A megfelelő rész, aláhúzandó!
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg.  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is.  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon.
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék.  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra...  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt.   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról.

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom...  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről.
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!

 

 Hosszas gondolkodás után, végül erről az eseményről is készítek egy kis feljegyzést, hiszen ez is csak megtörtént annak ellenére hogy nem nagyon volt tervben, nem nagyon szerettem volna. Mostanra azonban az ügy is lezárult már.
 Történt egyszer ugyanis, hogy egy nyár végi napon hazafelé autóztam a Rakacai tóról Miskolc irányába, a megszokott úton, kényelmes tempóban hiszen nem siettem sehova sem, tőkéletes látási viszonyok mellett, és tökéletes útviszonyok mellett, s egyszer csak a semmiből előttem termett a kiskorú R. A. Torontói születésű magyar állampolgár egy kerékpáron...   kb esélyem sem volt, így kicsit átrendeződtek a járművek vonalai... :(   Jaja, konkrétan eltrafáltam a kis srácot kerékpárral együtt, annak ellenére hogy mindent elkövettem az elkerülés érdekében.
Nem mondom, hogy nem jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...   de többek között sok minden lepergett a szemem előtt abban a pár pillanatban.  Elég szerencsétlen dolgok játszottak közre, s elég szerencsések is egyben.
Szerencsés volt az esetben, hogy abszolűt nem siettem sehova, teljesen normális tempóban (40-45 km/h) haladtam át Szendrő településen, mikor is egy főút mellett parkoló kisteherautóhoz közeledtem, elkezdtem kissé bentebb húzódni a felező vonalhoz - talán ez volt egy fontos momentum a szerencsés helyzetnek - mikor is kb 1-1,2 m-en belül a parkoló autó takarásából kivágódott a fentebb említett személy egy kerékpár nyergében, és észnélküli tempóban igyekezett átjutni az úttest túloldalára...    Peche volt, mert nem sikerült neki még a felező vonalig sem eljutnia sértetlenül, ott pedig némi külső kölcsönhatás következtében irányt és sebességet is változtatott valamint a kerékpártól eltérő röppályát járt be.   Nagyot koppant azután, majd elhallgatott....
A kisteherautó takarásában egy kocsma volt , ahonnan a szemközt található utcába szeretett volna vélhetőleg kerékpározni a kis srác, azonban ennek veszélytelenségéről semmilyen mértékben nem győződött meg, s felelőtlenül hajtott az úttestre, főútra. Felnőtt felügyelete nélkül, világító berendezések nélkül, de leginkább veszélyérzet ésész nélkül. Tekintettel arra, hogy teljes mértékben féktávon belül lépett az úttestre, valamint egy gépjármű teljes takarásából (annak farától kb 40-50 cm-re), az ütközés elkerülhetetlen volt, még annak ellenére is, hogy a felező vonalhoz húzódva haladtam számítva az esetlegesen felbukkanó váratlan eseményekre (igaz nem pont arra, hogy nyél gázon kijön elém valaki...), vészfékeztem amint megláttam a felbukkanó valamit az autó takarásából, s közben elkezdtem áthúzódni a szemközti sávba is.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy kocsma előtt történt az esemény.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy épp segélyosztási időszak volt.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy délután 3 óra ellenére volt némi véralkoholszint a vérükben a kocsmában ülőknek.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy épp jól fésült voltam s a homlokom a seggemig ért.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy volt köztünk némi színárnyalatnyi különbség.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy volt egyszer egy lincselés Olaszkliszkán...
Szerencse volt az esetben, hogy én jöttem akkor arra s nem pedig a mögöttem nem sokkal haladó nyerges vontató zúzott kövel megrakva, ugyanis ez utóbbi biztosan nem állt volna meg 0,5 m-en belül.
Szerencse volt az esetben, hogy minimális volt az ütközés így nem repült nagyot, s így sem az ütközés, sem a becsapódás nem viselte meg nagyon.
Szerencse volt az esetben, hogy gyors helyzetfelismerést követően akadt az autóban 8 cm alatti pengehosszúság, valamint teleszkópos fém elemlámpa is, ha ne adj isten szükség lenne rá - de nem volt.
Szerencse volt az esetben, hogy a tőlem nagyobb darab kiérkező kocsma vendégek trágár szitkozódásuk végére nem az én nevemet hanem a kis srácét tették oda, s engem gyakorlatilag nyugtattak, hogy látták nem én voltam a hibás. Ez azért sokat segített a hangulaton.
 A lényeg hogy megúsztuk kisebb sérülésekkel, nem alakult ki lincshangulat, nem volt ellenséges senki sem, a kis srác hamar felpattant és rögtön a vasért nyúlt pontosabban a kerékpárért, de mivel bicegett kissé, és a szemöldöke is felrepedt, így fel sem merült bennem hogy ne hívjak rendőrt. 112-őt értesítve az esetről, burkoltan igyekeztem a tudomásukra hozni a színárnyalatbeli különbségeket, az eseményt, annak súlyos és kevésbé súlyos mivoltát, hogy kocsma előtt vagyunk, hogy főúton vagyunk, stb. Hamar meg is érkeztek a mentősök, majd pár pillanattal később az első rendőrségi csoport is. Majd a második s a harmadik is. 
Lehelyszíneltek alaposan, közben forgalmat tereltek, közben a mentő elvitte a sérültet, közben még többen és többen lettek az út szélén... 
Dúrván 1,5-2 óra telt így talán el, mire lezajlott az egész herce hurca, maje mehettünk a Rendőrkapitányságra kihallgatásra, tanuvallomásra...
 Kihagytam volna a történetet szívesen, de valószínűleg ez volt megírva. Örülök annak, hogy minimális sérülésekkel sikerült mindenkinek megúsznia az eseményeket, hogy nem történt nagyobb baj.
 Az autón lett némi sérülés, amit ugye polgári peres úton legfeljebb....   szóval hagyjuk, mert elég esélytelennek érzem a dolgot. De ezt mondtam a rendőrnek is, hogy szerintem minden vagyonukat Állami Kötvényekbe fektethették, ami biztosan hosszú lekötésen van.
Lett egy kis sérülés a lökhárítón, a rendszámtáblán (mégsem hagytam el -  pedig ugyanúgy van rögzítve), valamint a gépháztetőn egy kisebb horpadás a buksijától.  A rendszámtáblát gyakorlatilag a helyszínen megoldottam, a lökhárítót a garázsnál lepolíroztam, egyedül a horpadással nem tudtam egyelőre mit kezdeni, mert nem sík hanem domború felületen van, ráadásul merevítő van mögötte, így ezt jó eséllyel nem fogom tudni megoldani garázs körülmények között, de sezrencsére nincsen nagyobb baj.
 Az ügyet közben pedig lezárták, a kiskorú ellen indított eljárást büntethetőség hiányában pedig megszüntették.

 Először is, felkerültek végre a téli kerekek, amikkel voltak némi problémák melyek végül mind megoldódtak.
Nekem tetszik a végső összkép, míg mások véleményei megoszlanak ebben a témában. De mint tudjuk, a vélemény olyan, mint a segglyuk - mindenkinek van, de alap esetben senki sem kíváncsi a másikéra...
 A lényeg hogy eleinte a nyomást nem tartották meg a felnik sajnos a homokszórt felület érdessége miatt, később mikor ezt orvosoltam, a felszereléskor szembesültem azzal, hogy bizony rövidek a felnicsavarok. Így beszereztem hosszabbakat, előkerestem egy fékdobot, egy kerékagyat, összepakoltam a felnivel, majd beletettem a csavart, hogy konkrét képem lehessen a csavar szükséges hosszáról. Miután meg lett a méret, levagdostam őket, s így már fel tudtam szerelni a téli kerekeket az autóra. 
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Idő közben felkértek egy promó videó forgatásra, ahol megjelentünk a kis autóval, mivel épp belefért az időbe és a lehetőségekbe.
A forgatás lezajlott, beszélgettünk egy jót, majd pár óra elteltével hazainult mindenki.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
 Éjjel bementem a kis kocsival dolgozni, indult pöcc-röff, gondnak semmi előjele.
Ekkor még öröm és boldogság volt...
Meló végeztével indultam volna haza, mikor is jelentkezett egy érdekes probléma, ami sajnos előfordult már régebben is, de jó ideje nem produkálta. Indítást követően csorgás hangra lettem figyelmes, így leállítottam a motort miután beindult, leginkább mert olyan vészjóslóan ismerős hang volt.
Na ekkor már nem volt öröm és boldogság...
A kis autó szépen elhugyozta az olajat, miután utat tört magának az olajszűrő tömítőgyűrűje alatt ezúttal. :(
Eddig akkor fordult ez elő, mikor nagy hidegben indítottam az autót, de most +6 fok volt napközben, így végképp nincs párhuzam az esetek között. :( Próbáltam már millió féle olajszűrőt. Próbáltam már lassan minden féle olajat, Castrolt, Mobilt, Rowet, Shellt, Valvolinet, 10w-40eseket, amiket úgy mond előírnak ajánlanak ehhez a motorhoz. De volt már hogy próbálkoztam 0W-40-essel és 5W-40-essel is, tény hogy ezek egyikével sem jelentkezett ez a probléma, de az is tény, hogy nem volt szép hangja a motornak üzemmeleg állapotában, tehát vékony volt neki ez az olaj.
 A kérdés továbbra is fennáll, hogy vajon miért történik mindez. :(
Mint tudjuk, van egy frankó 7bar-os órát kifektető olajnyomásom rögtön az indítást követően, ami elég sokáig ki is tart.
Választ ugyan erre sem tudott adni senki sem, de csak csak beletörődtem, s úgy voltam vele, hogy inkább legyen, mint hogy sem. Nevesebb motorépítők is belefutottak abba a beszélgetésbe, mely szerint olyan nincs hogy ekkora nyomás legyen, persze miután rámértünk, megborult az elméletük. Túl vagyok azon is hogy alapos motorpucolás, mert hogy biztosan dugulás van az olajjáratban valahol. Túl vagyok azon is, hogy majd  az olajpumpa elgyengül idővel, hiszen mára több mint 50000 km van a motorban, s ami mostanra nem kopott be, az már nem is nagyon fog. Túl vagyok azon is, hogy a pumpa nem működik megfelelően, vagy hogy a szelepe van felakadva, ezeket is megnéztem már.
 Egyedül a Wooodoo-t nem próbáltam még...
Egyelőre rendeltem egy másik olajpumpát, másik szűrőt pontosabban kettőt is, mert az egyik az ilyen szipi-szupi, hogy elvileg elengedi a többletnyomást is (erre nagyon kíváncsi leszek), motorolajat, kartertömítést, féktisztítót, tehát elvileg mindent, ami a cseréhez kellhet, csak sajnos most ilyen időben nem sok kedvem van neki állni és lekapni a kartert és kicserélni az olajpumpát. Leginkább azért, mert legutóbb azt is szerelőpasztával tettem fel s ott nem is szivárog, kvázi tart rendesen... egy élmény lesz leszerelni. Főleg mert az alu teknő kialakítás miatt vannak csavarok, amik szinte ki és behajthatatlanok, mert semmivel sem férsz hozzá.
Az is elképzelhető, hogy ezúttal kap egy másik szűrőt, pótlom az elnyomott olajat és megyünk tovább előre, s majd ha jobb idők lesznek, akkor szervízelek jobban.
Minden esetre most nincs öröm és boldogság. :(
Janinak köszönöm ezúton is a segítséget, mert Ő volt az aki hozott és vitt alkatrész beszerzésért, s autóért. Köszike.

 Miután rendeződött minden az autót illetően, tehát meg lettek a sebességi fokozatok (Köszönet érte Sankónak, Veres Andrásnak, Janiboynak), újfent kicseréltem a bajusz-kapcsolót majd lereléztem a tompított világítást is hogy legközelebb már ne égjen össze a tompított oldala sem a bajusz kapcsolónak, lecseréltem az olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt, beállítottam a kormnyközepet újra, stb, egy szóval minden készen állt a Lengyel turnéra.
Egészen addig míg az indulás reggelén kb 20 km-re az indulási ponttól, útban Zólyom felé, Szőlősardót elhagyva Kánó felé az egyik bukkanót követő jobbosban arra lettem figyelmes, hogy az autó csúszik le az ívről elég bugyuta módon annak ellenére hogy kb 60-kával haladtam.  Próbáltam összeszedni, közben azon járt az agyam, hogy mi okozhatta a jelenséget, hiszen nem "rúgtam rá", nem annyival jöttem, mint máskor, hiszen 80-90-el szépen lehet haladni, nem volt vízátfolyás, s a fagyás is kizárt, mivel 12 fok volt mikor útnak indultam. Végül sikerült megállni a kis autóval kb 20 cm-re a szemközti ároktól, merőlegesen az úttestre, hátsó kerekekkel a fűvel borított útpadkán. Üldögéltem még egy kicsit, s azon tanakodtam hogy ez igazából még szép is lehetett volna, ha szándékosan idézem elő. Vagy esetleg csúnya is lehetett volna, ha szemben jön mondjuk a reggeli műszakos busz...   Szerencsére nem lett nagyobb baj, így miután visszaálltam az útra, elkezdtem átnézni az autót kizárásos alapon hogy mitől járhattam így. A probléma hamar meg lett, sajnos kiszakadt a vezető oldali hátsó lengőkar. Kibújt rajta a Bilstein rendszerű gátló, ahogyan az lenni szokott...  Csak hát ugye nem a legjobbkor. Vagyis hogy igen, mivel inkább 20 km-ről autózok vissza csigatempóban, mint mondjuk Szlovákia északi részéről, vagy mondjuk konkrétan a Tátrából miután kiszedtek az árokból...
 Na így nem mentem kisautóval a nagy Lengyel honba sajnos annak ellenére hogy minden készen  állt elvileg. :(
Mivel azonban Gyulának megígértem hogy átveszek tőle egy-két kacatot Beskidekben, s ezzel ő is így számolt a vásárlások tekintetében, így nem akartam cserben hagyni, hogy miattam legyenek elhelyezési problémái, s más nap Suzival vágtunk neki az útnak, mivel pénteken már nem nagyon volt kevem foglalkozni az autóval. Sőt, bevallom azóta sem. Kicsit csalódott vagyok, de majd csak túl leszek rajta, hiszen eddig nem nagyon hagyott cserben, s hogy ez most így történt annak biztosan valami oka volt.
 Így most garázsban pihen egyelőre.
Folyt. köv.   egyszer majd... :(
Olajból: Castrol Magnatec 10W-40-es került bele
Km óra állás: 50749

 Hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a csillagok kedvező együttállása miatt, és a család segítsége által úgy alakult, hogy 13:30 körül hívtam Janit s megbeszéltük amint értem tud jönni, akkor villámlátogatunk egyet Velencén. Bevallom nehéz döntés volt ez, hiszen nem szívesen hagytam itthon a csepp lányomat és feleségemet, de megbeszéltük a dolgokat, leszerveztük hogy ne maradjanak segítség nélkül. Így 14:00 kor kb már indulni is tudtunk Janival miután bepréseltük magunkat a kispolskiba. Gyors tankolást és matricavásárlást követően az autópálya felé vettük az irányt, s már haladtunk is Budapest felé. Hamar szembesültünk a ténnyel, mely szerint nem túl hűvös az időjárás, autópályán haladva 32-34 °C fok volt, ami az aszfalt tekintetében még ennél is jelentősen több. Aminek következtében nem tudtunk a tervezett tempóban haladni, ugyanis nem hűlt kellőképpen a motor, így beálltunk egy kényelmes 110-120-as tempóra. 
Gödöllőnél a 0-ás felé vettük az irányt, mivel a Pest és Buda ha jól hallottuk mindenfelé fel van bontva, így jobbnak láttam elkerülni a torlódást, s inkább elkerülni Pestet a 0-son. Igaz Jani kicsit aggódott hogy ha a 0-ás beáll, akkor azt csúnyán beszívjuk, de szerencsére nem így volt, tudtunk haladni rendesen.
A Tárnok-i pihenőben álltunk meg az indulást követően legközelebb tankolni, itt csurgattam bele 14,93 L-t potom 492.9 Ft/L  áron  16:13-kor, nem mondom hogy őszinte volt a mosolyom... De legalább jó dőt futottunk...  (6.02 L/100 km) Ittunk egy-egy kávét, kicsit kinyújtóztunk, dohányoztunk stb, majd indultunk is tovább, hiszen már nem voltunk messze.
A fotózásról lemaradtunk ugyan, de a felvonuláson részt tudtunk venni, ráadásul így legalább maradt kb 30 percünk arra hogy köszöngessünk a Polskis cimboráknak, akiknek nagyon megörültünk, s ahogy láttam így volt ez fordítva is. Jól esett még ha csak ennyire is, de veletek lenni.  
A felvonulást követően még a szállásnál is sok olyan embrrel sikerült találkozni, akikkel odakint nem futottunk össze. Majd gyorsan megbeszéltük, hogy megyünk csobbanunk egyet a Velencei tóban, ugyanis kicsit szét főttünk mire megérkeztünk. Jól esett hűsölni kicsit a vízben, s közben kispapákkal és leendő kispapákkal társalogni a gyermeknevelés rejtéjeiről.
Hiába na, ezen látszik hogy vénülünk, már nem csak motorcserékről, átépítésekről társalgunk a vízben hűsölve, hanm epelenkázási, altatási stb szokásokról, tanácsokról.   
Megvacsoráztunk kollektíve miután kijöttünk a vízből, majd a regisztrációs csomagok átvételét követően búcsúzkodni kezdtünk, hiszen már 20:45 volt. Közben tönkrement a bajuszkapcsoló, vagy az index relé is a kocsiban ugyanis elment az irányjelzés is a kis autóról. :( Ebben Krisztián volt segítségemre akinek ezúton is hatalmas köszönet a bajuszkapcsolóért, igaz relét ő sem tudott adni, de mielőbb ki fogom cserélni a kapcsolót, mert ez így nem állapot hogy irányjelezni nem tudok. Vacak így nekivágni egy Gárdony-Miskolc szakasznak bevallom nem voltam túl nyugodt, de haladnunk kellett hogy időben hazaérjünk.
Elbúcsúzkodtunk hát akitől csak tudtunk, s útnak indultunk kevéske ám de annál örömtelibb élményekkel, beszélgetésekkel, gratulációkkal, stb. Nagyon örültem nektek hogy találkozhattunk!
Jobb ütemben haladtunk hazafelé, mint odafelé, ugyanis a kiskocsinak már nem volt olyan melege, így haladhattunk jobb tempóban is, amivel nem is volt gond egészen a 0-ásig. Ugyanis ott beszoptunk egy jó kis torlódást, amelynek során az összes sáv egy sávra volt beterelve, így kellőképpen be tudott dugulni ez a szakasz s csak araszolásra volt alkalmunk hosszú km-eken keresztül. :( De szerencsére átjutottunk ezen, s a Karácsond-i pihenőig meg sem álltunk, ahol tankoltunk az OMV kúton most már csak 458.9 Ft/L áron 23:03-kor 16,610 L-t.   (6,6 L/100 km)
Éjfélre már Miskolcon voltunk, kissé fáradtan, megviselten, de élményekkel gazdagon. Nem bántuk meg ezt az őrült villámlátogatást, sőt örülünk hogy ennyit is össze tudtunk hozni hogy veletek lehessünk s közben a kis családom se lássa kárát.
Örülök ha senki sem maradt szomjas, úgy láttam ez nem nagyon fordulhatott elő, örültem hogy sikerült leszerveznem a Borsodi Sörgyár Zrt-vel hogy helyi italnagyker szállítson egy kisebb mennyiséget a résztvevők örömére. Igaz nekem sajnos nem jutott belőle, de ez már csak részlet kérdés úgy gondolom.... örüljünk együtt annak inkább hogy sokan voltunk/voltatok, jó buli volt, s hogy van olyan akinek van elegendő pamut anyag az autók tisztán tartásához, s már szomjas sem lesz munkavégzés/portörlés közben...
Túlzott meglepetés nem ért azért bevallom, nem számítottam másra ilyen téren.
Schaffer Szilvinek köszönöm szépen az alkoholmentes sört, amivel megszánt minket, puszi érte és köszönet.
A kisautó átlagosan 6 L-t eszik, ebben van normális és kevésbé normális haladás, gyorsítás, stb.

 Videókkal kiegészítve!
Időhiány miatt kicsit megkésve írok erről a jeles eseményről.
Második alkalommal került megrendezésre az Adamovics Erik által szervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Menetpróba, s mivel már első alkalommal is nagyon tetszett, így tervben volt a másodikon történő megjelenés is lehetőség szerint. Igaz erre a hétvégére több lehetőség is volt, mint pl: Krakkó, Kecskemét, Miskolc, Bükkszentkereszt. Végül a sors úgy hozta, hogy Krakkót ki kellett húzni a listáról, ahogyan Kecskemétet is, így Miskolc és Bükkszentkereszt maradt a lehetőségek közül.
Így szombaton jeleztem Eriknek regisztrációs, valamint részvételi szándékomat, miközben az autót készítettem elő az eseményre.
 Vasárnap korán reggel keltem útra, mivel 50 km-re voltam Miskolctól, a gépátvétel pedig 07:00-09:00 között volt hirdetve a rendezvényre, s szerettem volna még a kis autót letakarítani kívülről is a belső takarítást követően. Ennek a programnak köszönhetően futottam össze a Lukoil kúton Gergővel, aki szintén erre a vasárnapi programra indult a Bükkbe. Egyeztettünk, s abban maradtunk, hogy akkor együtt indulunk útnak az autók mosása után. Együtt szelte a kilómétereket a sárga trabi, és a kék kispolski Bükkszentkereszt felé.
 Érkezést követően leparkoltunk, és beregisztráltunk személyesen a rendezőknél. Visszatérve az autókhoz vettük észre, hogy a traktoros csapat mellettünk parkolt le nem túl nagy örömünkre, mivel köztük is van olyan (Murphy törvény vélhetőleg...) aki abban leli örömét hogy ha kell ha nem, járatja a motort... ha van érdeklődő ha nincs...  Így kellően füstösen, traktor-büdösen indultunk a pályabejárásra, hiába volt felhúzva az ablak így is átjárta az egész utasteret a kipufogó gáz.... Ezúton is köszönet a megértésért a "kollégának"...
 Pályabejárás után lehetett futni a próbaköröket a lezárt szakaszon, hogy rögzüljön mindenkiben a pálya nyomvonala, a lassító, az élesebb kanyarok stb. Úgy hallottam nem mindenkinek sikerült....  

Ekkor még egyedül szeltem a próbaköröket, mivel nem volt aki segítségemre legyen az időmérésében. Következő körre már volt utasom, miután összetalálkoztam Laci barátommal, így a második és a harmadik kört már együtt autóztuk le.


Janit pedig megkértem hogy készítsen fotókat az eseményről addig is amíg mi rójjuk a köröket.  Szegény kellően fáradt volt, mivel éjszakás műszak után jött fel, és éjszakás műszakra volt hivatalos ismét, tehát sok pihenője nem volt, így annak is örültem hogy eljött.
 Plósz kolléga is magához tért lassacskán az éjszakás műszak után, s mivel 12:00-től volt rajt, így 12:23-körül meg is érkezett Bükkszentkeresztre...   - S még kérditek hogy miért késnek a vonatok? -
Gyula volt aki innentől kezdve mérni igyekezett az időt, bár elinte nem nagyon értette miről is szól ez a dolog, ezért lett volna jó ha már próbakörökön is együtt autózunk. Nem baj, majd legközelebb már tudni fogja ő is. Mindkét körben a sor végére maradtunk a kicsit kései megérkezés miatt, de egyáltalán nem volt ez gond, hiszen nincs jelentőssége.


Két kör között társalogtunk a többiekkel, fotózgattunk, ismerősökre bukkantunk, tehát mozgalmasan telt még a várakozás is, majd a második kör megtétele után már a szervízparkban álltunk meg csak az autókkal, ezúttal szerencsére nem a traktoros iskolát végzettek mellett...
Fent várakozva értesültünk arról, hogy idén sem telt eseménytelenül a verseny, hiszen volt akinek a lassító volt szűk, s volt akinek egy kerítés szakasz volt útban, a tavaly már megtámasztott villanyoszlopnál.  De szerencsére idén sem volt személyi sérülés, az autók és kerítések pedig újraépíthetők.
 Elfogyasztottunk egy-egy kávét míg várakoztunk, közben társalogtunk, ismerkedtünk, sztorizgattunk nagyon jó hangulatban. A regisztrációs díjban benne volt egy ebéd idén is, ahogyan a tavalyi rendezvényen is, így besorakoztunk mi is, ahol ismételten ismerősökre leltünk s újabbakra tettünk szert, így az ebéd elfogyasztása is barátságos hangulatban telt. Majd ennek elfogyasztását követően került sor az eredmény hirdetésre, díjak kiosztására, melynek során ezúttal ugyan eredményt nem értünk el az idők tekintetében, de külön díjat kaptunk a kis autó által. Köszönet érte ezúton is.
 Idén is nagyon jónak nevezném a rendezvényt, s remélem lesz jövőre, majd azt követően is, hiszen szemmel láthatóan nagyobb volt az érdeklődés már idén, mint tavaly. Egyaránt a nevezők, és a nézők részéről is nagyobb volt a részvételi arány, hiszen idén több mint félszáz regisztráló volt a versenyre, nézőből pedig jutott mindenhova, s idén még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
 Eriknek és csapatának hatalmas köszönet a szervezésért, rendezésért, remélem sok ilyenben lehet még részünk.
Gyulának köszönet az időmérésért, Janinak a fényképekért, Gergőnek a közös autózásért, Trabisoknak a társalgásért, a VDF-ker-nek a külön díjazásért, a résztvevőknek a megjelenésért melynek során olyan autókat is láthatott az ember amilyeneket még szerintem páran fényképeken sem eddig.

Cikkek, képek, beszámolók:

Tetoválásom a Jalopnik-on

 Classic Motorsport képei

 Gulf Hungary képei

 Orliczki Attila képei

 Miskolc Autósport képei

 Bartha Fotó képei

 Marczin Róbert képei

 Monyophoto képei

 VDF-ker képei

 Marmoly Dániel képei

 Urbán Gergely képei

 Strider Anita beszámolója

 Jalopnik beszámolója

 BOON

 Hosszas várakozás után végül úgy alakult, hogy Janival ketten vágtunk neki a Miskolc-Salgótarján szakasznak, mivel a többiek vagy sokkal hamarabb indultak, vagy később,  így csak Egerbe ugrottunk be, hogy csatlakozzon hozzánk Linda s ne kelljen egyedül autóznia neki sem.
 Indulást követően a régi 3-ason autóztunk Janival, igaz kezdésnek szét váltunk a belváros előtt, s mindketten más útvonalon szeltük át a belvárost, de végül bevártuk őket.   Út közben volt alkalmam most jobban tesztelgetni a relatíve friss 5-ös váltót. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy jól van kitalálva az áttételezése, hiszen nem csak utazótempót lehet tartani vele, hanem arra is alklamas, hogy erőlködés nélkül tudjon szépen gyorsítani az ember vele ha elhagyja a lakott területet.



Ami egyelőre azonban nem tiszta számomra, volt némi melegedése a motornak, amit nem nagyon tudok mire vélni, hiszen menetszelet kapott bőven, s végül nem annyira alacsony a motor fordulatszáma sem, hogy esetleg ne fordítaná át időben a hűtővíz közeget.  Később kicsit félre állva Janival arra jutottunk, ami megállhatja helyét, hogy alattomos módon ugyan, de emelkedőn haladhatunk végig anélkül hogy jó formán feltünne, mert neki is kicsit másabb a vas mint szokott lenni. Ez lehet magyarázat mindkettőre.
 Egerben volt egy kis rögtönzött szervíz Jani Ladáján, mivel az egyik kipufogótartó gumi elengedte magát, de ezzel pillanatok alatt megvoltunk, s némi kis pihenő után indultunk is tovább már három autóval. A célhoz közeledve egyre érdekesebb időjárás volt, főleg úgy hogy Miskolcról indulva kb kánikula forróság volt, szikrázó napsütéssel, így Janival rövidítettünk a nadrágainkon, míg Salgótarján felé közeledve küszöbig érő vízátfolyások voltak változó intenzitású felhőszakadásokkal tarkítva s kb 12 fokkal. Kicsit furán is néztek ránk, mikor megérkeztünk a szállásra, de már megszoktuk. Ahogyan megszokták mások is, hiszen mi Észak Észak-Keletről jövünk.
 Volt némi herce-hurca a szálláson a szoba kiosztások miatt, később a szobahőmérséklet miatt, de végül is szerencsére nem fagyott halálra senki, valószínűleg a kellő mennyiségű "fagyálló" betöltése miatt. Estig ment a csapatépítés, volt némi szaunázás is benne ezúttal, mondhatni kicsit összemelegedtek az emberek... de semmi buzulás, vagy "Koncsita", csak egy kis izzadás a gőzben mint annak idején Szegeden. Közben persze nagy eszmefuttatások, korszakalkotó ötletek, élmények, tapasztalatok, beszámolók stb több különböző témában. Jó hangulat volt.
Másnap reggel a reggeli elfogyasztása után közös program volt, várlátogatásokkal, valamint tájházak látogatásával. Ezek alkalmával volt szerencsénk megnézni a Somoskői várat, valamint pár embernek a Bazalt orgonákat. Nekünk ez utóbbi már kimaradt, mivel a pocaklakóval kicsit nehezebben veszi a terepet Edit... - asszem meg kell majd nézni alatta a diffit, hogy mi lehet a bibi vele.. vagy a gyújtást inkább, mert az ereje az ami kicsit elfogy...  
Voltunk bányamúzeumban is, ami továbbra is érdekes és bámulatos számomra. Igaz nem annyira nekem találták ki ezeket a járatokat, hiszen volt ahol maximálisan meghajolva - ezzel tisztelegve a kemény fizikai munka előtt - volt ahol inkább "békaügetésben" sikerült csak haladni a hely szűke miatt. Valamint arra is sikerült rájönni, hogy ilyen helyen nem előnyös a "pálya-slcik talpú cipő", mivel az utolsó ponton állva az előadást hallgatva sikerült majdnem feldobni a picsámat a plafonra álló helyben. A vicces az volt, hogy Jani állt előttem, s ennek a lejtőnek az alján volt a vízzel telített rész, így kb esélytelen lett volna megállítani a lezúduló kb 300 kg-nyi testtömeget ha megindulunk lefelé a lejtőn. De pár ember így is jót mosolygott, s mint tudjuk, a jó kedv a legfontosabb.  
Sok mindent sikerült megtudnunk ezen a napon is, míg a csapat egy része a tájházban volt Kazáron. Például, hogy hosszú időn keresztül képes egy kis polski fordított polaritással üzemelni különösebb gond nélkül, max a rádiót, valamint a szivargyújtóba dugott összes eszközt vágja haza, de egyébként menni képes. Páran jót derültünk rajta, de elképedve hallgattuk is az élmény beszámolót. Valamint hogy a kiszedhetetlennek tünő menethibás csavarok puszta kézzel eltávolíthatóak...
Fagyiztunk egyet, végül úgy döntöttünk páran, hogy útrakelünk a szállásra, hiszen ott még is csak jobban tudunk beszélgetni, mint az út szélén az esőben.
Az esti program hellyel-közzel megegyezett a péntekivel, azzak a kis különbséggel, hogy Gabe-el megbeszéltem hogy lemegyek érte autóval és felhozom hogy ha esetleg nagyon erőltetik neki akkor tudjon inni egy pohárral...  Nos az út mindkettőnk számára izgalmas és élvezetes volt én úgy gondolom, hiszen jókat nevettünk. Én elsőként akkor, amikor Gabe először szembesült a ténnyel a kanyar felé közeledve, hogy itt nincs majré-vas, s nem veszünk el a tempóból sem csak azért mert kicsit vizes az aszfalt... Másodszor akkor, mikor Gabe annyit mondott csak hogy itt halunk meg....  Harmadszor, mikor kiült szemmel láthatóan a rémület az arcára, hogy a szállás felé lekanyarodva a főútról 3 telivel vesszük a sikánt...  Idővel megszokta a stílust, a tempót, s egyre jobban élvezte, amit jó volt hallani menet közben. Valamint felismerni a tényt, hogy kb én is ilyen voltam annak idején mikor KG mellett, vagy Baz mellett ültem a 903-asokban. Ezek adtak mindig lökést, hogy meg kell csinálni és kész, nincs mese, nekem is kell egy ilyen. Kb szó szerint ezeket hallottam most vissza Gabetől.  
 Vasárnap volt még egy kis Hollókői túra, ám az idő ezúttal nem volt kegyes hozzánk, végül úgy döntöttünk hogy inkább hazafelé vesszük az irányt Gyöngyös érintésével, mivel erősen porzott már a tank a kiskocsiban az én mulasztásom és hiszékenységem miatt, mivel valaki azt mondta hogy csak  kb 10-14 km-re van a cél a szállástól. Ez inkább 40 volt minimum... Gyöngyösön megtankoltunk, s épp az induláson tanakodtunk, mikor megjelent egy fazon, akiről kiderült hogy a helyi rádióban műsorvezető, s megfűzött minket egy riportra. Hamar kötélnek állt a csapat annak fejében ha mutat nekünk valami olyan helyet ahol ebédelhetünk egyet, ígybeültünk a Malomudvar étterembe, ahol jó hangulatban vártunk az ételt, s adtunk riportot.  Az adás elviekben csütörtökön volt hallható a Gyöngyösi Maxirádióban. Fogyaztás után immáron mindenki teli pocakkal nem csak Edit, útra keltünk s tovább folytattuk az utat hazafelé.
Összességében nagyon jó találkozót hoztak össze ismételten ezek a szervezők is, így köszönet nekik érte ezúton is. Mi jól éreztük magunkat az biztos.

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig.  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról.
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :(
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra.

 Egyébként is tervbe volt véve, hogy a hétvégén kicsit kimozdulunk valamerre és ráadásul Polskival, kihasználva a jó időt még s kicsit járatni a kis autót, mert mostanában ritkán volt mozgatva. Jó ideje figyelemmel kísértem az eseményeket az interneten a Brezova Gokartland kapcsán, így időben értesültem arról, hogy a hétvégén Drift napot tartanak újra. Az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült egy Drift Taxi jegyet nyernem a Facebook oldaluk által a szombati napon.
 Így vasárnap reggel irány a garázs, autócsere és útnak indultunk kicsit megkésve Visonta felé, így ahol lehetett egy kicsit jobban odaléptem neki, hogy ne maradjunk le semmiről sem. Útközben volt egy két idióta felezővonalon 80-nal autózó paraszt, de rendkívüli elmebeteg szerencsére nem volt, így relatíve higgadtan tudtunk végig kocsikázni az úti célig. Már messziről lehetett hallani az autókat s látni a gumifüstöt, ahogyan haladtunk belé a pályához, leparkoltunk s indultunk bámészkodni. Az idő nem volt túl  kellemes a szél miatt, de egyébként elviselhető volt, hiszen ragyogó napsütés volt egész nap.
 Hosszasan nézelődtünk a pálya széléről, hogy melyik legyen az sofőr-autó páros, ahol a nyereményt érdemes felhasználni, ugyanis itt is vannak lelkes amatőrök kevesebb tudással, mint mindenhol, s vannak született vérprofik, akik szerintem eleve császármetszéssel születhettek kormánykerékkel a kezükben...
Köztudott, hogy nem esek hanyatt alapvetően a BMW-ktől, Audiktól, Mercedesektől, stb. mert valahogy nem fognak meg, csak maximum a régiek, de vitathatatlanul ez egy olyan sport ami a BMW-sek számára kedvez, így vannak is szép számmal résztvevői. Akad még egy két Toyota, Lada, Nissan is közöttük, de a "betegebbek" többnyire BMW-t terelgetnek, így azok között csemegéztem, miközben igyekeztem rávenni Editet, hogy próbálja ki Ő is valamelyiket. Sajnos hajthatatlan volt, csak kívülről szemlélte az autósportot, mondván ez belülről túlzottan félelmetes, ráadásul csak két ember mellé ül be félelem nélkül, az egyik ASI, a másik én vagyok, ez nagyon jól eső mondat volt.
Így nem erőltettem tovább dolgot 2-3 óránál tovább, s végül elindultam egyedül a szerviz park felé Drift Taxira vadászni a kiszemelt három autó valamelyikében reménykedve. Szerencsére nem kellett sokat sorban állni, hamar megtaláltam az autót és sofőrt, akinél beválthattam a nyeremény autózást, Bodó Krisztiánt. Az autó pedig nem más mint egy BMW. Konkrétan egy E30-as V8-as 4.0-es 326 Le-s saját építésű autó, nem kimondottan városi tötymörgésre szánva.
...
[flash=http://www.youtube.com/v/QWsJelyfAs8?version=3]



 Bemászunk a bukócsővel bőven ellátott "szörnybe", ki könnyebben ki kissé nehézkesebben, de bent vagyunk. És igen, szörnybe, nem pedig autóba, mert autó (hétköznapi laikus ember felfogásában) nem megy így, hogy haladása közben szinte minden cm-en megcáfolja a fizika általános törvényeit, hiszen a pálya szélén állva volt időm tanulmányozni az előttem oldalazva elhaladó autókat... Megtapasztalni, milyen érdekes érzés kívülről szembesülni azzal, hogy az autó orra velem egy irányba néz, miközben oldalazva hosszú hosszú métereket tesz meg, mikor a hátsó kerekek hozzávetőlegesen velem szemben helyezkednek el és szembehajtanák az autót az út szélén állóval, s közben az első kerekeket oldalról látom megint csak valami irreálisan beteg, perverz állásban...
Mikor megcsap az előttem elhaladó autó benzingőzzel vegyített égett gumiszaga...
Mikor szemmel látható a hátsó kerékről leváló, ledarálódó gumiköpeny darabjai...
Mikor tiltásig forog 2-ben, 3-ban, 4-ben a motor...
Mikor egy két ujjas mozdulatra blokkol a hátsó kerék egy pillanatra, míg elveszti a tapadást teljes mértékben már a kanyar előtt...
Mikor ezt követően hanyag eleganciával kezdi meg rajzolni az autó fara a soron következő kanyar ívét már a kanyar bejárata előtt, s rajzolja egészen végig, a kanyar kijárati szakaszán túli egyenes résznek legalább feléig, ahol a pillanat tört része alatt átesik a másik oldalára, s már kezdi is rajzolni a következő kört, ezúttal már a másik irányban...
 És kiindulunk a szerviz parkból, elől hibátlan gumikkal, amikben szinte minimális megtett km van, a hátsó tengelyen pedig kissé többet futott, valamivel hiányosabbakkal, melyek a következő 3-4 körön vélhetőleg többet fognak forogni mint eddigi életük során összesen. Ez az ő kivégzésük, s talán most állhatnak a halálsoron, miközben mi arra várakozunk, hogy a pályára engedjenek minket is.  S eljön a pillanat, mikor elhalad az autó előttünk, ami ugyan oldalról érkezik, de az oldalát persze nem látni, csak a féklámpáit... Meg tesz még pár métert, majd beesik a kanyarba, mikor is intenek, hogy indulhatunk...
És 1... és 2... a sebesség fokozatok száma, a megtett út pedig van talán vagy 10-15 m is, mikor jön a 3-ik fokozat, érkezünk az első enyhe balos kanyarba, ami talán csak azért van ebben az egészben, hogy előkészítse valójában az autót a jobbos kanyarra, ahova egy pici hidrós kézifék érintéssel esünk be, majd forog a motor egészen tiltásig miközben ellenkormányzással terelgeti a sofőr a vasat az úton. A kanyar egyre szigorúbb a vége felé haladva, szinte teljesen visszafordít, majd pár méter egyenes szakasz után jön egy szintén hosszabb balos egy íven, aminek a kijárati íve egy hosszú egyenesbe torkollik. Ennek a feléig szigorúan oldalazva érkezünk, s csak a következő visszafordító jobbos kanyar előtt borítja át a másik irányba a vasat, vezeti egészen a belső padkára rakva az első kereket, majd fűzi végig a hasonlóan szűk balosban és már készül is a közepes jobbosra, ami szintén egy picit tempósabb picit hosszabb így szépen egy íven lehet rajzolni ezt is egészen a következő kis balosig ami egy enyhe S-szakaszba nyit. Normál autós, normál körülmények között szépen áthaladna egyenesen a legrövidebb pontokon keresztül, de a Drfiter nem ezt teszi és borítja a jobbos-balos kombóba. Ezt követően már csak egy erősebb jobbos van hátra ami valójában három kisebb, de nem számukra... Így ez is mehet egy íven végig, miközben a Bömbi popsija cm-ekre halad el a gumifal előtt az úgy nevezett cél egyenesig, ahonnan a kör kezdődik elölről. És ebből van még remélhetőleg 2, esetleg 3 kör mert a gumik nem bírnak többet ilyen terhelések mellett. Közben próbálom felidézni, hogy hol lehetett olyan rész ahol a hátsó kerekek közvetlen tapadással érintkeztek az aszfalttal, de nem nagyon emlékszem ilyenre, csak a bejárati részen mikor a pálya felé haladtunk a szerviz parkból.



 Ám lassan a vége felé tartunk, ami jól hallható, hiszen a futófelület szinte teljesen elfogyott már az abroncsokról, és verik istentelenül a hátsó sárvédő dobokat, valamint a karosszéria oldalát. A helyzet innentől kezdve már vagylagos... vagy eldurran a hátsó, vagy nem amíg elérünk a szerviz parkig, esetünkben természetesen eldurran, hiszen ez most a dolga.
Óriási élmény volt mindenképpen, és hatalmas adrenalin löket újra egy ilyen autóban ülni.
 Ezúton is hatalmas köszönet a lehetőségért, a nyereményért, az autózásért.

...
Nézelődtünk még picit a pálya mellett állva, mert jöttek mindig újabb sofőrök és autók, s igyekeztem meggyőzni Editet arról hogy próbálja ki az érzést, és üljön be egy Drift taxiba, de hajthatatlan volt, s nem tudtam rábeszélni. Bármennyire is szerettem volna, hiába erőltettem, teljesen esélytelen volt, így nem sokkal később elindultunk a kis autó felé a parkolóba.



Összeszedegettük a dolgainkat, elpakolásztunk, bemelegítettem kicsit a motort, és elismerő pillantások begyűjtése mellett haladtunk a parkolóból kifelé, megcélozva a régi 3-as főutat s azon Miskolcot.
Nagyon szép időt, jó napot fogtunk ki, kristály tiszta napsütést igaz némi széllel vegyítve, de szép nap volt s jó alkalom arra hogy kimozduljunk kicsit a szürke hétköznapokból, s megjárassuk ezáltal a kis kékséget is végre. Aki szépen muzsikált, szedte a lábát amikor szükség volt rá, vitt és hozott minket amerre csak szerettük volna. De a váltónak megint van valami furcsa hangja... Ez már egy másik bejegyzés lesz, de remélem már csak a találkozó után kell rá sort keríteni.

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át...
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre.
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére.

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze.
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm³-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem.
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!!

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

Szudas képei

 Kicsit elmaradtam a blogolassal ido hianyaban.
Tul vagyunk a Nyari talalkozon, kisebb-nagyobb nehezsegek aran ugyan, de tul vagyunk rajta.
Ezuttal is ket autoval indultunk utnak Miskolcrol a Velencei to partjara, kenyelmes nyugodt tempoban autozva vegig, hogy kimeljuk a nagy melegben a kis autokat. 
Osszessegeben a talalkozo jol sikerult, szep szammal voltak resztvevok kis hazankbol, es a kornyezo orszagokbol is. Az ido is kegyes volt hozzank, igy egy szavunk sem lehet, s ezuttal is szep helyeken jartunk.
 Ami azonban nem a legjobb dolog, hogy az Andi autojanak a motorjat valoszinuleg meg kell bontanom, mert valami nem klappol. Jelentos mennyisegu olajat juttat a kartergaz csovon keresztul vissza a karburatorba, ami azonban sajnos megoldodott, ugyanis kb a Velencere erkezes elott par km-rel leszakadt a legszurohaz a ventillator hazrol. :( Ugy latszik csak ido kerdese volt a trotenet mint utobb kiderult, Gyula legjobb informacio szerint ugyanis tipus hibaja ennek a tipusu motornak ez a jelenseg. :( Sajnalom, mert egyedi, de egyre inkabb azon torom a fejem, hogy vissza fog alakulni a motor hamarosan gyarira, mert ezzel csak a gond van. Ereje sem nagyon van a gepnek, mint utobb megtudtam ezen sem kell meglepodni, mert a gyari kialalkitasu hengerfej nyomatekosabb mint ez az exporots kivitel. Nem csorog, nem csattog, igy nem tartom valoszinunek hogy gyjtas beli problema lenne, szepen is indul, de egyszeruen nincs ereje, meg a bejaratasi idoszakban is jobban ment a kis auto, tehat valami tortenhetett. Lehet hogy osszeforogtak a gyuruk, vagy ennyire nem tudok szelephezagot es gyjtast allitani, egyelore nem tudom, de amint lesz egy kis idom es energiam, valamint amint nem lesznek 40 fokok, bele kell nezni, hogy miert nem kerek a tortenet, miert gyenguska annak ellenere, hogy 0 km-es hengereket, dugattyukat, gyuruket, hengerfejet, sport vezermu tengelyt, elegant gyujtast, fotengelyt kapott a felujitaskor. Meg az igazat megvallva a motor hutesevel sem vagyok elegedett miota az Abarth olajtekno es szelepdeki felkerult. Kuplung bowdent is cserelni fogom, ugyanis teljesen a vegere van mar allitva, s meg sem emel ki rendesen, megis nehezkes es vagylagos a valtas a kis autoval, akarhova is pozicionalom a valtot.
 A kis kekseg szepen teljeseitette a tavot, bar valto problemam ezen is akad, ugyanis erezheto hogy valoszinuleg el van billenve a gumibakoknak hala, nehezen veszi a 3-ikat. Gyujtas gondom akadt vele meg itthoni teruleten, ugyanis egy az egyben szetverte a rotor az eloszto fedelet, ami nem tul jo dolog, valoszinuleg a gyjtas elosztot lentebb kell helyeznem, hogy ne lehessen ennyire kozel a motorter fedelhez, mert szerintem kanyarodas kozben ha elbillen egy picit  motor, akkor hozzaerhet es megfeszul. Ezt csak amiatt gondolom, mert temposabb jobb kanyarban jelentkezett ez a problema tobbszor is.
 Minden esetre koszonet a kis autoknak hogy elvittek es haza is hoztak minket.

https://plus.google.com/photos/111403175907967885376/albums/5905547335956670817?authkey=CM6n4NaXy5HujQE

 Tekintettel az olajcserére, szelephézag állításra, gyújtás állításra, valamint a kevés km-re ami az autóban van, egy rögtönzött kirándulást találtunk ki szombatra a két kis autóval.
 Szelephézag állítás megtörtént indulás előtt, annak ellenére hogy jelentős hézagok voltak a himbasornál, nem volt csattogó hangja a motornak. Egyre jobban gyondolkodok egy spéci kulcson a szelephézag állításhoz, mert a fogóval és a 11-es kulccsal a kezemben többnyire inkább csak köpködök míg beállítom.... :(
Gyújtást is úgy mond jelre állítottam, ami elvileg neki a gyárija, de biztosan nem fog így maradni a történet, ugyanis most nem megy olyan jól Andi állítása szerint mint mikor bejáratós volt. Az meg azért elég para... :(
 Szóval elmentünk egy kicsit turnézni, meghjáratni a kis autókat, de leginkább az Andiét.
Ami feltünt kívülről, hogy néha olyan korom füstfelhőt nyom, mint egy TDI, ugyanez motorféknél sokkal világossabb. Fékezésre nem táncol továbbra sem, a váltó meg szerintem még mindig nincs a helyén rendesen. Nagy szívás néha egy 0-ról összerakott történet, de gyönyörű is egyben.
 Andi elmondása szerint nem húz úgy mint ezt megelőzően, a fogyazstása meg valahol 8-9 l - között van ami nem túl szívderítő, tehát a karburátor tuti cserés lesz inkább egy felújítottra, mint hogy fúvókákkal kezdjek LEGO-zni, valamint a gyújtás is megy vissza az eredeti helyére, ahol eddig is volt. Viszont szerinte is halkabb lett a kisautó.

Volt egy kis idom, ha kedvem nem is tul sok, de nem nagyon turt mar halasztast a dolog.
Nyari gumira torteno atallas kozben vettem eszre hogy vannak sajnos folytonossagi hianyok a laprugo egyik tagjaban, ami magyarazatot adhat a minimalis menetkozbeni setalasra, es kemenysegre rugozatlansagra. Raadasul nem is akartam ugy jarni mint valaki, hogy menetkozben torjon ki alola maximalisan a laprugo.
Nem szivesen allok neki a futomu ezen reszenek, de vannak pillanatok, amikor nem lehet halogatni. Na ez egy olyan pillanat volt, mert mar felve autoztam vele neha, foleg szerpentines reszeken. Csak ugye felo hogy ezek a csavarok megfordulnak a kaszniban szereles kozben. Szerencsere nem volt ilyenrol szo.
Kapott jo sok csavarlazitot minden csavar, bosegesen beaztattam, s konnyen meg is indult mindegyik.
Laprugot meg eddig nem szedtem darabokra, kicsit tartottam is tole, hogy mi lesz majd ha szetugrik, de csak meg kellett csinalni, hiszen nyakamon a talalkozo, s valamivel menni kell. Lebontottam hat a csavarokat, majd a tobbit mar az asztalnal folytattam, pontosabban kezdtem, de vegul a foldon kotott ki a laprugo. A kozepso osszefogo csavart pikk pakk sikerult elcsavarnom, es eltepnem, ami nem volt tul jo kezdes, de nem adtam fel, bar veszjosloan nyil meg a koteg kozepen.
szetbontottam a rogzito pantokat is, majd egyesevel levettem a lapokat es a koztuk levo muanyag lapokat, es megtisztogattam mindet, majd sorban kiraktam oket a foldre. A torott lap harom darabban jott ki, tehat ket tores volt rajta nem csak egy. 
Egy lapot kaptam anno meg Gyulatol ajandekba, mert nem talaltam a rugokotegemet, igy azt hasznaltam fel. Igaz pont nem az a lap volt az, hanem egyel lentebb levo lap, de remeljuk igy is jo lesz, ha nem, akkor hamar kiderul, es kibontom vissza az egeszet. Arrol nem is beszelve, hogy ideje lenne mar a duplalengokaros projekttel foglalkozni vegreha mar minden meg van hozza...
A lenyeg, hogy pucolas utan minden lapot bezsiroztam jo vastagon, amivel jol meg is szivattam magam, mert osszehuzas kozben muvelt erdekes dolgokat a rugokoteg, de vegul sikerult megoldani. Kozepre pedig kapott egy 10.9-es rogzito csavart, valamint a pantokat is sikerult ujra felhasznalnom. Nem volt egyszeru muvelet, de bevallom sokkal rosszabbra szamitottam.
Felszereles is konnyeden ment szerencsere, igy maradt ido a fuggocsapszegek zsirzasara is, ahol viszont tortent egy erdekes malor sajnos. Kicsit vehemensebben nyomattam bele a zsirt a vezeto oldaliba mint kellett volna, ugyanis a az aljabol kinyomta a zarofedelet, aminek visszaszerelesehez sajnos mar nem volt sem idom, sem kedvem, igy ki kell birnia mig visszater az auto Miskolcra Siofokrol.
Ami teendo van meg, hogy a futoradiatort kiiktassam a rendszerbol, valamint hogy a gyujtast felulvizsgaljam egy kicsit, uyanis 5000-es fordulat korul szemmel lathatoan ki ki hagy egy-egy gyujtasi fazist valami miatt. Egy ideje vacakol a csatlakozasi pontja sajnos, ami miatt le is allt neha igy lehet hogy ezt kell majd atvarialnom a gyujtaseloszto aljan kozvetlenul.
Nagy vonalakban ennyi, remelem mas nem jon kozbe.

 Szerencsére beköszöntött a jó idő végre, így elszedtük a kis autókat.
Hívtam, és egyeztettem Andival, hogy mi lenne ha közösen tennénk meg pár km-t, mert az Ő autóját is járatni kellene, hiszen régóta pihen a garázsban.

A zene ami most tetszik:
[flash=http://www.youtube.com/v/M97vR2V4vTs?version=3&hl=hu_HU&rel=0]

Szombaton délután is csavartunk egy kisebb karikát, elugrottunk a Rakacai tóhoz, útközben Szendrőben fagylaltozni is megálltunk a Paszti cukrászdában a tulajdonos nem kis örömére. A történetet már valószínűleg ismeritek, igen, neki is volt annak idején egy Polskija.
Vasárnap is csaptunk egy karikát, elautóztunk a Lázbérci víztározóhoz, majd onnan Szilvásváradra. Találkoztunk egy Miskolci Polskissal, akinek kabriója van, és váltottunk pár szót, igyekeztem elcsalni találkozóra, reméljük Velencére eljönnek.
Mind a két napon nagyon jó idő volt szerencsére, valamint a kis autók is nagyon jól viselkedtek és majdnem gond nélkül teljesítették a km-eket. Ugyanis az Andién van egy visszatérő probléma, amire nem sikerül rájönni és elég random szerű így jobban kell majd vele foglalkozni, ugyanis a féklámpái nem akarnak minden fékezésre reagálni. :( Nem túl jó dolog, tavaly egyszer már produkálta, de most jobban neki fekszem majd a dolognak, illetve a szelephézag állításnak, s a gyújtásnak is.
Jó látni az Andi autóját újra az utakon, főleg ha együtt halad a két kisautó.
Kellemes, szép hétvége volt, szeretem az ilyet.

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

Továbbra is elúfordul az a rejtélyes jelenség, hogy fordulatról elejtve a motor leáll, nem áll meg alapjáraton. Akkor sem ha felemelem 8-900-ról 1500-ra sem. Karburátor kb 5-ször szétszedve már darabokra, mert abban bíztam hogy kosz lesz az úszóházban ami vándorol, vagy a fúvókák valamelyikében esetleg. Bőven átnyomattam féktisztítóval, benzinnel, majd levegővel, de újabban nem került elő belőle semmi.
Elkezdtem más irányban keresgélni, bár tippem sincs sajnos. Az tény, hogy előbb áll meg a motor, és ezt követően gyullad ki a töltés jelző lámpa s nem pedig fordítva. Mert ez utóbbi esetleg adhatna okot arra hogy érintkezési probléma után keresgéljek valamelyik csatlakozónál.
Ráadásul a leállás után közvetlenül ha indítok rögtön elkapja és be is áll alapjáratra rendesen, minden gond és prüszkölés nélkül.
Többszöri nekifutással indultam próba körökre, de javarészt visszatért a probléma.
Utolsó alkalommal ránéztem még a gyujtáselosztóra, ennek a teteje fel volt lazulva, de nem hiszem hogy innen indul a leállási probléma, minden esetre meghúztam a tetején lévő két csavart és összeraktam.
Majd irány ki a fő útra, és sok mazsola kerülgetésével kb Mezőkövesdtől tudtam haladni úgy jobban nyél gázon. Már már kezdett elforogni újra 7-7500-ig a motor, s mivel leginkább ezzel voltam elfoglalva hogy leáll-e a motor, és húz-e rendesen, valamint hogy ne ússzak fel a vízen, így fel sem tünt, hogy az ablaktörlőlapátok olyanokat csapnak, hogy majd lerepülnek a szélvédőről, valamint a fűtőmotor is lelkesen tolja a levegőt. Kiszálltam, megnézni hátul mi újság, és olyan érdekes állaga volt a töltés szálnak... olyan nem volt kemény, sokkal inkább puha és képlékeny, a szigetelése leginkább... :( Jobb ötlet hiányában megfordultam és szakadó esőben indultam hazafelé, ekkor már vagylagos volt a töltése sajnos, de 3000 alatt nem is kapcsolt a fesszabályzó.
Miután hazaértem, lebontottam a generátort a blokkról, és betettem a Suzi csomagtartójába, hogy ha lesz időm hétfőn elviszem autóvillamossági szerelőhöz, hogy nézzen rá, van-e vele gond. Mert esetleg ezt tudom még elképzelni, hogy halódott már a fesszabályzó, vagy a generátor maga, és alapjáratra visszaesve nem adott már akkora szikrát a gyujtás, mint kellett volna. Ha nem, akkor nincs ötletem ismét. :(

Hogy mit kaptam Karácsonyra???
AGYFASZT!!!
Hogy mit kértem???
Hát... nem ezt.
Produkálja egy ideje magát a kis kocsi. Nem vészesen, csak pont annyira, hogy az a maradék hajam égnek álljon. Üzem meleg állapotban kapdos az alapjárat, lámpáknál megállva pedig 10-ből 3-szor lefullad. Tudom, most az jön, hogy ne álljak meg. Ezen már túl vagyok. Meg ugye ott volt az a fincsi kis gázpedál törés még az ünnepek előtt. Az is hálás történet volt, de lássuk be sok volt az indulat, s ezt nem hálálta meg a már egyébként egyszer meghekkelt gázpedál. Akkor végleg meg is adta magát, annyit tudott húzni csak a bowdenen hogy kb 1400-1500-as fordulattal elcsoroghattam a belvárostól a garázsig.
Középső kardánalagutat kibontva mindig szembesülök azzal a ténnyel, hogy ez nem egy egyszerű történet lesz, hiszen van benne 3 víz cső is. Királyság! Ha jól emlékszem legutóbb is épp emiatt hegesztettem inkább. De most nem voltam lusta, hiszen időm mint a tenger, nem hajt a tatár, így szépen komótosan kibontottam a pedált, és kifűztem a vízcsövek közül, amit szerintem  egy gyakorlott nőgyögyász is megirigyelt volna. Főleg hogy én ugyanazon a szűk résen vissza is raktam egy másikat. Relatíve könnyen ment a dolog, bavllom jobban tartottam a szívás lehetőségétől, de szerencsére nem volt gond. Kicsit bíbelődős volt, de megoldottam. Annyit sikerült elszúrni, hogy túlzottan előfeszítettem a bowdent, mert ugye a két pedál állása nem volt megegyező, így kb 1/3-os pedál állásnál meg majdnem teljesen nyitott a második torok is, ráadásul kb 800 m után már izomgörcsökkel küzdöttem a próbakörön, mert rendellenes állásban kellett tartani a jobb lábamat a gázpedálnál. Vissza a garázsba, és újra állítás. Ezt követően ezzel már nem volt gondom.
Jött a második felvonás, a karburátor bontás, mert jó esély van rá, hogy szennyeződés van az üzemanyagszűrő ellenére a karburátor úszóházában. Ehhez természetesen ki kell bontani még a kurvák picsáját is, de nem baj. Időm mint a tenger ugye...
Hamar boldogultam ezzel is szerencsére, és szinte pillanatok alatt lent volt a karburátor. Szét bontottam, és szemmel láthatóan voltak benne homokhoz hasonlító szemcsék, amik bőven tudják ezt a jelenséget produkálni ha vándorolnak az úszóházban. Kiszedtem az összes fűvókát, gyorsító fúvókát, és venturikat, és szépen elpucoltam mindent először benzinnel, majd féktisztóval, és nagynyomású levegővel kifújtam az egészet. Összeszereltem, és visszapakoltam a helyére a karburátort is, átnéztem a benzin csöveket is egyúttal, hogy nincsenek-e kirepedezve, de szerencsére nincs velük semmi gond. Így összeszerelést követően jöhetett a próbakör, ugyan merre másfele ha nem a Bükkön át, Egernek, majd vissza a 3-ason. Nem is volt gond vele, egészen a belvárosig ahol az első lámpánál kezdődött a történet előről... Igen... I' am happy... naggggyon naggggyon very happy.
Autó vissza garázsba, C-vágányra, és hamarosan folyt.köv.
:(

De legalább jót autóztam, ami rám fért már. Meg szerintem az autóra is, mert a hegyen nagyon szépen viselkedett, csak itt-ott játszotta meg a picsáját a kanyarokban.

 Hogy a közepén kezdjem, nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nagyon nem... :(
Váltó: Indulás előtti napon, még le lett szerelve a nem rég szervízelt váltó, s hamar fényt derült a László nevű váltónak nem is annyira jók a fogai, mint a reklám szerint... Ezért volt olyan darálós hangja, akadozós erő átvitele, s nem bántam meg, hogy nem azzal indultam útnak.
Idő, és emergia hiányában nem volt más lehetőség, mint harang csere a váltókon, s a jobb állapotú féltengely pár átrakása (idő hiányában) diffivel együtt. Természetesen a hülye is tudja, hogy ilyet nem illik csinálni, hogy nem párban cseréled a fogaskerekeket a kopások miatt, most mégis erre volt csak mód és lehetőség. Hamar ki is derült, hogy nem ez volt életem legjobb döntése. Főleg ezen a napon... 3-ikban 40-nél, mé úgy ahogy lehet hallani a motort, és talán még beszélgetni is lehet a kocsiban, de ez 50-55-nél 4-ikben már megszűnik, s kb egy Sperres-Lada hangjával vetekszik a Polski... Jó pofa, meg vicces, az első 10 km-en, de utána már inkább félelmetes, főleg ha tudja az ember, hogy másnap egy 3 napos rövid túrára indul az autóval, úgy 360 km-re Miskolctól.
A lényeg, hogy a váltó szervíz meg volt, lett benne minden fokozat.
Pénteken indulás előtt úgy döntöttem, hogy nem pályázok. Lassan 12 éve járok Pestre, s mindíg pályán mentem, idejét láttam kipróbálni kis hazánk főútvonal hálózatát. Ráadásul nem utolsó szempont volt az sem, hogy nem mindegy az, hogy 90-nél, vagy 130-nál fog-e megállni a váltó... Szerencsére nem így történt. Főútak jól autózhatóak, távolságban ugyanott vagyok mint ha pályáztam voltam, ellenben az idő kb 50-70 perccel több egy Miskolc- Pest szakaszon, de mivel nem volt sietős, így elviselhető úgy gondolom, főleg ilyen autópálya díjak mellett. Így 3-ason mentünk Pestre. Előtte Horton összefutottunk egy kedves ismerőssel, aki legutóbb a Brezova-tanyára szervezett autós találkozót, és Drift napot. Miután innen eljöttem anno éjjel 1-körül, kiderült, hogy a kis autóval első helyezést értem el épített kategóriában, így ennek a díját ezúttal vettem át.
Pestről a 7-esen tovább Kápolnásnyéken tankoltam, Székesfehérvár érintésével tovább Siófokra (a terv azt volt, hogy Gyuláék bevárnak) végül Ságváron bevártuk a Pesti-Székesfehérvári-Pápai különítményt, és együtt autóztunk tovább Dombóvárra a 65-ösön, majd 61-esen.
Összességében az út nem rosszabb annyival minőségileg, mint amennyit elkérnek autópálya díjként, időm meg annyi mint a tenger, legalább nem nyelezem végig, fogyasztása a kis autónak pedig megállt 6,5 l/100km-en, tehát egy szavam sem lehet.
 Péntek a szokásos program volt, vacsora után beszélgetős iszogatós, lazulós, későn fekvős.
Szombaton valaki jó reggelt kívánt mindenkinek a szálláson, ez annyira nem volt jó kezdés, mivel férfi hang volt, s nem valami bújós, búgós, kócos, bongyorkás női hang... Mindenki megreggelizett, majd indultunk várost nézni (annak ellenére, hogy kb azt sem tudtam, merre van az előre...). Megnéztük a helyi óvóhelyet kezdésként, majd vár-látogattunk, előtte és utána hegyi autóztunk, ebédeltünk is egy jót, vadász mezőre autóztunk, majd mi vissza indultunk egy páran a szállásra, mertegy kiscit elfáradtunk. Vacsora után némi italozós beszélgetés volt, majd korai megborulás részemről.
 Vasárnap reggel inkább ébresztő órára keltem, mert az mégis csak jobb, mint Zolka hangja. Bepakolásztunk, megreggeliztünk, és útnak indultunk Lengyelbe, ami jól hangzik, de ez most egy település amiről szó van. Autóztunk egy jót ismét a hegyi utakon, egy páran előre mentünk Zolka ajánlásával, hogy lehessen haladni a kanyargós hegyi szerpentinen, az elején gyorsan ott hagytunk egy Clióst, hogy ne tartson fel végig, majd bevártuk a többieket a szakasz után KG-ékkal, és Kolonics Attiékkal. Láttunk Mammut fenyőt, szarvast, vaddisznókat, fotózkodtunk hegyi pihenő tónál, majd 13 óra körül útnak indultunk Nyuszyékkal, és Gyuláékkal hazafele, mivel volt még előttünk 360 km Miskolcig. Nyuszyéknál kávéztunk egyet, megnéztünk Vincét, és Szilvi szüleit, meg vannak.
Majd Gárdony-Velence-Agárdon ettünk egy Gyrost Cincinékkel összefutottunk, és mentünk tovább Gyuláékkal Pest felé. Nem volt jelentős forgalom, így meglepően jól lehetett haladni.
Persten elváltunk végül Gyuláéktól is, és Miskolc felé vettük az irányt immáron magányosan a 3-ason. Tartottam még egy pihenőt útközben, mert rám fért, végül nem sokkal este 8 előtt értünk Miskolcra.
A kis autó nagyon jól teljesített, hiba mentesen szerencsére, így továbbra is büszke vagyok rá! Fogyasztással nem volt gond, a kipuffogó jól sikerült, csak sajnos a diffinek a hangja elnyomja még azt a maradék hangot is...
 Jó találkozó volt, jó volt újra látni a polskis arcokat.
Köszönet Zolkának és Dave-nek aszervezésért, programokért, hangulatért, mindenért!

 Új jövevényként neki is meg kellett ismernie Papp Tibor barátomat, aki a teljes gépjármű parkot felügyeli futóműileg. Jobb félni alapon jobbnak láttam megnézetni Tibivel a kis autót, szerencsére kb 0 hibája volt, egy minimális kerékösszetartás állítást igényelt csupán a történet, semmi mást ezen kívül. Köszi Tibor.
 Így ezt követően nem sokkal megkaphatta a csinosabb papucsokat, mivel én úgy is csak kerülgetem őket már jó ideje, eladni meg nem fogom őket, erre meg úgy is kellett volna valami gumi, így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Így kerültek 165/55 R13-as Good Year gumik polírozott felnikkel a kis Puntora. Meglepően jobb lett a vezetési élmény, jobban fekszik a kanyarban (na nem az oldalára...) stabilabb, jobban autózható, csak kicsit alacsonyabb is ettől. Így lassan kipufogó sor szervíz lesz...

 Szerencsére minden összeállt az indulásra, még ha kissé visítva is. Tudtam, hogy a Pesti kis csapat 10:00-kor rajtol, így csütrötökön még az volt a tervem, hogy 09:30-ig felérünk Pestre, és megyünk együtt. Ebből természetesen másnapra nem lett semmi, a már megszokott 2 órás késéssel indultunk útnak, mert valahogy nem sikerült felébredni sem, készülődni sem, szóval úgy minden összejött, nem csak a szerelés.

 Lassan már megszokottá válik, hogy a startot megelőző napon, még nagy szervíz vam az autón. :(
Most sem volt ez másképp, ezúttal a karburátor volt eltömődve vélhetőleg, mert fulladzott, bedadogott fordulaton. Miután szétszedtem nem láttam benne semmi extrát de azért kompresszorral kifújkáltam, remélem jól fog muzsikálni holnap a kicsike.
Fűtőradiátort kivettem, hogy hamarabb forduljon benne a víz, erre bemondták, hogy lehülés lesz... 
 Valamint elkerülhetetlenné vált a gumi vásárlás a kis autóra, ugyanis nem sok fuga volt már rajtuk. :(
Köszönet az expressz szállítmányért Pusinak, valamint a szerelésért is természetesen!

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett....
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire.
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi....
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.

[flash=http://www.youtube.com/v/unglvQOLzKA?version=3&hl=hu_HU]

 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk.
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók...
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is.
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi.

Őszi találkozó - Pápa

 Szerencsésen teljesítettük a nem túl rövid túrát, hiszen összesen közel 900 km-t sikerült lecsavarni a hétvége folyamán.
Pénteken reggel indultunk útnak, lassan a már megszokott minimális késéssel, de csak magunkhoz viszonyítva, mivel rendszerint egyedül autózunk Keletről sajnos. :( Így igazából nem volt senkivel sem megbeszélve magunkon kívül, ami max a Pesti forgalom miatt szokott mérvadó lenni.
Kicsi izgalom volt bennem, hiszen nem nagyon volt hosszabb tesztüzem még az új gyújtásrendszerrel, így nem tudtam fogja-e bírni, fog-e melegedni, nem fog-e szétesni, tönkremenni. Így óvatosan indultam útnak, ami megint nem tartott sokáig... kb az M30-as végéig sikerült 100 km/h környékén megállt parancsolni a tempónak. Az M3-ason már nagyobb forgalom volt, sok kamionnal, így sokszor elkerülhetetlen volt a gyorsabb tempó. S épp egy ilyen kamion sor előzése közben volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mennyi is az annyi, hiszen megint sikerült kifogni egy F Astra-s versenyzőt, aki 110-nél villantott, hogy ugyan menjek már. Így szépen negyedikben, pedált tovább nyomva kíváncsian vártam mi történik. Hamar konstatáltam, hogy vagy a fogyasztásra hajt a sofőr, vagy csak meglepődött, hiszen 130-nál már erősen kezdett lemaradni. A kis autó nem csörgött be, nem hörgött, szépen húzott. 140-nél még mindig semmi, majd jött a tompított fényszóró visszajelző, majd a töltés jelző, s valahol a töltésjelző és az olajnyomásjelző között vettem el a gázt, mert az oldalszél miatt nem volt túl bizalomgerjesztő érzés. Minden esetre nem csörgött be itt sem, nem volt már egészséges hangja ugyan, de nem volt gond sem szerencsére, a gyújtáselosztó is egyben maradt. Örültem mint majom a farkának.
Pest előtti Lukoilon szokás szerint megtankoltam a kisautót, kb 7-re jött ki a fogyasztása, ami igen csak jónak mondható. Pesten nem volt kivel csatlakozni, mivel Gyula szervízelt még, a többiek meg elvileg 3-kor indulnak majd. Ekkor volt azt hiszem kb 1/2 1, így tovább indultunk, kényelmesen átaraszoltunk Pesten, majd zúztunk tovább az M1-esen Győrig, már kevésbé gyilkos tempóban. Majd onnan Pápára a szállásra, ami kicsit meglepett, mert minket földúton navigált el a házig, aminek nem örültem túlzottan az eső miatt. :( De szerencsére odataláltunk, csak senki nem volt ott éppen 1/4 3 körül, ám Raver jelezte hogy jönnek hamarosan, így addig mi megtankoltunk, majd visszatértünk a szállásra, annak is a csendesebbnek nevezett részére. Majd szépen befutottak a többiek is lassacskán kisebb-nagyobb csoportokban. Este még bevásároltunk picit Béciékkel, majd a szálláson csendesen elbeszélgettünk, elpoharazgattunk Azoktatóékkal, Béciékkel, Ricsiékkel, s Kimiktm kollégákkal, s én ezek után kb ki is dőltem a fáradtságnak köszönhetően kb éjfél, egy óra körül. A másnap nem volt kellemes, nem a mennyiség miatt, sokkal inkább amiatt, mert sikerült pár félét megkóstolni, most már megint tudom, hogy nem kellett volna. Így a szombati program elejéről kicsit lemaradtunk, ezúton is elnézést érte, de nem voltam képes autóba ülni csak később, így a többiek után mentünk, s később csatlakoztunk.
Jártunk Cseszneken a várnál, ahol az ebéd volt leszervezve, (finom volt, elég volt köszönjük), a kastély látogatásból kimaradtunk a betegeskedés miatt sajnos, majd ebéd után az eső miatt elindultunk vissza a hosszabb úton Bécivel, Bazékkal, Fzrtomékkal, és Gyulinhoval külön csoportban a többiek után Zirc-Bakonybél érintésével, így mi lemaradtunk arról, amikor Tunyi tetőre rakta a szekeret. :( Nem azt sajnálom itt, hogy nem láttuk, hanem azt hogy eleve megtörtént. :( Minden esetre gyors, felelősségteljes döntést hozott, amikor nem a márkatársat, nem a szemben érkezőt, hanem az árkot választotta a pillanat tört része alatt. Sajnálom az esetet Tunyi, fel a fejjel, s tényleg minden elismerésem, hiszen sok ember ilyenkor nem mérlegel, hanem kapkod felelőtlenül, s megy amerre viszi a szél... Az autó javítható, nektek nem lett bajotok ez a lényeg.
Este a szálláson ismét beszélgetés hajnalig, ezúttal részemről alkohol nélkül, csendesen, hogy ne zavarjam a hangosan italozókat... közben megérkezett a Biztos úr is, akit Abadi kolléga szállított le Pápára.
Reggel stabil koleszterin szegény villás reggeli A'la Abadi módra, mely kísértetiesen hasonlított a szombat reggeli szintén energia szegény reggeli A'la Reni félére. Jól esett mindkettő, főleg a társaság miatt, így köszönjük szépen.
Majd szedelőzködés, készülődés, s indulás hazafelé mert hosszú út volt még előttünk. M0-ig együtt haladtunk Kolonics Attival, majd ott tőle is elbúcsúztunk. Valamikor talán 1/2 4 körül értünk Miskolcra.
Nagyon jó találkozó volt, jó társasággal, jó szervezéssel így hatalmas köszönet érte mindenkinek.

Keszulodes a Papai talira.
Bekerult a futoradiator a reggeli 6 fokoknak koszonhetoen jobbnak lattam igy inkabb.
Janyboy altal kerult egy kis toltes az akksira, mivel a magas elogyujtas miatt gyakran megfogta neha inditas kozben a motort nagyon. :( Igy ideje volt a gyujtasra is ranezni. Kikaptam belole, szethuztuk, atpucoltuk, s  szomoruan vettuk tudomasul, hogy a ropsuly feszito rugok sajnos nagyon gatyak, de bizva a tisztitas hatekonysagaban, szepen osszepakoltam, es betettem vissza, majd johetett a proba kor. Kicsit mokas lett sajnos, mert varosi kenyelmes haladasnal nincs gond, igy kimereszkedtem vele a varosbol, s jott a meglepetes, ugyanis 5000-es fordulatnal kb letilt... :( Nem tud tobbet forogni, gondolom a rugok tehetetlensege, gyengesege miatt. :(
Utana mar varosban is tapasztaltam, hogy 2-ben huzatva elojon a WRC-s durrogas, csak az ero marad el.
De persze hogy osszefutottam Turival a belvarosban, igy kotelezo volt lefruttizni ^tiltasig^, ami lampanal allva tok mokas dolog, foleg hogy indulasnal szepen huz egeszen 5000-ig, de ott illik idoben elvaltani, kulonben reszeltek az egesz megszerzett elonynek.
Nincs mese, itt az ido a Lada Hall-os gyujtas beszerzesere, faragasara, ami remelhetoleg sikerul, mert Papara jo lenne mar uzembiztosan menni az uj rendszerrel.
Remeljuk sikerul
Kozben kerult egy varrat a hatso doblemezre, ugyani a multkori kerekcsapagy cserenel vettem eszre, hogy valoszinuleg  balesetben felrepedhetett, s csak mostanra valt lathatova, igy ezt megszuntettem.

KGST PARTY - A talalkozo

Kepek hamarosan!!!

 Iden is megrendezesre kerult a Pocsi fiverek es segitoik altal a KGST Party, igyekeztunk hat reszt venni rajta szep szammal, hiszen a meghivasuknak is igyekeztunk eleget tenni, valamint erdeklodes is volt a program irant a multja miatt.
 Szerencsere az utolso pillanatban a kerekcsapagy csere is megoldodott, igy semmi sem alhatta utjat a turnenak. Janyboyekkal hosszasan egyeztetve vartuk az indulas idopontjat, mivel jottek Postiek is, nem csak videkiek. A gyulekezot a garazshoz hoztak ossze, majd innen indultunk utnak, majdnem mindannyian a kozos cel fele. Az ido nem volt egyszeru, mert eleg meleg volt. Olyannyira hogy az indulast kovetoen meg kellett allnunk, mert nem voltam biztos benne, hogy elegendo hutesem lesz az uton, Plosz kolleganak, meg az ero fogyott el a gepbol. De ezt megelozoen volt meg egy kis moka a belvarosban. Szerencsetlensegemre lemaradtam Janiektol a sorban vagy 2 keresztezodessel, igy gondoltam, hogy sietosebbre veszem azt a par szaz metert, valamint azt a ket keresztezodest. Nos, Ok lattak, amit en nem, hogy ket rendor motoros allt a keresztezodesben... En itt csak arra torkedtem, hogy jo tempoban kapjam el a jobbos 90 fokos ivet ki a foutra. Jonak jo volt, szepnek is szep... Meg a motoros rendor is megdicserte mivel utanam jott... Igazabol csak az tunt fel, hogy a semmibol ott termet ket motor, akik 49 km/h-val jottek mogottem 1.5 m-re ugyanugy ahogyan en. Ha lassitottam, lassitottak, ha gyorsitottam gyorsitottak... ekkor mar nyilvanvalo volt, hogy ebbol beszelgetes lesz, csak kerdes hogy mennyire nagyon. Sokat nem kellett varnom erre, mivel hamarosan bekoszont az oldal ablakon a rend eber ore, s dicserte hogy szep volt a kanyar sebesseg, jo az utfekvese az autonak, neki tetszett is nagyon, de az autoban ulo kollegainak nem annyira, mert szerintuk nem igy kell kikanyarodni... En termeszetesen nem emlekeztem az esemenyre... Ok annal inkabb. Nekem inkabb az ugrott be, hogy ismeros a rendor bacsi nagyon. Persze hogy az volt, hiszen O akarta elvenni a jogsimat, forgalmimat vagy 1.5-2 evvel ezelott, mikor ket egymast koveto napon mentem elotte keresztben... Probaltam megtorni a jeget, hogy emlekszem ra, mert talalkoztunk mar, majd jelezte, hogy O is emlekszik ram hatarozottan, s hogy biztosan fogunk meg talalkozni. Ebben ugy minden benne volt... igy jobbnak lattam meghinyaszkodni s jo utat kivanni. Szerencsere Ok is igy tettek, elbucsuztunk, s beertuk Janiekat, akik jot rohogtek a sztorin. Majd haladtunk tovabb a cel fele.
 Ata baratunknal megalltunk egy kavera, par szora, mivel nagyon ritkan talalkozunk manapsag sajnos. Majd par perc utan elbucsuztunk, mondvan hogy masnap ugy is talalkozunk, mivel lejonnek Andrissal es a Polskival Ok is.
 Megerkezve a celhoz beregisztraltunk, majd elfgolaltuk a helyunket a tobbiek mellett, s elindultunk felmerni a terepet. Mar ekkor sok szep auto volt a kempingben.
Bejelentkeztunk a szallasra is a Motelben, majd vissza mentunk a tobbiekhez, s indultunk bevasarolni. Utana elbucsuztunk, Ok mentek Andrei-ekhez aludni, mi errol sajnos lecsusztunk, igy kulon ejszakaztunk a tobbiektol, de masnap megbeszeltuk hogy a kampingben talalkzunk  ugy is.
 Szombatra meg tobb auto lett, s meg tobb ember. Elokerultek a Trabis haverok is szerencsere, igy egyutt foglaltunk el egy kisebb placcot az arnyekban, s egyutt bandaztunk a felvonulasig, amit mar nagyon vartunk, mivel ez mindig jo buli.
El is jott az indulas pillanata, felsorakoztunk szepen, majd elindult a kigyozo kocsisor Nyiregyhaza belvarosaba. Sokan voltunk, hosszu sor volt, sokan vartak minket. Es persze hogy itt is kifogtam egy rendort.... Ezen mar kinomban rohogtem en is...
Tudni illik egy korforgoban fordult vissza a kocsisor itt is, mint Velencen. S mikor odaertem, keson vettem eszre Kemat, hogy Ok mennek +1 kort, igy gyorsan merlegeltem, hogy ha megallok, akkor hatulrol is megtolnak, s Kemaval is talalkozni fogok kozelebbrol, igy inkabb menekulo 2-ot valasztottam uveg hangon. Szepen elkezdte szedni a labait a kisauto, majd hirtelen el is kellett venni, mivel a rend eber ore, kiallt elem a korforgoban. Akkor azt hittem azert integet hogy lassitsak. Utolag a videot elnezve, inkabb azt jelezhette, hogy uvegeljem neki vegig... Szerintetek???

[flash=http://www.youtube.com/v/cGQuBtEj2hY?version=3&hl=hu_HU]

 A felvonulas a mar megszokott helyen ert veget a muzeum faluban, itt volt az eredmenyhirdetes is. A polskisok innen sem tertek haza ures kezzel. Miutan megvolt az eredmenyek kihirdetese, mindenki szepen vsszavonult a kempingbe, a polskisok meg maradtak, hogy kozos fotokat keszitsenek, majd szinten elvonultunk mi is. Kiruccantunk meg egy kicsit Andreiek szallasanak kornyekere, haraptunk egy keveset a kozeli talpon alloban, majdelbucsuztunk, s nyugovora tertunk.
 Vasarnap meg osszefutottunk KG-ekkal, hogy megnezzunk egy kollegat, annak autojat, s elado holmijait. Igy vasaroltunk is ezt-azt, majd a kozeli benzin kuton osszefutottunk Kemaekkal is, meg meg egy par keleti autossal, vegul elkoszontunk, s mindenki elindult valamerre. KG-ek hazafele, mi meg vissza a szallasra, mivel itt is maradtunk meg par napot a talalkozo utan, a jo idot, s a szabadnapokat kihasznalva.
 Osszessegeben nagyon jo kis buli volt, jo tarsasaggal, jo idovel, jo kedvvel, egyszoval minden igy volt jo, ahogy volt.

Nyaralas utan jott egy kis piheno, de tulzasba nem vittuk.
Tortent ugyanis, hogy a Velencei talalkozon resztvevo Lengyelek jeleztek, hogy nagyon szivesen latnanak Magyar Polskikat a kovetkezo talalkozojukon, amirol csak ott tudtuk meg, hogy nem egy mezei sima tali lesz, hanem Nemzetkozi, ahova varnak Cseheket, Szlovakokat, Nemeteket, Hollandokat, s minket Magyarokat is.
Igy az eves nagy talalkozot kovetoen gyorsan osszeverbuvaltunk egy kulonitmenyt, akik kepviselik kint a klubot, hiszen mindenki inkabb a kesobb megrendezesre kerulo talalkozora osszpontositott. Szerencsere hamar osszeallt a kis csapat, majd jott az indulas pillanata, amiben volt egy kis felreertes, utolag jot nevettunk rajta s belattuk hogy elbeszeltunk egymas mellett eleg rendesen, majd kolcsonosen elnezes kertunk.
A tura nem volt rovid ezuttal sem, de sokkal inkabb az ido volt megterhelo, mint sem a tavolsag.
3 autoval kepviseltuk a Clubot a talalkozon, Bazek fele 650-es drappal (Eme-Baz), Gyula fele sarga kupossal (Gyula-KG-Domi), valamint mi a kis kekkel (Sandi-Robi). Az idojaras tobbnyire kegyes volt hozzank az ut soran, igy inkabb csak kivulrol lattuk, hogy nem sokkal tavolabb nagyon durvan szakad az eso, valamint hogy a cel elotti nagyvarosokba erve nem sokkal elottunk haladhatott el a vihar, mert volt ahol meg allt a viz az uton padka magassagig.
Kisse faradtan estunk be a kempingbe, ahol mar vartak minket. Gyorsan inteztek nekunk fedett szallast, aminek nagyon barati ara volt, a celnak pedig tokeletsen megfelelt. KG es Gyula mar itt kikezdett egy helyi, tapasztalt 50-es novel a szallason, ahol velhetoleg valami gondnok fele lehetett.
Penteken meglepo program volt, nem ugy ahogy szokott. Ivas volt...
Szombaton reggelre megkaptuk az itinerunket, szponzori matricakat, zaszlokat, valamint a tajekoztatast, hogy minden Checkpoint-nal kell majd par szot emlitenunk a kozonseg elott, a vendegul lato varosi vezetoseg elott, s hogy Poznanban a foteren fog fogadni minket a Polgarmester (vagy ki a tokom...) Kellemes kis turnet hoztak ossze, az egyszer biztos, osszessegeben volt szerintem kb 80 km, valamint 4-5 megallo, a legkulonfelebb helyeken, melyek mind nagyon szepek voltak, s kulonegesek. Az elso ponton meg angolul koszontottem a csapatot, a masodiktol kezdve mar magyarul, aminek egyre jobban orultek a resztvevok s a csehek, nemetek is sajat nyelven mondtak el par szot, majd az utolso ponton megtudta orszag-vilag, hogy Gyula meleg mint a kajha, s szemmel lathatoan orult neki mindenki. Gyula, lassuk be, te sem hagytad volna ki.
A korut utan, a kampingbe visszaerve, erdekes ugyessegi programok kezdodtek. Elsokent a foszervezo kupos polskijat kellett azzal a teschnikaval berantani, amire evekkel ezelott azt mondtak paran, hogy keptelenseg. A dinamo ekszijtarcsajan volt egy plusz tarcsa, amibe egy beranto kotelet kellett beakasztva felcsavarni, majd behuzni. Konkretan be kellett ulni, majd ora inditas utan kellett gyujtast adni, kocsibaol kiszallva hatraszaladni, a mar emlitett kotelet a tarcsara feltekerni, minimum 3 fordulatra, majd berantani. KG-ek emlkeim szerint 0:15 es 0:18-as idoket csinaltak, igy a hosszas agyalas utan megszuletett 0:13-as idomre geci buszke voltam. Tartott ez egeszen az elso 0:11-es idoig, majd amig egy lany csinalt valami 0:10-et asszem.... IJ De a program jo volt elsonek.
A masodik progi meg egy ugyessegi bolond szlalom volt, amiben lattuk a kihivast rendesen, hiszen egy ajto, s uvegek nelkuli csupaszitott polski allt a placcon, a vezeto ules felett egy jokora nyilassal a tetejen, ami moge a teore egy lavor volt rogzitve. Igen a lavorba viz kerult, majd igy kellett szlalomozni a palyan. Az emlitett autorol tudni kell, hogy az elozo evben meg jelen volt az eves nagy talalkozonkon, sajat labon. :( Persze hogy indultunk ezen is, hiszen lattuk hogy szem nem marad majd szarazon, raadasul nem sajat auto, igy lehet rugni is neki a salakon. Gyula, majd KG, majd jo magam, vegul Baz is teljesitette a palyat, ami nem volt ugyan bonyolult, de a nyakunkba omlo viz kelloen eltudja vonni a figyelmed, valamint a nem tokeletes valto is, ami neha rapszodikusan viselkedett. Errol a szlalomrol szerencsere keszult video felvetel Eme altal Talan egyeduliek voltunk, akik nekivetkoztek a versenynek, igy csak a nacikank lett nedves, ezuttal nem csak belulrol...

[flash=http://www.youtube.com/v/qzargk1OjEU?version=3&hl=hu_HU]

Majd egy kis vacsora, egy kis holt ido, s jott az eredmeny hirdetes, ahonnan nem tertunk haza ures kezzel, hiszen szamos versenyt megnyertunk. Oriasi buszkeseggel toltott el hogy a legszebben/legigenyesebben atalakitott (naluk SWAP) kategoriaban sikerult nyernunk a kis kekseggel, valamint hogy a szlalom elso helyezeset is magamnak tudhatom. A dij kioszto utan volt egy kisebb tuzijatek, ami nalunk kb egy Varos napjaval vetekszik merete, es igenyessege tekinteteben. Mondhatom leesett az allunk, majd dizsi, iszas hajnalig. Mi igyekeztunk koran lefekudni, de persze hogy nem sikerult. Kb hajnal 1 lehetett amikor KG-ektol elkoszontunk, ok meg maradtak... Reggel nem is voltak olyan szepek mint szoktak.
 Rendesek voltak a szervezok, mert miattunk elorebb hoztak a reggelit, hogy idoben utnak tudjunk indulni. A reggelijuk, vacsorajuk elott is le a kalappal, nagyon kitettek magukert, senki nem maradt ehen az tuti. Elfogyasztottuk a kajat, majd konnyes bucsut vettunk egymastol, s utnak indultunk a kempingbol, mikozben lelkes resztvevok hada bucsuztatott minket. Jol esik meg most is visszagondolni.
 Az ut hazafele sem volt rovidebb, sot talan meg farasztobb is mint odafele. Zolyom elott meg olyan eso kapott el minket, hogy 50-60 korul mar erezhetoen csuszott le az auto az utrol, olyan konnyen feluszott, mikozben a rendszam, s a kodlampak a vizet toltak maguk elott a zuton. Nagyon nagy eso volt, ami nem hianyzott az ut vegere, de szerencsere a hatart atlepve kitisztult az ido.
Nagyon jo kis turne van ismet ezzel az uttal a hatunk mogott, barmilyen faraszto is volt. Az autok nagyon jol viselkedtek, egyedul Gyulanak volt egy kis gyujtas eloszto gondja, konkretan a ropsulyok nem fertek el a hazban, de ez is meg lett oldva.
Az viszont tuti, hogy a csapagyakat cserelni kell, mert felelmetes hangja volt mar nagyon, s neha attol feltem, hogy egyszeruen beall. Szerencsere nem igy volt, senm nekem, sem Gyulanak nem allt meg a csapagy.

Mint mar emlitettem, a talalkozot kovetoen tovabb autoztunk a Velencei to partjarol, a Balaton partjara.
A kovetkezo hetet itt toltottukel nyaralas gyanant, ami sokkal inkabb volt oszi pihenes mint sem nyari, hiszen az idojaras nagyon valtozatos volt. Esett, esett, es esett... Aminek volt persze elonye is, mert nem kellett kimenni a hazbol, hogy lassuk a vizet, bentrol is szepen latszott. Sot. Joforman mast nem is lattunk, csak hogy esik, szakad. Igy javareszt azzal teltek a napok, hogy keso reggel magunkhoz tertunk, elfogyasztottuk a reggelinket, majd azon tortuk a fejunket, hogy mivel ussuk el a nap tovabbi reszet.
Egy het alatt kb 1.5 nap volt osszesen jo idonk, igy sokat autozgattunk, majd szombaton hazaindultunk.
A kis auto nagyon jol viselte a turat ismet, bar egyre erezhetobb volt, hogy hatso csapagyakat kellene cserelni.

Kicsit elmaradtam a blogolással, most igyekszem pótolni legalább egy részét.
Túl vagyunk ugye időrend szerint az évi szokásos Nyári Találkozón, ahol szép számmal jelentek meg a tagok idén is, ezúton is hatalmas köszönet érte. Valamint a szervező-rendező gárdának szintén hatalmas köszönet érte.
Idén nem volt túl kegyes hozzánk az idő, de már annak is örültünk hogy nem szakadt az eső folyamatosan. Minden esetre mi csütörtökön Miskolcról még úgy indultunk el, hogy elvileg nyár van. Azért csak elvileg, mert ez Pest előtt már nem volt ilyen egyértelmű, hiszen kb ködszitálás volt úgy esett az eső. :( Fehérvárra telefonálva még elkeserítőbb volt a helyzet, mivel Nyuszy közölte hogy náluk kb 8-10 cm víz áll az udvaron olyan áztató eső van. :( Szerencsére az idő végül kegyes lett hozzánk, s nem esett az egész hétvégén, ellenben kellően hűvösek lettek az éjszakák, mivel a 17-18 fok nem annyira nyári kánikula kategória.
Szép számmal jöttek a határon túlról is polskisok, ezúton köszönet nekik is érte, valamint a Lengyel kollégáknak amiatt, hogy elcsaltak minket Kornik-ba, a nemzetközi találkozójukra, amiről mindeddig azt hittük hogy csak egy mezei találkozó lesz.
Meg volt a szokásos program sorozat, az esti iszogatás, az éjszakai garázdálkodás, a reggeli nem tudom hogy vagyok de indulni kellene, majd az autós és ügyességi programok, az alakzatba beállás amit nagyon ügyesen és gyorsan megoldottak mind a szervezők, mind az autósok, majd a légifotózás Kema által, végül a már megszokott autós felvonulás, ami idén is óriási volt, hatalmas köszönet érte a helyi rendőröknek, polgárőröknek.
Vasárnapra maradtak még a szlalom, és gyorsulási versenyek ami szintén nagyon jól sikerült, majd az eredményhirdetés után a búcsúzkodás. Ki-ki haza, mi még mentünk tovább egy kicsit, mivel összekötöttük a nyaralással a találkozót.
Az autó szerencsére nagyon jól viselte a túrát, köszönet érte neki nagyon.

Régóta várt esemény ismétlődött meg nem is olyan régen, aminek nagyon örültem.
Azzal az emberrel autóztam, polskiztam végre, akivel annak idején elsők között tettem, mikor még újdonság volt a kis autó számomra.
Hamarosan indulnak a készületek, hiszen nyakunkon a műszaki vizsga, és vannak apróságok, amiknek utána kell járni még sajnos.
De az autózás sok mindent feledtetett végre.

Tatai turné előtt még SOS-ben:
Olajcsere: 26500 km-nél (motor szerint) Olaj továbbra is Castrol Magnatec 10W-40. Olajcsere során némi malőr következtében kb 0,5 l elment vadászni, hiszen addig beszélgettünk Plósz kollégával, hogy: Olajleeresztő csavar, kiteker, olaj leenged, olajszűrő leszed, olajbeöntő sapka levesz, 1-1 cigi elszív, új olajszűrő olajjal felönt, szépen felteker a motorblokkra, és megy bele az új olaj...     Igen, nekem is leesett kb 0,5 l után, hogy a leeresztő csavart nem tekertem vissza... Így sem jártam még.
Yokohama-k új mintázattal felvértezve, egyenlőre tetszenek, nem ráznak, nem zajosak, vagy ha igen akkor a motorzaj úgy is elnyomja, minden esetre szükséges volt, hiszen a 165/55-ösök terhelésnél sajnos továbbra is belemarnak a sárvédőbe. :(
[flash=http://www.youtube.com/v/6WqIn0LeJQk?fs=1]
A hétvégén orvosolták a villamossági problémákat is Ata, és Doki, hiszen a kormánykapcsolóm kilehelte a lelkét, így eltűnt a tompított fény, valamint helyzetjelző is hol volt, hol nem. Ezek megoldódtak, ellenben az összerakást követően észleltük csak, hogy most meg fordulatszámjelzés nincsen sajnos. :( Egyenlőre ez így marad, mivel már nem fért bele az időbe.
Jó utat mindenkinek, remélem Tatán találkozunk épségben, és gond nélkül.

 A 2010-es közgyűlés alkalmával sok dolgot sikerült megbeszélnünk, elterveznünk, többek között azt, hogy Chris-éket a lehető legtöbben búcsúztatjuk majd a Hősök terén az indulás pillanatában. Az elhatározás, elszántság részükről nem kicsi, így minden elismerésem érte!
 Szerettük volna azt is, hogy a Club 126 Egyesület hivatalos logoja is felkerüljön Spectusra a megállapodásoknak megfelelően, azonban ez némi nehézségekbe ütközött sajnos a szervezés közben. Azonban hogy ne essen csorba a megállapodásunkon, pénteken elszaladtunk Plósz kollégával Krisztián barátunkhoz, aki kisegített minket egy hátsó oldalsó ablakkal, hiszen ekkorra már megszületett az ötlet, hogy Spectus jobb hátsó ablaka ne maradjon üresen. Közben csörgettem Csabi barátomat, hogy lenne egy SOS-munka, mert szombat reggel 8-kor már rajtol az autó, amibe még be is kell tenni majd az üveget. Szerencsére Csabi megint kihúzott az alakuló slamasztikából, és még estére elkészült a grafikával amilyet szerettem volna, valamint a felület szórással is. Ezer köszönet a gyors és precíz munkáért.
Közben Plósz kolléga autóját vonósugáron szállítottuk el A-pontból B-pontba, majd megbeszéltük gyorsban, hogy akkor szombaton velem tart Pestre, aminek örültem, hiszen egyedül nem olyan élvezetes. Így abban maradtunk hogy reggel 05:30-kor találkozunk a garázsnál, bepakolászunk, esetleg kereket cserélünk 12-esekre, s hátra nyáriakat, hogy lehessen mókázni ha úgy alakul. Utóbbiról végül letettünk, hiszen így is volt kb 06:15 mikor el tudtunk indulni, s még matricát is venni kellett.
Pályára fel, gázpedál le ameddig csak lehet, azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen takony ködben indultunk útnak 120-130-al, hogy legyen esélyünk felérni 08:00-ig a Hősök terére. Így abban maradtunk, hogy szemeinket az útra tapasztjuk, s ha valaki meglát valamit, akkor ordít, hiszen több szem többet lát... De szerencsére nem volt gond, s fél távon már az idő is kezdett kialakulni, egyre jobban nőtt a látó távolság, így tudtuk tartani a tempót.
Bazzal megegyeztünk, hogy kijön elénk az utolsó benzin kútra a 3-on, s onnan bevezet, hogy ne kelljen csalingáznunk. Ez sajnos nem jött össze, mert mi hamarabb értünk oda, így mentünk a fejünk után, hogy ne késsük le a rajtot. Közben Gyuszi hívta KG-t hogy navigáljon el minket az adott pontra, ahol elég lett volna pár szó: "Ahol a Bianchi-sokkal találkoztunk, a mögött vagyunk"... Ezek alapján képben lettem volna. Cserébe hallottam, hogy jobbra, jobbra, egyenesen.... na így keveredtünk az Andrássy-ra ami baromira nem volt jó, főleg hogy megfordulni ott nem egyszerű... De megoldottuk szerencsére, csak már nőtt a feszültség, így sikerült "elpicsázni" egy Q7-est lámpától lámpáig 2-szer is. A hősök tere előtt a fiatal pár elismerősen bólogatott 15 misis autóból, hogy milyet lép a kis autó, s milyen jól megy. Váltottunk pár szót a lámpánál állva, s ha már alkalmam volt, megkértem engedjen majd maga elé, mert elnéztem a sávot. Srác korrekt volt, engedett, így látványosan érkeztünk a Hősök terére, hiszen 1-üveg után, hirtelen 2, kuplungról le, közben tovább nagy gázzal, a jobbos 90°-os kanyart szépen vettük egy íven, hosszan, keresztben, majd borítottam rá a balosra hiszen adta a zöldet, ami szintén olyan jól sikerült, hogy az Audis villogott mögöttünk. Én meg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy elfelejtettem kisorolni a parkolóba, így mentünk még egy kört a Hősök terén, majd még egyet, mert nem leltünk parkolót sem... Kb itt lett szálló ige az autóban, hogy: "nem baj, de a Hősök terén hogy kiadta kétszer is!"
Végül az Andrássy szerviz útján leltünk annyi helyet ahova be lehetett tetrisezni a Polskit, majd az üveget a hónunk alá csaptuk, és igyekeztünk Chrisékhez, ahol szerencsére sok ember volt, így nem voltak egyedül. Laceee épp szelephézagot lőtt, Chriséknek átadtuk az üveget, ők pedig már neki is fogtak a cserének. Hamar megoldották, s szerencsére tetszett nekik is, másoknak is, így boldog volt mindenki.
A búcsúzkodást, s a rajtot követően a kis csapat kísérte őket egy darabon, amiről már sajnos  le kellett mondanom, mivel tankolásra nem volt idő a hajnali száguldásban, így Baz elvitt minket a legközelebbi Agip kútra, ahol sikerült valamivel több mint 17 litert tankolni a kis autóba.
Majd irány Gyula garázsához, ahol felvettük Andi motorjának szinterezett alkatrészeit még (köszi még egyszer értük), majd megvártuk Laceee-ékat, váltottunk pár szót, s útnak indultunk haza.
Összességében nagyon jó móka volt, örültem hogy részese lehetettem még ha csak ennyivel is de hozzájárulhattunk hogy Maliban is megtudhassák létezik egy Club126-os egyesület.
Gyuszi, köszi hogy jöttél, így azért nem volt unalmas az út.
És köszi a kis autónak is, hogy gond nélkül hozott-vitt egész úton.

 ÁPDÉT egy videóval, csak úgy, unalom ellen.
Az egész úgy kezdődött, hogy szombaton este KG megcsörgetett telefonon, és megkérdezte nem volna-e kedvünk a dologhoz esetleg, mert nekik most nagyon lenne. Fáradt is voltam, a fejem is fájt, így első körben inkább a nemre hajlottam, mint az igenre.
De aludtunk rá egyet, és úgy döntöttünk, hogy nekünk is van kedvünk a dologhoz...
Reggel megcsörgettem Janit, hogy otthon van-e, mert a kulcs nála van bezárva és anélkül nehéz elindulni. Nem volt otthon dolgozott, így megint kezdtünk letenni arról, hogy útnak induljunk Kecskemétre, a Fiat autós találkozóra, de 15 perc elteltével csörgött, hogy felkelt a család (gondolom teljesen véletlenül...) és elérhető a kulcs. Így gyors cuccolás, útvonal nézegetés, majd rajt, mivel az IGO8, a Google, és jóformán bármi amit csak néztem 3,5 órás utat jósolt annak ellenére, hogy a táv csak 198 km körül van, cserében árkon bokron keresztül.
Büszkén jelenthetem ki, hogy az IGO8, és a Google is téved, nem is keveset... >
A Miskolc-Kecskemét távot odafelé 2 óra 15 perc alatt, visszafelé 2 óra 40 perc alatt sikerült lenyomni mert feltartottak...
Az út sajnos nem első osztályú, ráadásul nagyon nem az, de azért lehet nyelezni szépen, vannak szép kanyarok, amiket gáz elvétel nélkül lehet tartani 120-as tempóval. Igaz ez nem volt előre eltervezett, csak mikor a kanyar kimeneti ívén jártam, akkor tünt fel, hogy kezdem mocskosul utolérni az előttem haladókat, akik papírkutyák voltak, és fékeztek a "nyugati szarokkal", így akit csak lehetett, otthagytunk.
Késve érkeztünk, mivel 9-től volt gyülekező, 8-körül indultunk, és 10-után pár perccel érkeztünk a Tescohoz, ahol már volt egy pár Polski, sok Stilo, jóformán mindenféle Fiat és Lancia.
Helyszínen jó ízű beszélgetések, versenyek voltak, valamint ismerős arcok, mivel Vikiékkel is összefutottunk ám Kecskeméten nem csak KG-ékkal, OGy-ékkal, Jámbor kollégával, Hollóval, Stormyval, és Károllyal + akiket esetleg kihagytam. Elnézést.
Majd útnak indult a nem kevés autóból álló konvoj, ami eleinte sajnos nem volt túl szervezett forma, később mégis csak kialakult, és hiába késve indultunk el, beértük őket szépen.
Kaja a Sasfészek étteremben volt, ami elég érdekesre sikerült... 20 perc üldögélés után már fel is vették a rendelést, a leves kiszállításáig konkrétan 59 perc telt el. 54 perc elteltével kérdeztünk rá a felszolgálónál, mikor kihozta a második fogást, hogy esetleg nem lehetne-e úgy, ahogy normális esetben, hogy először mi is a levest ennénk meg, amit még nem kaptunk meg...
Minden esetre a kaja finom volt, a mennyiséggel sem volt igazán baj, bár a 0,5 literes üdítő kereken 500 Ft-ba került.
Ebéd után érzékeny búcsút vettünk, majd útnak indultunk, először rossz irányba természetesen, de Mohabá végül helyrejött, és hazanavigált. Ha minden jól megy, akkor csak egy helyen lettünk bemérve... ha nem, akkor több helyen is sajnos.
Ez van.
Összességében nagyon jó hétvégi program volt, nem bántuk meg, hogy elindultunk, és részt vettünk.
Köszi KG, és köszi mindenkinek aki ott volt, eljött, szóba állt velünk.
[flash=http://www.youtube.com/v/VYDug1WRZ8I?fs=1]
Maci meg nem kicsi már egyáltalán. Sőt egyre nagyobb, már a nagy testű kutyáknak is frankón nekimegy.
Épp ma 4 hónapos a csöppség.

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt.
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t...
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt.
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban.
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
 

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
>

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... >

TALÁLÓS KÉRDÉS A VÉGÉN!!!

Plósz kolléga példáját követve szintén sikerült majdnem lángra lobbantanom az autót akaratomon kívül. :(
Szokásos kis hétköznapi mozgatásra előhoztam a garázsból, szépen ki is álltam vele, Jani visszaparkolt, gondoltam hagyom még kicsit melegedni, így pakolgattam a csomagtérben, illetve kíváncsi voltam, hogy a javított kipufogó vajon tart-e még rendesen, így kinyitottam a motorteret. Ekkor vált láthatóvá, hogy nyomóágban erősen ereszt a benzincső, mivel majdnem körbe volt hasadva.
A dologban csak az a szomorú, hogy nincs két éves a benzin cső, így kicsit el is tanácstalanodtam egyenlőre, hogy mivel lenne jó helyettesíteni, mivel ami eleinte volt fent, az meg rásült a csatlakozásokra, és soha nem volt egyszerű leszedni és újra visszatenni. :( Így lesz egy köröm a VDF-be ahol majd jól kifaggatom őket, hogy mit tanácsolnak ilyen esetekre, mert szerintem nem csak én küzdök ezzel.
Gumi vásárlás egyre inkább elkerülhetetlen úgy látszik. :( Ugyan a profil mélység bőven a határérték felett van még, kezdeti esős időszakban már vicces a közlekedés. Hazafelé ugyanis elkezdett esni az eső, így a lámpától elindulva megmozdult ugyan az autó, de hiába kezdtem húzatni hirtelen, a tükrökben csak azt láttam hogy a vizet szórja a két hátsó gumi. :( A következő kereszteződést már lapjával vettem, a harmadikat ismét normálisan, mivel olyan szépen felúszott a hosszú balosban, hogy a lökhárító már a járda felett járhatott. Padkát ugyan nem fogtam szerencsére, de a vízelvezetőt tisztán éreztem a valagomban, ahogyan a bal oldalon állók visítását a fülemben, a jobb oldalon állók szúrós tekintetét a tarkómon miután végig takartam őket vízzel...  Ez úton is bocsika, de kiadta. >
Valami miatt a bal oldalon állóknak jobban tetszett.
Szóval csere érett a benzin cső, a nyári gumik, és szerintem lassan várhatóak a gumi vízcsövek is sajnos. Majd kiderül.

És van egy találós kérdésem is, mi látható az 5. képen?

Több mint 180 fotó + Video!!!
 Hétvégén, ahogyan már Andrei említette, megrendezésre került a 8-ik KGST Party a Pócsi fivérek rendezésében, melyen oly sok év után megjelentünk. Jelentem egyáltalán nem bántuk meg a dolgot, sőt sokkal inkább csak azt, hogy egy napra sikerült lemennünk, nem pedig háromra. :(
Még hét közben összespanoskodtunk a Trabisokkal, meg páran Polskisok, és egy Ladás, hogy mi lenne ha hétvégén esetleg... Hát így lett szombatra ez a programunk, és 1/2 10 körül elindultunk Tokaj érintésével Nyíregyházára szépen lassan Zolival, két autóval összesen vagy 2000 cm³-vel. Ő a kis zöld méregzsákkal, mi meg persze a kis kékkel. Jani meg a Sárga borháznál ért utól minket, onnan 3-an autóztunk tovább. Már majdnem meg is érkeztünk a célponthoz, mikor Nyíregyháza-Sóstó előtt eltereltek minket, mert hogy olyan forgalmi dugó van Sóstón, hogy nem engednek be autóval, csak busszal, vagy gyalog... vicces ilyet hallani a cél előtt 1820 m-rel... Így telefon jobbra, GPS balra, kerülő Nagyhalász felé, át a parkon, és már a címen is voltunk. Mondhatni már vártak minket a többiek, foglalták a helyet a parkolóban, helyet a szesz mellett... utóbbi sajnos kimaradt, mivel este jöttünk is vissza.
Gyors leparkolás, köszöngetés, ismerkedést követően körbejártunk, fotóztunk, ismerősökkel találkoztunk, majd 16:00-tól indult a felvonulás, ami irigylésre méltó minden szempontból!
Az egész város jó formán minket várt, a rendőri biztosítás egyszerűen fenomenális hiszen ha valaki be akart pofátlankodni, azt kiküldték kiszedték rendre utasították, egyszerűen tökéletes, nincs benne kivetni való, minden kereszteződés le volt zárva.
Vissza érkezést követően ismét kitettek a Trabisok magukért, az elsők között visszaérkezők foglalták a helyeket nekünk, le a kalappal előttük, és köszönet érte! Némi beszélgetés és iszogatás közben elkezdődött a motoros-show, ami szintén nem volt egyszerű, valószínűleg nem a hétvégére kapta a szülőktől a 3-as tanulmányi átlagért a fiatal ember a motorjait, és jócskán van alatta pár megtett km, nagyon szépen terelgette a vasat az aszfaltcsíkon, legyen az "gyorsasági" quad, vagy pocket kivitel. Nem más ő mint Hidi Miki.
[flash=http://www.youtube.com/v/IaxKbUX4hes?fs=1]
Majd elbúcsúztunk szomorúan, és hazafelé indultunk ismét 3 autóval, csak Zoli helyét átvette Plósz Gyuszi. Szépen nyugisan autózva, néha egy kis kipufogó kiégetéssel vegyítve persze mikor csak a tiltás szabhatott volna határt, ha lett volna az autóban... nem volt. Így haza felé több dolgot kellett konstatálnunk. A Polskiban a váltó lassan hangosabb mint a motor, pedig az nem kis szó. A Lada nem harap úgy, ahogyan kellene neki, szét lesz szedve kicsit. A Polski ehhez viszonyítva viszont igen jól megy, mert volt ahol le kellett villognom 130 körül. Az SX4-es szerintem örült hogy megszabadult tőlünk, mivel kanyarokban esélye sem volt, és körforgókban illetve előtt-után sem, valahogy mindig lemaradt.
 Hulla fáradtan értünk Miskolcra, telefonon elköszöntünk Gyusziéktól, mi elkerülő M30-ason haladtunk tovább, természetesen ami a csövön kifért jelleggel.
 Összességében az autók igen jól viselkedtek, a hétvégi program pedig egyszerűen zseniális volt.
 Nagy köszönet a Pócsi fivéreknek a szervezésért, Nyíregyháza városának, valamint a támogatóiknak pedig azért, hogy látnak a programban fantáziát, és segítik is őket a munkájukban.

A nagy garázs update közben meg eszembe jutott, hogy meg kellene nézni, mi ad olyan furcsa hangot menet közben a polski esetében, mert valami nem kerek a kipufogó környékén. Először azt hittem a dobnak lett vége, vagy a hőtől, vagy a fruttizós csettintésektől, ugyanis Velencéről hazafelé már hallottam, hogy nem úgy szól, ahogyan szokott. Gyanúm félig beigazolódott, mert kipufogó probléma van, de szerencsére nem dob probléma, hanem a tűzkarikánál repedt el a kipufogó cső peremezett része, ami sajnos le is hasadt róla. Ezért tudott mellette kicsit kifújni, és kicsit ciripelni.
Miután levettem a kipufogót rájöttem, hogy be kellene majd állni a géppel. Hát... érdekes, de kipufogó nélkül, halkabb az autó.
Minden esetre a "rendszer" beugrott a Suzukiba, és mentem hétfőn a kipufogós spanomhoz, hogy oldja meg lehetőség szerint a problémát. Így is lett, 20 perc múlva már hazafelé tartottam, kapott egy másik csatlakozást ideiglenesen és abban maradtunk, hogy keresünk valami olyan dobot, ami mellett beszélgetni is lehet útközben, s nem csak 800-as fordulaton...
Ma meg nem bírtuk tovább, és beszereztünk egy kaukázusi kölyökkutyát, mert kutya az kell.

Na szóval!
Így egy héttel a találkozó után már nekem is van annyi időm, hogy egy kisebb átfogó bejegyzést készítsek az elmúlt időszakról.
Először is kicsit rendet raktam a csomagtartóban, miután a fűtést végre megszüntettem, kicsit átrendeztem. Ezáltal kicsivel több hely lett az utastérben is.
Csütörtökön indultunk, vágtunk neki az útnak, a Velencei Találkozónak.
Erre a napra sokak kérésére, ám sajnos kevesek tényleges részvételére csináltak/csináltunk egy 0-ik napot. Így a terv úgy szólt, hogy Miskolc-Budapest-Székesfehérvár, majd Nyuszyékkal együtt autózunk tovább a találkozó helyszínére. Így náluk találkoztunk, oda jött Gabe is, meg persze BEK-729 is azaz Piszkor Petiék, aki egyébként Gyula annak ellenére, hogy Csaba...
Szóval némi tökölés után neki vágtunk a hátralévő útnak, amit majdnem balesetmentesen be is fejeztünk, erről majd Piszkorék nyilatkoznak.
Annyi gond jelentkezett Pestre érkezve, hogy elkezdett szorulni a váltó sajnos 3-ikban, és 4-ikben is, de úgy döntöttünk, hogy megy amíg megy, emiatt nem húzom szét, majd igyekszünk vigyázni.
A 0-ik napnak hála volt szerencsénk idén fürdeni a nem alacsony vízállású Velencei tóban, majd sörözgetni, eszegetni, iszogatni, de leginkább ejtőzni, és szellemileg felkészülni az első napra.
Másnap már szép számmal érkeztek a résztvevők, aminek nagyon örültünk, főleg hogy nem csak Magyarok vettek részt a találkozón, hanem Csehek, Szlovákok, Lengyelek is.
Tájékozódási versenyen nem indultunk idén sem, ahogyan tavaly sem, de ahogyan hallottuk, jó móka volt idén is.
Megemlíteném még, hogy meghívásunknak eleget tett a Totalcar Prokeee-ék személyében, akikben igen kellemesen csalódtunk, ha csalódtunk egyáltalán. Eleve hogy eljöttek, hogy Tramp-pal jöttek, hogy résztvevőként voltak jelen, s hogy szerintünk igen jó átfogó beszámolót készített, valamint szemmel láthatóan jól érezték magukat.
Hazafelé út már még kevésbé volt mókás, mivel kellően nagy eső volt ahhoz, hogy 70-nél már olyan vízfüggöny legyen mögöttünk, hogy ne lássuk a mögöttes forgalmat. Nem örültem ennek, mivel ha én nem látok, így minket sem látnak, s annak ellenére, hogy állt a víz az autópályán is, most is volt olyan emberből sajnos sok akik igyekeztek megcáfolni az egyszerű fizikai törvényeket, s olyan 150-170-es tempóval gangoltak... Volt is sajnos baleset, ebből kifolyólag terelés is az autópályán, illetve nem sokkal Tibeee-ék balesete után jártunk arra s  láttuk őket mi is.
 Összességében jó móka volt ismét ez a hétvége, köszi a szervezést, tagoknak a részvételt, kisautónak meg azt, hogy elvitt s hazahozott minket.

Mai nappal megtörtént az első futómű, konkrétan a függőcsapszegek zsírozása is, a vízcsövek ellenőrzése, belső tér előkészítése a nagy utazásra. Igen igen, készülünk mi is a Velencei találkozóra gőzerővel. Így egy kicsit meg is járattam a kicsit, melynek során sajnos azt tapasztaltam, hogy erőltetett hegymenetben 35 °C-ban, igen csak kezd meleg lenni a motornak, egészen pontosan nem sokkal a határ, a hűtőventillátor indítása alatt jár folyamatosan. Ennek annyira nem örülök, de amíg nincs vele gond, addig nem bántom feleslegesen inkább.
Valamint az is biztos, hogy hamarosan be kell ruházni egy garnitúra gumira, ugyanis ennek már nem sok tapadása van, ami néha tök jó, mikor az embernek vigéckedni támad kedve, ellenben akkor már nem olyan vicces, mikor ezt rá kell számolni a féktávokra. Viszont vízen autózni ezekkel egyenesen isteni, nincs az a kocsimosás ami után kilehetne jönni vele a mosóból hosszában... egyszerűen csak keresztben.

 Eltelt egy pár nap ismét, amíg nem volt alkalmam a kis kékséget megmozgatni, így a héten két alkalommal is megragadtam a pillanatot, és adtam az élvezeteknek.
 Eközben rájöttem, hogy:

• át kellene állítani már nyári üzemmódba, hogy a 30°C-os melegben ne tolja az utastérbe a fűtőradiátor a meleg levegőt
• mióta kicseréltem a gázkar visszahúzó rúgót, olyan mint ha vajat taposnék, már-már szinte túl finom
• 70-körül nem viseli jól a vissza kettőt, a km-óra hirtelen 0-ra zuhan, majd úgy is marad. :(
• Peugeot 206-ot is meg lehet csípni, nem csak az 1,4-es F Astra-t
  

Szóval sajnos lesz mit csinálnom még a Velencei tali előtt, de valahogyan majd csak megoldom, ahogyan eddig is.
 Valamint megleptem a kisautót egy-egy ködlámpatakaróval, nem azért mert annyira az én világom ez, sokkal inkább azért, mert csak. Némi változtatás lesz majd rajta, ugyanis nekem a ködlámpákra van akasztva a fénykürt, így ha letakarom, akkor ugye... Tehát az első gondolat az volt, hogy kap majd egy kis mintát, amit szépen kivágok, így kőtől, bogaraktól védi majd, viszont villantani lehet majd vele. És igazából nem is volt második gondolat. Meglátogattuk Rally-s cimboráékat is az elmúlt napokban többször is, melynek során megint rájöttem, hogy az én cimboráim egyikének sem a lába fáj, de így van ez rendjén.
Ricsi: 02:30-tól
[flash=http://www.youtube.com/v/m5301PBEtHA&hl=hu_HU&fs=1]

 Kicsit megkésve ugyan, de ANÁL nagyobb szeretettel írok blogot most, mikor van egy kis időm végre.
 A hétvégén mi is Pesten jártunk, több okból kifolyólag, így köthettük össze a kellemest a hasznossal, és töltöttünk el 2,5 napot fővárosunkban.
[flash=http://www.youtube.com/v/pBvi5HDKIWs&hl=hu_HU&fs=1&]
 Szombaton 11-kor letettem a lantot melóban, majd rohantam Csubi barátunkhoz, aki ekkorra már elkészítette Emese meglepetés ajándékát az előzetesen megbeszélt tervek alapján, ahogyan szerettük volna, ugyanis az egyik oka a Pesti útnak az Emese meglepetés bulija volt, a másik pedig az Autobianchis autós túra.
Szóval Csubinál felvettem a meglepit, majd gyors alvás következett az éjszakás műszak után, és készülődés az útra.
Valamikor 16:00-16:15 között sikerült útra kelnünk verőfényes napsütésben, ami csak azért volt problémás, mert 17:30-ra kellett volna megérkeznünk Balázs szüleihez, ahol az autót szoktuk parkoltatni mert ott nem nyúlnak hozzá - EZÚTON IS EZER KÖSZÖNET ÉRTE BALÁZS SZÜLEINEK!!! - , ráadásul így Emének sem szúr szemet a házuk előtt. Egészen jól haladtunk a pályán minden gond nélkül nyél gázon, így szépen lassan kezdtük ledolgozni a hátrányunkat, ráadásul nem volt nagy forgalom sem, így kilátásba tudtam helyezni Balázs mamájának, hogy 17:45-re fel tudunk érni ha minden jól megy. Sajnos nem ment. Ugyanis Mogyoród környékén kezdett gyanús lenni a kék égbolt, mintha minimálisan, de menne át sötét kékbe. Így is volt, frankó, alig észrevehető kontraszt változás mellett haladtunk a vihar felé, ekkor már Jani is jelezte telefonon, hogy Pesten "leszakadt az ég". Pár km-rel arrébb már mi is szembesülhettünk vele, így a végcél előtt 4 km-rel ki kellett állnom, mivel úgy szakadt az eső, hogy nem láttam az előttem haladó autó féklámpáit sem, így inkább vészvillogózva, és fékpedált pöckölve haladtam a legközelebbi benzinkút felé. Több szempontból esélytelen volt a haladás, mivel az ablaktörlő sem bírta az iramot, a páratartalom sem volt kicsi, a rendszám tolta maga előtt az úton összegyűlt vizet, és természetesen voltak megint olyan autósok, akik frankón tudnak vakon vezetni és még aquaplanning ellen is be vannak oltva... Így inkább kiálltunk pár percre még csillapodott egy kicsit, majd elindultunk. Vicces volt, hogy szegény kisautó már az első 100 m-en a kigyorsításnál felúszott egy picit, és az Árpád hídon is sikerült gépészkedni, hogy sávban tarthassam, de szerencsére nem volt jelentősebb gond, így végszóra de megérkeztünk Balázs szüleihez, letettük az autót, kicuccoltunk, és a papájával mentünk át Bazékhoz. Ahol a szülőkön kívül "megint" mi voltunk az elsők, pedig nem mi lakunk a legközelebb, ettől a pár perccel később érkező Csajos készen is volt.
És vártuk a többieket, majd a többiekkel együtt Emesét és Balázst.
Természetesen KG ügyike volt, és a házuk elé parkolt Réka kocsijával, és mikor elakart állni onnan, akkor futott össze Emeséékkel, de sikerült kidumálnia a szitut. Így a lakásba érve nem kis meglepetése lett Emének. Sikerült meglepnünk, majd neki is minket.
Buli jó volt, ajikák tetszettek neki, hangulat jó volt, majd pikk-pakk eljött a hajnali fél egy, egy óra, amikorra is elszállingózott mindneki rajtunk kívül.
 Vasárnap reggel pedig indultunk a Lurdy-házhoz, az autós kirándulásra. Nagyon szép autók voltak kint már a Lurdy parkolójában mire mi odaértünk. És el is indultunk a túrára, elsőként a Hősök terére egy kis sorakozós fotózásra, majd onnan Veresegyházára a Medve otthonba ahol megnéztük a barna macikat... Majd onnan tovább Zebegénybe, ahol megtekintettük a tengerészeti kiállítást, ami nem volt gyenge!!! Ismét olyan dolgot láthattunk, amit egyébként szerintem a büdös életbe nem láttunk volna, ha nincs ez az autós kirándulás. Mindeddig a Medveotthonról sem tudtam például.
Ezt követően jött a sütögetés, eszegetés (aki még bírt), majd egy kis ejtőzés, beszélgetés, és indulás hazafelé.
 Összességében nagyon jó kis hétvége volt ez ismét!
Sok mindent láttunk, medvéket, farkasokat, hajókat-hajómodelleket, és végül de nem utolsó sorban Andit vezetni. Mondjuk más választása nem is nagyon volt, miután kiálltam az autópihenőbe, hogy vagy vezet, vagy itt maradunk... Tudni illik mindig van valami kifogása, hogy miért nem akar vezetni, persze utána már tetszik neki, és nincs is gond vele. Így végképp nem értem.

 Fiúk, lányok, és persze KG (egyéb, be nem sorolható kategória miatt) köszönjük a hétvégét! Bazéknak a szállást, szüleinek a parkolót!

Egy kis összefoglaló az elmúlt napok eseményeiből.

2010. Május 6. Csütörtök:
Megejtettük az aktuálissá vált motorolaj cserét a kisautóban, még így gyorsan a Mohácsi talira indulás előtt, mivel újabb 10.000 km került bele. Szokás szerint ismét Castrol Magnatec 10W-40-est választottam neki, mivel nincs vele gondom, negatív tapasztalatom, nincs olajsár, nincs lerakódás, nem melegszik, van kenés, stb.
Az olajcserét a szerelőcimboránál hoztuk össze kint Majláthon, mert így egyszerűbb volt. A dolog pikantériája, hogy miután eljöttünk onnan, 10 perccel később elöntötte a megáradt Szinva-patak az utcákat, jóformán mindent. Örültem hogy ezt megúsztuk, mert nem hiányzott volna nagyon az életemből ez a program, sőt örülök annak is, hogy a jégverést sikerült megúsznunk.
Értelemszerűen cserélve lett a levegő szűrő, valamint az olajszűrő is, melyeket ismét a már jól bevált boltban vásároltam meg a VDF-KER kft-nél, így szinte minden volt polcon, ami nem, az itt volt 1 órán belül.

2010. Május 7. Péntek: Reggel korai kelést követően szépen eltököltük az időt, így egy kis késéssel indultunk autót cserélni a garázsba Janiékhoz, ráadásul nem voltam túl nyugodt a kopóban lévő Yokohama-k miatt, mivel erősen esős reggelünk volt. :( Előző nap sikerült megtapasztalni, hogy milyen az, amikor felúszik az autó a vizen, annak ellenére, hogy még bőven a kopáshatáron belül járunk. Minden esetre annak örülök, hogy inkább a belvárosban sikerült ezt megtapasztalni 50-es tempó körül, nem pedig autópályán. Szóval egy kis szokásos 20-30 perces csúszással indultunk útnak Pestre, és igyekeztem óvatos duhajnak lenni, és nem púpolni neki végig, ahogyan tették ezt mások a szakadó eső ellenére. Mi megelégedtünk a 90-110-es tempóval, hol mennyit engedett az út, és időjárás. A Pestiekel a Hungárián futottunk össze, pontosabban Gyuszkóval, meg Pety@-val, majd indultunk az Auchan felé, ahol Kemáék vártak már minket, majd megcéloztuk a 6-os főutat, némi pukkangatással megspékelve persze a járókelők örömére. Szép nyugodt tempóban haladtunk Mohács felé, már napsütésben annak ellenére, hogy Miskolcon továbbra is szakadt az eső, mert Jani folyamatosan tájékoztatott minket telefonon, hogy mire lehet számítani út közben. Ezúton is köszönet érte!
Útközben meg-megálltunk, nyújtózkodtunk, pukkantgattunk, majd haladtunk, mert Szexárdon(?) már vártak minket szintén Székesfehérvárról és környékéről, így csatlakoztunk Azoktatóékhoz, és persze a Biztos úrékhoz.
Majd jött egy fanyar kanyar, ahol kicsit megoszlott a csapat, ugyanis egy páran záró vonalaztak, én jobbnak láttam inkább kerülni vagy 400 m-t, és így a körforgóban a megfelelő irányt választva haladtunk a többiek után, csak Piszkor úrék más felé vették az irányt. Így volt egy kis telefon, meg ez-az-amaz, majd megegyeztünk, hogy akkor Várdombon találkozunk és útnak indultunk.
Közben persze mi Gyulával találunk egy olyan Hurka-kolbászost az útszélén, hogy besza-behu!!! Így megálltunk és toltunk egy kis Norbi Update 2-es menüt.
A többiek Várdombon ott is voltak, nem kis meglepetésemre egy szopóálarcos rendőr várt az útszélén akit Bálint Karcsi tartott pórázon... Volt egy könnyelmű kijelentésünk, mely szerint ha egy ilyen szerkóban lesz egész hétvégén, akkor álljuk a költségét Nyuszyval. Részemről ennyi nekem bőven elég volt, le a kalappal Piszkor Petya előtt, hogy ilyen tökös gyerek volt, és persze Gyula előtt, aki az álarcot biztosította. Jelentem részemről tartozom Petyának, amit igyekszek pótolni, hiszen adott szó az adott szó.
Mohácsi Tesconál már várt a kis csapat minket, majd indultunk a szállásra. Eszméletlen jó helyen van, volt messze mindentől ahogyan azt ilyenkor kell így nem zavartunk remélhetőleg senkit az esti dorbézolással, iszogatással, jó kedvünkkel, legfeljebb KG-t, akit párszor felhívtunk Gyula által hogy érezze, miből marad ki. Na ilyenek az igazi barátok.

2010. Május 8. Szombat: Ezt a napot igazából már szerintem megfogalmazta mindenki így túl sok újdonsággal én sem szolgálhatok. Reggel korán keltünk annak ellenére, hogy későn feküdtünk, megreggeliztünk, majd a kiírt programoknak megfelelően útnak indultunk. Jártunk a Gólya házban, láttunk gólyákat, békákat, meg olyan bimbókat hogy ha nem a sor végén állok, én tuti felakasztom valamelyikre a kocsi kulcsomat... Minden esetre a hölgy kedves volt, és aranyos, de a végén azért csak lebaszott minket Abadival, csak mert Rögbi meznek használtuk a mellényeket amik mint utóbb kiderültek szintén kellékek. :(
Majd ebédeltünk, csavarogtunk, fagylaltozunk, jártunk a Moháycsi emlékparkban, és  ezt követően felvettük Szilvi szüleit, papája előtt külön le a kalappal, mert megismert így közel 5 év után, hogy mi voltunk náluk szilveszterezni, és akkor bizony le is tegeződtünk. Foszlányok nekem is rémlettek, minden esetre nagyon jó fej, és nagyon jó halászlevet főzött nekünk a szálláson. Emelem kalapom előtte is.
Majd ivás volt megint a program, meg beszélgetés.

2010. Május 9. Vasárnap: Reggel korán kelés ismét, pedig igazán ráértünk volna, csak az asszony elnézte egy órával az időt... Na mindegy. 10-re mindenki összeszedte magát, és indultunk vízi malmot nézni. Hát nem egyszerű... Nem bánom hogy autós hobbit választottam, mert egy vízi malommal azért jelentősen macerásabb találkozókra járni.
Majd hirtelen búcsú következett s elindultunk a szélrózsa minden irányába mindenki hazafelé. Várdomb után Bazékkal autópályára hajtottunk, majd Pesten tőlük is elbúcsúztunk, és zúztunk hazafelé, igyekezve elkerülni az esőt, mert hogy Pest után megint az várt minket. Sajnos volt szerencsénk látni balesetet is a szemközti oldalon Gödöllő magasságában, valamint 4 útelterelést a felújítási munkálatok miatt az autópályán ahol max 70-es sebesség van... még jó hogy fizeti az autós a nagy pénzeket mindenféle jogcímen, és még csak országúti tempót sem lehet autózni rajta, mert vagy szar, vagy elszarják...
 Összességében nagyon jó kis találkozót hozott össze Szilvi és Nyuszy, mi nagyon jól éreztük magunkat, negatívumként semmit nem tudok megemlíteni ez az egész így volt jó, ahogyan volt, egyedül a ködlámpa törésemet tudnám hanyagolni ha lehetne, amit máig sem értek mitől tört be álló helyzetben. :(
Örülök mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk töltötte ezt a hétvégét.

2010. 05. 01. Hort - Trabant, Wartburg, Polski találkozó

 Az egész úgy kezdődött, hogy jó pár nappal ezelőtt a Trabis barátok meghívtak a találkozójukra, Május elsejére Hortra. Tekintettel arra, hogy más program nem volt ekkor még tervben, természetesen igent mondtam. Szóltam KG-éknak is, hogy ha van kedvük, jöjjenek ők is. KG ekkor közölte, hogy ilyenkor van Pesten is Közlekedési múzeum előtti KGST tali. Tekintettel arra, hogy én már elígérkeztem a Trabisokhoz, abban maradtunk hogy vagy ők jönnek le félidőben, vagy mi megyünk fel, attól függően hogy hol jobb a hangulat.
Ennek az lett a vége, hogy KG-ék indultak el Hortra, mivel tele voltak programokkal és jó hangulattal a Trabisok.
 Reggel 7-órára volt megbeszélve a találkozó a Miskolcról kivezető 3-as út melletti MOL-kúton. 07:02-re értünk oda, nem volt ott senki, így azt hittem elkéstünk, így elkezdtem kifelé tolni a kocsinak miután kiértünk a városból, úgy számoltam hogy Mályi-Nyékládháza között még elcsípem a konvojt, közben Andi telefonon próbálta elérni Gergőéket. Mire Mályiba értünk fel is vette, és közölte, hogy késni fognak... Így volt alkalmam kiállni a Lukoil kútra, és megtankolni, megreggelizni, megvárni őket. Majd együtt autóztunk Kerecsend felé a 2 Trabantos kollégával, ahol a következő CHECKPOINT volt beiktatva csatlakozás miatt, hogy minél többen mehessünk együtt Hortra. Így vártunk egy keveset a 3-as út mellett, és a Trabantosok csak jöttek, csak jöttek, csak jöttek... Akik meg arra jártak, nem igazán tudták mire vélni az út szélén várakozó 15-20 Keleti autócsodát Kerecsend végén. Majd együtt indultunk tovább Hortra, kényelmes 70-80-kával immáron kb 15-20 autóból álló konvojjal a mögöttünk haladó kocsisor nem kis örömére, még sem volt zúgolódás, ahol meg tudtuk, el is engedtük őket.
Hortra érve már vártak bennünket is, és tereltek a gyülekező helyre, ahol már sorakoztak a Trabik, Wareszok Így összesen hozzávetőlegesen olyan 50-60 autó volt jelen a találkozón kisebb-nagyobb megszakításokkal, mivel az emberek jöttek, mentek a programokra az autóikkal, és cserélődtek is folyton. Nem sokkal később indult a felvonulás Hort belterületén rendőri, és polgárőri biztosítással természetesen. Miután visszaértünk, szépen rendezetten leparkoltunk, volt egy kicsi szünet, fotózás, filmezés, nyálcsorgatás autókra, lányokra, fiúkra, kecskékre...
Majd indult az ügyességi verseny nem messze a helyszíntől.
Közben mi megreggeliztünk immáron normálisan, volt benne hús is... Trabisokkal mentek a sztorizgatások az asztal mellett ülve, jó hangulatban.
Majd visszasétáltunk, megcsodáltuk közben a Trabi paripákat, Waresz autókat, Waresz motoros Trabit, Polo motoros Trabit 1.4 16V-vel by Jimi, és egyéb autókülönlegességeket.
Kis szünetet követően jött a gyorsulási verseny, amin KG szeretett volna indulni, de nem tudták sajnos annyi ideig húzni az időt, hogy időben odaérjenek mert dugó volt a 3-ason sajnos. :( Így erről sajnos lemaradtak, igazából olyan gyorsan lezavarták ezt a számot a srácok, hogy annyi időm nem volt, hogy visszamenjek az autómért, hogy legalább annyival kitoljam az időt KG-nak. Nem szívesen kínoztam volna az autót, mivel még mindig lóg a gyújtáselosztó tengelyem sajnos. De az vígasztal, hogy nem csak én szívok vele hanem Zoli barátunk is sajnos. :(
A program végeztével visszavonultunk, majd kis szünet után indultunk ebédelni, mivel minden résztvevőt megvendégeltek a Trabisok egy tányér gulyás levesre, ami jelentem nagyon finom volt. Kaja után visszaérve futottunk össze KG-ékkal, akik akkor nézelődtek más, így némi beszélgetést követően elvittük őket is ebédelni. Utána kis fagyika is beficcent, Pocoknak egy szatyor vatta cukor. Majd regisztráltuk az autókat, amire csak lehetett, pontosabban Andi meg Pocok, KG meg nem szarozott, benevezte mindenre az autót.
Később kiderült, hogy halk autóm van a maga kis 116 Db-vel, KG-nak asszem 122 Db, Soma talán 126 Db, de ha tévedek majd kijavítanak a srácok. Minden esetre Soma durrantása mérhetetlen... a szó minden értelmében.
Majd jött az eredmény hirdetés, ahol sikerült díjat is szereznünk, egész pontosan a kisautónak sikerült, mert a LEGSZEBB KIS POLSKI díját zsebelhette be a találkozón.
Nem sokkal később elkezdődött a búcsúzkodás, és hazaindultunk, az autókkal, így a 3-ason kicsit megzavartuk a gépsárkányokat, amolyan ami a csövön kifér jelleggel.
 Összességében nagyon jó kis szombati program volt ez a Hort-i majális, Hort-i találkozó.
Le a kalappal a Trabisok előtt, hogy ilyen jó kis találkozót hoztak össze, jó kis programokkal, elég szép számú résztvevővel, finom gulyással, és sok lökött autóssal. Ha lesz, elmegyünk remélem jövőre is. Annak meg külön örültem, hogy eljöttek egy páran Pestről is, sőt hogy voltak olyanok is, akik köszöntek...

Hétvégén kicsit csavarogtunk a kis csodával, mert kíváncsi voltam, hogyan viselkedik az új beállításokkal, nyári gumikkal, kormányművel, stb. Ráadásul a múltkori alkalommal az is kiderült, hogy a légkürtöm sajna ismételten kifingott, természetesen akkor, mikor jelezni akartam az előttem szarakodónak, hogy talán elindulhatna még ennél a zöldnél. És innentől kezdve, hogy tudtam hogy nem jó, hirtelen nagyon elkezdett hiányozni. Janinál bakra tettem a kocsit és elkezdtem leszerelni a kürtöt, mert gyanús volt, hogy nem egyszerű gebasz lesz vele. Így is volt, mert akármit is csináltam vele, a kompresszor dolgozott, de a kürtök lefojtották, így azok lehetnek eltömődve. Kapott féktisztítót bőven, mert az olyan mint a WD-40, hogy mindenre jó, ami nem működik, de sajna nem sikerült életre kelteni, így elugrottam egy másikért a boltba, de ezúttal már nem légkürtöt vettem (mivel évente cserések voltak) hanem egyszerű kétszólamú, vegyes szólamú kürtöt, ami nem szép, de ilyen volt, meg úgy sem látszódik.
Az már sokkal viccesebb volt, hogy felszerelés után jöttem rá, hogy nem akar szólni ez sem... először azt hittem a kürtök hibája, de töltőről szóltak szépen. Na ekkor már kb 3 órája játszottam a kibaszott dudákkal. Mármint a kürtökkel, mert lehet hogy Andi is olvassa...    És ekkor határoztam úgy, hogy ebből most egy kicsit elég volt, autót betettem vissza, kürtöket letéptem a picsába, és polcra tettem őket, hogy majd hétvégén.
Egyeztettem Dokival, hogy nyújtson majd némi segítséget, mert elkezdett hullani a hajam is már emiatt...
Így indultunk el Tokajba, hogy megoldódjon ez is, mert duda az kell, a duda az jó.
Nem bántam meg, hogy nem egyedül kezdtem neki, mert elég tréfás volt a szitu. Eleinte a test volt gyanús, később a pozitív nem léte, mikor mindkettő megvolt, akkor jött a fejvakarás, hogy miét nem szólal meg. Sikerült kideríteni, hogy a csomagtartóban van egy sarus toldás, ahol még meg van mindkettő, de a következő 20-25 cm-es szakaszon eltűnik hol ez, hol az, pedig szakadás nincs, saruk meg forrasztva vannak... X-akta, így repült a kukába, került bele új vezeték, és már csak a rögzítés volt hátra, hogy útban se legyen semminek, és annak se legyen útban semmi. Ezt is végül Ata, és Doki oldotta meg, mert én már halálomon voltam a takony kór, és torokfájás miatt. :(
Köszönöm nekik ezúton is, hogy az autó és egyben az én problémámat is orvosolták, örök hálám érte.
Útközben volt mókázás is, mert arra mindig akad vállalkozó. Így a 37-esen lámpától indulva űztem előztem egy F-Astra kombit, ahol szerintem a gyerekülésben ülő gyerkőc is megállt a fejlődésben mikor elmentünk mellette, természetesen apuci egyből elkezdte nyomni mint süket a csengőt, így 120-körül inkább elvettem a gázt ezzel óvva a bölcs apukát és családját aki tömött autóval racsingol, miközben kicsit csörög az autója, meg persze magunkatis, mert 110-es limit van ott. Minden esetre jó út volt, csak az a veréb nem hiányzott, amelyik kicsit átrendezte a hűtőrácsot ennél a tempónál, mert fingja nincs a jobb kéz szabályról...

Hétvégi történések jegyzete következik.
Közben meg szóljon egy kis zene újfent a Punnany Massiftól:
[flash=http://www.youtube.com/v/GbbZEJBPGK8&hl=en_US&fs=1&]
Először is pénteken előhoztam egy kicsit a garázsból a "kicsit", a jó időre valamint a régi autózásnak köszönhetően. Ideje volt már kicsit megjáratni megint a kisautót, így le is mostam, szépen letakarítottam, kitakarítottam a portól, és miután visszatért a garázsba, felkerült rá a takarófólia is, amit még a barátaimtól kaptam vagy 1,5 évvel ezelőtt. Eleinte amiatt nem használtam, mert szabad ég alatt nem akartam letakarni, télen meg megint csak nem szerettem volna, ellenben most remélem jó szolgálatot tesz majd a por elleni védelemben. Köszönöm még egyszer a barátaimnak ezt a meglepetést is.
Szombaton a garázsban is történt némi előrehaladás, a villamos vezetékek fixre forrasztása volt a kezdeti program, mivel a gyors-csatlakozós megoldás annyira nem vált be, mint amennyire eleinte bíztunk benne. Forrasztást követően meglepően jobb lett a fényhatás is az energiatakarékos izzóknak köszönhetően, még most sem értem.
Ezt követően autóztunk egy kicsit Janyboy-al, néztünk neki jó árasított felnit, és persze végül vettünk is egy kis alkudozást követően. Van öröm és bódotttá.
Vasárnap megint garázzsal kezdtük a napot, csináltunk zárat a gyalogos forgalmi ajtóra, végre egy normálisabb kivitelt alkalmazva, ami kb 1 órát vett összesen igénybe, így nem értettük miért nem ezt csináltuk már anno az elején is, amikor fejtörést okozott, hogyan is tehetnénk zárhatóvá, hogy a szél ne csapdossa mint az ólajtót.
Szóval ez is meg lett oldva, kicsit pakolásztunk is, rendszereztünk is, közben a lányok főzőcskéztek, így hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a jó időnek hála úgy döntöttem hogy lecserélem a hátsó lökhárító tartóvasakat is a Bodáéktól beszerzett krómos kivitelűekre.
A manőver nem volt egyszerű, mert ugye ezek a tartók a gyári 85 mm helyett csak 55 mm-re tartják el a krómlökhárítót a karosszériától, amivel alapesetben nem is lenne gond, csak ugye a 903-as motor miatt nekem fel lett vágva a hátfal egy kicsit, hogy elférjen az ékszíjtárcsa is kényelmesen. Na most ennek köszönhetően a középső részen elég vészesen közel van a króm lökhárítóhoz a hátfal-gerenda, így egy picit variálni kellett a rendszámtábla világítással, de végül megoldottam ezt is.
Plósz kollégától beszereztem még régebben egy krómlökhárítóra való rendszámtábla világítást, így azt gondosan szétkaptam atomjaira, és alaposan letisztogattam hogy amikor felszerelésre kerül a sor, már ne legyen erre sem gondom. Így a régi világítás helyére felkerült a felújított kivitel, és a szerelés közben arra is rájöttem, hogy ebből a világításból is létezett minimum kétféle, s most mindkettő itt volt előttem, aminek hála egyik sem kompatibilis a másikkal.
De a lényeg, hogy felkerült hátra is az új lökhárító tartóvas, és tetszik.
Valamint felkerült a Téli Találkozó matrica is a többi közé az ablakra.
Jöjjenek a képek.

Tekintettel a tegnapi jó időre, meg arra, hogy a 2010-es Téli találkozó óta nem nagyon voltam kint a kis géppel, tegnap előhoztam egy kicsit a garázsból, hogy ne lustuljon el, hogy kicsit meg legyen járatva. Meg persze hiányzott is már eléggé az öröm autózás feelingje. Ég és föld a két autó életérzése.
Kihozatal előtt volt egy pici szerviz, inkább csak amolyan esztétikai szempontból, melynek során levettem az első lökhárítót, és kicseréltem a tartóit a Bodáéktól rendelt krómozottra. Ezekkel sokkal pofásabban néz ki. Majd következett vagy 1,5 órányi szarakodás, hogy hogyan is rögzítsem a ködlámpákat előre, de sajnos nem jutottam előbbre, az idő meg vészesen telt, és felhősödött, így inkább maradtam az autózásnál, a ködlámpákra meg majd még visszatérek később. A legnagyobb baj az, hogy nincs szívem megfúrni a króm lökhárítót, de még a tartóit sem ha nem muszáj. Innentől kezdve érdekes a dolog, mert hogy nincs mihez rögzíteni ebben az esetben. Az már csak hab a tortán, hogy amíg a 180-as lámpák nagynak tűnnek, a 150-esek kicsinek, a kettő között meg nem igazán van méret. Szóval vannak még kérdések továbbra is, hogy milyen, és mekkora, és hogyan legyen fent.
 De legalább kicsit tudtam autózni vagy 2 órácskát, ami nagyon rám fért már a szürke hétköznapokban.
Amiket sikerült észrevenni az út során:

• még mindig megnézik, megmosolyogják a kisautót
• mindig van egy két hülye akár városban akár azon kívül aki nagyon megakarja mutatni, hogy ő nagyon Surmóker
• 2-ban közelítve motorfékkel 4000-es fordulaton a kereszteződéshez esze ágában sincs lelépni a gyalogosnak az úttestre, ha mégis, akkor a gyújtás levétel-visszaadás orvosolja a felmerült problémát, és elsétál a zebráig
• valami kis kottyanás jelentkezik a kormánymű valamely pontján, és ezt követően minimális "séta"
• váltógumiharangokat cserélni kell, mert csöppennek sajnos
• valamint ha hátra is felkerülnek lökhárító tartók, lehet hogy le kell rövidíteni a kipuff csövet, mert félő, hogy túlnyúlik rajta

Van tehát egy-két teendő, amit a pihenő napokon megpróbálok majd orvosolni, megoldani, hogy később ne legyenek vele problémáim.
Meg persze ez idő alatt volt egy kis bandázás is, mivel jelen volt Janyboy, Plósz kolléga, na meg persze az Imi. Ez utóbbi kettő tekert egyet-egyet, ezt mindenki értse úgy ahogy.

Tegnap kicsit kiégettük a kipufogót az Ignisen, mert mostanában csak belvárosi közlekedés jutott neki. Volt egy kis találkozónk, beszélgetésünk Pesten, így ennek köszönhetően indultunk útnak, s ha már mentünk, elvittük jó anyámékat is magunkkal világot látni.
Így amíg mi beszélgettünk erről-arról, addig volt alkalmuk megnézni a Tropicariumot a Camponaban.
Igazából ami miatt írtam ezt a blogot, az csak annyi, hogy továbbra is elégedett vagyok a járművel, ugyanis 4 személlyel, kicsit sietősen 140-kével autópályán Miskolc-Pest-Miskolc 8,2-re jött ki a fogyasztása, amivel maximálisan elégedett vagyok. És a kipufogó is elviselhető továbbra is, még ilyen tempó mellett is, így azzal sincsenek gondok, főleg hogy nem növelte a fogyasztást sem, ellenben kellemesen húz 5-ikben 90-ről, jobban mint a gyárival.
Ha meg már Pesten jártunk, akkor kicsit csavarogtunk is Emével, Bazzal, meg Pocokkal. Köszike az idegen vezetést, meg a látnivalókat. Remélem lesz még ilyen.

Először is köszönet Szőrnek, és Gyulának!

Gyulának az információért, Szőrnek a hatékonyságáért, s mert értem baszott el értékes perceket az életéből.
Igazából ez nem egy napjaink béli dolog, mert először akkor merült fel, amikor szóba került a lökhárító csere, s amikor a króm mellett kezdtem dönteni. Ugyanis tartót nem egyszerű keríteni hozzá, az összes környékbeli bontót, ismerőst feltelefonáltam, senkinek sem volt. S mert ráadásul még sürgős is volt, az még inkább megnehezítette a dolgot.
Ekkor láttam, hogy egy Pécsi boltban tartanak még olyan dolgokat, amik jól jöhetnek, így csörgettem Gyulát, hogy neki mi a véleménye, életképes-e szerinte az ötlet, elképzelés, hogy onnan szerezzek be lökhárító tartó vasakat, s hogy mennyiben különbözhet az 500-as tartója, a 650-estől. Ekkor tudtam meg, hogy neki is ilyenje van már, és szerinte szebb, mert nem tart el annyira a kasznitól, mint a gyári.
Az ő tanácsára csörgettem meg Szőrt, hogy nézzen már nekem ilyet lehetőség szerint, és ha megoldható, akkor vásárlást követően postázza már el nekem, én meg azonnal utalok részére. A boltban azonban kiderült, hogy valami minimális, 1500.- Ft-os összegért utánvéttel tudják postázni az üzletből, így nem kell Szőrnek fáradnia ezzel.
A vicces az volt, hogy ez Február 11-e volt, csütörtök, amikor is már ezerrel a péntekre készültünk, a Téli találkozós indulásra, és lökhárító még nem volt az autón. Így Plósz kollégától kölcsönkértem a krómlökhárító tartó vasait, mert 2 db-ja volt neki, így előre meg lett oldva, már csak a hátsóval voltunk gondban, mivel senkinek sem volt ilyenje. Ekkor jött az isteni ötlet, hogy tartó is, meg krómos is, meg legyen is, nincs más mint a porszívó cső!!! És az a vicces, hogy miután le lett vágva, fel lett szerelve, rá kellett jönnöm, hogy kajakra jobban néz ki, mint a gyári szögletes kivitel. Ezt többen meg is jegyezték a találkozós hétvége alkalmával is.
A lényeg, amin meg is lepődtem, miután késő estig barkácsoltam a kis kékséget hogy másnap autózhassunk vele, az az volt hogy pénteken reggel 3/4 8-ra itt volt a csomag a Pécsi autósbolttól benne a megrendelt cuccokkal.
Le a kalappal előttük, hogy ennyire ügyesek, gyorsak, hatékonyak, megbízhatóak. Kevés ilyen céget tudok manapság. Gondosan be volt minden csomagolva a csomagban, hogy még véletlenül se sérüljenek az alkatrészek, egyszerűen tökéletesek voltak. De pénteken reggel 8-kor már nem akartam nekiállni megint szerelni, így egyenlőre jegeltem a dolgot.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a közreműködést;

• Janyboynak a szervizt
• Somának a szervizt
• Plósz Gyuszinak az alkatrész lehetőséget
• Gyulának az információt
• Szőrnek a közreműködést
• Bodáéknak a gyors postázást
• Jó anyámnak hogy a világra hozott
  

Jöjjenek a képek a rendelt alkatrészekről.

Téli Találkozó 2010!
Most tényleg erről fogok blogolni.
Pénteken délelőtt indultunk útnak Miskolcról Pestre a találkozási ponthoz Csajossal, és Somával kényelmes 85-90-es tempóval, majd Fótnál én lehajtottam a tankolást követően Somáék pedig haladtak tovább, mert még haza kellett ugraniuk a cuccaikért.
A Fóti Coránál már vártak minket Bazék, Nyúlék, és Pocok indulásra készen, így haladtunk is a 2-esen, majd Kóspallag irányába a hegyi utakon, ahol már felcsillant a szemem a havas út láttán. Kellemesen havas, jól autózható út vezetett a szállásra, ahol Nyuszy járta le nekünk a parkolót a Suzukival, de nekem így is sikerült elakadnom benne, miután az autó felhasalt a hóra, és neki csúszott a hófalnak. Gond nem lett, a jelenlevők meg letoltak róla, így nekifutottam még egyszer. Végül sikerült beállnom nekem is. A délután jóformán semmittevéssel telt, de az nagyon jól esett, mert abban jók vagyunk. Végre sikerült Turbó kutyát személyesen is megismernünk.
Majd szépen lassan beszállingóztak a többiek is a szállásra, és elkezdődött a péntek esti buli, nem kis szesz kíséretében, amiből még Baz-ba IS sikerült erőltetnünk egy nyeletnyit. Abadi, és Miszory kollégával kellemesen elpálinkázgattunk, amiből én később jobbnak láttam kimaradni, mert valószínűleg a hegyi levegő miatt kezdett kialakulni egy kis fejfájás. Minden esetre voltak érdekes dolgok ezen az éjjelen, láttunk, hallottunk egyet, s mást.
Szombaton a reggelit követően szedelőzködött a banda, és autózni indultunk a hegyekbe, ahol megint csorgott a nyálam, a havas utak miatt, így inkább a sor végén haladtam Balázsékkal.
[flash=http://www.youtube.com/v/vUz7YBWUGiA&hl=en_US&fs=1]
Jártunk fent a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél, Nagymaroson, Kismaroson, Zebegényben, a Nagyhideg hegyen ahol megebédeltünk elég durván, majd elindultunk visszafelé egy kis kitérővel, amit esetleg már kihagyhattunk volna, mert nem volt egyszerű a feljutás a szinte szűz havon számunkra, ahol a polski alja már leért a hóra. De felmentünk, majd megkíséreltünk megfordulni a már említett nagy hóban. Nem volt egyszerű... Amíg Bazt próbálták kitolni a hóból, addig én az úton megfordítottam vagy 6Y-ból a polskit, és Bazzal elindultunk visszafelé az egy nyomvonalas úton, ahol elég hamar szembe találkoztunk egy Astra Kombis úrral, aki korrekt volt, s a kedvünkért visszatolatott vagy 800-1000 m-t, amíg félre tudott állni annyira, hogy elférjünk egymás mellett az autókkal. Köszi ezúton is, bár Béci szerint ez természetes, hogy a lentről jövőnek kell félreállnia, tolatnia ha úgy adódik, meg mi amúgy is többen voltunk.
Miután visszatértünk a szállásra, kicsit ejtőztünk, majd a vacsit követően megint ivás lett volna a program, de a mi szobánk úgy elaludt, mint a pinty... Előtte még volt egy kis beszélgetés, nevetgélés, bandázás, cigizés, meg persze olvasgattuk a Jani által küldött SMS-eket, hogy Székesfehérvárt, és környékét nem gyengén szakította el a külvilágtól a hó, és a hóátfúvás. Nyuszy nem nevetett úgy mint mi, főleg miután a hírekben is hallható, és látható volt, hogy elakadtak az autók, a tűzoltók, a katasztrófa védelmisek, a hótolók, a hóekék, és a mozdonyok. Nem volt egyszer a helyzet.
másnap reggel indultunk vissza, relatíve korán olyan 11-12 körül mert ekkora már Észak-Keletre jósoltak hasonló időjárást, amiből szerencsére még csak ízelítőt sem kaptunk. Nem is hiányzott, meg így legalább lehetett hazafelé nyelezni a pályán.
Összességében egy nagyon jó hétvége volt megint, nagyon jó találkozó volt megint, nagyon jó esték voltak megint, megint kitett a társaság magáért, nagyon jó szervezés volt, és nagyon jó helyszínek is. Pocok! Le a kalappal előtted. Meg persze mindenki előtt.

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval...
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska.
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják.
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is...
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval.

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá!

Rövid átfogó kis bejegyzés az Ignis kapcsán.
Sajnos sikerült letesztelni ezelőtt egy héttel az amúgy is repedten vásárolt első szélvédőnket szerda éjjel, olyan 110-es tempónál 10 m-en belül oldalról felrepülő bagoly közreműködésével. :(
Gyorsan mérlegeltem, így annyira volt idő, hogy gáz elvesz és minimálisan lassít. Rásatuzni nem akartam, mert 10m-en belül szerintem 50-ről sem tudnék megállni hirtelen, ráadásul ebben az időszakban sokkal nagyobb veszélynek éreztem azt, hogy az út éjjeli nedves foltjai miatt hamarabb kötök ki a fák között, még ha a bagoly meg is menekül, így inkább a kisebbik rosszat választottam, ami szemmel látható volt hogy "bagoly-elbaszás" lesz a kérdés csak az volt hogy mennyire. Hát nem sokáig volt kérdéses, ugyanis nagyon.
Finoman is fogalmazva, az tuti, hogy fejtörést okoztam a kisköcsögnek bármennyire is sajnáltam, és csak annak örültem, hogy ilyen tempónál nem hullott az ölünkbe a szélvédő, meg hogy nem egy szarvas repült akkor éjjel arra, vagy mondjuk egy elefánt...
Sőt azért is összeteszem a kezem, hogy az elmúlt 8-9 év alatt egy verebet basztam el, meg egy baglyot összesen.
Szóval a repedt szélvédő szerencsére megúszta, így ha minden jól megy nem cserélem amíg nem muszáj, mert nem szeretném megbontatni a gyári ragasztást amíg nem szükséges feltétlenül.
Ellenben a gépháztetőt kicsit összecsapkodta, az ablaktörlő lapátot összekuszálta, az egyiket le is nullázta, megfelezte a szélvédőt teljes hosszban (ezt szerencsére le lehetett polírozni róla) majd valószínűleg - a hangokból ítélve - pörgő-forgó rúgással ment végig a kocsi tetején, ami után már csak abban bíztam, hogy talán nem fog fent akadni a hátsó szárny, és a karosszéria között, mert az nem lesz vicces bevonulás Ati barátomékhoz. De nem álltam meg, mert sietni kellett. Így csak a célnál szembesültem a ténnyel, hogy nem jött velünk végig.
Nyomokat eltüntettük, a gépháztetőt egy finom polírra kell majd küldeni, valamint kaptam egy ideiglenes ablaktörlőt Atitól, amit később le is cseréltem. Egy mostanság divatosnak számítót választottam, amit csak ajánlani tudok másoknak is, - leginkább ezért  e bejegyzés - ugyanis ez a hajlékony, úgynevezett fém váz nélküli gumilapát, ami már szintén kapható.
Régebben is érdekelt a dolog, de így hogy kapóra jött ez az eset, gondoltam megnézzük, jelentem maximálisan elégedett vagyok annak ellenére, hogy eddig sem piacon vásároltam az ablaktörlő lapátokat, mégis jártam úgy, hogy a Valeo egyes részeken nem törölt 100%-osan már az első alkalommal sem. :( Ezekkel nincsenek ilyen gondok, végig illeszkedik a szélvédőhöz, és hibátlan hatásfokkal távolítja el a vizet. Nem mondom hogy olcsó, de egyenlőre elégedett vagyok vele így megéri az árát, nincs bosszúság, nincs köpködés, nincs ökölharc.
Ha időszerű lesz szerintem a polski is ilyet fog kapni.
Ráadásul van minden méretben, darabonként így a gyári 450/480-as páros helyére 480/510-es páros került, a nagyobb látófelület érdekében.
Kipuff is jól szuperál, kicsit morgósabb lett már a hangja, viszont meglepően jó fogyasztásokat lehet vele produkálni, s mégis harap rendesen. Ja és persze még Gyulának is tetszett mikor legutóbb Egerben jártunk egy vetkőzős, táncos gálán, de erről majd máskor...

Miskolc - Budapest - Pilisszentlászló - Visegrád - Nagymaros - Budapest - Tatabánya - Tata - Budapest - Miskolc a hétvégi autózás során érintett főbb pontok.

Terveztük már egy ideje, hogy Béciékkel, és Bazékkal elmegyünk valamerre autózni egy kicsit, mert régen csináltunk már ilyet. amiből végül egy csoportos, de sokkal inkább Pesti kistali kerekedett KG főszervezésében.
Leírtam már fórumon is, leírom itt is, hogy minden elismerésem a találkozó szervezésért, útvonalért, de leginkább az autóért KG-nak.
De kezdjük az elején.
Mint az olvasható is volt, a múlt héten volt egy kis legózás az autóval, hogy ne legyen benne hideg, kereszthuzat, és legyen benne a fűtés, mivel jön a tél lassan, s ennek érezhető előjelei vannak. Valamint kapott új km-órát, számlapot stb. a kisautó. Ezt követően némi szokásos éjszakás műszak után szombaton reggel elindultunk Budapestre az előre megbeszélt helyszínre, találkozási ponthoz a Váci úti Tesco parkolójába, ahonnan később kezdetét vette a csoportos autós kirándulás Pilisszentlászló érintésével előbb Visegrádra, majd onnan némi kompozással Nagymarosra, végül egy est-ebédes vacsora után vissza Budapestre. Aki szeret szép tájakon, jól autózható szerpentinen vezetni, annak csak ajánlani tudom az említett útszakaszt, biztosíthatom, hogy maradandó élményt nyújt.
Visegrádon első körben elfoglaltuk csoportosan a busz parkoló egy részét a kisautókkal, majd bazár látogatás volt a program bazári majmoknak... Közben a Lengyel turista busz utasai nagyon odavoltak, meg vissza a kisautók látványától. Majd vár látogatás jött annak aki akart. Mi ezt kihagytuk, mivel nincs 1,5 hónapja, hogy megtekintettük, s mint kiderült azóta nem lett se több, se kevesebb a vár, s a látnivaló, így inkább ejtőztünk lent a hűvösben. Majd miután a csapat többi tagja visszért, elindultunk Nagymarosra némi kompozást közbeiktatva, ami nem volt egyszerű...
Mert hogy a kompkezelők, üzemeltető szerint az autó önmagában is át tud menni a Dunán sofőr nélkül, míg a sofőr is + utasnak számít nem úgy mint más normális helyen egy komp esetében. Valamint hiába kb 2-szer annyi autót tettünk fel a kompra, mint ők alapesetben, egy forintot nem voltak hajlandóak elengedni csoportos kedvezmény gyanánt. Korrekt hozzá állás, remélem a vérbankban hasonlóban lesz részük majd idővel, de sebaj, nem haltunk bele, csak kicsit nyomorogtunk.
Meg persze kihívás volt az ültetett szekerekkel fel, illetve leállni a kompra, kompról anélkül, hogy valahol koppanjanak a kisautók, de megoldottuk, mert rutinosak vagyunk ebben is, mint a 3 kerekezésben.

[flash=http://www.youtube.com/v/2LrjvCa9W78&hl=en&fs=1]

Miután - ahogyan B. Attila Tokaji lakos barátom mondaná - a zeneszerkesztés megvolt, mármint a "komponálás" , a parti étteremben fogyasztottunk, s fokoztuk a hangulatot, leginkább egymásét, majd ezt követően visszaindultunk Budapestre. Itt már jelentős fáradtság volt érezhető rajtam a sok alvás miatt, így az éjjeli Hősök terére való kiállást már kihagytam, mert tudtam másnap hulla leszek. Így inkább nyugovóra tértünk Bazék felajánlásának köszönhetően szerény kis hajlékukban, miután a kisautót biztonságba helyeztük a szüleinél.
Ezúton is ezer köszönet Baz szüleinek a lehetőségért, még nem tudom hogyan fogom tudni ezt meghálálni nekik.
Kevéske alvást követően korán keltünk, hogy kiérjünk a találkozási ponthoz - Lurdy házhoz - , a megbeszélt időben. Jelentem nem sikerült... De megvártak minket is, ahogyan másokat is, s mások sem voltak frissebbek nálunk, csak ez vigasztalt.
Elindultunk hát csoportosan a cél felé, mely nem volt más, mint a múlt héten meglelt program az interneten, a veterán és rally autós találkozó, kiállítás a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében. Késve érkeztünk ugyan, de látványosan, mivel szűk csigaelrendezésű felhajtón kellett feljutni a parkolóba, KG-val haladtunk is ahogyan lehetett 1-telivel, ami ugye egyenes fogazású, így kellemesen sír, a motor meg jól ordít, a gumi meg mindig csúszik a parkolóházakban ez egy Murphy- törvény is lehetne akár. A lényeg hogy a leírtak miatt a fent lévők elég nagy érdeklődéssel várták, s megdöbbenve látták, hogy kis polskik "szólnak", jönnek a felhajtón. Jelentem látványos bevonulás volt, az biztos.
Leparkoltunk a szerény mennyiségű kis 20 fős körüli csoportunkkal, és indultunk nézelődni, beszélgetni. Nem egyszerű paripák voltak ott. Idősek, szépek, átépítettek, felújítottak, old timerek, rally autók. Jó volt látni, hogy milyen sok embernek el tud gurulni a gyógyszere...
Emese, Baz nyertek első körben a KRESZ versenyen, gratulálok nekik, majd KG, és Holló is a szépen épített autójukkal. Gratulálok nekik is még egyszer, ezúton is az elismerésért, valamint a munkájukért! Az arányokat tekintve elmondhatom, hogy igen jól szerepeltünk, mert elég sok díjat megnyertek, elhoztak azok, akik a kis csapatunk tagjaiként voltak jelen.
A program végeztével útnak indultunk Tatára, ahol a megbeszélt panziós étkezés helyett sajnos egy pizzériás zabálás lett, de a hangulattal itt sem volt gond, s hamar kiderült, hogy vannak problémáink... Én pl olvasni nem tudok, mások értelmezni, van aki nem szereti a nyers-lóhúsos pizzát, s van akinek minden mindegy. Összességében itt is nagyon jól éreztük magunkat, s ez a lényeg.
Valamikor 17-óra körül indultunk útnak hazafelé csoportosan miután búcsút vettünk a Székesfehérvári különítménytől - azt tudtátok, hogy ott máshogyan használják a biztonsági övet??? - s zúztuk a kilométereket Pest felé, majd gyors cuccolás után tovább Miskolcra, ekkor már erősebb tempóban, mert éjfélre dolgoznom kellett menni. Így a 140-es km óra ismét lefeküdt egy jó szakaszon, meg persze megint 16 litert tudtam rátankolni a 140-150 km körüli autópálya szakaszon, s az M30-as lehajtó előtt inkább kiálltam tankolni, mert nem biztos hogy kibírta volna hazáig.
A kis autó nagyon jól viselkedett, nagyon jól bírta az utat, a tempót, az igénybevételt egyszóval mindent. Le a kalappal előtte ismét! Meg azelőtt a Hondás előtt is, aki előzés közben mellénk lassított, majd elismerően átintegetett, s vészvillogóval tovább hajtott. A Peugeot-os előtt már nem annyira, mert vagy 15-ször előztük meg egymást a Pest-Miskolc szakaszon, mert neki is olyan Peugeot 206-ja van, ami csak addig tud gyorsan menni, amíg meg kell előzni a kis polskit. Utána menetrend szerint lassult előttem pár száz méterre 130-140-ről 110-re. De tuti csuklott a sofőr is, meg a kedves szülei is, van egy olyan érzésem...
Hulla fáradtak lettünk vasárnap estére, egy élmény volt így menni dolgozni, de az emlékek megint kárpótolnak mindenért, amit a polskis barátainknak köszönhetünk!!!
Nagyon jó hétvége volt, köszönjük mindenkinek aki eljött, s velünk volt, meg persze Hoss Karcsinak is, aki nem szarozott sokat a DZSIPÓVAL Tatabányán.

Hosszas kínlódás után végre sikerült eljutni egy autómosóig a kisautóval, mivel a Tatai turné tutira teliverte tavi tücskökkel a tocsit...
Szóval sok kis bogárka virított a kocsi orrán, szélvédőjén, ami már akkor is zavaró volt, mikor hazaértünk, csak nem sok szabadidőm volt mostanság. A lényeg, hogy 2 hét után sikerült elvinnem egy autómosóba a kisautót, és megtisztítanom alaposan.
Ha pedig már autóba ültem, akkor miért ne autóztunk volna egy kicsit a Bükkben.
Jelentem a hegyi autózás szerelmeseinek, hogy alakul az útfelújítás, így erősen valószínű, hogy a télen már jó minőségű aszfalton autózhatunk, ha kedvünk szottyan.
Jó volt megint kicsit a kisautóval hasítani a város utcáin, kényelmes kis 45-50-kével, valamint a hegyekben már kicsit tempósabban. Ami nem vallott túl nagy észre, mivel mire visszaértünk a városba, már megint bogarakkal volt terítve a kisautó...
Az égész úgy indult, hogy mosás után vettem észre, hogy nagyon szép tiszta idő van, ami ideális a fotózáshoz, akkor miért ne készítsünk egy pár képet a kisautóról valami jó kis háttérrel, hiszen lassan itt az ősz. Csak azzal nem számoltam, hogy utolsó napsütéses napok alkalmával vélhetőleg dugig lesz minden hely a Bükkben. Így is volt. Legalább 1-1,5 órát autóztunk, mire Bánkútot elhagyva sikerült egy erdei úton elkeveredni egy Csurgó vendégház felé, ahol nem volt tömeg, s tudtam egy pár képet készíteni a természet lágy ölén.
Majd ezt követően elindultunk hazafelé, szépen kényelmesen, öregurasan, aminek az lett a végeredménye, hogy kb 5-6 km megtétele alatt az ereszkedés folyamán az eddig 90 fokos víz vissza hűlt olyan 70 fokra, ami már nem annyira üzemi hőfok. Így a maradék km-ek arról szóltak, hogy tempós kanyarok, döngetős egyenesek követték egymást rövid ám hatásos féktávokkal, legalább a fék is vasalódott.
Ennek köszönhetően lett igen csak sok bogár, és por megint a kisautón mire visszaértünk vele a városba, így megint útba ejtettünk egy mosót, hogy megtisztítsam, s úgy tehessem el a garázsba hiszen megérdemli. A mosás gyorsan meg volt, mivel ez alkalommal nem voltak rászáradva a bogarak, ám mosás után, mit ad isten, úgy megcsúsztunk, hogy csak na.... Andi is izgult, de szerintem én sokkal jobban...

Közben egy kis Punnany Massif, mert az jó.

[flash=http://www.youtube.com/v/cLjC0w4hUDo&hl=en&fs=1]

Közben egy Civic-es srác megdicsért minket, egy Focus-os meg elismerően integetett. A kutas már nem annyira, de az biztos nem nekünk szólt. >
Összességében jó kis autózás volt ez a pár óra, meg jó kis adrenalin löket is egyben az unalmas hétköznapok után.

 Ahogyan azt már ITT olvashattátok, voltunk egy kicsit nyaralni Baz, Eme barátainkkal.
Elég régen elhatároztuk már, hogy lehetőség szerint együtt költjük el az Üdülési Csekkjeinket valami kellemes helyen, ahol lehetőség szerint még nem nagyon jártunk.
A helyet Emese intézte, mivel pont ez időtájt fingott ki a számítógépünk alaplapja, így jó ideg gép nélkül volt, így esélyünk sem volt a szállás foglalásra. Összebeszéltünk hát, megszakértettük, hogy hogyan, merre, mikor, hol, stb. s Emese lefoglalta a szállást a Vértes Volán Panzióban. Ekkor még nem sejtettük hova is megyünk...
 Majd eljött a nagy nap, s Szeptember 7-én délelőtt elindultunk Pest érintésével Tatára, természetesen a kispolskikkal, mivel mással. Az út szinte zökkenő mentesen telt. Azért csak szinte, mert a Pesti kátyus, rázós, macskaköves úton megint elszállt a hűtőventilátorom biztosítékja, így megint hekkelni kellett a technikát. (S arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek hamarosan jobban a végére járunk)
Szóval Pesten taliztunk Bazékkal a ház előtt, ő meglepett egy hűtősapkával, mert akkor még azt gyanítottam hogy ereszt a technika a sapkánál. Mára rájöttem, hogy nem ereszt az sehol, csak egyszerűen ha túl sok vizet teszek bele, akkor abbúl veszi ki a zoxigént... Szóval ha több benne a víz mint kellene, akkor azt ahol tudja, kidolgozza magából a hőtágulás miatt.
Megindultunk hát tovább Tata felé a kisautókkal. Pestet elhagyva kicsit furcsa zajokra lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki túl nagy gondot, s egészen a célig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert részben sejtettem, hogy honnan jöhetnek a zajok.
Később rápillantva, kocsit megemelve beigazolódott a tippünk, sajnos kicsit megsült a hátsókerék csapágy a vezető oldalon. De izgalomra nem volt semmi okunk, mivel csapágyszett még volt a kocsiban a Lengyel turnéból kifolyólag. Azonban zsírt sem oda, sem ide nem vittünk magunkkal így azt vásárolnunk kellett. Betértünk hát az első autósboltba, de miután elmondtam mit szeretnék, úgy néztek ránk, mintha legalább is frissen sült bárányhúsos pitét kértünk volna. Nem igazán értettem, hogy ha autósboltban nem, akkor hol érdemes megkérdezni a kenőzsírt, valamint a szerelőkesztyűt. Szóval nem tudtak segíteni ezen a lehetetlen, s szerintem még mások által nem tapasztalt problémán, így elindultunk a Tesco-ba, ahol polcról lehetett levenni a MOL-os kenőzsírt, különböző kiszerelésekben.
Miután visszaértünk, gyorsan megebédeltünk a szálláson, majd nekiálltunk Bazzal szervizelni este 1/2 7 körül, mert az jó mókának tűnt. Igazából nem volt gondunk semmivel, egyszerűen csak úgy haladtunk, ahogyan két villanyszerelő mondjuk hobbiból szülést vezet le. Nem a hozzá nem értéssel volt a fő gond, hanem hogy jóízűeket pofáztunk közben így a munka annyira nem izzott a kezünk alatt, de a hangulat mindenért kárpótolt. Arról nem is beszélve, hogy le a kalappal a szállás tulajdonosa előtt, mert meglepett minket egy párnahuzattal is törlőkendő gyanánt, mivel nekünk nem volt. Ezúton is még egyszer köszönet érte!!! Sőt, mikor még csak tervezgettük a szerelést, az úriember felajánlotta, hogy bármi is kell, csak szóljunk, ős másnapra legkésőbb beszerzi. Teljesen elvoltam halva a hozzá állástól. Nálunk ez sajna ritka. :(
Este 9- 1/2 10 körülre végeztünk is a szervízzel. A kiszedett csapágy átmérője sokkal inkább volt tojás alakú, mint kör alakú, s a görgők is elég érdekesn voltak elkopva, amiből arra következtettünk, hogy egyszer már bizony megállhatott teljesen. Szerencsére a tengelyt nem marta meg, így mehetett össze a cucc bő zsírral, új csapágyakkal, új szimeringekkel. A lakótársak is nyugtával dicsérték, hogy végeztünk a vaksötétes szervizzel a parkolóban.   Ezt követően semmi gondunk nem volt a kisautóval az egy hetes nyaralás alatt.
A szálláshely egyszerűen fantasztikus, a tulajdonos, főpincér, szakács hozzá állása egyszerűen fenomenális volt mindenhez, le a kalappal előttük. Mindenki csak ajánlani tudom, méghozzá olyan szinten, hogy a panzió, mint lehetséges téli tali helyszín felmerül egy beszélgetés kapcsán, s első körben ők sem zárkóztak el az ötlettől. Erre vissza fogunk térni.
Látnivalókban nem volt hiányunk, szabadidőben annál inkább, de amit csak tudtunk megnéztünk a környéken:
Az Öreg Tó-t és környékét;
Az Angol kertet;
A Tatai várat;
Bláthy Ottó szülőházát;
A Monostori Erődöt;
A Turul szobrot;
A Ranzinger Vince kilátót;
A Kálvária dombot;
A Műromokat az Angol parkban;
Valamint jártunk Nyuszyéknál is Székesfehérváron
Tehát ha valakinek erre támad kedve csavarogni, csak ajánlani tudom, hiszen a táj egyszerűen magával ragadó, a szállás kikapcsolódni maximálisan alkalmas, a személyzet egyszerűen nem ismer lehetetlent semmiben sem.
Azonban a benzinkúton érdemes vigyázni, mert mosás után majdnem megcsúsztunk az autóval, még szerencse hogy voltak jelen rendőrök a kiállás folyamán, mivel miután elmentek onnan, jött a baj, s indulásnál keresztbe fordult az autó, miközben a kereszteződés felé igyekeztem... nagyon féltem ám... >
Emesének Baznak köszi a kikapcsolódást, valamint, hogy velünk tartottak s elviseltek minket. Szilvinek, és Nyuszynak is köszönjük a meghívást, valamint a pörköltet. Jelentem az esti félelmeink nem igazolódtak be, s a kaja csak egyszer csípett, akkor is csak kicsit.
Minden nagyon jó volt, ha tehetnénk, visszamennénk. :(
Reméljük lesz még hasonló buli.

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását.
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt.
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza.   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :( most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi.
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól.    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél ,  valamint látványosat faragtam az útidőből.   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt.
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van...
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából.   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is.
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma.
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. Remélem lesz még hasonló.

[flash=http://www.youtube.com/v/FG3NAtcIFAA&hl=en&fs=1&]

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt...
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt.

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből.
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül.
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége....   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is.
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült...
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig.   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond.
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van.    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. (vagy jóra??? ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána...
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... De kárpótol az érzés, így a többit lefosom.

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :(  Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :(  Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb.
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod.

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

A hétvégén egy kicsit csavarogni voltunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy a kollégámat kellett feljuttatni Visegrádra a várjátékokra, mert a férje a fellépők között szerepelt a gyerekkel együtt. Csak ők már pénteken hajnalban elindultak mivel több napos volt a rendezvény, az asszony pedig inkább hátramaradt, mert nomád körülmények között nyomták a srácok a 3 napot.
Szóval ha már fuvar, akkor úgy gondoltam egy kicsit mi is kikapcsolódunk legalább, s fent maradunk egy ideig legalább és csavargunk. Megemlítettem Bazéknak a dolgot, nem kellett csalódnom bennük, mert ők is szívesen jöttek csavarogni, így bejártuk egy kicsit Visegrádot, megnéztük a felvonulást a királyi palotához menet, ettünk, ittunk, mulattunk.
Láttunk is, meg adtunk is vértet...
Pontosabban a nagy csavargás közepette, Emese kiszúrta, hogy véradási lehetőség is van a sok-sok vásározó között a Magyar Vöröskereszt jóvoltából. S mivel még nem volt alkalma eddig vért adni, így bátorítás képpen (bár Emesének erre nem volt szüksége szerintem) jómagam is vele tartottam. Utolsó percekben értünk be a véradásra, de annál szívesebben fogadtak minket, kitöltöttük a papírokat, levették a mintát, megvizsgáltak minket, s már indult is a csapolás. (Jelzem csendesen, Emese kb 1,5 perccel hamarabb "indult", de így is rávertem kb 2 mp-et. )
Közben Andi is rászánta magát élete első véradására, de egy kicsit izgulósra sikerült a vérnyomás mérés a vizsgálatot követően, így magas vérnyomási érték miatt nem adhatott most, pedig szeretett volna. Sebaj, majd legközelebb. Balázs közben nagyokat fotózott, reméljük lesznek kéepk hamarosan.
A Visegrádi séta, a felvonulás, a várjátékok, a Salamon torony, a Felleg vár, a Megyeri híd, Csajos haja, -kocsija, -garázsa nagyon tetszett, akár csak a finom ételek, amikből jó ízűeket falatoztunk, nem hétköznapi árakon, de talán ilyen alkalmakkor az ember elsiklik ezek felett. A lényeg sokkal inkább a jó hangulaton volt, amiben nem volt hiány ezesetben sem.
A családi autó csomagokkal, három személlyel is jól viselkedett, jól fogyasztott, jól ment, így továbbra sincs okom panaszra a 7,2 literes fogyasztás kapcsán. Főleg hogy itt-ott egy kicsit ki is toltam a szemit a pályán, amikor nagyon tele volt a hócipőm, na meg klímázgattunk is.
Szerencsére az idő, a forgalom is kegyes volt hozzánk vasárnap folyamán, így abszolút nem panaszkodom, mert összességében is nagyon jól éreztük magunkat. Főleg hogy találkoztunk megint a régi, jó barátokkal.

Viszont unom már, hogy mikor Miskolcra érünk, mindig így fogadnak minket...
[Flash=http://www.youtube.com/v/2Niv49D1BIQ&hl=en&fs=1]

Igaz sokan leírták már, hogy mi zajlott a hétvégén, de mivel mi is ott voltunk, így megírom én is a magam szemszögéből a dolgokat, természetesen röviden.
Az eleje úgy indult, hogy játszottunk a csütörtöki indulás ötletével, ami végül nem valósult meg, így egyeztettünk Hollóval, és Pocokkal, hogy Vecsés felé vesszük pénteken az irányt, s majd együtt autózunk tovább. Természetesen a reggeli indulás sem jött össze, mivel a tervezett 06:00-ás indulásból erősen 08:15-ös indulás lett. Így legalább kitudtam menni a telekre, a Pocoknak odaígért CB-rádióért, s eltudtuk vinni magunkkal, hogy kipróbálhassa.
Autópályán haladtunk Pestig, ahol a kisautó nagyon jól viselkedett, ment ahogyan kellett neki, nem volt vele semmi gond szerencsére. Természetesen kicsit el is tévedtünk ezt követően, mivel a mi GPS-ünkben még nincsen benne az M0-ás elkerülő szakasz, viszont ezen volt érdemes Hollóhoz menni. Lényegében minden stimmelt, csak az irány nem.... De Pocokkal találkoztunk a Fóti úton lévő Mol-nál, s onnan ő vezetett minket, nem a GPS, így eljutottunk Hollóhoz. M0-ás nekem annyira nem jött be, mondhatni nem jött át.
Majd Holló bácsival tovább indultunk immáron 3 autóval Veszprém felé, de már nem az autópályán sajnos, hanem a sima 7-esen. Azért sajnos, mert hogy az út az helyenkén erősen gyenge minőségű sajnos. Valamint a településeken történő áthaladás megköveteli a szigorú 50 km/h-át. Székesfehérváron így is lehet hogy olyanok is lefotóztak, akiknek nem kellett volna, de majd később kiderül. Igazából ez szerintem csak idő kérdése mindenkinél sajnos. Jelen esetben nem esztelen száguldozás volt, hanem forgalommal együtt haladás, viszont vélhetőleg több mint 50-nel, olyan 62 körül lehetett.
Azt elfelejtettem említeni, hogy út közben csatlakozott hozzánk Magnus kolléga is, így Veszprémbe már 4 autóval érkeztünk meg Dömiék sulijához, ahonnan gyorsan indultunk is kajálni. Ami 3-ik nekifutásra jött ugyan csak össze, de a minőség, a hely kárpótolt mindezért.
Innen gyorsan elrongyoltunk a szállásra, Felsőörsre, a Ráski Panzióhoz, ledobáltuk a cuccainkat, szobát foglaltunk gyorsan, majd vissza autóztunk a Veszprémi Tescohoz, ahova a gyülekező volt megbeszélve. Már sokan várakoztak a parkolóban.
Innen közösen vonultunk Veszprém belvárosába az Óváros térre, ahol az autókat leraktuk, majd egy kis séta következett: megnéztük a történelmi belvárost, a Benedek hegyet, s kisétáltunk a Veszprémi vár végébe is. Ezt követően indultunk vissza a szállásra, immáron közösen, több autóval, elkezdődött a már megszokott csoportos beszélgetés hajnalig, némi iszogatással vegyítve.
Szombaton reggel 1/2 9-kor indultunk Balatonfűzfőre, (itt csatlakoztak kicsit megkésve Bazék is már) a Nitrokémiai Zrt. üzemébe, ahol a műszaki igazgató vezetett minket körbe a föld alatti erőmű termeiben, járataiban, majd a felszínen megnéztük az üzem vasút gyűjteményét, s ezt követően búcsút intettünk az üzemnek, s indultunk Tihanyba ebédelni.
Hát.... mit mondjak... tény hogy volt étel, de sokkal inkább a kilátást fizettük meg az ECHO étteremben. Végül is nem volt gond ezzel sem, jó volt ez így, ahogyan, s elmondhatjuk, hogy jártunk itt is.
Kaja után némi ejtőzés, majd irány Nagyvázsony, vár látogatás. Itt többen inkább a füves parton történő ejtőzést választottuk, némi jégkrémmel vegyítve, majd indultunk vissza Felsőörsre. Baz közben jelezte, hogy Ördög kicsit megint vacakol.
Így még aznap volt egy kis szervíz a szálláson, majd másnap reggel is, akkor már átfogóbb. Az este gyorsan eltelt némi beszélgetéssel, kicsi iszogatással, éjjeli (majdnem vadvízi) békavadászattal, egyeseknek bozótharccal, valamint a fizika törvényeinek küzdelmével mely szerint mégis forog a föld, valamint eléggé gömbölyű is....
Mikor nagyon elfáradtam már Gyula után "engem is felvitt KG a szobámba", ezúton köszönöm neki, s örülök, hogy jó kedve volt, valamint, hogy megélte a reggelt.
Vasárnapi ébredést követően először Bazzal futottam össze olyan 1/2 7 körül a folyosón, majd az előtérben Kg-val, ez utóbbin kicsit meg is lepődtem, de sebaj. Lassan ébredezett mindenki, s lassan készülődött mindenki. Egy-két embert megautóztattunk Bazzal hiszen mindkettőnknek kapóra jött neki a szervíz után, hogy jobb-e, nekem gyújtás állítás után, hogy mennyivel rosszabb... Jelentettem ott is, itt is, hogy sokkal rosszabb lett, így maradunk a megszokott szemre-fülre gyújtás állításnál, s nem hiszünk a stroboszkópnak. Minden esetre köszönöm a lehetőséget Kemának.
Ezt követően szétkaptuk Baz karbiját atomjaira, cseréltünk kettes torok fúvókát is, ami az enyém volt, s pont ugyanúgy viselkedik Baznál is, mint nálam anno. Lép is tőle a gép, de fogyaszt is rendesen.
Miután eltöltöttünk még pár órát a szálláson, mi is elköszöntünk a házigazdától, s elindultunk strandolni, ha már egyszer egy köpésre vagyunk a Balatontól. Elhatároztuk akármilyen hideg is lesz a víz, bemegyünk megmártózni. Így is tettünk némi hezitálást követően megáztattuk habtestünket. Később csatlakoztak azok is, akik reggel hamarabb elindultak a szállásról, s kb 5-6 óra magasságában indultunk csak el a Balatonról Pestre, OGy-ékkal, KG-ékkal, Baz-ékkal, majd Velencén bevártuk Hollót is, s együtt autóztunk tovább kényelmesen, jó pár megállással, mivel mindenki igen csak készen volt már. Kb 1/2 10-körül értünk Pestre, így nem sok kedvem volt hazaautózni éjjel, a Bazéknál aludtunk. Köszönjük a szállást nekik már megint. Valamint a szüleinek, hogy zárt helyen állhatott a kis kékség az éjjel.
Hétfőn 9 óra körül indultunk haza, miután arra keltem, hogy az IKEA-s ágyat sikerült oldal-tetőre tennem Baz-knál, s a TV előtt landolnom... Érdekes egy ébredés volt, az tény.
Hulla fáradtan indultunk útnak, mert a hétvége sokat kivett belőlünk is, s 3/4 11-körül csekkoltunk be a cégnél, ahol gyors autócserét követően húztunk haza pihenni.
Összességében már megint egy nagyon jó autós-találkozós hétvége van a hátunk mögött, valamint a szívünkben! Köszönjük a szervezést, a Valastyán Brothers-nek, főként a kisebbiknek, aki a nagyobb is egyben.
Köszi mindenkinek aki ott volt, Cincinéknek a cigiket, Zsoltéknak a sonkát, Bazéknak az autózást, szállást, KG-éknak az állandó jó kedvet, Petyának hogy 4 év után újra köztünk volt, Béci Renijének hogy újra bemutatkozott mert sajnos a memóriám nem a régi már, Ricsinek, hogy éjjel majdnem megmártózott a medencében természetesen akaratán kívül, az italosoknak hogy emeltek a medence vízszintjén, egyszóval mindenkinek aki ott volt!
A kisautó nagyon jól viselkedett az egész hétvégén, minden gond nélkül. Magam sem értem minek akartam a gyújtáson variálni, de valószínűleg csak a kíváncsiság vezérelt. Összességében valahol 800-900 km körül csavartunk bele a hétvégén, de megmondom őszintén, hogy nem számoltam.

 Az úgy kezdődött, hogy a Duen-en kiszúrtam, hogy amatőr rally lesz a "közelben", ráadásul kedvező cm³ elosztással, amire mostanában sajnos nem volt példa. Ami mostanában volt ilyen jellegű rally, oda vagy kötelező volt a bukócső, vagy 0-800-ig, illetve 801-1200-ig voltak az autók besorolva, ami annyira nem kedvező, ha együtt megyek a Siftekkel, meg az Ezerkicsikkel. :( Szóval itt klappolt volna minden, 0-1000-ig az M1-es kategória, nem kötelező a bukócső csak ajánlott, meg aránylag közel is lett volna mert Visontán volt.
Csak sajnos sokat tököltünk az indulással, és 1/2 10-körül értünk oda, nevezni pedig csak 9-ig lehetett. :( A pályát megnézve abszolút tökéletes lett volna, mert aszfaltos, jó minőségű (egyébként go-cart) pálya volt, és 6-8 m széles. Sajnos ez most nem jött össze, pedig megszerettem volna nézni, hogyan muzsikál egy ilyen versenyen a gép. Talán majd legközelebb.
 De mivel már elindultunk, a versenyből meg részemről úgysem lett semmi, úgy döntöttünk, hogy akkor csavarogjunk. Így felhívtuk a kemény magot, hogy van-e kedvük csavarogni, piknikezni valahol a szabadban, s valahol félúton Visonta, és Budapest között. Gyorsan meghatároztuk a mértani közepet, így ők autóztak kb 25-30 km-t, mi meg vagy 60-at Gödöllőig.
De a társaság, a jó kedv megint felülmúlt mindent, ahogyan az lenni szokott. Így láttunk, lót, "karamblót", fagyitot, sok hülye parkolni vezetni nem tudó süket sügér gyökért, sok motrot, meg lámpánál izmozó civil autós rendőrt.
kicsit kikapcsolódtunk, kicsit megsüttettük habtestünket, kicsit ettünk, kicsit ittunk, kicsit nyaltunk (FAGYIZTUNK!!!), kicsit ültünk, kicsit kocsikáztunk, kicsit kikapcsolódtunk, kicsit együtt voltunk megint, s jó volt.
Fénykép nem sok készült, s az is csak telefonnal főként, mivel nem így indultunk útnak, de megállapodtunk, hogy több ilyet fogunk szervezni, hiszen itt a jó idő, s kellemes a társaság. Kell ez a szürke hétköznapok után!
 Hazafelé mókás volt az út, legalább is azzá tettük, hogy ne unatkozzunk, főleg én. Bár szerintem a mögöttünk haladók inkább vették bosszantásnak, mivel szigorúan tartottam a lakott területen az 50 km/h-t, azon kívül pedig a 90 km/h-t. Ez utóbbit persze minél hamarabb elérve vissza 3 nyélgázon, hogy érzékeljék a tényt, nem azért nem megyek, mert nem tudnék. Így hazafelé Gödöllőről összesen vagy 7 autó előzött meg, meg milliónyi motoros, de előttük félre is húzódtam, amit a 97%-uk megköszönt kézzel, vagy lábbal, esetleg index-szel.
Ezúton kérek elnézést a zöld F-Astra kombitól, aki valahol Mezőkövesdnél lekanyarodott a 3-asról, addig persze lakott területen tolt maga előtt kb 80 cm-rel, ...   tudom én mentem előtte túl közel, valamint a szintén zöld Ford-tól, akit kb 3-szor próbáltam elengedni, csak mulya volt, utána már büntettem, ahol tudtam. Viszont minden elismerésem azé a Subaru-sé, aki a Füzesabonyi körforgónál csúnyán odabaszott kigyorsítás közben... pedig éreztem, hogy volt esélyem így előtte is lehúzódtam. Összességében jó nap volt a tegnapi, és jól éreztük magunkat, ráadásul újabb ~450 km került a kisautóba.
 Emese, Baz, Réka, KG! Köszi megint.

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat.
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....







 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel.
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa.
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére.
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor...
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény.
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel.
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza!
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk!

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet.
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. Szerintem az lett.
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal.

Túl sok érdemleges nem történt mostanában, ha csak az nem, hogy rendeltem kesztyűt a frissen helyrepofozott Sparco Safari kormányomhoz. Nem szeretném, ha megint elkoszolódna, a kormányvédő meg annyira nem jön be, de persze az is több a semmitől. Kesztyűben sajnos szinte kizárt a Sparco, mivel sem méret nincs készleten, ráadásul vagy 3 helyen közölték, hogy pillanatnyilag nincsenek megelégedve a szállítással, mivel elmaradásaik vannak, ráadásul nem pár naposak. :( Kicsit sajnálom a dolgot, mert Sparco kormányhoz, Sparco ülésekhez Sparco kesztyű dukálna.
Viszont a méretezésnek köszönhetően elvileg a Sabelt Start-ja jöhet szóba, így meg is rendeltem, mert elvileg egy pár 12-es méret van raktáron. Ha minden jól megy, szerda, csütörtök körül itt is lesz a kesztyű. Meg persze abban is reménykedem, hogy jó lesz a méret, mert a Sparco 11-es mérete kicsinek bizonyult, amint ráfogtam a kormányra, már szorított, majd fél év alatt elkopott, kilyukadt sajnos. :(
Persze lehetett volna mást is választani, de nem szerettem volna nagyon elrugaszkodni, mert ennek duplájáért már lehet kapni olyan verseny-kesztyűt is, ami már kívül varrott, ezáltal még kényelmesebb... de nekem nem versenyre kell, mivel utcai autóm van.
Na meg persze kicsit előhoztam a kicsit, mert már régen autóztam vele. Igaz most nem jöttem ki vele a telepről, de már ez is nagyon jóleső érzéssel töltött el, mivel érezhetően harap a kis méregzsák.

[flash=http://www.youtube.com/v/6HYmhLhRqmA&hl=en&fs=1]

 Tegnap kicsit előhoztam a kicsit.
Jó volt újra a kis kékkel autózni, bár az első pár km még leginkább arról szólt, hogy szokni kell a kisautó menettulajdonságait, viselkedését. Újra meg kellett szokni, a féktávokat, a kanyarokat, stb. Így sikerült egyszerű 50-es tempónál majdnem becsúsznom a kereszteződésbe, miután a közlekedési lámpa pirosra váltott, s ezen e taknyos úton ráfékeztem egy izmosabbat, hogyan is viselkedik. A "kedvenc" bevásárló központomnál meg két kört kellett menni, mert első körben, nem úgy ment keresztben, ahogyan szerettem volna. Nincs mese. Hosszabb hanyagolás után újra vissza kell szokni a hátsó kerekes autó tulajdonságaihoz, főleg nyálkás úton.
 Ezek után Eger felé utunkat, konkrétan Bogács lett belőle, ahol megejtettünk egy könnyed ebédet O. Gyula pesti, valamint L. Kinga kecskeméti lakossal... Ahol is megkaptam a Lengyelből hozatott szarjaimat, meg mellé még egy lemezdarabot is... aminek az lett a vége, hogy Gyuláék eljöttek Miskolcra, mivel erősen esélytelennek bizonyult betenni mindezt a két kagyló-ülés mögé az enyémben. :(  Így autóztunk egy közöset, csóri Gyuláékkal meg akaratomon kívül basztam ki ezáltal, mert szerintem nekik sem volt tervben egy Miskolci turné. :(
 Minden esetre jót kocsikáztunk, mókáztunk, beszélgettünk, s rájöttünk, hogy mocskosul meg tud csúszni a kicsikocsi. Röviden ennyi.
 Meg annyi, hogy igazából hosszabb útra csak most tudtam vinni a kisautót a hátsó lengőkarok cseréje óta, s most egy kicsit úgyérzem, hogy Aggtelek előtt elkell vinnem majd egy futómű állításra mindenképpen, tuti ami biztos alapon. Mert hogy jobb a béke.