Címke: barátok (34)

Tevékenységtérkép

Egy kalandos hétvége...

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :\( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom... :)  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. :) Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. :) Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :\( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről. :)
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!
;)
 

Hátsó fék

 A napokban egyre furcsább lett az indulás az autóval, sikerült elég hamar rájönni arra, hogy a hátsó fékkel van némi probléma, annak ellenére, hogy nem húzgálom a kéziféket feleslegesen csak rögzítésre használom, bizony ott lett valami gebasz. Télen már érezhető volt a jelenség egyszer-egyszer, de akkor a nagy hidegnek tudtam be a dolgot s annak hogy befagyott biztosan a kézifék bowden.
Lássuk be, 11-12 éves gyári alkatrészről beszélünk, így talán nem olyan nagy meglepetés ez, hogy csere érett lett a rendszer ezen része. A VDF-nél utánakérdeztünk mindennek, hogy a szerelés alkalmával majd ne érjen meglepetés minket, ha esetleg hirtelen kell beszerezni valamit. 
Pénteken végül olyan szinten beszorult a fék a bal hátsó tengelyen, hogy gyakorlatilag hazafelé haladva már nem volt értelme 3-fokozattól fentebb kapcsolni, mert az már csak kínlódás volt s nem haladás...  Gyakorlatilag szinte teljesen megállt, megfogta valami, mire hazaértem vele teljesen felforrósodott, sistergett amikor nedvesség érte. :\( Túl sok jóra nem számítottam ekkor már. Beszereztem gyorsban a hátsó fékpofákat, a kézifékköteleket, mert elsőkörben ezekre tippeltem, ugyanis az feltünt, hogy a kézifékkar szinte ellenállás nélkül felhúzható, kvázi nem feszít semmit sem szinte.
 Laci barátommal neki is ugrottunk ismét féket szerelni szombaton, mint egy héttel ezelőtt, csak most nem a Polskin, hanem a Suzukin.
Bakra tettük a bal hátsó részt, levettük a kereket, ami kézzel nem nagyon volt körbeforgatható. :\( Levettük a tengelycsonk anyát, s próbáltuk levenni a fékdobot. Nem nagyon ment, konkrétan nagyon nagyon nem. Megfelelő méretű csapágylehúzó hiányában, a nyers erő és a drasztikus behatás mellett szólt az érvem, feltettük vissza a kereket, s elkezdtem a belső oldalról lerugdosni az egészet. Nem túl hamar, de megadta magát, ugyanis a pofák is feszítették a dobot a kézifék bowden feszítettsége miatt, amit hiába kötöttem ki az utastérben, semmit sem változott a lazasága. A drasztikus behatás miatt azonban sikerült lenullázni a fékpofákat, a ferrodol rétegek letörtek a feszülés miatt. Sebaj, mennek majd fel újak úgy is, ez legyen a legkisebb baj, de az agyban található csapágy is széttört a jobb lábamnak köszönhetően. :D  
Kb ekkor szakadt el a cérna, s lett az SOS szerelésből inkább alapos szervíz, s döntöttem el hogy akkor a jobb oldalt is atomjaira szedjük, csapágyat cserélünk, pofákat cserélünk, dobot szabályoztatunk, bowdent cserélünk, egy szóval mindent. Szombaton... délben...    Kicsit merész elhatározás volt, de Veres András barátom volt ezúttal a megmentő szintén, ugyanis nem találtunk sehol sem olyan embert aki hajlandó lenne szombaton délután fékdobot szabályozni. Neki volt erre kapcsolata, így megbeszéltük, hogy amint letudjuk szedni a jobb oldalt is, útnak indulunk az esztergályoshoz. Természetesen a jobb oldalival még nagyobb szívás volt, mert nem adta egy könnyen magát, kellően kifárasztott minket mire levarázsoltuk egy kölcsönkért "hokizóval" (kerékagyra csavarozható fém, mely merőlege irányban egy tengellyel van ellátva, ezen egy mozgatható súly mely a végén nagyot koppan s ezzen feszíti szépen fokozatosan lefelé a kívánt alkatrészt - biztosan van megfelelő neve is: CSÚSZÓKALAPÁCSOS CSAPÁGYLEHÚZÓ ;) Szóval végül ezzel a célszerszámmal sikerült lerángatni a hátsó fékdobot a jobb oldalon. Elmentünk Andráshoz, elvittük esztergályoshoz a fékdobokat, beszereztünk közben hátsó hátsócsapágyakat SKF-et, és NTN-t, KOYO-t és KANACO-t komplett szettben inkább, ami minden gyártónál mást jelent. Egyiknél csak csapágyat, másiknál seeger gyűrűt is, harmadiknál tengelycsonk anyát is.
Miután minden meglett, visszatértünk, a régi fékpofákat ledobáltuk, a bowdent kikötöttük, a fékalaplapot portalanítottuk, az utánállítót visszaállítottuk, hogy fel tudjuk tenni az új fékpofákat majd.
Továbbra is fent tartom azt az állításom, hogy a Polski Fiat 126 fékrendszere a maga egyszerűsége miatt a legjobb a világon, mert  a Suzukin Ignisen pl nincsenek fékpofa rögzítő és tartó tüskék, visszahúzó rugók csak egy Omega tartó rugó, gyakorlatilag minden alkatrész a másikat tartja, ami kellően meg tud szívatni az összeszerelésnél mert valami mindig lehullik az utolsó pillanatban az egészről...   De végül sikerült megoldanunk szerencsére, felkerültek az új fékpofák, beállítottuk az utánállítót, beköttük a bowdeneket, feltettük a fékdobokat, rögzítettük a tengelycsonk anyákat, Laci alulról bevezette a bowdeneket, én meg bekötöttem a helyükre az utastérben, s gyakorlatilag készen is voltunk, már csak a kerekek felszerelése, valamint a romeltakarítás volt hátra, s este úgy 8 körül végeztünk is az egésszel...   Egyikünk sem gondolta hogy eddig el fog tartani a történet. :)
 Hatalmas köszönet Lacinak a segítségért, a VDF-nek az alkatrészekért, Andrásnak a megmentésért, a feleségeknek meg a türelemért. ;)

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

2. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba

 Videókkal kiegészítve! ;)
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre. :)
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé. :)
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült.... :) ;)  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött. :)
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre... :)   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett... ;)
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők. ;)
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. ;) Köszönet érte ezúton is. ;)
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk. ;)
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig. ;)

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 
Classic Motorsport képei

 
Gulf Hungary képei

 
Orliczki Attila képei

 
Miskolc Autósport képei

 
Bartha Fotó képei

 
Marczin Róbert képei

 
Monyophoto képei

 
VDF-ker képei

 
Marmoly Dániel képei

 
Urbán Gergely képei

 
Strider Anita beszámolója

 
Jalopnik beszámolója

 
BOON

Tavaszi Találkozó - Salgótarján

 Hosszas várakozás után végül úgy alakult, hogy Janival ketten vágtunk neki a Miskolc-Salgótarján szakasznak, mivel a többiek vagy sokkal hamarabb indultak, vagy később,  így csak Egerbe ugrottunk be, hogy csatlakozzon hozzánk Linda s ne kelljen egyedül autóznia neki sem.
 Indulást követően a régi 3-ason autóztunk Janival, igaz kezdésnek szét váltunk a belváros előtt, s mindketten más útvonalon szeltük át a belvárost, de végül bevártuk őket. :D ;)   Út közben volt alkalmam most jobban tesztelgetni a relatíve friss 5-ös váltót. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy jól van kitalálva az áttételezése, hiszen nem csak utazótempót lehet tartani vele, hanem arra is alklamas, hogy erőlködés nélkül tudjon szépen gyorsítani az ember vele ha elhagyja a lakott területet.



Ami egyelőre azonban nem tiszta számomra, volt némi melegedése a motornak, amit nem nagyon tudok mire vélni, hiszen menetszelet kapott bőven, s végül nem annyira alacsony a motor fordulatszáma sem, hogy esetleg ne fordítaná át időben a hűtővíz közeget.  Később kicsit félre állva Janival arra jutottunk, ami megállhatja helyét, hogy alattomos módon ugyan, de emelkedőn haladhatunk végig anélkül hogy jó formán feltünne, mert neki is kicsit másabb a vas mint szokott lenni. Ez lehet magyarázat mindkettőre. ;)
 Egerben volt egy kis rögtönzött szervíz Jani Ladáján, mivel az egyik kipufogótartó gumi elengedte magát, de ezzel pillanatok alatt megvoltunk, s némi kis pihenő után indultunk is tovább már három autóval. A célhoz közeledve egyre érdekesebb időjárás volt, főleg úgy hogy Miskolcról indulva kb kánikula forróság volt, szikrázó napsütéssel, így Janival rövidítettünk a nadrágainkon, míg Salgótarján felé közeledve küszöbig érő vízátfolyások voltak változó intenzitású felhőszakadásokkal tarkítva s kb 12 fokkal. Kicsit furán is néztek ránk, mikor megérkeztünk a szállásra, de már megszoktuk. Ahogyan megszokták mások is, hiszen mi Észak Észak-Keletről jövünk. ;)
 Volt némi herce-hurca a szálláson a szoba kiosztások miatt, később a szobahőmérséklet miatt, de végül is szerencsére nem fagyott halálra senki, valószínűleg a kellő mennyiségű "fagyálló" betöltése miatt. ;) Estig ment a csapatépítés, volt némi szaunázás is benne ezúttal, mondhatni kicsit összemelegedtek az emberek... de semmi buzulás, vagy "Koncsita", csak egy kis izzadás a gőzben mint annak idején Szegeden. Közben persze nagy eszmefuttatások, korszakalkotó ötletek, élmények, tapasztalatok, beszámolók stb több különböző témában. Jó hangulat volt.
Másnap reggel a reggeli elfogyasztása után közös program volt, várlátogatásokkal, valamint tájházak látogatásával. Ezek alkalmával volt szerencsénk megnézni a Somoskői várat, valamint pár embernek a Bazalt orgonákat. Nekünk ez utóbbi már kimaradt, mivel a pocaklakóval kicsit nehezebben veszi a terepet Edit... - asszem meg kell majd nézni alatta a diffit, hogy mi lehet a bibi vele.. vagy a gyújtást inkább, mert az ereje az ami kicsit elfogy...   ;) :D ;)
Voltunk bányamúzeumban is, ami továbbra is érdekes és bámulatos számomra. Igaz nem annyira nekem találták ki ezeket a járatokat, hiszen volt ahol maximálisan meghajolva - ezzel tisztelegve a kemény fizikai munka előtt - volt ahol inkább "békaügetésben" sikerült csak haladni a hely szűke miatt. Valamint arra is sikerült rájönni, hogy ilyen helyen nem előnyös a "pálya-slcik talpú cipő", mivel az utolsó ponton állva az előadást hallgatva sikerült majdnem feldobni a picsámat a plafonra álló helyben. A vicces az volt, hogy Jani állt előttem, s ennek a lejtőnek az alján volt a vízzel telített rész, így kb esélytelen lett volna megállítani a lezúduló kb 300 kg-nyi testtömeget ha megindulunk lefelé a lejtőn. :) De pár ember így is jót mosolygott, s mint tudjuk, a jó kedv a legfontosabb. ;) :D  
Sok mindent sikerült megtudnunk ezen a napon is, míg a csapat egy része a tájházban volt Kazáron. Például, hogy hosszú időn keresztül képes egy kis polski fordított polaritással üzemelni különösebb gond nélkül, max a rádiót, valamint a szivargyújtóba dugott összes eszközt vágja haza, de egyébként menni képes. ;) Páran jót derültünk rajta, de elképedve hallgattuk is az élmény beszámolót. :) Valamint hogy a kiszedhetetlennek tünő menethibás csavarok puszta kézzel eltávolíthatóak... :) ;) :D
Fagyiztunk egyet, végül úgy döntöttünk páran, hogy útrakelünk a szállásra, hiszen ott még is csak jobban tudunk beszélgetni, mint az út szélén az esőben. ;)
Az esti program hellyel-közzel megegyezett a péntekivel, azzak a kis különbséggel, hogy Gabe-el megbeszéltem hogy lemegyek érte autóval és felhozom hogy ha esetleg nagyon erőltetik neki akkor tudjon inni egy pohárral...  Nos az út mindkettőnk számára izgalmas és élvezetes volt én úgy gondolom, hiszen jókat nevettünk. Én elsőként akkor, amikor Gabe először szembesült a ténnyel a kanyar felé közeledve, hogy itt nincs majré-vas, s nem veszünk el a tempóból sem csak azért mert kicsit vizes az aszfalt... Másodszor akkor, mikor Gabe annyit mondott csak hogy itt halunk meg.... :D  Harmadszor, mikor kiült szemmel láthatóan a rémület az arcára, hogy a szállás felé lekanyarodva a főútról 3 telivel vesszük a sikánt... :)  Idővel megszokta a stílust, a tempót, s egyre jobban élvezte, amit jó volt hallani menet közben. Valamint felismerni a tényt, hogy kb én is ilyen voltam annak idején mikor KG mellett, vagy Baz mellett ültem a 903-asokban. Ezek adtak mindig lökést, hogy meg kell csinálni és kész, nincs mese, nekem is kell egy ilyen. Kb szó szerint ezeket hallottam most vissza Gabetől. :)  
 Vasárnap volt még egy kis Hollókői túra, ám az idő ezúttal nem volt kegyes hozzánk, végül úgy döntöttünk hogy inkább hazafelé vesszük az irányt Gyöngyös érintésével, mivel erősen porzott már a tank a kiskocsiban az én mulasztásom és hiszékenységem miatt, mivel valaki azt mondta hogy csak  kb 10-14 km-re van a cél a szállástól. Ez inkább 40 volt minimum... :) Gyöngyösön megtankoltunk, s épp az induláson tanakodtunk, mikor megjelent egy fazon, akiről kiderült hogy a helyi rádióban műsorvezető, s megfűzött minket egy riportra. Hamar kötélnek állt a csapat annak fejében ha mutat nekünk valami olyan helyet ahol ebédelhetünk egyet, ígybeültünk a Malomudvar étterembe, ahol jó hangulatban vártunk az ételt, s adtunk riportot.  Az adás elviekben csütörtökön volt hallható a Gyöngyösi Maxirádióban. Fogyaztás után immáron mindenki teli pocakkal nem csak Edit, útra keltünk s tovább folytattuk az utat hazafelé.
Összességében nagyon jó találkozót hoztak össze ismételten ezek a szervezők is, így köszönet nekik érte ezúton is. Mi jól éreztük magunkat az biztos. ;)

Kirollereztem magam... legalábbis remélem

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig. :)  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... :) Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. ;) Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról. ;)
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :\( :)
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra. ;)

Nyeles tengely vezető persely, és váltó csere

 Szombatra volt tervezve egyébként is, hogy megnézzük a kocsi alatt a váltót. 
Aláfeküdtünk, megnéztük, ott volt...

 Félre téve a viccet, csörgött két esztergályos is, hogy elkészült egy-egy darabbal, ugyanis több szálon igyekeztem futtatni az eseményeket, biztos ami biztos alapon. Az egyik helyre egy gyári 650-es perselyt vittem hogy szedjék le a külső átmérőjét, a másik helyre pedig András barátom javaslatára egy "önindító és szénkefe alkatrész boltban" vásárolt bronzperselyt, aminek megközelítőleg azonos méretű belső átmérője volt, így azt csak max dörzsárazni kell és a külső átmérőjét csökkenteni. Utóbbinak azonban a hossza kevesebb, mint a gyári méret, ami nem feltétlenül baj, főleg ha nincs más.
 Kimentem a garázsba a kis autóért, összeszedtem az alkatrészeket, valamint elugrottam az esztergályosokhoz, s máris ott tartottunk, hogy kb 11 óra volt, így a korai kezdést ki is lőttük Lajos bácsival, aki mindig segít szervízelni. Elkezdtük szépen szétbontani a váltót a motortól, majd levettük a váltót, és szedtük tovább, mert a persely cseréhez le kell venni a kuplungot is. Már ekkor elég egyértelművé vált, hogy beigazolódni látszik a tippünk, mely szerint a már említett persely van kikészülve. Nos ahogyan a képen is látszik, elég rendesen ki volt készülve... Ennek a kiszedéséhez nem is volt szükség kenyérre sem, mivel nem csak a belseje hanem a külseje is el volt fogyva egy kicsit sajnos. Most már tudjuk, hogy ez bizony kopó alkatrész. Kicsréltük, beletettük az új készítményt, de előtte azért méregettünk egy kicsit, hogy a legközelebbi gyártásnál már pontos méreteket tudjunk adni az esztergályosnak. Így némi méregetést, és matekolást követően abban maradtunk, hogy ez a persely lehet egy kicsit hosszabb is a mostani 17,8 mm-eshez képest. Ennyit mértünk Gyulinhoval, mert ez biztosan elfér a főtengelyben ugyanis ez a legkisebb mélysége a furatnak, de a közepén eléri a 22,6 mm-t is. Azonban mikor a kocsi alatt feküdve méregettünk rájöttünk, hogy a lendkerék közepe ugye gyárilag ki van szedve, így a rögzítő csavarok fejének vonaláig végül is kiérhet a persely hossza, mert még akkor sem lesz útban semminek sem. A váltó nyeles tengelyének a hossza egyébként 31,0 mm ami a bordázott rész után a kuplung tárcsát elhagyva a főtengely furatába illeszkedik. A főtengely furatának peremétől mérve a lendkerékrögzítő csavarok fejének vonala pedig 7,6 mm
Tehát a főtengely furatba készítendő nyeles tengely vezető persely maximális hossza 22,6+7,6 mm, --->    <25,4 mm.
A nyeles tengely vezető persely belső átmérője 12,4-12,5 mm
így a 12-es tengelynek már bőven van helye.
A nyeles tengely vezető persely külső átmérője 17,0-17,1 mm így a főtengelybe már passzosan megy bele és szorul meg.
 Ennek cseréje és méregetése, méretezése hamar meg is volt, a szokásos szívásos rész csak ezután következett...
Ugyanis a kopott vezető perselynek köszönhetően a váltóban megint szétment a váltóharangban található vezető persely, így az összes olaj megtalálható a motoron, az alvázon, de a váltóban hozzávetőlegesen kb 1 dl maradt. Némi hangja is volt a váltónak ahogyan megforgattuk a csoportkerekeket, így abban maradtunk, hogy a megtalálható alkatrészekből, váltókból hozunk össze egyet. Ráadásul ugye a levett váltónak a nyelestengelye felejtős volt, mert bár puhább anyagból van a vezető persely, mégis csak csökkentette a nyeles tengely átmérőjét forgás közben. Így az is kuka, pontosabban eltettem kuplung központosítónak. Az egyik bontott váltónak (amiben a diffi hullott szét annak idején diffi hézagolás hiánya miatt) viszont a szinkron gyűrűje volt elkopva kissé, és széthullva, így azt átmentettük a frissen leszerelt váltóból. Valamint a nyeles tengelyt, és a tengely vezető perselyt egy harmadik váltóból építettük át a felszerelendő váltóba. Azért nem a komplett váltó csere mellett döntöttünk, mert azt a bontott váltót abszolút nem ismerem, kipróbálni sem tudtam, így nem tudtam mi van esetleg szétesve benne.
 A komplett szereléssel valamikor 20:15-körül végeztünk, ekkor már kellő vakoskodás és némi fagyoskodás is társult a szereléshez, meg némi nyűgösség a fáradtság miatt, de összeraktuk, és ez a lényeg. Ezúton is hatalmas köszönet az újbóli segítségért Lajosnak, nélküle nem ment volna ilyen szaporán, mert sokszor szimultán, párhuzamosan dolgoztunk. Viszont a próba körön hamar beugrottak az emlékképek, mely szerint ezt a váltót annak idején a  fokozatok hiánytalan állapota miatt tettem csak el, ugyanis a szinkron gyűrű a 3-as, 4-esfokozatról kb teljesen el van fogyva. :\(  Nem baj, ez már így marad, megy amíg megy, sajnos 3-ba 4-be felfelé is, lefelé is hallat egy minimális reccsenést, de a vissza 2-őt jól veszi s hang nélkül, így télre épp ideális lesz ez a váltó. :) Meg majd gyakorolunk s idővel hátha sikerül megszokni a szinkron nélküli váltást mint régen, még mielőtt szétesik a váltó teljesen. Az biztos hogy az eddigi vészjósló búgás, cicergés, ciripelés, csörgér megszünt, így ez a hibajelenség kizárható, s remélem hosszú távon is az marad, mivel a kopott alkatrészt kicseréltük.
 Majd kiderül. Vigyázni fogok rá, ahogyan szoktam... ;)

Kenyér kontra nyeles tengely vezető persely

 Meglepő volt számomra, de valóban működik. :)
A lényeg hogy gyártatnom kell egy nyeles tengely vezető perselyt a 903-as blokk főtengelyébe, mert vélhetőleg ugye ez kopott el, s emiatt zabálja a váltókat a kis autó. Ennek méretezésében Gyulinho kolléga volt nagy segítségemre, aki talán az egyik legfrissebb 903-asító. Szerencsére neki még rémlett valami az építésből, mert ugye nekem 2006-körül volt, tehát nem tegnap. Meg voltak a méretek neki amiket megosztott velem, ezúton is köszönet érte.
Nem volt más hátra, mint esztergályost keríteni, aki legyártja SOS-ben lehetőleg, mert holnap jó lenne neki állni. Az összes létező cimborát megmozgattam, hogy kinek van esztergályos spanja, s igyekeztem felkeresni mindet, de sajnos mind tele is van munkával. 10 % esélyét látták annak, hogy tudnak foglalkozni a problémámmal szombatig. Igen, ma péntek van. :\( Jó eséllyel csak következő hét végére készül el az alkatrész.
Jani segített nekem egész nap, mert semmi kedvem nem volt egyedül kendácsolni, meg rohangálni.
 Amit tudtam tenni a dolog érdekében, csupán annyi, hogy a még meglévő 650-es régi motoromból kiszedtem a perselyt, még pedig egy elég érdekes, de működőképes technikával. Amit annak idején Csík Andrástól hallottam évekkel ezelőtt, nem régiben a nővérem említette, s a napokban KG szintén hogy a papája javasolta ezt a módszert. Ez amolyan "régi nagy szakik" kulisszatitkainak egyike vélhetőleg. Lényegében arról szól, hogy a passzossan, szorosan illesztett perselyt úgy lehet könnyedén kiszedni a furatból, ha a furatba összegyúrt kenyeret tömködünk amennyit csak tudunk. Majd a furat átmérőjével közel azonos méretű tengelyt kezdünk beleütni a teletömött furatba, aminek következtében a kenyeret préselni fogja maga előtt a tengely. Mivel azonban a kenyér nem tud merre távozni, így maga előtt kényszeríteni fogja kifelé a furatból a perselyt. 



Ennek a technikának segítségével szedtem ki a furatból a perselyt, tehát működik a dolog. ;) Ajánlani merem mindenkinek.

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

Járatás

 Tekintettel az olajcserére, szelephézag állításra, gyújtás állításra, valamint a kevés km-re ami az autóban van, egy rögtönzött kirándulást találtunk ki szombatra a két kis autóval.
 Szelephézag állítás megtörtént indulás előtt, annak ellenére hogy jelentős hézagok voltak a himbasornál, nem volt csattogó hangja a motornak. Egyre jobban gyondolkodok egy spéci kulcson a szelephézag állításhoz, mert a fogóval és a 11-es kulccsal a kezemben többnyire inkább csak köpködök míg beállítom.... :\( :)
Gyújtást is úgy mond jelre állítottam, ami elvileg neki a gyárija, de biztosan nem fog így maradni a történet, ugyanis most nem megy olyan jól Andi állítása szerint mint mikor bejáratós volt. Az meg azért elég para... :\(
 Szóval elmentünk egy kicsit turnézni, meghjáratni a kis autókat, de leginkább az Andiét.
Ami feltünt kívülről, hogy néha olyan korom füstfelhőt nyom, mint egy TDI, ugyanez motorféknél sokkal világossabb. Fékezésre nem táncol továbbra sem, a váltó meg szerintem még mindig nincs a helyén rendesen. Nagy szívás néha egy 0-ról összerakott történet, de gyönyörű is egyben.
 Andi elmondása szerint nem húz úgy mint ezt megelőzően, a fogyazstása meg valahol 8-9 l - között van ami nem túl szívderítő, tehát a karburátor tuti cserés lesz inkább egy felújítottra, mint hogy fúvókákkal kezdjek LEGO-zni, valamint a gyújtás is megy vissza az eredeti helyére, ahol eddig is volt. Viszont szerinte is halkabb lett a kisautó.

Tavaszodik - kirándulunk

 Szerencsére beköszöntött a jó idő végre, így elszedtük a kis autókat.
Hívtam, és egyeztettem Andival, hogy mi lenne ha közösen tennénk meg pár km-t, mert az Ő autóját is járatni kellene, hiszen régóta pihen a garázsban.

A zene ami most tetszik:


Szombaton délután is csavartunk egy kisebb karikát, elugrottunk a Rakacai tóhoz, útközben Szendrőben fagylaltozni is megálltunk a Paszti cukrászdában a tulajdonos nem kis örömére. A történetet már valószínűleg ismeritek, igen, neki is volt annak idején egy Polskija. :)
Vasárnap is csaptunk egy karikát, elautóztunk a Lázbérci víztározóhoz, majd onnan Szilvásváradra. Találkoztunk egy Miskolci Polskissal, akinek kabriója van, és váltottunk pár szót, igyekeztem elcsalni találkozóra, reméljük Velencére eljönnek. ;)
Mind a két napon nagyon jó idő volt szerencsére, valamint a kis autók is nagyon jól viselkedtek és majdnem gond nélkül teljesítették a km-eket. Ugyanis az Andién van egy visszatérő probléma, amire nem sikerül rájönni és elég random szerű így jobban kell majd vele foglalkozni, ugyanis a féklámpái nem akarnak minden fékezésre reagálni. :\( Nem túl jó dolog, tavaly egyszer már produkálta, de most jobban neki fekszem majd a dolognak, illetve a szelephézag állításnak, s a gyújtásnak is.
Jó látni az Andi autóját újra az utakon, főleg ha együtt halad a két kisautó. :)
Kellemes, szép hétvége volt, szeretem az ilyet.

X- files...

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. :) Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

Szombathely és Szombathely után

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.
A lényeg hogy végül 10:15-10:20 körül hívtam Gyulát, hogy akkor elindultunk, de ekkor ők valahol Martonvásár környékén jártak már emlékeim szerint, így egyre esélyesebbé vált, hogy egyedül autózunk a célállomásig. Kicsit odaléptem hát neki, hogy haladjunk is, így a szokásos ütemben értünk Pestre. Pest előtt megtankoltam a Lukoilon, ahol szoktam, majd irány tovább. Pesten relatíve jól átértünk, hamar átértünk az M7-esre, és autóztunk tovább, azonban már némi gonddal sajnos, ugyanis elkezdett szorulni a gázpeál. Pontosabban ekkor még erre gyanakodtam, azonban később kiderült, hogy maga a gázkar mechanika szorul. A lényeg hogy tapostam neki, mint egy fél őrült, mivel Béééciéket még szerettük volna útba ejteni mindenképp, hiszen évek óta tartozom neki egy megjelenéssel, ugyanis sajnos nagyon sokszor nem tudtunk eleget tenni a meghívásuknak. :\( Marcali előtt nem sokkal hívott Taky, hogy Gyuláék még csak valahol Balatonbogláron járnak, én merre vagyok... :) Ekkor hagytuk el Fonyódi lehajtót, nem akartam hinni a fülemnek, így megcsörgettem Gyuláékat, egyeztettünk és hamar kiderült, hogy miután lejöttem Marcalinál a pályáról kb 5-8 km távolság lehet közöttünk, mert ugyanazt látjuk szinte a tájból. Így egyeztettünk, hogy az első településen megállunk a benzinkúton mivel ugyanaz az útvonalunk Zalaegerszegig. Végül Sármelléken vártam be őket a Lukoil kúton. 
 Megörültünk egymásnak, meg minden, el sem akartuk hinni, hogy beértük egymást, csak nem értem KG miért törte be a ködlámpámat, meg a fényszórómat...
Innen együtt autóztunk tovább Zalaegerszeg felé, majd ismét elváltunk, én Béciék felé vettem az irányt, Gyuláék mentek valami motyót felvenni, majd ők haladtak tovább a szálláshelyre, mi pedig maradtunk Béciéknél, mert a hozzú út valamint a tikkasztóan meleg időjárás kissé fáradtá tett minket. Így kicsit kifújtuk magunkat, kávézgattunk, jót beszélgettünk, megismertük Béci szüleit, meg persze a pulikat, majd 18:45 körül elindultunk tovább Szombathelyre, ami innen még mindig vagy 55-60 km volt. Végül 19:20-kor értünk a szállásra, Taky már várt minket is, megvacsoráztunk, majd jöttek  a már megszokott dolgok, beszélgetés iszogatás, stb. :)
Elég korán lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk már.
Szombaton, nagyon szép helyeken jártunk, jókat autóztunk, sok mindent láttunk, kicsit megáztunk, miután egész délelőtt melegünk volt, de összességében nagyon jó találkozón vettünk részt, s a találkozónak hála a kis autó már nyugati irányban is átlépte az országhatárt. ;) Az arborétum, valamint Kőszeg is nagyon szép hely, nem csak Szombathely. A hangulat pedig ismételten nagyon jó volt, hála a résztvevőknek. ;)
Vasárnap látványos Római katonai bemutatón vettünk részt, minden elismerésem a csapaté, kicsit belekóstolhattunk a dolgokba Taky társai által, engem nagyon lenyűgözött az egész.
Ezt követően mi elköszöntünk, mert hazafelé is útba szerettük volna ejteni Béciéket, így elindultunk, lecsavrtuk ismét azt az 55-60 km-t, ezúttal sokkal hűvösebb időben mint Pénteken. Béci és Reni már várt minket, Béci mamája nagyon finomakat főzött ezúton is hatalmas köszönet érte! Majd szereltünk Samurai-t, tettünk rá hard top-ot, ezt tudnám javasolni Nyuszynak is a Popra. ;) Jártunk a belvárosban, a hegy tetején, a tv toronyban, a Gébárti tónál, megnéztük Reni nyuszijait, szóval ahol csak lehetett, így hulla fáradtak voltunk, mire aludni tértünk Béciéknél. Az indulást így Hétfőre halasztottuk, hogy némileg kipihenten vághassunk útnak.
Talán 14:00 óra magasságában indulhattunk útnak, útbaejtettük még Siófokot ha már arra jártunk, majd folytattuk utunkat Miskolcra. Pesten kissé nehézkesen jutottunk át, hála a tereléseknek, meg a bambaságomnak is picit, de végül sikerült azért, majd Pest után megtankoltunk, és faltuk a km-eket hazáig. 
A hétvége folyamán alaphangon 1200 km-t autóztunk mindennel együtt, mondhatni nagyobb gondok nélkül, hála a kis autónak, de a karburátort meg kell néznem hamarosan, hogy mi miatt szorul, mert ez ront a fogyasztáson, ami nem volt vészes összességében olyan 6 liter körül volt. Ez volt kicsit kevesebb is, meg picit több is, de ebben benne volt az is, hogy többek között megettünk egy BMW-t is a pályán. :)
 Taky köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat a találkozón!
Béci, Reni, köszönjük a vendéglátást, és mindent! örülök hogy végre eljuthattunk hozzátok.
KG miért tetted tönkre a lámpáimat?
Hova tünt DÉMON HILL?
Köszi mindenkinek mindent, aki megjelent, ott volt velünk Szombathelyen. ;)

2011.11.29. Kedd

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^ ;)
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd. ;)
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. ;) Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte. ;)
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

2011.10.12. Szerda

Őszi találkozó - Pápa

 Szerencsésen teljesítettük a nem túl rövid túrát, hiszen összesen közel 900 km-t sikerült lecsavarni a hétvége folyamán.
Pénteken reggel indultunk útnak, lassan a már megszokott minimális késéssel, de csak magunkhoz viszonyítva, mivel rendszerint egyedül autózunk Keletről sajnos. :\( Így igazából nem volt senkivel sem megbeszélve magunkon kívül, ami max a Pesti forgalom miatt szokott mérvadó lenni.
Kicsi izgalom volt bennem, hiszen nem nagyon volt hosszabb tesztüzem még az új gyújtásrendszerrel, így nem tudtam fogja-e bírni, fog-e melegedni, nem fog-e szétesni, tönkremenni. Így óvatosan indultam útnak, ami megint nem tartott sokáig... kb az M30-as végéig sikerült 100 km/h környékén megállt parancsolni a tempónak. Az M3-ason már nagyobb forgalom volt, sok kamionnal, így sokszor elkerülhetetlen volt a gyorsabb tempó. S épp egy ilyen kamion sor előzése közben volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mennyi is az annyi, hiszen megint sikerült kifogni egy F Astra-s versenyzőt, aki 110-nél villantott, hogy ugyan menjek már. Így szépen negyedikben, pedált tovább nyomva kíváncsian vártam mi történik. Hamar konstatáltam, hogy vagy a fogyasztásra hajt a sofőr, vagy csak meglepődött, hiszen 130-nál már erősen kezdett lemaradni. A kis autó nem csörgött be, nem hörgött, szépen húzott. 140-nél még mindig semmi, majd jött a tompított fényszóró visszajelző, majd a töltés jelző, s valahol a töltésjelző és az olajnyomásjelző között vettem el a gázt, mert az oldalszél miatt nem volt túl bizalomgerjesztő érzés. Minden esetre nem csörgött be itt sem, nem volt már egészséges hangja ugyan, de nem volt gond sem szerencsére, a gyújtáselosztó is egyben maradt. :) Örültem mint majom a farkának. :)
Pest előtti Lukoilon szokás szerint megtankoltam a kisautót, kb 7-re jött ki a fogyasztása, ami igen csak jónak mondható. Pesten nem volt kivel csatlakozni, mivel Gyula szervízelt még, a többiek meg elvileg 3-kor indulnak majd. Ekkor volt azt hiszem kb 1/2 1, így tovább indultunk, kényelmesen átaraszoltunk Pesten, majd zúztunk tovább az M1-esen Győrig, már kevésbé gyilkos tempóban. Majd onnan Pápára a szállásra, ami kicsit meglepett, mert minket földúton navigált el a házig, aminek nem örültem túlzottan az eső miatt. :\( De szerencsére odataláltunk, csak senki nem volt ott éppen 1/4 3 körül, ám Raver jelezte hogy jönnek hamarosan, így addig mi megtankoltunk, majd visszatértünk a szállásra, annak is a csendesebbnek nevezett részére. Majd szépen befutottak a többiek is lassacskán kisebb-nagyobb csoportokban. Este még bevásároltunk picit Béciékkel, majd a szálláson csendesen elbeszélgettünk, elpoharazgattunk Azoktatóékkal, Béciékkel, Ricsiékkel, s Kimiktm kollégákkal, s én ezek után kb ki is dőltem a fáradtságnak köszönhetően kb éjfél, egy óra körül. A másnap nem volt kellemes, nem a mennyiség miatt, sokkal inkább amiatt, mert sikerült pár félét megkóstolni, most már megint tudom, hogy nem kellett volna. :) Így a szombati program elejéről kicsit lemaradtunk, ezúton is elnézést érte, de nem voltam képes autóba ülni csak később, így a többiek után mentünk, s később csatlakoztunk.
Jártunk Cseszneken a várnál, ahol az ebéd volt leszervezve, (finom volt, elég volt köszönjük), a kastély látogatásból kimaradtunk a betegeskedés miatt sajnos, majd ebéd után az eső miatt elindultunk vissza a hosszabb úton Bécivel, Bazékkal, Fzrtomékkal, és Gyulinhoval külön csoportban a többiek után Zirc-Bakonybél érintésével, így mi lemaradtunk arról, amikor Tunyi tetőre rakta a szekeret. :\( Nem azt sajnálom itt, hogy nem láttuk, hanem azt hogy eleve megtörtént. :\( Minden esetre gyors, felelősségteljes döntést hozott, amikor nem a márkatársat, nem a szemben érkezőt, hanem az árkot választotta a pillanat tört része alatt. Sajnálom az esetet Tunyi, fel a fejjel, s tényleg minden elismerésem, hiszen sok ember ilyenkor nem mérlegel, hanem kapkod felelőtlenül, s megy amerre viszi a szél... Az autó javítható, nektek nem lett bajotok ez a lényeg.
Este a szálláson ismét beszélgetés hajnalig, ezúttal részemről alkohol nélkül, csendesen, hogy ne zavarjam a hangosan italozókat... ;) közben megérkezett a Biztos úr is, akit Abadi kolléga szállított le Pápára. :)
Reggel stabil koleszterin szegény villás reggeli A'la Abadi módra, mely kísértetiesen hasonlított a szombat reggeli szintén energia szegény reggeli A'la Reni félére. :) Jól esett mindkettő, főleg a társaság miatt, így köszönjük szépen. ;)
Majd szedelőzködés, készülődés, s indulás hazafelé mert hosszú út volt még előttünk. M0-ig együtt haladtunk Kolonics Attival, majd ott tőle is elbúcsúztunk. Valamikor talán 1/2 4 körül értünk Miskolcra.
Nagyon jó találkozó volt, jó társasággal, jó szervezéssel így hatalmas köszönet érte mindenkinek. ;)

2011.08.22. Hétfő

KGST PARTY - A talalkozo

Kepek hamarosan!!!

 Iden is megrendezesre kerult a Pocsi fiverek es segitoik altal a KGST Party, igyekeztunk hat reszt venni rajta szep szammal, hiszen a meghivasuknak is igyekeztunk eleget tenni, valamint erdeklodes is volt a program irant a multja miatt.
 Szerencsere az utolso pillanatban a kerekcsapagy csere is megoldodott, igy semmi sem alhatta utjat a turnenak. Janyboyekkal hosszasan egyeztetve vartuk az indulas idopontjat, mivel jottek Postiek is, nem csak videkiek. ;) A gyulekezot a garazshoz hoztak ossze, majd innen indultunk utnak, majdnem mindannyian a kozos cel fele. Az ido nem volt egyszeru, mert eleg meleg volt. Olyannyira hogy az indulast kovetoen meg kellett allnunk, mert nem voltam biztos benne, hogy elegendo hutesem lesz az uton, Plosz kolleganak, meg az ero fogyott el a gepbol. De ezt megelozoen volt meg egy kis moka a belvarosban. Szerencsetlensegemre lemaradtam Janiektol a sorban vagy 2 keresztezodessel, igy gondoltam, hogy sietosebbre veszem azt a par szaz metert, valamint azt a ket keresztezodest. Nos, Ok lattak, amit en nem, hogy ket rendor motoros allt a keresztezodesben... En itt csak arra torkedtem, hogy jo tempoban kapjam el a jobbos 90 fokos ivet ki a foutra. Jonak jo volt, szepnek is szep... Meg a motoros rendor is megdicserte mivel utanam jott... Igazabol csak az tunt fel, hogy a semmibol ott termet ket motor, akik 49 km/h-val jottek mogottem 1.5 m-re ugyanugy ahogyan en. Ha lassitottam, lassitottak, ha gyorsitottam gyorsitottak... ekkor mar nyilvanvalo volt, hogy ebbol beszelgetes lesz, csak kerdes hogy mennyire nagyon. Sokat nem kellett varnom erre, mivel hamarosan bekoszont az oldal ablakon a rend eber ore, s dicserte hogy szep volt a kanyar sebesseg, jo az utfekvese az autonak, neki tetszett is nagyon, de az autoban ulo kollegainak nem annyira, mert szerintuk nem igy kell kikanyarodni... En termeszetesen nem emlekeztem az esemenyre... Ok annal inkabb. Nekem inkabb az ugrott be, hogy ismeros a rendor bacsi nagyon. Persze hogy az volt, hiszen O akarta elvenni a jogsimat, forgalmimat vagy 1.5-2 evvel ezelott, mikor ket egymast koveto napon mentem elotte keresztben... Probaltam megtorni a jeget, hogy emlekszem ra, mert talalkoztunk mar, majd jelezte, hogy O is emlekszik ram hatarozottan, s hogy biztosan fogunk meg talalkozni. Ebben ugy minden benne volt... igy jobbnak lattam meghinyaszkodni s jo utat kivanni. Szerencsere Ok is igy tettek, elbucsuztunk, s beertuk Janiekat, akik jot rohogtek a sztorin. Majd haladtunk tovabb a cel fele.
 Ata baratunknal megalltunk egy kavera, par szora, mivel nagyon ritkan talalkozunk manapsag sajnos. Majd par perc utan elbucsuztunk, mondvan hogy masnap ugy is talalkozunk, mivel lejonnek Andrissal es a Polskival Ok is.
 Megerkezve a celhoz beregisztraltunk, majd elfgolaltuk a helyunket a tobbiek mellett, s elindultunk felmerni a terepet. Mar ekkor sok szep auto volt a kempingben.
Bejelentkeztunk a szallasra is a Motelben, majd vissza mentunk a tobbiekhez, s indultunk bevasarolni. Utana elbucsuztunk, Ok mentek Andrei-ekhez aludni, mi errol sajnos lecsusztunk, igy kulon ejszakaztunk a tobbiektol, de masnap megbeszeltuk hogy a kampingben talalkzunk  ugy is.
 Szombatra meg tobb auto lett, s meg tobb ember. Elokerultek a Trabis haverok is szerencsere, igy egyutt foglaltunk el egy kisebb placcot az arnyekban, s egyutt bandaztunk a felvonulasig, amit mar nagyon vartunk, mivel ez mindig jo buli.
El is jott az indulas pillanata, felsorakoztunk szepen, majd elindult a kigyozo kocsisor Nyiregyhaza belvarosaba. Sokan voltunk, hosszu sor volt, sokan vartak minket. Es persze hogy itt is kifogtam egy rendort.... :) Ezen mar kinomban rohogtem en is...
Tudni illik egy korforgoban fordult vissza a kocsisor itt is, mint Velencen. S mikor odaertem, keson vettem eszre Kemat, hogy Ok mennek +1 kort, igy gyorsan merlegeltem, hogy ha megallok, akkor hatulrol is megtolnak, s Kemaval is talalkozni fogok kozelebbrol, igy inkabb menekulo 2-ot valasztottam uveg hangon. Szepen elkezdte szedni a labait a kisauto, majd hirtelen el is kellett venni, mivel a rend eber ore, kiallt elem a korforgoban. Akkor azt hittem azert integet hogy lassitsak. Utolag a videot elnezve, inkabb azt jelezhette, hogy uvegeljem neki vegig... Szerintetek???



 A felvonulas a mar megszokott helyen ert veget a muzeum faluban, itt volt az eredmenyhirdetes is. A polskisok innen sem tertek haza ures kezzel. ;) Miutan megvolt az eredmenyek kihirdetese, mindenki szepen vsszavonult a kempingbe, a polskisok meg maradtak, hogy kozos fotokat keszitsenek, majd szinten elvonultunk mi is. Kiruccantunk meg egy kicsit Andreiek szallasanak kornyekere, haraptunk egy keveset a kozeli talpon alloban, majdelbucsuztunk, s nyugovora tertunk.
 Vasarnap meg osszefutottunk KG-ekkal, hogy megnezzunk egy kollegat, annak autojat, s elado holmijait. Igy vasaroltunk is ezt-azt, majd a kozeli benzin kuton osszefutottunk Kemaekkal is, meg meg egy par keleti autossal, vegul elkoszontunk, s mindenki elindult valamerre. KG-ek hazafele, mi meg vissza a szallasra, mivel itt is maradtunk meg par napot a talalkozo utan, a jo idot, s a szabadnapokat kihasznalva.
 Osszessegeben nagyon jo kis buli volt, jo tarsasaggal, jo idovel, jo kedvvel, egyszoval minden igy volt jo, ahogy volt.

2011.08.07. Vasárnap

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk. :)
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett. :)
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt... :)
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. ;) Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki. ;)
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ :) De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. :) Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :\( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. :) Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal ;) Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol... :)



Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak. ;) :)
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

2011.07.24. Vasárnap

Kicsit elmaradtam a blogolással, most igyekszem pótolni legalább egy részét.
Túl vagyunk ugye időrend szerint az évi szokásos Nyári Találkozón, ahol szép számmal jelentek meg a tagok idén is, ezúton is hatalmas köszönet érte. ;) Valamint a szervező-rendező gárdának szintén hatalmas köszönet érte.
Idén nem volt túl kegyes hozzánk az idő, de már annak is örültünk hogy nem szakadt az eső folyamatosan. Minden esetre mi csütörtökön Miskolcról még úgy indultunk el, hogy elvileg nyár van. Azért csak elvileg, mert ez Pest előtt már nem volt ilyen egyértelmű, hiszen kb ködszitálás volt úgy esett az eső. :\( Fehérvárra telefonálva még elkeserítőbb volt a helyzet, mivel Nyuszy közölte hogy náluk kb 8-10 cm víz áll az udvaron olyan áztató eső van. :\( Szerencsére az idő végül kegyes lett hozzánk, s nem esett az egész hétvégén, ellenben kellően hűvösek lettek az éjszakák, mivel a 17-18 fok nem annyira nyári kánikula kategória. :)
Szép számmal jöttek a határon túlról is polskisok, ezúton köszönet nekik is érte, valamint a Lengyel kollégáknak amiatt, hogy elcsaltak minket Kornik-ba, a nemzetközi találkozójukra, amiről mindeddig azt hittük hogy csak egy mezei találkozó lesz.
Meg volt a szokásos program sorozat, az esti iszogatás, az éjszakai garázdálkodás, a reggeli nem tudom hogy vagyok de indulni kellene, majd az autós és ügyességi programok, az alakzatba beállás amit nagyon ügyesen és gyorsan megoldottak mind a szervezők, mind az autósok, majd a légifotózás Kema által, végül a már megszokott autós felvonulás, ami idén is óriási volt, hatalmas köszönet érte a helyi rendőröknek, polgárőröknek.
Vasárnapra maradtak még a szlalom, és gyorsulási versenyek ami szintén nagyon jól sikerült, majd az eredményhirdetés után a búcsúzkodás. Ki-ki haza, mi még mentünk tovább egy kicsit, mivel összekötöttük a nyaralással a találkozót.
Az autó szerencsére nagyon jól viselte a túrát, köszönet érte neki nagyon. :)

2011.06.20. Hétfő

Régóta várt esemény ismétlődött meg nem is olyan régen, aminek nagyon örültem.
Azzal az emberrel autóztam, polskiztam végre, akivel annak idején elsők között tettem, mikor még újdonság volt a kis autó számomra. :)
Hamarosan indulnak a készületek, hiszen nyakunkon a műszaki vizsga, és vannak apróságok, amiknek utána kell járni még sajnos.
De az autózás sok mindent feledtetett végre. ;)

2011.05.06. Péntek

Tatai turné előtt még SOS-ben:
Olajcsere: 26500 km-nél (motor szerint) Olaj továbbra is Castrol Magnatec 10W-40. Olajcsere során némi malőr következtében kb 0,5 l elment vadászni, hiszen addig beszélgettünk Plósz kollégával, hogy: Olajleeresztő csavar, kiteker, olaj leenged, olajszűrő leszed, olajbeöntő sapka levesz, 1-1 cigi elszív, új olajszűrő olajjal felönt, szépen felteker a motorblokkra, és megy bele az új olaj...     Igen, nekem is leesett kb 0,5 l után, hogy a leeresztő csavart nem tekertem vissza... :O Így sem jártam még.
Yokohama-k új mintázattal felvértezve, egyenlőre tetszenek, nem ráznak, nem zajosak, vagy ha igen akkor a motorzaj úgy is elnyomja, minden esetre szükséges volt, hiszen a 165/55-ösök terhelésnél sajnos továbbra is belemarnak a sárvédőbe. :\(

A hétvégén orvosolták a villamossági problémákat is Ata, és Doki, hiszen a kormánykapcsolóm kilehelte a lelkét, így eltűnt a tompított fény, valamint helyzetjelző is hol volt, hol nem. Ezek megoldódtak, ellenben az összerakást követően észleltük csak, hogy most meg fordulatszámjelzés nincsen sajnos. :\( Egyenlőre ez így marad, mivel már nem fért bele az időbe.
Jó utat mindenkinek, remélem Tatán találkozunk épségben, és gond nélkül.

2011.01.16. Vasárnap

 A 2010-es közgyűlés alkalmával sok dolgot sikerült megbeszélnünk, elterveznünk, többek között azt, hogy Chris-éket a lehető legtöbben búcsúztatjuk majd a Hősök terén az indulás pillanatában. Az elhatározás, elszántság részükről nem kicsi, így minden elismerésem érte!
 Szerettük volna azt is, hogy a Club 126 Egyesület hivatalos logoja is felkerüljön Spectusra a megállapodásoknak megfelelően, azonban ez némi nehézségekbe ütközött sajnos a szervezés közben. Azonban hogy ne essen csorba a megállapodásunkon, pénteken elszaladtunk Plósz kollégával Krisztián barátunkhoz, aki kisegített minket egy hátsó oldalsó ablakkal, hiszen ekkorra már megszületett az ötlet, hogy Spectus jobb hátsó ablaka ne maradjon üresen. Közben csörgettem Csabi barátomat, hogy lenne egy SOS-munka, mert szombat reggel 8-kor már rajtol az autó, amibe még be is kell tenni majd az üveget. :) Szerencsére Csabi megint kihúzott az alakuló slamasztikából, és még estére elkészült a grafikával amilyet szerettem volna, valamint a felület szórással is. Ezer köszönet a gyors és precíz munkáért. ;)
Közben Plósz kolléga autóját vonósugáron szállítottuk el A-pontból B-pontba, majd megbeszéltük gyorsban, hogy akkor szombaton velem tart Pestre, aminek örültem, hiszen egyedül nem olyan élvezetes. Így abban maradtunk hogy reggel 05:30-kor találkozunk a garázsnál, bepakolászunk, esetleg kereket cserélünk 12-esekre, s hátra nyáriakat, hogy lehessen mókázni ha úgy alakul. ;) Utóbbiról végül letettünk, hiszen így is volt kb 06:15 mikor el tudtunk indulni, s még matricát is venni kellett.
Pályára fel, gázpedál le ameddig csak lehet, azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen takony ködben indultunk útnak 120-130-al, hogy legyen esélyünk felérni 08:00-ig a Hősök terére. Így abban maradtunk, hogy szemeinket az útra tapasztjuk, s ha valaki meglát valamit, akkor ordít, hiszen több szem többet lát... ;) De szerencsére nem volt gond, s fél távon már az idő is kezdett kialakulni, egyre jobban nőtt a látó távolság, így tudtuk tartani a tempót.
Bazzal megegyeztünk, hogy kijön elénk az utolsó benzin kútra a 3-on, s onnan bevezet, hogy ne kelljen csalingáznunk. Ez sajnos nem jött össze, mert mi hamarabb értünk oda, így mentünk a fejünk után, hogy ne késsük le a rajtot. Közben Gyuszi hívta KG-t hogy navigáljon el minket az adott pontra, ahol elég lett volna pár szó: "Ahol a Bianchi-sokkal találkoztunk, a mögött vagyunk"... Ezek alapján képben lettem volna. Cserébe hallottam, hogy jobbra, jobbra, egyenesen.... na így keveredtünk az Andrássy-ra ami baromira nem volt jó, főleg hogy megfordulni ott nem egyszerű... De megoldottuk szerencsére, csak már nőtt a feszültség, így sikerült "elpicsázni" egy Q7-est lámpától lámpáig 2-szer is. :) A hősök tere előtt a fiatal pár elismerősen bólogatott 15 misis autóból, hogy milyet lép a kis autó, s milyen jól megy. Váltottunk pár szót a lámpánál állva, s ha már alkalmam volt, megkértem engedjen majd maga elé, mert elnéztem a sávot. Srác korrekt volt, engedett, így látványosan érkeztünk a Hősök terére, hiszen 1-üveg után, hirtelen 2, kuplungról le, közben tovább nagy gázzal, a jobbos 90°-os kanyart szépen vettük egy íven, hosszan, keresztben, majd borítottam rá a balosra hiszen adta a zöldet, ami szintén olyan jól sikerült, hogy az Audis villogott mögöttünk. Én meg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy elfelejtettem kisorolni a parkolóba, így mentünk még egy kört a Hősök terén, majd még egyet, mert nem leltünk parkolót sem... Kb itt lett szálló ige az autóban, hogy: "nem baj, de a Hősök terén hogy kiadta kétszer is!" :)
Végül az Andrássy szerviz útján leltünk annyi helyet ahova be lehetett tetrisezni a Polskit, majd az üveget a hónunk alá csaptuk, és igyekeztünk Chrisékhez, ahol szerencsére sok ember volt, így nem voltak egyedül. ;) Laceee épp szelephézagot lőtt, Chriséknek átadtuk az üveget, ők pedig már neki is fogtak a cserének. :) Hamar megoldották, s szerencsére tetszett nekik is, másoknak is, így boldog volt mindenki.
A búcsúzkodást, s a rajtot követően a kis csapat kísérte őket egy darabon, amiről már sajnos  le kellett mondanom, mivel tankolásra nem volt idő a hajnali száguldásban, így Baz elvitt minket a legközelebbi Agip kútra, ahol sikerült valamivel több mint 17 litert tankolni a kis autóba. :)
Majd irány Gyula garázsához, ahol felvettük Andi motorjának szinterezett alkatrészeit még (köszi még egyszer értük), majd megvártuk Laceee-ékat, váltottunk pár szót, s útnak indultunk haza.
Összességében nagyon jó móka volt, örültem hogy részese lehetettem még ha csak ennyivel is de hozzájárulhattunk hogy Maliban is megtudhassák létezik egy Club126-os egyesület. :)
Gyuszi, köszi hogy jöttél, így azért nem volt unalmas az út. ;)
És köszi a kis autónak is, hogy gond nélkül hozott-vitt egész úton.

2010.10.10. Vasárnap

 ÁPDÉT egy videóval, csak úgy, unalom ellen. ;)
Az egész úgy kezdődött, hogy szombaton este KG megcsörgetett telefonon, és megkérdezte nem volna-e kedvünk a dologhoz esetleg, mert nekik most nagyon lenne. Fáradt is voltam, a fejem is fájt, így első körben inkább a nemre hajlottam, mint az igenre.
De aludtunk rá egyet, és úgy döntöttünk, hogy nekünk is van kedvünk a dologhoz...
Reggel megcsörgettem Janit, hogy otthon van-e, mert a kulcs nála van bezárva és anélkül nehéz elindulni. Nem volt otthon dolgozott, így megint kezdtünk letenni arról, hogy útnak induljunk Kecskemétre, a Fiat autós találkozóra, de 15 perc elteltével csörgött, hogy felkelt a család (gondolom teljesen véletlenül...) és elérhető a kulcs. Így gyors cuccolás, útvonal nézegetés, majd rajt, mivel az IGO8, a Google, és jóformán bármi amit csak néztem 3,5 órás utat jósolt annak ellenére, hogy a táv csak 198 km körül van, cserében árkon bokron keresztül.
Büszkén jelenthetem ki, hogy az IGO8, és a Google is téved, nem is keveset... ;) > ;) :D
A Miskolc-Kecskemét távot odafelé 2 óra 15 perc alatt, visszafelé 2 óra 40 perc alatt sikerült lenyomni mert feltartottak... :D
Az út sajnos nem első osztályú, ráadásul nagyon nem az, de azért lehet nyelezni szépen, vannak szép kanyarok, amiket gáz elvétel nélkül lehet tartani 120-as tempóval. Igaz ez nem volt előre eltervezett, csak mikor a kanyar kimeneti ívén jártam, akkor tünt fel, hogy kezdem mocskosul utolérni az előttem haladókat, akik papírkutyák voltak, és fékeztek a "nyugati szarokkal", így akit csak lehetett, otthagytunk. :)
Késve érkeztünk, mivel 9-től volt gyülekező, 8-körül indultunk, és 10-után pár perccel érkeztünk a Tescohoz, ahol már volt egy pár Polski, sok Stilo, jóformán mindenféle Fiat és Lancia.
Helyszínen jó ízű beszélgetések, versenyek voltak, valamint ismerős arcok, mivel Vikiékkel is összefutottunk ám Kecskeméten nem csak KG-ékkal, OGy-ékkal, Jámbor kollégával, Hollóval, Stormyval, és Károllyal + akiket esetleg kihagytam. Elnézést.
Majd útnak indult a nem kevés autóból álló konvoj, ami eleinte sajnos nem volt túl szervezett forma, később mégis csak kialakult, és hiába késve indultunk el, beértük őket szépen.
Kaja a Sasfészek étteremben volt, ami elég érdekesre sikerült... 20 perc üldögélés után már fel is vették a rendelést, a leves kiszállításáig konkrétan 59 perc telt el. 54 perc elteltével kérdeztünk rá a felszolgálónál, mikor kihozta a második fogást, hogy esetleg nem lehetne-e úgy, ahogy normális esetben, hogy először mi is a levest ennénk meg, amit még nem kaptunk meg...
Minden esetre a kaja finom volt, a mennyiséggel sem volt igazán baj, bár a 0,5 literes üdítő kereken 500 Ft-ba került. ;)
Ebéd után érzékeny búcsút vettünk, majd útnak indultunk, először rossz irányba természetesen, de Mohabá végül helyrejött, és hazanavigált. Ha minden jól megy, akkor csak egy helyen lettünk bemérve... ha nem, akkor több helyen is sajnos. :D
Ez van.
Összességében nagyon jó hétvégi program volt, nem bántuk meg, hogy elindultunk, és részt vettünk.
Köszi KG, és köszi mindenkinek aki ott volt, eljött, szóba állt velünk. ;)

Maci meg nem kicsi már egyáltalán. Sőt egyre nagyobb, már a nagy testű kutyáknak is frankón nekimegy. :D
Épp ma 4 hónapos a csöppség. :)

2010.10.05. Kedd

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt. ;)
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. :) Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :\(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t... ;)
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt. :)
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban. :)
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
  ;)

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
: o) > ;) : o)

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... :D > ;) :D

2010.08.22. Vasárnap

Több mint 180 fotó + Video!!!
 Hétvégén, ahogyan már Andrei említette, megrendezésre került a 8-ik KGST Party a Pócsi fivérek rendezésében, melyen oly sok év után megjelentünk. Jelentem egyáltalán nem bántuk meg a dolgot, sőt sokkal inkább csak azt, hogy egy napra sikerült lemennünk, nem pedig háromra. :\(
Még hét közben összespanoskodtunk a Trabisokkal, meg páran Polskisok, és egy Ladás, hogy mi lenne ha hétvégén esetleg... Hát így lett szombatra ez a programunk, és 1/2 10 körül elindultunk Tokaj érintésével Nyíregyházára szépen lassan Zolival, két autóval összesen vagy 2000 cm3-vel. Ő a kis zöld méregzsákkal, mi meg persze a kis kékkel. Jani meg a Sárga borháznál ért utól minket, onnan 3-an autóztunk tovább. Már majdnem meg is érkeztünk a célponthoz, mikor Nyíregyháza-Sóstó előtt eltereltek minket, mert hogy olyan forgalmi dugó van Sóstón, hogy nem engednek be autóval, csak busszal, vagy gyalog... vicces ilyet hallani a cél előtt 1820 m-rel... Így telefon jobbra, GPS balra, kerülő Nagyhalász felé, át a parkon, és már a címen is voltunk. :) Mondhatni már vártak minket a többiek, foglalták a helyet a parkolóban, helyet a szesz mellett... utóbbi sajnos kimaradt, mivel este jöttünk is vissza.
Gyors leparkolás, köszöngetés, ismerkedést követően körbejártunk, fotóztunk, ismerősökkel találkoztunk, majd 16:00-tól indult a felvonulás, ami irigylésre méltó minden szempontból!
Az egész város jó formán minket várt, a rendőri biztosítás egyszerűen fenomenális hiszen ha valaki be akart pofátlankodni, azt kiküldték kiszedték rendre utasították, egyszerűen tökéletes, nincs benne kivetni való, minden kereszteződés le volt zárva.
Vissza érkezést követően ismét kitettek a Trabisok magukért, az elsők között visszaérkezők foglalták a helyeket nekünk, le a kalappal előttük, és köszönet érte! Némi beszélgetés és iszogatás közben elkezdődött a motoros-show, ami szintén nem volt egyszerű, valószínűleg nem a hétvégére kapta a szülőktől a 3-as tanulmányi átlagért a fiatal ember a motorjait, és jócskán van alatta pár megtett km, nagyon szépen terelgette a vasat az aszfaltcsíkon, legyen az "gyorsasági" quad, vagy pocket kivitel. Nem más ő mint Hidi Miki.

Majd elbúcsúztunk szomorúan, és hazafelé indultunk ismét 3 autóval, csak Zoli helyét átvette Plósz Gyuszi. :) Szépen nyugisan autózva, néha egy kis kipufogó kiégetéssel vegyítve persze mikor csak a tiltás szabhatott volna határt, ha lett volna az autóban... nem volt. Így haza felé több dolgot kellett konstatálnunk. A Polskiban a váltó lassan hangosabb mint a motor, pedig az nem kis szó. A Lada nem harap úgy, ahogyan kellene neki, szét lesz szedve kicsit. A Polski ehhez viszonyítva viszont igen jól megy, mert volt ahol le kellett villognom 130 körül. :) Az SX4-es szerintem örült hogy megszabadult tőlünk, mivel kanyarokban esélye sem volt, és körforgókban illetve előtt-után sem, valahogy mindig lemaradt. :)
 Hulla fáradtan értünk Miskolcra, telefonon elköszöntünk Gyusziéktól, mi elkerülő M30-ason haladtunk tovább, természetesen ami a csövön kifért jelleggel.
 Összességében az autók igen jól viselkedtek, a hétvégi program pedig egyszerűen zseniális volt.
 Nagy köszönet a Pócsi fivéreknek a szervezésért, Nyíregyháza városának, valamint a támogatóiknak pedig azért, hogy látnak a programban fantáziát, és segítik is őket a munkájukban.

2010.08.10. Kedd

A képek magukért beszélnek majd... konkrétan a f..om kivan a garázzsal.
Az úgy volt, hogy elhatároztuk, hogy beton kell az aljába, nincs mese, hajrá, ugorjunk neki. De betonnak ugye elő kell készíteni a helyet, kicsit síkba hozni, kicsit egyengetni, ami nem kell oda felszedni, hogy a belmagasságból ne veszítsünk. Ebben nagy segítségünkre volt Ati, és Berti, akiknek ezúton is nagy köszönet még egyszer! Csak ugye ahonnan pl a járdát felpattintottuk, ott kapásból lett olyan szint különbség, mint a bánatos köszvény. Így egyenlőre ott tartunk, hogy nem 8-10 cm-es vasalt beton lesz bent, hanem olyan 15-18 cm körüli, ami vélhetőleg már egy megrakott IFA-t is elbír, bár ez nem szempont, mert nem kell neki. Minden esetre akár földet, akár kavicsot hozatni macerásabb, mint ha betonból teszünk le többet. Így ebben maradtunk.
Ha minden igaz pénteken érkezik a mixer-kocsi. ;)
Marczin Róbert @ . 4 fotó . 11 komment

2010.07.14. Szerda

 Tegnap volt egy kis szerviz a kis auton, amolyan atnezem jelleggel a Velencei talira.
 Atalakitasra kerult vegre a vizrendszer nyarra valo tekintettel, igy konkretan ki lett vegre iktatva a futoradiator a rendszerbol. Hat mit ne mondjak, azert kellemesbb ugy vezetni, hogy a kinti 30 fok melle a radiator nem tol meg be +20at... :) Jovore biztos, hogy nem fogom eddig huzni az atalakitast, mert nincs ertelme sem sajat, sem auto szempontbol.
 Valalmint a multkor azt csinalta a km-ora, hogy kigyorsitas kozben hirtelen lefekudt 0-ra, es sajnos ott is maradt, igy ennek is a vegere jartam vegre szepen lassan. Eloszor abban biztam, hogy csak az oranal csuszott szet esetleg a technika, de sajnos nem. Utana abban biztam, hogy hatha csak a valtonal csuszott szet a technika, sajnos ez sem. Ahogy ott matattam, akkor lattam meg, hogy konkretan leszakadt a spiral negyszogletesitett resze, termeszetesen csak annyira, hogy ne lehessen semmivel megfogni, vagy kipiszkalni a valtobol, raadasul spiralom sem volt. :\(   Igy megcsorgettem Plosz kollegat, es o segitett ki egy spirallal, egy villamlatogatassal, valamint egy fel valto leszedessel, mert persze hogy nem lehet anelkul kiszerelni a kihajtas, hogy az ember ne billentene le a valtot, ugyanis a tanktol nem lehet kihuzni oldalra. Termeszetesen ezt is csak ugy, hogy elotte le kellett cserpalnom a valto olajat belole, kulonben mind a fejemre omlott volna...
Igy nemi alkoholmentes hideg sor, es Gyula tarsasagaban megoldottam a problemat, szerencsere a mutet jol sikerult, a km-ora ismet mer, szamlal, stb.
 Ezer koszonet a segitsegert, a spiralert Gyulanak, ha minden jol megy, ma fogom neki viszonozni azzal, hogy szetkapjuk, csereljuk az elso futomuvet.
 Utana meg hobbi keppen kivagtam a fenyofat, mert az jo moka, foleg egyedul. :)

2010.07.03. Szombat

 Eltelt egy pár nap ismét, amíg nem volt alkalmam a kis kékséget megmozgatni, így a héten két alkalommal is megragadtam a pillanatot, és adtam az élvezeteknek. :)
 Eközben rájöttem, hogy:
  • át kellene állítani már nyári üzemmódba, hogy a 30°C-os melegben ne tolja az utastérbe a fűtőradiátor a meleg levegőt
  • mióta kicseréltem a gázkar visszahúzó rúgót, olyan mint ha vajat taposnék, már-már szinte túl finom
  • 70-körül nem viseli jól a vissza kettőt, a km-óra hirtelen 0-ra zuhan, majd úgy is marad. :\(
  • Peugeot 206-ot is meg lehet csípni, nem csak az 1,4-es F Astra-t :)
Szóval sajnos lesz mit csinálnom még a Velencei tali előtt, de valahogyan majd csak megoldom, ahogyan eddig is.
 Valamint megleptem a kisautót egy-egy ködlámpatakaróval, nem azért mert annyira az én világom ez, sokkal inkább azért, mert csak. :) Némi változtatás lesz majd rajta, ugyanis nekem a ködlámpákra van akasztva a fénykürt, így ha letakarom, akkor ugye... Tehát az első gondolat az volt, hogy kap majd egy kis mintát, amit szépen kivágok, így kőtől, bogaraktól védi majd, viszont villantani lehet majd vele. És igazából nem is volt második gondolat. Meglátogattuk Rally-s cimboráékat is az elmúlt napokban többször is, melynek során megint rájöttem, hogy az én cimboráim egyikének sem a lába fáj, de így van ez rendjén. ;)
Ricsi: 02:30-tól


2010.05.27. Csütörtök

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre. :)
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.

 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt. :)
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. :D Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. :) Sikerült meglepnünk, majd neki is minket. :) :) :) :) :) :) :)
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... :D :D :D Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például. :O
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... :) Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót! ;)

2010.05.11. Kedd

Egy kis összefoglaló az elmúlt napok eseményeiből.

2010. Május 6. Csütörtök:

Megejtettük az aktuálissá vált motorolaj cserét a kisautóban, még így gyorsan a Mohácsi talira indulás előtt, mivel újabb 10.000 km került bele. Szokás szerint ismét Castrol Magnatec 10W-40-est választottam neki, mivel nincs vele gondom, negatív tapasztalatom, nincs olajsár, nincs lerakódás, nem melegszik, van kenés, stb.
Az olajcserét a szerelőcimboránál hoztuk össze kint Majláthon, mert így egyszerűbb volt. A dolog pikantériája, hogy miután eljöttünk onnan, 10 perccel később elöntötte a megáradt Szinva-patak az utcákat, jóformán mindent. Örültem hogy ezt megúsztuk, mert nem hiányzott volna nagyon az életemből ez a program, sőt örülök annak is, hogy a jégverést sikerült megúsznunk.
Értelemszerűen cserélve lett a levegő szűrő, valamint az olajszűrő is, melyeket ismét a már jól bevált boltban vásároltam meg a VDF-KER kft-nél, így szinte minden volt polcon, ami nem, az itt volt 1 órán belül. ;)

2010. Május 7. Péntek: Reggel korai kelést követően szépen eltököltük az időt, így egy kis késéssel indultunk autót cserélni a garázsba Janiékhoz, ráadásul nem voltam túl nyugodt a kopóban lévő Yokohama-k miatt, mivel erősen esős reggelünk volt. :\( Előző nap sikerült megtapasztalni, hogy milyen az, amikor felúszik az autó a vizen, annak ellenére, hogy még bőven a kopáshatáron belül járunk. Minden esetre annak örülök, hogy inkább a belvárosban sikerült ezt megtapasztalni 50-es tempó körül, nem pedig autópályán. Szóval egy kis szokásos 20-30 perces csúszással indultunk útnak Pestre, és igyekeztem óvatos duhajnak lenni, és nem púpolni neki végig, ahogyan tették ezt mások a szakadó eső ellenére. Mi megelégedtünk a 90-110-es tempóval, hol mennyit engedett az út, és időjárás. A Pestiekel a Hungárián futottunk össze, pontosabban Gyuszkóval, meg Pety@-val, majd indultunk az Auchan felé, ahol Kemáék vártak már minket, majd megcéloztuk a 6-os főutat, némi pukkangatással megspékelve persze a járókelők örömére. :) Szép nyugodt tempóban haladtunk Mohács felé, már napsütésben annak ellenére, hogy Miskolcon továbbra is szakadt az eső, mert Jani folyamatosan tájékoztatott minket telefonon, hogy mire lehet számítani út közben. Ezúton is köszönet érte! ;)
Útközben meg-megálltunk, nyújtózkodtunk, pukkantgattunk, majd haladtunk, mert Szexárdon(?) már vártak minket szintén Székesfehérvárról és környékéről, így csatlakoztunk Azoktatóékhoz, és persze a Biztos úrékhoz.
Majd jött egy fanyar kanyar, ahol kicsit megoszlott a csapat, ugyanis egy páran záró vonalaztak, én jobbnak láttam inkább kerülni vagy 400 m-t, és így a körforgóban a megfelelő irányt választva haladtunk a többiek után, csak Piszkor úrék más felé vették az irányt. Így volt egy kis telefon, meg ez-az-amaz, majd megegyeztünk, hogy akkor Várdombon találkozunk és útnak indultunk.
Közben persze mi Gyulával találunk egy olyan Hurka-kolbászost az útszélén, hogy besza-behu!!! Így megálltunk és toltunk egy kis Norbi Update 2-es menüt. ;)
A többiek Várdombon ott is voltak, nem kis meglepetésemre egy szopóálarcos rendőr várt az útszélén akit Bálint Karcsi tartott pórázon... Volt egy könnyelmű kijelentésünk, mely szerint ha egy ilyen szerkóban lesz egész hétvégén, akkor álljuk a költségét Nyuszyval. Részemről ennyi nekem bőven elég volt, le a kalappal Piszkor Petya előtt, hogy ilyen tökös gyerek volt, és persze Gyula előtt, aki az álarcot biztosította. ;) Jelentem részemről tartozom Petyának, amit igyekszek pótolni, hiszen adott szó az adott szó. ;)
Mohácsi Tesconál már várt a kis csapat minket, majd indultunk a szállásra. Eszméletlen jó helyen van, volt messze mindentől ahogyan azt ilyenkor kell így nem zavartunk remélhetőleg senkit az esti dorbézolással, iszogatással, jó kedvünkkel, legfeljebb KG-t, akit párszor felhívtunk Gyula által hogy érezze, miből marad ki. ;) Na ilyenek az igazi barátok. ;)

2010. Május 8. Szombat: Ezt a napot igazából már szerintem megfogalmazta mindenki így túl sok újdonsággal én sem szolgálhatok. Reggel korán keltünk annak ellenére, hogy későn feküdtünk, megreggeliztünk, majd a kiírt programoknak megfelelően útnak indultunk. Jártunk a Gólya házban, láttunk gólyákat, békákat, meg olyan bimbókat hogy ha nem a sor végén állok, én tuti felakasztom valamelyikre a kocsi kulcsomat... :D :D :D :D :D :D Minden esetre a hölgy kedves volt, és aranyos, de a végén azért csak lebaszott minket Abadival, csak mert Rögbi meznek használtuk a mellényeket amik mint utóbb kiderültek szintén kellékek. :\( :)
Majd ebédeltünk, csavarogtunk, fagylaltozunk, jártunk a Moháycsi emlékparkban, és  ezt követően felvettük Szilvi szüleit, papája előtt külön le a kalappal, mert megismert így közel 5 év után, hogy mi voltunk náluk szilveszterezni, és akkor bizony le is tegeződtünk. Foszlányok nekem is rémlettek, minden esetre nagyon jó fej, és nagyon jó halászlevet főzött nekünk a szálláson. Emelem kalapom előtte is. ;)
Majd ivás volt megint a program, meg beszélgetés.

2010. Május 9. Vasárnap: Reggel korán kelés ismét, pedig igazán ráértünk volna, csak az asszony elnézte egy órával az időt... Na mindegy. 10-re mindenki összeszedte magát, és indultunk vízi malmot nézni. Hát nem egyszerű... Nem bánom hogy autós hobbit választottam, mert egy vízi malommal azért jelentősen macerásabb találkozókra járni. ;)
Majd hirtelen búcsú következett s elindultunk a szélrózsa minden irányába mindenki hazafelé. Várdomb után Bazékkal autópályára hajtottunk, majd Pesten tőlük is elbúcsúztunk, és zúztunk hazafelé, igyekezve elkerülni az esőt, mert hogy Pest után megint az várt minket. Sajnos volt szerencsénk látni balesetet is a szemközti oldalon Gödöllő magasságában, valamint 4 útelterelést a felújítási munkálatok miatt az autópályán ahol max 70-es sebesség van... még jó hogy fizeti az autós a nagy pénzeket mindenféle jogcímen, és még csak országúti tempót sem lehet autózni rajta, mert vagy szar, vagy elszarják...
 Összességében nagyon jó kis találkozót hozott össze Szilvi és Nyuszy, mi nagyon jól éreztük magunkat, negatívumként semmit nem tudok megemlíteni ez az egész így volt jó, ahogyan volt, egyedül a ködlámpa törésemet tudnám hanyagolni ha lehetne, amit máig sem értek mitől tört be álló helyzetben. :\(
Örülök mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk töltötte ezt a hétvégét. ;)

2010.05.02. Vasárnap

2010. 05. 01. Hort - Trabant, Wartburg, Polski találkozó

 Az egész úgy kezdődött, hogy jó pár nappal ezelőtt a Trabis barátok meghívtak a találkozójukra, Május elsejére Hortra. Tekintettel arra, hogy más program nem volt ekkor még tervben, természetesen igent mondtam. Szóltam KG-éknak is, hogy ha van kedvük, jöjjenek ők is. KG ekkor közölte, hogy ilyenkor van Pesten is Közlekedési múzeum előtti KGST tali. Tekintettel arra, hogy én már elígérkeztem a Trabisokhoz, abban maradtunk hogy vagy ők jönnek le félidőben, vagy mi megyünk fel, attól függően hogy hol jobb a hangulat.
Ennek az lett a vége, hogy KG-ék indultak el Hortra, mivel tele voltak programokkal és jó hangulattal a Trabisok. :)
 Reggel 7-órára volt megbeszélve a találkozó a Miskolcról kivezető 3-as út melletti MOL-kúton. 07:02-re értünk oda, nem volt ott senki, így azt hittem elkéstünk, így elkezdtem kifelé tolni a kocsinak miután kiértünk a városból, úgy számoltam hogy Mályi-Nyékládháza között még elcsípem a konvojt, közben Andi telefonon próbálta elérni Gergőéket. Mire Mályiba értünk fel is vette, és közölte, hogy késni fognak... :) Így volt alkalmam kiállni a Lukoil kútra, és megtankolni, megreggelizni, megvárni őket. :) Majd együtt autóztunk Kerecsend felé a 2 Trabantos kollégával, ahol a következő CHECKPOINT volt beiktatva csatlakozás miatt, hogy minél többen mehessünk együtt Hortra. Így vártunk egy keveset a 3-as út mellett, és a Trabantosok csak jöttek, csak jöttek, csak jöttek... Akik meg arra jártak, nem igazán tudták mire vélni az út szélén várakozó 15-20 Keleti autócsodát Kerecsend végén. :) Majd együtt indultunk tovább Hortra, kényelmes 70-80-kával immáron kb 15-20 autóból álló konvojjal a mögöttünk haladó kocsisor nem kis örömére, még sem volt zúgolódás, ahol meg tudtuk, el is engedtük őket.
Hortra érve már vártak bennünket is, és tereltek a gyülekező helyre, ahol már sorakoztak a Trabik, Wareszok Így összesen hozzávetőlegesen olyan 50-60 autó volt jelen a találkozón kisebb-nagyobb megszakításokkal, mivel az emberek jöttek, mentek a programokra az autóikkal, és cserélődtek is folyton. Nem sokkal később indult a felvonulás Hort belterületén rendőri, és polgárőri biztosítással természetesen. Miután visszaértünk, szépen rendezetten leparkoltunk, volt egy kicsi szünet, fotózás, filmezés, nyálcsorgatás autókra, lányokra, fiúkra, kecskékre... :D
Majd indult az ügyességi verseny nem messze a helyszíntől.
Közben mi megreggeliztünk immáron normálisan, volt benne hús is... :) Trabisokkal mentek a sztorizgatások az asztal mellett ülve, jó hangulatban. :)
Majd visszasétáltunk, megcsodáltuk közben a Trabi paripákat, Waresz autókat, Waresz motoros Trabit, Polo motoros Trabit 1.4 16V-vel by Jimi, és egyéb autókülönlegességeket.
Kis szünetet követően jött a gyorsulási verseny, amin KG szeretett volna indulni, de nem tudták sajnos annyi ideig húzni az időt, hogy időben odaérjenek mert dugó volt a 3-ason sajnos. :\( Így erről sajnos lemaradtak, igazából olyan gyorsan lezavarták ezt a számot a srácok, hogy annyi időm nem volt, hogy visszamenjek az autómért, hogy legalább annyival kitoljam az időt KG-nak. Nem szívesen kínoztam volna az autót, mivel még mindig lóg a gyújtáselosztó tengelyem sajnos. De az vígasztal, hogy nem csak én szívok vele hanem Zoli barátunk is sajnos. :\(
A program végeztével visszavonultunk, majd kis szünet után indultunk ebédelni, mivel minden résztvevőt megvendégeltek a Trabisok egy tányér gulyás levesre, ami jelentem nagyon finom volt. ;) Kaja után visszaérve futottunk össze KG-ékkal, akik akkor nézelődtek más, így némi beszélgetést követően elvittük őket is ebédelni. Utána kis fagyika is beficcent, Pocoknak egy szatyor vatta cukor. :D Majd regisztráltuk az autókat, amire csak lehetett, pontosabban Andi meg Pocok, KG meg nem szarozott, benevezte mindenre az autót. :)
Később kiderült, hogy halk autóm van a maga kis 116 Db-vel, KG-nak asszem 122 Db, Soma talán 126 Db, de ha tévedek majd kijavítanak a srácok. Minden esetre Soma durrantása mérhetetlen... a szó minden értelmében. :D :D :D :D :D :D
Majd jött az eredmény hirdetés, ahol sikerült díjat is szereznünk, egész pontosan a kisautónak sikerült, mert a LEGSZEBB KIS POLSKI díját zsebelhette be a találkozón. :) :) :) :) :)
Nem sokkal később elkezdődött a búcsúzkodás, és hazaindultunk, az autókkal, így a 3-ason kicsit megzavartuk a gépsárkányokat, amolyan ami a csövön kifér jelleggel. :) :) :) :)
 Összességében nagyon jó kis szombati program volt ez a Hort-i majális, Hort-i találkozó.
Le a kalappal a Trabisok előtt, hogy ilyen jó kis találkozót hoztak össze, jó kis programokkal, elég szép számú résztvevővel, finom gulyással, és sok lökött autóssal. :) Ha lesz, elmegyünk remélem jövőre is. Annak meg külön örültem, hogy eljöttek egy páran Pestről is, sőt hogy voltak olyanok is, akik köszöntek...
:O

2010.04.12. Hétfő

Hétvégén kicsit csavarogtunk a kis csodával, mert kíváncsi voltam, hogyan viselkedik az új beállításokkal, nyári gumikkal, kormányművel, stb. Ráadásul a múltkori alkalommal az is kiderült, hogy a légkürtöm sajna ismételten kifingott, természetesen akkor, mikor jelezni akartam az előttem szarakodónak, hogy talán elindulhatna még ennél a zöldnél. És innentől kezdve, hogy tudtam hogy nem jó, hirtelen nagyon elkezdett hiányozni. :) Janinál bakra tettem a kocsit és elkezdtem leszerelni a kürtöt, mert gyanús volt, hogy nem egyszerű gebasz lesz vele. Így is volt, mert akármit is csináltam vele, a kompresszor dolgozott, de a kürtök lefojtották, így azok lehetnek eltömődve. Kapott féktisztítót bőven, mert az olyan mint a WD-40, hogy mindenre jó, ami nem működik, de sajna nem sikerült életre kelteni, így elugrottam egy másikért a boltba, de ezúttal már nem légkürtöt vettem (mivel évente cserések voltak) hanem egyszerű kétszólamú, vegyes szólamú kürtöt, ami nem szép, de ilyen volt, meg úgy sem látszódik.
Az már sokkal viccesebb volt, hogy felszerelés után jöttem rá, hogy nem akar szólni ez sem... először azt hittem a kürtök hibája, de töltőről szóltak szépen. Na ekkor már kb 3 órája játszottam a kibaszott dudákkal. Mármint a kürtökkel, mert lehet hogy Andi is olvassa... :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D    És ekkor határoztam úgy, hogy ebből most egy kicsit elég volt, autót betettem vissza, kürtöket letéptem a picsába, és polcra tettem őket, hogy majd hétvégén.
Egyeztettem Dokival, hogy nyújtson majd némi segítséget, mert elkezdett hullani a hajam is már emiatt...
Így indultunk el Tokajba, hogy megoldódjon ez is, mert duda az kell, a duda az jó. ;)
Nem bántam meg, hogy nem egyedül kezdtem neki, mert elég tréfás volt a szitu. Eleinte a test volt gyanús, később a pozitív nem léte, mikor mindkettő megvolt, akkor jött a fejvakarás, hogy miét nem szólal meg. Sikerült kideríteni, hogy a csomagtartóban van egy sarus toldás, ahol még meg van mindkettő, de a következő 20-25 cm-es szakaszon eltűnik hol ez, hol az, pedig szakadás nincs, saruk meg forrasztva vannak... X-akta, így repült a kukába, került bele új vezeték, és már csak a rögzítés volt hátra, hogy útban se legyen semminek, és annak se legyen útban semmi. Ezt is végül Ata, és Doki oldotta meg, mert én már halálomon voltam a takony kór, és torokfájás miatt. :\(
Köszönöm nekik ezúton is, hogy az autó és egyben az én problémámat is orvosolták, örök hálám érte.
Útközben volt mókázás is, mert arra mindig akad vállalkozó. :) Így a 37-esen lámpától indulva űztem előztem egy F-Astra kombit, ahol szerintem a gyerekülésben ülő gyerkőc is megállt a fejlődésben mikor elmentünk mellette, természetesen apuci egyből elkezdte nyomni mint süket a csengőt, így 120-körül inkább elvettem a gázt ezzel óvva a bölcs apukát és családját aki tömött autóval racsingol, miközben kicsit csörög az autója, meg persze magunkatis, mert 110-es limit van ott. Minden esetre jó út volt, csak az a veréb nem hiányzott, amelyik kicsit átrendezte a hűtőrácsot ennél a tempónál, mert fingja nincs a jobb kéz szabályról...
;)

2010.03.28. Vasárnap

Hétvégi történések jegyzete következik.
Közben meg szóljon egy kis zene újfent a Punnany Massiftól:

Először is pénteken előhoztam egy kicsit a garázsból a "kicsit", a jó időre valamint a régi autózásnak köszönhetően. Ideje volt már kicsit megjáratni megint a kisautót, így le is mostam, szépen letakarítottam, kitakarítottam a portól, és miután visszatért a garázsba, felkerült rá a takarófólia is, amit még a barátaimtól kaptam vagy 1,5 évvel ezelőtt. Eleinte amiatt nem használtam, mert szabad ég alatt nem akartam letakarni, télen meg megint csak nem szerettem volna, ellenben most remélem jó szolgálatot tesz majd a por elleni védelemben. Köszönöm még egyszer a barátaimnak ezt a meglepetést is. ;)
Szombaton a garázsban is történt némi előrehaladás, a villamos vezetékek fixre forrasztása volt a kezdeti program, mivel a gyors-csatlakozós megoldás annyira nem vált be, mint amennyire eleinte bíztunk benne. Forrasztást követően meglepően jobb lett a fényhatás is az energiatakarékos izzóknak köszönhetően, még most sem értem. :O
Ezt követően autóztunk egy kicsit Janyboy-al, néztünk neki jó árasított felnit, és persze végül vettünk is egy kis alkudozást követően. Van öröm és bódotttá. :)
Vasárnap megint garázzsal kezdtük a napot, csináltunk zárat a gyalogos forgalmi ajtóra, végre egy normálisabb kivitelt alkalmazva, ami kb 1 órát vett összesen igénybe, így nem értettük miért nem ezt csináltuk már anno az elején is, amikor fejtörést okozott, hogyan is tehetnénk zárhatóvá, hogy a szél ne csapdossa mint az ólajtót. :)
Szóval ez is meg lett oldva, kicsit pakolásztunk is, rendszereztünk is, közben a lányok főzőcskéztek, így hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a jó időnek hála úgy döntöttem hogy lecserélem a hátsó lökhárító tartóvasakat is a Bodáéktól beszerzett krómos kivitelűekre.
A manőver nem volt egyszerű, mert ugye ezek a tartók a gyári 85 mm helyett csak 55 mm-re tartják el a krómlökhárítót a karosszériától, amivel alapesetben nem is lenne gond, csak ugye a 903-as motor miatt nekem fel lett vágva a hátfal egy kicsit, hogy elférjen az ékszíjtárcsa is kényelmesen. Na most ennek köszönhetően a középső részen elég vészesen közel van a króm lökhárítóhoz a hátfal-gerenda, így egy picit variálni kellett a rendszámtábla világítással, de végül megoldottam ezt is.
Plósz kollégától beszereztem még régebben egy krómlökhárítóra való rendszámtábla világítást, így azt gondosan szétkaptam atomjaira, és alaposan letisztogattam hogy amikor felszerelésre kerül a sor, már ne legyen erre sem gondom. Így a régi világítás helyére felkerült a felújított kivitel, és a szerelés közben arra is rájöttem, hogy ebből a világításból is létezett minimum kétféle, s most mindkettő itt volt előttem, aminek hála egyik sem kompatibilis a másikkal. :)
De a lényeg, hogy felkerült hátra is az új lökhárító tartóvas, és tetszik. :)
Valamint felkerült a Téli Találkozó matrica is a többi közé az ablakra.
Jöjjenek a képek.

2010.03.14. Vasárnap

Tegnap kicsit kiégettük a kipufogót az Ignisen, mert mostanában csak belvárosi közlekedés jutott neki. Volt egy kis találkozónk, beszélgetésünk Pesten, így ennek köszönhetően indultunk útnak, s ha már mentünk, elvittük jó anyámékat is magunkkal világot látni.
Így amíg mi beszélgettünk erről-arról, addig volt alkalmuk megnézni a Tropicariumot a Camponaban.
Igazából ami miatt írtam ezt a blogot, az csak annyi, hogy továbbra is elégedett vagyok a járművel, ugyanis 4 személlyel, kicsit sietősen 140-kével autópályán Miskolc-Pest-Miskolc 8,2-re jött ki a fogyasztása, amivel maximálisan elégedett vagyok. És a kipufogó is elviselhető továbbra is, még ilyen tempó mellett is, így azzal sincsenek gondok, főleg hogy nem növelte a fogyasztást sem, ellenben kellemesen húz 5-ikben 90-ről, jobban mint a gyárival.
Ha meg már Pesten jártunk, akkor kicsit csavarogtunk is Emével, Bazzal, meg Pocokkal. Köszike az idegen vezetést, meg a látnivalókat. ;) Remélem lesz még ilyen. ;)

2010.02.10. Szerda

Téli Találkozó 2010.

Erről majd később. Menjünk szépen sorjában. ;)
Először is, sikerült eldönteni a lökhárító kérdést, legalább is azt hittem. Mert hogy az eredeti terv az volt, hogy torkon fosom az NKH-t, és visszateszem a csöveket, ám az utolsó előtti pillanatban csak meggondoltam magam, és feltettük a króm lökösöket, miután jártam az NKH-nál, és pár órát elvesztegettem az életemből csak amiatt, hogy pár perc alatt közöljék a pillanatnyilag hatályos jogszabály szerinti állásfoglalásukat, mely szerint csak gyári alkatrész helyezhető el a gépjárművön. Az sem igazán hatotta meg őket, hogy az autó egy átépített autó, és hogy az elmúlt 7 évben így vizsgázott ahogyan ti is ismertétek.
Elvették a jó kedvem. Ekkor volt 2010. Február 10. a nap melyen betöltöttem 30. életévemet, mondtam is magamban, hogy szép egy ajándék az élettől a sorstól. :\( Ez van sajnos, meg kell válljak a gallytörőimtől, melyektől egyéni, egyedi volt a kisautó. És elindultam haza, nem kissé elkeseredetten. Ekkor akartam feltenni a krómokat, beszereztem 2-2 pár köd és szúrófényt is, hogy majd azokkal teszem fel, de végül elvetettem az egészet, s megint a gallytörők mellett voksoltam. Lámpákat vissza a boltba, s gondoltam elhalasztom másnapra a szerelést, mert 1/2 órám volt sötétedésig, így inkább haza indultam, mert úgy volt hogy jön a kis családom szülinapot ünnepelni.
Letusoltam, miután jól átfagytam, ez jól esett, majd készülődtünk a család érkezésére akik szépen lassan szállingóztak is. Majd elkezdődött a köszöntgetés, iszogatás, amikor is jött egy telefon Jani bátyámtól, hogy menteni kellene menni, mert nem indul a Lada. Mivel már volt az arcomban egy-két atmoszféra házi pálesz, így a sógorjelöltet a hónom alá csaptam, hogy menjünk Janit menteni. Nem kérette magát, főleg hogy előtte való nap őt kellett menteni. Már pörgött az agyam, hogy mi miatt nem indulhat a Lada, szépen végigmentem fejben a hibalehetőségeken, s közben meg is érkeztünk. Gondoltam leszek bátor , s megpróbálok egy indítást. Pedált a padlóig, majd gyujtás, indítás, és láss csodát a Lada jár. Jani meglepetten, én annál büszkébben, hogy egy-két pálesz után egyszerűen zseni vagyok, és beindítok bármit, Uri Geller meg elmehet a picsába. ;) (Legalább is gondoltam ezt akkor még.)
mindenki vissza a saját kocsijába, majd elindultunk, mert sógornak még volt valami elintézni valója az egyik ügyfelével, így mondta, hogy ugorjunk már be hozzá. Mondtam neki semmi gond, menjünk, Jani is mondta, hogy inkább jön velünk, nehogy lerobbanjon.
Megérkeztünk a helyszínre, ahol az ügyfél már várt, és osztotta a sógorjelöltet rendesen, hogy mióta vár már rá itt, és mindenki elment már haza, csak ő van itt egyedül, de egy kávét szívesen főz nekünk. Ekkor lépett be Jani is a Múzeumba, mondtam Attilának, hogy akkor főzzön már hármat, mert hogy hárman vagyunk. Belement, nem ellenkezett. És elkezdte elhúzni a függönyt, amikor is arra lettem figyelmes, hogy sötétben ül egy nagy csomó ember, meg egy piros LED virít felém hátulról. Ismertem ezt a LED-et, valahonnan ismertem...
Majd lámpát gyújtottak, és ott állt egy nagy halom a családból, barátokból, kollégákból, én meg kb annyit tudtam mondani a meglepettségtől mint utóbb kiderül, hogy "asztakettébaszottrohadtkurvaeget". Nem kis meglepetésben volt részem, ami olyan szinten le volt szervezve, hogy le a kalappal mindenki előtt ennek kapcsán. Semmi jelét nem éreztem annak, hogy valami meglepetés lenne szervezés alatt, fű alatt. Tudtam hogy 30 leszek, tudtam, hogy a B-oldal forog lassan, tudtam hogy nem veszek már tartós tejet, de azt álmodni sem mertem, hogy egy életre szóló emléket kapok azoktól, akikre mindig számíthattam, akiket szeretek. (na elég a csöpögős részből)
Szóval hirtelen azt vettem észre, hogy se köpni, se nyelni nem tudok, itt van a családom, a kemény mag, és a kollégáim, s mindezek együtt egy helyen.
Még egyszer köszönöm nektek!!!
Sandinak, Jó anyámnak, Lajosnak, Jani bátyámnak, Erikának, Mónikának, Martinnak, Rolandnak, Denise-nek, Csillának, Tomikutyának, Bálint Atinak, Dokinak, Suszinak, Bertinek, Plósz kollégának, KG-nak, Rékának, OGy.nek, Losinak, Somának, Csajosnak, Baznak, Emesének, Bécinek, Reninek, Abadinak, Anikónak, Milánnak, Béresnek, Baranzónak, Kucsmának, Attilának a házigazdának, a Salsa táncosoknak, és végül a Sissy étterem és kávézónak a helyszín biztosításáért!!!
Volt itt minden az este folyamán, kaja, pia, meglepi, aji hegyek, és Salsa táncosok, Ez az este egyszerűen így volt tökéletes, és emlékezetes. ;)
Kaptam olyan forgó széket a barátaimtól, amilyen nincsen senkinek sem. Polski keréken áll, fékdobon forog, polski ülés van rajta, és mivel buktatható, így van alatta egy kedves csomagtér, amiben egy üveg Jager figyelt 6 pohárral.
:)
Majd jött a hajnal, és hazaindultunk, majd nyugovóra tértünk.

Köszönöm Nektek ezt a napot!!!