Ritka pillanatok egyike volt, sőt ha jól emlékszem az első alkalom igazából, hogy off-topic autóval jelentem, jelentünk meg 126-os találkozón, de ez az idő is eljött. Most nem nagyon volt más ésszerű választás, hiszen 3-an indultunk útnak Miskolcról Bakonybélbe, s lássuk be nagy luxus lett volna 3 személynek 2 autóval útra kelni. Ráadásul a polskinak is, valamint Jani ladájának is van étvágya, így egyetlen ésszerű opcióként a Suzuki maradt, ahol el is férünk csomagokkal együtt, komfortos is, a gatyánkat sem zabálja le, s a hajunk sem fog bevörösödni... Ez utóbbi nem így alakult.
 Kooperáltunk Janival, valamint Geoékkal, s közösen indultunk el a találkozóra. Mezőkövesden futottunk össze, mert Geoék még beugrottak valami sokkolós nyakörvért... fura ízlésük van... meg szerintem perverzek is...
Sokat nem tanakodtunk végül, hogy pályázzunk-e vagy sem, hiszen a látótávolság kellően kevés volt ahhoz, hogy huzamosabb ideig 80 km/h-ás tempó felett próbáljunk autózni. Így maradt a főúton való haladás, ami némiképp ugyan hosszabb időben, de cserében ott állunk meg, ahol csak szeretnénk. Így az első megálló a már megszokott Házi Rétes bolt volt Kápolnán.
Budapestig szint végig takony köd volt, ha hagytam hogy jobban eltávolodjon Geo előttem haladva, akkor egyszer csak azt láttam, hogy nem látom a szürke autót. :( Szerencsére Pestre érve kezdett tisztulni az idő, relatíve hamar átkeltünk Pesten, majd haladtunk tovább Bakonybél felé. Ezen a szakaszon már szinte kristály tiszta ragyogó napsütés volt, ami meglepett, hiszen 180 km-rel keletre talpig köd van/volt. Kb hat óra alattérkeztünk meg kényelmes tempóban Bakonybélbe, ahol már voltak résztvevők, hamar sikerült elfoglalni a végleges szállás helyünket.  Kipakolásztunk, köszöngettünk, majd levonultunk megvacsoráztunk, és kezdődött a már megszokott csapatépítő tréning program. Ami mindig nagyon remek, mert van résztvevő szép számmal ezen a programon.  
Volt egy meghirdetett program, kihívás is, mely szerint mindneki egy kicsit másabb fazonnal igyekszik majd megjelenni a találkozón, aminek biztosan volt valami előzménye is... Mi Janival azt találtuk ki hogy megváltoztatjuk a hajunk színét, én még a szakállamat is a móka kedvéért, hiszen különféle arcokkal sikerült összefutnunk a délután folyamán. Olyanoknak volt szakálluk, akiknek nem szokott, s fordítva, hajviseletből is voltak különbőzőek. Elég sokan komolyan vették a kihívást, ami így elég jó móka volt. Kb ilyen hangulatban indult a poharazgatás, s tartott kb hajnal háromig, mikorra már szinte mindenki kidőlt, így mi is. De előtte persze megkóstolt sok mindneki sok mindent, s elég sokan kipróbáltuk a sokkolós nyakörvet is kézben , hason, combon.... nos a 127-es végső fokozat már elég hatékony, s könnyen meggyőzi az embert is. Kutyának állítólag bőven elég a 30-as fokozat is.  
Csóri Janival jól kibasztak, mert átrakták a wc kilincset a kapcsolóval szemközti oldalra, így hajnalban pár percig hagytam játszani, végül megsajnáltam, mert az istennek sem sikerült azt a kombinációt összehoznia, hogy a lámpa kapcsoló fel legyen kapcsolva, és a wc ajtó is nyitva legyen. Jót derültem, de még is csak a bátyám, így segítettem neki, miután sikerült kinyitnia a wc ajtót, felkapcsoltam neki a villanyt. Élménye ezt követően hasonlított a 13 havi nyugdíjhoz.
Reggel kicsit nehezen ébredtünk, amit a vidéki levegőnek tudunk be mindannyian, megkávéztunk, megreggeliztünk, hipp hopp 11 óra körül járt már az idő, felmentünk kinyújtózkodni, mire lejöttünk alattomos módon mindenki elosont a szállásról... Így hédereltünk tovább, míg meg nem jöttek a többiek. Ekkor már kb inkább szalonképesek voltunk mint sem szalon spiccesek.
Még több jó arc társult hozzánk a szombati nap folyamán akiknek nagyon örültünk. Parasonicnak meg külön hatalmas köszönet, ugyanis olyan mennyiségű játékkal állított be beépített Piatnik-osunk, hogy az valami eszméletlen. Így egész éjjel játszottak a résztvevők, ami nagyon jól összehozta a kis csapatot, s jó ízűeket nevettünk együtt, ami valami hatalmas dolog. Köszönjük neki ezúton is, valamint a résztvevőknek a partnerséget! Hihetetlen jó este volt ez is.
Vasárnap nem nagyon volt program, így reggelizést követően, mindenki pakolászni kezdett, s búcsúzkodtunk a többiektől, mert kb 380 km állt még előttünk ismét hazáig. A Bakony még mindig hihetetlenül gyönyörű szép, a társaság meg szerencsére még mindig teljesen idióta a szó jó értelmében. Hazafelé Gyöngyösi autóztunk együtt Geóékkal, itt álltunk meg tankolni, mivel pénteki induláskor tankoltam tele az autót, így hazafelé már esedékes volt, s meglepően jó fogyasztása volt, hiszen megállt 6 literben, amivel elégedett vagyok maximálisan. Tanklolást követően elbúcsúztunk, s igyekeztem megtalálni azt az éttermet, ahova első alkalommal valamikor 7 évvel ezelőtt tértem be. Azóta nem nagyon sikerül elsőre odajutnom egyszer sem, most sem volt ez másként. Mikor már kezdtük feladni, hirtelen beugrott a helyszín, s megleltük az Éttermet. Kicsit érdekes volt a pincér ezúttal, ugyanis felajánlotta hogy ehetünk az akciós svéd asztalukról (2.000.-/ fő egyébként) a'la carte étlap áron. A dúrva az az volt, hogy ő ezt komolyan is gondolta. Na mindegy, végül is megvacsoráztunk, fizettünk, s távoztunk. Valamikor este 7-8 óra körül értünk haza Miskolcra emlékeim szerint.
Nagyon jó hétvégét tudhatunk a hátunk mögött, amit köszönünk mindenkinek aki csak emelt rajta.
Na és persze túl estünk a nagy bejelentésen is, amire már vártunk.