Fiat 126 P 650 E 903

Az autó 1983-ban látta meg a napvilágot. Előttem volt két gazdája, majd 2002-ben vásároltuk meg nyár elején, akkor még azzal a céllal hogy nyár végén majd jól eladjuk, mivel van rajta két év műszaki...
Ennek mar 8 éve. :)
A vétel ára 60.000.- (természetesen) kialkudott magyar forint volt, de értékét hamar megdupláztam, miután hamar belekerült a Pioneer CD fejegység.
Akkor még sárga színű volt, de már nem gyári.
Majd eljött a nyár vége, mikorra megszerettük maximálisan, megtettünk vele nem kis távokat, így hamar rájöttünk, hogy ez az autó még jó ideig nálunk marad majd.
S jött az első közös telünk, a hátsó kerékhajtás feelingje, az első padkázás - és futómű után állítás...
Majd tavasz-nyár környékén megtörtént az első kisebb felújítás melynek során a sárgából kék lett. Ekkor kapta a Seat gyári kékes-lilás színét, ami később sajnos nagyon elszaporodott, így váltottunk.
Közben megjelentünk életünk első találkozóján, ahol senki más nem jelent meg, mivel időközben lefújták, csak mi erről már nem értesültünk. De ez volt az a meghatározó első találkozó számunkra, melynek során egy életre szóló barátság köttetett egy Tokaji kis baráti társasággal, s a típussal, márkával egyaránt.
Ezt követően együtt indultunk találkozókra Bálint Atival jó ideig, s a szabadidőnket ha tehettük polskizással kezdtük tölteni.

:)


FIAT-unk, kivagy a kanyarban,
Aszfalton,murván,vagy épp az avarban,
Áldott legyen alattad az 50-es rendszer,
Szenteltessék meg benned a benzin nevű vegyszer.
Minden napi versenyünket add meg nekünk ma.
Miként az úton úgy a pályán,
Vissza 2 padló egy éles kanyar táján
És bocsásd meg nekünk ha félreváltunk,
Miként mi is megbocsájtjuk ha motor hiba miatt félre állunk.
Ne vegye a függő kopogóra,
De vigyél minket a dobogóra.
Gáz-fröccs!
Kiskocsim télen, akcióban. :) OTEXPO-n kiállítva Időrendben amiket elértünk

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Kalandtúra

Eltelt egy kis idő, mire ez az egész megíródott... Köszönhető ez annak is, hogy igazából időm sem volt, de leginkább kedvem sem, mert annyira tele volt a hócipőm.
Az egész úgy indult, hogy volt egy "elvetemült" ám ugyanakkor egy teljesen ésszerű ötletem a nyári találkozóra való lejutást illetően, melyben mindenki meglelte volna a számára megfelelő részt családon belül. A terv az volt, hogy elkérem a céges VDF-es kisteherautót, aminek a puttonyába beállva leszállítjuk végre a kis kékséget is, valamint a nyaraláshoz szükséges összes motyót kényelmesen, valamint kényelmesen és kellemesen utazhattunk volna mindvégig egy klimatizált utastérben, ahonnan Milla is kényelmesen kilát menetközben.... Tehát több ponton tünt ez az egész jó ötletnek, főleg annak tekintetében hogy a találkozót követően további 1 hetet terveztünk lent maradni a Balatonon.
 Eleinte nem is volt semmi gond...
Megkaptam a nagy fehéret, kitakarítottam hogy növeljem ezzel is az utaskomfortot, majd egyeztettem Attilával és Laci barátaimmal, és elmentünk bevarázsoolni a kis kékséget a nagy fehérségbe. Ebben nagy segítségünkre volt az általunk gyártott mobil rámpa, valamint a kellő elszántság, ugyanis többen az utolsó pillanatig azt hitték hogy csak viccelünk ezzel a puttonyba történő beállással :D Nem mondom hogy teljesen zökkenőmentesen, de sikeresen végrehajtottam a feladatot a segítőimnek és navigátoraimnak köszönhetően még úgy is, hogy nem túl tágas egy ilyen raktér. Kvázi a kispolski kerekei épp elférnek a Citroen Jumper sárvédő dobjai között. A hosszával nincsenek gondok ilyen tekintetben, hiszen még marad is előtte-utána kényelmesen pakolható terület, kb 60-80 cm sávban és teljes szélességben. A mobil rámpák is elfértek kényelmesen s rögzíteni is tudtuk őket, ahogyan magát az autót is a raktérben a rögzítőfülekhez spaniferrel lehúzatva előre is, hátra is, keresztben is. Gyakorlatilag bombabiztosan, plusz rögzítőfékkel és sebességben hagyva természetesen hogy el ne mozdulhasson menet közben még véletlenül se.
Ezzel nem s volt semmi gond. Biztos ami biztos alapon már indulás előtti napon megejtettük ezt a beparkolást, hogy legyen időm kitapasztalni azt is, hogy valóban nem mozdul-e meg a raktérben az autó menetközben, így éjjel még ezzel a kombóval el is mentem dolgozni már csak amiatt is, mert egyszerűbb volt eleve a nagy autóba pakolni a szállítani kívánt zöldséget és gyümölcsöt is. Miután már gyakorlatilag minden bent volt az autóban és jóformán csak az indulás volt hátra, még kiszaladtunk a Rakacai tóhoz teljes felszereléssel nagymamához, ami nekünk innen háztól-házig további 50 km. Még ekkor sem volt semmi gond, minden rendben volt, asszony megbékélt a helyzettel és belátta hogy kellően tágas egy kisteherautó, és kellően kényelmes is utazás szempontjából, valamint a 38°C-os hőmérséklet is könnyedén elviselhető a klimatizált utastérben (mert ugye mióta gyerek van, már jobban figyel az ember ilyen dolgokra is hogy kényelem, komfort, stb). Majd elhatároztuk hogy még indulás előtt csak hazaszaladunk az albérletbe, s utána útnak indulunk. Miskolcra érve egyszer csak leszakadt az eső, de úgy rendesen, nem ám csak kicsit. S mikor légvonalban már csak vagy 300 m-re voltunk a lakástól, akkor a legnagyobb szakadó esőben egyszer csak minden előzmény nélkül megállt a technika alattunk. Természetesen a legszűkebb úttorkolatban, ahol ki sem tudtak jóformán kerülni minket, mert jobbra járdasziget, balra pedig pogácsákkal bizttosított s fallal elválasztott villamosmegálló öböl volt, továbbá kereszteződés után voltunk vagy 30 méterrel és friss lámpaváltáson túl. Kvázi volt mögöttünk autó mennyiség rendesen, természetesen különböző szólamú kürtökkel.... mert ugye ha azt nyomja a sok faszfej, akkor attól a műszaki hibás autó a sor elején egyszer csak megjavul.... Olyan ez kb, mint amikor autópályán haladva besorolsz a belső sávba, hogy megelőzd a külső sávban haladó 100-110-es tempójú autóbuszt, s még a hátsótengeléynek vonalában sem jársz, mikor megérkezik mögéd Mihail Surmóker, aki épp pályacsúcsot akar dönteni épp ma épp ott és épp akkor, ezért elkezd rád villogni, meg dudálni, mert ugye ettől hirtelen megnő az előzésben lévő autó nyomatéka és végsebessége is jelentősen, mint ha legalábbis egy Nitrós palackot szisszentenél be a motorháztető alá....  Na mindegy, szóval a sok türelmetlen fasz csak dudál, de igazábóli segítséget csak az autósboltos kollégám Béci tudott nyújtani, aki a szakadó esőben félreállt mikor meglátta hogy bajban vagyunk. Így ketten kezdtük el letolni az útról a kb 2 tonnás autót, amit Edit próbált kormányozni, terészetesen szervó nélkli, mert a motor nem járt, nem indult.... Azt hiszem ekkor kaphattam az első idegrohamot, a másodikat nem sokkal később, mikor senki nem tudta megmondani hogy mi lehet a hirtelen leállás oka. Hívtam Sipi barátunkat, akire mindig lehet számítani ha bajba kerül az ember. Most sem volt ez másként, már küldte is az autómentőt annak ellenére hogy már egy órája kb zárva volt a szervízük. Szerencse a szerencsétlenségben hogy az autómentő épp előtte került ki minket kb 2 perccel és még a közelben volt. Visszajött. Tanakodtunk, találgattunk ekkor már 3-an állva az autó motortere mellett. Majd arra jutottunk sokadszori eredménytelen indítózást követően, hogy leszállítjuk a telephelyre az autót és Sipiéknél kiolvassuk-megfejtjük a hibát. De a mentős mikor megtudta hogy ez egy Kindertojás, akkor nem akarta annyira erőltetni a tepsire való felhúzást, nehogy baja legyen a kis autónak a nagy autó belsejében. Vontatni meg én nem nagyon akartam egy minden nélküli 2 tonnás autót... így a 37-ik indítózásra beindult kb pöcc-röff az autó s járt mint a Doxa. Teljesen tanácstalan voolt mindenki. Elindultunk kísérettel a telephelyre, kb ekkor volt este 7-1/2 8. Semmi gond nem jelentkezett az úton, Sipihez leérve rádugta a gépet, majd némi böngészést követően szomorűan konstatálta a dolgot, hogy nincsen benne semmi olyan tárolt hiba ami az előzmény nélküli leállást indokolta volna, valamint az indíthatatlanságát. Tanácstalanok voltunk s kellően fáradtak is már, vágül úgy döntöttünk hogy estére már nem indulunk űtnak, a többit meg majd meglátjuk másnap. Ugyanis Sipi sem tudta nyugodt szívvel azt mondani, hogy ezzel így útnak indulhatunk-e, vagy sem. Főleg gyerekkel együtt. Éjszaka. Lehüléses időszakban, mikor ha leáll az autó még csak fűteni sem tudok nekik hogy ne fázzanak meg... Kellően ingerült állapotban megtalált a főbérlőnk is, természetesen a legjobbkor s a legjobb témával.... Így aznap éjaszakára már nem tevzetünk mást, csak azt hogy szisszentünk 1-2 sört Attilával és kieresztjük a gőzt...
 Másnap reggelre megszületett a végső döntés, nem reckírozunk inkább ebben a formában, hanem inkább átpakolunk ami csak befér a Suzukiba, s majd azzal indulunk útnak. Így is történt, a szerelvényt elvittük egy közeli rakodóra, ugyanis felálláskor volt egy pici malőr vele. Tudni illik mivel egy kicsit alacsonyabban van az autó hasmagassága, így a rámpa tetején egy picit épp felfeküdtek az alsó merevítők, aminek következtében egy kicsit nagyobb gázadással lehetett csak újra továbbhaladni, ami viszont azt eredményezte, hogy a Yokohamák pikk-pakk elforogtak a lemez felületen és kissé féloldalas beállást okoztak. Persze ennek is megvolt az előnye, hiszen így féloldalasan rögíztve kissé több helyem volt, hogy a jobb oldalon ki tudja mászni az anyósülésen keresztül az oldalsó tolóajtón át. :) A lényeg hogy megoldottuk, nagyságrendekkel egyszerűbben lefelé, mint előtte nem sokkal felfelé.
Átpakoltunk a Suzukiba ami csak befért, és visszaszállítmányoztuk a nagy fehéret a céghez (mondanom sem kell, hogy továbbra sem produkált semmiféle hibát...) Majd útnak indultunk gyakorlatilag szépen lassan, komótosan. Útközben betértünk egy már-már megszokottá váló útszéli csárdába, ahol megebédeltünk, majd indultunk is szépen tovább utunkra. Milla hamar el is aludt, elnyomta a fáradtság, na meg persze a finom ebéd, mi meg közben haladtunk szépen az utunkon, mikor is valahol Mezőkövesd magasságában egyszer csak leszakadt az ég... de úgy rendesen. Mondtam is magamban, hogy legalább nem lesz olyan meleg, a gyerek  is jobban alszik majd, nekünk is jobb ha nem pirít az ablakon keresztül a napsütés miközben bent meg megy a klíma, stb és bekapcsoltam az abalktörlőt. Az törölt vagy 8-at 10-et mikor is minden előzmény nélkül egyszer csak megállt 75°-ban a szélvédő közepén a két lapát...
UPDATE
Aszzem itt morzsoltam el lelkem első könnycseppjét, s már láttam magamat miközben vezetni próbáltam, ahogyan kiszállok az autóból és össze-vissza rugdosom az egészet a francba amolyan feszültsé levezetés gyanánt. Ekkor jártunk valahol Mezőkövesd környékén s csak vagy 5-8 km-t kellett megtennem az autóval a szakadó esőben ablaktörlő nélkül, mire a lehajtón elhagytuk a pályát. Ekkor lelki szemeim előtt megjelent a tű éles epizód, mikor kipakoltam mindent a Suzukiból a Polskiba, mert abba úgy is kell szerszám, a Suzuki meg mégis csak egy Suzuki, amihez szerszám sem kell.   Így minden nélkül álltam az esőben az útszélén s próbáltam megoldást találni a felmerült problémára.
Azt hamar kizártam, hogy nem a motor hibásodott meg, mert ha bekapcsoltam, akkor a motor járt, csak a karok nem mozdultak. Kvázi elég valószínű, hogy a mechanika ment tönkre, esett szét, törött el. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy szerszámok nélkül ezt hogyan fogom orvosolni,  mert bár a szélvédő alatti műanyag burkolatot oldható bolhák tartják a helyükön, ezt eltávolítani csak akkor tudom, ha az ablaktörlő karokat is leszerelem, amiket 1-1 olyan 8-as csavar tart a helyükön amik 12-es kulcsnyílásúak.... :o
Így minden nőgyógyászati tapasztalatlanságomat összeszedve, az összes bolhát eltávolítva, majd a műanyagot kicsit megfeszegetve, kialakítottam egy annyika kis hézagot ahol a(z egyébként nem kis) kezem nagy keservesen befért, s ezen a nyíláson keresztül próbáltam kézzel, ujjakkal letapogatni a mechanikát, hogy vajon mi is történhetett vele. Persze mindezt a szakadó esőben...
Relatíve hamar megszületett a letapogatott helyzet, miszerint a mechanika egy faudi csuklós részen szünt meg folytatólagos lenni. Pár perces ujjazást követően sikerült visszapattintani a szétesett, lepattant műanyag hüvelyt a fém faudi fejre, majd visszarakosgattam a bolhákat, csináltam egy pár perces törlési próbát. S mivel azt tapasztaltuk, hogy rendben működik, így arra szavaztunk, hogy tovább indulunk, bár én ekkor szívem szerint már hazafelé indultam volna...
A pályára felérve, kb 1 km-t haladva az ablaktörlő újra megállt, amiben az volt a kellemes, hogy a következő pihenő egy benzinkút lesz majd valamikor 25-30 km-rel tovább.... Mindenki látnoki erőmet összeszedve igyekeztem a vizenátlátásra összpontosítani, s megtalálni azt a sebesség intervallumot, amikor is esetleg az esőcseppek jobban legördülnek a szélvédőről.  Nos, hogy másnak ne kelljen ezzel játszani már, így elárulom hogy ez nem 70 és 120 között van valahol szakadó esőben, többre pedig nem vitt rá a lélek úgy hogy utasok is ültek az autóban :o    Mikor beértem egy kamiont, igyekeztem tisztes távolságot tartani tőle, ugyanakkor kellően közel is kerülni hozzá, hogy legalábba  amozgása alapján a pálya nyomvonalát letudjam követni míg eljutunk a pihenőig.
A benzikúton újra szétkaptam amennyire lehetett és újra megoperáltam a résen keresztül, de elég nyílvánvaló volt, hogy nem fog sokáig tartani, mivel különösebb ellenállás nélkül "pattant" a heylére a műanyag bolha. :( Hívtam közben a VDF-nél Laci barátomat hogy nézzen már utána annak, hogy ez a probléma valahogyan orvosolható-e, van-e hozzá rendelhető alkatrész esetleg amit mondjuk Pesten felvennék és kicserélhetném, megjavíthatnám. A válasz sajnos az volt, hogy csak egyben rendelhető a mechanika, és csak gyáriban, tehát nincs semmi más utángyártott dolog amivel javítható. És mivel gyári van csak, így van annak egy pár napos átfutási ideje is mire megérkezik valahova, mivel senki sem tartja ezt polcon. :( Nem voltam vidám. :(   Összeraktam, s a feleségem biztatására haladtam tovább a cél felé, jobb ötlet hiányában.
Szegénykém próbált nyugtatni, hogy ne izguljak, mert csak Gödöllőig kell kibírni, mert ott a radarkép szerint már nem esik....    ettől sem lettem nyugodtabb, mivel ekkor még vagy  80 km-re voltunk Gödöllőtől, az eső pedig rendületlenül szakadt jó nagy cseppekben.
Sokat megint csak nem tudtunk haladni, csak vagy 1-2 km-t, mert újra szétesett sajnos a mechanika, ahogyan ez előre megjósolható is volt. Így megint csak lassan haladtunk amennyire csak lehetett s igyekeztünk eljutni a pihenőig. Közben eszembe jutott, hogy anno Janitól kaptam egy fantasztikus autós csomagot, ami nem volt más mint a WS PLATINUM, s emlékeztem, hogy ehhez kiegészítőként volt egy műszerfalápoló, valamint egy szélvédőre permetezhető vízlepergető. Még arra is emlékeztem, hogy ezt anno az autóban helyeztem el ha esetleg valamikor is szükségem lenne rá, akkor nálam legyen. Meg is találtam pillanatok alatt, így nem aggódtam jobban mint eddig, hiszen a kezemben fogtam a mindenre megoldás varázsszerét.
Mikor elértünk a piehnőig és tanulmányozni kedztem a varázsszert, akkor szembesültem a szomorú valósággal, hogy még Üzbegisztán részére is található rajta kezelési útmutató az Ukránokon kívül.... és igen, jól sejtitek, egyikben sem vagyok annyira jó a nyelvjárás tekintetében...  Ekkor már kínomban röhögtem az autó mellett a szakadó esőben állva.
 Tekintettel arra, hogy a boltban tartunk mi is ehhez hasonló vízlepergetőt, így próbáltam felidézni azt, hogy azon vajon milyen játékszabályok találhatóak. Valahogy nagyon az rémlett nekem, hogy a szélvédő megtisztítása után kell rápermetezni, majd áttörölni és rajtahagyni a száraz (ismétlem SZÁRAZ) szélvédőn hogy kellően kifejthesse hatását.   Na most ezt egy autós piehnőben, szakadó esőben nem tudom hogyan lehetett volna kivitelezni.
Így ami a csövön kifért (az ujjazást követően persze) permeteztem a szélvédőre a varázsszert, amit elég furcsa tekintetek fogadtak a mellettünk álló rendőrautóból... biztos gondolták, hogy ez se teljesen normális, hogy szakadó esőben ablakot akar pucolni...
Tovább indultunk, a mechanika újfent szétesett, a varázsszer gyakorlatilag semmit sem hatott annak fényében hogy a vízfelszínére tudtam csak permetezni azt, így az esélytelenek nyugalmával, s némi idegbajjal karöltve haladtam tovább szépen, kényelmesen. Asszem ilyen nyugodt tempóban még sosem autóztunk autópályán, de esetünkben nem volt más választás. 
 Tény hogy Gödöllő környékére érve már nem szakadt az eső, s gyakorlatilag ki is tisztult, amit cseppet sem bántam. De addig eljutni gyakorlatilag egy örökkévalóságnak tünt.
Utána már feltudtuk venni a szokásos tempót ,és haladtunk tovább a cél felé. Pesten sikerült relative hamar átjutnunk így azzal sem volt gond, majd a pályán tovább haladva végül az úticélunkig eljutnunk.
Mit ne mondjak, kalandos egy út volt az biztos.

A hétvégét mi megtoldottuk azzal, hogy tovább maradtunk nyaralni egy hetet, aminek során lejöttek hozzánk Bálint Atiék, majd nővéremék is családostól, és ez idő alatt már tényleg csak azzal foglalkoztunk hogy mindenki jól érezhesse magát, mert a fő cél ez volt. Egy nap kivételével gyakorlatilag nagyon jó időt fogtunk ki, hiszen csak egy nap volt mikor esett, s mikor meleg volt sem volt kánikula forróság. Így könnyen elviselhető volt az egész szerencsére, közelben van minden gyakorlatilag, így nekünk továbbra is sokkal jobban tetszik mint a Velencei tó környéke volt anno.

A mechanikai problémát egyébként Attilával és Zolival oldottuk meg karöltve ideiglenesen persze, hogy ne essen szét folyton mire hazaérünk majd, nemes egyszerűséggel kibontottuk az egészet, majd a szétkopott bolha helyére több rétegben felhúzott zsugorcsövet raktunk fel, majd melegítettünk rá, hogy menet közben ne ugorhasson szét olyan könnyen mint eddig. Jelentem ez be is vált, azzal a pici kis malőrrel, hogy így a mechanikának volt egy kicsi lógása, aminek következtében nem törölt végig, vagy túltörölt picit randomszerűen persze, de legalább használható volt az autó.
Hazaérve pedig lerendeltük a komplett mechanikát, amit a megérkezést követően nagyságrendileg 8 perc alatt cseréltünk ki Lacikával.

Köszönet mindenkinek aki segítségünkre volt, és köszönet a szervezőknek a találkozóért ami ezúttal is fenomenális volt!
Marczin Róbert @ . 3 fotó . 8 komment

Újra van olajnyomás - pont annyi mint a hiba előtt :(

 Sikerült megoldani a kezdeti nehézségeket, amiért ezer hála és köszönet a barátaimnak!
Zoli barámtól kaptam egy tengelyt, ami a gyújtáseolsztót valamint az olajpumpát hajtja, így volt remény, hogy az autó elkészül. Annyi bibi volt csak a történetben, hogy ennek a tengelynek nem a fogaskereke, hanem az olajpumpa meghajtó része volt kikopva, így hamar eldőlt, hogy a két tengelyből kell majd egyet alkotni, ami végül szerencsére sikerült is.
Előkerestem az annak idején vásárolt vadonat új Marelli olajpumpámat, amit régóta a polcon tartogattam, hogy majd egyszer kicserélem annak reményében, hátha megszűnik a 6-8 baros olajnyomás, és felmodelleztem szépen a helyére. Természetesen ez sem annyira egyszerű dolog, ha nem gyári lemez karter van fent a motorblokkon, hanem egy laposabb és szélesebb aluminium karter. Így összekellett házasítani az olajpumpákat, amit gondosan leelenőriztem hogy ne szoruljon s ne akadjon benne a szelep, ami a túlnyomást hivatott elengedni.
Megjött közben az olajteknő tömítése is, amire mindig rájövök hogy kellőképpen utálom... mert nem, úgy mint normál esetben és normál motoroknál, ennél a teknő négy oldala négy különálló tömítéssel van ellátva, amiből kettőt magadnak kell méretre szabni amik a főtengelynél tömítenek. Mindegy, a lényeg hogy megérkezett az is, és mehetett összefele a motor. Szépen megkenve szerelőpasztával minden illesztési felület, hogy lehetőség szerint ne eresszen majd. A felszerelést követően állni hagytam egy napot a teknőt, majd másnap húztam utána az egésznek, hogy biztosan jól tömítsen majd. Ezt követően kapott friss olajat is természetesen, ezúttal Mobil 10w-40-et, valamint új olajszűrőt is.
Majd szemre jelre forgattam a motort és berkatam a gyújtáselosztót, elsőre természetesen 180°-al elforgatva, ahogyan azt kell természetesen.... de hamar rájön az ember erre ahibára, miután az önindítózást követően egyszer sem röffen-pöffen a motor egyet sem, így átforgattam a gyújtáselosztót s máris sikeresebbek voltunk.
Sajnos azonban csak némiképp, ugyanis az olaj-túlnyomás probléma nem oldódott meg sajnos az olajpumpa cseréjével sem, hiszen már önindítózás közben lett benne 4bar, majd miután beröffent a motor a 7baros óra sajnos lefeküdt ismét. :(
 Azt hiszem a hosszú téli éjszakákra megvan az egyik program... :( Muszáj lesz atomjaira széthúzni a blokkot, hogy mi és hol zárhatja, szűkítheti le az olaj útját, aminek következtében az egekbe szökik az olajnyomás. :(

A lényeg azonban az, hogy a kicsi kocsi újra száguld! ;)
Ezer köszönet a segítségért, tanácsokért, alkatrészért: KG-nak, Zolinak, Lacinak, Bécinek, Marcinak, Gudásznak, és végül de nem utolsó sorban természetesen a VDF-KER kft-nek! ;)
Marczin Róbert @ . 6 fotó . 2 komment

A 6-8 bar-os olajnyomás esete...

 A történet elég régre nyúlik vissza.
Még annak idején valamikor 8-9 évvel ezelőtt építettük, újítottuk fel a motort, miután a kevés olajnyomásnak köszönhetően megrogytak a dugattyúk, és összetörtek a gyűrűk.
Megrogyott
 A lényeg, hogy mire összeállt az új motor, kapott új olajpumpát, meg persze sok minden mást is, az első indításnál ugye kifeküdt az olajnyomás mérőóra. Meg egy másik is. Meg egy harmadik is, ezáltal kizártuk a mérőóra meghibásodását valamint az olajgomba problémát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy majd biztosan elfog egyszer gyengülni. Nem így lett. Közben egyszer már szétszedtem, átvariáltam egy kicsit, mert kapott másik olajteknőt, de a probléma továbbra is fent állt. :( 
Kellett hozzá egy pár év, és pár megtett km, ugyanis mostanáig közel 60.000 km került bele a motorba, és nem mind kímélő üzemben. Azonban ma egyszer csak árúkiszállítás közben azt mondta a motor, hogy nyekk.
Természetesen kellően forgalmas helyen és kellően forgalmas időben azt mondta az útközepén, hogy SEHOVA!
Eleinte gyújtásra gyanakodtam, így az út szélére letolva ezen a téren kezdtem el keresgélni, kicseréltem a rotort, majd kicseréltem a trafót, majd kicseréltem az elektronikát, de sajnos továbbra sem röffent. Néha néha adott egy kis szikrát, ekkor kezdtem felfigyelni arra, hogy a fordulatszámmérő nem a megszokot módon viselkedik. Indítózásnál ugyanis szemmel látható amikor adja a szikrát a trafó, mert ugye "pulzál" a mérőműszer is. Most azonban csak sokadik forgatásra, indítózásra adott hébe-hóba egyet.
 Hosszas kínlódásunkat végül vonó-sugár oldotta meg sajnos, amit ezúton is köszönök GUDÁSZ-nak, meg Marcinak és persze Bécinek.
 A VDF-KER autósboltba visszaérve, arra jutottunk, hogy valószínűleg jó eséllyel vezérműlánc szakadás lesz a gond okozója. Így ezen az úton kezdtünk el keresgélni, s hamar igazolódni is látszott a dolog, ugyanis amikor nem adott szikrát a gyújtókábel indítózás közben, akkor a fedelet levéve azt tapasztaltuk, hogy a gyújtáselosztó sajnos nem forog. :( Így abban maradtunk, hogy szétkapjuk a vezérműdekli felől és ránézünk a láncra. Azonban sajnos pofára estünk, mert bár nem feszes a lánc, de elszakadva nem volt, és a lánckerekek is épek. :( Amiatt szomorodtam el, mert ezt relatíve egyszerűen tudtuk volna orvosolni, cserélni.
Így tovább nyomozgattunk, meg persze agyaltunk hogy még mi jöhet szóba, s hamar eljutottunk oda, hogy lekapjuk az olajteknőt is sajnos, mert akkor valószínűleg vagy a vezérműtengelyről ment le a fogazás, vagy az olajpumpa-gyújtáselosztó meghajtó tengelyéről. Miután lejött az olajteknő, és lecsavarozta Béci az olajpumpát is, kizuhant gyakorlatilag az előbb említett meghajtó tengely, pontosabban ami maradt belőle... Na itt jön képbe az, amit annak idején Imi jósolt meg, hogy a nagyon nagy olajnyomásnak is meglehet a hátránya, mert kinyírhatja például majd ezt a fogaskereket is többek között. Akkor bevallom nem nagyon hittem neki, pontosabban nem akartam inkább hinni neki. De ma felhívtam őt is, ahogyan KG-t is, elújságolni az esetemet és egyben segítséget is kérni. Ugyanis első ránézésre egy kb 2.000 Ft-os alkatrészről beszélünk szerintem, azonban sehol sem tarják, vagy forgalmazzák. És valahogy semmihez sem tartozik igazából, tehát nem része sem a vezérműtengelynek, sem a gyújtáselosztónak, sem az olajpumpának. Ez egy egység, azonban gyakorlatilag egyik alkatrészbeszállítónk sem tartja sőt nem is ismeri.
Megint sikerült egy olyan hibának generálódnia, amit nem lesz egyszerű feladat sajnos orvosolni. :(

Van azonban előnye is annak, hogy egy tengelyen van az olajpumpa és a gyújtáselosztó is meghajtva, ezen csak közben morfondíroztam el. Így ugyanis, (ahogy én jártam) annak következtében hogy a hajtása megszünt a gyújtáselosztónak, egyidejűleg megszűnt az olajpumpa meghajtása is. Azonban ha külön tengelyen lennének meghajtva, s mondjuk csak az olajpumpa meghajtása tünt volna el, akkor (mivel a gyújtás megmaradt volna) jó eséllyel megint addig mentem volna vele, míg be nem áll a motor.... :(

Lényeg a lényeg, hogy alkatrészt keresünk, ha valaki tud valamit, akkor szívesen veszek minden infót.
Ha minden kötél szakad, akkor megpróbálkozunk a legyártatással, így ha esetleg van olyan 900-asos tulaj aki szeretne ilyet magának akár tartalékba is, az szóljon mihamarabb és eleve többet csináltatok.

Hát így jártunk
Marczin Róbert @ . 4 fotó . 7 komment

5. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó - Ez a nap is eljött végre!

 Nagyon hibátlan, verőfényes napsütésre virradt vasárnap reggel az idő, aminek nagyon örültem, hiszen ezen a napon került megrendezésre a már 5-ik alkalommal megszervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Verseny. Tekintettel arra, hogy az éven két autós találkozót is kikellett hagynom sajnos, nagyon rajtam volt már az a benzingőzre vágyó csillapíthatatlan érzés, így igyekeztem ha csak egy mód van ezt az eseményt nem kihagyni. Azonban ezt kissé ködbe burkolta eleinte a tény, hogy pénteken álltunk neki Laci barátommal az első fékmunkhanegerek cseréjének, ugyanis a régiek sajnos elkezdtek szivárogni (így tíz-egy-néhány év után...) Alapvetően nem is lett volna ezzel baj, hiszen a fékmunkaheger csere nem tart sokból, csak henezen veszi rá magát az ember. Ketten neki ugrottunk délután a melót követően, s 40 perccel később már a légtelenítéssel szórakoztunk. Egészen pontosan a légtelenítés volt az ami szórakozott velünk sajnos. :(
 A leszerelt LPR munkahenegerek helyére DELPHI-ket terveztünk felszerelni, amivel nem is volt gond szerencsére, azonban 1,5 órányi fékfolyadék csere és légtelenítést követően a pedál sajnos továbbra is a padlón koppant, s nem jött elő a kívánt fékhatásnak még a leggyengébb reménye sem. :( Valamikor délután 1/2 6 - 6 körül kezdtünk neki a szerelésnek, s kb 9 1/2 10 körül járt az idő mikor elkeseredetten s fáradtan azt mondtam, hogy ennek itt van vége... :( Közben telefonáltam egyik és másik Gyulának is (mindkettőnek van köze a Nyugati pályaudvarhoz... :D ) hogy ők találkoztak-e már ilyen problémával. Valahogy bennem is az merült fel, ami Obrotka Gyusziban, hogy ezek bizony nem új típusú fékmunkahengerek, hanem csak ahhoz hasonlóak ám de régi, kúposhoz való munkahengerek. Megerősíteni látszott ezt a feltételezést az a tény is, hogy a munkahengerek dobozán csak annyi szerepelt hogy 126-os típushoz való. Se EL, FL, se semmi csak ennyi. Valamint hogy dugattyúkat összenyomva az egyik hamarabb összekoppant egymással, kvázi kevésbé tért vissza alaphelyzetbe. A vicc csak az volt, hogy az újonnan felszerelt DELPHI-k voltak azok amik kevesebb összenyomást engedtek, kvázi ezeknek kellett volna jónak lenniük. Abszolút tanácstalan voltam, főleg miután Gyula elsorolta, hogy sokáig Ő is úgy tudta, hogy a régi nem kompatibilis az újjal, s fordítva sem, azonban nemrégiben ők is belesétáltak ebbe, hogy szemre nem volt eltérés a munkahengerek között.    Fantasztikus...   :(    Nem voltam vidám.
 Így másnap reggel Laci és a VDF-KER kft segítségével kerítettünk egy pár LPR munkahengert, hiszen mégis csak ezek voltak benne eddig is. Neki is láttam a cserének, , azonban az első munkahenger leszerelése után meg is álltam, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a két munkahenger minden szempontból teljesen azonos, egyfoma méretű.   Ekkor már végképp nem értettem a dolgot, s kezdett nem túl őszinte lenni a mosolyom. 
Közben megérkezett Lacika, s lelket rázott belém, így nekiugrottunk a cserének, és a légtelenítésnek. S bár a hátsókat nem bolygattuk, inkább bakra tettük azokat is, s légtelenítettünk hátrafelé is, hiszen mindannyian láttunk már csodákat...   Nos azonban ez sem hozta meg a várva várt eredményt sajnos, a pedál ugyan magasabbra került, de csak mm-ek választották el attól hogy ne a padlón koppanon annak ellenére, hogy eddig kb fél úton már blokkolt. :(  Tehetetlennek és elkeseredettnek éreztem magam szűk egy nappal a Verseny előtt az autó bakon van, a fék meg valahol sehol sem.
Lacinak családi programja volt, így útnak indult, én meg egyedül maradtam a megoldhatatlan problémával. Átnéztem mégegyszer az egészet töviről-hegyire s mivel nem találtam semmit sem ami gondra utalhatna, elkezdtem felpakolni a kerekeket.
Miután fent volt mind, kicseréltem még a km-óra spirált, nivel régen nem mér már az óra sajnos szakadás miatt, és talpra tettem az autót, majd próbaútra indultam vele egy kicsit félve. Hiába pumpálgattam, hiába "rugdostam", valahogy nem akart eljönni a kívánt fékhatás. Végül egy elhagyatottabb részen tolatva kezdtem el fékezgetni, s fentebb jött a pedál. Magam sem értem, hiszen a fékpofákhoz nem nyúltunk, fékdobot nem cseréltünk, az önbeállók is jók...    X-akta...   Így autóztam teszt üzemben 50km-t, és szerencsére nem tapasztaltam semmi rosszat, azt leszámítva hogy alacsonyabban fog a pedál, végülis fék van.

 Eljött a vasránap reggel, s fejfájásos ébredést követően útnak indultam Miskolcra, majd tovább Bükkszentkeresztre. Közbe iktatva egy tankolást és egy mosást, mert sok kis bogár felkapaszkodott az úton a kis autó orrára szokás szerint. Útközben már találkozik az ember ilyenkor résztvevőkkel, sport társakkal, akik szintén A Hegyre tartanak, s ez ilyenkor már meghozza azt a kis plusz szívdobogást. Mikor elég egy tekintet, egy intés, vagy gázfröccs...  Jó érzés ez, s hiányzott már.
 Felérve Bükkszentkeresztre, már szinte tele volt a parkoló a nevezők autóival, úgy látszik ide sem lehet elég korán érkezni ;) De végül Jani segítségével aki már fent volt Hajnalkával, a kis autó méreteit kihasználva "bepofátlankodtam" Sebéék BMW-je mögé. Majd indultam regisztrálni, köszöngetni. Jó volt látni a a már megszokott arcokat, s jó volt újakat is felfedezni, közben pedig az autókat megcsodálni.  Majd jött a beszélgetéses rész, hogy ki hol tart, ki mit épít, kinek milyen tervei vannak, stb.  
Végeláthatatlan beszélgetések ezek szerencsére, amik között néha ugyan eltelik 1 év is, mégis ugyanonnan tudjátok folytatni bármikor. :) Fogi, Gergő, MataRob... s lehetne még hosszanasan sorolni ezt úgy gondolom mindenkinek.

 A verseny:  - a szervezésen s kivitelezésen már erősen érezhető, hogy "sokadik" alkalommal kerül megrendezésre, hiszen igyekeztek gördülékenyebbé tenni, ami úgy gondolom hogy sikerült is. Ezúttal nem volt a hosszas Rajt előtti tűző napon való soarkozás és várakozás, hiszen kategóriánként vitt le minden résztvevőt a Safety Car-os Subaru. Így még ha várakozással is telt ugyan az idő, még sem tünt olyan hosszúnak, s közben fogyaszthattál is egy kis ezt-azt, vagy beszélgethettél a többiekkel nyugodtan, hiszen nem maradtál le semmiről mert figyelmeztettek folyamatosan hogy mikor melyik kategória indul a Rajthoz.
 A pálya vonalvezetése ugyanaz ami volt, ami nem feltétlenül baj, sőt vélhetőleg nem is nagyon van sok más opció. Semmi gond sincsen ezzel, sőt talán már mindenkiben rögzült annyira az évek alatt, hogy senkit sem ér egy-egy kanyar meglepetésként. Talán annyi módosítás tünt fel, hogy a rajtoltatás nem zászlóval történik, hanem futó óra alapján minden 40-ik másodpercben, illetve hogy a lassító nem szénabálából volt kirakva, hanem ki volt bólyázva. Az út továbbra is jónak mondható még, az erdő sajnos kissé kopárabb lett sajnos a tavasz elején jött rendkívüli nagy havazás és fagyás miatt, de reméljük majd újréled, s azt is, hogy láthatjuk még a versenyek alatt ezt a folyamatot az elkövetkezendő években. ;)
  - az értékelés sajnos nem tartogatott számomra szinte semmit a verseny tekintetében, ez vélhetőleg annak köszönhető, hogy az újonnan beszerelt km-spirállal sem mér a km-óra, így csak saccra közlekedtem vele, s nem volt viszonyítási alapom. Azonban sikerült egy támogatói HELL különdíjat kapnom Zima kollégával karöltve az 1000 cm3 alatti kategóriában, tehát csak nem tértünk haza üres kézzel :)  
 A fejfájást leszámítva (amiről senki sem tehet) nem tudnék olyan dolgot említeni, ami negatívum lehetne, s nem is áll szándékomban, hiszen összességében s részleteiben is egy nagyon jó kis verseny nap volt ez, ahol úgy gondolom hogy mindenki jól érezhette magát. Sőt ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s nem szakadt le az ég, valamint nem volt 40 fok sem, hiszen mindkettőre volt már példa.

 Adamovich Eriknek és a Classic Motorsport Clubnak köszönöm a szervezést, Galamb Lacinak a szerelést s a segítséget, a VDF-KER-nek a támogatást a szponzorálást!
Marczin Róbert @ . 22 fotó . 4 komment

Kipufogó

 Időszerűvé, sőt szükségessé vált sajnos a kipufogó csere az autón, ugyanis a felxibilis cső elkezdte megadni magát  az eltelt éveknek s a megtett km-eknek köszönhetően. Ráadásul egy ideje tudomásunk van arról is sajnos, hogy az öntvény kipufogó leömlőn van egy hajszálrepedés, ami szintén nem túl megnyugtató. :( Nem tudom mi okozhatta, idézhette elő, de semmi esetre sem szeretném megvárni, hogy menet közben kettétörjön. Ezek miatt az okok miatt vált esedékessé a csere.
 Balázzsal leegyeztettem hogy mikor tudna rászánni egy délelőttöt a kis autóra, s összehangoltuk az időpontot.
Szerdán délelőtt meg is jelentem nála, s vittem magammal mindent amit csak tudtam hogy esetleg szükség lehet majd rá, de reggel még így is be kellett ugranom a boltba is 1-2 alkatrészért. A lényeg hogy reggel 9-kor sikerült nekiugrani a cserének, aminek folyamán meglepő módon csak 1db kipufogócsonk csavar adta meg magát a hengerfejben, ami szerintem azért jónak mondható. Majd jött a matekolás, mert a másik leömlőm, ami az eredeti, az nem vízszintesen vezeti ki a gázt, hanem lefordítja rögtön a blokk mellé, ami nem túl szerencsés. Azonban sajnos nincs más, s amíg a másik meg nem javítódik (ha javítható ;) addig mindnképpen ezzel kell beérnem. Azonban ebből kifolyólag sajnos adódtak a nehézségek rendesen. Nem egyszerű ezen a kis helyen ugyanis beforgatni a "csőrendszert", túl közel van az olajgomba, stb, szóval okozott némi fejtörést a dolog, hogy hogyan is lehetne kivitelezni, megvalósítani, de végül délután 2 óra után nem sokkal elkészült a mű. Ezúttal egy egyszerű átfolyós dob került fel rá amit még régebben vásároltam, amolyan jó lesz majd valamire alapon... Így ennek tudatában túl csendes hangzásra nem számítottam már eleinte sem. Meg hát ugye minden dobnak más a hangja. Így ez most egy kicsit röfögősebb lett, mint volt eddig, nekem valahol egy kicsit a Lada meg a Skoda hangzás között van valahol. Majd kiderül hogy szuperál, mint ahogyan az is, hogy mennyire zavaró esetleg hosszú távon utazás közben.
Köszönet a segítségért Balázsnak, Lacinak, a VDF-KER-nek ezúton is.
Hétvégén ha minden jól megy, s nem jön közbe semmi, akkor hegyi felfutó verseny lesz a Bükkben, amire szeretnék eljutni idén is. Reméljük sikerülhet ;)
Marczin Róbert @ . 7 fotó . Szólj hozzá!

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)
Marczin Róbert @ . 3 fotó . Szólj hozzá!

Váltás előtt - közben - után...

 Tekintettel arra, hogy az elmúlt (ide s tova) 8 hónap nem volt elég az űrtechnikát megszégyenítő minőségű, nyomokban valószínűleg Plutóniumot is tartalmazó, Titán ötvözetű alkatrészekből épült, fantasztikus 5-ös váltó revíziójára az ígéretek ellenére, így magam kellett kezem ügyébe vegyem a dolgokat. Úgy gondolom elég türelmes, és béketűrő ember vagyok egy bizonyos ideig, ami ezúttal igen csak ki lett használva...   De semm baj, hiszen azt vallom továbbra is, hogy Magyar ember nem felejt! Nálam pedig bizonyított mind a szerelő, mind a beszállító-beszerző, mind a hitegető szerepében emberünk, csak szerencsétlenségünkre nem jól, nem pozitívan...
 Időrendben hozzávetőlegesen: 
Azt a részt nem taglalnám újból, mikor is ismét szétesett a már fent említett 5-ös váltó rendeltetésszerű használat közben az autópályán, mert az már unalmas lenne, így ugrok kicsit a történetben, mondjuk vagy 8 hónapnyi felesleges várakozásnak megfelelő időt, mely idő alatt az említett 100.000.-es nagyságrendű szipi-szupi váltó ugye használhatatlan volt, így csak porfogásra volt jó a garázsban semmi másra. Miután kellő ideig vártam, kerülgettem, köpködtem kínomban s elkeseredettségemben, úgy döntöttem kézbeveszem a dolgot, s meglátjuk mire jutok.
Sikerült egy barátomnál utánaérdeklődni annak, hogy nem reménytelen a gyártástechnológia, hiszen munkagépeinél is elő szokott fordulni a szerekezeti meghibásodás, csak ott nem 300 km-enként... Szóval Attila utána járt a dolgoknak, s hamar vissza is jelzett, hogy hozzak mintadarabot mielőbb. Ebben nagy segítségemre volt András ismételten, hiszen az én váltómnak sem kapcsolókörmei, sem fogai nem maradtak, vélhetőleg azért, mert az enyém a NÁZÁ-nál készült, míg másoké a NASA-nál... Csak az a bibi, hogy a silány kínai minőség ellenére nekem is közel annyiban fájt mint másoknak...


Elvitte Attila a csoportkerék szettet magával, s gyakorlatilag pár órával később szólt, hogy sajnos az említett helyen nem jártunk sikerrel, azonban nem kell csüggednem, mert épp bent volt az adott telephelyen egy másik csóka, aki szintén ilyen dolgok gyártásával foglalkozik, s vetett rá egy pillantást mely  alapján tutira mondja a gyártást. Így került el az adott emberhez a minta, s vártam lelkesen. Nem is kellett sokat, hiszen pár nap múlva biztos visszaigazolást kaptam arról, hogy letudja gyártani, azonban szerinte ezt lehetne rendes anyagból is, s normálisan feledzve, hiszen akkor nem fogazódna le ilyen könnyen jó eséllyel. Leméretezte a csoport minden elemét, megrendelte hozzá a megfelelő anyagot, majd legyártották, és újraedzették a csoportot. :) Magyarországon! A Földön! Ebben az Univerzumban! Vállalható áron! Elkészült! S nem kellett 8 hónapot várni rá! S amit ígértek azt meg is tartották, valamint örök életű garanciát mert rá vállalni! Erről ennyit...




 Volt egy másik kalandos váltó elhalálozás is, mely annak idején egy éjjel történt, épp munkába menet. Nem messze a cégtől, az utolsó kereszteződésben még rárúgtam egyet a kuplungra, hogy szépen beforduljon a sarkon... ezt meg is tette, egy furcsa hang kíséretében persze. Nem nagyon szólt még ekkorát egyik sem ha jól emlékszem így az elmúlt 9-10 évnyi 900-asozás alatt. Miután csak gurulásra volt már képes ezt követően az autó, hamar rájöttem hogy itt a baj nem kicsi lesz, főleg hogy olajat is folyatott magából, így egyértelmű volt, hogy anyagfolytonossági hiba lépett fel valahol a váltóházban. C- vágányra került akkaor az autó, majd kapott egy csereváltót egy donor autóból, a hibás váltó pedig bekerült a garázsba, hogy majd egyszer...


 Került közben egy jó állapotú bontott 3/4 váltó is hozzám Laci barátomnak köszönhetően, amiben igazából csak diffi nem volt, és szépen le volt pucolva, így kaptam némi kedvet hozzá, hogy majd foglalkozzak ezzel is, mikor időm és energiám engedi, csak hát ugye mindig volt valami ami közbeszólt...
 Közben jobban szétnézve, leltem a garázsban egy komplett diffit féltengelyekkel, aminek egyedül napkerék foghiánya volt, azonban arra emlékeztem, hogy van egy napkerekem is eltéve a dobozokban...
 Idővel úgy alakult, hogy a donor autóért eljött Attila egy trélerrel, megnéztek több autót a környéken Zolival, s egyeztettünk arról, hogy ha már itt vannak, akkor menjünk el és nézzük meg azt is, amit annak idején azért vásároltam meg, mert gyakorlatilag megkért rá. Az autót megnézve a hirdetett ár hamar módosult kb a felére, így nem sokat vacakoltunk Laci barátommal, betettük a kisteher dobozába és elhoztuk, gondolván arra, hogy ha másra nem, alkatrésznek nagyon jó lesz. Attila megnézte, amire nekik kell, arra pont jó szerencséjükre, így abban maradtunk, hogy ne is menjen üresen haza a tréler, tegyünk rá valamit. Ő pedig hozott nekem még egy váltót, mert mikor legutóbb beszéltük épp vacakban voltam, s emlékezett rá hogy váltóhiányom van. Köszi ezúton is.
 Unalmas perceimnek valamint a tél beáltának köszönhetően, jött egy eszement ötlet valamikor december vége felé, és előszedtem a napkereket, a 3/4 váltót, valamint a komplett diffit a féltengelyekkel, és nekiálltam farigcsálni. Megfogalmazódott bennem hamar a PARASZT-SPERR gondolata, s neki is álltam az előkészületeknek. Szétszedtem a váltót atomjaira, hiszen egyben került hozzám, de nem ismertem az előéletét, az állapotát, s egy ideje nem bízom a mások által összeszerelt váltókban...   Szétszedtem, összeraktam, lebiztosítottam, az alsó csoporttengelyt rögzítő 2 db kereszthornyos csavart nem csak menetrögzítővel, hanem vágóval és kalapáccsal is lebiztosítottam (aminek csak azért van jelentőssége, mert 2-3 nappal később a kocsi alatt lévő emiatt állt be Pestre érve, de ezt akkor még csak a tudatalattimban tudtam...). Tanulmányoztam gondosan a videókat a gyártás precizitásáról, hogyan is készül a paraszt-sperr, majd bevittem céghez, satuba fogtam a diffit, elektródát, meg hegesztőt, és pajzsot ragadtam, és elkészítettem a 11,5 pálcás Paraszt-sperrt.



Azt mondják az okosok, hogy elég lett volna kb 4-5 pálca is, de velük csak utólag beszéltem, s akkor ott abban a helyzetben jobbnak láttam mindent rendesen levarrni egymáshoz. Így jól teletoltam elektródával a diffiházat, a bolygókerekeket egyámáshoz is, és a diffiházhoz is, s mivel nem vagyok egy minősített hegesztő (de ezt nem is állítom magamról sem magamnak, sem mások előtt...), azt azonban látom, hogy a fogaskerekek és a diffiház nem azonos anyagból készült, így abból indultam ki, hogy ha kellő mennyiségű pálcát tolok bele, akkor kb ott vagyok, mint azok akik ólommal öntik ki annak érdekében hogy az elfordulást megakadályozzák. Így is tettem. Majd miután végeztem vele, pár napra rá elkezdtem összeszerelni a váltót, mikor is a rossz hézagolás miatt a kúpkerékre úgy ráfeszült a napkerék, hogy az összehúzás utolsó csavarainál teljesen megszorult a hajtás - SZORÍTOTT DIFFI RLZ!    Nem, nem voltam ideges...  de melegem sem volt, mert ekkor voltak kb azok a fagyos decemberi napok, mikor ezzel szórakoztam a fűtetlen garázsban Janival, hogy ne unatkozzak. Ezúton is köszönet érte! Másnap újult erővel vágtam neki a szervíznek, s beigazolódott a gyanúm, túlzottan ráállítottam a diffit a kúpkerékre, így nem is bontottam szét az egészet teljesen, csak a féltengelyek felől adtam a csapágy tartó csészéknek is kis lazítárt, egészen pontosan oldal irányú eltolást a kúpkeréktől nézve. Be is vált ez a beavatkozás, így félretettem pár napra a váltót egy tálcára, hogy lássam esetleg folyik-e valahol a váltóház ereszti-e az olajat. Szerencsére minden rendben volt vele, napokkal később is csont száraz volt, azonban a szétszerelés csak nem sikerült megúsznom, mert felrakásnál szembesültem azzal, hogy a féltengely nem csúszik be kellő képpen a házba, így nem tudom felszerelni az autóra... Természetesen mindezt csak akkor, mikor már bakon volt az autó, kihúztam alóla a Pesten szétesett váltót, s tettem volna fel a hegesztett diffiset az akna nélküli fűtetlen garázsban hanyattfekve, nőgyógyász mozdulatokat végezve, váltót csak csuklóból emelve, stb...   Lelki szemeimmel láttam a probléma okát, ami ezúttal is beigazolódott. Valamint az is, amit már említettem, hogy nem vagyok minősített hegesztő, így talán elnézhető nekem, hogy egy kis CUNDER! (szakszóóóóóó!) beesett a diffiház azon részébe elég vastagon, ahol a diók hivatottak mocorogni szabadon annak érdekében, hogy a féltengelyeknek meglegyen a hosszirányú szabad mozgásuk. Szerencsére láttam már diffit, így hamar szétkaptam, amennyire a hegesztés engedte hozzá is fértem miután lekaptam a napkereket, a bolygókerek tengelyét kiütöttem a helyéről, a diókat levettem a féltengelyekről, így ki tudtam fűzni mindent belőle szépen, s neki álltam reszelővel a műtétnek, mivel a flex oda sehogyan sem fér be... nos aki reszelt már hegesztési varratot, annak van fogalma arról miért aggódtam amiatt, hogy megtudom-e újítani időben a személyi igazolványomat majd...   Minden esetre ez is sikerült, átjárhatóvá tettem a diók útjait, összeszereltem a diffit, majd kifújattam kompresszorral az egészet, és összeszereltem a váltót. Ezek után felszereltem az autóra, ahogyan azt terveztem is egy nappal mindezt megelőzőleg.
 Szétszedtem a Pesten széthullott váltót is ezen felbuzdulva, s részben a tippek beigazolódtak, ugyanis az alsó csoporttengelyt rögzítő csavarok kilazulása okozta a probléma egy részét, majd a széthulló szinkrongyűrű a másik részét. Szerencsére minden darabja megvan, így csak az első 1/3-ába kellett belenyúlnom. Kéznél volt a munkába menet széthullott váltó, így abból igyekeztem gazdálkodni, hiszen az sajnos eléggé halálra lett ítélve, ugyanis a szerelés közben láthatóvá vált a 1 mm-es hézag ami a házon keletkezett, valamint hogy a két egymás alatti tengely eltávolodott egymástól, aminek következtében a fogak jelentős része ledarálódott. Ellenben az előbbi váltóba szükséges alkatrészek állapota megfelelő, így azokat kiemeltem belőle, a többit is ki kell majd, hiszen ennek a váltóháznak teljesen vége van. Azonban van egy üres váltóházam, de ezt nem most fogom csinálni az biztos... :)


 Kb itt tartok most, készülünk a Téli Találkozóra gőz erővel, de azért vannak sajnos apróbb gondok, ami miatt az autó nem került ma le a bakokról, de erről majd egyszer, máskor. ;)
Marczin Róbert @ . 39 fotó . 10 komment

Egy kalandos hétvége...

 Hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Edittel, hogy tartunk egy villámlátogatást Budapesten, amolyan kikapcsolódunk, kirándulunk, látogatunk, vásárolunk kicsit jelleggel ezúttal kettesben hiszen régen volt már ilyen. S hogy mindkettőnknek legyen benne öröme annyi, amennyi csak lehet, abban maradtunk, hogy Polskival menjünk hiszen úgy is jó még a múlt héten váltott 10 napos autópálya matricánk, akkor használjuk ki. Meg Polskizni is jó dolog ugyebár, hiszen megvan a maga feelingje a dolognak, meg hát ugye Polskis barátokat is megszeretnénk látogatni, szóval sok érv szólt mellette.
 Reggeli ébredést követően ki is szaladtam az autóért a garázsba, ellenőriztem az olajszintet valamint a hűtőfolyadékszintet, majd indultam is haza a kis autóval, hogy felvegyem Editet s mehessünk utunkra, Milla felügyeletét Edit mamája vállalta el. Miskolcról kifelé menet még gyorsan megtankoltam a kis autót, majd megcéloztuk az M3-as autópályát szokás szerint s Budapestet. Ekkor még nem tudtuk konkrétan, hogy előbb Budaörs, vagy Budakeszi legyen az úticél első megállója, gondoltuk majd kiforrja magát útközben a dolog, meg majd konzultálunk Bazékkal hogy nekik hogyan jobb. Haladtunk is szépen ahogyan az elő van írva a magunk kis kényelmes 130-as tempójával, mindenféle gond nélkül, majd 1,5 órával később meg is kérkeztünk az M3-as bevezető szakaszára, s megálltunk az első lámpás kereszteződésnél mert pirosat kaptunk, amikor is furcsán, megtorpanva lefulladt az autó. Ekkor még reménykedtem, hiszen  előfordult már, hogy egy gázon tartva gyakorlatilag egy órán keresztül az autót, kicsit megzavarodott a karburátor mikor beértünk lakott területre. De ezúttal hamar kiderült hogy valami másról lesz most szó, ugyanis miközben indítottam egyik kézzel, másikkal kapcsoltam egy üres fokozatot, de elég furcsa érzés jött át a váltókart fogva, akkor már derengett hogy valami nem az igazi...  sajnos hamar be is igazlódott, mert a lámpa váltott, azonban én nem tudtam... Ott ragadtunk a lámpánál, valamilyen fokozatban félig, se előre se hátra, se 1, se 2, se 3, se 4, se 5 (-mondjuk ez nem is volt, mert most 4-es volt alatta ugyebár), se Rükverc. :( Így kipattantam, s áttoltam a kis autót a kereszteződésen jobb ötlet hiányában, hiszen a középső sávban mégsem várakozhattunk, s kitoltam az út szélére. 
Próbálkoztam a fokozatok kapcsolásával, mikor egyszer csak sikerült kapcsolnom egy 2-ik fokozatot, így az első soronkövetkező kereszteződést céloztam meg azzal a tervvel, hogy ott majd félreállunk s meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Így az M3-as keresztező felüljáró alá sikerült eljutni, s ott félre állni a Széchenyi u. alatt. Semmiféle látható rendellenesség nem volt tapasztalható az autón, a váltótartó bakok épek voltak, a rugalmas összekötő szintén, a kuplung bowden s kinyomóvilla szintén, a váltón ezúttal nem volt felületi folytonossági hiba mint legutóbbi alkalommal... tehát nem voltam közelebb a probléma felderítését illetően. Hívtam Bazt jobb ötlet hiányában, hogy van valami kis műszaki gebasz, mert megállt a technika, amivel úgy mond szerencsém is volt, mert épp hazafelé indult volna a telephelyéről. Így abban maradtunk, hogy felakasztja a trélernek látszó utánfutóját az autóra s eljön értünk, mert nincs messze tőlünk s majd kitaláljuk a hogyan továbbot. Nem nagyon ellenkeztem ezúttal hiszen jobb ötlet nem volt. Megköszöntem hogy értünk jön, hogy ezúttal IS kihúz a szarból, s nem hagy minket az út szélén rostokolni. Közben kapcsolható lett az 1-2-4-R, de 3-ban erősen fogazott a technika, amit továbbra sem értettem. Mert ha mondjuk megszorult volna 4-ben, arra azt mondom hogy nem esett jól neki a megtett 170 km 130-as tempóban, de így... ? Kiálltam a felüljáró alól 2-ben, mert mire elindultam volna nem volt 1-es...   totál rejtély számomra az egész, hogy mitől ilyen vagylagosak a fokozatok, ráadásul ha tolattam vele, akkor egészen a kuplung kinyomásáig minden rendben volt, akkor ugyanis blokkolóra fogta az autót. Végképp nem értettem a dolgot, s nem értem most sem, de akkor már kissé dühös is voltam, ami ugye ilyen esetben nem sokat segít, s ha lett volna nálam egy kanna benzin...    szóval így 2-ben kellett felálljak a trélerre, ami alapvetően nem okozna gondot normál esetben egy 900-assal de még egy 650-essel sem szerintem. Esetünkben viszont kissé érdekes volt ez is, mert elég nyögve-nyelősen akart csak felmenni a kis autó, s mire felálltam vele megjött a kuplung szaga is... nagyon örültem, hiszen nem tudom van-e benne a csere óta 15-20000 km.
Hamar eldöntöttem magamban miután Balázs felajánlotta hogy elszállít minket, majd haza is szállít ha gondolom, vagy kölcsönadja a drappot, hogy nem fogok vesződni a hiba feltárásával ezúttal, s ha úgy van, s elfér, akár még az autót is ott hagyom... 
Elvittük a telepre a kis autót, levettük a trélerről, ezúttal volt 1,2,4,R fokozat, de kinyomott kuplungnál némi ciripelő hang is... Kölcsönkaptuk Baztól CDR-t, hogy megtudjuk oldani a tervezett nézelődést, bevásárlást, s elindultunk Bazékhoz hogy meglátogassuk Emesét, én Lénát, meg természetesen Turbót, hiszen régen volt már alkalmunk így találkozni, meg ugye tervben is volt csak éppen műszaki hiba nélkül...
Nagyon aranyos, szép helyen laknak, bevallom nekem nagyon bejött az otthon feelingje a háznak, ami lakás, vagy nemtom... :)  Nagyon szép, hangulatos, otthon érzete van az embernek ha betoppan, egy szóval nagyon nagyon nagyon jó!
Élmény volt az út, bevallom. :) Régen nem vezettem már ilyen gyári kis polskit, így nagyon adta számomra a feeling. Edit nem igazán értette a furcsa motorhangot, mivel csak két henger dolgozott ugye a megszokott négyhez képest. Én meg nem igazán értettem hogy 40-50-ről lassítva a lámpánál miért akaruk kicsúszni az autó orrán keresztül. Nagyot nevettünk az érzésen, s hamar rájöttem hogy valamiféle felületi kezelést, ápolást kapott a kis autó, aminek köszönhetően egy kissé csúszóssá vált a beltér. Na meg ugye nem 4 pontos övek fognak a kagylóban, tehát van különbség, érezhető. Minden esetre nekem nagyon nagy élmény volt, s persze némi stressz is, hiszen nagyon patika a kis autó s nagyon gyári így igyekeztem még körültekintőbben közlekedni vele. 70-től többet nem is volt szívem kihozni belőle még lakott területen kívül sem, mert sajnáltam szegényként, meg ugye minden autó más és más, hiába UGYANAZ a típus, mégis csak másabb a reakciója, viselkedése, féktávja stb. Megnéztük amiket megszerettünk volna, vásároltunk ahol szerettünk volna, sikerült meglepnem Editet is aminek külön örültem, s Ő is örült, s közben meghoztuk a döntést amit Emeséék felajánlottak hogy ne menjünk ma haza. Beszéltünk Millácskával meg nagymamával telefonon, lekommunikáltuk hogy most van 1/2 7, mire végzünk meg mire Baz végez, s trélerre tesszük újra az autót, s lejövünk vele Miskolcra, s letesszük s Baz visszaindulhat, stb addigra lesz vagy éjfél minimum, ami azért szerintem senkinek sem hiányzott volna. Így mi sem erőltettük a dolgot, s inkább Bazéknál aludtunk (a szállás díjat ezúttal is megszokott helyre tettem a párna alá...) Megvacsoráztunk, be forralt boroztunk, majd valamikor éjfél körül nyugovóra tértünk. 
Reggeli ébredést követően lassan tértünk magunkhoz, valahogy nem nagyon ment gyorsnak lenni, de lehet nem is nagyon akartunk. :) Beszélgettünk tovább, Lencsi babáztunk, toltunk egy jó kis reggelit, majd valamikor 11 körül elköszöntünk Emééktől, s elindultunk Baz után, csak még útba ejtettük a WestEndet, amíg Balázs megcsinálta a munkáját a telepen. Miután kicsalingáztuk magunkat, elmentünk Bazhoz, aki addigra végzett is a teendőjével s elkezdtük feltenni a kis autót, majd elindultunk haza.
Épp hogy besötétedett mire a garázshoz értünk, beraktuk az autót a garázsba, lezártam, egyelőre nem tudom mikor fogok vele foglalkozni. Mikor lesz rá időm, kedvem, affinitásom, egyáltalán mikor fogok annyi kihívást érezni magamban hogy így tél időben nekiálljak felderíteni a hibát. :( Azonban nem szeretem ha egy autó sokáig úgy áll, hogy nem üzemképes. De egyelőre váltóm sincsen másik már megint, 3 maradékból megint csak összetudnék rakni egyet csak nem tudom érdemes-e, közben sínen van egy másik projekt, amire megint csak kíváncsi lennék... szóval lenne mit csinálni, ha lenne idő s kellő energia.
Baznak megmutattam a bontószökevény gépparkot, jól megvizslattuk gyorsan mindet, majd elbúcsúztunk s útjára engedtem a Barátom, hiszen előtte is állt még egy 200-220 km-es út. S 2-2,5 órával később csörgött a telefon mint annak idején (mikor fiatalok voltunk) hogy szerencsésen megérkezett. Nagy divat volt ez anno, s megállapodás hogy szólunk, jelzünk egymásnak az érkezésről. :)
Köszönöm Barátom, hogy kimentettél minket!
S köszönjük a vendéglátást, a csere autót, köszönünk mindent!
Bár nem így terveztünk, azért jól éreztük magunkat!
;)
 

Marczin Róbert @ . 3 fotó . 8 komment

Minden napra egy mese...

 Ha már a múltkor félbemaradt némileg a szervíz, s úgy is annak folytatása volt tervbe véve valamikor, így a mai napra beütemeztem. Leginkább azért, mert nem szeretem ha "bakon van hagyva az autó", hiszen sosem lehet tudni mikor alakul úgy hogy hirtelen szükség van rá. Főleg, hogy havat ígérnek már Lengyelország felől. :D
 A lényeg, hogy beszereztem mindent már régebben a szervízhez amit elterveztem, fagyállót, desztillált vizet, üzemanyag visszacsapó szelepet. Ez utóbbit amiatt láttam szükségesnek (bár sosem használtam ezt megelőzőleg), mert van hogy napokig, hetekig, hónapokig nem kerül sor indításra, s ennyi állás után még a hibátlan karurátor és üzemanyag szivattyú is hajlamos elejteni az üzemanyagot, ami a hosszas állást követő első indítást jelentősen megtudja nehezíteni, főleg úgy ha az akkumulátor is már merülőben van, a motorban meg szerencsére van még kompresszió. ;)
 Bekevertem hát a fagyállót 60/40-es arányban, ami  elvileg -60 C°-ig ellenáll a fagynak, a forráspontja pedig 110 C°. (Nem, nem készülök Ojmjakon-ba) Bár mikor ezt így leírtam, és rákerestem, nem mondom hogy nem tudnék kedvet kapni hozzá, hiszen ennek is meg van a maga szépsége. OjmjakonKépek Ojmjakonról
A lényeg, hogy elkezdtem a feltöltési procedúrát, ami esetemben természetesen nem egyszerű, mert hát minek is lenne az, hiszen kacifántos megoldások tudnak lenni egy épített autóban mindig. :) S mivel maga a fűtésrendszer sem gyári, s a vízcsövek mennyisége is redukálva van a minimálisra az autó helyszűke miatt, így légteleníteni kell a motornál, a hűtőnél, és a fűtőradiátornál is. S mindezek után még vagy kéteszer utána kell tölteni miután lehült a rendszer. :) Szóval mókás dolog, így szerintem nem én vagyok az egyedüli a 900-asok közül, aki nem annyira kedveli ezt a manővert. :)
 Majd beszereltem az üzemanyagellátó rendszerbe a visszacsapó szelepet, ami gyakorlatilag kép pillanat volt csupán, főleg a fűtésrendszer feltöltő mizéria után. :) Most gyakorlatilag majd várom a fejleményeket, hogy vajon könnyít e hosszas állást követő első indításon a dolog vagy sem. Bízom benne, mert sokat áradoztak róla. ;)
Marczin Róbert @ . 4 fotó . 5 komment

Kisebb átvizsgálás

 Időszerűnek éreztem, hogy egy kicsit ránézzünk valamikor a fékekre, ugyanis voltak kisebb, nem túl egészségesnek tünő hangok erősebb fékezéskor. A hang kísértetiesen hasonlított arra, mint amikor annak idején leszakadt a ferrodol réteg a fékpofákról. Így nem akartam túlzottan halogatni a dolgot inkább.
 Az idő szerencsére jó volt, épp ideális egy kis szerizelésre, így Laci barátommal neki is ugrottunk a garázsnál.
Első körben bepattintottuk az akkumulátort, amit elvittünk bevizsgáltatni, mert menetrend szerint belefutok abba, hogy  egy hetes állás után, nem akar beindulni az autó. :( Eddig azt hittem az akksi a ludas, mivel a generátorban most van kb 10.000 km talán, annak idején egy új, BOSCH rendszerű került bele, mikor generátor problémákkal küszködtem. De a vizsgálat szerint, az akkumulátornak sincsen baja. :( Így most kissé tanácstalan vagyok. Mindegy, a lényeg hogy bepattintottuk és pöcc-röff indult is. Majd bakra tettük előbb elől, majd hátul, s átnézegettük a fékeket meg egyúttal lezsíroztam a függőcsapszegeket is.
A fékeknek olyan szinten nem volt semmi bajuk azon túl hogy féporosak voltak, hogy gyakorlatilag majdnem jobb állapotúak mint amikre cserélni óhajtottam őket amennyiben kopottak lettek volna. :) Így végül miután lebontottuk őket, becsiszolgattuk mindet, portalanítottuk, majd visszatettük a dobokat. S mivel maradt időnk bőven, így inkább a fűtésre próbáltam egy kis időt szakítani inkább, ami lassan úgy is esedékes lesz, hiszen ősz van, vagy mi a fene. S ha már bíbelődünk a csőcsatlakozásaokkal....   na ennek az lett a vége, hogy egy pár gumicső cserére került, mivel egy kicsit látszódott már rajtuk az idő vasfoga, valamint legutóbb a Balatoni futás alkalmával ugye SOS-ben kicsit át is kellett variálnom, mikor a termosztátnál lévő cső elfosta magát.  Végül ott fejeződött be a szervíz, hogy csak fel kell tölteni hűtőfolyadékkal a kisautót s gurulhat is, de erre később térünk vissza, mert nem volt nálam sem fagyálló, sem desztillált víz. Sebaj, mindneképpen előrébb vagyunk. ;)
Volt némi vezetéksaruzás is, de nem számottevő, csak éppen a gyújtás volt emiatt vagylagos... :D De mivel az én Laci barátomnak nagyon frankó saruzófogója van, így az is játszva megoldódott, és precízen ahogyan azt illik. Ezúton is hatalmas köszönet érte, meg persze a segítségért is!
Marczin Róbert @ . 3 fotó . Szólj hozzá!