Ha úgy gondolod, hogy nagyon unatkozol, és abban reménykedsz hogy pikk-pakk le lehet alvázvédeni a Mi Autónkat, s szerinted mindened meg van a művelethez, akkor jó eséllyel úgy jársz majd mint én... Ráment kb eddig másfél hetem, némi idegeskedés, picivel több szívás mint amit vártam, jó adag köpködés-szitkozódás-káromkodás-kínok közötti röhögés, stb...
 Úgy gondoltam, hogy mivel lassan a 10-ik évét tölti az autó, ideje újra alvázvédeni a karosszériát, mivel látni már egy két rozsdásodó Ignist, és hasonló korú Wagon R-t, amik itt ott meg vannak indulva. Ezen felbuzdulva beszereztem egy pár doboz alvázvédőt a már megszokott márkából HB BODY - AUTO FLEX, a már megszokott helyen VDF-KER-nél.
 Egyeztettem P. Gyula miskolci lakos spanommal, mert neki is esedékes lesz a Zsigulátor alvázvédése, s kihasználva felajánlását náluk kezdtük el a munkálatokat. Amikről akkor még azt hittük, hogy menni fog mint az ágybaszarás. A GS-felszereltségű Ignisről a műanyag szélesítések eltávolítása hozzávetőlegesen úgy kb 2.5 órát vett igénybe, igaz mi voltunk nagy képűek, mert ezt megelőzően egyikünk sem szerelt még le ilyet, de szerintem még csak olyan eberrel sem beszélt egyikünk sem akinek valakilye esetleg hallott már hasonlót... Tehát 0 tapasztalattal tapogatózva próbáltunk csodát tenni, ami azért sikerült is, csak kevesebb idő volt rászánva mint amennyi elment rá végül is... Kínunkban röhögtünk már ekkor is többnyire, hogy mennyire benyalható egy ilyen "gyors szervíz" Murphy törvényei szerint... Miután leszereltük az összes műanyag kiegészítőt, mert ugye szerettem volna alatta is levédeni a karosszériát rendesen, nem pedig csak ott ahol látszik, gondoltuk, hogy maszkolás után mehet a kerékdobok szórása. A gondolat jó volt. De tudjátok van a kompresszor aljában egy úgynevezett páraleeresztő csavar, amit használat után illik meglazítani, hogy a keletkezett pára távozni tudjuon a tartályból. Ezt én is mindig meglazítom. Csak hogy mindig meg is szokott lenni, nem úgy mint most, ugyanis valahol sikerült elhagyni. Az autó bakon, kerekek és műanyagok nélkül, az isten háta mögött 8 km-rel. Már megint kínunkban röhögtünk, s némi agyalást követően beugrott hogy segítséget kérek a kollégámtól, hátha van neki ilyen csavarja. Volt, hozott is, igaz kicsit másabb fajta, de a méret, a menet egyezett, így kicseréltük kompletten, és némi szivárgással, de kifújtam kb 15 perc alatt a négy kerékjárati dobokat. Újfent kínunkban röhögtünk, hogy kb összesen 3.5 órát sikerült szívni egy 15 perces munkáért... Kerekek vissza, műnyagok maradnak, mert az alját majd folytatom. Esti pakolászás közben megleltem szerencsére a tartályból hiányzó csavart a műhely bejárata előtt a földön, legalább ennek örülni tudtam. Meg persze később is, mert az éjszakát két nővel sikerült töltenem, de ezt nem ezen a blogon osztom meg.
  Másnap folytattam a tvékenységet, és aknára állva telibeszórtam az autó alját mindenhol, még azokon a részeken is, ahol gyárilag sajnos csak alapozó van, mert nem csak alvázvédve nincs, de még fényezve sem. Mindenképpen úgy érzem, hogy megérte, hiszen máris érezhetően halkabb lett az amúgy sem hangos autó, sok zajt csillapít a felhordott alvázvédő. 
A műanyag küszöbök leszerelése után sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy a vezető oldalon van két pont ahol megindult a fényezés, vélhetőleg még annak idején sérülhetett a felszereléskor a bolha furatánál. Így csiszolást követően, letisztítottam, elragasztottam, majd korróziógátló alapozóval fedtem az érintett felületet. Száradás után pedig alvázvédőt vittem erre a felületre is, s némi tanakodás után a küszöbökre is. Nem túl gyönyörű megoldás mint tudjuk, de úgy voltam vele hogy magamnak csinálom, a küszöbtakaró alatt úgy sem fog látszódni, megvédi méginkább az odakerülő nem kívánt anyagoktól, mert ugye oldalanként kb 1-1,5 kb sarat szedtem ki az ilyen eldugott falcokból. A dobbetétek pl pont azt a feladatot nem látják el ebben az esetben sem, amire elvileg ki vannak találva. Az első dobbetétek eltávolítása után hamar szembesültünk azzal, hogy elég nagy mennyiségű sár lerakódás van a karosszéria és a dobbetét között, gondolom az elmúlt évek alatt beverődött por állt össze lecsapódott párával, bejutott esővízzel, stb. Ennek konkrét eltávolításához már lazítani kellett az első sárvédő elemet is, mivel a küszöb ez alá bukik be, s itt is van olyan rész, ami sehonnan sem közelíthető meg. Természetesen gyárilag ez sincs védve semmivel sem, így takarítás és pucolás után mind két oldalt alvázvédtem szintén, mivel nem tervezem havonta leszedegetni a műanyag kiegészítőket, ahogyan eddig sem.
A küszöbök vonalát tehát elmaszkoltam szépen, hogy a szórás ne olyan legyen, mint az ökör hugyozás. Összesen 5 dobozzal hordtam fel a karosszériára az alvázvédőből, hogy jusson minden hova, remélhetőleg meghálálja majd idővel az autó.
Majd elkezdtem tisztogatni a műanyag kiegészítőket kívül belül a beverődött sártól, szennyeződéstől, és külön szedni azokat, amik némi javításra szorulnak. Mert azért az idő vas foga, valamint a tapasztalatlanságunk okozott némi kárt a bolhák rögzítésénél, így azokat megjavíttattam egy műanyaghegesztő cimborámmal, ezúton is köszönet érte.
 Gyárilag a műanyag szélesítés, és a karosszéria közé egy gumi tömítő csík van behúzva, amik csere érettek lettek a küszöböknél, hiszen a közel 10 év alatt gondolom a napfénynek köszönhetően, meg persze a hidegnek-melegnek, szóval eléggé megmerevedtek. Elkezdtem ezek után szaladgálni hát, s nem kis meglepetésemre szinte semmivel sem pótolható, nem hasonlít semmire sem, s a legnagyobb kedvezményemmel ez a pár darab gumicsík 16.000.-Ft-ba kerülne... Nem vagyok egy Skót típus, de erre én is azt mondtam, hogy  köszönöm szépen nem kérem. Jobb ötlet hiányában maradt a tömítőanyaggal való felszerelés, pontosabban tömítés, mivel irreálisnak érzem a kb 4db kamion méretű ablaktörlő gumicsíkért ezt az összeget.
 Összességében elégedett vagyok, mert az autó alja immáron védve van, halkabb lett, át gumiztam télire egyúttal, a sérült bolhákat cseréltem így megszünt a rezgés is, és összesen csak vagy 1.5 hetem ment rá a műveletre.
 Ráadásul ez idő alatt, végre rászántam az antenna cseréjére is, mivel egy ideje sajnos el volt törve a talp része így nem volt megfelelő vétel. A csere nem egyszerű az Ignis esetében. Az antenna gyárilag a tetőre van szerelve, így mint szerintem minden laikus, kezdésnek lekaptam a belső visszapillantó tükröt, abban reménykedve, hogy ez alatt fogom meglelni az antenna rögzítési pontját. De nem... Nagyon nem... Némi bamba pislogás után kiszálltam, oldalról megnéztem, és hamar szembeötlött a tény, hogy kb 10 cm-rel hátrébb van rögzítve a tetőkárpit alatt. Remek... Bontottam tovább. Napellenzők le, szemüvegtartó le, "majré vas" le, ajtó kéder gumik le, A-oszlop takaró borítás le, tetőkárpit rögzítő bolha ki, s máris elment vagy 40 perc, meg pár szál cigi... Óvatosan feszegetve, lehajtva a tetőkárpitot lehet csak hozzá férni az antennához, mert emiatt a komplett tetőkárpitot nem szerettem volna leszerelni. Némi nőgyógyásztai készség kell hozz, de ezt már megszoktuk a Polskinál, így sikeresen el tudtam távolítani a törött talpat, s feltenni helyére az újat, majd mindent visszapakolászva felállítani az eredeti állapotot az utastérben. A műtét sikeres volt, a beteg sem halálozott el, s újra van rádióadás nem csak sistergés.

 Ha már úgy is bakon, pontosabban aknán van az autó, nem csak az alvázvédelmet oldottam meg rajta, hanem az olajcserét is egy úttal.
Kíváncsi leszek a fejleményekre, ugyanis 0-30-as olaj volt benne legutóbb, amitől kicsit hangosabb volt a motor, egész pontosan a szelepeket lehetett jobban hallani.
 Sok km nem került a motorba ezzel az olajjal, de cserére szántam rá magam, egy kicsit vastagabbat szerettem volna bele mindenképp, ugyanakkor a tavalyi problémákból kiindulva ezúttal elvetettem az eddig jól bevált 10-40-es olajat, és egy 5-40-esre esett a választásunk.
 Valamint adódtak gondok a kipufogóval is sajnos, így próbálkozunk most egy másik projekttel is, ezúttal nem egy folytás nékülivel, hanem egy Suzuki hátsó ovál dobbal. Bízunk abban hogy ettől kissé halkabb lesz az autó, ha nem is lesz lopakodó továbbra sem...
 S hogy az örömöm ne tartson sokáig, pár napja elfogyott az 1-es fokozat az autóból, ennek következtében ugye a Rükverc is,  ami így találkozó előtt nagyon fincsi...
Nincs mese, ismét indulást megelőző napon lesz a nagy szervíz, amikor is megpróbálok alá faragni egy másik váltót, remélem sikerrel fog járni a projekt, váltót már sikerült kerítenem, már csak össze kell hozni a két váltóból egyet, s alátenni... 

 Ugyan nem szerdán fejeződött be a móka, de fogjuk rá, hogy sikeresek vagyunk. Legalább is remélhetőleg.
Szerdára megérkeztek a porvédő gumiharangok is, köszi a segítségért KeMának, akivel telefonon egyeztettünk elég sokat az ügy érdekében, valamint a VDF-eseknek, hogy még nem küldtek el a picsába az állandó variálások miatt... A lényeg, hogy megérkeztek a porvédők, így a repedezésnek indult régieket le tudtam cserélni még időben szerencsére.
 S ha már aknán van az autó, úgy döntöttem itt a legjobb alkalom arra, hogy megkapja az alvázvédelmet a kis autó.
Mindig nehezen szánom rá magam, mert nagyon sok idő elmegy a maszkolással, kitakarással, amikhez képest maga az alvázvédőzés csak pár perces munka szinte. Szépen elmaszkolgattam az éleknél a kis autót, előkészítettem a kompresszort, a szórópisztolyt, valamint a szóróanyagot. Továbbra is a Body termékcsaládnál maradtam, HB BODY 950 került fel az alvázra, potom 4,5 dobozzal jó bőven. Reméljük sikerült ezzel húzni a kis autónak még az éveit egy kicsit.
 Pénteken vagy szombaton még vár egy olajcsere a kis autóra, s elviekben a szervíz végére is értünk kényelmesen.
Addig továbbra is aknán pihen, hogy kellően ki is száradjon a felhordott alvázvédő az alján.

Délelőtt egyeztetésre, majd rendelésre került sor a már jól megszokott VDF-el, ismét kitettek magukért. Köszönet érte.
Telefonon kaptam egy 22-24.000.-es Hall-os gyújtás szett ajánlatot, amiben benne van minden, s mikor délben végzek már át is vehetem. Mire odaértem, méregettem, tanakodtunk, s végül döntöttem, már csak valamivel kevesebb mint 20.000.-et kellett fizetnem úgy, hogy beugrott még a szatyorba két alvázvédő is. Köszi fiúk.
Tervemet meghallva, pedig abban maradtunk, hogy feltétlenül szóljak majd, hogy sikerült a projekt, ugyanis eleinte még bíztak abban, hogy sikerül alkatrészt után rendelni a Fiat gyújtáshoz. Mikor látták hogy esélytelen sajnos, sok sikert kívántak, jó fejek voltak, hatalmas köszönet érte, szeretek oda járni még mindig.
 Lesz vele móka, (reméljük kacagás is), de bízom benne hogy nem kidobott pénz lesz, s beválik majd. Holnap reggel megyek esztergályos bácsihoz, s igyekszünk méretre faragni a technikát, hogy passzoljon a Lada technika a Fiat-hoz.
 Szakmai eszmecsere kapcsán nagy segítségemre volt Juhász Tibi (JUWEX MOTOR SPORT) valamint Tölli Imi szintén. Köszi srácok, emelem kalapom.

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval...
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska.
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják.
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is...
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval.

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá!

Az elmúlt napok történéseiről egy kis feljegyzés.
Túl vagyunk a konyha, előszoba felújításon, szoba, előszoba festésen, így bár a szabadságom eltelt, az autó aljára sajnos nem került fel az alvázvédő, csak részben.
Ez köszönhető volt annak is, hogy oldalra  borítani nem szerettem volna, emelővel pedig nem tudtuk kellően magasra, és kellően biztonságosan emelni. Így inkább abban maradtunk, hogy várunk a dologgal, jobb ötlet hiányában, valamint jobb időre várva.
Szerencsére eljött ez is, így bátyóval kimentünk a telekre, két kisebb vasdarabért, aminek később még nagy szerepe lesz, valamint ő előkészített pár db kavicsot is a későbbi manőverhez.
Én mentem és shoppingoltam, mert abban nagyon jó vagyok.
Így vettem kaucsukalapú bitumenes alvázvédőt két félét, valamint viaszos üregvédőt, és egy alvázvédő rücsiző pisztolyt a művelethez.
Némi kínlódást követően az alját ecsettel pacsmagoltam be jó vastagon ahogyan kell, a nehezen hozzáférhető helyekre pedig kompresszor segítségével küldtem be az anyagot, valamint a sárvédő dobokba is.
Így már annyiból nyugodtabb vagyok, hogy legalább a polski le van alvázvédőzve, a Suzuki még kicsit várat magára.

Felhasznált eszközök, kellékek, stb.:
A/206-os rücsi pisztoly 1 db
HB Body 930-as alvázvédő 2,5 kg
CarFon alvázvédő 2 flakon
CarFon üregvédő 2 flakon
Valamint ecsetek, kompresszor, nitrohígító, lakkbenzin, és egy polski.


[flash=http://www.youtube.com/v/DF054YlXo0M&hl=en_US&fs=1&]