Címke: 5ös (2)

Tevékenységtérkép

Apróságok...

 Voltak itt is történések, amiket megpróbálok most ömlesztve rögzíteni.
Időrendben talán úgy kezdődött, hogy a Soproni autóstalálkozóról hazafelé jövet megint meghalt az ötödik fokozat az autóban. Annak ellenére, hogy kisebb vagyonb kerül, s az ember megváltást remél tőle leginkább és motorkímélést... hát... valahogy nem is tudom...
S természetesen megint nem kapcsolás közben, s nem terhelésre következett be a jelenség, hanem utazó sebesség tartása közben, amit nem értettem sem az első sem a második alkalommal. 
Minden esetre nem érzem túl kiforrottnak a technikát.
Ahogyan arról sem vagyok meggyőződve, hogy váltó-motor központosítás beli probléma állna fent, hiszen akkor a többi fokozat is eldarálódna, letörne, stb, de ilyenről szó sincs. Ezúttal is a kapcsolóköröm törött le, mint előző alkalommal. Azóta beszéltem pár hozzáértő emberrel, aki látott már ilyet, s nem csak képeken vagy interneten, hanem esetleg szerelt és gyártott is hasonlókat. Jó esély van rá, hogy alapjában sérült a dolog. Első probléma lehet a csoporttengely végére szerelés, aminek következtében a tengely meghosszabbodik, azonban a csapágyazása továbbra is csak két pontos marad ráadásul az 5-ik jelentősen túlnyúlik a csapágyazáson, így ha esetleg minimálisan vibrál a tengely forgás közben úgy a végén már jelentősen kalamolhat az 5-ik. Második probléma a kapcsolókörmös kialakítás lehet, amit nem utazó sebességek tartására találtak ki első sorban, hanem folyamatos felfelé-lefelé kapcsolásokra terhelés alatt. Na most ez utóbbi nem nagyon valósul meg egy autópályás haladásnál Miskolc-Sopron szakaszon...
 S lényeg hogy széthullott a történet sajnos ismét, s a lehető legrosszabbkor, ugyanis a Soproni találkozót követő héten volt az Ultrabalaton futóverseny, ahol ezúttal is Geo-t kísértem megállapodás szerint. Természetesen Polskival. Csak hogy itt álltam egy törött váltóval, csereváltó nélkül, s ígéreteken kívül nem nagyon kaptam mást, azonban ezek valótlansága miatt sajnos nem voltam előrébb s csak az idő telt rohamosan... Így nem volt mit tenni, összeszedtem az összes maradék váltót, szétbombáztam őket teljesen darabokra, a hibás-törött alkatrészeket kidobáltam belőlük, s kezdődhetett is a móka, a 0-ról váló váltó összeszerelés 1,5 nappal az indulás előtt... - szokás szerint mondhatni. Ami még nem is lett volna annyira nagy baj, csak az nehezítette a dolgot jelentősen, hogy az elmúlt napokban minden éjjel dolgoztam. Tehát éjjel melő, délben haza, váltók összeszed-szétszerel-összerak, összerakott váltó Suziba be, éjjel melóba, meló után másnap délben garázs, akna nélkül váltó le-fel, majd másnap irány a Balaton...
 Kicsit zsákbamacska volt ez a váltó összeszerelés, de nagyon jó időt sikerült futni, ugyanis alig több mint 3 óra alatt szétdobtam a váltókat, kiválogattam a jó alkatrészeket, és összefűztem őket egy váltóházba, s mindezt nem műhely körülmények között, hanem a földön. S ugye arról még mindig nem volt fogalmam sem, hogy vajon milyen is lesz majd, sőt egyáltalán jó lesz e majd a kész váltó. Azon kívül hogy bizakodtam, valamint hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel igyekeztem dolgozni rajta, mást nem tudtam tenni.
 Másnap meló után, nem túl nagy kedvvel vágtam neki az akna nélküli váltócserének, mivel nem nagyon akartam mozgatni a váltóhibás autót. Más megoldás nem nagyon maradt hát, mint hogy helyben felemelem annyira az autót hogy valahogy le és fel tudjam majd varázsolni alóla a váltót. Nem volt egyszerű manőver, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt szinte menetrendszerinti volt a hasonló körülmények közötti szervíz - ebből is látszik, hogy öregszem, de nem csak én hanem mások is, mert ugyanerre a megállapításra jutottunk, hogy ilyen dolgok még 5-6 éve pikk-pakk mentek, s kihívások is voltak, meg jó bulik. Most meg már inkább hatszor átgondoljuk, hogy mikor is kezdjünk bele és hogyan is... Ez van, senki sem fiatalodik...
Keservesen, de sikerült megoldani a váltó cserét, hanyatt fekve a lehető leglehetetlenebb pózokat felvéve, néha a váltót fejem felé nyúlva két újjal csuklóból tartva, míg másik kézzel sikerült a csavarokat rákapatni...   szóval nem volt túl kellemes, és egyszerű manőver...   De sikerült szerencsére, s nem kellett mástól segítségért "kuncsorogni" annak ellenére, hogy fel volt ajánlva a "segítőkészség"...
Próbakör előtt még kicsi játék volt a kulisszával, mert ugye ez az 5-öshöz lett szabva, így semmi sem ott van mint normál esetben, de sikerült megoldani ezt is. Próbakörön meglepően jól muzsikált a váltó, nem recsegett, nem dobálta a fokozatokat ki, mondhatni úgy ment mint kés a vajban, annak ellenére, hogy vagy 3-4 váltóból lett összerakva. Ezzel szemben az első 5-ös halála után a másik váltóban a 4-ik az ilyen bent tartós volt hogy ne dobja ki...
A lényeg hogy indulás előtti estére a technika összeállt s bár kissé féltem tőle, de működött.
Másnap reggel indulás előtt még ellenőriztem a vizet az olajat, majd útrakeltem. Ezen a napon sem maradtam móka nélkül, ugyanis Pesten volt egy kis rohangálásom, majd innen mikor indultam volna tovább Siófokra, szomorúan tapasztaltam, hogy baszottul nincs meg az első rendszám az autón... :(   Első gondolatom az volt, hogy a Salgótarjáni úton jöttem át olyan vacak síneken, amik nagyon kiálltak, hátha ott sikerült levernem (akkor az úgy annyira nem ugrott be, hogy sokszor jártam már arra s egyszer sem esett le...) visszamentem megnézni, de nem volt sehol sem. Közben hívtam az OPC elnökét, aki másodállásban egyébként rendőr, hogy mi ilyen esetben a jogkövető magatartás. S ő adott tippet, hogy első rendőrség. Az első rendőrörs, az Érdi volt, mert Pesten már nem akartam csalingázni hogy haladjak is. Közben persze felmerült a kérdés, hogy vajon autópályán mi alapján fognak azonosítani hogy van e matricám...   Na mindegy. Érden közölték, hogy ez nem tartozik a rendőrségre, menjek okmányirodába. Ami természetesen biztosan nyitva van pénteken délután 5-kor.... így bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kezdeni semmit sem, így újra hívtam az OPC elnökét, aki hitetlenkedve fogadta hogy nem segítettek az Érdiek s hogy gyakorlatilag elhajtottak anélkül hogy jegyzőkönyveztek volna legalább. Így javaslatára a következő megálló a Fehérvári rendőr kapitányság volt, ahol sikerült bejelenteni a rendszám eltünését, hogy legalább papírom legyen arról, hogy nem hobbiból rohangálok rendszám nélkül. Azt azonban már rögtön a tudtomra adták, hogy esetemben nem közlekedhetek a hatályos jogszabályok alapján gépjárművemmel ha csak egy rendszáma van meg. S hogy hiába lesz papírom erről, az hogy közúti ellenőrzésnél megbüntetnek-e csak a rendőr hozzá állásán múlik majd... :D Boldog voltam, hiszen A és B pont között voltam. Kellően messze Miskolctól, s elég távol Balatontól, s hétvége jött.
Maradt a kockáztatás, s haladtunk tovább Geoékkal, ekkor már kissé fáradtan a szállásra.
Másnap reggel start, elindult a futás, valamint a kísérés is. Estig nem is volt gond, főleg hogy abban maradtunk, hogy idén inkább nem kerüljük meg a Balatont rendszám nélkül, s akkor hátha nem büntetnek meg. :) Szállásra visszaérve tünt fel, hogy valami sziszeg a motor leállítása után - az egyik vízcső megadta magát, rögtön fent a motornál a termosztátnál...    I'm so happy....
Baz intézett Bécitől telefonon vízcsövet, s megbeszélték hogy találkoznak félúton - amit ezúton is nagyon köszönök nektek barátaim!!!
De közben sikerült megoldanom úgy a javítást, hogy a fűtéscsőből sikerült kiváltanom egy jókora darabot a csomagtartóban. Elkészült, jó lett, mindezt egy kavicsos parkolóban, éjjel, indulás előtt 1 órával. Közben szóltak a többiek, miszerint kicsit elmatekoltuk magunkat, s jó lenne indulni, mert kb 28 perc múlva váltani kell, s még vagy 35-40 km-re vagyunk a váltóponttól... Na ebben is volt némi kihívás. ;)
Kocsiba be, pályára fel, gázpedál le, és gyííííííí... Geo kb akkor kezdett nézelődni jobban, mikor meglőttünk egy Audit, majd egy VW-t, hogy vajon mennyi is most az annyi. A mutató (kisműszerfal) ekkor tartott valahol a töltésjelző és az olajnyomás magasságában, megcélozva az üzemanyagszintjelzőt, de sajnos addig nem jutott el, mert pattant egy nagyot s kissé megszédülve visszatért a 0-ra. :( Valami elszállt. Vagy a spirál, vagy a kihajtás, amin már csak nevettünk, s nyomtam tovább hogy odaérjünk időben. :) Természetesen ezzel nem is volt gond, a csomagot időben leszállítottam a megadott helyre. ;)
Másnap ézékeny búcsút követően hazaindultunk, mert nem tudtam rejteget-e még valamit számomra ez a hétvége, de szerencsére a hazafelé úton már nem volt semmi gond.
Rendszám sajnos nem került elő. Volt több kísérlet a felkutatásra, főleg hogy közebn sok minden az eszünkbe jutott, többek között, hogy elcsaphattam vele egy rigót vagy verebet, hogy leverhette egy úthiba, de valójában egyik sem valószínű. Jó esély van rá, hogy Pesten való áldogálás közben valaki lelopta az autóról vagy kibaszásból, vagy más egyéb szándékkal. Ennyi öröme legyen az életben azt kívánom a fasszopó buzinak, ugyanis ha úthiba lett volna, akkor leverte volna a ködlámpákat is hiszen egy magasságban van az aljuk. Ha pedig a menetszél vagy madár tépte volna le, akkor nem lenne a hátsó rendszámom is megfeszegetve és elhajlítva.
 Vártam még 2-3 hetet, hátha visszakerül a rendszám, valamint felhívtunk rednsőrséget, köztereseket, autópáláysokat is de senki nem tudott róla. Ami biztos volt, hogy Mezőkövesden még meg volt a benzinkút kamerája szerint. 3 hét után beadtam a pótlásra az igénylést, 1 db rendszámot lehet pótolni csupán 12.500.- Ft-ért, ha mindkettő elveszne, vagy másodszor is elveszne, már nem állítanak ki pótlást. Kvázi egy autóhoz összesen 3 db azonos rendszám létezik, ezt jó tudni. Ha ez kifogyott, akkor lehet kérni az új rendszámot ha jól tudom 8.000.-ért, + forgalmi, +plakettek.
S valahol egy vicc ez is, mert "rendszámodat rögzítsd megfelelően"- tehát valahogy úgy hogy ne hagyhasd el, de átmenő csavarral nem rögzítheted, mert "hatósági jelzés rongálása"-nak minősül.
De ezen már nem akadok fent. ;)
Kalandos volt. ;)
 

Jani esete - ahogyan én láttam

 Nekem mindig állandó fejtörést okoz az ajándékozás, ebben valahogy nem vagyok jó.
Teljesen véletlenül akadtam egy hirdetésre a netet böngészve, ahol is 2 db 5-ös váltót kínáltak eladásra. Tekintettel arra, hogy ebben nem vagyok jártas úgy gondoltam, hogy kikérem egy olyan ember véleményét, aki ebben otthon van.
Felkerestem Ricsi barátomat, aki az a fajta ember akit vagy Ladában "csináltak", vagy abban született, de az tuti, hogy a szülőcsatornában 3 padlón állt a gázon és végig terelgette magát miközben ellenkormányzott... ;) Valahogy így tudom elképzelni azt az embert akit megismertem annak idején. :)
A lényeg hogy beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy jó áron van az eladásra kínált váltó, s csak valami véletlennek köszönhetően tettem fel a kérdést, hogy neki esetleg nincsen-e egy 5-ös váltója.  Mondta hogyne lenne, valamivel 300-alatt hozzájuthatunk....    Hamar leesett, hogy Ő bizony tolóst kínál. :D   Tisztáztuk, hogy ez így elsőre talán durva lenne, s folytattuk beszélgetésünket, mely során vázoltam neki, hogy mi is lenne a terv.
Hogy Janit úgy kellene meglepni ezzel, hogy ne is sejtse, mi is történik valójában. Ismerik is egymást, jó ember is, az ötlet is tetszett neki, így felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megoldhatjik nála a manővert.
Elkezdtem hát előkészíteni a terepet a történetet Janinak, hogy majd bizony kölcsön kérném tőle a vasat, mert bizony nekem a Suzuki is, meg  a Punto is C-vágányra megy, a Polskiba pedig nem férünk be kényelmesen családdal együtt. Abban maradtunk, hogy majd egyeztetünk a konkrét időpontról. Közben Ricsivel is folyamatosan konzultáltam, hogy mikor is tudnánk megejteni a dolgot úgy hogy az mindenkinek jó legyen. Hétvégében maradtunk, hogy ha bármi is közbejönne, akkor se legyünk meglőve teljes mértékben, mert egyébként a váltócsere nem nagy kunszt annak aki benne van állítása szerint. :)



Janival egyeztettem,  hogy akkor szombaton elkérném a Ladát, cserében Ő persze rögtön felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor szívesen fuvaroz minket - na ezzel nem számoltam, de végül sikerült kijönnöm a sztoriból jól, mely szerint Edit barátnőjéhez is mennénk, ami nem 5 perc lesz, s ki tudja mikor érünk haza, neki mg pihenni kellene, mert ment vissza dolgozni. 
Amint végeztem melóban, siettem a VDF- KER-be, hogy váltó olajat vegyek Janinak a váltóba, mert azt azért mégis csak illik lecserélni felszerelés előtt. Elintéztem amit még akartam, majd mentem Janihoz a Ladáért, cserében ott hagytam a Polskit neki - mert ugye ez is egy olyan pontja volt a sztorinak, hogy még hitelesebb a történet ha pár napot azzal járok, mivel ugye a nagy autók C-vágányon vannak. ;)
Megkaptam az utasításokat, útbaigazításokat a miket és hogyanról, majd útnak indultam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy az első 500 m-en azonosulni tudtam a vassal, mert szerintem kellett hozzá 650 m is. ;) Kicsit kúszott, kicsit orrnehéz volt, 2 telivel dadogva fordult a....   Ilyen persze nem volt, de Polskiból átülve teljesen más viselkedése volt, amit sikerült kitapasztalni a városban, így már némileg magabiztosan vágtam neki a vidéki turnénak. a megérkezést követően, pedig Ricsi már ugrott is neki a témának. Jöttek kifelé a csavarok, az alkatrészek, minden aminek jönnie kell - az akksi, a légszűrőház, az önindítő, a kardántengely, stb. Nem nagyon volt időm csak pislogni jóformán, s a váltó már szinte kint is volt, egyedül a gyári váltókar leszerelése okozott némi csúszást, mert azt még Igor rakhatta fel valamikor 1989-ben, s egyébként is elég elb@szott rögzítő rendszere van. Már értem miért csavaros rögzítést használnak a verseny Ladákban :)
Amint kikerült a váltó, ment is mellé a másik, hogy szokják egymást, kicsit átbeszéljék a törénteket, meg hogy a két kulisszából tudjunk egyet csinálni amiatt, mert az 5-ösről le volt vágva a gyári rögzítési lehetősége a váltó rúdnak s ugye azt szerettük volna ha Janinak nem tünik fel a csere. ;) Azonban a kulisszák nem csereszavatosak egymással, így hirtelen került még egy Niva váltó is, ami szintén 5-ös, de annak a kulisszája meg a 4-esével egyezett meg, s köze nem volt a beépítendő 5-öshöz... :) Abban maradtunk, hogy akkor bizony csavaros kötése lesz a rúdnak a váltó gumiharangja alatt, tehát nem fogja ézrvenni Jani. ;) Ricsi orvosolta is pikk-pakk a felmerült problémát, és átalakította 2 csavaros biztosaításúra, ami által úgy fog állni a rúd, mint "Katiban a gyerek". ;)
S ment is visszafelé minden a fordított sorrendben.
Persze mivel Ricsi humoránál volt, így merültek fel kérdések, mely szerint:
  • ha már itt vagyunk, ne dobjuk bele a Sperrt?
  • ha már itt vagyunk, ne kerüljön bele egy 1.6 zsugor?
  • stb

 "Asszem lenne meglepetés Janinak, hogy 3000-ig csak fulladozik meg prüszköl, utána meg beüt a láncfűrész hang meg a picsánrúgás feeling"
 
 Miután elkészült az aljas terv, pontosabban annak kivitelezése, s visszakerült minden, gondosan áttöröltem a Vasat, hogy még véletlenül se tünjön fel Janinak hogy volt egy kis mókolás, s elvittem próbakörre. Nekem tetszett már az első alkalommal is, hiszen az áttelezése nem módosult a gyári váltóhoz képest, hanem Ő is pluszban kapott egy 5-ik fokozatot, s kb 1000-1100-et ejt ugyanannál a sebességtartománynál a 4-ik fokozatihoz képest.
 Mikor minden klappolt, s elpakoltunk, elindultam hazafelé, s hívtam Janit, hogy akkor most csere vissza, jöjjön már le a ház elé. Mikor lejött, közöltem vele, hogy üljön be, mert mutatnék neki valamit, ami nekem kicsit furcsa, szokatlan, nemtom ilyen volt-e stb. Láttam a nem értem érzést az arcán. ;) Haladtunk a belvárosban, pofáztunk útközben mindenről, gyújtásról, 98-as benzinről, a bauxit bányák üresen állásáról, egyszóval mindenről, hogy kikcsit még inkább megkutyulódjon Jani, hiszen nem rég ébredt fel.
Majd út közben adtam neki egy váltógombot, mondván hogy a másik már nem jó. Nem értette. Gondolta biztosan a kezemben maradt, vagy valami ilyesmi... meg hát amit adtam az 5-ös kiosztású, neki meg... És hopp! akkor beraktam 5-be úgy látványosan, hogy feltünjön a mozdulatsor, s hozzátettem annyit még hogy akkor Boldog születésnapot! Tekintete, arca zilált volt, mint akire cifra fosás közben rárúgják az ajtót. Így visszatettem 4-be, majd megint fel 5-be. Ekkor már valami derengett neki, meg a fény az alagút végén is bevilágított némiképp. De némi időbe telt mire felfogta, majd elkezdte feldolgozni a történetet, ami épp elég volt arra, hogy elérjünk lassan az M30-asra, és kicsit megzavarjuk a vasat jobban. ;) Majd a 30-as végén cseréltünk, hogy ismerkedjen Ő is egy kicsit a technikával, hiszen mégis csak az övé az autó, az érzés, a meglepetés, az ajándék.
Szerintem sikerült meglepnünk Mónikával, és Ricsi közreműködésével.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Remélem jó meglepetés volt! ;)

Marczin Róbert @ . 2 fotó . 4 komment