Sikerült hosszú idő után végre összehozni egy kis baráti hétvégét.
Egy amolyan régi fajtát, mint fiatalon...
Volt egy kis sütögetés, volt egy kis beszélgetés, volt egy kis iszogatás, és másnapra még egy kis polski szerelés is kijutott, mint annak idején rendesen.
Igazság szerint sajnos jó ideje nem volt alkalmam a polskit még csak kitakarni sem, nem hogy beindítani. :(
Borzasztóan hiányzik az életérzés, a benzin illata, a váltó nyígása, a pattogó gokart feeling...   de nem adjuk fel, nem engedjük el. Sőt vasárnap rajta voltam gőzerővel, hogy a tavaly összerakott motort életre keltsük. Igazából sok energiát nem vett ígénybe a dolog, relatíve hamar sikerült felizgatni 3 hengert, majd a 4ik is eltalálta a megfelelő ütemet és kiigazodott az alapjárat egy 5 perces 3 lépcsős indítózást követően. De sajnos le is kellett állni vele, ugyanis benzin folyást tapasztaltunk a motortérben a karburátor környékéről. Pedig Milla épp ekkor szaladt oda nagy boldogan, hogy "jár a polski ugye megyünk vele apa?"
Fájó szívvel mondtam neki, hogy sajnos most nem tudom ezt prezentálni, mert valahol szivárog az üzemanyag :(
Hamar sikerült megtalálni a hiba okát, sajnos a nyomó ágban a karburátor csöcse engedett el a karburátorból, amivel megfelelő eszközök és ragasztóanyag hiányában nem tudtam mit kezdeni, de legközelebb felkészültebben állok neki és indítás előtt sikerül majd remélhetőleg pár perc alatt orvosolni ezt a problémát.
A másik érdekes jelenség, ami valószínűleg a sok állásnak köszönhető, hogy érezhetően kevés akkufeszültség jut a motorhoz... Valahogy menet közben elfogy, s szinte már-már kevéske az indításhoz. Nem örülök neki nyílván, de lássuk be nem csoda ha van egy kis oxidáció csupán minden csatlakozó felületen. Így ezt is orvosolni kell majd a könnyebb indítás érdekében.

De a lényeg, hogy kicsit ki lett takarva, kicsit elő lett szedve, kicsit be lett indítva, kicsit ültem benne, kicsit járt a motor, kicsit benzinszag lett...  és mindezt épp a Találkozó ideje alatt.

Egy ideje sajnos meg volt pecsételve a sorsa az autónak...
Annak ellenére, hogy problémamentes volt gyakorlatilag világ életében és megbízható, sajnos meg kellett hoznunk ezt a nehéz döntést. Ugyanis az egyik javítás alkalmával sajnos megsérült az alvázszáma, aminek pótlása koránt sem egyszerű és gazdaságos procedúra kis hazánkban.
Ilyen esetben jelezni kell az NKH felé, akik ezt rögzítik, majd kivonják hivatalból ideiglenesen, ezt követően köröztetik hivatalból s ha 30-60 napon belül nincs érdemleges változás vagy észrevétel, na akkor lehet menni újra az NKH-hoz kérvényezni az új azonosító beütését, amire ők mondanak egy majdani dátumot, amikor majd újra be kell menni, és majd az adott dátumon beütik az új számot, amit követően természetesen szükségeltetik egy műszaki vizsga, melyet követően lehet menni papírozni a saját autódat miután csináltatsz rá még egy eredetiség vizsgálatot is annak ellenére hogy nem újonnan vásároltad az autót hanem 10 éve már hogy a tulajdonodban van...

Na ezekhez a lépésekhez nem volt most sem kedvem, sem energiám, sem nagységrendileg 160-190.000.-Ft-om egy 100.000.-es autó esetében, sem 90 napom a baszakodásra...  ráadásul a Peugeot gyakorlatilag a Punto utódja, ami jelen helyzetben A0-ban ketyeg, míg a Punto B9-nél tart és épp aktuális lett volna a következő biztosítási év rendezése rá.
A döntés kétségtelenül nehéz volt, de az ésszerűség tekintetében nem igazán volt jobb megoldás, mint sem hogy bontásra ledjuk, mert ebben a helyzetében az autó átírathatatlan volt.

Még egy apró észrevétel, mely szerint sosem gondoltam volna, hogy autót végleges kivonással a bontóba leadni és az okmány irodán lejelenteni és lepapírozni gyakorlatilag 40 percet vett igénybe... :o

Egy ideje sajnos tapasztalható volt némi olajszivárgás a motorblokk felső részében, aminek oka nem volt nyílvánvaló, ugyanakkor sokat engedett sejtetni magáról egyre inkább. Főleg mikor esedékessé vált a gyújtógyertyák cseréje, ugyanis az 1-es henger gyertyapipája kellően olajos volt. :(
Ezért hát úgy döntöttem, hogy szelepfedéltömítés cserét fogunk eszközölni.
Egyeztettem a manőverről Sípos Lacival a Sila Front Car-nál, aki rögtön megtudott vígasztalni...  ugyanis tapasztalatai szerint ilyenkor nem a szelepfedél szokott tönkremenni, hanem maga a szelepfedél ennél a típusnál...    Nem volt őszinte a mosolyom (vagy inkább kínomban röhögtem?)
Ugyanis az említett alkatrész, szemben az eredeti elképzeléssel, ami kb 6.000.- Ft-ból megúszható lett volna, szóval a szelepfedél ára a 100.000.-es kategória
Ismerve a szerencsés formámat, megrendeltem a tömítést, és biztos ami biztos alapon megrendeltem a szelepfedelet is, hogy ha szétszedésre kerül a dolog, akkor ne álljon az autó napokat szétszedve, ha esetleg valóban nem a tömítés a problémája az olajszivárgásnak.
A szelepfedél egyébként ennél a típusnál valamilyen okból kifolyólag műanyagból van, gondolom leginkább amiatt, hogy ne tartson örökké... mert ha laikusként végig gondoljuk, más autók esetében, főleg a régebbi keletieknél még a fémből készült szelepfedél is sérülni, deformálódni tud szerelés közben. Nos egy műanyag legalább el is tud törni.
Igen így jártam én is ezzel, miután levételre került a szelepfedél, hamar megmutatta magát a valódi probléma, mely szerint nem tömített a fedéltömítés abból az okból kifolyólag, hogy a szelepfedél már volt javítva valamilyen sérülésből kifolyólag. A műanyaghegesztést követően az egyik rögzítőcsavar alsó síkpontja magasabbra került, melynek következtében a tömítés nem tudta maximálisan ellátni a feladatát és ezáltal tudott szivárogni az 1-es henger gyertyafurata felé. Azonban sehol máshol nem volt olajnak nyoma, aminek örültem. Így nyeltem egy nagyot, és felszerelésre került a vadonat új szelepfedél a tömítéssel együtt. Apróságnak tűnhet, de számomra nagy dolog, hogy sikerült ezt a részét probléma mentessé tenni az autónak.
205.000 Km-nél tartunk.