Egy újabb kalandtúra, hatalmas nagy munka, még hatalmasabb party és party-arcok, és egy kis szívás. Kb ennyi fért bele a hétvégébe.
Az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk Csajos és Gyula esküvőjére egy évvel ezelőtt - ezúton is hatalmas köszönet érte!
Közben ugye eltelt egy pár hónap, s ahogyan közeledett a dátum, igyekeztem (volna) az autót ráncba szedni, hogy a jeles napon azzal vehessünk részt, hiszen az autó volt az, ami megalapozta ezt a baráti kapcsolatot IS.
De persze ez koránt sem olyan egyszerű soha, mint ahogyan ezt elképzeljük, így most is lettek benne érdekes fordulatok, kanyarok....
Kezdődött az egész azzal, hogy 6 héttel ezelőtt felhoztam Miskolcra az autót szervízbe, hogy legyen idő kicserélni a megfáradt küszöböket, amik sajnos nagyon ramaty állapotban voltak - köszönhetően a sok-sok évvel ezelőtti balesetnek és az azt követő lakatolásnak, ugyanis a víz sajnos rendre megállt benne, mivel ráttá tették a küszöböket. :(   A szervízben közben kicsit összejöttek a dolgok, meg a munkák, így jó ideig hozzá sem tudtak kezdeni a megbeszéltek ellenére. Olyannyira, hogy már-már kezdtem teljesen elengedni a Polskival történő részvétel lehetőségét is. :( Míg nem a héten arrafelé volt dolgom, s meglepően vettem észre, hogy a kis autó már nem áll ott, ahol leparkoltam vele hetekkel ezelőtt, sőt az udvaron sem látom. Nagyon meglepődtem, hiszen az utóbbi időben már nem is kerestem őket telefonon, mert tudtam hogy tele vannak munkával. Így gyakorlatilag csütörtökön szembesültem azzal a ténnyel, hogy belekezdtek a kis autó javításába, s van rá remény, hogy szombatra autó lesz belőle.
Így pénteken meló után elmentem a hivatlba - ami újabb kalandtúra volt... - hogy 3 napos útvonalengedélyt kérjek az autóra, ugyanis nem minden nap adnak ki ilyet az adott hivatalban, annak ellenére hogy törvényi akadálya nincsen... a lényeg hogy megoldottuk ezt is, csak "véletlenül" rossz helyte húztam sorszámot, ahol a hölgy volt olyan kedves és megoldotta ezt az eleinte megoldhtatlannak tűnő problémát. Ezúton is hatalmas köszönet érte.
Ezt követően a nap végén, mikor mindkét munkahelyemen végeztem, útra keltem Tokajba, ahol a szétszedés történt hetekkel ezelőtt, hogy elhozzam a szükséges dolgokat az autóhoz, mivel csak egy vezető ülést hagytunk benne.
Gyakorlatilag minden adott volt ahhoz hogy a kis autó is jelen legyen a nagy napon, már csak össze kellett rakni. Így szombaton míg mások az  igazak álmát aludták, útra keltem a szervízbe. Miután mindkét küszöb felkerült, az összerakás következett, amit sosem jó elkapkodni, ugyanakkor most sietni kellett, mert 11-12 körül szerettem volna elindulni, hiszen Vác elég messze van. Főleg egy olyan autó esetében, ami az elmúlét pár évben sajnos nem nagyon ment. :( A lényeg hogy beleadtam apait, anyait és összeállt a technika gyakorlatilag 3/4 10-re teljesen menetkész volt az autó. Felhívtam a nagyon kedves kolléganőmet, akit már hetekkel ezelőtt felkértünk bébiszitternek az esküvő napjára, hogy segítsen már rajtam egy kicsit, mert egy seggel nem tudok két lovat megülni, s az autókat haza kellene vinni. Megoldottuk, hazavittük, segített, megtankoltam az autókat, megváltottam a matricákat és a világot is természetesen, majd egy kisebb késéssel ugyan, de útnak indultunk.
Eleinte semmi gond sem volt, teljesen jó ütemben haladtunk, ellenben sajnos a 37°C fokos hőmérséklet nem sokat segít egy épített kis autó estében, ugyanis a forró aszfalt miatt, nem tud olyan ütemben hűlni, mint ahogyan melegszik sajnos. :( Így volt ez régebben is sajnos. Csak most ugye még sietni is kellett volna, hogy nehogy lekéssük az időpontot, meg ugye egy kicsit ott lógott a levegőben a műszaki meghibásodás lehetősége is egy olyan autó estében ami mostanában nem nagyon ment. Odafelé a melegedésen túl szerencsére nem volt semmi gond, nagyon jól jött a kis autó, s nagyon sok elismerő pillantást és integetést kaptunk útközben, amik mindig nagyon jól esnek.  Ekkor még a srácok sem tudták, hogy jelen lesz a kis autó is az esküvőn, ahol nem volt ugyan elvárás a polskival történő megjelenés, de egy kicsit mindenki úgy volt vele, hogy mégis csak azzal illene ha lehet.
A cél előtt kb 5-8 km-rel hívott fel Piszkor, amiből persze egy kurva szót sem hallottam, s szerintem ő sem hallott semmit sem... Ekkor osztottam meg egy képet, amiből egy páran már sejtették ugyan, de nem hitték a tényt.
Mikor megérkeztünk a szállásra, s összefutottunk Emeséékkel, ő említette elsőként, hogy Lencsi épp az ablakon nézett kifelé, s megjegyezte, hogy megjöttek Robiék a polskival... Eme meg is jegyezte neki, hogy biztosan nem azzal jöttünk szerinte...    Ahogyan a másik helyszínen állítólag KG is meglepetten kapta fel a fejét a szálláson, hogy "ez egy 900-as!!!!"   Szóval mindenki hitetlenkedve fogadta a hírt, a tényt, és meglepetten
Sőt Gyula még akkor is kételkedett, mikor mentünk kifelé az autókért, hogy beálljunk a fotózásra velük, hogy én hova megyek.
Úgy gondolom sikerült a meglepetés erejével hatni mindenkire Milla pl amikor csak tehette, simogatta a kis autót, ami külön jó érzéssel tölt el mindig, hogy Ő is szereti, s számára is nagyon kedves.
 A party eszméletlen volt, a társaság fenomenális, a helyszín nagyon szép, a menyasszony gyönyörű és ott volt Gyula is...
Nagyon szépek voltatok, nagyon jó buli volt, még ha 1/2 3-kor utól is ért a fáradtság - amit most már esetleg megértetek.
Nagyon nagyon örültünk mindenkinek, akivel csak találkoztunk. Nagyon jó volt titeket újra látni, s az estét veletek tölteni.
Utána aludtunk egy rövidet a másik szálláson, ami 5 km-rel visszább volt, majd kissé fáradtan ébredtünk, reggeliztünk, és pakolásztunk, majd útra is keltünk 11-kor.
Amikor is valami 6-ik érzék féle azt súgta, hogy ha hosszabb is az út, ezúttal ne autópályázzunk...    
Hát...
Hogy is mondjam...
Ez valahogy bejött ezúttal is, ezért hallgatok a megérzéseimre.
Eleinte abszolút nem volt semmi gond, így hogy nem rohantunk még a motor sem melegedett túl, kényelmes 90°C-on tartható volt a vízhőfok, aminek nagyon örültem.  Haladtunk szépen már a 3-as főúton, mikor is Káplnán megálltunk az egyik nagy kedvencünknél, amerre mostanság sajnos ritkán járunk, a Rétes-Várnál. A hely valami eszméletlen! Mai napig hagyományosan, kézzel nyújtott rétest forgalmaznak, gyártanak, készítenek, sütnek. Tipikusan az a fajta, amit ha megkóstolsz, lefosod a bokádat! Annyi volt most, hogy nem volt. :( Későn érkeztünk s elfogyott. 
Így tovább indultunk hazafelé, de messzire nem jutottunk, ugyanis települést elhagyva, valami hirtelen egyszer csak elszabadult a kis autó motorjában. Eleinte a hangok alapján a váltóra tippeltem, de ezúttal sajnos nem. Ez elég egyértelműen a motorból jön sajnos. :(
Így az első lehetséges alkalommal lekanyarodtam a főútról, s kezdődött az agyalás, hogy hogyan is tovább...
Vontatókötelem persze nem volt, mivel az nem kell, azt nem rakom be annak ellenére, hogy van vagy 2db-om, azt lent hagyom Tokajban...    Az autómentő bérlősöket hívtam, sajnos nem értem utól őket, így visszamentem Kápolnára és a benzinkúton vettem egy kötelet. Bár bevallom férfiasan nem voltam elragadtatva az ötlettől mivel 3 nővel voltam együtt (bár nem egészen így képzeltem el... ) és vontatni még egyikük sem vontatott. Kicsit féltem, de lássuk be, nem volt mit tenni, haladni kellett ha haza akartunk érni. Elmodtam Nórinak szépen, hogy mire ügyeljen majd amikor húz, hogy lassan induljon el, úgy váltson, hogy a nyomatéknak sebességnek ideje se legyen leesni, ne vegyen hirtelen féktávokat, és felejtse el az "itt még én átférek" hozzáállást, mert most kétszer hosszabba a szerelvény.
Elindultunk. S pár km alatt úgy ráérzett a vontatásra, hogy jó pár ember megirigyelhetné tőle! És ez nem vicc! Szó szerint élmény volt, ahogyan vontatott, nem rángatott, nem fékezgetett, nagyon szépen hazahúzott 70 km-ről, ami azért első vontatásra, mindennek mondható, csak kevésnek nem! Maximális tiszteletem és minden  elismerésem az övé!
Volt pár vontatásom az elmúlt 20 év alatt, van vagy 3 ember, akivel bármit elvontatnék bárhova gondolkodás nélkül, ahogyan van sajnos olyan tapasztalatom is, akikkel 1 m-t sem vontatnék újra. Sőt olyan is volt, akit inkáb leakasztottam magam mögül, mert annyira nem értette meg hogy mi is a dolga....Na mindegy, szóval van egy pár tapasztalatom (sajnos, vagy szerencsére), de ez a legutóbbi, minden elképzelésemet felül múlta!
 A kis autó itthon van, hazaértünk, a továbbiakat még nem tudom, mert egyelőre most sem időm, sem energiám sem keretem nem lesz arra, hogy motort építsek. Hiszen 10 évvel ezelőtt sem 2 Ft-ban volt egy ilyen, nagyság rendileg 200.000.-ben volt és "csak" egy utcai motor volt. Futott kb 150.000 km-t, elvitt s visszahozott sok szép helyre és okozott ezalatt nagyon nagyon sok örömöt, boldogságot. De ennek most egyelőre ennyi sajnos.

Hát így telt ez a hétvége.

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom...  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről.
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!

 

 Voltak itt is történések, amiket megpróbálok most ömlesztve rögzíteni.
Időrendben talán úgy kezdődött, hogy a Soproni autóstalálkozóról hazafelé jövet megint meghalt az ötödik fokozat az autóban. Annak ellenére, hogy kisebb vagyonb kerül, s az ember megváltást remél tőle leginkább és motorkímélést... hát... valahogy nem is tudom...
S természetesen megint nem kapcsolás közben, s nem terhelésre következett be a jelenség, hanem utazó sebesség tartása közben, amit nem értettem sem az első sem a második alkalommal. 
Minden esetre nem érzem túl kiforrottnak a technikát.
Ahogyan arról sem vagyok meggyőződve, hogy váltó-motor központosítás beli probléma állna fent, hiszen akkor a többi fokozat is eldarálódna, letörne, stb, de ilyenről szó sincs. Ezúttal is a kapcsolóköröm törött le, mint előző alkalommal. Azóta beszéltem pár hozzáértő emberrel, aki látott már ilyet, s nem csak képeken vagy interneten, hanem esetleg szerelt és gyártott is hasonlókat. Jó esély van rá, hogy alapjában sérült a dolog. Első probléma lehet a csoporttengely végére szerelés, aminek következtében a tengely meghosszabbodik, azonban a csapágyazása továbbra is csak két pontos marad ráadásul az 5-ik jelentősen túlnyúlik a csapágyazáson, így ha esetleg minimálisan vibrál a tengely forgás közben úgy a végén már jelentősen kalamolhat az 5-ik. Második probléma a kapcsolókörmös kialakítás lehet, amit nem utazó sebességek tartására találtak ki első sorban, hanem folyamatos felfelé-lefelé kapcsolásokra terhelés alatt. Na most ez utóbbi nem nagyon valósul meg egy autópályás haladásnál Miskolc-Sopron szakaszon...
 S lényeg hogy széthullott a történet sajnos ismét, s a lehető legrosszabbkor, ugyanis a Soproni találkozót követő héten volt az Ultrabalaton futóverseny, ahol ezúttal is Geo-t kísértem megállapodás szerint. Természetesen Polskival. Csak hogy itt álltam egy törött váltóval, csereváltó nélkül, s ígéreteken kívül nem nagyon kaptam mást, azonban ezek valótlansága miatt sajnos nem voltam előrébb s csak az idő telt rohamosan... Így nem volt mit tenni, összeszedtem az összes maradék váltót, szétbombáztam őket teljesen darabokra, a hibás-törött alkatrészeket kidobáltam belőlük, s kezdődhetett is a móka, a 0-ról váló váltó összeszerelés 1,5 nappal az indulás előtt... - szokás szerint mondhatni. Ami még nem is lett volna annyira nagy baj, csak az nehezítette a dolgot jelentősen, hogy az elmúlt napokban minden éjjel dolgoztam. Tehát éjjel melő, délben haza, váltók összeszed-szétszerel-összerak, összerakott váltó Suziba be, éjjel melóba, meló után másnap délben garázs, akna nélkül váltó le-fel, majd másnap irány a Balaton...
 Kicsit zsákbamacska volt ez a váltó összeszerelés, de nagyon jó időt sikerült futni, ugyanis alig több mint 3 óra alatt szétdobtam a váltókat, kiválogattam a jó alkatrészeket, és összefűztem őket egy váltóházba, s mindezt nem műhely körülmények között, hanem a földön. S ugye arról még mindig nem volt fogalmam sem, hogy vajon milyen is lesz majd, sőt egyáltalán jó lesz e majd a kész váltó. Azon kívül hogy bizakodtam, valamint hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel igyekeztem dolgozni rajta, mást nem tudtam tenni.
 Másnap meló után, nem túl nagy kedvvel vágtam neki az akna nélküli váltócserének, mivel nem nagyon akartam mozgatni a váltóhibás autót. Más megoldás nem nagyon maradt hát, mint hogy helyben felemelem annyira az autót hogy valahogy le és fel tudjam majd varázsolni alóla a váltót. Nem volt egyszerű manőver, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt szinte menetrendszerinti volt a hasonló körülmények közötti szervíz - ebből is látszik, hogy öregszem, de nem csak én hanem mások is, mert ugyanerre a megállapításra jutottunk, hogy ilyen dolgok még 5-6 éve pikk-pakk mentek, s kihívások is voltak, meg jó bulik. Most meg már inkább hatszor átgondoljuk, hogy mikor is kezdjünk bele és hogyan is... Ez van, senki sem fiatalodik...
Keservesen, de sikerült megoldani a váltó cserét, hanyatt fekve a lehető leglehetetlenebb pózokat felvéve, néha a váltót fejem felé nyúlva két újjal csuklóból tartva, míg másik kézzel sikerült a csavarokat rákapatni...   szóval nem volt túl kellemes, és egyszerű manőver...   De sikerült szerencsére, s nem kellett mástól segítségért "kuncsorogni" annak ellenére, hogy fel volt ajánlva a "segítőkészség"...
Próbakör előtt még kicsi játék volt a kulisszával, mert ugye ez az 5-öshöz lett szabva, így semmi sem ott van mint normál esetben, de sikerült megoldani ezt is. Próbakörön meglepően jól muzsikált a váltó, nem recsegett, nem dobálta a fokozatokat ki, mondhatni úgy ment mint kés a vajban, annak ellenére, hogy vagy 3-4 váltóból lett összerakva. Ezzel szemben az első 5-ös halála után a másik váltóban a 4-ik az ilyen bent tartós volt hogy ne dobja ki...
A lényeg hogy indulás előtti estére a technika összeállt s bár kissé féltem tőle, de működött.
Másnap reggel indulás előtt még ellenőriztem a vizet az olajat, majd útrakeltem. Ezen a napon sem maradtam móka nélkül, ugyanis Pesten volt egy kis rohangálásom, majd innen mikor indultam volna tovább Siófokra, szomorúan tapasztaltam, hogy baszottul nincs meg az első rendszám az autón... :(   Első gondolatom az volt, hogy a Salgótarjáni úton jöttem át olyan vacak síneken, amik nagyon kiálltak, hátha ott sikerült levernem (akkor az úgy annyira nem ugrott be, hogy sokszor jártam már arra s egyszer sem esett le...) visszamentem megnézni, de nem volt sehol sem. Közben hívtam az OPC elnökét, aki másodállásban egyébként rendőr, hogy mi ilyen esetben a jogkövető magatartás. S ő adott tippet, hogy első rendőrség. Az első rendőrörs, az Érdi volt, mert Pesten már nem akartam csalingázni hogy haladjak is. Közben persze felmerült a kérdés, hogy vajon autópályán mi alapján fognak azonosítani hogy van e matricám...   Na mindegy. Érden közölték, hogy ez nem tartozik a rendőrségre, menjek okmányirodába. Ami természetesen biztosan nyitva van pénteken délután 5-kor.... így bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kezdeni semmit sem, így újra hívtam az OPC elnökét, aki hitetlenkedve fogadta hogy nem segítettek az Érdiek s hogy gyakorlatilag elhajtottak anélkül hogy jegyzőkönyveztek volna legalább. Így javaslatára a következő megálló a Fehérvári rendőr kapitányság volt, ahol sikerült bejelenteni a rendszám eltünését, hogy legalább papírom legyen arról, hogy nem hobbiból rohangálok rendszám nélkül. Azt azonban már rögtön a tudtomra adták, hogy esetemben nem közlekedhetek a hatályos jogszabályok alapján gépjárművemmel ha csak egy rendszáma van meg. S hogy hiába lesz papírom erről, az hogy közúti ellenőrzésnél megbüntetnek-e csak a rendőr hozzá állásán múlik majd... Boldog voltam, hiszen A és B pont között voltam. Kellően messze Miskolctól, s elég távol Balatontól, s hétvége jött.
Maradt a kockáztatás, s haladtunk tovább Geoékkal, ekkor már kissé fáradtan a szállásra.
Másnap reggel start, elindult a futás, valamint a kísérés is. Estig nem is volt gond, főleg hogy abban maradtunk, hogy idén inkább nem kerüljük meg a Balatont rendszám nélkül, s akkor hátha nem büntetnek meg. Szállásra visszaérve tünt fel, hogy valami sziszeg a motor leállítása után - az egyik vízcső megadta magát, rögtön fent a motornál a termosztátnál...    I'm so happy....
Baz intézett Bécitől telefonon vízcsövet, s megbeszélték hogy találkoznak félúton - amit ezúton is nagyon köszönök nektek barátaim!!!
De közben sikerült megoldanom úgy a javítást, hogy a fűtéscsőből sikerült kiváltanom egy jókora darabot a csomagtartóban. Elkészült, jó lett, mindezt egy kavicsos parkolóban, éjjel, indulás előtt 1 órával. Közben szóltak a többiek, miszerint kicsit elmatekoltuk magunkat, s jó lenne indulni, mert kb 28 perc múlva váltani kell, s még vagy 35-40 km-re vagyunk a váltóponttól... Na ebben is volt némi kihívás.
Kocsiba be, pályára fel, gázpedál le, és gyííííííí... Geo kb akkor kezdett nézelődni jobban, mikor meglőttünk egy Audit, majd egy VW-t, hogy vajon mennyi is most az annyi. A mutató (kisműszerfal) ekkor tartott valahol a töltésjelző és az olajnyomás magasságában, megcélozva az üzemanyagszintjelzőt, de sajnos addig nem jutott el, mert pattant egy nagyot s kissé megszédülve visszatért a 0-ra. :( Valami elszállt. Vagy a spirál, vagy a kihajtás, amin már csak nevettünk, s nyomtam tovább hogy odaérjünk időben. Természetesen ezzel nem is volt gond, a csomagot időben leszállítottam a megadott helyre.
Másnap ézékeny búcsút követően hazaindultunk, mert nem tudtam rejteget-e még valamit számomra ez a hétvége, de szerencsére a hazafelé úton már nem volt semmi gond.
Rendszám sajnos nem került elő. Volt több kísérlet a felkutatásra, főleg hogy közebn sok minden az eszünkbe jutott, többek között, hogy elcsaphattam vele egy rigót vagy verebet, hogy leverhette egy úthiba, de valójában egyik sem valószínű. Jó esély van rá, hogy Pesten való áldogálás közben valaki lelopta az autóról vagy kibaszásból, vagy más egyéb szándékkal. Ennyi öröme legyen az életben azt kívánom a fasszopó buzinak, ugyanis ha úthiba lett volna, akkor leverte volna a ködlámpákat is hiszen egy magasságban van az aljuk. Ha pedig a menetszél vagy madár tépte volna le, akkor nem lenne a hátsó rendszámom is megfeszegetve és elhajlítva.
 Vártam még 2-3 hetet, hátha visszakerül a rendszám, valamint felhívtunk rednsőrséget, köztereseket, autópáláysokat is de senki nem tudott róla. Ami biztos volt, hogy Mezőkövesden még meg volt a benzinkút kamerája szerint. 3 hét után beadtam a pótlásra az igénylést, 1 db rendszámot lehet pótolni csupán 12.500.- Ft-ért, ha mindkettő elveszne, vagy másodszor is elveszne, már nem állítanak ki pótlást. Kvázi egy autóhoz összesen 3 db azonos rendszám létezik, ezt jó tudni. Ha ez kifogyott, akkor lehet kérni az új rendszámot ha jól tudom 8.000.-ért, + forgalmi, +plakettek.
S valahol egy vicc ez is, mert "rendszámodat rögzítsd megfelelően"- tehát valahogy úgy hogy ne hagyhasd el, de átmenő csavarral nem rögzítheted, mert "hatósági jelzés rongálása"-nak minősül.
De ezen már nem akadok fent.
Kalandos volt.
 

 Hosszas várakozás után végül úgy alakult, hogy Janival ketten vágtunk neki a Miskolc-Salgótarján szakasznak, mivel a többiek vagy sokkal hamarabb indultak, vagy később,  így csak Egerbe ugrottunk be, hogy csatlakozzon hozzánk Linda s ne kelljen egyedül autóznia neki sem.
 Indulást követően a régi 3-ason autóztunk Janival, igaz kezdésnek szét váltunk a belváros előtt, s mindketten más útvonalon szeltük át a belvárost, de végül bevártuk őket.   Út közben volt alkalmam most jobban tesztelgetni a relatíve friss 5-ös váltót. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy jól van kitalálva az áttételezése, hiszen nem csak utazótempót lehet tartani vele, hanem arra is alklamas, hogy erőlködés nélkül tudjon szépen gyorsítani az ember vele ha elhagyja a lakott területet.



Ami egyelőre azonban nem tiszta számomra, volt némi melegedése a motornak, amit nem nagyon tudok mire vélni, hiszen menetszelet kapott bőven, s végül nem annyira alacsony a motor fordulatszáma sem, hogy esetleg ne fordítaná át időben a hűtővíz közeget.  Később kicsit félre állva Janival arra jutottunk, ami megállhatja helyét, hogy alattomos módon ugyan, de emelkedőn haladhatunk végig anélkül hogy jó formán feltünne, mert neki is kicsit másabb a vas mint szokott lenni. Ez lehet magyarázat mindkettőre.
 Egerben volt egy kis rögtönzött szervíz Jani Ladáján, mivel az egyik kipufogótartó gumi elengedte magát, de ezzel pillanatok alatt megvoltunk, s némi kis pihenő után indultunk is tovább már három autóval. A célhoz közeledve egyre érdekesebb időjárás volt, főleg úgy hogy Miskolcról indulva kb kánikula forróság volt, szikrázó napsütéssel, így Janival rövidítettünk a nadrágainkon, míg Salgótarján felé közeledve küszöbig érő vízátfolyások voltak változó intenzitású felhőszakadásokkal tarkítva s kb 12 fokkal. Kicsit furán is néztek ránk, mikor megérkeztünk a szállásra, de már megszoktuk. Ahogyan megszokták mások is, hiszen mi Észak Észak-Keletről jövünk.
 Volt némi herce-hurca a szálláson a szoba kiosztások miatt, később a szobahőmérséklet miatt, de végül is szerencsére nem fagyott halálra senki, valószínűleg a kellő mennyiségű "fagyálló" betöltése miatt. Estig ment a csapatépítés, volt némi szaunázás is benne ezúttal, mondhatni kicsit összemelegedtek az emberek... de semmi buzulás, vagy "Koncsita", csak egy kis izzadás a gőzben mint annak idején Szegeden. Közben persze nagy eszmefuttatások, korszakalkotó ötletek, élmények, tapasztalatok, beszámolók stb több különböző témában. Jó hangulat volt.
Másnap reggel a reggeli elfogyasztása után közös program volt, várlátogatásokkal, valamint tájházak látogatásával. Ezek alkalmával volt szerencsénk megnézni a Somoskői várat, valamint pár embernek a Bazalt orgonákat. Nekünk ez utóbbi már kimaradt, mivel a pocaklakóval kicsit nehezebben veszi a terepet Edit... - asszem meg kell majd nézni alatta a diffit, hogy mi lehet a bibi vele.. vagy a gyújtást inkább, mert az ereje az ami kicsit elfogy...  
Voltunk bányamúzeumban is, ami továbbra is érdekes és bámulatos számomra. Igaz nem annyira nekem találták ki ezeket a járatokat, hiszen volt ahol maximálisan meghajolva - ezzel tisztelegve a kemény fizikai munka előtt - volt ahol inkább "békaügetésben" sikerült csak haladni a hely szűke miatt. Valamint arra is sikerült rájönni, hogy ilyen helyen nem előnyös a "pálya-slcik talpú cipő", mivel az utolsó ponton állva az előadást hallgatva sikerült majdnem feldobni a picsámat a plafonra álló helyben. A vicces az volt, hogy Jani állt előttem, s ennek a lejtőnek az alján volt a vízzel telített rész, így kb esélytelen lett volna megállítani a lezúduló kb 300 kg-nyi testtömeget ha megindulunk lefelé a lejtőn. De pár ember így is jót mosolygott, s mint tudjuk, a jó kedv a legfontosabb.  
Sok mindent sikerült megtudnunk ezen a napon is, míg a csapat egy része a tájházban volt Kazáron. Például, hogy hosszú időn keresztül képes egy kis polski fordított polaritással üzemelni különösebb gond nélkül, max a rádiót, valamint a szivargyújtóba dugott összes eszközt vágja haza, de egyébként menni képes. Páran jót derültünk rajta, de elképedve hallgattuk is az élmény beszámolót. Valamint hogy a kiszedhetetlennek tünő menethibás csavarok puszta kézzel eltávolíthatóak...
Fagyiztunk egyet, végül úgy döntöttünk páran, hogy útrakelünk a szállásra, hiszen ott még is csak jobban tudunk beszélgetni, mint az út szélén az esőben.
Az esti program hellyel-közzel megegyezett a péntekivel, azzak a kis különbséggel, hogy Gabe-el megbeszéltem hogy lemegyek érte autóval és felhozom hogy ha esetleg nagyon erőltetik neki akkor tudjon inni egy pohárral...  Nos az út mindkettőnk számára izgalmas és élvezetes volt én úgy gondolom, hiszen jókat nevettünk. Én elsőként akkor, amikor Gabe először szembesült a ténnyel a kanyar felé közeledve, hogy itt nincs majré-vas, s nem veszünk el a tempóból sem csak azért mert kicsit vizes az aszfalt... Másodszor akkor, mikor Gabe annyit mondott csak hogy itt halunk meg....  Harmadszor, mikor kiült szemmel láthatóan a rémület az arcára, hogy a szállás felé lekanyarodva a főútról 3 telivel vesszük a sikánt...  Idővel megszokta a stílust, a tempót, s egyre jobban élvezte, amit jó volt hallani menet közben. Valamint felismerni a tényt, hogy kb én is ilyen voltam annak idején mikor KG mellett, vagy Baz mellett ültem a 903-asokban. Ezek adtak mindig lökést, hogy meg kell csinálni és kész, nincs mese, nekem is kell egy ilyen. Kb szó szerint ezeket hallottam most vissza Gabetől.  
 Vasárnap volt még egy kis Hollókői túra, ám az idő ezúttal nem volt kegyes hozzánk, végül úgy döntöttünk hogy inkább hazafelé vesszük az irányt Gyöngyös érintésével, mivel erősen porzott már a tank a kiskocsiban az én mulasztásom és hiszékenységem miatt, mivel valaki azt mondta hogy csak  kb 10-14 km-re van a cél a szállástól. Ez inkább 40 volt minimum... Gyöngyösön megtankoltunk, s épp az induláson tanakodtunk, mikor megjelent egy fazon, akiről kiderült hogy a helyi rádióban műsorvezető, s megfűzött minket egy riportra. Hamar kötélnek állt a csapat annak fejében ha mutat nekünk valami olyan helyet ahol ebédelhetünk egyet, ígybeültünk a Malomudvar étterembe, ahol jó hangulatban vártunk az ételt, s adtunk riportot.  Az adás elviekben csütörtökön volt hallható a Gyöngyösi Maxirádióban. Fogyaztás után immáron mindenki teli pocakkal nem csak Edit, útra keltünk s tovább folytattuk az utat hazafelé.
Összességében nagyon jó találkozót hoztak össze ismételten ezek a szervezők is, így köszönet nekik érte ezúton is. Mi jól éreztük magunkat az biztos.

 Szombatra volt tervezve egyébként is, hogy megnézzük a kocsi alatt a váltót. 
Aláfeküdtünk, megnéztük, ott volt...

 Félre téve a viccet, csörgött két esztergályos is, hogy elkészült egy-egy darabbal, ugyanis több szálon igyekeztem futtatni az eseményeket, biztos ami biztos alapon. Az egyik helyre egy gyári 650-es perselyt vittem hogy szedjék le a külső átmérőjét, a másik helyre pedig András barátom javaslatára egy "önindító és szénkefe alkatrész boltban" vásárolt bronzperselyt, aminek megközelítőleg azonos méretű belső átmérője volt, így azt csak max dörzsárazni kell és a külső átmérőjét csökkenteni. Utóbbinak azonban a hossza kevesebb, mint a gyári méret, ami nem feltétlenül baj, főleg ha nincs más.
 Kimentem a garázsba a kis autóért, összeszedtem az alkatrészeket, valamint elugrottam az esztergályosokhoz, s máris ott tartottunk, hogy kb 11 óra volt, így a korai kezdést ki is lőttük Lajos bácsival, aki mindig segít szervízelni. Elkezdtük szépen szétbontani a váltót a motortól, majd levettük a váltót, és szedtük tovább, mert a persely cseréhez le kell venni a kuplungot is. Már ekkor elég egyértelművé vált, hogy beigazolódni látszik a tippünk, mely szerint a már említett persely van kikészülve. Nos ahogyan a képen is látszik, elég rendesen ki volt készülve... Ennek a kiszedéséhez nem is volt szükség kenyérre sem, mivel nem csak a belseje hanem a külseje is el volt fogyva egy kicsit sajnos. Most már tudjuk, hogy ez bizony kopó alkatrész. Kicsréltük, beletettük az új készítményt, de előtte azért méregettünk egy kicsit, hogy a legközelebbi gyártásnál már pontos méreteket tudjunk adni az esztergályosnak. Így némi méregetést, és matekolást követően abban maradtunk, hogy ez a persely lehet egy kicsit hosszabb is a mostani 17,8 mm-eshez képest. Ennyit mértünk Gyulinhoval, mert ez biztosan elfér a főtengelyben ugyanis ez a legkisebb mélysége a furatnak, de a közepén eléri a 22,6 mm-t is. Azonban mikor a kocsi alatt feküdve méregettünk rájöttünk, hogy a lendkerék közepe ugye gyárilag ki van szedve, így a rögzítő csavarok fejének vonaláig végül is kiérhet a persely hossza, mert még akkor sem lesz útban semminek sem. A váltó nyeles tengelyének a hossza egyébként 31,0 mm ami a bordázott rész után a kuplung tárcsát elhagyva a főtengely furatába illeszkedik. A főtengely furatának peremétől mérve a lendkerékrögzítő csavarok fejének vonala pedig 7,6 mm. 
Tehát a főtengely furatba készítendő nyeles tengely vezető persely maximális hossza 22,6+7,6 mm, --->    <25,4 mm.
A nyeles tengely vezető persely belső átmérője 12,4-12,5 mm így a 12-es tengelynek már bőven van helye.
A nyeles tengely vezető persely külső átmérője 17,0-17,1 mm így a főtengelybe már passzosan megy bele és szorul meg.
 Ennek cseréje és méregetése, méretezése hamar meg is volt, a szokásos szívásos rész csak ezután következett...
Ugyanis a kopott vezető perselynek köszönhetően a váltóban megint szétment a váltóharangban található vezető persely, így az összes olaj megtalálható a motoron, az alvázon, de a váltóban hozzávetőlegesen kb 1 dl maradt. Némi hangja is volt a váltónak ahogyan megforgattuk a csoportkerekeket, így abban maradtunk, hogy a megtalálható alkatrészekből, váltókból hozunk össze egyet. Ráadásul ugye a levett váltónak a nyelestengelye felejtős volt, mert bár puhább anyagból van a vezető persely, mégis csak csökkentette a nyeles tengely átmérőjét forgás közben. Így az is kuka, pontosabban eltettem kuplung központosítónak. Az egyik bontott váltónak (amiben a diffi hullott szét annak idején diffi hézagolás hiánya miatt) viszont a szinkron gyűrűje volt elkopva kissé, és széthullva, így azt átmentettük a frissen leszerelt váltóból. Valamint a nyeles tengelyt, és a tengely vezető perselyt egy harmadik váltóból építettük át a felszerelendő váltóba. Azért nem a komplett váltó csere mellett döntöttünk, mert azt a bontott váltót abszolút nem ismerem, kipróbálni sem tudtam, így nem tudtam mi van esetleg szétesve benne.
 A komplett szereléssel valamikor 20:15-körül végeztünk, ekkor már kellő vakoskodás és némi fagyoskodás is társult a szereléshez, meg némi nyűgösség a fáradtság miatt, de összeraktuk, és ez a lényeg. Ezúton is hatalmas köszönet az újbóli segítségért Lajosnak, nélküle nem ment volna ilyen szaporán, mert sokszor szimultán, párhuzamosan dolgoztunk. Viszont a próba körön hamar beugrottak az emlékképek, mely szerint ezt a váltót annak idején a  fokozatok hiánytalan állapota miatt tettem csak el, ugyanis a szinkron gyűrű a 3-as, 4-esfokozatról kb teljesen el van fogyva. :(  Nem baj, ez már így marad, megy amíg megy, sajnos 3-ba 4-be felfelé is, lefelé is hallat egy minimális reccsenést, de a vissza 2-őt jól veszi s hang nélkül, így télre épp ideális lesz ez a váltó. Meg majd gyakorolunk s idővel hátha sikerül megszokni a szinkron nélküli váltást mint régen, még mielőtt szétesik a váltó teljesen. Az biztos hogy az eddigi vészjósló búgás, cicergés, ciripelés, csörgér megszünt, így ez a hibajelenség kizárható, s remélem hosszú távon is az marad, mivel a kopott alkatrészt kicseréltük.
 Majd kiderül. Vigyázni fogok rá, ahogyan szoktam...

 Meglepő volt számomra, de valóban működik.
A lényeg hogy gyártatnom kell egy nyeles tengely vezető perselyt a 903-as blokk főtengelyébe, mert vélhetőleg ugye ez kopott el, s emiatt zabálja a váltókat a kis autó. Ennek méretezésében Gyulinho kolléga volt nagy segítségemre, aki talán az egyik legfrissebb 903-asító. Szerencsére neki még rémlett valami az építésből, mert ugye nekem 2006-körül volt, tehát nem tegnap. Meg voltak a méretek neki amiket megosztott velem, ezúton is köszönet érte.
Nem volt más hátra, mint esztergályost keríteni, aki legyártja SOS-ben lehetőleg, mert holnap jó lenne neki állni. Az összes létező cimborát megmozgattam, hogy kinek van esztergályos spanja, s igyekeztem felkeresni mindet, de sajnos mind tele is van munkával. 10 % esélyét látták annak, hogy tudnak foglalkozni a problémámmal szombatig. Igen, ma péntek van. :( Jó eséllyel csak következő hét végére készül el az alkatrész.
Jani segített nekem egész nap, mert semmi kedvem nem volt egyedül kendácsolni, meg rohangálni.
 Amit tudtam tenni a dolog érdekében, csupán annyi, hogy a még meglévő 650-es régi motoromból kiszedtem a perselyt, még pedig egy elég érdekes, de működőképes technikával. Amit annak idején Csík Andrástól hallottam évekkel ezelőtt, nem régiben a nővérem említette, s a napokban KG szintén hogy a papája javasolta ezt a módszert. Ez amolyan "régi nagy szakik" kulisszatitkainak egyike vélhetőleg. Lényegében arról szól, hogy a passzossan, szorosan illesztett perselyt úgy lehet könnyedén kiszedni a furatból, ha a furatba összegyúrt kenyeret tömködünk amennyit csak tudunk. Majd a furat átmérőjével közel azonos méretű tengelyt kezdünk beleütni a teletömött furatba, aminek következtében a kenyeret préselni fogja maga előtt a tengely. Mivel azonban a kenyér nem tud merre távozni, így maga előtt kényszeríteni fogja kifelé a furatból a perselyt. 



Ennek a technikának segítségével szedtem ki a furatból a perselyt, tehát működik a dolog. Ajánlani merem mindenkinek.

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.

Őszi találkozó - Pápa

 Szerencsésen teljesítettük a nem túl rövid túrát, hiszen összesen közel 900 km-t sikerült lecsavarni a hétvége folyamán.
Pénteken reggel indultunk útnak, lassan a már megszokott minimális késéssel, de csak magunkhoz viszonyítva, mivel rendszerint egyedül autózunk Keletről sajnos. :( Így igazából nem volt senkivel sem megbeszélve magunkon kívül, ami max a Pesti forgalom miatt szokott mérvadó lenni.
Kicsi izgalom volt bennem, hiszen nem nagyon volt hosszabb tesztüzem még az új gyújtásrendszerrel, így nem tudtam fogja-e bírni, fog-e melegedni, nem fog-e szétesni, tönkremenni. Így óvatosan indultam útnak, ami megint nem tartott sokáig... kb az M30-as végéig sikerült 100 km/h környékén megállt parancsolni a tempónak. Az M3-ason már nagyobb forgalom volt, sok kamionnal, így sokszor elkerülhetetlen volt a gyorsabb tempó. S épp egy ilyen kamion sor előzése közben volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mennyi is az annyi, hiszen megint sikerült kifogni egy F Astra-s versenyzőt, aki 110-nél villantott, hogy ugyan menjek már. Így szépen negyedikben, pedált tovább nyomva kíváncsian vártam mi történik. Hamar konstatáltam, hogy vagy a fogyasztásra hajt a sofőr, vagy csak meglepődött, hiszen 130-nál már erősen kezdett lemaradni. A kis autó nem csörgött be, nem hörgött, szépen húzott. 140-nél még mindig semmi, majd jött a tompított fényszóró visszajelző, majd a töltés jelző, s valahol a töltésjelző és az olajnyomásjelző között vettem el a gázt, mert az oldalszél miatt nem volt túl bizalomgerjesztő érzés. Minden esetre nem csörgött be itt sem, nem volt már egészséges hangja ugyan, de nem volt gond sem szerencsére, a gyújtáselosztó is egyben maradt. Örültem mint majom a farkának.
Pest előtti Lukoilon szokás szerint megtankoltam a kisautót, kb 7-re jött ki a fogyasztása, ami igen csak jónak mondható. Pesten nem volt kivel csatlakozni, mivel Gyula szervízelt még, a többiek meg elvileg 3-kor indulnak majd. Ekkor volt azt hiszem kb 1/2 1, így tovább indultunk, kényelmesen átaraszoltunk Pesten, majd zúztunk tovább az M1-esen Győrig, már kevésbé gyilkos tempóban. Majd onnan Pápára a szállásra, ami kicsit meglepett, mert minket földúton navigált el a házig, aminek nem örültem túlzottan az eső miatt. :( De szerencsére odataláltunk, csak senki nem volt ott éppen 1/4 3 körül, ám Raver jelezte hogy jönnek hamarosan, így addig mi megtankoltunk, majd visszatértünk a szállásra, annak is a csendesebbnek nevezett részére. Majd szépen befutottak a többiek is lassacskán kisebb-nagyobb csoportokban. Este még bevásároltunk picit Béciékkel, majd a szálláson csendesen elbeszélgettünk, elpoharazgattunk Azoktatóékkal, Béciékkel, Ricsiékkel, s Kimiktm kollégákkal, s én ezek után kb ki is dőltem a fáradtságnak köszönhetően kb éjfél, egy óra körül. A másnap nem volt kellemes, nem a mennyiség miatt, sokkal inkább amiatt, mert sikerült pár félét megkóstolni, most már megint tudom, hogy nem kellett volna. Így a szombati program elejéről kicsit lemaradtunk, ezúton is elnézést érte, de nem voltam képes autóba ülni csak később, így a többiek után mentünk, s később csatlakoztunk.
Jártunk Cseszneken a várnál, ahol az ebéd volt leszervezve, (finom volt, elég volt köszönjük), a kastély látogatásból kimaradtunk a betegeskedés miatt sajnos, majd ebéd után az eső miatt elindultunk vissza a hosszabb úton Bécivel, Bazékkal, Fzrtomékkal, és Gyulinhoval külön csoportban a többiek után Zirc-Bakonybél érintésével, így mi lemaradtunk arról, amikor Tunyi tetőre rakta a szekeret. :( Nem azt sajnálom itt, hogy nem láttuk, hanem azt hogy eleve megtörtént. :( Minden esetre gyors, felelősségteljes döntést hozott, amikor nem a márkatársat, nem a szemben érkezőt, hanem az árkot választotta a pillanat tört része alatt. Sajnálom az esetet Tunyi, fel a fejjel, s tényleg minden elismerésem, hiszen sok ember ilyenkor nem mérlegel, hanem kapkod felelőtlenül, s megy amerre viszi a szél... Az autó javítható, nektek nem lett bajotok ez a lényeg.
Este a szálláson ismét beszélgetés hajnalig, ezúttal részemről alkohol nélkül, csendesen, hogy ne zavarjam a hangosan italozókat... közben megérkezett a Biztos úr is, akit Abadi kolléga szállított le Pápára.
Reggel stabil koleszterin szegény villás reggeli A'la Abadi módra, mely kísértetiesen hasonlított a szombat reggeli szintén energia szegény reggeli A'la Reni félére. Jól esett mindkettő, főleg a társaság miatt, így köszönjük szépen.
Majd szedelőzködés, készülődés, s indulás hazafelé mert hosszú út volt még előttünk. M0-ig együtt haladtunk Kolonics Attival, majd ott tőle is elbúcsúztunk. Valamikor talán 1/2 4 körül értünk Miskolcra.
Nagyon jó találkozó volt, jó társasággal, jó szervezéssel így hatalmas köszönet érte mindenkinek.

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk.
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett.
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt...
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki.
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol...

[flash=http://www.youtube.com/v/qzargk1OjEU?version=3&hl=hu_HU]

Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak.
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

Természetesen megjelentem a Téli találkozón is a kis autóval, igaz némi nehézségek árán ugyan, de ott voltunk.
Kezdődött azzal, hogy a közel 6 éves akksi megadta magát csütörtök éjjel, amikor is kihoztam egy kicsit, hogy ha esetleg nyűgje van, akkor még éjjel derüljön ki, nem pedig út közben. Így is lett, már nehézkesen indított, végül 1 órás autózás után, már nem tudtam beindítani, mert annyi ereje nem volt, hogy átforgassa a motort. :(
Így pénteken reggel akksi vásárlással kezdtem a napot, mert az jó. Az eddigi 55 Ah-s helyett 60 Ah-s került bele, aminek a méretei megegyeznek, és hagyományos akkumulátor. Tehát nem kémlelős, nem szipi-szupi atom technika, hanem az a fajta, aminek ha szükséges, utána lehet tölteni. Garancia mg erre is 2 év van, ahogyan az összes többire is.
Akksi csere után próba úton egy vízcső bemondta az unalmast, pontosabban egy bilincs mondta azt, hogy ő most nem tart, így egy kisebb vízmennyiségtől sikerült megválni, amit folyamatosan pótolni kellett a hétvégén, tehát valahol vagy levegő van, vagy ereszt a rendszer. De mivel ez még nem volt elég, a fűtő motor is kezdi megadni magát, egyre betegebb hangja van, és egyre kevesebb levegőt szállít. :(
Van mit javítgatni az autón sajnos, de igazából nem meglepő, hiszen javarészt, csak beleülök, és indulok is, max a törött váltót cserélem azonnal. Itt az ideje, hogy több időt szenteljek neki, hiszen megérdemli.
Hétvége nagyon jó volt, köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, azoknak meg pláne, akik utána rászánták magukat s a hegyen keresztül eljöttek Miskolcra Egerből. Így volt alkalmam Béciékkel együtt autózni. Király volt.
[flash=http://www.youtube.com/v/xHWqtyiI_Ok?fs=1]

 A 2010-es közgyűlés alkalmával sok dolgot sikerült megbeszélnünk, elterveznünk, többek között azt, hogy Chris-éket a lehető legtöbben búcsúztatjuk majd a Hősök terén az indulás pillanatában. Az elhatározás, elszántság részükről nem kicsi, így minden elismerésem érte!
 Szerettük volna azt is, hogy a Club 126 Egyesület hivatalos logoja is felkerüljön Spectusra a megállapodásoknak megfelelően, azonban ez némi nehézségekbe ütközött sajnos a szervezés közben. Azonban hogy ne essen csorba a megállapodásunkon, pénteken elszaladtunk Plósz kollégával Krisztián barátunkhoz, aki kisegített minket egy hátsó oldalsó ablakkal, hiszen ekkorra már megszületett az ötlet, hogy Spectus jobb hátsó ablaka ne maradjon üresen. Közben csörgettem Csabi barátomat, hogy lenne egy SOS-munka, mert szombat reggel 8-kor már rajtol az autó, amibe még be is kell tenni majd az üveget. Szerencsére Csabi megint kihúzott az alakuló slamasztikából, és még estére elkészült a grafikával amilyet szerettem volna, valamint a felület szórással is. Ezer köszönet a gyors és precíz munkáért.
Közben Plósz kolléga autóját vonósugáron szállítottuk el A-pontból B-pontba, majd megbeszéltük gyorsban, hogy akkor szombaton velem tart Pestre, aminek örültem, hiszen egyedül nem olyan élvezetes. Így abban maradtunk hogy reggel 05:30-kor találkozunk a garázsnál, bepakolászunk, esetleg kereket cserélünk 12-esekre, s hátra nyáriakat, hogy lehessen mókázni ha úgy alakul. Utóbbiról végül letettünk, hiszen így is volt kb 06:15 mikor el tudtunk indulni, s még matricát is venni kellett.
Pályára fel, gázpedál le ameddig csak lehet, azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen takony ködben indultunk útnak 120-130-al, hogy legyen esélyünk felérni 08:00-ig a Hősök terére. Így abban maradtunk, hogy szemeinket az útra tapasztjuk, s ha valaki meglát valamit, akkor ordít, hiszen több szem többet lát... De szerencsére nem volt gond, s fél távon már az idő is kezdett kialakulni, egyre jobban nőtt a látó távolság, így tudtuk tartani a tempót.
Bazzal megegyeztünk, hogy kijön elénk az utolsó benzin kútra a 3-on, s onnan bevezet, hogy ne kelljen csalingáznunk. Ez sajnos nem jött össze, mert mi hamarabb értünk oda, így mentünk a fejünk után, hogy ne késsük le a rajtot. Közben Gyuszi hívta KG-t hogy navigáljon el minket az adott pontra, ahol elég lett volna pár szó: "Ahol a Bianchi-sokkal találkoztunk, a mögött vagyunk"... Ezek alapján képben lettem volna. Cserébe hallottam, hogy jobbra, jobbra, egyenesen.... na így keveredtünk az Andrássy-ra ami baromira nem volt jó, főleg hogy megfordulni ott nem egyszerű... De megoldottuk szerencsére, csak már nőtt a feszültség, így sikerült "elpicsázni" egy Q7-est lámpától lámpáig 2-szer is. A hősök tere előtt a fiatal pár elismerősen bólogatott 15 misis autóból, hogy milyet lép a kis autó, s milyen jól megy. Váltottunk pár szót a lámpánál állva, s ha már alkalmam volt, megkértem engedjen majd maga elé, mert elnéztem a sávot. Srác korrekt volt, engedett, így látványosan érkeztünk a Hősök terére, hiszen 1-üveg után, hirtelen 2, kuplungról le, közben tovább nagy gázzal, a jobbos 90°-os kanyart szépen vettük egy íven, hosszan, keresztben, majd borítottam rá a balosra hiszen adta a zöldet, ami szintén olyan jól sikerült, hogy az Audis villogott mögöttünk. Én meg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy elfelejtettem kisorolni a parkolóba, így mentünk még egy kört a Hősök terén, majd még egyet, mert nem leltünk parkolót sem... Kb itt lett szálló ige az autóban, hogy: "nem baj, de a Hősök terén hogy kiadta kétszer is!"
Végül az Andrássy szerviz útján leltünk annyi helyet ahova be lehetett tetrisezni a Polskit, majd az üveget a hónunk alá csaptuk, és igyekeztünk Chrisékhez, ahol szerencsére sok ember volt, így nem voltak egyedül. Laceee épp szelephézagot lőtt, Chriséknek átadtuk az üveget, ők pedig már neki is fogtak a cserének. Hamar megoldották, s szerencsére tetszett nekik is, másoknak is, így boldog volt mindenki.
A búcsúzkodást, s a rajtot követően a kis csapat kísérte őket egy darabon, amiről már sajnos  le kellett mondanom, mivel tankolásra nem volt idő a hajnali száguldásban, így Baz elvitt minket a legközelebbi Agip kútra, ahol sikerült valamivel több mint 17 litert tankolni a kis autóba.
Majd irány Gyula garázsához, ahol felvettük Andi motorjának szinterezett alkatrészeit még (köszi még egyszer értük), majd megvártuk Laceee-ékat, váltottunk pár szót, s útnak indultunk haza.
Összességében nagyon jó móka volt, örültem hogy részese lehetettem még ha csak ennyivel is de hozzájárulhattunk hogy Maliban is megtudhassák létezik egy Club126-os egyesület.
Gyuszi, köszi hogy jöttél, így azért nem volt unalmas az út.
És köszi a kis autónak is, hogy gond nélkül hozott-vitt egész úton.

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre.
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.
[flash=http://www.youtube.com/v/pBvi5HDKIWs&hl=hu_HU&fs=1&]
 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt.
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. Sikerült meglepnünk, majd neki is minket.
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például.
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót!

Egy kis összefoglaló az elmúlt napok eseményeiből.

2010. Május 6. Csütörtök:
Megejtettük az aktuálissá vált motorolaj cserét a kisautóban, még így gyorsan a Mohácsi talira indulás előtt, mivel újabb 10.000 km került bele. Szokás szerint ismét Castrol Magnatec 10W-40-est választottam neki, mivel nincs vele gondom, negatív tapasztalatom, nincs olajsár, nincs lerakódás, nem melegszik, van kenés, stb.
Az olajcserét a szerelőcimboránál hoztuk össze kint Majláthon, mert így egyszerűbb volt. A dolog pikantériája, hogy miután eljöttünk onnan, 10 perccel később elöntötte a megáradt Szinva-patak az utcákat, jóformán mindent. Örültem hogy ezt megúsztuk, mert nem hiányzott volna nagyon az életemből ez a program, sőt örülök annak is, hogy a jégverést sikerült megúsznunk.
Értelemszerűen cserélve lett a levegő szűrő, valamint az olajszűrő is, melyeket ismét a már jól bevált boltban vásároltam meg a VDF-KER kft-nél, így szinte minden volt polcon, ami nem, az itt volt 1 órán belül.

2010. Május 7. Péntek: Reggel korai kelést követően szépen eltököltük az időt, így egy kis késéssel indultunk autót cserélni a garázsba Janiékhoz, ráadásul nem voltam túl nyugodt a kopóban lévő Yokohama-k miatt, mivel erősen esős reggelünk volt. :( Előző nap sikerült megtapasztalni, hogy milyen az, amikor felúszik az autó a vizen, annak ellenére, hogy még bőven a kopáshatáron belül járunk. Minden esetre annak örülök, hogy inkább a belvárosban sikerült ezt megtapasztalni 50-es tempó körül, nem pedig autópályán. Szóval egy kis szokásos 20-30 perces csúszással indultunk útnak Pestre, és igyekeztem óvatos duhajnak lenni, és nem púpolni neki végig, ahogyan tették ezt mások a szakadó eső ellenére. Mi megelégedtünk a 90-110-es tempóval, hol mennyit engedett az út, és időjárás. A Pestiekel a Hungárián futottunk össze, pontosabban Gyuszkóval, meg Pety@-val, majd indultunk az Auchan felé, ahol Kemáék vártak már minket, majd megcéloztuk a 6-os főutat, némi pukkangatással megspékelve persze a járókelők örömére. Szép nyugodt tempóban haladtunk Mohács felé, már napsütésben annak ellenére, hogy Miskolcon továbbra is szakadt az eső, mert Jani folyamatosan tájékoztatott minket telefonon, hogy mire lehet számítani út közben. Ezúton is köszönet érte!
Útközben meg-megálltunk, nyújtózkodtunk, pukkantgattunk, majd haladtunk, mert Szexárdon(?) már vártak minket szintén Székesfehérvárról és környékéről, így csatlakoztunk Azoktatóékhoz, és persze a Biztos úrékhoz.
Majd jött egy fanyar kanyar, ahol kicsit megoszlott a csapat, ugyanis egy páran záró vonalaztak, én jobbnak láttam inkább kerülni vagy 400 m-t, és így a körforgóban a megfelelő irányt választva haladtunk a többiek után, csak Piszkor úrék más felé vették az irányt. Így volt egy kis telefon, meg ez-az-amaz, majd megegyeztünk, hogy akkor Várdombon találkozunk és útnak indultunk.
Közben persze mi Gyulával találunk egy olyan Hurka-kolbászost az útszélén, hogy besza-behu!!! Így megálltunk és toltunk egy kis Norbi Update 2-es menüt.
A többiek Várdombon ott is voltak, nem kis meglepetésemre egy szopóálarcos rendőr várt az útszélén akit Bálint Karcsi tartott pórázon... Volt egy könnyelmű kijelentésünk, mely szerint ha egy ilyen szerkóban lesz egész hétvégén, akkor álljuk a költségét Nyuszyval. Részemről ennyi nekem bőven elég volt, le a kalappal Piszkor Petya előtt, hogy ilyen tökös gyerek volt, és persze Gyula előtt, aki az álarcot biztosította. Jelentem részemről tartozom Petyának, amit igyekszek pótolni, hiszen adott szó az adott szó.
Mohácsi Tesconál már várt a kis csapat minket, majd indultunk a szállásra. Eszméletlen jó helyen van, volt messze mindentől ahogyan azt ilyenkor kell így nem zavartunk remélhetőleg senkit az esti dorbézolással, iszogatással, jó kedvünkkel, legfeljebb KG-t, akit párszor felhívtunk Gyula által hogy érezze, miből marad ki. Na ilyenek az igazi barátok.

2010. Május 8. Szombat: Ezt a napot igazából már szerintem megfogalmazta mindenki így túl sok újdonsággal én sem szolgálhatok. Reggel korán keltünk annak ellenére, hogy későn feküdtünk, megreggeliztünk, majd a kiírt programoknak megfelelően útnak indultunk. Jártunk a Gólya házban, láttunk gólyákat, békákat, meg olyan bimbókat hogy ha nem a sor végén állok, én tuti felakasztom valamelyikre a kocsi kulcsomat... Minden esetre a hölgy kedves volt, és aranyos, de a végén azért csak lebaszott minket Abadival, csak mert Rögbi meznek használtuk a mellényeket amik mint utóbb kiderültek szintén kellékek. :(
Majd ebédeltünk, csavarogtunk, fagylaltozunk, jártunk a Moháycsi emlékparkban, és  ezt követően felvettük Szilvi szüleit, papája előtt külön le a kalappal, mert megismert így közel 5 év után, hogy mi voltunk náluk szilveszterezni, és akkor bizony le is tegeződtünk. Foszlányok nekem is rémlettek, minden esetre nagyon jó fej, és nagyon jó halászlevet főzött nekünk a szálláson. Emelem kalapom előtte is.
Majd ivás volt megint a program, meg beszélgetés.

2010. Május 9. Vasárnap: Reggel korán kelés ismét, pedig igazán ráértünk volna, csak az asszony elnézte egy órával az időt... Na mindegy. 10-re mindenki összeszedte magát, és indultunk vízi malmot nézni. Hát nem egyszerű... Nem bánom hogy autós hobbit választottam, mert egy vízi malommal azért jelentősen macerásabb találkozókra járni.
Majd hirtelen búcsú következett s elindultunk a szélrózsa minden irányába mindenki hazafelé. Várdomb után Bazékkal autópályára hajtottunk, majd Pesten tőlük is elbúcsúztunk, és zúztunk hazafelé, igyekezve elkerülni az esőt, mert hogy Pest után megint az várt minket. Sajnos volt szerencsénk látni balesetet is a szemközti oldalon Gödöllő magasságában, valamint 4 útelterelést a felújítási munkálatok miatt az autópályán ahol max 70-es sebesség van... még jó hogy fizeti az autós a nagy pénzeket mindenféle jogcímen, és még csak országúti tempót sem lehet autózni rajta, mert vagy szar, vagy elszarják...
 Összességében nagyon jó kis találkozót hozott össze Szilvi és Nyuszy, mi nagyon jól éreztük magunkat, negatívumként semmit nem tudok megemlíteni ez az egész így volt jó, ahogyan volt, egyedül a ködlámpa törésemet tudnám hanyagolni ha lehetne, amit máig sem értek mitől tört be álló helyzetben. :(
Örülök mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk töltötte ezt a hétvégét.

Tegnap kicsit kiégettük a kipufogót az Ignisen, mert mostanában csak belvárosi közlekedés jutott neki. Volt egy kis találkozónk, beszélgetésünk Pesten, így ennek köszönhetően indultunk útnak, s ha már mentünk, elvittük jó anyámékat is magunkkal világot látni.
Így amíg mi beszélgettünk erről-arról, addig volt alkalmuk megnézni a Tropicariumot a Camponaban.
Igazából ami miatt írtam ezt a blogot, az csak annyi, hogy továbbra is elégedett vagyok a járművel, ugyanis 4 személlyel, kicsit sietősen 140-kével autópályán Miskolc-Pest-Miskolc 8,2-re jött ki a fogyasztása, amivel maximálisan elégedett vagyok. És a kipufogó is elviselhető továbbra is, még ilyen tempó mellett is, így azzal sincsenek gondok, főleg hogy nem növelte a fogyasztást sem, ellenben kellemesen húz 5-ikben 90-ről, jobban mint a gyárival.
Ha meg már Pesten jártunk, akkor kicsit csavarogtunk is Emével, Bazzal, meg Pocokkal. Köszike az idegen vezetést, meg a látnivalókat. Remélem lesz még ilyen.

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval...
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska.
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják.
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is...
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval.

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá!

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > >
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. > Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... Hiába a társaság nem hagy csalódni magában.
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet.
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek.
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa.
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal...
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

 Ahogyan azt már ITT olvashattátok, voltunk egy kicsit nyaralni Baz, Eme barátainkkal.
Elég régen elhatároztuk már, hogy lehetőség szerint együtt költjük el az Üdülési Csekkjeinket valami kellemes helyen, ahol lehetőség szerint még nem nagyon jártunk.
A helyet Emese intézte, mivel pont ez időtájt fingott ki a számítógépünk alaplapja, így jó ideg gép nélkül volt, így esélyünk sem volt a szállás foglalásra. Összebeszéltünk hát, megszakértettük, hogy hogyan, merre, mikor, hol, stb. s Emese lefoglalta a szállást a Vértes Volán Panzióban. Ekkor még nem sejtettük hova is megyünk...
 Majd eljött a nagy nap, s Szeptember 7-én délelőtt elindultunk Pest érintésével Tatára, természetesen a kispolskikkal, mivel mással. Az út szinte zökkenő mentesen telt. Azért csak szinte, mert a Pesti kátyus, rázós, macskaköves úton megint elszállt a hűtőventilátorom biztosítékja, így megint hekkelni kellett a technikát. (S arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek hamarosan jobban a végére járunk)
Szóval Pesten taliztunk Bazékkal a ház előtt, ő meglepett egy hűtősapkával, mert akkor még azt gyanítottam hogy ereszt a technika a sapkánál. Mára rájöttem, hogy nem ereszt az sehol, csak egyszerűen ha túl sok vizet teszek bele, akkor abbúl veszi ki a zoxigént... Szóval ha több benne a víz mint kellene, akkor azt ahol tudja, kidolgozza magából a hőtágulás miatt.
Megindultunk hát tovább Tata felé a kisautókkal. Pestet elhagyva kicsit furcsa zajokra lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki túl nagy gondot, s egészen a célig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert részben sejtettem, hogy honnan jöhetnek a zajok.
Később rápillantva, kocsit megemelve beigazolódott a tippünk, sajnos kicsit megsült a hátsókerék csapágy a vezető oldalon. De izgalomra nem volt semmi okunk, mivel csapágyszett még volt a kocsiban a Lengyel turnéból kifolyólag. Azonban zsírt sem oda, sem ide nem vittünk magunkkal így azt vásárolnunk kellett. Betértünk hát az első autósboltba, de miután elmondtam mit szeretnék, úgy néztek ránk, mintha legalább is frissen sült bárányhúsos pitét kértünk volna. Nem igazán értettem, hogy ha autósboltban nem, akkor hol érdemes megkérdezni a kenőzsírt, valamint a szerelőkesztyűt. Szóval nem tudtak segíteni ezen a lehetetlen, s szerintem még mások által nem tapasztalt problémán, így elindultunk a Tesco-ba, ahol polcról lehetett levenni a MOL-os kenőzsírt, különböző kiszerelésekben.
Miután visszaértünk, gyorsan megebédeltünk a szálláson, majd nekiálltunk Bazzal szervizelni este 1/2 7 körül, mert az jó mókának tűnt. Igazából nem volt gondunk semmivel, egyszerűen csak úgy haladtunk, ahogyan két villanyszerelő mondjuk hobbiból szülést vezet le. Nem a hozzá nem értéssel volt a fő gond, hanem hogy jóízűeket pofáztunk közben így a munka annyira nem izzott a kezünk alatt, de a hangulat mindenért kárpótolt. Arról nem is beszélve, hogy le a kalappal a szállás tulajdonosa előtt, mert meglepett minket egy párnahuzattal is törlőkendő gyanánt, mivel nekünk nem volt. Ezúton is még egyszer köszönet érte!!! Sőt, mikor még csak tervezgettük a szerelést, az úriember felajánlotta, hogy bármi is kell, csak szóljunk, ős másnapra legkésőbb beszerzi. Teljesen elvoltam halva a hozzá állástól. Nálunk ez sajna ritka. :(
Este 9- 1/2 10 körülre végeztünk is a szervízzel. A kiszedett csapágy átmérője sokkal inkább volt tojás alakú, mint kör alakú, s a görgők is elég érdekesn voltak elkopva, amiből arra következtettünk, hogy egyszer már bizony megállhatott teljesen. Szerencsére a tengelyt nem marta meg, így mehetett össze a cucc bő zsírral, új csapágyakkal, új szimeringekkel. A lakótársak is nyugtával dicsérték, hogy végeztünk a vaksötétes szervizzel a parkolóban.   Ezt követően semmi gondunk nem volt a kisautóval az egy hetes nyaralás alatt.
A szálláshely egyszerűen fantasztikus, a tulajdonos, főpincér, szakács hozzá állása egyszerűen fenomenális volt mindenhez, le a kalappal előttük. Mindenki csak ajánlani tudom, méghozzá olyan szinten, hogy a panzió, mint lehetséges téli tali helyszín felmerül egy beszélgetés kapcsán, s első körben ők sem zárkóztak el az ötlettől. Erre vissza fogunk térni.
Látnivalókban nem volt hiányunk, szabadidőben annál inkább, de amit csak tudtunk megnéztünk a környéken:
Az Öreg Tó-t és környékét;
Az Angol kertet;
A Tatai várat;
Bláthy Ottó szülőházát;
A Monostori Erődöt;
A Turul szobrot;
A Ranzinger Vince kilátót;
A Kálvária dombot;
A Műromokat az Angol parkban;
Valamint jártunk Nyuszyéknál is Székesfehérváron
Tehát ha valakinek erre támad kedve csavarogni, csak ajánlani tudom, hiszen a táj egyszerűen magával ragadó, a szállás kikapcsolódni maximálisan alkalmas, a személyzet egyszerűen nem ismer lehetetlent semmiben sem.
Azonban a benzinkúton érdemes vigyázni, mert mosás után majdnem megcsúsztunk az autóval, még szerencse hogy voltak jelen rendőrök a kiállás folyamán, mivel miután elmentek onnan, jött a baj, s indulásnál keresztbe fordult az autó, miközben a kereszteződés felé igyekeztem... nagyon féltem ám... >
Emesének Baznak köszi a kikapcsolódást, valamint, hogy velünk tartottak s elviseltek minket. Szilvinek, és Nyuszynak is köszönjük a meghívást, valamint a pörköltet. Jelentem az esti félelmeink nem igazolódtak be, s a kaja csak egyszer csípett, akkor is csak kicsit.
Minden nagyon jó volt, ha tehetnénk, visszamennénk. :(
Reméljük lesz még hasonló buli.

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt...
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt.

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből.
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül.
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége....   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is.
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült...
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig.   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond.
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van.    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. (vagy jóra??? ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána...
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... De kárpótol az érzés, így a többit lefosom.

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :(  Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :(  Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb.
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod.

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

2009. 07. 20. Hétfő
Ismét tudok kesztyűbe dudálni...


Megérkeztek ugyanis a csere kesztyűk a SABELT START-ok helyett, most végül MOMO PRO RACER CLUB lett. Kényelmes, hosszú szárú (ötujjas), belső varrott, varrásoknál erősített, tenyérnél és az ujjaknál hasított bőr erősítéssel ellátott verseny kesztyű. Reméljük be fog válni a dolog ezúttal talán jobban, hosszabb távon, mint legutóbb. Egyenlőre azt tudom elmondani róla, hogy kényelmes kialakítású kesztyűk, bár a száruk nekem már-már hosszúak, hiszen szinte már pólót sem kell hordanom miattuk, de ettől nagyobb problémám soha ne legyen.

Ha minden jól megy, és jól jön össze, akkor a mai napon végre 2 év után talán eltudom készíttetni a tehermentesítő gyűrűket a felnikbe, hogy ne csak a négy csavar tartsa őket ezentúl, mint ahogyan eddig. Bár bajom nem volt velük soha, de lássuk be nem a legjobb ha a négy felni csavar vesz fel minden terhelést.

A hétvégén kicsit befeküdtem a kocsi alá is, ugyanis az utóbbi időben néha előfordult, hogy kanyarok után nem mindíg vette szépen a fokozatokat a váltó. Első körben tartó bakokra, második körben váltó összekötőre gondoltam. Levettem egyiket is, másikat is, egyiknek sem volt semmi baja, de azért inkább tettem újyakat helyettük, meg egy picit megemeltem a váltót az eddigi magasságához képest, és el is fordítottam minimálisan (haladási irányt tekintve) a jobb oldalra. Így most némiképp egyszerűbben veszi a fokozatokat, de vélhetőleg a kuplung is kopott már valamicskét az elmúlt 10.000-12.000 km alatt, így Velencére indulás előtt még azon is állítanom kell majd egy kicsit, hogy megszünjenek a reccsenések. Valószínűleg a váltó is fog kapni egy kis olajat is, hogy inkább több legyen benne, mint hogy semennyi...

Valamint ha minden jól megy, akkor ma befut Baz barátunk is, és neki esünk egy újabb garázs, kocsibeálló építésének kint a telkünkön, hogy rossz idő esetén is lehessen majd "szögelni a vasat", nem úgy mint eddig.

A hétvégén egy kicsit csavarogni voltunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy a kollégámat kellett feljuttatni Visegrádra a várjátékokra, mert a férje a fellépők között szerepelt a gyerekkel együtt. Csak ők már pénteken hajnalban elindultak mivel több napos volt a rendezvény, az asszony pedig inkább hátramaradt, mert nomád körülmények között nyomták a srácok a 3 napot.
Szóval ha már fuvar, akkor úgy gondoltam egy kicsit mi is kikapcsolódunk legalább, s fent maradunk egy ideig legalább és csavargunk. Megemlítettem Bazéknak a dolgot, nem kellett csalódnom bennük, mert ők is szívesen jöttek csavarogni, így bejártuk egy kicsit Visegrádot, megnéztük a felvonulást a királyi palotához menet, ettünk, ittunk, mulattunk.
Láttunk is, meg adtunk is vértet...
Pontosabban a nagy csavargás közepette, Emese kiszúrta, hogy véradási lehetőség is van a sok-sok vásározó között a Magyar Vöröskereszt jóvoltából. S mivel még nem volt alkalma eddig vért adni, így bátorítás képpen (bár Emesének erre nem volt szüksége szerintem) jómagam is vele tartottam. Utolsó percekben értünk be a véradásra, de annál szívesebben fogadtak minket, kitöltöttük a papírokat, levették a mintát, megvizsgáltak minket, s már indult is a csapolás. (Jelzem csendesen, Emese kb 1,5 perccel hamarabb "indult", de így is rávertem kb 2 mp-et. )
Közben Andi is rászánta magát élete első véradására, de egy kicsit izgulósra sikerült a vérnyomás mérés a vizsgálatot követően, így magas vérnyomási érték miatt nem adhatott most, pedig szeretett volna. Sebaj, majd legközelebb. Balázs közben nagyokat fotózott, reméljük lesznek kéepk hamarosan.
A Visegrádi séta, a felvonulás, a várjátékok, a Salamon torony, a Felleg vár, a Megyeri híd, Csajos haja, -kocsija, -garázsa nagyon tetszett, akár csak a finom ételek, amikből jó ízűeket falatoztunk, nem hétköznapi árakon, de talán ilyen alkalmakkor az ember elsiklik ezek felett. A lényeg sokkal inkább a jó hangulaton volt, amiben nem volt hiány ezesetben sem.
A családi autó csomagokkal, három személlyel is jól viselkedett, jól fogyasztott, jól ment, így továbbra sincs okom panaszra a 7,2 literes fogyasztás kapcsán. Főleg hogy itt-ott egy kicsit ki is toltam a szemit a pályán, amikor nagyon tele volt a hócipőm, na meg klímázgattunk is.
Szerencsére az idő, a forgalom is kegyes volt hozzánk vasárnap folyamán, így abszolút nem panaszkodom, mert összességében is nagyon jól éreztük magunkat. Főleg hogy találkoztunk megint a régi, jó barátokkal.

Viszont unom már, hogy mikor Miskolcra érünk, mindig így fogadnak minket...
[Flash=http://www.youtube.com/v/2Niv49D1BIQ&hl=en&fs=1]

GARAGEBLOG 2. FELVONÁS:

GARAGE 1.0 / 2

Az időjárás konkrétan kinyalhatja a valagunkat most már (tömören, velősen kb ennyi)
Hétvégére ütemeztük a tetőfedést, mivel akkor voltunk mindketten itthon a bratyóval, s tudtuk, hogy ez legalább egy emberes munka, én  meg ugye csak amolyan fél ember vagyok már csak. :(
Szombaton megvettük a zsindely lemezeket, akciósan az utolsó pillanatban, zárás előtt 30-40 perccel 2600.- helyett 1300.- Ft/nm-es áron, ami elég jónak mondható, főleg minőség/ár tekintetében. Előrelátóak voltunk (legalább is ekkor még azt hittük...), s mivel lesz még egy garázs hamarosan, gondoltuk megvesszük egyben a kellő mennyiséget, így vettünk potom 60 nm-re valót (még ekkor is nagyon okosnak, meg ügyesnek hittük magunkat, mert hogy), vettünk hozzávaló szöget is 5 kg-ot, valamint lazúr festéket olcsón, (mivel 2014-ig eláll) 40 litert.
Még mindíg büszke voltam magunkra, hogy milyen okosak, és ügyesek is vagyunk, tartott ez mindaddig, amíg ki nem fizettem a kasszánál a saramat, s nem mentünk ki a telepre, ahol a zsindelyeket tárolják. Ekkor kezdődött az izgalmas párbeszéd, amire az elején azt hittem csak szívatás:
Rakodó: - Lesz autó amivel elviszik?
Robika: - Simán, hát itt a Suzuki Ignis.
Rakodó: - Hm....
Robika: - Talán nem fér be hátra, ha lehajtom az üléseket???
Rakodó: - Beférni befér......   Csak az autó fog itt maradni.
Robika: - WTF?????? Szívatsz vazze????
Rakodó: - Nem.... (s már hozta is targoncával a raklapra pakolt zsindely csomagokat)
Első körben közölte, hogy a 60nm, az bizony 20 csomagnak felel meg alaphangon, mivel csomagonként 3 nm van benne. (Zsíííííííííííííííír, mert nekem is ennyi jött ki. )
Ezt követően megemeltem egyet, talán nem kellett volna a béna hátammal inkább, s szembesültem a ténnyel, hogy ez izgi lesz. De még mindíg bíztam magamban is, autómban is.
Beraktunk 10 csomaggal kíváncsiság képpen, ami annyiból volt jó, hogy megnéztem hogyan is nézne ki az Ignis (hülyére, picsára, szartig, stb...) leültetve. Az autó ugyan tetszett, mivel a hátsó kerék erősen bekandikált a sárvédő pereme alá, de az orra baszottul égnek állt, ráadásul így egy métert nem lettem volna hajlandó menni vele, mert sajnáltam. :( Így felemeltem a telefont, s csörögtem a kis családomnak, hogy jöjjenek, és mentsenek ki, mert ez így esélytelen lesz. Így jöttek jó anyámék a WagonR-el, nővéremék a kombi Renault-val, s gondosan elosztogattuk a súlyt a három autóban. Még így is elég viccesen viselkedett az autó, mikor felhajtottunk a 30-as elkerülőre, mert hogy erre ugyan hosszabb az út, de legalább nincsenek kátyúk (egyenlőre, mivel ezt a szakaszt is magyarok készítették...)
Azt elfelejtettem említeni, hogy egy csomag kb 30-35 kg, tehát 600-700 kg-nyi súlyról beszélgetünk. Most már legalább tudom, mert eddig mindennel számoltam ugyan, csak azt nem vettem számításba, hogy ennek súlya is van...
Így a szombati nap kb ennyiről szólt, valamint a tetőszerkezet megerősítéséről, mivel az időjárásnak köszönhetően egy picit megsüllyedt a gerinc. Orvosoltuk, amennyire tudtuk, emeltünk rajta, majd visszaraktuk a tartókat a szarufák közé, ahogyan azt Baztól tanultuk.
Vasárnap kapcsán elhatároztuk, hogy korán kezdünk amiatt, hogy ne kelljen sokat szívni a tűző napon. Hát.. valamelyest sikerült.
Vasárnap reggel 1/2 8-8 körül sikerült felkászálódnom a tetőre, kigurítottuk bitumenes záró réteggel, majd elkezdtük rakni a zsindelyt. Ekkor még nagyon tetszett a dolog, mert ezt megelőzően soha nem csináltam ilyen sem. Később, konkrétan a vége felé, már erőteljesen alább hagyott a lelkesedésem, miután kb reggel 8-tól, délután 5-ig fent seggeltem a tetőn, kisebb-nagyobb megszakításokkal. De egyetlen cél vezérelt, mely szerint magunknak csináljuk.
Kicsit szédültem a tűző napon, néha kicsit baszottul elborult a idő, és zengett mint rendesen meg villámlott, de kegyes volt velünk az időjárás, mert pont betudtuk fejezni az egész tető zsindelyezését még az eső előtt.
Szerintem szép lett, sőt mások szerint is, ráadásul nekünk tetszik, a célnak meg ugye bőven megfelel, így már a tető is védve van teljes mértékben.
Jó móka volt a mai nap is, igaz kicsit megviselt az idióta testtartás, meg a tűző nap, de majd kiheverem ahogyan szoktam. Legalább is remélem.

Első sorban köszönet Baznak, és örök hála!!!

Ha már egyszer az a neve, hogy GARAGEBLOG, akkor Blogolok a Garage-ról.
Bár sokkal több, újabb dolgot magam sem fogok tudni írni, mint amit már a bátyám leírt, esetleg lesz egy-két kép, ami más szögből készült.
GARAGE 1.0
Az egész úgy indult, ahogyan ez is említve lett már egy másik bejegyzésben, hogy valóban megelégeltem az egyre gyakoribb, s már-már megmagyarázhatatlan jégesőket, amikhez lassan már kánikulai meleg sem kell, mint eddig... :(
Első körben először a ponyva garázs készítése merült fel, majd ponyvagarázs vásárlása, mivel macerásnak éreztem a fából való készítést, valamint tartósabbnak is gondoltam. Azután persze beugrott, hogy van nekem egy Baz barátom, s többszöri beszélgetést követően, valamint egy potya Miskolc-Újfehértó-Budapest-Miskolc utat, s némi számolgatást követően hagytam meggyőzni magam arról, hogy ez a garázs bizony fából lesz. Valamint arról is, hogy nem elég egy, hanem összesen 3 lesz, de erről majd később.
Szóval Bazzal egyeztettünk, ő számolgatott, rajzolgatott, majd összehangoltuk a hétvégénket, s nekiálltunk garázst építeni a bratyóéknál. Baz hozta az OSB lapokat Pest felől, az oszlopnak valót pedig itt helyben készíttettük. Pénteken volt az áruszállítás, valamint Baz Mazdáján egy villám-futómű állítás Farkas Zsolti barátunknál. Első körben 1,5 óra, második körben kb 3 óra, de cserébe sok mindent megtudtam, megértettem a futóművet illetően általánosan, s nagyon jót beszélgettünk aminek nagyon örültem, mert kedvelem a hasonló beállítottságú, felfogású embereket. S abban maradtunk, hogy ha sikerül kivitelezni a dupla-lengőkaros felfüggesztést, akkor segít nekünk úgy belőni a futóművet, hogy meglegyen a gokart feeling, s ott forduljon az autó, ahol mi szeretnénk. Első körben ez jól hangzik.
Tehát a hétvége garázsépítéssel telt, mókázással, meg rövidke alvásokkal.
Baznak ezer köszönet, és örök hála, hogy megvalósította mindazt, amit megálmodtam, hogy ezáltal védhessem az autót ha szükséges, mert inkább erre költök, mint a helyreállításra.
A szerkezet meglepően masszív lett, most már elmondhatom bátran, hogy eleinte tartottam ugyan tőle, de később Baz már arra is rávett, hogy menjek fel a 126 kg-ommal a tetejére. s kijelenthetem, hogy kibírta a garázs. Majd idővel megy rá egy tolóajtó, valamint a kapu is átalakul tolókapuvá, de mindent a maga idejében.