Címke: 2016 (9)

Tevékenységtérkép

Voltak azért események, csak idő nem...

 Régen született már bejegyzés, aminek persze valahol örül is az ember meg nem is.
Azt nem állítom, hogy ez idő alatt nem merültek fel problémák, így inkább az idő hiányára fogom a bejegyzés(ek) elmaradását.
 időrendben talán az első ami kimaradt, és lemaradt, hogy a futómű komplett felújítását követően egy sajnálatos malőrnek köszönhetően (ami mint tudjuk bárkivel megeshet aki gépjárművet vezet) lett egy klájne kicsi probléma az autó első kerekeinek összetartását és kerékdőlését valamint utánfutását illetőleg, sőt megváltoztak a bekötési pontok, valamint a karosszéria elemek vonalai is itt-ott...
Ez így utólag persze elég viccesnek is tűnhet, azonban akkor és ott nem volt túl szívderítő élmény és látvány. :( Nem voltam jelen az eseménynél, így csak találgatások vannak, hogy vélhetőleg a nem megfelelő kanyarodási ív, a sebesség, a környezetben található tárgyak  távolságának nem pontos felmérése, egy pillanatnyi figyelmetlenség esetleg ami okozhatta a problémát, s egy kis időre pihenőre kényszerítette az autót. Az ok sokáig érdekelt, azonban megfejteni nem tudtuk, s lássuk be igazából előrébb sem lennénk vele, mert nem keresünk bűnbakot. A lényeg hogy sajnos megtörtént az eset, ugyanakkor szerintem mindenki maga mögött tudhat 1-2 olyan malőrt, amin utólag már nevet (még ha kínjában is), ugyanakkor "nevelési" és/vagy tapasztalatszerzési céllal könyvelte el magában egy életre. Tehát mint tudjuk, sajnos kellenek az ilyen esetek is ahhoz, hogy megismerjük határainkat, képességeinket, rutinunkat, stb. s letörje egy kicsit a szarvunkat az esemény annyira, hogy ne legyünk annyira magabiztosak vezetési tudásunkban.
Személy szerint azt vallom, hogy ha ezt az ember észben tartja, akkor jelentős mértékben redukálhatja a sajnálatos események lehetőségét.
Röviden az eset annyi volt, hogy főútra történő kikanyarodás közben járdaszigetre kapott/hajtott a gépjármű jobb első kereke. Ami így elsőre nem is tünik vészesnek, csak itt a járdasziget nagyon szerencsétlen elrendezésű volt és ráadásul nem az az alacsony fajta. Mindezt az egész eseményt tetézte az a dolog, hogy nem sokkal előtte a gumi oldalfalát kicsípte a járdasziget, így a legkisebb tompítás nélkül vágódott neki a felni a kőnek...   a többit így talán már eltudjátok képzelni. S talán jobban érthető, vagy átértékelhető az első téves gondolat hogy milyen keveset bír az autó futóműve, ugyanis nem hiszem hogy bármely más nem terepjáró kategóriás autó jobban viselte volna az eseményt.
Edit mikor hívott, hogy baj van, mert lepadkázta a kereket és kilukadt a gumi, még csak nem is idegeskedtem, annak örültem, hogy relatíve jól vannak, biztosan csak az eset  meg az ijedtség miatt reszket a hangja s biztosan eltúlozza  kicsit...   autóba ültem s rongyoltam kifelé a helyszínre. Mondtam neki is, meg magamnak is, hogy semmi gond, hiszen ezeknek a gumiknak ez volt az utolsó szezonjuk, ilyenek miatt ne fájjon a feje, az a lényeg hogy jól vannak.
Nos... nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom mikor a helyszínre értem kicsit lehidaltam, s nekem is kiült a rémület az arcomra. De továbbra is annak örültem, hogy Ők jól vannak, az autó meg majd egyszer megjavul, vagy nem...  ez akkor és ott annyira nem izgatott, bár tény hogy kicsit sajnáltam hiszen csak belecsavartam 200.000 km-t mióta hozzám került.
Érdekes hogy megváltozik az ember (még ha autóbuzi is) felfogása, besorolása ilyen téren is, amikor már családja van.
A sors iróniája, hogy épp erre a napra béreltünk Laci barátommal egy autómentőt, mert délután terveztünk Pestre menni egy roncsért, ugyanis náluk is történt egy kis malőr ezidőtájt s az alkatrészek beszerzése így tünt a leggazdaságosabbnak ha hozunk egy komplett autót. Természetesen mikor megemlítette a túrát, igent mondtam hogy szívesen segítek, akkor még nem tudtam hogy maximálisan ki lesz használva az autómentő...
Na de vissza az Ignishez...
Helyszínre érve hamar konstatáltam, hogy eezen bizony nem fog segíteni a pótkerék felhelyezése, sőt, inkább akadály lesz ez mint sem segítség, így nem is erőltettem. Átpakoltam minden cuccot a Puntoba, az Ignist lekényszerítettem saját lábán a főútról az út mellett található parkolóba, a családot hazavittem, kipakoltunk s indultam vissza Lacihoz meg az autómentőért, hogy mielőbb indulhassunk Pestre a roncsért. A dologról tudni kell, hogy kérésünkre Baz próbálta már előző nap trélerre tenni, de sehogy nem sikerült neki. Ezt akkor úgy nem értettem teljesen, de miután felértünk s csináltunk vagy 8 próba felhúzást hamar megértettem mi lehetett a problémája Baznak is. Az autó konkrétan a vezető oldalával szerintem kb 90-nel vágódhatott egy masszív fém kandellábernek, mert kiflibe hajlott az egész. Konkrétan nem volt egyenes futásra lehetősége miközben próbáltuk a platóra felrángatni, folyton kanyarodott le a platóról. Nagyon idegtépő volt. Este volt. Fáradtak voltunk és nyűgösek már, mikor elborult az agyunk s mivel a düh meg az adrenalin mindent megold így Lacival kb "felb@sztuk" a Puma-t  a tepsire, mert olyan nincs, hogy  roncs nélkül megyünk haza. Akkor még nem sejtettük, hogy a felrakás sokkal egyszerűbb, mint a lerakás, hiszen a csörlő húzta, mi meg pakolgattuk hol az elejét, hol a hátulját a roncsnak, hogy ne akarjon lefordulni a platóról. Mikor hazaértünk, kezdett leesni a tantusz, hogy ezt leszedni még viccesebb lesz... el is csesztünk vele jó pár percet, órát, végül megint a nyers erőszak volt a kifizetődő, mert kikötöttük a diófához a roncsot, s a mentővel meg kiálltunk alóla... mindezt kb hajnali 1-2 körül asszem... :D  
Miután ez megvolt, indultunk Szendrőbe az Ignisért, hogy behozzuk Miskolcra, ahol majd valami műhelyet keresünk ahol ráncba szedődik a szekér. Fel is húztuk a platóra, be is hoztuk, estére a cégnél altattuk a szerelvényt, majd reggel innen indultam egy Laci által addigra már leszervezett helyszínre, műhelybe, ahol megígérték hogy vetnek rá egy pillantást, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Mert hogy ez is felmerült... Az autó ott maradt, csápra került s elkezdték szétbombázni...  Mi meg visszavittük az autómentőt a kölcsönzőbe. Itt jegyezném meg, amolyan "Jó tudni" jelleggel, hogy 15.000.-/nap egy autómentő +üzemanyag természetesen, s ha magadnak hozod-viszed a magadét akkor se PÁV se "pöcsömöccse" nem kell hozzá.
Teltek múltak a napok, szegény feleségem nagyon el volt kenődve, hogy nem tudunk semmit az autóról, meg nagyon bántotta is a dolog, meg azt is sejtette hogy nem 2 Ft-os beruházás lesz ennek a helyreállítási költsége...  
Arról a legkisebb sejtése sem volt, hogy a helyreállítási munkálatok már javában folytak minden nap, nekem ugye késő estébe nyúltak a napjaim mire hazaértem... ;)
Megmozgattunk minden szálat amit csak tudtunk, mert voltak alkatrészek amik csereéretté váltak az eset kapcsán hirtelen, de voltak olyan alkatrészárak , hogy volt amikkel nem volt szabad kapkodni.
A lényeg, hogy kb 8 nappal az eset után már futóműellenőrzésre vittem az autót Papp Tibi barátomhoz, hogy megtudjam vajon nyugodt szívvel ülhetünk-e majd bele nap mint nap, s nem fogja-e enni a gumit, stb. Tibi átnézte, leellenőrizte alaposan ahogyan ezt tőle már megszokhattuk, s kijelentette hogy nincs az autóval semmi baj, minden a heléyre került.
Felkerültek rá a téli kerekek, s leprakoltam vele a garázsnál, amiben megint csak Laci segített mert ugye egy seggel két lovat nem lehet... hazamentem a családhoz, mert tudtam hogy másnap dolgunk lesz a garázs környékén. 
Így is történt, másnap épp arrafelé volt dolgunk, így Edit elég értetlenkedve figyelte, hogy milyen Suzuki áll vajon a garázs előtt mert a mienk ugye oda van...   Volt nagy meglepetés, meg sírás-rívás, ezuttál már örömünkben persze, hogy az autó újra menetkész. ;) :)
Ezer köszönet a segítségért Galamb Laci barátomnak, Sípos Lacinak és műhelyének, és természetesen a VDF-nek!

Voltak azért események, csak idő nem.../2.

Mikor azt hittük már minden nagyon baba, akkor új használtautó érkezett a családba.
Amit nem szeretnék a blogba behozni már, legyen elég annyi, hogy vannak azóta bizonyos elképzeléseim, hogy mi az amit én személy szerint biztosan nem... soha... inkább a tömegközlekedés.
Szép ótó, jó ótó, sokat tud, s amikor épp jó, akkor jó, de ha nem akkor ezen matekol mindenki a szervízben hogy mi a "kóchengereskutyakurvaéletfaszavanezzelaszarral".
Az autó egy Peugeot 308; 1.6; Turbo; Benzin; amivel a benzinkútra érve a kutas cimbora azzal fogadott, hogy addig add vissza ha tényleg nem a tied, amig nem rohad le valahol alattad... Ő azt nem tudta hogy ekkor már túl voltunk egy két ilyen eseményen.
A lényeg, hogy az autó nem az enyém, nem a mienk, hanem apósom révén került a kezem alá. Külföldön vásárolt történet, amivel épp hogy hazaértek meghibásodott, s mindig mire elkészültek vele, az autó generált egy vélt vagy valós problémát, aminek köszönhetően a túlvariált "agyonkompjúterizált" autó sokszor feleslegesen védelmi üzemmódba állította magát mert attól félt hogy károsodni fog...
Azonban mivel apósnak menni kellett már vissza külföldre, így nyugodt szívvel adtam neki kölcsön az Ignist, hiszen azzal sosem szokott gond lenni, az sosem hagy cserben. Eljött a nagy nap, s az Ignis elindult Stuttgartba, majd meg is érkezett miközben a Peu megint csáposon volt...
Eltelt még vagy 2 nap, mikor is cseng a telefon, hogy az Ignis lefingott az út szélénA és B pont között féltávon. Se kép se hang.
Baromi érdekes és hihetetlen volt számomra, sőt eleinte azt hittem hogy csak az após viccel...  de mint kiderült, nem.
Egyik pillanatról a másikra leállt minden előzmény nélkül s azóta ha gyújtáson túl fordítja a kulcsot akkor minden elalszik teljesen. Mondtam is egyből neki, hogy ez bizony akksi lesz, ami nem annyira meglepő hiszen 4-5 éves körüli benne talán az akksi, de após csak állította hogy tuti nem az. Teltek a napok, ő késő estig dolgozott minden nap s kora hajnalban indult így az autóval sokáig nem tudott érdemben foglalkozni. Végül rámértek s arra jutottak hogy valóban akkumulátor baja van, így meg is rendeltek egy belevalót, ami délutánra ott is volt. Belerakták s pöcc-röff újra indult az Ignis. Örült mindenki. Én pláne, mert hát ez csak egy Suzuki, ráadásul én ezidő alatt további 2 alkalommal mentem vissza a Peuval a csáposra a szervízbe...
Azonban 2 nap után újra telefon, hogy ismét megállt a Suzi ugyanúgy. :( Akit tudtam megkérdeztem hogy szerinte vajon mi lehet a jelenség oka, mert ugye nagyon nem mindegy, hogy milyen alkatrészt állunk neki cserélni s az adott alkatrészt melyik országban szerezzük be. Voltak tippek, amiket ezúton is nagyon köszönök mindenkinek, de valójában egy olyan hiba okozta a gondot amire én álmomban sem mertem volna gondolni, az após azonban jó helyen kereste a problémát. Levette a generátort, szétkapta s hamar szembesült a ténnyel, hogy az úgynevezett "kommutátort" megette a szénkefe, de csak az egyiket. Azt viszont nagyon durván. :( 
Nem gond, azt mondta megy és rendel egyet mert csak nála ment szét. Azt most nem részletezem inkább hogy milyen ára van ennek újonnan odakint... :(  A lényeg hogy megérkezett a generátor 1-2 nap alatt, s szerelték volna fel a helyére ha hasonlított volna egymásra a két generátor...  de nem. :(
Így generátor vissza a boltba.
Azonban ezzel még mindig nem volt megoldva a helyzet ugye, sőt olyannyira nem, hogy már csak 2 napja volt a hazaindulásig az autó pedig még nem volt üzemképes, mert nem volt hozzá alkatrész. Ennél a pontnál merült fel sokadszorra már annak a lehetősége hogy kibérelek megint egy autómentőt, amin kifelé menet kiviszem a Peut, hazafelé meg behozom a Suzit  majd itthon megcsináljuk.
De utolsó előtti napo végül egy nagyon jót talált ki az após, alátétekkel kihézagolta úgy a kefetartó részt, hogy ne a kopott részbe essen a szénkefe, hanem mögé legalább 1-2 mm-rel. Ami nem tünik ugyan soknak, de remélhetőleg épp elég ahhoz, hogy haza tudjon vele jönni lábon. Nem mondom, hogy nem volt izgalom, de a lényeg hogy lábon hazajött az autó ezzel a megoldással.
Azonban ekkor már évvége volt szinte, s így ilyet hogy generátor... hát nem nagyon todott senki, a bontottat meg egyelőre nem akartam volna erőltetni ha nem életbevágó. Így vártunk, s közben azért használgattuk az autót, aminek semmi tünete nem volt.  Majd Január első hetében sikerült szert tenni egy jó árasított generátorra. A cserét sem húztam soká, épp csak annyira hogy az egyik leghidegebb napon álljak neki a cserének mert az jó... :(
Volt is vele szívás rendesen az út szélén akna nélkül a kocsi alatt gebeszkedve... de a lényeg hogy megoldottuk, s felkerült az új generátor. Azonban a régit sem dobtam el, mert ugye jó lesz az még valamire... :D
András barátomtól megtudtam, hogy ezeken a generátorokon ez az elkopott csúszógyűrű cserélhető szokott lenni s relatíve pár Ft-os tétel a generátor teljes összegével szemben.

Ami még érdekes, hogy az autó egy ideje generál egy visszatérő hibát ami kivirítja a CHECK ENGINE-t. :(
Első pár alkalommal rohantam az autóval a szervízes cimborákhoz, akik ránéztek és törölték is a hibát, valamint közölték, hogy jó eséllyel a Lambda szonda az ami megadta magát s emiatt rossz értékekkel számol. 
Ami vicces ennek kapcsán, hogy az utóbbi időben a törlést követő 100-150 km-en belül visszajött a hibakód s állandósult. Azonban após lecsavart az autóval 1200-1300 km-t hazafelé s nem gyulladt ki a CHK ENG csak miután itthon furikáztunk vele.
Ennyivel másabb lenne nálunk valóban az üzemanyag? Vagy mi lehet az oka ennek? Mert hogy nálam nem szokott ellustulni az autó az tuti... ;)
Minden esetre "Csájna Távn"-ból rendeltünk egy OBD 2-es Bluetooth-os hibakód olvasót annak ellenére, hogy sokan azt nyilatkozták róla hogy egy kalap szamócát sem ér, s nem lehet vele hibákat sem lekérdezni sem törölni. Ma délután kaptam meg, csatlakoztattam, összehangoltam a telefonnal, s már olvasta a hibát, majd törölte is.
A megfelelő szoftvert persze megkellett vásárolnom hozzá, de egy pillanatig sem aggódtam, mert épp lehet kapni abban az áruházban, ahol a hanglemezeket vagy esetleg a filmeket szoktuk.... ;)

Olajcsere

A Punto ismét megtett annyi km-t, hogy időszerűvé váljon az olajcsere rajta.
Km óra állása: 198000
Motorolaj: Q8 10W-40
Olajszűrő: ALCO Filters SP-940
Levegőszűrő: ALCO Filters MD-9268
Felkerültek a téli kerekek, hiszen igen csak repkednek a 7C°alatti hőmérsékletek így nem nagyon van mire várni.
 Valamint a termosztát megadta magát, aminek cseréjét Laci barátom oldotta meg, ő volt a lelkesebb. ;) örök hálám érte, azóta ismét nagyon jó idő van a  kocsiban. ;)

Kompresszor

 Azt nem mondom, hogy unalmamban tettem, sokkal inkább muszájból.
Nem voltam túlzottan elégedett sajnos már egy ideje az egyébként is hobbi kategóriás kompresszorommal, s elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egy kicsit belekukkancsak. Annak idején volt már ehhez hasonló gondom vele, mikor sokat kellett dolgoznia ahhoz, hogy elérje a kellő nyomást, tehát nem volt kellően hatékony. Akkor hengerfejtömítés csere orvosolta a gondot, így most itt kezdtem kutakodni elsőként.
 Igyekeztem előre beszerezni dolgokat hozzá, mert gondoltam hogy  a tömítéssel lesz gond. Klingeritet szereztem hozzá, gondolván hogy majd a régi alapján körbevágom.
 Feltettem az asztalra hát, és szépen elkezdtem szétbontani, de már az elején szembetűnő volt a "SZAGSZERVIZ" a "KUKORITUNING", pedig anno valóban szervízben járt, mert még garanciás volt. Minden esetre szerintem a kitüremkedő FBS, vagy szilikon paszta az nem gyári tartozék...

Szedtem szépen lefelé a hengerfejet, ami nem volt túl tiszta, ahogyan a henger s a dugattyú sem.

A tömítések azonban sajnos nem jöttek le egyben, ami miatt már kicsit kezdett fájni a fejem.


De ami még jobban aggasztott, hogy valami hajszálvékony aluminium tömítés is volt a két fémlap között. S nem jó állapotú.

Minden esetre első körben a klingeritből kivágható tömítésekre összpontosítottam, körberajzoltam a fémlapok a hengerfej valamint a megmaradt tömítések alapján és kivágtam őket pengével.

S mivel jó idő volt, azonban vezetnem kellett még, így ittam egy doboz alkoholmentes sört...

S közben jött a hirtelen ötlet:

Szétvágtam a sörösdobozt, ami hellyel-közzel azonos vastagságú a régi tömítéssel, majd egy kis szorítóval rászorítottam a fémlapot, aminek a tetejére egy krova szemet tettem, hogy később a vágás ne ütközzön akadályokba és szépen körbevágtam ezt is pengével. Majd átrajzoltam  a régi fémtömítésről a kivágandó részeket is és kivágtam ezeket is a szelepeknek.

Szerintem jó lett, azonban nem volt elég tökéletes így inkább vágtam belőle még egyet, mert itt-ott kicsit megszaladt a penge

A második munkadarab már jobban tetszett, így már csak a furatokat kellett megoldanom ami a rögzítő-csavaroknak szükséges. Erre jobb ötlet és eszköz hiányában  azt találtam ki, hogy összefogom egybe mindet a szerelési helyzetüknek megfelelően és átfúrom őket. 

A henger feletti rész gyakorlatilag készen állt arra, hogy majd összeszerelhető legyen.

Így jöhetett a további bontás, levettem a főtengelyről a dugattyút, ami csak rá van húzva nemes egyszerűséggel.

Leengedtem a tartályból az olajat. majd leszereltem a tartály forgattyúsházát is, hogy azt is ki tudjam pucolni.

Miután lepucoltam a szennyeződésektől, bekentem szerelőpasztával és visszaraktam a papírtömítést, valamint a forgattyúsházat a helyére.

Majd egy nem túl jó és ügyes mozdulattal sikerült kirántanom a dugattyút a hüvelyből, pedig ezt végképp nem terveztem...

De ennek is megvan az előnye, mert így legalább elforgattam a gyűrűket a hornyokban egymáshoz képest 120°-al, majd visszaraktam a dugattyút a hüvelybe. Majd mindezt szépen beillesztettem a forgattyúsházba, miután a hajtókar furatait, a főtengelyt, valamint a hengerfalat is megkentem olajjal.

Majd jöhettek szépen sorban a tömítések és alkatrészek.
Először a klingerit tömítés természetesen vékonyan megkenve szerelőpasztával.

Majd az alsó "fémlap", aminek biztosan van megfelelő neve is...

Majd mehetett a helyére az egyik szelep.

Majd a fantasztikus Soproni aluminium tömítés

Ezt követően a felső fémlap, benne a másik szeleppel

Erre a klingerit tömítés a hengerfej alá

Majd ezt követően a hengerfej a tetejére

Csavarok a helyükre

Burkolat is a helyére került

Majd az olaj is, a olajbeöntő nyílás kpuakja is, valamint  a kémlelő csavar is

Nagyvonalakban ennyi volt a kompresszor szervíz, remélem hogy jobban fog muzsikálni majd használat közben.
;)
Marczin Róbert @ . 42 fotó . 3 komment

Első futómű

 Rossz szokásomhoz híven, ezt is halogattam már egy ideje sajnos, mert valahogy sosem volt hozzá kellő affinitásom. :(  Még annak ellenére sem, hogy közel egy éve a csomagtartóban voltak a szükséges alkatrészek.
 Mivel a Suzuki most egy kicsit elment pihenőre, így rámtört a fene nagy vágy a futómű szilentek cseréjére. Ami persze nem igaz, de mivel lógott már gyakorlatilag, mint bíró seggében a lófasz, így jobbnak láttam már nem halogatni a dolgot, főleg úgy hogy most ez az  autó kerül a fő helyre.
Így reggel útrakeltem, és a garázsnál megjelentem. Kiékeltem hátul a kerekeket, majd megemeltem elől és bakra tettem mindkét oldalt miután a felnicsavarokat meglazítottam. Ezután jött a csavarlazítós áztatás jó bőségesen. A talpasok csavarjai, a lengőkar szilntjeinek rögzítő csavarjai, a stabilizátor rúd rögzítő, valamint végpontjainak bekötései.
Majd szépen lassan jöttek a lelazítások.
Első körben a stabilizátor rudat szabadítottam el, mert ez volt az ami akadályozta volna a lengőkarok lekötését. Így annak eltávolítását követően álltam neki a lengőkarok lekötésének. A csavarok meglepő módon, nagyon jól jöttek kifelé.
A móka csak ezután kezdődött...
 Voltak ugye olyan helyek a futóművön, ahol a szilnetek sajnos már megmozdultak, emiatt is lettek csereérettek.

Ezek egy részével nem is volt gond, sőt a többivel sem lett volna, ha lenne otthon szerelőaknám vagy csápos emelőm, pneumatikus sajtolóm, hidraulikus présem mondjuk 10 T-ig...  
De nincs egyik sem, így ezek hiányában kell megoldanom mindent továbbra is.
Így első körben egy csapágylehúzót fogtam hadrendbe, és jobb ötlet, valamint jobb fogás hiányában a szilentblokk külső házát letéptem ezzel a csonkról.

Majd a csonkon maradt szilent, belső hüvelyét megint csak jobb ötlet hiányában flexszel bevágtam két oldalon, majd szétfeszítettem és letörtem róla.

Ezt követően a csonkot becsiszoltam, a felületi rozsdát róla eltávolítottam és bőségesen megkentem zsírral, majd ráhelyeztem az új szilentblokkot. Persze ez utóbbit már kalapáccsal, mert hogy ugye nincs présgépem. Ja és persze normális méretű kalapácsot is be kell szereznem, mert abból is csak ilyen műszerész kalapácsom van, aminek súlya kb egy lepkefinggal ér fel... Mindegy, megoldottam. Ráment, mert nem volt más választása.
Ezt követően a vele párhuzamos szilentet kellett eltávolítanom a lengőkar hüvelyéből. Megint csak jobb ötlet hiányában kerestem egy M8-as hosszú csavart, két alátétet, két anyát, egy-két krova szemet és nekiálltam a kipréselésnek józan paraszti ésszel. Meglepően jól sikerült, és relatíve pikk-pakk kint volt a régi szilent a helyéről. Mert ugye a 32-es krovaszem felfeküdt a lengőkarra és belefért a szilent pereme. Míg a másik oldalról szépen ráhajtva az anyát kezdte kipréselni magából a szilent belső részét s ezátlal húzva magával a külsőt is.


Miután ez meg volt, gyakorlatilag csak az eljárást kellett megfordítanom, valamint a szerelékeket, és ugyanezzel az eljárással a helyére tudtam húzatni az új szilentet is, miután júl bezsíroztam a hüvelyt. Meglepő módon, több idő ment el a folyamat kitalálására, mint a szilentek ki és benyomására. De a lényeg hogy ez is meg van.
Ezt követően cseréltem a stabilizátor rúdon található összes gumiágyat, szilentet, fisz-faszt. Szintén remek buli volt, mert hogy mind szét volt szinte repedve, ellenben az újnak a belső átmérői igen csak távol álltak a stabilizátor rúd átmérőjétől, gondolom amiatt, hogy minél  jobban tartsanak. Egy élmény volt ezeket lecserélni szintén, de végül ezekkel is sikerült boldogulnom.

A felszerelés sem volt szerencsére nagy ördöngősség, előbb a lengőkarokat pakoltam a helyükre ugye, majd a stabilizátor rúdat. Amik persze sokkal peckesebben álltak, mint a leszereléskor, így azért egy kicsit mindennel birkózni kellett, hogy azért ne érezzem már olyan jó magamat majd. Sőt az egészet sikerült azzal megkoronáznom, hogy miután mindent visszafeszegettem a helyére hogy a csavarokat betudjam kapatni, a meghúzás során sikerült az egyik stabilizátor rúd rögzítő M8-as csavart eltépnem tőben. 
Ezt majd valamikor, minél hamarabb ki kell fúrni, és kicserélni, de erre már nem volt most sem idő sem energia, így is elment erre a megfelelő szerszámok nélküli szenvedésre az egész nap. S közben igencsak ősziesre fordult az idő is. :(
 Azonban a próbakörön, meglepő módon érezhető volt a változás. Amiről egyelőre nem tudom megítélni, hogy pozitív-e vagy negatív-e. Minden esetre nagyon nem olyan, mint a szerelést megelőzően volt az biztos.

Olajcsere

Ismételten eltelt egy olajcsere periódus. 
Pontosabban nem teljesen, de kellően közel kerültünk ahhoz, hogy inkább most cseréljem le, mint sem azt követően hogy túlszaladtunk. Ráadásul valamiért nekem nem vált be a Fuchs motorolaj, ugyanis már a szint ellenőrzések alkalmával mutatkozott, hogy ez bizony fogy. :(
Leeresztéskor kicsit meg is lepődtem, hogy a betöltött közel 4L-nyi motorolajból csupán csak szűk 3L jött le, az olajszűrővel együtt. Mindezt 8000km alatt. 
Olajfolyásra utaló jel nincs, füstölni sem füstöl szerencsére, így egyelőre passz. Minden esetre most más olaj kerül bele.
Felhasználásra került:
Motorolaj:  Mobil Super 2000 10w-40
Olajszűrő:   Armafilt
Levegőszűrő:  Japan Parts
Pollenszűrő:   Japan Parts
Km-óra állása:  220825

Tour de szopóroller...EPISODE 2

 Másnapra itt volt az a pár száz forintos alkatrész, ami miatt a szerelés abban maradt előző napon.
Ennek cseréjéhez persze, újra vissza kellett bontani a komplett vezérlést, valamint eltávolítani a jobb első sárvédő dobbetétet. Így lehetett csak hozzáférni a meghibásodott alkatrészhez, a fagydugóhoz ami kilyukadt. Miután egy lapos csavarhúzóval kifeszítettük a helyéről, jobban szemügyre véve összesen 3 db apró repedést, lyukat találtunk a fagydugón. Ami egyébként még valószínűleg a gyári lehetett ebben a blokkban, s olvasható rajta a LANCIA felírat. Igaz ennek jelentőssége nincs...
Megtakarítottuk a blokkon a helyét, zsírtalanítottuk, majd egy kis szerelőpasztával inkább megkentük beszerelés előtt, némi tanakodást követően. Remélhetőleg így nem fordul majd ki, és nem is fog ereszteni sem. Miután körkörösen a helyére kocogtattuk egy fa nyéllel, hogy ne deformálódjon, igazából lehetett összerakni az egészet.
 Ezalkalommal a hosszbordás-szíjtartót is leszereltük a főtengely tárcsájáról, hogy biztosra mehessünk a pontos felszerelés kapcsán, hiszen az alsó jelölés a szíjon, valamint a főtengely tárcsán is csak ekkor válik láthatóvá. Ellenőriztük a jelöléseket a tárcsákon, felhelyeztük a vezérműszíjat, majd a feszítő görgőt is, amire rátartva húztuk fixre a csavart, hogy kellően feszes maradjon. Majd átforgattuk a főtengely csavarnál fogva a motort, hogy biztosan nincsen-e semmi probléma a felszerelést illetően, valamint hogy a szíj is a helyére igazodhasson mindenhol rendesen, és ne fusson keresztbe az első indítás alkalmával sem.
 Miután ez megvolt, kicseréltük a fordulatszám szenzort, amit előző napon sikeresen letéptünk tőből, miután vélhetőleg sikerült rátolnunk az autót a sötétben a lelógó szenzor csatlakozójára... :D Szóval a helyére került ez is. Amit persze ki is kellett venni vissza, mert beszerelt állapotában nem lehet feltenni a generátor hosszbordás szíját... :)  Most már ezt is tudjuk. Miután végre a helyére került minden, felszereltük a vezérműszíj takaró műanyag fedelet is, amik ugye előszeretettel törnek össze sajnos az idő folyamán.
Majd felkerült a fix helyére a generátor is, miután megfeszítettük, és mehetett a helyére a jobb első sárvédő dobbetétje is.
Ezek után a gyertyák cseréjének is neki láttunk, aminek kapcsán sikeresen letéptem az 1-es henger gyertyakábelét....   nagyon boldog voltam, de mivel Laci higgadtabb természetű, így megtudta renoválni és a csatlakozót visszavarázsolta a gyertyakábel végére.
A kiszerelt gyertyák valahogy nem voltak sajnos túlzottan szépek, nemvoltak azok a tipikus őzbarnák. :( Reméljük a vezérlés csere, a jeladó csere esetleg javít ezen a helyzeten majd. Idővel kiderül ez is.
 Összességében kb ennyi volt ez a szervíz.
Az első indítás természetesen sikeres volt, s meglepően "peckesebb" mégis kifinomultabb a járása a motornak, azonban egy kis szíj hangja van, tehát majd erre még rá kell nézni, mert lehet hogy túl lett feszítve vagy egyik, vagy másik. Esetleg mindkettő... :)
 Köszi Laci! ;)

Tour de szopóroller...EPISODE 1

 Rolleremet elcserélném...  most már azt hiszem bármire...
Nem is emlékszem már mikor kezdődött valójában. Sem a felmerült probléma, sem a rollerezés, de hogy az utóbbit már nagyon unom, az biztos. Valahogy jó ideje nem mennek a dolgok első nekifutásra, hiába próbáok, próbálunk rákészülni mindennel egy-egy szervíz folyamatra, mindig bebasz valamit ez a remek élet...
 A mostani probléma, valamikor 1,5 évvel ezelőtt jelentkezett először, amikor kölcsön lett adva az autó. Egyszer csak csörgött a telefon, hogy folyik a hűtővíz az autóból. Végig gondoltam nagy hirtelen mik jöhetnek szóba (vízcső, vízpumpa, hűtő), majd autóba ültem és elmentem a Puntohoz. Semmi nyoma nem volt a víznek, szivárgásnak, gyakorlatilag semminek sem. Nem értettem a dolgot. De ha már beszereztem a vízpumpát, gondoltam nem viszem vissza, egyszer úgy is cserélnem kell majd ismét, hiszen vezérműszíj cserekor volt cserélve ez is. S azóta kb 20-25000 km-t ha futott a motor. Mindegy, eltettem polcra. Sokáig nem jelentkezett a jelenség, majd egyszer-egyszer előjött, s mindig a vezérműszíj takaró műanyag alól jelentkezett a csepegés, így egyre inkább azt gyanítottam, hogy a vízpumpa szimmeringje mehetett tönkre, vagy alákerülhetett valami kis szennyeződés, ami mellett néha elszökik egy kis víz. De ahogy megjelent ez a probléma, olyan hirtelenséggel el is tünt mindig hónapokra.
 Míg a napokban újra jelentkezett, immáron elég intenzíven ahhoz, hogy ne hagyjuk annyiban a dolgot. Beszéltem hát Laci barátommal, s megvitattuk, hogy ha már úgy is le kell bontani a vezérlést avízpumpa cseréjéhez, akkor cseréljük egyúttal a vezérlést is, hiába eltudna még futni alaphangon legalább 15-20000 km-t. Megrendelte nekem a dolgokat, valamint leltünk vezérműszíj takaró műanyagot is, amik ugye előszeretettel törnek rommá az autókon. Meglepetésemre már 1.800.- Ft-ért beszerezhető, így nem kalimpál majd összevissza és nem kell Hilti-szalaggal tuningolni, meg szegecsekkel... Mivel megjött minden időben, így Laci munkavégeztével jelzett, s mentem felvenni Őt, hogy majd jól megszereljük a Puntot a garázsnál. Az elképzeléssel nem is volt semmi baj sem, sőt eleinte a kivitelezéssel sem. 
 Elkezdtük bontogatni szépen lefelé a dolgokat, levettük a régi, törött takaró műanyagot, majd a csatlakozásokat oldottuk el, és szedtük lefelé a vezérműszíj-feszítőt is miután összejelöltünk mindent mindennel. Eddig nem is volt semmi gond. Majd kiszereltem a vízpumpát, és hosszas vizsgálódás után arra jutottunk, hogy valószínűleg a tömítés mellett szökhetett néha egy kis víz amit elvezetett a takaróműanyag. Szereltünk hát tovább, leszedtük a főtengelyről is tárcsát, tehát minden készen állt ahhoz, hogy mehessen összefelé a történet. Megpucoltuk a vízpumpa-motorblokk találkozási pontját is, majd szépen tömítőmasszával bekenve a helyére illesztettük s némi bőrösödés után a helyén rögzítettük, fixre húztuk. Féktisztítóval szépen lepucoltuk a motorblokk innenső oldalát, megtakarítottuk az olajsártól, és a gumireszeléktől. Feltettük az új SKF vezérműszíjat, ügyelve arra, hogy minden jelen maradjon közben persze. Fixre húztuk a főtengelyen lévő tácsát. Feltettük a feszítőt is a helyére, és kismértékben feszítve a szíjon meghúztuk a feszítő rögzítő csavarját. Nagyjából minden készen állt az ellenőrzésre, valamint a kézzel történő körbeforgatásra, így ellenőriztük is a dolgokat. Semmi nem támasztott ki-be semminek sem, semmi nem ért bele semmibe sem. Remek. Ekkor még nagy volt az öröm, igaz kicsit LEGO-zni kellett már a jelölésekkel és a vezérműszíjjal, de nem volt vészes.
 A fekete leves csak ezután következett, miután nyugtáztuk hogy szerkezetileg minden rendben van, tehát mehet a feszítő fixre húzása, valamint lehet feltölteni hűtőfolyadékkal a rendszert. 
Ez utóbbi pontnál szólt Laci, hogy elég, ne öntsek bele többet, mert biztosan tele van (7-8 dl után) ugyanis folyik a blokk oldalán kifelé...   I'm so Happy érzés kerített ekkor hatalmába... meg Lacit is persze. S ekkor már kb este 1/2 9 volt, tehát nem volt értelme tovább kínlódni, főleg úgy nem, hogy erősen valószínű a fegydugó van kirohadva egy ponton s ott ereszti el a vizet a motorblokkból. :( Mindenre igyekeztünk felékszülni, de erre nem számítottunk. Így eléggé meg voltunk lőve. Pedig valószínűleg egy pár száz, vagy ezer Ft-os tételről van szó. Azonban mivel polcon ilyenem épp nincs, így maradt az azonnali STOP. Gyorsan összepakoltunk, majd életre keltettük a kis kéket, mert valamivel gyorsan hazakellett jönnünk Edelényből, ugyanis éjjelre meg menni kell dolgozni... ;)
 Így Punto maradt a garázsnál, cserében Polskival jöttünk be, aminek ugye kicsit szét van hullva a váltója a Nyári találkozóra menet óta. De hát ugye szeretjük a kalandokat és a kihívásokat. ;)
 Folyt.köv. hamarosan, leginkább már ma remélhetőleg. Az említett fagydugó egyébként 50-es körüli méretű, ha esetleg valakinek szüksége lenne a méretre, mondjuk hasonló okok miatt... ;)
191919 km az óraállása

Futómű

 Ha már egyszer megcsináltam Lacival az Ignist, s mostanság amúgy is a Punto-t használom, gondoltam kicsit renoválok annak is a futóműjén.
Ugyanis elég alacsonykának tünik néha az autó, főleg a nyári kerekekkel, aminek sokszor a kipufogó látja kárát.
Szóval beszereztünk ebbe is hátra egy pár új hátsó rugót. Kayaba-kra esett most a választás, mert hamar ideértek és jó áron is voltak. A csere nem ment olyan gyorsan, mint ahogyan azt elképzeltem, de végül sikerült ezt is megoldanom. Igaz továbbra sem a legegyszerűbb dolog a manőver akna, vagy csápo emelő nélkül, de a lényeg hogy sikerült.
Első körben 57 mm-rel lett jobb a helyzet, ami nem mérvadó, hiszen biztosan összébb fog ülni ez a rugó is még, azonban elsőre elég hatásos volt a különbség látványa.
Az első próbaúton pedig maga az utazás is érezhetően más volt.
 Kicsit megkellene erőszakolni a kedvemet, s nekiállni kimazsolázni a vezetékeket az autóban annak érdekében, hogy a donorból kiszerelt elektromos csomag bekerülhessen az autóba végre. Igaz csak minimális extra, de talán kényelmesebb egy fokkal az elektromos ablak emelő, valamint a gyári közpotni zár szett is, mert ez az utólag telepített központi zár mindig utánállítást igényel téli-nyári időszakokban.
Minden reményem abban van, hogy az alap kábelcsoport megegyezik, s valahol csak rá kell csatlakozni a kiegészítő extrákkal. Mert ez nagyban megkönnyítené a dolgom. Meg a kedvem sem menne el olyan hamar...
 Tehát ha esetleg van valakinek erről valami infója, aki esetkeg csinált már ilyet s megosztaná velem a tapasztalatait, azt megköszönném.