Archívum: 2016 (12)

Tevékenységtérkép

Olajcsere

A Punto ismét megtett annyi km-t, hogy időszerűvé váljon az olajcsere rajta.
Km óra állása: 198000
Motorolaj: Q8 10W-40
Olajszűrő: ALCO Filters SP-940
Levegőszűrő: ALCO Filters MD-9268
Felkerültek a téli kerekek, hiszen igen csak repkednek a 7C°alatti hőmérsékletek így nem nagyon van mire várni.
 Valamint a termosztát megadta magát, aminek cseréjét Laci barátom oldotta meg, ő volt a lelkesebb. ;) örök hálám érte, azóta ismét nagyon jó idő van a  kocsiban. ;)

Kompresszor

 Azt nem mondom, hogy unalmamban tettem, sokkal inkább muszájból.
Nem voltam túlzottan elégedett sajnos már egy ideje az egyébként is hobbi kategóriás kompresszorommal, s elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egy kicsit belekukkancsak. Annak idején volt már ehhez hasonló gondom vele, mikor sokat kellett dolgoznia ahhoz, hogy elérje a kellő nyomást, tehát nem volt kellően hatékony. Akkor hengerfejtömítés csere orvosolta a gondot, így most itt kezdtem kutakodni elsőként.
 Igyekeztem előre beszerezni dolgokat hozzá, mert gondoltam hogy  a tömítéssel lesz gond. Klingeritet szereztem hozzá, gondolván hogy majd a régi alapján körbevágom.
 Feltettem az asztalra hát, és szépen elkezdtem szétbontani, de már az elején szembetűnő volt a "SZAGSZERVIZ" a "KUKORITUNING", pedig anno valóban szervízben járt, mert még garanciás volt. Minden esetre szerintem a kitüremkedő FBS, vagy szilikon paszta az nem gyári tartozék...

Szedtem szépen lefelé a hengerfejet, ami nem volt túl tiszta, ahogyan a henger s a dugattyú sem.

A tömítések azonban sajnos nem jöttek le egyben, ami miatt már kicsit kezdett fájni a fejem.


De ami még jobban aggasztott, hogy valami hajszálvékony aluminium tömítés is volt a két fémlap között. S nem jó állapotú.

Minden esetre első körben a klingeritből kivágható tömítésekre összpontosítottam, körberajzoltam a fémlapok a hengerfej valamint a megmaradt tömítések alapján és kivágtam őket pengével.

S mivel jó idő volt, azonban vezetnem kellett még, így ittam egy doboz alkoholmentes sört...

S közben jött a hirtelen ötlet:

Szétvágtam a sörösdobozt, ami hellyel-közzel azonos vastagságú a régi tömítéssel, majd egy kis szorítóval rászorítottam a fémlapot, aminek a tetejére egy krova szemet tettem, hogy később a vágás ne ütközzön akadályokba és szépen körbevágtam ezt is pengével. Majd átrajzoltam  a régi fémtömítésről a kivágandó részeket is és kivágtam ezeket is a szelepeknek.

Szerintem jó lett, azonban nem volt elég tökéletes így inkább vágtam belőle még egyet, mert itt-ott kicsit megszaladt a penge

A második munkadarab már jobban tetszett, így már csak a furatokat kellett megoldanom ami a rögzítő-csavaroknak szükséges. Erre jobb ötlet és eszköz hiányában  azt találtam ki, hogy összefogom egybe mindet a szerelési helyzetüknek megfelelően és átfúrom őket. 

A henger feletti rész gyakorlatilag készen állt arra, hogy majd összeszerelhető legyen.

Így jöhetett a további bontás, levettem a főtengelyről a dugattyút, ami csak rá van húzva nemes egyszerűséggel.

Leengedtem a tartályból az olajat. majd leszereltem a tartály forgattyúsházát is, hogy azt is ki tudjam pucolni.

Miután lepucoltam a szennyeződésektől, bekentem szerelőpasztával és visszaraktam a papírtömítést, valamint a forgattyúsházat a helyére.

Majd egy nem túl jó és ügyes mozdulattal sikerült kirántanom a dugattyút a hüvelyből, pedig ezt végképp nem terveztem...

De ennek is megvan az előnye, mert így legalább elforgattam a gyűrűket a hornyokban egymáshoz képest 120°-al, majd visszaraktam a dugattyút a hüvelybe. Majd mindezt szépen beillesztettem a forgattyúsházba, miután a hajtókar furatait, a főtengelyt, valamint a hengerfalat is megkentem olajjal.

Majd jöhettek szépen sorban a tömítések és alkatrészek.
Először a klingerit tömítés természetesen vékonyan megkenve szerelőpasztával.

Majd az alsó "fémlap", aminek biztosan van megfelelő neve is...

Majd mehetett a helyére az egyik szelep.

Majd a fantasztikus Soproni aluminium tömítés

Ezt követően a felső fémlap, benne a másik szeleppel

Erre a klingerit tömítés a hengerfej alá

Majd ezt követően a hengerfej a tetejére

Csavarok a helyükre

Burkolat is a helyére került

Majd az olaj is, a olajbeöntő nyílás kpuakja is, valamint  a kémlelő csavar is

Nagyvonalakban ennyi volt a kompresszor szervíz, remélem hogy jobban fog muzsikálni majd használat közben.
;)
Marczin Róbert @ . 42 fotó . 3 komment

Első futómű

 Rossz szokásomhoz híven, ezt is halogattam már egy ideje sajnos, mert valahogy sosem volt hozzá kellő affinitásom. :(  Még annak ellenére sem, hogy közel egy éve a csomagtartóban voltak a szükséges alkatrészek.
 Mivel a Suzuki most egy kicsit elment pihenőre, így rámtört a fene nagy vágy a futómű szilentek cseréjére. Ami persze nem igaz, de mivel lógott már gyakorlatilag, mint bíró seggében a lófasz, így jobbnak láttam már nem halogatni a dolgot, főleg úgy hogy most ez az  autó kerül a fő helyre.
Így reggel útrakeltem, és a garázsnál megjelentem. Kiékeltem hátul a kerekeket, majd megemeltem elől és bakra tettem mindkét oldalt miután a felnicsavarokat meglazítottam. Ezután jött a csavarlazítós áztatás jó bőségesen. A talpasok csavarjai, a lengőkar szilntjeinek rögzítő csavarjai, a stabilizátor rúd rögzítő, valamint végpontjainak bekötései.
Majd szépen lassan jöttek a lelazítások.
Első körben a stabilizátor rudat szabadítottam el, mert ez volt az ami akadályozta volna a lengőkarok lekötését. Így annak eltávolítását követően álltam neki a lengőkarok lekötésének. A csavarok meglepő módon, nagyon jól jöttek kifelé.
A móka csak ezután kezdődött...
 Voltak ugye olyan helyek a futóművön, ahol a szilnetek sajnos már megmozdultak, emiatt is lettek csereérettek.

Ezek egy részével nem is volt gond, sőt a többivel sem lett volna, ha lenne otthon szerelőaknám vagy csápos emelőm, pneumatikus sajtolóm, hidraulikus présem mondjuk 10 T-ig...  
De nincs egyik sem, így ezek hiányában kell megoldanom mindent továbbra is.
Így első körben egy csapágylehúzót fogtam hadrendbe, és jobb ötlet, valamint jobb fogás hiányában a szilentblokk külső házát letéptem ezzel a csonkról.

Majd a csonkon maradt szilent, belső hüvelyét megint csak jobb ötlet hiányában flexszel bevágtam két oldalon, majd szétfeszítettem és letörtem róla.

Ezt követően a csonkot becsiszoltam, a felületi rozsdát róla eltávolítottam és bőségesen megkentem zsírral, majd ráhelyeztem az új szilentblokkot. Persze ez utóbbit már kalapáccsal, mert hogy ugye nincs présgépem. Ja és persze normális méretű kalapácsot is be kell szereznem, mert abból is csak ilyen műszerész kalapácsom van, aminek súlya kb egy lepkefinggal ér fel... Mindegy, megoldottam. Ráment, mert nem volt más választása.
Ezt követően a vele párhuzamos szilentet kellett eltávolítanom a lengőkar hüvelyéből. Megint csak jobb ötlet hiányában kerestem egy M8-as hosszú csavart, két alátétet, két anyát, egy-két krova szemet és nekiálltam a kipréselésnek józan paraszti ésszel. Meglepően jól sikerült, és relatíve pikk-pakk kint volt a régi szilent a helyéről. Mert ugye a 32-es krovaszem felfeküdt a lengőkarra és belefért a szilent pereme. Míg a másik oldalról szépen ráhajtva az anyát kezdte kipréselni magából a szilent belső részét s ezátlal húzva magával a külsőt is.


Miután ez meg volt, gyakorlatilag csak az eljárást kellett megfordítanom, valamint a szerelékeket, és ugyanezzel az eljárással a helyére tudtam húzatni az új szilentet is, miután júl bezsíroztam a hüvelyt. Meglepő módon, több idő ment el a folyamat kitalálására, mint a szilentek ki és benyomására. De a lényeg hogy ez is meg van.
Ezt követően cseréltem a stabilizátor rúdon található összes gumiágyat, szilentet, fisz-faszt. Szintén remek buli volt, mert hogy mind szét volt szinte repedve, ellenben az újnak a belső átmérői igen csak távol álltak a stabilizátor rúd átmérőjétől, gondolom amiatt, hogy minél  jobban tartsanak. Egy élmény volt ezeket lecserélni szintén, de végül ezekkel is sikerült boldogulnom.

A felszerelés sem volt szerencsére nagy ördöngősség, előbb a lengőkarokat pakoltam a helyükre ugye, majd a stabilizátor rúdat. Amik persze sokkal peckesebben álltak, mint a leszereléskor, így azért egy kicsit mindennel birkózni kellett, hogy azért ne érezzem már olyan jó magamat majd. Sőt az egészet sikerült azzal megkoronáznom, hogy miután mindent visszafeszegettem a helyére hogy a csavarokat betudjam kapatni, a meghúzás során sikerült az egyik stabilizátor rúd rögzítő M8-as csavart eltépnem tőben. 
Ezt majd valamikor, minél hamarabb ki kell fúrni, és kicserélni, de erre már nem volt most sem idő sem energia, így is elment erre a megfelelő szerszámok nélküli szenvedésre az egész nap. S közben igencsak ősziesre fordult az idő is. :(
 Azonban a próbakörön, meglepő módon érezhető volt a változás. Amiről egyelőre nem tudom megítélni, hogy pozitív-e vagy negatív-e. Minden esetre nagyon nem olyan, mint a szerelést megelőzően volt az biztos.

Olajcsere

Ismételten eltelt egy olajcsere periódus. 
Pontosabban nem teljesen, de kellően közel kerültünk ahhoz, hogy inkább most cseréljem le, mint sem azt követően hogy túlszaladtunk. Ráadásul valamiért nekem nem vált be a Fuchs motorolaj, ugyanis már a szint ellenőrzések alkalmával mutatkozott, hogy ez bizony fogy. :(
Leeresztéskor kicsit meg is lepődtem, hogy a betöltött közel 4L-nyi motorolajból csupán csak szűk 3L jött le, az olajszűrővel együtt. Mindezt 8000km alatt. 
Olajfolyásra utaló jel nincs, füstölni sem füstöl szerencsére, így egyelőre passz. Minden esetre most más olaj kerül bele.
Felhasználásra került:
Motorolaj:  Mobil Super 2000 10w-40
Olajszűrő:   Armafilt
Levegőszűrő:  Japan Parts
Pollenszűrő:   Japan Parts
Km-óra állása:  220825

Tour de szopóroller...EPISODE 2

 Másnapra itt volt az a pár száz forintos alkatrész, ami miatt a szerelés abban maradt előző napon.
Ennek cseréjéhez persze, újra vissza kellett bontani a komplett vezérlést, valamint eltávolítani a jobb első sárvédő dobbetétet. Így lehetett csak hozzáférni a meghibásodott alkatrészhez, a fagydugóhoz ami kilyukadt. Miután egy lapos csavarhúzóval kifeszítettük a helyéről, jobban szemügyre véve összesen 3 db apró repedést, lyukat találtunk a fagydugón. Ami egyébként még valószínűleg a gyári lehetett ebben a blokkban, s olvasható rajta a LANCIA felírat. Igaz ennek jelentőssége nincs...
Megtakarítottuk a blokkon a helyét, zsírtalanítottuk, majd egy kis szerelőpasztával inkább megkentük beszerelés előtt, némi tanakodást követően. Remélhetőleg így nem fordul majd ki, és nem is fog ereszteni sem. Miután körkörösen a helyére kocogtattuk egy fa nyéllel, hogy ne deformálódjon, igazából lehetett összerakni az egészet.
 Ezalkalommal a hosszbordás-szíjtartót is leszereltük a főtengely tárcsájáról, hogy biztosra mehessünk a pontos felszerelés kapcsán, hiszen az alsó jelölés a szíjon, valamint a főtengely tárcsán is csak ekkor válik láthatóvá. Ellenőriztük a jelöléseket a tárcsákon, felhelyeztük a vezérműszíjat, majd a feszítő görgőt is, amire rátartva húztuk fixre a csavart, hogy kellően feszes maradjon. Majd átforgattuk a főtengely csavarnál fogva a motort, hogy biztosan nincsen-e semmi probléma a felszerelést illetően, valamint hogy a szíj is a helyére igazodhasson mindenhol rendesen, és ne fusson keresztbe az első indítás alkalmával sem.
 Miután ez megvolt, kicseréltük a fordulatszám szenzort, amit előző napon sikeresen letéptünk tőből, miután vélhetőleg sikerült rátolnunk az autót a sötétben a lelógó szenzor csatlakozójára... :D Szóval a helyére került ez is. Amit persze ki is kellett venni vissza, mert beszerelt állapotában nem lehet feltenni a generátor hosszbordás szíját... :)  Most már ezt is tudjuk. Miután végre a helyére került minden, felszereltük a vezérműszíj takaró műanyag fedelet is, amik ugye előszeretettel törnek össze sajnos az idő folyamán.
Majd felkerült a fix helyére a generátor is, miután megfeszítettük, és mehetett a helyére a jobb első sárvédő dobbetétje is.
Ezek után a gyertyák cseréjének is neki láttunk, aminek kapcsán sikeresen letéptem az 1-es henger gyertyakábelét....   nagyon boldog voltam, de mivel Laci higgadtabb természetű, így megtudta renoválni és a csatlakozót visszavarázsolta a gyertyakábel végére.
A kiszerelt gyertyák valahogy nem voltak sajnos túlzottan szépek, nemvoltak azok a tipikus őzbarnák. :( Reméljük a vezérlés csere, a jeladó csere esetleg javít ezen a helyzeten majd. Idővel kiderül ez is.
 Összességében kb ennyi volt ez a szervíz.
Az első indítás természetesen sikeres volt, s meglepően "peckesebb" mégis kifinomultabb a járása a motornak, azonban egy kis szíj hangja van, tehát majd erre még rá kell nézni, mert lehet hogy túl lett feszítve vagy egyik, vagy másik. Esetleg mindkettő... :)
 Köszi Laci! ;)

Tour de szopóroller...EPISODE 1

 Rolleremet elcserélném...  most már azt hiszem bármire...
Nem is emlékszem már mikor kezdődött valójában. Sem a felmerült probléma, sem a rollerezés, de hogy az utóbbit már nagyon unom, az biztos. Valahogy jó ideje nem mennek a dolgok első nekifutásra, hiába próbáok, próbálunk rákészülni mindennel egy-egy szervíz folyamatra, mindig bebasz valamit ez a remek élet...
 A mostani probléma, valamikor 1,5 évvel ezelőtt jelentkezett először, amikor kölcsön lett adva az autó. Egyszer csak csörgött a telefon, hogy folyik a hűtővíz az autóból. Végig gondoltam nagy hirtelen mik jöhetnek szóba (vízcső, vízpumpa, hűtő), majd autóba ültem és elmentem a Puntohoz. Semmi nyoma nem volt a víznek, szivárgásnak, gyakorlatilag semminek sem. Nem értettem a dolgot. De ha már beszereztem a vízpumpát, gondoltam nem viszem vissza, egyszer úgy is cserélnem kell majd ismét, hiszen vezérműszíj cserekor volt cserélve ez is. S azóta kb 20-25000 km-t ha futott a motor. Mindegy, eltettem polcra. Sokáig nem jelentkezett a jelenség, majd egyszer-egyszer előjött, s mindig a vezérműszíj takaró műanyag alól jelentkezett a csepegés, így egyre inkább azt gyanítottam, hogy a vízpumpa szimmeringje mehetett tönkre, vagy alákerülhetett valami kis szennyeződés, ami mellett néha elszökik egy kis víz. De ahogy megjelent ez a probléma, olyan hirtelenséggel el is tünt mindig hónapokra.
 Míg a napokban újra jelentkezett, immáron elég intenzíven ahhoz, hogy ne hagyjuk annyiban a dolgot. Beszéltem hát Laci barátommal, s megvitattuk, hogy ha már úgy is le kell bontani a vezérlést avízpumpa cseréjéhez, akkor cseréljük egyúttal a vezérlést is, hiába eltudna még futni alaphangon legalább 15-20000 km-t. Megrendelte nekem a dolgokat, valamint leltünk vezérműszíj takaró műanyagot is, amik ugye előszeretettel törnek rommá az autókon. Meglepetésemre már 1.800.- Ft-ért beszerezhető, így nem kalimpál majd összevissza és nem kell Hilti-szalaggal tuningolni, meg szegecsekkel... Mivel megjött minden időben, így Laci munkavégeztével jelzett, s mentem felvenni Őt, hogy majd jól megszereljük a Puntot a garázsnál. Az elképzeléssel nem is volt semmi baj sem, sőt eleinte a kivitelezéssel sem. 
 Elkezdtük bontogatni szépen lefelé a dolgokat, levettük a régi, törött takaró műanyagot, majd a csatlakozásokat oldottuk el, és szedtük lefelé a vezérműszíj-feszítőt is miután összejelöltünk mindent mindennel. Eddig nem is volt semmi gond. Majd kiszereltem a vízpumpát, és hosszas vizsgálódás után arra jutottunk, hogy valószínűleg a tömítés mellett szökhetett néha egy kis víz amit elvezetett a takaróműanyag. Szereltünk hát tovább, leszedtük a főtengelyről is tárcsát, tehát minden készen állt ahhoz, hogy mehessen összefelé a történet. Megpucoltuk a vízpumpa-motorblokk találkozási pontját is, majd szépen tömítőmasszával bekenve a helyére illesztettük s némi bőrösödés után a helyén rögzítettük, fixre húztuk. Féktisztítóval szépen lepucoltuk a motorblokk innenső oldalát, megtakarítottuk az olajsártól, és a gumireszeléktől. Feltettük az új SKF vezérműszíjat, ügyelve arra, hogy minden jelen maradjon közben persze. Fixre húztuk a főtengelyen lévő tácsát. Feltettük a feszítőt is a helyére, és kismértékben feszítve a szíjon meghúztuk a feszítő rögzítő csavarját. Nagyjából minden készen állt az ellenőrzésre, valamint a kézzel történő körbeforgatásra, így ellenőriztük is a dolgokat. Semmi nem támasztott ki-be semminek sem, semmi nem ért bele semmibe sem. Remek. Ekkor még nagy volt az öröm, igaz kicsit LEGO-zni kellett már a jelölésekkel és a vezérműszíjjal, de nem volt vészes.
 A fekete leves csak ezután következett, miután nyugtáztuk hogy szerkezetileg minden rendben van, tehát mehet a feszítő fixre húzása, valamint lehet feltölteni hűtőfolyadékkal a rendszert. 
Ez utóbbi pontnál szólt Laci, hogy elég, ne öntsek bele többet, mert biztosan tele van (7-8 dl után) ugyanis folyik a blokk oldalán kifelé...   I'm so Happy érzés kerített ekkor hatalmába... meg Lacit is persze. S ekkor már kb este 1/2 9 volt, tehát nem volt értelme tovább kínlódni, főleg úgy nem, hogy erősen valószínű a fegydugó van kirohadva egy ponton s ott ereszti el a vizet a motorblokkból. :( Mindenre igyekeztünk felékszülni, de erre nem számítottunk. Így eléggé meg voltunk lőve. Pedig valószínűleg egy pár száz, vagy ezer Ft-os tételről van szó. Azonban mivel polcon ilyenem épp nincs, így maradt az azonnali STOP. Gyorsan összepakoltunk, majd életre keltettük a kis kéket, mert valamivel gyorsan hazakellett jönnünk Edelényből, ugyanis éjjelre meg menni kell dolgozni... ;)
 Így Punto maradt a garázsnál, cserében Polskival jöttünk be, aminek ugye kicsit szét van hullva a váltója a Nyári találkozóra menet óta. De hát ugye szeretjük a kalandokat és a kihívásokat. ;)
 Folyt.köv. hamarosan, leginkább már ma remélhetőleg. Az említett fagydugó egyébként 50-es körüli méretű, ha esetleg valakinek szüksége lenne a méretre, mondjuk hasonló okok miatt... ;)
191919 km az óraállása

Futómű

 Ha már egyszer megcsináltam Lacival az Ignist, s mostanság amúgy is a Punto-t használom, gondoltam kicsit renoválok annak is a futóműjén.
Ugyanis elég alacsonykának tünik néha az autó, főleg a nyári kerekekkel, aminek sokszor a kipufogó látja kárát.
Szóval beszereztünk ebbe is hátra egy pár új hátsó rugót. Kayaba-kra esett most a választás, mert hamar ideértek és jó áron is voltak. A csere nem ment olyan gyorsan, mint ahogyan azt elképzeltem, de végül sikerült ezt is megoldanom. Igaz továbbra sem a legegyszerűbb dolog a manőver akna, vagy csápo emelő nélkül, de a lényeg hogy sikerült.
Első körben 57 mm-rel lett jobb a helyzet, ami nem mérvadó, hiszen biztosan összébb fog ülni ez a rugó is még, azonban elsőre elég hatásos volt a különbség látványa.
Az első próbaúton pedig maga az utazás is érezhetően más volt.
 Kicsit megkellene erőszakolni a kedvemet, s nekiállni kimazsolázni a vezetékeket az autóban annak érdekében, hogy a donorból kiszerelt elektromos csomag bekerülhessen az autóba végre. Igaz csak minimális extra, de talán kényelmesebb egy fokkal az elektromos ablak emelő, valamint a gyári közpotni zár szett is, mert ez az utólag telepített központi zár mindig utánállítást igényel téli-nyári időszakokban.
Minden reményem abban van, hogy az alap kábelcsoport megegyezik, s valahol csak rá kell csatlakozni a kiegészítő extrákkal. Mert ez nagyban megkönnyítené a dolgom. Meg a kedvem sem menne el olyan hamar...
 Tehát ha esetleg van valakinek erről valami infója, aki esetkeg csinált már ilyet s megosztaná velem a tapasztalatait, azt megköszönném.

Futómű

 Halogatva volt már sajnos jó ideje a dolog, azonban arra is rájöttem, hogy magától nem fog rendbejönni, sőt romlani fog az állapota, így nem nagyon van mire várni. Nagyjából két évvel ezelőtt tűnt fel, hogy olyan érzésem van az autóban ülve, mint hogy ha sétálna a fara, kúszna a kanyarban az elejéhez képest. Műszaki állomásra visszatérve, majd az autót a padon alaposan meghúzgálva, igazolódni látszott az érzésem. Az épnek tűnő szilentek valójában kb 0,1 mm-t lógnak a hátsó lengőkarokban. Nincsenek elrepedezve, nincsenek elszakadva, igazából csak el vannak fáradva vélhetőleg, ezért nem is tünt fel egyszer sem, s másnak sem aki ránézett. Idővel sajnos letört a felütközésgátló gumibaba is a karosszériáról, mikor kicsit jobban berugózott... nos, nem egy versenyautó. Valamint műszaki vizsgán szólt a cimbora, hogy tudjak róla, hogy a két hátsó gátló a végét járja, igaz még mindig tud kb 27-30%-ot. S hogy csodát majd a cserétől se várjak, mert a futómű kialakítása miatt, nem lesz sosem olyan komfort érzetem benne, mint egy sokkal komolyabb nyugati autóban, s hogy az új gátlókkal is kb 45% lesz a csillapítás csupán... Így nem is voltak túl nagy reményeim.
 Azonban mégis csak Ő az elsődleges családi autónk, így lépnem kellett ebben az ügyben.
Utána néztünk a lehetőségeknek, s megrendeltük végül azt, amiről azt reméljük hogy majd beválik.
Azért ilyen érdekes és vagylagos ez a dolog, mert gyári szettet nézegetve (4 gátló+4 rugó+2 hátsó lengőkar+2 toronycsapágy) nagyságrendileg kb a 250.000.-et súrolja, amihez nem nagyon volt most kedvem. Meg ugye kérdés számomra az is, hogy vajon valóban gyáriakat kapunk-e ezért a pénzért s annak megfelelő minőséget is. Sok mindent nézegettünk, Sachsot, Monroet, Bilsteint, Nippartsot, Optimalt, Magnumot, Kayabat, de valójában egyre több olyat hallottunk, hogy a neves márkák mégsem olyan fantasztikusak, mint amennyit elkérnek értük. Ráadásul az adott neves márkák, akik betörtek anno az autóverseny piacra, az utcai széria alkatrészekben pont ugyanazt tudják nyújtani, mint bármely másik. :( Nem volt tehát egyszerű a döntés. Végül megszületett azért, s megrendeltük a lengőkarokat (igaz ezeket még valamikor februárban), ugyanis a komplett kar ára majdnem megegyezett azzal, ha csak a három szilenetet csaeréltem volna bennük. Majd megrendeltük a toronycsapágy szetteket, a Monroe spirálrugókat, a Kayaba lengéscsillapítókat, valamint a felütközésgátlókat. Nagyságrendekkel olcsóbban jöttünk így ki, azonban bízom benne, hogy tudják ugyanazt produkálni mint a gyáriak. Majd időközben kiderül.
Egyébként a rugókon hosszasan variáltam, hogy kellenek-e vagy sem, de úgy gondolom, hogy 12 év alatt kellően el lehetnek már fáradva s nincs már meg a gyári magasságuk és erejük, így inkább nem várnám meg a törésüket. Meg ha már úgy is szét kell borítani...
 Összehangoltuk Laci barátommal (igaz nagy nehezen) de össze is jött, hogy hétvégén megpróbáljuk kicserélni a dolgokat. Amiből annyi lett, hogy Szombaton délután tudtunk nekikezdeni egyéb okok miatt, így valószínűsíthető volt, hogy aznap már nem lesz kész az autó.
 A hátuljával kezdtünk (hosszas tökölés után, mert esőt ígértek, így bent akartuk csinálni a garázsban, ahol persze nem fér el a Suzi, mert a Polskikkal is kötésben tudok csak parkolni. Mivel az orra kilógott, így kiékeltem a kerekeket, de amint emeltem a hátulján, az eleje mindig kicsit megindult, s nem éreztem biztonságosnak. Végül a kinti szerelés mellett döntöttünk). Bakra emeltük, levettük a kerekeket, befújtunk mindent jó bőven csavarlazítóval had ázzon, majd nekiláttunk a csavarok lazításának. Nem volt egyszerű, maradjunk annyiban... Valami amit 12 évvel ezelőtt szereltek össze, gondolom kellő nyomatékkal, s még néha ugye vizet is kap...  Remek buli volt, főleg mikor sikerült elcsavarnom, eltépnem az M14-es futóműcsavart... nem voltam boldog az érzéstől Szombaton délután 1/2 5-kor, mert valahogy nem sok esélyt láttam ennek boltból történő pótlására. Azonban némi agyalás után, rémlett egy emlékkép, mely szerint anno sok 10.9-es futóműcsavart vásároltam különböző méretekben, így elindult a vadászat a garázsban, ami szerencsére sikerrel is járt annak ellenére hogy kb 6 éve vettem... Miután Laci leflexelte a csavar maradékát a lengőkarról, szépen lebogarásztuk róla az ABS jeladó vezetékét, valamint a kézifékkötelet, és a gátló leszerlése, valamint a rugó összehúzása után már vettük is ki a lengőkart. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Na halkan megjegyzem, hogy baromira nem volt az, s nem is ment ilyen pikk-pakk, mert kb mindennel volt egy kis szívás.
A csavarvágás természetesen megismétlődött a másik oldalon is, mert az is be volt rohadva a szilentnek a perselyébe és lehetetlen volt kiütni, sőt egyáltalán megmozdítani is. Összefelé mindent bőségesen bezsíroztunk, s úgy tettük a helyére a dolgokat. Felkerültek a felütközésgátló gumibabák is, az új lengőkarok (amikre rögzítőfuratokat kellett fúrni az ABS jeladó vezetéknek, valamint a kéziféktartónak is - ezúton is köszönet a spéci szerszámokért s eszközökért Lacinak), az új spirálrugók, valamint az új lengéscsillapítók is. Majd kb 21 óra tájban arra jutottunk, hogy most inkább nem kezdünk bele az elsők cseréjébem hanem majd inkább másnap folytatjuk.
 A hazafelé vezető úton, már nagyságrendekkel jobban viselkedett az autó mint korábban. Nem volt az a minimális kúszás érzés a kanyarokban, nem volt semmi gyanús hátulról szűrődő vészjósló hang, csak a gumiabroncsok gördülését lehetett csupán hallani. Jó érzéssel töltött el. Valamint az is jó érzés volt, hogy az autó azon az íven maradt végig a kanyarban ahova az elején tettem, csak most nem 60-al, hanem 90-el. :)
 Vártam a másnapot, valamint reméltem, hogy nem lesz eső, mert azt jósolták.
Szerencsémre, csak borongós volt a Vasárnap délelőtt, de esőt nem hozott. Így Lacival összebeszéltünk, s abban maradtunk, hogy találkozunk a garázsnál. Így is tettünk, s nagy gázzal nekiugrottunk az elejének a szétbombázásához. Bakra tettük, levettük a kerekeket, elkötöttük a toronycsapágyakat felül, közben rájöttem, hogy így nem is kell a szétszedéshez a rugóösszehúzó, mert kifordítható egyben az egység, csak alul kell lekötni a tengelycsonkról, valamint az ABS jeladót és a fékcsövet a tartóról levenni, s jöhet is ki a helyéről. Meglepő módon ez így is volt, s ment mint a karikacsapás. Az összeszerelés már izgalmasabb volt természetesen, mert mindent agyon zsíroztunk itt is, leginkább a toronycsapágyat kezdésnek. Utána jött a rugóösszehúzási móka... Nem akarok túlozni, de egy kb 650mm-es rugók kell összepréselni 280mm-re ahhoz, hogy össze tudja szerelni az ember az első futóművet- S hiába van rugóösszehúzója, amire anno beruházott a Puntó lengéscsillapító cseréinél, valahogy nem öszinte az embernek a mosolya, mikor látja hogy min megy keresztül az a szerencsétlen spirálrugó, s próbálja elképzelni hogy a rugóösszehúzónak vajon milyen erőknek kell ellenááálnia... Szóval valahogy szerettem volna mielőbb túlleni rajta, mármint az összeszerelésen. De persze mókás az első gátló, mert a rugót nem lehet annyira összehúzni, hogy rá tudd tenni a toronycsapágyat, ahhoz előbb ki kell húzni teljesen a gátlót, de mivel gázos, így nem csak csillapít hanem húz vissza is... Végül rájöttünk a megoldásra, gátló-összehúzott rugó-toronycsapágy-majd felülről egy 19-es krova amit egy Blitz fogóval fogsz meg és a krován keresztül betekersz egy hosszú M6-os csavart a gátló szárába amit majd egy másik fogóval megfogva húzol majd felfelé miközben a krovát a Blitz fogóval hajtod körbe hogy rákapjon a csavaranya a gátló szárára s majd le tudd húzni teljesen koppig...   Na ezt nem csak leírni, és elolvasni, de megvalósítani is egy élmény volt. ;) De büszkén elmondhatom, hogy készen lett, sikerült!
Persze szakműhely biztosan nem így csinálja, ha egyáltalán csinálja...
 Az első km-eken már szembetűnő volt a különbség. Ég és föld az eddigiekhez képest az autó. Stabil. Nem mocorog. Nem pattog. Nincs hajó feelingje. Nem ropog. S nem rúg el a bukkanóban sem. Van egy kellemes kis bukkanó-kombináció hazafelé tartva  a 27-esen, ahol eddig 80-kával még nem ütött fel, de 90-nél már hallható volt kicsit, azonban Milla nagyon élvezi, mert hát ugy mégiscsak egy kis pillanatnyi súlytalanságot él át az ember benne. Gyerekként meg pláne. :)
Nos, hazafelé és is átéltem a gyermekkoromat, mert jelentősen az említett sebesség felett eresztettem át az adott szakaszon az autó mivel full egyenes ez a rész, s jól belátható. Legnagyobb meglepetésemre a bukkanókon áthaladva nem volt sem hang, sem pedig ezt követő ringatózás. Egyszerűen csak egy egyszeri kirúgózás volt, az is egy csillapított kivitelben.
 Hihetetlen jó érzés, hogy ismét olyan az autó, mint évekkel korábban. Hogy stabil, hogy biztonságos, s hogy ehhez az állapothoz képest eddig milyen volt.

Képek kicsit később

Játszóteret, sajátot! ;)

 Az egész úgy indult, hogy Milla szeret csúszdázni és hintázni is. Hintája már gyakorlatilag 2 hetes kora óta volt, amiért még annak idején magam autóztam el vagy 180 km-t, mert Miskolcon nem lehetett kapni ADAMO babahintát. De ez egy másik történet. Ahogy teltek múltak a hónapok, egyre nagyobb lett, s már-már kinőtte a babahintát, így otthonra beszereztünk egy beülős hintát, mert a játsótéren is ez az egyik nagy kedvence,  másik pedig a csúszda. Így ez utóbbi sem volt kérdéses, inkább csak idő kérdése. Azonban nem szerettem volna letenni a voksot az üzletekben kapható 100cm-es csúszdák mellett 15.000.-ért, ha lehetne komolyabat is kivitelezni, főleg hogy szinte minden adott hozzá. Szerszámok, gépek, anyagok, hely, kedv. ;)  
Valahogy így indult el a fejben tervezgetés, hogy milyennek is képzelem is számára a játszósarkot. Mivel egyelőre a saját hely az ami hibázik ebben (mert ugye panelben csak nem kellene egy ilyet erőltetni), így a nagyszülők engedélyeztek számunkra területet ilyen beépítési célra.
A faanyagok egy része adott volt még a garázsbontásból, így igazából csak csavarokkal és némi faanyaggal kellett kiegészíteni a történetet, s miután már fejben megvolt a forma, alakzat, kinézet, jöhettek a matekolások, hogy minél gazdaságosabban tudjak kivitelezni egy olyan komplex mini játszóteret, ahogy egyaránt van hinta, csúszda, kis kuckó.
Ami a dolgot egy picit izgalmasabbá és nehezebbé tette, az az volt, hogy a hely a nyaralóban egy domboldalon van, de szerencsére ezt is sikerült ügyesen kimatekolni, így valójában ez sem okozott leküzdhetetlen gondot, inkább csak kihívást. ;) Újramértem minden megmaradt oszlopot, gerendát, tartót és ezek ismeretében kezdtem el a pontos méretezést, hogy melyik gerenda mit fog kiadni úgy hogy csak minimális veszteség legyen, s minimális plusz anyagszükséglet. Mikor mindez megvolt, papírra vetettem egy skicc formájában, hogy ne csak a fejemből tudjak majd dolgozni, vagy ha elakadok valahol valamiben, akkor is legyen egy fix támpontom.
A tartó oszlopokat leütős talpakba szereltem, amiben annak idején is voltak, mert a garáázsnál is beváltak annak idején, azonban a terv most az volt, hogy a 60-70 cm-es talpakat ezúttal inkább betonozva szeretném rögzíteni, nehogy kimozgassa majd a földből a hintázás. 
Így oszlopfúróval láttam neki egy délután a már kijelölt helyeken a fúrásnak, mely furatokat később ásóval szélesítettem ki a megfelelő méretre, hogy kellő beton kerülhessen bele majd, s tartson rendesen.

Mikor ezekkel megvoltam, Laci barátom volt délután nagy segítségemre, mert az oszlopkat egyedül nehezebb lett volna függőgelesbe, és pontos méretre beállítani. Ugyanis az oszlopokat mindenképpen szerettem volna mielőbb a helyükön bebetonozva tudni, nem akartam egyben beemelni a komplett játszóteret miután máshol összeállítottam. Tehát beállítottuk az oszlopkat a megfelelő méretre és helyre, majd stabilan rögzítettük őket a földhöz. Másnap még gyorsban összeácsoltam a hinta tartólábait, majd ezeket is a helyükre emeltem, beállítottam, és szintén rögzítettem őket.

Mivel mindezzel megvoltam, és volt még máshol is betonozni való, így abban maradtunk, hogy megrendeljük a betonkiszállítását, amiben már nagy gyakorlatunk van. :) Meg is jött időben, közben az idő is nagyon remek lett, hiszen hétágra kezdett sütni a nap, így alig vártam hogy a majd 1 köbméternyi betont behordjam furikkal a kapu elől fel a kert másik végébe a tűző napon. Mindezt úgy hogy az ezt megelőző két hétben kb ez volt a napi programunk, mert melléképület építés is volt, aminek ugye alapot kell ásni, azt lebetonozni, azt felépíteni, majd aljzatbetonozni... Szóval szoros kapcsolatba kerültem mondhatni a furikkal, meg a lapáttal...    Nem volt más tennivalóm, mint várni a beton kötésére, így másnap csak azzal foglalatoskodtam  meló után, hogy átcsiszoljam és különszedjem a faanyagot méret alapján, hogy áttekinthetőbb legyen.
Azt elfelejtettem, hogy időközben rendeltem neten keresztül egy gyerekcsúszdát kiszállításra, 230 cm-es hosszal, hullámos kivitelben, piros színben, ami nyáron még vizezhető is. Mindezt potom 19.000.-ért helybe is hozták a rendeléstől számított 24 órán belül. Le a kalappal előttük. ;)
Következő nap indult a móka, a pontos méretre vágással, majd az úgynevezett első szintnek a kijelölésével, melyet leginkább a csúszda bekötési pont magassága határozott meg. Miután ez megvolt, rögzítettem az első szint tartógerendáit az oszlpokhoz, valamint a közepén még egy szálat végigfutattam, gondolván arra ha csúszdázni nem is, de festenem kell majd, tehát legyen teherbírása bőségesen. Mikor ezekkel megvoltam, rámértem mégegyszer az oszlopok együttfutására, majd merevítőket helyeztem el bennük mindkét irányba, hogy tartsanak teherviselés és mozgás szemponjából is. Hiába csak kis "Andrások" kerültek bele, meglepő módon már ennyitől sem tudtam meghintáztatni a kezdetleges építményt - elégedett voltam. Ezt követően már fixen elhelyezhettem a hinta tartógerendáját is,s rögzíthettem mindkét végén, ami valójában három pontnak felelt meg, biztos ami biztos alapon. Majd kapott az ácsolt hintatartólába is egy merevítést, mikor ezekkel megvoltam, már semmi szükség nem volt a tartóoszlopok földhöz való merevítésére, így azokat eltávolítottam, miután feszt hasra akartam esni bennük...

Mikor ezekkel megvoltam, megalkottam a tetőszerkezetét is a kis toronynak, valamint további merevítéseket helyeztem el a torony felső részében is, mind tartó-merevítő és esztétikai szempontból.

Következő nap sajnos elég Angolos időjárás volt, szemerkélt az eső, fújt a szél, de a hajam még mindig tartott, így fólia alatt dolgoztam, hogy haladjak is az éíptéssel, mert tudtam, hogy van még hátra bőven a kész állapotig. Egyedül nem olyan haladós ez, azt  meg kell hagyni.
Ezen az esős napon került lefedésre a toronynak a csúszda szintje, szépen kivágva a merevítési pontoknál a padlót és végig futtatva, valamint lefedtem két oldalát is ennek a szintnek, amit úgy álmodtam meg, hogy nem simán egymás mellé helyezem a leceket, hanem egymásra teszem őket méni átfedéssel, ezzel egy kis dőlést adva a leceknek, hogy ne "doboz-feelingje" legyen a kis házikónak majd.

Másnap már barátságosabb idő volt, a kedve is jobb ilyenkor az embernek, haladni is jobban lehet, így minden újonnan elhelyezett deszkát simára csiszoltam, szálkamentesítettem, az oszlpok sarkait eltávolítottam az esetleges sérülések elkerülése érdekében. Majd a tető alatti homlokzati részen szintén az előzőekben már említett formában felleceztem, további formát adva a történetnek. Egyre inkább kezdett házikónak kinézni az építmény. :) Valamint kapott a hinta tartólába egy további merevítőt, ezt már leginkább csak "unalomból", de merevíteni sosem árt. Készítettem egy lépcsőt is a feljutás érdekében az egyik oldalra, hogy majd a másik oldalon le lehessen csúszni ugye. ;) Valamint építettem egy szükítő korlátot a csúszda felőli oldalra, mert túl szélesnek ítéltem meg a tornyot a csúszdához képest, egész pontosan attól féltem, hogy még véletlenül se tudjon majd a csúszda mellett Milla kiesni a toronyból. Ezt  követően felkerült a tető is a toronyra, valamint a tető két oldala alá is tettem fel egy-egy takaró lecet, még zártabb legyen egy kicsit s mégis nyitott is maradjon.



Közben megvásároltam a majd felhordásra kerülő Lazúrt is, miután hosszasan agyaltam a megfelelő színen persze. És mivel a mindenünk Millácska aki ugye nagyon nagy katica-fan, így próbáltam neki egy kicsit még hangulatosabbá, varázslatosabbá tenni azzal, hogy a házikó padlójára egy nagy méretű katica mintát égettem a fába, had örüljön neki. :)

Az első terveimben szerepelt hogy kívülre helyezek még el többet is, de inkább letettem róla amiatt, hogy még véletlenül se adjam meg az esélyét annak, hogy ezek bámulása miatt kiessen. Így mivel a szerkezet már készen állt gyakorlatilag, fogtam és nekiálltam Lazúrozni a faszerkezetet először belül, majd kívül.

A belső oldal, a tető, úgymond a felső szint belső festése kb 1-1,5 órát vett igénybe, s miután a festék 1/3 része majdnem el is ment, rájöttem hogy vélhetőleg kicsit elszámoltam magam. :) Túlzottan azért nem voltam elszomordva, mert azt láttam, hogy egy rétegben elég lesz az építméményre, a következő réteget pedig majd megkapja egy legközelebbi alkalommal, mert már kellően kezdett kiállni a vállam, meg a térdeim is. :)
Örültem is közben nagyon, mert az elképzelt katicás padló is úgy sikerült ahogyan terveztem, tehát szépen látható maradt az égetett minta lazúr festés alatt, amire olyan büszke voltam, hogy mikor épp felébredt Milla , gyorsan meg is kellett mutatni neki. :) Természetesen örült neki, mosolyogva mondta "Katka néni" :)

Ekkor már nem volt megállás, egyre inkább hajtott a vágy, hogy mielőbb befejezzem az építést s hogy mielőbb átadhassuk neki, s ő birtokába vehesse a kis saját játszóterét, így igyekeztem mielőbb felrakni a bitumenes zsindelyt a tetőre, hogy méginkább kész kinézte legyen. S mikor ezzel is megvoltam, Ő pedig már nagyon ott serte-pertélt az épület körül érdeklődve, akkor előhoztam a csúszdát és felcsavaroztam azt is a helyére.
Na az a szemmel látható boldogság az arcán, az mindenért kárpótolt az elmúlt 2 hét ténykedéseiért, sérüléseiért, szálkákért, kalapácsütésekért, órákig tartó térdeplésekért, stb. Szóval MINDENÉRT!

Persze... lehetne vásárolni is ehhez hasonlót jó pénzért...
Meg más is tud ilyet, ezzel tisztában is vagyok...
De ezt Én készítettem, Neki!
Marczin Róbert @ . 25 fotó . 6 komment

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)

Olajcsere, és kihangosító javítás

 Mintha csak tegnap cseréltem volna le a motorolajat a Suzukiban...
...pedig valójában tegnapelőtt tettem meg. ;)
Szóval megint csak eltelt egy olajcsere periódus, sőt sajnos kicsit túl is szaladt valójában, aminek annyira nem örülök, de ez most megint így jött össze. Pedig gyakorlatilag minden adott volt hozzá időben, ott volt az autó, ott volt az olaj, az olajszűrő, a levegőszűrő, és a pollenszűrő is, ott van a garázs is, jó idő is volt, időm is volt. Csak a felsoroltak közül mindig hiányzott valamelyik s nem volt teljes a történet, de végül csak sikerült összehozni ezt is.
Így 212085-ös km óra állásnál kapott:
Motorolaj: FUCHS TITAN syn mc 10w-40
Olajszűrő: Armafilt
Levegőszűrő: Japan Parts
Pollenszűrő: Japan Parts
 S ha már tevékenykedtem, akkor igyekeztem más dologra is időt szakítani lehetőség szerint. Jó ideje sajnos nem tudtam használni a kihangosítót az autóban, ugyanis valamiért nem kommunikált a mikrofonon keresztül a rendszer. Idővel persze sikerült nagyjából konkrét időponthoz kötni a probléma felmerülésének az okát, így sikerült rájönnöm hogy jó eséllyel én idéztem elő a meghibásodát. Volt ugyanis annak idején egy tető antenna cserém, amikor is el kellett távolítani részben a tetőkárpitot, amihez ugye le kell szedni a belső visszapillantó tükröt, a napellenzőket, a kapaszkodókat, az ajtókédereket, s ezt követően már van annyi mozgástere az embernek, hogy némi nőgyógyászati hajlammal a szélvédő felől már be lehet hatolni egészen az antenna rögzítési pontjáig a tetőkárpit alatt... S bár az antenna csere akkoriban jól sikerült, sajnos figyelmetlenül szereltem vissza az előzőekben felsoroltakat, így sikerült az utasoldali napellenzővel jó erősen odacsavarozni a kihangosító mikrofonjának a vezetékét. Mert ugye szeretem ha jól megvan húzva minden, s nem mocorog... ;) Hamar megtaláltam mind a két helyet ahol sikerült elcsípnem a vezetéket, ahol a vezeték keresztmetszete konvergált a 0-hoz... :(
Mivel azonban nem terveztem a komplett vezetékcserét, sőt abban reménykedtem, hogy ha ilyen hiba is merül fel, akkor hátha elegendő a csavar fellazítása...   sajnos nem volt elég. Így jobb ötlet hiányában a két említett részen eltávolítottam a problémás szakaszt, s az egyik helyen összeforrasztottam, szigeteltem, és zsugorcsöveztem a tetőkárpit alatt. A másik helyen pedig egyszerűbb volt visszavágni a mikrofon hosszát, s magát a mikrofont újraforrasztani, így nem lett benne újabb toldás, ellenben a problémás rész kikerült belőle.
Szerencsére a műtét jól sikerült, működik rendesen, így mehetett vissza minden a helyére.
 Szerettem volna még a riasztót is észhez téríteni, ugyanis annak idején mikor megvásároltam az autót, Doki barátom rendelt bele egy típus-specifikus riasztró rendszert, hogy ne kelljen a vezetékeket vagdalni, csak a csatlakozókat összedugni. Valamint beszerelésre került akkor egy kiegészítő, ugrókódos kulcs rendszer is a pótkulcs miatt, ugyanis a Suzukinál csak egy nyomógombos kulcs van, a másik kulcs csak sima, mezei így nem lehet távvezérelni a központi zárat. A riasztó azonban ezen keresztül kapja az élesítési jelet. Szóval akkor ment is flottul minden vele, működött a pótkulcsos riasztás is, csak utána nem használtam vagy 8 évig azt a kulcsot, s mivel ugrókódos, így gondolom elugrabugrált... Más magyarázat nem nagyon van a dologra, ugyanis hiába cseréltem benne elemet, valamiért nem kommunikál a rendszerrel, s nem igazán sikerül rájönnöm a hiba okára. Látszólag a kulcs távvezérlője ad jelet, a kontroll LED világít rajta, azonban  nem történik semmi sem. De hiába próbálkoztam bármivel is, egyelőre nem sikerült rávennem a működésre, bámennyire is szerettem volna, ígyí itt most egy kicsit megállt a tudomány. Ha van valakinek bármilyen ötlete, szívesen meghallgatom. Egyelőre nem szeretnék riasztót cserélni benne, hiszen a napihasználatos kulccsal működik minden szépen.
?
Ja és persze kipróbáltam az egyik neppertrükköt, ami úgy látszik működik, így a műszerfal és ajtókárpit karcokat pikk-pakk el lehet távolítani, s újjávarázsolni, de erről majd egy későbbi bejegyzésben, hiszen tervezek erre rászánni némi kis időt a közeljövőben, csak legyen kicsit jobb idő. ;)

Váltás előtt - közben - után...

 Tekintettel arra, hogy az elmúlt (ide s tova) 8 hónap nem volt elég az űrtechnikát megszégyenítő minőségű, nyomokban valószínűleg Plutóniumot is tartalmazó, Titán ötvözetű alkatrészekből épült, fantasztikus 5-ös váltó revíziójára az ígéretek ellenére, így magam kellett kezem ügyébe vegyem a dolgokat. Úgy gondolom elég türelmes, és béketűrő ember vagyok egy bizonyos ideig, ami ezúttal igen csak ki lett használva...   De semm baj, hiszen azt vallom továbbra is, hogy Magyar ember nem felejt! Nálam pedig bizonyított mind a szerelő, mind a beszállító-beszerző, mind a hitegető szerepében emberünk, csak szerencsétlenségünkre nem jól, nem pozitívan...
 Időrendben hozzávetőlegesen: 
Azt a részt nem taglalnám újból, mikor is ismét szétesett a már fent említett 5-ös váltó rendeltetésszerű használat közben az autópályán, mert az már unalmas lenne, így ugrok kicsit a történetben, mondjuk vagy 8 hónapnyi felesleges várakozásnak megfelelő időt, mely idő alatt az említett 100.000.-es nagyságrendű szipi-szupi váltó ugye használhatatlan volt, így csak porfogásra volt jó a garázsban semmi másra. Miután kellő ideig vártam, kerülgettem, köpködtem kínomban s elkeseredettségemben, úgy döntöttem kézbeveszem a dolgot, s meglátjuk mire jutok.
Sikerült egy barátomnál utánaérdeklődni annak, hogy nem reménytelen a gyártástechnológia, hiszen munkagépeinél is elő szokott fordulni a szerekezeti meghibásodás, csak ott nem 300 km-enként... Szóval Attila utána járt a dolgoknak, s hamar vissza is jelzett, hogy hozzak mintadarabot mielőbb. Ebben nagy segítségemre volt András ismételten, hiszen az én váltómnak sem kapcsolókörmei, sem fogai nem maradtak, vélhetőleg azért, mert az enyém a NÁZÁ-nál készült, míg másoké a NASA-nál... Csak az a bibi, hogy a silány kínai minőség ellenére nekem is közel annyiban fájt mint másoknak...


Elvitte Attila a csoportkerék szettet magával, s gyakorlatilag pár órával később szólt, hogy sajnos az említett helyen nem jártunk sikerrel, azonban nem kell csüggednem, mert épp bent volt az adott telephelyen egy másik csóka, aki szintén ilyen dolgok gyártásával foglalkozik, s vetett rá egy pillantást mely  alapján tutira mondja a gyártást. Így került el az adott emberhez a minta, s vártam lelkesen. Nem is kellett sokat, hiszen pár nap múlva biztos visszaigazolást kaptam arról, hogy letudja gyártani, azonban szerinte ezt lehetne rendes anyagból is, s normálisan feledzve, hiszen akkor nem fogazódna le ilyen könnyen jó eséllyel. Leméretezte a csoport minden elemét, megrendelte hozzá a megfelelő anyagot, majd legyártották, és újraedzették a csoportot. :) Magyarországon! A Földön! Ebben az Univerzumban! Vállalható áron! Elkészült! S nem kellett 8 hónapot várni rá! S amit ígértek azt meg is tartották, valamint örök életű garanciát mert rá vállalni! Erről ennyit...




 Volt egy másik kalandos váltó elhalálozás is, mely annak idején egy éjjel történt, épp munkába menet. Nem messze a cégtől, az utolsó kereszteződésben még rárúgtam egyet a kuplungra, hogy szépen beforduljon a sarkon... ezt meg is tette, egy furcsa hang kíséretében persze. Nem nagyon szólt még ekkorát egyik sem ha jól emlékszem így az elmúlt 9-10 évnyi 900-asozás alatt. Miután csak gurulásra volt már képes ezt követően az autó, hamar rájöttem hogy itt a baj nem kicsi lesz, főleg hogy olajat is folyatott magából, így egyértelmű volt, hogy anyagfolytonossági hiba lépett fel valahol a váltóházban. C- vágányra került akkaor az autó, majd kapott egy csereváltót egy donor autóból, a hibás váltó pedig bekerült a garázsba, hogy majd egyszer...


 Került közben egy jó állapotú bontott 3/4 váltó is hozzám Laci barátomnak köszönhetően, amiben igazából csak diffi nem volt, és szépen le volt pucolva, így kaptam némi kedvet hozzá, hogy majd foglalkozzak ezzel is, mikor időm és energiám engedi, csak hát ugye mindig volt valami ami közbeszólt...
 Közben jobban szétnézve, leltem a garázsban egy komplett diffit féltengelyekkel, aminek egyedül napkerék foghiánya volt, azonban arra emlékeztem, hogy van egy napkerekem is eltéve a dobozokban...
 Idővel úgy alakult, hogy a donor autóért eljött Attila egy trélerrel, megnéztek több autót a környéken Zolival, s egyeztettünk arról, hogy ha már itt vannak, akkor menjünk el és nézzük meg azt is, amit annak idején azért vásároltam meg, mert gyakorlatilag megkért rá. Az autót megnézve a hirdetett ár hamar módosult kb a felére, így nem sokat vacakoltunk Laci barátommal, betettük a kisteher dobozába és elhoztuk, gondolván arra, hogy ha másra nem, alkatrésznek nagyon jó lesz. Attila megnézte, amire nekik kell, arra pont jó szerencséjükre, így abban maradtunk, hogy ne is menjen üresen haza a tréler, tegyünk rá valamit. Ő pedig hozott nekem még egy váltót, mert mikor legutóbb beszéltük épp vacakban voltam, s emlékezett rá hogy váltóhiányom van. Köszi ezúton is.
 Unalmas perceimnek valamint a tél beáltának köszönhetően, jött egy eszement ötlet valamikor december vége felé, és előszedtem a napkereket, a 3/4 váltót, valamint a komplett diffit a féltengelyekkel, és nekiálltam farigcsálni. Megfogalmazódott bennem hamar a PARASZT-SPERR gondolata, s neki is álltam az előkészületeknek. Szétszedtem a váltót atomjaira, hiszen egyben került hozzám, de nem ismertem az előéletét, az állapotát, s egy ideje nem bízom a mások által összeszerelt váltókban...   Szétszedtem, összeraktam, lebiztosítottam, az alsó csoporttengelyt rögzítő 2 db kereszthornyos csavart nem csak menetrögzítővel, hanem vágóval és kalapáccsal is lebiztosítottam (aminek csak azért van jelentőssége, mert 2-3 nappal később a kocsi alatt lévő emiatt állt be Pestre érve, de ezt akkor még csak a tudatalattimban tudtam...). Tanulmányoztam gondosan a videókat a gyártás precizitásáról, hogyan is készül a paraszt-sperr, majd bevittem céghez, satuba fogtam a diffit, elektródát, meg hegesztőt, és pajzsot ragadtam, és elkészítettem a 11,5 pálcás Paraszt-sperrt.



Azt mondják az okosok, hogy elég lett volna kb 4-5 pálca is, de velük csak utólag beszéltem, s akkor ott abban a helyzetben jobbnak láttam mindent rendesen levarrni egymáshoz. Így jól teletoltam elektródával a diffiházat, a bolygókerekeket egyámáshoz is, és a diffiházhoz is, s mivel nem vagyok egy minősített hegesztő (de ezt nem is állítom magamról sem magamnak, sem mások előtt...), azt azonban látom, hogy a fogaskerekek és a diffiház nem azonos anyagból készült, így abból indultam ki, hogy ha kellő mennyiségű pálcát tolok bele, akkor kb ott vagyok, mint azok akik ólommal öntik ki annak érdekében hogy az elfordulást megakadályozzák. Így is tettem. Majd miután végeztem vele, pár napra rá elkezdtem összeszerelni a váltót, mikor is a rossz hézagolás miatt a kúpkerékre úgy ráfeszült a napkerék, hogy az összehúzás utolsó csavarainál teljesen megszorult a hajtás - SZORÍTOTT DIFFI RLZ!    Nem, nem voltam ideges...  de melegem sem volt, mert ekkor voltak kb azok a fagyos decemberi napok, mikor ezzel szórakoztam a fűtetlen garázsban Janival, hogy ne unatkozzak. Ezúton is köszönet érte! Másnap újult erővel vágtam neki a szervíznek, s beigazolódott a gyanúm, túlzottan ráállítottam a diffit a kúpkerékre, így nem is bontottam szét az egészet teljesen, csak a féltengelyek felől adtam a csapágy tartó csészéknek is kis lazítárt, egészen pontosan oldal irányú eltolást a kúpkeréktől nézve. Be is vált ez a beavatkozás, így félretettem pár napra a váltót egy tálcára, hogy lássam esetleg folyik-e valahol a váltóház ereszti-e az olajat. Szerencsére minden rendben volt vele, napokkal később is csont száraz volt, azonban a szétszerelés csak nem sikerült megúsznom, mert felrakásnál szembesültem azzal, hogy a féltengely nem csúszik be kellő képpen a házba, így nem tudom felszerelni az autóra... Természetesen mindezt csak akkor, mikor már bakon volt az autó, kihúztam alóla a Pesten szétesett váltót, s tettem volna fel a hegesztett diffiset az akna nélküli fűtetlen garázsban hanyattfekve, nőgyógyász mozdulatokat végezve, váltót csak csuklóból emelve, stb...   Lelki szemeimmel láttam a probléma okát, ami ezúttal is beigazolódott. Valamint az is, amit már említettem, hogy nem vagyok minősített hegesztő, így talán elnézhető nekem, hogy egy kis CUNDER! (szakszóóóóóó!) beesett a diffiház azon részébe elég vastagon, ahol a diók hivatottak mocorogni szabadon annak érdekében, hogy a féltengelyeknek meglegyen a hosszirányú szabad mozgásuk. Szerencsére láttam már diffit, így hamar szétkaptam, amennyire a hegesztés engedte hozzá is fértem miután lekaptam a napkereket, a bolygókerek tengelyét kiütöttem a helyéről, a diókat levettem a féltengelyekről, így ki tudtam fűzni mindent belőle szépen, s neki álltam reszelővel a műtétnek, mivel a flex oda sehogyan sem fér be... nos aki reszelt már hegesztési varratot, annak van fogalma arról miért aggódtam amiatt, hogy megtudom-e újítani időben a személyi igazolványomat majd...   Minden esetre ez is sikerült, átjárhatóvá tettem a diók útjait, összeszereltem a diffit, majd kifújattam kompresszorral az egészet, és összeszereltem a váltót. Ezek után felszereltem az autóra, ahogyan azt terveztem is egy nappal mindezt megelőzőleg.
 Szétszedtem a Pesten széthullott váltót is ezen felbuzdulva, s részben a tippek beigazolódtak, ugyanis az alsó csoporttengelyt rögzítő csavarok kilazulása okozta a probléma egy részét, majd a széthulló szinkrongyűrű a másik részét. Szerencsére minden darabja megvan, így csak az első 1/3-ába kellett belenyúlnom. Kéznél volt a munkába menet széthullott váltó, így abból igyekeztem gazdálkodni, hiszen az sajnos eléggé halálra lett ítélve, ugyanis a szerelés közben láthatóvá vált a 1 mm-es hézag ami a házon keletkezett, valamint hogy a két egymás alatti tengely eltávolodott egymástól, aminek következtében a fogak jelentős része ledarálódott. Ellenben az előbbi váltóba szükséges alkatrészek állapota megfelelő, így azokat kiemeltem belőle, a többit is ki kell majd, hiszen ennek a váltóháznak teljesen vége van. Azonban van egy üres váltóházam, de ezt nem most fogom csinálni az biztos... :)


 Kb itt tartok most, készülünk a Téli Találkozóra gőz erővel, de azért vannak sajnos apróbb gondok, ami miatt az autó nem került ma le a bakokról, de erről majd egyszer, máskor. ;)