy ma úgy is viszem futóműveshez ellenőrzésre, állításra, így csak annyira kellett összehozni, hogy csikorogjanak a gumik az aszfalton.
Közben lentebb került a rendszámtábla is elől, ami még nem végleges, csak próba verzió, hogy mennyivel kap több levegőt így a hűtő. Ezt követően indultam vissza a garázshoz, immáron normális kormánymű holtjátékkal, és pattogós effekttel, csak útba ejtettem az autósboltot, ahol majdnem sikeresen le is téptem a rendszámot a beállást követően, mert hogy úgy szoktam, hogy "körforgóból kifelé vissza 3 motorfék belsősávban kicsi risza vissza kettő nyikkanyósra majd jobbra fel a parkolóba" csak ilyenkor nem szokott ennyire lent lenni semmi. Na mikor ott tartottam, hogy jobbra fel, akkor tudatosult, hogy vissza kell majd mennem a rendszámtábla maradványaiért, és majdnem belefékeztem, mikor rájöttem hogy ettől csak rosszabb lesz, ha jobbal leül az orra, így engedtem, had menjen legalább szépen. Szerencsére elfért a rendszám is. Boltban meg csak vigyorogtak. Megvettem amit rendeltem, majd irány a garázs, s mivel hamar megjártam, időm meg mint a tenger, így nekiálltunk Janival megint, hogy felkerüljenek a ködlámpák a kisautóra. Természetesen megint nem ment egyszerűen a dolog, de jelentem most legalább győztünk végre...
Szóval fent vannak a ködlámpák végül, ott ahol én szerettem volna hogy legyenek, s be kellett látnom, hogy ültetéssel, ezekkel a gumikkal erre a helyre esélytelen lett volna feltenni úgy a 180-as lámpákat, hogy azok fent is maradjanak minimum egy hétig anélkül, hogy beakadnának valamibe is. Minden esetre köszönöm  Gáspáry Lacinak a felajánlást az utánpótlásra.
Így ma ködlámpákkal, ültetve, nagy kerekekkel, új kormányművel vághattam neki az útnak a futóműves cimbora felé. Jó volt megint belvárosi szakaszt nyomni a kis autóval, tekintélyt parancsoló 3-ik fokozatban végig, ahol a fordulat miatt van erő is, hang is. Nem is lépett le egy paraszt sem a járdáról az úttestre.
Futóműves lőtt az összetartáson (mert az fontos, hogy legyen mindig összetartás. ), meg persze a kerékdőlési valamint az utánfutási szögön, így a kisautó most megint naggggggyon hibátlan, és jól vezethető, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor lehatároztam azt is, hogy jó eséllyel a következő télen nem lesz téli üzemmódba állítás, így marad minden ahogyan van, mivel télen csak keveset járunk vele, így arról a kevésről meg inkább le is mondok. Persze ez még messze van, addig még százszor megbolondulhatok.

Ha megvolt a nyári időszámításra történő átállás, akkor időszerű az autót is nyári üzemmódra átállítani szépen, lassan, így ezt a mai nappal el is kezdtem.
Előkerültek szépen a nyári gumik, így azzal kezdtem, hogy elkezdtem őket megtakarítani a portól, amik annak ellenére kerültek rá, hogy el voltak csomagolva. Meg igazából az elmúlt 2-3 évben nem nagyon voltak szépítgetve, így portalanítás után, kicsit neki ugrottam polírozni őket, így első körben kapták a polírt, második körben a tükrösítést, mivel voltak rajtuk páralecsapódásból eredő foltok is. Szerencsére sikerült kiszedni mindet, bár az idő nem volt túlzottan kedvező, mivel nem volt kellően meleg így nehezebb volt a pasztákkal is dolgozni, de megoldottuk.
Ezt követően frankón lezsíroztuk Janival a függőket, először én zsíroztam ő tekerte a kormányt, majd ő tekerte a kormányt és én zsíroztam... Frankón kijött mindenhol, ahol kellett, ellenben a zsírzó gombokat cserélnem kell majd, mert míg felül zsírozom, addig alul könnyezik...
Miután lekerültek a lemezfelnik, kipucoltam, portalanítottam a fékeket is, a pofákat is, a dobokat is. Majd felkerültek az alufelnik a 175/50-es gumikkal, és megállapítottam, hogy az autó ezekkel lesz igazából teljes. Azonban lassan be kell szereznem az utánpótlást, mivel eléggé kopottak már sajnos ezek a gumik. :(
Majd a jött a lassan már megszokottá vált tökölés sorozat, hogy milyen ködlámpák kerüljenek fel az autóra, és milyen méretben, mert a 150-esek kicsinek hatnak, a 180-asok meg nagynak. Ezzel is eltelt vagy 1,5 óra, hogy csak nézegettük.... Végül a kicsik mellett kellett döntenem, mert hogy a nagyok annyira alul lennének, hogy egy kisebb bukkanó jó eséllyel letépné őket sajnos. :( Így bár tekintélyt parancsolóak a 180-asok, kissé költséges lenne cserélgetni őket ha sérülnek. :( Viszont a kicsik felszerelésére már nem volt idő, mint ahogyan az első futómű visszaültetésére sem, így azok megmaradnak a holnapi napra, igen Húsvétra, locsolkodás helyett.
Kellemes Ünnepeket mindenkinek.

Hétvégi történések jegyzete következik.
Közben meg szóljon egy kis zene újfent a Punnany Massiftól:
[flash=http://www.youtube.com/v/GbbZEJBPGK8&hl=en_US&fs=1&]
Először is pénteken előhoztam egy kicsit a garázsból a "kicsit", a jó időre valamint a régi autózásnak köszönhetően. Ideje volt már kicsit megjáratni megint a kisautót, így le is mostam, szépen letakarítottam, kitakarítottam a portól, és miután visszatért a garázsba, felkerült rá a takarófólia is, amit még a barátaimtól kaptam vagy 1,5 évvel ezelőtt. Eleinte amiatt nem használtam, mert szabad ég alatt nem akartam letakarni, télen meg megint csak nem szerettem volna, ellenben most remélem jó szolgálatot tesz majd a por elleni védelemben. Köszönöm még egyszer a barátaimnak ezt a meglepetést is.
Szombaton a garázsban is történt némi előrehaladás, a villamos vezetékek fixre forrasztása volt a kezdeti program, mivel a gyors-csatlakozós megoldás annyira nem vált be, mint amennyire eleinte bíztunk benne. Forrasztást követően meglepően jobb lett a fényhatás is az energiatakarékos izzóknak köszönhetően, még most sem értem.
Ezt követően autóztunk egy kicsit Janyboy-al, néztünk neki jó árasított felnit, és persze végül vettünk is egy kis alkudozást követően. Van öröm és bódotttá.
Vasárnap megint garázzsal kezdtük a napot, csináltunk zárat a gyalogos forgalmi ajtóra, végre egy normálisabb kivitelt alkalmazva, ami kb 1 órát vett összesen igénybe, így nem értettük miért nem ezt csináltuk már anno az elején is, amikor fejtörést okozott, hogyan is tehetnénk zárhatóvá, hogy a szél ne csapdossa mint az ólajtót.
Szóval ez is meg lett oldva, kicsit pakolásztunk is, rendszereztünk is, közben a lányok főzőcskéztek, így hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a jó időnek hála úgy döntöttem hogy lecserélem a hátsó lökhárító tartóvasakat is a Bodáéktól beszerzett krómos kivitelűekre.
A manőver nem volt egyszerű, mert ugye ezek a tartók a gyári 85 mm helyett csak 55 mm-re tartják el a krómlökhárítót a karosszériától, amivel alapesetben nem is lenne gond, csak ugye a 903-as motor miatt nekem fel lett vágva a hátfal egy kicsit, hogy elférjen az ékszíjtárcsa is kényelmesen. Na most ennek köszönhetően a középső részen elég vészesen közel van a króm lökhárítóhoz a hátfal-gerenda, így egy picit variálni kellett a rendszámtábla világítással, de végül megoldottam ezt is.
Plósz kollégától beszereztem még régebben egy krómlökhárítóra való rendszámtábla világítást, így azt gondosan szétkaptam atomjaira, és alaposan letisztogattam hogy amikor felszerelésre kerül a sor, már ne legyen erre sem gondom. Így a régi világítás helyére felkerült a felújított kivitel, és a szerelés közben arra is rájöttem, hogy ebből a világításból is létezett minimum kétféle, s most mindkettő itt volt előttem, aminek hála egyik sem kompatibilis a másikkal.
De a lényeg, hogy felkerült hátra is az új lökhárító tartóvas, és tetszik.
Valamint felkerült a Téli Találkozó matrica is a többi közé az ablakra.
Jöjjenek a képek.

Tekintettel a tegnapi jó időre, meg arra, hogy a 2010-es Téli találkozó óta nem nagyon voltam kint a kis géppel, tegnap előhoztam egy kicsit a garázsból, hogy ne lustuljon el, hogy kicsit meg legyen járatva. Meg persze hiányzott is már eléggé az öröm autózás feelingje. Ég és föld a két autó életérzése.
Kihozatal előtt volt egy pici szerviz, inkább csak amolyan esztétikai szempontból, melynek során levettem az első lökhárítót, és kicseréltem a tartóit a Bodáéktól rendelt krómozottra. Ezekkel sokkal pofásabban néz ki. Majd következett vagy 1,5 órányi szarakodás, hogy hogyan is rögzítsem a ködlámpákat előre, de sajnos nem jutottam előbbre, az idő meg vészesen telt, és felhősödött, így inkább maradtam az autózásnál, a ködlámpákra meg majd még visszatérek később. A legnagyobb baj az, hogy nincs szívem megfúrni a króm lökhárítót, de még a tartóit sem ha nem muszáj. Innentől kezdve érdekes a dolog, mert hogy nincs mihez rögzíteni ebben az esetben. Az már csak hab a tortán, hogy amíg a 180-as lámpák nagynak tűnnek, a 150-esek kicsinek, a kettő között meg nem igazán van méret. Szóval vannak még kérdések továbbra is, hogy milyen, és mekkora, és hogyan legyen fent.
 De legalább kicsit tudtam autózni vagy 2 órácskát, ami nagyon rám fért már a szürke hétköznapokban.
Amiket sikerült észrevenni az út során:

• még mindig megnézik, megmosolyogják a kisautót
• mindig van egy két hülye akár városban akár azon kívül aki nagyon megakarja mutatni, hogy ő nagyon Surmóker
• 2-ban közelítve motorfékkel 4000-es fordulaton a kereszteződéshez esze ágában sincs lelépni a gyalogosnak az úttestre, ha mégis, akkor a gyújtás levétel-visszaadás orvosolja a felmerült problémát, és elsétál a zebráig
• valami kis kottyanás jelentkezik a kormánymű valamely pontján, és ezt követően minimális "séta"
• váltógumiharangokat cserélni kell, mert csöppennek sajnos
• valamint ha hátra is felkerülnek lökhárító tartók, lehet hogy le kell rövidíteni a kipuff csövet, mert félő, hogy túlnyúlik rajta

Van tehát egy-két teendő, amit a pihenő napokon megpróbálok majd orvosolni, megoldani, hogy később ne legyenek vele problémáim.
Meg persze ez idő alatt volt egy kis bandázás is, mivel jelen volt Janyboy, Plósz kolléga, na meg persze az Imi. Ez utóbbi kettő tekert egyet-egyet, ezt mindenki értse úgy ahogy.

Először is köszönet Szőrnek, és Gyulának!

Gyulának az információért, Szőrnek a hatékonyságáért, s mert értem baszott el értékes perceket az életéből.
Igazából ez nem egy napjaink béli dolog, mert először akkor merült fel, amikor szóba került a lökhárító csere, s amikor a króm mellett kezdtem dönteni. Ugyanis tartót nem egyszerű keríteni hozzá, az összes környékbeli bontót, ismerőst feltelefonáltam, senkinek sem volt. S mert ráadásul még sürgős is volt, az még inkább megnehezítette a dolgot.
Ekkor láttam, hogy egy Pécsi boltban tartanak még olyan dolgokat, amik jól jöhetnek, így csörgettem Gyulát, hogy neki mi a véleménye, életképes-e szerinte az ötlet, elképzelés, hogy onnan szerezzek be lökhárító tartó vasakat, s hogy mennyiben különbözhet az 500-as tartója, a 650-estől. Ekkor tudtam meg, hogy neki is ilyenje van már, és szerinte szebb, mert nem tart el annyira a kasznitól, mint a gyári.
Az ő tanácsára csörgettem meg Szőrt, hogy nézzen már nekem ilyet lehetőség szerint, és ha megoldható, akkor vásárlást követően postázza már el nekem, én meg azonnal utalok részére. A boltban azonban kiderült, hogy valami minimális, 1500.- Ft-os összegért utánvéttel tudják postázni az üzletből, így nem kell Szőrnek fáradnia ezzel.
A vicces az volt, hogy ez Február 11-e volt, csütörtök, amikor is már ezerrel a péntekre készültünk, a Téli találkozós indulásra, és lökhárító még nem volt az autón. Így Plósz kollégától kölcsönkértem a krómlökhárító tartó vasait, mert 2 db-ja volt neki, így előre meg lett oldva, már csak a hátsóval voltunk gondban, mivel senkinek sem volt ilyenje. Ekkor jött az isteni ötlet, hogy tartó is, meg krómos is, meg legyen is, nincs más mint a porszívó cső!!! És az a vicces, hogy miután le lett vágva, fel lett szerelve, rá kellett jönnöm, hogy kajakra jobban néz ki, mint a gyári szögletes kivitel. Ezt többen meg is jegyezték a találkozós hétvége alkalmával is.
A lényeg, amin meg is lepődtem, miután késő estig barkácsoltam a kis kékséget hogy másnap autózhassunk vele, az az volt hogy pénteken reggel 3/4 8-ra itt volt a csomag a Pécsi autósbolttól benne a megrendelt cuccokkal.
Le a kalappal előttük, hogy ennyire ügyesek, gyorsak, hatékonyak, megbízhatóak. Kevés ilyen céget tudok manapság. Gondosan be volt minden csomagolva a csomagban, hogy még véletlenül se sérüljenek az alkatrészek, egyszerűen tökéletesek voltak. De pénteken reggel 8-kor már nem akartam nekiállni megint szerelni, így egyenlőre jegeltem a dolgot.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a közreműködést;

• Janyboynak a szervizt
• Somának a szervizt
• Plósz Gyuszinak az alkatrész lehetőséget
• Gyulának az információt
• Szőrnek a közreműködést
• Bodáéknak a gyors postázást
• Jó anyámnak hogy a világra hozott
  

Jöjjenek a képek a rendelt alkatrészekről.

Téli Találkozó 2010!
Most tényleg erről fogok blogolni.
Pénteken délelőtt indultunk útnak Miskolcról Pestre a találkozási ponthoz Csajossal, és Somával kényelmes 85-90-es tempóval, majd Fótnál én lehajtottam a tankolást követően Somáék pedig haladtak tovább, mert még haza kellett ugraniuk a cuccaikért.
A Fóti Coránál már vártak minket Bazék, Nyúlék, és Pocok indulásra készen, így haladtunk is a 2-esen, majd Kóspallag irányába a hegyi utakon, ahol már felcsillant a szemem a havas út láttán. Kellemesen havas, jól autózható út vezetett a szállásra, ahol Nyuszy járta le nekünk a parkolót a Suzukival, de nekem így is sikerült elakadnom benne, miután az autó felhasalt a hóra, és neki csúszott a hófalnak. Gond nem lett, a jelenlevők meg letoltak róla, így nekifutottam még egyszer. Végül sikerült beállnom nekem is. A délután jóformán semmittevéssel telt, de az nagyon jól esett, mert abban jók vagyunk. Végre sikerült Turbó kutyát személyesen is megismernünk.
Majd szépen lassan beszállingóztak a többiek is a szállásra, és elkezdődött a péntek esti buli, nem kis szesz kíséretében, amiből még Baz-ba IS sikerült erőltetnünk egy nyeletnyit. Abadi, és Miszory kollégával kellemesen elpálinkázgattunk, amiből én később jobbnak láttam kimaradni, mert valószínűleg a hegyi levegő miatt kezdett kialakulni egy kis fejfájás. Minden esetre voltak érdekes dolgok ezen az éjjelen, láttunk, hallottunk egyet, s mást.
Szombaton a reggelit követően szedelőzködött a banda, és autózni indultunk a hegyekbe, ahol megint csorgott a nyálam, a havas utak miatt, így inkább a sor végén haladtam Balázsékkal.
[flash=http://www.youtube.com/v/vUz7YBWUGiA&hl=en_US&fs=1]
Jártunk fent a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél, Nagymaroson, Kismaroson, Zebegényben, a Nagyhideg hegyen ahol megebédeltünk elég durván, majd elindultunk visszafelé egy kis kitérővel, amit esetleg már kihagyhattunk volna, mert nem volt egyszerű a feljutás a szinte szűz havon számunkra, ahol a polski alja már leért a hóra. De felmentünk, majd megkíséreltünk megfordulni a már említett nagy hóban. Nem volt egyszerű... Amíg Bazt próbálták kitolni a hóból, addig én az úton megfordítottam vagy 6Y-ból a polskit, és Bazzal elindultunk visszafelé az egy nyomvonalas úton, ahol elég hamar szembe találkoztunk egy Astra Kombis úrral, aki korrekt volt, s a kedvünkért visszatolatott vagy 800-1000 m-t, amíg félre tudott állni annyira, hogy elférjünk egymás mellett az autókkal. Köszi ezúton is, bár Béci szerint ez természetes, hogy a lentről jövőnek kell félreállnia, tolatnia ha úgy adódik, meg mi amúgy is többen voltunk.
Miután visszatértünk a szállásra, kicsit ejtőztünk, majd a vacsit követően megint ivás lett volna a program, de a mi szobánk úgy elaludt, mint a pinty... Előtte még volt egy kis beszélgetés, nevetgélés, bandázás, cigizés, meg persze olvasgattuk a Jani által küldött SMS-eket, hogy Székesfehérvárt, és környékét nem gyengén szakította el a külvilágtól a hó, és a hóátfúvás. Nyuszy nem nevetett úgy mint mi, főleg miután a hírekben is hallható, és látható volt, hogy elakadtak az autók, a tűzoltók, a katasztrófa védelmisek, a hótolók, a hóekék, és a mozdonyok. Nem volt egyszer a helyzet.
másnap reggel indultunk vissza, relatíve korán olyan 11-12 körül mert ekkora már Észak-Keletre jósoltak hasonló időjárást, amiből szerencsére még csak ízelítőt sem kaptunk. Nem is hiányzott, meg így legalább lehetett hazafelé nyelezni a pályán.
Összességében egy nagyon jó hétvége volt megint, nagyon jó találkozó volt megint, nagyon jó esték voltak megint, megint kitett a társaság magáért, nagyon jó szervezés volt, és nagyon jó helyszínek is. Pocok! Le a kalappal előtted. Meg persze mindenki előtt.

Téli Találkozó 2010.

Erről majd később. Menjünk szépen sorjában.
Először is, sikerült eldönteni a lökhárító kérdést, legalább is azt hittem. Mert hogy az eredeti terv az volt, hogy torkon fosom az NKH-t, és visszateszem a csöveket, ám az utolsó előtti pillanatban csak meggondoltam magam, és feltettük a króm lökösöket, miután jártam az NKH-nál, és pár órát elvesztegettem az életemből csak amiatt, hogy pár perc alatt közöljék a pillanatnyilag hatályos jogszabály szerinti állásfoglalásukat, mely szerint csak gyári alkatrész helyezhető el a gépjárművön. Az sem igazán hatotta meg őket, hogy az autó egy átépített autó, és hogy az elmúlt 7 évben így vizsgázott ahogyan ti is ismertétek.
Elvették a jó kedvem. Ekkor volt 2010. Február 10. a nap melyen betöltöttem 30. életévemet, mondtam is magamban, hogy szép egy ajándék az élettől a sorstól. :( Ez van sajnos, meg kell válljak a gallytörőimtől, melyektől egyéni, egyedi volt a kisautó. És elindultam haza, nem kissé elkeseredetten. Ekkor akartam feltenni a krómokat, beszereztem 2-2 pár köd és szúrófényt is, hogy majd azokkal teszem fel, de végül elvetettem az egészet, s megint a gallytörők mellett voksoltam. Lámpákat vissza a boltba, s gondoltam elhalasztom másnapra a szerelést, mert 1/2 órám volt sötétedésig, így inkább haza indultam, mert úgy volt hogy jön a kis családom szülinapot ünnepelni.
Letusoltam, miután jól átfagytam, ez jól esett, majd készülődtünk a család érkezésére akik szépen lassan szállingóztak is. Majd elkezdődött a köszöntgetés, iszogatás, amikor is jött egy telefon Jani bátyámtól, hogy menteni kellene menni, mert nem indul a Lada. Mivel már volt az arcomban egy-két atmoszféra házi pálesz, így a sógorjelöltet a hónom alá csaptam, hogy menjünk Janit menteni. Nem kérette magát, főleg hogy előtte való nap őt kellett menteni. Már pörgött az agyam, hogy mi miatt nem indulhat a Lada, szépen végigmentem fejben a hibalehetőségeken, s közben meg is érkeztünk. Gondoltam leszek bátor , s megpróbálok egy indítást. Pedált a padlóig, majd gyujtás, indítás, és láss csodát a Lada jár. Jani meglepetten, én annál büszkébben, hogy egy-két pálesz után egyszerűen zseni vagyok, és beindítok bármit, Uri Geller meg elmehet a picsába. (Legalább is gondoltam ezt akkor még.)
mindenki vissza a saját kocsijába, majd elindultunk, mert sógornak még volt valami elintézni valója az egyik ügyfelével, így mondta, hogy ugorjunk már be hozzá. Mondtam neki semmi gond, menjünk, Jani is mondta, hogy inkább jön velünk, nehogy lerobbanjon.
Megérkeztünk a helyszínre, ahol az ügyfél már várt, és osztotta a sógorjelöltet rendesen, hogy mióta vár már rá itt, és mindenki elment már haza, csak ő van itt egyedül, de egy kávét szívesen főz nekünk. Ekkor lépett be Jani is a Múzeumba, mondtam Attilának, hogy akkor főzzön már hármat, mert hogy hárman vagyunk. Belement, nem ellenkezett. És elkezdte elhúzni a függönyt, amikor is arra lettem figyelmes, hogy sötétben ül egy nagy csomó ember, meg egy piros LED virít felém hátulról. Ismertem ezt a LED-et, valahonnan ismertem...
Majd lámpát gyújtottak, és ott állt egy nagy halom a családból, barátokból, kollégákból, én meg kb annyit tudtam mondani a meglepettségtől mint utóbb kiderül, hogy "asztakettébaszottrohadtkurvaeget". Nem kis meglepetésben volt részem, ami olyan szinten le volt szervezve, hogy le a kalappal mindenki előtt ennek kapcsán. Semmi jelét nem éreztem annak, hogy valami meglepetés lenne szervezés alatt, fű alatt. Tudtam hogy 30 leszek, tudtam, hogy a B-oldal forog lassan, tudtam hogy nem veszek már tartós tejet, de azt álmodni sem mertem, hogy egy életre szóló emléket kapok azoktól, akikre mindig számíthattam, akiket szeretek. (na elég a csöpögős részből)
Szóval hirtelen azt vettem észre, hogy se köpni, se nyelni nem tudok, itt van a családom, a kemény mag, és a kollégáim, s mindezek együtt egy helyen.
Még egyszer köszönöm nektek!!!
Sandinak, Jó anyámnak, Lajosnak, Jani bátyámnak, Erikának, Mónikának, Martinnak, Rolandnak, Denise-nek, Csillának, Tomikutyának, Bálint Atinak, Dokinak, Suszinak, Bertinek, Plósz kollégának, KG-nak, Rékának, OGy.nek, Losinak, Somának, Csajosnak, Baznak, Emesének, Bécinek, Reninek, Abadinak, Anikónak, Milánnak, Béresnek, Baranzónak, Kucsmának, Attilának a házigazdának, a Salsa táncosoknak, és végül a Sissy étterem és kávézónak a helyszín biztosításáért!!!
Volt itt minden az este folyamán, kaja, pia, meglepi, aji hegyek, és Salsa táncosok, Ez az este egyszerűen így volt tökéletes, és emlékezetes.
Kaptam olyan forgó széket a barátaimtól, amilyen nincsen senkinek sem. Polski keréken áll, fékdobon forog, polski ülés van rajta, és mivel buktatható, így van alatta egy kedves csomagtér, amiben egy üveg Jager figyelt 6 pohárral.

Majd jött a hajnal, és hazaindultunk, majd nyugovóra tértünk.

Köszönöm Nektek ezt a napot!!!

FRISSÍTVE 1 VIDEÓVAL





[flash=http://www.youtube.com/v/AbJyNTlZPAY&hl=en&fs=1]

A tegnapi bejegyzés kapcsán többen tették azt az észrevételt (aminek lássuk be van, volt alapja), hogy sokat változtathat az összképen majd a rendszám, valamint a ködlámpa elhelyezése.
Éppen ezért bátorkodtam elkészíteni a szerintem szóba jöhető variációkat a tegnapi felállás szerint. remélem nem hagytam ki egyet sem, jöjjenek a képek, meg persze ezek alapján megint csak a vélemények, mivel az enyém is változott egyik másik képet követően.

A1: Krómmal, két kör köddel fent
A2: Krómmal, két kör köddel lent
A3: Krómmal, négy kör köddel
A4: Krómmal, két kocka köddel fent
A5: Krómmal, két kocka köddel lent
A6: Krómmal, négy kocka köddel
B1: Kis műanyaggal, két kör köd fent
B2: Kis műanyaggal, két kör köd lent
B3: Kis műanyaggal négy kör köddel
B4: Kis műanyaggal, két kocka köd fent
B5: Kis műanyaggal, két kocka köd lent
B6: Kis műanyaggal négy kocka köddel
C1: Bis műanyaggal, két kör köd fent
C2: Bis műanyaggal, két kör köd lent
C3: Bis műanyaggal négy kör köddel
C4: Bis műanyaggal, két kocka köd fent
C5: Bis műanyaggal, két kocka köd lent
C6: Bis műanyaggal négy kocka köddel

 Lezárult, véget ért egy korszak sajnos a kisautó, s az én életemben is a kis országunkban végbe ment szigorítások miatt.
 Közel 8 év elteltével lekerültek a mai nappal az egyedi rozsdamentes lökhárítók, mások által csak gallytörőnek nevezettek. Ez az út szélén "majd én megmondom, hogy a te autód nem felel meg műszakilag, és bevonom az engedélyét" dolog annyira nem jön be, így változtatnom kell.  Főleg annak függvényében, hogy múlthét hétfőn előhoztam a garázsból, azzal mentem éjjel dolgozni, (hát persze hogy megcsúszott egy pár helyen, de biztosan csak amiatt, mert el vagyok szokva a hátsókerekes autótól... ) kicsit megjárattam, kicsit élvezkődtem, kicsit meg-meg kínáltam, kicsit alázgattunk, meg láttam egy kemény arcot az egyik kereszteződésben ahol egymással szemben álltunk, először csak az tünt fel, hogy két bazi nagy kagyló van a kocsiban ami majdnem összeér, s csak később vettem észre, hogy amiben a kagylók voltak, nem volt más mint egy Moskvich. Kő kemény volt az összhatás, és csak vigyorogtunk egymásnak, meg integettünk, mikor elindultunk, elhaladtunk egymás mellett.
A lényeg hogy hazafelé elég árgus szemű pillantásoknak voltunk kitéve a kisautóval, a rendőrök által egyszer csak ártatlan mellettük elhaladás közben, másodszor meg mikor a Hideg-soron terelgettem felfelé, az utolsó kanyarnál éreztem, hogy nem kellene elrúgni teljesen a taknyos aszfalton, s így jártam jól, mert a kanyar kijárati ívén már jöttek szemből a rend éber őrei, s erőteljes lassításba kezdtek, amit végig követtem a visszapillantóból, amíg el nem tűntek a bukkanó miatt. Akkor jött a vissza2, és üveg hangon a házak közé lavírozás.
Régóta törtem már a fejem ezen a cserén, csak nagyon a szívemhez nőttek ezek az egyedi lökhárítók. Ugyanakkor azzal is szembesülnöm kell, hogy ez az ami a szemét kiszúrja minden embernek, és rendőrnek, az össze többi viszont be van jegyezve a forgalmiba így abba nem tudnak belekötni. Ezek a rácsok viszont sarkallatos pontjai sajnos a dolognak, mivel nem gyáriak. S bár nem szélesebbek a gyáriaktól, sőt a rögzítési pontjuk is megegyezik szándékosan nem az alvázra lettek rögzítve, mint a gallytörők, mégis sebezhető a dolog annak ellenére, hogy 8 éven át így ment vizsgára még az NKH-hoz is. Nem akartam támadási felületet hagyni számukra, ha már egyszer minden rendben van vele.
Fáj a szívem, nem kicsit, de sajnos ez van. :(:(:(:(
Ugyanakkor nem tudok választani sem, hogy melyik lenne az, ami jól mutatna a kocsin. A króm, a kis műanyag, vagy a Bis lökhárító.
:(
Ebben kérnék egy kis segítséget tőletek, amolyan hsz-beli szavazással, betű megjelöléssel ha megoldható, hogy melyik az ami jól mutat rajta.
[flash=http://www.youtube.com/v/PjUxyIdBbLw&hl=en_US&fs=1&]
Ezer köszönet Janyboynak, Plósz kollégának, és Imi barátjának, akik nagy segítségemre voltak az installációk során.

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval...
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska.
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják.
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is...
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval.

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá!

Az elmúlt napok történéseiről egy kis feljegyzés.
Túl vagyunk a konyha, előszoba felújításon, szoba, előszoba festésen, így bár a szabadságom eltelt, az autó aljára sajnos nem került fel az alvázvédő, csak részben.
Ez köszönhető volt annak is, hogy oldalra  borítani nem szerettem volna, emelővel pedig nem tudtuk kellően magasra, és kellően biztonságosan emelni. Így inkább abban maradtunk, hogy várunk a dologgal, jobb ötlet hiányában, valamint jobb időre várva.
Szerencsére eljött ez is, így bátyóval kimentünk a telekre, két kisebb vasdarabért, aminek később még nagy szerepe lesz, valamint ő előkészített pár db kavicsot is a későbbi manőverhez.
Én mentem és shoppingoltam, mert abban nagyon jó vagyok.
Így vettem kaucsukalapú bitumenes alvázvédőt két félét, valamint viaszos üregvédőt, és egy alvázvédő rücsiző pisztolyt a művelethez.
Némi kínlódást követően az alját ecsettel pacsmagoltam be jó vastagon ahogyan kell, a nehezen hozzáférhető helyekre pedig kompresszor segítségével küldtem be az anyagot, valamint a sárvédő dobokba is.
Így már annyiból nyugodtabb vagyok, hogy legalább a polski le van alvázvédőzve, a Suzuki még kicsit várat magára.

Felhasznált eszközök, kellékek, stb.:
A/206-os rücsi pisztoly 1 db
HB Body 930-as alvázvédő 2,5 kg
CarFon alvázvédő 2 flakon
CarFon üregvédő 2 flakon
Valamint ecsetek, kompresszor, nitrohígító, lakkbenzin, és egy polski.


[flash=http://www.youtube.com/v/DF054YlXo0M&hl=en_US&fs=1&]

GARAGEBLOG 1.1

Kis fejlesztés ment végbe a napokban a garázson, mivel felkerült a "hiányzó" fal is a garázsra a hideg idő beköszöntével.
Meglepően sokat megfog a hidegből még így is, hogy nem teljesen zárt, hogy alul felül hagytunk szellőző réseket, hogy nincs szigetelve, hogy nincs betonozva.
Azonban az utolsó fal felkerülésével elkerülhetetlenné vált, hogy némi villanyt telepítsünk a garázsba amiatt, hogy ne kelljen vakoskodni akkor sem, ha az ajtók zárva vannak. Mert ugye hidegek vannak már.
A hátsó fal részre így szabtunk egy ajtót is, hogy ne csak egy irányból lehessen bejutni az autókhoz, hogy ne kelljen mindig körbemenni az egész épületen, stb.
Valamint abban maradtunk, hogy kap a két középső oszlopra egy-egy hajólámpát, egy-egy energiatakarékos izzóval (, vagy fénycsővel?), valamint feldobunk egy dugaszoló aljzatot is, hogy ha esetleg valamelyikünknek szüksége lenne rá abból kifolyólag, hogy sötétedésbe nyúlóan szögeljük valamelyikünk vasát.
Szerencsére 3 x 1,5-es kábel még volt, így csak hajólámpát, vízmentes dugaszolóaljzatot, vízmentes kapcsolót, és kábelrögzítőket kellett vennünk a fényforrásokon kívül.
S bár nem 100%-osan olyan lett, mint amilyet én szerettem volna, vagy amilyennek elképzeltem a kábelrögzítők miatt, a célnak igazából teljes mértékben megfelel. Ugyanis nincs már bent sötét, van hálózati csatlakozási hely a steklámpának, így nagy gond nem lehet. Abban azért megállapodtunk, hogy hegeszteni nem erről a dugaszoló aljzatról fogunk. (Nem azért mert mi csináltuk, hanem mert magasan van.)

Mivel senki nem jegyzett róla egy sort sem, legalább magamnak felírom, hogy tartottunk egy kis összeröffenést mi Miskolci Kispolskisok.
Volt egy beszélgetés, kis fagyoskodás, kis autózás, kis kocsimosás, kis autós mustra, kis kávézás, kis búcsúzkodás, s abban maradtunk, hogy gyakrabban tartunk majd ilyeneket.

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > >
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. > Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... Hiába a társaság nem hagy csalódni magában.
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet.
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek.
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa.
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal...
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny.
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál.
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is.
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

A rossz időre, valamint a teendőkre való tekintettel ma sem ültem itthon egész nap, mert az túl egyszerű lenne.
Közeleg a következő, az Őszi Találkozó, amely ezúttal Kaposváron, Szennán lesz, így ideje egy picit ráncba szedni a kisautót, mivel mostanság inkább csak autózgatás miatt vettük elő.
Az szembe tünt, hogy a nyári gumik, már nem a legmegfelelőbbek sajnos, mivel szárazon is durván ellehet rakni keresztbe az aszfalton. Ez jó eséllyel annak tudható be, hogy a Yokohama A539 175/50 R13-as gumik most koptak el annyira, hogy a jól tapadó réteg megszűnt létezni már rajtuk. Futófelület még van rajtuk, sőt megkockáztatom, hogy vizsgára is jók még, csak egyszerűen veszélyesek, mivel nem úgy tapadnak már, ahogyan azt megszoktam, elvárnám.
Végül is csodát nem várhatok, mivel közel 3 éve lett vásárolva, s több mint 2,5 évet futottak, ami km-ben kb valahol 50.000 km körül lehet. Bejártuk vele az ország 2007-2008-2009-es polskis találkozóit, + 2007-ben állandó napi használatban volt, 2008-első félévében is állandó napi használatban volt, mivel nyáron vettük a hétköznapi autót, s éves szinten ezt megelőzően is 30.000 km körül autóztunk vele, tehát lehet hogy az 50.000 megtett km inkább 60.000 km körül van.
Minden esetre elégedett vagyok a gumikkal, nagyon jól teljesítettek, nagyon jól tapadtak, és látványban sem utolsóak, így jó eséllyel tavasszal is ezeket fogom majd vásárolni. Addig azonban amíg nem kellenek a téli gumik a hőfok miatt, feltettük a másik 13-as garnitúrát, amit anno magam políroztam, s gumikat jó áron szereztünk rá, amik szinte újak, de minimum 97%-osak, hiszen még a futófelületükön is rajta vannak a gumitüskék. A gumik Good Year Eagle Touring 165/55 R13-asok, s a próbakörön nagyon jól teljesítettek még annak ellenére is, hogy szakadt az eső, nem volt panasz a tapadásra. Sőt már már azt hiányoltam, hogy mikor kell ellenkormányozni a kanyarokban, hegynek felfelé Lillafüredre mint a Yokohama-kal, de nem volt rá szükség. Nagyon jól tapadnak, s meglepően sok felületi hibát, úthibát, egyenetlenséget elnyelnek egy 175/50-es gumihoz képest.
Azonban ehhez a gumimérethez, valamint a később felkerülő téli kerekek miatt szükséges volt visszaemelni az autót egy picit, mivel elől sajnos máshogyan nem fér el a gumi, így pikk-pakk ki lett kapva alóla a laprugó, s bekerültek a gyári, (kb 12 mm-el magasabb laprugótartó bakok). Hát.... elég érdekes lett tőle az autó, mivel fent hordja az orrát egy picit, de majd megszokjuk.
Meg persze arra való tekintettel, hogy idővel jön a tél, a hűtővizet is felfokoltuk -30-35°C-ig, aminek elégnek kell lennie, ha csak nem együnk idén Szibériába.... De nem tervezek ilyet. Akkor már inkább valami Svéd, vagy Finn havas tájra.

Miskolc - Budapest - Pilisszentlászló - Visegrád - Nagymaros - Budapest - Tatabánya - Tata - Budapest - Miskolc a hétvégi autózás során érintett főbb pontok.

Terveztük már egy ideje, hogy Béciékkel, és Bazékkal elmegyünk valamerre autózni egy kicsit, mert régen csináltunk már ilyet. amiből végül egy csoportos, de sokkal inkább Pesti kistali kerekedett KG főszervezésében.
Leírtam már fórumon is, leírom itt is, hogy minden elismerésem a találkozó szervezésért, útvonalért, de leginkább az autóért KG-nak.
De kezdjük az elején.
Mint az olvasható is volt, a múlt héten volt egy kis legózás az autóval, hogy ne legyen benne hideg, kereszthuzat, és legyen benne a fűtés, mivel jön a tél lassan, s ennek érezhető előjelei vannak. Valamint kapott új km-órát, számlapot stb. a kisautó. Ezt követően némi szokásos éjszakás műszak után szombaton reggel elindultunk Budapestre az előre megbeszélt helyszínre, találkozási ponthoz a Váci úti Tesco parkolójába, ahonnan később kezdetét vette a csoportos autós kirándulás Pilisszentlászló érintésével előbb Visegrádra, majd onnan némi kompozással Nagymarosra, végül egy est-ebédes vacsora után vissza Budapestre. Aki szeret szép tájakon, jól autózható szerpentinen vezetni, annak csak ajánlani tudom az említett útszakaszt, biztosíthatom, hogy maradandó élményt nyújt.
Visegrádon első körben elfoglaltuk csoportosan a busz parkoló egy részét a kisautókkal, majd bazár látogatás volt a program bazári majmoknak... Közben a Lengyel turista busz utasai nagyon odavoltak, meg vissza a kisautók látványától. Majd vár látogatás jött annak aki akart. Mi ezt kihagytuk, mivel nincs 1,5 hónapja, hogy megtekintettük, s mint kiderült azóta nem lett se több, se kevesebb a vár, s a látnivaló, így inkább ejtőztünk lent a hűvösben. Majd miután a csapat többi tagja visszért, elindultunk Nagymarosra némi kompozást közbeiktatva, ami nem volt egyszerű...
Mert hogy a kompkezelők, üzemeltető szerint az autó önmagában is át tud menni a Dunán sofőr nélkül, míg a sofőr is + utasnak számít nem úgy mint más normális helyen egy komp esetében. Valamint hiába kb 2-szer annyi autót tettünk fel a kompra, mint ők alapesetben, egy forintot nem voltak hajlandóak elengedni csoportos kedvezmény gyanánt. Korrekt hozzá állás, remélem a vérbankban hasonlóban lesz részük majd idővel, de sebaj, nem haltunk bele, csak kicsit nyomorogtunk.
Meg persze kihívás volt az ültetett szekerekkel fel, illetve leállni a kompra, kompról anélkül, hogy valahol koppanjanak a kisautók, de megoldottuk, mert rutinosak vagyunk ebben is, mint a 3 kerekezésben.

[flash=http://www.youtube.com/v/2LrjvCa9W78&hl=en&fs=1]

Miután - ahogyan B. Attila Tokaji lakos barátom mondaná - a zeneszerkesztés megvolt, mármint a "komponálás" , a parti étteremben fogyasztottunk, s fokoztuk a hangulatot, leginkább egymásét, majd ezt követően visszaindultunk Budapestre. Itt már jelentős fáradtság volt érezhető rajtam a sok alvás miatt, így az éjjeli Hősök terére való kiállást már kihagytam, mert tudtam másnap hulla leszek. Így inkább nyugovóra tértünk Bazék felajánlásának köszönhetően szerény kis hajlékukban, miután a kisautót biztonságba helyeztük a szüleinél.
Ezúton is ezer köszönet Baz szüleinek a lehetőségért, még nem tudom hogyan fogom tudni ezt meghálálni nekik.
Kevéske alvást követően korán keltünk, hogy kiérjünk a találkozási ponthoz - Lurdy házhoz - , a megbeszélt időben. Jelentem nem sikerült... De megvártak minket is, ahogyan másokat is, s mások sem voltak frissebbek nálunk, csak ez vigasztalt.
Elindultunk hát csoportosan a cél felé, mely nem volt más, mint a múlt héten meglelt program az interneten, a veterán és rally autós találkozó, kiállítás a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében. Késve érkeztünk ugyan, de látványosan, mivel szűk csigaelrendezésű felhajtón kellett feljutni a parkolóba, KG-val haladtunk is ahogyan lehetett 1-telivel, ami ugye egyenes fogazású, így kellemesen sír, a motor meg jól ordít, a gumi meg mindig csúszik a parkolóházakban ez egy Murphy- törvény is lehetne akár. A lényeg hogy a leírtak miatt a fent lévők elég nagy érdeklődéssel várták, s megdöbbenve látták, hogy kis polskik "szólnak", jönnek a felhajtón. Jelentem látványos bevonulás volt, az biztos.
Leparkoltunk a szerény mennyiségű kis 20 fős körüli csoportunkkal, és indultunk nézelődni, beszélgetni. Nem egyszerű paripák voltak ott. Idősek, szépek, átépítettek, felújítottak, old timerek, rally autók. Jó volt látni, hogy milyen sok embernek el tud gurulni a gyógyszere...
Emese, Baz nyertek első körben a KRESZ versenyen, gratulálok nekik, majd KG, és Holló is a szépen épített autójukkal. Gratulálok nekik is még egyszer, ezúton is az elismerésért, valamint a munkájukért! Az arányokat tekintve elmondhatom, hogy igen jól szerepeltünk, mert elég sok díjat megnyertek, elhoztak azok, akik a kis csapatunk tagjaiként voltak jelen.
A program végeztével útnak indultunk Tatára, ahol a megbeszélt panziós étkezés helyett sajnos egy pizzériás zabálás lett, de a hangulattal itt sem volt gond, s hamar kiderült, hogy vannak problémáink... Én pl olvasni nem tudok, mások értelmezni, van aki nem szereti a nyers-lóhúsos pizzát, s van akinek minden mindegy. Összességében itt is nagyon jól éreztük magunkat, s ez a lényeg.
Valamikor 17-óra körül indultunk útnak hazafelé csoportosan miután búcsút vettünk a Székesfehérvári különítménytől - azt tudtátok, hogy ott máshogyan használják a biztonsági övet??? - s zúztuk a kilométereket Pest felé, majd gyors cuccolás után tovább Miskolcra, ekkor már erősebb tempóban, mert éjfélre dolgoznom kellett menni. Így a 140-es km óra ismét lefeküdt egy jó szakaszon, meg persze megint 16 litert tudtam rátankolni a 140-150 km körüli autópálya szakaszon, s az M30-as lehajtó előtt inkább kiálltam tankolni, mert nem biztos hogy kibírta volna hazáig.
A kis autó nagyon jól viselkedett, nagyon jól bírta az utat, a tempót, az igénybevételt egyszóval mindent. Le a kalappal előtte ismét! Meg azelőtt a Hondás előtt is, aki előzés közben mellénk lassított, majd elismerően átintegetett, s vészvillogóval tovább hajtott. A Peugeot-os előtt már nem annyira, mert vagy 15-ször előztük meg egymást a Pest-Miskolc szakaszon, mert neki is olyan Peugeot 206-ja van, ami csak addig tud gyorsan menni, amíg meg kell előzni a kis polskit. Utána menetrend szerint lassult előttem pár száz méterre 130-140-ről 110-re. De tuti csuklott a sofőr is, meg a kedves szülei is, van egy olyan érzésem...
Hulla fáradtak lettünk vasárnap estére, egy élmény volt így menni dolgozni, de az emlékek megint kárpótolnak mindenért, amit a polskis barátainknak köszönhetünk!!!
Nagyon jó hétvége volt, köszönjük mindenkinek aki eljött, s velünk volt, meg persze Hoss Karcsinak is, aki nem szarozott sokat a DZSIPÓVAL Tatabányán.

Folyamatos javulás...


Szavak nélkül...


Meg a f@szom! > >


Szóval szépül a kisautó továbbra is, de minimum letisztul itt-ott, amik anno elmaradtak.
Ilyen volt többek között pl a km-óra, ami házgyári volt, hogy ne gyári fekete legyen a Pilot-os fehér műszerek között.
Régóta terveztem a cserét, akárcsak a Himalája megmászását - jelentem ez utóbbi még várat magára - de az előbbivel elkészültem némiképp.
A terv már agyban megszületett annak idején, csak a kivitelezés váratott magára sokat, az is főként saját részről. Ugyanis a számlapot ezúttal Tibor-nál készíttettem el, aki az Ignis kékítését is bevállalta  BENETT kb 5 hónappal ezelőtt. Felkerestem, egyeztettünk, alkudoztunk, kompromisszumot kötöttünk, s ő nekiállt a gyártásnak a saját elképzeléseim, valamint a saját tovább fejlesztett ötletei alapján.
Majd megszületett a végkifejlet, ami már csak a beszerelésre várt. Erre azonban vagy 1-1,5 hónapot, mert nem volt soha alkalmam foglalkozni ezzel a részével. :(
Most hogy lett egy kis időm, neki álltam a beszerelésnek is, valamint egy kevéske szigetelésnek, és fűtéskorszerűsítésnek is. Ugyanis a tavalyi megoldás nem volt teljes mértékben rossz ugyan, de távol állt a jó megoldástól, meg attól az időszaktól, amikor Február közepén egy szál pólóban vezettem le Bakonybélbe a Téli találkozóra. Igaz akkor még léghűtéses volt, de le a kalappal az akkori fűtése előtt.
Szóval az installáció nem egyszerű feladat, ezért nem is ugrottam neki eddig, mivel az egész műszerfalat ki kell bontani hozzá, mivel nekem egyben van A-oszloptól A oszlopig. Ehhez azonban a kormányoszlopot is le kell bontani, s így tovább...
De túl tettem magam a dolgokon, s kiborítottam belőle mindent, ahogyan azt illik.
A km órát itthon faragtam össze, cseréltem számlapot, számlálót, üzemanyag szint jelzőt, háttérvilágítást, valamint az ikonok megvilágító LED-jeit, mivel a számlap olyan eljárással készült, mint a nagyoknál, alap esetben nem látszódnak a jelzések, csak tényleges jelzésnél (ezt jól megfogalmaztam...)
Miután ez megvolt, vittem próbálni a kisautóhoz a garázsba, majd hoztam haza, vittem vissza, hoztam haza, vittem vissza ugyanis a LED-es megvilágításnak köszönhetően vagy 3-szor kellett minden LED-et pozicionálni, hogy pont az ikonra világítsanak. Nem volt egyszer, de számomra megérte.
Valamint a háttérvilágítás is úgy készült, hogy két sor LED került beépítésre egy sor kék, egy sor piros, s ezeket egy potméterrel lehet szabályozni a kívánt szín, és fényerő elérése érdekében. A próbák jól sikerültek, így az óra mehetett a helyére, s hogy az utastér felé ne az eddigi megoldás virítson, esztergáltattam egy alumínium gyűrűt az óra köré, hogy valamelyest egységes legyen a többi órával. (Erről sajnos csak most látom, hogy nem készült kép. :( )
Ezt követően elkezdtem polioam szivaccsal kibélelni a csomagteret, mivel a hűtő érdekében vágott orrlemez nyíláson nem kevés hűvös szellő tép az orcánkba egy-egy tél alkalmával, hiába le van burkolva a hűtő, mégsem légmentesen zár.
Miután ezzel is megvoltam, jött a nagy dilemma, hogy melyik radiátor menjen bele vissza. Ugyanis eddig egy Skoda 120, vagy Favorit radiátor volt benne, amit egy másik kedves cimborám burkolt be üvegszállal. Azonban időközben szert tettem 2 komplett bis-fűtés rendszerre is, amivel már szintén régóta "játszani" szerettem volna, miel a Bis-tulajok megvannak elégedve vele. Csak ugye mivel a kisautó 1983-as, így ebben nincs kivágva a fűtő ventilátornak a helye a csomagtérben, amin nem is kívántam változtatni, mivel van már rajta vágott lyuk elég így is.
Végül hosszas agyalás, mérlegelés után rájöttünk Janival, hogy 2 évvel ezelőtt óriási hibát követtem el, amikor a fűtést kitaláltam bele. Ugyanis én kis balga a radiátor elé tettem e fűtőmotort, gondolván, hogy majd jól átfúj a rostélyokon, s meleg lesz bent akkor is, ha Gyula nem ül bent a kocsiban. Nem így lett, pontosabban nem annyira, mint szerettem volna. S ez a mostani megállapítás igazolni látszik a problémát, hogy a radiátor mögött kellett volna elhelyeznem a motort.
Így bekerült a Bis fűtésrendszerének egy vágott verziója, valamint egy csigaventi, és a fűtés nélküli próba már igazolta is a hibámat. Le a kalappal előtte, hogy mennyivel intenzívebben tolja így a levegőt az utastérbe. Remélem télen is jól fog muzsikálni.
Ugyanis a régivel az is gond volt, hogy nem pont merőlegesen kapta a szelet a ventilátortól, hanem egy közel 30 fokos beesési szögben így inkább visszaverődött a radiátorról, s nem pedig azon keresztül távozott. :( Sebaj, tanultunk ebből is.
Így bekötöttem a víz rendszerbe, s elindultunk a próbakörökre.
Jelentem a vízzel nem volt gond, a fűtéssel sem, a hűtéssel sem, csak a km-óra nem akart mérni. Így irány a kertbe, be a beállóra, s szerviz, hogy a váltónál nem csúszott-e ki a a bovden. De jelentem igen, ami orvosolva is lett Lajos által.
Szám fülig, jobb lábam a padló aljáig.
Majd szám csak fél fülig, mivel a számláló nem megy valami miatt, csak a sebességmérő. Azonban ennek már nem álltam neki, mivel éjfélre mennem kell dolgozni, meló után meg reggel 8-kor indulunk Pestre, majd másnap Tatabányára.
Így csak ezt követően tudom a hibát feltárni majd.

Hosszas kínlódás után végre sikerült eljutni egy autómosóig a kisautóval, mivel a Tatai turné tutira teliverte tavi tücskökkel a tocsit...
Szóval sok kis bogárka virított a kocsi orrán, szélvédőjén, ami már akkor is zavaró volt, mikor hazaértünk, csak nem sok szabadidőm volt mostanság. A lényeg, hogy 2 hét után sikerült elvinnem egy autómosóba a kisautót, és megtisztítanom alaposan.
Ha pedig már autóba ültem, akkor miért ne autóztunk volna egy kicsit a Bükkben.
Jelentem a hegyi autózás szerelmeseinek, hogy alakul az útfelújítás, így erősen valószínű, hogy a télen már jó minőségű aszfalton autózhatunk, ha kedvünk szottyan.
Jó volt megint kicsit a kisautóval hasítani a város utcáin, kényelmes kis 45-50-kével, valamint a hegyekben már kicsit tempósabban. Ami nem vallott túl nagy észre, mivel mire visszaértünk a városba, már megint bogarakkal volt terítve a kisautó...
Az égész úgy indult, hogy mosás után vettem észre, hogy nagyon szép tiszta idő van, ami ideális a fotózáshoz, akkor miért ne készítsünk egy pár képet a kisautóról valami jó kis háttérrel, hiszen lassan itt az ősz. Csak azzal nem számoltam, hogy utolsó napsütéses napok alkalmával vélhetőleg dugig lesz minden hely a Bükkben. Így is volt. Legalább 1-1,5 órát autóztunk, mire Bánkútot elhagyva sikerült egy erdei úton elkeveredni egy Csurgó vendégház felé, ahol nem volt tömeg, s tudtam egy pár képet készíteni a természet lágy ölén.
Majd ezt követően elindultunk hazafelé, szépen kényelmesen, öregurasan, aminek az lett a végeredménye, hogy kb 5-6 km megtétele alatt az ereszkedés folyamán az eddig 90 fokos víz vissza hűlt olyan 70 fokra, ami már nem annyira üzemi hőfok. Így a maradék km-ek arról szóltak, hogy tempós kanyarok, döngetős egyenesek követték egymást rövid ám hatásos féktávokkal, legalább a fék is vasalódott.
Ennek köszönhetően lett igen csak sok bogár, és por megint a kisautón mire visszaértünk vele a városba, így megint útba ejtettünk egy mosót, hogy megtisztítsam, s úgy tehessem el a garázsba hiszen megérdemli. A mosás gyorsan meg volt, mivel ez alkalommal nem voltak rászáradva a bogarak, ám mosás után, mit ad isten, úgy megcsúsztunk, hogy csak na.... Andi is izgult, de szerintem én sokkal jobban...

Közben egy kis Punnany Massif, mert az jó.

[flash=http://www.youtube.com/v/cLjC0w4hUDo&hl=en&fs=1]

Közben egy Civic-es srác megdicsért minket, egy Focus-os meg elismerően integetett. A kutas már nem annyira, de az biztos nem nekünk szólt. >
Összességében jó kis autózás volt ez a pár óra, meg jó kis adrenalin löket is egyben az unalmas hétköznapok után.

 Ahogyan azt már ITT olvashattátok, voltunk egy kicsit nyaralni Baz, Eme barátainkkal.
Elég régen elhatároztuk már, hogy lehetőség szerint együtt költjük el az Üdülési Csekkjeinket valami kellemes helyen, ahol lehetőség szerint még nem nagyon jártunk.
A helyet Emese intézte, mivel pont ez időtájt fingott ki a számítógépünk alaplapja, így jó ideg gép nélkül volt, így esélyünk sem volt a szállás foglalásra. Összebeszéltünk hát, megszakértettük, hogy hogyan, merre, mikor, hol, stb. s Emese lefoglalta a szállást a Vértes Volán Panzióban. Ekkor még nem sejtettük hova is megyünk...
 Majd eljött a nagy nap, s Szeptember 7-én délelőtt elindultunk Pest érintésével Tatára, természetesen a kispolskikkal, mivel mással. Az út szinte zökkenő mentesen telt. Azért csak szinte, mert a Pesti kátyus, rázós, macskaköves úton megint elszállt a hűtőventilátorom biztosítékja, így megint hekkelni kellett a technikát. (S arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek hamarosan jobban a végére járunk)
Szóval Pesten taliztunk Bazékkal a ház előtt, ő meglepett egy hűtősapkával, mert akkor még azt gyanítottam hogy ereszt a technika a sapkánál. Mára rájöttem, hogy nem ereszt az sehol, csak egyszerűen ha túl sok vizet teszek bele, akkor abbúl veszi ki a zoxigént... Szóval ha több benne a víz mint kellene, akkor azt ahol tudja, kidolgozza magából a hőtágulás miatt.
Megindultunk hát tovább Tata felé a kisautókkal. Pestet elhagyva kicsit furcsa zajokra lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki túl nagy gondot, s egészen a célig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert részben sejtettem, hogy honnan jöhetnek a zajok.
Később rápillantva, kocsit megemelve beigazolódott a tippünk, sajnos kicsit megsült a hátsókerék csapágy a vezető oldalon. De izgalomra nem volt semmi okunk, mivel csapágyszett még volt a kocsiban a Lengyel turnéból kifolyólag. Azonban zsírt sem oda, sem ide nem vittünk magunkkal így azt vásárolnunk kellett. Betértünk hát az első autósboltba, de miután elmondtam mit szeretnék, úgy néztek ránk, mintha legalább is frissen sült bárányhúsos pitét kértünk volna. Nem igazán értettem, hogy ha autósboltban nem, akkor hol érdemes megkérdezni a kenőzsírt, valamint a szerelőkesztyűt. Szóval nem tudtak segíteni ezen a lehetetlen, s szerintem még mások által nem tapasztalt problémán, így elindultunk a Tesco-ba, ahol polcról lehetett levenni a MOL-os kenőzsírt, különböző kiszerelésekben.
Miután visszaértünk, gyorsan megebédeltünk a szálláson, majd nekiálltunk Bazzal szervizelni este 1/2 7 körül, mert az jó mókának tűnt. Igazából nem volt gondunk semmivel, egyszerűen csak úgy haladtunk, ahogyan két villanyszerelő mondjuk hobbiból szülést vezet le. Nem a hozzá nem értéssel volt a fő gond, hanem hogy jóízűeket pofáztunk közben így a munka annyira nem izzott a kezünk alatt, de a hangulat mindenért kárpótolt. Arról nem is beszélve, hogy le a kalappal a szállás tulajdonosa előtt, mert meglepett minket egy párnahuzattal is törlőkendő gyanánt, mivel nekünk nem volt. Ezúton is még egyszer köszönet érte!!! Sőt, mikor még csak tervezgettük a szerelést, az úriember felajánlotta, hogy bármi is kell, csak szóljunk, ős másnapra legkésőbb beszerzi. Teljesen elvoltam halva a hozzá állástól. Nálunk ez sajna ritka. :(
Este 9- 1/2 10 körülre végeztünk is a szervízzel. A kiszedett csapágy átmérője sokkal inkább volt tojás alakú, mint kör alakú, s a görgők is elég érdekesn voltak elkopva, amiből arra következtettünk, hogy egyszer már bizony megállhatott teljesen. Szerencsére a tengelyt nem marta meg, így mehetett össze a cucc bő zsírral, új csapágyakkal, új szimeringekkel. A lakótársak is nyugtával dicsérték, hogy végeztünk a vaksötétes szervizzel a parkolóban.   Ezt követően semmi gondunk nem volt a kisautóval az egy hetes nyaralás alatt.
A szálláshely egyszerűen fantasztikus, a tulajdonos, főpincér, szakács hozzá állása egyszerűen fenomenális volt mindenhez, le a kalappal előttük. Mindenki csak ajánlani tudom, méghozzá olyan szinten, hogy a panzió, mint lehetséges téli tali helyszín felmerül egy beszélgetés kapcsán, s első körben ők sem zárkóztak el az ötlettől. Erre vissza fogunk térni.
Látnivalókban nem volt hiányunk, szabadidőben annál inkább, de amit csak tudtunk megnéztünk a környéken:
Az Öreg Tó-t és környékét;
Az Angol kertet;
A Tatai várat;
Bláthy Ottó szülőházát;
A Monostori Erődöt;
A Turul szobrot;
A Ranzinger Vince kilátót;
A Kálvária dombot;
A Műromokat az Angol parkban;
Valamint jártunk Nyuszyéknál is Székesfehérváron
Tehát ha valakinek erre támad kedve csavarogni, csak ajánlani tudom, hiszen a táj egyszerűen magával ragadó, a szállás kikapcsolódni maximálisan alkalmas, a személyzet egyszerűen nem ismer lehetetlent semmiben sem.
Azonban a benzinkúton érdemes vigyázni, mert mosás után majdnem megcsúsztunk az autóval, még szerencse hogy voltak jelen rendőrök a kiállás folyamán, mivel miután elmentek onnan, jött a baj, s indulásnál keresztbe fordult az autó, miközben a kereszteződés felé igyekeztem... nagyon féltem ám... >
Emesének Baznak köszi a kikapcsolódást, valamint, hogy velünk tartottak s elviseltek minket. Szilvinek, és Nyuszynak is köszönjük a meghívást, valamint a pörköltet. Jelentem az esti félelmeink nem igazolódtak be, s a kaja csak egyszer csípett, akkor is csak kicsit.
Minden nagyon jó volt, ha tehetnénk, visszamennénk. :(
Reméljük lesz még hasonló buli.

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását.
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt.
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza.   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :( most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi.
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól.    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél ,  valamint látványosat faragtam az útidőből.   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt.
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van...
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából.   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is.
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma.
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. Remélem lesz még hasonló.

[flash=http://www.youtube.com/v/FG3NAtcIFAA&hl=en&fs=1&]

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt...
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt.

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből.
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül.
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége....   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is.
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült...
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig.   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond.
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van.    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. (vagy jóra??? ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána...
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... De kárpótol az érzés, így a többit lefosom.

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :(  Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :(  Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb.
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod.

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

2009. 07. 20. Hétfő
Ismét tudok kesztyűbe dudálni...


Megérkeztek ugyanis a csere kesztyűk a SABELT START-ok helyett, most végül MOMO PRO RACER CLUB lett. Kényelmes, hosszú szárú (ötujjas), belső varrott, varrásoknál erősített, tenyérnél és az ujjaknál hasított bőr erősítéssel ellátott verseny kesztyű. Reméljük be fog válni a dolog ezúttal talán jobban, hosszabb távon, mint legutóbb. Egyenlőre azt tudom elmondani róla, hogy kényelmes kialakítású kesztyűk, bár a száruk nekem már-már hosszúak, hiszen szinte már pólót sem kell hordanom miattuk, de ettől nagyobb problémám soha ne legyen.

Ha minden jól megy, és jól jön össze, akkor a mai napon végre 2 év után talán eltudom készíttetni a tehermentesítő gyűrűket a felnikbe, hogy ne csak a négy csavar tartsa őket ezentúl, mint ahogyan eddig. Bár bajom nem volt velük soha, de lássuk be nem a legjobb ha a négy felni csavar vesz fel minden terhelést.

A hétvégén kicsit befeküdtem a kocsi alá is, ugyanis az utóbbi időben néha előfordult, hogy kanyarok után nem mindíg vette szépen a fokozatokat a váltó. Első körben tartó bakokra, második körben váltó összekötőre gondoltam. Levettem egyiket is, másikat is, egyiknek sem volt semmi baja, de azért inkább tettem újyakat helyettük, meg egy picit megemeltem a váltót az eddigi magasságához képest, és el is fordítottam minimálisan (haladási irányt tekintve) a jobb oldalra. Így most némiképp egyszerűbben veszi a fokozatokat, de vélhetőleg a kuplung is kopott már valamicskét az elmúlt 10.000-12.000 km alatt, így Velencére indulás előtt még azon is állítanom kell majd egy kicsit, hogy megszünjenek a reccsenések. Valószínűleg a váltó is fog kapni egy kis olajat is, hogy inkább több legyen benne, mint hogy semennyi...

Valamint ha minden jól megy, akkor ma befut Baz barátunk is, és neki esünk egy újabb garázs, kocsibeálló építésének kint a telkünkön, hogy rossz idő esetén is lehessen majd "szögelni a vasat", nem úgy mint eddig.

Kedden újabb két évet kapott, szerencsére nem felfüggesztettet, hanem letöltendőt.
Igen, eltelt két év mióta: - elkészült a kisautó, én is nehezen dolgoztam fel...
                                       - Velencén debütált 903 cm³-esként,
                                       - nem építettünk autót hajnalokig a barátokkal egy élelmiszer
                                         piacon, sutyiban, határidőre
                                       - aránylag normálisan végigalszom a szabad éjszakáimat
                                         anélkül, hogy felsírnék, mint csecsemő, kinek megvonták
                                         szájától az életet adó, tápláló nedűt,
                                       - s még sorolhatnám mi történt, vagy nem történt azóta
A lényeg azonban most csak az, hogy sikeres műszaki vizsgát tett a kisautó, így újabb két évet kapott. Bár voltak gondok a műszaki vizsga során, de mindez kimerült annyiban, hogy a keskeny nyomtáv miatt a nyitott akna élén kellett végig haladnom a kerekekkel, mivel 175/50-es gumikkal esélytelen volt megközölnöm. Bár szerintem a gyári méretekkel is gondok akadtak volna.
A kisautó hozta a maga formáját, jól szerepelt, jól viselkedett, ahogyan az tőle már elvárható, megszokhattuk. Meg is lett dicsérve, csodálva, szakértve míg a vizsgabázison voltam vele, ami ugyan nem öt perc volt mivel reggel 3/4 6-ra vittem el a vizsga állomásra, s álltam be vele a sorba. 9 óra körül álltam le vele az aknáról, majd 3/4 2-kor már meg is kaptam a szükséges okmányokat. Meg is lettem vígasztalva, mely szerint ez július 9-e után már sokkal-sokkal durvább lesz, mivel akkor élesítik az új, Pesti központú online vizsga rendszert. Állítólag a napokban volt egy próba nap az egyik vizsga állomáson, ahol az eddig megszokott menyiségtől eltérően nem 40-45 autó vizsgázott le, hanem 10. Persze ha jól értem ezt is miattunk, autósok miatt csinálják, mármint a mi érdekeink miatt...

GARAGEBLOG 2. FELVONÁS:

GARAGE 1.0 / 2

Az időjárás konkrétan kinyalhatja a valagunkat most már (tömören, velősen kb ennyi)
Hétvégére ütemeztük a tetőfedést, mivel akkor voltunk mindketten itthon a bratyóval, s tudtuk, hogy ez legalább egy emberes munka, én  meg ugye csak amolyan fél ember vagyok már csak. :(
Szombaton megvettük a zsindely lemezeket, akciósan az utolsó pillanatban, zárás előtt 30-40 perccel 2600.- helyett 1300.- Ft/nm-es áron, ami elég jónak mondható, főleg minőség/ár tekintetében. Előrelátóak voltunk (legalább is ekkor még azt hittük...), s mivel lesz még egy garázs hamarosan, gondoltuk megvesszük egyben a kellő mennyiséget, így vettünk potom 60 nm-re valót (még ekkor is nagyon okosnak, meg ügyesnek hittük magunkat, mert hogy), vettünk hozzávaló szöget is 5 kg-ot, valamint lazúr festéket olcsón, (mivel 2014-ig eláll) 40 litert.
Még mindíg büszke voltam magunkra, hogy milyen okosak, és ügyesek is vagyunk, tartott ez mindaddig, amíg ki nem fizettem a kasszánál a saramat, s nem mentünk ki a telepre, ahol a zsindelyeket tárolják. Ekkor kezdődött az izgalmas párbeszéd, amire az elején azt hittem csak szívatás:
Rakodó: - Lesz autó amivel elviszik?
Robika: - Simán, hát itt a Suzuki Ignis.
Rakodó: - Hm....
Robika: - Talán nem fér be hátra, ha lehajtom az üléseket???
Rakodó: - Beférni befér......   Csak az autó fog itt maradni.
Robika: - WTF?????? Szívatsz vazze????
Rakodó: - Nem.... (s már hozta is targoncával a raklapra pakolt zsindely csomagokat)
Első körben közölte, hogy a 60nm, az bizony 20 csomagnak felel meg alaphangon, mivel csomagonként 3 nm van benne. (Zsíííííííííííííííír, mert nekem is ennyi jött ki. )
Ezt követően megemeltem egyet, talán nem kellett volna a béna hátammal inkább, s szembesültem a ténnyel, hogy ez izgi lesz. De még mindíg bíztam magamban is, autómban is.
Beraktunk 10 csomaggal kíváncsiság képpen, ami annyiból volt jó, hogy megnéztem hogyan is nézne ki az Ignis (hülyére, picsára, szartig, stb...) leültetve. Az autó ugyan tetszett, mivel a hátsó kerék erősen bekandikált a sárvédő pereme alá, de az orra baszottul égnek állt, ráadásul így egy métert nem lettem volna hajlandó menni vele, mert sajnáltam. :( Így felemeltem a telefont, s csörögtem a kis családomnak, hogy jöjjenek, és mentsenek ki, mert ez így esélytelen lesz. Így jöttek jó anyámék a WagonR-el, nővéremék a kombi Renault-val, s gondosan elosztogattuk a súlyt a három autóban. Még így is elég viccesen viselkedett az autó, mikor felhajtottunk a 30-as elkerülőre, mert hogy erre ugyan hosszabb az út, de legalább nincsenek kátyúk (egyenlőre, mivel ezt a szakaszt is magyarok készítették...)
Azt elfelejtettem említeni, hogy egy csomag kb 30-35 kg, tehát 600-700 kg-nyi súlyról beszélgetünk. Most már legalább tudom, mert eddig mindennel számoltam ugyan, csak azt nem vettem számításba, hogy ennek súlya is van...
Így a szombati nap kb ennyiről szólt, valamint a tetőszerkezet megerősítéséről, mivel az időjárásnak köszönhetően egy picit megsüllyedt a gerinc. Orvosoltuk, amennyire tudtuk, emeltünk rajta, majd visszaraktuk a tartókat a szarufák közé, ahogyan azt Baztól tanultuk.
Vasárnap kapcsán elhatároztuk, hogy korán kezdünk amiatt, hogy ne kelljen sokat szívni a tűző napon. Hát.. valamelyest sikerült.
Vasárnap reggel 1/2 8-8 körül sikerült felkászálódnom a tetőre, kigurítottuk bitumenes záró réteggel, majd elkezdtük rakni a zsindelyt. Ekkor még nagyon tetszett a dolog, mert ezt megelőzően soha nem csináltam ilyen sem. Később, konkrétan a vége felé, már erőteljesen alább hagyott a lelkesedésem, miután kb reggel 8-tól, délután 5-ig fent seggeltem a tetőn, kisebb-nagyobb megszakításokkal. De egyetlen cél vezérelt, mely szerint magunknak csináljuk.
Kicsit szédültem a tűző napon, néha kicsit baszottul elborult a idő, és zengett mint rendesen meg villámlott, de kegyes volt velünk az időjárás, mert pont betudtuk fejezni az egész tető zsindelyezését még az eső előtt.
Szerintem szép lett, sőt mások szerint is, ráadásul nekünk tetszik, a célnak meg ugye bőven megfelel, így már a tető is védve van teljes mértékben.
Jó móka volt a mai nap is, igaz kicsit megviselt az idióta testtartás, meg a tűző nap, de majd kiheverem ahogyan szoktam. Legalább is remélem.

Eltelt egy újabb év a kisautó újjászületése óta, így esedékessé vált a zöldkártya megújítása, majd jövő héten a műszaki vizsga lesz soron.
Zöldkártyára bejelentkeztem online tegnap délután, így igazából szinte 5 percet sem kellet várnom, ez valamelyest meggyorsította a folyamatot. Ez alkalommal is a már 6 éve megszokott céghez vittem a kisautót, ahol mindig korrektek voltak velem is, a kisautóval az ott dolgozók, így értelme nincs, nem is volt más helyet keresnem. Tehát most sem volt ez másként, bejelentkezést követően megkaptam a visszaigazolást, így a mai napon a munka végeztével már vittem is a kisautót a Derby Autó házba.
Előtte volt egy kis kitérő még, ugyanis a Sabelt kesztyűbe sikerült beleválasztanom, s a varrás mentén sajnos elengedte magát a jobbos kesztyűm a középső ujjánál. Gond egy szál sem elvileg, hiszen a forgalmazó egy pillanatig nem problémázott az esettel szerdán hozta vitte a kesztyűt, ma tudtam elmenni érte zöldkártyázás előtt.
Azonban annyi szépség hibája van a dolognak, hogy nincsen már árukészleten ebből a kesztyűből kék színben (kibaszott-geci nagy mérete miatt), így piros jött helyette, amivel igazából nem sikerült megbarátkoznom az ott töltött 40 perc alatt. :(  Így most van az a variáció, hogy másik három kesztyűt is megnéztem, amik szóba jöhetnek:
MOMO PRO RACER CLUB
MOMO PRO RAVER EXT
SABELT DIGIT
Természetesen ami igazán tetszene, az elég húzós az árak tekintetében, mivel az olyan 47.000.- körül állna meg, mire hozzám jutna. :(
Szóval most még agyalgatok, majd keddig megálmodom, hogy melyik legyen a sok közül.

Zöldkártyázásnál igazából annyi történés volt, hogy megdicsérték a kisautót, jól szerepelt, jól megfelelt, s még mindig tetszik nekik is. Hazafelé vezető úton is sokan megcsodálták, megdicsérték megint szinte minden lámpánál állva, akár gyalogos, akár mellettem álló autós volt az illető. Ilyenkor mindig úgy megdobban a szívem, s elégedettséggel tölt el, s már-már elfelejtem hogy mennyit is szívtunk anno az átépítés során.
Lényeg a lényeg, újabb egy évet kapott a kisautó, s ismét meggyőződtünk róla, hogy a motorka még mindig nagyon jó állapotban van szerencsére. Ennek nagyon örülök. Valamint okosabb is lettem, hogy teljesen felesleges azon agyalni, hogy katalizátorral szereljük-e a kisautót amiatt, hogy ha bejön ez a kitiltósdi Pesten, akkor is lehessen közlekedni vele. Na ma közölték velem, hogy ez egy eleve halott ötlet, mivel nem szabályozott katalizátort tudnánk esetleg ráfaragni, ráadásul valószínűleg univerzálisat, amit elég hamar kinyírna az autó, és ugyanúgy sárga plakettet kaphatna csak, tehát pénzkidobáson kívül mást nem érnénk vele.

Első sorban köszönet Baznak, és örök hála!!!

Ha már egyszer az a neve, hogy GARAGEBLOG, akkor Blogolok a Garage-ról.
Bár sokkal több, újabb dolgot magam sem fogok tudni írni, mint amit már a bátyám leírt, esetleg lesz egy-két kép, ami más szögből készült.
GARAGE 1.0
Az egész úgy indult, ahogyan ez is említve lett már egy másik bejegyzésben, hogy valóban megelégeltem az egyre gyakoribb, s már-már megmagyarázhatatlan jégesőket, amikhez lassan már kánikulai meleg sem kell, mint eddig... :(
Első körben először a ponyva garázs készítése merült fel, majd ponyvagarázs vásárlása, mivel macerásnak éreztem a fából való készítést, valamint tartósabbnak is gondoltam. Azután persze beugrott, hogy van nekem egy Baz barátom, s többszöri beszélgetést követően, valamint egy potya Miskolc-Újfehértó-Budapest-Miskolc utat, s némi számolgatást követően hagytam meggyőzni magam arról, hogy ez a garázs bizony fából lesz. Valamint arról is, hogy nem elég egy, hanem összesen 3 lesz, de erről majd később.
Szóval Bazzal egyeztettünk, ő számolgatott, rajzolgatott, majd összehangoltuk a hétvégénket, s nekiálltunk garázst építeni a bratyóéknál. Baz hozta az OSB lapokat Pest felől, az oszlopnak valót pedig itt helyben készíttettük. Pénteken volt az áruszállítás, valamint Baz Mazdáján egy villám-futómű állítás Farkas Zsolti barátunknál. Első körben 1,5 óra, második körben kb 3 óra, de cserébe sok mindent megtudtam, megértettem a futóművet illetően általánosan, s nagyon jót beszélgettünk aminek nagyon örültem, mert kedvelem a hasonló beállítottságú, felfogású embereket. S abban maradtunk, hogy ha sikerül kivitelezni a dupla-lengőkaros felfüggesztést, akkor segít nekünk úgy belőni a futóművet, hogy meglegyen a gokart feeling, s ott forduljon az autó, ahol mi szeretnénk. Első körben ez jól hangzik.
Tehát a hétvége garázsépítéssel telt, mókázással, meg rövidke alvásokkal.
Baznak ezer köszönet, és örök hála, hogy megvalósította mindazt, amit megálmodtam, hogy ezáltal védhessem az autót ha szükséges, mert inkább erre költök, mint a helyreállításra.
A szerkezet meglepően masszív lett, most már elmondhatom bátran, hogy eleinte tartottam ugyan tőle, de később Baz már arra is rávett, hogy menjek fel a 126 kg-ommal a tetejére. s kijelenthetem, hogy kibírta a garázs. Majd idővel megy rá egy tolóajtó, valamint a kapu is átalakul tolókapuvá, de mindent a maga idejében.

2009. 05. 30. Szombat: Amikor nincs elég gondod, dolgod, akkor jönnek a legjobb ötletek, amik eleinte csak maximum beszélgetés szintjén merültek fel. Én is így jártam. Bőven lenne mit csinálnom a szabadidőmben, erre kicsit bekattanok, ugyanis a kollégámtól kaptam egy régi stílusú, alumínium Elsősegély dobozt.
És igen mivel alumínium, s van pasztám bőven, így el is kezdtem kipolírozni nagy unalmamban...
Tehát a szombati napom az jó formán ezzel telt el.
Sajnálatos probléma azonban van jelen esetben is, még pedig, hogy ez sem egy mai darab volt, így felületi sérülés van, volt rajta bőven. Amit tudtam ugyan, igyekeztem eltüntetni a felület előkészítése során.
Hát ilyen volt, ilyen lett.
Nagyon gondolkozom azon, hogy a tetején található szöveget mélyebben belegravírozom, főleg miután felkerült rá a vacsi új vöröskereszt.

Igaz sokan leírták már, hogy mi zajlott a hétvégén, de mivel mi is ott voltunk, így megírom én is a magam szemszögéből a dolgokat, természetesen röviden.
Az eleje úgy indult, hogy játszottunk a csütörtöki indulás ötletével, ami végül nem valósult meg, így egyeztettünk Hollóval, és Pocokkal, hogy Vecsés felé vesszük pénteken az irányt, s majd együtt autózunk tovább. Természetesen a reggeli indulás sem jött össze, mivel a tervezett 06:00-ás indulásból erősen 08:15-ös indulás lett. Így legalább kitudtam menni a telekre, a Pocoknak odaígért CB-rádióért, s eltudtuk vinni magunkkal, hogy kipróbálhassa.
Autópályán haladtunk Pestig, ahol a kisautó nagyon jól viselkedett, ment ahogyan kellett neki, nem volt vele semmi gond szerencsére. Természetesen kicsit el is tévedtünk ezt követően, mivel a mi GPS-ünkben még nincsen benne az M0-ás elkerülő szakasz, viszont ezen volt érdemes Hollóhoz menni. Lényegében minden stimmelt, csak az irány nem.... De Pocokkal találkoztunk a Fóti úton lévő Mol-nál, s onnan ő vezetett minket, nem a GPS, így eljutottunk Hollóhoz. M0-ás nekem annyira nem jött be, mondhatni nem jött át.
Majd Holló bácsival tovább indultunk immáron 3 autóval Veszprém felé, de már nem az autópályán sajnos, hanem a sima 7-esen. Azért sajnos, mert hogy az út az helyenkén erősen gyenge minőségű sajnos. Valamint a településeken történő áthaladás megköveteli a szigorú 50 km/h-át. Székesfehérváron így is lehet hogy olyanok is lefotóztak, akiknek nem kellett volna, de majd később kiderül. Igazából ez szerintem csak idő kérdése mindenkinél sajnos. Jelen esetben nem esztelen száguldozás volt, hanem forgalommal együtt haladás, viszont vélhetőleg több mint 50-nel, olyan 62 körül lehetett.
Azt elfelejtettem említeni, hogy út közben csatlakozott hozzánk Magnus kolléga is, így Veszprémbe már 4 autóval érkeztünk meg Dömiék sulijához, ahonnan gyorsan indultunk is kajálni. Ami 3-ik nekifutásra jött ugyan csak össze, de a minőség, a hely kárpótolt mindezért.
Innen gyorsan elrongyoltunk a szállásra, Felsőörsre, a Ráski Panzióhoz, ledobáltuk a cuccainkat, szobát foglaltunk gyorsan, majd vissza autóztunk a Veszprémi Tescohoz, ahova a gyülekező volt megbeszélve. Már sokan várakoztak a parkolóban.
Innen közösen vonultunk Veszprém belvárosába az Óváros térre, ahol az autókat leraktuk, majd egy kis séta következett: megnéztük a történelmi belvárost, a Benedek hegyet, s kisétáltunk a Veszprémi vár végébe is. Ezt követően indultunk vissza a szállásra, immáron közösen, több autóval, elkezdődött a már megszokott csoportos beszélgetés hajnalig, némi iszogatással vegyítve.
Szombaton reggel 1/2 9-kor indultunk Balatonfűzfőre, (itt csatlakoztak kicsit megkésve Bazék is már) a Nitrokémiai Zrt. üzemébe, ahol a műszaki igazgató vezetett minket körbe a föld alatti erőmű termeiben, járataiban, majd a felszínen megnéztük az üzem vasút gyűjteményét, s ezt követően búcsút intettünk az üzemnek, s indultunk Tihanyba ebédelni.
Hát.... mit mondjak... tény hogy volt étel, de sokkal inkább a kilátást fizettük meg az ECHO étteremben. Végül is nem volt gond ezzel sem, jó volt ez így, ahogyan, s elmondhatjuk, hogy jártunk itt is.
Kaja után némi ejtőzés, majd irány Nagyvázsony, vár látogatás. Itt többen inkább a füves parton történő ejtőzést választottuk, némi jégkrémmel vegyítve, majd indultunk vissza Felsőörsre. Baz közben jelezte, hogy Ördög kicsit megint vacakol.
Így még aznap volt egy kis szervíz a szálláson, majd másnap reggel is, akkor már átfogóbb. Az este gyorsan eltelt némi beszélgetéssel, kicsi iszogatással, éjjeli (majdnem vadvízi) békavadászattal, egyeseknek bozótharccal, valamint a fizika törvényeinek küzdelmével mely szerint mégis forog a föld, valamint eléggé gömbölyű is....
Mikor nagyon elfáradtam már Gyula után "engem is felvitt KG a szobámba", ezúton köszönöm neki, s örülök, hogy jó kedve volt, valamint, hogy megélte a reggelt.
Vasárnapi ébredést követően először Bazzal futottam össze olyan 1/2 7 körül a folyosón, majd az előtérben Kg-val, ez utóbbin kicsit meg is lepődtem, de sebaj. Lassan ébredezett mindenki, s lassan készülődött mindenki. Egy-két embert megautóztattunk Bazzal hiszen mindkettőnknek kapóra jött neki a szervíz után, hogy jobb-e, nekem gyújtás állítás után, hogy mennyivel rosszabb... Jelentettem ott is, itt is, hogy sokkal rosszabb lett, így maradunk a megszokott szemre-fülre gyújtás állításnál, s nem hiszünk a stroboszkópnak. Minden esetre köszönöm a lehetőséget Kemának.
Ezt követően szétkaptuk Baz karbiját atomjaira, cseréltünk kettes torok fúvókát is, ami az enyém volt, s pont ugyanúgy viselkedik Baznál is, mint nálam anno. Lép is tőle a gép, de fogyaszt is rendesen.
Miután eltöltöttünk még pár órát a szálláson, mi is elköszöntünk a házigazdától, s elindultunk strandolni, ha már egyszer egy köpésre vagyunk a Balatontól. Elhatároztuk akármilyen hideg is lesz a víz, bemegyünk megmártózni. Így is tettünk némi hezitálást követően megáztattuk habtestünket. Később csatlakoztak azok is, akik reggel hamarabb elindultak a szállásról, s kb 5-6 óra magasságában indultunk csak el a Balatonról Pestre, OGy-ékkal, KG-ékkal, Baz-ékkal, majd Velencén bevártuk Hollót is, s együtt autóztunk tovább kényelmesen, jó pár megállással, mivel mindenki igen csak készen volt már. Kb 1/2 10-körül értünk Pestre, így nem sok kedvem volt hazaautózni éjjel, a Bazéknál aludtunk. Köszönjük a szállást nekik már megint. Valamint a szüleinek, hogy zárt helyen állhatott a kis kékség az éjjel.
Hétfőn 9 óra körül indultunk haza, miután arra keltem, hogy az IKEA-s ágyat sikerült oldal-tetőre tennem Baz-knál, s a TV előtt landolnom... Érdekes egy ébredés volt, az tény.
Hulla fáradtan indultunk útnak, mert a hétvége sokat kivett belőlünk is, s 3/4 11-körül csekkoltunk be a cégnél, ahol gyors autócserét követően húztunk haza pihenni.
Összességében már megint egy nagyon jó autós-találkozós hétvége van a hátunk mögött, valamint a szívünkben! Köszönjük a szervezést, a Valastyán Brothers-nek, főként a kisebbiknek, aki a nagyobb is egyben.
Köszi mindenkinek aki ott volt, Cincinéknek a cigiket, Zsoltéknak a sonkát, Bazéknak az autózást, szállást, KG-éknak az állandó jó kedvet, Petyának hogy 4 év után újra köztünk volt, Béci Renijének hogy újra bemutatkozott mert sajnos a memóriám nem a régi már, Ricsinek, hogy éjjel majdnem megmártózott a medencében természetesen akaratán kívül, az italosoknak hogy emeltek a medence vízszintjén, egyszóval mindenkinek aki ott volt!
A kisautó nagyon jól viselkedett az egész hétvégén, minden gond nélkül. Magam sem értem minek akartam a gyújtáson variálni, de valószínűleg csak a kíváncsiság vezérelt. Összességében valahol 800-900 km körül csavartunk bele a hétvégén, de megmondom őszintén, hogy nem számoltam.

 Az úgy kezdődött, hogy szólt a gumis cimbora, hogy van egy pár db kis gumija. Én visszakérdeztem viccesen, hogy 175/50 R13 Yokohama A539? Majd jött a válasz, hogy sajnos nem, de 165/55 R13 Good Year-je van 4 db új, 2 db 90-95%-os, alkalmi áron 8-ért, illetve 6-ért. Na ekkor jött az a meredek ötlet, hogy a Yokohama-k maradnak a jelenlegi felniken, a Good Year-ek mennek azokra az OZ felnikre, amiket még ezelőtt vagy 2-3 évvel boltoltam el KG barátommal, mert ő kiábrándult belőlük.
 Viszont a felnik olyan állapotban voltak, mint amilyen állapotban egy 1985-ös felni lehet nem kevés használat következtében. Így jött a következő gondolkodás, hogyan is legyen a felnik sorsa. Szintereztetni nem szerettem volna, mert még egy színt nem szívesen vinnék a kocsiba, ha sajátjára csináltatnám, akkor mehetne a rózsafüzér is a visszapillantóra, meg a brazil zászló hátra, szőrme a kormányra, stb. Felmerült a políroztatás is, de jelenleg nem fért volna bele az életembe egy közel 40.000.-es polírozás, mert kb ennyiért vállalták volna el, + a gumik, az máris minimum 72.000.-
 Így jött az a meredek ötlet, hogy megpróbálkozom az alufelni polírozással. Elkezdtem hát kutatni az interneten az alumínium polírozással kapcsolatban, s amit csak leltem igyekeztem átolvasni, hogy mit érdemes róla tudni, mik kellenek hozzá, stb.
Így akadtam erre az oldalra is: ALUMÍNIUM POLÍROZÁS, ahonnan végül megrendeltem az ehhez szükséges pasztákat, s telefonos egyeztetés után abban maradtunk az eladóval, hogy nem a meghirdetett terméket küldi el a meghirdetett mennyiségben, hanem egy számomra kedvezőbb összeállítást, ami elegendő lesz a felni garnitúra polírozásához. ( Jelzem csendesen nem kevés maradt meg, de enni nem kér. ) A csomag tartalma 2 db paszta volt, valamint 2 db rongykorong: 4100.- Postaköltséggel, és itt volt 24 órán belül.
Az irományokból megtudtam hogy a felületet gondosan előkell készíteni, s fokozatosan visszacsiszolni, hogy ennek következtében megszüntessük az esetleges felületi sérüléseket, karcokat. Így szükségem volt a következőkre is még:
80-as, 120-as, 240-es, 360-as, 400-as csiszoló, polírozó vásznakra, papírokra, fúróba fogható rugalmas-tépőzáras tárcsára, asztalra szerelhető fúrógéptartó állványra, további rongykorongokra, tépőzáras vásznakra, papírokra: összesen 15.000.- (természetesen bő ráhagyással sikerült bevásárolnom mindenből, de ezek sem kérnek enni, így elállnak, jók lesznek később is)
Jó ha van: fordulatszám-szabályzós fúrógép, védőszemüveg, porvédő maszk (ez utóbbi nálam kimaradt sajnos így lassan egy hete alumíniumot köpök, köhögök...).
Összességében kb 20.000.-Ft-ot költöttem anyagra ( ), aminek több mint a fele megmaradt, valamint sok olyan dolog van, amiket csak egyszer kell megvásárolni.


Polírozás lépésről-lépésre, ha valakit érdekel, ezzel megkönnyíthetem az életét:

 Első lépésben el kell távolítani a felnikről a gyári fényezést, lakkot, szórógittet, magyarul fémtisztára felcsiszolni, közben az esetleges mélyebb sérüléseket kicsiszolni, mert ha ezek benne maradnak nem lesz tökéletes a felület, hiszen ezek a karcok később is látszódnak majd. Ráadásul egy tükrös felületen erősebb kontraszttal jelentkeznek ezek a hibák. Erre a felület előkészítő lépésre tökéletes a 80-as, 120-as papír, ez kellően durva hozzá.
 Következő lépésben lehet megszüntetni a mélyebb barázdákat, amik esetleg az első lépés során keletkeztek, vagy már nem túl mélyek, de eredetileg benne voltak a felületben. Erre a felület kezelésre alkalmas a 220-as papír.
 Ezt követi a finom csiszolás, amivel tovább csökkentjük a felületi karcokat, természetesen ezzel is minden helyen, mint ezt megelőzően is, máskülönben nem ér semmit az egész. Erre a finom csiszolásra alkalmas a 360-as papír.
 Majd ezt követi a szinte már polírozásnak nevezhető felület finomítás, amire a 400-as papír tökéletes. Amikor ezzel végeztünk már láthatjuk magunkat a frissen kialakított felületben, de az esetleges ráncokat még sajnos, vagy szerencsére nem vehetjük észre, mivel a felület még elég ködös, matt.
 Minden lépés között el kell távolítani a szemcséket, port, szennyeződést a felületről, máskülönben ugyanezt dolgozzuk bele a felületbe lépésről lépésre. Ez vonatkozik a későbbiekre is.
 Ha ez megvolt, akkor jöhet a fúróba fogható rongykorong, s elkezdhetjük felhordani rá a polír-pasztát alacsony fordulaton, hogy kellően beletapadjon a rongy pólusaiba, majd bele is hűljön, hogy ezáltal polírozhassuk magas fordulaton a kezelni kívánt felületet. Itt már végképp fokozatosan érdemes haladni valamiféle fix terv szerint, hogy honnan indulunk, és merre tartunk. Ez az a lépés, amelyet követően ismét kedvünk támad az egészhez, s elfelejtjük mindazt, hogy mennyi szívás van a felület előkészítésével, durva csiszolásával, stb. Amikor ezzel végeztünk már tükrös felületet kaptunk, ami már majdnem kellően tökéletes, de még mindig nem az igazi, mert kell hozzá egy tükrösítő pasztás polír még, hogy tökéletes legyen valóban. Természetesen másik koronggal kell felhordani, s a polírozást elvégezni, valamint a két lépés között, valamint a végén szintén tisztítani finom kendővel. Ekkor tudjuk eltávolítani a felíratokba, furatokba beült pasztamaradványokat is, amik polírozás közben megülnek a felület különbségeken.
 Nekem a 13-as felni garnítúra teljes polírozásához a felület előkészítéssel együtt hozzávetőlegesen összesen egy hét kellett, úgy hogy nem minden nap tudtam vele teljes napot foglalkozni, sőt volt hogy kimaradt egy nap, valamint Andi is nagy segítségemre volt. Esetemben az is hátráltatta a munkát, hogy olyan a felni kialakítása is, amivel nem egyszerű dolgozni, mivel sok küllős, peremes, kúpos, középpel rendelkező, s mindezek olyan szögeket zárnak be egymással, hogy géppel sok helyen szinte elérhetetlen. Így nekünk is maradt a kézi csiszolás, ami nem túl kecsegtető. A felület sem lett 100%-osan tökéletes, mivel ez volt az első ilyen jellegű polírozásom, valamint a 400-as papír után még lehetne finomítani, de nekem már sem kedvem, sem lelkesedésem nem volt hozzá, mivel minél hamarabb szerettem volna már készen látni.
 

Remélem tudta segíteni azoknak, akik esetleg kedvet kaptak a polírozáshoz. Igyekeztem (igaz csak tömören) leírni mindazt, amit én megtanultam közben, amit tapasztaltam közben, stb. Az említett oldalon nagyon sok mindent meglehet tudni még a témával kapcsolatban, ráadásul minden meg is rendelhető.
Sok sikert.

 Az úgy kezdődött, hogy a Duen-en kiszúrtam, hogy amatőr rally lesz a "közelben", ráadásul kedvező cm³ elosztással, amire mostanában sajnos nem volt példa. Ami mostanában volt ilyen jellegű rally, oda vagy kötelező volt a bukócső, vagy 0-800-ig, illetve 801-1200-ig voltak az autók besorolva, ami annyira nem kedvező, ha együtt megyek a Siftekkel, meg az Ezerkicsikkel. :( Szóval itt klappolt volna minden, 0-1000-ig az M1-es kategória, nem kötelező a bukócső csak ajánlott, meg aránylag közel is lett volna mert Visontán volt.
Csak sajnos sokat tököltünk az indulással, és 1/2 10-körül értünk oda, nevezni pedig csak 9-ig lehetett. :( A pályát megnézve abszolút tökéletes lett volna, mert aszfaltos, jó minőségű (egyébként go-cart) pálya volt, és 6-8 m széles. Sajnos ez most nem jött össze, pedig megszerettem volna nézni, hogyan muzsikál egy ilyen versenyen a gép. Talán majd legközelebb.
 De mivel már elindultunk, a versenyből meg részemről úgysem lett semmi, úgy döntöttünk, hogy akkor csavarogjunk. Így felhívtuk a kemény magot, hogy van-e kedvük csavarogni, piknikezni valahol a szabadban, s valahol félúton Visonta, és Budapest között. Gyorsan meghatároztuk a mértani közepet, így ők autóztak kb 25-30 km-t, mi meg vagy 60-at Gödöllőig.
De a társaság, a jó kedv megint felülmúlt mindent, ahogyan az lenni szokott. Így láttunk, lót, "karamblót", fagyitot, sok hülye parkolni vezetni nem tudó süket sügér gyökért, sok motrot, meg lámpánál izmozó civil autós rendőrt.
kicsit kikapcsolódtunk, kicsit megsüttettük habtestünket, kicsit ettünk, kicsit ittunk, kicsit nyaltunk (FAGYIZTUNK!!!), kicsit ültünk, kicsit kocsikáztunk, kicsit kikapcsolódtunk, kicsit együtt voltunk megint, s jó volt.
Fénykép nem sok készült, s az is csak telefonnal főként, mivel nem így indultunk útnak, de megállapodtunk, hogy több ilyet fogunk szervezni, hiszen itt a jó idő, s kellemes a társaság. Kell ez a szürke hétköznapok után!
 Hazafelé mókás volt az út, legalább is azzá tettük, hogy ne unatkozzunk, főleg én. Bár szerintem a mögöttünk haladók inkább vették bosszantásnak, mivel szigorúan tartottam a lakott területen az 50 km/h-t, azon kívül pedig a 90 km/h-t. Ez utóbbit persze minél hamarabb elérve vissza 3 nyélgázon, hogy érzékeljék a tényt, nem azért nem megyek, mert nem tudnék. Így hazafelé Gödöllőről összesen vagy 7 autó előzött meg, meg milliónyi motoros, de előttük félre is húzódtam, amit a 97%-uk megköszönt kézzel, vagy lábbal, esetleg index-szel.
Ezúton kérek elnézést a zöld F-Astra kombitól, aki valahol Mezőkövesdnél lekanyarodott a 3-asról, addig persze lakott területen tolt maga előtt kb 80 cm-rel, ...   tudom én mentem előtte túl közel, valamint a szintén zöld Ford-tól, akit kb 3-szor próbáltam elengedni, csak mulya volt, utána már büntettem, ahol tudtam. Viszont minden elismerésem azé a Subaru-sé, aki a Füzesabonyi körforgónál csúnyán odabaszott kigyorsítás közben... pedig éreztem, hogy volt esélyem így előtte is lehúzódtam. Összességében jó nap volt a tegnapi, és jól éreztük magunkat, ráadásul újabb ~450 km került a kisautóba.
 Emese, Baz, Réka, KG! Köszi megint.

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat.
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....







 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel.
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa.
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére.
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor...
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény.
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel.
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza!
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk!

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet.
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. Szerintem az lett.
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal.

Túl sok érdemleges nem történt mostanában, ha csak az nem, hogy rendeltem kesztyűt a frissen helyrepofozott Sparco Safari kormányomhoz. Nem szeretném, ha megint elkoszolódna, a kormányvédő meg annyira nem jön be, de persze az is több a semmitől. Kesztyűben sajnos szinte kizárt a Sparco, mivel sem méret nincs készleten, ráadásul vagy 3 helyen közölték, hogy pillanatnyilag nincsenek megelégedve a szállítással, mivel elmaradásaik vannak, ráadásul nem pár naposak. :( Kicsit sajnálom a dolgot, mert Sparco kormányhoz, Sparco ülésekhez Sparco kesztyű dukálna.
Viszont a méretezésnek köszönhetően elvileg a Sabelt Start-ja jöhet szóba, így meg is rendeltem, mert elvileg egy pár 12-es méret van raktáron. Ha minden jól megy, szerda, csütörtök körül itt is lesz a kesztyű. Meg persze abban is reménykedem, hogy jó lesz a méret, mert a Sparco 11-es mérete kicsinek bizonyult, amint ráfogtam a kormányra, már szorított, majd fél év alatt elkopott, kilyukadt sajnos. :(
Persze lehetett volna mást is választani, de nem szerettem volna nagyon elrugaszkodni, mert ennek duplájáért már lehet kapni olyan verseny-kesztyűt is, ami már kívül varrott, ezáltal még kényelmesebb... de nekem nem versenyre kell, mivel utcai autóm van.
Na meg persze kicsit előhoztam a kicsit, mert már régen autóztam vele. Igaz most nem jöttem ki vele a telepről, de már ez is nagyon jóleső érzéssel töltött el, mivel érezhetően harap a kis méregzsák.

[flash=http://www.youtube.com/v/6HYmhLhRqmA&hl=en&fs=1]

 Először úgy volt, hogy kormányt flokkoltatok, mert sajnos a Sparco Safari kormányom már kicsit kopottnak tünt a nem kesztyűs vezetés miatt. :( Úgy volt hogy KG viszi magával Pestre az Aggteleki talit követően, de előtte ugye beugrottunk Emődre Zsolt barátomhoz, aki ezáltal szemügyre vette gyorsan a kormányt (mint versenyző, gyorsan ajánlotta is, hogy adjam el neki. ). Végül az ő tanácsára amellett döntöttem, hogy kimosom a kormányt, mielőtt még elküldeném flokkolásra, ugyanis egy gyári, minőségi velúr kormány, mégis csak velúr kormány. A flokkolás időtartósság szempontjából meg ugye közel nincs annyira tartós, bár tény, hogy az is nagyn szép tud lenni.
 Így egyik éjjel nekiestem a kormány mosásnak, eleinte kicsit félénken, később annál bátrabban, csak akkor lepődtem meg, amikor kezdett sötétedni a víz...
Semmi mást nem mertem használni, csak folyékony szappant, mert az kellőképpen zsíroldó is, kellően ki is mosható. Egy mosást követően már szembetünő volt a változás, valamint az is, hogy amit eddig kopásnak hittem, az valóban csak zsírlerakódás volt a felső bőrhámrétegből, a kezemről. Így öröm és boldogság van, mert gazdasági válság közepén nem örültem volna a flokkolásnak, ráadásul napokig, hetekig kormány hiányában, hanyagolnom kellett volna a kispolskit. Így azonban kb 2,5 napig volt csak kormány nélkül a kisautó, s elégedett is vagyok a munkával, mert végül is jólett. És ez a fontos.
 Így mehetett vissza a kormány a kisautóba. De előtte még megoldást kellett találnom a duda gomb végleges, valamint normális rögzíésére, így ellátogattam az Autolux-ba, hátha találok valamit. Találtam is az eladónak köszönhetően most már normális csavaros rögzítése van a Spírco kormányomban  az Abarth - duda gombnak.
 Ennek örömére jöhetett egy rövidke kis élmény autózás a városban, kicsit megmozgattam magamat is, a kisautót is, meg a belváros forgalmát is, mert ahol elfért, ott átfűztem.

Nos!
 Túl vagyunk a 2009-es év első kispolskis autós találkozóján is. Ez alkalommal Aggteleken töltöttünk el egy (remélhetőleg mások számára is) nagyon jó kis hétvégét. Szerencsére ez alkalommal is voltak új arcok, új tagok akikkel megismerkedhettünk, beszélhettünk, jól jön ez a kis vérfrissítés a kis csapatnak mindig.
 Ha olvassák, ha nem, szeretném megköszönni a szállás, és étkezési lehetőséget Veres Andrásnak, Makkainé Bodnár Edinának, az élményt Aggteleknek, Szlovákiának, a Cseppkőbarlangnak, s végül de nem utolsó sorban azoknak akik eljöttek erre a hétvégére! Természetesen mint mindig, ez a találkozó sem telt zökkenő mentesen, de remélhetőleg több a pozitív élmény mindenkinél, mint a negatív, s akkor már elégedetten tekinthetünk vissza erre a hétvégére is.
 A résztvevőknek lehetőségük nyílt megtekinteni az Aggteleki cseppkőbarlang rendszer egyes részeit, a Szlovákiai Betléri kastélyt, a Krasznahorkai várat. Menza jelleggel együtt étkezhettünk, mégha voltak is némi fennakadások annak következtében, hogy nem mindenki azt fogyasztotta, amit rendelt, nekem leginkább gyermekkorom iskolai-menzás időszakát idézték fel ezek az alkalmak. Amit ettünk, szerintem bőven több volt mint finom, és jó, amit pedig ittunk, hát az meg nem kifejezés..
Ami egyre nyílvánvalóbb számomra, hogy ennek a kis csapatnak egyre inkább jól jönnek ezek az együtt töltött esték a beszélgetések okán, gyanánt, így ezeket a későbbiekben sem kellene mellőznünk egyik alkalommal sem.
 Hogy az autóról is írjak ebben az autós blogban, jelentem nagyon jól teljesített a kisautó, minden probléma nélkül.
Tény hogy a benzint továbbra sem termeli, de nem is érdekel, mert az élmény kárpótol, főleg olyankor, amikor pl hazafelé úton egy Suzuki Splash nem tud lenyomni, s végig fogva tartom.
Vagy amikor az odafelé vezető úton Kurittyánnál az igazoltató rendőrök dícsérgetik a kisautót.
 Ezt a hétvégét ismét kicsit hosszabbra nyújtottuk, mert KG-ék hamarabb lejöttek hozzánk egy nappal, így időt szakíthattunk a cuccainak megfelelő helyre szállítására. Ezáltal a felnijei elkerültek a gumis cimborához, ahol helyre pofozzák majd őket, majd mennek a következő állomásukra. Valamint az üvegei is elkerülnek (igaz majd csak a mai napon sajnos) a fóliás cimborához, hogy neki is legyenek hivatalos, engedélyezett fóliás ablakai. Ja meg néztünk tegnap velük VFTS-t de sajnos csak kasznit, mert Zsolti barátomékat igen csak elkapta a buzgósak, s a minimális javításból az lett, hogy atomjaira kapták a vasat.
 Nagy vonalakban ennyi.

 Tekintettel arra, hogy a hétvégén volt egy kis örömautózás a kis kékséggel, némileg érezhető volt, hogy a futómű nem az igazi alatta, mióta kicseréltük a hátsó lengőkarokat a (még) tavalyi malőr óta, amikor is az egyiken kifigyelt a gátló.
Így ezen felbuzdulva elvittem egy futómű ellenőrzésre, beállításra kompletten elől-hátul, dőlésszöggel, összetartással, után futással, mindennel.
Jelentem nem bántam meg első körben mert a hátsókkal is volt egy kis eltérés, konkrétan a határértéken felüli összetartást mutattak, az elsőknek pedig a laprugó csere miatt erős pozitív dőlésük volt, és összetartásuk. A beállítást követően ég és föld volt vezetni a kisautót, igaz a szaki kendózott is vele összesen vagy 2,5 órát mire minden jó lett, de jó lett végül, s ez a lényeg. Ráadásul mindez összesen egy 5-ösbe fájt, amin úgy érzem inkább a gumik, csapágyak árát tudtam megspórolni.Arról nem is beszélve, hogy jobb úgy vezetni autót, hogy tudom hogyan viselkedik a kanyarokban, és nem kell 3-szor korrigálni egy 100 m-es szakaszon.
 Ennek köszönhetően lakott területen kívül megint bátran meglehetett mutatni, hogy kinek hol a helye a sorban a város felé. > > Tény hogy volt egy esélytelen próbálkozásom is de így utólag belegondolva elég hülye ötlet is volt egy csöves 1,2-es Bigulival izmozni. De korrekt volt a sofőr, mert köszönt mielőtt lepadlózta a kanyarokban.

 Tegnap kicsit előhoztam a kicsit.
Jó volt újra a kis kékkel autózni, bár az első pár km még leginkább arról szólt, hogy szokni kell a kisautó menettulajdonságait, viselkedését. Újra meg kellett szokni, a féktávokat, a kanyarokat, stb. Így sikerült egyszerű 50-es tempónál majdnem becsúsznom a kereszteződésbe, miután a közlekedési lámpa pirosra váltott, s ezen e taknyos úton ráfékeztem egy izmosabbat, hogyan is viselkedik. A "kedvenc" bevásárló központomnál meg két kört kellett menni, mert első körben, nem úgy ment keresztben, ahogyan szerettem volna. Nincs mese. Hosszabb hanyagolás után újra vissza kell szokni a hátsó kerekes autó tulajdonságaihoz, főleg nyálkás úton.
 Ezek után Eger felé utunkat, konkrétan Bogács lett belőle, ahol megejtettünk egy könnyed ebédet O. Gyula pesti, valamint L. Kinga kecskeméti lakossal... Ahol is megkaptam a Lengyelből hozatott szarjaimat, meg mellé még egy lemezdarabot is... aminek az lett a vége, hogy Gyuláék eljöttek Miskolcra, mivel erősen esélytelennek bizonyult betenni mindezt a két kagyló-ülés mögé az enyémben. :(  Így autóztunk egy közöset, csóri Gyuláékkal meg akaratomon kívül basztam ki ezáltal, mert szerintem nekik sem volt tervben egy Miskolci turné. :(
 Minden esetre jót kocsikáztunk, mókáztunk, beszélgettünk, s rájöttünk, hogy mocskosul meg tud csúszni a kicsikocsi. Röviden ennyi.
 Meg annyi, hogy igazából hosszabb útra csak most tudtam vinni a kisautót a hátsó lengőkarok cseréje óta, s most egy kicsit úgyérzem, hogy Aggtelek előtt elkell vinnem majd egy futómű állításra mindenképpen, tuti ami biztos alapon. Mert hogy jobb a béke.

Tegnap megérkeztek F. József kollégától a rendelt LED-es panelok a hiányzó irányjelzők pótlására, valamint egy újabb ámbár már legalább 2,5 éve megfogalmazódott terv megvalósítására. Mely szerint kap a kisautó tolató lámpát, valamint ködlámpás zárófényt hátra.
Ráadásul ezt egybe építve egy H3-as ködlámpába, de természetesen ezeket is LED-el kirakva, ahogyan azt illik.
Tolató lámpa nélkül még csak-csak lehet élni, bár sokszor jól jött volna már, amikor a mögöttes forgalom nem igazán értette, hogy mit szeretnék. Ráadásul a zenélő, lambadás tolatós cuccot, meg elnyomja a fojtás nélküli kipufogó finom hangja.
Így indokolttá vált a tolató lámpa elhelyezése.
A ködzáró fénnyel meg úgy voltam, hogy nem bánnám, ha nem tolnának meg hátulról csak amiatt a pályán, mert ne adj isten későn észlelnek. Bár akikkel eddig beszéltem, mindenki azt mondta, hogy a helyzetjelzőként beépített LED-ek is élesebbek mint egy sima féklámpa szinte így nincs mitől tartani.
Azért csak jobbnak láttam megvalósítani ezt a kis beavatkozást, ráadásul úgy, hogy valamilyen szinten passzoljon majd az autóhoz, illetve a rajta található dolgokhoz. Így egy H3-as redszerű, WESEM típusú ködlámpát terveztem, s építettem be a LED-es panelt, megosztva azt, s benne közösen elhelyezve a ködzáró, valamint a tolatást jelző fényt. Olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna, bár felszerelve még nem lett a buzi időre való tekintettel. A kisautó meg ilyen rossz időben úgyis a garázsban pihen szerencsére, inkább ki sem hozom. Bár hiányzik. :(
Na de beszéljenek a képek inkább.

Hogy az év vége se teljen unalmasan...
 Az eredetileg pár órásra tervezett lengőkar csere egyenlőre ott tart, hogy lassan két hete bakra van téve a kisautó, ugyanis sorra jöttek a nem várt gondok, miközben lebontottuk a lengőkarokat. Ismét csak megerősíteni tudom azt a tényt, hogy a Historic Rallye-ban induló Kelecsényi egy büdös mocskos tróger köcsög!!! ezt ugyan sikerült már korábban is megállapítanom, a lakatolás közben, de most végérvényesen megerősítette bennem a vágyat, hogy arcon csapjam mindazért, amit az autóval tett, illetve nem tett..
 Többször észleltük már sajnos az elmúlt 2 évben, hogy nem varrt végig ott dolgokat, ahol jó lett volna a lakatolás közben. Ilyen volt pl: a padló, annak merevítései, a sárvédő ívek, most legutóbb pedig a rugótoronnyal akadtak problémák.
ráadásul itt nem csak elfelejtette odavarrni normálisan, de még a helyét is igen csak elnézte, ugyanis a lengőkarok lebontása közben derült arra fény, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy a rossz helyre felcsípett rugótányérok eltörjék a Katona féle Bilstein gátlók szárait. Ugyanis annak következtében hogy a tányérok nem a megfelelő helyen voltak, a spirál rugók igyekeztek odakényszeríteni őket, így a belső peremüket ráhajtották a gátlókra... :( Nem voltam túl boldog, de nem keseredtem el, hiszen hegesztő van, lemez van, rugótányér van, akkor gond nem lehet. Így Doki barátommal szépen elkezdtük lecsákányozni a torony környékét, és itt jött az újabb meglepetés, mely szerint a hátsó torony nincs odavarrva a beslő sárvédőhöz... Így arra is fényt derült, hogy vélhetőelg hol jött be a víz az utastérbe. Na meg persze találtunk egy véletlen vágást is, amit elfelejtett összehegeszteni a hibázása után.
A Rugótányérok pontos helymeghatározásában ezer köszönet illeti meg Holló papát. O.Gy.-t, és természetesen K.G.-t, mert az ő segítségükkel tudtuk kilegózni, hogy konkrétan hova is kerüljenek a rugótányérok. Köszönet érte mégegyszer.
 Ezt követően jött a következő probléma, na meg persze Karácsony, így újabb pár napig rá sem néztem a kicsikémre, mert nem tudtuk összeegyeztetni az időnket.
Szóval a következő gond, a gömbcsuklós hardy volt. Ugyanis a lenygel úgy találta ki, hogy a rövid féltengelyre a csavart úgy hajtsuk fel, hogy az önzáró része befelé legyen... Etz nekem már akkor sem tetszett túlzottan, így már akkor megfogalmazódott bennünk a dolog, hogy esztergályossal vágatunk a másik oldalra Rádiuszt, amikor Gyula vitte el a drapp autót, s közel 1,5-órát basztunk el azzal, hogy fel tudjuk hajtani a rövid féltengelyre az önzárós anyát fordítva. Így esztergályossal le is vetettük szépen a csavar anya másik oldalát, azonban azt figyelmen kívül hagytam, hogy a gömbcsukló hüvelye belül homorú, így miközben hajtottuk fel az anyát a féltengelyre, frankón lefeszítette a hüvely a krova szemet a csavar anyáról... Tehát az elképzelés ugyan jó lett volna, de sajnos mégsem.
 Így végső elkeseredésemben baszottul berágtam tegnap, mert az jó... és szépen elkezdtem rákínozni az önzárós végével a csavaranyát a féltengelyre, aminek az lett a vége, hogy a második csavar anya szépen leszedte az első három menetet a rövidféltengelyről.... ráadásul ez olyan fajta féltengely, ami nem végig menetes, így összesen nem (kb) 16 menet van rajta, hanem csak vagy 8.... És ez már megint nem volt túl biztató.
Így megint mentek a telefonok körbe, első sorban azok felé, akiket én is igyekeztem EDDIG kihúzni a szarból, ha úgy adódott, majd mentek a szokásos telefonok Baznak, Hollónak, O.Gy-nek, és Polskinak, hogy nekik vajon van-e, mert a környéken sajnos nem találok. A Pestieknek természetesen volt, így már kezdtem ráhangoldóni a délutáni Pesti útra, de végül kiderült, hogy van Polskinak is Ibrányban, csak ő most Győrben van, de Ata Tokajból el tud menni érte Ibrányba, és elhozza nekem Szerencsig.....   Szóval ez a része sem volt egyszerű, de megoldottuk, és köszönöm szépen mégegyszer mindenkinek , aki segített a bajban
Ekkor már délután 5-6 óra lehetett és baromi hideg. Ráadásul mivel tegnap több kárt okoztam mint hasznot, így inkább nem erőltettem a munkavégzést, inkább bezártuk a garázst, és abban maradtunk, hogy folyt. köv. a mai napon.
 Ha minden jól megy, akkor ma már tudok vele kocsikázni egy kicsit legalább, meg le tudom mosni, mert belepte sajna a por kegyetlenül. Meg persze lecseréljük a motorolajat, mert a kisautó is elérte, sőt picit szerintem meg is haladta a 10.000 km-ét, így a motorolaj, az olajszűrő, a levegőszűrő csere érett lett ismét.

UPDATE!!!

 Jelentem a kisautó sikeresen elkészült némi szopások árán ugyan, de meglett!!! Egy kalap alatt megejtettük az esedékes olajcserét, ugyanis épp mostanság csavartuk bele a 10.000-ik km-t mióta a motort a télen összefűztük.
 Bazi nagy élmény volt két hét bakon állás után beröffenteni a kisgépet, és hallgatni a zárt garázsban ahogyan morcosan kezd éledezni, az amúgy sem halk motor, kipufogó. Nem kell mondanom, hogy fülig ért a szám, igazából az sem nagyon érdekelt, hogy a garázs ajtó, pont a szomszéd bejárati ajtaja felé néz délután fél 5-kor.... Örültem hogy már jár a motor, és vihetem ki megmelegíteni egy kicsikét, ahogyan azt kell olajcsere előtt.
 Úgyhogy az olajcserét követően a kisautó újra száguld!!! Km-óra állás szerint 43330-nál volt olajcsere, motorban lévő km szerint pedig 10030. Természetesen most is Castrol Magnatec 10-40-es került a motorba, mert megérdemli, és erre továbbra sincs panaszom. Hazafelé természetesen kb 4-5 km-en tudtam normálisan jönni, utána leszállt a lilaköd, a többit szerintem nem kell részletezni, hogy megkellett mutatni egy-két autónak, hol a helye a sorban...    Ilyenkor érzem csak igazán, hogy micsoda életérzés egy ilyen kisautó.
 Köszönöm neked kisautó!!!

Hol is kezdjem...
Akadt némi nemű probléma a kis kocsival, aminek elég sok előzménye van, így elsőként talán az alapvető szabályokkal kezdeném, amik a felmerült probléma kapcsán fogalmazódtak meg:
1. Mindíg csak ésszel keményíts, miután ésszel ültettél!
2. Mindíg csak addig menj keresztben ameddig ez feltétlenül elvárható!
3. A hajszál repedt lengőkar nem javítható maradandó károsodás nélkül!
4. Jobb ha a városban szakad ki a futóműved 40 km/h-nál, mint 2 nap múlva az autópályán!
5. A keményített gátlóknak szép a hangja, amikor átnyomja magát a lengőkaron!
6. Mulatságos a gátló nélküli közlekedés, ugyanis kicsit megváltozik a menetstabilitás!
7. Lecibálhat az összes betelepült roma-tolvaj fajzat, előbb-utóbb ismét megtalálom ki lopta el a lámpáimat, és garantálom hogy egy életre megjegyzi majd kitől nem érdemes lopni!!!

( A Bejegyzést hamarosan folytatom, valószínűleg még az éjjel befejezem legkésőbb, de most mennem kell futóműállításra az Ata barátommal. )

És akkor most folytatom:
 Tehát tény, hogy az ültetésnek, és a keményítésnek megvannak a hátul ütői. Akár mit is csinálsz a kocsival, mindíg lesz egy gyenge, gyengébb pontja ami engedni fog sajnos az idő múltával. Szóval hiába csak ésszel lett ültetve, és nem flex-szel elvágva, hiába nem gyári gátló van alatta, hanem állítható keménységű gázos Bilstein rendszerű Katona féle gátló, a lengőkar az, ami gyári állapotát tekintve nem bír ki ezekkel a gátlókkal 2-3 évnél többet. Így a Pesti talit követően szépen lebontjuk a hátsó lengőkarokat kompletten, meg természetesen minden sallangot róla (fékalaplap, fékcsövek, hardy, csapágy, egyszóval minden) és szépen neki állunk megerősíteni az új lengőkarokat a gátló körül, hogy mégegyszer ne következhessen be ez a szörnyű malőr, hogy átszakad a gátló miatt.
 Kereszt irányú közlekedés is erősen befolyásolja a dolgokat, mivel kereszt irányú repedések, és hosszirányú repedések is voltak rajta, de érdekes, mert mindegyik csak alul. Minden esetre ezt igyekeztem orvosolni még Kanizsa előtt azzal, hogy CO-hegesztővel precízen végig varrtam, ahogyan kell. Kanizsát ki is bírta. Én vártam túl sokat tőle, mert tavaszig szerettem volna húzni a cserét. Nem jött össze.
Akit érdekel esetleg, a két lengőkar hátra szilentekkel együtt, valamint a legnagyobb baráti kedvezménnyel volt kompletten 16.000.- Ft. Nem voltam túl boldog, mert ezelőtt 3 évvel valószínűleg elfekvő készletből sikerült vennem a kettőt együtt 10.000-ért, most meg lassan darabja ennyi. Nincs mit tenni, mennek az árak itt is felfelé. :(
 Annak valóban örülök, hogy mst szakadt ki a lengőkar, és nem mondjuk a Pesti talira menet, vagy mondjuk Kanizsára menet, mert más 40 km/h-nál korrigálni, és más 110-120 km/h-nál. Valószínűleg nem is sikerült volna ilyen sebesség mellett megfogni, mivel ennél a 40-es tempónál is mókásan viselkedett a szakadást követően. Ugyanis ezzel megszünt a csillapítása is az autónak a vezető oldalon, így a rugó következtében kellemesen libeg, billeg folyamatosan.
 Elég ijesztő hangja van egy ilyen futómű szakadásnak, most már sajnos ezt is tudom, mert kellően nagyot szól ahhoz, hogy tudd, valami nincs rendben az autóval. Ráadásul ezt követően méginkább igyekeztem kerülni az úthibákat, de féltem attól is, hogy a kilógó gátló végét nehogy letépje egy-egy ilyen úthiba. Necces volt az út a garázsig, volt para rendesen. :(
 Ami pedig a tolbajlást illeti, sajnos a múlt héten két napot itthon aludt az autó, amit a betelepült seggfejek kiszúrhattak, ugyanis kedd, vagy szerda reggelre meglovasították az első indexeimet, valamint a hátsó lámpákkal is próbálkoztak. Mivel ezutóbbit nem sikerült elvinniük így összetörték. Remélem a lámpákból befolyt óriási nyereséget mind az anyjuk sírjára, vagy a gyógyszeres kezelésükre kell köteniük!!! Csak hogy képbe legyenek az emberek, egy pár komplett első index összesen 2300.-Ft-ba kerül. Ez az az összeg szerintem ami miatt normális ember nem kockáztatja azt, hogy ha elkapom akkor bizony kérdés nélkül le fogom tépni az arcát. A legbosszantóbb az egészben, hogy barbár faszparaszt módon próbálta kiszedni a lámpákat, így a fényezést is javítanom kell rajta, nem gond ezt is ő fogja bánni jobban. Ha nem egy hétne belül, akkor egy éven belül, ugyanis Magyar ember nem felejt.
 Nem vagyunk elkeseredve, az ilyen barbárok sem tudják elvenni a kedvem teljesen ettől a szép kisautótól, ráadásul a helyi csibészek ismét felajánlották, hogy amint tudnak valamit, szólnak és addig is megteszik a kellő lépéseket.

Az már csak részlet kérdés, hogy a Suzukival közel egyidőben léptük át a Polskival is a 10.000 Km-t, így ő is olajcsere érett lett. Futómű csere után viszem futómű állításra, ellenőrzésre is, mert jobb béke.

UWAGA, meg POZOR! De leginkabb UPDATE + VIDEO!
   Nagyon szomorú bejegyzés következik sajnos...
Legyetek erősek, én is azon voltam minden erőmmel, hogy ne kezdjek el zokogni az út szélén azonnal.
Ugyanis nehéz volt ezt nekem is feldolgozni.
Valahol persze számítottam rá a lelkelm mélyén, de abban reménykedtem, hogy nem jön el ilyen hamar ez a keserű időszak az életemben. Méghozzá az autós, egész pontosan a kispolkis életemben. Valahol mindíg abban bíztam, hogy velem ez nem fog megtörténni, s ez csak is másokkal eshet meg.
De sajnos nem... Velem is megtörtént az, ami másokkal is megesett már. :(
A mai nappal sajnos meg kellett hogy váljak..... Szóval meg kellett hogy váljak a kis kékségem.... a kis kékségem hűtősapkájától. Attól a hűtősapkától, amit kínkeservesen sikerült lopnom (igen jól olvasod) lopnom az egyik bontóból, ugyanis amikor az átépítés során megérkezett a megrendelt Fiat Panda hűtő, akkor derült csak ki hogy az új hűtőhöz nem jár hűtősapka. Anélkül meg persze elég körülményes járni, így el kellett indulni keresni egyet. Boltban nehezen ment volna, mert a hűtő már a helyén volt, így nem tudtam a hónom alá csapni, így maradt az a felállás, hogy elmentem mezgerélni a bontóba. Ahol közölték, hogy ilyenük biztosan nincs. Azonban találtam, de mivel szerintük biztosan nincs, így gondoltam ez csak az enyém lehet ha az övéké nem. (Ennyit a beszerzés körülményeiről)
 Szóval sok mindenen keresztül mentünk együtt ezzel a kis hűtősapkával, túléltünk két autóbalesetet, ahol már az első után azt hittem meg kell váljak tőle. De nem! Őt keményebb fából faragták, s bár lebontotta egy Astra orrát kőkeményen, ő mégis a helyén maradt.
Ezzel a hűtősapkával mentünk életünk első szigorított KPM-es műszaki vizsgájára.
Ezzel a hűtősapkával tettük meg együtt az első métereket, kilómétereket, na meg persze KG-val.
Ez a hűtősapka ott volt az átépítést követően 2007-ben Gárdonyban az országos találkozón, nem sokkal később a Keleti találkozón, majd a Pécsi talin, Pesten több ízben, Pesten a közgyűlésen, 2007.Dec.31-én vele indultunk útnak Pécsre szilveszterezni, amikor az autópályán csak 40-el lehetett közlekedni, s nem előzött meg senki, olyan hóviszonyok voltak délután 4-5 óra körül. 2008-ban ott volt a Téli talin a Mátrában, majd Velencén, majd ismét a Keletin, és a Nagykanizsai talin. Szóval fájó szívvel búcsúzom tőle, még sem kerül süllyesztőbe. Sokkal inkább polcon lesz neki helye a serlegek mellett, hiszen neki is köszönhetem ezeket a serlegeket.
 Az lett neki a baja sajnos, hogy nyomás alatt már nem tartja meg kellően a vízoszlopot a hűtőben, s nem csak a levegőt ereszti el a túlnyomás elkerülése végett, hanem a vizet is. Ennek pedig a fele sem tréfa, így jobb ötlet hiányában mentem és rendeltem egy hűtősapkát a VDF-KER-ben, ahol szinte bármit be tudok szerezni, ha hirtelen kell, vagy ha máshol nem tudnak segíteni. 1/2 12-körül adtam le a rendelést, 1/2 4-kor már  kezemben volt a hűséges hűtősapkám utódja. Színe egyezik, formája másabb, alakja másabb, de remélem legalább olyan jó lesz hozzánk, mint az őse volt. Az ára 1590.- volt, és reméljük hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
 Ennyi történt a mai napon a kisautóval kapcsolatban. Remélem ezentúl nem kell majd naponta 5-6 dl hűtőfolyadékot pótolnom.

 A vegere pedig jojjon az iras elejen feltuntetett update, ugyanisnem akartam csak emiatt egy uj bejegyzest irni. A sors fintora, hogy az utolag most hozzairt resz, valojaban hamarabb tortent, mint az eleje, de a lenyegen nem valtoztat.
 Egy regi adossagom kerult torlesztesre az altal, hogy P. Gyula Miskolci lakost, valamint baratjat Imret megautoztattam. Na meg persze a parkolo fiu K. Gabor Pesti lakos is meg-meg kinalta a vasat, azonban o sajat kezuleg nem pedig utaskent. (kicsit furcsa is volt latni, milyen az, amikor az elso felni pereme le akar erni az aszfalthoz, meg amikor a kanyar belso iven talalhato hatso kerek nem er le a foldre... eddig nem igazan fogtam fel mirol is beszelt O. Gyula szinten Pesti lakos, mikor egyszer osszefutottunk az egyik Multi parkolojaban, es sikerult igy bekanyarodnom... )

[flash=http://www.youtube.com/v/9Wawacda8c4&hl=en&fs=1]

 Kb 1.5 het utan hazajott Miskolcra a kisauto, ugyanis az elmult par napban Tokajban pihent. Ezido alatt kikuszobolesre kerultek a villamossagi problemai, mert sajnos volt amikkel mar kuszkodtem Nagykanizsan is. Tehat Doki baratomnak koszonhetoen bekerult par rele, kicserelodott par kapcsolo, es par nyomogomb, amik mar kiszolgalta az idejuket, igy csere erettek lettek a kesobbi gondokat elkerulendo. Valamint megforrasztasra kerult a toltoszal is, amivel sajna anno szivtam egy kicsit mar Nagykanizsan is, mert hogy eddig csak ra volt sajtolva a saru a toltoszal vegere, ami sajnos mint kiderult nem volt elegendo, ugyanis lelazult, es nem volt megfelelo kontakt mindig.
 Valamint az idojarasra valo tekintettel megtortent a kisauto teliesitesenek is elso forduloja, konkretan lecsereltuk Attilaval a hutofolyadekot benne telire. Elso korben -35C-koruli fagyallo keveresi aranyt szantam neki, majd valamelyik nap ramerek, hogy konkretan mennyi is lett az annyi...
 A masodik lepest is mielobb megkell majd valositani, konkretan a teli gumik felszereleset, ugyanis Tokajbol hazafele mar nem nagyon lehetett virgonckodni a 175/50-es gumikkal a korforgalomban. Konkretan akkor is ment keresztbe a fara, amikor nem akartam, mar kisebb gazadasokra is erezheto volt, hogy nem ugy viselkedik ahogyan nyaron. Nincs mese, itt a tel, eljott a teli gumik ideje.
Kerek korul matatva sajnos azt tapasztaltam, hogy vagy utana kell huznom a kerekcsapagyaknak hatul, vagy cserelnem kell oket, ugyanis van egy minimalis logasuk, aminek nem orulok, de teny, hogy beszereles ota eltelt mar 2-2.5 ev, meg nehany km is belekerult mar, raadasul nem hetkoznapi hasznalat mellett, es nem fokent gyari meretu kerekekkel. Ezt is mielobb ki kell nyomozni, valamint kikuszobolni, ami nem lesz egyszeru amiatt az oknak fogva, hogy nem a sima hardy-meneszto paros van ugye fent a kisauton, hanem a gombcsuklos megoldas, ami nemileg macerasabb a le es felszerelest tekintve. De nincs mese, meg kell oldani ezt is. Egyuttal a fekeket is leellenorzom majd, ha mar szet lesz kapva a hatso tengelyek kornyeke, egy portalanitas azokra is rafer.
 Kicsereltem a fotengely szimeringet is, ugyanis sajna megjelent nemi olajfolyas az ekszijtarcsa alatt, ami nagyfordulaton jelentkezett Nagykanizsa fele szinten. Sokbol nem tartott, csak vennem kellett egy 36-os krova szemet, hogy ezentul ne kelljen mindig kolcsonkernem valakitol, ha hasonlo dolgot tervezek programnak. Erolkodnom sem kellett, ugyanis a jo multkor egy legkulccsal leptem meg magam, hasonlo dolgokkal torteno kinlodas elkerulese vegett. Kompresszorom mar volt, igy nem volt kerdeses, hogy rovid idon belul lesz legkulcsom is, ami remelem sokszor segit majd a csavarkotesek lazitasaban, ha szukseg lesz ra. Egyszer meg egy levegos zsirzora fogok benevezni, hogy ne kezzel kelljen kinlodnom fuggocsapszeg zsirzasnal, ugyelve arra, hogy ne basszam le a dukkot sehol.
 Amint lesz egy kis idom, szeretnek neki latni a Lada gyujtas eloszto Fiatositasahoz, ugyanis a Trabisok is hasznaljak eloszeretettel a Fiat motoros Trabikba. Allitolag minimalis atalakitassal kivitelezheto a beszerelese. En annyival szeretnem megtoldani a dolgot, hogy Hall-os rendszert szeretnek bele telepiteni, a sima elosztos helyett, allitolag szebben szol, jar a motor tole, es teljesitmenyben is erzodik a kulonbseg. Remelem miharabb tudok nyilatkozni majd a dologrol.

 Kicsit én is el vagyok már maradva a blogolással, hol idő, hol történések hiányában. Voltak sajnos, amik ki is maradtak, épp az említett okokból kifolyólag.
Kimaradt például a vízpumpa csere dokumentálása. Nem volt nagy meló, de időszerű volt már megválnom a gyári vízpumpától, ugyanis elkopott, aminek el kell kopnia így X-év elteltével, és jelezte, hogy ebből kifolyólag, már nem megfelelő a tömítettsége. Ugyanis úgy van kialakítva, hogy bizonyos kopásnál, egy adott fordulat felett, "pisil"  a tengely mellett, jelezve azt, hogy lassan csere érett lesz az alkatrész. Így beépítésre került egy DOLZ típusú vízpumpa, amivel jelentem maximálisan elégedett vagyok egyenlőre, remélem ez így is marad.
 Vízpumpa cserén kívül ugye volt vagy két váltó csere is ezidő alatt, az egyik tengely törés miatt, a másik sokkal inkább csak amiatt, mert két fél váltóház lett összeházasítva, és némiképp csordogált sajnos az illesztéseknél. Így csak hosszas kínlódás után szántam rá magam, arra, hogy a Keleti Talin megjelenjen a kis kék autó. Bár csúfos lett volna, ha a szervező autója idén sincs ott, (sajnos volt már ilyen máskor is) de féltem attól, nehogy szépen lassan elfolyjon az egész, és hegynek felfelé, vagy lefelé, megsüljön, és beálljon. Szerencsére nem volt ilyen gond, és a találkozó is nagyon jól sikerült, mind az időjárás, mind a programok, mind a hangulat tekintetében. Volt ügyességi verseny, kresz-teszt, műszaki-teszt, rutin pálya. A visszajelzések alapján a résztvevők is jól érezték magukat, és ez a fontos.
 Keleti tali után ugye eltelt némi idő, és közeledetett a Nagykanizsai, Őszi találkozó, így nem tűrt halasztást a váltó renoválása. A táv nem kicsi, hozzávetőlegesen 400 km, ebből kb 360 km autópálya, ahol lehet nyelezni neki, mint a picsa.
 Váltó szerelést követően tünt fel, hogy az oldalirányú közlekedés nem csak a lemezfelniknek nem tesz jót, (mint azt láthattátok is), hanem a lengőkar is erősen megsínyli azt, meg a kemény gátlókat. De hát valamit valamiért ugye... az élmény kárpótol mindíg. Szóval az van, hogy a lengőkaron hajszál repedések láthatóak a gátló csatlakozási pontjainál sugár irányban. Ez annyira nem hiányzott, főleg egy kb 3-3,5 éves lengőkarnál. Tekintettel arra, hogy nagyon közel vagyunk a találkozó időpontjához, a csere már sajnos nem fér bele, így marad a CO-hegesztő.
Jelentem a hegesztést megfogta, kibírta, tartott kellően, pedig volt mikor megcsúsztunk a Nagykanizsai talin is, ezt KG-ék közelről is láthatták, de szerencsére jól vagyunk, így sem mi, sem KG-ék nem izgulnak már... Nagyon jó szervezésű volt az Őszi tali, maximális elismerésem a szervezőnek. Mi nagyon jól éreztük magunkat, a kis autó is jól teljesített, bár tény, hogy voltak voltak kisebb nyűgjei, de emiatt nem kezdtem el kiszerelni a motort.... Inkább segítséget kértem poslkis társaimtól, betolás gyanánt, ugyanis vacakolt az önindító, vacakolt a generátor töltése is 3000-es fordulatig, utána megjavult, megszünt a parázslás. KG-val némi beszélgetés után, abban maradtunk, hogy bőven elképzelhető valamelyik csatlakozónak a fellazulása, nem feltétlenül az önindító, és a generátor szart be. Így vasárnap korán reggel csak beleugrottam a motor térbe, a szállás előtti parkolóban. Megérte. Ugyanis a fix 12 V-os kábel volt fellazulva az önindítóra rögzített saruban. Így emiatt volt az, hogy csak egy pár szálon át tudott érintkezni, ami ezek szerint kevés volt, mind az indításhoz, mind a töltéshez. :( Jobb lehetőség hiányában, a sarut leszedtem, és ráhúztam jobban a kábelre, majd izomból összesajtoltam, de nincs mese, ezt szépen le kell majd forrasztani, hogy ez mégegyszer ne fordulhasson elő.
 Maximálisan elégedett vagyok a kis autó teljesítményével, nagyon jól viselte a Miskolc-Nagykanizsa-Miskolc távot, amihez még párosult némi (kb 100-150 km-nyi helyben autózás) Így összesen kb 1000-1100 km-t autóztunk ezen a hétvégén, különösebb gond nélkül. Volt benne szokásos pesti csalingázás, autópályás cikázás, csoportos autózás, némi veretés, hegyi fel, illetve lefutás Bazékkal. Jó formán szerencsére csak tankolnunk kellett, és ennek nagyon örülök.
 Megrendeltem a lengőkarokat, amint megjönnek csere lesz, nem játszunk ezekkel a hajszál repedésekkel. Vésztartaléknak elrakom őket, meg esetleg amiatt, hogy tudom-e erősíteni anélkül, hogy +5 kiló menne fel oldalanként.
 Időközben a hétvégén egyeztettem Doki barátommal is, így a kisebb renoválási munkálatok is elkezdődnek az autón, ami a villamosságát illeti, ugyanis én nem tudom kivitelezni sem idő, sem garázs hiányában, így amint tudok autózomTokajba hozzá, és segítek amiben tudok. Igyekszünk lerelézni mndent, amíg nem lesz belőle gond, megforrasztjuk az előbb említett sarut, és hasonló sarukat.
 Nagy vonalakban kb ennyi maradt ki, igyekszem most már részletesebben írni ismét az autóról. Sőt szerintem bővíteni fogom a garázst, ugyanis becsatolom a Suzukinkat is, bár szerencsére abba csak tankolni kell, de had legyen bent ő is itt a garázsban.

Tegnap volt egy kis váltószerelés, mert szombatra az jó program...
Ha minden igaz sikerült orvosolni az olajfolyásos problémát, ugyanis a válltó legutóbb úgy volt összerakva, hogy két félváltó került összeépítésre. Már akkor gyanus volt, hogy nehezen mennek fel a féltengely gumiharangok a fémtartókkal együtt. Magyarul a váltóháza nem egyezett többek között a féltengely csapágytartó házaival ( vagy van ennek valami normális neve is vajon??? ).  Emiatt gyakran foltokat hagyott maga alatt a kisautó, ami nagyon zavarta a szemem, mert ugye folyamatosan csökkent az olajszint a váltóban, amit utántöltögettem ugyan, de az már nem az igazi, amikor az első feltöltés adalékkal együtt volt. Amit jegyzek meg csendesen, egyre inkább beválni látszik a SLICK hajtómű olajadalékja. Megfizethető áron van, és mióta használom, jelentősen lecsökkent a váltó menetzaja, a kapcsolások biztosabbak, hüvősebb időben azonban kicsit sűrűsödik az olaj, de így legalább egy okkal több szól a motor helyben történő melegítése mellett. Így a mostanság már kimarad a váltóból a marék zsír, amit eddig amiatt dobtam bele, hogy némiképp sűrítsen az olajon,  valamint ha el is folyik a gumiharangoknál, egy kis zsír akkor is maradjon benne.
 Ha minden jól megy, és időm engedi, akkor a mai napi program a fűtőradiátor visszatelepítése lesz a kisautóba, valamint kinyomozni azt, hogy miért nem akar mérni a km-óra, hiszen eddig ment. A spirált is visszakötöttem, így csak arra tudok gondolni, hogy vagy eltépte, vagy kicsúszott a spirál. Remélem ma kiderül, és sikerül orvosolni a problémát, valamint megint időszerű a fyüggőcsapszegek zsírzása is.
 Csináltam pár képet a kipuffról, ha már Gyula említette a jó múltkor, hogy a mostani megoldást nehéz lesz űberelni, valamint Döminél is felmerült a felxicsöves kipufogó rögzítés.
 A múlthéten pedig elkészült az új kiputalp, amiből majd újra négyleömlő lesz egyszer. Annyiban tér el a gyáritól, hogy majd 2-szer olyan vastag a talp, így bízom abban, hogy nem csak az autó súlyát sikerül növelni, hanem sikerül kiküszöbölni azt is, hogy tőben elrepedjenek a leömlő csövek, mint a gyári esetében. majd kiderül.

Adtam ma két gázfröccsöt, hosszabb kihagyás után, mivel a polski jó ideje garázsban pihen. Jó volt. Nem volt vele semmi gond, miért is lett volna. Holnap is megnézem.

Na szóval!
A péntek 13-ai események után végre ma volt időm, és lehetőségem arra, hogy leszedjem a váltót, és szétkapjam a hiba felderítésének, és javításának érdekében.
Igazából nem is kellett sokat agyalnom azon, mi lehet a gond, mivel a kiszerelés közben, pontosabban a kiemelés közben egyszer csak a kezemben maradt a jobb oldalsó féltengely... Igazából örültem is, meg nem is. Örültem annak, hogy nem kell az egész váltót szétbombáznom annak érdekében hogy rájöjjek a hibára, elég csak a harangot lebontanom, és cserélhetem a féltengelyeket. Nem örültem viszont amiatt, mert ilyet még nem láttam, hogy képes ilyet csinálni egy váltó. Sok mindennel találkoztam már polskizós pályafutásom alatt, de ilyet még nem láttam. :(
 Így a bontás közben hívtam az autósboltot már, hogy van-e raktáron neki féltengelye, valamint a végére való dió(?-asszem ez a neve annak a két kockának ami a féltengely belső oldalán van a diffin belül).
Szóval nem volt egyszerű a történet. De szerencsére volt a boltban féltengely, így vettem is kettőt, mert akkor egyúttal cserélem a másik oldalt is, hogy párban kopjanak, meg volt hozzá dió is, így amíg én teljesen szétbontottam a váltót, addig Andi elment érte a boltba, hogy haldjak is a szervízzel. Meglepően könnyen ment minden, kb 8-szor álltam meg pont emiatt, hogy átgondoljam mit is hagytam vajon ki, mert mostanság nem mentek ilyen könnyen a szervízek, valami mindíg közbejött egy-egy szerelés folyamán. De nem maradt felesleges alkatrész azokon kívül, amiket eleve ki is akartam hagyni belőle, így nagy hibát csak nem követtem el
Így kapott új gumiharangokat a váltó, új olajat megint kb 2-3 hónap után, új tömítéseket, és két komplett féltengelyt. Most meg jöjjenek a képek akkor, amik szerintem magukért beszélnek majd.

 Na jelentem, nekem bejött a péntek 13, az már tuti....
Tekintettel arra, hogy mostanság nem nagyon szívtam a kiskocsival, ennek örömére, ma ketté szakadt a váltóban valami, vélhetőleg a diffi, vagy a nyeles tengely. A pontos diagnózis sajna még rejtély, ugyanis ilyen zuhogó esőben nem volt kedvem aláfeküdni, és levenni a váltót, de megkell oldanom a mai nap folyamán lehetőleg, mivel éjfélre mennem kell vissza melózni. Szép meló lesz, már előre látom, mert vagy vontatnom kell vagy 10 km-t, vagy ott kell úgy felbakolnom, hogy a váltót ki tudjam húzni a kocsi alól. Egyik sem a legszuperebb dolog, de valamit gyorsan ki kell találnom, mert este meló is van, meg hétvégén most már szeretném elvinni végre a festőhöz az autót.
 Annak örülök egyedül ebben az egészben, hogy nem félúton a belváros kellős közepén történt a dolog, hanem még a munkahelyem kapujában, így nemes egyszerűséggel csak visszatoltam, és lezártam.
 A hibba elhárítása során majd dokumentálok ezerrel, és tolom fel a képeket, ha érdekes alkatrész tört esetleg ketté benne.

Kisebb kihagyás után újabb bejegyzés.
A káreseményt követően úgylátszik lassacskán rendeződni látszik a dolog, legalább is ami a biztosítós részt illeti. Kisebb-nagyobb levelezés után behívtak egy kis beszélgetős, konzultációs egyezkedős ez meg azra, ahol is sikerült megállapodnunk 130.000 Ft számlanélküli javításban. Nem mondom, hogy tökéletes, de ettől többet nem tudtam kihozni a dologból, ahhoz képest viszont első osztályú a dolog, hogy az első kárösszeg a biztosító részéről valami 60.000 Ft lett volna számlás javításra. Tehát ehhez viszonyítva egészen jól állunk, ami a dolgokat illeti.
 Motortér ajtó vásárlásban Gyuláék segítettek, hátfal gerendát pedig sikerült jó állapotút keríteni megint csak. Sárvédő egyenlőre úgy néz ki, hogy marad, majd amikor a festő lepucolja, akkor meglátjuk, mennyit lehet még visszanyomni rajta. Húzató padra ugyanis nem volt szívem feltenni az autómat, inkább hidraulikus nyomatóval, illetve emelővel nyomattuk a sárvédőt belülről, így is sokat igazodott. Sajna jobb ötlet nem volt.
 A bejegyzés azonban sokkal inkább más miatt van.
Amolyan örömhír a 900-asoknak, mely szerint lehet kapni fincsi alkatrészeket, mégha nem is tartják őket polcon sehol akkor is. Sikerült ugyanis tömítés garnitúrát vásárolnom, ami nagyon ráfért már a karburátoromra, mivel az utóbbi egy hónapban gyakran került leszedésre a karbi, némi átfúvókázás miatt. Ugyanis sejthető volt, hogy van még tartalék ebben a motorban, ami az erőt illeti. És valóban! Sikerült olyan kellemesen összehozni mostanra, hogy gyönyörű szépen húz 6500-7000-ig szinte egyenletesen, nem torpan a második torok nyitása során sem. Cserébe persze volt olyan időszek ezalatt az egy hónap alatt, hogy ment mint "állat", de 11,8-ra jött ki a
fogyasztása. Ettől nem voltam túl boldog, így kísérleteztünk tovább.
 Szóval a lényeg, hogy ha tudod a karbi azonosítóját, akkor rendelhető hozzá tömítés garnitúra akkor is, ha az nem egy felkapott Solex, Dellorto, vagy esetleg Weber.
Az enyém az egy Weber 32 DATR 10/100-as finomság.
A másik nagy örömöm, az egy mechanikus AC-pumpa, a gyárija ugyanis megejtette azt a tréfát, hogy 1983-tól mostanra annyira elkopott a bilentyűje, hogy nemes egyszerűséggel leszakadt az egyik füle amire csak véletlenül jöttem rá, amikor is ki akartam cserélni alatta a tömítést, mert épp ráértem... Így az nem is került már vissza, csak egy elektromos testvére, ami sajna úgylátszik valami miatt nem tudja kiszolgálni ezt a duplatorkú Webert, ugyanis 6000-es fordulatnál el-eljátszotta, hogy leürült. :( De szerencsémre sikerült olyan AC-t rendelni, ami el is fér némi ügyeskedéssel. Tudni illik a motortartó zártszelvény minden AC-nak útban van, ami nem gyári. Az összes többi, vagy jobban dől, vagy rossz irányban vannak a csatlakozásai.
 Amit azonban vásároltam, egy nagyon jó konstrukció abból a szempontból, hogy nem sajtolt, hanem csavaros, ráadásul nem csak a membrán miatt jó ez, mint a kispolski AC-nál, (mert ugye az is tetszőlegesen elforgatható a csavar furatok körül ha szükséges) hanem a tetejét ezenfelül külön lehet tetszőleges irányba fordítani. Ilyet kerestem szinte mindenhol már az elején is, de akkor nem találtunk sehol, most is csak annak köszönhetem hogy egy boltos cimborának volt kedve nézelődni velem katalógust. Így sem a szívó ág, sem a nyomó ág nem áll a kipufogó csonk irányába, nem ütközik a motortartó zártszelvénybe, minden elfér frankón.
 De beszéljenek inkább a képek.

És hát ugye úgy jó az élet, ha zajlik továbbra is...
 Mivel ma rossz idő ígérkezett ismét, jött némi jégeső, meg vihar, ezért kocsiba pattantam, és bevittem gyorsan a céghez az autót, nehogy elverje a jég. Ezt sikerült is megúsznom sikeresen, így egy teletankolás után elindultam a kisautóval hazafelé. Kb 5-600 méterre lehettem már a házunktól, amikor a kereszteződésben tilos jelzésnél a szabad jelzésre várakoztunk. Két autó előttem, meg kettőtől több mögöttem.
És jött a sárga jelzés, amikor is kinyomott kuplungnál kapcsoltam egy 1-es fokozatot, majd vártam tovább kinyomott kuplunggal, hogy elinduljanak az előttem állók, amikor is hirtelen előrébb kerültem 4,5-5 métert, aminek hirtelen nem is értettem az okát.   Az első feltételezésem az volt, hogy biztosan elszakad a kuplung bowden és ezért lőtt ki az autó hamarabb mint kellett volna, de hamar leesett, hogy nem erről lehet szó, mivel az autó továbbra is 1-es fokozatban volt, a kuplung továbbra is ki volt nyomva, az autó pedig ismét állt.  Tükörbe pillantva láttam, hogy a mögöttem (előtte még szintén nyugodtan várakozó) álló Suzuki Ignises lelkesen keresi a fokozatokat az autóban ülve... Ekkor esett le, hogy ő tolt meg hátulról sajnos. :(   Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a csattanás pillanatában indult el az előttem álló, így nem hajintott bele a mögöttem "tolakodó".
 Ezek után kb 2 másodperc alatt:
Én: Lila köd le - biztonsái öv ki - ajtón én ki - Suzukiig gyorsan el - közben autóm fara meglát - lila köd még lejjebb
Suzi: Ajtó zár le - ablak húz fel - résen gyorsan mondogat: "elnézést, elismeri, bocsánat!" -
...
 Sajnos egyikünknél sem volt baleseti kárbejelentő lap, így jobb ötlet hiányában hívtam a rendőrséget és jeleztem a balesetet, valamint a fennálló problémánkat a diszpécsernek mely szerint nincs ilyen kár bejelentőnk, valamint hogy az okozó a kárt elismeri.  A diszpécser nagyon készséges volt és korrekt, így megígérte hogy küld ki a kiérkező kollégáival kárbejelentőt. Ezek után kb 25-30 percet várakoztunk az út szélén, ahol csak Arnold Swarzenegggggger nem jelent meg ez idő alatt az ismerősök közül... Na mindegy. Kiérkező rendőr páros amolyan érdekes fajta volt. Az első köszönés nélkül azzal kezdett, hogy: "emiat hívtak ki minket????"
Itt hamar megértettem vele, hogy talán két sajtburger között belefér az idejébe, hogy ellása a feladatát, nekünk meg mint tisztességes adófizető állampolgároknak jogunk van a rendőri intézkedés kéréséhez.  Erre fél percre jött a nem túl kedves, ámde gondolom cseppet sem kötekedő kérdése, mely szerint: "nem volt még feljelentve a lökhárító miatt???"   Itt nekem lila köd ismét le... majd elmagyaráztam a tisztelt közegnek, hogy valószínűleg valóban nem jöttek volna belém most hátulról ha gyári fekete műanyag lökhárító lett volna az autón... majd kértem, hogy foglalkozzon a konkrét dolgával, a mérgetéssel, fényképezéssel, jegyzőkönyvvel, stb, és haladjunk, mert nem érek rá tökölni.
A kollégája ehhez képest maximálisan korrekt volt, és megértő, valamint normális is, akivel a jegyzőkönyvet elkészítettük. Amit eleinte nem értettem az az volt, hogy az okozó miért ül autóba, és miért hajt el, amiközben még az intézkedés folyik, kárbejelentőm pedig továbbra sincs kitöltve még. A normálisabb rendőr közölte, hogy nem is lesz, mert ha ők kijönnek, akkor hivatalból indítanak eljárást mindkettőnk ellen, majd az ügy valamiféle előadóhoz kerül, majd megállapítják a tényt, lezárják az ügyet, s kb 1,5-2 hónap múlva lesz határozat a kezemben, amivel majd mehetek a biztosítóhoz... (Még jó, hogy többek között ezt szerettem volna elkerülni a biztosítónál, hogy 2 hónapig bizonygassam az autó nem hétköznapi voltát..., valamint azt hogy az okozó később ne tagadja le baleset okozását, mivel neki jelentős sérülése nem lett.)
Ekkor egy kicsit elszontyolodtam, de a rendőr megvígasztalt, annyiból valóban jól jártam, hogy így nem tudja letagadni a baleset okozást, csak sajnos időben jelentősen elhúzódik a dolog. :(  Mivel ekkor már visszavonni nem lehetett a dolgokat, így hagytuk, hogy menjen minden tovább, úgyse tudunk mit csinálni. :(
 Hazaérve hívtam a biztosítót, ahol megtudtam, hogy szívességi kárfelmérést kérhetek potom 10.000.-Ft-ért, intézhetem az autó helyre állítását saját zsebből, pénzt leghamarabb majd csak akkor látok, amikor megjön a határozat a rendőrségről, amivel 8 nap múlva vissza kell mennem a rendőrségre, hogy rápcseétlejenek mely szerint a határozat jogerős, és ezzel a papírkával jelentkezhetek a biztosítónál majd akkor, hogy kezdődjön a biztosítási kárrendezés procedúrája... :( Tehát alaphangon is 2-4 hónap az, mire a végére érünk mind ennek. :(:(:(:(:(:(:(

 Az autó sérülés első pillantásra nem vészes, csak a helyre állítási munkálat az, ami súlyos. A hátfal teljesen KO, mivel nem csak tört, hajlott, szakadt is. Motortér ajtó KO, nem csak tört, hajlott, a hegseztési varratok, tömítések elváltak, deformálódtak. Ami viszont sokkal rosszabb, hogy az autó fara megrokkant, mivel a jobb hátsó sárvédőnél sajnos kitüremkedés keletkezett a baleset következtében. Sajnos éles törés lett rajta kívül velül, valamint torlódott a küszöb is. :(:(:(
 Nem tom mi lesz, de unom már, hogy kb fél évet van mindíg egyben az autó mióta elkészült. Valaki mindíg belém jön. :(

Aztatat modják, hogy úgy jó az élet, ha zajlik.
Hát nekem zajlik ám rendesen. :(
Első körben észrevettük, hogy a kuplung már nem egy százas, mert meg-meg csúszik váltások után, így csere érett vagy a szerkezet, vagy a tárcsa. De mivel ehhez ígyis, úgyis ki kell venni a motort, így azt
gondoltam, nem tökölök, cserélem komplett mindkettőt.
Szettben a gyári VALEO kuplung tárcsa-szerkezet-kinyomó csapágy a legnagyobb baráti kedvezménnyel került 20-22.000.- Ft-omba, cserébe megjött 2 órán belül, és át is vehettem rögtön. Miután kivettük a motort, kiderült a szerkezet leszerelése után, hogy jó ideje csúszhatott már, mert el van színeződve keményen a lendkerék, meg a szerkezet tapadó felülete is. Így a lendkereket elkellett vinnünk szabályoztatni, hogy ne nyírja szét az új szettet idő előtt.
 Nagyon pofás az új kuplung szerkezet, annyira megtetszett, hogy lehet veszek egyet itthonra is a  TV mellé, hogy gyönyörködhessek benne mindíg....
 A próba kör elég jól sikerült, 2-ben még nyikkant, ahogyan KG mondaná, így ezek utn neki álltunk átfúvókázni a karburátor kettes torkát.  Ami szintén elég jól sikerült, mert 6000-ig szinte azonos nyomatékkal húz végig az autó kigyorsítás közben. Így most nagyon jól megy, szép a hangja, nem torpan meg, és nem is csúszik a kuplung sem.

 Volt ma egy kis Off-road feeling, természetesen polskival, mivel mással. Csak emiatt nem fogok mégegy autót venni. Ugyanis ki kellett venni egy tölgyfát, meg kiszáradt barackot, valamint egy kiszáradt körtefát. De természetesen ez a kert is egy hegyen van, épp úgy mint a másik, csak ez az erdő közepén, ahova többnyire csak nyáron sikerül kijutnia az embereknek kocsival, mivel gyakran fel van ázva a talaj, meg benövik a bokrok, fák(kk)! Most sem volt ez másként, de nem szivesen hagytam volna kint a kiskocsit ez erdő szélén, így gondoltam inkább bevállalom "brother". Eleinte még tök mókás volt a dolog, hogy a fenyők között is lehet menni keresztben, de amikor eljutottam kb félűtig, akkor sikerült rájönnöm, hogy innen vagy végig a célig, vagy tolathatok vissza nem is keveset, mert hogy megfordulni nem fogok tudni, legfeljebb csak akkor, ha a kocsinak a teteje is leér.... De szerencsére nem történt ez meg. Ellenben egyre izgalmasabbak lettek a dolgok, amikor a dombos-völgyes szakaszhoz értem, ahol a legszarabb helyeken van ternészetesen kanyar az úton. Így egy párszor választhattam, hogy vagy tolom neki, és talán akkor felmegy a dombon lendületből anélkül, hogy elakadna, vagy ott maradok, és majd nyáron kihozom a kocsit...  Természetesen azt választottam, hogy tolom neki, csak vagy 3-szor majdnem sikerült megakasztani a kocsi farát az "út"-szél fák törzseiben, így gépészkedni kellett keményen, hogy mikor merre csússzon a fara, ha már máshogy nem megy a dolog.
  Szerencsére beértem az uticélhoz, kivettük a fákat, majd szakadó eső közepette elindultunk sietve kifelé, nehogy mégjobban felázzon a talaj, mert akkor megint csak Game Over.
 A tegnapi napon meg kiugrottunk a bátyámmal a Bialko Öcsi bácsi emlékére szervezett versenyre, Vadnára. Az idő nem volt túl kegyes sem hozzánk sem a versenyhez, de így is voltak résztvevők szép számmal, mind versenyzők, mind nézők egyaránt.
Nézők persze akadtak a kiskocsi láttán is nem kevesen, talán némileg még többen is, mint a cimbora Subaru-jának. Természetesen dagadt a májam, meg kaptunk jó helyen parkolót is a bejárat előtt a kisautóra való tekintettel, mert 2-2 km-es szakaszon nem volt hely már sehol az út szélén.

Igazából nem történt semmi érdemleges, csak tegnap hazafelé jövet sikerült kifognom a lámpánál egy pukászkodó 4 ütemű Wartburgot, ami nem igazán bírt velünk. Végül 3-ikban 100-körül elvettem a gázt és elengedtem. A következő lámpához érve keményen dícsérte a technikát, s közben némi tanácstalanságot véltem felfedezni az arcán, hogy mi is történt az elmúlt pár percben...
 De a közút nem erre való, és szégelje össze magát mindenki, aki ehhez hasonló dolgokat művel... >
 Legközelebb asszem a kamerát oldalra fordítom, hogy érződjön a különbség...
 
A múltkori nagy szervíz óta szerencsére frankón mzsikál a gép, és ennek nagyon örülök, remélem így is marad.

No!

Röpke másfél hetes szívás után , talán úgy néz ki, hogy sikerült megoldani a problémát, ami nem kis fejtörést okozott, meg fejfájást is egyben.
Tudni illik ugyanis, hogy néha kicsikét megtréfált mostanság azzal, hogy ha nem volt kedve menni, akkor bizony sajna nem ment csak alapjáraton... :( Többnyire persze ezt a lehető legjobb helyzetekben volt képes produkálni. Például STOP táblától elindulva a kereszteződés kellős közepén, vagy előzés közben, vagy lámpától történő elinduláskor.... De teljesen random szerűen, mert ha nem volt rossz kedve, akkor szépen elforgott 6000-ig. A probléma kiderítése érdekében elsőkörben a karburátor került leszedésre, majd a gyertyák cserélődtek, majd a gyújtó kábelek, majd a kondenzátor, majd a mexakító, majd a rotor, majd az elosztó fedél, majd komplett gyújtás elosztó, majd ismét karburátor, majd benzin szűrő, majd lereléztük az elektromos ac-t, majd kicseréltük az elektromos ac-t hagyományos lökőrudas ac-ra, majd kicseréltük a benzin csöveket, majd levettük a tankot.... És ezek között mindíg random szerűen, de megjelentek a problémák. :(
Végül harmadszor is széthúztam a karbit atomjaira, amikor is kibújt szög a zsákból.
Többszöri WD-40-ezés hatására, amikor is már kellően úszott minden az olajtól, egyszer csak megjelent egy érdekes képződmény az úszóházban ami a két torkot összekötő csőből bújt elő. Hasonló volt egy gyöngyszemhez, kicsit gömbölyded volt, kicsit ovális, kicsi furattala, ami gondolom néha irányba állt a benzin áramlásával, néha pedig azzal merólegesen esetleg. Ezáltal gátolva a benzin áramlását.
Szóval miután ez eltávolításra került, egyenlőre nem jelentekezett a probléma a Tokaj-Miskolc szakaszon, pedig végig 110-120-at jöttünk, hogy előjön-e a probléma ismét.
Azért Tokaj-Miskolc, merthogy Attila barátomnál voltunk a hétvégén, és ott volt ez a nagyszervíz. Persze volt közben móka, kavagás, szívatás, szívás, iszás, eszés, valamint Attilának élmény vezetés, mert végre rátudtam venni ey próbakörre, valamint hogy ne váltson el 3000-es frdulaton, csak 5500-környékén. Jó volt látni az arcát közben, meg amikor kitört a fara a kanyarokban....
Egszóval ismét egy jó hétvége áll mögöttünk némi szívással, szereléssel, de sok-sok mókával egybekötve.
Attila mégegyszer köszönöm a hétévégi segítséget, meg Dokinak is, meg persze Balunak is.


 A legjobb részt majd elfelejtettem leírni! Pénteken volt egy megint csak nem egyszerűnek mondható rendőri ellenőrzésben részünk. Róttuk nagyban a próba köröket, ebben a körben éppen a szomszédos településre igykeztünk Tamás barátunkhoz alkatrészekért az autósboltba. Amikor is a Tokaji körforgóból kifelé jövet már igencsak nem normális fordulaton szólt a motor másodikban, miközben haladtunk Rakamaz irányába fel a hídra. Haladtunk tempósan Tokajt elhagyva, ahol játszani támadt kedve egy Peugeotosnak, ugyanis mindíg rámhúzta a kormányt amikor előzni próbáltam volna, így csak toltam magam előtt, mert nem tudtam elmenni jobbról sem. De az is lehet hogy ez volt a szerencsénk, ugyanis a szembejövő oldalon lent állt az út szélén egy rendőrautó bekapcsolt villogókkal. Majd mikor elhaladt mellette a sorunk, hirtelen fényjelzés lekapcsol, majd index, és megfordulva elindult utánunk. Akkor már éreztem, hogy ez erősen nem véletlen lesz, majd párszáz méter után kaptam egy ködlámpa villantást. (nem, nem kezdtem el jobban tolni, éreztem, hogy ez nem olyan villantás volt.... ) De nem sokkal ezután jött a kék-kék piros-piros lámpa is, így félre álltunk. Erősen vizslatták az autót, miközben kérték a papírokat, majd előkerült a "gyári motor van benne" kérdés, amire jött, az "igen gyári..." szokásos válasz. Majd folytattam hogy csak nem a sajátja... de közben a másik kolléga már vágta, hogy látta a bejegyzést mely szerint 900-as a motor benne. Majd jött a felkérés, hogy legyek kedves húzzam már fel az első ablakot... ( na ekkor éreztem, hogy innen nem megyünk el már időben...) De csak összehasonlította a hátsókkal, majd megköszönte, és további jó utat kívánt.
Maximálisan korrektek voltak, az éven ez volt az első korrekt intézkedés amiben részem volt, és nem kimondottan a szívatásról szólt.
 Később Atával összeraktuk, hogy valószínűleg átszólhattak Tokajból, hogy megy egy "birka" Rakamaz felé, szedjétek már ki, mert itt próbálgatja a kocsit.... Más magyarázatot nem nagyon láttunk erre az egészre. Na nem gond, volt egy ilyenünk is...

Kisautóval továbbra is minden rendben szerencsére, bár fét nappal ezelőtt valami átmeneti dugulás kicsikét megviccelt munkába menet, ugyanis a városközponttól nem volt hajlandó, csak alapjáraton üzemelni. Így kénytelen voltam agyon csúsztatott kuplunggal felpakolni 4-ikig, majd alapjáraton bedöcögni kőkemény 15-20 km/h-ás sebességgel. Közben persze összefutottam mókás rendőrbácsikkal is, akik nálunk szokták melóhelyen csillapítani az étvágyukat. Amikor mellém értek a kőkemény szintén kb 20 km/h-ás járőr tempójukkal valamint Skodájukkal, átszóltak, hogy akkor mehet-e egy verseny....   De persze ők is hamar vágták, hogy
gond van, és felajánlottak egy vontatást a telepig ha van kötelem. Ezt inkább kihagytam, mert megint ezen csamcsogott volna a város két hétig, persze némileg kiszínezve, mely szerint mondjuk: "magam előtt toltam a rendőröket...." Szóval volt már ilyen sztori, mert hát mikor is látják legtöbben az embert, ha nem rendőri intézkedés közben.
 Másnap reggelre azonban elmúlt ez a malőr teljesen, sőt már éjszaka is megtudtam kicsit űzni a vasat, és nem dadogott le 6000-res fordulaton
sem.
 Közben felköszöntött kis családom is a hétvégi tali miatt volt némi csúszás, nálunk ezt sem egyszerű összehozni, de kaptam tőlük egy fincsi kis ajándékot, amivel sokat barátkoztam ezelőtt 1,5-2 hónappal. Szóval olyannal sikerült meglepniük, aminek valóban örültem. Egy autós-szerelős készlettel, tele praktikus dolgokkal. No nem mintha a Ms. Pigletnek nem örültem volna, amit a Mátrában kaptam az "eszement haweroktól"...
 Köszike mégegyszer.

Nos!
 A hétvégén mi is voltunk a Mátrában, ott ahol a többiek is, Mátraszentimrén a Darázshegyi Vendégházban. Nagyon jó kis társaság verődött össze erre a hétvégére is, és a hangulattal sem volt semmi probléma. Voltak kisebb gondok, amik némileg mulasztásból fakadtak, de igyekeztünk mindent megoldani a leghamarabb.
Minden esetre én is köszönöm Robiéknak a hétvégét, a szervezést..... Ja az én vagyok.
 Szóval, én sokkal inkább azt köszönöm meg mindenkinek, hogy eljött erre a 2008-as Téli Találkozóra a Mátrába, reméljük mindenki jól érezte magát. Mint láttátok sikerült jó időt is intézni a hétvégére, az időjós hölgy pedig már csak hab volt a tortán.
 A kisautó nagyon viselkedett a hétvége alatt, nem volt vele probléma, sőt, büszke vagyok rá nagyon, mert az összes "agybeteg" úgy nyilatkozott, hogy most baszott jól megy a kisgép, és fülig érő szájjal másztak ki a kormány mögül. Megautóztattam Geo-t, és "Geo-nét" is, utóbbi remélem nem félt minden helyen, mert nem az volt a célom. És remélem fűződik a hegyi kanyarokhoz némi élménye is a rövidke kis autózás után mindekttőjüknek.
 Képeket töltök fel egy párat, szerettem volna videót is, csak Gyulus elfelejtette elhozni magával, vagy átadni nekem hétfő folyamán, amikor is itt jártak a szélvédőkért. :( Remélem azért valamikor eljutnak majd hozzám.
 Röviden ennyi jutott most eszembe, de nem is hiszem hogy sokkal többet tudnék most írni az egész hétvégéről, mivel lassan már mindenki leírt mindent.
Úgyhogy megyek inkább, és megnézem mi ujság a gépműhelyben....

 A kis autó megtette az 1200-ik km-ét is zökkenő mentesen SIMÁN.
Szóval, szó szerint SIMÁN
 Szerencsére nincsen vele semmi gond, nagyon szépen jár, nagyon jól húz 3000-res fordulatig továbbra is, afölé egyszer kergettem, akkor is csak azért, mert előzni kellett a buszt.
 Hétvégén megtörtént az 1000 km-es olajcsere is, ahogyan az elő van írva.
Most 10w-40-es Castrol Magnatec került bele, valamint új olajszűrő is.
A motor azóta sem FORRÓ.  
A további járatás miatt kerekedtünk ma fel, és vettük nyakunkba a km-eket. Újabb 70 km/h-ás tempóval megtett 200-250 km van mögöttünk, így van rá esély, hogy a Mátra Téli Tali-ig bele menjen a motorba a 2000 km bejáratós táv, és tempó.
Megtett utunk alatt, megint eljutottunk arra a megállapításra, hogy kishazánk is tele van csodaszép helyekkel, nem kell feltétlenül átlépnünk az országhatárt.

Voltunk ma szélvédőt vásárolni a kis kocsival. Mivel úgy is járatni kell a motort, így kapóra jött egy kis turné, első szélvédő ügyben. Lebeszéltük a dolgokat telefonon, hogy 1 db szélvédőt szeretnék vásárolni, majd útnak indultunk. Közben láttunk érdekességeket, szarvastot, özikétet, fácántot, meg majdnem elbasztam egy kóbor kutyát, de szerencsére nem, mert megijedt a csikorgó gumiktól, és megállt az út szélén pár cm-re a kocsi orrától.... vazze... kemény volt....
 Szóval tök szép, meg tök jó volt minden, meg azt hittem, hogy mindenki happy, oszt közben meg mégsem, mert amikor megérkeztem a kész árú raktárba, akkor kiderült, az üveg ami nekem kell, az leghátul van, és egyben legfelül is, és ahonnan meglehetne közelíteni a sorok között, ott tele van pakolva megintcsak az egész..... Más szóval nem volt természetes a mosolyuk, miközben rám néztek a melósok.  De utána jól elbeszélgettünk, meg hívtam a spanokat, hogy kinek kell esetleg szélvédő még akciósan, hamár úgy is ki kell pakolniuk a csarnok felét, akkor elviszek annyit, amennyit csak tudunk, meg amennyi pénz van nálunk, mert nem így indultunk. Így a kezdeti 1 db szélvédőből hirtelen lett 6 db szélvédő. És mókás volt úgy bepakolni a hátsó ülésre őket, hogy bent volt a két kagyló ülés is. A melósok drukkoltak ezerrel, meg közben magyarázták, hogy miért is nem is fog is az beférni oda is....
 De persze Robi bácsi megnyugtatta őket, hogy szállítottam már cifrább dolgokat is kispolszkival, főleg a Lengyel turnék során...    Szóval befért, a melósok fele velem örült, a másik fele meg lehet hogy csak azért nem, mert esetleg fogadásokat kötöttek???
 Ezek után elindultunk hazafelé. A kis autó nagyon jól viselkedett, nem volt rá panasz, kényelmesen haladtunk ahogyan elő van írva. Nem ment a fordulat 3000 fölé, volt hogy a mögöttünk haladóknak ez nem tetszett, de lefosom....  Meg hát minek menjek én gyorsabban, amikor möggötem is lassan jönnek???????
 Így hazafelé tovább haladva, egy kis kitérővel, így a hét elején beugrottunk a Hét végére....   Nem volt semmi extra a Hét végén, sőt, kimondottan pangás volt.....

Tegnap eljött a nagy nap végre!
A sors iróniája is lehet egyben, hogy a motor 01.26-ra állt össze teljesen, és került be a heléyre. Az eredeti terv úgy szólt, hogy 1/2 3-ra el is felejtjük már az egész motor szerelősdit, és tudok menni a 0 km-es motorral a 126-os napra. Sajnos nem így alakult, ráadásul nagyon nem. :(:(:(:(:( Mivel nem szívtunk még eleget a motorösszeszereléssel, ezért magával a motorberakással is legóztunk egy keveset, nehogy túl egyszerű legyen az élet, utána a karbival, majd a vízzel, majd az olaj hőfokkal, és az olajnyomással.
Mindezeket félretéve amúgy meglepően kellemes csalódás ért, amikor meghallottam az első indítás utána a motor hangját. Eszméletlenül tetszik, hallani hogy van benne erő, kompresszió, tartalék, meg sok nyers alkatrész, aminek még kopnia kell vagy 2000 km-en. Meglepően furcsa az is, hogy miután elveszem a gyújtást a motor azonnal megáll, mint egy verseny gépben, és nincsenek rázkódások a kaszniban. Hihetetlen!
Nagyon örülök neki, hogy eljutottunk végre erre a pontra, és eszméletlen büszke is vagyok rá, hogy összetudtuk hozni a 0-ról az egészet. Most igyekszem majd kímélően járni vele, nem padlózni, nem forgatni 3000-es fordulat fölé. (Nehéz lesz már érzem, de igyekszem megbírkózni a feladattal. ) Megint csak a sors fintora, hogy hazafelé haladva megint összefutottam a Hondás sráccal, akivel ezelőtt 2-3 héttel is nyálkás időben, aszfalton, lámpától-lámpáig, beteg motorral versenyeztünk és lenyomtam. Amikor mellém állt, letekert ablak mellett (tiszta vörös lett a fülem mire hazaértam a város másik végéből, de hallanai akartam a motor hangját végig!!!) átszóltam, hogy egy ideig sajna hanyagolni fogom a gyorsulgatást, mivel 0 km-es a motor és kímélni akarom. Intett, és elindultunk. Vagy elhitte, vagy kifogásként fogta fel, minden esetre nem rúgta neki tovább csak szépen ahaldtunk egymás mellett....
De én inkább lemaradtam, mert a Hondának a hangaj nem tetszett, a sajátomat akartam hallgatni.
Közben kaptam Gergőtől is segítséget, mivel összeszereléskor kicsit meglepődve tapasztaltuk, hogy 6 Bar-os olajnyomásunk van. miután kipróbáltunk 3 olajgombát, meg 3 műszert, köztük egy mechanikusat is, akkor valamelyest megnyugodtunk, csak érteni nem értjük továbbra sem, hogy mitől 6 Bar a gyári 2-4 Bar helyett.
Na mindegy, reméljük a vantól nem kell félni annyira, mint a nincstől.
3 db óra meg csak nem hazudik vélhetőleg ráadásul ugyanazt... ?

[flash=http://www.youtube.com/v/BPKNPHN7l_w&rel=1]

Na megint haladtunk valamicskét, ami talán megér egy bejegyzést.
Szóval szépen lassan csak összeáll a gép remélhetőleg.
Voltam bontózni, mert sajna a karbim elég kehes, a 40-es Dellorto talpból meg nem tudom mikor sikerül csinálni valamit, így azzal most egyenlőre inkább nem tervezek motorindítást.
Némiképp szerencsém volt a bontóban, mert találtam egy Fiat motor, amin egy kéttorkú Weber 32 DATR 10/100-as volt, így frnakón felmegy az én blokkomra is. De vélhetőleg a fúvókázással lesznek majd játékok hosszú ideig a motorindítást követően. Minden esetre az induló ára 8 ropi volt a karbinak, de nem hagyhattam hogy csalódjanak bennem au ismerősök, így mellé csaptam egy  vákum nélküli gyújtáselosztót, meg a  légszűr házat, és az egészet elhoztam 5,5 ropiban.    Tudom, ginyaság, de hát mindenki pénzből él, mindenki a sajátjából, tehát mások se éljenek az enyémből.
A motorra felkerült a karter a tömítésekkel , valamint a közdarab, a lendkerék, és a kuplung. Kicsit meg is lepődtem, mert most nem kellett szívni a központosítással, amit nem igazán értek. Felraktuk a motorra és egyenes volt a nyelestengely, amikor ráemeltük a váltót. Azért a biztonság kedvéért tettem bele illesztőcsapokat.
Ja meg kapott egy kis színt a karter, meg a szelepdekli, mert untam már ezt a rozsdafeelinget, amilyen előtte volt. Így legalább nem fog tovább korrodálni remélhetőleg.  Közben felújítottuk a generátort, és az önindítót is, hogy azzal se legyenek problémák.
És szétborítottuk a frissen bontózott karbicseket, a dupla torkuvicsku Weberevicskut.
 Közben szoktattam a motort, a rendellenes állásához, ha mégis sikerülne ne adj isten tetőre baszni a szekeret......

 Voltam ma a gépműhelyben megnézni, hogy halad a 800-as.....


 Ja nem! Nekem 903-asom van. Bocsi, összekevertem.

 Szóval a mai nap nem telt tétlenül, felütésre kerültek a délután folyamán az új dugattyúk a hajtókarokra, az újy dugattyú-csapszegekkel. De ehhez előtte megkellett melegíteni a hajtókarokat, mivel zsugorkötéssel vannak benne a csapszegek. Ha valakit esetleg érdekel 4 percig kellett a gázrózsán fektetni a hajtókarokat, ha ettől kevesebb ideig volt rajta, akkor sajna hamarabb ráhült a hajtókar. Még jó hogy előtte kikísérleteztük a másik garnitúra hajtókarokon.
 Ezek után helyére kerültek a hajtókarok a dugattyúkkal, rajtuk az új Goetze gyűrűsorral, valamint a hajtókar csapágyakkal, mindent vastagon beolajozva. Ezek után a motor megtette az első 10 fordulatát minden gond nélkül.
 Majd bekerült a vezérmű tengely is a helyére miután bekerültek a szeleprúd emelő csészék is. Egyre jobban tetszik ez a motorösszerakósdi, remélem jól fog majd muzsikálni is, ha a helyén lesz.
 Ezek végeztével felraktuk az új, feszítős vezérműlánc szettet is, valamint az első deklit. Már most kíváncsian várom a honapi napot, mert ha minden jól megy, akkor holnap felszerelésre kerül a vadi új olajpumpa, majd a karter, és elvileg mehetbe a motor a helyére, miután központosítottuk a közdarabbal, és a váltóval, mert a hengerfej felszerelésére csak a helyén kerül sor, mivel így egyszerűbb a motorberakás.

 Nos....
 Mivel csapágy helyzetben előrelépés az nincs, ezért elkezdtünk haladni azzal, amihez nem kell a vezérmű tengely, és csapágy közvetlenül.
 Többszöri alapos tisztogatás után helyére került a főtengely, a nyugvócsapágyak, valamint frankón lehúztuk a csészéket is az előírt 60-as nyomatékkal. Szerencsére jól sikerült a köszörülés, mivel ellehet forgatni ezután is a főtengelyt a helyén.
 Unalmunkban atomjaira széthúztuk a himbasort is, és alaposan kipucoltuk az egészet, többek között az olajjáratokat is. Ráfért..... Sajnos elég sok el volt tömődve közülük, gondolom 1983-óta nem nagyon volt ennyire széthúzva....
 Jól jött az is, hogy két motorom van, ugyanis a motorban, ami eddig bent volt,  csúnyán bevoltak szakadva a szeleprúd emelő csészék aljai, a vezérműtengely bökdöséseitől. Vélhetőleg az egyik valami silányabb anyagból készülhetett, mert a másikban is közel azonos mennyiségű kilóméter van, mégis tökéletesek.  Ezek a csészék is alapos tisztításon vettek részt, hogy kellőképpen tudjanak majd mozogni a fészkükben, miközben a csini vezérmű tengely bütykei bökdösik majd alulról finoman őket...
 Leütésre kerültek a dugattyúk is, és gondolkodóba ejtett a hajtókarok könnyítése is, hamár szét van borítva a motor atomjaira. Végül is a ésszel csinálja az ember, ezzel is csak nyerhetünk. Csak a hajtókar grammolással szerintem elfog menni még egy kis idő.    De szerintem ez nem gond, valamit, valamiért....
 Közben megcsodáltam újra a zsír új olajpumpát, amivel már remélem hogy nem lesznek olyan problémáim, mint az előzővel. A motorblokk olajfuratait is kellően átmostam Brigéciollal, Benzinnel, majd Nitrohígítóval, és ezek után átfújattam kompresszorral is. Ha ezek után is maradt valami benne, az vagy Uri geller, vagy az a másik ipse aki Claudia Shiffert "kezelgette" leszármazottja lehet amx.
 Érdekesség képpen, (asszem Hollóval beszéltem erről, meg KG-val, és Baz-zal) az olajpumpa aljában van egy furat 3 db körömmel, ami alatt egy alátét féleség helyezkedik el, ennek feszül neki a nyomás szabályzó szelep rugója normális esetben. A kiszerelt olajpumpában ez az alkatrész valami miatt nem volt benne, ezáltal kellően nagy nyomás hatására a rugó inkább kifordult félig a lyukon. Ebbl adódott az olajnyomás veszteség főként.
 A két hajtókar súlya között annyi a különbség pillanatnyilag, hogy az egyik 310g-os, a másik 450g-os. De asszem ez még nem elég..... Talán 250g-nál megállunk.

 Na pillanatnyilag az van, hogy haladás az nincs.....
Egy szájbatekert csapágy kibaszta a STOP táblát, és moccani nem tudunk egyenlőre motorösszerakás ügyben.  Nem vagyok túl vidám, a mosolyom egyáltalán nem természetes, de a hajam még mindíg tart....
 Szóval az van, hogy ugye mindent megszereztem ahhoz, hogy full 0 km-es motort tudjak összerakni, egyedül a vezérműtengely csapágyaira nem gondoltam, mivel amikor azokat cserélni kell jóesetben az ember már a motort is elhajintja.... Igazából nem vészes az sem, amit kivettünk belőle, de ha mindent újra cserélek, akor nem bánnám, ha nem itt szökne el az olajnyomás a bemaródások miatt. :(
 De sajna senki nem tart ilyet már, és rendelni sem tudnak sehonnan állításuk szerint, ez egy kicsit elszomorít... (olyannyira, hogy lehet beadom az átalakítási kérelmet a 650-essé történő visszalakítás miatt.)
 Próbálkoztam már szinte az összes forgalmazónál, autósboltnál magyarországon, de gondolom azt az egyet nem sikerült még megtalálnom, ahol ott rohad a polcon az alkatrészem már vagy 10-15 éve mondjuk egy svájci sapka alatt.... :( Fasz ki van.....
Ez most megint olyan szopóka-nyalóka eset, meg amolyan kidobunk vagy 120-140.000.-ret, meg egy blokkot az ablakon, mivel ezzel a csapággyal nem szeretném összerakni. Gépműhelyben sem tudnak tanácsot adni, mivel nincsen javítóméretük sem, így nem tudják mire felfúrni, ráadásul vonalba kellene fúrniuk ehhez.
 Ha valaki olyn is olvassa ezt a bejegyzést, akinek esetleg vannak ötletei, tapasztalatai  ilyen téren, vagy esetleg van olyan helyen kapcsolata, ami számomra segítséget nyújthat, akkor legyen szíves jelentkezni. Az adatok a motorról, és a csapágyról.
Motorkód:   100gl3000
Évjárat:       1983.
Típus:          Fiat Panda 45 903cm³ (4 henger)

 Előre is köszönöm.

 Természetesen a tegnapi nap sem telt tétlenkedéssel. Csak ez az a fázisa a motor generálnak, motorépítésnek, ami nem igazán a haladásról szól. Ez pedig nem más, mint a motor mosás, és annak alkatrészeinek mosása, tisztogatása a lerakódott motorolajtól, olajsártól.
 Ez az a munkafolyamat, ami kissé kedvét tudja szegni az embernek egy ilyen alkalommal, mivel csak az idő telik iszonyatosan, valamint a használt oldószerek. Én tegnap kb harmadszor mostam már a blokkot a Brigéciolos áztatás, majd gőzborotvás motormosás után, de sajna még mindíg nem az igazi, még mindíg nem patyolat tiszta. Így legközelebb valószínűleg előkerül még némi Nitrohígító is, a tegnapi Benzin után. Amivel több eredményt értem el agysejt pusztításban, mint motormosásban szerintem, mivel nem tudtam néha, hogy valóban rigót látok, vagy pedig egy izomsorvadásos kigyúrt sast....    Ilyenkor inkább kicsit abbahagytam a tisztogatást, és elmentem sétálni, ám nem túl messzire, hogy ebben a bódult állapotban könnyen visszataláljak....
 Mosásra került a frissen köszörült főtengely, a motorblokk, a deklik, a himbasor, s a hengerfej.  A szelepeket újra becsiszoltuk, majd le is ellenőriztük, hogy milyen munkát végeztünk. Helyére raktuk a szelepeket, és a szeleprugók felhelyezése nélkül felöntöttük a robbanás teret benzinnel, majd vártunk, hogy valahol megjelenik-e esetleg a betöltött benzin akár a szívó- , akár a kipufogó szelep csatornájában. De szerencsére nem. Így vélhetőleg jó munkát végeztünk, sőt ha felkerülnek a szeleprugók, azok még jobban fogják a helyére feszíteni a szeleptányérokat a szelepfészekben. Szóval haladtunk mi megint, csak nem valami villám gyorsan. De ha már szét van döntve a motor atomjaira, akkor igyekszem minél jobban megtisztítani, hogy minél kevesebb lerakódott olaj oldódjon fel a motorban az összerakás után üzembehelyezve. Remélem sikerül.
 Meg azt is remélem, hogy a jövőhéten sikerül esetleg berakni az összefűzött blokkot a kisautóba, mert elvileg hétfőn reggelre minden megérkezik hozzá, ami most még esetleg nincs meg. Uána már végképp csak az időről fog szólni az egész, meg az időjárásról, és némiképp a kedvről. Mert ha nyűgös vagyok, olyankor inkább egy szöget sem veszek a kezembe, mivel csak elrontom... Ilyenkor inkább kivárok, és majd folytatom másnap.

Sajnos úgy néz ki, hogy ismét szét kell borítani a motort, mert valami gubanc van a gépben. :(
Ezzel csak az a baj, hogy a csere motor még erősen csak félkész állapotban van, így azt még nem tudom berkani a gépbe sajnos, megint a benne lévőtt kell megoperálni.
Nem titok, hogy jó ideje küszködök némi problémákkal a motorral kapcsolatosan.
Eleinte az olajnyomás bolundult meg, később az olajhőfokkal is gondok voltak, hiába cseréltem olajat, meg szűrűt háromszora megtett 2000 km alatt, sajnos nem javult a dolog. Használni csak amiatt mertem, mert igazából a mért adatok melletti működése szinte eleve lehetetlen lett volna, akivel csak beszéltem, majdnem mind lehülyézett, hogy ilyen még pedig nincs.... Pedig van!
Az újbóli gond az autópályán merült fel, amikor 4-4500-ös fordulaton ki-kihagyott, majd rá-rágyújtott a motor menetközben a meglévő ütemekre, és nem igazán sikerült orvosolni a problémát.
Felbosszantottam magam, kicseréltem a kondit, a trafót, a gyertyákat, kábeleket, alaplapot, elosztófedelet, egy szóval komplett a gyújtást. Sajnos nem oldódott meg a gond, így ma elmentem megmérni a kompressziót a hengerekben.
Sajnos meglepő módon csak az első hengerben volt 12, a másik három csak 9 körül volt, amit nem igazán értettünk, mivel nem rég volt meggyűrűzve, be lett járatva, olaj lett cserélve, az elején nem is bántottam, stb. Arról nem is beszélve, hogy Geotze -gyűrű szett ment bele, hogy ne legyenek vele gondok. Sajnos valami még is csak lett. :(
Ha minden igaz talán holnap már okosabb leszek, mert délelőtt neki állunk szétbontani a motort, mivel így csak találgatni tudunk, hogy vagy összetötek a gyűrűk, vagy letapadtak amiatt mert mondjuk töltöttem bele adalékot. Azt hittem jót teszek a motornak ezzel, de lehet hogy ez tett be neki. :(:(:(:(:(
Minden esetre sajnálom a dolgot, meg azt is, hogy megint lehet szétborítani az egészet. :(:(:(:(:(
Ráadásul ilyeneket is csinál.


[flash=http://www.youtube.com/v/xjcK9TV2uvk&rel=1]

Szilveszteri kis házi buliból hazafelé jövet érdekes dolgokat kezdett el művelni a kisautó, aminek igazából nem sikerült rájönni az okára sem akkor, sem most teljes mértékben.
Autopályán haladva tartós 4-4500-ös fordulat mellett leginkább a "rajtprogramhoz" hasonló dolgokat kezdett el művelni a kiskocsi. Valamelyik henger folyton rágyujtott egy -egy nem tervezett ütemre, fázisra, aminek következtében sűrű durrogások, és némi lángcsóvák hagyták el a kipufogót, miközben előztük a Merci Sprintert. Nem igazán értettem a dolgot, így visszább vettem némileg a tempóból, majd jött a "pedal to the metal" feeling, ami némileg javulást eredményezett. Így némi kis dugulásnak tudtam be a dolgot.
Másnap itthon kiszedtem a gyertyákat azért, és nem volt sajnos túl biztató színe  szinte egyiknek sem. némi pucolás után visszaraktam őket jobb híján.
Ma ezen felbuzdulva, meg azon, hogy sajna a hiba jelenség nem szünt meg, elmentem és bevásároltam:
-4 db 4 pólusú Bosch gyertya
-rotor
-elosztó fedél
-kondenzátor
 Ezekbe ruháztam be első körbe, hátha szerencsével járok. Ki is cseréltem mindet, egyenlőre nem jelentkezett a probléma, de mivel kicsit fáradt voltam, így nem is kínozgattam sokáig ma a szekeret. Viszont azt észrevettem, hogy motorféknél erősen visszapofázik, meg 7000-nél ledadog. Ezekszerint valami még mindíg nem fasza, de ez már csak holnap derül ki, és remélem ki is derül, mert így nem annyira élvezhető az autózás. Sajna így kekeckedni sem merek nagyon a lámpáknál állva, mert ha kihagy a gyújtás, akkor sajna alaul maradok. :(  Remélem ez hamar elmúlik.

Váltó szerelés volt a mai napi projekt, Attila barátomnál Tokajban.
Igen jó hangulatban telt a szerelés a hideg ellenére is. Ata biztosította a garázst, a jó kedvet, meg a Becherovkát, én meg a hibás váltót.
Ugyanis a 2-es fokozat szinkronmentessége miatt (mivel csúnyán elkopott a vissza 2 miatt...) kicsit foghíjjassá váltak a fogaskerekek, és elég csúnya hangokat adott már menetközben a kisautó.
Útban Tokaj felé láttuk egy Peugeot 206-osnak az alját sajnos. Nem értem emberek miért mennek olyan bátran, amikor az egész autósor csak 40-el döcögött a 37-esen, mivel az szinte mindíg le van fagyva. :(
 Minden esetre a váltószerelés jól sikerült, hajnal kettőkor mentünk be a garázsból, kicsit illuminált állapotban, de nem passzióból kortyolgattunk, csupán csak amiatt, hogy ne fagyjunk meg.    Bekerült az eddigi váltóba egy új csoport kerék, meg egy jobb állapotú szinkron gyűrű, mert amiket Lenygelből hoztam, sajna nem találtam meg. :( Majd meg lesz, ha nem fogom keresni már. :( Ez mindíg így van.
 Fel is lett avatva az uj váltó, szerencsére gázadásra ugyanúgy viselkedik, mint eddig, kirakja a farát a kisautó így majdnem hoztunk magunkkal egy kukát is a próbakörről visszafelé.
 Jó móka volt ismét. Ezer köszönet Atának mégegyszer!!!!!

Ma volt a napja, hogy ideje volt kivizsgálni, mitől önállósodik néha a kiskocsi, miközben egyenes úton haladunk tempoval.
Így csápra tettük, megemeltük, és örömmel vettük észre, hogy mind a négy keréken húzni kellett a csapágyakon. Nem zúgtak, nem búgtak, csak lazultak, pontosabban bekoptak vélhetőleg.
Csere érett lett a segédirányító kar is, mert a gumi szilentek elfosták magukat. Ez a sok kicsi apró hiba meg összeadódva elég soknak bizonyult.
Miközben a kerékcsapágyakat húzgáltuk, akkor vettem észre, hogy van egy kis bibi a lemezfelnimmel.
Történetesen az, hogy vannak rajta nem kis repedések a kerékcsavarok körül, ráadásul minden repedés kettős repedés. Kérdeztem a szerelő cimborát, hogy ez vajon mitől lehet, mikor vigyázok rá, nem csaptam oda sehol, stb. Kikerekedett szemekkel mondta, hogy ő ilyet Ladánál látott már, de kispolskinál még soha az életben. Ugyanis a jelenség annak tudható be, hogy nem bírják a lemezfelnik sem az oldal irányú közlekedést, oldal irányú terhelést.
Így nem volt mit tenni, hívtam a gumis cimborát, hogy meg kellene oldani ezt a problémát, mert így nem szívesen mennék vele sokat, mire ő közölte, hogy ha valóban olyan, mint ahogyan elmondtam, akkor nem is nagyon kellene. Elmentünk hozzá, levette, kicseréltük egy másikra, és büszke vagyok nagyon, mert ő is megdícsért, hogy nagyon ügyes vagyok, mert kispolskinál még ő sem látott ilyet soha. De azért hozzátette, hogy van olyan is, amikor ezt menetközben már lehet hallani, hogy recseg a lemezfelni, s azután következik az, hogy kiszakad a felni közepe, és megelőzi az autót.....
Szerencsére ezt nem vártuk meg, és időben kicseréltük.
Tanultam a dologból, mely szerint a csapatás erősen kihat a felnik élettartamára, és ünnepélyesen megfogadtam, hogy gyakrabban fogom nézegetni a felniket a kocsin, de csapatni akkor is fogok!
 Sajos telefonnal készült a kép, de hamarosan lesz rendes felvétel is róla, mert a felnit eltettem emlékbe, csak most Atánál van Tokajban, mert a hétvégén váltó szervíz is volt, de erről egy másik bejegyzésben majd....

Azt majdnem elfelejtettem rögzíteni itt, hogy új kipufogó született a kiskocsira, ami kicsit morcosabbra sikerült, kicsit boxeresebbre, kicsit erőszakosabbra...    De nagyon tetszik így a hangja, és menet közben sem elviselhetetlen, bár ettől egy kicsit tartottam eleinte, mivel egy abszolút fojtás nélküli dob került fel.    De szerencsére nem vészes, még az asszonynak is tetszik.
Első utunk a helyi Multi mélygarázsába vezetett, hogy leteszteljük az autók riasztóján, mennyire hangos a kiskocsi.   Háááááát.... volt egy pár, amelyik megszólalt egy-egy gázfröccsre.

Az elmúlt hétvégén, valamint az azt megelőző pár napban a Mátrában jártunk Baz-ékkal kicsit kikapcsolódni, nyaralni. Rám fért már, meg szerintem másokra is.
Sok érdekes, szép dolgot láttunk, na meg persze havat is. Mivel Baz sokat gyakorolt, elég hamar feltudott jönni ő is a szálláshelyre, hogy az ő szavaival éljek.
Nagyokat mókáztunk, autóztunk, beszélgettünk, kirándultunk, és természetesen csapattunk is .
Meglepő volt, hogy amikor még sehol nem láttunk havat az első napokban, Kékestetőn már akkor is volt. Sőt az utolsó 3-400 m-es szakaszon volt meglepő, mikor az egyik kanyar után hirtelen lett hó.


[flash=http://www.youtube.com/v/2yEwtJ_-bag&rel=1]

Azt hozta a Mitulá Báti, hogy elkészült a motor fúrása, a főtengely köszörülése.
Megérkeztek az új dugattyúk is, valamint az új gyűrű szett is.
Lassan elkészíttetem a hengerfejet, valamint a vez.tengelyt is, és elkezdődik idővel az összeszerelés.
Remélem addig kibírja majd a mostani motor.
Főleg hogy itt az évvége, karácsony, egyebek lesz kiadás bőven ezen kívül is.
Majd csak lesz valahogyan, ez a motor el fog készülni, s majd meglátjuk hogyan muzsikál. Meg azt is, hogy a mostani motorral mi volt a gond.
Egyenlőr megy, és ez a fontos. Remélem így is marad.

Azt hiszem eltoltam a motorral. :(
Ráadásul bele estem abba a hibába, hogy minél hamarabb össze akartam dobni, nem kellett volna.
Tudni illik hiába járattam óvatosan, nem bántottam ( nekem is hihetetlen ) az első olajcsere után 1000 km megtétele után jelentkezett az a hiba, hogy nincsen elegendő olajnyomásom üzemi hőfokon.
Senki nem érti a dolog okát.
Ebből kifolyólag 3-szor cseréltem eddig olajat. Volt benne Casrol GTX3,. Valvoline Maxlife, egyszóval jobbnál jobb olajakat "locsoltam ki az ablakon". És sajnos a dolog nem változik. Indításnál irreálisan magas az olajnyomás, üzemi hőfokon pedig 4-5000 res fordulatnál sem éri el a 2 Bar-t. Valami nem jó, csak nem tudjuk hogy mi. Kínomban cseréltem már olajszűrőt is, hogy nem-e esetleg aban tapadt le a szelep, de nem.
Olajban nincsen víz, vízben nincsen olaj. Mind a 4 henger jár szépen, szépen ki vannak égve a gyertyák.
Olajnyomást néztük már mechanikus mérőórával is, mert mindenki azt mondta, hogy az óra bolundult meg, ilyen nyomás nincsen. Közlöm velük ezuton is, hogy még is létezik....
 Jobb megoldás hiányában, másik motorépítésbe fogok. Teszem ezt amiatt, hogy ne kelljen hetekig leállítani a kisautót. Ez a motor meg megy amíg megy. Igazság szerint már régen megkellett volna állnia, mivel 4000-re sfodulaton nem túl egészséges a 0,9-1,2 bar -os olajnyomás. Még sem sült meg eddig szerencsére.
Pedig azóta voltam jópárszor vele Pesten, és kapott a pályán rendesen szegénykém.
:(
Nem tudom mi van, és nem érti senki.

Az elmúlt hétvégén ismét Pesten jártunk. Megvolt a 2007-es közgyűlés. Meg persze némi szerelés, bütykölés, de szerencsére nem az enyémen.

Mivel jön a tél, a hideg, így lassan időszerű némi fűtést is eszközölni a kiskocsiba.
Az már bizts, hogy idén ez a megoldás szép nem lesz, de reméljük annál hasznosabb.
Ja és küldöm a képet azoknak, akik nem hittek abban, hogy még egy cső befér a váltó alagútba.

Ma felkerült a hengerfej délután, természetesen alá az uj tömítés, valamint a himba sor.
Majd erre rá a karbi, meg minden egyéb. Hiszen kocsival jöttem haza. Kicsit még szokni kell, meg nem szabad bántani, amíg gyűrűk be nem kopnak. Na ez fog nehezen menni...

Elkészült mára a hengerfej, így mehet az összerakás.
Bekerültek a dugók, szépen, lassan haladunk, előbb utóbb autó lesz belőle.

Kiszedtük a dugókat a motorból, mivel rá kellett jönnünk hova tünik el a víz a motorból. Meg persze némi olaj is. Lekerült ugye a hengerfej, amin volt némi nyoma annak, hogy beenged a tömítés némi vízet, olajat az égéstérbe sajnos.
Így a hengerfej ment síkolásra, kerülnek bele új szelepek, amiket frankón becsiszolunk.
És meglátjuk hogyan muzsikál utána.
Ahhoz képest, hogy hengerfej tömítés cserélnek indult, egész jól belemelegedtünk.

A különbség az bizony szembetünő.
Ahol eddig csak óvatosan mertem bekanyarodni, most már sokkal bátrabban is megy. Természetesen kilincsel előre.
Sokkal stabilabb lett tőle az autó, sokkal biztonságosabb a sávváltás, meg minden.
Egyszóval nem bántam meg a kemény beruházást. Sőt, nagyon gondolkodom azon is, hogy az elsőket is kicserélem ilyenre.

A hétvégén ismét Pesten jártam. Voltunk Kg-nál, megcsináltuk Baz kocsiját, meg egyúttal bekerültek a Bilstein Gátlók az én kiskocsimba is. Kíváncsi leszek a különbségre nagyon.

Elkészültek a Bilstein gátlóim.
Ugyanott csináltattam ahol Baz, mivel neki bevált, így remélem nekem is befog.
Katona bácsi nagyon szép gátlókat készített nekem alig 4-5 nap leforgása alatt. Állítható keménységű, nagyon durva szerkezet.
Öröm és bódottá van.
Olyan szépek, hogy velük is aludtam.

Megvolt a Pécsi tali is.
Itt legalább megtudtunk jelenni a kék kisautóval. Sajnos ez a Keleti Taliról nem mondható el idén sem, mint ahogyan tavaly sem.
A kis autó szerencsére jól szuperál. Bár mióta használom (lassan 4 hónapja) az a trend, hogy 1 hónap - 1 váltó. Nem értem miért, pedig vigyázok rá nagyon, ahogyan a srácok mutatták, kímélem.
Ennél nagyobb baja soha ne legyen.
A Pécsi hosszú úton is jól muzsikált a motor.
A találkozó pedig jó volt.

Elkészült az autó orra. Minden fent van. Olyannyira belejöttünk, hogy le lett cserélve az autó jobb oldali sárvédője is, mivel a baleset következtében némileg sajnos elcsavarodott a jobb oldali sárvédő is, és jobbnak láttuk a cserét, mint a foltozgatást.
Mivel a fék illetve a futómű nem sérült, így bele lesz pakolva a a hűtő, a lámpák, egyszóval minden, és lábon viszem le a kisautót a telephelyre, majd onnan a festőhöz. Már most hiányzik a polskizás, így nem hívunk autómentőt.
A biztosítót azóta is természetesen hetente 2-szer hívom fel. Pillanatnyilag ott tart az ügy, (pontosabban erre hivatkoznak) hogy a károkozó nem küldte el a szükséges papírokat. Természetesen volt anyázás is a részemről, mivel az enge nem érdekel, hogy nekik milyen dokumentációs problémáik vannak, engem az érdekel hogy a biztosítottjuk kárt okozott nekem, amit a helyszínen elismert. (próbált volna más tenni...)
Ha minden kötél szakad, akkor megyünk a MABISZ-hoz az autó teljes dokumentációjával. No kakec, or kec-mec.
Új bal, illetve jobb első sárvédő, új csomagtér tető, és új orrlemez. Ami nem Elegant, de mégis másabb, mint a gyári, bár ez gyári. Mégsincs benne a homlokfalban a két lámpatest közötti törési él. Nekem tetszik. Ilyene nincsen másnak.

Nem tökölünk. Az autó orra le lett vágva, oszt cső.
Nem jó így látni, de legalább haad a dolog.
Biztosítótól még semmi hír.... Saját zsebből kell egyenlőre finanszírozni a dolgot, máskülönben csak sokára készülne el... :(

Felvittem ma az autót a lakatoshoz, mivel a hétvégén nem sok időm lesz rá. Utána meg ő nem nagyon fog ráérni, mert mennek nyaralni, de előtte még összehozzuk a szekeret, hogy mehessen mihamarabb a festőhöz.

Nem bírtam tovább, felhívtam a kárszakértőt, mivel nem halad a dolog.
Rögtön tudott mondani egy összeget, amit elfogadtam némi számolgatás után, mivel minimális veszteséggel újra lehet építeni az autó orrát.
Ha nem fogadom el, akkor pótszemle, pót kárfelvétel, pót-pót-pót.... és persze mindez majd.... Az autó meg soha nem készül el.
:(

Ma volt kint a kárszakértő, megnézni a kisautót.
Független kárszakértőt kaptam, mivel a károkozó a Posta Biztosítónál van biztosítva, és ennek a biztosítónak csak Pesten van központja. Oda meg most "nincsen kedvem felvinni" az autót.
Bácsi jött, megnézte, korrekt volt azt leszámítva, hogy minden csere darabot a bontóban szeretett volna megvásároltatni velem. Ebbe nem mentem bele, mivel minden új elem volt rajta, ami tört. Sikerült meggyőzni, ezalapján vette fel a kárt, számol és hív, amint tud pontos összeget mondani, mivel készpénzes javításra vette fel.

A baleset 4 napja történt. A kárbejelentőt a baleset után 1,5 órával elküldtem. Azóta sem trötént semmi. Se egy telefon, se semmi. Ráadásul túl sok jóval nem is kecsegtetnek az emberek.

Sokáig nem tudtunk örülni annak, hogy elkészült az autó közel 1,5 évnyi várakozás után, mivel vannak sajnos emberek itt is, akik nem ismerik a KRESZ-t.
Történ ugyais, hogy a városközpont felé haladva hétfő reggel, egy Astra-s bácsi nem állt meg az elsőbbség adás kötelező táblánál, és kihajtott a főútra körültekintés nélkül. Ezáltal lenullázott egy Bömöst, meg az én kis szekeremet. Ráadásul olyan pillanatok alatt, hogy eleinte azt hittem a Bömössel ütköztem. Miután kiszálltam, a srác mutatta meg az Astra-t, hogy ő tört össze minket... :(
Nem voltam túl boldog, sőt el sem akartam hinni a dolgot, hogy ilyen velem is megtörténhet. Szétcsúsztam. Rendőr bácsi jött, cigivel, meg egyéb jó tanácsokkal kínált meg... Eddig azt hittem csak másokkal történhet ilyen. De ugye ez mindíg nézőpont kérdése...
Minden esetre kevés ez ahhoz, hogy eladjam, és vegyek egy Buzukit például. No nem mintha kifogásom lenne a márka ellen, egyszerűen csak nem ezért kínlódtam 1,5 évet, hogy most átüljek másba egy ilyen bamba pöcs miatt.
Emberünk elismerte hibáját, de sajna ettől nem jutok előbbre már érzem.
Majd lesz valahogy.

Mivel az autó debütálása megvolt a Velencei talin, így elmentünk publikus képeket készíteni a természet lágy ölére.
Nekem tetszik.

Megvolt az idei Velencei Találkozó. Nagyon jó tali volt, sok autóval, sok régi, és új arccal, valamint a kisautó is itt debütált igazából, mivel eddig a konkrét átalakításról csak páran tudtak. Büszkén elmondhatom, hogy elismerő szavak tömkelegét gyüjtötte be a kis autó.
Voltak jó programok, kellemes esték, viták, ivászat, evészet, versenyek, stb. Jó buli volt. Bár az idei tájékozódási versenyből sajna kimaradtunk, mivel szervízeltük az autót Imivel. Gyujtás problémái voltak a kisautónak, így kompletten kicseréltük az egészet.
Fel is lett avatva az uj gyújtás rendszer...
A felvételekért köszönet Lajoskának, és Gyulának.

[flash=http://www.youtube.com/v/lHj5k0h2Ljk&rel=1]

Nagy nap volt a mai!
Valamikor hajnali 1/2 4 körül értünk haza az autó szerelésből, és hajnal 5-re vinnem kellett az autót a vizsgabázisra.
A kisautó átlagon felül teljesített, elismerő pillantásokat és szavakat kapott miközben az aknára álltam be vele. Nagyon jó érzéssel töltött el a dolog, hogy olyan emberek ismerték el az autót, akik azért láttak már egy-két érdekes szerzeményt, átalakítást, egyedi autót stb.
 Hiba nélkül teljesítette a kis autó az elvárásokat. Egyedül a rázópadnál kellett némi leveőt szélnek ereszteni a kerekekből, ugyanis a keményített, ültetett futóműnek köszönhetően a kisautó leugrált a rázópadról.
 Eljött ez a nap is, röpke 1,5 év után, hogy van érvényes műszaki vizsgája az átalakított kisautónak. Így ha minden jól megy, akkor ezzel megyünk a Velencei talira.
 De előtte még azért forgalmit kell csináltatnom, mivel az uj forgalmibe vezetik már csak be a változásokat. Még szerencse hogy erre is van ember, ugyanis mint idegennek 1,5 hónappal későbbre adtak csak legkorábban időpontot.

 Estére ( egészen pontosan hajnalra) kemény hajtás árán összeállt a kis autó, vizsgakész állapotba került, így hétfő reggel be lehet vele állni a Közlekedési Főfelügyethez szigorított műszaki vizsgára.
 Nem gondoltam hogy valaha is eljön ez a nap. KG-nak nagyon sokat köszönhetek, hogy eljutottam erre a pontra. Utolső pillanatban azért még átrántottuk a kábelezést is a kiskocsiban, mert az előzőleg beszereltben csúnya zárlatokat találtunk sajna, így használhatatlan volt a rendszer. :(
 Minden esetre összeállt a kisautó, felkerültek a 13-as polírozott felnik, a 175/50-es Yokohama gumikkal, bekerültek a Sparco Torino ülések, a négypontos övekkel, bekerült a Sparco Safari kormány, bekerültek a fóliázott ablakok, egyzsóval minden. És mindez teljesen legálisan, mivel mindere megvolt kérve az átalakítási kérelem, és van mindenről műbizonylat, ahogyan azt kell.

Megint volt lent Kg, így tovább haladt a kis autó projekt.
Készültünk a zöldkártyára ezerrel, mert műszaki vizsgára úgy kell vinni a kisautót, hogy legyen érvényes zöldkártyája. A mókás dolog ebben csak az, hogy zöldkártyát elvileg csak érvényes műszaki vizsgával rendelkező gépjárműre adhatnak pillanatnyilag..... Ez amolyan 22-es csapdája, de megoldjuk. Mindenre megvan a megfelelő ember, megfelelő cég. Ez egy ilyen világ sajnos, vagy szerencsére soha nem tudom eldönteni.
 Az elővigyázatosság kedvéért KG-val beríktuk az olajnyomás mérő műszert, és a vízhőfok mérő műszert, hogy a zöldkártyázásnál ne érjen minket meglepetés, nehogy megfőzzük a mocit, stb.
 Mivel műszaki vizsgája nincsen a kisautónak, így autómentővel vittük el zöldkártyára. Nem kis sikert aratott az autó, még így erősen szétszedett állapotban is. Az egészben 3 dolog tetszett nagyon. Az 1. amikor KG berakott egy tuskót a vezető oldalra, és megkért, hogy ő had álljon be vele a méréshez. Neki nem tudtam nemet mondani természetesen ez a minimum.  A 2. amikor a cég tulaja elhesegette a beosztottakat az autótól, és ő maga lőtte be a karbit a megfelelő értékekre.    A 3. hogy a tulaj folyamatosan az autóról áradozott, hogy mennyire jól sikerült és milyen jól fog kinézni, és minden elismerése, stb.
 Hízott a májunk keményen, meglett a zöldkártya is, mehetünk vizsgára, ha kész a kisautó.

Megvolt a fék, futómű csere, csapágy cserék, zsírzások, stb.

Mivel a nagyja meglett a hétvégén a tervezett dolgoknak, így jutott egy kis idő az apróságokra is.
Kipróbáltuk hogyan fog kinézni a tervezett hűtőráccsal a kis autó.
A autó alváz vádelme még hátra van....

Lefektettük a vízcsöveket, behajtogattuk őket a váltóalagútba, szépen végig vezettük őket, és rögzítettük egymáshoz is, valamint a kasznihoz is egyaránt.
Bekerült a hűtő is a végleges helyére, reméljük jól fog szuperálni menet közben is. Elvileg működnie kell, levegőt fog kapni az tuti.
Nap végére bekerült a motor-váltó páros is a helyére, jóformán egy pina hajszál választott el minket az indítás örömétől, miután bekerült a moci.
Közben persze volt mókázás is rendesen, meg volt "megállítom a fogammal a tokmányt" verseny is.
 Felkerült a motorra a Baz-tól kapott 4 leömlős kipufogó is, meg felpróbáltuk a LED-es lámpákat is. Szép lesz, már látom....

Ma volt lent nálunk egy kedves barátunk, aki elég gyakran "baszta itt a fajtáját" miután elkészült a kis autó fényezése.
Sok tanácstalan helyzeten, bökkenőn segített átlendülni ez a Pesti fiúcska, aki más ember szerint csak egy "Pesti bunkó..."
Szóval volt lent ma is KG, és lejött vele Zsolti is segítkezni egy keveset az autókán.
Gondosan elterveztük, hogy merre fognak menni a vízcsövek a váltó alagútban. Szeretném jelezni, hogy KG nagyon nem hitt a dologban, hogy oda be lehet rakni 2 szál vízcsövet, majd később még minimum 1-et...
Volt ma motor indítás váltóval összeszerelt állapotban, természetesen raklapon, ahogyan azt illik, minimum 3 m-es benzincsővel, ami a Zsiguliba volt lógatva... Jó móka volt, szépen szólt a moci. Megpróbálok videót is feltolni idővel róla.

Felpróbáltam a színtelen BIS hátsó lámpákat az autóra. Szerintem nagyon jól mutatnak rajta, tuti hogy ezek fognak maradni.
Bekerültek az Elegant ablakok is, meg az Elegant tükrök is az ajtóba.
Még így félkész állapotban is dobnak az autón elég nagyot szerintem.


Folyt. Köv.
Most hagyok helyet másoknak is Blogolni.

Voltunk ma az autóért a fényezőnél.
Tetszik a végerdemény, eszméletlen jól mutat a kasznin ez a szín szerintem, és olyan lett mint amilyet szerettem volna, ahogyan elképzeltem.
Szép a színe, tetszik a minősége, jól áll az autón. Mi kell még?
Ja persze. Trélerrel hoztuk hazafelé, mi mentünk a tréler mögött. Jól eső érzés töltött el, amikor az autók lassítottak a frissen fényezett kaszni mellet, és megcsodálták.  Voltak aki k szó szerint...
Meg nekem is jó volt végre ilyen stádiumban látni a kisautót. Végre eljött ez a nap is. Igaz némi pénzzel rövidebb lettem, de cserébe szép fényt kapott a kisautó. Olyat, amilyet megálmodtunk neki.

Voltunk megint Fényezőnél érdeklődni, nem túl nyugodt idegállapotban.....
Annak örülök, hogy haladtak vele, de annak nem, hogy a fénye még mindíg nem került fel. Igencsak eltelt az egy hónap, igen csak telik az idő, igen csak kevés van a határidőig, igencsak tele a hócipőm.... Ennek hangot is adtam.
 A kaszni szórógittben áll pillanatnyilag, mondhatni, hogy a célegyenesben vagyunk, csak a fényt kell ráfújni, és mehet az őrült hajrá.
 Minden esetre tény, hogy szépen kihozta mindenhol az autó éleit, illesztéseit még ott is, ahol némileg el volt b@szva.
 Sőt igazából elgondolkodtunk azon, hogy mi lenne, ha a szórógittezett felület lenne lelakkozva. Ilyenje úgysincsen senkinek, nekünk meg tetszett ez a "márványos kékes" felület.

Megcsináltuk az Elegantosítást az ajtókon, felkerültek az Elegant tükrök, melyeket ezentúl belülrőllehet állítani.

 Tekintettel arra, hogy kb 1 hónapban állípodtunk meg a fényezővel az autó elkészítését tekintve, ma meglátogattuk.
 Nem voltam túl boldog, valahogy nem halad az autó, de előleg természetesen kellene neki is..... Nekem meg egy Subaru Impreza...   Mindkettőnknek ugyanannyi az esélye, talán az enyémek jobbak. Fizetni csak a végén fogok. >
 Volt kis szóváltás, némi anyázás is majdnem, jöttek a problémák, melyekről én nagyon sokat tehetek, mint pl: a segédjének a felesége most szült, és ezért nem tudott jönni csinálni.... stb. Válaszom: " Ehhez nekem mi közöm van? Én csináltam fel, vagy ő? "
Ennek valamelyest megvolt a hatása, belátta ő is, hogy ez nem az én problémám.
 Nehezen megértettem vele azt is, hogy szorít az idő, mivel lefog járni az átalakítási kérelmem, és nem sok esély van rá, hogy adjanak hosszabbítást.
 Minden esetre nyomatékosítottam, hogy ha kifutunk az időből, akkor részemről nem sok értelme van kifizetni az autó fényezését, mert nem sokat érek egy gyöngyház-metálfényű karosszériával, aminek nincsen forgalmi vizsgája...
 Az autó fel van gittelve, már vag kétszer vissza lett amúgy csiszolva. Csak egy hónap elteltével szerintem ez nem túl sok. Majd lesz valahogy. :(

Az autót kisebb variálások árán, némi idő ujbóli elteltével elszállítottuk a festőhöz. Megállapodtunk az árban és az időben. Bízzunk benne, hogy menni is fog a dolog.

Lakatos bácsinál levágtuk az autó orrát, ami szűkült összefelé elég keményen, ezáltal nem volt kellően szép, és szimmetrikus. Viszont anál áramvonalasabb volt. Mégsem tetszett. Sem nekem, sem a fényezőnek.
A következő jobb lesz....
A képek sajna telefonnal készültek, mert fényképezőgép nem volt nálam.

Ma hazafelé megláttam az autóm tervezett színét.... Jól utána mentem, és beazonosítottuk a színét az autónak a tulajjal együtt.
Felpróbáltuk a kerekeket, először csak egy oldalfalra, később az autóra is. Meg felkerült az általam elkészített 2.0-ás hátfal verzió, ami stabilabb mint az 1.0-ás. Színben kicsit eltér, de remélem majd változik hamarosan.
Meg persze próbálgattuk az ültetést is. Egészen addig mentünk el, hogy kivettük a hátsó rugót. Így tetszik a legjobban, igaz hogy így közúti közlekedésre alkalmatlan, de sebaj, majd hordom TRÉLEREN!


 FOLYT. KÖV. HAMAROSAN.

Felkerült egy pár gumi a frissen polírozott, végleges állapotot nyert felnikre.
Eszméletlen jól néz ki, KG-nak tutira fog csorogni a nyála (és ez a cél. Amúgy már nem is csinálnám az egészet, csak őt akarom ösztökélni, hogy haladjon a kocsijával..... )
Remélem olvasod!
Persze hibáztam itt is, de korrigálni tudtam.
Illett volna polírozás előtt kifújni feketére a küllök között, de akkor meg a polírozás viselte volna meg a festett felületet. Így maradt a ragasztgatós verzió, kitakarással, finom méretre vágással, festéssel, majd ragasztószalag eltávolítással. Szerintem ez is jól sikerült, nekem legalább is nagyon tetszik, és ez a lényeg.

Azt majdnem elfelejtettem, hogy vettem üléseket is az új autóba, meg öveket.
Megint csak köszönet KG-nak, mert vele mentünk el Pesten megnézni a SPARCO TORINO 2-es üléseket, hogy jók lesznek-e a kocsimba.
Bedobtuk jobb egybe, előről méregettünk szemmel, hogy el fog-e férni a kettő egymás mellett. Aki látott minket, szerintem tutira hülyének nézett. Akkor meg pláne, amikor elmentem kipróbálni az ülést úgy, hogy csak be volt dobva a földre.
A haza út egy kicsit érdekes volt, mert a két Sparco kagylót az Andi kispolszkijának a hátsóülésére raktam be jobb híjjjjjjjján, és toltunk le közel 200 km-t, hogy a könyököm is hozzáért a kormányhoz, mert annyira előre kellett tolnom az üléseket. De hát ugye valamit valamiért.....
 Később persze ezt is belepróbáltam az Andi autójába, mint a kormányt is, hogy milyen lesz ha készen lesz. Csak ehhez ülés tartó konzolt kellett készítenem, de megoldottam.

A lealapozott orrlemezen kivágtuk a hűtőnek a nyílását. Ennek elégnek kell lennie tervein szerint, meg a tapasztalt 900-as tulajok szerint.
Reméljük nem fogunk cslódni.
Pofásabbak lettek sokkal az új sárvédő elemek is.
Felpróbáltuk az első lökhárítót is, hogy passzol-e.

Bepróbáltuk a hűtőt. Valami ilyesmi lesz. Reméljük hogy jó is lesz.

Megjöttek a gumik is, amik a felniket valamint az autót fogják díszíteni, ha egyszer elkészül....
Nagyon szépek, nagyon jól mutatnak már így is.
Nem hiába. YOKOHAMA A539 175/50 R13

Vettem olyan kormányt is, amilyet régóta szerettem volna, ezer köszönet érte KG-nak, mert ő vette észre a Duen-en, és szólt, hogy nézzek rá.
Jól ránéztem....
SPARCO SAFARI Ez volt a vágyam.
Ki is próbáltam. Isteni a 9 cm-es süllyesztés a kormányban. Nagyon jól jön vezetés közben.

Felkerült az új orra az autónak, sajna csak két darabból sikerült összehozni, de ezek legalább gyáriak, és nem csiri-csálé szarok. Normálisan áll majd bennük a lámpa, meg az index, meg a muslicák 120-nál az ellenszél miatt....
Felkerültek a Gyulától kapott első sárvédők is, sokkal pofásabb úgy az autó, hogy nem szűkül az orra összefelé, mint azelőtt.
Közben meg persze okosodtam, meg ügyesedtem a lakatos bácsi mellett. Jó fej csóka, bánom, hogy először nem hozzá vittem az autót.
 Meg persze haladnak a flenik is, egyre szebbek, lassan elnyerik végleges állapotukat. Belszerettem ezekbe a felnikbe.

Voltunk ma megnézni, hogyan halad a felni polírozás. Meglepően jól szerintem, de egy felnit vinni kell javításra, mivel van rajta egy hajszál repedés. Utána hozni vissza polírozni.
A képen látható is, hogy meg lett csapva a perem az előző tulaj által, és javítva lett ugyan, de nem megfelelően sajna. :( Nem gond, ember van erre is szerencsére hála Pusiéknak, akikhez gumizni járok.

Elhoztam a felniket, amit Ricsiék megvettek nekem az ország meásik felében.
Élőben még jobban tetszik mint képen, még akkor is ha ütött kopott. Most tuti, hogy az Alessio felnik mennek a "levesbe", és ezek lesznek helyette, csak kipolírozva, és 175/50-R13-as Yokohama gumikkal. Ha lúd, legyen kövér alapon.

Kinéztem az új felnimet....
Remélem hogy összejön, és hogy nincsen semmi olyan baja, ami nem javítható. Merész elképzelés az ország másik végéből felnit vásárolni, de szerencsére vannak az embernek barátai. És szerencsére segítettek is nekem Nyuszy, és Ricsi köszi nektek mégegyszer.

Volt kint a fényező bácsi megnézni az autót, hogy miből kell majd szépséget csinálnia.
A tippjei ugyanazok voltak, amiket sajna mi is sejtettünk. Sőt javaslatára több elemet távolítottunk el, mert nem volt kellően jó állapotban, szép állapotban. A Gittből való építésnek meg nem vagyok híve.
A keze száradjon le a lakatosnak, aki nem tud egyenesen felrakni egy küszöböt, meg nem tudja kimérni, hogy mennyi távolságnak kell lennie a két első sárvédő első sarkpontjai között. Mivel hogy nem fért közé az orrlemez.... Ezért ő sunyiban vágott le az orrlemez széléből..... Remélem gyógyszerre költi ezentúl az összes pénzét.... A vén köcsög....
 Na mindegy, festő bácsi közölte a tényeket, hogy miket kell cserélni, meg mikre figyeljek oda. Igyekszünk úgy csinálni, hogy most már jó is legyen.

Volt egy kis fusi meló is közben. Andi autója erősen elkezdte elhagyni magát itt - ott. Ezért egy kicsit hegesztgettem, hamár egyszer hegesztőt is kellett vásárolnom az autóépítéshez, legalább legyen kihasználva rendesen. Meghát amíg nem lakatolódik ki az asszony kocsija, legalább a jelenlegi állagát őrizzük meg ha lehet.
Ez meg nem tartott sokból, meg kedvem is volt hozzá.

 Rászántam magam, és megint kimentem az autóhoz, hogy felpróbáljam végre a vásárolt 13-as alufelniket, mennyire passzolnak a kocsira.
Ezekkel a gumikkal sokkal jobban mutatnak, mint azokkal amikkel vettem őket. Szerencsére egyik felni sem üt, minimális felületi sérülések azonban vannak rajta sajnos, de ettől még bőven jó a dolog szerintem.
Bár a hátsó kerék esetében nem sok hely van a gumi, valamint a hátsólengőkar között. Talán fél miliméter...
 Mivel a 3 cm-es közdarab miatt a motorhátsó vonala hátrébb került, ezét megoldást kellett találni arra is, hogy ne érjen bele a gyári hátfal a motorba. Jobb megoldás hiányában maradt az általam kitalált verzió, hogy felvágjuk a gerendát, és kihajtjuk, majd egy betéttel kiegészítve összevarrjuk.
Természetesen az 1.0-ás verzió nem lett túl szép, ezért mentem és kerítettem egy másik gerendát, aprólékosan, precízen felvágtam, tanulva az 1.0-ás hibáiból, és a beillesztendő darabda füleket hajtottam, hogy legyen tartásuk, valamint, hogy ne élben kelljen majd összehegesztenem. A 2.0-ás verzió jelentősen jobb lett, jobban is tetszik.
 Megint örülünk.

Az autót időközben elhoztuk a laktostól, aki sajnos nagyon fos munkát végzett az autó orrával, így némi anyázás, és egyebek után elhoztuk a kasznit. Tudomásul kellett vennem sokadszorra is, hogy nem mindíg jó ismerőssel dolgoztatni, ugyanis többnyire kellemetlenség a vége, az elinte produkált minőség pedig a végére igencsak elmarad.
Valamint ezt is be kellett látnom, hogy az autó orrát le kell cserélni, ugyanis nem szép. Így volt mégyegy Lengyelországi turné, ahol szép kaszni elemekre vadásztunk, meg Gyulától átvettem két első sárvédőt, ezáltal javítható volt a probléma. Csak hát ugye 2-őt lépünk előre, utána 1-et hátra, megint csúszik minden arrébb..... :( Nem volatm túl vidám. :(
De azért közben is haladtak a dolgok, csak az autó hátuljánál a motortérben.
Elkészítettük a motortartó gerendát, meglapoltuk alatta a kasznit 2-es lemezzel, hogy legyen tartása akkor is amikor terhelve lesz. Összepróbáltuk a motort a váltóval, valamit a közdarabbal, ami némi flexelés, meg finomítás után passzolt is valamennyire. Ez sem volt egyszerű játék. Ráadásul nem volt tökéletes. :(
Na meg persze elkészítettük magát a motortartó fület is, mert hosszas keresgélés után sem találtunk olyat, ami igazából jó lett volna. :(
De legalább jól néz ki benne az új motor, meg valamit haladtunk is azért.

Elhataroztam, hogy visszamenoleg megprobalok datalni dolgokat, hamar anno belekezdtem ebbe a dologba. Csak sajna kozben kedvemet szegtek a nemvart dolgok, es kicsit bele is keseredtem. Volt ido aikor abban sem biztam, hogy valaha auto lesz belole ujra. :(
De szerencsere vannak az embernek baratai, akik atsegitenek a melypontokon.
Ezuton is ezer koszonet a Pesti Kemeny Magnak ezredszer is!!!!!
KG, Reka, Baz, Emese, Gyula, Csajos, Zsootti, valamint a Keleti galerinek, Sandinak, Atanak, Krisztikenek, Rokkernak, Arpinak!
Nelkuletek nem jott volna letre a projekt!!!!!!
Kepeket is teszek fel hamarosan a keszuletekrol.

Már nincsen sok hátra , ahhoz, hogy elkészüljön teljesen a gép. Utána kellene neki egy kis homokszórás, majd mehetne a fényezőhöz.

Voltam ma megint a lakatos bácsinál, és örömmel vettem észre, hogy már a vezető oldala készül az autókámnak. Ezek szerint az utas oldal már készen van. Akkor ez már fél siker???

Na! Voltam megint megkukkolni a verdát. Kezd nagyon kúúúúúl lenni. Már van neki sok mindene. Sárvédői, kívül belül, küszöbje kívül belül, meg padlója itt-ott, illetve merevítése is. Így már jobb ránézni.

Kicsit lassan, de halad a munka. Csak sajna a lakatos bácsi lebetegedett, így jelentős csúszás várható a végeredménnyel kapcsolatosan. De természetesen ha ezen múlik, hogy jó legyen, meg szép, akkor akár fél évig is lakatolhatja. Nagyon tetszik a bácsi munkája, nem bántam meg hogy hozzá vittem, remélem nem is fogom.

Asszony pajtás volt ma megnézni az ótót, mert nekem ez mostanság sajna nem jön össze, egyéb dolgok miatt. :( Készített egy pár fotót is. Sajna túl sokra megint nem haladt a lakatos bácsi. Legalább is szerintem még nem látványos a haladás, ahhoz képest, hogy hogyan indult neki. No de talán majd legközelebb. Időm mint a tenger, pénz van szarásig, anyag van, az is aki megcsinálja, akkor miért aggódnék???

A mai napon ismét meglátogattam a lakatos bácsit, aki az autókámat csinálgatja. Sajnos ismét nem tudott túl jó hírekkel szolgálni, mert ahol kopogtatta a kasznit, ott át is szaladt a kalapács....... Nem voltam túl boldog, de inkább most, mint mondjuk 2 év múlva ismét. Illetve teljesen korrekten közölte, hogy az előzetesen megbeszélt összeg, az ilyen nem várt korrodációs állapotok miatt növekedni fog. Mert rosszra számított ugyan ő is, de ennyire sajnos nem. Állítása szerint az autó karosszériája nagyon el volt hanyagolva, és nagyon barbár megoldásokkal volt "lakatolva". Belülről nem volt lekezelve, illetve továbbra is talál olyan elemeket, amik nincsenek levarrva rendesen, így a víz ki és bejárt az illesztéseknél.

Sikerült végre utána járni az Okmány irodában annak, hogy elvileg nincsen papírformai akadálya az autóm átépítésének. Motor van, váltó van, közdarab van, vízcső van, tehát alkatrészek megvannak bőven, csak tervnek, meg engedélynek vagyok híjján sajna. :(:(:( De ez utóbbiknak nagyon. Még az Okmány irodában is azt mondták, hogy nincsen efféle törvényi megkötés, amire a Közlekedési Felügyeletnél hivatkoznak. Valószínűleg ez valamiféle kibúvó akar lenni, az engedély kiadása alól. Szeretem Magyarországot....... Meg a magyar törvényeket...... Meg a jogszabályokat....... Amik leginkább arról szólnak, hogy basszunk ki a paraszttal, ahol és ahogyan csak tudunk...

2006. Május hónappal megkezdődtek a felújítási munkálatok a kiskocsin. Lakatos bácsi nem kis meglepetésére sokkal jobban szétvan rohadva sajnos az autó, mint azt gondolta volna. Ráadásul az előző tulaj ( ezúton is csókoltatom, meg a lakatosát is.... ), olyan balfék módon lakatoltatta az autót egy kóklerrel, hogy az első sárvédőknél 20-25 cm-es darabon nem volt összevarrva a két lemez, így csak az alvázvédő takart, amennyit akart. :( Így ezen a részen található rohadások 90 %-a ebből ered. Lesz vele munka bőven, sajna az sem biztos, hogy elkészül a nyárra. :( Nem vagyok túl boldog, de ha elkészül, akkor lesz egy 2006-os évjáratú pókom. Ezzel nyugtatom magam.