Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

---

Régóta nem stimmelt az ET-szám a felnin, ezért orvosoltam...





Természetesen nem erről van szó.
Valójában kb 2006-2007-ben voltak kipolírozva az alufelnik utóljára, s azóta igen csak jócskán kaptak hideget-meleget az èvek hosszú sora alatt. Volt hogy egészen mostoha körülmények között szelték a kilómétereket Európa rögös útjain.
Láttak sok szép napfelkeltét s legalább ugyanennyi mesés naplementét.
Gázoltak poros utakon s tükör sima aszfalton, fürödtek a Balti tenger homokos partján, csípte erős Északi szél az oldalukat, került rájuk sok kitinpáncél maradvány, volt hogy sérülésük is akadt a hosszú utak folyamán, megjárták a Tátra különböző hegyvonulatait, a Bükk hegység kátyus útjait, a Zempléni Középhegység zeg-zugos bugyrait, a Mátra lankáin is gördültek jó párszor, a Mecsekben is felverték a port azt aszfaltról, először velük léptem át a GPS szerinti 150-et, fürödtek a Balatonban, volt hogy kóbor kutya inkább csak megnézte s megugatta magát benne, túléltek két nagyobb autóbalesetet, Szlovákia széles útjait is megjárták Lengyelországba menet, autóztak Németországban... stb
 Szóval igen csak rájuk fért már egy kis tükrösítő polírozás mert be voltak mattulva, ami ennyi idő elteltével talán megbocsátható nekik.
Némi kínlódással visszanyerték régi fényes állapotukat.

 Egyébként is esedékes volt a Lengyel turnéra indulás közbeni malőr miatt egy kis szervíz már, gondoltam ha össze lehet hozni, akkor oldjuk meg. Volt még tartalékban egy pár hátsó lengőkarom, amit annak idején az Andi autója alól szedtem le s kb 1,5 évet ha voltak használva, így azokat elvittem Attilához s megkértem hogy erősítse meg őket a kritikus pontoknál. Mikor elkészültek akkor pedig lealapoztam és lefestettem őket hogy csak alá kelljen rakni majd. Időközben persze rájöttem, hogy érdemes lenne szilenteket cserélni bennük, biztos ami biztos alapon. Persze szilent nem nagyon van polcon sehol sem boltban, így segítséget kértem Gyulától s postázott nekem Pestről, ezúton is köszönet érte. Közben persze megérkezett a VDF-KER-be is, hiszen ők is megmozgattak minden követ a beszerzés érdekében. Nekik is köszönet érte ezúton is
Szóltam Gabinak, intézte is a helyet és az időt a csápos emelőre, gondolván hogy sokkal egyszerűbb azon cserélni a hátsó lengőkarokat, mint mondjuk aknán vagy a földön fetrengve. El is jött a nagy nap, neki is ugrottunk szépen ahogyan az illik, majd sorra jöttek a finomságok:
- nem akartak oldódni a fém-gumifékcső kötések
- nem akartak megindulni a csavarkötések itt-ott
- kiderült, hogy a jobb hátsó fékmunkahenger az félholt, ugyanis csak egy oldalra dolgozik
- kiderült hogy a régi szilentek nagyon ragaszkodóak a lengőkarhozz
- az is kiderült, hogy az új szilentek nem nagyon akarnak szoros barátságot kötni a lengőkarokkal, de a présgép mindent megold
- arra is rájöttünk, hogy a két lengőkar bekötési pontjai köszönő viszonyban sincsenek egymással
 Végül persze minden a helyére került, kapott új hátsó fékmunkahengert is, új fékcsöveket, közben szemügyre vettük, hogy mi az oka annak hogy kézifékem sosem volt - a fékkulcsok túlrövidek a fékpofákhoz (nincs kikopva a fékkulcs, nincs elkopva a fékpofa, nincs elkopva a fékdob, egyszerűen rövid). Kapott új gumikat a lengéscsillapító is, valamint megcseréltem a hátsó rugókat is. Összesen két nap ment el a fent leírt történetre..
 Közben  persze volt más szívás is, ugyanis a tervezett téli kerekek közül 1 db 5-6 nap múlva leeresztett, de Pusi a gumis cimbora megoldotta. Másnapra leeresztett a másik kerék, így Pusi javaslatára leszerelték a gumiabroncsokat, a felniket pedig még éjjel újra festettem, mivel jó eséllyel a peremnél nem tömít rendesen a homokszórás miatt, s hiába festettem összesen 3-4 rétegben, még mindig nem volt homogén a felület. :( Szombat reggel mentem ismét Pusihoz, feldobálták a gumikat a felnikre, majd mentem volna felrakni a felniket a kisautóra, mikor is Gabi szólt, hogy a felnicsavarokból csak kb 1.5-2 menet fog, ami elég kevéske. Na ez volt az oka annak hogy a közgyűlésre nem tudtam Polskival menni sajnos, mert a Yokohama-kkal már nem éreztem biztonságosnak nekivágni az útnak.  
 Ma kivittem vissza a garázsba a kis autót, egyszer majd ha lesz rá megint időm, energiám, kedvem, lehetőségem, akkor veszek hozzá csavarokat és felteszem a téli kerekeket rá. Addig külön-külön nézegetem őket legfeljebb. :(  

 Azt szeretem az ötleteimben, hogy olyan egyszerűen kivitelezhetőek, megvalósíthatóak. Mondhatni pikk-pakk.
Volt egy garnitúra alufelnim, ami még a Lancia Y 10 Turbo-val került hozzám. Tipikusan az a felni, ami kell is nem is, eldobni nem akarja az ember, de túl sok fantázia sincs a formájában. Némi agyalást követően arra jutottam, hogy lehomokoltatom őket mindenképpen, s majd meglátjuk, hogy polírozom-e őket, vagy sem. 
Homokszórás aránylag hamar elkészült, s teljesen jó áron szerencsére egy 10-es volt össz-vissz, cserében kívül-belül meg lett szórva szépen. Nézegettem még vagy pár napig a felniket szürkén, aluminium színűen, végül arra jutottam, hogy téli felni lesz belőle, s nem lesz polírozva. Hiszen a só, a latyak úgy is kikezdené, annak meg nem látom értelmét, hogy polírozott felnit lakkozzak a védelme miatt. 
Így az már el volt döntve, hogy fényezve lesz, csak még az nem hogy milyen színben, milyen összeállításban. Ezzel is eltelt egy pár nap, mire sikerült rájönnöm, hogy valami teljesen idegen színben érdemes gondolkodni, ami nem köszön vissza máshol az autón. Felmerült még a rózsaszín is, de azt erősnek éreztem.
 Végül megszületett a döntés, már csak a megvalósítás volt hátra, amit alapos körbejárás követett, hogy mivel is érdemes fényezni. Ugyanis több színről volt szó, s szerettem volna elkerülni, hogy esetleges reakcíóba lépés során ledobják magukat a felniről. Ezzel sikerült fejtörést okoznom a festékboltban, de még a területi vezetőnek is, s abban maradtunk, hogy nem tudnak egyértelmű választ adni azzal kapcsolatosan, hogy megfogják e tűrni egymást egymáson, mivel ezzel a párosítással még ember nem próbálkozott főleg nem felnire.   Jól kezdődik.
 Mivel bátraké a szerencse, így nem variáltam sokat, megvettem a különböző típusú festékeket, majd a garázshoz érve, neki is láttam az első sornak, a feketének a felni belső oldalán. Majd kapott egy sort a palástra is, végül pedig a külső felületére. Majd egy napi száradás után ugyanezt mégegyszer. Következő napon kezdődhetett a maszkolás, majd másnap megkapta az alapozó színt a küllők közé, majd két órával később kapott még egy sort. Utána következő napon megkapta a kiválasztott színt is az alapozóra, majd két óra elteltével még egy sorban.  Kis száradást követően már szedtem is a maszkolást lefelé, s szomorúan konstatáltam, hogy itt-ott beszökött a festék olyan helyekre is, ahova nem szerettem volna. :( Nem volt mit tenni, másnap újra garázs, és újra maszkolás, csak most az előzőnek az inverzével. Egy élmény volt... Na mindegy, elkészült, s így következő napon kapott még két sor feketét biztos ami biztos alapon, majd eltávolítottam a maszkolást. Hazudnék ha azt állítanám, hogy hibátlan, de nagyságrendekkel jobb mint volt, s megközelíti azt amilyet szerettem volna. Azt pedig végképp ne felejtsük el, hogy téli felni lesz, tehát fog kapni rendesen, ha minden jól megy.  Így nem maradt más hátra, mint hogy megkapja a lakkozást kívül-belül-alul-felül, s mehet  a gumishoz.
 Nekem tetszik, szerintem elég beteg, s ez a lényeg.

Volt egy kis idom, ha kedvem nem is tul sok, de nem nagyon turt mar halasztast a dolog.
Nyari gumira torteno atallas kozben vettem eszre hogy vannak sajnos folytonossagi hianyok a laprugo egyik tagjaban, ami magyarazatot adhat a minimalis menetkozbeni setalasra, es kemenysegre rugozatlansagra. Raadasul nem is akartam ugy jarni mint valaki, hogy menetkozben torjon ki alola maximalisan a laprugo.
Nem szivesen allok neki a futomu ezen reszenek, de vannak pillanatok, amikor nem lehet halogatni. Na ez egy olyan pillanat volt, mert mar felve autoztam vele neha, foleg szerpentines reszeken. Csak ugye felo hogy ezek a csavarok megfordulnak a kaszniban szereles kozben. Szerencsere nem volt ilyenrol szo.
Kapott jo sok csavarlazitot minden csavar, bosegesen beaztattam, s konnyen meg is indult mindegyik.
Laprugot meg eddig nem szedtem darabokra, kicsit tartottam is tole, hogy mi lesz majd ha szetugrik, de csak meg kellett csinalni, hiszen nyakamon a talalkozo, s valamivel menni kell. Lebontottam hat a csavarokat, majd a tobbit mar az asztalnal folytattam, pontosabban kezdtem, de vegul a foldon kotott ki a laprugo. A kozepso osszefogo csavart pikk pakk sikerult elcsavarnom, es eltepnem, ami nem volt tul jo kezdes, de nem adtam fel, bar veszjosloan nyil meg a koteg kozepen.
szetbontottam a rogzito pantokat is, majd egyesevel levettem a lapokat es a koztuk levo muanyag lapokat, es megtisztogattam mindet, majd sorban kiraktam oket a foldre. A torott lap harom darabban jott ki, tehat ket tores volt rajta nem csak egy. 
Egy lapot kaptam anno meg Gyulatol ajandekba, mert nem talaltam a rugokotegemet, igy azt hasznaltam fel. Igaz pont nem az a lap volt az, hanem egyel lentebb levo lap, de remeljuk igy is jo lesz, ha nem, akkor hamar kiderul, es kibontom vissza az egeszet. Arrol nem is beszelve, hogy ideje lenne mar a duplalengokaros projekttel foglalkozni vegreha mar minden meg van hozza...
A lenyeg, hogy pucolas utan minden lapot bezsiroztam jo vastagon, amivel jol meg is szivattam magam, mert osszehuzas kozben muvelt erdekes dolgokat a rugokoteg, de vegul sikerult megoldani. Kozepre pedig kapott egy 10.9-es rogzito csavart, valamint a pantokat is sikerult ujra felhasznalnom. Nem volt egyszeru muvelet, de bevallom sokkal rosszabbra szamitottam.
Felszereles is konnyeden ment szerencsere, igy maradt ido a fuggocsapszegek zsirzasara is, ahol viszont tortent egy erdekes malor sajnos. Kicsit vehemensebben nyomattam bele a zsirt a vezeto oldaliba mint kellett volna, ugyanis a az aljabol kinyomta a zarofedelet, aminek visszaszerelesehez sajnos mar nem volt sem idom, sem kedvem, igy ki kell birnia mig visszater az auto Miskolcra Siofokrol.
Ami teendo van meg, hogy a futoradiatort kiiktassam a rendszerbol, valamint hogy a gyujtast felulvizsgaljam egy kicsit, uyanis 5000-es fordulat korul szemmel lathatoan ki ki hagy egy-egy gyujtasi fazist valami miatt. Egy ideje vacakol a csatlakozasi pontja sajnos, ami miatt le is allt neha igy lehet hogy ezt kell majd atvarialnom a gyujtaseloszto aljan kozvetlenul.
Nagy vonalakban ennyi, remelem mas nem jon kozbe.

 Új jövevényként neki is meg kellett ismernie Papp Tibor barátomat, aki a teljes gépjármű parkot felügyeli futóműileg. Jobb félni alapon jobbnak láttam megnézetni Tibivel a kis autót, szerencsére kb 0 hibája volt, egy minimális kerékösszetartás állítást igényelt csupán a történet, semmi mást ezen kívül. Köszi Tibor.
 Így ezt követően nem sokkal megkaphatta a csinosabb papucsokat, mivel én úgy is csak kerülgetem őket már jó ideje, eladni meg nem fogom őket, erre meg úgy is kellett volna valami gumi, így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Így kerültek 165/55 R13-as Good Year gumik polírozott felnikkel a kis Puntora. Meglepően jobb lett a vezetési élmény, jobban fekszik a kanyarban (na nem az oldalára...) stabilabb, jobban autózható, csak kicsit alacsonyabb is ettől. Így lassan kipufogó sor szervíz lesz...

 Lassan már megszokottá válik, hogy a startot megelőző napon, még nagy szervíz vam az autón. :(
Most sem volt ez másképp, ezúttal a karburátor volt eltömődve vélhetőleg, mert fulladzott, bedadogott fordulaton. Miután szétszedtem nem láttam benne semmi extrát de azért kompresszorral kifújkáltam, remélem jól fog muzsikálni holnap a kicsike.
Fűtőradiátort kivettem, hogy hamarabb forduljon benne a víz, erre bemondták, hogy lehülés lesz... 
 Valamint elkerülhetetlenné vált a gumi vásárlás a kis autóra, ugyanis nem sok fuga volt már rajtuk. :(
Köszönet az expressz szállítmányért Pusinak, valamint a szerelésért is természetesen!

Hétvégén kicsit csavarogtunk a kis csodával, mert kíváncsi voltam, hogyan viselkedik az új beállításokkal, nyári gumikkal, kormányművel, stb. Ráadásul a múltkori alkalommal az is kiderült, hogy a légkürtöm sajna ismételten kifingott, természetesen akkor, mikor jelezni akartam az előttem szarakodónak, hogy talán elindulhatna még ennél a zöldnél. És innentől kezdve, hogy tudtam hogy nem jó, hirtelen nagyon elkezdett hiányozni. Janinál bakra tettem a kocsit és elkezdtem leszerelni a kürtöt, mert gyanús volt, hogy nem egyszerű gebasz lesz vele. Így is volt, mert akármit is csináltam vele, a kompresszor dolgozott, de a kürtök lefojtották, így azok lehetnek eltömődve. Kapott féktisztítót bőven, mert az olyan mint a WD-40, hogy mindenre jó, ami nem működik, de sajna nem sikerült életre kelteni, így elugrottam egy másikért a boltba, de ezúttal már nem légkürtöt vettem (mivel évente cserések voltak) hanem egyszerű kétszólamú, vegyes szólamú kürtöt, ami nem szép, de ilyen volt, meg úgy sem látszódik.
Az már sokkal viccesebb volt, hogy felszerelés után jöttem rá, hogy nem akar szólni ez sem... először azt hittem a kürtök hibája, de töltőről szóltak szépen. Na ekkor már kb 3 órája játszottam a kibaszott dudákkal. Mármint a kürtökkel, mert lehet hogy Andi is olvassa...    És ekkor határoztam úgy, hogy ebből most egy kicsit elég volt, autót betettem vissza, kürtöket letéptem a picsába, és polcra tettem őket, hogy majd hétvégén.
Egyeztettem Dokival, hogy nyújtson majd némi segítséget, mert elkezdett hullani a hajam is már emiatt...
Így indultunk el Tokajba, hogy megoldódjon ez is, mert duda az kell, a duda az jó.
Nem bántam meg, hogy nem egyedül kezdtem neki, mert elég tréfás volt a szitu. Eleinte a test volt gyanús, később a pozitív nem léte, mikor mindkettő megvolt, akkor jött a fejvakarás, hogy miét nem szólal meg. Sikerült kideríteni, hogy a csomagtartóban van egy sarus toldás, ahol még meg van mindkettő, de a következő 20-25 cm-es szakaszon eltűnik hol ez, hol az, pedig szakadás nincs, saruk meg forrasztva vannak... X-akta, így repült a kukába, került bele új vezeték, és már csak a rögzítés volt hátra, hogy útban se legyen semminek, és annak se legyen útban semmi. Ezt is végül Ata, és Doki oldotta meg, mert én már halálomon voltam a takony kór, és torokfájás miatt. :(
Köszönöm nekik ezúton is, hogy az autó és egyben az én problémámat is orvosolták, örök hálám érte.
Útközben volt mókázás is, mert arra mindig akad vállalkozó. Így a 37-esen lámpától indulva űztem előztem egy F-Astra kombit, ahol szerintem a gyerekülésben ülő gyerkőc is megállt a fejlődésben mikor elmentünk mellette, természetesen apuci egyből elkezdte nyomni mint süket a csengőt, így 120-körül inkább elvettem a gázt ezzel óvva a bölcs apukát és családját aki tömött autóval racsingol, miközben kicsit csörög az autója, meg persze magunkatis, mert 110-es limit van ott. Minden esetre jó út volt, csak az a veréb nem hiányzott, amelyik kicsit átrendezte a hűtőrácsot ennél a tempónál, mert fingja nincs a jobb kéz szabályról...

Na és akkor...
Ott tartunk, hogy felkerült a nyári futómű állás a kocsira, ami annyit tesz, hogy az alacsonyabb alumínium bakok kerültek fel a gyáriak helyett, ezáltal még sikerült veszíteni a hasmagasságból és még közelebb kerültünk a go-kart feelinghez. Ezzel a részével nem is volt gond a csere során, mert hogy csápos emelőn cseréltük a rossz idő, meg a rossz egészségi állapotom miatt.
Meg ha már ott voltunk, és volt lehetőség, akkor csere érett lett a kormánymű is, mivel már akkora holtjátéka volt az autónak, hogy egyenesen tartott kormánykerék mellett, bármikor elindult az autó a szomszédos sáv felé sajnos, illetve egy Miskolc-Budapest szakaszon úgy kellett vezetnem mint anno a Dallasban, vagy a San Fransisco utcáin című filmben, folyton járt a két kezem, hogy egyenesen haladjon a kisautó. Szóval felkerült egy jó állapotú bontott kormánymű, aminek következtében lett egy nagyon durva széttartás a kocsin, amit szemre ész nélkül orvosoltunk még a tegnapi nap folyamán, mert tudtam, hogy ma úgy is viszem futóműveshez ellenőrzésre, állításra, így csak annyira kellett összehozni, hogy csikorogjanak a gumik az aszfalton.
Közben lentebb került a rendszámtábla is elől, ami még nem végleges, csak próba verzió, hogy mennyivel kap több levegőt így a hűtő. Ezt követően indultam vissza a garázshoz, immáron normális kormánymű holtjátékkal, és pattogós effekttel, csak útba ejtettem az autósboltot, ahol majdnem sikeresen le is téptem a rendszámot a beállást követően, mert hogy úgy szoktam, hogy "körforgóból kifelé vissza 3 motorfék belsősávban kicsi risza vissza kettő nyikkanyósra majd jobbra fel a parkolóba" csak ilyenkor nem szokott ennyire lent lenni semmi. Na mikor ott tartottam, hogy jobbra fel, akkor tudatosult, hogy vissza kell majd mennem a rendszámtábla maradványaiért, és majdnem belefékeztem, mikor rájöttem hogy ettől csak rosszabb lesz, ha jobbal leül az orra, így engedtem, had menjen legalább szépen. Szerencsére elfért a rendszám is. Boltban meg csak vigyorogtak. Megvettem amit rendeltem, majd irány a garázs, s mivel hamar megjártam, időm meg mint a tenger, így nekiálltunk Janival megint, hogy felkerüljenek a ködlámpák a kisautóra. Természetesen megint nem ment egyszerűen a dolog, de jelentem most legalább győztünk végre...
Szóval fent vannak a ködlámpák végül, ott ahol én szerettem volna hogy legyenek, s be kellett látnom, hogy ültetéssel, ezekkel a gumikkal erre a helyre esélytelen lett volna feltenni úgy a 180-as lámpákat, hogy azok fent is maradjanak minimum egy hétig anélkül, hogy beakadnának valamibe is. Minden esetre köszönöm  Gáspáry Lacinak a felajánlást az utánpótlásra.
Így ma ködlámpákkal, ültetve, nagy kerekekkel, új kormányművel vághattam neki az útnak a futóműves cimbora felé. Jó volt megint belvárosi szakaszt nyomni a kis autóval, tekintélyt parancsoló 3-ik fokozatban végig, ahol a fordulat miatt van erő is, hang is. Nem is lépett le egy paraszt sem a járdáról az úttestre.
Futóműves lőtt az összetartáson (mert az fontos, hogy legyen mindig összetartás. ), meg persze a kerékdőlési valamint az utánfutási szögön, így a kisautó most megint naggggggyon hibátlan, és jól vezethető, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor lehatároztam azt is, hogy jó eséllyel a következő télen nem lesz téli üzemmódba állítás, így marad minden ahogyan van, mivel télen csak keveset járunk vele, így arról a kevésről meg inkább le is mondok. Persze ez még messze van, addig még százszor megbolondulhatok.

Ha megvolt a nyári időszámításra történő átállás, akkor időszerű az autót is nyári üzemmódra átállítani szépen, lassan, így ezt a mai nappal el is kezdtem.
Előkerültek szépen a nyári gumik, így azzal kezdtem, hogy elkezdtem őket megtakarítani a portól, amik annak ellenére kerültek rá, hogy el voltak csomagolva. Meg igazából az elmúlt 2-3 évben nem nagyon voltak szépítgetve, így portalanítás után, kicsit neki ugrottam polírozni őket, így első körben kapták a polírt, második körben a tükrösítést, mivel voltak rajtuk páralecsapódásból eredő foltok is. Szerencsére sikerült kiszedni mindet, bár az idő nem volt túlzottan kedvező, mivel nem volt kellően meleg így nehezebb volt a pasztákkal is dolgozni, de megoldottuk.
Ezt követően frankón lezsíroztuk Janival a függőket, először én zsíroztam ő tekerte a kormányt, majd ő tekerte a kormányt és én zsíroztam... Frankón kijött mindenhol, ahol kellett, ellenben a zsírzó gombokat cserélnem kell majd, mert míg felül zsírozom, addig alul könnyezik...
Miután lekerültek a lemezfelnik, kipucoltam, portalanítottam a fékeket is, a pofákat is, a dobokat is. Majd felkerültek az alufelnik a 175/50-es gumikkal, és megállapítottam, hogy az autó ezekkel lesz igazából teljes. Azonban lassan be kell szereznem az utánpótlást, mivel eléggé kopottak már sajnos ezek a gumik. :(
Majd a jött a lassan már megszokottá vált tökölés sorozat, hogy milyen ködlámpák kerüljenek fel az autóra, és milyen méretben, mert a 150-esek kicsinek hatnak, a 180-asok meg nagynak. Ezzel is eltelt vagy 1,5 óra, hogy csak nézegettük.... Végül a kicsik mellett kellett döntenem, mert hogy a nagyok annyira alul lennének, hogy egy kisebb bukkanó jó eséllyel letépné őket sajnos. :( Így bár tekintélyt parancsolóak a 180-asok, kissé költséges lenne cserélgetni őket ha sérülnek. :( Viszont a kicsik felszerelésére már nem volt idő, mint ahogyan az első futómű visszaültetésére sem, így azok megmaradnak a holnapi napra, igen Húsvétra, locsolkodás helyett.
Kellemes Ünnepeket mindenkinek.

Hétvégi történések jegyzete következik.
Közben meg szóljon egy kis zene újfent a Punnany Massiftól:
[flash=http://www.youtube.com/v/GbbZEJBPGK8&hl=en_US&fs=1&]
Először is pénteken előhoztam egy kicsit a garázsból a "kicsit", a jó időre valamint a régi autózásnak köszönhetően. Ideje volt már kicsit megjáratni megint a kisautót, így le is mostam, szépen letakarítottam, kitakarítottam a portól, és miután visszatért a garázsba, felkerült rá a takarófólia is, amit még a barátaimtól kaptam vagy 1,5 évvel ezelőtt. Eleinte amiatt nem használtam, mert szabad ég alatt nem akartam letakarni, télen meg megint csak nem szerettem volna, ellenben most remélem jó szolgálatot tesz majd a por elleni védelemben. Köszönöm még egyszer a barátaimnak ezt a meglepetést is.
Szombaton a garázsban is történt némi előrehaladás, a villamos vezetékek fixre forrasztása volt a kezdeti program, mivel a gyors-csatlakozós megoldás annyira nem vált be, mint amennyire eleinte bíztunk benne. Forrasztást követően meglepően jobb lett a fényhatás is az energiatakarékos izzóknak köszönhetően, még most sem értem.
Ezt követően autóztunk egy kicsit Janyboy-al, néztünk neki jó árasított felnit, és persze végül vettünk is egy kis alkudozást követően. Van öröm és bódotttá.
Vasárnap megint garázzsal kezdtük a napot, csináltunk zárat a gyalogos forgalmi ajtóra, végre egy normálisabb kivitelt alkalmazva, ami kb 1 órát vett összesen igénybe, így nem értettük miért nem ezt csináltuk már anno az elején is, amikor fejtörést okozott, hogyan is tehetnénk zárhatóvá, hogy a szél ne csapdossa mint az ólajtót.
Szóval ez is meg lett oldva, kicsit pakolásztunk is, rendszereztünk is, közben a lányok főzőcskéztek, így hirtelen ötlettől vezérelve, valamint a jó időnek hála úgy döntöttem hogy lecserélem a hátsó lökhárító tartóvasakat is a Bodáéktól beszerzett krómos kivitelűekre.
A manőver nem volt egyszerű, mert ugye ezek a tartók a gyári 85 mm helyett csak 55 mm-re tartják el a krómlökhárítót a karosszériától, amivel alapesetben nem is lenne gond, csak ugye a 903-as motor miatt nekem fel lett vágva a hátfal egy kicsit, hogy elférjen az ékszíjtárcsa is kényelmesen. Na most ennek köszönhetően a középső részen elég vészesen közel van a króm lökhárítóhoz a hátfal-gerenda, így egy picit variálni kellett a rendszámtábla világítással, de végül megoldottam ezt is.
Plósz kollégától beszereztem még régebben egy krómlökhárítóra való rendszámtábla világítást, így azt gondosan szétkaptam atomjaira, és alaposan letisztogattam hogy amikor felszerelésre kerül a sor, már ne legyen erre sem gondom. Így a régi világítás helyére felkerült a felújított kivitel, és a szerelés közben arra is rájöttem, hogy ebből a világításból is létezett minimum kétféle, s most mindkettő itt volt előttem, aminek hála egyik sem kompatibilis a másikkal.
De a lényeg, hogy felkerült hátra is az új lökhárító tartóvas, és tetszik.
Valamint felkerült a Téli Találkozó matrica is a többi közé az ablakra.
Jöjjenek a képek.

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > >
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. > Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... Hiába a társaság nem hagy csalódni magában.
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet.
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek.
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa.
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal...
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny.
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál.
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is.
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

A rossz időre, valamint a teendőkre való tekintettel ma sem ültem itthon egész nap, mert az túl egyszerű lenne.
Közeleg a következő, az Őszi Találkozó, amely ezúttal Kaposváron, Szennán lesz, így ideje egy picit ráncba szedni a kisautót, mivel mostanság inkább csak autózgatás miatt vettük elő.
Az szembe tünt, hogy a nyári gumik, már nem a legmegfelelőbbek sajnos, mivel szárazon is durván ellehet rakni keresztbe az aszfalton. Ez jó eséllyel annak tudható be, hogy a Yokohama A539 175/50 R13-as gumik most koptak el annyira, hogy a jól tapadó réteg megszűnt létezni már rajtuk. Futófelület még van rajtuk, sőt megkockáztatom, hogy vizsgára is jók még, csak egyszerűen veszélyesek, mivel nem úgy tapadnak már, ahogyan azt megszoktam, elvárnám.
Végül is csodát nem várhatok, mivel közel 3 éve lett vásárolva, s több mint 2,5 évet futottak, ami km-ben kb valahol 50.000 km körül lehet. Bejártuk vele az ország 2007-2008-2009-es polskis találkozóit, + 2007-ben állandó napi használatban volt, 2008-első félévében is állandó napi használatban volt, mivel nyáron vettük a hétköznapi autót, s éves szinten ezt megelőzően is 30.000 km körül autóztunk vele, tehát lehet hogy az 50.000 megtett km inkább 60.000 km körül van.
Minden esetre elégedett vagyok a gumikkal, nagyon jól teljesítettek, nagyon jól tapadtak, és látványban sem utolsóak, így jó eséllyel tavasszal is ezeket fogom majd vásárolni. Addig azonban amíg nem kellenek a téli gumik a hőfok miatt, feltettük a másik 13-as garnitúrát, amit anno magam políroztam, s gumikat jó áron szereztünk rá, amik szinte újak, de minimum 97%-osak, hiszen még a futófelületükön is rajta vannak a gumitüskék. A gumik Good Year Eagle Touring 165/55 R13-asok, s a próbakörön nagyon jól teljesítettek még annak ellenére is, hogy szakadt az eső, nem volt panasz a tapadásra. Sőt már már azt hiányoltam, hogy mikor kell ellenkormányozni a kanyarokban, hegynek felfelé Lillafüredre mint a Yokohama-kal, de nem volt rá szükség. Nagyon jól tapadnak, s meglepően sok felületi hibát, úthibát, egyenetlenséget elnyelnek egy 175/50-es gumihoz képest.
Azonban ehhez a gumimérethez, valamint a később felkerülő téli kerekek miatt szükséges volt visszaemelni az autót egy picit, mivel elől sajnos máshogyan nem fér el a gumi, így pikk-pakk ki lett kapva alóla a laprugó, s bekerültek a gyári, (kb 12 mm-el magasabb laprugótartó bakok). Hát.... elég érdekes lett tőle az autó, mivel fent hordja az orrát egy picit, de majd megszokjuk.
Meg persze arra való tekintettel, hogy idővel jön a tél, a hűtővizet is felfokoltuk -30-35°C-ig, aminek elégnek kell lennie, ha csak nem együnk idén Szibériába.... De nem tervezek ilyet. Akkor már inkább valami Svéd, vagy Finn havas tájra.

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását.
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt.
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza.   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :( most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi.
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól.    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél ,  valamint látványosat faragtam az útidőből.   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt.
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van...
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából.   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is.
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma.
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. Remélem lesz még hasonló.

[flash=http://www.youtube.com/v/FG3NAtcIFAA&hl=en&fs=1&]

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt...
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt.

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből.
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül.
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége....   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is.
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült...
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig.   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond.
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van.    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. (vagy jóra??? ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána...
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... De kárpótol az érzés, így a többit lefosom.

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :(  Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :(  Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb.
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod.

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

2009. 07. 20. Hétfő
Ismét tudok kesztyűbe dudálni...


Megérkeztek ugyanis a csere kesztyűk a SABELT START-ok helyett, most végül MOMO PRO RACER CLUB lett. Kényelmes, hosszú szárú (ötujjas), belső varrott, varrásoknál erősített, tenyérnél és az ujjaknál hasított bőr erősítéssel ellátott verseny kesztyű. Reméljük be fog válni a dolog ezúttal talán jobban, hosszabb távon, mint legutóbb. Egyenlőre azt tudom elmondani róla, hogy kényelmes kialakítású kesztyűk, bár a száruk nekem már-már hosszúak, hiszen szinte már pólót sem kell hordanom miattuk, de ettől nagyobb problémám soha ne legyen.

Ha minden jól megy, és jól jön össze, akkor a mai napon végre 2 év után talán eltudom készíttetni a tehermentesítő gyűrűket a felnikbe, hogy ne csak a négy csavar tartsa őket ezentúl, mint ahogyan eddig. Bár bajom nem volt velük soha, de lássuk be nem a legjobb ha a négy felni csavar vesz fel minden terhelést.

A hétvégén kicsit befeküdtem a kocsi alá is, ugyanis az utóbbi időben néha előfordult, hogy kanyarok után nem mindíg vette szépen a fokozatokat a váltó. Első körben tartó bakokra, második körben váltó összekötőre gondoltam. Levettem egyiket is, másikat is, egyiknek sem volt semmi baja, de azért inkább tettem újyakat helyettük, meg egy picit megemeltem a váltót az eddigi magasságához képest, és el is fordítottam minimálisan (haladási irányt tekintve) a jobb oldalra. Így most némiképp egyszerűbben veszi a fokozatokat, de vélhetőleg a kuplung is kopott már valamicskét az elmúlt 10.000-12.000 km alatt, így Velencére indulás előtt még azon is állítanom kell majd egy kicsit, hogy megszünjenek a reccsenések. Valószínűleg a váltó is fog kapni egy kis olajat is, hogy inkább több legyen benne, mint hogy semennyi...

Valamint ha minden jól megy, akkor ma befut Baz barátunk is, és neki esünk egy újabb garázs, kocsibeálló építésének kint a telkünkön, hogy rossz idő esetén is lehessen majd "szögelni a vasat", nem úgy mint eddig.

 Az úgy kezdődött, hogy szólt a gumis cimbora, hogy van egy pár db kis gumija. Én visszakérdeztem viccesen, hogy 175/50 R13 Yokohama A539? Majd jött a válasz, hogy sajnos nem, de 165/55 R13 Good Year-je van 4 db új, 2 db 90-95%-os, alkalmi áron 8-ért, illetve 6-ért. Na ekkor jött az a meredek ötlet, hogy a Yokohama-k maradnak a jelenlegi felniken, a Good Year-ek mennek azokra az OZ felnikre, amiket még ezelőtt vagy 2-3 évvel boltoltam el KG barátommal, mert ő kiábrándult belőlük.
 Viszont a felnik olyan állapotban voltak, mint amilyen állapotban egy 1985-ös felni lehet nem kevés használat következtében. Így jött a következő gondolkodás, hogyan is legyen a felnik sorsa. Szintereztetni nem szerettem volna, mert még egy színt nem szívesen vinnék a kocsiba, ha sajátjára csináltatnám, akkor mehetne a rózsafüzér is a visszapillantóra, meg a brazil zászló hátra, szőrme a kormányra, stb. Felmerült a políroztatás is, de jelenleg nem fért volna bele az életembe egy közel 40.000.-es polírozás, mert kb ennyiért vállalták volna el, + a gumik, az máris minimum 72.000.-
 Így jött az a meredek ötlet, hogy megpróbálkozom az alufelni polírozással. Elkezdtem hát kutatni az interneten az alumínium polírozással kapcsolatban, s amit csak leltem igyekeztem átolvasni, hogy mit érdemes róla tudni, mik kellenek hozzá, stb.
Így akadtam erre az oldalra is: ALUMÍNIUM POLÍROZÁS, ahonnan végül megrendeltem az ehhez szükséges pasztákat, s telefonos egyeztetés után abban maradtunk az eladóval, hogy nem a meghirdetett terméket küldi el a meghirdetett mennyiségben, hanem egy számomra kedvezőbb összeállítást, ami elegendő lesz a felni garnitúra polírozásához. ( Jelzem csendesen nem kevés maradt meg, de enni nem kér. ) A csomag tartalma 2 db paszta volt, valamint 2 db rongykorong: 4100.- Postaköltséggel, és itt volt 24 órán belül.
Az irományokból megtudtam hogy a felületet gondosan előkell készíteni, s fokozatosan visszacsiszolni, hogy ennek következtében megszüntessük az esetleges felületi sérüléseket, karcokat. Így szükségem volt a következőkre is még:
80-as, 120-as, 240-es, 360-as, 400-as csiszoló, polírozó vásznakra, papírokra, fúróba fogható rugalmas-tépőzáras tárcsára, asztalra szerelhető fúrógéptartó állványra, további rongykorongokra, tépőzáras vásznakra, papírokra: összesen 15.000.- (természetesen bő ráhagyással sikerült bevásárolnom mindenből, de ezek sem kérnek enni, így elállnak, jók lesznek később is)
Jó ha van: fordulatszám-szabályzós fúrógép, védőszemüveg, porvédő maszk (ez utóbbi nálam kimaradt sajnos így lassan egy hete alumíniumot köpök, köhögök...).
Összességében kb 20.000.-Ft-ot költöttem anyagra ( ), aminek több mint a fele megmaradt, valamint sok olyan dolog van, amiket csak egyszer kell megvásárolni.


Polírozás lépésről-lépésre, ha valakit érdekel, ezzel megkönnyíthetem az életét:

 Első lépésben el kell távolítani a felnikről a gyári fényezést, lakkot, szórógittet, magyarul fémtisztára felcsiszolni, közben az esetleges mélyebb sérüléseket kicsiszolni, mert ha ezek benne maradnak nem lesz tökéletes a felület, hiszen ezek a karcok később is látszódnak majd. Ráadásul egy tükrös felületen erősebb kontraszttal jelentkeznek ezek a hibák. Erre a felület előkészítő lépésre tökéletes a 80-as, 120-as papír, ez kellően durva hozzá.
 Következő lépésben lehet megszüntetni a mélyebb barázdákat, amik esetleg az első lépés során keletkeztek, vagy már nem túl mélyek, de eredetileg benne voltak a felületben. Erre a felület kezelésre alkalmas a 220-as papír.
 Ezt követi a finom csiszolás, amivel tovább csökkentjük a felületi karcokat, természetesen ezzel is minden helyen, mint ezt megelőzően is, máskülönben nem ér semmit az egész. Erre a finom csiszolásra alkalmas a 360-as papír.
 Majd ezt követi a szinte már polírozásnak nevezhető felület finomítás, amire a 400-as papír tökéletes. Amikor ezzel végeztünk már láthatjuk magunkat a frissen kialakított felületben, de az esetleges ráncokat még sajnos, vagy szerencsére nem vehetjük észre, mivel a felület még elég ködös, matt.
 Minden lépés között el kell távolítani a szemcséket, port, szennyeződést a felületről, máskülönben ugyanezt dolgozzuk bele a felületbe lépésről lépésre. Ez vonatkozik a későbbiekre is.
 Ha ez megvolt, akkor jöhet a fúróba fogható rongykorong, s elkezdhetjük felhordani rá a polír-pasztát alacsony fordulaton, hogy kellően beletapadjon a rongy pólusaiba, majd bele is hűljön, hogy ezáltal polírozhassuk magas fordulaton a kezelni kívánt felületet. Itt már végképp fokozatosan érdemes haladni valamiféle fix terv szerint, hogy honnan indulunk, és merre tartunk. Ez az a lépés, amelyet követően ismét kedvünk támad az egészhez, s elfelejtjük mindazt, hogy mennyi szívás van a felület előkészítésével, durva csiszolásával, stb. Amikor ezzel végeztünk már tükrös felületet kaptunk, ami már majdnem kellően tökéletes, de még mindig nem az igazi, mert kell hozzá egy tükrösítő pasztás polír még, hogy tökéletes legyen valóban. Természetesen másik koronggal kell felhordani, s a polírozást elvégezni, valamint a két lépés között, valamint a végén szintén tisztítani finom kendővel. Ekkor tudjuk eltávolítani a felíratokba, furatokba beült pasztamaradványokat is, amik polírozás közben megülnek a felület különbségeken.
 Nekem a 13-as felni garnítúra teljes polírozásához a felület előkészítéssel együtt hozzávetőlegesen összesen egy hét kellett, úgy hogy nem minden nap tudtam vele teljes napot foglalkozni, sőt volt hogy kimaradt egy nap, valamint Andi is nagy segítségemre volt. Esetemben az is hátráltatta a munkát, hogy olyan a felni kialakítása is, amivel nem egyszerű dolgozni, mivel sok küllős, peremes, kúpos, középpel rendelkező, s mindezek olyan szögeket zárnak be egymással, hogy géppel sok helyen szinte elérhetetlen. Így nekünk is maradt a kézi csiszolás, ami nem túl kecsegtető. A felület sem lett 100%-osan tökéletes, mivel ez volt az első ilyen jellegű polírozásom, valamint a 400-as papír után még lehetne finomítani, de nekem már sem kedvem, sem lelkesedésem nem volt hozzá, mivel minél hamarabb szerettem volna már készen látni.
 

Remélem tudta segíteni azoknak, akik esetleg kedvet kaptak a polírozáshoz. Igyekeztem (igaz csak tömören) leírni mindazt, amit én megtanultam közben, amit tapasztaltam közben, stb. Az említett oldalon nagyon sok mindent meglehet tudni még a témával kapcsolatban, ráadásul minden meg is rendelhető.
Sok sikert.