Amikor ehhez a részhez kell nyúlni a Suzukin, valahogy elkap a hideg rázás...
Sok minden jót sikerült kitalálniuk az évek során ugyan, de a hátsó dobfék rendszerük valahogy nem tartozik ezek közé.
Gyakorlatilag a Polskié ezerszer szerelhetőbb, s mégis legalább ugyanilyen hatékony.

 Jó ideje nem én használom az Ignist, hanem a feleségem. Ezáltal ha ritkán a kezem alá kerül (az autó...) akkor hamarabb feltűnik nyílván, ha valami változást, kopást, lógást érzek esetleg. Így volt ez legutóbb is, mikor is feltünt, hogy menet közben mint ha lassulna az autó, s nem gurulna olyan könnyedén, mint régebben. Illetve volt egy minimális surlódó hangja is főleg kanyarokban. Elég hamar nyílvánvalóvá vált, hogy bajok vannak a fékkel, így a hétvégén rá is néztem okával a dolgokra.
Nem voltam túl boldog, hogy a hátsó fékek szorulnak, hiszen macera ezt szétborítani. De az elsők sem voltak az igaziak sajnos, a belső oldali betétek nem nagyon akartak a helyükre térni nyugalmi állapotba. :(
Hátul kiderült, hogy a kézifék bowdenek okozzák a baj túlnyomó részét, mivel feszítve maradnak, szorulnak a páncéljukban annak ellenére, hogy teflonosak... Szétborítottam, hogy lássam mire számíthatok, s hamar eldöntöttem, hogy új pofák, új bowdenek, új csonk csavarok kellenek hátra, előre pedig minimum új betétek hogy kéznél legyenek ha szükség van rájuk.

 Gyűlöletes dolog a Suzuki fékdobjának szerelhetősége, nem tudom említettem-e már...

 Mivel a csapágyazás, valamint az agy is a fékdobban van, ezért tengelycsonk anyás rögzítése van. Ez az első cumi, mert egy leszedés, kb egy csavaranya...
 A második, hogy a fékpofák a "levegőben" vannak, önmagukat tartják önmaguk feszítésével az alaplapon egy buzi Omega rúgóval, a kettő között van egy utánállító csavar (ami szerintem szintén a legnagyobb szopatás a világon, és megkockáztatom hogy nem működik ésszerűen...)
Kvázi elég zsúfolt a rendszer ahhoz, hogy pillanatok alatt szét tudja szedni az ember és összerakni. Ha a pofák kicsit is kint maradnak, vagy válla van a fékdobnak, szinte esélytelen leszedni a helyéről. Nincs mihez feszíteni - mert nem férsz hozzá, lazítani nincs mit - mert minden a fékdob alatt található amit nem tudsz leszedni, a pofákat nem tudod visszanyomni eredeti helyzetükbe - mert az utánállító csak ráállítani tud a pofákra ha működik is, a fékdobnál nincs az mint a Polskinál hogy belehajtok egy M8-as csavart és lehajtatom az agyról a dobot - mert zsúfolt az alaplap és mindenhol beleér valamibe az extre hosszú kerékcsavar is amivel esetleg boldogulni tudnál... 
Tény hogy egyszer sem maradt még fent, de volt hogy csapágyat is cserélnem kellett, mert széttört mire leszedtem... na ilyet most nem akartam.
 A lényeg hogy végül lejött.
A szívás csak ezután jött, hogy az utángyártott COFFLE bowden (ami teflonos persze), nem csak a páncélban szorul, hanem az alumínium vége is belevan oxidálódva az acél perselyes vezetőfuratba alaplapon.... nyílván könnyen hozzáférhető és baromi jól szerelhető ez a része is...   Flex a barátunk, hogy legalább a bowden ne legyen útban     Majd a perselyt kiütni az alaplapból ami persze peremezett, és végül a perselyből kifúrni satuban a belerohadt bowdenház végét, majd ha mindez megvan, akkor mehet összefele az egész.    - az eddig eltlet idő kb 2 óra, és ez még csak a bal hátsó szétszerelése volt, mondanom sem kell, hogy nem így terveztem, hanem kb ennyit szántam volna az egészre... -

 Utálatos a Suzuki hátsó fékét szerelni...
Szétfele is, de összefele is...
Nem tudom, mondtam-e már...

 Szerintem minimum nőgyógyásznak kell lenni ahhoz, vagy Csernobilban született 3 kézzel rendelkezőnek, hogy a fék ismét a helyére kerüljön pár pillanat alatt, s közben ne repkedjenek a cifra szavak... 
A bowdent beakasztani a kézifékkarba, a pofákat felrakni az alaplapra amin nincsenek pozicionáló és rögzítő rúgók, de a két pofa közé legyen berakva az utánállító, miközben a feszítő rúgót is felteszi az ember...  Nem érzem magam ügyetlennek, de ez állandóan megszívat, s elrepül egy-egy kulcs is ilyenkor...

 De a lényeg, hogy a hátsóféket sikerült rendbe tenni - annyi, hogy az elsőt is szerettem volna ezen a napon, de erre esélyem sem volt idő hiányában...  

 Az úgy túl egyszerű lett volna valószínűleg, ha esemény nélkül zárható le a tavalyi év...
Most már magam sem tudom hogy igazából ez az eset mennyire nyúlik vissza, s valójában azt sem, hogy mi volt hamarabb, a tyúk-e, avagy a tojás.
 Karácsony másodnapján esti órákban épp hazafelé tartottunk abban a kellemes takony időben és takony ködben, mikor Miskolc határában arra lettem figyelmes, hogy sajnos nem nagyon van fékhatás mint olyan az autón. Kvázi a fékpedál hamarabb éri el a padlólemezt, mint sem hogy bármiféle lassulás érezhető lenne az autón. :( Nem voltam túl nyugodt, és boldog sem, hiszen családilag autóztunk hazafelé. De mivel kellően gyér forgalom volt az utakon, így egy kis gépészkedéssel és kellően lassan szépen hazaevickéltünk némi kézifék rásegítéssel. Jobb lehetőség hiányában elkezdtem hát az interneten böngészni a hiba kapcsán, és sorra szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy valószínűleg az ABS-kocka lesz a hiba okozója. Ettől végképp nem voltam boldog, hiszen nem olcsó tétel újonnan, a (mások által) felújítottal pedig (ahogyan a váltó esetében is) vannak fenntartásaim.
Tovább boncolgattam hát a témát az év utolsó napjaiban, felkerestem Sipi barátunkat is többek között, hogy neki mi a véleménye, ugyanis nemrégiben nála jártam ABS-hiba kapcsán szintén ötletelni. Nem voltam benne biztos, hogy a két dolog összefügg egymással, ezért voltam kíváncsi az Ő véleményére is. 

 A napokban egyre furcsább lett az indulás az autóval, sikerült elég hamar rájönni arra, hogy a hátsó fékkel van némi probléma, annak ellenére, hogy nem húzgálom a kéziféket feleslegesen csak rögzítésre használom, bizony ott lett valami gebasz. Télen már érezhető volt a jelenség egyszer-egyszer, de akkor a nagy hidegnek tudtam be a dolgot s annak hogy befagyott biztosan a kézifék bowden.
Lássuk be, 11-12 éves gyári alkatrészről beszélünk, így talán nem olyan nagy meglepetés ez, hogy csere érett lett a rendszer ezen része. A VDF-nél utánakérdeztünk mindennek, hogy a szerelés alkalmával majd ne érjen meglepetés minket, ha esetleg hirtelen kell beszerezni valamit. 
Pénteken végül olyan szinten beszorult a fék a bal hátsó tengelyen, hogy gyakorlatilag hazafelé haladva már nem volt értelme 3-fokozattól fentebb kapcsolni, mert az már csak kínlódás volt s nem haladás...  Gyakorlatilag szinte teljesen megállt, megfogta valami, mire hazaértem vele teljesen felforrósodott, sistergett amikor nedvesség érte. :( Túl sok jóra nem számítottam ekkor már. Beszereztem gyorsban a hátsó fékpofákat, a kézifékköteleket, mert elsőkörben ezekre tippeltem, ugyanis az feltünt, hogy a kézifékkar szinte ellenállás nélkül felhúzható, kvázi nem feszít semmit sem szinte.
 Laci barátommal neki is ugrottunk ismét féket szerelni szombaton, mint egy héttel ezelőtt, csak most nem a Polskin, hanem a Suzukin.
Bakra tettük a bal hátsó részt, levettük a kereket, ami kézzel nem nagyon volt körbeforgatható. :( Levettük a tengelycsonk anyát, s próbáltuk levenni a fékdobot. Nem nagyon ment, konkrétan nagyon nagyon nem. Megfelelő méretű csapágylehúzó hiányában, a nyers erő és a drasztikus behatás mellett szólt az érvem, feltettük vissza a kereket, s elkezdtem a belső oldalról lerugdosni az egészet. Nem túl hamar, de megadta magát, ugyanis a pofák is feszítették a dobot a kézifék bowden feszítettsége miatt, amit hiába kötöttem ki az utastérben, semmit sem változott a lazasága. A drasztikus behatás miatt azonban sikerült lenullázni a fékpofákat, a ferrodol rétegek letörtek a feszülés miatt. Sebaj, mennek majd fel újak úgy is, ez legyen a legkisebb baj, de az agyban található csapágy is széttört a jobb lábamnak köszönhetően.  
Kb ekkor szakadt el a cérna, s lett az SOS szerelésből inkább alapos szervíz, s döntöttem el hogy akkor a jobb oldalt is atomjaira szedjük, csapágyat cserélünk, pofákat cserélünk, dobot szabályoztatunk, bowdent cserélünk, egy szóval mindent. Szombaton... délben...    Kicsit merész elhatározás volt, de Veres András barátom volt ezúttal a megmentő szintén, ugyanis nem találtunk sehol sem olyan embert aki hajlandó lenne szombaton délután fékdobot szabályozni. Neki volt erre kapcsolata, így megbeszéltük, hogy amint letudjuk szedni a jobb oldalt is, útnak indulunk az esztergályoshoz. Természetesen a jobb oldalival még nagyobb szívás volt, mert nem adta egy könnyen magát, kellően kifárasztott minket mire levarázsoltuk egy kölcsönkért "hokizóval" (kerékagyra csavarozható fém, mely merőlege irányban egy tengellyel van ellátva, ezen egy mozgatható súly mely a végén nagyot koppan s ezzen feszíti szépen fokozatosan lefelé a kívánt alkatrészt - biztosan van megfelelő neve is: CSÚSZÓKALAPÁCSOS CSAPÁGYLEHÚZÓ Szóval végül ezzel a célszerszámmal sikerült lerángatni a hátsó fékdobot a jobb oldalon. Elmentünk Andráshoz, elvittük esztergályoshoz a fékdobokat, beszereztünk közben hátsó hátsócsapágyakat SKF-et, és NTN-t, KOYO-t és KANACO-t komplett szettben inkább, ami minden gyártónál mást jelent. Egyiknél csak csapágyat, másiknál seeger gyűrűt is, harmadiknál tengelycsonk anyát is.
Miután minden meglett, visszatértünk, a régi fékpofákat ledobáltuk, a bowdent kikötöttük, a fékalaplapot portalanítottuk, az utánállítót visszaállítottuk, hogy fel tudjuk tenni az új fékpofákat majd.
Továbbra is fent tartom azt az állításom, hogy a Polski Fiat 126 fékrendszere a maga egyszerűsége miatt a legjobb a világon, mert  a Suzukin Ignisen pl nincsenek fékpofa rögzítő és tartó tüskék, visszahúzó rugók csak egy Omega tartó rugó, gyakorlatilag minden alkatrész a másikat tartja, ami kellően meg tud szívatni az összeszerelésnél mert valami mindig lehullik az utolsó pillanatban az egészről...   De végül sikerült megoldanunk szerencsére, felkerültek az új fékpofák, beállítottuk az utánállítót, beköttük a bowdeneket, feltettük a fékdobokat, rögzítettük a tengelycsonk anyákat, Laci alulról bevezette a bowdeneket, én meg bekötöttem a helyükre az utastérben, s gyakorlatilag készen is voltunk, már csak a kerekek felszerelése, valamint a romeltakarítás volt hátra, s este úgy 8 körül végeztünk is az egésszel...   Egyikünk sem gondolta hogy eddig el fog tartani a történet.
 Hatalmas köszönet Lacinak a segítségért, a VDF-nek az alkatrészekért, Andrásnak a megmentésért, a feleségeknek meg a türelemért.