Gyakorlatilag minden komolyabb előzmény nélkül, azt mondta az akkumulátor, hogy nyekk...  s nincs tovább.
Gondolkodtam, hogy kiszerelem, felviszem, feltöltöm, de lássuk be, hogy idén 4. éves és napihasználatban lévő autóról beszélünk, amivel nem 3 km-eket szaladunk. Kvázi, ha ez lemerült, akkor gyakorlatilag vége van, hiszen a töltése rendben van a kocsinak, így nem is nagyon van miről beszélni. Csere.
Mindezt csak amiatt jegyeztem fel ide, hogy nyoma legyen ennek is. Hiszen most is fiatalabbra datáltam az akksit, ám visszakeresve hamar kiderült, hogy 2 évet tévedtem
A lényeg, hogy ma új akkumulátort kapott, mivel meg sem akarta mozdítani gyakorlatilag már az önindítót. Semmi extra, semmi varázslat, a legegyszerűbb 45Ah-ás Electric Power akkumulátor került bele, amit mi is forgalazunk, ár/érték arányban teljesen jó,garancia épp annyi, mint az Excide-ra, Varta-ra, stb, csak olcsóbb.
Valamint miután lassan 4 éve minden télen minimum 3-szor szétfejelem a csomagtérajtót (nem azért mert ennyire kemény vagyok, hanem mert az a sunyi ajtó, mindig olyankor enged vissza amikor elfordulok bepakolás közben, majd vissza.... ugyanis elvannak már fáradva az ajtónyitó teleszkópok)
Megvan már egy ideje a szándék, de mire rászántam magam a sok fejtörés után, mindig kitavaszodott, és mivel kitavaszodott s melegebb lett, elmúlt ez a probléma, s mivel jók olyankor a teleszkópok, akkor ugyan minek cserélném ki...
Nos, miután megjött a nagykerből, kb 2 perc alatt sikerült kicserélnem a parkolóban mindenféle szerszám nélkül. Azóta megváltás a csomagtérben pakolászni, a fejem sem fájdul meg és Milla sem tanul meg új cifra jelzőket közben tőlem

Mikor azt hittük már minden nagyon baba, akkor új használtautó érkezett a családba.
Amit nem szeretnék a blogba behozni már, legyen elég annyi, hogy vannak azóta bizonyos elképzeléseim, hogy mi az amit én személy szerint biztosan nem... soha... inkább a tömegközlekedés.
Szép ótó, jó ótó, sokat tud, s amikor épp jó, akkor jó, de ha nem akkor ezen matekol mindenki a szervízben hogy mi a "kóchengereskutyakurvaéletfaszavanezzelaszarral".
Az autó egy Peugeot 308; 1.6; Turbo; Benzin; amivel a benzinkútra érve a kutas cimbora azzal fogadott, hogy addig add vissza ha tényleg nem a tied, amig nem rohad le valahol alattad... Ő azt nem tudta hogy ekkor már túl voltunk egy két ilyen eseményen.
A lényeg, hogy az autó nem az enyém, nem a mienk, hanem apósom révén került a kezem alá. Külföldön vásárolt történet, amivel épp hogy hazaértek meghibásodott, s mindig mire elkészültek vele, az autó generált egy vélt vagy valós problémát, aminek köszönhetően a túlvariált "agyonkompjúterizált" autó sokszor feleslegesen védelmi üzemmódba állította magát mert attól félt hogy károsodni fog...
Azonban mivel apósnak menni kellett már vissza külföldre, így nyugodt szívvel adtam neki kölcsön az Ignist, hiszen azzal sosem szokott gond lenni, az sosem hagy cserben. Eljött a nagy nap, s az Ignis elindult Stuttgartba, majd meg is érkezett miközben a Peu megint csáposon volt...
Eltelt még vagy 2 nap, mikor is cseng a telefon, hogy az Ignis lefingott az út szélénA és B pont között féltávon. Se kép se hang.
Baromi érdekes és hihetetlen volt számomra, sőt eleinte azt hittem hogy csak az após viccel...  de mint kiderült, nem.
Egyik pillanatról a másikra leállt minden előzmény nélkül s azóta ha gyújtáson túl fordítja a kulcsot akkor minden elalszik teljesen. Mondtam is egyből neki, hogy ez bizony akksi lesz, ami nem annyira meglepő hiszen 4-5 éves körüli benne talán az akksi, de após csak állította hogy tuti nem az. Teltek a napok, ő késő estig dolgozott minden nap s kora hajnalban indult így az autóval sokáig nem tudott érdemben foglalkozni. Végül rámértek s arra jutottak hogy valóban akkumulátor baja van, így meg is rendeltek egy belevalót, ami délutánra ott is volt. Belerakták s pöcc-röff újra indult az Ignis. Örült mindenki. Én pláne, mert hát ez csak egy Suzuki, ráadásul én ezidő alatt további 2 alkalommal mentem vissza a Peuval a csáposra a szervízbe...
Azonban 2 nap után újra telefon, hogy ismét megállt a Suzi ugyanúgy. :( Akit tudtam megkérdeztem hogy szerinte vajon mi lehet a jelenség oka, mert ugye nagyon nem mindegy, hogy milyen alkatrészt állunk neki cserélni s az adott alkatrészt melyik országban szerezzük be. Voltak tippek, amiket ezúton is nagyon köszönök mindenkinek, de valójában egy olyan hiba okozta a gondot amire én álmomban sem mertem volna gondolni, az após azonban jó helyen kereste a problémát. Levette a generátort, szétkapta s hamar szembesült a ténnyel, hogy az úgynevezett "kommutátort" megette a szénkefe, de csak az egyiket. Azt viszont nagyon durván. :( 
Nem gond, azt mondta megy és rendel egyet mert csak nála ment szét. Azt most nem részletezem inkább hogy milyen ára van ennek újonnan odakint... :(  A lényeg hogy megérkezett a generátor 1-2 nap alatt, s szerelték volna fel a helyére ha hasonlított volna egymásra a két generátor...  de nem. :(
Így generátor vissza a boltba.
Azonban ezzel még mindig nem volt megoldva a helyzet ugye, sőt olyannyira nem, hogy már csak 2 napja volt a hazaindulásig az autó pedig még nem volt üzemképes, mert nem volt hozzá alkatrész. Ennél a pontnál merült fel sokadszorra már annak a lehetősége hogy kibérelek megint egy autómentőt, amin kifelé menet kiviszem a Peut, hazafelé meg behozom a Suzit  majd itthon megcsináljuk.
De utolsó előtti napo végül egy nagyon jót talált ki az após, alátétekkel kihézagolta úgy a kefetartó részt, hogy ne a kopott részbe essen a szénkefe, hanem mögé legalább 1-2 mm-rel. Ami nem tünik ugyan soknak, de remélhetőleg épp elég ahhoz, hogy haza tudjon vele jönni lábon. Nem mondom, hogy nem volt izgalom, de a lényeg hogy lábon hazajött az autó ezzel a megoldással.
Azonban ekkor már évvége volt szinte, s így ilyet hogy generátor... hát nem nagyon todott senki, a bontottat meg egyelőre nem akartam volna erőltetni ha nem életbevágó. Így vártunk, s közben azért használgattuk az autót, aminek semmi tünete nem volt.  Majd Január első hetében sikerült szert tenni egy jó árasított generátorra. A cserét sem húztam soká, épp csak annyira hogy az egyik leghidegebb napon álljak neki a cserének mert az jó... :(
Volt is vele szívás rendesen az út szélén akna nélkül a kocsi alatt gebeszkedve... de a lényeg hogy megoldottuk, s felkerült az új generátor. Azonban a régit sem dobtam el, mert ugye jó lesz az még valamire...
András barátomtól megtudtam, hogy ezeken a generátorokon ez az elkopott csúszógyűrű cserélhető szokott lenni s relatíve pár Ft-os tétel a generátor teljes összegével szemben.

Ami még érdekes, hogy az autó egy ideje generál egy visszatérő hibát ami kivirítja a CHECK ENGINE-t. :(
Első pár alkalommal rohantam az autóval a szervízes cimborákhoz, akik ránéztek és törölték is a hibát, valamint közölték, hogy jó eséllyel a Lambda szonda az ami megadta magát s emiatt rossz értékekkel számol. 
Ami vicces ennek kapcsán, hogy az utóbbi időben a törlést követő 100-150 km-en belül visszajött a hibakód s állandósult. Azonban após lecsavart az autóval 1200-1300 km-t hazafelé s nem gyulladt ki a CHK ENG csak miután itthon furikáztunk vele.
Ennyivel másabb lenne nálunk valóban az üzemanyag? Vagy mi lehet az oka ennek? Mert hogy nálam nem szokott ellustulni az autó az tuti...
Minden esetre "Csájna Távn"-ból rendeltünk egy OBD 2-es Bluetooth-os hibakód olvasót annak ellenére, hogy sokan azt nyilatkozták róla hogy egy kalap szamócát sem ér, s nem lehet vele hibákat sem lekérdezni sem törölni. Ma délután kaptam meg, csatlakoztattam, összehangoltam a telefonnal, s már olvasta a hibát, majd törölte is.
A megfelelő szoftvert persze megkellett vásárolnom hozzá, de egy pillanatig sem aggódtam, mert épp lehet kapni abban az áruházban, ahol a hanglemezeket vagy esetleg a filmeket szoktuk....

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől.
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió.
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. Ojmjakon, Képek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert.
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla.

 Időszerűnek éreztem, hogy egy kicsit ránézzünk valamikor a fékekre, ugyanis voltak kisebb, nem túl egészségesnek tünő hangok erősebb fékezéskor. A hang kísértetiesen hasonlított arra, mint amikor annak idején leszakadt a ferrodol réteg a fékpofákról. Így nem akartam túlzottan halogatni a dolgot inkább.
 Az idő szerencsére jó volt, épp ideális egy kis szerizelésre, így Laci barátommal neki is ugrottunk a garázsnál.
Első körben bepattintottuk az akkumulátort, amit elvittünk bevizsgáltatni, mert menetrend szerint belefutok abba, hogy  egy hetes állás után, nem akar beindulni az autó. :( Eddig azt hittem az akksi a ludas, mivel a generátorban most van kb 10.000 km talán, annak idején egy új, BOSCH rendszerű került bele, mikor generátor problémákkal küszködtem. De a vizsgálat szerint, az akkumulátornak sincsen baja. :( Így most kissé tanácstalan vagyok. Mindegy, a lényeg hogy bepattintottuk és pöcc-röff indult is. Majd bakra tettük előbb elől, majd hátul, s átnézegettük a fékeket meg egyúttal lezsíroztam a függőcsapszegeket is.
A fékeknek olyan szinten nem volt semmi bajuk azon túl hogy féporosak voltak, hogy gyakorlatilag majdnem jobb állapotúak mint amikre cserélni óhajtottam őket amennyiben kopottak lettek volna. Így végül miután lebontottuk őket, becsiszolgattuk mindet, portalanítottuk, majd visszatettük a dobokat. S mivel maradt időnk bőven, így inkább a fűtésre próbáltam egy kis időt szakítani inkább, ami lassan úgy is esedékes lesz, hiszen ősz van, vagy mi a fene. S ha már bíbelődünk a csőcsatlakozásaokkal....   na ennek az lett a vége, hogy egy pár gumicső cserére került, mivel egy kicsit látszódott már rajtuk az idő vasfoga, valamint legutóbb a Balatoni futás alkalmával ugye SOS-ben kicsit át is kellett variálnom, mikor a termosztátnál lévő cső elfosta magát.  Végül ott fejeződött be a szervíz, hogy csak fel kell tölteni hűtőfolyadékkal a kisautót s gurulhat is, de erre később térünk vissza, mert nem volt nálam sem fagyálló, sem desztillált víz. Sebaj, mindneképpen előrébb vagyunk.
Volt némi vezetéksaruzás is, de nem számottevő, csak éppen a gyújtás volt emiatt vagylagos... De mivel az én Laci barátomnak nagyon frankó saruzófogója van, így az is játszva megoldódott, és precízen ahogyan azt illik. Ezúton is hatalmas köszönet érte, meg persze a segítségért is!

 Még ha kicsit nyögve nyelősen is, de remélem egy időre sikerült leszállnom a szopórollerröl, mert baromi unalmas és fárasztó egy sport ez, s ha nem is Petyának vissza, de valakienk feltétlenül tovább passzolnám, ha rajtam múlik.
 Nagy gázzal ugrottunk neki Lajossal a váltó cserének, mondván ez most nem fog annyi időt igénybe venni, hiszen nem két-három váltóból kell összemazsolázni az alkatrészeket, hanem csak levesszük az egyiket, és feltesszük a másikat. A szükséges flexes beavatkozásokat már előzőleg elvégeztem, hogy azzal ne kelljen a részidőnket rontani. Annyi volt csupán csak hátra, hogy kicseréljem a gumiharangokat a féltengelyeknél, valamint feltöltsem olajjal a váltót, s már mehet is a helyére. Csavarok ugyan egy kicsit be voltak állva az idő vasfogának köszönhetően, de nem voltak vészesek, így ez még hamar meg is volt, csupán a tisztogatással ment el egy picit több idő a olajsár lerakódással. Biztos ami biztos, levettem az első fedelet, belenéztem nincsen-e fellazulva valami, hogy nincsen-e ott foghiány, de meglepően jó állapotúnak tüntek a csoportkerekek. Talán már túlzottan is... Került rá egy kis olajálló szerelőpaszta, s tettem is vissza a fedelet, miután a kapcsolóvillát megzsíroztam, mert szorult az aluminium házban. Mikor ez is meg volt, feltöltöttem olajjal, és készre húztam a csavarokat.
Kezdtük is lebontani a kocsi alatt lévő váltót, jött minden szépen ahogy illik, bár tény hogy kijött két tőcsavar is a közdarabból, ennek annyira nem örültem, főleg mert picit meg is voltak kopva a menetek a csavaron. Így miután lejött a váltó a helyéről, át is fésülte Lajos a furatokat a közdarabban egy 8-as menetfúróval, biztos ami biztos alapon.
Váltó levételt követően röhögve konstatáltuk, hogy valami Murphy törvény lehet az, hogy a hibás váltók egy csepp olajat sem eresztenek, míg a hibátlanokból tuti szivárog az olaj valahol mindig.  Valamint azt is, hogy a legutóbbi kapkodásból fakadó hiba nem okozott gondokat, ugyanis a váltó felrakása után jöttünk rá (abban diffit cseréltünk), hogy nem húztuk fixre a diffiház M10-es csavarjait, így minden nőgyógyászati készségünket, türelmünket bevetve a váltó és a motor között felnyúlva különböző 17-es kulcsokkal és megoldásokkal igyekeztünk megoldani a csavarok meghúzását. Egyedül a legfelső okozott lehetetlen szituációt, de mivel menetrögzítővel hajtottunk be minden csavart, így nem tartottam attól hogy esetleg kilazulhat. Most minden esetre készre húztam, s úgy tettük el vésztartaléknak.
Itt kezdődött kb a szivornya, mikor kezdtük feltenni a váltót. Nem passzolt, nem illeszkedett, hézag maradt a váltó és a közdarab között, az egyik tőcsavar meg nem volt behajtható. Váltó le, minden átnéz, elsőként a flexelés, utána az illesztő perselyek, utána a csavarok. Perselyeken forgattunk, csavart cseréltünk biztos ami biztos alapon inkább, és tettük volna fel a váltót, de persze megint nem. Mivel semmi mást nem láttunk, csak hogy a persely egyike tart ki csupán, így abban maradtunk, hogy némi nyers erővel helyére igazítjuk majd. Bár Lajos még próbálkozott volna ezzel-azzal, nekem  már nem volt türelmem, így kihasználva a lehetőséget helyére nyomtam az egészet s készre kezdtem húzni aváltó csavarjait, szépen helyére is ment, tény hogy passzosan. De már ekkor a tervezett 1,5 óra szerelés valami 5-6 óránál tartott. Valószínűleg ezért is nem volt türelmem hozzá...
 Közben befutott Plósz kolléga, akivel telefonon konzultáltam a bajuszkapcsoló probléma miatt, s szólt, majd hozott is három darabot, hogy nézzem meg, próbáljam ki, mert nem tudja hogy melyik milyen. Ezt azonban már másnapra halasztottam, mert elég volt a szívásból erre a napra, s ugye ennek a cseréjéhez is le kell bontani még a kurvák picsáját is.
 Sztorizgattunk még egy kicsit, meg cseverésztünk, s az összepakolás mellett döntve készülödtem, mert volt még erre a napra egy kis kirándulás, amit ugyan 12-re terveztünk be, de nem volt késő elindulni még 19-kor sem... Hazafelé volt igazából a tesztje a váltónak. Hamar sikerült észrevenni, hogy eléggé passzos a váltás, nagyon oda kell tenni a fokozatokat váltáskor, de egyébként vesz mindent szépen és nem reccsen váltás közben egyik fokozat sem. Hazafelé vezető úton azonban hallatni kezdte magát, kettőben egy kis darálással, ami meg van háromban is. Jobb ötlet és más észrevétel hiányában arra következtetünk, hogy egy javított váltóról van szó, amiben vélhetőleg csoportkereket cserélhettek, azonban nem párban, s ezért lehet egy kis hangja a fokozatoknak. Ugyanis foghiány nem volt, lógás nem volt, a diffi is elég passzentosan állt a helyén. Majd kiderül. Belecsavartam gyorsan 60 km-t biztos ami biztos, de eddig nem volt vele gebasz. 
Másnapra hagytam a bajuszkapcsoló vizsgálatot, mivel ezt annyira nem szeretem mikor tyúkbelet kell bogarászni... Megint szembesültem azzal, hogy ezt a .....kapcsolót vagy hat féle kivitelben gyártották, mert hiába volt hirtelen négy a kezemben, egyik sem volt egyforma.... vagy a formája, vagy a kapcsolások lehetősége, vagy a lábkiosztás, vagy a csatlakozó kialakítása más, s ezáltal nem kompatibilis, de ugye a szükség nagy úr, lámpa meg csak jó ha van, így erőt vettem magamon és nekiláttam. Végül sikerült köztes megoldást összehozni, így miután lepróbáltuk hogy működik-e megfelelően, elkezdtem lebontani a régi kapcsolót a kormányról. Sport kormány le, hozzátartozó agy le, kormányoszlop borítás le, kormányoszlop félig le közben persze különleges testhelyzetek tömkelege... de végül is lejött minden. Felment a cseredarab, ezúttal új formavilágú, ám de régi kapcsolási kivitelű, de még sem a legrégebbi. Kvázi 3 db 4-es csatlakozó, helyzet-tompított-távolsági, index jobb-bal, ablaktörlő be-ki kapcsolási lehetőségekkel.
Természetesen volt szívás a csavarokkal itt is, de már nem húztam fel magam ezen sem miközben a kagylóülésben fordítva feküdtem mint egy büdös bogár a hátán, lábaival az ég felé kalimpálva...   Fent van, működik, kapcsol, persze duda nincs, így úja leszereltem a kormányt, minden hóbelebanccal együtt, megigazítottam az érintkezőket, és felszereltem vissza mindent. Ezúttal működött minden rendesen, végre egy kis öröm.
Ezután következett a fűtőradiátro eltávolítása, mivel remélhetőleg már nem fognak repkedni a minuszok, így ne foglalja a helyet, és ne legyen plusz súly a kocsiban, ráadásul kivitele miatt sajnos továbbra sem megoldott a fűtés kizárhatósága, így más opció nem nagyon van a kiszerelésen kívül.
Miután ez is meg volt, feltöltöttem a rendszert vízzel, és következhetett a törött akkumulátor saru cseréje. Persze hogy hamarabb járt el a kezem már megint, arra abszolút nem figyeltem hogy amit találtunk előző nap az alkatrészek között, az bizony nem negatív hanem pozitív oldali saru, így különbözik az átmérője...   Nincs mese, meg kell oldani, kicsit erőszakosabban, kicsit továbbhúzva a megszokottnál szépen meg is állt a helyén, így végül is ezt is ki lehet húzni a hibalistáról.
 Nem állítom hogy mindent így terveztem, de összességében végül is minden felmerült hibát sikerült elhárítani így vagy úgy. S reméynkedem abban, hogy nem okoz majd meglepetéseket, mivel időből van egyre kevesebb. :(
Minden esetre az autó jelen állás szerint készen áll a Salgótarjáni, valamint az azt követő Krakkói turnéra.

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át...
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre.
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére.

 A történet folytatódik.
 Esztergályos bácsi szépen elkészítette másnapra amit kértem, lecsökkentette az ékszíjtárcsa szimmeringgel érintkező felületét kisebb átmérőre, így passzosan illeszkedik a Lada szimmerinben már. Biztos ami biztos alapon inkább finoman megkentem az illeszkedő peremet szerelő pasztával, mivel ez másabb kialakítású, mint a gyári fémházas szimmering.
 Felkerült a kipufogó is, hosszas tanakodás után (kb  perc) visszakerült az eddig is fent lévő, fojtás nélküli, de idővel szeretnék csinálni egy 4 leömlős, ám de "beszélgetős" kivitelt is, ami mellett nem süketülünk meg teljesen már 4000-es fordulat mellett....
  Ékszíjtárcsát szépen jelre forgattam, beállítottam a szelephézagokat, ami eleinte mindig jelentős fejtörést okoz, hogy hogyan is kezdjem, majd hogyan is folytassam, de végül szerencsére mindig sikerül. Majd felkerült a karburátor is szépen a helyére, utána pedig a szelepfedél is. A termosztát házba pedig vásároltam egy hőfokjeladót pluszban, mivel olyan a kialakítása, hogy gyárilag van egy menetelt résszel ellátott M10 * 1,5-es furata egy hőfokmérőnek. Gondoltam jól jöhet még, így nem sima csavart tettem bele.
 Vásároltam nagyon akciósan a VDF-KER-nél egy olajnyomás mérő műszert is kompletten, ugyanis 3 évvel ezelőtt sajnos az olajgomba csatlakozója kifordult a házból, így jobb megoldás hiányában kábelkötegelőkkel volt fixálva. Működött megfelelően de ezt szerettem volna már kiváltani egy korrektebb megoldással, azonban egy többfunkciós jeladó (izzóhoz és műszerhez egyaránt jelet adó) ott kezdődik, hogy 20-23.000.- így ezt nem akartam erőltetni, inkább megvettem ennek töredékéért kompletten, órával együtt. Majd jó lesz még valamire.
 Csöveket szépen csatlakoztattam, majd  mindenhol átnéztem újra és újra, ezt követően pedig feltöltöttem motorolajjal a blokkot a már megszokott 10W-40-es Castrol Magnatec-el, ezúttal nem 3,8 L-rel, hanem 4,5 L-rel kezdésként, mivel ez a karter ugye nagyobb térfogattal bír. Majd bekevertem a fagyállót 60-40 arányban, így vélhetőleg -35°C-ig nem lesz vele gond.
 És jöhetett volna az indítás, ha nem merült volna le az akksi....
Rátöltöttünk, másnapra lett benne annyi energia már, hogy elkezdte forgatni a motort, de nem akart röffenni. :( Pár perc, s indítózás után rájöttem, hogy 180°-al elforgatva tettem be a gyújtást, az lehet a gond, majd átfordítottam, s láss csodát be is indult szépen. Hamar felkapta az olajat, hamar felépült az olajnyomás, ám megint ott vagyok mint ezelőtt 3 évvel, hogy a 7 bar-os óra majd nem fekszik, olyan nyomás van benne továbbra is ismét már alapjáraton, amit csak később ejt el üzemi hőfok környékén 85-90°C-os vízhőmérséklet mellett olyan 3,5-4 barra. Fordulaton továbbra is kifekteti a műszert. Nem értem. :( Jó hogy van olajnyomás, d talán ennyi nem kellene.
 Janival közösen elkezdtük kilégteleníteni a rendszert, elől-hátul-oldalt-felül-alul... szóval ahol csak lehetett engedtük a vizet, a levegőt hogy ne legyen gond, majd jöhetett a próba kör.

[flash=http://www.youtube.com/v/unglvQOLzKA?version=3&hl=hu_HU]

 Érezhetően peckesen jár a motor, pöccre indul, leállításnál nincs 1/4 fordulat sem pluszban, megáll és kész, nincs tovább. Karburátornál van valami sajnos, amire még nem sikerült rájönnöm, de erről szólnak ugye a próbakörök hogy fény derüljön ezekre a jelenségekre, hogy pl nem ejt vissza a fordulatból váltásnál, hanem kitart. Hiába a kenőanyag a bowdenházba, a csuklókra, nem ejt vissza, valahol kicsit szorul, vagy akad sajnos. Ellenben gázadásra szépen reagál(na ha nem akadna), így megkapta az első 120 km-ét pénteken, városi körülmények között.
Jelentem olajfolyásnak, vízfolyásnak nyoma nincsen sehol sem, így öröm van ezerrel, ellenben a gyújtáson lőni kellett menet közben, mert még nem volt az igazi. Viszont gyönyörű szép hangja lett ismét a motornak, hallatszik az ereje, s ennek örülünk.
 Ahogyan annak is, hogy sokan megcsodálták ismét a városban a kisautót, bármerre is jártunk vele. Valószínűleg a mélygarázsokban továbbra sem lesz nagy kedvenc, mert 2000-es fordulat körül már indulnak az autóriasztók...
 Vasárnap előhoztam ismét egy kicsit, leginkább azért, mert bemondták az első havat a Bükkben, így ideje átrakni a frissen szinterezett 13-as lemezfelniket a téli gumikkal, amik tavaly is fent voltak Debica Frigo-k. Én ezekre esküszöm továbbra is.
Majd jött a próba kör, egy kis fék vasalás, ilyesmi, s sajnos jött a meglepetés is, mert gázadásra egyszer csak elöntött a fehér füst a tükörbe pillantva. :( Jobb ötlet hiányában, gyorsan lekapcsoltam a gyújtást, majd gurulás közben ordítottam Janinak, hogy hozzon valamit a kocsi alá, mert valószínűleg (akkor még azt hittem) felrobbant az olajszűrő. Később belenézve (meg az olaj nagy részét felfogva) láttuk, hogy az olajszűrő alól kinyomta a gumi gyűrűt. Nem igazán értem, mert pénteken még nem volt vele semmi gond üzemi hőfokon sem, finoman kínálgatva sem, most meg ezt produkálta. :( Remélem csak annyi a gond, hogy nem húztam rá kellő képen az olajszűrőt, s a pénteki turné (hőingadozás) hatására engedett annyit, hogy most kifordította maga alól. Hiszen ha nyomás probléma lenne, akkor vélhetőleg a Nivo pálcát repítené ki elsőnek. Legalább is gondolom én.
 Minden esetre a csont száraz blokk (meg persze a kaszni) egy kissé olajos lett, így holnap első dolgom az lesz, hogy veszek vagy két flakon féktisztító sprayt, és lenyomom vele az egészet, hogy ismét tiszta, száraz legyen.
 Motorban 32.000 km (32013 pontosan).
Röviden ennyi.

Vettem akksit, mert az jó...
Igazából vicces szitu volt, mert reggel indult pöcc-röff, beszaladtunk céghez, ott Andival helyet cseréltünk ő ment tovább, én meg szépen lassan elkezdtem kiállni az ideiglenes helyéről a kocsival, ahova a betonozási időszakra letettem.
A lényeg, hogy egy 30 perc elteltével Andi csörgött, hogy nem tudja beindítani a kocsit, csak kattog, de nem is forgat. Bika-kábel kocsiba be, nyél gázon át a városon tankolás nélkül. Végül is nehezen, de sikerült bebikázni némi 6000-es fordulaton tartás után vett annyi töltést, hogy indítható legyen, ne csak az áramot vegye fel. Majd mindenki ment a dolgára, én meg inkább akksit venni, mert már csak 6 éves volt benne, így valahol az is csoda hogy eddig is bírta a jó kis gyári Delhi akksi. Jobb ötlet és árukészlet hiányában végül a BERGA márka mellett döntöttem 52 Ah-ás kivitelben (ilyenről eddig nem is hallottam) miután az eladó közölte, hogy hiába veszek ugyanakkorát, mint a gyári, az esetek 90%-ban megközelítőleg sem egyformák, mert más eljárással készítik állítólag.
Na mindegy, BERGA lett véve, majd belerakva és indult pöcc-röff, potom 19830.- helyett akciósan a VDF-ben 17500.-ért.
Azért még annyi kanyart belevitt az életembe az autó, hogy pár órával később elfelejtette az alapjáratot mint olyat, amit nem tudok mire vélni. Egyszerűen csak leállt ha megálltunk a lámpánál, többször egymás után, de nem tudom mi válthatta ki ezt belőle. Minden esetre kikaptam belőle a levegőszűrőt, ami nem volt poros sem szinte, de lefújkáltam kompresszorral tuti ami biztos alapon. Meg utána persze összerakás után meg-meg kínáltam 2-ben, 3-ban  tiltásig húzatva, de nem jött elő azóta a gond. Remélem nem is fog.

A kutya meg sajnos ma reggelre rosszul lett, aminek nem igazán tudjuk az okát, de még az orvos sem. :(
Reggel még lent volt, piszkolt rendesen, majd miután feljött, nem sokkal később elkezdte rázni a fejét, elkezdett csaholni, vonyítani, majd behányt, bepiszkolt, és remegve elfeküdt. :(
Miskolcon sajnos 2-3 órán keresztül nem lehetett orvost találni, csak olyat, aki majd bent lesz a rendelőben, majd vigyük be... remélem őket is így látják el majd sürgős esetben... Így jobb ötlet hiányában, valamint mert minden rendelő 9-kor kezd, vittük oda, ahol oltáson is volt, hogy ne 8 ember kezelje.
Vizsgálatokat követően sem volt egyértelmű, ahogyan még most sem az sajnos, hogy mi váltotta ezt ki nála. Lehet sajnos epilepszia, étel mérgezés, veszettség, extrém gyomorrontás. Igazából mindenből volt egy kis tünet, de egyik sem egyértelmű. Ami a legrosszabb volt, hogy nem volt magánál a csöppség, a pupillái meg be voltak szűkülve, ami a leginkább eltartott nála még akkor is, mikor kezdett jobban lenni. Kapott infúziót, izomlazítót, görcsoldót, egy kis harapást az asszisztensből is... és eltelt vagy 3,5 óra mire kezdett jobban lenni, és reagálni kezdett a pupillája is. A láza is elmúlt szépen, 40,3°C-kal kezdtünk, 38,7°C-al jöttünk el, ami már normális. Egyenlőre tanácstalanok vagyunk az orvossal együtt, mert semmi nem egyértelmű. Amit tudunk, hogy az elődeinek nem voltak epilepsziás tünetei, valamint hogy az alom többi tagja jól van. Most már szerencsére ő is, egyenlőre szigorú diétán van, csak főtt rizs, főtt csirke hús bőr nélkül csont nélkül, natúr joghurt, natúr kefír 4-5 napig. Holnap délelőtt meg visszavisszük kontrollra, de szemmel láthatóan jobban van, jó a kedélyállapota, van életkedve, étvágya.
 Csak reménykedünk, hogy nem lesz több ilyen gondja a csöppségnek, akármi is váltotta ki ezt nála.
:(