Címke: felni (19)

Tevékenységtérkép

Voltak azért események, csak idő nem.../3.

Ha az emlékeim nem csalnak, valahol tél környékén járhatunk (az elmaradások tekintetében)
Le is esett a várva várt hó, csak éppen olyan menyiségben és minőségben, hogy egy pár napra gyakorlatilag elvágott minket a külvilágtól mondhatni.
Izgalmas volt, ahogy a Miskolc - Rakacai tó távolságot (50km) szakadó hóesésben, és nagyon tré látásis és útviszonyok mellett megléepően jó, 55 perces idő alatt sikerült leautózni, de a java csak akkor következett igazán, mikor már csak vagy 250m-re voltam légvonalban a háztól. Hiába a jó téligumi, hiába a megfontolt vezetéstechnika, kb 10-edszeri nekifutásra végül az erőszak győzött mert az ésszel való hegyre feljutásnak semmi esélye sem volt, s közben sikerült még majdnem árkot is fogni... Csak ugye az a fajta ember vagyok, aki nem adja fel egy könnyen szerencsére, s így fel sem merült bennem (meg nem is nagyon lett volna hol hely), hogy az autót esetleg lent hagyom estére a főút mellett.
A történethez hozzátartozik még az is, hogy másnapra további havazást kaptunk, így ezen felbuzdulva felraktam a hóláncokat, s útnak indultam.... volna... de olyan gyatra minőségű por hó hullott, hogy gyakorlatilag a hóláncokkal sem sikerült nyernem igazából semmit sem. Azonban nem volt mese, menni kellett, s így teltek a napok még jó ideig, hogy gyakorlatilag az első s egyben egyedüli nyomvonalat mindig nekünk sikerült megrajzolnunk a házig. A változást az hozta meg mikor pár nappal később kicsit olvadásnak indult, s a por hó már tapadósabbá vált. Ekkor már megkapaszkodtak rendesen a téli gumik is. Minden esetre izgalmas volt.
 Születésnapomra Laci barátoméktól nagyon jó kis ajándékot kaptam, egy izzószettet amivel már régóta szemeztem, hogy jó lenne esetleg kipróbálni. Nekik köszönhetően most alkalmam is nyílt rá, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! Nagyon nagy különbség van izzó és izzó között, ezek azok egyelőre, amik a legjobbak számomra az Ignisben. 
 Majd eljött a tavasz, s ezzel elérkezett a gyertyacsere periódus is, mivel újabb 120000km került az autóba a legutóbbi gyertyacsere óta. Ezúttal is Iridiumos gyertyákra esett a választás, mivel legutóbb is szépen muzsikáltak, s hibát az utolsó pillanatig sem produkáltak. Gond nem volt, rendeltük, jöttek, hozták, cseréltük, s azóta is szépen ketyeg a motor. S az átlagfogyasztás visszaesett kb 8dl-t, mint annak idején is tette.
 S mivel eljött a tavasz, így eljött annak is az ideje, hogy elgondolkozzunk a nyári gumik beszerzésén, ugyanis azok tavaly kifutották magukat, s őt volt ami sajnos "kicsattant" de nem az egészségtől... Hosszas nézeődés és böngészés után amellett döntöttem, hogy 175 Ft árkülönbség miatt ezúttal nem fogok az internetről rendelgetni, hanem maradok a megszokott s már jól bevált gumiszerelő ismerősnél, Pusinál. Ő legalább ért is hozzá, van némi rálátása arra, hogy mit is lehet igazából guminak nevezni s mit nem, valamint hogy a vezetési szokásaimat ismerve milyen autógumit is ajánl. Így esett a választásunk a Barum Brillantis 2-esre, aminek az ár/érték aránya nagyon jónak mondható, megfizethető, s már guminak is nevezhető. Személy szerint ugyanis a nagyon "kínai" gumikban annyira nem hiszek, s nem bízok. Ami persze lehet hogy hülyeség...
A felnik egyikén a "futómű állítást" ;) követően kellett egy kis beavatkozást eszközölni, amit annak idején szintén Pusiék csináltak, kigörgőzték, és a leszakadt peremet felhegesztették. (Keresgéltem neten egész télen, de senki sem hirdetett 1 db gyári alufelnit, a 4 db-os szetteket meg hamar elkapkodták s valahogy nem is akarózott 40-50.000.-ért venni egy szettet) Nekem már csak annyi dolgom maradt csupán a gumizás előtt, hogy a hegesztési varratnyomokat eltüntessem a felniről ami bántotta a szemem. Szerencsére meglepően könnyen ment a dolog, felmattítottam, s némi takarást követően hozáfújtam, majd ezt követően elködöltem. Meglepően jól sikerült a történet aminek nagyon örülök, mert még nekem is keresgélni kellett a munkavégeztével, hogy hol is volt a javítás. Így felkerültek a gumik is a felnikre, s felkerültek a felnik az autóra a jó idő beálltával.
A sors iróniája persze, hogy ezt követően nem sokkal olyan lehülés jött, hogy a hegyekben 50-70 cm hó hullott Április közepén...
:O

Voltak azért események, csak idő nem...

 Régen született már bejegyzés, aminek persze valahol örül is az ember meg nem is.
Azt nem állítom, hogy ez idő alatt nem merültek fel problémák, így inkább az idő hiányára fogom a bejegyzés(ek) elmaradását.
 időrendben talán az első ami kimaradt, és lemaradt, hogy a futómű komplett felújítását követően egy sajnálatos malőrnek köszönhetően (ami mint tudjuk bárkivel megeshet aki gépjárművet vezet) lett egy klájne kicsi probléma az autó első kerekeinek összetartását és kerékdőlését valamint utánfutását illetőleg, sőt megváltoztak a bekötési pontok, valamint a karosszéria elemek vonalai is itt-ott...
Ez így utólag persze elég viccesnek is tűnhet, azonban akkor és ott nem volt túl szívderítő élmény és látvány. :\( Nem voltam jelen az eseménynél, így csak találgatások vannak, hogy vélhetőleg a nem megfelelő kanyarodási ív, a sebesség, a környezetben található tárgyak  távolságának nem pontos felmérése, egy pillanatnyi figyelmetlenség esetleg ami okozhatta a problémát, s egy kis időre pihenőre kényszerítette az autót. Az ok sokáig érdekelt, azonban megfejteni nem tudtuk, s lássuk be igazából előrébb sem lennénk vele, mert nem keresünk bűnbakot. A lényeg hogy sajnos megtörtént az eset, ugyanakkor szerintem mindenki maga mögött tudhat 1-2 olyan malőrt, amin utólag már nevet (még ha kínjában is), ugyanakkor "nevelési" és/vagy tapasztalatszerzési céllal könyvelte el magában egy életre. Tehát mint tudjuk, sajnos kellenek az ilyen esetek is ahhoz, hogy megismerjük határainkat, képességeinket, rutinunkat, stb. s letörje egy kicsit a szarvunkat az esemény annyira, hogy ne legyünk annyira magabiztosak vezetési tudásunkban.
Személy szerint azt vallom, hogy ha ezt az ember észben tartja, akkor jelentős mértékben redukálhatja a sajnálatos események lehetőségét.
Röviden az eset annyi volt, hogy főútra történő kikanyarodás közben járdaszigetre kapott/hajtott a gépjármű jobb első kereke. Ami így elsőre nem is tünik vészesnek, csak itt a járdasziget nagyon szerencsétlen elrendezésű volt és ráadásul nem az az alacsony fajta. Mindezt az egész eseményt tetézte az a dolog, hogy nem sokkal előtte a gumi oldalfalát kicsípte a járdasziget, így a legkisebb tompítás nélkül vágódott neki a felni a kőnek...   a többit így talán már eltudjátok képzelni. S talán jobban érthető, vagy átértékelhető az első téves gondolat hogy milyen keveset bír az autó futóműve, ugyanis nem hiszem hogy bármely más nem terepjáró kategóriás autó jobban viselte volna az eseményt.
Edit mikor hívott, hogy baj van, mert lepadkázta a kereket és kilukadt a gumi, még csak nem is idegeskedtem, annak örültem, hogy relatíve jól vannak, biztosan csak az eset  meg az ijedtség miatt reszket a hangja s biztosan eltúlozza  kicsit...   autóba ültem s rongyoltam kifelé a helyszínre. Mondtam neki is, meg magamnak is, hogy semmi gond, hiszen ezeknek a gumiknak ez volt az utolsó szezonjuk, ilyenek miatt ne fájjon a feje, az a lényeg hogy jól vannak.
Nos... nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom mikor a helyszínre értem kicsit lehidaltam, s nekem is kiült a rémület az arcomra. De továbbra is annak örültem, hogy Ők jól vannak, az autó meg majd egyszer megjavul, vagy nem...  ez akkor és ott annyira nem izgatott, bár tény hogy kicsit sajnáltam hiszen csak belecsavartam 200.000 km-t mióta hozzám került.
Érdekes hogy megváltozik az ember (még ha autóbuzi is) felfogása, besorolása ilyen téren is, amikor már családja van.
A sors iróniája, hogy épp erre a napra béreltünk Laci barátommal egy autómentőt, mert délután terveztünk Pestre menni egy roncsért, ugyanis náluk is történt egy kis malőr ezidőtájt s az alkatrészek beszerzése így tünt a leggazdaságosabbnak ha hozunk egy komplett autót. Természetesen mikor megemlítette a túrát, igent mondtam hogy szívesen segítek, akkor még nem tudtam hogy maximálisan ki lesz használva az autómentő...
Na de vissza az Ignishez...
Helyszínre érve hamar konstatáltam, hogy eezen bizony nem fog segíteni a pótkerék felhelyezése, sőt, inkább akadály lesz ez mint sem segítség, így nem is erőltettem. Átpakoltam minden cuccot a Puntoba, az Ignist lekényszerítettem saját lábán a főútról az út mellett található parkolóba, a családot hazavittem, kipakoltunk s indultam vissza Lacihoz meg az autómentőért, hogy mielőbb indulhassunk Pestre a roncsért. A dologról tudni kell, hogy kérésünkre Baz próbálta már előző nap trélerre tenni, de sehogy nem sikerült neki. Ezt akkor úgy nem értettem teljesen, de miután felértünk s csináltunk vagy 8 próba felhúzást hamar megértettem mi lehetett a problémája Baznak is. Az autó konkrétan a vezető oldalával szerintem kb 90-nel vágódhatott egy masszív fém kandellábernek, mert kiflibe hajlott az egész. Konkrétan nem volt egyenes futásra lehetősége miközben próbáltuk a platóra felrángatni, folyton kanyarodott le a platóról. Nagyon idegtépő volt. Este volt. Fáradtak voltunk és nyűgösek már, mikor elborult az agyunk s mivel a düh meg az adrenalin mindent megold így Lacival kb "felb@sztuk" a Puma-t  a tepsire, mert olyan nincs, hogy  roncs nélkül megyünk haza. Akkor még nem sejtettük, hogy a felrakás sokkal egyszerűbb, mint a lerakás, hiszen a csörlő húzta, mi meg pakolgattuk hol az elejét, hol a hátulját a roncsnak, hogy ne akarjon lefordulni a platóról. Mikor hazaértünk, kezdett leesni a tantusz, hogy ezt leszedni még viccesebb lesz... el is csesztünk vele jó pár percet, órát, végül megint a nyers erőszak volt a kifizetődő, mert kikötöttük a diófához a roncsot, s a mentővel meg kiálltunk alóla... mindezt kb hajnali 1-2 körül asszem... :D  
Miután ez megvolt, indultunk Szendrőbe az Ignisért, hogy behozzuk Miskolcra, ahol majd valami műhelyet keresünk ahol ráncba szedődik a szekér. Fel is húztuk a platóra, be is hoztuk, estére a cégnél altattuk a szerelvényt, majd reggel innen indultam egy Laci által addigra már leszervezett helyszínre, műhelybe, ahol megígérték hogy vetnek rá egy pillantást, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Mert hogy ez is felmerült... Az autó ott maradt, csápra került s elkezdték szétbombázni...  Mi meg visszavittük az autómentőt a kölcsönzőbe. Itt jegyezném meg, amolyan "Jó tudni" jelleggel, hogy 15.000.-/nap egy autómentő +üzemanyag természetesen, s ha magadnak hozod-viszed a magadét akkor se PÁV se "pöcsömöccse" nem kell hozzá.
Teltek múltak a napok, szegény feleségem nagyon el volt kenődve, hogy nem tudunk semmit az autóról, meg nagyon bántotta is a dolog, meg azt is sejtette hogy nem 2 Ft-os beruházás lesz ennek a helyreállítási költsége...  
Arról a legkisebb sejtése sem volt, hogy a helyreállítási munkálatok már javában folytak minden nap, nekem ugye késő estébe nyúltak a napjaim mire hazaértem... ;)
Megmozgattunk minden szálat amit csak tudtunk, mert voltak alkatrészek amik csereéretté váltak az eset kapcsán hirtelen, de voltak olyan alkatrészárak , hogy volt amikkel nem volt szabad kapkodni.
A lényeg, hogy kb 8 nappal az eset után már futóműellenőrzésre vittem az autót Papp Tibi barátomhoz, hogy megtudjam vajon nyugodt szívvel ülhetünk-e majd bele nap mint nap, s nem fogja-e enni a gumit, stb. Tibi átnézte, leellenőrizte alaposan ahogyan ezt tőle már megszokhattuk, s kijelentette hogy nincs az autóval semmi baj, minden a heléyre került.
Felkerültek rá a téli kerekek, s leprakoltam vele a garázsnál, amiben megint csak Laci segített mert ugye egy seggel két lovat nem lehet... hazamentem a családhoz, mert tudtam hogy másnap dolgunk lesz a garázs környékén. 
Így is történt, másnap épp arrafelé volt dolgunk, így Edit elég értetlenkedve figyelte, hogy milyen Suzuki áll vajon a garázs előtt mert a mienk ugye oda van...   Volt nagy meglepetés, meg sírás-rívás, ezuttál már örömünkben persze, hogy az autó újra menetkész. ;) :)
Ezer köszönet a segítségért Galamb Laci barátomnak, Sípos Lacinak és műhelyének, és természetesen a VDF-nek!

Tapasztalatból sosem elég...

 Csupán azért osztom meg a következő történetet, mert magam is kínlódva, vinnyogva nevettem az egészen, hogy ilyen is csak velem eshet meg.
Az egész valamikor akkor kezdődött, mikor átcseréltem a nyári felniket-gumikat a téliekre, majd mint aki jól végezte dolgát, használtuk tovább az autót. Egészen pontosan még vagy 3-4 napig, amikor egyik délutánra egyszer csak majdnem teljesen felnire eresztve találtam a Puntot. Gumis nincs messze, így szépen lessan elgurultam vele kis utcákon keresztül. Mivel mindenki most gumizik, így kellően tele voltak ahhoz, hogy ne tudjanak teljes mértékben foglalkozni a problémámmal, de annyit megtettek, hogy felfújást követően körbespriccelték a gumit, hogy rájöhessünk hol ereszt. Nos, olyan volt kb mint a szökőkút, a felni pereme és a gumi pereme között szépen szivárgott, ami ugye arra enged következtetni hogy a felni és/vagy a gumi sem fiatal, s nem illeszkedik tökéletesen. Lehetne taknyolni, kenceficézni, de abban maradtunk, hogy rendberakok egy komplett garnitúrát, mert szerencsére úgy is van belőle.
Le is ugrasztottam a donorról egy komplett szettet, amivel annak idején vettük a puntot, csak hamar ki is cseréltük az alu szettre, mert nem voltak a legjobb állapotúak a gumik. Ezeken állt jó ideig a donor, igazából különösebb gond nélkül, mert hogy 1-1,5 év alatt esetleg elereszti a nyomást, azt nem nevezném problémának. Gumisnál leszedettem a gumikat, mert nem akartam birkózni velük, ezt később nem is bántam meg, mert kellően rá volt ragadva egyik-másik a felnire. Majd egyeztettem a homokszóró cimborával, s elvittem neki a garnitúrát, hogy mielőbb meg tudja oldani nekem a problémát, s még relatíve jó időjárási körülmények között le is fényezhessem őket szerelés előtt.
A homokszórás el is készült, hibátlan lett ezúttal természetesen a munka, így jöhetett a zsírtalanítás, majd az alapozás amit ezúttal is HB BODY korróziógátló alapozóval végeztem. Majd mivel eltelt az erre szánt idő, így elmostam a szórópisztolyt, szétszereltem a csöveket, légtelenítettem a tartályt, elpakoltam a kompresszort, a teljes felszerelést gyakorlatilag mint aki jól végezte dolgát. Ez utóbbiról szentül meg is voltam győződve, hiszen már az alapozás után is tetszett a felni, kapott rendesen mindenhol kellő vastagságban, mégsem folyt meg sehol rajta az alapozó, teljesen jó volt. Így elkezdtem behordani a felniket a garázsba, s ekkor tünt fel, hogy valami bibi van, mert mint ha az egyik felninek más lenne a szélessége. Sőt miután jobban megnéztem, úgy tünt hogy egy másiknak is másabb a szélessége. 
Ekkor kezdtem el a felni adatait keresni, amit ugye vagy a közepébe nyomnak, vagy a peremébe a gyártás során. Nos, ekkor már a sírógörcs kerülgetett, mikor találtam egy 4x13"-sat, majd egy 5x13"-osat, s két 4.5x13"-osat. Nem volt őszinte a mosolyom, s nem igazán értettem, hogy ez miért nem tünt fel eddig egyszer sem, főleg hogy annak idején ezekkel a felnikkel vásároltuk az autót a kereskedésben. :\(
 Szerencsére egyelőre nincs minden veszve, ugyanis áll még ugye egy Lancia Y 10 Turbo is a sorban, amin szintén Fiat felni garnitúra van, igaz felemás, de 2 db pontosan megegyezik az előzőekkel formára és méretre is, mert 4.5x13"-osak, így azokat is leugrasztottam a kocsiról, s kaptak helyette 12-es felnit, meg egy 13-as mankót előre, mert így már kifogytam a felszerelhető lehetőségekből sajnos/szerencsére.
Jelenleg itt áll a dolog, ugyanis a homokszórós cimbora jelenleg Pesten tevékenykedik így sajnos csak hétfőn fogom tudni átadni neki a felniket szórásra, addig jelegve van a dolog, s napi szinten ellenőrizve a keréknyomás. :\(
 Az vígasztal csupán az egészben, hogy miután elpanaszoltam a sztorimat egy barátomnak, ő vígasztalásul közölte hogy ne aggódjak, Ő annak idején alufelnit vásárolt ugyanígy. :) S ugye más problémája már sokkal szívderítőbb. ;) :D

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Futómű ellenőrzés

 Új jövevényként neki is meg kellett ismernie Papp Tibor barátomat, aki a teljes gépjármű parkot felügyeli futóműileg. Jobb félni alapon jobbnak láttam megnézetni Tibivel a kis autót, szerencsére kb 0 hibája volt, egy minimális kerékösszetartás állítást igényelt csupán a történet, semmi mást ezen kívül. Köszi Tibor.
 Így ezt követően nem sokkal megkaphatta a csinosabb papucsokat, mivel én úgy is csak kerülgetem őket már jó ideje, eladni meg nem fogom őket, erre meg úgy is kellett volna valami gumi, így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Így kerültek 165/55 R13-as Good Year gumik polírozott felnikkel a kis Puntora. Meglepően jobb lett a vezetési élmény, jobban fekszik a kanyarban (na nem az oldalára...) stabilabb, jobban autózható, csak kicsit alacsonyabb is ettől. Így lassan kipufogó sor szervíz lesz... :D

Indulás előtt...

 Lassan már megszokottá válik, hogy a startot megelőző napon, még nagy szervíz vam az autón. :\(
Most sem volt ez másképp, ezúttal a karburátor volt eltömődve vélhetőleg, mert fulladzott, bedadogott fordulaton. Miután szétszedtem nem láttam benne semmi extrát de azért kompresszorral kifújkáltam, remélem jól fog muzsikálni holnap a kicsike.
Fűtőradiátort kivettem, hogy hamarabb forduljon benne a víz, erre bemondták, hogy lehülés lesz... 
 Valamint elkerülhetetlenné vált a gumi vásárlás a kis autóra, ugyanis nem sok fuga volt már rajtuk. :\(
Köszönet az expressz szállítmányért Pusinak, valamint a szerelésért is természetesen!

Fék-szerviz (tárcsa, betét csere)

 Mit mondjak, nem volt egy egyszerű feladat annak ellenére, hogy jó formán a kerekek leszerelése után 4-6 db csavart kell csak eltávolítani a komplett cseréhez.
Gyártó ugyanis lenni okos, gyártó nem szeretni hogy te szerelni otthon, gyártó szeretni ha te vinni autó szervizbe, hogy szervizben sok kis csavart kiszedjenek nem occccóért...
 A betéteket könnyen ki lehet cserélni, el lehet távolítani, miután a kereket leszedi az ember csak két db hatlapfejű csavart kell kicsavarni, a fék dugattyú házát már le is lehet a nyeregről venni, ezt követően pillanatok alatt ki lehet fordítani a fékbetéteket. S ha már kint van, lehet vetni rá némi pillantást, hogy milyen lett, s milyen is lehetett anno...

Ezt követően kétség nem fért hozzá, hogy el vannak kopva a betétek. Valamint ahhoz sem, hogy a kopás jelző is jól teljesített, mert hallhatóvá vált miután a lemez, a tárcsával érintkezett forgás közben. Egyszerű, de egyben okos kis megoldás is.

 Ez után jön a kellemetlenebb rész, de persze csak azoknak, akik nem kellően felkészültek. Nos én közéjük tartozom... Ugyanis a következő fázishoz már elkerülhetetlen a TORX készlet, hála a gyártónak. Konkrétan E18-as TORX fej kellene hozzá, de ilyenem sajnos MÉG nincs. Így némi rohangálás után maradt a régi orosz krova szem, ami nem hatlapos kialakítású, hanem sokkal inkább csillagkulcs jellegű, és a 14-es méret épp megfelelő. Ebből a csavarból is kettő található, ezek eltávolítása után nincs más teendő, mint a féktárcsát rögzítő két db csillagfejű csavart eltávolítani, s kis szerencsével a tárcsa könnyedén lejön az agyról. 

Ha nem, akkor sem kell megijdeni, mert gondoltak erre is, így két db 8-as csavart kell csak betekerni a tárcsa menetelt furataiba, melyek 90 fokkal vannak elfordítva a rögzítési pontjaihoz képest, s a csavarokat befelé tekerve, lefeszítik a tárcsát az agyról.
A tárcsa elfogadott utolsó mérete 15 mm mely alatt vastagságot értünk.
Feltétlenül érdemes felpucolni:
                                                         -az agy felfekfő felületét a fékportól, esetleges rozsdától
                                                         -a fékbetétek tartófüleinek az útját a nyeregnél
                                                         -a dugattyú környékét óvatosan
Ha ezek meg vannak, akkor mehet összefelé az egész.
A csavarokra, valamint a fékbetét füleinek járataiba érdemes véknyan egy kis zsírt kenni összeszerelés előtt, mi így tettünk, hogy a csvarok ne rohadjanak be, a betétek pedig szabadon mozoghassanak, ne rágódjanak be.
Alapvetően nem nagy ördöngősség az egész történet, ellenben a TORX kulcs hiánya jelentősen hátráltatni tudja az embert.
Köszönet Lajosnak a segítségért, Ata kollégámnak a dugókulcsért, a VDF-KER kft-nek az alkatrészekért!

+ 1 kis extra: Láttam ma egy érdekes rendszámot, érdekelne mi van a forgalmijában... :O

2011.12.19. Hétfő

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett.... :)
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire. :)
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi.... :D
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :\( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :\( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.



 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk. :)
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók... :D
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is. :)
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :\( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :\( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi. :)

2011.05.06. Péntek

Tatai turné előtt még SOS-ben:
Olajcsere: 26500 km-nél (motor szerint) Olaj továbbra is Castrol Magnatec 10W-40. Olajcsere során némi malőr következtében kb 0,5 l elment vadászni, hiszen addig beszélgettünk Plósz kollégával, hogy: Olajleeresztő csavar, kiteker, olaj leenged, olajszűrő leszed, olajbeöntő sapka levesz, 1-1 cigi elszív, új olajszűrő olajjal felönt, szépen felteker a motorblokkra, és megy bele az új olaj...     Igen, nekem is leesett kb 0,5 l után, hogy a leeresztő csavart nem tekertem vissza... :O Így sem jártam még.
Yokohama-k új mintázattal felvértezve, egyenlőre tetszenek, nem ráznak, nem zajosak, vagy ha igen akkor a motorzaj úgy is elnyomja, minden esetre szükséges volt, hiszen a 165/55-ösök terhelésnél sajnos továbbra is belemarnak a sárvédőbe. :\(

A hétvégén orvosolták a villamossági problémákat is Ata, és Doki, hiszen a kormánykapcsolóm kilehelte a lelkét, így eltűnt a tompított fény, valamint helyzetjelző is hol volt, hol nem. Ezek megoldódtak, ellenben az összerakást követően észleltük csak, hogy most meg fordulatszámjelzés nincsen sajnos. :\( Egyenlőre ez így marad, mivel már nem fért bele az időbe.
Jó utat mindenkinek, remélem Tatán találkozunk épségben, és gond nélkül.

2010.11.27. Szombat

Tekintettel arra, hogy a Suzukin, meg a Jani Ladáján beváltak az új típusú ablaktörlők, felbátorodtam és rendeltem a Polskira is. Igaz nem volt olyan nagyban mint szerettem volna, mert eddig 38 cm-esek voltak fent, ám ebben a verzióban a 35 cm az ami még elképzelhető, az összes többi kb olyan mint a fehér holló. :)
Fel is raktam őket, hibátlanok. ;)
Szerettem volna élesben is kipróbálni, de sajnos nem jött össze, hiszen leesett az első hó, az autó alatt meg még sajnos a nyári futómű van, és szabadidőmből, valamint egyéb okokból kifolyólag még egy ideig ez is fog maradni. :\( Így az is bebizonyosodott, hogy a vásárolt téli kerekek így ebben a formában biztosan nem férnek el alatta, tehát várunk még egy kicsit. ;)

2010.11.06. Szombat

Így 4,5 év elteltével jobban láttam kicserélni a gumi vízcsöveket, mivel a szélsőséges hőhatás miatt egyre inkább láthatóvá váltak a gumicsöveken a repedések.
Csodát akkor sem vártam tőlük, minden esetre még így is elégedett vagyok velük, hogy ennyit is kibírtak. A régiek helyére ugyanazon típus új csövei kerültek be, a 353-as Wartburg 90°-os vízcsövei.
Kisebb módosítás is végbe ment a vízrendszerben, melyről egyenlőre nem tudok nyilatkozni, még teszt üzem van. Bekerült ugyanis egy hátsó légtelenítő megoldás, ahogyan azt Attila autójáról ellestem, valamint a fűtőradiátor kimeneti ága át lett kötve a hűtőradiátor alsó ágából a felsőbe, így nem a hűtő által hűtött vízbe ömlik be a fűtés még meleg vize.
A vicces az, hogy volt fent olyan gumi cső, ami az elmúlt 4,5 évet úgy húzta ki, hogy nem megfelelően volt rögzítve, hiszen az 1/4-e ki volt fordulva a bilincs alól. De tartott, és nem eresztett. :) Minden esetre most igyekeztem ezekre még jobban ügyelni.
A szomorú, hogy a Yokohamák már teljesen halálra vannak ítélve, kopás jelzők kint vannak, a tapadás, pedig meg sem közelíti a kiindulásit már sajnos. :\( Persze ha ezt az ember észben tartja, akkor még autózható, de rá kell számolni a féktávra, és a kanyarsebességre is, tehát csak ésszel. (Na ez utóbbi nem megy még nekem mindig. :D )
Közben vettem 4 db téli gumit felnivel a Duenről, amolyan kihagyhatatlan félét annak ellenére, hogy nem szeretem a használt gumikat, 145/70 R13-as Debica Frigo-k, 4,5 x 13-as Fiat lemez felniken. 20.000.-re voltak hirdetve, 18.000-ért hoztam el, enni nem kérnek alapon. ;)
Ha minden kötél szakad, és nem fér el sehogyan sem, akkor Janinak van négy téli gumija, nekem meg négy lemezfelnim, amin kíváncsian várom, hogyan fognak állni a 175/50 R13-as Yokohama A539-ek, hiszen egyenlőre még el nem dobom őket.
Meg persze a vízcső cserékkel egybekötöttük a fagyállózást, a Polskin is, hiszen már időszerű volt.

2010.04.07. Szerda

Na és akkor...
Ott tartunk, hogy felkerült a nyári futómű állás a kocsira, ami annyit tesz, hogy az alacsonyabb alumínium bakok kerültek fel a gyáriak helyett, ezáltal még sikerült veszíteni a hasmagasságból és még közelebb kerültünk a go-kart feelinghez. ;) Ezzel a részével nem is volt gond a csere során, mert hogy csápos emelőn cseréltük a rossz idő, meg a rossz egészségi állapotom miatt.
Meg ha már ott voltunk, és volt lehetőség, akkor csere érett lett a kormánymű is, mivel már akkora holtjátéka volt az autónak, hogy egyenesen tartott kormánykerék mellett, bármikor elindult az autó a szomszédos sáv felé sajnos, illetve egy Miskolc-Budapest szakaszon úgy kellett vezetnem mint anno a Dallasban, vagy a San Fransisco utcáin című filmben, folyton járt a két kezem, hogy egyenesen haladjon a kisautó. :) Szóval felkerült egy jó állapotú bontott kormánymű, aminek következtében lett egy nagyon durva széttartás a kocsin, amit szemre ész nélkül orvosoltunk még a tegnapi nap folyamán, mert tudtam, hogy ma úgy is viszem futóműveshez ellenőrzésre, állításra, így csak annyira kellett összehozni, hogy csikorogjanak a gumik az aszfalton. :)
Közben lentebb került a rendszámtábla is elől, ami még nem végleges, csak próba verzió, hogy mennyivel kap több levegőt így a hűtő. Ezt követően indultam vissza a garázshoz, immáron normális kormánymű holtjátékkal, és pattogós effekttel, csak útba ejtettem az autósboltot, ahol majdnem sikeresen le is téptem a rendszámot a beállást követően, mert hogy úgy szoktam, hogy "körforgóból kifelé vissza 3 motorfék belsősávban kicsi risza vissza kettő nyikkanyósra majd jobbra fel a parkolóba" csak ilyenkor nem szokott ennyire lent lenni semmi. :D Na mikor ott tartottam, hogy jobbra fel, akkor tudatosult, hogy vissza kell majd mennem a rendszámtábla maradványaiért, és majdnem belefékeztem, mikor rájöttem hogy ettől csak rosszabb lesz, ha jobbal leül az orra, így engedtem, had menjen legalább szépen. Szerencsére elfért a rendszám is. :) Boltban meg csak vigyorogtak. :) Megvettem amit rendeltem, majd irány a garázs, s mivel hamar megjártam, időm meg mint a tenger, így nekiálltunk Janival megint, hogy felkerüljenek a ködlámpák a kisautóra. Természetesen megint nem ment egyszerűen a dolog, de jelentem most legalább győztünk végre... ;)
Szóval fent vannak a ködlámpák végül, ott ahol én szerettem volna hogy legyenek, s be kellett látnom, hogy ültetéssel, ezekkel a gumikkal erre a helyre esélytelen lett volna feltenni úgy a 180-as lámpákat, hogy azok fent is maradjanak minimum egy hétig anélkül, hogy beakadnának valamibe is. Minden esetre köszönöm  Gáspáry Lacinak a felajánlást az utánpótlásra. ;)
Így ma ködlámpákkal, ültetve, nagy kerekekkel, új kormányművel vághattam neki az útnak a futóműves cimbora felé. Jó volt megint belvárosi szakaszt nyomni a kis autóval, tekintélyt parancsoló 3-ik fokozatban végig, ahol a fordulat miatt van erő is, hang is. :D Nem is lépett le egy paraszt sem a járdáról az úttestre. ;)
Futóműves lőtt az összetartáson (mert az fontos, hogy legyen mindig összetartás. ;) ), meg persze a kerékdőlési valamint az utánfutási szögön, így a kisautó most megint naggggggyon hibátlan, és jól vezethető, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor lehatároztam azt is, hogy jó eséllyel a következő télen nem lesz téli üzemmódba állítás, így marad minden ahogyan van, mivel télen csak keveset járunk vele, így arról a kevésről meg inkább le is mondok. Persze ez még messze van, addig még százszor megbolondulhatok. :) :D :)

2010.04.04. Vasárnap

Ha megvolt a nyári időszámításra történő átállás, akkor időszerű az autót is nyári üzemmódra átállítani szépen, lassan, így ezt a mai nappal el is kezdtem.
Előkerültek szépen a nyári gumik, így azzal kezdtem, hogy elkezdtem őket megtakarítani a portól, amik annak ellenére kerültek rá, hogy el voltak csomagolva. Meg igazából az elmúlt 2-3 évben nem nagyon voltak szépítgetve, így portalanítás után, kicsit neki ugrottam polírozni őket, így első körben kapták a polírt, második körben a tükrösítést, mivel voltak rajtuk páralecsapódásból eredő foltok is. Szerencsére sikerült kiszedni mindet, bár az idő nem volt túlzottan kedvező, mivel nem volt kellően meleg így nehezebb volt a pasztákkal is dolgozni, de megoldottuk. ;)
Ezt követően frankón lezsíroztuk Janival a függőket, először én zsíroztam ő tekerte a kormányt, majd ő tekerte a kormányt és én zsíroztam... :D :D :D :D :D :D Frankón kijött mindenhol, ahol kellett, ellenben a zsírzó gombokat cserélnem kell majd, mert míg felül zsírozom, addig alul könnyezik...
Miután lekerültek a lemezfelnik, kipucoltam, portalanítottam a fékeket is, a pofákat is, a dobokat is. Majd felkerültek az alufelnik a 175/50-es gumikkal, és megállapítottam, hogy az autó ezekkel lesz igazából teljes. :) Azonban lassan be kell szereznem az utánpótlást, mivel eléggé kopottak már sajnos ezek a gumik. :\(
Majd a jött a lassan már megszokottá vált tökölés sorozat, hogy milyen ködlámpák kerüljenek fel az autóra, és milyen méretben, mert a 150-esek kicsinek hatnak, a 180-asok meg nagynak. Ezzel is eltelt vagy 1,5 óra, hogy csak nézegettük.... :) Végül a kicsik mellett kellett döntenem, mert hogy a nagyok annyira alul lennének, hogy egy kisebb bukkanó jó eséllyel letépné őket sajnos. :\( Így bár tekintélyt parancsolóak a 180-asok, kissé költséges lenne cserélgetni őket ha sérülnek. :\( Viszont a kicsik felszerelésére már nem volt idő, mint ahogyan az első futómű visszaültetésére sem, így azok megmaradnak a holnapi napra, igen Húsvétra, locsolkodás helyett. :)
Kellemes Ünnepeket mindenkinek. ;)

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :\( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :\( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :\(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.10.14. Szerda

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny. :)
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál. :)
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is. :)
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

2009.10.12. Hétfő

A rossz időre, valamint a teendőkre való tekintettel ma sem ültem itthon egész nap, mert az túl egyszerű lenne.
Közeleg a következő, az Őszi Találkozó, amely ezúttal Kaposváron, Szennán lesz, így ideje egy picit ráncba szedni a kisautót, mivel mostanság inkább csak autózgatás miatt vettük elő.
Az szembe tünt, hogy a nyári gumik, már nem a legmegfelelőbbek sajnos, mivel szárazon is durván ellehet rakni keresztbe az aszfalton. Ez jó eséllyel annak tudható be, hogy a Yokohama A539 175/50 R13-as gumik most koptak el annyira, hogy a jól tapadó réteg megszűnt létezni már rajtuk. Futófelület még van rajtuk, sőt megkockáztatom, hogy vizsgára is jók még, csak egyszerűen veszélyesek, mivel nem úgy tapadnak már, ahogyan azt megszoktam, elvárnám.
Végül is csodát nem várhatok, mivel közel 3 éve lett vásárolva, s több mint 2,5 évet futottak, ami km-ben kb valahol 50.000 km körül lehet. Bejártuk vele az ország 2007-2008-2009-es polskis találkozóit, + 2007-ben állandó napi használatban volt, 2008-első félévében is állandó napi használatban volt, mivel nyáron vettük a hétköznapi autót, s éves szinten ezt megelőzően is 30.000 km körül autóztunk vele, tehát lehet hogy az 50.000 megtett km inkább 60.000 km körül van.
Minden esetre elégedett vagyok a gumikkal, nagyon jól teljesítettek, nagyon jól tapadtak, és látványban sem utolsóak, így jó eséllyel tavasszal is ezeket fogom majd vásárolni. Addig azonban amíg nem kellenek a téli gumik a hőfok miatt, feltettük a másik 13-as garnitúrát, amit anno magam políroztam, s gumikat jó áron szereztünk rá, amik szinte újak, de minimum 97%-osak, hiszen még a futófelületükön is rajta vannak a gumitüskék. A gumik Good Year Eagle Touring 165/55 R13-asok, s a próbakörön nagyon jól teljesítettek még annak ellenére is, hogy szakadt az eső, nem volt panasz a tapadásra. Sőt már már azt hiányoltam, hogy mikor kell ellenkormányozni a kanyarokban, hegynek felfelé Lillafüredre mint a Yokohama-kal, de nem volt rá szükség. Nagyon jól tapadnak, s meglepően sok felületi hibát, úthibát, egyenetlenséget elnyelnek egy 175/50-es gumihoz képest.
Azonban ehhez a gumimérethez, valamint a később felkerülő téli kerekek miatt szükséges volt visszaemelni az autót egy picit, mivel elől sajnos máshogyan nem fér el a gumi, így pikk-pakk ki lett kapva alóla a laprugó, s bekerültek a gyári, (kb 12 mm-el magasabb laprugótartó bakok). Hát.... elég érdekes lett tőle az autó, mivel fent hordja az orrát egy picit, de majd megszokjuk. ;)
Meg persze arra való tekintettel, hogy idővel jön a tél, a hűtővizet is felfokoltuk -30-35°C-ig, aminek elégnek kell lennie, ha csak nem együnk idén Szibériába.... :) De nem tervezek ilyet. Akkor már inkább valami Svéd, vagy Finn havas tájra. ;)

2009.09.05. Szombat

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :\(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását. ;)
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt. ;)
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza. ;)   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. :) Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :\( :) most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. ;) Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. :) Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :\( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. :D Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. ;) Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi. :)
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :\( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól. :D :D :D :D :D :D    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél :D ,  valamint látványosat faragtam az útidőből. :D   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt. ;)
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D :D :D Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van... :D :D :D :D :D :D :D
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... :D :D :D :D :D :D Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :\( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából. :)   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :\( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is. :D
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... :D Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. :D Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. :D Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. :D De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :\( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :\( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma. :D :D :D :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. ;) Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. ;) Remélem lesz még hasonló. :)

2009.07.21. Kedd

2009. 07. 20. Hétfő
Ismét tudok kesztyűbe dudálni... :)


Megérkeztek ugyanis a csere kesztyűk a SABELT START-ok helyett, most végül MOMO PRO RACER CLUB lett. Kényelmes, hosszú szárú (ötujjas), belső varrott, varrásoknál erősített, tenyérnél és az ujjaknál hasított bőr erősítéssel ellátott verseny kesztyű. Reméljük be fog válni a dolog ezúttal talán jobban, hosszabb távon, mint legutóbb. ;) Egyenlőre azt tudom elmondani róla, hogy kényelmes kialakítású kesztyűk, bár a száruk nekem már-már hosszúak, hiszen szinte már pólót sem kell hordanom miattuk, de ettől nagyobb problémám soha ne legyen. :)

Ha minden jól megy, és jól jön össze, akkor a mai napon végre 2 év után talán eltudom készíttetni a tehermentesítő gyűrűket a felnikbe, hogy ne csak a négy csavar tartsa őket ezentúl, mint ahogyan eddig. Bár bajom nem volt velük soha, de lássuk be nem a legjobb ha a négy felni csavar vesz fel minden terhelést.

A hétvégén kicsit befeküdtem a kocsi alá is, ugyanis az utóbbi időben néha előfordult, hogy kanyarok után nem mindíg vette szépen a fokozatokat a váltó. Első körben tartó bakokra, második körben váltó összekötőre gondoltam. Levettem egyiket is, másikat is, egyiknek sem volt semmi baja, de azért inkább tettem újyakat helyettük, meg egy picit megemeltem a váltót az eddigi magasságához képest, és el is fordítottam minimálisan (haladási irányt tekintve) a jobb oldalra. Így most némiképp egyszerűbben veszi a fokozatokat, de vélhetőleg a kuplung is kopott már valamicskét az elmúlt 10.000-12.000 km alatt, így Velencére indulás előtt még azon is állítanom kell majd egy kicsit, hogy megszünjenek a reccsenések. Valószínűleg a váltó is fog kapni egy kis olajat is, hogy inkább több legyen benne, mint hogy semennyi... :)

Valamint ha minden jól megy, akkor ma befut Baz barátunk is, és neki esünk egy újabb garázs, kocsibeálló építésének kint a telkünkön, hogy rossz idő esetén is lehessen majd "szögelni a vasat", nem úgy mint eddig. :)

2009.05.01. Péntek

 Az úgy kezdődött, hogy szólt a gumis cimbora, hogy van egy pár db kis gumija. Én visszakérdeztem viccesen, hogy 175/50 R13 Yokohama A539? Majd jött a válasz, hogy sajnos nem, de 165/55 R13 Good Year-je van 4 db új, 2 db 90-95%-os, alkalmi áron 8-ért, illetve 6-ért. Na ekkor jött az a meredek ötlet, hogy a Yokohama-k maradnak a jelenlegi felniken, a Good Year-ek mennek azokra az OZ felnikre, amiket még ezelőtt vagy 2-3 évvel boltoltam el KG barátommal, mert ő kiábrándult belőlük.
 Viszont a felnik olyan állapotban voltak, mint amilyen állapotban egy 1985-ös felni lehet nem kevés használat következtében. Így jött a következő gondolkodás, hogyan is legyen a felnik sorsa. Szintereztetni nem szerettem volna, mert még egy színt nem szívesen vinnék a kocsiba, ha sajátjára csináltatnám, akkor mehetne a rózsafüzér is a visszapillantóra, meg a brazil zászló hátra, szőrme a kormányra, stb. Felmerült a políroztatás is, de jelenleg nem fért volna bele az életembe egy közel 40.000.-es polírozás, mert kb ennyiért vállalták volna el, + a gumik, az máris minimum 72.000.-
 Így jött az a meredek ötlet, hogy megpróbálkozom az alufelni polírozással. Elkezdtem hát kutatni az interneten az alumínium polírozással kapcsolatban, s amit csak leltem igyekeztem átolvasni, hogy mit érdemes róla tudni, mik kellenek hozzá, stb.
Így akadtam erre az oldalra is: ALUMÍNIUM POLÍROZÁS, ahonnan végül megrendeltem az ehhez szükséges pasztákat, s telefonos egyeztetés után abban maradtunk az eladóval, hogy nem a meghirdetett terméket küldi el a meghirdetett mennyiségben, hanem egy számomra kedvezőbb összeállítást, ami elegendő lesz a felni garnitúra polírozásához. ( Jelzem csendesen nem kevés maradt meg, de enni nem kér. ;) ) A csomag tartalma 2 db paszta volt, valamint 2 db rongykorong: 4100.- Postaköltséggel, és itt volt 24 órán belül.
Az irományokból megtudtam hogy a felületet gondosan előkell készíteni, s fokozatosan visszacsiszolni, hogy ennek következtében megszüntessük az esetleges felületi sérüléseket, karcokat. Így szükségem volt a következőkre is még:
80-as, 120-as, 240-es, 360-as, 400-as csiszoló, polírozó vásznakra, papírokra, fúróba fogható rugalmas-tépőzáras tárcsára, asztalra szerelhető fúrógéptartó állványra, további rongykorongokra, tépőzáras vásznakra, papírokra: összesen 15.000.- (természetesen bő ráhagyással sikerült bevásárolnom mindenből, de ezek sem kérnek enni, így elállnak, jók lesznek később is)
Jó ha van: fordulatszám-szabályzós fúrógép, védőszemüveg, porvédő maszk (ez utóbbi nálam kimaradt sajnos így lassan egy hete alumíniumot köpök, köhögök...).
Összességében kb 20.000.-Ft-ot költöttem anyagra ( :D ), aminek több mint a fele megmaradt, valamint sok olyan dolog van, amiket csak egyszer kell megvásárolni.


Polírozás lépésről-lépésre, ha valakit érdekel, ezzel megkönnyíthetem az életét:


 Első lépésben el kell távolítani a felnikről a gyári fényezést, lakkot, szórógittet, magyarul fémtisztára felcsiszolni, közben az esetleges mélyebb sérüléseket kicsiszolni, mert ha ezek benne maradnak nem lesz tökéletes a felület, hiszen ezek a karcok később is látszódnak majd. Ráadásul egy tükrös felületen erősebb kontraszttal jelentkeznek ezek a hibák. Erre a felület előkészítő lépésre tökéletes a 80-as, 120-as papír, ez kellően durva hozzá.
 Következő lépésben lehet megszüntetni a mélyebb barázdákat, amik esetleg az első lépés során keletkeztek, vagy már nem túl mélyek, de eredetileg benne voltak a felületben. Erre a felület kezelésre alkalmas a 220-as papír.
 Ezt követi a finom csiszolás, amivel tovább csökkentjük a felületi karcokat, természetesen ezzel is minden helyen, mint ezt megelőzően is, máskülönben nem ér semmit az egész. Erre a finom csiszolásra alkalmas a 360-as papír.
 Majd ezt követi a szinte már polírozásnak nevezhető felület finomítás, amire a 400-as papír tökéletes. Amikor ezzel végeztünk már láthatjuk magunkat a frissen kialakított felületben, de az esetleges ráncokat még sajnos, vagy szerencsére nem vehetjük észre, mivel a felület még elég ködös, matt.
 Minden lépés között el kell távolítani a szemcséket, port, szennyeződést a felületről, máskülönben ugyanezt dolgozzuk bele a felületbe lépésről lépésre. Ez vonatkozik a későbbiekre is.
 Ha ez megvolt, akkor jöhet a fúróba fogható rongykorong, s elkezdhetjük felhordani rá a polír-pasztát alacsony fordulaton, hogy kellően beletapadjon a rongy pólusaiba, majd bele is hűljön, hogy ezáltal polírozhassuk magas fordulaton a kezelni kívánt felületet. Itt már végképp fokozatosan érdemes haladni valamiféle fix terv szerint, hogy honnan indulunk, és merre tartunk. Ez az a lépés, amelyet követően ismét kedvünk támad az egészhez, s elfelejtjük mindazt, hogy mennyi szívás van a felület előkészítésével, durva csiszolásával, stb. Amikor ezzel végeztünk már tükrös felületet kaptunk, ami már majdnem kellően tökéletes, de még mindig nem az igazi, mert kell hozzá egy tükrösítő pasztás polír még, hogy tökéletes legyen valóban. Természetesen másik koronggal kell felhordani, s a polírozást elvégezni, valamint a két lépés között, valamint a végén szintén tisztítani finom kendővel. Ekkor tudjuk eltávolítani a felíratokba, furatokba beült pasztamaradványokat is, amik polírozás közben megülnek a felület különbségeken.
 Nekem a 13-as felni garnítúra teljes polírozásához a felület előkészítéssel együtt hozzávetőlegesen összesen egy hét kellett, úgy hogy nem minden nap tudtam vele teljes napot foglalkozni, sőt volt hogy kimaradt egy nap, valamint Andi is nagy segítségemre volt. Esetemben az is hátráltatta a munkát, hogy olyan a felni kialakítása is, amivel nem egyszerű dolgozni, mivel sok küllős, peremes, kúpos, középpel rendelkező, s mindezek olyan szögeket zárnak be egymással, hogy géppel sok helyen szinte elérhetetlen. Így nekünk is maradt a kézi csiszolás, ami nem túl kecsegtető. A felület sem lett 100%-osan tökéletes, mivel ez volt az első ilyen jellegű polírozásom, valamint a 400-as papír után még lehetne finomítani, de nekem már sem kedvem, sem lelkesedésem nem volt hozzá, mivel minél hamarabb szerettem volna már készen látni.
 

Remélem tudta segíteni azoknak, akik esetleg kedvet kaptak a polírozáshoz. Igyekeztem (igaz csak tömören) leírni mindazt, amit én megtanultam közben, amit tapasztaltam közben, stb. Az említett oldalon nagyon sok mindent meglehet tudni még a témával kapcsolatban, ráadásul minden meg is rendelhető.
Sok sikert. ;)