Suzuki Ignis 1.3 GS

Tekintettel arra, hogy rontották a törési arányait a kis kékségnek, elérkezettnek láttuk az időt, hogy bővüljön a géppark egy családi, hétköznapi autóval, így elmentünk megnézni egy Subaru Impreza 2.5 RS-t, aminek a vásárlásából sajnos nem lett semmi, ugyanis nem mertem belevágni az élmény ellenére, féltem az alkatrész, illetve az összekerék hajtás meghibásodásától. Na mindegy, az elúszott, már nem fáj a szívem érte, bár álmaim autója (volt) egy ilyen csíklámpás szép Impreza. Talán majd legközelebb...
 Így tovább keresgéltünk de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak amiatt nem fogunk 1.000.000.-2.000.000-val többet fizetni egy hasonló felszereltségű autóért, mert nem Suzuki embléma van az elején. Így elkezdtünk Suzukira vadászni az interneten Attilával, s hamar meg is találtuk, amit kerestünk, egy Ignist. Ha már le kellett mondjak az álmomról, akkor olyan autót kell nézzünk, amibe a gerinc betegségem miatt könnyű a ki és be szállás. Így lett Ignisünk, egy 1,3-as, klímás, koptatós, jóformán a felszereltségét tekintve fullos Suzuki Ignisünk megfizethető áron.
 Egyenlőre maximálisan elégedett vagyok vele, abszolút nincs egy rossz szavam sem rá, sőt, kellemesen csalódtam a Suzuki érzésben. Vásárlás óta közel 10.000.-km-t csavartunk bele probléma nélkül 4-5 hónap alatt.
JDJ - 807

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Úgy látszik hogy ez az én keresztem...

250.000 km után megszólalt ez is...
Azonban egy szavam sem lehet, hiszen a márka társak 50-80.000 km futásteljesítményt követően értek el ugyanerre a szintre évekkel ezelőtt. Már akkoriban utánajártam a dolgoknak, mely szerint az 1.3-as Suzukik váltója sajnos valóban alul van méretezve csapágyilag erősen, és egy idő után beállnak szépen lassan. Valószínűnek tartom, hogy sokat nyerthettünk azzal, hogy igyekeztem mindig időben cserélni a hajtómű olajat ebben az autóban is.
Kb 2 hete szólt Edit, hogy 3-ban valami furcsa hangot kezd hallatni az autó, amit pár nappal később én is megtapasztalhattam, így nem volt kérdéses, hogy hamarosan szervíz. Elkezdtem hát utána járni a dolgoknak, hogy hogyan és miként lehetne orvosolni a felmerült problémát.
Autóbontóban nehezen ugyan de beszerezhető az említett váltó ~50.000 Ft körül indul.
Az interneten bogarászva pedig lehet találni valóban sok olyan hirdetést, ahol "álítólag" "felújított" váltókat adnak ~60-80.000 Ft-ért, azonban a cseredarabot kérik. Ez volt az a része a dolognak, ami nem nagyon tetszett nekem, mert szerettem volna a jól bevált sajátot megtartani mindenképpen, amiben 250.000 megtett km alatt nem nagyon volt recsegős, fogazós, félrekapcsolás...
Találtam olyan Pest környéki szervízt is, akik a délelőtt 9-kor leadott autót még aznap délután visszaadják a tulajdonosnak menetkészen ~80-95.000 Ft-ért. Az persze csak az alapos átolvasás után tünik csak fel az olvasónak, hogy valóban szépen leírják a váltó szakszerű le-szét-össze-felszerelését, de valójában itt is csak egy csereváltót kap a tulajdonos, és nem a sajátját.
Még Gyula sem nagyon értette a "vergődésemet" miután beszélgettünk a dologról, hogy miért nem veszek egy cseredarabot....
Utánajártam a hirhedt alkatrészeknek hát, hiszen egyre inkább az látszott körvonalazódni, hogy ennek a javítása bizony nem szakszervízben fog történni.
A csapágyboltban csak elkezdtem mondani, hogy milyen problémám lenne, mikor már félig össze volt készítve a pulton a szükséges csapágyak csoportja. Még a robbantott szerelési rajzra és a gyár által megadott csapágy számokra sem volt szükség a legnagyobb meglepetésemre, ami két dolgora enged következtetni: nem én tértem be először hozzájuk ezzel a problémával, illetve nagyon jó memóriával és rátermettséggel rendelkeznek. Le a kalappal előttük!
A csapágyszett egyébként 6db KOYO (Japán) csapágyból állt, valamint 3db szimmeringből és az egész értéke nem érte el a 20.000 Ft-ot. Ha jól hallottam a gyári, "minőségi", Indiai csapágy értéke is ezen a környéken van, így nem variáltam sokat a dolgon, fogtam és megvásároltam. Bízva a márkában, a minőségben, s hogy legalább ugyanennyi km-t sikerül majd megtenni vele probléma mentesen.
Ahogy közeledett a kitűzött szervíz napja, kb úgy érlelődött bennem egyre jobban a "semmikedvemhozzá" életérzés... :\(
Szombaton, miután végeztem a  munkáimmal, a garázs  felé vettem az irányt, igaz nem túl lelkesen, mert a földön fekve nem a legpraktikusabb még mindig a váltó leszerelése. Azonban a lehetőségek hiányában, mondhatni ez van.
Itt jött az első igazi húzó erő, hiszen kipakolászás közben egyszer csak megjelent az egyik kollégám, barátom, megmentőm: Béci egy pár kesztyűvel a hóna alatt, aki csak ennyit mondott kb miután kiszállt az autóból: "van egy szabad 1,5-2órám, kapjuk ki a váltót..." Az a durva, hogy ezt komlyan is gondolta, mindenféle előzmény nélkül.
Ezúton is hatalmas köszönet érte!
Nem is tétlenkedtünk tovább, bakra tettük a szekeret és nekiláttunk kiszerelni azt a tömérdek mennyiségű csavart. Nem volt nehéz így, hogy Béci jött, hiszen több ilyet látott már mint én, ráadásul "szerelő" beosztásból hamar visszaminősültem "segédmunkásnak" Béci mellett, de cseppet sem bántam hogy Ő ennyire magabiztosan ugrik bele a dolgokba. Nagyon nagy húzóerő volt számomra.
Hamar lekerült a váltó ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől az egésztől. Ráadásul közben ismét bebizonyosodott, hogy kicsi ez a Világ, hiszen Laci barátom egy barátja is ráfülelt anno a hangra, aki kb 10m megtétele után borítékolta, hogy mi lesz a baja váltónak, és felajánlotta, hogy segít benne ha úgy alakul. S mikor a nevét említettem, kiderült hogy Béci számára sem idegen a név. És amikor két barátod azt állítja, hogy nagyon jó véleménnyel van róla, az úgy gondolom hogy igen meggyőző érv egy ember mellett! ;)
Szombaton este levittem hát a Suzuki váltót a Polskival ami szintén kalandos volt kissé, de megoldottam természetesen, és nekiláttunk Adámmal. Késő estére ugyan de szét is lett borítva a váltó, és a füle sem csalt mert az a csapágyvolt a ludas amit bemondott napok előtte. Abban maradtunk vele is, mint gyakorlatilag mindenivel, hogy az ésszerűséget szem előtt tartva, ha már darabokban van a váltó, akkor cserélünk minden csapágyat, hogy ne kelljen ezt a manővert esetleg fél év múlva megismételni majd. Ráadásul mindenképp atomjaira kellett szedni a váltót a csapágytörmelékek miatt is, a mosás miatt is.
Vasárnap egy kis kommunikációs malőr következtében sajnos kicsit csúszva, de már az összeszerelés következett a tiszta váltóházba, az új csapágyakkal, az új szimmeringekkel és estére össze is állt a váltó a legnagyobb meglepetésemre.
Le is próbáltuk, szépen vesz minden fokozatot, és hang nélkül még annak ellenére is, hogy gyakorlatilag "száraz" a váltó hiszen a féltengelyek hiánya miatt nem tölthető fel olajjal, így csak annyi olaj került bele, hogy a csapágyak még véletlenül se álljanak és fussanak majd szárazon.

Hétfőn délután pedig az időnket összehangolva a kollégáimmal, barátaimmal felpattintottuk a váltót vissza a helyére a munka végeztével. Kapott 2,2 L  75W-90-es GL4/GL5 LS MANNOL hajtómű olajat, valamint egy XADO 1 STAGE váltóolaj revitalizáló adalékot, melyek természetesen ezúttal is a VDF-KER kft-nél kerültek megvásárlásra. ;)
Az azóta megtett 200-250 km után lassan kijelenthetem, hogy jó munkát végeztünk, ugyanis a váltó kb olyan mint új korában. Igaz eddig sem panaszkodhattam a váltóra, hiszen igyekeztünk mindig finoman kezelni, aminek köszönhetően eddig is nagyon pontos volt s lógás nélküli, de most egyenesen "full"-os lett! ;) Ezer köszönet érte a segítő kezeknek, barátoknak!
Marczin Róbert @ . 24 fotó . 4 komment

Fényszóró polírozás

 Született  már ugyan annak idején egy ilyen bejegyzés, most azonban gyorsított eljárásban is sikerült eljárnom a témában, ráadásul került a lámpákra a munka végeztével ezúttal egy színtelen lámpa lakk réteg is, amire annak idején nem volt lehetőségem.
Az pedig észrevehető az elmúlt 2 év alatt, hogy lakk nélkül sajnos visszamattul a felpolírozott felület az idő előrehaladtával és a fényszórók valamint az autó használatával.
 A választott, s a munka folyamán felhasznált termékek:
Turtle Wax Headlight Restorer Kit

HB Body - Lens Clear

A folyamat a már itt megismert módon zajlott, eőször alaposan megtisztítani a fényszórókat, majd szárazra törölni, a karosszéria elemeket maszkoló szalaggal lefedni, hogy ne sérüljenek a folyamat során, majd a termék hátoldalán részletesen leírtakat követve eltávolítani a bemattult felületet. Arra mindig ügyelni, hogy a polírozás közben a kezelendő felületnek nedvesnek kell lennie, valamint az egyes lépcsők között alaposan le kell mosni a fényszórókat, hogy ne maradjon rajtuk olyan már feloldott szennyeződés, amivel felületi sérüléseket okozhatunk. Majd ezt követően alapos tisztítás, védőréteg felhordása a felületre, szárazra törlés, és mehet rá a fedő réteg,  a színtelen lakk. A végeredmény magárért beszél mindenképp. ;)
 És ha már ilyen sikeresnek mondható beavatkozáson voltam túl, kicsit javítottam a karosszéria fényezésén is, amire eddig nem nagyon volt alkalmam, kedvem az évek során, pedig az itt elért eredmény megintcsak magáért beszél. Mivel a munkavégzés előtt alaposan letakarítottam az autót, így a karosszéria waxolásának is nyugodt szívvel álltam neki. A felhasznál termék a K2 termékcsaládból származik,  a K2 Color Max


 A felhasznált termékek elérhetőek boltjainkban, megrendelhetőek web-shopunkban: VDF-KER
Marczin Róbert @ . 8 fotó . Szólj hozzá!

Szezon előtti átnézés - Olajcsere

 Kicsit sikerült sajnos túlszaladni ezúttal ismét az elképzelt és tervezett olajcsere perióduson, de ez most sajnos megint így alakult. :\(
Készültem már rá egy ideje, de sajnos valahogy mindig úgy jött össze a dolog, hogy ez elhalasztódott egyéb okok és munkák miatt.
Meg volt már minden szükséges hozzávaló az olajcseréhez, viszont Laci barátommal úgy határoztunk, hogy rászánunk egy délutánt a témára, s egyúttal átnézzük a fékeket is az autón, hiszen jön a nyári szezon, a jövés-menés nagyobb ilyenkor, így nem baj az ha tudjuk mire lehet számítani.
 Szombaton így is lett, rászántuk az időt, valamint magunkat is és nekiláttunk. Az olajcsere hamar megvolt, míg az utolsó csepp is lecsepegett, addig kicserélgettük a levegő valamint a pollenszűrőt, majd megkapta az új "nedűt" a motorka. Hosszas tanakodás után ezúttal az ENEOS Premium 10w-40 motorolajra esett a választás, szűrők terén megmaradtam a már megszokottnál.
 Az olajcsere után jött a fékek átnézegetése. Az elejénél kezdtük a dolgot, mert egy ideje fékezésnél megjelent már az úgynevezett "jelző" hang, amit azonban elég korainak éreztem. Hamar szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a legutóbb beszerelt fékpofák rezgő fülei valahogy hosszabbak a megszokottnál, s még félig sem elkopott állapotnál már jeleznek. Bár megvolt ugyan az új szett, valamint tudom hogy a féken sem szokás spórolni, azért valahogy úgy voltam vele, hogy a félig sem elkopott betéteket még nem venném ki s dobnám el ha nem muszáj, inkább polcra teszem az újakat s legközelebbi alkalommal még a műszaki vizsga előtt kicserélem őket egy kalap alatt a tárcsák szabályoztatásával. Így visszapakolgattuk őket, s lekaptuk a hátsó fékdobokat. Ezekkel egy kicsit mindig meggyűlik a bajom, legutóbbi alkalommal pl két csapágycsere is társult a fékpofák cseréjéhez, ugyanis megfelelő célszerszám és időhiányában félig a kocsi alá fekve csak lerugdosni tudtam a kerékkel együtt a fékdobokat miután a tengelycsonkanyákat levettem, aminek következtében a csapágyak sajnos összetörtek. :\( Hiába a kocogtatás, kopácsolás, feszegetés, stb. egyszerűen annyira megfeszül a fékpofa a fékdobban még akkor is ha csak pár század milliméternyi a válla a fékdobnak, hogy egyszerűen nem enged. :\(
Ezúttal kicsit több türelmet szántunk a dolognak, de főleg Laci, s így nem kellett cserélni a csapágyakat (köszönet érte ;) ), mert én már megoldottam volna ezúttal is :D Viszont a hátsó fékekkel s úgy jártunk, hogy abszolút nem volt indokolt a csere, inkább csak a tisztogatása, valamint egy kicsit a felületek megcsiszolása, és az önbeállítók kis mértékben történő visszaállítása (ez utóbbi csak amiatt, hogy a felszerelés is görsülékenyebben menjen, s ne legyen vele kínlódás. A fékdobok csere érettek lesznek azonban az biztos, mert már határon vannak a falvastagság tekintetében, tehát majd ez lesz az ami szintén egy kisebb beruházást igényel ugyanis darabáron valahol 15-25.000 Ft körül mozognak.

Motorolaj:  ENEOS Premium 10w-40
Olajszűrő:   Armafilt
Levegőszűrő:  Japan Parts
Pollenszűrő:   Japan Parts
Km-óra állása:  237411
Marczin Róbert @ . 2 fotó . Szólj hozzá!

Voltak azért események, csak idő nem.../3.

Ha az emlékeim nem csalnak, valahol tél környékén járhatunk (az elmaradások tekintetében)
Le is esett a várva várt hó, csak éppen olyan menyiségben és minőségben, hogy egy pár napra gyakorlatilag elvágott minket a külvilágtól mondhatni.
Izgalmas volt, ahogy a Miskolc - Rakacai tó távolságot (50km) szakadó hóesésben, és nagyon tré látásis és útviszonyok mellett megléepően jó, 55 perces idő alatt sikerült leautózni, de a java csak akkor következett igazán, mikor már csak vagy 250m-re voltam légvonalban a háztól. Hiába a jó téligumi, hiába a megfontolt vezetéstechnika, kb 10-edszeri nekifutásra végül az erőszak győzött mert az ésszel való hegyre feljutásnak semmi esélye sem volt, s közben sikerült még majdnem árkot is fogni... Csak ugye az a fajta ember vagyok, aki nem adja fel egy könnyen szerencsére, s így fel sem merült bennem (meg nem is nagyon lett volna hol hely), hogy az autót esetleg lent hagyom estére a főút mellett.
A történethez hozzátartozik még az is, hogy másnapra további havazást kaptunk, így ezen felbuzdulva felraktam a hóláncokat, s útnak indultam.... volna... de olyan gyatra minőségű por hó hullott, hogy gyakorlatilag a hóláncokkal sem sikerült nyernem igazából semmit sem. Azonban nem volt mese, menni kellett, s így teltek a napok még jó ideig, hogy gyakorlatilag az első s egyben egyedüli nyomvonalat mindig nekünk sikerült megrajzolnunk a házig. A változást az hozta meg mikor pár nappal később kicsit olvadásnak indult, s a por hó már tapadósabbá vált. Ekkor már megkapaszkodtak rendesen a téli gumik is. Minden esetre izgalmas volt.
 Születésnapomra Laci barátoméktól nagyon jó kis ajándékot kaptam, egy izzószettet amivel már régóta szemeztem, hogy jó lenne esetleg kipróbálni. Nekik köszönhetően most alkalmam is nyílt rá, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! Nagyon nagy különbség van izzó és izzó között, ezek azok egyelőre, amik a legjobbak számomra az Ignisben. 
 Majd eljött a tavasz, s ezzel elérkezett a gyertyacsere periódus is, mivel újabb 120000km került az autóba a legutóbbi gyertyacsere óta. Ezúttal is Iridiumos gyertyákra esett a választás, mivel legutóbb is szépen muzsikáltak, s hibát az utolsó pillanatig sem produkáltak. Gond nem volt, rendeltük, jöttek, hozták, cseréltük, s azóta is szépen ketyeg a motor. S az átlagfogyasztás visszaesett kb 8dl-t, mint annak idején is tette.
 S mivel eljött a tavasz, így eljött annak is az ideje, hogy elgondolkozzunk a nyári gumik beszerzésén, ugyanis azok tavaly kifutották magukat, s őt volt ami sajnos "kicsattant" de nem az egészségtől... Hosszas nézeődés és böngészés után amellett döntöttem, hogy 175 Ft árkülönbség miatt ezúttal nem fogok az internetről rendelgetni, hanem maradok a megszokott s már jól bevált gumiszerelő ismerősnél, Pusinál. Ő legalább ért is hozzá, van némi rálátása arra, hogy mit is lehet igazából guminak nevezni s mit nem, valamint hogy a vezetési szokásaimat ismerve milyen autógumit is ajánl. Így esett a választásunk a Barum Brillantis 2-esre, aminek az ár/érték aránya nagyon jónak mondható, megfizethető, s már guminak is nevezhető. Személy szerint ugyanis a nagyon "kínai" gumikban annyira nem hiszek, s nem bízok. Ami persze lehet hogy hülyeség...
A felnik egyikén a "futómű állítást" ;) követően kellett egy kis beavatkozást eszközölni, amit annak idején szintén Pusiék csináltak, kigörgőzték, és a leszakadt peremet felhegesztették. (Keresgéltem neten egész télen, de senki sem hirdetett 1 db gyári alufelnit, a 4 db-os szetteket meg hamar elkapkodták s valahogy nem is akarózott 40-50.000.-ért venni egy szettet) Nekem már csak annyi dolgom maradt csupán a gumizás előtt, hogy a hegesztési varratnyomokat eltüntessem a felniről ami bántotta a szemem. Szerencsére meglepően könnyen ment a dolog, felmattítottam, s némi takarást követően hozáfújtam, majd ezt követően elködöltem. Meglepően jól sikerült a történet aminek nagyon örülök, mert még nekem is keresgélni kellett a munkavégeztével, hogy hol is volt a javítás. Így felkerültek a gumik is a felnikre, s felkerültek a felnik az autóra a jó idő beálltával.
A sors iróniája persze, hogy ezt követően nem sokkal olyan lehülés jött, hogy a hegyekben 50-70 cm hó hullott Április közepén...
:O
Marczin Róbert @ . 22 fotó . 1 komment

Voltak azért események, csak idő nem...

 Régen született már bejegyzés, aminek persze valahol örül is az ember meg nem is.
Azt nem állítom, hogy ez idő alatt nem merültek fel problémák, így inkább az idő hiányára fogom a bejegyzés(ek) elmaradását.
 időrendben talán az első ami kimaradt, és lemaradt, hogy a futómű komplett felújítását követően egy sajnálatos malőrnek köszönhetően (ami mint tudjuk bárkivel megeshet aki gépjárművet vezet) lett egy klájne kicsi probléma az autó első kerekeinek összetartását és kerékdőlését valamint utánfutását illetőleg, sőt megváltoztak a bekötési pontok, valamint a karosszéria elemek vonalai is itt-ott...
Ez így utólag persze elég viccesnek is tűnhet, azonban akkor és ott nem volt túl szívderítő élmény és látvány. :\( Nem voltam jelen az eseménynél, így csak találgatások vannak, hogy vélhetőleg a nem megfelelő kanyarodási ív, a sebesség, a környezetben található tárgyak  távolságának nem pontos felmérése, egy pillanatnyi figyelmetlenség esetleg ami okozhatta a problémát, s egy kis időre pihenőre kényszerítette az autót. Az ok sokáig érdekelt, azonban megfejteni nem tudtuk, s lássuk be igazából előrébb sem lennénk vele, mert nem keresünk bűnbakot. A lényeg hogy sajnos megtörtént az eset, ugyanakkor szerintem mindenki maga mögött tudhat 1-2 olyan malőrt, amin utólag már nevet (még ha kínjában is), ugyanakkor "nevelési" és/vagy tapasztalatszerzési céllal könyvelte el magában egy életre. Tehát mint tudjuk, sajnos kellenek az ilyen esetek is ahhoz, hogy megismerjük határainkat, képességeinket, rutinunkat, stb. s letörje egy kicsit a szarvunkat az esemény annyira, hogy ne legyünk annyira magabiztosak vezetési tudásunkban.
Személy szerint azt vallom, hogy ha ezt az ember észben tartja, akkor jelentős mértékben redukálhatja a sajnálatos események lehetőségét.
Röviden az eset annyi volt, hogy főútra történő kikanyarodás közben járdaszigetre kapott/hajtott a gépjármű jobb első kereke. Ami így elsőre nem is tünik vészesnek, csak itt a járdasziget nagyon szerencsétlen elrendezésű volt és ráadásul nem az az alacsony fajta. Mindezt az egész eseményt tetézte az a dolog, hogy nem sokkal előtte a gumi oldalfalát kicsípte a járdasziget, így a legkisebb tompítás nélkül vágódott neki a felni a kőnek...   a többit így talán már eltudjátok képzelni. S talán jobban érthető, vagy átértékelhető az első téves gondolat hogy milyen keveset bír az autó futóműve, ugyanis nem hiszem hogy bármely más nem terepjáró kategóriás autó jobban viselte volna az eseményt.
Edit mikor hívott, hogy baj van, mert lepadkázta a kereket és kilukadt a gumi, még csak nem is idegeskedtem, annak örültem, hogy relatíve jól vannak, biztosan csak az eset  meg az ijedtség miatt reszket a hangja s biztosan eltúlozza  kicsit...   autóba ültem s rongyoltam kifelé a helyszínre. Mondtam neki is, meg magamnak is, hogy semmi gond, hiszen ezeknek a gumiknak ez volt az utolsó szezonjuk, ilyenek miatt ne fájjon a feje, az a lényeg hogy jól vannak.
Nos... nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom mikor a helyszínre értem kicsit lehidaltam, s nekem is kiült a rémület az arcomra. De továbbra is annak örültem, hogy Ők jól vannak, az autó meg majd egyszer megjavul, vagy nem...  ez akkor és ott annyira nem izgatott, bár tény hogy kicsit sajnáltam hiszen csak belecsavartam 200.000 km-t mióta hozzám került.
Érdekes hogy megváltozik az ember (még ha autóbuzi is) felfogása, besorolása ilyen téren is, amikor már családja van.
A sors iróniája, hogy épp erre a napra béreltünk Laci barátommal egy autómentőt, mert délután terveztünk Pestre menni egy roncsért, ugyanis náluk is történt egy kis malőr ezidőtájt s az alkatrészek beszerzése így tünt a leggazdaságosabbnak ha hozunk egy komplett autót. Természetesen mikor megemlítette a túrát, igent mondtam hogy szívesen segítek, akkor még nem tudtam hogy maximálisan ki lesz használva az autómentő...
Na de vissza az Ignishez...
Helyszínre érve hamar konstatáltam, hogy eezen bizony nem fog segíteni a pótkerék felhelyezése, sőt, inkább akadály lesz ez mint sem segítség, így nem is erőltettem. Átpakoltam minden cuccot a Puntoba, az Ignist lekényszerítettem saját lábán a főútról az út mellett található parkolóba, a családot hazavittem, kipakoltunk s indultam vissza Lacihoz meg az autómentőért, hogy mielőbb indulhassunk Pestre a roncsért. A dologról tudni kell, hogy kérésünkre Baz próbálta már előző nap trélerre tenni, de sehogy nem sikerült neki. Ezt akkor úgy nem értettem teljesen, de miután felértünk s csináltunk vagy 8 próba felhúzást hamar megértettem mi lehetett a problémája Baznak is. Az autó konkrétan a vezető oldalával szerintem kb 90-nel vágódhatott egy masszív fém kandellábernek, mert kiflibe hajlott az egész. Konkrétan nem volt egyenes futásra lehetősége miközben próbáltuk a platóra felrángatni, folyton kanyarodott le a platóról. Nagyon idegtépő volt. Este volt. Fáradtak voltunk és nyűgösek már, mikor elborult az agyunk s mivel a düh meg az adrenalin mindent megold így Lacival kb "felb@sztuk" a Puma-t  a tepsire, mert olyan nincs, hogy  roncs nélkül megyünk haza. Akkor még nem sejtettük, hogy a felrakás sokkal egyszerűbb, mint a lerakás, hiszen a csörlő húzta, mi meg pakolgattuk hol az elejét, hol a hátulját a roncsnak, hogy ne akarjon lefordulni a platóról. Mikor hazaértünk, kezdett leesni a tantusz, hogy ezt leszedni még viccesebb lesz... el is csesztünk vele jó pár percet, órát, végül megint a nyers erőszak volt a kifizetődő, mert kikötöttük a diófához a roncsot, s a mentővel meg kiálltunk alóla... mindezt kb hajnali 1-2 körül asszem... :D  
Miután ez megvolt, indultunk Szendrőbe az Ignisért, hogy behozzuk Miskolcra, ahol majd valami műhelyet keresünk ahol ráncba szedődik a szekér. Fel is húztuk a platóra, be is hoztuk, estére a cégnél altattuk a szerelvényt, majd reggel innen indultam egy Laci által addigra már leszervezett helyszínre, műhelybe, ahol megígérték hogy vetnek rá egy pillantást, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Mert hogy ez is felmerült... Az autó ott maradt, csápra került s elkezdték szétbombázni...  Mi meg visszavittük az autómentőt a kölcsönzőbe. Itt jegyezném meg, amolyan "Jó tudni" jelleggel, hogy 15.000.-/nap egy autómentő +üzemanyag természetesen, s ha magadnak hozod-viszed a magadét akkor se PÁV se "pöcsömöccse" nem kell hozzá.
Teltek múltak a napok, szegény feleségem nagyon el volt kenődve, hogy nem tudunk semmit az autóról, meg nagyon bántotta is a dolog, meg azt is sejtette hogy nem 2 Ft-os beruházás lesz ennek a helyreállítási költsége...  
Arról a legkisebb sejtése sem volt, hogy a helyreállítási munkálatok már javában folytak minden nap, nekem ugye késő estébe nyúltak a napjaim mire hazaértem... ;)
Megmozgattunk minden szálat amit csak tudtunk, mert voltak alkatrészek amik csereéretté váltak az eset kapcsán hirtelen, de voltak olyan alkatrészárak , hogy volt amikkel nem volt szabad kapkodni.
A lényeg, hogy kb 8 nappal az eset után már futóműellenőrzésre vittem az autót Papp Tibi barátomhoz, hogy megtudjam vajon nyugodt szívvel ülhetünk-e majd bele nap mint nap, s nem fogja-e enni a gumit, stb. Tibi átnézte, leellenőrizte alaposan ahogyan ezt tőle már megszokhattuk, s kijelentette hogy nincs az autóval semmi baj, minden a heléyre került.
Felkerültek rá a téli kerekek, s leprakoltam vele a garázsnál, amiben megint csak Laci segített mert ugye egy seggel két lovat nem lehet... hazamentem a családhoz, mert tudtam hogy másnap dolgunk lesz a garázs környékén. 
Így is történt, másnap épp arrafelé volt dolgunk, így Edit elég értetlenkedve figyelte, hogy milyen Suzuki áll vajon a garázs előtt mert a mienk ugye oda van...   Volt nagy meglepetés, meg sírás-rívás, ezuttál már örömünkben persze, hogy az autó újra menetkész. ;) :)
Ezer köszönet a segítségért Galamb Laci barátomnak, Sípos Lacinak és műhelyének, és természetesen a VDF-nek!
Marczin Róbert @ . 15 fotó . Szólj hozzá!

Voltak azért események, csak idő nem.../2.

Mikor azt hittük már minden nagyon baba, akkor új használtautó érkezett a családba.
Amit nem szeretnék a blogba behozni már, legyen elég annyi, hogy vannak azóta bizonyos elképzeléseim, hogy mi az amit én személy szerint biztosan nem... soha... inkább a tömegközlekedés.
Szép ótó, jó ótó, sokat tud, s amikor épp jó, akkor jó, de ha nem akkor ezen matekol mindenki a szervízben hogy mi a "kóchengereskutyakurvaéletfaszavanezzelaszarral".
Az autó egy Peugeot 308; 1.6; Turbo; Benzin; amivel a benzinkútra érve a kutas cimbora azzal fogadott, hogy addig add vissza ha tényleg nem a tied, amig nem rohad le valahol alattad... Ő azt nem tudta hogy ekkor már túl voltunk egy két ilyen eseményen.
A lényeg, hogy az autó nem az enyém, nem a mienk, hanem apósom révén került a kezem alá. Külföldön vásárolt történet, amivel épp hogy hazaértek meghibásodott, s mindig mire elkészültek vele, az autó generált egy vélt vagy valós problémát, aminek köszönhetően a túlvariált "agyonkompjúterizált" autó sokszor feleslegesen védelmi üzemmódba állította magát mert attól félt hogy károsodni fog...
Azonban mivel apósnak menni kellett már vissza külföldre, így nyugodt szívvel adtam neki kölcsön az Ignist, hiszen azzal sosem szokott gond lenni, az sosem hagy cserben. Eljött a nagy nap, s az Ignis elindult Stuttgartba, majd meg is érkezett miközben a Peu megint csáposon volt...
Eltelt még vagy 2 nap, mikor is cseng a telefon, hogy az Ignis lefingott az út szélénA és B pont között féltávon. Se kép se hang.
Baromi érdekes és hihetetlen volt számomra, sőt eleinte azt hittem hogy csak az após viccel...  de mint kiderült, nem.
Egyik pillanatról a másikra leállt minden előzmény nélkül s azóta ha gyújtáson túl fordítja a kulcsot akkor minden elalszik teljesen. Mondtam is egyből neki, hogy ez bizony akksi lesz, ami nem annyira meglepő hiszen 4-5 éves körüli benne talán az akksi, de após csak állította hogy tuti nem az. Teltek a napok, ő késő estig dolgozott minden nap s kora hajnalban indult így az autóval sokáig nem tudott érdemben foglalkozni. Végül rámértek s arra jutottak hogy valóban akkumulátor baja van, így meg is rendeltek egy belevalót, ami délutánra ott is volt. Belerakták s pöcc-röff újra indult az Ignis. Örült mindenki. Én pláne, mert hát ez csak egy Suzuki, ráadásul én ezidő alatt további 2 alkalommal mentem vissza a Peuval a csáposra a szervízbe...
Azonban 2 nap után újra telefon, hogy ismét megállt a Suzi ugyanúgy. :\( Akit tudtam megkérdeztem hogy szerinte vajon mi lehet a jelenség oka, mert ugye nagyon nem mindegy, hogy milyen alkatrészt állunk neki cserélni s az adott alkatrészt melyik országban szerezzük be. Voltak tippek, amiket ezúton is nagyon köszönök mindenkinek, de valójában egy olyan hiba okozta a gondot amire én álmomban sem mertem volna gondolni, az após azonban jó helyen kereste a problémát. Levette a generátort, szétkapta s hamar szembesült a ténnyel, hogy az úgynevezett "kommutátort" megette a szénkefe, de csak az egyiket. Azt viszont nagyon durván. :\(  
Nem gond, azt mondta megy és rendel egyet mert csak nála ment szét. Azt most nem részletezem inkább hogy milyen ára van ennek újonnan odakint... :\(  A lényeg hogy megérkezett a generátor 1-2 nap alatt, s szerelték volna fel a helyére ha hasonlított volna egymásra a két generátor...  de nem. :\(
Így generátor vissza a boltba.
Azonban ezzel még mindig nem volt megoldva a helyzet ugye, sőt olyannyira nem, hogy már csak 2 napja volt a hazaindulásig az autó pedig még nem volt üzemképes, mert nem volt hozzá alkatrész. Ennél a pontnál merült fel sokadszorra már annak a lehetősége hogy kibérelek megint egy autómentőt, amin kifelé menet kiviszem a Peut, hazafelé meg behozom a Suzit  majd itthon megcsináljuk.
De utolsó előtti napo végül egy nagyon jót talált ki az após, alátétekkel kihézagolta úgy a kefetartó részt, hogy ne a kopott részbe essen a szénkefe, hanem mögé legalább 1-2 mm-rel. Ami nem tünik ugyan soknak, de remélhetőleg épp elég ahhoz, hogy haza tudjon vele jönni lábon. Nem mondom, hogy nem volt izgalom, de a lényeg hogy lábon hazajött az autó ezzel a megoldással.
Azonban ekkor már évvége volt szinte, s így ilyet hogy generátor... hát nem nagyon todott senki, a bontottat meg egyelőre nem akartam volna erőltetni ha nem életbevágó. Így vártunk, s közben azért használgattuk az autót, aminek semmi tünete nem volt.  Majd Január első hetében sikerült szert tenni egy jó árasított generátorra. A cserét sem húztam soká, épp csak annyira hogy az egyik leghidegebb napon álljak neki a cserének mert az jó... :\(
Volt is vele szívás rendesen az út szélén akna nélkül a kocsi alatt gebeszkedve... de a lényeg hogy megoldottuk, s felkerült az új generátor. Azonban a régit sem dobtam el, mert ugye jó lesz az még valamire... :D
András barátomtól megtudtam, hogy ezeken a generátorokon ez az elkopott csúszógyűrű cserélhető szokott lenni s relatíve pár Ft-os tétel a generátor teljes összegével szemben.

Ami még érdekes, hogy az autó egy ideje generál egy visszatérő hibát ami kivirítja a CHECK ENGINE-t. :\(
Első pár alkalommal rohantam az autóval a szervízes cimborákhoz, akik ránéztek és törölték is a hibát, valamint közölték, hogy jó eséllyel a Lambda szonda az ami megadta magát s emiatt rossz értékekkel számol. 
Ami vicces ennek kapcsán, hogy az utóbbi időben a törlést követő 100-150 km-en belül visszajött a hibakód s állandósult. Azonban após lecsavart az autóval 1200-1300 km-t hazafelé s nem gyulladt ki a CHK ENG csak miután itthon furikáztunk vele.
Ennyivel másabb lenne nálunk valóban az üzemanyag? Vagy mi lehet az oka ennek? Mert hogy nálam nem szokott ellustulni az autó az tuti... ;)
Minden esetre "Csájna Távn"-ból rendeltünk egy OBD 2-es Bluetooth-os hibakód olvasót annak ellenére, hogy sokan azt nyilatkozták róla hogy egy kalap szamócát sem ér, s nem lehet vele hibákat sem lekérdezni sem törölni. Ma délután kaptam meg, csatlakoztattam, összehangoltam a telefonnal, s már olvasta a hibát, majd törölte is.
A megfelelő szoftvert persze megkellett vásárolnom hozzá, de egy pillanatig sem aggódtam, mert épp lehet kapni abban az áruházban, ahol a hanglemezeket vagy esetleg a filmeket szoktuk.... ;)
Marczin Róbert @ . 4 fotó . Szólj hozzá!

Olajcsere

Ismételten eltelt egy olajcsere periódus. 
Pontosabban nem teljesen, de kellően közel kerültünk ahhoz, hogy inkább most cseréljem le, mint sem azt követően hogy túlszaladtunk. Ráadásul valamiért nekem nem vált be a Fuchs motorolaj, ugyanis már a szint ellenőrzések alkalmával mutatkozott, hogy ez bizony fogy. :\(
Leeresztéskor kicsit meg is lepődtem, hogy a betöltött közel 4L-nyi motorolajból csupán csak szűk 3L jött le, az olajszűrővel együtt. Mindezt 8000km alatt. 
Olajfolyásra utaló jel nincs, füstölni sem füstöl szerencsére, így egyelőre passz. Minden esetre most más olaj kerül bele.
Felhasználásra került:
Motorolaj:  Mobil Super 2000 10w-40
Olajszűrő:   Armafilt
Levegőszűrő:  Japan Parts
Pollenszűrő:   Japan Parts
Km-óra állása:  220825
Marczin Róbert @ . 3 fotó . Szólj hozzá!

Futómű

 Halogatva volt már sajnos jó ideje a dolog, azonban arra is rájöttem, hogy magától nem fog rendbejönni, sőt romlani fog az állapota, így nem nagyon van mire várni. Nagyjából két évvel ezelőtt tűnt fel, hogy olyan érzésem van az autóban ülve, mint hogy ha sétálna a fara, kúszna a kanyarban az elejéhez képest. Műszaki állomásra visszatérve, majd az autót a padon alaposan meghúzgálva, igazolódni látszott az érzésem. Az épnek tűnő szilentek valójában kb 0,1 mm-t lógnak a hátsó lengőkarokban. Nincsenek elrepedezve, nincsenek elszakadva, igazából csak el vannak fáradva vélhetőleg, ezért nem is tünt fel egyszer sem, s másnak sem aki ránézett. Idővel sajnos letört a felütközésgátló gumibaba is a karosszériáról, mikor kicsit jobban berugózott... nos, nem egy versenyautó. Valamint műszaki vizsgán szólt a cimbora, hogy tudjak róla, hogy a két hátsó gátló a végét járja, igaz még mindig tud kb 27-30%-ot. S hogy csodát majd a cserétől se várjak, mert a futómű kialakítása miatt, nem lesz sosem olyan komfort érzetem benne, mint egy sokkal komolyabb nyugati autóban, s hogy az új gátlókkal is kb 45% lesz a csillapítás csupán... Így nem is voltak túl nagy reményeim.
 Azonban mégis csak Ő az elsődleges családi autónk, így lépnem kellett ebben az ügyben.
Utána néztünk a lehetőségeknek, s megrendeltük végül azt, amiről azt reméljük hogy majd beválik.
Azért ilyen érdekes és vagylagos ez a dolog, mert gyári szettet nézegetve (4 gátló+4 rugó+2 hátsó lengőkar+2 toronycsapágy) nagyságrendileg kb a 250.000.-et súrolja, amihez nem nagyon volt most kedvem. Meg ugye kérdés számomra az is, hogy vajon valóban gyáriakat kapunk-e ezért a pénzért s annak megfelelő minőséget is. Sok mindent nézegettünk, Sachsot, Monroet, Bilsteint, Nippartsot, Optimalt, Magnumot, Kayabat, de valójában egyre több olyat hallottunk, hogy a neves márkák mégsem olyan fantasztikusak, mint amennyit elkérnek értük. Ráadásul az adott neves márkák, akik betörtek anno az autóverseny piacra, az utcai széria alkatrészekben pont ugyanazt tudják nyújtani, mint bármely másik. :\( Nem volt tehát egyszerű a döntés. Végül megszületett azért, s megrendeltük a lengőkarokat (igaz ezeket még valamikor februárban), ugyanis a komplett kar ára majdnem megegyezett azzal, ha csak a három szilenetet csaeréltem volna bennük. Majd megrendeltük a toronycsapágy szetteket, a Monroe spirálrugókat, a Kayaba lengéscsillapítókat, valamint a felütközésgátlókat. Nagyságrendekkel olcsóbban jöttünk így ki, azonban bízom benne, hogy tudják ugyanazt produkálni mint a gyáriak. Majd időközben kiderül.
Egyébként a rugókon hosszasan variáltam, hogy kellenek-e vagy sem, de úgy gondolom, hogy 12 év alatt kellően el lehetnek már fáradva s nincs már meg a gyári magasságuk és erejük, így inkább nem várnám meg a törésüket. Meg ha már úgy is szét kell borítani...
 Összehangoltuk Laci barátommal (igaz nagy nehezen) de össze is jött, hogy hétvégén megpróbáljuk kicserélni a dolgokat. Amiből annyi lett, hogy Szombaton délután tudtunk nekikezdeni egyéb okok miatt, így valószínűsíthető volt, hogy aznap már nem lesz kész az autó.
 A hátuljával kezdtünk (hosszas tökölés után, mert esőt ígértek, így bent akartuk csinálni a garázsban, ahol persze nem fér el a Suzi, mert a Polskikkal is kötésben tudok csak parkolni. Mivel az orra kilógott, így kiékeltem a kerekeket, de amint emeltem a hátulján, az eleje mindig kicsit megindult, s nem éreztem biztonságosnak. Végül a kinti szerelés mellett döntöttünk). Bakra emeltük, levettük a kerekeket, befújtunk mindent jó bőven csavarlazítóval had ázzon, majd nekiláttunk a csavarok lazításának. Nem volt egyszerű, maradjunk annyiban... Valami amit 12 évvel ezelőtt szereltek össze, gondolom kellő nyomatékkal, s még néha ugye vizet is kap...  Remek buli volt, főleg mikor sikerült elcsavarnom, eltépnem az M14-es futóműcsavart... nem voltam boldog az érzéstől Szombaton délután 1/2 5-kor, mert valahogy nem sok esélyt láttam ennek boltból történő pótlására. Azonban némi agyalás után, rémlett egy emlékkép, mely szerint anno sok 10.9-es futóműcsavart vásároltam különböző méretekben, így elindult a vadászat a garázsban, ami szerencsére sikerrel is járt annak ellenére hogy kb 6 éve vettem... Miután Laci leflexelte a csavar maradékát a lengőkarról, szépen lebogarásztuk róla az ABS jeladó vezetékét, valamint a kézifékkötelet, és a gátló leszerlése, valamint a rugó összehúzása után már vettük is ki a lengőkart. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Na halkan megjegyzem, hogy baromira nem volt az, s nem is ment ilyen pikk-pakk, mert kb mindennel volt egy kis szívás.
A csavarvágás természetesen megismétlődött a másik oldalon is, mert az is be volt rohadva a szilentnek a perselyébe és lehetetlen volt kiütni, sőt egyáltalán megmozdítani is. Összefelé mindent bőségesen bezsíroztunk, s úgy tettük a helyére a dolgokat. Felkerültek a felütközésgátló gumibabák is, az új lengőkarok (amikre rögzítőfuratokat kellett fúrni az ABS jeladó vezetéknek, valamint a kéziféktartónak is - ezúton is köszönet a spéci szerszámokért s eszközökért Lacinak), az új spirálrugók, valamint az új lengéscsillapítók is. Majd kb 21 óra tájban arra jutottunk, hogy most inkább nem kezdünk bele az elsők cseréjébem hanem majd inkább másnap folytatjuk.
 A hazafelé vezető úton, már nagyságrendekkel jobban viselkedett az autó mint korábban. Nem volt az a minimális kúszás érzés a kanyarokban, nem volt semmi gyanús hátulról szűrődő vészjósló hang, csak a gumiabroncsok gördülését lehetett csupán hallani. Jó érzéssel töltött el. Valamint az is jó érzés volt, hogy az autó azon az íven maradt végig a kanyarban ahova az elején tettem, csak most nem 60-al, hanem 90-el. :)
 Vártam a másnapot, valamint reméltem, hogy nem lesz eső, mert azt jósolták.
Szerencsémre, csak borongós volt a Vasárnap délelőtt, de esőt nem hozott. Így Lacival összebeszéltünk, s abban maradtunk, hogy találkozunk a garázsnál. Így is tettünk, s nagy gázzal nekiugrottunk az elejének a szétbombázásához. Bakra tettük, levettük a kerekeket, elkötöttük a toronycsapágyakat felül, közben rájöttem, hogy így nem is kell a szétszedéshez a rugóösszehúzó, mert kifordítható egyben az egység, csak alul kell lekötni a tengelycsonkról, valamint az ABS jeladót és a fékcsövet a tartóról levenni, s jöhet is ki a helyéről. Meglepő módon ez így is volt, s ment mint a karikacsapás. Az összeszerelés már izgalmasabb volt természetesen, mert mindent agyon zsíroztunk itt is, leginkább a toronycsapágyat kezdésnek. Utána jött a rugóösszehúzási móka... Nem akarok túlozni, de egy kb 650mm-es rugók kell összepréselni 280mm-re ahhoz, hogy össze tudja szerelni az ember az első futóművet- S hiába van rugóösszehúzója, amire anno beruházott a Puntó lengéscsillapító cseréinél, valahogy nem öszinte az embernek a mosolya, mikor látja hogy min megy keresztül az a szerencsétlen spirálrugó, s próbálja elképzelni hogy a rugóösszehúzónak vajon milyen erőknek kell ellenááálnia... Szóval valahogy szerettem volna mielőbb túlleni rajta, mármint az összeszerelésen. De persze mókás az első gátló, mert a rugót nem lehet annyira összehúzni, hogy rá tudd tenni a toronycsapágyat, ahhoz előbb ki kell húzni teljesen a gátlót, de mivel gázos, így nem csak csillapít hanem húz vissza is... Végül rájöttünk a megoldásra, gátló-összehúzott rugó-toronycsapágy-majd felülről egy 19-es krova amit egy Blitz fogóval fogsz meg és a krován keresztül betekersz egy hosszú M6-os csavart a gátló szárába amit majd egy másik fogóval megfogva húzol majd felfelé miközben a krovát a Blitz fogóval hajtod körbe hogy rákapjon a csavaranya a gátló szárára s majd le tudd húzni teljesen koppig...   Na ezt nem csak leírni, és elolvasni, de megvalósítani is egy élmény volt. ;) De büszkén elmondhatom, hogy készen lett, sikerült!
Persze szakműhely biztosan nem így csinálja, ha egyáltalán csinálja...
 Az első km-eken már szembetűnő volt a különbség. Ég és föld az eddigiekhez képest az autó. Stabil. Nem mocorog. Nem pattog. Nincs hajó feelingje. Nem ropog. S nem rúg el a bukkanóban sem. Van egy kellemes kis bukkanó-kombináció hazafelé tartva  a 27-esen, ahol eddig 80-kával még nem ütött fel, de 90-nél már hallható volt kicsit, azonban Milla nagyon élvezi, mert hát ugy mégiscsak egy kis pillanatnyi súlytalanságot él át az ember benne. Gyerekként meg pláne. :)
Nos, hazafelé és is átéltem a gyermekkoromat, mert jelentősen az említett sebesség felett eresztettem át az adott szakaszon az autó mivel full egyenes ez a rész, s jól belátható. Legnagyobb meglepetésemre a bukkanókon áthaladva nem volt sem hang, sem pedig ezt követő ringatózás. Egyszerűen csak egy egyszeri kirúgózás volt, az is egy csillapított kivitelben.
 Hihetetlen jó érzés, hogy ismét olyan az autó, mint évekkel korábban. Hogy stabil, hogy biztonságos, s hogy ehhez az állapothoz képest eddig milyen volt.

Képek kicsit később
Marczin Róbert @ . 11 fotó . Szólj hozzá!

Olajcsere, és kihangosító javítás

 Mintha csak tegnap cseréltem volna le a motorolajat a Suzukiban...
...pedig valójában tegnapelőtt tettem meg. ;)
Szóval megint csak eltelt egy olajcsere periódus, sőt sajnos kicsit túl is szaladt valójában, aminek annyira nem örülök, de ez most megint így jött össze. Pedig gyakorlatilag minden adott volt hozzá időben, ott volt az autó, ott volt az olaj, az olajszűrő, a levegőszűrő, és a pollenszűrő is, ott van a garázs is, jó idő is volt, időm is volt. Csak a felsoroltak közül mindig hiányzott valamelyik s nem volt teljes a történet, de végül csak sikerült összehozni ezt is.
Így 212085-ös km óra állásnál kapott:
Motorolaj: FUCHS TITAN syn mc 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
 S ha már tevékenykedtem, akkor igyekeztem más dologra is időt szakítani lehetőség szerint. Jó ideje sajnos nem tudtam használni a kihangosítót az autóban, ugyanis valamiért nem kommunikált a mikrofonon keresztül a rendszer. Idővel persze sikerült nagyjából konkrét időponthoz kötni a probléma felmerülésének az okát, így sikerült rájönnöm hogy jó eséllyel én idéztem elő a meghibásodát. Volt ugyanis annak idején egy tető antenna cserém, amikor is el kellett távolítani részben a tetőkárpitot, amihez ugye le kell szedni a belső visszapillantó tükröt, a napellenzőket, a kapaszkodókat, az ajtókédereket, s ezt követően már van annyi mozgástere az embernek, hogy némi nőgyógyászati hajlammal a szélvédő felől már be lehet hatolni egészen az antenna rögzítési pontjáig a tetőkárpit alatt... S bár az antenna csere akkoriban jól sikerült, sajnos figyelmetlenül szereltem vissza az előzőekben felsoroltakat, így sikerült az utasoldali napellenzővel jó erősen odacsavarozni a kihangosító mikrofonjának a vezetékét. Mert ugye szeretem ha jól megvan húzva minden, s nem mocorog... ;) Hamar megtaláltam mind a két helyet ahol sikerült elcsípnem a vezetéket, ahol a vezeték keresztmetszete konvergált a 0-hoz... :\(
Mivel azonban nem terveztem a komplett vezetékcserét, sőt abban reménykedtem, hogy ha ilyen hiba is merül fel, akkor hátha elegendő a csavar fellazítása...   sajnos nem volt elég. Így jobb ötlet hiányában a két említett részen eltávolítottam a problémás szakaszt, s az egyik helyen összeforrasztottam, szigeteltem, és zsugorcsöveztem a tetőkárpit alatt. A másik helyen pedig egyszerűbb volt visszavágni a mikrofon hosszát, s magát a mikrofont újraforrasztani, így nem lett benne újabb toldás, ellenben a problémás rész kikerült belőle.
Szerencsére a műtét jól sikerült, működik rendesen, így mehetett vissza minden a helyére.
 Szerettem volna még a riasztót is észhez téríteni, ugyanis annak idején mikor megvásároltam az autót, Doki barátom rendelt bele egy típus-specifikus riasztró rendszert, hogy ne kelljen a vezetékeket vagdalni, csak a csatlakozókat összedugni. Valamint beszerelésre került akkor egy kiegészítő, ugrókódos kulcs rendszer is a pótkulcs miatt, ugyanis a Suzukinál csak egy nyomógombos kulcs van, a másik kulcs csak sima, mezei így nem lehet távvezérelni a központi zárat. A riasztó azonban ezen keresztül kapja az élesítési jelet. Szóval akkor ment is flottul minden vele, működött a pótkulcsos riasztás is, csak utána nem használtam vagy 8 évig azt a kulcsot, s mivel ugrókódos, így gondolom elugrabugrált... Más magyarázat nem nagyon van a dologra, ugyanis hiába cseréltem benne elemet, valamiért nem kommunikál a rendszerrel, s nem igazán sikerül rájönnöm a hiba okára. Látszólag a kulcs távvezérlője ad jelet, a kontroll LED világít rajta, azonban  nem történik semmi sem. De hiába próbálkoztam bármivel is, egyelőre nem sikerült rávennem a működésre, bámennyire is szerettem volna, ígyí itt most egy kicsit megállt a tudomány. Ha van valakinek bármilyen ötlete, szívesen meghallgatom. Egyelőre nem szeretnék riasztót cserélni benne, hiszen a napihasználatos kulccsal működik minden szépen.
?
Ja és persze kipróbáltam az egyik neppertrükköt, ami úgy látszik működik, így a műszerfal és ajtókárpit karcokat pikk-pakk el lehet távolítani, s újjávarázsolni, de erről majd egy későbbi bejegyzésben, hiszen tervezek erre rászánni némi kis időt a közeljövőben, csak legyen kicsit jobb idő. ;)
Marczin Róbert @ . 2 fotó . 3 komment

Rendszámtábla világítás upgrade

 Gondoltam ha már úgy is működik egy ideje rendesen a hátsó rendszámtábla világítása, pontosabban a hiba fel lett tárva s kijavítva, akkor akár megpróbálhatnánk nem izzókkal megvilágítani a táblát, hanem LED-ekkel, hiszen mégis csak takarékosabb s remélhetőleg hosszabb élettartamú is.
 A művelet szintén nem túl egyszerű az adott márkánál, típusnál, de nem kivitelezhetetlen. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ezeknek az izzóknak a cseréjét alapvetően nem az én kezeim méretéhez méretezték, hanem valószínűleg Yakamoto Szusimusi-éra. Aki ismeri (mármint a típust, s nem Yakamoto-t) az tudja, hogy miről is beszélek. Az izzókon van egy búra értelemszerűen, ami bajonett-záras rendszerrel záródik a foglalatokra. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi különösebb gond, ez így még rendben is lenne. De ezket az izzókat, foglalatokat, búrákat elrejtették, elhelyezték a csomagtartó nyitó, kapaszkodója alá. Ráadásul úgy, hogy nem sokat hagytak rá a búrák magasságára alapból sem, így kissé nehézkes alányúlni egy magamfajta kezű embernek, elfordítani vagy 10°-kal a búrát, majd leemelni az izzóról mindezt, s kiforgatni a fül alól, hogy ezt követően kicserélhessük az izzót.
Az egészet tetézi vélhetőleg az is, hogy én annak idején igyekeztem megelőzni a gyakori típushibát, mely szerint sokan letépik idővel ezt az említett műanyag fület a csomagtartóról amiatt mert a műanyag is elfárad, az emberek is sietnek... Szóval annak idején mikor első jeleit láttam annak, hogy bajok lesznek hamarosan vele, elvittem a cimborához aki meghegesztette műanyaggal szépen. Tény hogy akkor nem méregettünk, így lehet hogy ezalkalommal is sikerült veszítenünk néhány tizedmillimétert ebből.  Valamint az is nehezítette egy kicsit a történetet, hogy a beszerelni kívánt T10-es CAN-BUS-os LED valamivel magasabb mint elődje az "üveglábas" izzó. Így csak abban az esetben tudom cserélni, ha az említett műanyagfület vagy leszerelem, de legalább is kellő mértékben meglazítom. Nem volt más opció, így a csomagtérajtó belső burkolatát eltávolítottam (2 db kereszthornyos csavar, valamint vagy 10 db pattintó bolha), majd meglazítottam a műanyagfül rögzítési pontjait (4 db 6-os csavar), és elvégeztem a cserét, majd szépen visszaszereltem mindent a helyére.
A műtét sikerült, a paciens is jól van. ;)

Marczin Róbert @ . 5 fotó . 1 komment