Címke: 2015 (16)

Tevékenységtérkép

Egy kalandos hétvége...

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom... :)  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. :) Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. :) Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről. :)
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!
;)
 

Régóta halogattam már...

 Nagyon nagyon haragszom Yakamoto Szusimusi-ra, s mélységesen felháborít, hogy annak idején nem látta el kellőképpen a rábízott feladatot, hanem elmismásolta azt. Hiszen senki másnak nem róható fel az a típushiba, csak annak a személynek aki ennek felülvizsgálatával, méretezésével volt annak idején megbízva a Suzuki gyárban. Feladata annyi lehetett csupán, hogy megfelelően tervezze, méretezze az igénybevételeknek megfelelően a csomagtérajtót s annak villamos és egyéb kapcsolatait a kocsiszekrényhez. Szerintem ezen a ponton óriási nagyot füllentett a fent említett személy, ugyanis már a gépjármű 5 éves kora körül jelentkezett az a probléma, hogy nem volt 100%-os az elektromos tápellátása. Értem ezalatt, hogy nem működött megfelelően a centrál zár, a hátsó ablak fűtés, a rendszám világítás, vagy esetleg a hátsó ablaktörlő. Ugyanis az ajtó nyitogatásának köszönhetően elfáradtak a vezetékek, és szépen lassan egyesével töredezni indultak. Annak idején sikerült hamar rátalálni ezekre a problémákra, s egyszerű forrasztással úgy gondoltuk megoldható ez a probléma ha nem is véglegesen, de hosszú időre. Nem így volt. Hozzávetőlegesen 1 évet talán sikerült nyerni vele. Ami csak azért is vicces, mert ha józanul végig gondoljuk a vezető oldali ajtó 100-szor többet van használva, de talán még az utasoldali ajtók is, s szerencsére azokkal nincsen semmi gond, ott nem fáradtak el egyszer sem a vezetékek, s nem törtek el.
 Kérdezgettem annak idején a szervízben is, a VDF-nél is, de nagyságrendileg valami 15.000.- Ft körül lett volna a hátsó ajtóba kapható gyári (kvázi ugyanolyan minőségű) kábelkorbács, s valami hasonló összegért (15.000.-)  ki is cserélték volna szervízben. Nem vagyok garasosokodó természetű, de ezt így ebben a formában kicsit soknak éreztem, így inkább nem foglalkoztam vele. Gondoltam nem nagy nehézség kulccsal nyitni-záni a csomagtérajtót ha éppen szükséges, s igazából az utolsó meghibásodásnál ez volt szinte az egyetlen olyan felmerült hiba ami ennek következtében jelentkezett. Meg persze a rendszámtábla világítás. 
De persze csak nem hagyott nyugodni a dolog, s mindig ott motoszkált a fejemben a javítás mint opció. Végül rászántam magam, s gondoltam egy merészet, mely szerint ha a gyári vezetékek nem megfelelőek ide, mi lenne ha mondjuk a szilikonos, úgynevezett hangszóró vezetékek kerülnének ide felhasználásra melyek szigetelése nem annyira rideg és kemény mint a hagyományos vezetéké. Hogy igazam lesz-e vagy sem, majd az idő eldönti, minden esetre bízom benne hogy igen, hiszen hosszú éveket kibírnak egy-egy ajtó átvezetésénél. Az első ötlet szerint sarukkal láttam el egy 25 cm-es kábelkorbács darabot, gondolván arra, hogy a kemény szigetelésű vezeték részek kellően távol kerüljenek a nyitoatási vonaltól, valamint ha esetleg idővel tönkremennek ezek a szilikonos vezetékek is, akkor a sarukat széthúzva pikk-pakk cserélhető legyen a sérült rész. Azonban a szétszerelés pillanatában át kellett értékelnem ezt, mert a a hossz is soknak bizonyult (nem volt ennyi hely a karosszériában a vezetékeknek azok rögzítései miatt), valamint a saruk is jelentősen megnövelték a kábelkorbács átmérőjét. Gyorsan orvosoltam a dolgot, felére vágtam a beépítendő vezetékeket, végeiket újra lecsupaszoltam és forrasztó ónnal befuttatva előkészítettem a csatlakozáshoz őket, mind a 10 szálat. Majd vettem egy nagy levegőt, s hirtelen elcsípdestem a gyári kábelcsoportot a problémás helyen, hogy már ne legyen visszaút. :D Eltávolítottam a belső műanyagburkolatokat a környékről, hogy majd tudjak kicsit játszani a forrasztásnál, s ne az ajtó tövében kelljen forrasztgatnom majd 1-1 cm-es vezeték kiállásokkal. Laci barátomtól kaptam zsugorcsöveket, valamint egy Dremel gázforrasztót kölcsön amivel már jó ideje szemezek, de mindig úgy vagyok vele, hogy annyiszor úgy sem használom, mint amennyit kérnek érte. Most gondoltam letesztelem mert már nagyon sok jót hallottam róla tőle.
Lecsupaszoltam szépen a karosszériából kilépő vezetékek végeit is, befuttattam szintén forrasztó ónnal őket, s vágtam a zsugorcsőből is kisebb darabokat, hogy majd ezekkel fedjem, szigeteljem le a forrasztott részeket.
Valami hatodik érzék féle kapcsán gondoltam megszámolom a karosszériából kilépő, valamint a csomagtérajtóból kilépő vezetékeket. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy hogy a karosszéria oldali vezet 11-10-re a csomagtérajtó felőlivel szemben. Kvázi valahol az ajtóban visszacsúszva még lennie kell egynek. Remek... Ugyanis ahol a kábelcsoport belép az ajtóba, azt követően vagy 90 cm-t egy zárt részben tesz meg amihez sehonnan sem lehet hozzáférni semmivel sem. Végül jobb ötlet hiányában kioldottam az ajtón található patent rögzítéseket, hogy szabadabbá tudjam tenni a kábelcsoport mozgását, hátha ennek következtében előbukkan majd az elkószált vezeték is. Meg is lett szerencsére, valamint az ablakmosó szilikoncsöve is előkerült így az ajtóból, mert az szintén a vezetékekhez van rögzítve. 
Miután minden megkerült, elkezdtem a csomagtérajtó felőli oldalt összeforrasztgatni, és zsugorcsövezni, megelőzendő az esetlegesen feszültség alatt lévő vezetékek esetleges testelését. Miután mindegyikkel végeztem, beszuszakoltam őket a védőgumiba, és elkezdtem az ablakmosó csőcsatlakozását is felkutatni amit meg is leltem a C-oszlopban, így csak az ajtóhoz kellett egy csőcsatlakozást beépítenem, s a kettő közé betoldani a megfelelő hosszúságú szilikoncsövet. Csatlakoztatás előtt még ezt is beszuszakoltam a gumi átvezetőcsőbe.
Majd jött a jó móka, ahol is az eddig 11 féle színjelölésű vezetékcsoport közé megfelelő sorrendben kellett becsatlakoztatni az összesen két féle színjelölésű szilikonvezetékeket...   asszem itt szembesültem vele, hogy ezt a részét talán nem gondoltam kellően alaposan végig. 
De nem volt para, mert van ám nekem digitális multiméteren, gondoltam majd szépen kizümmögtetem a szilikonos vezeték egyik végét, valamint a csomagtérajtó csatlakozóinak másik végét. Ezt hamar fel is adtam miután az első vezeték 3 helyen zümmögött vissza annak ellenére, hogy elvileg nem test volt. Így némi fejvakarást követően maradt a józan paraszti ész, és óvatosan meghúzgálva egyesével a már összeforrasztott vezetékeket figyeltem hogy mely színjelőlésű mozdul meg az ajtóban, s forrasztottam össze az ennek megfelő színnel a karosszériánál. Jó móka volt. Főleg hogy ekkor már kezdett sötétedni is, aminek következtében egy idő után már úgy láttam minden mozog, nem csak a vezetékek...
 Minden esetre végül sikerült összeforrasztanom elvileg minden megfelelő színűt a megfelelő színű vezetékkel, s izgatottan kezdtem összeszerelni a csomagteret, meg minden eltávolított burkolatot, visszaállítani az eredeti állapotot, hogy  kipróbálhassam élesben mit is csináltam az eltelt 5,5 óra alatt.
Szerencsére minden megfelelően működött a beavatkozást követően, így elégedett voltam/vagyok az elvégzett munkával, s ismét használni tudjuk az alapvető kényelmi szolgáltatásokat a Suzukiban, van ismét rendszám tábla világítás, hátsó ablaktörlés, hátsó ablakmosás, hátsó ablak fűtés, és centrálzár működés is.
Nem egy nagy munka, de közben sokszor eszembejutott azért, hogy nem hiába halogattam én ezt hosszú időn keresztül, hiszen közben nem mindig volt meg az a "haladok a dologgal" típusú érzésem, ahogyan a "lesz ebből egyszer valami" típusú érzésem sem. De végül csak összeállt a történet megfelelően.

Tapasztalatból sosem elég...

 Csupán azért osztom meg a következő történetet, mert magam is kínlódva, vinnyogva nevettem az egészen, hogy ilyen is csak velem eshet meg.
Az egész valamikor akkor kezdődött, mikor átcseréltem a nyári felniket-gumikat a téliekre, majd mint aki jól végezte dolgát, használtuk tovább az autót. Egészen pontosan még vagy 3-4 napig, amikor egyik délutánra egyszer csak majdnem teljesen felnire eresztve találtam a Puntot. Gumis nincs messze, így szépen lessan elgurultam vele kis utcákon keresztül. Mivel mindenki most gumizik, így kellően tele voltak ahhoz, hogy ne tudjanak teljes mértékben foglalkozni a problémámmal, de annyit megtettek, hogy felfújást követően körbespriccelték a gumit, hogy rájöhessünk hol ereszt. Nos, olyan volt kb mint a szökőkút, a felni pereme és a gumi pereme között szépen szivárgott, ami ugye arra enged következtetni hogy a felni és/vagy a gumi sem fiatal, s nem illeszkedik tökéletesen. Lehetne taknyolni, kenceficézni, de abban maradtunk, hogy rendberakok egy komplett garnitúrát, mert szerencsére úgy is van belőle.
Le is ugrasztottam a donorról egy komplett szettet, amivel annak idején vettük a puntot, csak hamar ki is cseréltük az alu szettre, mert nem voltak a legjobb állapotúak a gumik. Ezeken állt jó ideig a donor, igazából különösebb gond nélkül, mert hogy 1-1,5 év alatt esetleg elereszti a nyomást, azt nem nevezném problémának. Gumisnál leszedettem a gumikat, mert nem akartam birkózni velük, ezt később nem is bántam meg, mert kellően rá volt ragadva egyik-másik a felnire. Majd egyeztettem a homokszóró cimborával, s elvittem neki a garnitúrát, hogy mielőbb meg tudja oldani nekem a problémát, s még relatíve jó időjárási körülmények között le is fényezhessem őket szerelés előtt.
A homokszórás el is készült, hibátlan lett ezúttal természetesen a munka, így jöhetett a zsírtalanítás, majd az alapozás amit ezúttal is HB BODY korróziógátló alapozóval végeztem. Majd mivel eltelt az erre szánt idő, így elmostam a szórópisztolyt, szétszereltem a csöveket, légtelenítettem a tartályt, elpakoltam a kompresszort, a teljes felszerelést gyakorlatilag mint aki jól végezte dolgát. Ez utóbbiról szentül meg is voltam győződve, hiszen már az alapozás után is tetszett a felni, kapott rendesen mindenhol kellő vastagságban, mégsem folyt meg sehol rajta az alapozó, teljesen jó volt. Így elkezdtem behordani a felniket a garázsba, s ekkor tünt fel, hogy valami bibi van, mert mint ha az egyik felninek más lenne a szélessége. Sőt miután jobban megnéztem, úgy tünt hogy egy másiknak is másabb a szélessége. 
Ekkor kezdtem el a felni adatait keresni, amit ugye vagy a közepébe nyomnak, vagy a peremébe a gyártás során. Nos, ekkor már a sírógörcs kerülgetett, mikor találtam egy 4x13"-sat, majd egy 5x13"-osat, s két 4.5x13"-osat. Nem volt őszinte a mosolyom, s nem igazán értettem, hogy ez miért nem tünt fel eddig egyszer sem, főleg hogy annak idején ezekkel a felnikkel vásároltuk az autót a kereskedésben. :(
 Szerencsére egyelőre nincs minden veszve, ugyanis áll még ugye egy Lancia Y 10 Turbo is a sorban, amin szintén Fiat felni garnitúra van, igaz felemás, de 2 db pontosan megegyezik az előzőekkel formára és méretre is, mert 4.5x13"-osak, így azokat is leugrasztottam a kocsiról, s kaptak helyette 12-es felnit, meg egy 13-as mankót előre, mert így már kifogytam a felszerelhető lehetőségekből sajnos/szerencsére.
Jelenleg itt áll a dolog, ugyanis a homokszórós cimbora jelenleg Pesten tevékenykedik így sajnos csak hétfőn fogom tudni átadni neki a felniket szórásra, addig jelegve van a dolog, s napi szinten ellenőrizve a keréknyomás. :(
 Az vígasztal csupán az egészben, hogy miután elpanaszoltam a sztorimat egy barátomnak, ő vígasztalásul közölte hogy ne aggódjak, Ő annak idején alufelnit vásárolt ugyanígy. :) S ugye más problémája már sokkal szívderítőbb. ;) :D

Olajcsere

A Punto ismét megtett annyi km-t, hogy időszerűvé váljon az olajcsere rajta.
Ezúttal is Laci barátom volt nagy segítségemre, mert ő forszírozta hogy oldjuk meg mielőbb, sőt a helyet is ő biztosította, valamint a munka oroszlánrészét is ő végezte el. Ezúton is köszönet érte barátom! ;)
Km óra állása: 183316
Motorolaj: Mobil Super 2000 10W-40
Olajszűrő: ALCO Filters SP-940
Levegőszűrő: ALCO Filters MD-9268
Amint lesz egy kicsit jobban időm foglalkozni vele, akkor megpróbálok utána járni annak, hogy kiküszübülhető-e a minimális olajszivárgás innen-onnan ugyanúgy mint a szelepdekli alól. Említett részen annak idején kapott új tömítést, valamint szerelőpasztát, s ezt követően került felszerelésre. Azóta onnan nem is szivárog olaj. ;)

Minden napra egy mese...

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől. :D
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió. ;)
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. OjmjakonKépek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. :) S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. :) Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert. :)
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. :) Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla. ;)

Hátsó fék

 A napokban egyre furcsább lett az indulás az autóval, sikerült elég hamar rájönni arra, hogy a hátsó fékkel van némi probléma, annak ellenére, hogy nem húzgálom a kéziféket feleslegesen csak rögzítésre használom, bizony ott lett valami gebasz. Télen már érezhető volt a jelenség egyszer-egyszer, de akkor a nagy hidegnek tudtam be a dolgot s annak hogy befagyott biztosan a kézifék bowden.
Lássuk be, 11-12 éves gyári alkatrészről beszélünk, így talán nem olyan nagy meglepetés ez, hogy csere érett lett a rendszer ezen része. A VDF-nél utánakérdeztünk mindennek, hogy a szerelés alkalmával majd ne érjen meglepetés minket, ha esetleg hirtelen kell beszerezni valamit. 
Pénteken végül olyan szinten beszorult a fék a bal hátsó tengelyen, hogy gyakorlatilag hazafelé haladva már nem volt értelme 3-fokozattól fentebb kapcsolni, mert az már csak kínlódás volt s nem haladás...  Gyakorlatilag szinte teljesen megállt, megfogta valami, mire hazaértem vele teljesen felforrósodott, sistergett amikor nedvesség érte. :( Túl sok jóra nem számítottam ekkor már. Beszereztem gyorsban a hátsó fékpofákat, a kézifékköteleket, mert elsőkörben ezekre tippeltem, ugyanis az feltünt, hogy a kézifékkar szinte ellenállás nélkül felhúzható, kvázi nem feszít semmit sem szinte.
 Laci barátommal neki is ugrottunk ismét féket szerelni szombaton, mint egy héttel ezelőtt, csak most nem a Polskin, hanem a Suzukin.
Bakra tettük a bal hátsó részt, levettük a kereket, ami kézzel nem nagyon volt körbeforgatható. :( Levettük a tengelycsonk anyát, s próbáltuk levenni a fékdobot. Nem nagyon ment, konkrétan nagyon nagyon nem. Megfelelő méretű csapágylehúzó hiányában, a nyers erő és a drasztikus behatás mellett szólt az érvem, feltettük vissza a kereket, s elkezdtem a belső oldalról lerugdosni az egészet. Nem túl hamar, de megadta magát, ugyanis a pofák is feszítették a dobot a kézifék bowden feszítettsége miatt, amit hiába kötöttem ki az utastérben, semmit sem változott a lazasága. A drasztikus behatás miatt azonban sikerült lenullázni a fékpofákat, a ferrodol rétegek letörtek a feszülés miatt. Sebaj, mennek majd fel újak úgy is, ez legyen a legkisebb baj, de az agyban található csapágy is széttört a jobb lábamnak köszönhetően. :D  
Kb ekkor szakadt el a cérna, s lett az SOS szerelésből inkább alapos szervíz, s döntöttem el hogy akkor a jobb oldalt is atomjaira szedjük, csapágyat cserélünk, pofákat cserélünk, dobot szabályoztatunk, bowdent cserélünk, egy szóval mindent. Szombaton... délben...    Kicsit merész elhatározás volt, de Veres András barátom volt ezúttal a megmentő szintén, ugyanis nem találtunk sehol sem olyan embert aki hajlandó lenne szombaton délután fékdobot szabályozni. Neki volt erre kapcsolata, így megbeszéltük, hogy amint letudjuk szedni a jobb oldalt is, útnak indulunk az esztergályoshoz. Természetesen a jobb oldalival még nagyobb szívás volt, mert nem adta egy könnyen magát, kellően kifárasztott minket mire levarázsoltuk egy kölcsönkért "hokizóval" (kerékagyra csavarozható fém, mely merőlege irányban egy tengellyel van ellátva, ezen egy mozgatható súly mely a végén nagyot koppan s ezzen feszíti szépen fokozatosan lefelé a kívánt alkatrészt - biztosan van megfelelő neve is: CSÚSZÓKALAPÁCSOS CSAPÁGYLEHÚZÓ ;) Szóval végül ezzel a célszerszámmal sikerült lerángatni a hátsó fékdobot a jobb oldalon. Elmentünk Andráshoz, elvittük esztergályoshoz a fékdobokat, beszereztünk közben hátsó hátsócsapágyakat SKF-et, és NTN-t, KOYO-t és KANACO-t komplett szettben inkább, ami minden gyártónál mást jelent. Egyiknél csak csapágyat, másiknál seeger gyűrűt is, harmadiknál tengelycsonk anyát is.
Miután minden meglett, visszatértünk, a régi fékpofákat ledobáltuk, a bowdent kikötöttük, a fékalaplapot portalanítottuk, az utánállítót visszaállítottuk, hogy fel tudjuk tenni az új fékpofákat majd.
Továbbra is fent tartom azt az állításom, hogy a Polski Fiat 126 fékrendszere a maga egyszerűsége miatt a legjobb a világon, mert  a Suzukin Ignisen pl nincsenek fékpofa rögzítő és tartó tüskék, visszahúzó rugók csak egy Omega tartó rugó, gyakorlatilag minden alkatrész a másikat tartja, ami kellően meg tud szívatni az összeszerelésnél mert valami mindig lehullik az utolsó pillanatban az egészről...   De végül sikerült megoldanunk szerencsére, felkerültek az új fékpofák, beállítottuk az utánállítót, beköttük a bowdeneket, feltettük a fékdobokat, rögzítettük a tengelycsonk anyákat, Laci alulról bevezette a bowdeneket, én meg bekötöttem a helyükre az utastérben, s gyakorlatilag készen is voltunk, már csak a kerekek felszerelése, valamint a romeltakarítás volt hátra, s este úgy 8 körül végeztünk is az egésszel...   Egyikünk sem gondolta hogy eddig el fog tartani a történet. :)
 Hatalmas köszönet Lacinak a segítségért, a VDF-nek az alkatrészekért, Andrásnak a megmentésért, a feleségeknek meg a türelemért. ;)

Nagyot koppan, azután elhallgat...

 Hosszas gondolkodás után, végül erről az eseményről is készítek egy kis feljegyzést, hiszen ez is csak megtörtént annak ellenére hogy nem nagyon volt tervben, nem nagyon szerettem volna. Mostanra azonban az ügy is lezárult már.
 Történt egyszer ugyanis, hogy egy nyár végi napon hazafelé autóztam a Rakacai tóról Miskolc irányába, a megszokott úton, kényelmes tempóban hiszen nem siettem sehova sem, tőkéletes látási viszonyok mellett, és tökéletes útviszonyok mellett, s egyszer csak a semmiből előttem termett a kiskorú R. A. Torontói születésű magyar állampolgár egy kerékpáron...   kb esélyem sem volt, így kicsit átrendeződtek a járművek vonalai... :(   Jaja, konkrétan eltrafáltam a kis srácot kerékpárral együtt, annak ellenére hogy mindent elkövettem az elkerülés érdekében.
Nem mondom, hogy nem jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...   de többek között sok minden lepergett a szemem előtt abban a pár pillanatban.  Elég szerencsétlen dolgok játszottak közre, s elég szerencsések is egyben.
Szerencsés volt az esetben, hogy abszolűt nem siettem sehova, teljesen normális tempóban (40-45 km/h) haladtam át Szendrő településen, mikor is egy főút mellett parkoló kisteherautóhoz közeledtem, elkezdtem kissé bentebb húzódni a felező vonalhoz - talán ez volt egy fontos momentum a szerencsés helyzetnek - mikor is kb 1-1,2 m-en belül a parkoló autó takarásából kivágódott a fentebb említett személy egy kerékpár nyergében, és észnélküli tempóban igyekezett átjutni az úttest túloldalára...    Peche volt, mert nem sikerült neki még a felező vonalig sem eljutnia sértetlenül, ott pedig némi külső kölcsönhatás következtében irányt és sebességet is változtatott valamint a kerékpártól eltérő röppályát járt be.   Nagyot koppant azután, majd elhallgatott....
A kisteherautó takarásában egy kocsma volt , ahonnan a szemközt található utcába szeretett volna vélhetőleg kerékpározni a kis srác, azonban ennek veszélytelenségéről semmilyen mértékben nem győződött meg, s felelőtlenül hajtott az úttestre, főútra. Felnőtt felügyelete nélkül, világító berendezések nélkül, de leginkább veszélyérzet ésész nélkül. Tekintettel arra, hogy teljes mértékben féktávon belül lépett az úttestre, valamint egy gépjármű teljes takarásából (annak farától kb 40-50 cm-re), az ütközés elkerülhetetlen volt, még annak ellenére is, hogy a felező vonalhoz húzódva haladtam számítva az esetlegesen felbukkanó váratlan eseményekre (igaz nem pont arra, hogy nyél gázon kijön elém valaki...), vészfékeztem amint megláttam a felbukkanó valamit az autó takarásából, s közben elkezdtem áthúzódni a szemközti sávba is.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy kocsma előtt történt az esemény.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy épp segélyosztási időszak volt.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy délután 3 óra ellenére volt némi véralkoholszint a vérükben a kocsmában ülőknek.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy épp jól fésült voltam s a homlokom a seggemig ért.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy volt köztünk némi színárnyalatnyi különbség.
Szerencsétlenség volt az esetben, hogy volt egyszer egy lincselés Olaszkliszkán...
Szerencse volt az esetben, hogy én jöttem akkor arra s nem pedig a mögöttem nem sokkal haladó nyerges vontató zúzott kövel megrakva, ugyanis ez utóbbi biztosan nem állt volna meg 0,5 m-en belül.
Szerencse volt az esetben, hogy minimális volt az ütközés így nem repült nagyot, s így sem az ütközés, sem a becsapódás nem viselte meg nagyon.
Szerencse volt az esetben, hogy gyors helyzetfelismerést követően akadt az autóban 8 cm alatti pengehosszúság, valamint teleszkópos fém elemlámpa is, ha ne adj isten szükség lenne rá - de nem volt.
Szerencse volt az esetben, hogy a tőlem nagyobb darab kiérkező kocsma vendégek trágár szitkozódásuk végére nem az én nevemet hanem a kis srácét tették oda, s engem gyakorlatilag nyugtattak, hogy látták nem én voltam a hibás. Ez azért sokat segített a hangulaton.
 A lényeg hogy megúsztuk kisebb sérülésekkel, nem alakult ki lincshangulat, nem volt ellenséges senki sem, a kis srác hamar felpattant és rögtön a vasért nyúlt pontosabban a kerékpárért, de mivel bicegett kissé, és a szemöldöke is felrepedt, így fel sem merült bennem hogy ne hívjak rendőrt. 112-őt értesítve az esetről, burkoltan igyekeztem a tudomásukra hozni a színárnyalatbeli különbségeket, az eseményt, annak súlyos és kevésbé súlyos mivoltát, hogy kocsma előtt vagyunk, hogy főúton vagyunk, stb. Hamar meg is érkeztek a mentősök, majd pár pillanattal később az első rendőrségi csoport is. Majd a második s a harmadik is. 
Lehelyszíneltek alaposan, közben forgalmat tereltek, közben a mentő elvitte a sérültet, közben még többen és többen lettek az út szélén... 
Dúrván 1,5-2 óra telt így talán el, mire lezajlott az egész herce hurca, maje mehettünk a Rendőrkapitányságra kihallgatásra, tanuvallomásra...
 Kihagytam volna a történetet szívesen, de valószínűleg ez volt megírva. Örülök annak, hogy minimális sérülésekkel sikerült mindenkinek megúsznia az eseményeket, hogy nem történt nagyobb baj.
 Az autón lett némi sérülés, amit ugye polgári peres úton legfeljebb....   szóval hagyjuk, mert elég esélytelennek érzem a dolgot. De ezt mondtam a rendőrnek is, hogy szerintem minden vagyonukat Állami Kötvényekbe fektethették, ami biztosan hosszú lekötésen van.
Lett egy kis sérülés a lökhárítón, a rendszámtáblán (mégsem hagytam el -  pedig ugyanúgy van rögzítve), valamint a gépháztetőn egy kisebb horpadás a buksijától.  A rendszámtáblát gyakorlatilag a helyszínen megoldottam, a lökhárítót a garázsnál lepolíroztam, egyedül a horpadással nem tudtam egyelőre mit kezdeni, mert nem sík hanem domború felületen van, ráadásul merevítő van mögötte, így ezt jó eséllyel nem fogom tudni megoldani garázs körülmények között, de sezrencsére nincsen nagyobb baj.
 Az ügyet közben pedig lezárták, a kiskorú ellen indított eljárást büntethetőség hiányában pedig megszüntették.

Kisebb átvizsgálás

 Időszerűnek éreztem, hogy egy kicsit ránézzünk valamikor a fékekre, ugyanis voltak kisebb, nem túl egészségesnek tünő hangok erősebb fékezéskor. A hang kísértetiesen hasonlított arra, mint amikor annak idején leszakadt a ferrodol réteg a fékpofákról. Így nem akartam túlzottan halogatni a dolgot inkább.
 Az idő szerencsére jó volt, épp ideális egy kis szerizelésre, így Laci barátommal neki is ugrottunk a garázsnál.
Első körben bepattintottuk az akkumulátort, amit elvittünk bevizsgáltatni, mert menetrend szerint belefutok abba, hogy  egy hetes állás után, nem akar beindulni az autó. :( Eddig azt hittem az akksi a ludas, mivel a generátorban most van kb 10.000 km talán, annak idején egy új, BOSCH rendszerű került bele, mikor generátor problémákkal küszködtem. De a vizsgálat szerint, az akkumulátornak sincsen baja. :( Így most kissé tanácstalan vagyok. Mindegy, a lényeg hogy bepattintottuk és pöcc-röff indult is. Majd bakra tettük előbb elől, majd hátul, s átnézegettük a fékeket meg egyúttal lezsíroztam a függőcsapszegeket is.
A fékeknek olyan szinten nem volt semmi bajuk azon túl hogy féporosak voltak, hogy gyakorlatilag majdnem jobb állapotúak mint amikre cserélni óhajtottam őket amennyiben kopottak lettek volna. :) Így végül miután lebontottuk őket, becsiszolgattuk mindet, portalanítottuk, majd visszatettük a dobokat. S mivel maradt időnk bőven, így inkább a fűtésre próbáltam egy kis időt szakítani inkább, ami lassan úgy is esedékes lesz, hiszen ősz van, vagy mi a fene. S ha már bíbelődünk a csőcsatlakozásaokkal....   na ennek az lett a vége, hogy egy pár gumicső cserére került, mivel egy kicsit látszódott már rajtuk az idő vasfoga, valamint legutóbb a Balatoni futás alkalmával ugye SOS-ben kicsit át is kellett variálnom, mikor a termosztátnál lévő cső elfosta magát.  Végül ott fejeződött be a szervíz, hogy csak fel kell tölteni hűtőfolyadékkal a kisautót s gurulhat is, de erre később térünk vissza, mert nem volt nálam sem fagyálló, sem desztillált víz. Sebaj, mindneképpen előrébb vagyunk. ;)
Volt némi vezetéksaruzás is, de nem számottevő, csak éppen a gyújtás volt emiatt vagylagos... :D De mivel az én Laci barátomnak nagyon frankó saruzófogója van, így az is játszva megoldódott, és precízen ahogyan azt illik. Ezúton is hatalmas köszönet érte, meg persze a segítségért is!

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Apróságok...

 Voltak itt is történések, amiket megpróbálok most ömlesztve rögzíteni.
Időrendben talán úgy kezdődött, hogy a Soproni autóstalálkozóról hazafelé jövet megint meghalt az ötödik fokozat az autóban. Annak ellenére, hogy kisebb vagyonb kerül, s az ember megváltást remél tőle leginkább és motorkímélést... hát... valahogy nem is tudom...
S természetesen megint nem kapcsolás közben, s nem terhelésre következett be a jelenség, hanem utazó sebesség tartása közben, amit nem értettem sem az első sem a második alkalommal. 
Minden esetre nem érzem túl kiforrottnak a technikát.
Ahogyan arról sem vagyok meggyőződve, hogy váltó-motor központosítás beli probléma állna fent, hiszen akkor a többi fokozat is eldarálódna, letörne, stb, de ilyenről szó sincs. Ezúttal is a kapcsolóköröm törött le, mint előző alkalommal. Azóta beszéltem pár hozzáértő emberrel, aki látott már ilyet, s nem csak képeken vagy interneten, hanem esetleg szerelt és gyártott is hasonlókat. Jó esély van rá, hogy alapjában sérült a dolog. Első probléma lehet a csoporttengely végére szerelés, aminek következtében a tengely meghosszabbodik, azonban a csapágyazása továbbra is csak két pontos marad ráadásul az 5-ik jelentősen túlnyúlik a csapágyazáson, így ha esetleg minimálisan vibrál a tengely forgás közben úgy a végén már jelentősen kalamolhat az 5-ik. Második probléma a kapcsolókörmös kialakítás lehet, amit nem utazó sebességek tartására találtak ki első sorban, hanem folyamatos felfelé-lefelé kapcsolásokra terhelés alatt. Na most ez utóbbi nem nagyon valósul meg egy autópályás haladásnál Miskolc-Sopron szakaszon...
 S lényeg hogy széthullott a történet sajnos ismét, s a lehető legrosszabbkor, ugyanis a Soproni találkozót követő héten volt az Ultrabalaton futóverseny, ahol ezúttal is Geo-t kísértem megállapodás szerint. Természetesen Polskival. Csak hogy itt álltam egy törött váltóval, csereváltó nélkül, s ígéreteken kívül nem nagyon kaptam mást, azonban ezek valótlansága miatt sajnos nem voltam előrébb s csak az idő telt rohamosan... Így nem volt mit tenni, összeszedtem az összes maradék váltót, szétbombáztam őket teljesen darabokra, a hibás-törött alkatrészeket kidobáltam belőlük, s kezdődhetett is a móka, a 0-ról váló váltó összeszerelés 1,5 nappal az indulás előtt... - szokás szerint mondhatni. Ami még nem is lett volna annyira nagy baj, csak az nehezítette a dolgot jelentősen, hogy az elmúlt napokban minden éjjel dolgoztam. Tehát éjjel melő, délben haza, váltók összeszed-szétszerel-összerak, összerakott váltó Suziba be, éjjel melóba, meló után másnap délben garázs, akna nélkül váltó le-fel, majd másnap irány a Balaton...
 Kicsit zsákbamacska volt ez a váltó összeszerelés, de nagyon jó időt sikerült futni, ugyanis alig több mint 3 óra alatt szétdobtam a váltókat, kiválogattam a jó alkatrészeket, és összefűztem őket egy váltóházba, s mindezt nem műhely körülmények között, hanem a földön. S ugye arról még mindig nem volt fogalmam sem, hogy vajon milyen is lesz majd, sőt egyáltalán jó lesz e majd a kész váltó. Azon kívül hogy bizakodtam, valamint hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel igyekeztem dolgozni rajta, mást nem tudtam tenni.
 Másnap meló után, nem túl nagy kedvvel vágtam neki az akna nélküli váltócserének, mivel nem nagyon akartam mozgatni a váltóhibás autót. Más megoldás nem nagyon maradt hát, mint hogy helyben felemelem annyira az autót hogy valahogy le és fel tudjam majd varázsolni alóla a váltót. Nem volt egyszerű manőver, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt szinte menetrendszerinti volt a hasonló körülmények közötti szervíz - ebből is látszik, hogy öregszem, de nem csak én hanem mások is, mert ugyanerre a megállapításra jutottunk, hogy ilyen dolgok még 5-6 éve pikk-pakk mentek, s kihívások is voltak, meg jó bulik. Most meg már inkább hatszor átgondoljuk, hogy mikor is kezdjünk bele és hogyan is... Ez van, senki sem fiatalodik...
Keservesen, de sikerült megoldani a váltó cserét, hanyatt fekve a lehető leglehetetlenebb pózokat felvéve, néha a váltót fejem felé nyúlva két újjal csuklóból tartva, míg másik kézzel sikerült a csavarokat rákapatni...   szóval nem volt túl kellemes, és egyszerű manőver...   De sikerült szerencsére, s nem kellett mástól segítségért "kuncsorogni" annak ellenére, hogy fel volt ajánlva a "segítőkészség"...
Próbakör előtt még kicsi játék volt a kulisszával, mert ugye ez az 5-öshöz lett szabva, így semmi sem ott van mint normál esetben, de sikerült megoldani ezt is. Próbakörön meglepően jól muzsikált a váltó, nem recsegett, nem dobálta a fokozatokat ki, mondhatni úgy ment mint kés a vajban, annak ellenére, hogy vagy 3-4 váltóból lett összerakva. Ezzel szemben az első 5-ös halála után a másik váltóban a 4-ik az ilyen bent tartós volt hogy ne dobja ki...
A lényeg hogy indulás előtti estére a technika összeállt s bár kissé féltem tőle, de működött.
Másnap reggel indulás előtt még ellenőriztem a vizet az olajat, majd útrakeltem. Ezen a napon sem maradtam móka nélkül, ugyanis Pesten volt egy kis rohangálásom, majd innen mikor indultam volna tovább Siófokra, szomorúan tapasztaltam, hogy baszottul nincs meg az első rendszám az autón... :(   Első gondolatom az volt, hogy a Salgótarjáni úton jöttem át olyan vacak síneken, amik nagyon kiálltak, hátha ott sikerült levernem (akkor az úgy annyira nem ugrott be, hogy sokszor jártam már arra s egyszer sem esett le...) visszamentem megnézni, de nem volt sehol sem. Közben hívtam az OPC elnökét, aki másodállásban egyébként rendőr, hogy mi ilyen esetben a jogkövető magatartás. S ő adott tippet, hogy első rendőrség. Az első rendőrörs, az Érdi volt, mert Pesten már nem akartam csalingázni hogy haladjak is. Közben persze felmerült a kérdés, hogy vajon autópályán mi alapján fognak azonosítani hogy van e matricám...   Na mindegy. Érden közölték, hogy ez nem tartozik a rendőrségre, menjek okmányirodába. Ami természetesen biztosan nyitva van pénteken délután 5-kor.... így bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kezdeni semmit sem, így újra hívtam az OPC elnökét, aki hitetlenkedve fogadta hogy nem segítettek az Érdiek s hogy gyakorlatilag elhajtottak anélkül hogy jegyzőkönyveztek volna legalább. Így javaslatára a következő megálló a Fehérvári rendőr kapitányság volt, ahol sikerült bejelenteni a rendszám eltünését, hogy legalább papírom legyen arról, hogy nem hobbiból rohangálok rendszám nélkül. Azt azonban már rögtön a tudtomra adták, hogy esetemben nem közlekedhetek a hatályos jogszabályok alapján gépjárművemmel ha csak egy rendszáma van meg. S hogy hiába lesz papírom erről, az hogy közúti ellenőrzésnél megbüntetnek-e csak a rendőr hozzá állásán múlik majd... :D Boldog voltam, hiszen A és B pont között voltam. Kellően messze Miskolctól, s elég távol Balatontól, s hétvége jött.
Maradt a kockáztatás, s haladtunk tovább Geoékkal, ekkor már kissé fáradtan a szállásra.
Másnap reggel start, elindult a futás, valamint a kísérés is. Estig nem is volt gond, főleg hogy abban maradtunk, hogy idén inkább nem kerüljük meg a Balatont rendszám nélkül, s akkor hátha nem büntetnek meg. :) Szállásra visszaérve tünt fel, hogy valami sziszeg a motor leállítása után - az egyik vízcső megadta magát, rögtön fent a motornál a termosztátnál...    I'm so happy....
Baz intézett Bécitől telefonon vízcsövet, s megbeszélték hogy találkoznak félúton - amit ezúton is nagyon köszönök nektek barátaim!!!
De közben sikerült megoldanom úgy a javítást, hogy a fűtéscsőből sikerült kiváltanom egy jókora darabot a csomagtartóban. Elkészült, jó lett, mindezt egy kavicsos parkolóban, éjjel, indulás előtt 1 órával. Közben szóltak a többiek, miszerint kicsit elmatekoltuk magunkat, s jó lenne indulni, mert kb 28 perc múlva váltani kell, s még vagy 35-40 km-re vagyunk a váltóponttól... Na ebben is volt némi kihívás. ;)
Kocsiba be, pályára fel, gázpedál le, és gyííííííí... Geo kb akkor kezdett nézelődni jobban, mikor meglőttünk egy Audit, majd egy VW-t, hogy vajon mennyi is most az annyi. A mutató (kisműszerfal) ekkor tartott valahol a töltésjelző és az olajnyomás magasságában, megcélozva az üzemanyagszintjelzőt, de sajnos addig nem jutott el, mert pattant egy nagyot s kissé megszédülve visszatért a 0-ra. :( Valami elszállt. Vagy a spirál, vagy a kihajtás, amin már csak nevettünk, s nyomtam tovább hogy odaérjünk időben. :) Természetesen ezzel nem is volt gond, a csomagot időben leszállítottam a megadott helyre. ;)
Másnap ézékeny búcsút követően hazaindultunk, mert nem tudtam rejteget-e még valamit számomra ez a hétvége, de szerencsére a hazafelé úton már nem volt semmi gond.
Rendszám sajnos nem került elő. Volt több kísérlet a felkutatásra, főleg hogy közebn sok minden az eszünkbe jutott, többek között, hogy elcsaphattam vele egy rigót vagy verebet, hogy leverhette egy úthiba, de valójában egyik sem valószínű. Jó esély van rá, hogy Pesten való áldogálás közben valaki lelopta az autóról vagy kibaszásból, vagy más egyéb szándékkal. Ennyi öröme legyen az életben azt kívánom a fasszopó buzinak, ugyanis ha úthiba lett volna, akkor leverte volna a ködlámpákat is hiszen egy magasságban van az aljuk. Ha pedig a menetszél vagy madár tépte volna le, akkor nem lenne a hátsó rendszámom is megfeszegetve és elhajlítva.
 Vártam még 2-3 hetet, hátha visszakerül a rendszám, valamint felhívtunk rednsőrséget, köztereseket, autópáláysokat is de senki nem tudott róla. Ami biztos volt, hogy Mezőkövesden még meg volt a benzinkút kamerája szerint. 3 hét után beadtam a pótlásra az igénylést, 1 db rendszámot lehet pótolni csupán 12.500.- Ft-ért, ha mindkettő elveszne, vagy másodszor is elveszne, már nem állítanak ki pótlást. Kvázi egy autóhoz összesen 3 db azonos rendszám létezik, ezt jó tudni. Ha ez kifogyott, akkor lehet kérni az új rendszámot ha jól tudom 8.000.-ért, + forgalmi, +plakettek.
S valahol egy vicc ez is, mert "rendszámodat rögzítsd megfelelően"- tehát valahogy úgy hogy ne hagyhasd el, de átmenő csavarral nem rögzítheted, mert "hatósági jelzés rongálása"-nak minősül.
De ezen már nem akadok fent. ;)
Kalandos volt. ;)
 

Olajcsere

 Kicsit elmaradtam mostanság a blogolással, pedig történések mindig vannak, csak időből jut picit kevesebb, hogy ezeket rögzítsem a blogon.
 Eltelt egy újabb olajcsere periódus, sőt egypicivel túl is szaladtunk, mert kikssé figyelmetlen voltam, de többek között ezért is nagyon jó dolog a blog írás, valamint az okostelefon, mert így rögtön utána tudtam nézni annak, hogy mikor is esedékes az olajcsere.
 Mikor máskor is tettem volna ezt, ha nem épp a nyaralásra indulás reggelén, mert akkor jött meg az a bizonyos hatodik érzék...
Olaj szerencsére volt a garázsban, így csak olajszűrőt és levegőszűrőt kellett beszereznem, ami szerencsére volt az autósboltban a polcon.
Így 200411-es km óra állásnál kapott egy újabb adag Mobil Super 2000 10W-40-es olajat az autó, Armafilt szűrőkkel együtt, s remélhetőleg újabb 10.000-12.000 km-ig nem lesz velük gond.
 Hátsó futómű szilenekre, első toronycsapágyakra, valamint esetleg gátlókra kell majd egyébként lassacskán ránézni, de szerencsére egyébként minden rendben van.
:)

Jani esete - ahogyan én láttam

 Nekem mindig állandó fejtörést okoz az ajándékozás, ebben valahogy nem vagyok jó.
Teljesen véletlenül akadtam egy hirdetésre a netet böngészve, ahol is 2 db 5-ös váltót kínáltak eladásra. Tekintettel arra, hogy ebben nem vagyok jártas úgy gondoltam, hogy kikérem egy olyan ember véleményét, aki ebben otthon van.
Felkerestem Ricsi barátomat, aki az a fajta ember akit vagy Ladában "csináltak", vagy abban született, de az tuti, hogy a szülőcsatornában 3 padlón állt a gázon és végig terelgette magát miközben ellenkormányzott... ;) Valahogy így tudom elképzelni azt az embert akit megismertem annak idején. :)
A lényeg hogy beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy jó áron van az eladásra kínált váltó, s csak valami véletlennek köszönhetően tettem fel a kérdést, hogy neki esetleg nincsen-e egy 5-ös váltója.  Mondta hogyne lenne, valamivel 300-alatt hozzájuthatunk....    Hamar leesett, hogy Ő bizony tolóst kínál. :D   Tisztáztuk, hogy ez így elsőre talán durva lenne, s folytattuk beszélgetésünket, mely során vázoltam neki, hogy mi is lenne a terv.
Hogy Janit úgy kellene meglepni ezzel, hogy ne is sejtse, mi is történik valójában. Ismerik is egymást, jó ember is, az ötlet is tetszett neki, így felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megoldhatjik nála a manővert.
Elkezdtem hát előkészíteni a terepet a történetet Janinak, hogy majd bizony kölcsön kérném tőle a vasat, mert bizony nekem a Suzuki is, meg  a Punto is C-vágányra megy, a Polskiba pedig nem férünk be kényelmesen családdal együtt. Abban maradtunk, hogy majd egyeztetünk a konkrét időpontról. Közben Ricsivel is folyamatosan konzultáltam, hogy mikor is tudnánk megejteni a dolgot úgy hogy az mindenkinek jó legyen. Hétvégében maradtunk, hogy ha bármi is közbejönne, akkor se legyünk meglőve teljes mértékben, mert egyébként a váltócsere nem nagy kunszt annak aki benne van állítása szerint. :)



Janival egyeztettem,  hogy akkor szombaton elkérném a Ladát, cserében Ő persze rögtön felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor szívesen fuvaroz minket - na ezzel nem számoltam, de végül sikerült kijönnöm a sztoriból jól, mely szerint Edit barátnőjéhez is mennénk, ami nem 5 perc lesz, s ki tudja mikor érünk haza, neki mg pihenni kellene, mert ment vissza dolgozni. 
Amint végeztem melóban, siettem a VDF- KER-be, hogy váltó olajat vegyek Janinak a váltóba, mert azt azért mégis csak illik lecserélni felszerelés előtt. Elintéztem amit még akartam, majd mentem Janihoz a Ladáért, cserében ott hagytam a Polskit neki - mert ugye ez is egy olyan pontja volt a sztorinak, hogy még hitelesebb a történet ha pár napot azzal járok, mivel ugye a nagy autók C-vágányon vannak. ;)
Megkaptam az utasításokat, útbaigazításokat a miket és hogyanról, majd útnak indultam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy az első 500 m-en azonosulni tudtam a vassal, mert szerintem kellett hozzá 650 m is. ;) Kicsit kúszott, kicsit orrnehéz volt, 2 telivel dadogva fordult a....   Ilyen persze nem volt, de Polskiból átülve teljesen más viselkedése volt, amit sikerült kitapasztalni a városban, így már némileg magabiztosan vágtam neki a vidéki turnénak. a megérkezést követően, pedig Ricsi már ugrott is neki a témának. Jöttek kifelé a csavarok, az alkatrészek, minden aminek jönnie kell - az akksi, a légszűrőház, az önindítő, a kardántengely, stb. Nem nagyon volt időm csak pislogni jóformán, s a váltó már szinte kint is volt, egyedül a gyári váltókar leszerelése okozott némi csúszást, mert azt még Igor rakhatta fel valamikor 1989-ben, s egyébként is elég elb@szott rögzítő rendszere van. Már értem miért csavaros rögzítést használnak a verseny Ladákban :)
Amint kikerült a váltó, ment is mellé a másik, hogy szokják egymást, kicsit átbeszéljék a törénteket, meg hogy a két kulisszából tudjunk egyet csinálni amiatt, mert az 5-ösről le volt vágva a gyári rögzítési lehetősége a váltó rúdnak s ugye azt szerettük volna ha Janinak nem tünik fel a csere. ;) Azonban a kulisszák nem csereszavatosak egymással, így hirtelen került még egy Niva váltó is, ami szintén 5-ös, de annak a kulisszája meg a 4-esével egyezett meg, s köze nem volt a beépítendő 5-öshöz... :) Abban maradtunk, hogy akkor bizony csavaros kötése lesz a rúdnak a váltó gumiharangja alatt, tehát nem fogja ézrvenni Jani. ;) Ricsi orvosolta is pikk-pakk a felmerült problémát, és átalakította 2 csavaros biztosaításúra, ami által úgy fog állni a rúd, mint "Katiban a gyerek". ;)
S ment is visszafelé minden a fordított sorrendben.
Persze mivel Ricsi humoránál volt, így merültek fel kérdések, mely szerint:
  • ha már itt vagyunk, ne dobjuk bele a Sperrt?
  • ha már itt vagyunk, ne kerüljön bele egy 1.6 zsugor?
  • stb

 "Asszem lenne meglepetés Janinak, hogy 3000-ig csak fulladozik meg prüszköl, utána meg beüt a láncfűrész hang meg a picsánrúgás feeling"
 
 Miután elkészült az aljas terv, pontosabban annak kivitelezése, s visszakerült minden, gondosan áttöröltem a Vasat, hogy még véletlenül se tünjön fel Janinak hogy volt egy kis mókolás, s elvittem próbakörre. Nekem tetszett már az első alkalommal is, hiszen az áttelezése nem módosult a gyári váltóhoz képest, hanem Ő is pluszban kapott egy 5-ik fokozatot, s kb 1000-1100-et ejt ugyanannál a sebességtartománynál a 4-ik fokozatihoz képest.
 Mikor minden klappolt, s elpakoltunk, elindultam hazafelé, s hívtam Janit, hogy akkor most csere vissza, jöjjön már le a ház elé. Mikor lejött, közöltem vele, hogy üljön be, mert mutatnék neki valamit, ami nekem kicsit furcsa, szokatlan, nemtom ilyen volt-e stb. Láttam a nem értem érzést az arcán. ;) Haladtunk a belvárosban, pofáztunk útközben mindenről, gyújtásról, 98-as benzinről, a bauxit bányák üresen állásáról, egyszóval mindenről, hogy kikcsit még inkább megkutyulódjon Jani, hiszen nem rég ébredt fel.
Majd út közben adtam neki egy váltógombot, mondván hogy a másik már nem jó. Nem értette. Gondolta biztosan a kezemben maradt, vagy valami ilyesmi... meg hát amit adtam az 5-ös kiosztású, neki meg... És hopp! akkor beraktam 5-be úgy látványosan, hogy feltünjön a mozdulatsor, s hozzátettem annyit még hogy akkor Boldog születésnapot! Tekintete, arca zilált volt, mint akire cifra fosás közben rárúgják az ajtót. Így visszatettem 4-be, majd megint fel 5-be. Ekkor már valami derengett neki, meg a fény az alagút végén is bevilágított némiképp. De némi időbe telt mire felfogta, majd elkezdte feldolgozni a történetet, ami épp elég volt arra, hogy elérjünk lassan az M30-asra, és kicsit megzavarjuk a vasat jobban. ;) Majd a 30-as végén cseréltünk, hogy ismerkedjen Ő is egy kicsit a technikával, hiszen mégis csak az övé az autó, az érzés, a meglepetés, az ajándék.
Szerintem sikerült meglepnünk Mónikával, és Ricsi közreműködésével.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Remélem jó meglepetés volt! ;)

Marczin Róbert @ . 2 fotó . 4 komment

Futómű

 Szépen sorjában.
Először is lejáró félben volt a műszaki vizsga érvényessége, így esedékes volt elvinni az autót egy kisebb felülvizsgálatra, hogy kibaukjanak inkább még időben az esetleges hibák.
Szerencsére semmi vészes nem mutatkozott, ellenben jelezték, hogy időszerű lenne esetleg a lengéscsillapítókat kicserélni lassacskán, hiszen már mégis csak 16 évesek, ami még a kisebbik baj lenne, de az értékeik nem túl meggyőzőek, a maguk 21-22 %-os csillapításukkal. Valamint a jobb oldali első szilentblokk is megmozdulni látszik a lengőkaron, így azok is csere érettek.
 Elmentem hát a már megszokott helyre, s utána néztünk, mik jöhetnek számításba lengéscsillapító téren. Az igazat megvallva, segítette a mérlegelést az is, hogy úgy mond második autóként használjuk, s hosszabb utakra inkább az Ignissel megyünk, tehát nem feltétlenül kell bele egy Bilstein szett. A VDF-KER -nél bogarászva akadtunk rá sok minden lehetőségre, s választottam végül egy Lengyel gyártmányt az előbb említett dolog miatt, hiszen ezekhez képest egy full Német szett jócskán a 2-3-szorosába került volna. Gyakorlatilag pedig az volt az elsődleges szempont, hogy a jelenlegi állapotúnál jobbakat találjak, ami vélhetőleg sikerült is. 
Így a hétvége ezek cseréjével telt első sorban, de ehhez szükség volt még egy rugó összehúzóra is, hiszen az elsőket máshogyan nem lehet kicserélni. Ebben is a VDF-esek voltak nagyon nagy segítségemre, s Laci barátom hozott egy párat tesztelésre nekem. :) Jelentem beváltak, s nagy segítségemre voltak a munka során.
 Gyakorlatilag a hátsó lengéscsillapítókkal nem volt sok dolgom, minimálisan megemeltem az autó farát, hogy aláférjek a bekötési pontok miatt, s kezdődhetett is a szervíz. A hátuljával mondhatni pillanatok alatt sikerült is végeznem, hiszen itt sem a kerekeket, sem a rugókat nem kell eltávolítani a manőverhez, csupán csak a két bekötési pontot kell oldani a lengéscsillapítónak, s mehet is fel helyére az új. Talán egy kis kellemetlenséget a vezető oldali okozott, de az is csak amiatt, mert ott fut a kipufogó sor, azonban nem kell ezt sem leszerelni a cserékhez.
A régieket az újakkal összehasonlítva, félelemetesen rosszak voltak, szinte már nem is nagyon csillapítottak.
 Az elsők cseréje már mókásabb, hiszen le kell venni a kerekeket, el kell kötni a golyalábról a tengelycsonkot, össze kell húzatni a rugót, ki kell kötni a tornyot, majd kibuktatni a régit, s fordított sorrendben beszerelni az újat. Természetesen bőségesen ellátva zsírral, hogy ne kelljen majd a csavarokkal birkózni legközelebb. ;)
 Előlre gázrugós lengéscsillapítók kerültek be, míg hátra sima olajosak a beépítés során. Egyelőre a tesztüzem során tapasztaltak alapján azt tudom mondani, hogy jól dolgoznak, jó munkát végeznek, s a célnak tökéletesen megfelelnek. Remélem később sem lesz rájuk panasz. 
A szilentek cseréjébe sajnos nem volt alkalmam és módom belekezdeni, így az egy későbbi manőver lesz majd

Egy kis renoválás


Régóta nem stimmelt az ET-szám a felnin, ezért orvosoltam...





Természetesen nem erről van szó. ;)
Valójában kb 2006-2007-ben voltak kipolírozva az alufelnik utóljára, s azóta igen csak jócskán kaptak hideget-meleget az èvek hosszú sora alatt. Volt hogy egészen mostoha körülmények között szelték a kilómétereket Európa rögös útjain.
Láttak sok szép napfelkeltét s legalább ugyanennyi mesés naplementét.
Gázoltak poros utakon s tükör sima aszfalton, fürödtek a Balti tenger homokos partján, csípte erős Északi szél az oldalukat, került rájuk sok kitinpáncél maradvány, volt hogy sérülésük is akadt a hosszú utak folyamán, megjárták a Tátra különböző hegyvonulatait, a Bükk hegység kátyus útjait, a Zempléni Középhegység zeg-zugos bugyrait, a Mátra lankáin is gördültek jó párszor, a Mecsekben is felverték a port azt aszfaltról, először velük léptem át a GPS szerinti 150-et, fürödtek a Balatonban, volt hogy kóbor kutya inkább csak megnézte s megugatta magát benne, túléltek két nagyobb autóbalesetet, Szlovákia széles útjait is megjárták Lengyelországba menet, autóztak Németországban... stb
 Szóval igen csak rájuk fért már egy kis tükrösítő polírozás mert be voltak mattulva, ami ennyi idő elteltével talán megbocsátható nekik.
Némi kínlódással visszanyerték régi fényes állapotukat. :)

Fényszóró polírozás

 Tekintettel arra, hogy (Martina H)Ignis-em már nem fiatal, fényszórói pedig még gyáriak, így ők is betöltötték már 11-ik életévüket. Valamint a 11 év alatt megtettek pár km-t s mindezt szembe szélben. 
Koruknál és kivitelüknél fogva sajnos elég hamar jelentkezett a felület mattulási probléma, szinte mondhatni hogy már 4 éves korában észlelhető volt rajtuk a felületi karcok, valamint egy minimális oxid réteg, amik mostanra már jelentősen elszaporodtak és kellően lemattultak ahhoz, hogy valamit kezdeni kelljen velük.
 Utána érdeklődtem pár ismerősnél a lehetőségeknek, mind polírozásilag, mind pedig új lámpatest beszerzésileg.
Lámpatestet sikerült volna beszerezni kb 32.000.-/db áron gyári újat, vagy pedig 11.000.-/db áron utángyártott DEPO-t, esetleg 10.000./db áron TYC márkájút. Hosszas agyalás után a polírozás mellett döntöttem, s ezen a téren is elkezdtem utána érdeklődni a dolgoknak, ajánlatokban voltak barátságosak, s kevésbé barátságosak is, 4-8.000.-/db áron kaptam ajánaltokat. 
Így utána érdeklődtem annak is, hogy mi az amit én is be tudok esetleg szerezni és milyen árban, hogy esetleg magamnak megoldjam a problémát.
 Végül arra jutottunk, hogy kipróbáljuk a TURTLE WAX termékcsalád lámpa polírozó szettjét egy kis saját kiegészítéssel, s meglátjuk.
Tanácsokban nagy segítségemre volt Orosz Gyula barátom, termék beszerzésben pedig a már jól megszokott VDF-KER kft.
Kicsit félve vágtam bele a történetbe, de úgy voltam vele, hogy ha mindent összeszámolok, akkor legrosszabb esetben is "csak" 4-5.000.- Ft az ami kárba vész, csserében sikerül ilyen irányú tapasztalatot is szerezni.
 Nekem speciel bevált, úgy gondolom megérte a vesződést a dolog, hiszen kb 3 órát vett igénybe s mindezt kényelmesen.
 Amit érdemes tudni a történetről, azt most megosztom veletek én is, hiszen nekem is nagy segítség volt:
1. Alaposan meg kell tisztítani a fényszórókat a munkálatok előtt
2. Maszkoló szalaggal érdemes jó bőven ellátni a karosszériát a lámpatestek körül, hogy megóvjuk a sérülésektől.
3. Kiszerelni nem érdemes a lámápákat, mert így legalább fixen vannak rögzítve, s nem repülnek el ha géppel állsz neki
4. Vizes papírral mattítani 500-1500 ig
5. Vizes papírral finomítani 1500-2500-ig
6. Szivacskoronggal, vagy pamutronggyal polírpaszta, UV szűrős wax
7. Teljes tisztítás
8. Védőréteg

Punto Upgrade

 Mivel tart még a donorautó, gondoltam egy kicsit bíbelődöm mikor időm engedi, s amiket elterveztem azokat szépen lassan kicserélgetem.
Így is lett. Haladtam ezzel is egy kicsit, ami nem volt ugyan könnyű, de nem adtam fel, ráadásul nagy segítségemre volt KeMa. Ezúton is köszönet érte.
 A donor többek között fordulatszámmérős műszerfallal rendelkezik, valamint hőfokmérőssel, ami az alapfelszereltségű S-es Puntoról nem mondható el. Ugyanis abba eredetileg egy órát tettek a fordulatszámmérő helyére, a vízhőfokmérést sem tartották fontosnak, csak dobtak bele egy lámpát, hogy amikor a gőz előjön motorfedél alól, akkor tudd, hogy az nem kipufogógáz hanem a vized forr.... Hogy ennek mi értelme nem tudom, hiszen amikor a lámpa villan, már úgy is késő s felforrt a víz...  Na mindegy, szóval ezt mindenképp szerettem volna kicserélni, csak kellő elszántság kellett hozzá, s némi idő. Annak utánajártam, hogy cserélnem kell a jeladó hőgombát a motorban, hogy már ne lámpát vezéreljen majd hanem műszert, valamint egy szál vezetéket be kell húznom az ECU-tól, mert gyárilag még nem volt a kábelcsoportban.
Megrendeltem a VDF-ben a hőgombát délelőtt, délre meg is jött, el is mentem érte.
Neki is ugrottam a garázsnál a műveleteknek, mikor is rájöttem hogy a feljegyzésemet (mit és hova is kell kötni) sikeresen otthon hagytam....
Nem baj, lelkes voltam, s hittem abban, hogy emlékezni fogok rá. Kicseréltem a gombát a blokkban, különösebb teendő nem volt vele, kúpos, így tömíteni sem volt szükséges. Kiszereltem az óracsoportot egyik autóból és másik autóból is, majd jött a mazsolázás, hogy a nyáklap vajon megegyezik e a lábkiosztások tekintetében. Megegyezett, így a nemrégiben cserélt izzókat átpakolásztam a beszerelendő óracsoportba, hogy ne érjenek meglepetések később, hiszen ezek biztosan működnek. Egyet hagytam ki csupán, de szándékosan, a légzsák visszajelzőt, mivel valamiért jó ideje virított, de mivel lassan műszaki.... Na mindegy.
Ezt követően úgy gondoltam, hogy legyünk alaposak, hiszen az autóban 175612 km van, akkor nem dobom át a 258xxx-es óraállású óracsoportot... Meg hát lassan jön a műszaki... De azt mindig elfelejtem, hogy benyalom így vagy úgy, most sem volt ez másképp. S ilyenkor mindig rájövök hogy mennyire utálok baszakodni a számlálóval, mert 10-szer szétesik, mire összetudom rakni -1szer végre, s akkor is rosszul...    Gondoltam kiveszem a számlálót egyikből is másikból is, s megcserélem csupán. Ki is pattant pikpakk, be is pattant pikk pakk, szemmel láthatóan nem is volt gond vele, öröm volt meg boldogsáőg, összeraktam az órát s betettem a helyére, miután bővítettem a csatlakozók érintkezőjét egyel a fordulatszámmérő miatt, a vezetéket pedig rögzítettem a kábelcsoporthoz s kijuttattam a motortérbe gumidugón keresztül. Óracsoportot vissza is tettem a helyére. S jött a kábel bogarászás, mert rémlett hogy az ECU-nál a Punto fórumon sötétkék vezetéket említettek. Később a hozzászólásoknál meg lilát. Gondoltam semmi gond, majd szétkapom, s meglátom hogy ebben melyik is van. Hát persze hogy mindkettő...
Ekkor hívtam fel KeMát, mert róla feltételeztem hogy valami köze lehet ilyen dolgokhoz ;) hogy ha tud akkor segítsen nekem, mert elakadtam, az autó meg itt van szétborítva. Sikerült kibogarásznia neki is, hogy talán a kék az. Vagy a lila. Vagy a kék. De ez egyáltalán nem biztos, nehogy tönkremenjen valami...   :D Tanakodtunk még egy keveset telefonon beszéltünk többször is, volt hogy kéthívás között belekezdtem másba hogy haladjak azzal is, végül bátor voltam s mondtam Matyinak, hogy én bizony rámegyek erre a kékre és kész, lesz ami lesz. Így is lett, csatlakoztattam a vezetékre a mérőórát, gondosan leszigeteltem s mehetett a próbaüzem. Siker. Fordulatszámmérő üzemel, reagál, mér. Vízhőfokmérés viszont nincs. Ahogyan töltésjelző és olajnyomás sincs. :( Nem értettem, de gyanítottam hogy valami kontakt és közös gond is egyben, mivel máshoz nem nyúltam.
Mivel kikerült az óra a műszerfalból, azonban a múltkor bekerült a belső tükörhöz egy másik konzol, amiben van óra, így a múltkor lustaságból be nem kötött háttérvilágítását kellett csak megoldanom, hogy éjjel is láthassuk mennyi is az idő. Nem volt annyira vészes feladat, csak ki kellett borítani vissza az óracsoportot, mert onnan vettem le a műszerfal világításról a feszültséget az órának s vittem el a tetőkárpit alatt. Ez relatíve hamar megvolt. Tetszetősre sikeredett.
Kicseréltem  a csomagtér érintkezőjét is, mivel gyárilag nincs benne csomagtérnyitás érzékelő, a donorban viszont volt. Ez is gyakorlatilag 2*2 csavar az ellendarabbal együtt, sarukat pikk-pakk lehetett csatlakoztatni, s meg is volt a művelet. Így, ilyen kis apróságokkal lehet növelni szépen a komfort érzetet.
Hazafelé érdekesnek tartottam, hogy ami eddig 25 km-re volt, az most miért csak 17. Ekkor már tudtam hogy másnap is szerelni fogok. :D
Így is lett, másnap megint kikaptam az óracsoportot, s elhatároztam hogy visszateszem az eredeti számlálót a saját órájába. Jól döntöttem, ugyanis Puntoék úgy döntöttek, hogy a két óra nem rokona egymásnak, s a belsejében variáltak az áttételeken... az egyikben 21 fogú, míg a másikban 16 fogú a fogaskerék, ezért mért ez nekem furcsán.... Így megint jött a nagy kedvencem, a számláló basztatás.... megint szétesett vagy 25-ször mire összetudtam rakni úgy hogy rendesen számláljon is, s ne félállásban ugráljon.
Valamint közben sikerült rájönnöm, hogy mi miatt nem mér a hőfokmérő. Ugyanis én betettem oda is egy izzót, ahova ebben az óracsoportban nem kell, így az bevariált a műszer mérőkörébe, s ezért nem mért. Az izzó eltávolítása után rögtön volt visszajelzés.
A töltésjelző továbbra sem kelt életre, de ennek utánakérdeztem fórumon, s állítólag érzékenyebb ez az óracsoport a testelésre, így majd egyszer még ennek húzok be egy szálat. De nem ma, és nem most. Egyelőre elég volt. :)
Összeségében tetszenek az apró változatások, s elégedett is vagyok.