Ismét volt egy kis szabadidő, amit az autóra, motorra lehetett fordítani.
 Hét elején elhoztam a hengerfejet, másnap reggel le is adtam a gépműhelybe, ahol meglehetősen rövid határidővel vállalták is a javítást. Ezúttal sem csalódtam a ROBCO-műhelyben, gyorsak és korrektek voltak. Pénteken el is tudtam hozni tőlük a javított hengerfejet, immáron rendberakott gyertyamenettel az 1es hengerben is.
Megérkezett a 4 pólusú Bosch gyertya is, ami előzőleg is benne volt, valamint a hengerfej csavar garnitúra is, mert az előzőekkel már nem mertem volna mégegyszer nyomatékra lehúzni a hengerfejet.
Így semmi akadálya sem volt egy kis motorépítésnek, miután Attilával is egyeztettem.
Felkerült az új hengerfej tömítés, a hengerfej, az új csavarokkal,  3 lépcsőben le is húztam a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel, a szelephimba sor is felkerült majd beállítottam a szelephézagokat, továbbá felkerült a szelepfedél ezúttal szárazon egy parafa tömítéssel, valamint a termosztát és a karburátor is mindkettő saját készítésű tömítéssel.
Bekerült a gyújtáselosztó oszlop is a helyére, valamint a 4 gyertya is, továbbá a levegőszűrő is a házzal együtt.
Gyakorlatilag estére összeállt a motor, már csak a beépítésre kell majd valamikor szánni egy napot.

 3 hónapja lassan már annak, hogy szegény motorkában széthullott valami, amiről gyakorlatilag nem sokkal később sikerült kideríteni, hogy a főtengely volt az, ami eltört az 1-es hajrókar előtt. Ezt gyakorlatilag már egy héttel az események után kiderítettem, ugyanis nem hagyott nyugodni a dolog, hogy vajon mi mehetett benne tönkre.
Első körben a motor felső részén kezdtem el kutakodni, hátha valami ott szabadult el, mondjuk esetleg valamelyik himba, vagy ilyesmi. De a szelepfedél eltávolításával sajnos nem kerültem előrébb a probléma feltárásának ügyében. :( Ennek már nem örültem természetesen.
Nem volt mit tenni, szedtem hát tovább a motort miután leeresztettem a motorolajat belőle, lekerült a karter is. Ekkor újra megmozgatva kicsit a főtengelyt tünt fel számomra, hogy hosszírányű lógása van a tengelynek, ami nem túl egészséges mértékű. Ráadásul némi nemű kottyanó hang is társul hozzá. Mikor aláfeküdve kezdtem el mozgatni a főtengelyt, akkor tünt fel, hogy az ékszíjtárcsa felőli rész mozdul ugyan, de a hajtókarok nem mozdulnak hosszirányban. Ennek annyiból örültem, hogy talán feltételezhetően nem a dugattyúk valamelyike ment el vadászni...   s közben meg is láttam a csodát, a repedést/törést az 1-es hajtókar előtt a sonka tövében. 
Vegyes érzelmeim voltak, hiszen valahol örültem annak, hogy megvan a hiba, de ugyanakkor szomorú is voltam, mert emlékeztem hogy mennyire nem egyszerű és nem olcsó dolog főtengelyt keríteni hozzá.
Volt ugyan egy pár bontott motorom, de sajnos volt egy pár betörés is a telken aminek következtében sokminden odaveszett sajnos, így túl sok reményem nem volt a tartalék főtengely tekintetében.
Nagyvárosi barátaink persze nagyon kedvesek és nagylelkűek voltak, hiszen rögtön felajánlották, hogy segítenek amiben csak tudnak, ha elakadok bármiben is a beszerzés terén. Ezúton is köszönet nekik!
 Szerencsére azonban sikerült találnom főtengelyt a dolgaim között, még ha ütött-kopottat is, ami rozsdás is. Így legalább volt némi remény, hogy egyszer majd lesz belőle valami. Amint tudtam fel is vettem a kapcsolatot a Belcord Kft-vel Egerben, ahol sok évvel ezelőtt is készültek az alkatrészek a motorhoz, hiszen elégedett voltam a munkájukkal maximálisan. Le is beszéltük, hogy valamelyik nap átugrok Egerbe, és rámérnek a tengelyre, milyen méretekkel bír. 
Így is lett, pár napon belül már a gépműhelyben volt a tengely, és leméregettek rajta mindent, amit csak lehet. Így hamar kiderült, hogy egy alapos főtengelyem van, minimális kopással, de jelentős felületi rozsdával. Aminek következtében a hajtókari részek 2. lépcsőre köszörülhetőek, a nyugvócsapágy részek pedig 1. lépcsőre. Így a tengelyt ott is hagytam náluk egy szerdai napon, hogy amikor majd idejük lesz rá, akkor sort kerítenek rá és szólnak.
Túlzottan sokat nem tétlenkedtek ők sem, hiszen még azon a héten pénteken fel is hívtak, hogy elkészült a tengely, mehetek érte.
Ebben a szállításban Attila barátom volt segítségemre, hiszen épp Egerben volt dolga, így ő hozta el a főtengelyt tőlük. Majd következett egy pár hetes kihagyás, ugyanis elhavazódtam a munkával, s nem úgy alakultak a hétvégék, hogy bármikos is tudtam volna vele foglalkozni.
Ezidő alatt megrendeltem a hajtókar csapágyakat, a nyugvócsapágyakat és támcsapágyat miután megvoltak a főtengely pontos méretei, valamint a komplett motor tömítés garnitúrát is. Majd kb 3 hét elteltével sikerült eljutom oda, hogy Attilával egyeztetve neki láttunk kiszerelni a motort, mivel ez nem az a beavatkozás, amit a helyén kilehetne cserélni. Ettől a részétől is féltem egy kissé, ugyanis a motor azóta nem volt kiszerelve az autóból, hogy 2006-2007-ben belekerült. Elég hamar szembesültem azzal is, hogy a motortartó gerenda kiszerelése nélkül esélytelen a motort eltávolítani, amennyiben a váltót a helyén akarom hagyni. Márpedig a helyén akarom hagyni, ugyanis akna nélkül elég izgalmas lenne visszarakni a komplett egységet. És a motortartó gerenda is benne van már 12 éve a kocsi hátuljában, ráadásul ezidő alatt egyszer ugye belém is jöttek hátulról, elég jelentősen.... elég nagy parám volt, hogy vajon ha kikerül belőle a tartó gerenda, akkor vajon nem fog-e tekeredni-csavarodni valamerre a kocsiszekrény majd hirtelen. :o
 De nem volt mit tennem, a motor kiemeléséhez el kellett távolítanom. Szerencsémre azonban nem történt semmi, így ezzel kapcsolatosan legalább megnyugodattam.
Kikerült hát a motor, felkerült az asztalra és elkezdtem szépen bontani kifelé a főtengelyt, a hajtókarokat, a nyugvócsapágy fészkeket, stb. az összejelölések után persze, hogy minden ugyanoda kerüljön majd vissza ahol volt. Kiszereltem a főtengelyt, ami felett még mindig nem tudtam napirendre térni persze, s az tűnt fel miközben nézegettük, hogy mint ha az olajozó járat mellett lennének olyan repedések, melyek nem kimondottan frissek, sőt vélhetőleg jó pár évesek és km-esek is, amik valamilyen oknál fogva mostanra adták meg magukat teljesen. Ez persze a lényegen nem változtat semmit sem...
Kicseréltem a fészkekben a csapágyakat, amiknek egyébként semmi bajuk sem volt, kb 0 kopással rendelkeztek, így büszkén konstatáltam, hogy van előnye is a borzasztóan magas (7bar-alapjáraton...) olajnyomásnak.
A frissen beszerelt csapágyakat megolajoztam jó bőségesen miután a heylükre kerültek, valamint a tengely és a hajtókarok ezen pontjait is, hogy elkerülhessem a szárazon futást, mely a leginkább káros egy motor számára az első indítást követően ugye egészen addig míg az olajynomás fel nem épül teljesen a rendszerben.
Ha meg már úgy is kint van a motor, akkor úgy döntöttem, hogy kicserélek minden olyan tömítést, amihez egéybként bajos vagy lehetetlen hozzáférni. Így cseréltem a (lendkerék mögötti) főtengely hátsó szimmeringet, a víztér tömítését szintén a lendkerék mögött, az olajpumpa alatti talptömítést, vezérműdekli tömítést, a karter tömítéseket (a 903-asnál ugyanis 4db-ból áll a tömítés), a főtengely első szimmeringet (ami esetemben Lada, ugyanis be volt maródva régebben az ékszíjtárcsa s ezért verte az olajat, s mivel a Lada ékszíjtárcsája kisebb így a Fiatét is leszedettem annak idején ugyanerre a méretre, a külső méretük ugyanis megegyezik - mindezt amiatt írom le ide, hogy ha valaki hasonló cipőben járna, akkor ez lehet egy megoldás számára. Mérete: 40x56x7), a vízpumpa tömítéseket is (itt mondjuk volt olyan 6-os csavar sajnos, ami szakadt így cseréltem azt is).
Kipucoltam a karburátort is miután szétszedtem darabokra, cseréltem a talptömítéseket rajta, kicseréltem a termosztátház alatti tömítést is, szóval gyakorlatilag mindent. S ha már nagyszervíz van, cseréljünk gyertyákat is, de rémlett valami, hogy valamelyik gyertya vacakolt...    Na így sikerült kihúzni az 1es hengerből a menetet....
Kb itt tartok most, meg fél centire az agyvérzéstől, mert nem akartam hengerfejet szerelgetni meg felújíttatni...
De most már ez van, amikor lesz egy kis időm, megyek Atihoz és hozom el a hengerfejet, ugyanis valami 5.000.-ért javítják a menetet, ha bármilyen Helicoil-hoz hasonló megoldást szeretnék, az nagyságrendileg ennek többszöröse és jó esély van rá, hogy csak vagylagos lesz a javítás. Akkor már inkább legyen rendbe rakva ez is, hiszen nem nagyon hagyott cserben sohasem a motorka, tehát megérdemli
Köszi mindenkinek a türelmet, azon vagyok hogy az éven a végére érjek, hiszen lagzi után ment volna műszakira is...

 Tegnap reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondoltam, hogy a Puntoval megyek intézni a dolgom, meg melóba is. 
Reggel el is indultam a szomszédos településen lévő Tüzépre megrendelni az építőanyagokat.
Amint meghúztam az ablakot, menetközben iszonyatos benzinszag áradt befelé, de nem kimondottan az ablakon keresztül, sokkal inkább a létrejött huzat volt az ami rántotta befelé a benzinszagot.
Alig vártam hogy visszaérjek Miskolcra, az autósbolt előtt szét is kaptam gyorsan, a hátsó ülés alatti takarólemezt eltávolítva a következő kép fogadott. Az üzemanyag pumpa gyakorlatilag áll a benzinben szó szerint, a tank tetején szintén állt a benzin. :( A csöveket megmozgatva hamar szembesültem a ténnyel mely szerint a nyomóág műanyag csonkja tőben el van repedve, így szállítás közben jelentős mennyiséget fúj ki a szivattyú gyakorlatilag önmagára... :(
Beazonosítottam, megrendeltem.
Megérkezett potom sok Forintért, de természetesen a komplett üzemanyagszivattyúnak nem tartozéka a tömítés.... így rendeltem azt is inkább újat.
Miután ez is megjött, neki is láttam a szerelésnek, majd gyorsan abba is hagytam, ugyanis a Punto esetében az utastér felőle van behelyezve az üzemanyagszivattyú a maga 140mm-es átmérőjével egy 152mm-es szerelőnyíláson keresztül, ami épp olyan, mint egy üveglap mögé helyezett pina..... látod hogy ott van, de nem igazán férsz hozzá sehogyan sem...
Így rendeltem egy ÜZEMANYAGSZIVATTYÚ KISZERELŐ SZERSZÁMOT is,  potom pénzért, mert abból sok van ugye... Ez gyakorlatilag egy 3 karos állítható szerszám, ami a 3 körmös olajszűrő leszedőhöz hasonlít leginkább, csak ennek nem gömbölyűek a lábai, hanem laposak, ezáltal a szűk helyen is leférnek, majd egy 24-es kulccsal rá lehet fogni s letekerni a 20 évvel ezelőtt felcsavart műanyag szorító anyát.
Erő persze még ekkor is kell hozá bőven. Már már azt hittem a műanyag fog eltörni, de szerencsére kibírta a lazítást.
Ezt követően kivettem a tankból  arégi szivattyút és a tömítést, majd ezekből bekerültek az újak, s kezdődhetett az összeszerelés fázisa.
Nem volt teljesen egyszerű dolog mindez egy bolt előtt az út szélén, de mivel szereti az ember a kihívásokat, így sikerült ezt is megoldani.
Köszönet a VDF-KER-nek a beszerzésekért, valamint Sipinek a lelki támogatásért!

 Egy újabb kalandtúra, hatalmas nagy munka, még hatalmasabb party és party-arcok, és egy kis szívás. Kb ennyi fért bele a hétvégébe.
Az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk Csajos és Gyula esküvőjére egy évvel ezelőtt - ezúton is hatalmas köszönet érte!
Közben ugye eltelt egy pár hónap, s ahogyan közeledett a dátum, igyekeztem (volna) az autót ráncba szedni, hogy a jeles napon azzal vehessünk részt, hiszen az autó volt az, ami megalapozta ezt a baráti kapcsolatot IS.
De persze ez koránt sem olyan egyszerű soha, mint ahogyan ezt elképzeljük, így most is lettek benne érdekes fordulatok, kanyarok....
Kezdődött az egész azzal, hogy 6 héttel ezelőtt felhoztam Miskolcra az autót szervízbe, hogy legyen idő kicserélni a megfáradt küszöböket, amik sajnos nagyon ramaty állapotban voltak - köszönhetően a sok-sok évvel ezelőtti balesetnek és az azt követő lakatolásnak, ugyanis a víz sajnos rendre megállt benne, mivel ráttá tették a küszöböket. :(   A szervízben közben kicsit összejöttek a dolgok, meg a munkák, így jó ideig hozzá sem tudtak kezdeni a megbeszéltek ellenére. Olyannyira, hogy már-már kezdtem teljesen elengedni a Polskival történő részvétel lehetőségét is. :( Míg nem a héten arrafelé volt dolgom, s meglepően vettem észre, hogy a kis autó már nem áll ott, ahol leparkoltam vele hetekkel ezelőtt, sőt az udvaron sem látom. Nagyon meglepődtem, hiszen az utóbbi időben már nem is kerestem őket telefonon, mert tudtam hogy tele vannak munkával. Így gyakorlatilag csütörtökön szembesültem azzal a ténnyel, hogy belekezdtek a kis autó javításába, s van rá remény, hogy szombatra autó lesz belőle.
Így pénteken meló után elmentem a hivatlba - ami újabb kalandtúra volt... - hogy 3 napos útvonalengedélyt kérjek az autóra, ugyanis nem minden nap adnak ki ilyet az adott hivatalban, annak ellenére hogy törvényi akadálya nincsen... a lényeg hogy megoldottuk ezt is, csak "véletlenül" rossz helyte húztam sorszámot, ahol a hölgy volt olyan kedves és megoldotta ezt az eleinte megoldhtatlannak tűnő problémát. Ezúton is hatalmas köszönet érte.
Ezt követően a nap végén, mikor mindkét munkahelyemen végeztem, útra keltem Tokajba, ahol a szétszedés történt hetekkel ezelőtt, hogy elhozzam a szükséges dolgokat az autóhoz, mivel csak egy vezető ülést hagytunk benne.
Gyakorlatilag minden adott volt ahhoz hogy a kis autó is jelen legyen a nagy napon, már csak össze kellett rakni. Így szombaton míg mások az  igazak álmát aludták, útra keltem a szervízbe. Miután mindkét küszöb felkerült, az összerakás következett, amit sosem jó elkapkodni, ugyanakkor most sietni kellett, mert 11-12 körül szerettem volna elindulni, hiszen Vác elég messze van. Főleg egy olyan autó esetében, ami az elmúlét pár évben sajnos nem nagyon ment. :( A lényeg hogy beleadtam apait, anyait és összeállt a technika gyakorlatilag 3/4 10-re teljesen menetkész volt az autó. Felhívtam a nagyon kedves kolléganőmet, akit már hetekkel ezelőtt felkértünk bébiszitternek az esküvő napjára, hogy segítsen már rajtam egy kicsit, mert egy seggel nem tudok két lovat megülni, s az autókat haza kellene vinni. Megoldottuk, hazavittük, segített, megtankoltam az autókat, megváltottam a matricákat és a világot is természetesen, majd egy kisebb késéssel ugyan, de útnak indultunk.
Eleinte semmi gond sem volt, teljesen jó ütemben haladtunk, ellenben sajnos a 37°C fokos hőmérséklet nem sokat segít egy épített kis autó estében, ugyanis a forró aszfalt miatt, nem tud olyan ütemben hűlni, mint ahogyan melegszik sajnos. :( Így volt ez régebben is sajnos. Csak most ugye még sietni is kellett volna, hogy nehogy lekéssük az időpontot, meg ugye egy kicsit ott lógott a levegőben a műszaki meghibásodás lehetősége is egy olyan autó estében ami mostanában nem nagyon ment. Odafelé a melegedésen túl szerencsére nem volt semmi gond, nagyon jól jött a kis autó, s nagyon sok elismerő pillantást és integetést kaptunk útközben, amik mindig nagyon jól esnek.  Ekkor még a srácok sem tudták, hogy jelen lesz a kis autó is az esküvőn, ahol nem volt ugyan elvárás a polskival történő megjelenés, de egy kicsit mindenki úgy volt vele, hogy mégis csak azzal illene ha lehet.
A cél előtt kb 5-8 km-rel hívott fel Piszkor, amiből persze egy kurva szót sem hallottam, s szerintem ő sem hallott semmit sem... Ekkor osztottam meg egy képet, amiből egy páran már sejtették ugyan, de nem hitték a tényt.
Mikor megérkeztünk a szállásra, s összefutottunk Emeséékkel, ő említette elsőként, hogy Lencsi épp az ablakon nézett kifelé, s megjegyezte, hogy megjöttek Robiék a polskival... Eme meg is jegyezte neki, hogy biztosan nem azzal jöttünk szerinte...    Ahogyan a másik helyszínen állítólag KG is meglepetten kapta fel a fejét a szálláson, hogy "ez egy 900-as!!!!"   Szóval mindenki hitetlenkedve fogadta a hírt, a tényt, és meglepetten
Sőt Gyula még akkor is kételkedett, mikor mentünk kifelé az autókért, hogy beálljunk a fotózásra velük, hogy én hova megyek.
Úgy gondolom sikerült a meglepetés erejével hatni mindenkire Milla pl amikor csak tehette, simogatta a kis autót, ami külön jó érzéssel tölt el mindig, hogy Ő is szereti, s számára is nagyon kedves.
 A party eszméletlen volt, a társaság fenomenális, a helyszín nagyon szép, a menyasszony gyönyörű és ott volt Gyula is...
Nagyon szépek voltatok, nagyon jó buli volt, még ha 1/2 3-kor utól is ért a fáradtság - amit most már esetleg megértetek.
Nagyon nagyon örültünk mindenkinek, akivel csak találkoztunk. Nagyon jó volt titeket újra látni, s az estét veletek tölteni.
Utána aludtunk egy rövidet a másik szálláson, ami 5 km-rel visszább volt, majd kissé fáradtan ébredtünk, reggeliztünk, és pakolásztunk, majd útra is keltünk 11-kor.
Amikor is valami 6-ik érzék féle azt súgta, hogy ha hosszabb is az út, ezúttal ne autópályázzunk...    
Hát...
Hogy is mondjam...
Ez valahogy bejött ezúttal is, ezért hallgatok a megérzéseimre.
Eleinte abszolút nem volt semmi gond, így hogy nem rohantunk még a motor sem melegedett túl, kényelmes 90°C-on tartható volt a vízhőfok, aminek nagyon örültem.  Haladtunk szépen már a 3-as főúton, mikor is Káplnán megálltunk az egyik nagy kedvencünknél, amerre mostanság sajnos ritkán járunk, a Rétes-Várnál. A hely valami eszméletlen! Mai napig hagyományosan, kézzel nyújtott rétest forgalmaznak, gyártanak, készítenek, sütnek. Tipikusan az a fajta, amit ha megkóstolsz, lefosod a bokádat! Annyi volt most, hogy nem volt. :( Későn érkeztünk s elfogyott. 
Így tovább indultunk hazafelé, de messzire nem jutottunk, ugyanis települést elhagyva, valami hirtelen egyszer csak elszabadult a kis autó motorjában. Eleinte a hangok alapján a váltóra tippeltem, de ezúttal sajnos nem. Ez elég egyértelműen a motorból jön sajnos. :(
Így az első lehetséges alkalommal lekanyarodtam a főútról, s kezdődött az agyalás, hogy hogyan is tovább...
Vontatókötelem persze nem volt, mivel az nem kell, azt nem rakom be annak ellenére, hogy van vagy 2db-om, azt lent hagyom Tokajban...    Az autómentő bérlősöket hívtam, sajnos nem értem utól őket, így visszamentem Kápolnára és a benzinkúton vettem egy kötelet. Bár bevallom férfiasan nem voltam elragadtatva az ötlettől mivel 3 nővel voltam együtt (bár nem egészen így képzeltem el... ) és vontatni még egyikük sem vontatott. Kicsit féltem, de lássuk be, nem volt mit tenni, haladni kellett ha haza akartunk érni. Elmodtam Nórinak szépen, hogy mire ügyeljen majd amikor húz, hogy lassan induljon el, úgy váltson, hogy a nyomatéknak sebességnek ideje se legyen leesni, ne vegyen hirtelen féktávokat, és felejtse el az "itt még én átférek" hozzáállást, mert most kétszer hosszabba a szerelvény.
Elindultunk. S pár km alatt úgy ráérzett a vontatásra, hogy jó pár ember megirigyelhetné tőle! És ez nem vicc! Szó szerint élmény volt, ahogyan vontatott, nem rángatott, nem fékezgetett, nagyon szépen hazahúzott 70 km-ről, ami azért első vontatásra, mindennek mondható, csak kevésnek nem! Maximális tiszteletem és minden  elismerésem az övé!
Volt pár vontatásom az elmúlt 20 év alatt, van vagy 3 ember, akivel bármit elvontatnék bárhova gondolkodás nélkül, ahogyan van sajnos olyan tapasztalatom is, akikkel 1 m-t sem vontatnék újra. Sőt olyan is volt, akit inkáb leakasztottam magam mögül, mert annyira nem értette meg hogy mi is a dolga....Na mindegy, szóval van egy pár tapasztalatom (sajnos, vagy szerencsére), de ez a legutóbbi, minden elképzelésemet felül múlta!
 A kis autó itthon van, hazaértünk, a továbbiakat még nem tudom, mert egyelőre most sem időm, sem energiám sem keretem nem lesz arra, hogy motort építsek. Hiszen 10 évvel ezelőtt sem 2 Ft-ban volt egy ilyen, nagyság rendileg 200.000.-ben volt és "csak" egy utcai motor volt. Futott kb 150.000 km-t, elvitt s visszahozott sok szép helyre és okozott ezalatt nagyon nagyon sok örömöt, boldogságot. De ennek most egyelőre ennyi sajnos.

Hát így telt ez a hétvége.

Egy újabb periódus ismét eltelt, így amint tudtam beütemeztem az időszakos szervizt.

Motorolaj: Eneos Premium 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
Km-óra állása: 280393

A torony szilenteknek mintha kezdene hangjuk lenni sajnos kormánytekerésnél lehet hallani néha a gumi nyöszörgést.
Hamarosan erre rá kell majd néznem.Egy újabb periódus ismét eltelt, így amint tudtam beütemeztem az időszakos szervízt.

Egyre gyakrabban fordult elő, hogy intenzívebb fékezéseket követően, mint ha beragadt volna a fék.
Sőt mikor Bazzal kocsikáztunk, akkor konkrétan melegedett is hazafelé jövet, de mivel több ilyen eset nem nagyon volt így nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentősséget.
Pedig illett volna...
Míg egyszer csak eljött a pillanat és rászántam magam a vizsgálatra. S mivel jött a hétvége, ráadásul jó helyen is dolgozom, így igyekeztem előrelátó lenni, s megrendeltem a féknyereg felújító készleteket, dugattyúkkal, tömítésekkel, úszótengelyekkel, légtelenítő csavarokkal, stb együtt, hogy ne érhessen meglepetés.
Eljött a péntek, Lajossal neki is ugrottunk a fékek szétborításának, mondván, hogy 20 éves az autó gyakorlatilag nem csoda ha megszorulnak a dugattyúk valamilyen oknál fogva.
Hát.... volt nagy meglepetés, mikor a nyereg kifordítását követően a külső oldalról gyakorlatilag egy ferrodol nélküli vaslap esett csak ki, és még az is meg volt égve. :( Nem voltam túl vidám, mivel 3 éve volt cserélve kb, s nem számítottam arra, hogy a betétek koptak el, ráadásul teljesen. Így persze fékbetéteket nem is rendeltem, mivel az alap feltételezés az volt, hogy a dugattyú, vagy az úszónyereg csapja van kikészülve. 
Ám ezeknek semmi bajouk sem volt.
Így SOS-ben kellett keríteni hozzá betéteket, amiben Marci kollégám volt segítségemre, mert még feltudta hívni az egyik beszálltónkat zárás előtt, hogy  készítsen elő egyet nekem, mert érte megyek.
Így is lett, nagyon nem válogattam, örültem hogy van elérhető helyben, így Bosch lett a kiválasztott.
Beszerelést követően teszik rendesen a dolgukat, nincsen rájuk panasz, a fékszervíz innentől számítva kb 40 percet vett talán ígénybe.

 Hozzávetőlegesen, talána napra pontotsan 3 évvel ezelőtt ugrottam neki az első futómű rendbe tételének, ami ki is tartott mostanáig. Akkor cseréltem rajta az összes szilentblokkot gyakorlatilag. 
Mostanra azonban sajnos érezhetővé, hallhatóvá vált, hogy az alsó támasztó gömbfejek is odavannak sajnos.
Ennél a típusnál nincs lehetőség a talpasok cseréjére, csak abban az esetben ha komplett lengőkart cserél alatta az ember.
De ha meg már úgy is le van bontva majd a futómú alóla, s annak idején úgy is beleszakadt az egyik M8-as csavar a stabilizátor rúd rögzítésénél, s a stabilizátor rúd lebontása nélkül úgy sem cserélhetőek a lengőkarok, így nem volt kérdés, hogy a szilentek is cserélve lesznek. Inkább egy füst alatt menjen le a csere, úgy voltam vele.
 Meg is rendeltem hozzá mindent, ami cserére lett ítélve, miután Sipi barátomnál alánéztünk a csápos emelőn, hogy mi az ami megmozdulhatott, mi az ami hangot adhat.
Másnapra gyakorlatilag minden itt volt hozzá, annak ellenére hogy külföldről jött, s előző nap délutánján rendeltem meg... némelyik beszállító példát vehetne róluk...  de ezt már Vinczy kolléga részletezte a napokban, aki felétételezem hogy hasonló kaliberű "kedvezménnyel" rendelkezik a "nagy nevű" alkatrész forgalmazóknál...   
Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon gyorsan megérkezett hozzá minden, amire csak szükségem volt a cseréhez, és nem voltak benne nem stimmelö alkatrészek sem, vagy eltérő cikkszámúak.
 Időközben viszont úgy alakult, hogy a tervezett szabadidőmbe ismét kicsit beleszólt az élet, így választhattam, hogy vagy jegelem a cseréjét, vagy szervízben oldjuk meg a javítást.  Sokat halogatni nem szerettem volna, miután már tisztában voltam azzal, hogy mi adja a hangokat, s nem szerettem volna azt sem megvárni, hogy kiszakadjon alóla a talpas. Bár mint tudjuk ez ilyen pszichés dolog. Miután tudod, már sokkal jobban zavarnak ugyanazok a hangok, mint előtte.
Fel is kerestem Sípos Laci barátomat gyorsban telefonon, hogy valamikor nem lehetne-e gyorsban beszúrni az autót a szervízbe, mert nekem sajnos nem fog beleférni az időmbe mostanság. Ráadásul azt is bekell látni, hogy csápos emelőn egyszerűbb az élet ilyen szempontból, mint a földön fetrengeni egy felbakolt kocsi alatt.  Előbbivel kb 1-1,5 óra a csere ideje, utóbbival legalább fél napos szopás van.
 Sipi jó fej volt és csütörtökre betudta nyomni az egyik csáposra az autót, aminek nagyon örültem, s le is vittük hozzá előző nap hogy reggel tudjanak is hozzákezdeni a cserékhez. És délután már mehettem is az autóért, miután végeztem melóban.

 Így a  Sila Front Car Kft, valamint a  VDF-KER Kft  jóvoltából gyakorlatilag pillanatok alatt megoldódott a futómű problémánk, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon köszönöm!

Sok mindenre gondoltam annak idején, de erre talán nem...
Nem igazán tudnám máshogyan kezdeni ezt a kis bejegyzést, még ha akarnám sem.
Mert valóban sok mindenre gondoltam annak idején 2004-ben a Fóti Cora parkolójában megrendezett kis egy napos találkozón, de azt szerintem remélni sem mertem, hogy még 15 évvel később is összfogunk járni ezzel a társasággal.
Igaz sokat változott ezidő alatt a világ, a kis társaságunk összetétele, az érdeklődési körök fontossága, de a közös hobbink és a barátság megmaradt.
Megmaradtak az oszlopos tagok, a kis autók.
S megmaradtunk embereknek, barátoknak, társaknak a mai napig, amit nem sokan mondhatnak el szerintem manapság sem magukról, sem másokról.
Eltelt 15 év, s nem felejtettük el, hogy honnan is indultunk, hogy honnan jöttünk, s hogy mi az ami összehozott minket.
Ez idő alatt gyakorlatilag bejártuk az országot, megismertünk olyan helyeket, amelyekről valószínűleg fogalmunk sem lenne, ha nincs ez a társaság.
Eljutottunk olyan helyekre, épületekbe, gyáregységekbe, objektumokba, bányákba, barlangokba, hegyekbe, stb ahova biztosan nem jutottunk volna el nélkületek.
Megmentettek egy páran országos szinten ha lerobbantunk, s megmentettünk egy párat mi is, ha valaki bajba került. Senkit sem hagytunk soha egyedül a bajban lehetőség szerint. Lehetett ez télen a fagyban, nyáron a dög melegben, fényes nappal, vagy akár hajnal kettőkor is. Az idő, s a távolság sem igazán számított soha, hiszen Értetek, Értünk, Magatok és Magunk miatt tettük valahányszor, s azért hogy legközelebb is találkozhassunk.
Sőt amiatt, hogy legyen legközelebb.
S ilyenkor, mikor eljutunk egy ilyen találkozóra, mint ami most is volt, óriási elégedettséggel, büszkeséggel, örömmel tölt el a tudat, az érzés, hogy ismerhetünk titeket, hogy Barátok lehetünk 15 éve már.
2004...
- ebben az évben bővült az Európai Unió 10 tagállammal, köztük Magyarországgal
- ebben az évben jelent meg az első bluetooth-on keresztül terjedő mobil vírus
- ebben az évben Athénban rendezték az olimpiai játékokat
- ebben az évben volt teljes Holdfogyatkozás, mely Magyarországon is látható volt
- ebben az évben szerel le az utolsó sorkatona hazánkban, s szűnik meg a sorkatonai szolgálat Magyarországon
- ebben az évben adják ki a Mozilla Firefox 1.0-ás változatát
- ebben az évben volt sajnos a Karácsonyi szökőár is
- ebben az évben lettek sikerfilmek: Shrek 2, Harry Potter és az azkabani fogoly, Pókember 2, A hihetetlen család, A passio, Holnapután, Vejedre ütök, Trója, Cápamese, Ocean's Twelve
- ebben az évben vetítették az Argot, a Magyar vándort, az 50 első randit, az Alien vs Predatort, az Átkot, A Bourne-csapdát, az Én a robotot, a Feketék fehérent, a Fűrészt, a Haláli hullák hajnalát, a Hirtelen 30-at, a Holtak hajnalát, a Kill Bill 2-őt, a Megtorlót, a Nemzet aranyát
- ebben az évben szerzi meg Michael Schumacher 7. Forma 1-es világbajnoki címét
- ebben az évben a Ferencváros nyeri az NB 1-et


Szóval sok minden történt ekkor, ami alapján talán az ember jobban betudja lőni a saját emlékei között, hogy kb mikor is volt ez.
De ami számomra a legfontosabb, hogy ebben az évben jutottam el az első találkozónkra Fótra, ahol megismertelek Titeket.
Köszönöm Nektek ezt az elmúlt 15 évet! Nélkületek nem ment volna.

És borzasztóan jó érzés látni, hogy a gyerekeink együtt játszanak, jól érzik magukat ebben a "nagy családban", hogy ott vannak, hogy ott vagytok, hogy ott vagyunk. Együtt. Veletek.

Hazafelé az autópályán kb ezen járt az eszem folyton, miközben a viharos széllel és esővel küzdöttem, hogy akik hozzám hasonlóan anno vigyori kis "felelőtlen" fiatalok voltak, mostanra családot alapítottak, megnősültek, férjhez mentek, gyereket vállaltak.
Azt szándékosan nem írtam, hogy megkomolyodtak.

És persze köszönet Dömiéknek az elmúlt hétvége fáradtságos találkozó szervezéséért, munkájukért, lelkesedésükért, azért, hogy összehozták ezt a nagyon jó találkozótm ahol újra együtt lehettünk. Mi nagyon jól éreztük magunkat még a rossz idő ellenére is. A szállás nagyon szuper volt, az étterem is nagyon szuper volt, a kerámiások voltak a legnagyszerűbbek és legkedvesebbek, és végül de nem utolsó sorban Ti voltatok a legjobbak akik eljöttetek és ott voltatok!
Most az Élet úgy hozta, hogy egy ideig majd lehet hogy nem találkozunk, de bízom benne, hogy elmúlik majd ez az időszak mihamarabb.

 Használjuk már egy jó ideje a fejegységet a kocsiban, s miután anno rájöttem, hogy pluszban még hátsó monitorokat is ki tud szolgálni, elsők között ruháztam be egy beépíthető monitorra a zavartalan mozizás érdekében. Azonban jó ideig "csak" kiegészítő tartóban volt használva, mivel nem volt szívem szétvágni a fejtámlát, amibe besüllyeszthető lenne.
 Idővel persze kerítettem egy bontott fejtámlát, arra alapozva, hogy ha még sem sikerülne jól a beavatkozás, akkor se egy szétvágott fejtámlát kelljen majd bámulnia a hátul utazónak. Azonban jó ideig ezt is sikerült jégre tenni, s nem haladni vele egyéb okok és persze a hétvégi fáradtság miatt.  Idővel azonban végre sikerült eljutnom oda, hogy hirtelen felindulásból megpróbálkozzam ezzel is, és beépítsem végre a helyére. Ezáltal megpróbálni elkerülni azt, hogy minden egyes ki és beszállásnál kisebb sérüléseken menjen keresztül a monitor és a tartószerkezete, ami egyébként a fejtámla tartóvasaira rögzíthető.
 Utólag visszagondolva, nem nagyon volt mitől tartani, hiszen a penge szépen szaladt a szövetanyagban, valamint a fejtámla szivacsban is, miután felrajzoltam rá a kialakítandó hely méretét, amibe majd a monitor tartó fiókja rögzül, s majd ebbe a monitor beleül.
Az egész beavatkozás szerintem nem vett 30 percnél többet ígénybe, sokkal inkább ment el az idő a tököléssel, mire az első vágást megejtettem a szöveten.
 Mindenképp jobb lett mint volt, hiszen most már nem lóg ki a fejtámla síkjából.

 Csere érettek lettek az immáron 5 éves téli gumik, bár eleinte azt gondoltam, hogy az idei telet még kihúzzák. De a tegnapelőtt estére lehullott friss havon volt alkalmam sajnos megtapasztalni, hogy az autó kb 30-as tempónál nem arra megy teljes mértékben amerre én szerettem volna. Így már jobbnak láttam inkább a csere mellett dönteni, ami így tél vége felé annyira nem is egyszerű dolog, hiszen a gumisok már a nyári akciókat nyomatják gőzerővel.
 Hosszas agyalás után végül úgy döntöttem, hogy gyakorlatilag egy bármilyen gyártmányú friss téli gumival előrébb vagyok, mint egy 2013-as Nokian WR D3-assal. Amikről így útólag visszatekintve nem is vagyok túl jó véleménnyel. :( Valahogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, amiket az elődjeik alapján vetettünk beléjük, mivel azok is Nokianok voltak csak ezek elődjei. De azok anno, jobban is szerepeltek. Tapadtak ezek is, kapaszkodtak is, ha kellett persze csúsztak is, de valahogy... nemtom...
Minden esetre egy szavam sem lehet, hiszen most visszagörgetve a blogot, pont 100.000 km -rel ezelőtt kerültek fel a Nokianok
 A lényeg, hogy jobb ötlet és lehetőség hiányában végül elszaladtam a "Madaras Teszkóba" ahol sikerült túrnom 4db egyforma 165/70 R14-es, 2018. 23-ik heti gyártsáú gumit, igaz az elődjeik 175/65-ösök voltak, de abból már nem volt készleten.
 A gyártmányát tekintve NORDEXX gumiról beszélünk, ami nyílván nem veteszik a szöges gumik tapadásával majd, de nem is ezzel fogjuk lenyomni a Finn rallye-t úgy gondolom.
 A ára teljesen vállalható úgy gondolom a maga 12.490.-es árával, ez alatt nem is nagyon találtam, e felett meg nem nagyon akartam keresgélni, mert ezalkalommal nem akartam 70-80.000.-et költeni gumikra.
Egyébként ugyanilyen NORDEXX gumikat raktunk a Puntora egy hónappal ezelőtt, amikről 12 éves Dayton gumik kerültek le, amik a donorral érkeztek annak idején. Tehát azok is bőven csere érettek voltak már, s inkább gumikra költ az ember ha egy mód van rá, nem pedig alaktolásra, meg helyreállításra.
 Kíváncsian várom a tapasztalatokat ezekkel kapcsolatosan, de hiszek abban hogy ha csak 2 évet is kibírnak, akkor is előrébb vagyok velük, mint a régiekkel.