Címke: átalakítás (13)

Tevékenységtérkép

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)

Műszaki vizsga

 Eltelt ismét két év, így esedékessé vált a műszaki vizsgáztatása a kis autónak, ami alapvetően nem is lenne rendkívüli. Már csak azért sem mert jó ideje ugyanarra a vizsgaállomásra hordom az autókat, ugyanis gördölékeny az ügyintézés, nem futunk feleslges köröket, ha pedig ne adj isten gond merülne fel bármelyik autóval is, vagy bármi rendelleneset vesznek észre rajta, akkor korrekten szoktak szólni, s nem kaszálják el a vizsgán élő-egyenesben.
 Nos, úgy látszik, hogy másik állomás után fogunk nézni hamarosan...
Az egy dolog, hogy úgy kellett műszakira vinnem, hogy még nem érkezett meg a rendszám az autóra, de ezt jeleztem is nekik, valamint volt egy határozatom a folyamatban lévő ügyről, amit elfogadnak ilyen esetben. Ami sokkal tréfásabb volt, hogy olyan dolgokba próbáltak belekötni, amibe az elmúlt 8 év során egyszer sem, s így nem is igazán értettem az egészet. Hiába van 8 éve a forgalmiba bejegyezve minden átalakítás hivatalosan, hiába vizsgázott annak idején szigorított szemlén az autó a KPM-ben (NKH-nál), ezek áttekintésével és kérdezgetésével kezdték az egészet amire eddig nem nagyon volt példa. Vakarózás volt a kerekek méretével, a felnik méretével, a gumikkal, de még az autó magasságával is gyakorlatilag... De ami ettől sokkal mókásabb volt, hogy óriási problémát okozott a műbizonylatos sötétítő fólia, majd az üvegen elhelyezett (immáron lassan 9 éve) találkozós matricák gyűjteménye. Ez volt az a pont, ahol már kellően tele volt a tököm az egyébként mindig korrekt csapattal. S mivel kötötték az ebet a karóhoz miszerint nem fog műszakizni matricákkal az autó, így nem volt mit tenni, mint eltávolítani őket nagy köpködések közepette. Hiszen ezt sosem értettem, hogy ettől mi kifogásolható dolog van a gépjármű műszaki állapotán, ha rendben vannak a fékek, az alváz, a lengéscsillapítók, valamint a lámpái. Apropó lámák, ezúttal nagy baj volt a két szúró, valamint a két ködlámpa is, amit  a KÖHÉM szabályoz és engedélyez....   Egy vicc volt az egész, egy felesleges basztatás, miközben mindannyian tudjuk, hogy milyen autók szaladgálnak érvényes műszakival az utakon...
Hirtelen eszembe jutott, hogy kevésbé fájdalmas megoldás is létezik ezek orvoslására, még pedig ha üvegeket cserélek. Ez is lett végül a megoldás, kicseréltem őket azokra, amiket még annak idején 2006-ban hoztam  Lengyelből, csak nem kerültek beépítésre egyik autóba sem. S azóta is becsomagolva álltak Andinál, neki ezúton is köszönöm a segítséget. Valamint Laci (VDF) barátomnak is, aki segítségemre volt az ablakok törésmentes cseréjében, valamint  a hátsó szélvédő matricamentesítésében, ugyanis ahhoz nem volt ingerenciám, hogy azt is kicseréljük egy másikra. Továbbá eltávolítottuk a két szúrófényt, hogy teljes legyen a boldogsága a vizsgabázis tulajdonos bácsijának...   Az autó egyébként hiábtlan műszaki viszgát tett ezúttal is, erről ennyit...
 Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés, hogy ha az én pénzem nem elég jó nekik, akkor miért ne költeném majd el inkább másoknál, akik esetleg örülnek is annak, hogy 4 autót hordok majd hozzájuk...

Punto Upgrade

 Mivel tart még a donorautó, gondoltam egy kicsit bíbelődöm mikor időm engedi, s amiket elterveztem azokat szépen lassan kicserélgetem.
Így is lett. Haladtam ezzel is egy kicsit, ami nem volt ugyan könnyű, de nem adtam fel, ráadásul nagy segítségemre volt KeMa. Ezúton is köszönet érte.
 A donor többek között fordulatszámmérős műszerfallal rendelkezik, valamint hőfokmérőssel, ami az alapfelszereltségű S-es Puntoról nem mondható el. Ugyanis abba eredetileg egy órát tettek a fordulatszámmérő helyére, a vízhőfokmérést sem tartották fontosnak, csak dobtak bele egy lámpát, hogy amikor a gőz előjön motorfedél alól, akkor tudd, hogy az nem kipufogógáz hanem a vized forr.... Hogy ennek mi értelme nem tudom, hiszen amikor a lámpa villan, már úgy is késő s felforrt a víz...  Na mindegy, szóval ezt mindenképp szerettem volna kicserélni, csak kellő elszántság kellett hozzá, s némi idő. Annak utánajártam, hogy cserélnem kell a jeladó hőgombát a motorban, hogy már ne lámpát vezéreljen majd hanem műszert, valamint egy szál vezetéket be kell húznom az ECU-tól, mert gyárilag még nem volt a kábelcsoportban.
Megrendeltem a VDF-ben a hőgombát délelőtt, délre meg is jött, el is mentem érte.
Neki is ugrottam a garázsnál a műveleteknek, mikor is rájöttem hogy a feljegyzésemet (mit és hova is kell kötni) sikeresen otthon hagytam....
Nem baj, lelkes voltam, s hittem abban, hogy emlékezni fogok rá. Kicseréltem a gombát a blokkban, különösebb teendő nem volt vele, kúpos, így tömíteni sem volt szükséges. Kiszereltem az óracsoportot egyik autóból és másik autóból is, majd jött a mazsolázás, hogy a nyáklap vajon megegyezik e a lábkiosztások tekintetében. Megegyezett, így a nemrégiben cserélt izzókat átpakolásztam a beszerelendő óracsoportba, hogy ne érjenek meglepetések később, hiszen ezek biztosan működnek. Egyet hagytam ki csupán, de szándékosan, a légzsák visszajelzőt, mivel valamiért jó ideje virított, de mivel lassan műszaki.... Na mindegy.
Ezt követően úgy gondoltam, hogy legyünk alaposak, hiszen az autóban 175612 km van, akkor nem dobom át a 258xxx-es óraállású óracsoportot... Meg hát lassan jön a műszaki... De azt mindig elfelejtem, hogy benyalom így vagy úgy, most sem volt ez másképp. S ilyenkor mindig rájövök hogy mennyire utálok baszakodni a számlálóval, mert 10-szer szétesik, mire összetudom rakni -1szer végre, s akkor is rosszul...    Gondoltam kiveszem a számlálót egyikből is másikból is, s megcserélem csupán. Ki is pattant pikpakk, be is pattant pikk pakk, szemmel láthatóan nem is volt gond vele, öröm volt meg boldogsáőg, összeraktam az órát s betettem a helyére, miután bővítettem a csatlakozók érintkezőjét egyel a fordulatszámmérő miatt, a vezetéket pedig rögzítettem a kábelcsoporthoz s kijuttattam a motortérbe gumidugón keresztül. Óracsoportot vissza is tettem a helyére. S jött a kábel bogarászás, mert rémlett hogy az ECU-nál a Punto fórumon sötétkék vezetéket említettek. Később a hozzászólásoknál meg lilát. Gondoltam semmi gond, majd szétkapom, s meglátom hogy ebben melyik is van. Hát persze hogy mindkettő...
Ekkor hívtam fel KeMát, mert róla feltételeztem hogy valami köze lehet ilyen dolgokhoz ;) hogy ha tud akkor segítsen nekem, mert elakadtam, az autó meg itt van szétborítva. Sikerült kibogarásznia neki is, hogy talán a kék az. Vagy a lila. Vagy a kék. De ez egyáltalán nem biztos, nehogy tönkremenjen valami...   :D Tanakodtunk még egy keveset telefonon beszéltünk többször is, volt hogy kéthívás között belekezdtem másba hogy haladjak azzal is, végül bátor voltam s mondtam Matyinak, hogy én bizony rámegyek erre a kékre és kész, lesz ami lesz. Így is lett, csatlakoztattam a vezetékre a mérőórát, gondosan leszigeteltem s mehetett a próbaüzem. Siker. Fordulatszámmérő üzemel, reagál, mér. Vízhőfokmérés viszont nincs. Ahogyan töltésjelző és olajnyomás sincs. :( Nem értettem, de gyanítottam hogy valami kontakt és közös gond is egyben, mivel máshoz nem nyúltam.
Mivel kikerült az óra a műszerfalból, azonban a múltkor bekerült a belső tükörhöz egy másik konzol, amiben van óra, így a múltkor lustaságból be nem kötött háttérvilágítását kellett csak megoldanom, hogy éjjel is láthassuk mennyi is az idő. Nem volt annyira vészes feladat, csak ki kellett borítani vissza az óracsoportot, mert onnan vettem le a műszerfal világításról a feszültséget az órának s vittem el a tetőkárpit alatt. Ez relatíve hamar megvolt. Tetszetősre sikeredett.
Kicseréltem  a csomagtér érintkezőjét is, mivel gyárilag nincs benne csomagtérnyitás érzékelő, a donorban viszont volt. Ez is gyakorlatilag 2*2 csavar az ellendarabbal együtt, sarukat pikk-pakk lehetett csatlakoztatni, s meg is volt a művelet. Így, ilyen kis apróságokkal lehet növelni szépen a komfort érzetet.
Hazafelé érdekesnek tartottam, hogy ami eddig 25 km-re volt, az most miért csak 17. Ekkor már tudtam hogy másnap is szerelni fogok. :D
Így is lett, másnap megint kikaptam az óracsoportot, s elhatároztam hogy visszateszem az eredeti számlálót a saját órájába. Jól döntöttem, ugyanis Puntoék úgy döntöttek, hogy a két óra nem rokona egymásnak, s a belsejében variáltak az áttételeken... az egyikben 21 fogú, míg a másikban 16 fogú a fogaskerék, ezért mért ez nekem furcsán.... Így megint jött a nagy kedvencem, a számláló basztatás.... megint szétesett vagy 25-ször mire összetudtam rakni úgy hogy rendesen számláljon is, s ne félállásban ugráljon.
Valamint közben sikerült rájönnöm, hogy mi miatt nem mér a hőfokmérő. Ugyanis én betettem oda is egy izzót, ahova ebben az óracsoportban nem kell, így az bevariált a műszer mérőkörébe, s ezért nem mért. Az izzó eltávolítása után rögtön volt visszajelzés.
A töltésjelző továbbra sem kelt életre, de ennek utánakérdeztem fórumon, s állítólag érzékenyebb ez az óracsoport a testelésre, így majd egyszer még ennek húzok be egy szálat. De nem ma, és nem most. Egyelőre elég volt. :)
Összeségében tetszenek az apró változatások, s elégedett is vagyok.

2011.12.08. Csütörtök

Na és akkor.
 Elhoztam a hengerfejet, szépen rendbe tették a srácok a ROBCO-nál. Kapott síkolást, tuti ami fix alapon, szépen meg lettek marózva a szelepfészkek, be lettek újra csiszolva a szelepek, felkerültek a szelepszár szimmeringek. Valamint gyönyörű szépen le lett pucolva a hengerfej mindenhol kívül-belül. Egy szóval le a kalappal előttük, mert szép munkát végeztek - nem hiába járok már hozzájuk jó ideje - .
 Hengerfej tömítésből ELRING-et választottam, mert legutóbb se volt rá panasz. Reméljük ezúttal is beválik majd.
 Hengerfej csavarok maradtak, mivel még csak egyszer voltak nyomatékre lehúzva, így bízom benne, hogy nem nyúltak el teljesen.
 A hengerfej tömítést végül szárazon tettem fel, a hengerfej csavarokat előírásnak megfelelően olajoztam a menetes részüknél, valamint a fejüknél, majd szépen sorrendben kézzel meghúztam őket, majd 3 lépcsős nyomatékkal húztam le a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel.
Bekerültek ezt követően a szelepemelő rudak, szintén olajozva, hogy mindenhol legyen kellő kenése a motornak az indítózás pillanatától kezdve.
Majd felkerült a himbasor is pucolás után, minden olajjárat ki lett takarítva szépen.
Felkerült az új termosztát is, kíváncsian várom hogyan fog muzsikálni majd, valamint bekerült az új gyertya sor is, szintén maradtunk a jól bevált BOSCH SUPER 4-esnél.
 Az ékszíjtárcsát pedig ma elvittem az esztergályoshoz, hogy méretre igazítsa az új szimmeringhez. ;)

2011.12.04. Vasárnap

 Lassacskán megy össze fele a motor, de csak lassacskán.
Hosszabb csavarokra volt szükség a karter felszereléséhez, s ez természetesen csak akkor derült ki, miután lemasszáztam a tömítéseket, hagytam bőrösödni, majd tettem volna fel a kartert... persze hogy nem értek bele az eredeti 6-os csavarok, persze hogy hirtelen nem volt kéznél egy hosszabb sem... > ;)
Így megint egy nap kényszer pihenő, majd folyt köv.
Másnap, csavarokkal a kezemben, újra elszántan, megújult erővel álltam neki a szerelésnek, Jani ismét felfűtötte a garázst, s folytattuk ahol abbahagytuk. Felkerült végre az alu karter a blokkra, kapott még egy utolsó tisztítást a blokk kompletten, majd felkerült a vezérműfedél is. Ez utóbbival lesz még egy kis projekt, pontosabban az ékszíj tárcsával. Ugyanis abból kifolyólag, hogy ez a motor sem fiatal, a karbantartások, felújítások ellenére, az ékszíjtárcsa még vélhetőleg gyári, így mint szinte minden hasonló korú 900-as blokknál, az ékszíjtárcsa be van maródva már a főtengely-szimering vonalában, így hiába cserélem jobbnál-jobbra (forgásirányos Cortecora) előbb-utóbb mindig szivárogni kezd sajnos.
 Ezért hát elkezdtünk keresgélni, hogy milyen szimmering jöhet szóba, ami külső átmérőre ugyanilyen mint a gyári, de belső átmérőre szűkebb, s ehhez a mérethez leszedethető az ékszíjtárcsa. Relatíve hamar rátaláltunk a jónak tűnő megoldásra, Lada szimmering lesz a nyerő remélhetőleg. Ez a gyáritól 2 mm-rel szűkebb belső átmérőjű, így csak annyi dolgunk lesz remélhetőleg hogy az esztergályossal szépen felpolíroztatjuk az ékszíjtárcsa tövét a szűkebb mérethez. Remélhetőleg beválik majd a beavatkozás, s nem fog többé ereszteni.
 Ezt követően szépen a helyére tettük a blokkot, összecuppantottuk a váltóval, s rögzítettük a hátsó tartó ponton, s itt be is fejeződött a szerelés, ugyanis nem tudok tovább haladni, míg a hengerfej el nem készül.
 Elvittem ugyanis a ROBCO-céghez, hogy inkább nézzenek rá lehetőség szerint, ugyanis nem szeretnék meglepetést menet közben. (Legutóbb még nem náluk készült ez a hengerfej, ellenben 650-est már javíttattam velük, s maximálisan elégedett voltam/vagyok). Nem voltam túl vidám miután egyeztettünk a vizsgálatokat követően. :(
A síkja a megengedhető 0.05-höz képest 0.04-nél tart. :(
A szelepek újak voltak ugyan annak idején, zárnak is, de eltérő szögeket mutatnak már a fészkekkel. :(
A szelepszár szimmeringek valószínűleg szintén ennyit bírtak. :(
A gyertyamenet is visítós, valószínűleg le lehet húzni nyomatékkal, de kérdéses hogyan reagál majd a hőingadozásra. :(
Tehát: síkolás, szelepülék marózás, szelep csiszolás, gyertyamenet javítás, szimmering sor csere, + szerelés, + tisztítás (30-40-el megint kintebb...)
 De inkább most legyen ismét rendbe szedve, mint sem összeszerelés után 300 km-rel hulljon szét valami.
 Amint időm engedi, szeretnék + egy vízcsövet befűzni a fűtés miatt, ugyanis ha minden jól megy, kiváltjuk a gyári termosztátot egy Seicento termosztátra, aminek egyel több vízcső kivezetése van, így nem kell variálni majd a fűtéssel remélhetőleg télen-nyáron, valamint nem kell kacifántos kanyarokat leírnia a víznek.
Reméljük ezek az újítások beváltják majd a hozzájuk fűzött reményeket.

2011.11.29. Kedd

 Kb ott tartok most, hogy az egyszeru, s gyorsnak mondhato vezermulanc cserenek indulo service szepen kezd elhuzodni, az osszegek pedig az eg fele rugni termeszetesen, s sorra jonnek azok a szituaciok, hogy: ^ha mar ezt leszedtem, akkor leszedem ezt is megnezni...^ Igy van az, hogy soha nem latja az ember a szereles veget, meg hogy lehet felesleges volt lehomokolni, szintereztetni a teli felniket ha tavaszra fogom tudni csak osszerakni a motorkat...   De mint  tudjuk,  a ^lepenyhalmegutoljara^ ;)
 Ezt az utobbi nezetet vallva, szepen elkezdtem tisztogatni a blokkot belulrol, ahogyan azt illik, kiszedtem az olajpumpat, a vezermutengelyt megnezegettem szerencsere nincsenek megkopva, bemarodva. Eltavolitottam a maradek tomitopasztat a blokkrol, kiszereltem, pucoltam amit csak lehetett, egy szoval kozel a 0-rol indul megint az osszeszereles, ha mar szet kellett boritani. Szemmel lathato volt, hogy sok helyre eljutott a vezermudeklibol lemart aluminium por sajnos, de szerencsere a hengerekben nem volt nyomva, ellenben a nem tul tokeletes egesnek igen, mivel a dugok teteje kormos volt erosen, valoszinuleg a nem megfelelo pillanatban torteno robbanas miatt. Igy azokat is felpucoltam, a hengerfej sorsa tovabbra is nagy kerdes. Pucolva mindenkepp lesz az is, csak nem tudom, menjen-e gepmuhelybe, sikoljunk-e meg belole, valamint az egyik gyertyamenet nagyon gyanus sajnos, amit mar evekkel ezelott sem nagyon eroltettunk, mert akkor is gyanus volt mar. A gyertya kiszedesekor is vegig hajtatta magat sajnos, lehet hogy most lenne inkabb celszeru megnezetni, hogy kesobb ne okozhasson meglepetest.
 Felkerult a modositott olajpumpa-gyari olajpumpa kombo, remeljuk mukodni is fog majd megfeleloen, valamint elkezdtem az aluminium olajdeklit is felszerelni, majd hamar szembesultem a tennyel, hogy rovidek a gyari csavarok ehhez a megoldashoz, igy delben meg el kell majd mennem csavar boltba is, de remeljuk ettol nagyobb bajunk nem lesz vele majd. ;)
 Kozben beszereztem az uj gyertyasort igy valamivel tobb mint 30.000 km utan, a motorolajat (Castrol Magnatec 10w-40 meg mindig), az olajszurot, a fagyallot, a desztvizet, a Weber 30 DICA-s karburatis felujito keszletet annak erdekeben, hogy kanyarban se uruljon le a karbi ahogyan eddig tette, hiszen ez mar nem keresztiranyu uszohazzal van ellatva, hanem hossziranyuval, kimondottan farmotoros modellhez. ;) Vettem tomiteseket, szerelopasztat, egy szoval kisebb vagyont sikerult ott hagynom a VDF-ben, meg igy is, hogy jelentos kedvezmenyt adnak a sracok. Ezuton is hatalmas koszonet erte. ;)
 Kozben Gyula is meglatogatott minket a garazsban, amig Janival butykoltunk, mivel o segit nekem ebben, valamint noverunk is a keresztgyerkoccel. Kozben meg futogetunk a reszben mar leszigetelt garazsban, s egyelore ugy nez ki bevalik a szigeteles is, a futes is szerencsere.

-- Robi --

2011.11.22. Kedd

 Finomságok, minden napra... ;)
Az egész úgy kezdődött, hogy Pápa után észleltünk némi olajfolyást a motornál. Hamar kiderült, hogy van egy pici repedés a vezérműfedélen, valamint egy kisebb lyukacska, ahol szökik az olaj üzem melegen. :( Így csak idő kérdése volt, hogy mikor állok neki szét szedni a motorkát. S miért ne vártam volna meg a hidegebb időket vele, hiszen akkor hol maradna a kihívás. ;)
 Janinak szóltam, egyeztettünk, befűtöttünk a garázsba, majd indulhatott a móka és kacagás, bár leginkább csak kínomban nevettem a dolgokon.
 Szívás 1: a vezérműfedelet csak abban az esetben lehet levenni roncsolás nélkül, ha előtte az olajdeklit is eltávolítjuk a motorblokkról, mivel két tőcsavar van benne, így tengely irányban lehúzni esélytelen ha közben a csavarokat ki kellene emelni az olajdekli furataiból...  Így a deklit is beáldoztam a szerelés oltárán.
 Szívás 2: a sok évvel ezelőtt szerelőpasztával feltett olajdekli úgy tart, mint kurvaélet... az összes dekli csavar két újjal kicsavarható, nincs beállva, ellenben a dekli olyan szinten csont száraz, hogy kivülről már rohad... az összes csavar kiszedése után sem mozdul meg a dekli, így oda kell neki baszni rendesen.
 Szívás 3: lejön a vezérműdekli, majd hamar el is dől a sorsa, ugyanis visszarakni esélytelen, hiszen még kb 4-500 km, s kettényílt volna az egész
 Szívás 4: a vezérműlánc úgy elnyúlt kn 30.000 km alatt, mint másnak kb 80,000 km után sem.

Vezérműlánc

 Szívás 5: van egy kakukktojás is a megnyúlt vezérműláncon, konkrétan a feszítő fülek egyike fogta magát és átfordult a másik irányba... konkrétan ő volt az, aki lyukat ütött a vezérműdeklire, amíg a többi fog csak a házat marta szarrá..
 Szívás 6: ideje megbontani az Abarth blokkot, amit jó ideje már csak halogatok, hogy arról kerüljön fel az alumínium olajdekli, az remélhetőleg nem fog elrohadni majd. ;)
 Szerencsére az új vezérmű szett könnyedén, ám de passzentosan felment a helyére, s ezen nincsenek feszítő fülek sem. Ami talán nem is baj.
 Szívás 7: alapos mosásra van ítélve a blokk, hiszen van benne  némi alumínium forgács, reszelék, amit a vezérműlánc darált le a vezérműdekliről. S ha már ennyire darabokra megy, valószínűleg lekerül a hengerfej is egyúttal, s cserélek egy hengerfejtömítést minimum.
Valamint megpróbálom felújítani az Abarth blokkon lévő karburátort, ami annyiban tér el társaitól, hogy nem keresztben, hanem hosszában van rajta az úszóház, tehát kanyarban nem fog elbillenni benne az üzemanyag, mint társaiban, s ezáltal remélhetőleg nem fog leürülni sem a karbi, mindig lesz utánpótlás benzinből. Reméljük sikerül ez a projekt (is).
 Ma olajdekli tisztogatás volt soron, szépen benzinnel ahogyan azt illik, hogy ha felkerül, akkor szép tiszta legyen, KG-nak had dagadjon a feje ha meglátja majd. ;)
 Holnap valószínűleg olajpumpa vadászat lesz soron, mivel ez a dekli kialakítását tekintve másabb, így a széria 900-as pumpa nem fog elférni benn sajnos. Valamint egy hullámtörőt is illene kitalálni bele, mert félő hogy könnyen elbillen majd benne az olaj, olyankor pedig nehezen szív olajat az olajpumpa, ha nincs alatta csak levegő...
 Összeszereléskor pedig remélhetőleg belekerül majd a Cinquecento termosztát is, amin több kivezetés van, mint a sima 900-as termosztáton.
 Szóval van most projekt bőven, reméljük sikerül is ezeket majd megvalósítani.

-- Robi --

2011.10.12. Szerda

Őszi találkozó - Pápa

 Szerencsésen teljesítettük a nem túl rövid túrát, hiszen összesen közel 900 km-t sikerült lecsavarni a hétvége folyamán.
Pénteken reggel indultunk útnak, lassan a már megszokott minimális késéssel, de csak magunkhoz viszonyítva, mivel rendszerint egyedül autózunk Keletről sajnos. :( Így igazából nem volt senkivel sem megbeszélve magunkon kívül, ami max a Pesti forgalom miatt szokott mérvadó lenni.
Kicsi izgalom volt bennem, hiszen nem nagyon volt hosszabb tesztüzem még az új gyújtásrendszerrel, így nem tudtam fogja-e bírni, fog-e melegedni, nem fog-e szétesni, tönkremenni. Így óvatosan indultam útnak, ami megint nem tartott sokáig... kb az M30-as végéig sikerült 100 km/h környékén megállt parancsolni a tempónak. Az M3-ason már nagyobb forgalom volt, sok kamionnal, így sokszor elkerülhetetlen volt a gyorsabb tempó. S épp egy ilyen kamion sor előzése közben volt alkalmunk megtapasztalni, hogy mennyi is az annyi, hiszen megint sikerült kifogni egy F Astra-s versenyzőt, aki 110-nél villantott, hogy ugyan menjek már. Így szépen negyedikben, pedált tovább nyomva kíváncsian vártam mi történik. Hamar konstatáltam, hogy vagy a fogyasztásra hajt a sofőr, vagy csak meglepődött, hiszen 130-nál már erősen kezdett lemaradni. A kis autó nem csörgött be, nem hörgött, szépen húzott. 140-nél még mindig semmi, majd jött a tompított fényszóró visszajelző, majd a töltés jelző, s valahol a töltésjelző és az olajnyomásjelző között vettem el a gázt, mert az oldalszél miatt nem volt túl bizalomgerjesztő érzés. Minden esetre nem csörgött be itt sem, nem volt már egészséges hangja ugyan, de nem volt gond sem szerencsére, a gyújtáselosztó is egyben maradt. :) Örültem mint majom a farkának. :)
Pest előtti Lukoilon szokás szerint megtankoltam a kisautót, kb 7-re jött ki a fogyasztása, ami igen csak jónak mondható. Pesten nem volt kivel csatlakozni, mivel Gyula szervízelt még, a többiek meg elvileg 3-kor indulnak majd. Ekkor volt azt hiszem kb 1/2 1, így tovább indultunk, kényelmesen átaraszoltunk Pesten, majd zúztunk tovább az M1-esen Győrig, már kevésbé gyilkos tempóban. Majd onnan Pápára a szállásra, ami kicsit meglepett, mert minket földúton navigált el a házig, aminek nem örültem túlzottan az eső miatt. :( De szerencsére odataláltunk, csak senki nem volt ott éppen 1/4 3 körül, ám Raver jelezte hogy jönnek hamarosan, így addig mi megtankoltunk, majd visszatértünk a szállásra, annak is a csendesebbnek nevezett részére. Majd szépen befutottak a többiek is lassacskán kisebb-nagyobb csoportokban. Este még bevásároltunk picit Béciékkel, majd a szálláson csendesen elbeszélgettünk, elpoharazgattunk Azoktatóékkal, Béciékkel, Ricsiékkel, s Kimiktm kollégákkal, s én ezek után kb ki is dőltem a fáradtságnak köszönhetően kb éjfél, egy óra körül. A másnap nem volt kellemes, nem a mennyiség miatt, sokkal inkább amiatt, mert sikerült pár félét megkóstolni, most már megint tudom, hogy nem kellett volna. :) Így a szombati program elejéről kicsit lemaradtunk, ezúton is elnézést érte, de nem voltam képes autóba ülni csak később, így a többiek után mentünk, s később csatlakoztunk.
Jártunk Cseszneken a várnál, ahol az ebéd volt leszervezve, (finom volt, elég volt köszönjük), a kastély látogatásból kimaradtunk a betegeskedés miatt sajnos, majd ebéd után az eső miatt elindultunk vissza a hosszabb úton Bécivel, Bazékkal, Fzrtomékkal, és Gyulinhoval külön csoportban a többiek után Zirc-Bakonybél érintésével, így mi lemaradtunk arról, amikor Tunyi tetőre rakta a szekeret. :( Nem azt sajnálom itt, hogy nem láttuk, hanem azt hogy eleve megtörtént. :( Minden esetre gyors, felelősségteljes döntést hozott, amikor nem a márkatársat, nem a szemben érkezőt, hanem az árkot választotta a pillanat tört része alatt. Sajnálom az esetet Tunyi, fel a fejjel, s tényleg minden elismerésem, hiszen sok ember ilyenkor nem mérlegel, hanem kapkod felelőtlenül, s megy amerre viszi a szél... Az autó javítható, nektek nem lett bajotok ez a lényeg.
Este a szálláson ismét beszélgetés hajnalig, ezúttal részemről alkohol nélkül, csendesen, hogy ne zavarjam a hangosan italozókat... ;) közben megérkezett a Biztos úr is, akit Abadi kolléga szállított le Pápára. :)
Reggel stabil koleszterin szegény villás reggeli A'la Abadi módra, mely kísértetiesen hasonlított a szombat reggeli szintén energia szegény reggeli A'la Reni félére. :) Jól esett mindkettő, főleg a társaság miatt, így köszönjük szépen. ;)
Majd szedelőzködés, készülődés, s indulás hazafelé mert hosszú út volt még előttünk. M0-ig együtt haladtunk Kolonics Attival, majd ott tőle is elbúcsúztunk. Valamikor talán 1/2 4 körül értünk Miskolcra.
Nagyon jó találkozó volt, jó társasággal, jó szervezéssel így hatalmas köszönet érte mindenkinek. ;)

2011.03.15. Kedd

Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy megszűnt a parkolási lehetőségem az eddigi zárt, őrzött, fedett, megszokott helyen.
Kb ekkor kezdtünk el számolgatni Janival, hogy elvileg ahol elfér 2 autó, ott bizony el kell férnie 3 autónak is, kisebb variálással. ;)
Így amint időnk engedte, és össze tudtunk egyeztetni, neki ugrottunk kicsit pakolászni a garázsban, megválni azoktól a cuccoktól, amire semmi szükség, csak a helyet foglalják, hogy minél több helyet szabadíthassunk fel. Nem kis szívás árán, de sikerült, szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, hideg sem volt, esni sem esett, kedvünk is jó volt. Vártuk már ezt a fajta időjárást, ilyenkor mindenhez jobban van kedve az embernek. ;)
Szerencsére sikerrel jártunk, 3 autó bent van a garázsban, így nem kell a szélsőséges időtől félteni egyiket sem. De az már biztos, hogy kényelmi szempontok miatt, kicsit ki fogjuk rúgni a garázs oldalát, és megnövelni, hogy egyszerűbb legyen a közlekedés.

A szabadon maradt részekre keresünk 1,5-2 Babettát, mert kb az még befér. ;) :) :D : o)

2010.12.05. Vasárnap

És ha már Andinál járt a Mikulás, gondoltam megnézem hozott-e nekem is valamit. ;)
Szerencséje volt, mert hozott nekem is, így nem bántottam.... ;) :)
Régi vágyam teljesült nekem is ezzel a kis csomagocskával, remélem valóra is váltja majd az álmom, ahogyan elképzeltem. :)
Hamarosan kiderül.
Hogy művelődjetek is olvasás közben szóljon zene:
[flash=http://www.youtube.com/v/CaBzi4T6h78?fs=1]

2010.03.04. Csütörtök

Először is köszönet Szőrnek, és Gyulának!

Gyulának az információért, Szőrnek a hatékonyságáért, s mert értem baszott el értékes perceket az életéből. ;)
Igazából ez nem egy napjaink béli dolog, mert először akkor merült fel, amikor szóba került a lökhárító csere, s amikor a króm mellett kezdtem dönteni. Ugyanis tartót nem egyszerű keríteni hozzá, az összes környékbeli bontót, ismerőst feltelefonáltam, senkinek sem volt. S mert ráadásul még sürgős is volt, az még inkább megnehezítette a dolgot.
Ekkor láttam, hogy egy Pécsi boltban tartanak még olyan dolgokat, amik jól jöhetnek, így csörgettem Gyulát, hogy neki mi a véleménye, életképes-e szerinte az ötlet, elképzelés, hogy onnan szerezzek be lökhárító tartó vasakat, s hogy mennyiben különbözhet az 500-as tartója, a 650-estől. Ekkor tudtam meg, hogy neki is ilyenje van már, és szerinte szebb, mert nem tart el annyira a kasznitól, mint a gyári.
Az ő tanácsára csörgettem meg Szőrt, hogy nézzen már nekem ilyet lehetőség szerint, és ha megoldható, akkor vásárlást követően postázza már el nekem, én meg azonnal utalok részére. A boltban azonban kiderült, hogy valami minimális, 1500.- Ft-os összegért utánvéttel tudják postázni az üzletből, így nem kell Szőrnek fáradnia ezzel.
A vicces az volt, hogy ez Február 11-e volt, csütörtök, amikor is már ezerrel a péntekre készültünk, a Téli találkozós indulásra, és lökhárító még nem volt az autón. Így Plósz kollégától kölcsönkértem a krómlökhárító tartó vasait, mert 2 db-ja volt neki, így előre meg lett oldva, már csak a hátsóval voltunk gondban, mivel senkinek sem volt ilyenje. Ekkor jött az isteni ötlet, hogy tartó is, meg krómos is, meg legyen is, nincs más mint a porszívó cső!!! :D És az a vicces, hogy miután le lett vágva, fel lett szerelve, rá kellett jönnöm, hogy kajakra jobban néz ki, mint a gyári szögletes kivitel. :) Ezt többen meg is jegyezték a találkozós hétvége alkalmával is. :)
A lényeg, amin meg is lepődtem, miután késő estig barkácsoltam a kis kékséget hogy másnap autózhassunk vele, az az volt hogy pénteken reggel 3/4 8-ra itt volt a csomag a Pécsi autósbolttól benne a megrendelt cuccokkal.
Le a kalappal előttük, hogy ennyire ügyesek, gyorsak, hatékonyak, megbízhatóak. Kevés ilyen céget tudok manapság. Gondosan be volt minden csomagolva a csomagban, hogy még véletlenül se sérüljenek az alkatrészek, egyszerűen tökéletesek voltak. De pénteken reggel 8-kor már nem akartam nekiállni megint szerelni, így egyenlőre jegeltem a dolgot.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a közreműködést;
  • Janyboynak a szervizt
  • Somának a szervizt
  • Plósz Gyuszinak az alkatrész lehetőséget
  • Gyulának az információt
  • Szőrnek a közreműködést
  • Bodáéknak a gyors postázást
  • Jó anyámnak hogy a világra hozott
;)
Jöjjenek a képek a rendelt alkatrészekről.

2009.10.02. Péntek

Folyamatos javulás...


Szavak nélkül...


Meg a f@szom! > ;) :D > ;)


Szóval szépül a kisautó továbbra is, de minimum letisztul itt-ott, amik anno elmaradtak.
Ilyen volt többek között pl a km-óra, ami házgyári volt, hogy ne gyári fekete legyen a Pilot-os fehér műszerek között.
Régóta terveztem a cserét, akárcsak a Himalája megmászását - jelentem ez utóbbi még várat magára - de az előbbivel elkészültem némiképp.
A terv már agyban megszületett annak idején, csak a kivitelezés váratott magára sokat, az is főként saját részről. Ugyanis a számlapot ezúttal Tibor-nál készíttettem el, aki az Ignis kékítését is bevállalta  BENETT kb 5 hónappal ezelőtt. Felkerestem, egyeztettünk, alkudoztunk, kompromisszumot kötöttünk, s ő nekiállt a gyártásnak a saját elképzeléseim, valamint a saját tovább fejlesztett ötletei alapján.
Majd megszületett a végkifejlet, ami már csak a beszerelésre várt. Erre azonban vagy 1-1,5 hónapot, mert nem volt soha alkalmam foglalkozni ezzel a részével. :(
Most hogy lett egy kis időm, neki álltam a beszerelésnek is, valamint egy kevéske szigetelésnek, és fűtéskorszerűsítésnek is. Ugyanis a tavalyi megoldás nem volt teljes mértékben rossz ugyan, de távol állt a jó megoldástól, meg attól az időszaktól, amikor Február közepén egy szál pólóban vezettem le Bakonybélbe a Téli találkozóra. Igaz akkor még léghűtéses volt, de le a kalappal az akkori fűtése előtt.
Szóval az installáció nem egyszerű feladat, ezért nem is ugrottam neki eddig, mivel az egész műszerfalat ki kell bontani hozzá, mivel nekem egyben van A-oszloptól A oszlopig. Ehhez azonban a kormányoszlopot is le kell bontani, s így tovább... :D
De túl tettem magam a dolgokon, s kiborítottam belőle mindent, ahogyan azt illik.
A km órát itthon faragtam össze, cseréltem számlapot, számlálót, üzemanyag szint jelzőt, háttérvilágítást, valamint az ikonok megvilágító LED-jeit, mivel a számlap olyan eljárással készült, mint a nagyoknál, alap esetben nem látszódnak a jelzések, csak tényleges jelzésnél (ezt jól megfogalmaztam...)
Miután ez megvolt, vittem próbálni a kisautóhoz a garázsba, majd hoztam haza, vittem vissza, hoztam haza, vittem vissza ugyanis a LED-es megvilágításnak köszönhetően vagy 3-szor kellett minden LED-et pozicionálni, hogy pont az ikonra világítsanak. Nem volt egyszer, de számomra megérte.
Valamint a háttérvilágítás is úgy készült, hogy két sor LED került beépítésre egy sor kék, egy sor piros, s ezeket egy potméterrel lehet szabályozni a kívánt szín, és fényerő elérése érdekében. A próbák jól sikerültek, így az óra mehetett a helyére, s hogy az utastér felé ne az eddigi megoldás virítson, esztergáltattam egy alumínium gyűrűt az óra köré, hogy valamelyest egységes legyen a többi órával. (Erről sajnos csak most látom, hogy nem készült kép. :( )
Ezt követően elkezdtem polioam szivaccsal kibélelni a csomagteret, mivel a hűtő érdekében vágott orrlemez nyíláson nem kevés hűvös szellő tép az orcánkba egy-egy tél alkalmával, hiába le van burkolva a hűtő, mégsem légmentesen zár.
Miután ezzel is megvoltam, jött a nagy dilemma, hogy melyik radiátor menjen bele vissza. Ugyanis eddig egy Skoda 120, vagy Favorit radiátor volt benne, amit egy másik kedves cimborám burkolt be üvegszállal. Azonban időközben szert tettem 2 komplett bis-fűtés rendszerre is, amivel már szintén régóta "játszani" szerettem volna, miel a Bis-tulajok megvannak elégedve vele. Csak ugye mivel a kisautó 1983-as, így ebben nincs kivágva a fűtő ventilátornak a helye a csomagtérben, amin nem is kívántam változtatni, mivel van már rajta vágott lyuk elég így is. :)
Végül hosszas agyalás, mérlegelés után rájöttünk Janival, hogy 2 évvel ezelőtt óriási hibát követtem el, amikor a fűtést kitaláltam bele. Ugyanis én kis balga a radiátor elé tettem e fűtőmotort, gondolván, hogy majd jól átfúj a rostélyokon, s meleg lesz bent akkor is, ha Gyula nem ül bent a kocsiban. Nem így lett, pontosabban nem annyira, mint szerettem volna. S ez a mostani megállapítás igazolni látszik a problémát, hogy a radiátor mögött kellett volna elhelyeznem a motort.
Így bekerült a Bis fűtésrendszerének egy vágott verziója, valamint egy csigaventi, és a fűtés nélküli próba már igazolta is a hibámat. Le a kalappal előtte, hogy mennyivel intenzívebben tolja így a levegőt az utastérbe. Remélem télen is jól fog muzsikálni.
Ugyanis a régivel az is gond volt, hogy nem pont merőlegesen kapta a szelet a ventilátortól, hanem egy közel 30 fokos beesési szögben így inkább visszaverődött a radiátorról, s nem pedig azon keresztül távozott. :( Sebaj, tanultunk ebből is.
Így bekötöttem a víz rendszerbe, s elindultunk a próbakörökre.
Jelentem a vízzel nem volt gond, a fűtéssel sem, a hűtéssel sem, csak a km-óra nem akart mérni. Így irány a kertbe, be a beállóra, s szerviz, hogy a váltónál nem csúszott-e ki a a bovden. De jelentem igen, ami orvosolva is lett Lajos által.
Szám fülig, jobb lábam a padló aljáig. :D :D :D :D :D
Majd szám csak fél fülig, mivel a számláló nem megy valami miatt, csak a sebességmérő. Azonban ennek már nem álltam neki, mivel éjfélre mennem kell dolgozni, meló után meg reggel 8-kor indulunk Pestre, majd másnap Tatabányára.
Így csak ezt követően tudom a hibát feltárni majd.

2009.05.18. Hétfő

Hétvégén gondoltam egy merészet, szedjük szét az egészet...

Ne nem teljesen, csak a belső részét az autónak. Arra való tekintettel, hogy van egy ilyen kék-betegségem ( mármint hogy vonzódom a kék dolgokhoz ), régóta szemeztem azzal az eshetőséggel, hogy az Ignis gyári piros háttérvilágítását upgrade-eljük kékre.
Szombaton kapta el az agyamat a "na most akkor" tünet, s iziben fel is kerestem egy srácot, aki ebben nagy segítségemre lehet. Felvettük a kapcsolatot, majd 3 órával későbbre már meg is beszéltük, hogy viszem az autót Tiszaújvárosba, és szétborítjuk, átalakítjuk, de leginkább ő, mert nekem csak Weller-pákám, valamint pillanat forrasztóm van, ehhez a munkához azonban javallott a pont forrasztó, hogy ne károsodjanak a panelek, ledek, stb.
Az úriember egyébként nem más, mint a Benett-számlapok készítője. Korrekt, gyors, ügyes kezű a srác, és jó fej is, mert közben nagyon jól elbeszélgettünk.
Összesen kb 3 óra leforgása alatt elkészült a nagyobbik része, s hazafelé, már a kék háttérben gyönyörködhettem. Így megváltozott a számlapok, gyári CD-fejegység, valamint LCD-kijelző háttérmegvilágítása a számomra megfelelő színre.
A fűtéskapcsolók, valamint a világítás kapcsoló átalakítása azonban még várat magára idő hiányában. Minden esetre elégedett vagyok maximálisan, és ez a lényeg. ;)