Címke: ac (4)

Tevékenységtérkép

Nem tudtam őszintén mosolyogni...

 Tegnap reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondoltam, hogy a Puntoval megyek intézni a dolgom, meg melóba is. 
Reggel el is indultam a szomszédos településen lévő Tüzépre megrendelni az építőanyagokat.
Amint meghúztam az ablakot, menetközben iszonyatos benzinszag áradt befelé, de nem kimondottan az ablakon keresztül, sokkal inkább a létrejött huzat volt az ami rántotta befelé a benzinszagot.
Alig vártam hogy visszaérjek Miskolcra, az autósbolt előtt szét is kaptam gyorsan, a hátsó ülés alatti takarólemezt eltávolítva a következő kép fogadott. Az üzemanyag pumpa gyakorlatilag áll a benzinben szó szerint, a tank tetején szintén állt a benzin. :( A csöveket megmozgatva hamar szembesültem a ténnyel mely szerint a nyomóág műanyag csonkja tőben el van repedve, így szállítás közben jelentős mennyiséget fúj ki a szivattyú gyakorlatilag önmagára... :(
Beazonosítottam, megrendeltem.
Megérkezett potom sok Forintért, de természetesen a komplett üzemanyagszivattyúnak nem tartozéka a tömítés.... így rendeltem azt is inkább újat.
Miután ez is megjött, neki is láttam a szerelésnek, majd gyorsan abba is hagytam, ugyanis a Punto esetében az utastér felőle van behelyezve az üzemanyagszivattyú a maga 140mm-es átmérőjével egy 152mm-es szerelőnyíláson keresztül, ami épp olyan, mint egy üveglap mögé helyezett pina..... látod hogy ott van, de nem igazán férsz hozzá sehogyan sem...
Így rendeltem egy ÜZEMANYAGSZIVATTYÚ KISZERELŐ SZERSZÁMOT is,  potom pénzért, mert abból sok van ugye... Ez gyakorlatilag egy 3 karos állítható szerszám, ami a 3 körmös olajszűrő leszedőhöz hasonlít leginkább, csak ennek nem gömbölyűek a lábai, hanem laposak, ezáltal a szűk helyen is leférnek, majd egy 24-es kulccsal rá lehet fogni s letekerni a 20 évvel ezelőtt felcsavart műanyag szorító anyát.
Erő persze még ekkor is kell hozá bőven. Már már azt hittem a műanyag fog eltörni, de szerencsére kibírta a lazítást.
Ezt követően kivettem a tankból  arégi szivattyút és a tömítést, majd ezekből bekerültek az újak, s kezdődhetett az összeszerelés fázisa.
Nem volt teljesen egyszerű dolog mindez egy bolt előtt az út szélén, de mivel szereti az ember a kihívásokat, így sikerült ezt is megoldani.
Köszönet a VDF-KER-nek a beszerzésekért, valamint Sipinek a lelki támogatásért!

Minden napra egy mese...

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől. :D
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió. ;)
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. OjmjakonKépek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. :) S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. :) Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert. :)
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. :) Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla. ;)

2010.10.05. Kedd

No hát akkor, szépen sorban.
Az Őszi találkozót megelőző hétvége azzal telt, hogy a váltón szerettem volna gumiharangokat cserélni, mivel már egy ideje szivárogtak de csak annyira persze, hogy üzem-melegen némi foltot hagyjanak maguk alatt, gondoltam itt az ideje orvosolni a problémát, valamint lecserélni a váltóban az olajat. Ellenben lusta voltam ahhoz, hogy csak ezek miatt levegyem a váltót, így a helyén kezdtem neki a manővernek. Jobb oldala relatíve simán ment, mondhatni pikk-pakk lebontottam a féltengely kerék felőli oldalát, és a gumiharang rögzítését is, majd gyorsan szimeringet cseréltem az új harangokban, és már ment is össze minden szépen. Majd jött a bal oldal, már egy kissé neccesebben, de ez is összefelé rakódott már, mikor felnéztem, és megláttam, mintha az olajleeresztő nyílásban lenne valami. Megpöcköltem, és kihullott egy fog. Nem volt mit tenni, a cél egyenesből visszafordulva, délután 3 óra magasságában váltó le, váltó szét. Egyértelmű volt, hogy a diffiből hiányzik, mivel szép hosszú fog volt, és enyhén ferde, a kérdés már csak az volt, hogy van-e épp tányérkerék a környéken, vagy csak foghíjas. Szerencsére találtam olyan váltót, amiben a fokozatokkal voltak problémák, így a csere relatíve gyorsan ment, főleg hogy a barbár megoldást kellett választanom idő hiányában, és nem párban cseréltem a fogaskerekeket ahogyan illene, hanem csak a tányérkereket szereltem fel a diffire. Ennek következtében 6 óra magasságában már csak kuplung holtjátékot kellett állítani. Hazafelé érződött, hogy nem tökéletes, de ez várható is volt, így maradt a vagy összekopik, vagy összetörik álláspont jobb híján.
 Találkozó előtti csütörtökig szinte naponta kihoztam, hogy ha van valami, akkor inkább most jöjjön elő, egyedül a termosznál láttam némi szivárgást, vízkő formájában, így csövet cseréltem, feltöltöttem, légtelenítettem, megjárattam. Pénteken reggel elmentem megtankolni, közel 10-15 km autózás alatt sikerült felmelegednie annyira, hogy nehezen tudtam a hűvös idő ellenére 90°C alá vinni a vizet, ekkor kezdett gyanús lenni. Valamint, hogy lehűlt állapotban közel 1,5 liter vizet kellett rátöltenem. A dolog nem hagyott nyugodni, hogy esetleg hengerfejes lett az autó, így 9-kor nem tudtunk elindulni Pestre ahogyan terveztük, csak 11-kor, mivel szerettem volna megoldani a gondot, hogy az úton ne legyen probléma. Végül is sikerült Janyboy közreműködésével kilégteleníteni a vízrendszert, így útnak indultunk. Az autó jelentősen jobban viselkedett, nem melegedett olyannyira, hogy Pestig el sem érte 90°C-ot, 80 °C körül megállt annak ellenére, hogy ahol csak lehetett padlóra tettem a pedált, így a terelések ellenére is sikerült tartani az 1 óra 40 perces szintidőt. ;)
Pesti csatlakozás sikerült, a srácok megvártak minket, köszi nekik, majd indultunk tovább Felsőörsre, de előtte még Nyuszyéknál megálltunk kicsit, úgy 10-15 autóval. :) Majd indultunk tovább, és szerencsésen meg is érkeztünk, néha Kolonics Attilával megálltunk egy kicsit, hogy utána töltsük a vizet a kocsijában, de más gond nem volt.
Péntek este némi eszem iszom után ki-mikor, de fekvés volt.
Szombaton reggel indultunk lángosozni, tavas barlangot nézni, hegyre menni, majd enni, s végül haza.
A lángosos nagyon zorall volt, le a kalappal előttük!
A tapolcai tavas-barlangot megnéztük, mert nem tudtuk mire vállalkoztunk, megváltottuk a jegyet, és besorakoztunk, és vártunk, vártunk, vártunk, míg sorra kerültünk. A barlang nagyon szép, a hely mondhatni egyedülálló, s az élmény is, mivel evezhetsz magadnak paraszt, ha haladni akarsz... Üsse kavics bevállaltuk, beültünk, táska a hátamon, fotómasinka Andinál, evező nálam. Az első kb 100 m után jött az első meglepetés, mikor már a hátunkra dőlve próbáltunk elférni a barlangrendszerben, jelentem nem nagyon sikerült, így az evezőt bedobva a csónakba, kézzel próbáltam jó irányba terelni a csónakot. Esélyem sem volt, mivel nem csak alacsony volt a barlang ezen szakasza, de élesen vissza is fordított balra, így akarva akaratlanul sodródtunk le szépen lassan az ívről, és kerültünk még rosszabb helyzetbe, egészen annyira, hogy kb mm-ek választottak el attól, hogy a csónak merüljön a víztől, én meg szintén mm-ekre, hogy bemásszak önszántamból, és visszamenjek fejen baszni a csókát a csónakoknál, csak úgy hobbiból... Végül nehezen de átvergődtünk a rendszeren, de megizzasztott rendesen minket is.
Utána mentünk fel a Badacsonyi hegyre, ahonnan a sztori már lehet hogy ismert, Robika ügyes volt, és addig tolatgatott, hogy sikerült letolatni az autót annak következtében, hogy nem figyeltem, s olvastam el a figyelmeztető táblát, melyen felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen magas a padka... Így sikerült a felhevült kipufogót felpréselni könnyedén a kaszni alá úgy, hogy a féltengelynél megakadt, a felforrósodott csövet 90°-ról közel 60-70°-ra hajtotta meg a padka, a cső pedig közben elvágta a benzincsövet is... Így mikor Petiék közölték, hogy ezt bizony kipuval letolattam, már ugrottam is ki, mert éreztem, hogy baj van... Rongyokkal próbáltam megfogni és elfeszíteni a kiput a szivárgó benzincsőtől, hogy ne kapjon az egész lángra, közben jöttek persze segíteni azonnal. Ezúton is ezer köszönet érte mindenkinek, aki ott volt, és segített, mivel a kiput tartani kellett, így Peti, Jmos, Raver volt akik elsőként elkezdték lekapni a hátfalat, majd a kipufogót a helyéről. Ekkor kicsit kifújtuk magunkat, és jött az ötletelés, hogyan is tovább. Végül talán a Biztos Úrtól kaptam egy lebontott régi, megkövesedett benzin csövet ami 6-os volt, így a 8-as csőbe beletudta dugni Jmos kolléga, és rögzítette bilinccsel. A kipu viszont fejtörést okozott eleinte, mivel az oszlopos emelőm sajnos nem volt elég kicsi ahhoz, hogy berakjam a hajlott részbe és kipréseljem. De ez is megoldódott, miután Nyuszyéktól kaptam egy trapéz emelőt. Kicsit félve indultam neki, főleg hogy sokan borítékolták, hogy a büdös életbe nem fogom tudni kihajtani ezzel, de szerencsére sikerült némi erőlködéssel megoldani, mondhatni pikk-pakk. S már ment is vissza a kipu is, az egész esemény nem vett többet igénybe szerintem 40 percnél.
Örök hálám a segítségért Jmos, Tűzoltó Peti, Nyuszy-Szilvi, Raver kollégáknak, és mindenkinek, akit esetleg kihagytam.
Majd ismét eszés volt, ismét jó helyen. Majd indulás tovább, vissza a szállásra. Mi is eljutottunk kb 600 m-re a parkolótól, mert a vasúti átjáró előtt lerobbantunk. Eleinte még azt hittem, és abban bíztam, hogy valaki megviccelt, mivel nem volt bezárva a motorterem egyéb okokból kifolyólag. De hamar rájöttünk, hogy más gond lesz itt, hiszen a benzin csövek melegek voltak, nem pedig hűvösek ahogyan alapesetben ez lenni szokott.
Cső lebont, indítózás, egy gramm benzin nem jött. :(
Szerencse hogy annak idején fent hagytam az elektromos AC-t, amivel akkor nem voltam elégedett, mert így csak egy biztosítékot kellett betennem a helyére, és már kotyogott is, s pumpált. Gyorsan átcsöveztem a rendszert az út szélén Nyuszyval, Hári és Peti kollégákkal, közben persze megtalált két értelmiségi is minket, amelyikből az egyiknek persze volt anno polskija, de eladta, mert ő is mindig az AC-val szívott ugyanígy... azt persze nem vágta le, hogy nem gyári motor van benne... Majd a jött a helyi, fagyállóval bőven feltöltött, aki zsibbasztott egy pár percig, majd mikor levágta, hogy annyira nem vagyunk kommunikatívak, illedelmesen megkérdezte, hogy zavar-e. Én meg őszinte voltam és megmondtam, hogy bocsi, de most igen. Illedelmesen elnézést kért, majd sok sikert, jó utat kívánt, és elment. Ekkor jegyeztem meg a többieknek, hogy ennyi szívás után már csak egy rendőri ellenőrzés hiányzik. Összepakoltunk, elszippantottunk egy cigit, és elindultunk a szállásra, közben kiderült, hogy szegény Attila kb 300m-rel arrébb megint a vízzel játszik. Mindamellett hogy együtt éreztem vele, egyfajta boldogsággal töltött el, hogy nem csak az én vizesemmel van szopás, s már láttam magam előtt KG-t... ;)
Haladtunk a szállás felé, mikor a második, harmadik faluban kiszedtek a rendőrök, útszéli ellenőrzésre, ekkor Nyuszyval már röhögtünk, hogy ez bejött... Nem volt semmi gond, sőt meglepően jó arcok voltak, s még örültem is nekik, mert felhívták a figyelmemet arra, hogy 3 hónap múlva lejár a jogsim, ami eszembe nem volt. Nyuszy persze még burkoltan leminősítette őket ami neki is szerintem csak később esett le, hiszen felmerült az autós hobbi mint kérdés, meg hogy milyen messzire elmegyünk, ekkor megemlítettük, hogy voltunk a Balti tengernél, Nyuszy meg úgy gondolta megmutatja az erre az alkalomra készített egyen pólót a rendőröknek, és elkezdte felhúzni a hátán a pulóvert, miközben odavetette a kérdést, hogy: "nem tudom valamelyikőjük esetleg tud-e legalább egy picit angolul...."  Na itt kb úgy voltam, mint Petya blogjnál, hogy majdnem vinnyogva felröhögtem, de sikerült megállnom a dolgot, és elindultunk a szállásra. Nyuszy állítása szerint nem úgy gondolta, ahogyan a kérdés hangzott, de így is jó volt. :)
Este iszás, fekvés, majd 1-1,5 órával később arra kelés, hogy Andi szól, valaki járt a szobában. Kicsit nehezen de félig magamhoz tértem, és állítólag hörögve megindultam kifelé az ajtón, amitől volt egy kis zizi az elkövetők bevallása alapján. Gyulát végül a lépcső tetején martam el bal kézzel, és kb addigra tértem magamhoz, mikor már méregettem, hogy jobb lábbal mekkorát tegyek rá... Jelentem nem volt szándékos a hajtás, sem a mérlegelés, egyszerűen ilyen vagyok félálomban sokat nem gondolkodom. Ezúton is bocsika mindenkitől, másnap együtt nevettünk az egészen, bár KG meg Soma még mindig készen volt, hogy pikk-pakk ott teremtem a semmiből egy szál pólóban. :)
Vasárnap reggel szedelőzködtünk, majd indultunk Szentkirályszabadjára, az elhagyott Orosz lakótelepre. Nem egyszerű a hely, csak sajnos az út nem ideális, így csak lépésben és csak porban lehetett haladni, időhiányában viszont a mozihoz, és az ovihoz már el sem tudtunk menni a többiekkel, így a Biztos Úrral karöltve elköszöntünk, és útnak indultunk együtt, szépen, kényelmesen. Beugrottunk még Székesfehérvárra, lerakni Danit, aminek következtében majdnem sikerült megcsuknia a helyi ügyes fiúnak az autót, mivel a kereszteződésben úgy gondolta a Mitsu-jával, hogy az egyenesen haladó sávól majd mellőlem körbe fog autózni, csak egyikünk számított a másikra. Ő arra nem, hogy sikerül lépést tartani vele induláskor, én meg arra nem, hogy az egyenesen haladóból bevág elém. Így én elfékeztem inkább, ő meg még kövérebb gázt adott, s maradt vagy 4 cm a két autó között. De annyi gerinc már nem volt benne, hogy legalább intsen hogy bocsi. Üdvözlöm a kedves szüleit ezúton is, valamint kívánom, hogy a vérkeringésében legyen egy kisebb forgalmi dugó legközelebb hasonló szituban.
A Biztos Úrral együtt autóztunk a Hatvani lehajtóig, majd elköszöntünk, ő ment tovább Ózdra, mi meg Miskolcra.
Köszönet a szervezőnek az Őszi találkozóért, mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk mindenkinek, valamint a helyszíneknek is! Nagyon jó volt megint!!!
  ;)

900-asok! Inkább vettünk volna gyári vizes autót, mint hogy majmolni próbáltuk azzal, hogy légest alakítottunk át vizessé...
: o) > ;) : o)

Szerintem ti is így gondoljátok, csak ugye így sokkal olcsóbb volt, nekünk meg erre futotta... :D > ;) :D

2008.06.07. Szombat

Kisebb kihagyás után újabb bejegyzés.
A káreseményt követően úgylátszik lassacskán rendeződni látszik a dolog, legalább is ami a biztosítós részt illeti. Kisebb-nagyobb levelezés után behívtak egy kis beszélgetős, konzultációs egyezkedős ez meg azra, ahol is sikerült megállapodnunk 130.000 Ft számlanélküli javításban. Nem mondom, hogy tökéletes, de ettől többet nem tudtam kihozni a dologból, ahhoz képest viszont első osztályú a dolog, hogy az első kárösszeg a biztosító részéről valami 60.000 Ft lett volna számlás javításra. Tehát ehhez viszonyítva egészen jól állunk, ami a dolgokat illeti.
 Motortér ajtó vásárlásban Gyuláék segítettek, hátfal gerendát pedig sikerült jó állapotút keríteni megint csak. Sárvédő egyenlőre úgy néz ki, hogy marad, majd amikor a festő lepucolja, akkor meglátjuk, mennyit lehet még visszanyomni rajta. Húzató padra ugyanis nem volt szívem feltenni az autómat, inkább hidraulikus nyomatóval, illetve emelővel nyomattuk a sárvédőt belülről, így is sokat igazodott. Sajna jobb ötlet nem volt.
 A bejegyzés azonban sokkal inkább más miatt van.
Amolyan örömhír a 900-asoknak, mely szerint lehet kapni fincsi alkatrészeket, mégha nem is tartják őket polcon sehol akkor is. Sikerült ugyanis tömítés garnitúrát vásárolnom, ami nagyon ráfért már a karburátoromra, mivel az utóbbi egy hónapban gyakran került leszedésre a karbi, némi átfúvókázás miatt. Ugyanis sejthető volt, hogy van még tartalék ebben a motorban, ami az erőt illeti. És valóban! Sikerült olyan kellemesen összehozni mostanra, hogy gyönyörű szépen húz 6500-7000-ig szinte egyenletesen, nem torpan a második torok nyitása során sem. Cserébe persze volt olyan időszek ezalatt az egy hónap alatt, hogy ment mint "állat", de 11,8-ra jött ki a
fogyasztása. Ettől nem voltam túl boldog, így kísérleteztünk tovább. :)
 Szóval a lényeg, hogy ha tudod a karbi azonosítóját, akkor rendelhető hozzá tömítés garnitúra akkor is, ha az nem egy felkapott Solex, Dellorto, vagy esetleg Weber.
Az enyém az egy Weber 32 DATR 10/100-as finomság. ;)
A másik nagy örömöm, az egy mechanikus AC-pumpa, a gyárija ugyanis megejtette azt a tréfát, hogy 1983-tól mostanra annyira elkopott a bilentyűje, hogy nemes egyszerűséggel leszakadt az egyik füle amire csak véletlenül jöttem rá, amikor is ki akartam cserélni alatta a tömítést, mert épp ráértem... Így az nem is került már vissza, csak egy elektromos testvére, ami sajna úgylátszik valami miatt nem tudja kiszolgálni ezt a duplatorkú Webert, ugyanis 6000-es fordulatnál el-eljátszotta, hogy leürült. :( De szerencsémre sikerült olyan AC-t rendelni, ami el is fér némi ügyeskedéssel. Tudni illik a motortartó zártszelvény minden AC-nak útban van, ami nem gyári. Az összes többi, vagy jobban dől, vagy rossz irányban vannak a csatlakozásai.
 Amit azonban vásároltam, egy nagyon jó konstrukció abból a szempontból, hogy nem sajtolt, hanem csavaros, ráadásul nem csak a membrán miatt jó ez, mint a kispolski AC-nál, (mert ugye az is tetszőlegesen elforgatható a csavar furatok körül ha szükséges) hanem a tetejét ezenfelül külön lehet tetszőleges irányba fordítani. Ilyet kerestem szinte mindenhol már az elején is, de akkor nem találtunk sehol, most is csak annak köszönhetem hogy egy boltos cimborának volt kedve nézelődni velem katalógust. Így sem a szívó ág, sem a nyomó ág nem áll a kipufogó csonk irányába, nem ütközik a motortartó zártszelvénybe, minden elfér frankón.
 De beszéljenek inkább a képek. ;)