Címke: fiat 126 p 650 e 903 (64)

Tevékenységtérkép

Lélekben ott voltam...

Sikerült hosszú idő után végre összehozni egy kis baráti hétvégét.
Egy amolyan régi fajtát, mint fiatalon...
Volt egy kis sütögetés, volt egy kis beszélgetés, volt egy kis iszogatás, és másnapra még egy kis polski szerelés is kijutott, mint annak idején rendesen. :)
Igazság szerint sajnos jó ideje nem volt alkalmam a polskit még csak kitakarni sem, nem hogy beindítani. :(
Borzasztóan hiányzik az életérzés, a benzin illata, a váltó nyígása, a pattogó gokart feeling...   de nem adjuk fel, nem engedjük el. Sőt vasárnap rajta voltam gőzerővel, hogy a tavaly összerakott motort életre keltsük. Igazából sok energiát nem vett ígénybe a dolog, relatíve hamar sikerült felizgatni 3 hengert, majd a 4ik is eltalálta a megfelelő ütemet és kiigazodott az alapjárat egy 5 perces 3 lépcsős indítózást követően. De sajnos le is kellett állni vele, ugyanis benzin folyást tapasztaltunk a motortérben a karburátor környékéről. Pedig Milla épp ekkor szaladt oda nagy boldogan, hogy "jár a polski ugye megyünk vele apa?"
Fájó szívvel mondtam neki, hogy sajnos most nem tudom ezt prezentálni, mert valahol szivárog az üzemanyag :(
Hamar sikerült megtalálni a hiba okát, sajnos a nyomó ágban a karburátor csöcse engedett el a karburátorból, amivel megfelelő eszközök és ragasztóanyag hiányában nem tudtam mit kezdeni, de legközelebb felkészültebben állok neki és indítás előtt sikerül majd remélhetőleg pár perc alatt orvosolni ezt a problémát.
A másik érdekes jelenség, ami valószínűleg a sok állásnak köszönhető, hogy érezhetően kevés akkufeszültség jut a motorhoz... Valahogy menet közben elfogy, s szinte már-már kevéske az indításhoz. Nem örülök neki nyílván, de lássuk be nem csoda ha van egy kis oxidáció csupán minden csatlakozó felületen. Így ezt is orvosolni kell majd a könnyebb indítás érdekében.

De a lényeg, hogy kicsit ki lett takarva, kicsit elő lett szedve, kicsit be lett indítva, kicsit ültem benne, kicsit járt a motor, kicsit benzinszag lett...  és mindezt épp a Találkozó ideje alatt. :)

Maradj otthon és annak negatív hatása... extra nyugdíjas tempó

 Belegondolni is rossz, hogy az utolsó motorszerelős bejegyzés már 7 hónappal ezelőtt született... :o
De ugye bejöttek a nem szeretem idők, illetve eleinte a kevés szabadidők, majd utána a MaraggggyOtthon, s ezek közül egyik sem segítette elő a projektet.
Most hétvégén végre össze tudtuk hozni, hogy meglátogassuk Atiékat, pótoljuk az "elmaradásainkat" és ennek kapcsán persze este lecsavarjunk egy üveg Whisky-t, meg összeüljünk egy kicsit végre. Hiányzott már. Meg a Whisky is :D
Így másnap reggel, újult erő hiányában ugyan, de annál nagyobb lelkesedés hiányában is :D végre összeszedtük kicsit magunkat és beemeltük végre a motort a helyére. Ezzel elősegítve azt, hogy egyszer talán indítható is lesz végre.
Ez még nem most lesz, az biztos. Hiányzott már a szerelés-bütykölés-beszélgetés-iszogatás, illetve beigazolódott a félelmem is, hogy már nem minden csavarra emlékszem így 8 hónap távlatában csípőből, hogy honnan is jött ki :o
Nagy reményem nem is volt az indításra, mivel jelentős anyag és eszköz hiánnyal érkeztem az autóhoz, de sebaj, majd legközelebb.
Már annak is  nagyon örülök, hogy a motor végre nem az asztalon vigyorog az autó mögött, hanem bekerült a helyére.
Az oxidálódott sarukat, csatlakozókat lecseréltem a motortérben, a vízcsövek java részét csatlakoztattam, az üzemanyagcsöveket szintén, a motort pedig feltöltöttem 10w-40-es motorolajjal, ezekkel is közelebb kerülve a majdani indításhoz.
Folytatás remélem mihamarabb ;)

Mint mondtam, nyugdíjas tempóban - Haladtam egy kicsit megint

 Ismét volt egy kis szabadidő, amit az autóra, motorra lehetett fordítani.
 Hét elején elhoztam a hengerfejet, másnap reggel le is adtam a gépműhelybe, ahol meglehetősen rövid határidővel vállalták is a javítást. Ezúttal sem csalódtam a ROBCO-műhelyben, gyorsak és korrektek voltak. Pénteken el is tudtam hozni tőlük a javított hengerfejet, immáron rendberakott gyertyamenettel az 1es hengerben is.
Megérkezett a 4 pólusú Bosch gyertya is, ami előzőleg is benne volt, valamint a hengerfej csavar garnitúra is, mert az előzőekkel már nem mertem volna mégegyszer nyomatékra lehúzni a hengerfejet.
Így semmi akadálya sem volt egy kis motorépítésnek, miután Attilával is egyeztettem.
Felkerült az új hengerfej tömítés, a hengerfej, az új csavarokkal,  3 lépcsőben le is húztam a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel, a szelephimba sor is felkerült majd beállítottam a szelephézagokat, továbbá felkerült a szelepfedél ezúttal szárazon egy parafa tömítéssel, valamint a termosztát és a karburátor is mindkettő saját készítésű tömítéssel.
Bekerült a gyújtáselosztó oszlop is a helyére, valamint a 4 gyertya is, továbbá a levegőszűrő is a házzal együtt.
Gyakorlatilag estére összeállt a motor, már csak a beépítésre kell majd valamikor szánni egy napot.

Épülget, de csak nyugdíjas tempóban

 3 hónapja lassan már annak, hogy szegény motorkában széthullott valami, amiről gyakorlatilag nem sokkal később sikerült kideríteni, hogy a főtengely volt az, ami eltört az 1-es hajrókar előtt. Ezt gyakorlatilag már egy héttel az események után kiderítettem, ugyanis nem hagyott nyugodni a dolog, hogy vajon mi mehetett benne tönkre.
Első körben a motor felső részén kezdtem el kutakodni, hátha valami ott szabadult el, mondjuk esetleg valamelyik himba, vagy ilyesmi. De a szelepfedél eltávolításával sajnos nem kerültem előrébb a probléma feltárásának ügyében. :( Ennek már nem örültem természetesen.
Nem volt mit tenni, szedtem hát tovább a motort miután leeresztettem a motorolajat belőle, lekerült a karter is. Ekkor újra megmozgatva kicsit a főtengelyt tünt fel számomra, hogy hosszírányű lógása van a tengelynek, ami nem túl egészséges mértékű. Ráadásul némi nemű kottyanó hang is társul hozzá. Mikor aláfeküdve kezdtem el mozgatni a főtengelyt, akkor tünt fel, hogy az ékszíjtárcsa felőli rész mozdul ugyan, de a hajtókarok nem mozdulnak hosszirányban. Ennek annyiból örültem, hogy talán feltételezhetően nem a dugattyúk valamelyike ment el vadászni...   s közben meg is láttam a csodát, a repedést/törést az 1-es hajtókar előtt a sonka tövében. 
Vegyes érzelmeim voltak, hiszen valahol örültem annak, hogy megvan a hiba, de ugyanakkor szomorú is voltam, mert emlékeztem hogy mennyire nem egyszerű és nem olcsó dolog főtengelyt keríteni hozzá.
Volt ugyan egy pár bontott motorom, de sajnos volt egy pár betörés is a telken aminek következtében sokminden odaveszett sajnos, így túl sok reményem nem volt a tartalék főtengely tekintetében.
Nagyvárosi barátaink persze nagyon kedvesek és nagylelkűek voltak, hiszen rögtön felajánlották, hogy segítenek amiben csak tudnak, ha elakadok bármiben is a beszerzés terén. Ezúton is köszönet nekik!
 Szerencsére azonban sikerült találnom főtengelyt a dolgaim között, még ha ütött-kopottat is, ami rozsdás is. Így legalább volt némi remény, hogy egyszer majd lesz belőle valami. Amint tudtam fel is vettem a kapcsolatot a Belcord Kft-vel Egerben, ahol sok évvel ezelőtt is készültek az alkatrészek a motorhoz, hiszen elégedett voltam a munkájukkal maximálisan. Le is beszéltük, hogy valamelyik nap átugrok Egerbe, és rámérnek a tengelyre, milyen méretekkel bír. 
Így is lett, pár napon belül már a gépműhelyben volt a tengely, és leméregettek rajta mindent, amit csak lehet. Így hamar kiderült, hogy egy alapos főtengelyem van, minimális kopással, de jelentős felületi rozsdával. Aminek következtében a hajtókari részek 2. lépcsőre köszörülhetőek, a nyugvócsapágy részek pedig 1. lépcsőre. Így a tengelyt ott is hagytam náluk egy szerdai napon, hogy amikor majd idejük lesz rá, akkor sort kerítenek rá és szólnak.
Túlzottan sokat nem tétlenkedtek ők sem, hiszen még azon a héten pénteken fel is hívtak, hogy elkészült a tengely, mehetek érte.
Ebben a szállításban Attila barátom volt segítségemre, hiszen épp Egerben volt dolga, így ő hozta el a főtengelyt tőlük. Majd következett egy pár hetes kihagyás, ugyanis elhavazódtam a munkával, s nem úgy alakultak a hétvégék, hogy bármikos is tudtam volna vele foglalkozni.
Ezidő alatt megrendeltem a hajtókar csapágyakat, a nyugvócsapágyakat és támcsapágyat miután megvoltak a főtengely pontos méretei, valamint a komplett motor tömítés garnitúrát is. Majd kb 3 hét elteltével sikerült eljutom oda, hogy Attilával egyeztetve neki láttunk kiszerelni a motort, mivel ez nem az a beavatkozás, amit a helyén kilehetne cserélni. Ettől a részétől is féltem egy kissé, ugyanis a motor azóta nem volt kiszerelve az autóból, hogy 2006-2007-ben belekerült. Elég hamar szembesültem azzal is, hogy a motortartó gerenda kiszerelése nélkül esélytelen a motort eltávolítani, amennyiben a váltót a helyén akarom hagyni. Márpedig a helyén akarom hagyni, ugyanis akna nélkül elég izgalmas lenne visszarakni a komplett egységet. És a motortartó gerenda is benne van már 12 éve a kocsi hátuljában, ráadásul ezidő alatt egyszer ugye belém is jöttek hátulról, elég jelentősen.... elég nagy parám volt, hogy vajon ha kikerül belőle a tartó gerenda, akkor vajon nem fog-e tekeredni-csavarodni valamerre a kocsiszekrény majd hirtelen. :o
 De nem volt mit tennem, a motor kiemeléséhez el kellett távolítanom. Szerencsémre azonban nem történt semmi, így ezzel kapcsolatosan legalább megnyugodattam.
Kikerült hát a motor, felkerült az asztalra és elkezdtem szépen bontani kifelé a főtengelyt, a hajtókarokat, a nyugvócsapágy fészkeket, stb. az összejelölések után persze, hogy minden ugyanoda kerüljön majd vissza ahol volt. Kiszereltem a főtengelyt, ami felett még mindig nem tudtam napirendre térni persze, s az tűnt fel miközben nézegettük, hogy mint ha az olajozó járat mellett lennének olyan repedések, melyek nem kimondottan frissek, sőt vélhetőleg jó pár évesek és km-esek is, amik valamilyen oknál fogva mostanra adták meg magukat teljesen. Ez persze a lényegen nem változtat semmit sem...
Kicseréltem a fészkekben a csapágyakat, amiknek egyébként semmi bajuk sem volt, kb 0 kopással rendelkeztek, így büszkén konstatáltam, hogy van előnye is a borzasztóan magas (7bar-alapjáraton...) olajnyomásnak. ;)
A frissen beszerelt csapágyakat megolajoztam jó bőségesen miután a heylükre kerültek, valamint a tengely és a hajtókarok ezen pontjait is, hogy elkerülhessem a szárazon futást, mely a leginkább káros egy motor számára az első indítást követően ugye egészen addig míg az olajynomás fel nem épül teljesen a rendszerben.
Ha meg már úgy is kint van a motor, akkor úgy döntöttem, hogy kicserélek minden olyan tömítést, amihez egéybként bajos vagy lehetetlen hozzáférni. Így cseréltem a (lendkerék mögötti) főtengely hátsó szimmeringet, a víztér tömítését szintén a lendkerék mögött, az olajpumpa alatti talptömítést, vezérműdekli tömítést, a karter tömítéseket (a 903-asnál ugyanis 4db-ból áll a tömítés), a főtengely első szimmeringet (ami esetemben Lada, ugyanis be volt maródva régebben az ékszíjtárcsa s ezért verte az olajat, s mivel a Lada ékszíjtárcsája kisebb így a Fiatét is leszedettem annak idején ugyanerre a méretre, a külső méretük ugyanis megegyezik - mindezt amiatt írom le ide, hogy ha valaki hasonló cipőben járna, akkor ez lehet egy megoldás számára. Mérete: 40x56x7), a vízpumpa tömítéseket is (itt mondjuk volt olyan 6-os csavar sajnos, ami szakadt így cseréltem azt is).
Kipucoltam a karburátort is miután szétszedtem darabokra, cseréltem a talptömítéseket rajta, kicseréltem a termosztátház alatti tömítést is, szóval gyakorlatilag mindent. S ha már nagyszervíz van, cseréljünk gyertyákat is, de rémlett valami, hogy valamelyik gyertya vacakolt...    Na így sikerült kihúzni az 1es hengerből a menetet....
Kb itt tartok most, meg fél centire az agyvérzéstől, mert nem akartam hengerfejet szerelgetni meg felújíttatni...
De most már ez van, amikor lesz egy kis időm, megyek Atihoz és hozom el a hengerfejet, ugyanis valami 5.000.-ért javítják a menetet, ha bármilyen Helicoil-hoz hasonló megoldást szeretnék, az nagyságrendileg ennek többszöröse és jó esély van rá, hogy csak vagylagos lesz a javítás. Akkor már inkább legyen rendbe rakva ez is, hiszen nem nagyon hagyott cserben sohasem a motorka, tehát megérdemli ;)
Köszi mindenkinek a türelmet, azon vagyok hogy az éven a végére érjek, hiszen lagzi után ment volna műszakira is...

Esküvős kalandos

 Egy újabb kalandtúra, hatalmas nagy munka, még hatalmasabb party és party-arcok, és egy kis szívás. Kb ennyi fért bele a hétvégébe.
Az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk Csajos és Gyula esküvőjére egy évvel ezelőtt - ezúton is hatalmas köszönet érte! :)
Közben ugye eltelt egy pár hónap, s ahogyan közeledett a dátum, igyekeztem (volna) az autót ráncba szedni, hogy a jeles napon azzal vehessünk részt, hiszen az autó volt az, ami megalapozta ezt a baráti kapcsolatot IS.
De persze ez koránt sem olyan egyszerű soha, mint ahogyan ezt elképzeljük, így most is lettek benne érdekes fordulatok, kanyarok....
Kezdődött az egész azzal, hogy 6 héttel ezelőtt felhoztam Miskolcra az autót szervízbe, hogy legyen idő kicserélni a megfáradt küszöböket, amik sajnos nagyon ramaty állapotban voltak - köszönhetően a sok-sok évvel ezelőtti balesetnek és az azt követő lakatolásnak, ugyanis a víz sajnos rendre megállt benne, mivel ráttá tették a küszöböket. :(   A szervízben közben kicsit összejöttek a dolgok, meg a munkák, így jó ideig hozzá sem tudtak kezdeni a megbeszéltek ellenére. Olyannyira, hogy már-már kezdtem teljesen elengedni a Polskival történő részvétel lehetőségét is. :( Míg nem a héten arrafelé volt dolgom, s meglepően vettem észre, hogy a kis autó már nem áll ott, ahol leparkoltam vele hetekkel ezelőtt, sőt az udvaron sem látom. Nagyon meglepődtem, hiszen az utóbbi időben már nem is kerestem őket telefonon, mert tudtam hogy tele vannak munkával. Így gyakorlatilag csütörtökön szembesültem azzal a ténnyel, hogy belekezdtek a kis autó javításába, s van rá remény, hogy szombatra autó lesz belőle.
Így pénteken meló után elmentem a hivatlba - ami újabb kalandtúra volt... - hogy 3 napos útvonalengedélyt kérjek az autóra, ugyanis nem minden nap adnak ki ilyet az adott hivatalban, annak ellenére hogy törvényi akadálya nincsen... a lényeg hogy megoldottuk ezt is, csak "véletlenül" rossz helyte húztam sorszámot, ahol a hölgy volt olyan kedves és megoldotta ezt az eleinte megoldhtatlannak tűnő problémát. Ezúton is hatalmas köszönet érte. ;)
Ezt követően a nap végén, mikor mindkét munkahelyemen végeztem, útra keltem Tokajba, ahol a szétszedés történt hetekkel ezelőtt, hogy elhozzam a szükséges dolgokat az autóhoz, mivel csak egy vezető ülést hagytunk benne.
Gyakorlatilag minden adott volt ahhoz hogy a kis autó is jelen legyen a nagy napon, már csak össze kellett rakni. Így szombaton míg mások az  igazak álmát aludták, útra keltem a szervízbe. Miután mindkét küszöb felkerült, az összerakás következett, amit sosem jó elkapkodni, ugyanakkor most sietni kellett, mert 11-12 körül szerettem volna elindulni, hiszen Vác elég messze van. Főleg egy olyan autó esetében, ami az elmúlét pár évben sajnos nem nagyon ment. :( A lényeg hogy beleadtam apait, anyait és összeállt a technika gyakorlatilag 3/4 10-re teljesen menetkész volt az autó. Felhívtam a nagyon kedves kolléganőmet, akit már hetekkel ezelőtt felkértünk bébiszitternek az esküvő napjára, hogy segítsen már rajtam egy kicsit, mert egy seggel nem tudok két lovat megülni, s az autókat haza kellene vinni. Megoldottuk, hazavittük, segített, megtankoltam az autókat, megváltottam a matricákat és a világot is természetesen, majd egy kisebb késéssel ugyan, de útnak indultunk.
Eleinte semmi gond sem volt, teljesen jó ütemben haladtunk, ellenben sajnos a 37°C fokos hőmérséklet nem sokat segít egy épített kis autó estében, ugyanis a forró aszfalt miatt, nem tud olyan ütemben hűlni, mint ahogyan melegszik sajnos. :( Így volt ez régebben is sajnos. Csak most ugye még sietni is kellett volna, hogy nehogy lekéssük az időpontot, meg ugye egy kicsit ott lógott a levegőben a műszaki meghibásodás lehetősége is egy olyan autó estében ami mostanában nem nagyon ment. Odafelé a melegedésen túl szerencsére nem volt semmi gond, nagyon jól jött a kis autó, s nagyon sok elismerő pillantást és integetést kaptunk útközben, amik mindig nagyon jól esnek. :)  Ekkor még a srácok sem tudták, hogy jelen lesz a kis autó is az esküvőn, ahol nem volt ugyan elvárás a polskival történő megjelenés, de egy kicsit mindenki úgy volt vele, hogy mégis csak azzal illene ha lehet. ;)
A cél előtt kb 5-8 km-rel hívott fel Piszkor, amiből persze egy kurva szót sem hallottam, s szerintem ő sem hallott semmit sem... Ekkor osztottam meg egy képet, amiből egy páran már sejtették ugyan, de nem hitték a tényt. :)
Mikor megérkeztünk a szállásra, s összefutottunk Emeséékkel, ő említette elsőként, hogy Lencsi épp az ablakon nézett kifelé, s megjegyezte, hogy megjöttek Robiék a polskival... Eme meg is jegyezte neki, hogy biztosan nem azzal jöttünk szerinte...    Ahogyan a másik helyszínen állítólag KG is meglepetten kapta fel a fejét a szálláson, hogy "ez egy 900-as!!!!"   :D Szóval mindenki hitetlenkedve fogadta a hírt, a tényt, és meglepetten :)
Sőt Gyula még akkor is kételkedett, mikor mentünk kifelé az autókért, hogy beálljunk a fotózásra velük, hogy én hova megyek. :D :D :D
Úgy gondolom sikerült a meglepetés erejével hatni mindenkire ;) Milla pl amikor csak tehette, simogatta a kis autót, ami külön jó érzéssel tölt el mindig, hogy Ő is szereti, s számára is nagyon kedves. :)
 A party eszméletlen volt, a társaság fenomenális, a helyszín nagyon szép, a menyasszony gyönyörű és ott volt Gyula is... :D :D :D
Nagyon szépek voltatok, nagyon jó buli volt, még ha 1/2 3-kor utól is ért a fáradtság - amit most már esetleg megértetek.
Nagyon nagyon örültünk mindenkinek, akivel csak találkoztunk. :) Nagyon jó volt titeket újra látni, s az estét veletek tölteni. :)
Utána aludtunk egy rövidet a másik szálláson, ami 5 km-rel visszább volt, majd kissé fáradtan ébredtünk, reggeliztünk, és pakolásztunk, majd útra is keltünk 11-kor.
Amikor is valami 6-ik érzék féle azt súgta, hogy ha hosszabb is az út, ezúttal ne autópályázzunk...    
Hát...
Hogy is mondjam...
Ez valahogy bejött ezúttal is, ezért hallgatok a megérzéseimre.
Eleinte abszolút nem volt semmi gond, így hogy nem rohantunk még a motor sem melegedett túl, kényelmes 90°C-on tartható volt a vízhőfok, aminek nagyon örültem.  Haladtunk szépen már a 3-as főúton, mikor is Káplnán megálltunk az egyik nagy kedvencünknél, amerre mostanság sajnos ritkán járunk, a Rétes-Várnál. A hely valami eszméletlen! Mai napig hagyományosan, kézzel nyújtott rétest forgalmaznak, gyártanak, készítenek, sütnek. Tipikusan az a fajta, amit ha megkóstolsz, lefosod a bokádat! ;) Annyi volt most, hogy nem volt. :( Későn érkeztünk s elfogyott. 
Így tovább indultunk hazafelé, de messzire nem jutottunk, ugyanis települést elhagyva, valami hirtelen egyszer csak elszabadult a kis autó motorjában. Eleinte a hangok alapján a váltóra tippeltem, de ezúttal sajnos nem. Ez elég egyértelműen a motorból jön sajnos. :(
Így az első lehetséges alkalommal lekanyarodtam a főútról, s kezdődött az agyalás, hogy hogyan is tovább...
Vontatókötelem persze nem volt, mivel az nem kell, azt nem rakom be annak ellenére, hogy van vagy 2db-om, azt lent hagyom Tokajban...    Az autómentő bérlősöket hívtam, sajnos nem értem utól őket, így visszamentem Kápolnára és a benzinkúton vettem egy kötelet. Bár bevallom férfiasan nem voltam elragadtatva az ötlettől mivel 3 nővel voltam együtt (bár nem egészen így képzeltem el... ) és vontatni még egyikük sem vontatott. Kicsit féltem, de lássuk be, nem volt mit tenni, haladni kellett ha haza akartunk érni. Elmodtam Nórinak szépen, hogy mire ügyeljen majd amikor húz, hogy lassan induljon el, úgy váltson, hogy a nyomatéknak sebességnek ideje se legyen leesni, ne vegyen hirtelen féktávokat, és felejtse el az "itt még én átférek" hozzáállást, mert most kétszer hosszabba a szerelvény.
Elindultunk. S pár km alatt úgy ráérzett a vontatásra, hogy jó pár ember megirigyelhetné tőle! És ez nem vicc! Szó szerint élmény volt, ahogyan vontatott, nem rángatott, nem fékezgetett, nagyon szépen hazahúzott 70 km-ről, ami azért első vontatásra, mindennek mondható, csak kevésnek nem! ;) Maximális tiszteletem és minden  elismerésem az övé!
Volt pár vontatásom az elmúlt 20 év alatt, van vagy 3 ember, akivel bármit elvontatnék bárhova gondolkodás nélkül, ahogyan van sajnos olyan tapasztalatom is, akikkel 1 m-t sem vontatnék újra. Sőt olyan is volt, akit inkáb leakasztottam magam mögül, mert annyira nem értette meg hogy mi is a dolga....Na mindegy, szóval van egy pár tapasztalatom (sajnos, vagy szerencsére), de ez a legutóbbi, minden elképzelésemet felül múlta!
 A kis autó itthon van, hazaértünk, a továbbiakat még nem tudom, mert egyelőre most sem időm, sem energiám sem keretem nem lesz arra, hogy motort építsek. Hiszen 10 évvel ezelőtt sem 2 Ft-ban volt egy ilyen, nagyság rendileg 200.000.-ben volt és "csak" egy utcai motor volt. Futott kb 150.000 km-t, elvitt s visszahozott sok szép helyre és okozott ezalatt nagyon nagyon sok örömöt, boldogságot. De ennek most egyelőre ennyi sajnos.

Hát így telt ez a hétvége. ;)

Kalandtúra

Eltelt egy kis idő, mire ez az egész megíródott... Köszönhető ez annak is, hogy igazából időm sem volt, de leginkább kedvem sem, mert annyira tele volt a hócipőm.
Az egész úgy indult, hogy volt egy "elvetemült" ám ugyanakkor egy teljesen ésszerű ötletem a nyári találkozóra való lejutást illetően, melyben mindenki meglelte volna a számára megfelelő részt családon belül. A terv az volt, hogy elkérem a céges VDF-es kisteherautót, aminek a puttonyába beállva leszállítjuk végre a kis kékséget is, valamint a nyaraláshoz szükséges összes motyót kényelmesen, valamint kényelmesen és kellemesen utazhattunk volna mindvégig egy klimatizált utastérben, ahonnan Milla is kényelmesen kilát menetközben.... Tehát több ponton tünt ez az egész jó ötletnek, főleg annak tekintetében hogy a találkozót követően további 1 hetet terveztünk lent maradni a Balatonon.
 Eleinte nem is volt semmi gond...
Megkaptam a nagy fehéret, kitakarítottam hogy növeljem ezzel is az utaskomfortot, majd egyeztettem Attilával és Laci barátaimmal, és elmentünk bevarázsoolni a kis kékséget a nagy fehérségbe. Ebben nagy segítségünkre volt az általunk gyártott mobil rámpa, valamint a kellő elszántság, ugyanis többen az utolsó pillanatig azt hitték hogy csak viccelünk ezzel a puttonyba történő beállással :D Nem mondom hogy teljesen zökkenőmentesen, de sikeresen végrehajtottam a feladatot a segítőimnek és navigátoraimnak köszönhetően még úgy is, hogy nem túl tágas egy ilyen raktér. Kvázi a kispolski kerekei épp elférnek a Citroen Jumper sárvédő dobjai között. A hosszával nincsenek gondok ilyen tekintetben, hiszen még marad is előtte-utána kényelmesen pakolható terület, kb 60-80 cm sávban és teljes szélességben. A mobil rámpák is elfértek kényelmesen s rögzíteni is tudtuk őket, ahogyan magát az autót is a raktérben a rögzítőfülekhez spaniferrel lehúzatva előre is, hátra is, keresztben is. Gyakorlatilag bombabiztosan, plusz rögzítőfékkel és sebességben hagyva természetesen hogy el ne mozdulhasson menet közben még véletlenül se.
Ezzel nem s volt semmi gond. Biztos ami biztos alapon már indulás előtti napon megejtettük ezt a beparkolást, hogy legyen időm kitapasztalni azt is, hogy valóban nem mozdul-e meg a raktérben az autó menetközben, így éjjel még ezzel a kombóval el is mentem dolgozni már csak amiatt is, mert egyszerűbb volt eleve a nagy autóba pakolni a szállítani kívánt zöldséget és gyümölcsöt is. Miután már gyakorlatilag minden bent volt az autóban és jóformán csak az indulás volt hátra, még kiszaladtunk a Rakacai tóhoz teljes felszereléssel nagymamához, ami nekünk innen háztól-házig további 50 km. Még ekkor sem volt semmi gond, minden rendben volt, asszony megbékélt a helyzettel és belátta hogy kellően tágas egy kisteherautó, és kellően kényelmes is utazás szempontjából, valamint a 38°C-os hőmérséklet is könnyedén elviselhető a klimatizált utastérben (mert ugye mióta gyerek van, már jobban figyel az ember ilyen dolgokra is hogy kényelem, komfort, stb). Majd elhatároztuk hogy még indulás előtt csak hazaszaladunk az albérletbe, s utána útnak indulunk. Miskolcra érve egyszer csak leszakadt az eső, de úgy rendesen, nem ám csak kicsit. S mikor légvonalban már csak vagy 300 m-re voltunk a lakástól, akkor a legnagyobb szakadó esőben egyszer csak minden előzmény nélkül megállt a technika alattunk. Természetesen a legszűkebb úttorkolatban, ahol ki sem tudtak jóformán kerülni minket, mert jobbra járdasziget, balra pedig pogácsákkal bizttosított s fallal elválasztott villamosmegálló öböl volt, továbbá kereszteződés után voltunk vagy 30 méterrel és friss lámpaváltáson túl. Kvázi volt mögöttünk autó mennyiség rendesen, természetesen különböző szólamú kürtökkel.... mert ugye ha azt nyomja a sok faszfej, akkor attól a műszaki hibás autó a sor elején egyszer csak megjavul.... Olyan ez kb, mint amikor autópályán haladva besorolsz a belső sávba, hogy megelőzd a külső sávban haladó 100-110-es tempójú autóbuszt, s még a hátsótengeléynek vonalában sem jársz, mikor megérkezik mögéd Mihail Surmóker, aki épp pályacsúcsot akar dönteni épp ma épp ott és épp akkor, ezért elkezd rád villogni, meg dudálni, mert ugye ettől hirtelen megnő az előzésben lévő autó nyomatéka és végsebessége is jelentősen, mint ha legalábbis egy Nitrós palackot szisszentenél be a motorháztető alá....  Na mindegy, szóval a sok türelmetlen fasz csak dudál, de igazábóli segítséget csak az autósboltos kollégám Béci tudott nyújtani, aki a szakadó esőben félreállt mikor meglátta hogy bajban vagyunk. Így ketten kezdtük el letolni az útról a kb 2 tonnás autót, amit Edit próbált kormányozni, terészetesen szervó nélkli, mert a motor nem járt, nem indult.... Azt hiszem ekkor kaphattam az első idegrohamot, a másodikat nem sokkal később, mikor senki nem tudta megmondani hogy mi lehet a hirtelen leállás oka. Hívtam Sipi barátunkat, akire mindig lehet számítani ha bajba kerül az ember. Most sem volt ez másként, már küldte is az autómentőt annak ellenére hogy már egy órája kb zárva volt a szervízük. Szerencse a szerencsétlenségben hogy az autómentő épp előtte került ki minket kb 2 perccel és még a közelben volt. Visszajött. Tanakodtunk, találgattunk ekkor már 3-an állva az autó motortere mellett. Majd arra jutottunk sokadszori eredménytelen indítózást követően, hogy leszállítjuk a telephelyre az autót és Sipiéknél kiolvassuk-megfejtjük a hibát. De a mentős mikor megtudta hogy ez egy Kindertojás, akkor nem akarta annyira erőltetni a tepsire való felhúzást, nehogy baja legyen a kis autónak a nagy autó belsejében. Vontatni meg én nem nagyon akartam egy minden nélküli 2 tonnás autót... így a 37-ik indítózásra beindult kb pöcc-röff az autó s járt mint a Doxa. Teljesen tanácstalan voolt mindenki. Elindultunk kísérettel a telephelyre, kb ekkor volt este 7-1/2 8. Semmi gond nem jelentkezett az úton, Sipihez leérve rádugta a gépet, majd némi böngészést követően szomorűan konstatálta a dolgot, hogy nincsen benne semmi olyan tárolt hiba ami az előzmény nélküli leállást indokolta volna, valamint az indíthatatlanságát. Tanácstalanok voltunk s kellően fáradtak is már, vágül úgy döntöttünk hogy estére már nem indulunk űtnak, a többit meg majd meglátjuk másnap. Ugyanis Sipi sem tudta nyugodt szívvel azt mondani, hogy ezzel így útnak indulhatunk-e, vagy sem. Főleg gyerekkel együtt. Éjszaka. Lehüléses időszakban, mikor ha leáll az autó még csak fűteni sem tudok nekik hogy ne fázzanak meg... Kellően ingerült állapotban megtalált a főbérlőnk is, természetesen a legjobbkor s a legjobb témával.... Így aznap éjaszakára már nem tevzetünk mást, csak azt hogy szisszentünk 1-2 sört Attilával és kieresztjük a gőzt...
 Másnap reggelre megszületett a végső döntés, nem reckírozunk inkább ebben a formában, hanem inkább átpakolunk ami csak befér a Suzukiba, s majd azzal indulunk útnak. Így is történt, a szerelvényt elvittük egy közeli rakodóra, ugyanis felálláskor volt egy pici malőr vele. Tudni illik mivel egy kicsit alacsonyabban van az autó hasmagassága, így a rámpa tetején egy picit épp felfeküdtek az alsó merevítők, aminek következtében egy kicsit nagyobb gázadással lehetett csak újra továbbhaladni, ami viszont azt eredményezte, hogy a Yokohamák pikk-pakk elforogtak a lemez felületen és kissé féloldalas beállást okoztak. Persze ennek is megvolt az előnye, hiszen így féloldalasan rögíztve kissé több helyem volt, hogy a jobb oldalon ki tudja mászni az anyósülésen keresztül az oldalsó tolóajtón át. :) A lényeg hogy megoldottuk, nagyságrendekkel egyszerűbben lefelé, mint előtte nem sokkal felfelé.
Átpakoltunk a Suzukiba ami csak befért, és visszaszállítmányoztuk a nagy fehéret a céghez (mondanom sem kell, hogy továbbra sem produkált semmiféle hibát...) Majd útnak indultunk gyakorlatilag szépen lassan, komótosan. Útközben betértünk egy már-már megszokottá váló útszéli csárdába, ahol megebédeltünk, majd indultunk is szépen tovább utunkra. Milla hamar el is aludt, elnyomta a fáradtság, na meg persze a finom ebéd, mi meg közben haladtunk szépen az utunkon, mikor is valahol Mezőkövesd magasságában egyszer csak leszakadt az ég... de úgy rendesen. Mondtam is magamban, hogy legalább nem lesz olyan meleg, a gyerek  is jobban alszik majd, nekünk is jobb ha nem pirít az ablakon keresztül a napsütés miközben bent meg megy a klíma, stb és bekapcsoltam az abalktörlőt. Az törölt vagy 8-at 10-et mikor is minden előzmény nélkül egyszer csak megállt 75°-ban a szélvédő közepén a két lapát...
UPDATE
Aszzem itt morzsoltam el lelkem első könnycseppjét, s már láttam magamat miközben vezetni próbáltam, ahogyan kiszállok az autóból és össze-vissza rugdosom az egészet a francba amolyan feszültsé levezetés gyanánt. Ekkor jártunk valahol Mezőkövesd környékén s csak vagy 5-8 km-t kellett megtennem az autóval a szakadó esőben ablaktörlő nélkül, mire a lehajtón elhagytuk a pályát. Ekkor lelki szemeim előtt megjelent a tű éles epizód, mikor kipakoltam mindent a Suzukiból a Polskiba, mert abba úgy is kell szerszám, a Suzuki meg mégis csak egy Suzuki, amihez szerszám sem kell.   Így minden nélkül álltam az esőben az útszélén s próbáltam megoldást találni a felmerült problémára.
Azt hamar kizártam, hogy nem a motor hibásodott meg, mert ha bekapcsoltam, akkor a motor járt, csak a karok nem mozdultak. Kvázi elég valószínű, hogy a mechanika ment tönkre, esett szét, törött el. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy szerszámok nélkül ezt hogyan fogom orvosolni,  mert bár a szélvédő alatti műanyag burkolatot oldható bolhák tartják a helyükön, ezt eltávolítani csak akkor tudom, ha az ablaktörlő karokat is leszerelem, amiket 1-1 olyan 8-as csavar tart a helyükön amik 12-es kulcsnyílásúak.... :o
Így minden nőgyógyászati tapasztalatlanságomat összeszedve, az összes bolhát eltávolítva, majd a műanyagot kicsit megfeszegetve, kialakítottam egy annyika kis hézagot ahol a(z egyébként nem kis) kezem nagy keservesen befért, s ezen a nyíláson keresztül próbáltam kézzel, ujjakkal letapogatni a mechanikát, hogy vajon mi is történhetett vele. Persze mindezt a szakadó esőben...
Relatíve hamar megszületett a letapogatott helyzet, miszerint a mechanika egy faudi csuklós részen szünt meg folytatólagos lenni. Pár perces ujjazást követően sikerült visszapattintani a szétesett, lepattant műanyag hüvelyt a fém faudi fejre, majd visszarakosgattam a bolhákat, csináltam egy pár perces törlési próbát. S mivel azt tapasztaltuk, hogy rendben működik, így arra szavaztunk, hogy tovább indulunk, bár én ekkor szívem szerint már hazafelé indultam volna...
A pályára felérve, kb 1 km-t haladva az ablaktörlő újra megállt, amiben az volt a kellemes, hogy a következő pihenő egy benzinkút lesz majd valamikor 25-30 km-rel tovább.... Mindenki látnoki erőmet összeszedve igyekeztem a vizenátlátásra összpontosítani, s megtalálni azt a sebesség intervallumot, amikor is esetleg az esőcseppek jobban legördülnek a szélvédőről.  Nos, hogy másnak ne kelljen ezzel játszani már, így elárulom hogy ez nem 70 és 120 között van valahol szakadó esőben, többre pedig nem vitt rá a lélek úgy hogy utasok is ültek az autóban :o    Mikor beértem egy kamiont, igyekeztem tisztes távolságot tartani tőle, ugyanakkor kellően közel is kerülni hozzá, hogy legalábba  amozgása alapján a pálya nyomvonalát letudjam követni míg eljutunk a pihenőig.
A benzikúton újra szétkaptam amennyire lehetett és újra megoperáltam a résen keresztül, de elég nyílvánvaló volt, hogy nem fog sokáig tartani, mivel különösebb ellenállás nélkül "pattant" a heylére a műanyag bolha. :( Hívtam közben a VDF-nél Laci barátomat hogy nézzen már utána annak, hogy ez a probléma valahogyan orvosolható-e, van-e hozzá rendelhető alkatrész esetleg amit mondjuk Pesten felvennék és kicserélhetném, megjavíthatnám. A válasz sajnos az volt, hogy csak egyben rendelhető a mechanika, és csak gyáriban, tehát nincs semmi más utángyártott dolog amivel javítható. És mivel gyári van csak, így van annak egy pár napos átfutási ideje is mire megérkezik valahova, mivel senki sem tartja ezt polcon. :( Nem voltam vidám. :(   Összeraktam, s a feleségem biztatására haladtam tovább a cél felé, jobb ötlet hiányában.
Szegénykém próbált nyugtatni, hogy ne izguljak, mert csak Gödöllőig kell kibírni, mert ott a radarkép szerint már nem esik....    ettől sem lettem nyugodtabb, mivel ekkor még vagy  80 km-re voltunk Gödöllőtől, az eső pedig rendületlenül szakadt jó nagy cseppekben.
Sokat megint csak nem tudtunk haladni, csak vagy 1-2 km-t, mert újra szétesett sajnos a mechanika, ahogyan ez előre megjósolható is volt. Így megint csak lassan haladtunk amennyire csak lehetett s igyekeztünk eljutni a pihenőig. Közben eszembe jutott, hogy anno Janitól kaptam egy fantasztikus autós csomagot, ami nem volt más mint a WS PLATINUM, s emlékeztem, hogy ehhez kiegészítőként volt egy műszerfalápoló, valamint egy szélvédőre permetezhető vízlepergető. Még arra is emlékeztem, hogy ezt anno az autóban helyeztem el ha esetleg valamikor is szükségem lenne rá, akkor nálam legyen. Meg is találtam pillanatok alatt, így nem aggódtam jobban mint eddig, hiszen a kezemben fogtam a mindenre megoldás varázsszerét.
Mikor elértünk a piehnőig és tanulmányozni kedztem a varázsszert, akkor szembesültem a szomorú valósággal, hogy még Üzbegisztán részére is található rajta kezelési útmutató az Ukránokon kívül.... és igen, jól sejtitek, egyikben sem vagyok annyira jó a nyelvjárás tekintetében...  Ekkor már kínomban röhögtem az autó mellett a szakadó esőben állva.
 Tekintettel arra, hogy a boltban tartunk mi is ehhez hasonló vízlepergetőt, így próbáltam felidézni azt, hogy azon vajon milyen játékszabályok találhatóak. Valahogy nagyon az rémlett nekem, hogy a szélvédő megtisztítása után kell rápermetezni, majd áttörölni és rajtahagyni a száraz (ismétlem SZÁRAZ) szélvédőn hogy kellően kifejthesse hatását.   Na most ezt egy autós piehnőben, szakadó esőben nem tudom hogyan lehetett volna kivitelezni.
Így ami a csövön kifért (az ujjazást követően persze) permeteztem a szélvédőre a varázsszert, amit elég furcsa tekintetek fogadtak a mellettünk álló rendőrautóból... biztos gondolták, hogy ez se teljesen normális, hogy szakadó esőben ablakot akar pucolni...
Tovább indultunk, a mechanika újfent szétesett, a varázsszer gyakorlatilag semmit sem hatott annak fényében hogy a vízfelszínére tudtam csak permetezni azt, így az esélytelenek nyugalmával, s némi idegbajjal karöltve haladtam tovább szépen, kényelmesen. Asszem ilyen nyugodt tempóban még sosem autóztunk autópályán, de esetünkben nem volt más választás. 
 Tény hogy Gödöllő környékére érve már nem szakadt az eső, s gyakorlatilag ki is tisztult, amit cseppet sem bántam. De addig eljutni gyakorlatilag egy örökkévalóságnak tünt.
Utána már feltudtuk venni a szokásos tempót ,és haladtunk tovább a cél felé. Pesten sikerült relative hamar átjutnunk így azzal sem volt gond, majd a pályán tovább haladva végül az úticélunkig eljutnunk.
Mit ne mondjak, kalandos egy út volt az biztos.

A hétvégét mi megtoldottuk azzal, hogy tovább maradtunk nyaralni egy hetet, aminek során lejöttek hozzánk Bálint Atiék, majd nővéremék is családostól, és ez idő alatt már tényleg csak azzal foglalkoztunk hogy mindenki jól érezhesse magát, mert a fő cél ez volt. Egy nap kivételével gyakorlatilag nagyon jó időt fogtunk ki, hiszen csak egy nap volt mikor esett, s mikor meleg volt sem volt kánikula forróság. Így könnyen elviselhető volt az egész szerencsére, közelben van minden gyakorlatilag, így nekünk továbbra is sokkal jobban tetszik mint a Velencei tó környéke volt anno.

A mechanikai problémát egyébként Attilával és Zolival oldottuk meg karöltve ideiglenesen persze, hogy ne essen szét folyton mire hazaérünk majd, nemes egyszerűséggel kibontottuk az egészet, majd a szétkopott bolha helyére több rétegben felhúzott zsugorcsövet raktunk fel, majd melegítettünk rá, hogy menet közben ne ugorhasson szét olyan könnyen mint eddig. Jelentem ez be is vált, azzal a pici kis malőrrel, hogy így a mechanikának volt egy kicsi lógása, aminek következtében nem törölt végig, vagy túltörölt picit randomszerűen persze, de legalább használható volt az autó.
Hazaérve pedig lerendeltük a komplett mechanikát, amit a megérkezést követően nagyságrendileg 8 perc alatt cseréltünk ki Lacikával.

Köszönet mindenkinek aki segítségünkre volt, és köszönet a szervezőknek a találkozóért ami ezúttal is fenomenális volt!

Újra van olajnyomás - pont annyi mint a hiba előtt :(

 Sikerült megoldani a kezdeti nehézségeket, amiért ezer hála és köszönet a barátaimnak!
Zoli barámtól kaptam egy tengelyt, ami a gyújtáseolsztót valamint az olajpumpát hajtja, így volt remény, hogy az autó elkészül. Annyi bibi volt csak a történetben, hogy ennek a tengelynek nem a fogaskereke, hanem az olajpumpa meghajtó része volt kikopva, így hamar eldőlt, hogy a két tengelyből kell majd egyet alkotni, ami végül szerencsére sikerült is.
Előkerestem az annak idején vásárolt vadonat új Marelli olajpumpámat, amit régóta a polcon tartogattam, hogy majd egyszer kicserélem annak reményében, hátha megszűnik a 6-8 baros olajnyomás, és felmodelleztem szépen a helyére. Természetesen ez sem annyira egyszerű dolog, ha nem gyári lemez karter van fent a motorblokkon, hanem egy laposabb és szélesebb aluminium karter. Így összekellett házasítani az olajpumpákat, amit gondosan leelenőriztem hogy ne szoruljon s ne akadjon benne a szelep, ami a túlnyomást hivatott elengedni.
Megjött közben az olajteknő tömítése is, amire mindig rájövök hogy kellőképpen utálom... mert nem, úgy mint normál esetben és normál motoroknál, ennél a teknő négy oldala négy különálló tömítéssel van ellátva, amiből kettőt magadnak kell méretre szabni amik a főtengelynél tömítenek. Mindegy, a lényeg hogy megérkezett az is, és mehetett összefele a motor. Szépen megkenve szerelőpasztával minden illesztési felület, hogy lehetőség szerint ne eresszen majd. A felszerelést követően állni hagytam egy napot a teknőt, majd másnap húztam utána az egésznek, hogy biztosan jól tömítsen majd. Ezt követően kapott friss olajat is természetesen, ezúttal Mobil 10w-40-et, valamint új olajszűrőt is.
Majd szemre jelre forgattam a motort és berkatam a gyújtáselosztót, elsőre természetesen 180°-al elforgatva, ahogyan azt kell természetesen.... de hamar rájön az ember erre ahibára, miután az önindítózást követően egyszer sem röffen-pöffen a motor egyet sem, így átforgattam a gyújtáselosztót s máris sikeresebbek voltunk.
Sajnos azonban csak némiképp, ugyanis az olaj-túlnyomás probléma nem oldódott meg sajnos az olajpumpa cseréjével sem, hiszen már önindítózás közben lett benne 4bar, majd miután beröffent a motor a 7baros óra sajnos lefeküdt ismét. :(
 Azt hiszem a hosszú téli éjszakákra megvan az egyik program... :( Muszáj lesz atomjaira széthúzni a blokkot, hogy mi és hol zárhatja, szűkítheti le az olaj útját, aminek következtében az egekbe szökik az olajnyomás. :(

A lényeg azonban az, hogy a kicsi kocsi újra száguld! ;)
Ezer köszönet a segítségért, tanácsokért, alkatrészért: KG-nak, Zolinak, Lacinak, Bécinek, Marcinak, Gudásznak, és végül de nem utolsó sorban természetesen a VDF-KER kft-nek! ;)

A 6-8 bar-os olajnyomás esete...

 A történet elég régre nyúlik vissza.
Még annak idején valamikor 8-9 évvel ezelőtt építettük, újítottuk fel a motort, miután a kevés olajnyomásnak köszönhetően megrogytak a dugattyúk, és összetörtek a gyűrűk.
Megrogyott
 A lényeg, hogy mire összeállt az új motor, kapott új olajpumpát, meg persze sok minden mást is, az első indításnál ugye kifeküdt az olajnyomás mérőóra. Meg egy másik is. Meg egy harmadik is, ezáltal kizártuk a mérőóra meghibásodását valamint az olajgomba problémát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy majd biztosan elfog egyszer gyengülni. Nem így lett. Közben egyszer már szétszedtem, átvariáltam egy kicsit, mert kapott másik olajteknőt, de a probléma továbbra is fent állt. :( 
Kellett hozzá egy pár év, és pár megtett km, ugyanis mostanáig közel 60.000 km került bele a motorba, és nem mind kímélő üzemben. Azonban ma egyszer csak árúkiszállítás közben azt mondta a motor, hogy nyekk.
Természetesen kellően forgalmas helyen és kellően forgalmas időben azt mondta az útközepén, hogy SEHOVA!
Eleinte gyújtásra gyanakodtam, így az út szélére letolva ezen a téren kezdtem el keresgélni, kicseréltem a rotort, majd kicseréltem a trafót, majd kicseréltem az elektronikát, de sajnos továbbra sem röffent. Néha néha adott egy kis szikrát, ekkor kezdtem felfigyelni arra, hogy a fordulatszámmérő nem a megszokot módon viselkedik. Indítózásnál ugyanis szemmel látható amikor adja a szikrát a trafó, mert ugye "pulzál" a mérőműszer is. Most azonban csak sokadik forgatásra, indítózásra adott hébe-hóba egyet.
 Hosszas kínlódásunkat végül vonó-sugár oldotta meg sajnos, amit ezúton is köszönök GUDÁSZ-nak, meg Marcinak és persze Bécinek.
 A VDF-KER autósboltba visszaérve, arra jutottunk, hogy valószínűleg jó eséllyel vezérműlánc szakadás lesz a gond okozója. Így ezen az úton kezdtünk el keresgélni, s hamar igazolódni is látszott a dolog, ugyanis amikor nem adott szikrát a gyújtókábel indítózás közben, akkor a fedelet levéve azt tapasztaltuk, hogy a gyújtáselosztó sajnos nem forog. :( Így abban maradtunk, hogy szétkapjuk a vezérműdekli felől és ránézünk a láncra. Azonban sajnos pofára estünk, mert bár nem feszes a lánc, de elszakadva nem volt, és a lánckerekek is épek. :( Amiatt szomorodtam el, mert ezt relatíve egyszerűen tudtuk volna orvosolni, cserélni.
Így tovább nyomozgattunk, meg persze agyaltunk hogy még mi jöhet szóba, s hamar eljutottunk oda, hogy lekapjuk az olajteknőt is sajnos, mert akkor valószínűleg vagy a vezérműtengelyről ment le a fogazás, vagy az olajpumpa-gyújtáselosztó meghajtó tengelyéről. Miután lejött az olajteknő, és lecsavarozta Béci az olajpumpát is, kizuhant gyakorlatilag az előbb említett meghajtó tengely, pontosabban ami maradt belőle... Na itt jön képbe az, amit annak idején Imi jósolt meg, hogy a nagyon nagy olajnyomásnak is meglehet a hátránya, mert kinyírhatja például majd ezt a fogaskereket is többek között. Akkor bevallom nem nagyon hittem neki, pontosabban nem akartam inkább hinni neki. De ma felhívtam őt is, ahogyan KG-t is, elújságolni az esetemet és egyben segítséget is kérni. Ugyanis első ránézésre egy kb 2.000 Ft-os alkatrészről beszélünk szerintem, azonban sehol sem tarják, vagy forgalmazzák. És valahogy semmihez sem tartozik igazából, tehát nem része sem a vezérműtengelynek, sem a gyújtáselosztónak, sem az olajpumpának. Ez egy egység, azonban gyakorlatilag egyik alkatrészbeszállítónk sem tartja sőt nem is ismeri.
Megint sikerült egy olyan hibának generálódnia, amit nem lesz egyszerű feladat sajnos orvosolni. :(

Van azonban előnye is annak, hogy egy tengelyen van az olajpumpa és a gyújtáselosztó is meghajtva, ezen csak közben morfondíroztam el. Így ugyanis, (ahogy én jártam) annak következtében hogy a hajtása megszünt a gyújtáselosztónak, egyidejűleg megszűnt az olajpumpa meghajtása is. Azonban ha külön tengelyen lennének meghajtva, s mondjuk csak az olajpumpa meghajtása tünt volna el, akkor (mivel a gyújtás megmaradt volna) jó eséllyel megint addig mentem volna vele, míg be nem áll a motor.... :(

Lényeg a lényeg, hogy alkatrészt keresünk, ha valaki tud valamit, akkor szívesen veszek minden infót.
Ha minden kötél szakad, akkor megpróbálkozunk a legyártatással, így ha esetleg van olyan 900-asos tulaj aki szeretne ilyet magának akár tartalékba is, az szóljon mihamarabb és eleve többet csináltatok.

Hát így jártunk

5. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó - Ez a nap is eljött végre!

 Nagyon hibátlan, verőfényes napsütésre virradt vasárnap reggel az idő, aminek nagyon örültem, hiszen ezen a napon került megrendezésre a már 5-ik alkalommal megszervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Verseny. Tekintettel arra, hogy az éven két autós találkozót is kikellett hagynom sajnos, nagyon rajtam volt már az a benzingőzre vágyó csillapíthatatlan érzés, így igyekeztem ha csak egy mód van ezt az eseményt nem kihagyni. Azonban ezt kissé ködbe burkolta eleinte a tény, hogy pénteken álltunk neki Laci barátommal az első fékmunkhanegerek cseréjének, ugyanis a régiek sajnos elkezdtek szivárogni (így tíz-egy-néhány év után...) Alapvetően nem is lett volna ezzel baj, hiszen a fékmunkaheger csere nem tart sokból, csak henezen veszi rá magát az ember. Ketten neki ugrottunk délután a melót követően, s 40 perccel később már a légtelenítéssel szórakoztunk. Egészen pontosan a légtelenítés volt az ami szórakozott velünk sajnos. :(
 A leszerelt LPR munkahenegerek helyére DELPHI-ket terveztünk felszerelni, amivel nem is volt gond szerencsére, azonban 1,5 órányi fékfolyadék csere és légtelenítést követően a pedál sajnos továbbra is a padlón koppant, s nem jött elő a kívánt fékhatásnak még a leggyengébb reménye sem. :( Valamikor délután 1/2 6 - 6 körül kezdtünk neki a szerelésnek, s kb 9 1/2 10 körül járt az idő mikor elkeseredetten s fáradtan azt mondtam, hogy ennek itt van vége... :( Közben telefonáltam egyik és másik Gyulának is (mindkettőnek van köze a Nyugati pályaudvarhoz... :D ) hogy ők találkoztak-e már ilyen problémával. Valahogy bennem is az merült fel, ami Obrotka Gyusziban, hogy ezek bizony nem új típusú fékmunkahengerek, hanem csak ahhoz hasonlóak ám de régi, kúposhoz való munkahengerek. Megerősíteni látszott ezt a feltételezést az a tény is, hogy a munkahengerek dobozán csak annyi szerepelt hogy 126-os típushoz való. Se EL, FL, se semmi csak ennyi. Valamint hogy dugattyúkat összenyomva az egyik hamarabb összekoppant egymással, kvázi kevésbé tért vissza alaphelyzetbe. A vicc csak az volt, hogy az újonnan felszerelt DELPHI-k voltak azok amik kevesebb összenyomást engedtek, kvázi ezeknek kellett volna jónak lenniük. Abszolút tanácstalan voltam, főleg miután Gyula elsorolta, hogy sokáig Ő is úgy tudta, hogy a régi nem kompatibilis az újjal, s fordítva sem, azonban nemrégiben ők is belesétáltak ebbe, hogy szemre nem volt eltérés a munkahengerek között.    Fantasztikus...   :(    Nem voltam vidám.
 Így másnap reggel Laci és a VDF-KER kft segítségével kerítettünk egy pár LPR munkahengert, hiszen mégis csak ezek voltak benne eddig is. Neki is láttam a cserének, , azonban az első munkahenger leszerelése után meg is álltam, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a két munkahenger minden szempontból teljesen azonos, egyfoma méretű.   Ekkor már végképp nem értettem a dolgot, s kezdett nem túl őszinte lenni a mosolyom. 
Közben megérkezett Lacika, s lelket rázott belém, így nekiugrottunk a cserének, és a légtelenítésnek. S bár a hátsókat nem bolygattuk, inkább bakra tettük azokat is, s légtelenítettünk hátrafelé is, hiszen mindannyian láttunk már csodákat...   Nos azonban ez sem hozta meg a várva várt eredményt sajnos, a pedál ugyan magasabbra került, de csak mm-ek választották el attól hogy ne a padlón koppanon annak ellenére, hogy eddig kb fél úton már blokkolt. :(  Tehetetlennek és elkeseredettnek éreztem magam szűk egy nappal a Verseny előtt az autó bakon van, a fék meg valahol sehol sem.
Lacinak családi programja volt, így útnak indult, én meg egyedül maradtam a megoldhatatlan problémával. Átnéztem mégegyszer az egészet töviről-hegyire s mivel nem találtam semmit sem ami gondra utalhatna, elkezdtem felpakolni a kerekeket.
Miután fent volt mind, kicseréltem még a km-óra spirált, nivel régen nem mér már az óra sajnos szakadás miatt, és talpra tettem az autót, majd próbaútra indultam vele egy kicsit félve. Hiába pumpálgattam, hiába "rugdostam", valahogy nem akart eljönni a kívánt fékhatás. Végül egy elhagyatottabb részen tolatva kezdtem el fékezgetni, s fentebb jött a pedál. Magam sem értem, hiszen a fékpofákhoz nem nyúltunk, fékdobot nem cseréltünk, az önbeállók is jók...    X-akta...   Így autóztam teszt üzemben 50km-t, és szerencsére nem tapasztaltam semmi rosszat, azt leszámítva hogy alacsonyabban fog a pedál, végülis fék van.

 Eljött a vasránap reggel, s fejfájásos ébredést követően útnak indultam Miskolcra, majd tovább Bükkszentkeresztre. Közbe iktatva egy tankolást és egy mosást, mert sok kis bogár felkapaszkodott az úton a kis autó orrára szokás szerint. Útközben már találkozik az ember ilyenkor résztvevőkkel, sport társakkal, akik szintén A Hegyre tartanak, s ez ilyenkor már meghozza azt a kis plusz szívdobogást. Mikor elég egy tekintet, egy intés, vagy gázfröccs...  Jó érzés ez, s hiányzott már.
 Felérve Bükkszentkeresztre, már szinte tele volt a parkoló a nevezők autóival, úgy látszik ide sem lehet elég korán érkezni ;) De végül Jani segítségével aki már fent volt Hajnalkával, a kis autó méreteit kihasználva "bepofátlankodtam" Sebéék BMW-je mögé. Majd indultam regisztrálni, köszöngetni. Jó volt látni a a már megszokott arcokat, s jó volt újakat is felfedezni, közben pedig az autókat megcsodálni.  Majd jött a beszélgetéses rész, hogy ki hol tart, ki mit épít, kinek milyen tervei vannak, stb.  
Végeláthatatlan beszélgetések ezek szerencsére, amik között néha ugyan eltelik 1 év is, mégis ugyanonnan tudjátok folytatni bármikor. :) Fogi, Gergő, MataRob... s lehetne még hosszanasan sorolni ezt úgy gondolom mindenkinek.

 A verseny:  - a szervezésen s kivitelezésen már erősen érezhető, hogy "sokadik" alkalommal kerül megrendezésre, hiszen igyekeztek gördülékenyebbé tenni, ami úgy gondolom hogy sikerült is. Ezúttal nem volt a hosszas Rajt előtti tűző napon való soarkozás és várakozás, hiszen kategóriánként vitt le minden résztvevőt a Safety Car-os Subaru. Így még ha várakozással is telt ugyan az idő, még sem tünt olyan hosszúnak, s közben fogyaszthattál is egy kis ezt-azt, vagy beszélgethettél a többiekkel nyugodtan, hiszen nem maradtál le semmiről mert figyelmeztettek folyamatosan hogy mikor melyik kategória indul a Rajthoz.
 A pálya vonalvezetése ugyanaz ami volt, ami nem feltétlenül baj, sőt vélhetőleg nem is nagyon van sok más opció. Semmi gond sincsen ezzel, sőt talán már mindenkiben rögzült annyira az évek alatt, hogy senkit sem ér egy-egy kanyar meglepetésként. Talán annyi módosítás tünt fel, hogy a rajtoltatás nem zászlóval történik, hanem futó óra alapján minden 40-ik másodpercben, illetve hogy a lassító nem szénabálából volt kirakva, hanem ki volt bólyázva. Az út továbbra is jónak mondható még, az erdő sajnos kissé kopárabb lett sajnos a tavasz elején jött rendkívüli nagy havazás és fagyás miatt, de reméljük majd újréled, s azt is, hogy láthatjuk még a versenyek alatt ezt a folyamatot az elkövetkezendő években. ;)
  - az értékelés sajnos nem tartogatott számomra szinte semmit a verseny tekintetében, ez vélhetőleg annak köszönhető, hogy az újonnan beszerelt km-spirállal sem mér a km-óra, így csak saccra közlekedtem vele, s nem volt viszonyítási alapom. Azonban sikerült egy támogatói HELL különdíjat kapnom Zima kollégával karöltve az 1000 cm3 alatti kategóriában, tehát csak nem tértünk haza üres kézzel :)  
 A fejfájást leszámítva (amiről senki sem tehet) nem tudnék olyan dolgot említeni, ami negatívum lehetne, s nem is áll szándékomban, hiszen összességében s részleteiben is egy nagyon jó kis verseny nap volt ez, ahol úgy gondolom hogy mindenki jól érezhette magát. Sőt ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s nem szakadt le az ég, valamint nem volt 40 fok sem, hiszen mindkettőre volt már példa.

 Adamovich Eriknek és a Classic Motorsport Clubnak köszönöm a szervezést, Galamb Lacinak a szerelést s a segítséget, a VDF-KER-nek a támogatást a szponzorálást!

Kipufogó

 Időszerűvé, sőt szükségessé vált sajnos a kipufogó csere az autón, ugyanis a felxibilis cső elkezdte megadni magát  az eltelt éveknek s a megtett km-eknek köszönhetően. Ráadásul egy ideje tudomásunk van arról is sajnos, hogy az öntvény kipufogó leömlőn van egy hajszálrepedés, ami szintén nem túl megnyugtató. :( Nem tudom mi okozhatta, idézhette elő, de semmi esetre sem szeretném megvárni, hogy menet közben kettétörjön. Ezek miatt az okok miatt vált esedékessé a csere.
 Balázzsal leegyeztettem hogy mikor tudna rászánni egy délelőttöt a kis autóra, s összehangoltuk az időpontot.
Szerdán délelőtt meg is jelentem nála, s vittem magammal mindent amit csak tudtam hogy esetleg szükség lehet majd rá, de reggel még így is be kellett ugranom a boltba is 1-2 alkatrészért. A lényeg hogy reggel 9-kor sikerült nekiugrani a cserének, aminek folyamán meglepő módon csak 1db kipufogócsonk csavar adta meg magát a hengerfejben, ami szerintem azért jónak mondható. Majd jött a matekolás, mert a másik leömlőm, ami az eredeti, az nem vízszintesen vezeti ki a gázt, hanem lefordítja rögtön a blokk mellé, ami nem túl szerencsés. Azonban sajnos nincs más, s amíg a másik meg nem javítódik (ha javítható ;) addig mindnképpen ezzel kell beérnem. Azonban ebből kifolyólag sajnos adódtak a nehézségek rendesen. Nem egyszerű ezen a kis helyen ugyanis beforgatni a "csőrendszert", túl közel van az olajgomba, stb, szóval okozott némi fejtörést a dolog, hogy hogyan is lehetne kivitelezni, megvalósítani, de végül délután 2 óra után nem sokkal elkészült a mű. Ezúttal egy egyszerű átfolyós dob került fel rá amit még régebben vásároltam, amolyan jó lesz majd valamire alapon... Így ennek tudatában túl csendes hangzásra nem számítottam már eleinte sem. Meg hát ugye minden dobnak más a hangja. Így ez most egy kicsit röfögősebb lett, mint volt eddig, nekem valahol egy kicsit a Lada meg a Skoda hangzás között van valahol. Majd kiderül hogy szuperál, mint ahogyan az is, hogy mennyire zavaró esetleg hosszú távon utazás közben.
Köszönet a segítségért Balázsnak, Lacinak, a VDF-KER-nek ezúton is.
Hétvégén ha minden jól megy, s nem jön közbe semmi, akkor hegyi felfutó verseny lesz a Bükkben, amire szeretnék eljutni idén is. Reméljük sikerülhet ;)

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)

Váltás előtt - közben - után...

 Tekintettel arra, hogy az elmúlt (ide s tova) 8 hónap nem volt elég az űrtechnikát megszégyenítő minőségű, nyomokban valószínűleg Plutóniumot is tartalmazó, Titán ötvözetű alkatrészekből épült, fantasztikus 5-ös váltó revíziójára az ígéretek ellenére, így magam kellett kezem ügyébe vegyem a dolgokat. Úgy gondolom elég türelmes, és béketűrő ember vagyok egy bizonyos ideig, ami ezúttal igen csak ki lett használva...   De semm baj, hiszen azt vallom továbbra is, hogy Magyar ember nem felejt! Nálam pedig bizonyított mind a szerelő, mind a beszállító-beszerző, mind a hitegető szerepében emberünk, csak szerencsétlenségünkre nem jól, nem pozitívan...
 Időrendben hozzávetőlegesen: 
Azt a részt nem taglalnám újból, mikor is ismét szétesett a már fent említett 5-ös váltó rendeltetésszerű használat közben az autópályán, mert az már unalmas lenne, így ugrok kicsit a történetben, mondjuk vagy 8 hónapnyi felesleges várakozásnak megfelelő időt, mely idő alatt az említett 100.000.-es nagyságrendű szipi-szupi váltó ugye használhatatlan volt, így csak porfogásra volt jó a garázsban semmi másra. Miután kellő ideig vártam, kerülgettem, köpködtem kínomban s elkeseredettségemben, úgy döntöttem kézbeveszem a dolgot, s meglátjuk mire jutok.
Sikerült egy barátomnál utánaérdeklődni annak, hogy nem reménytelen a gyártástechnológia, hiszen munkagépeinél is elő szokott fordulni a szerekezeti meghibásodás, csak ott nem 300 km-enként... Szóval Attila utána járt a dolgoknak, s hamar vissza is jelzett, hogy hozzak mintadarabot mielőbb. Ebben nagy segítségemre volt András ismételten, hiszen az én váltómnak sem kapcsolókörmei, sem fogai nem maradtak, vélhetőleg azért, mert az enyém a NÁZÁ-nál készült, míg másoké a NASA-nál... Csak az a bibi, hogy a silány kínai minőség ellenére nekem is közel annyiban fájt mint másoknak...


Elvitte Attila a csoportkerék szettet magával, s gyakorlatilag pár órával később szólt, hogy sajnos az említett helyen nem jártunk sikerrel, azonban nem kell csüggednem, mert épp bent volt az adott telephelyen egy másik csóka, aki szintén ilyen dolgok gyártásával foglalkozik, s vetett rá egy pillantást mely  alapján tutira mondja a gyártást. Így került el az adott emberhez a minta, s vártam lelkesen. Nem is kellett sokat, hiszen pár nap múlva biztos visszaigazolást kaptam arról, hogy letudja gyártani, azonban szerinte ezt lehetne rendes anyagból is, s normálisan feledzve, hiszen akkor nem fogazódna le ilyen könnyen jó eséllyel. Leméretezte a csoport minden elemét, megrendelte hozzá a megfelelő anyagot, majd legyártották, és újraedzették a csoportot. :) Magyarországon! A Földön! Ebben az Univerzumban! Vállalható áron! Elkészült! S nem kellett 8 hónapot várni rá! S amit ígértek azt meg is tartották, valamint örök életű garanciát mert rá vállalni! Erről ennyit...




 Volt egy másik kalandos váltó elhalálozás is, mely annak idején egy éjjel történt, épp munkába menet. Nem messze a cégtől, az utolsó kereszteződésben még rárúgtam egyet a kuplungra, hogy szépen beforduljon a sarkon... ezt meg is tette, egy furcsa hang kíséretében persze. Nem nagyon szólt még ekkorát egyik sem ha jól emlékszem így az elmúlt 9-10 évnyi 900-asozás alatt. Miután csak gurulásra volt már képes ezt követően az autó, hamar rájöttem hogy itt a baj nem kicsi lesz, főleg hogy olajat is folyatott magából, így egyértelmű volt, hogy anyagfolytonossági hiba lépett fel valahol a váltóházban. C- vágányra került akkaor az autó, majd kapott egy csereváltót egy donor autóból, a hibás váltó pedig bekerült a garázsba, hogy majd egyszer...


 Került közben egy jó állapotú bontott 3/4 váltó is hozzám Laci barátomnak köszönhetően, amiben igazából csak diffi nem volt, és szépen le volt pucolva, így kaptam némi kedvet hozzá, hogy majd foglalkozzak ezzel is, mikor időm és energiám engedi, csak hát ugye mindig volt valami ami közbeszólt...
 Közben jobban szétnézve, leltem a garázsban egy komplett diffit féltengelyekkel, aminek egyedül napkerék foghiánya volt, azonban arra emlékeztem, hogy van egy napkerekem is eltéve a dobozokban...
 Idővel úgy alakult, hogy a donor autóért eljött Attila egy trélerrel, megnéztek több autót a környéken Zolival, s egyeztettünk arról, hogy ha már itt vannak, akkor menjünk el és nézzük meg azt is, amit annak idején azért vásároltam meg, mert gyakorlatilag megkért rá. Az autót megnézve a hirdetett ár hamar módosult kb a felére, így nem sokat vacakoltunk Laci barátommal, betettük a kisteher dobozába és elhoztuk, gondolván arra, hogy ha másra nem, alkatrésznek nagyon jó lesz. Attila megnézte, amire nekik kell, arra pont jó szerencséjükre, így abban maradtunk, hogy ne is menjen üresen haza a tréler, tegyünk rá valamit. Ő pedig hozott nekem még egy váltót, mert mikor legutóbb beszéltük épp vacakban voltam, s emlékezett rá hogy váltóhiányom van. Köszi ezúton is.
 Unalmas perceimnek valamint a tél beáltának köszönhetően, jött egy eszement ötlet valamikor december vége felé, és előszedtem a napkereket, a 3/4 váltót, valamint a komplett diffit a féltengelyekkel, és nekiálltam farigcsálni. Megfogalmazódott bennem hamar a PARASZT-SPERR gondolata, s neki is álltam az előkészületeknek. Szétszedtem a váltót atomjaira, hiszen egyben került hozzám, de nem ismertem az előéletét, az állapotát, s egy ideje nem bízom a mások által összeszerelt váltókban...   Szétszedtem, összeraktam, lebiztosítottam, az alsó csoporttengelyt rögzítő 2 db kereszthornyos csavart nem csak menetrögzítővel, hanem vágóval és kalapáccsal is lebiztosítottam (aminek csak azért van jelentőssége, mert 2-3 nappal később a kocsi alatt lévő emiatt állt be Pestre érve, de ezt akkor még csak a tudatalattimban tudtam...). Tanulmányoztam gondosan a videókat a gyártás precizitásáról, hogyan is készül a paraszt-sperr, majd bevittem céghez, satuba fogtam a diffit, elektródát, meg hegesztőt, és pajzsot ragadtam, és elkészítettem a 11,5 pálcás Paraszt-sperrt.



Azt mondják az okosok, hogy elég lett volna kb 4-5 pálca is, de velük csak utólag beszéltem, s akkor ott abban a helyzetben jobbnak láttam mindent rendesen levarrni egymáshoz. Így jól teletoltam elektródával a diffiházat, a bolygókerekeket egyámáshoz is, és a diffiházhoz is, s mivel nem vagyok egy minősített hegesztő (de ezt nem is állítom magamról sem magamnak, sem mások előtt...), azt azonban látom, hogy a fogaskerekek és a diffiház nem azonos anyagból készült, így abból indultam ki, hogy ha kellő mennyiségű pálcát tolok bele, akkor kb ott vagyok, mint azok akik ólommal öntik ki annak érdekében hogy az elfordulást megakadályozzák. Így is tettem. Majd miután végeztem vele, pár napra rá elkezdtem összeszerelni a váltót, mikor is a rossz hézagolás miatt a kúpkerékre úgy ráfeszült a napkerék, hogy az összehúzás utolsó csavarainál teljesen megszorult a hajtás - SZORÍTOTT DIFFI RLZ!    Nem, nem voltam ideges...  de melegem sem volt, mert ekkor voltak kb azok a fagyos decemberi napok, mikor ezzel szórakoztam a fűtetlen garázsban Janival, hogy ne unatkozzak. Ezúton is köszönet érte! Másnap újult erővel vágtam neki a szervíznek, s beigazolódott a gyanúm, túlzottan ráállítottam a diffit a kúpkerékre, így nem is bontottam szét az egészet teljesen, csak a féltengelyek felől adtam a csapágy tartó csészéknek is kis lazítárt, egészen pontosan oldal irányú eltolást a kúpkeréktől nézve. Be is vált ez a beavatkozás, így félretettem pár napra a váltót egy tálcára, hogy lássam esetleg folyik-e valahol a váltóház ereszti-e az olajat. Szerencsére minden rendben volt vele, napokkal később is csont száraz volt, azonban a szétszerelés csak nem sikerült megúsznom, mert felrakásnál szembesültem azzal, hogy a féltengely nem csúszik be kellő képpen a házba, így nem tudom felszerelni az autóra... Természetesen mindezt csak akkor, mikor már bakon volt az autó, kihúztam alóla a Pesten szétesett váltót, s tettem volna fel a hegesztett diffiset az akna nélküli fűtetlen garázsban hanyattfekve, nőgyógyász mozdulatokat végezve, váltót csak csuklóból emelve, stb...   Lelki szemeimmel láttam a probléma okát, ami ezúttal is beigazolódott. Valamint az is, amit már említettem, hogy nem vagyok minősített hegesztő, így talán elnézhető nekem, hogy egy kis CUNDER! (szakszóóóóóó!) beesett a diffiház azon részébe elég vastagon, ahol a diók hivatottak mocorogni szabadon annak érdekében, hogy a féltengelyeknek meglegyen a hosszirányú szabad mozgásuk. Szerencsére láttam már diffit, így hamar szétkaptam, amennyire a hegesztés engedte hozzá is fértem miután lekaptam a napkereket, a bolygókerek tengelyét kiütöttem a helyéről, a diókat levettem a féltengelyekről, így ki tudtam fűzni mindent belőle szépen, s neki álltam reszelővel a műtétnek, mivel a flex oda sehogyan sem fér be... nos aki reszelt már hegesztési varratot, annak van fogalma arról miért aggódtam amiatt, hogy megtudom-e újítani időben a személyi igazolványomat majd...   Minden esetre ez is sikerült, átjárhatóvá tettem a diók útjait, összeszereltem a diffit, majd kifújattam kompresszorral az egészet, és összeszereltem a váltót. Ezek után felszereltem az autóra, ahogyan azt terveztem is egy nappal mindezt megelőzőleg.
 Szétszedtem a Pesten széthullott váltót is ezen felbuzdulva, s részben a tippek beigazolódtak, ugyanis az alsó csoporttengelyt rögzítő csavarok kilazulása okozta a probléma egy részét, majd a széthulló szinkrongyűrű a másik részét. Szerencsére minden darabja megvan, így csak az első 1/3-ába kellett belenyúlnom. Kéznél volt a munkába menet széthullott váltó, így abból igyekeztem gazdálkodni, hiszen az sajnos eléggé halálra lett ítélve, ugyanis a szerelés közben láthatóvá vált a 1 mm-es hézag ami a házon keletkezett, valamint hogy a két egymás alatti tengely eltávolodott egymástól, aminek következtében a fogak jelentős része ledarálódott. Ellenben az előbbi váltóba szükséges alkatrészek állapota megfelelő, így azokat kiemeltem belőle, a többit is ki kell majd, hiszen ennek a váltóháznak teljesen vége van. Azonban van egy üres váltóházam, de ezt nem most fogom csinálni az biztos... :)


 Kb itt tartok most, készülünk a Téli Találkozóra gőz erővel, de azért vannak sajnos apróbb gondok, ami miatt az autó nem került ma le a bakokról, de erről majd egyszer, máskor. ;)

Egy kalandos hétvége...

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom... :)  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. :) Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. :) Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről. :)
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!
;)
 

Minden napra egy mese...

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől. :D
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió. ;)
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. OjmjakonKépek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. :) S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. :) Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert. :)
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. :) Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla. ;)

Kisebb átvizsgálás

 Időszerűnek éreztem, hogy egy kicsit ránézzünk valamikor a fékekre, ugyanis voltak kisebb, nem túl egészségesnek tünő hangok erősebb fékezéskor. A hang kísértetiesen hasonlított arra, mint amikor annak idején leszakadt a ferrodol réteg a fékpofákról. Így nem akartam túlzottan halogatni a dolgot inkább.
 Az idő szerencsére jó volt, épp ideális egy kis szerizelésre, így Laci barátommal neki is ugrottunk a garázsnál.
Első körben bepattintottuk az akkumulátort, amit elvittünk bevizsgáltatni, mert menetrend szerint belefutok abba, hogy  egy hetes állás után, nem akar beindulni az autó. :( Eddig azt hittem az akksi a ludas, mivel a generátorban most van kb 10.000 km talán, annak idején egy új, BOSCH rendszerű került bele, mikor generátor problémákkal küszködtem. De a vizsgálat szerint, az akkumulátornak sincsen baja. :( Így most kissé tanácstalan vagyok. Mindegy, a lényeg hogy bepattintottuk és pöcc-röff indult is. Majd bakra tettük előbb elől, majd hátul, s átnézegettük a fékeket meg egyúttal lezsíroztam a függőcsapszegeket is.
A fékeknek olyan szinten nem volt semmi bajuk azon túl hogy féporosak voltak, hogy gyakorlatilag majdnem jobb állapotúak mint amikre cserélni óhajtottam őket amennyiben kopottak lettek volna. :) Így végül miután lebontottuk őket, becsiszolgattuk mindet, portalanítottuk, majd visszatettük a dobokat. S mivel maradt időnk bőven, így inkább a fűtésre próbáltam egy kis időt szakítani inkább, ami lassan úgy is esedékes lesz, hiszen ősz van, vagy mi a fene. S ha már bíbelődünk a csőcsatlakozásaokkal....   na ennek az lett a vége, hogy egy pár gumicső cserére került, mivel egy kicsit látszódott már rajtuk az idő vasfoga, valamint legutóbb a Balatoni futás alkalmával ugye SOS-ben kicsit át is kellett variálnom, mikor a termosztátnál lévő cső elfosta magát.  Végül ott fejeződött be a szervíz, hogy csak fel kell tölteni hűtőfolyadékkal a kisautót s gurulhat is, de erre később térünk vissza, mert nem volt nálam sem fagyálló, sem desztillált víz. Sebaj, mindneképpen előrébb vagyunk. ;)
Volt némi vezetéksaruzás is, de nem számottevő, csak éppen a gyújtás volt emiatt vagylagos... :D De mivel az én Laci barátomnak nagyon frankó saruzófogója van, így az is játszva megoldódott, és precízen ahogyan azt illik. Ezúton is hatalmas köszönet érte, meg persze a segítségért is!

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Apróságok...

 Voltak itt is történések, amiket megpróbálok most ömlesztve rögzíteni.
Időrendben talán úgy kezdődött, hogy a Soproni autóstalálkozóról hazafelé jövet megint meghalt az ötödik fokozat az autóban. Annak ellenére, hogy kisebb vagyonb kerül, s az ember megváltást remél tőle leginkább és motorkímélést... hát... valahogy nem is tudom...
S természetesen megint nem kapcsolás közben, s nem terhelésre következett be a jelenség, hanem utazó sebesség tartása közben, amit nem értettem sem az első sem a második alkalommal. 
Minden esetre nem érzem túl kiforrottnak a technikát.
Ahogyan arról sem vagyok meggyőződve, hogy váltó-motor központosítás beli probléma állna fent, hiszen akkor a többi fokozat is eldarálódna, letörne, stb, de ilyenről szó sincs. Ezúttal is a kapcsolóköröm törött le, mint előző alkalommal. Azóta beszéltem pár hozzáértő emberrel, aki látott már ilyet, s nem csak képeken vagy interneten, hanem esetleg szerelt és gyártott is hasonlókat. Jó esély van rá, hogy alapjában sérült a dolog. Első probléma lehet a csoporttengely végére szerelés, aminek következtében a tengely meghosszabbodik, azonban a csapágyazása továbbra is csak két pontos marad ráadásul az 5-ik jelentősen túlnyúlik a csapágyazáson, így ha esetleg minimálisan vibrál a tengely forgás közben úgy a végén már jelentősen kalamolhat az 5-ik. Második probléma a kapcsolókörmös kialakítás lehet, amit nem utazó sebességek tartására találtak ki első sorban, hanem folyamatos felfelé-lefelé kapcsolásokra terhelés alatt. Na most ez utóbbi nem nagyon valósul meg egy autópályás haladásnál Miskolc-Sopron szakaszon...
 S lényeg hogy széthullott a történet sajnos ismét, s a lehető legrosszabbkor, ugyanis a Soproni találkozót követő héten volt az Ultrabalaton futóverseny, ahol ezúttal is Geo-t kísértem megállapodás szerint. Természetesen Polskival. Csak hogy itt álltam egy törött váltóval, csereváltó nélkül, s ígéreteken kívül nem nagyon kaptam mást, azonban ezek valótlansága miatt sajnos nem voltam előrébb s csak az idő telt rohamosan... Így nem volt mit tenni, összeszedtem az összes maradék váltót, szétbombáztam őket teljesen darabokra, a hibás-törött alkatrészeket kidobáltam belőlük, s kezdődhetett is a móka, a 0-ról váló váltó összeszerelés 1,5 nappal az indulás előtt... - szokás szerint mondhatni. Ami még nem is lett volna annyira nagy baj, csak az nehezítette a dolgot jelentősen, hogy az elmúlt napokban minden éjjel dolgoztam. Tehát éjjel melő, délben haza, váltók összeszed-szétszerel-összerak, összerakott váltó Suziba be, éjjel melóba, meló után másnap délben garázs, akna nélkül váltó le-fel, majd másnap irány a Balaton...
 Kicsit zsákbamacska volt ez a váltó összeszerelés, de nagyon jó időt sikerült futni, ugyanis alig több mint 3 óra alatt szétdobtam a váltókat, kiválogattam a jó alkatrészeket, és összefűztem őket egy váltóházba, s mindezt nem műhely körülmények között, hanem a földön. S ugye arról még mindig nem volt fogalmam sem, hogy vajon milyen is lesz majd, sőt egyáltalán jó lesz e majd a kész váltó. Azon kívül hogy bizakodtam, valamint hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel igyekeztem dolgozni rajta, mást nem tudtam tenni.
 Másnap meló után, nem túl nagy kedvvel vágtam neki az akna nélküli váltócserének, mivel nem nagyon akartam mozgatni a váltóhibás autót. Más megoldás nem nagyon maradt hát, mint hogy helyben felemelem annyira az autót hogy valahogy le és fel tudjam majd varázsolni alóla a váltót. Nem volt egyszerű manőver, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt szinte menetrendszerinti volt a hasonló körülmények közötti szervíz - ebből is látszik, hogy öregszem, de nem csak én hanem mások is, mert ugyanerre a megállapításra jutottunk, hogy ilyen dolgok még 5-6 éve pikk-pakk mentek, s kihívások is voltak, meg jó bulik. Most meg már inkább hatszor átgondoljuk, hogy mikor is kezdjünk bele és hogyan is... Ez van, senki sem fiatalodik...
Keservesen, de sikerült megoldani a váltó cserét, hanyatt fekve a lehető leglehetetlenebb pózokat felvéve, néha a váltót fejem felé nyúlva két újjal csuklóból tartva, míg másik kézzel sikerült a csavarokat rákapatni...   szóval nem volt túl kellemes, és egyszerű manőver...   De sikerült szerencsére, s nem kellett mástól segítségért "kuncsorogni" annak ellenére, hogy fel volt ajánlva a "segítőkészség"...
Próbakör előtt még kicsi játék volt a kulisszával, mert ugye ez az 5-öshöz lett szabva, így semmi sem ott van mint normál esetben, de sikerült megoldani ezt is. Próbakörön meglepően jól muzsikált a váltó, nem recsegett, nem dobálta a fokozatokat ki, mondhatni úgy ment mint kés a vajban, annak ellenére, hogy vagy 3-4 váltóból lett összerakva. Ezzel szemben az első 5-ös halála után a másik váltóban a 4-ik az ilyen bent tartós volt hogy ne dobja ki...
A lényeg hogy indulás előtti estére a technika összeállt s bár kissé féltem tőle, de működött.
Másnap reggel indulás előtt még ellenőriztem a vizet az olajat, majd útrakeltem. Ezen a napon sem maradtam móka nélkül, ugyanis Pesten volt egy kis rohangálásom, majd innen mikor indultam volna tovább Siófokra, szomorúan tapasztaltam, hogy baszottul nincs meg az első rendszám az autón... :(   Első gondolatom az volt, hogy a Salgótarjáni úton jöttem át olyan vacak síneken, amik nagyon kiálltak, hátha ott sikerült levernem (akkor az úgy annyira nem ugrott be, hogy sokszor jártam már arra s egyszer sem esett le...) visszamentem megnézni, de nem volt sehol sem. Közben hívtam az OPC elnökét, aki másodállásban egyébként rendőr, hogy mi ilyen esetben a jogkövető magatartás. S ő adott tippet, hogy első rendőrség. Az első rendőrörs, az Érdi volt, mert Pesten már nem akartam csalingázni hogy haladjak is. Közben persze felmerült a kérdés, hogy vajon autópályán mi alapján fognak azonosítani hogy van e matricám...   Na mindegy. Érden közölték, hogy ez nem tartozik a rendőrségre, menjek okmányirodába. Ami természetesen biztosan nyitva van pénteken délután 5-kor.... így bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kezdeni semmit sem, így újra hívtam az OPC elnökét, aki hitetlenkedve fogadta hogy nem segítettek az Érdiek s hogy gyakorlatilag elhajtottak anélkül hogy jegyzőkönyveztek volna legalább. Így javaslatára a következő megálló a Fehérvári rendőr kapitányság volt, ahol sikerült bejelenteni a rendszám eltünését, hogy legalább papírom legyen arról, hogy nem hobbiból rohangálok rendszám nélkül. Azt azonban már rögtön a tudtomra adták, hogy esetemben nem közlekedhetek a hatályos jogszabályok alapján gépjárművemmel ha csak egy rendszáma van meg. S hogy hiába lesz papírom erről, az hogy közúti ellenőrzésnél megbüntetnek-e csak a rendőr hozzá állásán múlik majd... :D Boldog voltam, hiszen A és B pont között voltam. Kellően messze Miskolctól, s elég távol Balatontól, s hétvége jött.
Maradt a kockáztatás, s haladtunk tovább Geoékkal, ekkor már kissé fáradtan a szállásra.
Másnap reggel start, elindult a futás, valamint a kísérés is. Estig nem is volt gond, főleg hogy abban maradtunk, hogy idén inkább nem kerüljük meg a Balatont rendszám nélkül, s akkor hátha nem büntetnek meg. :) Szállásra visszaérve tünt fel, hogy valami sziszeg a motor leállítása után - az egyik vízcső megadta magát, rögtön fent a motornál a termosztátnál...    I'm so happy....
Baz intézett Bécitől telefonon vízcsövet, s megbeszélték hogy találkoznak félúton - amit ezúton is nagyon köszönök nektek barátaim!!!
De közben sikerült megoldanom úgy a javítást, hogy a fűtéscsőből sikerült kiváltanom egy jókora darabot a csomagtartóban. Elkészült, jó lett, mindezt egy kavicsos parkolóban, éjjel, indulás előtt 1 órával. Közben szóltak a többiek, miszerint kicsit elmatekoltuk magunkat, s jó lenne indulni, mert kb 28 perc múlva váltani kell, s még vagy 35-40 km-re vagyunk a váltóponttól... Na ebben is volt némi kihívás. ;)
Kocsiba be, pályára fel, gázpedál le, és gyííííííí... Geo kb akkor kezdett nézelődni jobban, mikor meglőttünk egy Audit, majd egy VW-t, hogy vajon mennyi is most az annyi. A mutató (kisműszerfal) ekkor tartott valahol a töltésjelző és az olajnyomás magasságában, megcélozva az üzemanyagszintjelzőt, de sajnos addig nem jutott el, mert pattant egy nagyot s kissé megszédülve visszatért a 0-ra. :( Valami elszállt. Vagy a spirál, vagy a kihajtás, amin már csak nevettünk, s nyomtam tovább hogy odaérjünk időben. :) Természetesen ezzel nem is volt gond, a csomagot időben leszállítottam a megadott helyre. ;)
Másnap ézékeny búcsút követően hazaindultunk, mert nem tudtam rejteget-e még valamit számomra ez a hétvége, de szerencsére a hazafelé úton már nem volt semmi gond.
Rendszám sajnos nem került elő. Volt több kísérlet a felkutatásra, főleg hogy közebn sok minden az eszünkbe jutott, többek között, hogy elcsaphattam vele egy rigót vagy verebet, hogy leverhette egy úthiba, de valójában egyik sem valószínű. Jó esély van rá, hogy Pesten való áldogálás közben valaki lelopta az autóról vagy kibaszásból, vagy más egyéb szándékkal. Ennyi öröme legyen az életben azt kívánom a fasszopó buzinak, ugyanis ha úthiba lett volna, akkor leverte volna a ködlámpákat is hiszen egy magasságban van az aljuk. Ha pedig a menetszél vagy madár tépte volna le, akkor nem lenne a hátsó rendszámom is megfeszegetve és elhajlítva.
 Vártam még 2-3 hetet, hátha visszakerül a rendszám, valamint felhívtunk rednsőrséget, köztereseket, autópáláysokat is de senki nem tudott róla. Ami biztos volt, hogy Mezőkövesden még meg volt a benzinkút kamerája szerint. 3 hét után beadtam a pótlásra az igénylést, 1 db rendszámot lehet pótolni csupán 12.500.- Ft-ért, ha mindkettő elveszne, vagy másodszor is elveszne, már nem állítanak ki pótlást. Kvázi egy autóhoz összesen 3 db azonos rendszám létezik, ezt jó tudni. Ha ez kifogyott, akkor lehet kérni az új rendszámot ha jól tudom 8.000.-ért, + forgalmi, +plakettek.
S valahol egy vicc ez is, mert "rendszámodat rögzítsd megfelelően"- tehát valahogy úgy hogy ne hagyhasd el, de átmenő csavarral nem rögzítheted, mert "hatósági jelzés rongálása"-nak minősül.
De ezen már nem akadok fent. ;)
Kalandos volt. ;)
 

Egy kis renoválás


Régóta nem stimmelt az ET-szám a felnin, ezért orvosoltam...





Természetesen nem erről van szó. ;)
Valójában kb 2006-2007-ben voltak kipolírozva az alufelnik utóljára, s azóta igen csak jócskán kaptak hideget-meleget az èvek hosszú sora alatt. Volt hogy egészen mostoha körülmények között szelték a kilómétereket Európa rögös útjain.
Láttak sok szép napfelkeltét s legalább ugyanennyi mesés naplementét.
Gázoltak poros utakon s tükör sima aszfalton, fürödtek a Balti tenger homokos partján, csípte erős Északi szél az oldalukat, került rájuk sok kitinpáncél maradvány, volt hogy sérülésük is akadt a hosszú utak folyamán, megjárták a Tátra különböző hegyvonulatait, a Bükk hegység kátyus útjait, a Zempléni Középhegység zeg-zugos bugyrait, a Mátra lankáin is gördültek jó párszor, a Mecsekben is felverték a port azt aszfaltról, először velük léptem át a GPS szerinti 150-et, fürödtek a Balatonban, volt hogy kóbor kutya inkább csak megnézte s megugatta magát benne, túléltek két nagyobb autóbalesetet, Szlovákia széles útjait is megjárták Lengyelországba menet, autóztak Németországban... stb
 Szóval igen csak rájuk fért már egy kis tükrösítő polírozás mert be voltak mattulva, ami ennyi idő elteltével talán megbocsátható nekik.
Némi kínlódással visszanyerték régi fényes állapotukat. :)

Vannak dolgok, amiket nem értek...

 Először is, felkerültek végre a téli kerekek, amikkel voltak némi problémák melyek végül mind megoldódtak.
Nekem tetszik a végső összkép, míg mások véleményei megoszlanak ebben a témában. De mint tudjuk, a vélemény olyan, mint a segglyuk - mindenkinek van, de alap esetben senki sem kíváncsi a másikéra...
 A lényeg hogy eleinte a nyomást nem tartották meg a felnik sajnos a homokszórt felület érdessége miatt, később mikor ezt orvosoltam, a felszereléskor szembesültem azzal, hogy bizony rövidek a felnicsavarok. Így beszereztem hosszabbakat, előkerestem egy fékdobot, egy kerékagyat, összepakoltam a felnivel, majd beletettem a csavart, hogy konkrét képem lehessen a csavar szükséges hosszáról. Miután meg lett a méret, levagdostam őket, s így már fel tudtam szerelni a téli kerekeket az autóra. 
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Idő közben felkértek egy promó videó forgatásra, ahol megjelentünk a kis autóval, mivel épp belefért az időbe és a lehetőségekbe.
A forgatás lezajlott, beszélgettünk egy jót, majd pár óra elteltével hazainult mindenki.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Éjjel bementem a kis kocsival dolgozni, indult pöcc-röff, gondnak semmi előjele.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
Meló végeztével indultam volna haza, mikor is jelentkezett egy érdekes probléma, ami sajnos előfordult már régebben is, de jó ideje nem produkálta. Indítást követően csorgás hangra lettem figyelmes, így leállítottam a motort miután beindult, leginkább mert olyan vészjóslóan ismerős hang volt.
Na ekkor már nem volt öröm és boldogság...
A kis autó szépen elhugyozta az olajat, miután utat tört magának az olajszűrő tömítőgyűrűje alatt ezúttal. :(
Eddig akkor fordult ez elő, mikor nagy hidegben indítottam az autót, de most +6 fok volt napközben, így végképp nincs párhuzam az esetek között. :( Próbáltam már millió féle olajszűrőt. Próbáltam már lassan minden féle olajat, Castrolt, Mobilt, Rowet, Shellt, Valvolinet, 10w-40eseket, amiket úgy mond előírnak ajánlanak ehhez a motorhoz. De volt már hogy próbálkoztam 0W-40-essel és 5W-40-essel is, tény hogy ezek egyikével sem jelentkezett ez a probléma, de az is tény, hogy nem volt szép hangja a motornak üzemmeleg állapotában, tehát vékony volt neki ez az olaj.
 A kérdés továbbra is fennáll, hogy vajon miért történik mindez. :(
Mint tudjuk, van egy frankó 7bar-os órát kifektető olajnyomásom rögtön az indítást követően, ami elég sokáig ki is tart.
Választ ugyan erre sem tudott adni senki sem, de csak csak beletörődtem, s úgy voltam vele, hogy inkább legyen, mint hogy sem. Nevesebb motorépítők is belefutottak abba a beszélgetésbe, mely szerint olyan nincs hogy ekkora nyomás legyen, persze miután rámértünk, megborult az elméletük. Túl vagyok azon is hogy alapos motorpucolás, mert hogy biztosan dugulás van az olajjáratban valahol. Túl vagyok azon is, hogy majd  az olajpumpa elgyengül idővel, hiszen mára több mint 50000 km van a motorban, s ami mostanra nem kopott be, az már nem is nagyon fog. Túl vagyok azon is, hogy a pumpa nem működik megfelelően, vagy hogy a szelepe van felakadva, ezeket is megnéztem már.
 Egyedül a Wooodoo-t nem próbáltam még...
Egyelőre rendeltem egy másik olajpumpát, másik szűrőt pontosabban kettőt is, mert az egyik az ilyen szipi-szupi, hogy elvileg elengedi a többletnyomást is (erre nagyon kíváncsi leszek), motorolajat, kartertömítést, féktisztítót, tehát elvileg mindent, ami a cseréhez kellhet, csak sajnos most ilyen időben nem sok kedvem van neki állni és lekapni a kartert és kicserélni az olajpumpát. Leginkább azért, mert legutóbb azt is szerelőpasztával tettem fel s ott nem is szivárog, kvázi tart rendesen... egy élmény lesz leszerelni. Főleg mert az alu teknő kialakítás miatt vannak csavarok, amik szinte ki és behajthatatlanok, mert semmivel sem férsz hozzá.
Az is elképzelhető, hogy ezúttal kap egy másik szűrőt, pótlom az elnyomott olajat és megyünk tovább előre, s majd ha jobb idők lesznek, akkor szervízelek jobban.
Minden esetre most nincs öröm és boldogság. :(
Janinak köszönöm ezúton is a segítséget, mert Ő volt az aki hozott és vitt alkatrész beszerzésért, s autóért. Köszike. ;)

Sosem olyan egyszerű, mint hinnéd

 Egyébként is esedékes volt a Lengyel turnéra indulás közbeni malőr miatt egy kis szervíz már, gondoltam ha össze lehet hozni, akkor oldjuk meg. Volt még tartalékban egy pár hátsó lengőkarom, amit annak idején az Andi autója alól szedtem le s kb 1,5 évet ha voltak használva, így azokat elvittem Attilához s megkértem hogy erősítse meg őket a kritikus pontoknál. Mikor elkészültek akkor pedig lealapoztam és lefestettem őket hogy csak alá kelljen rakni majd. Időközben persze rájöttem, hogy érdemes lenne szilenteket cserélni bennük, biztos ami biztos alapon. Persze szilent nem nagyon van polcon sehol sem boltban, így segítséget kértem Gyulától s postázott nekem Pestről, ezúton is köszönet érte. Közben persze megérkezett a VDF-KER-be is, hiszen ők is megmozgattak minden követ a beszerzés érdekében. Nekik is köszönet érte ezúton is
Szóltam Gabinak, intézte is a helyet és az időt a csápos emelőre, gondolván hogy sokkal egyszerűbb azon cserélni a hátsó lengőkarokat, mint mondjuk aknán vagy a földön fetrengve. El is jött a nagy nap, neki is ugrottunk szépen ahogyan az illik, majd sorra jöttek a finomságok:
- nem akartak oldódni a fém-gumifékcső kötések
- nem akartak megindulni a csavarkötések itt-ott
- kiderült, hogy a jobb hátsó fékmunkahenger az félholt, ugyanis csak egy oldalra dolgozik
- kiderült hogy a régi szilentek nagyon ragaszkodóak a lengőkarhozz
- az is kiderült, hogy az új szilentek nem nagyon akarnak szoros barátságot kötni a lengőkarokkal, de a présgép mindent megold
- arra is rájöttünk, hogy a két lengőkar bekötési pontjai köszönő viszonyban sincsenek egymással
 Végül persze minden a helyére került, kapott új hátsó fékmunkahengert is, új fékcsöveket, közben szemügyre vettük, hogy mi az oka annak hogy kézifékem sosem volt - a fékkulcsok túlrövidek a fékpofákhoz (nincs kikopva a fékkulcs, nincs elkopva a fékpofa, nincs elkopva a fékdob, egyszerűen rövid). Kapott új gumikat a lengéscsillapító is, valamint megcseréltem a hátsó rugókat is. Összesen két nap ment el a fent leírt történetre..
 Közben  persze volt más szívás is, ugyanis a tervezett téli kerekek közül 1 db 5-6 nap múlva leeresztett, de Pusi a gumis cimbora megoldotta. Másnapra leeresztett a másik kerék, így Pusi javaslatára leszerelték a gumiabroncsokat, a felniket pedig még éjjel újra festettem, mivel jó eséllyel a peremnél nem tömít rendesen a homokszórás miatt, s hiába festettem összesen 3-4 rétegben, még mindig nem volt homogén a felület. :( Szombat reggel mentem ismét Pusihoz, feldobálták a gumikat a felnikre, majd mentem volna felrakni a felniket a kisautóra, mikor is Gabi szólt, hogy a felnicsavarokból csak kb 1.5-2 menet fog, ami elég kevéske. Na ez volt az oka annak hogy a közgyűlésre nem tudtam Polskival menni sajnos, mert a Yokohama-kkal már nem éreztem biztonságosnak nekivágni az útnak.   :)
 Ma kivittem vissza a garázsba a kis autót, egyszer majd ha lesz rá megint időm, energiám, kedvem, lehetőségem, akkor veszek hozzá csavarokat és felteszem a téli kerekeket rá. Addig külön-külön nézegetem őket legfeljebb. :(  

Téli felni

 Azt szeretem az ötleteimben, hogy olyan egyszerűen kivitelezhetőek, megvalósíthatóak. Mondhatni pikk-pakk. :D
Volt egy garnitúra alufelnim, ami még a Lancia Y 10 Turbo-val került hozzám. Tipikusan az a felni, ami kell is nem is, eldobni nem akarja az ember, de túl sok fantázia sincs a formájában. Némi agyalást követően arra jutottam, hogy lehomokoltatom őket mindenképpen, s majd meglátjuk, hogy polírozom-e őket, vagy sem. 
Homokszórás aránylag hamar elkészült, s teljesen jó áron szerencsére egy 10-es volt össz-vissz, cserében kívül-belül meg lett szórva szépen. Nézegettem még vagy pár napig a felniket szürkén, aluminium színűen, végül arra jutottam, hogy téli felni lesz belőle, s nem lesz polírozva. Hiszen a só, a latyak úgy is kikezdené, annak meg nem látom értelmét, hogy polírozott felnit lakkozzak a védelme miatt. 
Így az már el volt döntve, hogy fényezve lesz, csak még az nem hogy milyen színben, milyen összeállításban. Ezzel is eltelt egy pár nap, mire sikerült rájönnöm, hogy valami teljesen idegen színben érdemes gondolkodni, ami nem köszön vissza máshol az autón. Felmerült még a rózsaszín is, de azt erősnek éreztem. :D
 Végül megszületett a döntés, már csak a megvalósítás volt hátra, amit alapos körbejárás követett, hogy mivel is érdemes fényezni. Ugyanis több színről volt szó, s szerettem volna elkerülni, hogy esetleges reakcíóba lépés során ledobják magukat a felniről. Ezzel sikerült fejtörést okoznom a festékboltban, de még a területi vezetőnek is, s abban maradtunk, hogy nem tudnak egyértelmű választ adni azzal kapcsolatosan, hogy megfogják e tűrni egymást egymáson, mivel ezzel a párosítással még ember nem próbálkozott főleg nem felnire.   Jól kezdődik. ;)
 Mivel bátraké a szerencse, így nem variáltam sokat, megvettem a különböző típusú festékeket, majd a garázshoz érve, neki is láttam az első sornak, a feketének a felni belső oldalán. Majd kapott egy sort a palástra is, végül pedig a külső felületére. Majd egy napi száradás után ugyanezt mégegyszer. Következő napon kezdődhetett a maszkolás, majd másnap megkapta az alapozó színt a küllők közé, majd két órával később kapott még egy sort. Utána következő napon megkapta a kiválasztott színt is az alapozóra, majd két óra elteltével még egy sorban.  Kis száradást követően már szedtem is a maszkolást lefelé, s szomorúan konstatáltam, hogy itt-ott beszökött a festék olyan helyekre is, ahova nem szerettem volna. :( Nem volt mit tenni, másnap újra garázs, és újra maszkolás, csak most az előzőnek az inverzével. Egy élmény volt... Na mindegy, elkészült, s így következő napon kapott még két sor feketét biztos ami biztos alapon, majd eltávolítottam a maszkolást. Hazudnék ha azt állítanám, hogy hibátlan, de nagyságrendekkel jobb mint volt, s megközelíti azt amilyet szerettem volna. Azt pedig végképp ne felejtsük el, hogy téli felni lesz, tehát fog kapni rendesen, ha minden jól megy. ;)  Így nem maradt más hátra, mint hogy megkapja a lakkozást kívül-belül-alul-felül, s mehet  a gumishoz. ;)
 Nekem tetszik, szerintem elég beteg, s ez a lényeg. ;)

Ültesd porig...

 Miután rendeződött minden az autót illetően, tehát meg lettek a sebességi fokozatok (Köszönet érte Sankónak, Veres Andrásnak, Janiboynak), újfent kicseréltem a bajusz-kapcsolót majd lereléztem a tompított világítást is hogy legközelebb már ne égjen össze a tompított oldala sem a bajusz kapcsolónak, lecseréltem az olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt, beállítottam a kormnyközepet újra, stb, egy szóval minden készen állt a Lengyel turnéra.
Egészen addig míg az indulás reggelén kb 20 km-re az indulási ponttól, útban Zólyom felé, Szőlősardót elhagyva Kánó felé az egyik bukkanót követő jobbosban arra lettem figyelmes, hogy az autó csúszik le az ívről elég bugyuta módon annak ellenére hogy kb 60-kával haladtam.  Próbáltam összeszedni, közben azon járt az agyam, hogy mi okozhatta a jelenséget, hiszen nem "rúgtam rá", nem annyival jöttem, mint máskor, hiszen 80-90-el szépen lehet haladni, nem volt vízátfolyás, s a fagyás is kizárt, mivel 12 fok volt mikor útnak indultam. Végül sikerült megállni a kis autóval kb 20 cm-re a szemközti ároktól, merőlegesen az úttestre, hátsó kerekekkel a fűvel borított útpadkán. Üldögéltem még egy kicsit, s azon tanakodtam hogy ez igazából még szép is lehetett volna, ha szándékosan idézem elő. Vagy esetleg csúnya is lehetett volna, ha szemben jön mondjuk a reggeli műszakos busz...   Szerencsére nem lett nagyobb baj, így miután visszaálltam az útra, elkezdtem átnézni az autót kizárásos alapon hogy mitől járhattam így. A probléma hamar meg lett, sajnos kiszakadt a vezető oldali hátsó lengőkar. Kibújt rajta a Bilstein rendszerű gátló, ahogyan az lenni szokott...  Csak hát ugye nem a legjobbkor. Vagyis hogy igen, mivel inkább 20 km-ről autózok vissza csigatempóban, mint mondjuk Szlovákia északi részéről, vagy mondjuk konkrétan a Tátrából miután kiszedtek az árokból...
 Na így nem mentem kisautóval a nagy Lengyel honba sajnos annak ellenére hogy minden készen  állt elvileg. :(
Mivel azonban Gyulának megígértem hogy átveszek tőle egy-két kacatot Beskidekben, s ezzel ő is így számolt a vásárlások tekintetében, így nem akartam cserben hagyni, hogy miattam legyenek elhelyezési problémái, s más nap Suzival vágtunk neki az útnak, mivel pénteken már nem nagyon volt kevem foglalkozni az autóval. Sőt, bevallom azóta sem. Kicsit csalódott vagyok, de majd csak túl leszek rajta, hiszen eddig nem nagyon hagyott cserben, s hogy ez most így történt annak biztosan valami oka volt. ;)
 Így most garázsban pihen egyelőre.
Folyt. köv.   egyszer majd... :( :O
Olajból: Castrol Magnatec 10W-40-es került bele
Km óra állás: 50749

5-(1+1)=3 a maradék fokozatok száma egyelőre...

 Nagyon nagy köszönet illeti Janit, Sankót, és Veres András barátomat, akik azon vannak hogy kisegítsenek a bajban.
Tegnapi nap folyamán leautóztunk Janival Tiszavasváriba Sankóhoz, hogy megnézzük mi újság a faliújságon váltó ügyileg. Ezúton is köszönet Janinak azért, hogy napközben elintézte az ügyes-bajos dolgaimat így mikor melóban végeztem gyakorlatilag tudtunk is indulni Tiszavasváriba Sankóhoz, akinek szintén köszönet jár, hogy visszaélhettem-kihasználhattam a segítségét.
 Szóval lekerült az autó Sankóhoz, kikerült a váltó a kocsi alól, s szét is lett borítva, hogy kiderüljön mi okozza a problémát.
A dolog hamar nyílvánvalóvá vált, s nem voltam/voltunk túl boldogok, ugyanis hamar szembesültünk azzal hogy nem egy esetleges fellazulásról van szó amitől tartottunk, hanem sajnos folytonossági hiányról a szerkezetben. :( Az 5-ik fokozat kapcsolókörméről ugyanis sajnos letört egy köröm, ráadásul egy másik részén el is repedt, amit nem igazán értünk. 
Gyanítani ugyan gyanítunk, de ezzel sem vagyunk előrébb, minden esetre szerintem anyaghibáról van szó, mivel nem tudom elképzelni azt a szituációt a kapcsolás folyamán, mikor is csak egy köröm kap ekkora terhelést. 
A szétszerelés után volt némi fejvakargatás, majd Sankónak volt egy ötlete, s már hívta is András barátunkat, aki kisegített a bajban, ugyanis van egy beépítésre váró 5-ös szettje, amit tud addig nélkülözni amíg megérkezik a csomag Olaszországból.  Ezúton is hatalmas köszönet neki érte! Csupán csak fel kellett autóznunk vissza Miskolcra, majd le Tiszavasváriba az alkatrésszel, a szerelést azonban elhalasztottuk javaslatomra, mivel kellően elment ez a nap az idő függvényében, s nem láttam reális esélyét annak hogy sokkal előrébb lennénk ha este is kint szerelünk még. Főleg úgy hogy éjjel melóznom kell. Így inkább hazatértünk, pihentem keveset, s abban maradtunk hogy vasárnap folytatjuk, úgy is kellene kuplung bovdent is cserélni 7-8 év után, valamint kulisszát 30 év után, tehát lenne még megoldásra váró feladat.
Szóltam Ricsinek is, hogy ez a történet most sajnos nem fog összejönni bármennyire is szerettem volna. :(
De azt mondta ne csüggedjek, hiszen még összeállhat a technika, ráadásul lesz még ilyen rendezvény s szívesen látnak ha még van kedvem.  Majd csak alakul valahogyan a történet, még az is lehet hogy lesz belőle valami, ki tudja. ;) Megpróbáljuk. ;)
Köszönet a segítségért mindenkinek!

Hogyan foszlik szerte egy régen dédelgetett vágyam?

Először is kell egy rendezvény amin régóta jár az agyad. Miszerint jó lenne egyszer a salakmotorpályán autózni, ahol a nagyok szoktak. - A rendezvény létre jött, Mandala Ricsi a napokban tudomásomra is hozta.
Ha ez meg van, akkor konstatáld szomorúan hogy csak 40 nevezőt tudnak fogadni, de azért tégy egy próbát hátha mégis elfogadják. - A regisztrációt Ricsi jóváhagyta, befértem a keretbe.
Ha ez meg van, örülj legalább fél napig a közelgő eseménynek (2014. 09. 20-21.)
Ha ez is meg van, akkor indulj el munkába éjjel 11-kor Miskolctól 50 km-ről, közben kicsit parázva az erdős részeken áthaladva ugyanis elkezdődött már a szarvasbőgés, s ilyenkor már gyakoribb a vak vágtájuk.
Ha ez is meg van akkor kb 40 km-re a célodtól szembesülj azzal hogy a km-óra mutatója hirtelen leesik 120-ról kb 80-ra minden előzmény nélkül miközben a sebességből nem veszítessz... csak a sebességi fokozatból. :(  igen. Elfogyott az 5-ik. Minden előzmény nélkül, s minden hang nélkül.
Majd a következő pár km-en elfogy a 4-ik fokozat is. :(
Mindezt a puszta közepén éjjel 11 után. Kecsegtető érzés már ez is... de közben arra rájönni hogy az említett autós rendezvényig 1.5 nap van , s hogy közeleg a Lengyel találkozó is nagyon. Na az végképp beteszi a kaput. :(

Miskolc-Gárdony-Miskolc Expressz

 Hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a csillagok kedvező együttállása miatt, és a család segítsége által úgy alakult, hogy 13:30 körül hívtam Janit s megbeszéltük amint értem tud jönni, akkor villámlátogatunk egyet Velencén. Bevallom nehéz döntés volt ez, hiszen nem szívesen hagytam itthon a csepp lányomat és feleségemet, de megbeszéltük a dolgokat, leszerveztük hogy ne maradjanak segítség nélkül. Így 14:00 kor kb már indulni is tudtunk Janival miután bepréseltük magunkat a kispolskiba. Gyors tankolást és matricavásárlást követően az autópálya felé vettük az irányt, s már haladtunk is Budapest felé. Hamar szembesültünk a ténnyel, mely szerint nem túl hűvös az időjárás, autópályán haladva 32-34 °C fok volt, ami az aszfalt tekintetében még ennél is jelentősen több. Aminek következtében nem tudtunk a tervezett tempóban haladni, ugyanis nem hűlt kellőképpen a motor, így beálltunk egy kényelmes 110-120-as tempóra. 
Gödöllőnél a 0-ás felé vettük az irányt, mivel a Pest és Buda ha jól hallottuk mindenfelé fel van bontva, így jobbnak láttam elkerülni a torlódást, s inkább elkerülni Pestet a 0-son. Igaz Jani kicsit aggódott hogy ha a 0-ás beáll, akkor azt csúnyán beszívjuk, de szerencsére nem így volt, tudtunk haladni rendesen.
A Tárnok-i pihenőben álltunk meg az indulást követően legközelebb tankolni, itt csurgattam bele 14,93 L-t potom 492.9 Ft/L  áron  16:13-kor, nem mondom hogy őszinte volt a mosolyom... De legalább jó dőt futottunk...  (6.02 L/100 km) Ittunk egy-egy kávét, kicsit kinyújtóztunk, dohányoztunk stb, majd indultunk is tovább, hiszen már nem voltunk messze.
A fotózásról lemaradtunk ugyan, de a felvonuláson részt tudtunk venni, ráadásul így legalább maradt kb 30 percünk arra hogy köszöngessünk a Polskis cimboráknak, akiknek nagyon megörültünk, s ahogy láttam így volt ez fordítva is. ;) Jól esett még ha csak ennyire is, de veletek lenni. :)  
A felvonulást követően még a szállásnál is sok olyan embrrel sikerült találkozni, akikkel odakint nem futottunk össze. Majd gyorsan megbeszéltük, hogy megyünk csobbanunk egyet a Velencei tóban, ugyanis kicsit szét főttünk mire megérkeztünk. Jól esett hűsölni kicsit a vízben, s közben kispapákkal és leendő kispapákkal társalogni a gyermeknevelés rejtéjeiről. :)
Hiába na, ezen látszik hogy vénülünk, már nem csak motorcserékről, átépítésekről társalgunk a vízben hűsölve, hanm epelenkázási, altatási stb szokásokról, tanácsokról. :)   
Megvacsoráztunk kollektíve miután kijöttünk a vízből, majd a regisztrációs csomagok átvételét követően búcsúzkodni kezdtünk, hiszen már 20:45 volt. Közben tönkrement a bajuszkapcsoló, vagy az index relé is a kocsiban ugyanis elment az irányjelzés is a kis autóról. :( Ebben Krisztián volt segítségemre akinek ezúton is hatalmas köszönet a bajuszkapcsolóért, igaz relét ő sem tudott adni, de mielőbb ki fogom cserélni a kapcsolót, mert ez így nem állapot hogy irányjelezni nem tudok. Vacak így nekivágni egy Gárdony-Miskolc szakasznak bevallom nem voltam túl nyugodt, de haladnunk kellett hogy időben hazaérjünk.
Elbúcsúzkodtunk hát akitől csak tudtunk, s útnak indultunk kevéske ám de annál örömtelibb élményekkel, beszélgetésekkel, gratulációkkal, stb. Nagyon örültem nektek hogy találkozhattunk!
Jobb ütemben haladtunk hazafelé, mint odafelé, ugyanis a kiskocsinak már nem volt olyan melege, így haladhattunk jobb tempóban is, amivel nem is volt gond egészen a 0-ásig. Ugyanis ott beszoptunk egy jó kis torlódást, amelynek során az összes sáv egy sávra volt beterelve, így kellőképpen be tudott dugulni ez a szakasz s csak araszolásra volt alkalmunk hosszú km-eken keresztül. :( De szerencsére átjutottunk ezen, s a Karácsond-i pihenőig meg sem álltunk, ahol tankoltunk az OMV kúton most már csak 458.9 Ft/L áron 23:03-kor 16,610 L-t.   (6,6 L/100 km)
Éjfélre már Miskolcon voltunk, kissé fáradtan, megviselten, de élményekkel gazdagon. Nem bántuk meg ezt az őrült villámlátogatást, sőt örülünk hogy ennyit is össze tudtunk hozni hogy veletek lehessünk s közben a kis családom se lássa kárát.
Örülök ha senki sem maradt szomjas, úgy láttam ez nem nagyon fordulhatott elő, örültem hogy sikerült leszerveznem a Borsodi Sörgyár Zrt-vel hogy helyi italnagyker szállítson egy kisebb mennyiséget a résztvevők örömére. Igaz nekem sajnos nem jutott belőle, de ez már csak részlet kérdés úgy gondolom.... örüljünk együtt annak inkább hogy sokan voltunk/voltatok, jó buli volt, s hogy van olyan akinek van elegendő pamut anyag az autók tisztán tartásához, s már szomjas sem lesz munkavégzés/portörlés közben...
Túlzott meglepetés nem ért azért bevallom, nem számítottam másra ilyen téren.
Schaffer Szilvinek köszönöm szépen az alkoholmentes sört, amivel megszánt minket, puszi érte és köszönet. ;)
A kisautó átlagosan 6 L-t eszik, ebben van normális és kevésbé normális haladás, gyorsítás, stb. ;)

2. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba

 Videókkal kiegészítve! ;)
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre. :)
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé. :)
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült.... :) ;)  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött. :)
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre... :)   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett... ;)
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők. ;)
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. ;) Köszönet érte ezúton is. ;)
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk. ;)
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig. ;)

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 
Classic Motorsport képei

 
Gulf Hungary képei

 
Orliczki Attila képei

 
Miskolc Autósport képei

 
Bartha Fotó képei

 
Marczin Róbert képei

 
Monyophoto képei

 
VDF-ker képei

 
Marmoly Dániel képei

 
Urbán Gergely képei

 
Strider Anita beszámolója

 
Jalopnik beszámolója

 
BOON

Tavaszi Találkozó - Salgótarján

 Hosszas várakozás után végül úgy alakult, hogy Janival ketten vágtunk neki a Miskolc-Salgótarján szakasznak, mivel a többiek vagy sokkal hamarabb indultak, vagy később,  így csak Egerbe ugrottunk be, hogy csatlakozzon hozzánk Linda s ne kelljen egyedül autóznia neki sem.
 Indulást követően a régi 3-ason autóztunk Janival, igaz kezdésnek szét váltunk a belváros előtt, s mindketten más útvonalon szeltük át a belvárost, de végül bevártuk őket. :D ;)   Út közben volt alkalmam most jobban tesztelgetni a relatíve friss 5-ös váltót. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy jól van kitalálva az áttételezése, hiszen nem csak utazótempót lehet tartani vele, hanem arra is alklamas, hogy erőlködés nélkül tudjon szépen gyorsítani az ember vele ha elhagyja a lakott területet.



Ami egyelőre azonban nem tiszta számomra, volt némi melegedése a motornak, amit nem nagyon tudok mire vélni, hiszen menetszelet kapott bőven, s végül nem annyira alacsony a motor fordulatszáma sem, hogy esetleg ne fordítaná át időben a hűtővíz közeget.  Később kicsit félre állva Janival arra jutottunk, ami megállhatja helyét, hogy alattomos módon ugyan, de emelkedőn haladhatunk végig anélkül hogy jó formán feltünne, mert neki is kicsit másabb a vas mint szokott lenni. Ez lehet magyarázat mindkettőre. ;)
 Egerben volt egy kis rögtönzött szervíz Jani Ladáján, mivel az egyik kipufogótartó gumi elengedte magát, de ezzel pillanatok alatt megvoltunk, s némi kis pihenő után indultunk is tovább már három autóval. A célhoz közeledve egyre érdekesebb időjárás volt, főleg úgy hogy Miskolcról indulva kb kánikula forróság volt, szikrázó napsütéssel, így Janival rövidítettünk a nadrágainkon, míg Salgótarján felé közeledve küszöbig érő vízátfolyások voltak változó intenzitású felhőszakadásokkal tarkítva s kb 12 fokkal. Kicsit furán is néztek ránk, mikor megérkeztünk a szállásra, de már megszoktuk. Ahogyan megszokták mások is, hiszen mi Észak Észak-Keletről jövünk. ;)
 Volt némi herce-hurca a szálláson a szoba kiosztások miatt, később a szobahőmérséklet miatt, de végül is szerencsére nem fagyott halálra senki, valószínűleg a kellő mennyiségű "fagyálló" betöltése miatt. ;) Estig ment a csapatépítés, volt némi szaunázás is benne ezúttal, mondhatni kicsit összemelegedtek az emberek... de semmi buzulás, vagy "Koncsita", csak egy kis izzadás a gőzben mint annak idején Szegeden. Közben persze nagy eszmefuttatások, korszakalkotó ötletek, élmények, tapasztalatok, beszámolók stb több különböző témában. Jó hangulat volt.
Másnap reggel a reggeli elfogyasztása után közös program volt, várlátogatásokkal, valamint tájházak látogatásával. Ezek alkalmával volt szerencsénk megnézni a Somoskői várat, valamint pár embernek a Bazalt orgonákat. Nekünk ez utóbbi már kimaradt, mivel a pocaklakóval kicsit nehezebben veszi a terepet Edit... - asszem meg kell majd nézni alatta a diffit, hogy mi lehet a bibi vele.. vagy a gyújtást inkább, mert az ereje az ami kicsit elfogy...   ;) :D ;)
Voltunk bányamúzeumban is, ami továbbra is érdekes és bámulatos számomra. Igaz nem annyira nekem találták ki ezeket a járatokat, hiszen volt ahol maximálisan meghajolva - ezzel tisztelegve a kemény fizikai munka előtt - volt ahol inkább "békaügetésben" sikerült csak haladni a hely szűke miatt. Valamint arra is sikerült rájönni, hogy ilyen helyen nem előnyös a "pálya-slcik talpú cipő", mivel az utolsó ponton állva az előadást hallgatva sikerült majdnem feldobni a picsámat a plafonra álló helyben. A vicces az volt, hogy Jani állt előttem, s ennek a lejtőnek az alján volt a vízzel telített rész, így kb esélytelen lett volna megállítani a lezúduló kb 300 kg-nyi testtömeget ha megindulunk lefelé a lejtőn. :) De pár ember így is jót mosolygott, s mint tudjuk, a jó kedv a legfontosabb. ;) :D  
Sok mindent sikerült megtudnunk ezen a napon is, míg a csapat egy része a tájházban volt Kazáron. Például, hogy hosszú időn keresztül képes egy kis polski fordított polaritással üzemelni különösebb gond nélkül, max a rádiót, valamint a szivargyújtóba dugott összes eszközt vágja haza, de egyébként menni képes. ;) Páran jót derültünk rajta, de elképedve hallgattuk is az élmény beszámolót. :) Valamint hogy a kiszedhetetlennek tünő menethibás csavarok puszta kézzel eltávolíthatóak... :) ;) :D
Fagyiztunk egyet, végül úgy döntöttünk páran, hogy útrakelünk a szállásra, hiszen ott még is csak jobban tudunk beszélgetni, mint az út szélén az esőben. ;)
Az esti program hellyel-közzel megegyezett a péntekivel, azzak a kis különbséggel, hogy Gabe-el megbeszéltem hogy lemegyek érte autóval és felhozom hogy ha esetleg nagyon erőltetik neki akkor tudjon inni egy pohárral...  Nos az út mindkettőnk számára izgalmas és élvezetes volt én úgy gondolom, hiszen jókat nevettünk. Én elsőként akkor, amikor Gabe először szembesült a ténnyel a kanyar felé közeledve, hogy itt nincs majré-vas, s nem veszünk el a tempóból sem csak azért mert kicsit vizes az aszfalt... Másodszor akkor, mikor Gabe annyit mondott csak hogy itt halunk meg.... :D  Harmadszor, mikor kiült szemmel láthatóan a rémület az arcára, hogy a szállás felé lekanyarodva a főútról 3 telivel vesszük a sikánt... :)  Idővel megszokta a stílust, a tempót, s egyre jobban élvezte, amit jó volt hallani menet közben. Valamint felismerni a tényt, hogy kb én is ilyen voltam annak idején mikor KG mellett, vagy Baz mellett ültem a 903-asokban. Ezek adtak mindig lökést, hogy meg kell csinálni és kész, nincs mese, nekem is kell egy ilyen. Kb szó szerint ezeket hallottam most vissza Gabetől. :)  
 Vasárnap volt még egy kis Hollókői túra, ám az idő ezúttal nem volt kegyes hozzánk, végül úgy döntöttünk hogy inkább hazafelé vesszük az irányt Gyöngyös érintésével, mivel erősen porzott már a tank a kiskocsiban az én mulasztásom és hiszékenységem miatt, mivel valaki azt mondta hogy csak  kb 10-14 km-re van a cél a szállástól. Ez inkább 40 volt minimum... :) Gyöngyösön megtankoltunk, s épp az induláson tanakodtunk, mikor megjelent egy fazon, akiről kiderült hogy a helyi rádióban műsorvezető, s megfűzött minket egy riportra. Hamar kötélnek állt a csapat annak fejében ha mutat nekünk valami olyan helyet ahol ebédelhetünk egyet, ígybeültünk a Malomudvar étterembe, ahol jó hangulatban vártunk az ételt, s adtunk riportot.  Az adás elviekben csütörtökön volt hallható a Gyöngyösi Maxirádióban. Fogyaztás után immáron mindenki teli pocakkal nem csak Edit, útra keltünk s tovább folytattuk az utat hazafelé.
Összességében nagyon jó találkozót hoztak össze ismételten ezek a szervezők is, így köszönet nekik érte ezúton is. Mi jól éreztük magunkat az biztos. ;)

Volt régen egy ilyen műsor a rádióban...

Ha jól emlékszem talán hétfőn csörrent meg a telefonom, benne egy ismerős, ámde néha távoli hang.
Hogy akkor van ez az izé, amiről beszéltünk már párszor, hogy akkor most mi legyen, mert hogy ez most ott van és ha az legyen amire ő gondol, akkor mikor legyen az hogy legyen belőle valami.
Ha nem is egészen így, de valami hasonló formában zajlott le a beszélgetésünk, és abban maradtunk hogy ha látok tiszta képet a hét pihenő időszakainak tekintetében, akkor mielőbb visszaszólok. De addig is biztos ami biztos alapon elvitt tőlem egy másik izét... :)
 P. Sándor Tiszavasvári lakos volt aki rám telefonált hétfőn, hogy elég jók  az esélyei annak hogy hétvégére beugorjon a kis kocsiba egy 5 fokozatú váltó, ha én is úgy gondolom. Megállapodtunk, hogy első lépésként adok neki egy váltót, megkértem hogy építse össze, sőt később voltam olyan pofátlan és éltem a felajánlással hogy ha gondolom akkor segít berakni a kocsba, hiszen mégis csak többet rakott össze eddig mint én, így nem vitás hogy jobbak a tapasztalatai 5-ös váltó terén.

Összehangoltuk az időnket, s szerdán sikerült sort keríteni a találkozóra, így letúráztam  hozzá, ahol már készen várt az összerakott, ráncfelvarrott, rendbeszedett váltó az eddig nem létező plusz egy fokozattal. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk, mert kb fél úton járhattam, mikor elkezdett esni az eső, később szerencsére alább hagyott. Beszélgettünk egy ideig, mikor pedig láttuk hogy csendesedik az eső, neki láttunk a fent lévő váltó leszerelésének, majd ezt követően az 5-ös felszerelésének. Némi átalakítást igényel a munka itt-ott, de Sanya szemmel láthatóan rutinos volt ezekkel kapcsolatosan. Hamar rájöttem hogy nem baj egyáltalán hogy nem egyedül álltam neki a cserének, mert sok helyen csak vakargattam volna egy ideig a fejem. Kicsit át kell alakítani a rugalmas összekötőt hozzá, egészen pontosan le kell rövidíteni. A kulisszát ki kell szerelni és kicsit átalakítani, hogy képes legyen a plusz irányra lenyomás nélkül is. Ennél a résznél szembesültünk azzal, hogy sajnos eléggé meg van kopva az enyémben a kulissza, így mielőbb cserélni kell.
Sanya ügyesen megoldott minden elénk gördülő problémát, s hamar bent volt minden a helyén az átalakításokat követően pedig már csak a finom beállítások voltak hátra és a próbakörök. A próba során hamar jelentkezett a kulisszakopás problémája ugyanis a 3-4 vagylagos volt, de javarészt inkább nem is volt sajnos. Így némi matekolás után abban maradtunk, hogy kicsit átszabja a felső kulisszát,, mivel kb 3 mm hiányzik ahhoz hogy az említett fokozatok közötti kapcsolat létrjöjjön. Kikönnyítettük a fokozatok útját, kibővítettük, így már szemmel láthatóan jobban elérhetőek voltak a fokozatok.
A rossz idő ellenére meglepően jó időben végeztünk a cserével, ezúton is köszönet érte Sanya!
Mit mondjak, meglepő dolog, és szokatlan, hogy a kívánt sebesség elérését követően van egy utazó fokozat már a kis kocsiban, mint a nagyokban. Szokni kell még, de egyelőre nagyon kellemes benyomásom van ennek kapcsán.
Hozzávetőlegesen 700-750-et esik vissza a fordulat azonos sebességet tartva 4-ikből 5-ikbe kapcsolást követően, ami azért szerintem egyáltalán nem rossz. Tehát valóban nem csak hasraütöttek ennek gyártásakor, tervezésekor, hanem számolgathattak is előtte, így nem erőtlen az autó tőle. Városban is elbírja az ötödiket, és lakott területen kívül is jó hogy picit halkabb az autó amiatt, hogy nem ordít magas fordulaton.  Nincs gond akkor sem ha elhagyjuk a lakott terület vége táblát és ötödikben hagyjuk, mert innen is ki bír gyorsítani. Nem rángat be, nem erőlködik, nem kínlódik, tehát mindenképpen hasznos úgy gondolom, főleg hosszú utakon.
 Sanya ezúton is köszönöm a beszerzést, valamint a beszerelést is! Jövök neked. ;)
Az első tesztek is jónak bizonyulnak. ;)

Kirollereztem magam... legalábbis remélem

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig. :)  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... :) Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. ;) Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról. ;)
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :( :)
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra. ;)

Rolleren... ;)

 Azt hiszem kölcsönkaptam valamit, amit valójában nem is kértem....
Ez ha jól veszem észre nem más, mint a "Buszos Petya"-féle sokat hallott szopóroller, és most egy ideje megyek vele körbe-körbe....
Valahogy úgy kezdődött, hogy kellene egy váltócsere még a nagy túrák előtt, mert a szinkron nélküli 3-as és négyes fokozat nem túl szerencsés egy hegyi terpen ahol azért kapcsolgatni kell, főleg ha torlódás vagy döcögés van.
 Be is szereztem két váltót András barátomtól, ezúton is köszönet értük.  
Közben már hetek óta kínlódok a Február körül vásárolt akkumulátorral, mert akárhányszor szeretném használni az autót, mindig 0-ra le van merülve, s nem csak nem hogy nem forgatja a motort, még a bendix sem húz meg. Berágtam, kicseréltük, korrektek voltak ez alkalommal is a VDF-KER-esek, hiszen a jelzett probléma kapcsán rögtön szóltak, hogy ne kínlódjak, vigyem vissza, és cserélik. Tegnap rá is szántam magam, mert ismét nem sikerült indítanom a garázsban állva, pedig akárhogy is erőltetem az agyam, mostanában nem röpködtek a minuszok...   
Azt hiszem itt indultam a második körre az említett rollerrel... ugyanis akksi csere közben azt mondta a negatív saru hogy viszlát, és eltört. Persze hogy este 7-kor, amikor esély sincs már szerezni sehonnan....   ideiglenesen megoldottam, de mindnképpen cserélni kell.
S jött  a harmadik kör a rolleren, mert arra lettem figyelmes, hogy menetközben mint ha elaludt volna a tompított fény egy pillanatra, de inkább a fáradtságnak tudtam be. Igyekeztem haladni tovább, mert volt egy megbeszélt találkám Laci barátommal. Beszélgettünk kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy autózunk egyet, mivel neki még nem volt szerencséje utasként a polskihoz. S mikor indultunk, kapcsolom a lámpát, fel is villant még egy pillanatra egészen az első kormány mozdításig... ekkor végleg elhalványult. :(
Mivel fáradt már a lábam a rollerezéstől, így jobb ötlet hiányában fényszóróval vágtunk át a városon, s tettem le az autót a telepen, hogy ma megújult erővel kezdhessem a rollerezést, hiszen váltócsere van tervbe véve, meg most már persze kormánykapcsoló csere is, de nyomozás mindneképpen. :(
Nesze neked "szeretet ünnepe" ;) :)

Nyeles tengely vezető persely, és váltó csere

 Szombatra volt tervezve egyébként is, hogy megnézzük a kocsi alatt a váltót. 
Aláfeküdtünk, megnéztük, ott volt...

 Félre téve a viccet, csörgött két esztergályos is, hogy elkészült egy-egy darabbal, ugyanis több szálon igyekeztem futtatni az eseményeket, biztos ami biztos alapon. Az egyik helyre egy gyári 650-es perselyt vittem hogy szedjék le a külső átmérőjét, a másik helyre pedig András barátom javaslatára egy "önindító és szénkefe alkatrész boltban" vásárolt bronzperselyt, aminek megközelítőleg azonos méretű belső átmérője volt, így azt csak max dörzsárazni kell és a külső átmérőjét csökkenteni. Utóbbinak azonban a hossza kevesebb, mint a gyári méret, ami nem feltétlenül baj, főleg ha nincs más.
 Kimentem a garázsba a kis autóért, összeszedtem az alkatrészeket, valamint elugrottam az esztergályosokhoz, s máris ott tartottunk, hogy kb 11 óra volt, így a korai kezdést ki is lőttük Lajos bácsival, aki mindig segít szervízelni. Elkezdtük szépen szétbontani a váltót a motortól, majd levettük a váltót, és szedtük tovább, mert a persely cseréhez le kell venni a kuplungot is. Már ekkor elég egyértelművé vált, hogy beigazolódni látszik a tippünk, mely szerint a már említett persely van kikészülve. Nos ahogyan a képen is látszik, elég rendesen ki volt készülve... Ennek a kiszedéséhez nem is volt szükség kenyérre sem, mivel nem csak a belseje hanem a külseje is el volt fogyva egy kicsit sajnos. Most már tudjuk, hogy ez bizony kopó alkatrész. Kicsréltük, beletettük az új készítményt, de előtte azért méregettünk egy kicsit, hogy a legközelebbi gyártásnál már pontos méreteket tudjunk adni az esztergályosnak. Így némi méregetést, és matekolást követően abban maradtunk, hogy ez a persely lehet egy kicsit hosszabb is a mostani 17,8 mm-eshez képest. Ennyit mértünk Gyulinhoval, mert ez biztosan elfér a főtengelyben ugyanis ez a legkisebb mélysége a furatnak, de a közepén eléri a 22,6 mm-t is. Azonban mikor a kocsi alatt feküdve méregettünk rájöttünk, hogy a lendkerék közepe ugye gyárilag ki van szedve, így a rögzítő csavarok fejének vonaláig végül is kiérhet a persely hossza, mert még akkor sem lesz útban semminek sem. A váltó nyeles tengelyének a hossza egyébként 31,0 mm ami a bordázott rész után a kuplung tárcsát elhagyva a főtengely furatába illeszkedik. A főtengely furatának peremétől mérve a lendkerékrögzítő csavarok fejének vonala pedig 7,6 mm
Tehát a főtengely furatba készítendő nyeles tengely vezető persely maximális hossza 22,6+7,6 mm, --->    <25,4 mm.
A nyeles tengely vezető persely belső átmérője 12,4-12,5 mm
így a 12-es tengelynek már bőven van helye.
A nyeles tengely vezető persely külső átmérője 17,0-17,1 mm így a főtengelybe már passzosan megy bele és szorul meg.
 Ennek cseréje és méregetése, méretezése hamar meg is volt, a szokásos szívásos rész csak ezután következett...
Ugyanis a kopott vezető perselynek köszönhetően a váltóban megint szétment a váltóharangban található vezető persely, így az összes olaj megtalálható a motoron, az alvázon, de a váltóban hozzávetőlegesen kb 1 dl maradt. Némi hangja is volt a váltónak ahogyan megforgattuk a csoportkerekeket, így abban maradtunk, hogy a megtalálható alkatrészekből, váltókból hozunk össze egyet. Ráadásul ugye a levett váltónak a nyelestengelye felejtős volt, mert bár puhább anyagból van a vezető persely, mégis csak csökkentette a nyeles tengely átmérőjét forgás közben. Így az is kuka, pontosabban eltettem kuplung központosítónak. Az egyik bontott váltónak (amiben a diffi hullott szét annak idején diffi hézagolás hiánya miatt) viszont a szinkron gyűrűje volt elkopva kissé, és széthullva, így azt átmentettük a frissen leszerelt váltóból. Valamint a nyeles tengelyt, és a tengely vezető perselyt egy harmadik váltóból építettük át a felszerelendő váltóba. Azért nem a komplett váltó csere mellett döntöttünk, mert azt a bontott váltót abszolút nem ismerem, kipróbálni sem tudtam, így nem tudtam mi van esetleg szétesve benne.
 A komplett szereléssel valamikor 20:15-körül végeztünk, ekkor már kellő vakoskodás és némi fagyoskodás is társult a szereléshez, meg némi nyűgösség a fáradtság miatt, de összeraktuk, és ez a lényeg. Ezúton is hatalmas köszönet az újbóli segítségért Lajosnak, nélküle nem ment volna ilyen szaporán, mert sokszor szimultán, párhuzamosan dolgoztunk. Viszont a próba körön hamar beugrottak az emlékképek, mely szerint ezt a váltót annak idején a  fokozatok hiánytalan állapota miatt tettem csak el, ugyanis a szinkron gyűrű a 3-as, 4-esfokozatról kb teljesen el van fogyva. :(  Nem baj, ez már így marad, megy amíg megy, sajnos 3-ba 4-be felfelé is, lefelé is hallat egy minimális reccsenést, de a vissza 2-őt jól veszi s hang nélkül, így télre épp ideális lesz ez a váltó. :) Meg majd gyakorolunk s idővel hátha sikerül megszokni a szinkron nélküli váltást mint régen, még mielőtt szétesik a váltó teljesen. Az biztos hogy az eddigi vészjósló búgás, cicergés, ciripelés, csörgér megszünt, így ez a hibajelenség kizárható, s remélem hosszú távon is az marad, mivel a kopott alkatrészt kicseréltük.
 Majd kiderül. Vigyázni fogok rá, ahogyan szoktam... ;)

Kenyér kontra nyeles tengely vezető persely

 Meglepő volt számomra, de valóban működik. :)
A lényeg hogy gyártatnom kell egy nyeles tengely vezető perselyt a 903-as blokk főtengelyébe, mert vélhetőleg ugye ez kopott el, s emiatt zabálja a váltókat a kis autó. Ennek méretezésében Gyulinho kolléga volt nagy segítségemre, aki talán az egyik legfrissebb 903-asító. Szerencsére neki még rémlett valami az építésből, mert ugye nekem 2006-körül volt, tehát nem tegnap. Meg voltak a méretek neki amiket megosztott velem, ezúton is köszönet érte.
Nem volt más hátra, mint esztergályost keríteni, aki legyártja SOS-ben lehetőleg, mert holnap jó lenne neki állni. Az összes létező cimborát megmozgattam, hogy kinek van esztergályos spanja, s igyekeztem felkeresni mindet, de sajnos mind tele is van munkával. 10 % esélyét látták annak, hogy tudnak foglalkozni a problémámmal szombatig. Igen, ma péntek van. :( Jó eséllyel csak következő hét végére készül el az alkatrész.
Jani segített nekem egész nap, mert semmi kedvem nem volt egyedül kendácsolni, meg rohangálni.
 Amit tudtam tenni a dolog érdekében, csupán annyi, hogy a még meglévő 650-es régi motoromból kiszedtem a perselyt, még pedig egy elég érdekes, de működőképes technikával. Amit annak idején Csík Andrástól hallottam évekkel ezelőtt, nem régiben a nővérem említette, s a napokban KG szintén hogy a papája javasolta ezt a módszert. Ez amolyan "régi nagy szakik" kulisszatitkainak egyike vélhetőleg. Lényegében arról szól, hogy a passzossan, szorosan illesztett perselyt úgy lehet könnyedén kiszedni a furatból, ha a furatba összegyúrt kenyeret tömködünk amennyit csak tudunk. Majd a furat átmérőjével közel azonos méretű tengelyt kezdünk beleütni a teletömött furatba, aminek következtében a kenyeret préselni fogja maga előtt a tengely. Mivel azonban a kenyér nem tud merre távozni, így maga előtt kényszeríteni fogja kifelé a furatból a perselyt. 



Ennek a technikának segítségével szedtem ki a furatból a perselyt, tehát működik a dolog. ;) Ajánlani merem mindenkinek.

Az év első Polskizása

 Több okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy előhozom a kis autót a garázsból.
Az egyik fő ok: az elvonási tünet jelentkezése volt, mivel az éven még nem ültem Polskiban. :) A kis autó, a nem régiben vásárolt akkumulátornak köszönhetően (mivel az előző sajnos elhalálozott, ám korát nem sikerült meghatároznunk) indult pöcc-röff. Bár hideg állapotát tekintve még mindig hasonít egy tengelyes autóhoz, de szerencsére ez üzemmeleg állapotában teljesen megszünik így ez inkább jellegzetessége, mint sem hibája. A hiba az az, hogy legutóbbi alkalommal állítottam az automata szívató alapjárati vezérlőjén (milyen tudományosan hangzik, pedig csak egy M5-ös csavar), s vélhetőleg ez kirázkódhatott valahol út közben, mert nincs meg sajnos. :(
A másik fő ok: relatíve hamar tudatta velem, hogy még mindig jelen van. Ami a nem túl biztató, ám már-már sajnos megszokottá váló haldokló váltó hangja. Ezt mindenképpen szeretném kinyomozni, s lehetőség szerint orvosolni, ugyanis a közel jövőben tervezünk egy két hoszabb utat Polskival megtenni, s nem szeretném ha megállna alatta valahol a váltó. Szóval van neki ez az érdekes hangja, amit hallottak már páran az Őszi találkozó alkalmával is, sőt Tavaszi találkozón is, (Nyárin talán épp nem volt hangja a frissen szervízelt váltónak ha minden igaz) hogy egy kicsit sír, egy kicsit dörzshajtásra emlékeztet többnyire 3-ikban, és 4-ikben, valamint üresben olyan hangot hallat mint egy kopott lendkerekes gyerekjáték, kis autó. :(
A harmadik fő ok: a fűtés, pontosabban a karosszéria az utastér túlzott szellőzésének redukálása, ugyanis hiába fűt továbbra is relatíve jól az évek óta benne lévő Bis radiátor és átszabott fűtésboxa, sajnos jelentős hideg légáramlat érkezik menet közben az autó orra, csomagtere felől, s Aigner Szilárd nem tudja ennek pontos okát... Tehát ezt is mindenképpen korszerűsíteni, orvosolni szeretném, mert én még csak-csak elvagyok a vezetési élménnyel, de utasként az asszony pajtásnak pl elég hűvös van, s nem szeretném ha elhidegülnénk egymástól. :D  
Bár tény, hogy mikor Janival mentünk Drift napra a Brezovára, kimondottan örültem, hogy nem melegedtünk össze az úton. :D :D :D

 A telekre kiérve Lajos segített nekem megpróbálni fényt deríteni a hibára, miután körül írtam a jelenséget, s hozzávetőlegesen a hangját, mert természetesen olyankor nem nagyon produkálja, mikor megmutatni szeretné az ember. Ami biztosnak tűnik, és tény, hogy az utolsó 3-4 váltó kb ugyanilyen hangok hallatása mellett ment tönkre, tehát kivételesen nem a fogak, fokozatok fogytak el, s nem is a féltengely tört el, hanem megbúgósodott, jelentős olajat vert ki magából. Volt hogy egy az egyben elkoptatta a nyelestengely váltóharangban lévő vezető bronzperselyét. Már akkor gyaníthattuk volna, hogy valami nagyobb bibi lehet, mert az nem teljesen normális, hogy a már említett perselyt (amit egyébként nem túl gyengéd kalapálással sikerül a fémházba ütni) egy az egyben kiszedi a fém házból. Végig gondoltuk, hogy mi okozhatja ezt a visszatérő jelenséget, s arra jutottunk, hogy jó eséllyel a vezető persely megint kuka, azt pedig nem készítheti ki más, csak ha a főtengelyben lévő persely ki van készülve s nem tartja központban a nyelestengelyt.
Lajos alánézett, vizsgálta simán és kinyomott kuplungnál is, valamint járó motornál. Járó motor esetében szemmel láthatóan üt a nyelestengely a kinyomócsapággyal együtt. Kézzel mozgatva úgy kb 2-3 mm-es lógása van körkörösen, a tengelyre merőlegesen. Tehát erősen valószínű, hogy a főtengelybe gyártatott persely van sérülve, esetleg elkopva, s magasabb fordulaton már nagyobb rezgés mellett kiverheti a tengelyt. Nincs más megoldás, gyártatni kell egy ilyen perselyt mielőbb, mert ennek hiányában nem fogjuk tudni orvosolni a problémát, így abban maradtunk, hogy a váltót nem szedjük le, elhalasztjuk.
 Azonban ha már rászántam a napot a szerelésre, akkor elkezdtem megvizsgálni, hogy mi lehet az oka az utastér túlzott szellőzésének. Kipakolva az egész csomagtartót teljesen nullára, hamar észrevettem, hogy az egyik gégecső (ami a meleg levegőt lenne hivatott szállítani a szélvédőre) szét van csúszva, így jó eséllyel csak a csomagtartót fűtötte egy ideje. Mivel mozognia ennek nem kell, így csatlakoztatás után nem WD40-el, hanem Power Tape-vel rögzítettem biztos ami biztos alapon. ;) Valamint kerestem régebbről maradt polifoam-ot, és ezt egyben, de méretre és formára szabva helyeztem be a csomagtér utastér felőli oldalába, igyekezve teljesen lefedni, hogy ne juthasson beáramló levegő a kapcsolókhoz, vezetékekhez, műszerekhez, mert nekem ez a rész kicsit szellősebre van szabva. Rögzítését pedig jobb ötlet hiányában ragasztópatronos megoldással hoztam össze, ami tart is, de ha szükséges akkor oldható is ez a kötés. Nem túl elegáns megoldás ez tény, de reméljük annál hasznosabb lesz a hideg időszakokban. Ugyanilyen megoldást választottam a régi oldalsó légbeömlőkre is, mert ugye innen meg jó eséllyel huzat jelleggel ránthatta a hideg levegőt az utastérbe. 
 Igazából a szerelés ennyi volt szombatra, a nap hátralevő részét inkább az autózásnak szenteltük, s teszteltük, hogy milyen lett a fűtés, hogy csökkent-e a hideg levegő beáramlása az utastérbe.  Ekkorra már hült a levegő is, sötétedett is, szitált a köd is rendesen, így rendesen el lehetett rúgni már a kanyarokban, a fene sem figyelte hogy jobb lett-e a fűtés vagy sem. :D De tény, hogy mikor letettük az autót a garázsban, utólag visszagondolva nem fáztunk sehol sem, sőt többször kellett lekapcsolni a fűtést, és leengedni az ablakot. Így ebből én arra következtetek, hogy jobb lett a fűtés. ;)

Őszi Találkozó

 Nem tudom sajnos már a pontos okát, de tény hogy ezzel a témával elmaradtam itt a blogon elég jócskán.
Amikre határozottan emlékszem azonban az az, hogy jó kis hétvégét tudhatunk magunk mögött ezzel a Hajdúsági találkozóval is, amit Imi és párja valamint barátjuk szervezett nekünk. A szállás kisebb nehézségek árán, de végül jó volt összességében. Végül is volt hol aludni mindenkinek, mindenki elfért, volt közösségi hely is, félre is tudott vonulni aki akart, s mivel az idő is kegyes volt hozzánk, így lehetett éjjelente hosszasan iszogatni, beszélgetni akár a szabad ég alatt is, ahogyan ezt tettük páran. Rég volt már ilyen is, s szerintem kellett is
 Pénteken a mwgérkezést követően, páran elmentünk megtekinteni a Hajdúböszörményi tájházat, falumúzeumot, ami a maga nemében elég különleges, egyedül álló, és szép. Itt eltöltöttünk vagy egy másfél órácskát, majd visszatértünk a szállás helyszínére, ahol némi kínlódás után végül mindneki elfoglalta a szobáját, és kezdetét vette a már megszokott társasági élet. ;)
Ezt követően elmentünk elfogyasztani a vacsoránkat, a hely tetszetős volt, jól is főztek, de sajnos itt sem ette halálra magát senki, kevés emésztés segítőre volt szükség. :( Végül a party a szálláson folytatódott hajnalig szokás szerint.
 Szombaton a reggeli elfogyasztása után (amiért köszöent Imiéknek, hiszen kitettek magukért hogy senki se éhen induljon el) a közeli Akácos Majorban voltunk javarészt, aminek kapcsán utólag elég vegyes érzelmek alakultak ki. A hely maga szerintem nagyon szép, a tulajdonos teljesen jó fej az én olvasatomban, sok látnivaló van, tele van háziállatokkal és munkagépekkel mint egy valódi tanya, s minden ki is próbálható aminek nagyon sokan örültek. Így jól el voltunk mondhatni egész nap, finom ebédet főztek, sajnos ezen a ponton volt némi csalódottság, mert kissé arany árban mérték a bográcsos ebédet. :( Finom volt, ez tény, de 3500.-/fős belépő mely magában foglalta az ebédet kissé sok volt sokunk szerint, Főként úgy hogy állítólag a helyszínen ki volt függesztve hogy 500.-/fő a belépő egyébként a Majorba, kvázi egy tányér kaja 3000.- volt. ;) Na mindegy, elmondhatjuk hogy ettünk ilyet is. ;) :)
 Ezt követően Debrecen felé vettük az irányt, sétáltunk a Nagy erdőben, megnéztük a DVSC épülő stadionját (szintén vegyes érzelmekkel) szerettünk volna fagyizni de az nem jött össze így barangoltunk tovább, majd egy idő után megoszlott a kis csapat, s mi azokkal tartottunkm akik visszatértek a szállásra hamarabb, mivel kissé fáradtak voltunk. A vacsora ugyanott volt szintén ahol pénteken, így páran már előrelátóan kiegészítő fogásokat is rendeltünk a vacsora mellé, majd ezek elfogyasztása után ismét tovább folytattuk a partyt a szálláson hajnalig.
 Vasárnap reggel ismét finom kis reggeli, majd útnak indultunk a Hortobágy felé, előtte megnéztük a Nagyhegyesi Krátertavat, ahol végül páran elbúcsúztunk és útnak indultunk hazafelé.
Összességében nagyon jó kis hétvége volt, köszönet a szervezésért Imiéknek és Lajosnak is. 
A kis autó szépen muzsikált, de a váltó kezdi megadni magát újfent. Úgy látszik a hosszabb távú magas fordulatot nem értékeli a nyelestengely vezető bronzperselye, mert a hangja kísértetiesen hasonlít az utóbbi váltó szétesésekéhez. :(
Valószínűleg hamarosan szervíz.

Drift nap a Brezova tanyán

 Egyébként is tervbe volt véve, hogy a hétvégén kicsit kimozdulunk valamerre és ráadásul Polskival, kihasználva a jó időt még s kicsit járatni a kis autót, mert mostanában ritkán volt mozgatva. Jó ideje figyelemmel kísértem az eseményeket az interneten a Brezova Gokartland kapcsán, így időben értesültem arról, hogy a hétvégén Drift napot tartanak újra. Az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült egy Drift Taxi jegyet nyernem a Facebook oldaluk által a szombati napon.
 Így vasárnap reggel irány a garázs, autócsere és útnak indultunk kicsit megkésve Visonta felé, így ahol lehetett egy kicsit jobban odaléptem neki, hogy ne maradjunk le semmiről sem. Útközben volt egy két idióta felezővonalon 80-nal autózó paraszt, de rendkívüli elmebeteg szerencsére nem volt, így relatíve higgadtan tudtunk végig kocsikázni az úti célig. Már messziről lehetett hallani az autókat s látni a gumifüstöt, ahogyan haladtunk belé a pályához, leparkoltunk s indultunk bámészkodni. Az idő nem volt túl  kellemes a szél miatt, de egyébként elviselhető volt, hiszen ragyogó napsütés volt egész nap.
 Hosszasan nézelődtünk a pálya széléről, hogy melyik legyen az sofőr-autó páros, ahol a nyereményt érdemes felhasználni, ugyanis itt is vannak lelkes amatőrök kevesebb tudással, mint mindenhol, s vannak született vérprofik, akik szerintem eleve császármetszéssel születhettek kormánykerékkel a kezükben... ;)
Köztudott, hogy nem esek hanyatt alapvetően a BMW-ktől, Audiktól, Mercedesektől, stb. mert valahogy nem fognak meg, csak maximum a régiek, de vitathatatlanul ez egy olyan sport ami a BMW-sek számára kedvez, így vannak is szép számmal résztvevői. Akad még egy két Toyota, Lada, Nissan is közöttük, de a "betegebbek" többnyire BMW-t terelgetnek, így azok között csemegéztem, miközben igyekeztem rávenni Editet, hogy próbálja ki Ő is valamelyiket. Sajnos hajthatatlan volt, csak kívülről szemlélte az autósportot, mondván ez belülről túlzottan félelmetes, ráadásul csak két ember mellé ül be félelem nélkül, az egyik ASI, a másik én vagyok, ez nagyon jól eső mondat volt. :)
Így nem erőltettem tovább dolgot 2-3 óránál tovább, s végül elindultam egyedül a szerviz park felé Drift Taxira vadászni a kiszemelt három autó valamelyikében reménykedve. Szerencsére nem kellett sokat sorban állni, hamar megtaláltam az autót és sofőrt, akinél beválthattam a nyeremény autózást, Bodó Krisztiánt. Az autó pedig nem más mint egy BMW. Konkrétan egy E30-as V8-as 4.0-es 326 Le-s saját építésű autó, nem kimondottan városi tötymörgésre szánva. ;)
...
[flash=http://www.youtube.com/v/QWsJelyfAs8?version=3]



 Bemászunk a bukócsővel bőven ellátott "szörnybe", ki könnyebben ki kissé nehézkesebben, de bent vagyunk. És igen, szörnybe, nem pedig autóba, mert autó (hétköznapi laikus ember felfogásában) nem megy így, hogy haladása közben szinte minden cm-en megcáfolja a fizika általános törvényeit, hiszen a pálya szélén állva volt időm tanulmányozni az előttem oldalazva elhaladó autókat... Megtapasztalni, milyen érdekes érzés kívülről szembesülni azzal, hogy az autó orra velem egy irányba néz, miközben oldalazva hosszú hosszú métereket tesz meg, mikor a hátsó kerekek hozzávetőlegesen velem szemben helyezkednek el és szembehajtanák az autót az út szélén állóval, s közben az első kerekeket oldalról látom megint csak valami irreálisan beteg, perverz állásban...
Mikor megcsap az előttem elhaladó autó benzingőzzel vegyített égett gumiszaga...
Mikor szemmel látható a hátsó kerékről leváló, ledarálódó gumiköpeny darabjai...
Mikor tiltásig forog 2-ben, 3-ban, 4-ben a motor...
Mikor egy két ujjas mozdulatra blokkol a hátsó kerék egy pillanatra, míg elveszti a tapadást teljes mértékben már a kanyar előtt...
Mikor ezt követően hanyag eleganciával kezdi meg rajzolni az autó fara a soron következő kanyar ívét már a kanyar bejárata előtt, s rajzolja egészen végig, a kanyar kijárati szakaszán túli egyenes résznek legalább feléig, ahol a pillanat tört része alatt átesik a másik oldalára, s már kezdi is rajzolni a következő kört, ezúttal már a másik irányban...
 És kiindulunk a szerviz parkból, elől hibátlan gumikkal, amikben szinte minimális megtett km van, a hátsó tengelyen pedig kissé többet futott, valamivel hiányosabbakkal, melyek a következő 3-4 körön vélhetőleg többet fognak forogni mint eddigi életük során összesen. Ez az ő kivégzésük, s talán most állhatnak a halálsoron, miközben mi arra várakozunk, hogy a pályára engedjenek minket is.  S eljön a pillanat, mikor elhalad az autó előttünk, ami ugyan oldalról érkezik, de az oldalát persze nem látni, csak a féklámpáit... Meg tesz még pár métert, majd beesik a kanyarba, mikor is intenek, hogy indulhatunk...
És 1... és 2... a sebesség fokozatok száma, a megtett út pedig van talán vagy 10-15 m is, mikor jön a 3-ik fokozat, érkezünk az első enyhe balos kanyarba, ami talán csak azért van ebben az egészben, hogy előkészítse valójában az autót a jobbos kanyarra, ahova egy pici hidrós kézifék érintéssel esünk be, majd forog a motor egészen tiltásig miközben ellenkormányzással terelgeti a sofőr a vasat az úton. A kanyar egyre szigorúbb a vége felé haladva, szinte teljesen visszafordít, majd pár méter egyenes szakasz után jön egy szintén hosszabb balos egy íven, aminek a kijárati íve egy hosszú egyenesbe torkollik. Ennek a feléig szigorúan oldalazva érkezünk, s csak a következő visszafordító jobbos kanyar előtt borítja át a másik irányba a vasat, vezeti egészen a belső padkára rakva az első kereket, majd fűzi végig a hasonlóan szűk balosban és már készül is a közepes jobbosra, ami szintén egy picit tempósabb picit hosszabb így szépen egy íven lehet rajzolni ezt is egészen a következő kis balosig ami egy enyhe S-szakaszba nyit. Normál autós, normál körülmények között szépen áthaladna egyenesen a legrövidebb pontokon keresztül, de a Drfiter nem ezt teszi és borítja a jobbos-balos kombóba. Ezt követően már csak egy erősebb jobbos van hátra ami valójában három kisebb, de nem számukra... Így ez is mehet egy íven végig, miközben a Bömbi popsija cm-ekre halad el a gumifal előtt az úgy nevezett cél egyenesig, ahonnan a kör kezdődik elölről. És ebből van még remélhetőleg 2, esetleg 3 kör mert a gumik nem bírnak többet ilyen terhelések mellett. Közben próbálom felidézni, hogy hol lehetett olyan rész ahol a hátsó kerekek közvetlen tapadással érintkeztek az aszfalttal, de nem nagyon emlékszem ilyenre, csak a bejárati részen mikor a pálya felé haladtunk a szerviz parkból. :)



 Ám lassan a vége felé tartunk, ami jól hallható, hiszen a futófelület szinte teljesen elfogyott már az abroncsokról, és verik istentelenül a hátsó sárvédő dobokat, valamint a karosszéria oldalát. A helyzet innentől kezdve már vagylagos... vagy eldurran a hátsó, vagy nem amíg elérünk a szerviz parkig, esetünkben természetesen eldurran, hiszen ez most a dolga.
Óriási élmény volt mindenképpen, és hatalmas adrenalin löket újra egy ilyen autóban ülni.
 Ezúton is hatalmas köszönet a lehetőségért, a nyereményért, az autózásért.

...
Nézelődtünk még picit a pálya mellett állva, mert jöttek mindig újabb sofőrök és autók, s igyekeztem meggyőzni Editet arról hogy próbálja ki az érzést, és üljön be egy Drift taxiba, de hajthatatlan volt, s nem tudtam rábeszélni. Bármennyire is szerettem volna, hiába erőltettem, teljesen esélytelen volt, így nem sokkal később elindultunk a kis autó felé a parkolóba.



Összeszedegettük a dolgainkat, elpakolásztunk, bemelegítettem kicsit a motort, és elismerő pillantások begyűjtése mellett haladtunk a parkolóból kifelé, megcélozva a régi 3-as főutat s azon Miskolcot.
Nagyon szép időt, jó napot fogtunk ki, kristály tiszta napsütést igaz némi széllel vegyítve, de szép nap volt s jó alkalom arra hogy kimozduljunk kicsit a szürke hétköznapokból, s megjárassuk ezáltal a kis kékséget is végre. Aki szépen muzsikált, szedte a lábát amikor szükség volt rá, vitt és hozott minket amerre csak szerettük volna. De a váltónak megint van valami furcsa hangja... Ez már egy másik bejegyzés lesz, de remélem már csak a találkozó után kell rá sort keríteni. ;)

Hiba elhárítva talán

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át... ;)
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre. :)
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére. :)

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

Nyari talalkozo

 Kicsit elmaradtam a blogolassal ido hianyaban.
Tul vagyunk a Nyari talalkozon, kisebb-nagyobb nehezsegek aran ugyan, de tul vagyunk rajta.
Ezuttal is ket autoval indultunk utnak Miskolcrol a Velencei to partjara, kenyelmes nyugodt tempoban autozva vegig, hogy kimeljuk a nagy melegben a kis autokat. 
Osszessegeben a talalkozo jol sikerult, szep szammal voltak resztvevok kis hazankbol, es a kornyezo orszagokbol is. Az ido is kegyes volt hozzank, igy egy szavunk sem lehet, s ezuttal is szep helyeken jartunk.
 Ami azonban nem a legjobb dolog, hogy az Andi autojanak a motorjat valoszinuleg meg kell bontanom, mert valami nem klappol. Jelentos mennyisegu olajat juttat a kartergaz csovon keresztul vissza a karburatorba, ami azonban sajnos megoldodott, ugyanis kb a Velencere erkezes elott par km-rel leszakadt a legszurohaz a ventillator hazrol. :( Ugy latszik csak ido kerdese volt a trotenet mint utobb kiderult, Gyula legjobb informacio szerint ugyanis tipus hibaja ennek a tipusu motornak ez a jelenseg. :( Sajnalom, mert egyedi, de egyre inkabb azon torom a fejem, hogy vissza fog alakulni a motor hamarosan gyarira, mert ezzel csak a gond van. Ereje sem nagyon van a gepnek, mint utobb megtudtam ezen sem kell meglepodni, mert a gyari kialalkitasu hengerfej nyomatekosabb mint ez az exporots kivitel. Nem csorog, nem csattog, igy nem tartom valoszinunek hogy gyjtas beli problema lenne, szepen is indul, de egyszeruen nincs ereje, meg a bejaratasi idoszakban is jobban ment a kis auto, tehat valami tortenhetett. Lehet hogy osszeforogtak a gyuruk, vagy ennyire nem tudok szelephezagot es gyjtast allitani, egyelore nem tudom, de amint lesz egy kis idom es energiam, valamint amint nem lesznek 40 fokok, bele kell nezni, hogy miert nem kerek a tortenet, miert gyenguska annak ellenere, hogy 0 km-es hengereket, dugattyukat, gyuruket, hengerfejet, sport vezermu tengelyt, elegant gyujtast, fotengelyt kapott a felujitaskor. Meg az igazat megvallva a motor hutesevel sem vagyok elegedett miota az Abarth olajtekno es szelepdeki felkerult. Kuplung bowdent is cserelni fogom, ugyanis teljesen a vegere van mar allitva, s meg sem emel ki rendesen, megis nehezkes es vagylagos a valtas a kis autoval, akarhova is pozicionalom a valtot.
 A kis kekseg szepen teljeseitette a tavot, bar valto problemam ezen is akad, ugyanis erezheto hogy valoszinuleg el van billenve a gumibakoknak hala, nehezen veszi a 3-ikat. Gyujtas gondom akadt vele meg itthoni teruleten, ugyanis egy az egyben szetverte a rotor az eloszto fedelet, ami nem tul jo dolog, valoszinuleg a gyjtas elosztot lentebb kell helyeznem, hogy ne lehessen ennyire kozel a motorter fedelhez, mert szerintem kanyarodas kozben ha elbillen egy picit  motor, akkor hozzaerhet es megfeszul. Ezt csak amiatt gondolom, mert temposabb jobb kanyarban jelentkezett ez a problema tobbszor is.
 Minden esetre koszonet a kis autoknak hogy elvittek es haza is hoztak minket.

https://plus.google.com/photos/111403175907967885376/albums/5905547335956670817?authkey=CM6n4NaXy5HujQE

Járatás

 Tekintettel az olajcserére, szelephézag állításra, gyújtás állításra, valamint a kevés km-re ami az autóban van, egy rögtönzött kirándulást találtunk ki szombatra a két kis autóval.
 Szelephézag állítás megtörtént indulás előtt, annak ellenére hogy jelentős hézagok voltak a himbasornál, nem volt csattogó hangja a motornak. Egyre jobban gyondolkodok egy spéci kulcson a szelephézag állításhoz, mert a fogóval és a 11-es kulccsal a kezemben többnyire inkább csak köpködök míg beállítom.... :( :)
Gyújtást is úgy mond jelre állítottam, ami elvileg neki a gyárija, de biztosan nem fog így maradni a történet, ugyanis most nem megy olyan jól Andi állítása szerint mint mikor bejáratós volt. Az meg azért elég para... :(
 Szóval elmentünk egy kicsit turnézni, meghjáratni a kis autókat, de leginkább az Andiét.
Ami feltünt kívülről, hogy néha olyan korom füstfelhőt nyom, mint egy TDI, ugyanez motorféknél sokkal világossabb. Fékezésre nem táncol továbbra sem, a váltó meg szerintem még mindig nincs a helyén rendesen. Nagy szívás néha egy 0-ról összerakott történet, de gyönyörű is egyben.
 Andi elmondása szerint nem húz úgy mint ezt megelőzően, a fogyazstása meg valahol 8-9 l - között van ami nem túl szívderítő, tehát a karburátor tuti cserés lesz inkább egy felújítottra, mint hogy fúvókákkal kezdjek LEGO-zni, valamint a gyújtás is megy vissza az eredeti helyére, ahol eddig is volt. Viszont szerinte is halkabb lett a kisautó.

Olajcsere, szűrőcsere

Nos igen, ha már cserélgetünk, akkor cseréljük le a kicsikben is a olajat.
Az eddigi 5W-40-es olaj helyett szerettem volna ismét visszatérni a 10W-40-es olajhoz, ami annak idején bevált, így ebben az autóban is a Castrol Magnatec 10W-40-esre esett a választásom. Az 5-össel kicsit csattogós volt nekem a motor, cserében télen nem robbant fel az olajszűrőm, de most nyár van, vagy lesz.
Óra állása: 41471 km

Fogait elvesztette ugyan, de kapott implantátumot és nyert egy ezüstöt

Kb őrült tempóban igyekeztem a kisautót járóképessé tenni, többek között a vasárnapi verseny miatt.
Valamint mert jobb szeretem ha az autó üzemképes.
Mivel fogait szinte teljes mértékben elveszítette a tányérkerék, ám a kúpkerék majdnem sértetlen maradt, úgy döntöttem hogy csak az előzőt cserélem.
Bontott váltóm szerencsére akadt olyan amiben ez éppen maradt, ugyanis sem autóbontóban sem hirdetésekkel nem jártam szerencsével. Egyszerűen nem volt, vagy ami volt az szintén fogak nélküli volt.
Amit csak lehetett igyekeztem kihozni a váltómaradványokból s szombaton délután 5-re már saját lábán járt az autó. Csináltunk vele egy 50 km-es próba utat, szerencsére nem volt semmi jele annak hogy esetleg valami nem jól sikerült volna. Nem recsegett, nem zúgott, nem búgott tehát semmi hangja nem volt.
Ami viszon feltünt már legutóbb is, hogy a benzin csövek el vannak kicsit repedezve, így csere érettek lettek. Kicseréltem a csöveket meg a levegőszűrőt is s vártuk a vasárnap reggelt hogy indulhassunk a Bükkszentkereszti veterán hegyi felfutó versenyen. Regisztráció és gépátvétel reggel 7-től.
Korán keltünk hogy időben felérjünk, nem is volt szerencsére semmi gond egészen a megérkezésig. Ugyanis mikor ki akartam szállni az autóból, akis autó vadul elkezdett indítózni aminek az okára sajnos nem sikerült rájönni s idő sem nagyon volt a nyomozásra így jobb ötlet hiányában lehúztam az önindító saruját. És maradt a tolásra indulás. Szerencsére a sporttársak nagyon jó fejek voltak s akadt a nézők között is segítség mindig.
A verseny számomra szokatlan volt. A cél ugyanis az volt hogy az adott szakaszt kétszer kell megtenni lehetőleg azonos idő alatt. Az nyer akinek azonos vagy nagyon közeli a mért ideje. Nem volt még ilyenhez szerencsém, de a pályabejások után a verseny is jól sikerült s közel azonos időket sikerült futnunk, így 1000 cm3 alatti kategóriában sikerült ezüst érmet elhoznunk.
Köszönjük a szervezést a Classicmotorsport-nak Adamovich Eriknek, valamint főbb támogatóknak :
GULF
VDF-KER
HELL

Nagyon jó program és verseny volt köszönjük!!!

EREDEMÉNY LISTA

Lacinak tovabbra is jok a fogai...

 ...csak egy ideje kulon elnek Lacitol.
Azt hiszem leginkabb no comment a tortenet. 
Siettem hogy kesz legyen, hogy minel hamarabb gurulhasson, s igy elfeledkeztem arrol hogy illo lenne a tanyerkereket raalitani a kupkerekre.
Igy tortenhetett meg az a szomoru eset hogy a valto 4 nap utan elhalalozott, s ismet mutetre vart.

[flash=http://www.youtube.com/v/PtWl8ZSBlvk?hl=hu_HU&version=3]

 Az ido termeszetesen ismet surget, mert az jo.
Vasarnap verseny lenne, amin illo lenne megmerettetni magunkat, de ehhez szukseg lenne jarokepes es strapabiro autora, ami egyelore sajnos nincsen, ugyanis nem tudok valtot szerezni a kornyeken. Egyelore jobb otlet hianyaban marad a nem tul szuper megoldas, a 2-3 valtobol csinalok 1-et.
 Kesobb pedig ha az idom es energiam engedi, akkor ramegyunk vegre arra a projektre, hogy Skoda valtot teszunk a polski ala. 
De ahogyan egy baratom mondana, egyszerre csak egy projekt. ;)

Jok a fogaid Laci....

 Lett vegre ido es elszantsag is, hogy leugrasszuk a valtot a kocsi alol, es kideritsuk vegre hogy mik is mentek el vadaszni belole...
Bontobol sikerult keriteni egy valtot igaz feltengelyek nelkul, de ez is tobb mint a semmi, s kiinduasnak mindenkeppen jo. Egyeztettuk orainkat, Janit felvettem reggel a Suzival, mert jobbnak lattam ha van egy kisero auto is velem, meg ha esetleg alkatresz kell SOS-ben, akkor legyen mibe beugrani. Melohelyen atultem a Polskiba, es indultunk a telekre. Tukorbe nezve lattam Jani arcan igazan, hogy a kis auto kifele sem lehet halkabb, mint a kaszniban ulve.... :( :)
 Hamar feny derult erdekes dolgokra, miutan a kocsi ala fekudtem, hogy kb minden olajos es szerencsere nem a motorbol jon mindez. Hogy a nyelestengely vezeto persely, nagyon nincs a helyen es itt szokott el az olaj. Hogy a km spiral elszakadt kb toben a kihajtas utan nem sokkal. Elkezdtem bontani lefele szepen, kozben megerkezett Lajos is, hogy majd egyuttes erovel vegezzuk a mutetet, lehetoseg szerint szimultan.
Miutan lekaptam a valtot, voltak kerdeseink, melyeket nem ertettunk, hogy hogyan csavarodott ki a nyelestengely vezeto hazat rogzito M6-os csavar a valto hazabol, hogy a valto fedelen levo 4 db szinten M6-os csavarbol 1 db hogyan csavarodott ki szinte teljesen. Nem ertettuk, tanacstalanul folytattuk a boncolast, s kozben kezdtuk a mutetet is.
Boncolas kozben megtalaltunk egy par db szinkrongyuru alkatreszt a diffi alatt, tehat a tippem jo volt, ezek szerint ennek a hangjat mar menetkozben is megismerem. Remek... Fogakat szerencsere nem talaltunk, ennek viszont orultem valoban.
Miutan a gyuru darabokbol sikeresen kiraktam egy gyurure valot es meg mindig maradt belole, hamar rajottem hogy nem csak egy ment el vadaszni... :) Mindegy, a lenyegen mar nem valtoztat, kikaptuk a diffikbol a feltengelyeket, installaltuk oket a beepitendo valtoba, kozben flex-szel kialakitottam az uj valto harangot, mert ugye a 900-asokhoz picit masabb kell legyen. Sok esetben ilyenkor mindig megcsereletem a harangot, de ezuttal felejtos volt, mivel a fellazult 6-os csavar furataban nem maradt menet sajnos. 
Osszepakoltuk, feltoltottuk olajjal, kapott egykis zsirt is most a valto, es feltettuk a helyere. Kapott boven zsirt a feltengely csillag is mindket oldalon, keszre huztunk mindent, es vartuk a proba kort.
 Jelentem a mutet jol sikerult osszessegeben, megvan minden fokozat, helyen is van mindegyik, nem recseg, nem ropog, finoman lehet valtani, semmi hangja sincs a valtonak, ami most meglepoen szokatlan jelenseg. S majdnem igy is maradt egy jobbos kanyarig, ahol epp kigyorsitani akartam 2-ikban. Pattant egyet es megvaltozott a hangja sajnos. Azota motorfeknel kicsit daral, terhelesnel azonban nincs hangja.
 A jelensegbol, illetve a hangbol arra tudok kovetkeztetni, hogy a diffi nincs rendesen hezagolva es ez adhat hangot. Rosszabb eseten esetleg le is ugrott mar par fog rola... Remelem nem az utobbirol van szo, mert maskulonben igen jol sikerult lenne most a projekt. A heten remelem sikerul kideriteni hogy mi adja ezt a hangot, miutan levesszuk ujra a valtot...

YESSSSSS!
I love this game!

;)

Mikor a fagyi visszanyal...

A napokban volt egy viccesnek szant hozzaszolasom a club126 egyesulet egyik foruman.
A megjegyzesem Baznak szolt, aki epp azt ecsetelte, hogy gyerekkel mar nem olyan egyszeru egy talalkozot bevallalni. Viccesen jegyeztem meg neki hogy "gondolkodott volna hamarabb, szallt volna ki Hatvannal..."
Es itt jott a sors furcsa fintora.
Elindultunk Siofokra a Tavaszi talalkozora, Hatvanba erve pedig szethullott a valto. Eleinte nem volt egyertelmu de mostanra korvonalazodni latszik hogy a 2-es  es a 3-as fokozatrol levalhatott a szinkrongyuru s azok darabjai beekelodhettek a tengelyekhez. Valoszinuleg ezek adhattak a felelmetes surlodo hangokat melyek inkabb dorzshajtasra hasonlitottak mint sem fogaskerek hajtasra. Raadasul annyira voltak zajosak hogy elnyomtak a motorhangot.
Telefonon kertem segitseget Janitol Miskolcrol, KG-tol es Baz-tol Budapestrol, mior megalltunk Hatvanban egy benzinkuton mert egyszeruen felelmetes volt mar a hangja a kiskocsinak. KG felajanlotta a hegesztett diffis valtojat amit ezuton is koszonok de nem biztos hogy eletbiztositas lenne felautozni vele Miskolcra igy ha nem muszaj nem eroltetnem. Baznak is akadt egy tartalek valtoja igy ovatosban elindultunk tovabb hogy ha kell akkor majd Budapesten valtot cserelek. 
Erre a  Budapest tablat elerve az auto egyik pillanatrol a masikra elhallgatott szinte teljesen.
Gyors merlegelest kovetoen ugy dontottem megy amig megy. Ha lehet akkor nem allok neki minden aron valtot cserelni s inkabb tovabb haladunk Siofokra.
Jelentem szerencsesen meg is erkeztunk de erezhetove valt a lakotteruleteken hogy a 2-3-as fokozatokon nincs szinkrongyuru valoszinuleg mert nem lehet reccsenes nelkul kapcsolni oket sajnos. 
Egy dologban bizhatunk csak, hogy a letort darabok lent maradnak a valto aljaban es nem szorulnak esetleg menetkozben a fogaskerekek koze mert akkor hirtelen blokkolnanak a hatso kerekek ami nagyobb temponal sajnos nem szerencses tortenet.
Az auto egyebkent szepen muzsikalt jol huz, a 140-es orat sikerult lefektetni, a gyujtas stabilnak nez ki. Ellenben Siofokra erve a km-ora is elszallt sajnos csak meg nem tudom melyik resze miatt nincs visszajelzese...
Kicsit aggodom de remelem hazavisz minket gond nelkul a kis auto s otthon majd allhatok neki a szerviznek.
Holnap minden kiderul...

Laprugo

Volt egy kis idom, ha kedvem nem is tul sok, de nem nagyon turt mar halasztast a dolog.
Nyari gumira torteno atallas kozben vettem eszre hogy vannak sajnos folytonossagi hianyok a laprugo egyik tagjaban, ami magyarazatot adhat a minimalis menetkozbeni setalasra, es kemenysegre rugozatlansagra. Raadasul nem is akartam ugy jarni mint valaki, hogy menetkozben torjon ki alola maximalisan a laprugo.
Nem szivesen allok neki a futomu ezen reszenek, de vannak pillanatok, amikor nem lehet halogatni. Na ez egy olyan pillanat volt, mert mar felve autoztam vele neha, foleg szerpentines reszeken. Csak ugye felo hogy ezek a csavarok megfordulnak a kaszniban szereles kozben. Szerencsere nem volt ilyenrol szo.
Kapott jo sok csavarlazitot minden csavar, bosegesen beaztattam, s konnyen meg is indult mindegyik.
Laprugot meg eddig nem szedtem darabokra, kicsit tartottam is tole, hogy mi lesz majd ha szetugrik, de csak meg kellett csinalni, hiszen nyakamon a talalkozo, s valamivel menni kell. Lebontottam hat a csavarokat, majd a tobbit mar az asztalnal folytattam, pontosabban kezdtem, de vegul a foldon kotott ki a laprugo. A kozepso osszefogo csavart pikk pakk sikerult elcsavarnom, es eltepnem, ami nem volt tul jo kezdes, de nem adtam fel, bar veszjosloan nyil meg a koteg kozepen. :)
szetbontottam a rogzito pantokat is, majd egyesevel levettem a lapokat es a koztuk levo muanyag lapokat, es megtisztogattam mindet, majd sorban kiraktam oket a foldre. A torott lap harom darabban jott ki, tehat ket tores volt rajta nem csak egy. 
Egy lapot kaptam anno meg Gyulatol ajandekba, mert nem talaltam a rugokotegemet, igy azt hasznaltam fel. Igaz pont nem az a lap volt az, hanem egyel lentebb levo lap, de remeljuk igy is jo lesz, ha nem, akkor hamar kiderul, es kibontom vissza az egeszet. Arrol nem is beszelve, hogy ideje lenne mar a duplalengokaros projekttel foglalkozni vegreha mar minden meg van hozza...
A lenyeg, hogy pucolas utan minden lapot bezsiroztam jo vastagon, amivel jol meg is szivattam magam, mert osszehuzas kozben muvelt erdekes dolgokat a rugokoteg, de vegul sikerult megoldani. Kozepre pedig kapott egy 10.9-es rogzito csavart, valamint a pantokat is sikerult ujra felhasznalnom. Nem volt egyszeru muvelet, de bevallom sokkal rosszabbra szamitottam.
Felszereles is konnyeden ment szerencsere, igy maradt ido a fuggocsapszegek zsirzasara is, ahol viszont tortent egy erdekes malor sajnos. Kicsit vehemensebben nyomattam bele a zsirt a vezeto oldaliba mint kellett volna, ugyanis a az aljabol kinyomta a zarofedelet, aminek visszaszerelesehez sajnos mar nem volt sem idom, sem kedvem, igy ki kell birnia mig visszater az auto Miskolcra Siofokrol.
Ami teendo van meg, hogy a futoradiatort kiiktassam a rendszerbol, valamint hogy a gyujtast felulvizsgaljam egy kicsit, uyanis 5000-es fordulat korul szemmel lathatoan ki ki hagy egy-egy gyujtasi fazist valami miatt. Egy ideje vacakol a csatlakozasi pontja sajnos, ami miatt le is allt neha igy lehet hogy ezt kell majd atvarialnom a gyujtaseloszto aljan kozvetlenul.
Nagy vonalakban ennyi, remelem mas nem jon kozbe. ;)

Tavaszodik - kirándulunk

 Szerencsére beköszöntött a jó idő végre, így elszedtük a kis autókat.
Hívtam, és egyeztettem Andival, hogy mi lenne ha közösen tennénk meg pár km-t, mert az Ő autóját is járatni kellene, hiszen régóta pihen a garázsban.

A zene ami most tetszik:
[flash=http://www.youtube.com/v/M97vR2V4vTs?version=3&amp;hl=hu_HU&amp;rel=0]

Szombaton délután is csavartunk egy kisebb karikát, elugrottunk a Rakacai tóhoz, útközben Szendrőben fagylaltozni is megálltunk a Paszti cukrászdában a tulajdonos nem kis örömére. A történetet már valószínűleg ismeritek, igen, neki is volt annak idején egy Polskija. :)
Vasárnap is csaptunk egy karikát, elautóztunk a Lázbérci víztározóhoz, majd onnan Szilvásváradra. Találkoztunk egy Miskolci Polskissal, akinek kabriója van, és váltottunk pár szót, igyekeztem elcsalni találkozóra, reméljük Velencére eljönnek. ;)
Mind a két napon nagyon jó idő volt szerencsére, valamint a kis autók is nagyon jól viselkedtek és majdnem gond nélkül teljesítették a km-eket. Ugyanis az Andién van egy visszatérő probléma, amire nem sikerül rájönni és elég random szerű így jobban kell majd vele foglalkozni, ugyanis a féklámpái nem akarnak minden fékezésre reagálni. :( Nem túl jó dolog, tavaly egyszer már produkálta, de most jobban neki fekszem majd a dolognak, illetve a szelephézag állításnak, s a gyújtásnak is.
Jó látni az Andi autóját újra az utakon, főleg ha együtt halad a két kisautó. :)
Kellemes, szép hétvége volt, szeretem az ilyet.

Az autó nem eladó!

 Nos, mint azt gondolták előre egy páran (én ugyan pont nem sajnos) az autó nem került eladásra.
Volt két komolyabb érdeklődő, illetve egy pár olyan, aki inkább csak tesztpilótáskodni akart, de végül úgy döntöttem talán épp a célegyenesben hogy nem válok meg attól ami az életem egy jelentős részévé vált az elmúlt tíz évben.
Amit magam tettem olyanná, amilyenné. 
Amivel sok szép helyet megjártam, sok díjat elnyertem, amit mai napig megdícsérnek sokan az utakon.
Így, ahelyett hogy egy hete a megbeszélt helyre autóztam volna vele a vevőhöz (túl már a próbakörökön is, alkudozásokon is), végül inkább autóztam vele egy nagyot, és Miskolcon maradtam.
 Köszi azoknak ezúton is, akik próbáltak lebeszélni az eladásról, bár bevallom nem sok foganatja volt, s nem ez volt az elsődleges ami miatt nem került eladásra. Sokkal inkább a közös élmények, eredmények, helyek-helyszínek, történetek, kudarcok és sikerek, valamint mert az első autóm.
 Lesz vele munka, az egyszer biztos, s nem mondom hogy nem jött volna jól az ára a mai világban, de bízom abban hogy sikerül megoldani a jelenlegi helyzetet, s megoldani a gondokat. Volt már ettől rosszabb is, igaz más jellegű, de azt is megoldottam, ezt is megfogom.
;)

Egy korszak...

Egy korszak lezárulni látszik, de van még róla videó ami belső felvételes.
Igaz tavaly készült, de tükrözi az adottságait az autónak.
Futóművön van még egy kisebb szervíz, ami valószínűleg az utolsó is egyben.

[flash=http://www.youtube.com/v/PY_zryxt6hQ?version=3&hl=hu_HU]

http://www.hasznaltauto.hu/auto/polski_fiat/polski_fiat_126__903-6666408

X- files...

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. :) Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

Leállás :O

Továbbra is elúfordul az a rejtélyes jelenség, hogy fordulatról elejtve a motor leáll, nem áll meg alapjáraton. Akkor sem ha felemelem 8-900-ról 1500-ra sem. Karburátor kb 5-ször szétszedve már darabokra, mert abban bíztam hogy kosz lesz az úszóházban ami vándorol, vagy a fúvókák valamelyikében esetleg. Bőven átnyomattam féktisztítóval, benzinnel, majd levegővel, de újabban nem került elő belőle semmi.
Elkezdtem más irányban keresgélni, bár tippem sincs sajnos. Az tény, hogy előbb áll meg a motor, és ezt követően gyullad ki a töltés jelző lámpa s nem pedig fordítva. Mert ez utóbbi esetleg adhatna okot arra hogy érintkezési probléma után keresgéljek valamelyik csatlakozónál.
Ráadásul a leállás után közvetlenül ha indítok rögtön elkapja és be is áll alapjáratra rendesen, minden gond és prüszkölés nélkül.
Többszöri nekifutással indultam próba körökre, de javarészt visszatért a probléma.
Utolsó alkalommal ránéztem még a gyujtáselosztóra, ennek a teteje fel volt lazulva, de nem hiszem hogy innen indul a leállási probléma, minden esetre meghúztam a tetején lévő két csavart és összeraktam.
Majd irány ki a fő útra, és sok mazsola kerülgetésével kb Mezőkövesdtől tudtam haladni úgy jobban nyél gázon. Már már kezdett elforogni újra 7-7500-ig a motor, s mivel leginkább ezzel voltam elfoglalva hogy leáll-e a motor, és húz-e rendesen, valamint hogy ne ússzak fel a vízen, így fel sem tünt, hogy az ablaktörlőlapátok olyanokat csapnak, hogy majd lerepülnek a szélvédőről, valamint a fűtőmotor is lelkesen tolja a levegőt. Kiszálltam, megnézni hátul mi újság, és olyan érdekes állaga volt a töltés szálnak... olyan nem volt kemény, sokkal inkább puha és képlékeny, a szigetelése leginkább... :( Jobb ötlet hiányában megfordultam és szakadó esőben indultam hazafelé, ekkor már vagylagos volt a töltése sajnos, de 3000 alatt nem is kapcsolt a fesszabályzó.
Miután hazaértem, lebontottam a generátort a blokkról, és betettem a Suzi csomagtartójába, hogy ha lesz időm hétfőn elviszem autóvillamossági szerelőhöz, hogy nézzen rá, van-e vele gond. Mert esetleg ezt tudom még elképzelni, hogy halódott már a fesszabályzó, vagy a generátor maga, és alapjáratra visszaesve nem adott már akkora szikrát a gyujtás, mint kellett volna. Ha nem, akkor nincs ötletem ismét. :(

Téli járatás

Jó idő volt, lett szabadidőm, akkor minek üljek a négy fal között.
Elindultam megjáratni a kis autót, melynek során kellemes kis kirándulás kerekedett. Jártam a Bükkben fent Bánkúton, Mályinka felé eljátszottam a gondolattal melyet végül elvetettem és lejöttem vissza Ómassa érintésével, majd Lillafüreden át fel a Bükkszentkereszti elágazásig, és ismét vissza Miskolcra. Kellemes napsültéses hideg idő volt, a hegyekben friss hóréteggel.
Kis autóval szerencsére nincsen gond.
Valamint beneveztük őket egy fotópályázatra, így aki tud, szavazzon a két kis autóra!
Köszi!

Fotópályázat 1

Fotópályázat 2

Karácsony

Hogy mit kaptam Karácsonyra???
AGYFASZT!!!
Hogy mit kértem???
Hát... nem ezt. :)
Produkálja egy ideje magát a kis kocsi. Nem vészesen, csak pont annyira, hogy az a maradék hajam égnek álljon. Üzem meleg állapotban kapdos az alapjárat, lámpáknál megállva pedig 10-ből 3-szor lefullad. Tudom, most az jön, hogy ne álljak meg. ;) Ezen már túl vagyok. Meg ugye ott volt az a fincsi kis gázpedál törés még az ünnepek előtt. Az is hálás történet volt, de lássuk be sok volt az indulat, s ezt nem hálálta meg a már egyébként egyszer meghekkelt gázpedál. Akkor végleg meg is adta magát, annyit tudott húzni csak a bowdenen hogy kb 1400-1500-as fordulattal elcsoroghattam a belvárostól a garázsig.
Középső kardánalagutat kibontva mindig szembesülök azzal a ténnyel, hogy ez nem egy egyszerű történet lesz, hiszen van benne 3 víz cső is. Királyság! Ha jól emlékszem legutóbb is épp emiatt hegesztettem inkább. :) De most nem voltam lusta, hiszen időm mint a tenger, nem hajt a tatár, így szépen komótosan kibontottam a pedált, és kifűztem a vízcsövek közül, amit szerintem  egy gyakorlott nőgyögyász is megirigyelt volna. Főleg hogy én ugyanazon a szűk résen vissza is raktam egy másikat. :D Relatíve könnyen ment a dolog, bavllom jobban tartottam a szívás lehetőségétől, de szerencsére nem volt gond. Kicsit bíbelődős volt, de megoldottam. Annyit sikerült elszúrni, hogy túlzottan előfeszítettem a bowdent, mert ugye a két pedál állása nem volt megegyező, így kb 1/3-os pedál állásnál meg majdnem teljesen nyitott a második torok is, ráadásul kb 800 m után már izomgörcsökkel küzdöttem a próbakörön, mert rendellenes állásban kellett tartani a jobb lábamat a gázpedálnál. Vissza a garázsba, és újra állítás. Ezt követően ezzel már nem volt gondom.
Jött a második felvonás, a karburátor bontás, mert jó esély van rá, hogy szennyeződés van az üzemanyagszűrő ellenére a karburátor úszóházában. Ehhez természetesen ki kell bontani még a kurvák picsáját is, de nem baj. Időm mint a tenger ugye... :)
Hamar boldogultam ezzel is szerencsére, és szinte pillanatok alatt lent volt a karburátor. Szét bontottam, és szemmel láthatóan voltak benne homokhoz hasonlító szemcsék, amik bőven tudják ezt a jelenséget produkálni ha vándorolnak az úszóházban. Kiszedtem az összes fűvókát, gyorsító fúvókát, és venturikat, és szépen elpucoltam mindent először benzinnel, majd féktisztóval, és nagynyomású levegővel kifújtam az egészet. Összeszereltem, és visszapakoltam a helyére a karburátort is, átnéztem a benzin csöveket is egyúttal, hogy nincsenek-e kirepedezve, de szerencsére nincs velük semmi gond. Így összeszerelést követően jöhetett a próbakör, ugyan merre másfele ha nem a Bükkön át, Egernek, majd vissza a 3-ason. Nem is volt gond vele, egészen a belvárosig ahol az első lámpánál kezdődött a történet előről... Igen... I' am happy... naggggyon naggggyon very happy.
Autó vissza garázsba, C-vágányra, és hamarosan folyt.köv.
:(
:)
De legalább jót autóztam, ami rám fért már. Meg szerintem az autóra is, mert a hegyen nagyon szépen viselkedett, csak itt-ott játszotta meg a picsáját a kanyarokban. :D ;) :)

Téli átállások

Felkerültek a téli papuscsok a kiskocsira.
Idő kell majd még újra megszokom, hogy kanyarokban kúszik, kereszteződésekben csúszik.... :D
De ideje volt már a téli gumiknak lássuk be.

Tour de Gagyapáti

 Idő és energia túltengés kapcsán úgy határoztam, hogy autózós délutánt csinálunk.
Így szombaton, munka után nem sokkal útnak indultunk egy kicsit a régi 3-ason.
Falvakon keresztül, a végső úticél Gagyapáti volt, édesapám szülőfaluja, mivel rég nem jártm már arra.
A hely szinte semmit sem változott az elmúlt 30 év alatt, mégis teljesen más, s egyben ugyanaz.

    Gagyapáti Történetéből

     A Cserehát dombjai évezredek óta emberlakta területnek számítanak. A kőkorszakbeli ősember jelenlétéről tanúskodnak az Encs, Gagyapáti, Selyeb, Szikszó és Tomor környékén talált leletek.
     Gagyapáti első írásos említése IV. Béla király uralkodása idejéből, 1256 - ból származik. Az oklevelen a falu Appati alakban szerepel.
     Az Apáti helynév arra utal, hogy a község a Heves megyei Sár ( a mai Abasár ) monostorának volt birtokában. A falu mai nevének Alsó - és Felsőgagy közelségére utaló Gagy - előtagja pedig megkülönböztető szerepű..
     A 13. század elején az Aba - nemzetség Gagyi ágáé.
     1427 - ben írott emlék szól arról, hogy Gagyi Lászlónak 42 jobbágyportája volt itt. Ami pedig azt jelenti, hogy az akkori Gagyapáti jelentős helységnek számíthatott.
     
    A falu a 17. század elején a környék legjobban védett helysége lett. A török veszély idején a környékbeli településekről sokan menekültek az eldugott, erdőkkel takart, palánkkal védett Gagyapátiba.
     A legsúlyosabb csapást az 1640 - es portyázáskor mérte a török a Cserehátra. Gagyapáti palánkkal fogadta a törököket, ám ostromra nem került sor, ugyanis a főbíró a település többi elöljárójával együtt az oszmánok parancsnoka elé járult és meghódolt.
     Bár a falu az 1640 - es török dúlást túlélte, ezután mégis teljesen elnéptelenedett a súlyos adóterhek miatt és csak 1728 táján kap lakosokat. Ténylegesen 1750 körül szállják meg tót telepesek, amikor mint kincstári birtok szerepel.
     1828 - ban regisztrálták a legnagyobb lélekszámot, 172 fő lakott a faluban.
     1869 és 1960 között ( 10 népszámlálási adat bizonyítja) a lakosainak száma mindig 110 és 150 között volt.
     1961 után kezdődött meg az elnéptelenedés a Csereháton.
     2002-ben mindössze 14 laktak itt.
     2008 január elsején az állandó lakosok a száma 33 fő volt. Megfogalmazhatjuk, hogy 2003-tól Gagyapáti fejlődésnek indult! Az önkormányzat 9 telket értékesített. Építkezések kezdődtek ebben a kis faluban ahol több mint fél évszázada lakóház nem épült.


     Megnéztük a szülői házat, a tájat, a régi iskolát, a régen boltként üzemelő épületet, a sportpályát ahol régen csak nádas volt, valamint a temetőt is. Szóval kicsit elidőztünk a múltban, a szép tájban.

Őszi találkozó - Előtt...

 Hogy a közepén kezdjem, nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nagyon nem... :(
Váltó: Indulás előtti napon, még le lett szerelve a nem rég szervízelt váltó, s hamar fényt derült a László nevű váltónak nem is annyira jók a fogai, mint a reklám szerint... Ezért volt olyan darálós hangja, akadozós erő átvitele, s nem bántam meg, hogy nem azzal indultam útnak.
Idő, és emergia hiányában nem volt más lehetőség, mint harang csere a váltókon, s a jobb állapotú féltengely pár átrakása (idő hiányában) diffivel együtt. Természetesen a hülye is tudja, hogy ilyet nem illik csinálni, hogy nem párban cseréled a fogaskerekeket a kopások miatt, most mégis erre volt csak mód és lehetőség. Hamar ki is derült, hogy nem ez volt életem legjobb döntése. Főleg ezen a napon... 3-ikban 40-nél, mé úgy ahogy lehet hallani a motort, és talán még beszélgetni is lehet a kocsiban, de ez 50-55-nél 4-ikben már megszűnik, s kb egy Sperres-Lada hangjával vetekszik a Polski... :) Jó pofa, meg vicces, az első 10 km-en, de utána már inkább félelmetes, főleg ha tudja az ember, hogy másnap egy 3 napos rövid túrára indul az autóval, úgy 360 km-re Miskolctól.
A lényeg, hogy a váltó szervíz meg volt, lett benne minden fokozat.
Pénteken indulás előtt úgy döntöttem, hogy nem pályázok. Lassan 12 éve járok Pestre, s mindíg pályán mentem, idejét láttam kipróbálni kis hazánk főútvonal hálózatát. Ráadásul nem utolsó szempont volt az sem, hogy nem mindegy az, hogy 90-nél, vagy 130-nál fog-e megállni a váltó... :) Szerencsére nem így történt. Főútak jól autózhatóak, távolságban ugyanott vagyok mint ha pályáztam voltam, ellenben az idő kb 50-70 perccel több egy Miskolc- Pest szakaszon, de mivel nem volt sietős, így elviselhető úgy gondolom, főleg ilyen autópálya díjak mellett. Így 3-ason mentünk Pestre. Előtte Horton összefutottunk egy kedves ismerőssel, aki legutóbb a Brezova-tanyára szervezett autós találkozót, és Drift napot. Miután innen eljöttem anno éjjel 1-körül, kiderült, hogy a kis autóval első helyezést értem el épített kategóriában, így ennek a díját ezúttal vettem át.
Pestről a 7-esen tovább Kápolnásnyéken tankoltam, Székesfehérvár érintésével tovább Siófokra (a terv azt volt, hogy Gyuláék bevárnak) végül Ságváron bevártuk a Pesti-Székesfehérvári-Pápai különítményt, és együtt autóztunk tovább Dombóvárra a 65-ösön, majd 61-esen.
Összességében az út nem rosszabb annyival minőségileg, mint amennyit elkérnek autópálya díjként, időm meg annyi mint a tenger, legalább nem nyelezem végig, fogyasztása a kis autónak pedig megállt 6,5 l/100km-en, tehát egy szavam sem lehet.
 Péntek a szokásos program volt, vacsora után beszélgetős iszogatós, lazulós, későn fekvős.
Szombaton valaki jó reggelt kívánt mindenkinek a szálláson, ez annyira nem volt jó kezdés, mivel férfi hang volt, s nem valami bújós, búgós, kócos, bongyorkás női hang... :O Mindenki megreggelizett, majd indultunk várost nézni (annak ellenére, hogy kb azt sem tudtam, merre van az előre...). Megnéztük a helyi óvóhelyet kezdésként, majd vár-látogattunk, előtte és utána hegyi autóztunk, ebédeltünk is egy jót, vadász mezőre autóztunk, majd mi vissza indultunk egy páran a szállásra, mertegy kiscit elfáradtunk. Vacsora után némi italozós beszélgetés volt, majd korai megborulás részemről.
 Vasárnap reggel inkább ébresztő órára keltem, mert az mégis csak jobb, mint Zolka hangja. ;) Bepakolásztunk, megreggeliztünk, és útnak indultunk Lengyelbe, ami jól hangzik, de ez most egy település amiről szó van. :) Autóztunk egy jót ismét a hegyi utakon, egy páran előre mentünk Zolka ajánlásával, hogy lehessen haladni a kanyargós hegyi szerpentinen, az elején gyorsan ott hagytunk egy Clióst, hogy ne tartson fel végig, majd bevártuk a többieket a szakasz után KG-ékkal, és Kolonics Attiékkal. Láttunk Mammut fenyőt, szarvast, vaddisznókat, fotózkodtunk hegyi pihenő tónál, majd 13 óra körül útnak indultunk Nyuszyékkal, és Gyuláékkal hazafele, mivel volt még előttünk 360 km Miskolcig. Nyuszyéknál kávéztunk egyet, megnéztünk Vincét, és Szilvi szüleit, meg vannak. :)
Majd Gárdony-Velence-Agárdon :) ettünk egy Gyrost Cincinékkel összefutottunk, és mentünk tovább Gyuláékkal Pest felé. Nem volt jelentős forgalom, így meglepően jól lehetett haladni.
Persten elváltunk végül Gyuláéktól is, és Miskolc felé vettük az irányt immáron magányosan a 3-ason. Tartottam még egy pihenőt útközben, mert rám fért, végül nem sokkal este 8 előtt értünk Miskolcra.
A kis autó nagyon jól teljesített, hiba mentesen szerencsére, így továbbra is büszke vagyok rá! Fogyasztással nem volt gond, a kipuffogó jól sikerült, csak sajnos a diffinek a hangja elnyomja még azt a maradék hangot is...
 Jó találkozó volt, jó volt újra látni a polskis arcokat.
Köszönet Zolkának és Dave-nek aszervezésért, programokért, hangulatért, mindenért!

Olajcsere - 36740

 Ha már úgy is bakon, pontosabban aknán van az autó, nem csak az alvázvédelmet oldottam meg rajta, hanem az olajcserét is egy úttal.
Kíváncsi leszek a fejleményekre, ugyanis 0-30-as olaj volt benne legutóbb, amitől kicsit hangosabb volt a motor, egész pontosan a szelepeket lehetett jobban hallani.
 Sok km nem került a motorba ezzel az olajjal, de cserére szántam rá magam, egy kicsit vastagabbat szerettem volna bele mindenképp, ugyanakkor a tavalyi problémákból kiindulva ezúttal elvetettem az eddig jól bevált 10-40-es olajat, és egy 5-40-esre esett a választásunk.
 Valamint adódtak gondok a kipufogóval is sajnos, így próbálkozunk most egy másik projekttel is, ezúttal nem egy folytás nékülivel, hanem egy Suzuki hátsó ovál dobbal. Bízunk abban hogy ettől kissé halkabb lesz az autó, ha nem is lesz lopakodó továbbra sem... ;)
 S hogy az örömöm ne tartson sokáig, pár napja elfogyott az 1-es fokozat az autóból, ennek következtében ugye a Rükverc is,  ami így találkozó előtt nagyon fincsi...
Nincs mese, ismét indulást megelőző napon lesz a nagy szervíz, amikor is megpróbálok alá faragni egy másik váltót, remélem sikerrel fog járni a projekt, váltót már sikerült kerítenem, már csak össze kell hozni a két váltóból egyet, s alátenni... 

Alvázvédés

 Ugyan nem szerdán fejeződött be a móka, de fogjuk rá, hogy sikeresek vagyunk. Legalább is remélhetőleg.
Szerdára megérkeztek a porvédő gumiharangok is, köszi a segítségért KeMának, akivel telefonon egyeztettünk elég sokat az ügy érdekében, valamint a VDF-eseknek, hogy még nem küldtek el a picsába az állandó variálások miatt... A lényeg, hogy megérkeztek a porvédők, így a repedezésnek indult régieket le tudtam cserélni még időben szerencsére.
 S ha már aknán van az autó, úgy döntöttem itt a legjobb alkalom arra, hogy megkapja az alvázvédelmet a kis autó.
Mindig nehezen szánom rá magam, mert nagyon sok idő elmegy a maszkolással, kitakarással, amikhez képest maga az alvázvédőzés csak pár perces munka szinte. Szépen elmaszkolgattam az éleknél a kis autót, előkészítettem a kompresszort, a szórópisztolyt, valamint a szóróanyagot. Továbbra is a Body termékcsaládnál maradtam, HB BODY 950 került fel az alvázra, potom 4,5 dobozzal jó bőven. Reméljük sikerült ezzel húzni a kis autónak még az éveit egy kicsit.
 Pénteken vagy szombaton még vár egy olajcsere a kis autóra, s elviekben a szervíz végére is értünk kényelmesen.
Addig továbbra is aknán pihen, hogy kellően ki is száradjon a felhordott alvázvédő az alján.

VALEO - SACHS (SUCKS!!!)

 Szeretem a kis autót, azon egyszerű oknál fogva, hogy ritkán van meghibásodása. Ellenben ha van neki, akkor az többnyire nem kis meglepetést, s annak javítása nem kis fejtörést okoz. Nos, most sincs ez másként, így 4 napja a C-vágányon pihentetve a vasat...
 A történet eleje ugye a legutóbbi blogban volt olvasható, hogy kuplung problémára gyanakszunk.
Így hát mivel valamivel egyszerűbb a váltó kiszerelése, mint a motor komplett elkötése, majd kiemelése, a váltó kiszedése mellett tettük le a voksot.  Szerencsére már menet közben tapasztaltuk, hogy a gömbcsuklós hardy porvédő gumija vélhetőleg ennyit bírt, s szépen lassan kezd elfáradni a 2007-es beszerelés óta azért megtett pár km-t, s megélt pár szervízt is. Így ennek pótlásáról gondoskodni kell.
 A váltó leszedése után már tisztán látszott, hogy a váltó hol nem tiszta, s nem értettük egy ideig, hogy miért van olyan furcsa lógása a nyelestengelynek... Hamar kiderült az oka ennek. Nem igazán tudom felfogni, hogyan történhetett, a lényeg, hogy a nyelestengely szimmeringjét a házba szorító bronzpersely külön utakat járt be valamilyen oknál fogva. Aki szerelt már váltót, cserélt ilyen szimmeringet, annak van arról fogalma, hogy ezt kb több kalapács ütéssel kell a helyére küldeni. Így nem igazán értem, hogy jött az ki onnan, s hogyan csúszott fel a nyelestengelyen annyira, hogy a differenciálmű szépen elkoptassa azt, nem kis mérétkben. Némi keresgélés után szembesültem azzal, hogy nincs csere alkatrészem, így csörgettem meg Plósz kollégát, hogy segítsen ki ha tud. Megtette ezúttal is, hozott csere darabot, később kiderült, hogy abban pedig el van repedve az előzőekben említett bronz gyűrű... Így elmentünk egy másikért, mert szerencsére volt neki még egy.
 A lényeg, hogy a nyelestengely mivel nem volt megvezetve, így ez verhette szét a szimmeringet, ami által a hajtómű olaj bőségesen bejárta a kuplungtárcsát, így lett csere érett. Be is szereztem elvileg mindent amire szükségem lehet, pontosabban csak azt hittem. Ugyanis hiába volt SACHS kuplung tárcsám, hamar szembesültünk a ténnyel, hogy az nem összehozható a VALEO szerkezettel... De persze ehhez előbb bele kellett szakadnia minmum 3 db 6-os csavarnak a lendkerékbe, hogy elagyaljunk azon, mi is az ami nem jó. Szombat este volt ekkor, amikor elég esélytelen bármit is beszerezni, s már a látással is gondok voltak, ugyanis ránk sötétedett, így az autó maradt az aknán, a váltó meg a földön, a kuplung meg majdnem elrepült a picsába... Vasárnap feltöltöttem olajjal a váltót, kicseréltem még a szimmeringeket a féltengely-porvédő gumikban, valamint a kapcsoló rudazat házában. Szerencsére kiderült az is, hogy az utas oldali féltengely ereszti az olajat, így az az alatti gumi gyűrű is cserés lett. Kisebb bűvész trükkökkel karöltve kicseréltem azt is, mivel már fel volt töltve olajjal a váltó. Sikerült.
 Hétfőn reggel telefon a kézben, hívtam a VDF-ker-t, és rendeltem kuplung tárcsát újra. És olajszrőt. És levegő szűrőt. És porvédő gumiharangokat...
Délutánra megérkezett az alkatrész 2 kivitelben. VALEO tárcsa 17 ropi, GST tárcsa 7 ropi. (?) Elhoztam mindkettőt, majd méricskéltem, hasonlítgattam, s hamar kiderült, hogy az annak idején beszerelt VALEO tárcsa szinte teljse mértékben azonos a GST tárcsával, így ezúttal emelett tettem le a voksot, mivel nem tünt gyengébbnek a minősége a VALEO-tól, s most sem amiatt cseréltem mert tönkrement a ferrodol, vagy a rugók, vagy bármi, hanem mert kb 35000 km után olajos lett a tárcsa. 
 Tegnap estére addig sikerült eljutni, hogy felkerült a lendkerékre a kuplung tárcsa, valamint a kuplung szerkezet, mert ismét besötétedett.
 Ami vicces, hogy találtam egy hibátlan SACHS szerkezetet az alkatrészeim között, de egymás mellé téve a VALEO-val szembesültem azzal, hogy a két szerkezet különbőző vastagsággal rendelkezik, ami gyári autónál nem okoz gondot, ellenben nekünk a válót a szerkezethez kell faragni egy kicsit. S emlékeimben még tisztán él, hogy a SACHS szerkezet bele ért a váltó házba, emiatt nem erőltettem  ennek felszerelését.
 Ha minden jól megy, szerdán folytatom a szervízt, s ha minden jól megy, szerdán szeretném be is fejezni ezt a mókát, remélem már nem jön közbe semmi.

Kuplung gyanús

 Hosszú napok óta garázsban pihen a kis kékség, így ma elő vettem, hogy lemossam a legutóbbi túrák bogarait a homlokáról, s orráról.
KGST Party után részt vettünk egy meghívásos találkozón az NTC jó voltából, ahol a kis autó mint utóbb kiderült, épített kategóriában első helyezést ért el. (meg van a márciusi meghívás is már ebből kifolyólag immáron két autóval. )
Ezen a találkozón Drift nap is volt, így miért ne rúgtam volna kia  hámból, s miért nem ültem volna be egy Drift Taxiba magam is. ;) Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert hatalmas feelingje van. ;)
 Nem sokkal később csináltam vele egy Mátra turnét, ahol már többször szembesültem azzal a bajjal, hogy a kuplungnak hamarosan reszelni fognak... érdekes módon nem alacsony fokozatban csúszik el, ahenm mikor 100 körül 3-ból húzom 4-be... ;)
 Ma ismét előhoztam, kicsit megjárattam, s már jelentkezett 1-es fokozatban is a csúszás, természetesen a legjobb helyen, a villamos síneken... délelőtt.... csúcsforgalomban...  
Nincs mese, hétvégén motor ki, váltó le, kuplung tárcsa fel, nyeles tengely szimmering csere, főtengely szimmering csere. Remélem a szerkezet még jó, mert elvileg még nincs benne csak vagy 35000 km.

KGST PARTY - összegezve minden

 Nos, mint azt Janinál olvashattátok, kissé érdekesek voltak a KGST Party-t megelőző napok, s az akkor bekövetkezett események kissé átrendezték, átírták az eredeti forgatókönyvet.
 A tervek azok voltak, hogy szánok egy kis időt a kis kékségre, hogy átnézzem, korrigáljam amit esetleg szükséges. Szerencsére egyik sem életbe vágó probléma, így mikor megtörtént a csúf esemény a Ladával, ezt el tudtam halasztani. De egyre égetőbb a nagyobb szervíz, ugyanis van egy kisebb olajfolyás, ami vagy nyelestengely probléma, vagy főtengely szimering, de természetesen váltó felőli, mert az itgalmasabb... Főleg egy vizes motor esetében, mert így majd cserpálhatzom le a vizet is, ha ki akarom kapni belőle a motort. Nem baj, nem rémülünk meg ettől sem. :)
Karburátorral is kellene kezdeni valamit lassacskán ugyanis lassan fél éve úgy járok vele, hogy van egy plusz rugó beillesztve a rudazatra, hogy ne maradjon nyitva egyik torok sem, s ne nézzenek hülyének a lámpánál állva, miért is pörög a motor 2500-3000-et.

 Maga az indulás elég kabarésra sikerült, de a gyors szervízeket követően végül útra keltünk 3 autóval. Az Andién állítgattam egy keveset, mert kissé érdekes volt a váltója sajnos, mint említettem nem igazán akarta a 3-4-et zökkenőmentesen, valamint a kuplung is csak a padlónál emelt ki. Ráállítottam még a bowdenre, hiába gyári, sajnos abszolút az utolsó utáni menetig kellett tekernem a csavart rajta, így ez biztosan csere érett lesz. Ellenben most olyan a vezetési élmény vele, mint egy új autónál. Nem reccsen, nem ugrik, szépen lehet csúsztatni indulásnál. A váltóbakokon állítottam egy pici még haosszanti irányban, valamint a váltóösszekötőn is igazítottam, mert a rudatazat és a rugalmas összekötő között volt egy kis nem kívánatos lógás, amik esetleg összeadódva adhatnak ilyen hiba jelenséget. Bízom benne hogy jó irányban kapisgálok, ugyanis ezt követően jobb lett a helyzet sokkal, ha még nem is teljesen. De már Andi állítása szerint is könnyebbek a váltások, ami nem elhanyagolandó vélemény, hiszen kb 3 éve nem polskizott. Jani Ladáját meg ugye amennyire tudtuk helyrehoztuk, miután lerongáltuk. :( Ezúton is elnézést, hogy erre nem gondoltam én sem, hogy ez így bekövetkezhet. :(
 Kényelmes, bejáratós maxi 80-as tempóban maradtunk , a sor elején Jani, középen Andi, s végül mi, ami nem tartott sokáig, mert beért minket egy Suzuki Stiftes egyenes huszár, aki hamar eltépte a maradék nyugodt idegszálaimat Gesztely és Szerencs között, miután 30 cm-es követési távot tartott annak ellenére, hogy villogtattam a féklámpát lemaradása érdekében. Így mikor láttam hogy előzéshez készül, gondoltam megmutatom neki, hogy nem itt van a vége az autónak. Kihúzódott, elkezdett felzárkózni s mellénk húzódni, s mikor nem túl dinamikusan kezdett elhaladni mellettünk, szépen elkezdtem én is kihúzódni és tolni magam előtt... Jani szemmel láthatóan röhögött mikor toltam magam előtt, és olyan 130-135-ig űztem miközben toltam rá a ködlámpát, hogy haladjon már ha nagyon sürgős neki, válaszul elég hamar vészvillogót kaptam... Nem szeretem az ilyen embereket, főleg hogy javarészt nem azok vezetnek így akiknek van is érzékük hozzá, mert ez felméri hamar hogy 30 cm az nem sok féktáv egy váratlan esemény kapcsán. Kb a reakció időre sem elég... Nem sokkal később lelassítottam, és elkezdtem bevárni a többieket, majd haladtunk tovább, az esemény arra legalább jó volt, hogy lehűtötte a vizet a kocsiban. :) Atiékhoz beugrottunk Tokajban, mert ritkán van alkalmunk, ráadásul úgy is ott megyünk el előttük, így változzunk pár szót, egyeztettünk a másnapról, és Janival indultunk tovább Nyíregyházára, Andi Tokajban maradt hogy Atiékkal jöjjön le másnap. Nyíregyháza előtt nem sokkal a sötétedést követően félrehúzódtam egy motorosnak, aki a szívbajt hozta rám, mert mellém érve nagyot dudált és elég lassan haladt el mellettünk pedig a motorja nem indokolta. Nem értettem, de már nem húztam fel magam. Utóbb kiderült a szálláshoz érve, hogy Andrei volt az. :) Csak valahogy nehezen ismerek meg embereket motoron ülve éjjel, főleg ha Polskiznak emlékeimben. :) ;)
 Beregisztráltunk az eseményre, kaptunk egy újabb "cipősdobozt" úgy 49-es méretűnek megfelelőt, benne pár db régebbi Rozsdakupac magazinnal sörnyitóval és reklám papírral emléklappal és kisdobos kendővel. semmi baj, hamar megtanultam hogy ajándék lónak ne nézd a fogát még akkor sem ha kisebb összeget fizetsz érte... Hamar túltettem magam a dolgon, és igyekeztünk mielőbb elfoglalni a szállást, hogy minél hamarabb belevethessük magunkat az éjszakába. Nos az interneten 3*-osnak titulált Hotel, leginkább nem ért fel a harmad osztállyal sem, és még csak Motelnek sem neveztem volna... nem volt kíma, nem volt mini bár, nem volt erkély, nem volt más csak egy szoba, és egy előtérben elhelyezett vizes blokk egy akkora méretű (kb 80*80-as) zuhanykabinnal, hogy röhögve kitöltöttem miután lapjával beléptem a már törött zuhanytálcába... Tény hogy nem azért mentünk hogy naphosszat a szobában legyünk, de tavaly ugyanezért a pénzért 300m-rel arrébb egy wellnes bőven benne volt az árban s 40 fokban is 23 fok volt a szobában, a recepciós nénik pedig dekoratívak voltak, és mosolygósak, míg itt kissé fiúcskásabb, és retardált, de semmi esetre sem olyan helyre való ahol emberekkel kell kommunikálni. Sőt ha lenne lovam ahhoz sem engedtem volna közel nehogy visszaálljon a környezeti hatások miatt 1,0-ás verzióra...
Kimentünk, köszöngettünk, beszélgettünk, elugrottunk Tescozni némi nedűért, és kicsit iszogattunka  többiekkel este, majd nyugovóra tértünk a kellmesen 30-34 fokos szobába... másnap reggel 7-9-ig reggeli ai elég beteg egy időpont még nekem is... svéd asztalos, ami leginkább abban merült ki hogy Skandináv arcok hozták a nem túl bőséges kínálatú reggeli utánpótlást az asztalra, miután 2-3-szor szóltunk hogy mi az ami elfogyott...  több választási lehetőség is volt a svédasztalos reggeli kapcsán leginkább az hogy eszel, vagy sem... a kvé sajnos nem fért bele ebbe a nagy svédasztalba, így azért potom 300.-Ft-ot fizettem, íze a kávézaccos fékfolyadék motorolajjal történő színezésével vetekedett, ára meg egy Segafredoval... zöldség annyi volt leginkább, amit levittünk magunkkal... na mindegy ezen is túl tettük magunkat, de elég vacak ha így indul az ember reggele...
Ezt követően az autós összejövetelre igyekeztünk ráhangolódni. Valahogy nem éreztem olyannak, mint szokott lenni. Picit azt véltem felfedezni hogy mindenki csak úgy van, s leginkább a felvonulásra várnak az emberek hogy történjen is valami a dög melegben. Voltak szép autók, motorok, érdekes jó fej emberek, de ennyi. :( A helyszín nem volt annyira jó választás szerintem mert nem igazán volt kellő hely az autók számára, így a helyszín megosztotta az autós társadalmat alapból. :(
 A felvonulás elég érdekesen indult, ugyanis egy ilyen helyszínről még a segítők által sem egyszerű könnyen elindítani egy konvojt. A rendőri biztosítás ellenére már a sor eleje is szétszakadozott, hullámzó sebesség volt tapasztalható már a sor első harmadában is, hol 20-al, hol 50-el haladtunk, s nem a rendőröknek volt ez köszönhető. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nem mindenkinek való a konvojozás sem. :( A Skodások gyakran kiálltak, mert főtt a vizük előttünk nem sokkal, így a 90 fokot elérve én is inkább rátoltam a hűtést hogy megelőzzem a bajt. Mondhatni szokás szerint KG védte Andit, én védtem KG-t, engem meg egy okos Skodás követett, aki dudált és integetett egész úton s foglalkozott mindennel csak az előtte haladóval nem, így igyekeztem KG mögött olyannira lemaradni, hogy ha esetleg a SKodás nem tud megállni ilyen őrült tempónál, akkor se lökjön bele KG-ba. :( Szerencsére nem volt gond, a bevárosban pedig épp mögénk sorolt egy Skodás-Trabantos kisebb csoport, ahol a sofőr már jobban képben volt, így megnyugodtam. Szépen bejártuk a belvárost, megbénítottuk a forgalmat, itt-ott megcsúszott az előttem haladó, így volt ahol mi is... Elérkeztünk a múzeum faluba, volt egy jópofa fellépő csoport a 4 for Dance, megvoltak ez eredmény hirdetések, idén is kiérdemeltünk egy külön díjat, a végén kihirdették hogy mint kGST Party nem lesz több, majd visszatértünk a rendezvény helyszínére. Este móka, kacagás, iszás, beszélgetés, majd éjjeli fotózás a Rozsdakupacosok jó voltából egy "Bburago-s" makett dobozban. Utóbbiról sajnos másnap kiderült, hogy valaki pofon gyűrte az itt készül képekkel együtt a fényképező gépet. :( Érdekes egy autós társadalom, valamint biztosítás volt, de sajnos nem lepődöm meg mert mint tudjuk tavaly KG-tól is lenyúltak egy egyedi sport vezérműtengelyt a Velencei talinkon. :(

<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/nXtsd895G9k?rel=0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Másnap reggel sokat nem tököltünk, ébredés után letudtuk a felejthetetlen reggelit, ahol ezúttal már a tojás rántotta is feláras volt, mert a szójás virsli volt a svédasztal egyetlen teméke... összecuccoltunk, és útnak indultunk haza. 
 Érdekes volt számomra ez a hétvége, ami nem feltétlenül jelenti azt hogy mindenki így érezte magát, de nekem most ez jött le sajnos. Nem ilyenek voltak régebben. Sajnálom hogy nem lesz több ilyen rendezvény ebben a formában.

Szombathely és Szombathely után

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.
A lényeg hogy végül 10:15-10:20 körül hívtam Gyulát, hogy akkor elindultunk, de ekkor ők valahol Martonvásár környékén jártak már emlékeim szerint, így egyre esélyesebbé vált, hogy egyedül autózunk a célállomásig. Kicsit odaléptem hát neki, hogy haladjunk is, így a szokásos ütemben értünk Pestre. Pest előtt megtankoltam a Lukoilon, ahol szoktam, majd irány tovább. Pesten relatíve jól átértünk, hamar átértünk az M7-esre, és autóztunk tovább, azonban már némi gonddal sajnos, ugyanis elkezdett szorulni a gázpeál. Pontosabban ekkor még erre gyanakodtam, azonban később kiderült, hogy maga a gázkar mechanika szorul. A lényeg hogy tapostam neki, mint egy fél őrült, mivel Béééciéket még szerettük volna útba ejteni mindenképp, hiszen évek óta tartozom neki egy megjelenéssel, ugyanis sajnos nagyon sokszor nem tudtunk eleget tenni a meghívásuknak. :( Marcali előtt nem sokkal hívott Taky, hogy Gyuláék még csak valahol Balatonbogláron járnak, én merre vagyok... :) Ekkor hagytuk el Fonyódi lehajtót, nem akartam hinni a fülemnek, így megcsörgettem Gyuláékat, egyeztettünk és hamar kiderült, hogy miután lejöttem Marcalinál a pályáról kb 5-8 km távolság lehet közöttünk, mert ugyanazt látjuk szinte a tájból. Így egyeztettünk, hogy az első településen megállunk a benzinkúton mivel ugyanaz az útvonalunk Zalaegerszegig. Végül Sármelléken vártam be őket a Lukoil kúton. 
 Megörültünk egymásnak, meg minden, el sem akartuk hinni, hogy beértük egymást, csak nem értem KG miért törte be a ködlámpámat, meg a fényszórómat...
Innen együtt autóztunk tovább Zalaegerszeg felé, majd ismét elváltunk, én Béciék felé vettem az irányt, Gyuláék mentek valami motyót felvenni, majd ők haladtak tovább a szálláshelyre, mi pedig maradtunk Béciéknél, mert a hozzú út valamint a tikkasztóan meleg időjárás kissé fáradtá tett minket. Így kicsit kifújtuk magunkat, kávézgattunk, jót beszélgettünk, megismertük Béci szüleit, meg persze a pulikat, majd 18:45 körül elindultunk tovább Szombathelyre, ami innen még mindig vagy 55-60 km volt. Végül 19:20-kor értünk a szállásra, Taky már várt minket is, megvacsoráztunk, majd jöttek  a már megszokott dolgok, beszélgetés iszogatás, stb. :)
Elég korán lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk már.
Szombaton, nagyon szép helyeken jártunk, jókat autóztunk, sok mindent láttunk, kicsit megáztunk, miután egész délelőtt melegünk volt, de összességében nagyon jó találkozón vettünk részt, s a találkozónak hála a kis autó már nyugati irányban is átlépte az országhatárt. ;) Az arborétum, valamint Kőszeg is nagyon szép hely, nem csak Szombathely. A hangulat pedig ismételten nagyon jó volt, hála a résztvevőknek. ;)
Vasárnap látványos Római katonai bemutatón vettünk részt, minden elismerésem a csapaté, kicsit belekóstolhattunk a dolgokba Taky társai által, engem nagyon lenyűgözött az egész.
Ezt követően mi elköszöntünk, mert hazafelé is útba szerettük volna ejteni Béciéket, így elindultunk, lecsavrtuk ismét azt az 55-60 km-t, ezúttal sokkal hűvösebb időben mint Pénteken. Béci és Reni már várt minket, Béci mamája nagyon finomakat főzött ezúton is hatalmas köszönet érte! Majd szereltünk Samurai-t, tettünk rá hard top-ot, ezt tudnám javasolni Nyuszynak is a Popra. ;) Jártunk a belvárosban, a hegy tetején, a tv toronyban, a Gébárti tónál, megnéztük Reni nyuszijait, szóval ahol csak lehetett, így hulla fáradtak voltunk, mire aludni tértünk Béciéknél. Az indulást így Hétfőre halasztottuk, hogy némileg kipihenten vághassunk útnak.
Talán 14:00 óra magasságában indulhattunk útnak, útbaejtettük még Siófokot ha már arra jártunk, majd folytattuk utunkat Miskolcra. Pesten kissé nehézkesen jutottunk át, hála a tereléseknek, meg a bambaságomnak is picit, de végül sikerült azért, majd Pest után megtankoltunk, és faltuk a km-eket hazáig. 
A hétvége folyamán alaphangon 1200 km-t autóztunk mindennel együtt, mondhatni nagyobb gondok nélkül, hála a kis autónak, de a karburátort meg kell néznem hamarosan, hogy mi miatt szorul, mert ez ront a fogyasztáson, ami nem volt vészes összességében olyan 6 liter körül volt. Ez volt kicsit kevesebb is, meg picit több is, de ebben benne volt az is, hogy többek között megettünk egy BMW-t is a pályán. :)
 Taky köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat a találkozón!
Béci, Reni, köszönjük a vendéglátást, és mindent! örülök hogy végre eljuthattunk hozzátok.
KG miért tetted tönkre a lámpáimat?
Hova tünt DÉMON HILL?
Köszi mindenkinek mindent, aki megjelent, ott volt velünk Szombathelyen. ;)

Indulás előtt...

 Lassan már megszokottá válik, hogy a startot megelőző napon, még nagy szervíz vam az autón. :(
Most sem volt ez másképp, ezúttal a karburátor volt eltömődve vélhetőleg, mert fulladzott, bedadogott fordulaton. Miután szétszedtem nem láttam benne semmi extrát de azért kompresszorral kifújkáltam, remélem jól fog muzsikálni holnap a kicsike.
Fűtőradiátort kivettem, hogy hamarabb forduljon benne a víz, erre bemondták, hogy lehülés lesz... 
 Valamint elkerülhetetlenné vált a gumi vásárlás a kis autóra, ugyanis nem sok fuga volt már rajtuk. :(
Köszönet az expressz szállítmányért Pusinak, valamint a szerelésért is természetesen!

Nyári gumik

Végül is nyár lesz, vagy mi a fene.
Ami leginkább meggyőzött erről, az a napközbeni 20 fok volt, így nem láttam értelmét tovább koptatni a téli gumikat.
Rászántam magam a cserékre, a Suzin is, a Polskin is, s természetesen megjárattam ezt is, azt is.
Egyúttal a Polskit le is mostam, tisztogattam, hogy csocsi kocsi legyen. ;)


Aminek örülök, hogy ezúttal nem volt gond az olajjal, konkrétan nem fosta el magát a technika, de hamarosan rászánom magam, s az időm, hogy szétkapjam a motort újra, s kapni fog egy új olajpumpát, mert ott lehet a hiba, hiszen a jelenlegi olajpumpa beszerelése óta van ez a hihetetlen 7 bar feletti olajnyomás.
Jó volt a kisautóval kocsikázni ismét, lámpától lámpáig incselkedni másokkal, elismerő tekinteteket begyűjteni, körfogóban és kereszteződésben jól elrúgni... :D Ez amolyan gyereknap volt számomra. :)

Olajszűrő (WTF!?!?!?)

Továbbra is X-akta kategóriába sorolom a törtnteket...
Alapjáraton 2 liternyi olajat fosott el a motor, amiből jelentős részét szerintem már indítózáskor. :(
A megvásárolt olajszűrő ezalkalommal ALCO típusú SP 927-es lett, ahogyan az előző is, csak az MANN-FILTER volt. Lehet hogy az részével van a baj? ;)
Minden esetre az tény, hogy mikor a régit vettem le, olyan érdekesen furcsán forgott, kicsit volt oldalirányú kilengése forgás közben... Nem tetszett már akkor sem, mikor pedig megláttam az alját, teljesen kész voltam. 
Közben megjött Gyula barát is, ő is csak pislogott nagyokat, jobb ötlet hiányában felkerült az új szűrő, bele került a 2 liter 10W-40-es olaj (amit koránt sem neveznék sűrűnek), majd jött a próba indítás, miközben Gyula sasolt hátul, hogy ha elfossa magát a szűrő esetleg, akkor ne locsoljak szét megint mindent olajjal. Ezúttal nem volt gond, de elárulom, hogy nem vagyok nyugodt, hiszen az előzővel sem volt mindig gondom. :(
[flash=http://www.youtube.com/v/DqzJZ1CBtnI?version=3&hl=hu_HU]
Ha van ötlet, továbbra is szívesen meghallgatom.