Címke: balaton (7)

Tevékenységtérkép

Apróságok...

 Voltak itt is történések, amiket megpróbálok most ömlesztve rögzíteni.
Időrendben talán úgy kezdődött, hogy a Soproni autóstalálkozóról hazafelé jövet megint meghalt az ötödik fokozat az autóban. Annak ellenére, hogy kisebb vagyonb kerül, s az ember megváltást remél tőle leginkább és motorkímélést... hát... valahogy nem is tudom...
S természetesen megint nem kapcsolás közben, s nem terhelésre következett be a jelenség, hanem utazó sebesség tartása közben, amit nem értettem sem az első sem a második alkalommal. 
Minden esetre nem érzem túl kiforrottnak a technikát.
Ahogyan arról sem vagyok meggyőződve, hogy váltó-motor központosítás beli probléma állna fent, hiszen akkor a többi fokozat is eldarálódna, letörne, stb, de ilyenről szó sincs. Ezúttal is a kapcsolóköröm törött le, mint előző alkalommal. Azóta beszéltem pár hozzáértő emberrel, aki látott már ilyet, s nem csak képeken vagy interneten, hanem esetleg szerelt és gyártott is hasonlókat. Jó esély van rá, hogy alapjában sérült a dolog. Első probléma lehet a csoporttengely végére szerelés, aminek következtében a tengely meghosszabbodik, azonban a csapágyazása továbbra is csak két pontos marad ráadásul az 5-ik jelentősen túlnyúlik a csapágyazáson, így ha esetleg minimálisan vibrál a tengely forgás közben úgy a végén már jelentősen kalamolhat az 5-ik. Második probléma a kapcsolókörmös kialakítás lehet, amit nem utazó sebességek tartására találtak ki első sorban, hanem folyamatos felfelé-lefelé kapcsolásokra terhelés alatt. Na most ez utóbbi nem nagyon valósul meg egy autópályás haladásnál Miskolc-Sopron szakaszon...
 S lényeg hogy széthullott a történet sajnos ismét, s a lehető legrosszabbkor, ugyanis a Soproni találkozót követő héten volt az Ultrabalaton futóverseny, ahol ezúttal is Geo-t kísértem megállapodás szerint. Természetesen Polskival. Csak hogy itt álltam egy törött váltóval, csereváltó nélkül, s ígéreteken kívül nem nagyon kaptam mást, azonban ezek valótlansága miatt sajnos nem voltam előrébb s csak az idő telt rohamosan... Így nem volt mit tenni, összeszedtem az összes maradék váltót, szétbombáztam őket teljesen darabokra, a hibás-törött alkatrészeket kidobáltam belőlük, s kezdődhetett is a móka, a 0-ról váló váltó összeszerelés 1,5 nappal az indulás előtt... - szokás szerint mondhatni. Ami még nem is lett volna annyira nagy baj, csak az nehezítette a dolgot jelentősen, hogy az elmúlt napokban minden éjjel dolgoztam. Tehát éjjel melő, délben haza, váltók összeszed-szétszerel-összerak, összerakott váltó Suziba be, éjjel melóba, meló után másnap délben garázs, akna nélkül váltó le-fel, majd másnap irány a Balaton...
 Kicsit zsákbamacska volt ez a váltó összeszerelés, de nagyon jó időt sikerült futni, ugyanis alig több mint 3 óra alatt szétdobtam a váltókat, kiválogattam a jó alkatrészeket, és összefűztem őket egy váltóházba, s mindezt nem műhely körülmények között, hanem a földön. S ugye arról még mindig nem volt fogalmam sem, hogy vajon milyen is lesz majd, sőt egyáltalán jó lesz e majd a kész váltó. Azon kívül hogy bizakodtam, valamint hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel igyekeztem dolgozni rajta, mást nem tudtam tenni.
 Másnap meló után, nem túl nagy kedvvel vágtam neki az akna nélküli váltócserének, mivel nem nagyon akartam mozgatni a váltóhibás autót. Más megoldás nem nagyon maradt hát, mint hogy helyben felemelem annyira az autót hogy valahogy le és fel tudjam majd varázsolni alóla a váltót. Nem volt egyszerű manőver, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt szinte menetrendszerinti volt a hasonló körülmények közötti szervíz - ebből is látszik, hogy öregszem, de nem csak én hanem mások is, mert ugyanerre a megállapításra jutottunk, hogy ilyen dolgok még 5-6 éve pikk-pakk mentek, s kihívások is voltak, meg jó bulik. Most meg már inkább hatszor átgondoljuk, hogy mikor is kezdjünk bele és hogyan is... Ez van, senki sem fiatalodik...
Keservesen, de sikerült megoldani a váltó cserét, hanyatt fekve a lehető leglehetetlenebb pózokat felvéve, néha a váltót fejem felé nyúlva két újjal csuklóból tartva, míg másik kézzel sikerült a csavarokat rákapatni...   szóval nem volt túl kellemes, és egyszerű manőver...   De sikerült szerencsére, s nem kellett mástól segítségért "kuncsorogni" annak ellenére, hogy fel volt ajánlva a "segítőkészség"...
Próbakör előtt még kicsi játék volt a kulisszával, mert ugye ez az 5-öshöz lett szabva, így semmi sem ott van mint normál esetben, de sikerült megoldani ezt is. Próbakörön meglepően jól muzsikált a váltó, nem recsegett, nem dobálta a fokozatokat ki, mondhatni úgy ment mint kés a vajban, annak ellenére, hogy vagy 3-4 váltóból lett összerakva. Ezzel szemben az első 5-ös halála után a másik váltóban a 4-ik az ilyen bent tartós volt hogy ne dobja ki...
A lényeg hogy indulás előtti estére a technika összeállt s bár kissé féltem tőle, de működött.
Másnap reggel indulás előtt még ellenőriztem a vizet az olajat, majd útrakeltem. Ezen a napon sem maradtam móka nélkül, ugyanis Pesten volt egy kis rohangálásom, majd innen mikor indultam volna tovább Siófokra, szomorúan tapasztaltam, hogy baszottul nincs meg az első rendszám az autón... :\(   Első gondolatom az volt, hogy a Salgótarjáni úton jöttem át olyan vacak síneken, amik nagyon kiálltak, hátha ott sikerült levernem (akkor az úgy annyira nem ugrott be, hogy sokszor jártam már arra s egyszer sem esett le...) visszamentem megnézni, de nem volt sehol sem. Közben hívtam az OPC elnökét, aki másodállásban egyébként rendőr, hogy mi ilyen esetben a jogkövető magatartás. S ő adott tippet, hogy első rendőrség. Az első rendőrörs, az Érdi volt, mert Pesten már nem akartam csalingázni hogy haladjak is. Közben persze felmerült a kérdés, hogy vajon autópályán mi alapján fognak azonosítani hogy van e matricám...   Na mindegy. Érden közölték, hogy ez nem tartozik a rendőrségre, menjek okmányirodába. Ami természetesen biztosan nyitva van pénteken délután 5-kor.... így bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kezdeni semmit sem, így újra hívtam az OPC elnökét, aki hitetlenkedve fogadta hogy nem segítettek az Érdiek s hogy gyakorlatilag elhajtottak anélkül hogy jegyzőkönyveztek volna legalább. Így javaslatára a következő megálló a Fehérvári rendőr kapitányság volt, ahol sikerült bejelenteni a rendszám eltünését, hogy legalább papírom legyen arról, hogy nem hobbiból rohangálok rendszám nélkül. Azt azonban már rögtön a tudtomra adták, hogy esetemben nem közlekedhetek a hatályos jogszabályok alapján gépjárművemmel ha csak egy rendszáma van meg. S hogy hiába lesz papírom erről, az hogy közúti ellenőrzésnél megbüntetnek-e csak a rendőr hozzá állásán múlik majd... :D Boldog voltam, hiszen A és B pont között voltam. Kellően messze Miskolctól, s elég távol Balatontól, s hétvége jött.
Maradt a kockáztatás, s haladtunk tovább Geoékkal, ekkor már kissé fáradtan a szállásra.
Másnap reggel start, elindult a futás, valamint a kísérés is. Estig nem is volt gond, főleg hogy abban maradtunk, hogy idén inkább nem kerüljük meg a Balatont rendszám nélkül, s akkor hátha nem büntetnek meg. :) Szállásra visszaérve tünt fel, hogy valami sziszeg a motor leállítása után - az egyik vízcső megadta magát, rögtön fent a motornál a termosztátnál...    I'm so happy....
Baz intézett Bécitől telefonon vízcsövet, s megbeszélték hogy találkoznak félúton - amit ezúton is nagyon köszönök nektek barátaim!!!
De közben sikerült megoldanom úgy a javítást, hogy a fűtéscsőből sikerült kiváltanom egy jókora darabot a csomagtartóban. Elkészült, jó lett, mindezt egy kavicsos parkolóban, éjjel, indulás előtt 1 órával. Közben szóltak a többiek, miszerint kicsit elmatekoltuk magunkat, s jó lenne indulni, mert kb 28 perc múlva váltani kell, s még vagy 35-40 km-re vagyunk a váltóponttól... Na ebben is volt némi kihívás. ;)
Kocsiba be, pályára fel, gázpedál le, és gyííííííí... Geo kb akkor kezdett nézelődni jobban, mikor meglőttünk egy Audit, majd egy VW-t, hogy vajon mennyi is most az annyi. A mutató (kisműszerfal) ekkor tartott valahol a töltésjelző és az olajnyomás magasságában, megcélozva az üzemanyagszintjelzőt, de sajnos addig nem jutott el, mert pattant egy nagyot s kissé megszédülve visszatért a 0-ra. :\( Valami elszállt. Vagy a spirál, vagy a kihajtás, amin már csak nevettünk, s nyomtam tovább hogy odaérjünk időben. :) Természetesen ezzel nem is volt gond, a csomagot időben leszállítottam a megadott helyre. ;)
Másnap ézékeny búcsút követően hazaindultunk, mert nem tudtam rejteget-e még valamit számomra ez a hétvége, de szerencsére a hazafelé úton már nem volt semmi gond.
Rendszám sajnos nem került elő. Volt több kísérlet a felkutatásra, főleg hogy közebn sok minden az eszünkbe jutott, többek között, hogy elcsaphattam vele egy rigót vagy verebet, hogy leverhette egy úthiba, de valójában egyik sem valószínű. Jó esély van rá, hogy Pesten való áldogálás közben valaki lelopta az autóról vagy kibaszásból, vagy más egyéb szándékkal. Ennyi öröme legyen az életben azt kívánom a fasszopó buzinak, ugyanis ha úthiba lett volna, akkor leverte volna a ködlámpákat is hiszen egy magasságban van az aljuk. Ha pedig a menetszél vagy madár tépte volna le, akkor nem lenne a hátsó rendszámom is megfeszegetve és elhajlítva.
 Vártam még 2-3 hetet, hátha visszakerül a rendszám, valamint felhívtunk rednsőrséget, köztereseket, autópáláysokat is de senki nem tudott róla. Ami biztos volt, hogy Mezőkövesden még meg volt a benzinkút kamerája szerint. 3 hét után beadtam a pótlásra az igénylést, 1 db rendszámot lehet pótolni csupán 12.500.- Ft-ért, ha mindkettő elveszne, vagy másodszor is elveszne, már nem állítanak ki pótlást. Kvázi egy autóhoz összesen 3 db azonos rendszám létezik, ezt jó tudni. Ha ez kifogyott, akkor lehet kérni az új rendszámot ha jól tudom 8.000.-ért, + forgalmi, +plakettek.
S valahol egy vicc ez is, mert "rendszámodat rögzítsd megfelelően"- tehát valahogy úgy hogy ne hagyhasd el, de átmenő csavarral nem rögzítheted, mert "hatósági jelzés rongálása"-nak minősül.
De ezen már nem akadok fent. ;)
Kalandos volt. ;)
 

Szombathely és Szombathely után

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.
A lényeg hogy végül 10:15-10:20 körül hívtam Gyulát, hogy akkor elindultunk, de ekkor ők valahol Martonvásár környékén jártak már emlékeim szerint, így egyre esélyesebbé vált, hogy egyedül autózunk a célállomásig. Kicsit odaléptem hát neki, hogy haladjunk is, így a szokásos ütemben értünk Pestre. Pest előtt megtankoltam a Lukoilon, ahol szoktam, majd irány tovább. Pesten relatíve jól átértünk, hamar átértünk az M7-esre, és autóztunk tovább, azonban már némi gonddal sajnos, ugyanis elkezdett szorulni a gázpeál. Pontosabban ekkor még erre gyanakodtam, azonban később kiderült, hogy maga a gázkar mechanika szorul. A lényeg hogy tapostam neki, mint egy fél őrült, mivel Béééciéket még szerettük volna útba ejteni mindenképp, hiszen évek óta tartozom neki egy megjelenéssel, ugyanis sajnos nagyon sokszor nem tudtunk eleget tenni a meghívásuknak. :\( Marcali előtt nem sokkal hívott Taky, hogy Gyuláék még csak valahol Balatonbogláron járnak, én merre vagyok... :) Ekkor hagytuk el Fonyódi lehajtót, nem akartam hinni a fülemnek, így megcsörgettem Gyuláékat, egyeztettünk és hamar kiderült, hogy miután lejöttem Marcalinál a pályáról kb 5-8 km távolság lehet közöttünk, mert ugyanazt látjuk szinte a tájból. Így egyeztettünk, hogy az első településen megállunk a benzinkúton mivel ugyanaz az útvonalunk Zalaegerszegig. Végül Sármelléken vártam be őket a Lukoil kúton. 
 Megörültünk egymásnak, meg minden, el sem akartuk hinni, hogy beértük egymást, csak nem értem KG miért törte be a ködlámpámat, meg a fényszórómat...
Innen együtt autóztunk tovább Zalaegerszeg felé, majd ismét elváltunk, én Béciék felé vettem az irányt, Gyuláék mentek valami motyót felvenni, majd ők haladtak tovább a szálláshelyre, mi pedig maradtunk Béciéknél, mert a hozzú út valamint a tikkasztóan meleg időjárás kissé fáradtá tett minket. Így kicsit kifújtuk magunkat, kávézgattunk, jót beszélgettünk, megismertük Béci szüleit, meg persze a pulikat, majd 18:45 körül elindultunk tovább Szombathelyre, ami innen még mindig vagy 55-60 km volt. Végül 19:20-kor értünk a szállásra, Taky már várt minket is, megvacsoráztunk, majd jöttek  a már megszokott dolgok, beszélgetés iszogatás, stb. :)
Elég korán lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk már.
Szombaton, nagyon szép helyeken jártunk, jókat autóztunk, sok mindent láttunk, kicsit megáztunk, miután egész délelőtt melegünk volt, de összességében nagyon jó találkozón vettünk részt, s a találkozónak hála a kis autó már nyugati irányban is átlépte az országhatárt. ;) Az arborétum, valamint Kőszeg is nagyon szép hely, nem csak Szombathely. A hangulat pedig ismételten nagyon jó volt, hála a résztvevőknek. ;)
Vasárnap látványos Római katonai bemutatón vettünk részt, minden elismerésem a csapaté, kicsit belekóstolhattunk a dolgokba Taky társai által, engem nagyon lenyűgözött az egész.
Ezt követően mi elköszöntünk, mert hazafelé is útba szerettük volna ejteni Béciéket, így elindultunk, lecsavrtuk ismét azt az 55-60 km-t, ezúttal sokkal hűvösebb időben mint Pénteken. Béci és Reni már várt minket, Béci mamája nagyon finomakat főzött ezúton is hatalmas köszönet érte! Majd szereltünk Samurai-t, tettünk rá hard top-ot, ezt tudnám javasolni Nyuszynak is a Popra. ;) Jártunk a belvárosban, a hegy tetején, a tv toronyban, a Gébárti tónál, megnéztük Reni nyuszijait, szóval ahol csak lehetett, így hulla fáradtak voltunk, mire aludni tértünk Béciéknél. Az indulást így Hétfőre halasztottuk, hogy némileg kipihenten vághassunk útnak.
Talán 14:00 óra magasságában indulhattunk útnak, útbaejtettük még Siófokot ha már arra jártunk, majd folytattuk utunkat Miskolcra. Pesten kissé nehézkesen jutottunk át, hála a tereléseknek, meg a bambaságomnak is picit, de végül sikerült azért, majd Pest után megtankoltunk, és faltuk a km-eket hazáig. 
A hétvége folyamán alaphangon 1200 km-t autóztunk mindennel együtt, mondhatni nagyobb gondok nélkül, hála a kis autónak, de a karburátort meg kell néznem hamarosan, hogy mi miatt szorul, mert ez ront a fogyasztáson, ami nem volt vészes összességében olyan 6 liter körül volt. Ez volt kicsit kevesebb is, meg picit több is, de ebben benne volt az is, hogy többek között megettünk egy BMW-t is a pályán. :)
 Taky köszönjük szépen, nagyon jól éreztük magunkat a találkozón!
Béci, Reni, köszönjük a vendéglátást, és mindent! örülök hogy végre eljuthattunk hozzátok.
KG miért tetted tönkre a lámpáimat?
Hova tünt DÉMON HILL?
Köszi mindenkinek mindent, aki megjelent, ott volt velünk Szombathelyen. ;)

2011.07.30. Szombat

Mint mar emlitettem, a talalkozot kovetoen tovabb autoztunk a Velencei to partjarol, a Balaton partjara.
A kovetkezo hetet itt toltottukel nyaralas gyanant, ami sokkal inkabb volt oszi pihenes mint sem nyari, hiszen az idojaras nagyon valtozatos volt. Esett, esett, es esett... Aminek volt persze elonye is, mert nem kellett kimenni a hazbol, hogy lassuk a vizet, bentrol is szepen latszott. Sot. Joforman mast nem is lattunk, csak hogy esik, szakad. Igy javareszt azzal teltek a napok, hogy keso reggel magunkhoz tertunk, elfogyasztottuk a reggelinket, majd azon tortuk a fejunket, hogy mivel ussuk el a nap tovabbi reszet.
Egy het alatt kb 1.5 nap volt osszesen jo idonk, igy sokat autozgattunk, majd szombaton hazaindultunk.
A kis auto nagyon jol viselte a turat ismet, bar egyre erezhetobb volt, hogy hatso csapagyakat kellene cserelni.

2011.07.24. Vasárnap

Kicsit elmaradtam a blogolással, most igyekszem pótolni legalább egy részét.
Túl vagyunk ugye időrend szerint az évi szokásos Nyári Találkozón, ahol szép számmal jelentek meg a tagok idén is, ezúton is hatalmas köszönet érte. ;) Valamint a szervező-rendező gárdának szintén hatalmas köszönet érte.
Idén nem volt túl kegyes hozzánk az idő, de már annak is örültünk hogy nem szakadt az eső folyamatosan. Minden esetre mi csütörtökön Miskolcról még úgy indultunk el, hogy elvileg nyár van. Azért csak elvileg, mert ez Pest előtt már nem volt ilyen egyértelmű, hiszen kb ködszitálás volt úgy esett az eső. :\( Fehérvárra telefonálva még elkeserítőbb volt a helyzet, mivel Nyuszy közölte hogy náluk kb 8-10 cm víz áll az udvaron olyan áztató eső van. :\( Szerencsére az idő végül kegyes lett hozzánk, s nem esett az egész hétvégén, ellenben kellően hűvösek lettek az éjszakák, mivel a 17-18 fok nem annyira nyári kánikula kategória. :)
Szép számmal jöttek a határon túlról is polskisok, ezúton köszönet nekik is érte, valamint a Lengyel kollégáknak amiatt, hogy elcsaltak minket Kornik-ba, a nemzetközi találkozójukra, amiről mindeddig azt hittük hogy csak egy mezei találkozó lesz.
Meg volt a szokásos program sorozat, az esti iszogatás, az éjszakai garázdálkodás, a reggeli nem tudom hogy vagyok de indulni kellene, majd az autós és ügyességi programok, az alakzatba beállás amit nagyon ügyesen és gyorsan megoldottak mind a szervezők, mind az autósok, majd a légifotózás Kema által, végül a már megszokott autós felvonulás, ami idén is óriási volt, hatalmas köszönet érte a helyi rendőröknek, polgárőröknek.
Vasárnapra maradtak még a szlalom, és gyorsulási versenyek ami szintén nagyon jól sikerült, majd az eredményhirdetés után a búcsúzkodás. Ki-ki haza, mi még mentünk tovább egy kicsit, mivel összekötöttük a nyaralással a találkozót.
Az autó szerencsére nagyon jól viselte a túrát, köszönet érte neki nagyon. :)

2010.10.05. Kedd

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt. ;)
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. :) Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :\(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t... ;)
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt. :)
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban. :)
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
  ;)

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
: o) > ;) : o)

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... :D > ;) :D

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :\( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :\( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :\(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.08.10. Hétfő

Van, hogy az ember enged a csábításnak, s olyat tesz amit nem tervezett...  vagy esetleg később megbánja... de akkor, és ott jó az ötlet...
Jelentem, nem bántam meg, de blogolni csak holnap délután lesz időm. Addig érje be mindenki ennyivel. ;)
UPDATE!

Szóval tudtam, hogy nem kellene képet beszúrni, mert félreértés lesz belőle ;) de elhihetitek, hogy a többi képpel sem jártatok volna jobban.
Kezdem az elején.
Azt terveztük, hogy vasárnap meglepjük Janiékat a Balatoni nyaralásukon, ami végül részünkről meghiúsult, hiszen későn is keltünk fel, meg jöttek még délelőtti programok, így jó anyámékat összeszedve elindultunk arra. (Mutatom, arra)
Így lyukadtunk ki első körben a tervezett Balatonmáriafürdő helyett Hajdúböszörményben, ami egy nagyon csodás, szép hely, csak ajánlani tudom mindenkinek aki arra jár. Megnéztük a tájházat, a belvárost, a Bocskay teret. Engem nagyon megfogott a hely. Ekkor még úgy terveztük, hogy a következő megálló Hajdúszoboszló lesz, tartott ez egészen addig, amíg össze nem találkoztunk egy családdal akik onnan jöttek át amiatt, mert tele volt a fürdő emberrel... Így elindultunk ugyan tovább, de végül a Hortobágyon kötöttünk ki.
Tehát bármennyire is jó ötletnek tünt a Balaton, végül Hortobágy lett belőle.
Megnéztük itt is a helyi nevezetességeket, megebédeltünk a Hortobágyi Csárdában, majd tovább csavarogtunk, s elmentünk pusztakocsikázni. Összességében egy nagyon jó kis vasárnapi nap volt ez, az időjárás is nekünk kedvezett, az autó is nagyon jól viselkedett, 4 személlyel nem evett csak 5,4 l-t 100 km-en, ami bőven jó. Továbbra sincs okom panaszra a Suzuki kapcsán.
A félre értések elkerülése végett, kérem elolvasni a képek címét. ;)