Címke: brezova (1)

Tevékenységtérkép

Drift nap a Brezova tanyán

 Egyébként is tervbe volt véve, hogy a hétvégén kicsit kimozdulunk valamerre és ráadásul Polskival, kihasználva a jó időt még s kicsit járatni a kis autót, mert mostanában ritkán volt mozgatva. Jó ideje figyelemmel kísértem az eseményeket az interneten a Brezova Gokartland kapcsán, így időben értesültem arról, hogy a hétvégén Drift napot tartanak újra. Az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült egy Drift Taxi jegyet nyernem a Facebook oldaluk által a szombati napon.
 Így vasárnap reggel irány a garázs, autócsere és útnak indultunk kicsit megkésve Visonta felé, így ahol lehetett egy kicsit jobban odaléptem neki, hogy ne maradjunk le semmiről sem. Útközben volt egy két idióta felezővonalon 80-nal autózó paraszt, de rendkívüli elmebeteg szerencsére nem volt, így relatíve higgadtan tudtunk végig kocsikázni az úti célig. Már messziről lehetett hallani az autókat s látni a gumifüstöt, ahogyan haladtunk belé a pályához, leparkoltunk s indultunk bámészkodni. Az idő nem volt túl  kellemes a szél miatt, de egyébként elviselhető volt, hiszen ragyogó napsütés volt egész nap.
 Hosszasan nézelődtünk a pálya széléről, hogy melyik legyen az sofőr-autó páros, ahol a nyereményt érdemes felhasználni, ugyanis itt is vannak lelkes amatőrök kevesebb tudással, mint mindenhol, s vannak született vérprofik, akik szerintem eleve császármetszéssel születhettek kormánykerékkel a kezükben... ;)
Köztudott, hogy nem esek hanyatt alapvetően a BMW-ktől, Audiktól, Mercedesektől, stb. mert valahogy nem fognak meg, csak maximum a régiek, de vitathatatlanul ez egy olyan sport ami a BMW-sek számára kedvez, így vannak is szép számmal résztvevői. Akad még egy két Toyota, Lada, Nissan is közöttük, de a "betegebbek" többnyire BMW-t terelgetnek, így azok között csemegéztem, miközben igyekeztem rávenni Editet, hogy próbálja ki Ő is valamelyiket. Sajnos hajthatatlan volt, csak kívülről szemlélte az autósportot, mondván ez belülről túlzottan félelmetes, ráadásul csak két ember mellé ül be félelem nélkül, az egyik ASI, a másik én vagyok, ez nagyon jól eső mondat volt. :)
Így nem erőltettem tovább dolgot 2-3 óránál tovább, s végül elindultam egyedül a szerviz park felé Drift Taxira vadászni a kiszemelt három autó valamelyikében reménykedve. Szerencsére nem kellett sokat sorban állni, hamar megtaláltam az autót és sofőrt, akinél beválthattam a nyeremény autózást, Bodó Krisztiánt. Az autó pedig nem más mint egy BMW. Konkrétan egy E30-as V8-as 4.0-es 326 Le-s saját építésű autó, nem kimondottan városi tötymörgésre szánva. ;)
...
[flash=http://www.youtube.com/v/QWsJelyfAs8?version=3]



 Bemászunk a bukócsővel bőven ellátott "szörnybe", ki könnyebben ki kissé nehézkesebben, de bent vagyunk. És igen, szörnybe, nem pedig autóba, mert autó (hétköznapi laikus ember felfogásában) nem megy így, hogy haladása közben szinte minden cm-en megcáfolja a fizika általános törvényeit, hiszen a pálya szélén állva volt időm tanulmányozni az előttem oldalazva elhaladó autókat... Megtapasztalni, milyen érdekes érzés kívülről szembesülni azzal, hogy az autó orra velem egy irányba néz, miközben oldalazva hosszú hosszú métereket tesz meg, mikor a hátsó kerekek hozzávetőlegesen velem szemben helyezkednek el és szembehajtanák az autót az út szélén állóval, s közben az első kerekeket oldalról látom megint csak valami irreálisan beteg, perverz állásban...
Mikor megcsap az előttem elhaladó autó benzingőzzel vegyített égett gumiszaga...
Mikor szemmel látható a hátsó kerékről leváló, ledarálódó gumiköpeny darabjai...
Mikor tiltásig forog 2-ben, 3-ban, 4-ben a motor...
Mikor egy két ujjas mozdulatra blokkol a hátsó kerék egy pillanatra, míg elveszti a tapadást teljes mértékben már a kanyar előtt...
Mikor ezt követően hanyag eleganciával kezdi meg rajzolni az autó fara a soron következő kanyar ívét már a kanyar bejárata előtt, s rajzolja egészen végig, a kanyar kijárati szakaszán túli egyenes résznek legalább feléig, ahol a pillanat tört része alatt átesik a másik oldalára, s már kezdi is rajzolni a következő kört, ezúttal már a másik irányban...
 És kiindulunk a szerviz parkból, elől hibátlan gumikkal, amikben szinte minimális megtett km van, a hátsó tengelyen pedig kissé többet futott, valamivel hiányosabbakkal, melyek a következő 3-4 körön vélhetőleg többet fognak forogni mint eddigi életük során összesen. Ez az ő kivégzésük, s talán most állhatnak a halálsoron, miközben mi arra várakozunk, hogy a pályára engedjenek minket is.  S eljön a pillanat, mikor elhalad az autó előttünk, ami ugyan oldalról érkezik, de az oldalát persze nem látni, csak a féklámpáit... Meg tesz még pár métert, majd beesik a kanyarba, mikor is intenek, hogy indulhatunk...
És 1... és 2... a sebesség fokozatok száma, a megtett út pedig van talán vagy 10-15 m is, mikor jön a 3-ik fokozat, érkezünk az első enyhe balos kanyarba, ami talán csak azért van ebben az egészben, hogy előkészítse valójában az autót a jobbos kanyarra, ahova egy pici hidrós kézifék érintéssel esünk be, majd forog a motor egészen tiltásig miközben ellenkormányzással terelgeti a sofőr a vasat az úton. A kanyar egyre szigorúbb a vége felé haladva, szinte teljesen visszafordít, majd pár méter egyenes szakasz után jön egy szintén hosszabb balos egy íven, aminek a kijárati íve egy hosszú egyenesbe torkollik. Ennek a feléig szigorúan oldalazva érkezünk, s csak a következő visszafordító jobbos kanyar előtt borítja át a másik irányba a vasat, vezeti egészen a belső padkára rakva az első kereket, majd fűzi végig a hasonlóan szűk balosban és már készül is a közepes jobbosra, ami szintén egy picit tempósabb picit hosszabb így szépen egy íven lehet rajzolni ezt is egészen a következő kis balosig ami egy enyhe S-szakaszba nyit. Normál autós, normál körülmények között szépen áthaladna egyenesen a legrövidebb pontokon keresztül, de a Drfiter nem ezt teszi és borítja a jobbos-balos kombóba. Ezt követően már csak egy erősebb jobbos van hátra ami valójában három kisebb, de nem számukra... Így ez is mehet egy íven végig, miközben a Bömbi popsija cm-ekre halad el a gumifal előtt az úgy nevezett cél egyenesig, ahonnan a kör kezdődik elölről. És ebből van még remélhetőleg 2, esetleg 3 kör mert a gumik nem bírnak többet ilyen terhelések mellett. Közben próbálom felidézni, hogy hol lehetett olyan rész ahol a hátsó kerekek közvetlen tapadással érintkeztek az aszfalttal, de nem nagyon emlékszem ilyenre, csak a bejárati részen mikor a pálya felé haladtunk a szerviz parkból. :)



 Ám lassan a vége felé tartunk, ami jól hallható, hiszen a futófelület szinte teljesen elfogyott már az abroncsokról, és verik istentelenül a hátsó sárvédő dobokat, valamint a karosszéria oldalát. A helyzet innentől kezdve már vagylagos... vagy eldurran a hátsó, vagy nem amíg elérünk a szerviz parkig, esetünkben természetesen eldurran, hiszen ez most a dolga.
Óriási élmény volt mindenképpen, és hatalmas adrenalin löket újra egy ilyen autóban ülni.
 Ezúton is hatalmas köszönet a lehetőségért, a nyereményért, az autózásért.

...
Nézelődtünk még picit a pálya mellett állva, mert jöttek mindig újabb sofőrök és autók, s igyekeztem meggyőzni Editet arról hogy próbálja ki az érzést, és üljön be egy Drift taxiba, de hajthatatlan volt, s nem tudtam rábeszélni. Bármennyire is szerettem volna, hiába erőltettem, teljesen esélytelen volt, így nem sokkal később elindultunk a kis autó felé a parkolóba.



Összeszedegettük a dolgainkat, elpakolásztunk, bemelegítettem kicsit a motort, és elismerő pillantások begyűjtése mellett haladtunk a parkolóból kifelé, megcélozva a régi 3-as főutat s azon Miskolcot.
Nagyon szép időt, jó napot fogtunk ki, kristály tiszta napsütést igaz némi széllel vegyítve, de szép nap volt s jó alkalom arra hogy kimozduljunk kicsit a szürke hétköznapokból, s megjárassuk ezáltal a kis kékséget is végre. Aki szépen muzsikált, szedte a lábát amikor szükség volt rá, vitt és hozott minket amerre csak szerettük volna. De a váltónak megint van valami furcsa hangja... Ez már egy másik bejegyzés lesz, de remélem már csak a találkozó után kell rá sort keríteni. ;)