Címke: bükk (5)

Tevékenységtérkép

2. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba

 Videókkal kiegészítve! ;)
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre. :)
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé. :)
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült.... :) ;)  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött. :)
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre... :)   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett... ;)
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők. ;)
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. ;) Köszönet érte ezúton is. ;)
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk. ;)
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig. ;)

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 
Classic Motorsport képei

 
Gulf Hungary képei

 
Orliczki Attila képei

 
Miskolc Autósport képei

 
Bartha Fotó képei

 
Marczin Róbert képei

 
Monyophoto képei

 
VDF-ker képei

 
Marmoly Dániel képei

 
Urbán Gergely képei

 
Strider Anita beszámolója

 
Jalopnik beszámolója

 
BOON

Téli járatás

Jó idő volt, lett szabadidőm, akkor minek üljek a négy fal között.
Elindultam megjáratni a kis autót, melynek során kellemes kis kirándulás kerekedett. Jártam a Bükkben fent Bánkúton, Mályinka felé eljátszottam a gondolattal melyet végül elvetettem és lejöttem vissza Ómassa érintésével, majd Lillafüreden át fel a Bükkszentkereszti elágazásig, és ismét vissza Miskolcra. Kellemes napsültéses hideg idő volt, a hegyekben friss hóréteggel.
Kis autóval szerencsére nincsen gond.
Valamint beneveztük őket egy fotópályázatra, így aki tud, szavazzon a két kis autóra!
Köszi!

Fotópályázat 1

Fotópályázat 2

Karácsony

Hogy mit kaptam Karácsonyra???
AGYFASZT!!!
Hogy mit kértem???
Hát... nem ezt. :)
Produkálja egy ideje magát a kis kocsi. Nem vészesen, csak pont annyira, hogy az a maradék hajam égnek álljon. Üzem meleg állapotban kapdos az alapjárat, lámpáknál megállva pedig 10-ből 3-szor lefullad. Tudom, most az jön, hogy ne álljak meg. ;) Ezen már túl vagyok. Meg ugye ott volt az a fincsi kis gázpedál törés még az ünnepek előtt. Az is hálás történet volt, de lássuk be sok volt az indulat, s ezt nem hálálta meg a már egyébként egyszer meghekkelt gázpedál. Akkor végleg meg is adta magát, annyit tudott húzni csak a bowdenen hogy kb 1400-1500-as fordulattal elcsoroghattam a belvárostól a garázsig.
Középső kardánalagutat kibontva mindig szembesülök azzal a ténnyel, hogy ez nem egy egyszerű történet lesz, hiszen van benne 3 víz cső is. Királyság! Ha jól emlékszem legutóbb is épp emiatt hegesztettem inkább. :) De most nem voltam lusta, hiszen időm mint a tenger, nem hajt a tatár, így szépen komótosan kibontottam a pedált, és kifűztem a vízcsövek közül, amit szerintem  egy gyakorlott nőgyögyász is megirigyelt volna. Főleg hogy én ugyanazon a szűk résen vissza is raktam egy másikat. :D Relatíve könnyen ment a dolog, bavllom jobban tartottam a szívás lehetőségétől, de szerencsére nem volt gond. Kicsit bíbelődős volt, de megoldottam. Annyit sikerült elszúrni, hogy túlzottan előfeszítettem a bowdent, mert ugye a két pedál állása nem volt megegyező, így kb 1/3-os pedál állásnál meg majdnem teljesen nyitott a második torok is, ráadásul kb 800 m után már izomgörcsökkel küzdöttem a próbakörön, mert rendellenes állásban kellett tartani a jobb lábamat a gázpedálnál. Vissza a garázsba, és újra állítás. Ezt követően ezzel már nem volt gondom.
Jött a második felvonás, a karburátor bontás, mert jó esély van rá, hogy szennyeződés van az üzemanyagszűrő ellenére a karburátor úszóházában. Ehhez természetesen ki kell bontani még a kurvák picsáját is, de nem baj. Időm mint a tenger ugye... :)
Hamar boldogultam ezzel is szerencsére, és szinte pillanatok alatt lent volt a karburátor. Szét bontottam, és szemmel láthatóan voltak benne homokhoz hasonlító szemcsék, amik bőven tudják ezt a jelenséget produkálni ha vándorolnak az úszóházban. Kiszedtem az összes fűvókát, gyorsító fúvókát, és venturikat, és szépen elpucoltam mindent először benzinnel, majd féktisztóval, és nagynyomású levegővel kifújtam az egészet. Összeszereltem, és visszapakoltam a helyére a karburátort is, átnéztem a benzin csöveket is egyúttal, hogy nincsenek-e kirepedezve, de szerencsére nincs velük semmi gond. Így összeszerelést követően jöhetett a próbakör, ugyan merre másfele ha nem a Bükkön át, Egernek, majd vissza a 3-ason. Nem is volt gond vele, egészen a belvárosig ahol az első lámpánál kezdődött a történet előről... Igen... I' am happy... naggggyon naggggyon very happy.
Autó vissza garázsba, C-vágányra, és hamarosan folyt.köv.
:(
:)
De legalább jót autóztam, ami rám fért már. Meg szerintem az autóra is, mert a hegyen nagyon szépen viselkedett, csak itt-ott játszotta meg a picsáját a kanyarokban. :D ;) :)

2009.10.12. Hétfő

A rossz időre, valamint a teendőkre való tekintettel ma sem ültem itthon egész nap, mert az túl egyszerű lenne.
Közeleg a következő, az Őszi Találkozó, amely ezúttal Kaposváron, Szennán lesz, így ideje egy picit ráncba szedni a kisautót, mivel mostanság inkább csak autózgatás miatt vettük elő.
Az szembe tünt, hogy a nyári gumik, már nem a legmegfelelőbbek sajnos, mivel szárazon is durván ellehet rakni keresztbe az aszfalton. Ez jó eséllyel annak tudható be, hogy a Yokohama A539 175/50 R13-as gumik most koptak el annyira, hogy a jól tapadó réteg megszűnt létezni már rajtuk. Futófelület még van rajtuk, sőt megkockáztatom, hogy vizsgára is jók még, csak egyszerűen veszélyesek, mivel nem úgy tapadnak már, ahogyan azt megszoktam, elvárnám.
Végül is csodát nem várhatok, mivel közel 3 éve lett vásárolva, s több mint 2,5 évet futottak, ami km-ben kb valahol 50.000 km körül lehet. Bejártuk vele az ország 2007-2008-2009-es polskis találkozóit, + 2007-ben állandó napi használatban volt, 2008-első félévében is állandó napi használatban volt, mivel nyáron vettük a hétköznapi autót, s éves szinten ezt megelőzően is 30.000 km körül autóztunk vele, tehát lehet hogy az 50.000 megtett km inkább 60.000 km körül van.
Minden esetre elégedett vagyok a gumikkal, nagyon jól teljesítettek, nagyon jól tapadtak, és látványban sem utolsóak, így jó eséllyel tavasszal is ezeket fogom majd vásárolni. Addig azonban amíg nem kellenek a téli gumik a hőfok miatt, feltettük a másik 13-as garnitúrát, amit anno magam políroztam, s gumikat jó áron szereztünk rá, amik szinte újak, de minimum 97%-osak, hiszen még a futófelületükön is rajta vannak a gumitüskék. A gumik Good Year Eagle Touring 165/55 R13-asok, s a próbakörön nagyon jól teljesítettek még annak ellenére is, hogy szakadt az eső, nem volt panasz a tapadásra. Sőt már már azt hiányoltam, hogy mikor kell ellenkormányozni a kanyarokban, hegynek felfelé Lillafüredre mint a Yokohama-kal, de nem volt rá szükség. Nagyon jól tapadnak, s meglepően sok felületi hibát, úthibát, egyenetlenséget elnyelnek egy 175/50-es gumihoz képest.
Azonban ehhez a gumimérethez, valamint a később felkerülő téli kerekek miatt szükséges volt visszaemelni az autót egy picit, mivel elől sajnos máshogyan nem fér el a gumi, így pikk-pakk ki lett kapva alóla a laprugó, s bekerültek a gyári, (kb 12 mm-el magasabb laprugótartó bakok). Hát.... elég érdekes lett tőle az autó, mivel fent hordja az orrát egy picit, de majd megszokjuk. ;)
Meg persze arra való tekintettel, hogy idővel jön a tél, a hűtővizet is felfokoltuk -30-35°C-ig, aminek elégnek kell lennie, ha csak nem együnk idén Szibériába.... :) De nem tervezek ilyet. Akkor már inkább valami Svéd, vagy Finn havas tájra. ;)

2009.09.27. Vasárnap

Hosszas kínlódás után végre sikerült eljutni egy autómosóig a kisautóval, mivel a Tatai turné tutira teliverte tavi tücskökkel a tocsit... :D :D :D :D
Szóval sok kis bogárka virított a kocsi orrán, szélvédőjén, ami már akkor is zavaró volt, mikor hazaértünk, csak nem sok szabadidőm volt mostanság. A lényeg, hogy 2 hét után sikerült elvinnem egy autómosóba a kisautót, és megtisztítanom alaposan.
Ha pedig már autóba ültem, akkor miért ne autóztunk volna egy kicsit a Bükkben. ;)
Jelentem a hegyi autózás szerelmeseinek, hogy alakul az útfelújítás, így erősen valószínű, hogy a télen már jó minőségű aszfalton autózhatunk, ha kedvünk szottyan. ;)
Jó volt megint kicsit a kisautóval hasítani a város utcáin, kényelmes kis 45-50-kével, valamint a hegyekben már kicsit tempósabban. Ami nem vallott túl nagy észre, mivel mire visszaértünk a városba, már megint bogarakkal volt terítve a kisautó... :D
Az égész úgy indult, hogy mosás után vettem észre, hogy nagyon szép tiszta idő van, ami ideális a fotózáshoz, akkor miért ne készítsünk egy pár képet a kisautóról valami jó kis háttérrel, hiszen lassan itt az ősz. Csak azzal nem számoltam, hogy utolsó napsütéses napok alkalmával vélhetőleg dugig lesz minden hely a Bükkben. Így is volt. Legalább 1-1,5 órát autóztunk, mire Bánkútot elhagyva sikerült egy erdei úton elkeveredni egy Csurgó vendégház felé, ahol nem volt tömeg, s tudtam egy pár képet készíteni a természet lágy ölén.
Majd ezt követően elindultunk hazafelé, szépen kényelmesen, öregurasan, aminek az lett a végeredménye, hogy kb 5-6 km megtétele alatt az ereszkedés folyamán az eddig 90 fokos víz vissza hűlt olyan 70 fokra, ami már nem annyira üzemi hőfok. Így a maradék km-ek arról szóltak, hogy tempós kanyarok, döngetős egyenesek követték egymást rövid ám hatásos féktávokkal, legalább a fék is vasalódott. :)
Ennek köszönhetően lett igen csak sok bogár, és por megint a kisautón mire visszaértünk vele a városba, így megint útba ejtettünk egy mosót, hogy megtisztítsam, s úgy tehessem el a garázsba hiszen megérdemli. A mosás gyorsan meg volt, mivel ez alkalommal nem voltak rászáradva a bogarak, ám mosás után, mit ad isten, úgy megcsúsztunk, hogy csak na.... Andi is izgult, de szerintem én sokkal jobban... :D :D :D :D :D :D :D

Közben egy kis Punnany Massif, mert az jó. ;)

[flash=http://www.youtube.com/v/cLjC0w4hUDo&hl=en&fs=1]

Közben egy Civic-es srác megdicsért minket, egy Focus-os meg elismerően integetett. A kutas már nem annyira, de az biztos nem nekünk szólt. :D > ;) :D
Összességében jó kis autózás volt ez a pár óra, meg jó kis adrenalin löket is egyben az unalmas hétköznapok után.