Archívum: 2013 (25)

Tevékenységtérkép

Kerékcsapágy csere

 Jó ideje már nem egy tipikus beszélgetős autó vol sajnos a kis Punto úgy 50-es tempó felett, de idő és lelkesedés hiányában nem nagyon sikerült sort keríteni ennek orvoslására. Elég erős búgás volt hallható menet közben, amit végül sikerült kideríteni hogy honnan is jön pontosan, s a közel múltban történt Wagon R+ kerékcsapágy cserén felbuzdulva, gondoltam ejtsük meg ezt is iziben. ;) Miután meg volt a pontos hiba, megrendeltem a szettet a VDF-ben, valamint egy Lambda szondát is, mert valamiért hidegen kb 1800-as fordulatot tart. Próbáltam ezt is kinyomozni, első körben neki láttam kitakarítani az injektort, de a szétszedést követően hamar láthatóvá vált, hogy szinte 0 szennyeződés van benne, így nem ez lehet az oka, alapjáratot meg nem nagyon lehet ezeken állítani sajnos. Így maradt a számítőgépes segítség, amihez sikerült találni egy ismerősön keresztül egy másik ismerőst, aki rendelkezik olyan csatlakozóval, ami a Puntoban van, mert ezek még nem OBD-sek, hanem valami Fiat szabvány szerinti. A lényeg hogy elautóztam, rádugta, és jött a lista: légtömegmérő, injektor, lambaszonda, üzemanyag nyomás....   A lambdaszonda kivételével mind törölhető hiba volt, ami arra utal, hogy valamikor lehetett egy ráindítás, vagy hasonló elmezavar az autó computerében.
A lényeg hogy kicseréltem a megrendelt univerzális szondára a régit, amitől némiképp javult a helyzet, de még mindig nem teljesen 100%-os, ráadásul most gázadásra nem harap úgy mint eddig. Azt hiszem újra elfogom vinni a sráchoz hogy dugja össze a géppel, mit hoz most eredményként.
 Az első kerékagy csapágy cseréje izgelmasan indult. Mert elég rövid idő alatt sikerült eltörni két kulcsot is, de a tengelycsonk anya nem nagyon akart megindulni. Hiába oldottuk a biztosítását, hiába tettünk nagyobb erőkart a kulcsra, b@szott megindulni a csavar, amivel azért küzdöttünk vagy 1.5-2 órát, míg kaptunk kölcsön egy vaskosabb krova szettből kulcsot. Ennek szára kb 3-szor vastagabb, így nem féltünk már a töréstől, ennek segítségével sikerült lebányászni a csavart. Majd lebontottuk a féknyerget, eltávolítottuk a féktárcsát, gömbfejkinyomóval kinyomtuk a szélső kormányösszekötőt, kibontottuk a tengelycsonk alsó és felső bekötési pontjait s máris kint volt a helyéről a "beteg". Hamar darabokra hullot a sérült csapágy, s látható volt a bemaródás, az elszíneződés is. Némi erőszakkal sikerült eltávolítani a csapágymaradékokat, felpucoltuk a fészkeket, hüvelyeket, s bezsírozva szereltünk vissza mindent a helyére, ami már némileg gyorsabban ment szerencsére.
 A próba utat követően elégedett voltam, mivel semmi nyoma nincs már a zavaró búgó hangnak, teljesen halk lett a kis autó.
Segítségért köszönet ezúttal is Lajosnak. ;)
 Ezen felbuzdulva megtörtént az átgumizás télire, valamint a műszerfal izzóinak a cseréje is, mert a vásárlás óta pl nem volt világítás a középkonzolban, ami éjjel elég zavaró tudott lenni. S ha már benne voltam, miért ne cseréljem ki mindet. ;) Ennek hála, most virít a légzsák lámpája ezerrel az arcunkba... :\( :) Ezt is ki kell majd nyomoznunk. ;)
 Ja és kapott egy minimális kipufogó toldást a kis Punto, mert hogy gyári kialakítása szerint a vég, a hátsó lökhárító vonala előtt befejeződik, aminek következtében ha az ember meghúzza menet közben az ablakot, akkor berántja a huzat a kipufogó füstöt, ami elég zavaró tud lenni. A kísérleti projekt bevált, nincs már füst szag menet közben abszolút. ;)

Alvázvédés Martina H IGNISen

 Ha úgy gondolod, hogy nagyon unatkozol, és abban reménykedsz hogy pikk-pakk le lehet alvázvédeni a Mi Autónkat, s szerinted mindened meg van a művelethez, akkor jó eséllyel úgy jársz majd mint én... Ráment kb eddig másfél hetem, némi idegeskedés, picivel több szívás mint amit vártam, jó adag köpködés-szitkozódás-káromkodás-kínok közötti röhögés, stb...
 Úgy gondoltam, hogy mivel lassan a 10-ik évét tölti az autó, ideje újra alvázvédeni a karosszériát, mivel látni már egy két rozsdásodó Ignist, és hasonló korú Wagon R-t, amik itt ott meg vannak indulva. Ezen felbuzdulva beszereztem egy pár doboz alvázvédőt a már megszokott márkából HB BODY - AUTO FLEX, a már megszokott helyen VDF-KER-nél.
 Egyeztettem P. Gyula miskolci lakos spanommal, mert neki is esedékes lesz a Zsigulátor alvázvédése, s kihasználva felajánlását náluk kezdtük el a munkálatokat. Amikről akkor még azt hittük, hogy menni fog mint az ágybaszarás. A GS-felszereltségű Ignisről a műanyag szélesítések eltávolítása hozzávetőlegesen úgy kb 2.5 órát vett igénybe, igaz mi voltunk nagy képűek, mert ezt megelőzően egyikünk sem szerelt még le ilyet, de szerintem még csak olyan eberrel sem beszélt egyikünk sem akinek valakilye esetleg hallott már hasonlót... Tehát 0 tapasztalattal tapogatózva próbáltunk csodát tenni, ami azért sikerült is, csak kevesebb idő volt rászánva mint amennyi elment rá végül is... Kínunkban röhögtünk már ekkor is többnyire, hogy mennyire benyalható egy ilyen "gyors szervíz" Murphy törvényei szerint... Miután leszereltük az összes műanyag kiegészítőt, mert ugye szerettem volna alatta is levédeni a karosszériát rendesen, nem pedig csak ott ahol látszik, gondoltuk, hogy maszkolás után mehet a kerékdobok szórása. A gondolat jó volt. De tudjátok van a kompresszor aljában egy úgynevezett páraleeresztő csavar, amit használat után illik meglazítani, hogy a keletkezett pára távozni tudjuon a tartályból. Ezt én is mindig meglazítom. Csak hogy mindig meg is szokott lenni, nem úgy mint most, ugyanis valahol sikerült elhagyni. Az autó bakon, kerekek és műanyagok nélkül, az isten háta mögött 8 km-rel. Már megint kínunkban röhögtünk, s némi agyalást követően beugrott hogy segítséget kérek a kollégámtól, hátha van neki ilyen csavarja. Volt, hozott is, igaz kicsit másabb fajta, de a méret, a menet egyezett, így kicseréltük kompletten, és némi szivárgással, de kifújtam kb 15 perc alatt a négy kerékjárati dobokat. Újfent kínunkban röhögtünk, hogy kb összesen 3.5 órát sikerült szívni egy 15 perces munkáért... Kerekek vissza, műnyagok maradnak, mert az alját majd folytatom. Esti pakolászás közben megleltem szerencsére a tartályból hiányzó csavart a műhely bejárata előtt a földön, legalább ennek örülni tudtam. Meg persze később is, mert az éjszakát két nővel sikerült töltenem, de ezt nem ezen a blogon osztom meg. ;)
  Másnap folytattam a tvékenységet, és aknára állva telibeszórtam az autó alját mindenhol, még azokon a részeken is, ahol gyárilag sajnos csak alapozó van, mert nem csak alvázvédve nincs, de még fényezve sem. Mindenképpen úgy érzem, hogy megérte, hiszen máris érezhetően halkabb lett az amúgy sem hangos autó, sok zajt csillapít a felhordott alvázvédő. 
A műanyag küszöbök leszerelése után sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy a vezető oldalon van két pont ahol megindult a fényezés, vélhetőleg még annak idején sérülhetett a felszereléskor a bolha furatánál. Így csiszolást követően, letisztítottam, elragasztottam, majd korróziógátló alapozóval fedtem az érintett felületet. Száradás után pedig alvázvédőt vittem erre a felületre is, s némi tanakodás után a küszöbökre is. Nem túl gyönyörű megoldás mint tudjuk, de úgy voltam vele hogy magamnak csinálom, a küszöbtakaró alatt úgy sem fog látszódni, megvédi méginkább az odakerülő nem kívánt anyagoktól, mert ugye oldalanként kb 1-1,5 kb sarat szedtem ki az ilyen eldugott falcokból. A dobbetétek pl pont azt a feladatot nem látják el ebben az esetben sem, amire elvileg ki vannak találva. Az első dobbetétek eltávolítása után hamar szembesültünk azzal, hogy elég nagy mennyiségű sár lerakódás van a karosszéria és a dobbetét között, gondolom az elmúlt évek alatt beverődött por állt össze lecsapódott párával, bejutott esővízzel, stb. Ennek konkrét eltávolításához már lazítani kellett az első sárvédő elemet is, mivel a küszöb ez alá bukik be, s itt is van olyan rész, ami sehonnan sem közelíthető meg. Természetesen gyárilag ez sincs védve semmivel sem, így takarítás és pucolás után mind két oldalt alvázvédtem szintén, mivel nem tervezem havonta leszedegetni a műanyag kiegészítőket, ahogyan eddig sem.
A küszöbök vonalát tehát elmaszkoltam szépen, hogy a szórás ne olyan legyen, mint az ökör hugyozás. Összesen 5 dobozzal hordtam fel a karosszériára az alvázvédőből, hogy jusson minden hova, remélhetőleg meghálálja majd idővel az autó.
Majd elkezdtem tisztogatni a műanyag kiegészítőket kívül belül a beverődött sártól, szennyeződéstől, és külön szedni azokat, amik némi javításra szorulnak. Mert azért az idő vas foga, valamint a tapasztalatlanságunk okozott némi kárt a bolhák rögzítésénél, így azokat megjavíttattam egy műanyaghegesztő cimborámmal, ezúton is köszönet érte.
 Gyárilag a műanyag szélesítés, és a karosszéria közé egy gumi tömítő csík van behúzva, amik csere érettek lettek a küszöböknél, hiszen a közel 10 év alatt gondolom a napfénynek köszönhetően, meg persze a hidegnek-melegnek, szóval eléggé megmerevedtek. Elkezdtem ezek után szaladgálni hát, s nem kis meglepetésemre szinte semmivel sem pótolható, nem hasonlít semmire sem, s a legnagyobb kedvezményemmel ez a pár darab gumicsík 16.000.-Ft-ba kerülne... Nem vagyok egy Skót típus, de erre én is azt mondtam, hogy  köszönöm szépen nem kérem. Jobb ötlet hiányában maradt a tömítőanyaggal való felszerelés, pontosabban tömítés, mivel irreálisnak érzem a kb 4db kamion méretű ablaktörlő gumicsíkért ezt az összeget.
 Összességében elégedett vagyok, mert az autó alja immáron védve van, halkabb lett, át gumiztam télire egyúttal, a sérült bolhákat cseréltem így megszünt a rezgés is, és összesen csak vagy 1.5 hetem ment rá a műveletre. :D
 Ráadásul ez idő alatt, végre rászántam az antenna cseréjére is, mivel egy ideje sajnos el volt törve a talp része így nem volt megfelelő vétel. A csere nem egyszerű az Ignis esetében. Az antenna gyárilag a tetőre van szerelve, így mint szerintem minden laikus, kezdésnek lekaptam a belső visszapillantó tükröt, abban reménykedve, hogy ez alatt fogom meglelni az antenna rögzítési pontját. De nem... Nagyon nem... Némi bamba pislogás után kiszálltam, oldalról megnéztem, és hamar szembeötlött a tény, hogy kb 10 cm-rel hátrébb van rögzítve a tetőkárpit alatt. Remek... Bontottam tovább. Napellenzők le, szemüvegtartó le, "majré vas" le, ajtó kéder gumik le, A-oszlop takaró borítás le, tetőkárpit rögzítő bolha ki, s máris elment vagy 40 perc, meg pár szál cigi... Óvatosan feszegetve, lehajtva a tetőkárpitot lehet csak hozzá férni az antennához, mert emiatt a komplett tetőkárpitot nem szerettem volna leszerelni. Némi nőgyógyásztai készség kell hozz, de ezt már megszoktuk a Polskinál, így sikeresen el tudtam távolítani a törött talpat, s feltenni helyére az újat, majd mindent visszapakolászva felállítani az eredeti állapotot az utastérben. A műtét sikeres volt, a beteg sem halálozott el, s újra van rádióadás nem csak sistergés. :)

Őszi Találkozó

 Nem tudom sajnos már a pontos okát, de tény hogy ezzel a témával elmaradtam itt a blogon elég jócskán.
Amikre határozottan emlékszem azonban az az, hogy jó kis hétvégét tudhatunk magunk mögött ezzel a Hajdúsági találkozóval is, amit Imi és párja valamint barátjuk szervezett nekünk. A szállás kisebb nehézségek árán, de végül jó volt összességében. Végül is volt hol aludni mindenkinek, mindenki elfért, volt közösségi hely is, félre is tudott vonulni aki akart, s mivel az idő is kegyes volt hozzánk, így lehetett éjjelente hosszasan iszogatni, beszélgetni akár a szabad ég alatt is, ahogyan ezt tettük páran. Rég volt már ilyen is, s szerintem kellett is
 Pénteken a mwgérkezést követően, páran elmentünk megtekinteni a Hajdúböszörményi tájházat, falumúzeumot, ami a maga nemében elég különleges, egyedül álló, és szép. Itt eltöltöttünk vagy egy másfél órácskát, majd visszatértünk a szállás helyszínére, ahol némi kínlódás után végül mindneki elfoglalta a szobáját, és kezdetét vette a már megszokott társasági élet. ;)
Ezt követően elmentünk elfogyasztani a vacsoránkat, a hely tetszetős volt, jól is főztek, de sajnos itt sem ette halálra magát senki, kevés emésztés segítőre volt szükség. :\( Végül a party a szálláson folytatódott hajnalig szokás szerint.
 Szombaton a reggeli elfogyasztása után (amiért köszöent Imiéknek, hiszen kitettek magukért hogy senki se éhen induljon el) a közeli Akácos Majorban voltunk javarészt, aminek kapcsán utólag elég vegyes érzelmek alakultak ki. A hely maga szerintem nagyon szép, a tulajdonos teljesen jó fej az én olvasatomban, sok látnivaló van, tele van háziállatokkal és munkagépekkel mint egy valódi tanya, s minden ki is próbálható aminek nagyon sokan örültek. Így jól el voltunk mondhatni egész nap, finom ebédet főztek, sajnos ezen a ponton volt némi csalódottság, mert kissé arany árban mérték a bográcsos ebédet. :\( Finom volt, ez tény, de 3500.-/fős belépő mely magában foglalta az ebédet kissé sok volt sokunk szerint, Főként úgy hogy állítólag a helyszínen ki volt függesztve hogy 500.-/fő a belépő egyébként a Majorba, kvázi egy tányér kaja 3000.- volt. ;) Na mindegy, elmondhatjuk hogy ettünk ilyet is. ;) :)
 Ezt követően Debrecen felé vettük az irányt, sétáltunk a Nagy erdőben, megnéztük a DVSC épülő stadionját (szintén vegyes érzelmekkel) szerettünk volna fagyizni de az nem jött össze így barangoltunk tovább, majd egy idő után megoszlott a kis csapat, s mi azokkal tartottunkm akik visszatértek a szállásra hamarabb, mivel kissé fáradtak voltunk. A vacsora ugyanott volt szintén ahol pénteken, így páran már előrelátóan kiegészítő fogásokat is rendeltünk a vacsora mellé, majd ezek elfogyasztása után ismét tovább folytattuk a partyt a szálláson hajnalig.
 Vasárnap reggel ismét finom kis reggeli, majd útnak indultunk a Hortobágy felé, előtte megnéztük a Nagyhegyesi Krátertavat, ahol végül páran elbúcsúztunk és útnak indultunk hazafelé.
Összességében nagyon jó kis hétvége volt, köszönet a szervezésért Imiéknek és Lajosnak is. 
A kis autó szépen muzsikált, de a váltó kezdi megadni magát újfent. Úgy látszik a hosszabb távú magas fordulatot nem értékeli a nyelestengely vezető bronzperselye, mert a hangja kísértetiesen hasonlít az utóbbi váltó szétesésekéhez. :\(
Valószínűleg hamarosan szervíz.

Drift nap a Brezova tanyán

 Egyébként is tervbe volt véve, hogy a hétvégén kicsit kimozdulunk valamerre és ráadásul Polskival, kihasználva a jó időt még s kicsit járatni a kis autót, mert mostanában ritkán volt mozgatva. Jó ideje figyelemmel kísértem az eseményeket az interneten a Brezova Gokartland kapcsán, így időben értesültem arról, hogy a hétvégén Drift napot tartanak újra. Az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült egy Drift Taxi jegyet nyernem a Facebook oldaluk által a szombati napon.
 Így vasárnap reggel irány a garázs, autócsere és útnak indultunk kicsit megkésve Visonta felé, így ahol lehetett egy kicsit jobban odaléptem neki, hogy ne maradjunk le semmiről sem. Útközben volt egy két idióta felezővonalon 80-nal autózó paraszt, de rendkívüli elmebeteg szerencsére nem volt, így relatíve higgadtan tudtunk végig kocsikázni az úti célig. Már messziről lehetett hallani az autókat s látni a gumifüstöt, ahogyan haladtunk belé a pályához, leparkoltunk s indultunk bámészkodni. Az idő nem volt túl  kellemes a szél miatt, de egyébként elviselhető volt, hiszen ragyogó napsütés volt egész nap.
 Hosszasan nézelődtünk a pálya széléről, hogy melyik legyen az sofőr-autó páros, ahol a nyereményt érdemes felhasználni, ugyanis itt is vannak lelkes amatőrök kevesebb tudással, mint mindenhol, s vannak született vérprofik, akik szerintem eleve császármetszéssel születhettek kormánykerékkel a kezükben... ;)
Köztudott, hogy nem esek hanyatt alapvetően a BMW-ktől, Audiktól, Mercedesektől, stb. mert valahogy nem fognak meg, csak maximum a régiek, de vitathatatlanul ez egy olyan sport ami a BMW-sek számára kedvez, így vannak is szép számmal résztvevői. Akad még egy két Toyota, Lada, Nissan is közöttük, de a "betegebbek" többnyire BMW-t terelgetnek, így azok között csemegéztem, miközben igyekeztem rávenni Editet, hogy próbálja ki Ő is valamelyiket. Sajnos hajthatatlan volt, csak kívülről szemlélte az autósportot, mondván ez belülről túlzottan félelmetes, ráadásul csak két ember mellé ül be félelem nélkül, az egyik ASI, a másik én vagyok, ez nagyon jól eső mondat volt. :)
Így nem erőltettem tovább dolgot 2-3 óránál tovább, s végül elindultam egyedül a szerviz park felé Drift Taxira vadászni a kiszemelt három autó valamelyikében reménykedve. Szerencsére nem kellett sokat sorban állni, hamar megtaláltam az autót és sofőrt, akinél beválthattam a nyeremény autózást, Bodó Krisztiánt. Az autó pedig nem más mint egy BMW. Konkrétan egy E30-as V8-as 4.0-es 326 Le-s saját építésű autó, nem kimondottan városi tötymörgésre szánva. ;)
...




 Bemászunk a bukócsővel bőven ellátott "szörnybe", ki könnyebben ki kissé nehézkesebben, de bent vagyunk. És igen, szörnybe, nem pedig autóba, mert autó (hétköznapi laikus ember felfogásában) nem megy így, hogy haladása közben szinte minden cm-en megcáfolja a fizika általános törvényeit, hiszen a pálya szélén állva volt időm tanulmányozni az előttem oldalazva elhaladó autókat... Megtapasztalni, milyen érdekes érzés kívülről szembesülni azzal, hogy az autó orra velem egy irányba néz, miközben oldalazva hosszú hosszú métereket tesz meg, mikor a hátsó kerekek hozzávetőlegesen velem szemben helyezkednek el és szembehajtanák az autót az út szélén állóval, s közben az első kerekeket oldalról látom megint csak valami irreálisan beteg, perverz állásban...
Mikor megcsap az előttem elhaladó autó benzingőzzel vegyített égett gumiszaga...
Mikor szemmel látható a hátsó kerékről leváló, ledarálódó gumiköpeny darabjai...
Mikor tiltásig forog 2-ben, 3-ban, 4-ben a motor...
Mikor egy két ujjas mozdulatra blokkol a hátsó kerék egy pillanatra, míg elveszti a tapadást teljes mértékben már a kanyar előtt...
Mikor ezt követően hanyag eleganciával kezdi meg rajzolni az autó fara a soron következő kanyar ívét már a kanyar bejárata előtt, s rajzolja egészen végig, a kanyar kijárati szakaszán túli egyenes résznek legalább feléig, ahol a pillanat tört része alatt átesik a másik oldalára, s már kezdi is rajzolni a következő kört, ezúttal már a másik irányban...
 És kiindulunk a szerviz parkból, elől hibátlan gumikkal, amikben szinte minimális megtett km van, a hátsó tengelyen pedig kissé többet futott, valamivel hiányosabbakkal, melyek a következő 3-4 körön vélhetőleg többet fognak forogni mint eddigi életük során összesen. Ez az ő kivégzésük, s talán most állhatnak a halálsoron, miközben mi arra várakozunk, hogy a pályára engedjenek minket is.  S eljön a pillanat, mikor elhalad az autó előttünk, ami ugyan oldalról érkezik, de az oldalát persze nem látni, csak a féklámpáit... Meg tesz még pár métert, majd beesik a kanyarba, mikor is intenek, hogy indulhatunk...
És 1... és 2... a sebesség fokozatok száma, a megtett út pedig van talán vagy 10-15 m is, mikor jön a 3-ik fokozat, érkezünk az első enyhe balos kanyarba, ami talán csak azért van ebben az egészben, hogy előkészítse valójában az autót a jobbos kanyarra, ahova egy pici hidrós kézifék érintéssel esünk be, majd forog a motor egészen tiltásig miközben ellenkormányzással terelgeti a sofőr a vasat az úton. A kanyar egyre szigorúbb a vége felé haladva, szinte teljesen visszafordít, majd pár méter egyenes szakasz után jön egy szintén hosszabb balos egy íven, aminek a kijárati íve egy hosszú egyenesbe torkollik. Ennek a feléig szigorúan oldalazva érkezünk, s csak a következő visszafordító jobbos kanyar előtt borítja át a másik irányba a vasat, vezeti egészen a belső padkára rakva az első kereket, majd fűzi végig a hasonlóan szűk balosban és már készül is a közepes jobbosra, ami szintén egy picit tempósabb picit hosszabb így szépen egy íven lehet rajzolni ezt is egészen a következő kis balosig ami egy enyhe S-szakaszba nyit. Normál autós, normál körülmények között szépen áthaladna egyenesen a legrövidebb pontokon keresztül, de a Drfiter nem ezt teszi és borítja a jobbos-balos kombóba. Ezt követően már csak egy erősebb jobbos van hátra ami valójában három kisebb, de nem számukra... Így ez is mehet egy íven végig, miközben a Bömbi popsija cm-ekre halad el a gumifal előtt az úgy nevezett cél egyenesig, ahonnan a kör kezdődik elölről. És ebből van még remélhetőleg 2, esetleg 3 kör mert a gumik nem bírnak többet ilyen terhelések mellett. Közben próbálom felidézni, hogy hol lehetett olyan rész ahol a hátsó kerekek közvetlen tapadással érintkeztek az aszfalttal, de nem nagyon emlékszem ilyenre, csak a bejárati részen mikor a pálya felé haladtunk a szerviz parkból. :)



 Ám lassan a vége felé tartunk, ami jól hallható, hiszen a futófelület szinte teljesen elfogyott már az abroncsokról, és verik istentelenül a hátsó sárvédő dobokat, valamint a karosszéria oldalát. A helyzet innentől kezdve már vagylagos... vagy eldurran a hátsó, vagy nem amíg elérünk a szerviz parkig, esetünkben természetesen eldurran, hiszen ez most a dolga.
Óriási élmény volt mindenképpen, és hatalmas adrenalin löket újra egy ilyen autóban ülni.
 Ezúton is hatalmas köszönet a lehetőségért, a nyereményért, az autózásért.

...
Nézelődtünk még picit a pálya mellett állva, mert jöttek mindig újabb sofőrök és autók, s igyekeztem meggyőzni Editet arról hogy próbálja ki az érzést, és üljön be egy Drift taxiba, de hajthatatlan volt, s nem tudtam rábeszélni. Bármennyire is szerettem volna, hiába erőltettem, teljesen esélytelen volt, így nem sokkal később elindultunk a kis autó felé a parkolóba.



Összeszedegettük a dolgainkat, elpakolásztunk, bemelegítettem kicsit a motort, és elismerő pillantások begyűjtése mellett haladtunk a parkolóból kifelé, megcélozva a régi 3-as főutat s azon Miskolcot.
Nagyon szép időt, jó napot fogtunk ki, kristály tiszta napsütést igaz némi széllel vegyítve, de szép nap volt s jó alkalom arra hogy kimozduljunk kicsit a szürke hétköznapokból, s megjárassuk ezáltal a kis kékséget is végre. Aki szépen muzsikált, szedte a lábát amikor szükség volt rá, vitt és hozott minket amerre csak szerettük volna. De a váltónak megint van valami furcsa hangja... Ez már egy másik bejegyzés lesz, de remélem már csak a találkozó után kell rá sort keríteni. ;)

Hiba elhárítva talán

 Ha minden igaz, akkor talán sikerült kideríteni és elhárítani a Lengyel turné során felmerült problémát.
Produkált ugyanis olyat a kis autó, hogy kb 80 km/h-ás tempó környékén nem sikerült egy gázon tartani, mert be-berángatott, dadogott, de nem volt teljesen egyértelmű hogy dugulás vagy inkább gyújtás jellegű-e a probléma okozója, az út szélén pedig nem nagyon volt kedvem szétkapni atomjaira az egészet.
 A lényeg hogy most volt egy kis szabadidőm és kedvem is a bütyköléshez, így elkezdtem átnézni elsőnek a gyújtás rendszert, első lépésben beszereztem hozzá mindent ami nem volt nálam az úton, az elektronikát és a trafót, majd elkezdtem a csatlakozásokat átvizsgálni, s mivel nem találtam semmi rendkívülit, időm meg még volt, így elkezdtem az üzemanyag oldalt nézegetni.
Elsőként a karburátornál kezdtem, mert ebben még el tudtam képzelni hogy esetleg dugulás lehet, amennyiben nem, akkor az üzemanyag tank volt a következő pont, de ennek leszereléséhez nem sok kedvem van/volt, így csak reménykedni tudtam a karburátorban.
Le- és szétszerelése valamint a fúvókák eltávolítása után sikerült némi homokra- kavicsra lelnem az úszóházban, amitől kissé fellélegeztem, így kipucoltam, átmostam, kifújkáltam és összeraktam majd helyére szereltem a karburátort. Ezt követően mentem rá az üzemanyagszűrőnek cseréjére, eddig egy nagyobb méretű fémházas szűrő volt benne, ami jól teljesített ugyan (eddig), cserében azonban nem volt szemmel látható az esetleges szennyeződés, ugyanis egy ideje a fém házon nem látok át... ;)
A csere közben elkövettem azonban egy kis malőrt, kicsit jobban húztam meg a csőcsatlakozásnál a csőbilincset így hiába próbáltam indítózni vagy egy órán keresztül, sajnos csak annyit értem el vele hogy lemerítettem az akkumulátort az autóban. Vicces volt egyedül próbálni bikázni az autót az Ignisről, de végül is ezzel a részével nem volt gond, csak azzal hogy hiába forgatott továbbra is, beindulni nem indult. Így elkezdtem újra az üzemanyagrendszert vizsgálni, mert a szűrőben nem volt benzin ennyi indítózás után sem. Így sikerült találni egy repedt benzincsövet a szívó ágban, valamint rájönni arra hogy túlzottan meghúztam a bilincset a szűrő szárán, aminek következtében kb 0 mennyiségű üzemanyag tudott átjutni. Ennek lazítása után szemmel láthatóan helyre állt a rend, és beindult a kisautó szinte pöccre. :)
 Ezt követően a közeledő tél miatt beszereltem a fűtőradiátort vissza a vízkörbe, hogy komfortosabb legyen majd az utazás a kisautóval, majd próbakör következett, ami olyan 150 km-esre sikeredett és probléma mentesre szerencsére. :)

2013.08.02-04. Kornik-Lengyelország

 Szeptember lett időközben, lassacskán már-már kezdem utólérni magam, így egy hiány pótló blogolás is belefér végre.
Amik igazából az utolsó bejegyzés óta történtek:
 Hirtelen ötlettől vezérelve betársultunk a Lengyel turnés csapathoz, miután párszor egyeztettünk Gyulával. Frissek még az emlék képek a két évvel ezelőtti Kornik-i találkozóról, s a társaságot nem szerettem volna kihagyni semmiképpen sem, ha már a szabadidőnkbe belefér. Így munka után gyors pihennés, majd hajnali randi megbeszélve Gyuláékkal a már megszokott Zólyomi benzinkúton. Igaz két éve sajnos nem értünk oda időben az én naívságom miatt, mert csak az lebegett a szemem előtt hogy a táv kb 170 km, ami megegyezik egy Miskolc-Pest szakasszal, ami ugye meg van 1 óra 37 perc alatt többnyire. Csak azzal nem számoltam, hogy Pestre akkor még autópályán jártam, Zólyom felé meg nem sok autópálya van, így akkor padló gázon küldtük végig... Ezúttal belekalkuláltam mindent, csak azt nem hogy olyan útfelbontások lesznek Zólyomban és nem kitáblázott kereszteződések, hogy eslyem sem lesz megtalálni a már említett benzinkutat. Végül a megbeszélt időben felhívtam Gyuláéket hogy induljanak el, mert bár Zólyomban vagyunk, a kútra tuti nem találok oda s feleslegesen nem húznám az időt, így megállapodtunk abban, hogy ha már úgy is irányban vagyok, akkor halad mindenki Banska Bistrica felé, és a következő településen összefutunk, vagy beérjük egymást útközben. Na ez sem volt egyszerű, mert kezdésnek a repteret két különbőző irányból kerültük meg mint utóbb kiderült ők a megszokott útvonalon tudtak haladni, mi meg azon amire sikerült már máskor is rákeverednünk... :) Mókásan indult a túra, de végül csak összejött a randi s innentől kezdve együtt autóztunk 3 kocsival összesen 5-en. Dömi a Baleno-val, Szudas és Gyula a kékben, én pedig Edittel szintén a kékben, csak egy másikban, a sajátunkban. :) Senki sem volt valami kipihent amire hamar sikerült rájönnünk, mert hamar akadtak olyan nyünnyögős szakaszok, ahol inkább úgy döntöttünk ideje egy kicsit megállni nyújtózkodni, enni, inni, megkönnyeztetni a gyíkot... :) Amit bánok, de szerintem valójában nem csak én, hogy elvetettük az autópályázást így bár érdekes helyeket láthattunk, elég döcögős, nem haladós, lassú utat sikerült választanunk mert elhittük a Gyula GPS-ének, hogy valóban csak kb 20 perccel hosszabb a főutas túra, mint az autópályás...  csak hát ugye azt nem néztük meg hogy azt mi alapján számolja. Na mindegy, kicsit keservesen de megérkeztünk végül. Utána egy gyors és kihagyhatatlan Biedronkázás hogy senki se haljon éhen, vagy szomjan, majd iszogatás beszélgetés volt a program, majd alvás. Hangulatos kis kecót kaptunk a kempingben ezúttal, mindenki szépen kényelmesen elfért, az autókkal is be tudtunk végül állni a házak közé, ami ültetve nem olyan egyszerű persze, főleg a Gyuláéval, mert ugye a sajátom csak ímmel ámmal van lentebb. Ki hogy szereti persze. ;)
Másnap reggel hibátlan reggeli, ahogyan két évvel ezelőtt is, ezúttal is benne a szállás árában, és annyira pont jó, hogy az ember ne éhen induljon neki a napnak, egy szóval teljesen hibátlan, ahogyan a vacsora is szintén. Reggeli után kivonultunk az Auchan parkolóba, és ott kezdődtek az autós és kevésbé autós programok. Minimális hezitálás után úgy döntöttünk hogy indulunk a programokon, amik nem voltak egyszerűek, de annál mókásabbak. Kezdésnek ha jól emlékszem a részeg szlalom volt furikkal, ami nem csak külső szemlélőként volt vicces hanem résztvevőként is egy félrecsiszolt lencsepárral a szemüvegben beletenni egy labdát egy dobozról a furikba, majd végigszlalomozni a bólyák között vele, s az indulási ponthoz visszaérve a labdát kiemelni és visszatenni a dobozra... Érdekes volt. :) Jól mulattunk egymáson, főleg hogy volt olyan résztvevő aki Kasiával versenyzett s az első bólyáig sem jutott el, mikor ő már vissza is ért. :) Majd parkolós szlalom következett ezúttal már autókkal persze, amiben sikerült szép eredményt elérni. ;) Majd indultunk tovább közösen a túra utunkra egy csókához Kopras-hoz, aki nem teljesen 100-as az tuti, mert kb olyan autómennyiséget halmozott fel az évek során amit egy nagyobb 1986-os Merkúr telep is megirígyelne. Iszonyat méretű telephellyel rendelkezik, még iszonyatosabb mennyiségú különféle autóval és motorral és hibátlan műhely-csarnokkal. Szerintem mindenkinek leesett az álla minden túlzás nélkül a több száz autó, és több száz motor láttán, melyekben voltak sajnos rossz állapotúak és szépen megtartott valamint felújítottak is telis tele érdekességekkel. Mikrus-ból volt neki ha jól számoltam összesen 5 db, amit én pl személyszerint két évvel ezelőtt láttam először hogy ilyet is gyártottak valaha. 1957-58-asok voltak egyébként 300 cm3-es két hengeres kis jószágok. Motorok közül a Pannóniák szúrtak szemet ugyanis több volt egymás mellett neki letárolva, mint amennyit valaha is láttam hazánkban. Iszonyat mennyiségű, szinte felsorolhatatlan autó és motor, gyöngyszemekkel. :) Köszönjük neki, hogy megcsodálhattuk. Majd útnak indult a kis konvoj a Maluch Trophy felé mint következő program ahol megnézehttük hogy versenypályán mit tudnak a lengyel, hegyezett kis versenygépek. Nos, nem egyszerűek az egyszer biztos. :) A hangjuk sem és a menet teljesítményük sem, így emelem kalapom előttük amit kihoznak a két hengerből a srácok. 
Majd irány vissza a szállásra, vacsi, iszogatás, és közös játékos program vetélkedő, majd iszogatás, és menetrendszerinti italborogatás Gyula legnagyobb örömére. S meg kell állapítsam, hogy nekem nagyon is bejött a támogató barna jellege még sem barna söre a Fortuna. Nagyon jól elbeszélgettünk a Lengyel, valamint a Francia márkatársakkal hosszasan csendes italozgatás közben, nagyon jó fejek és aranyosak voltak. Majd aludni tértünk hogy ne legyünk vasárnap fáradtak a hazafelé vezető úton és hogy korán útnak tudjunk indulni...
 Na ebből nem lett szinte semmi, mert esős időre ébredtünk, ráadásul nem szemerkélő esőre, s olyan túlzottan frissnek sem éreztem magamat...  Megreggeliztünk, bepakolásztunk, kicsit tököltünk, s szerintem kb dél lehetett már mikor elindultunk végül. Hazafelé már pályáztunk inkább, ami jelentősen előnyösebb volt, csak sajnos a kis autó makacskodni kezdett még a kifelé vezető úton, amit művelt hazafelé is sajnos. Ráadásul épp abban az utazó tempóban, ami Gyuláéknak jó lett volna kb 80 km/h körül be-berángatott, mint ha kihagyna a gyújtás, de hangja nem volt, tehát nem pofázott bele ahogy egyébként tenné ha gyújtás gond lenne. Inkább kísértetiesen hasonlít nekem a jelenség ahhoz, amikor a tankban lévő búvárcső tőben elrepedt, s egy bizonyos fordulaton levegőt is szippantott a szállított benzin mellé. Nem túl kellemes így autózni, de az út szélén nem volt túl nagy kdevem leszedni a tankot, a gyújtáshoz meg voltam olyan okos, hogy nem vittem tartalék alkatrészt, így annak szétszedését sem nagyon nagyon forszíroztam, mert arrafelé szerintem Ladákat csak fényképen láttak, nekem meg ugye annak a gyújtása lett beépítve.
 A lényeg hogy végül szerencsésen hazaértünk Dömitől hamarabb, Gyuláéktól Zólyomban elbúcsúzva, s innentől kb padlógázon hajtottunk hazáig, ami a fáradtság miatt jól jött. S érdekes módon ekkor az autónak sem volt semmi panasza, ahogyan nekem sem. :)
 Összességében nagyon jó kis túra volt ismételten, csak még mindig baromi messze laknak ezek a Lengyel srácok, de nem bántuk meg hogy ellátogattunk hozzájuk, mert jól éreztük magunkat s ez a lényeg.
Köszi mindenkinek aki eljött, ott volt, velünk tartott!!! ;)

Parkolós szlalom videó

Szudas és Gyula részeg szlalom

Dömi és Robi részeg szlalom

Képeink

Gyula képei

S
zudas képei

Nyari talalkozo

 Kicsit elmaradtam a blogolassal ido hianyaban.
Tul vagyunk a Nyari talalkozon, kisebb-nagyobb nehezsegek aran ugyan, de tul vagyunk rajta.
Ezuttal is ket autoval indultunk utnak Miskolcrol a Velencei to partjara, kenyelmes nyugodt tempoban autozva vegig, hogy kimeljuk a nagy melegben a kis autokat. 
Osszessegeben a talalkozo jol sikerult, szep szammal voltak resztvevok kis hazankbol, es a kornyezo orszagokbol is. Az ido is kegyes volt hozzank, igy egy szavunk sem lehet, s ezuttal is szep helyeken jartunk.
 Ami azonban nem a legjobb dolog, hogy az Andi autojanak a motorjat valoszinuleg meg kell bontanom, mert valami nem klappol. Jelentos mennyisegu olajat juttat a kartergaz csovon keresztul vissza a karburatorba, ami azonban sajnos megoldodott, ugyanis kb a Velencere erkezes elott par km-rel leszakadt a legszurohaz a ventillator hazrol. :\( Ugy latszik csak ido kerdese volt a trotenet mint utobb kiderult, Gyula legjobb informacio szerint ugyanis tipus hibaja ennek a tipusu motornak ez a jelenseg. :\( Sajnalom, mert egyedi, de egyre inkabb azon torom a fejem, hogy vissza fog alakulni a motor hamarosan gyarira, mert ezzel csak a gond van. Ereje sem nagyon van a gepnek, mint utobb megtudtam ezen sem kell meglepodni, mert a gyari kialalkitasu hengerfej nyomatekosabb mint ez az exporots kivitel. Nem csorog, nem csattog, igy nem tartom valoszinunek hogy gyjtas beli problema lenne, szepen is indul, de egyszeruen nincs ereje, meg a bejaratasi idoszakban is jobban ment a kis auto, tehat valami tortenhetett. Lehet hogy osszeforogtak a gyuruk, vagy ennyire nem tudok szelephezagot es gyjtast allitani, egyelore nem tudom, de amint lesz egy kis idom es energiam, valamint amint nem lesznek 40 fokok, bele kell nezni, hogy miert nem kerek a tortenet, miert gyenguska annak ellenere, hogy 0 km-es hengereket, dugattyukat, gyuruket, hengerfejet, sport vezermu tengelyt, elegant gyujtast, fotengelyt kapott a felujitaskor. Meg az igazat megvallva a motor hutesevel sem vagyok elegedett miota az Abarth olajtekno es szelepdeki felkerult. Kuplung bowdent is cserelni fogom, ugyanis teljesen a vegere van mar allitva, s meg sem emel ki rendesen, megis nehezkes es vagylagos a valtas a kis autoval, akarhova is pozicionalom a valtot.
 A kis kekseg szepen teljeseitette a tavot, bar valto problemam ezen is akad, ugyanis erezheto hogy valoszinuleg el van billenve a gumibakoknak hala, nehezen veszi a 3-ikat. Gyujtas gondom akadt vele meg itthoni teruleten, ugyanis egy az egyben szetverte a rotor az eloszto fedelet, ami nem tul jo dolog, valoszinuleg a gyjtas elosztot lentebb kell helyeznem, hogy ne lehessen ennyire kozel a motorter fedelhez, mert szerintem kanyarodas kozben ha elbillen egy picit  motor, akkor hozzaerhet es megfeszul. Ezt csak amiatt gondolom, mert temposabb jobb kanyarban jelentkezett ez a problema tobbszor is.
 Minden esetre koszonet a kis autoknak hogy elvittek es haza is hoztak minket.

https://plus.google.com/photos/111403175907967885376/albums/5905547335956670817?authkey=CM6n4NaXy5HujQE

Klíma tisztítás, nyomáspróba, lefejtés-feltöltés

 Volt egy kis szabadidőm napközben, meg időszerű is volt, így hát beugrottam a Porhop 2000 Bt-hez ahol évről évre rászoktam nézetni a klímára. Mivel az eddigiekben csak nyomáspróba volt, meg tisztítás (amit egyébként magamnak is elszoktam fél évente végezni), így egy kis beszélgetés után abban maradtunk, hogy ideje lenne lefejteni a gázt, megnézni pontosan mennyi is benne az annyi, és feltölteni újra miután le-nyomáspróbázzák, hogy nem ereszt-e valahol.
A munkafolyamat nem 5 perc, de cserében ha túl vagyunk rajta, akkor a továbbiakban sem lesz vele remélhetőleg gond, a rendszernek is jó ha karban van tartva, hiszen nem mindegy hogy mekkora gáztömeggel dolgozik, vagy kínlódik.
 A srácok gyorsak voltak és korrektek,  a rendszerel pedig szerencsére nincsen semmi gond azon túl, hogy kevesebb gáz volt már benne, mint kellett volna lennie. A tisztítás, lefejtés, nyomáspróba, feltöltés után rámértek, az előírt 9,5-10°C-os befújást produkálni tudja, így szerencsére nincsen vele semmi gond.

Járatás

 Tekintettel az olajcserére, szelephézag állításra, gyújtás állításra, valamint a kevés km-re ami az autóban van, egy rögtönzött kirándulást találtunk ki szombatra a két kis autóval.
 Szelephézag állítás megtörtént indulás előtt, annak ellenére hogy jelentős hézagok voltak a himbasornál, nem volt csattogó hangja a motornak. Egyre jobban gyondolkodok egy spéci kulcson a szelephézag állításhoz, mert a fogóval és a 11-es kulccsal a kezemben többnyire inkább csak köpködök míg beállítom.... :\( :)
Gyújtást is úgy mond jelre állítottam, ami elvileg neki a gyárija, de biztosan nem fog így maradni a történet, ugyanis most nem megy olyan jól Andi állítása szerint mint mikor bejáratós volt. Az meg azért elég para... :\(
 Szóval elmentünk egy kicsit turnézni, meghjáratni a kis autókat, de leginkább az Andiét.
Ami feltünt kívülről, hogy néha olyan korom füstfelhőt nyom, mint egy TDI, ugyanez motorféknél sokkal világossabb. Fékezésre nem táncol továbbra sem, a váltó meg szerintem még mindig nincs a helyén rendesen. Nagy szívás néha egy 0-ról összerakott történet, de gyönyörű is egyben.
 Andi elmondása szerint nem húz úgy mint ezt megelőzően, a fogyazstása meg valahol 8-9 l - között van ami nem túl szívderítő, tehát a karburátor tuti cserés lesz inkább egy felújítottra, mint hogy fúvókákkal kezdjek LEGO-zni, valamint a gyújtás is megy vissza az eredeti helyére, ahol eddig is volt. Viszont szerinte is halkabb lett a kisautó.

Olajcsere, szűrőcsere

Nos igen, ha már cserélgetünk, akkor cseréljük le a kicsikben is a olajat.
Az eddigi 5W-40-es olaj helyett szerettem volna ismét visszatérni a 10W-40-es olajhoz, ami annak idején bevált, így ebben az autóban is a Castrol Magnatec 10W-40-esre esett a választásom. Az 5-össel kicsit csattogós volt nekem a motor, cserében télen nem robbant fel az olajszűrőm, de most nyár van, vagy lesz.
Óra állása: 41471 km

Olajcsere, szűrők cseréje

 Az Ignisen is elérkezett az olajcsere periódus időszaka.
A választott olaj Castrol Magnatec 10W-40, levegő és pollenszűrő Japan Parts,
Szerencsére bajom továbbra sincs az autóval, egy rossz szavam sincsen rá, sőt emelem kalapom előtte, hogy milyen hűségesen és megbízhatóan szolgál.
 Óra állása: 163200 

Olajcsere, szűrőcsere, fólia

 Némi kihagyást követően túl vagyunk egy sikeres műszaki vizsgán, némi lakatos munkán a küszöbökön, valamint a padlólemezeken, egy kis alvázvédésen, stb.
 A lényeg hogy sikeres vizsga után újabb két évet kapott a kis autó, s időszerűvé vált a motor olajcsere, valamint a szűrők cseréje.
Olajból ezúttal a MOBIL SUPER 2000 10W-40 -re esett a választás, mivel a ROWE-t kicsit csipegette, kicsit elengedte, még keressük az igazit. ;)
Óra állása:159831 km
 Valamint a napokban kapott egy kis fóliát is az autó, mert az mindig jó. :)  
Eszközökért, alkatrészekért köszönet a VDF-KER-nek továbbra is, fóliázásért pedig Kinik Robiéknak!

Fogait elvesztette ugyan, de kapott implantátumot és nyert egy ezüstöt

Kb őrült tempóban igyekeztem a kisautót járóképessé tenni, többek között a vasárnapi verseny miatt.
Valamint mert jobb szeretem ha az autó üzemképes.
Mivel fogait szinte teljes mértékben elveszítette a tányérkerék, ám a kúpkerék majdnem sértetlen maradt, úgy döntöttem hogy csak az előzőt cserélem.
Bontott váltóm szerencsére akadt olyan amiben ez éppen maradt, ugyanis sem autóbontóban sem hirdetésekkel nem jártam szerencsével. Egyszerűen nem volt, vagy ami volt az szintén fogak nélküli volt.
Amit csak lehetett igyekeztem kihozni a váltómaradványokból s szombaton délután 5-re már saját lábán járt az autó. Csináltunk vele egy 50 km-es próba utat, szerencsére nem volt semmi jele annak hogy esetleg valami nem jól sikerült volna. Nem recsegett, nem zúgott, nem búgott tehát semmi hangja nem volt.
Ami viszon feltünt már legutóbb is, hogy a benzin csövek el vannak kicsit repedezve, így csere érettek lettek. Kicseréltem a csöveket meg a levegőszűrőt is s vártuk a vasárnap reggelt hogy indulhassunk a Bükkszentkereszti veterán hegyi felfutó versenyen. Regisztráció és gépátvétel reggel 7-től.
Korán keltünk hogy időben felérjünk, nem is volt szerencsére semmi gond egészen a megérkezésig. Ugyanis mikor ki akartam szállni az autóból, akis autó vadul elkezdett indítózni aminek az okára sajnos nem sikerült rájönni s idő sem nagyon volt a nyomozásra így jobb ötlet hiányában lehúztam az önindító saruját. És maradt a tolásra indulás. Szerencsére a sporttársak nagyon jó fejek voltak s akadt a nézők között is segítség mindig.
A verseny számomra szokatlan volt. A cél ugyanis az volt hogy az adott szakaszt kétszer kell megtenni lehetőleg azonos idő alatt. Az nyer akinek azonos vagy nagyon közeli a mért ideje. Nem volt még ilyenhez szerencsém, de a pályabejások után a verseny is jól sikerült s közel azonos időket sikerült futnunk, így 1000 cm3 alatti kategóriában sikerült ezüst érmet elhoznunk.
Köszönjük a szervezést a Classicmotorsport-nak Adamovich Eriknek, valamint főbb támogatóknak :
GULF
VDF-KER
HELL

Nagyon jó program és verseny volt köszönjük!!!

EREDEMÉNY LISTA

Lacinak tovabbra is jok a fogai...

 ...csak egy ideje kulon elnek Lacitol.
Azt hiszem leginkabb no comment a tortenet. 
Siettem hogy kesz legyen, hogy minel hamarabb gurulhasson, s igy elfeledkeztem arrol hogy illo lenne a tanyerkereket raalitani a kupkerekre.
Igy tortenhetett meg az a szomoru eset hogy a valto 4 nap utan elhalalozott, s ismet mutetre vart.



 Az ido termeszetesen ismet surget, mert az jo.
Vasarnap verseny lenne, amin illo lenne megmerettetni magunkat, de ehhez szukseg lenne jarokepes es strapabiro autora, ami egyelore sajnos nincsen, ugyanis nem tudok valtot szerezni a kornyeken. Egyelore jobb otlet hianyaban marad a nem tul szuper megoldas, a 2-3 valtobol csinalok 1-et.
 Kesobb pedig ha az idom es energiam engedi, akkor ramegyunk vegre arra a projektre, hogy Skoda valtot teszunk a polski ala. 
De ahogyan egy baratom mondana, egyszerre csak egy projekt. ;)

Jok a fogaid Laci....

 Lett vegre ido es elszantsag is, hogy leugrasszuk a valtot a kocsi alol, es kideritsuk vegre hogy mik is mentek el vadaszni belole...
Bontobol sikerult keriteni egy valtot igaz feltengelyek nelkul, de ez is tobb mint a semmi, s kiinduasnak mindenkeppen jo. Egyeztettuk orainkat, Janit felvettem reggel a Suzival, mert jobbnak lattam ha van egy kisero auto is velem, meg ha esetleg alkatresz kell SOS-ben, akkor legyen mibe beugrani. Melohelyen atultem a Polskiba, es indultunk a telekre. Tukorbe nezve lattam Jani arcan igazan, hogy a kis auto kifele sem lehet halkabb, mint a kaszniban ulve.... :\( :)
 Hamar feny derult erdekes dolgokra, miutan a kocsi ala fekudtem, hogy kb minden olajos es szerencsere nem a motorbol jon mindez. Hogy a nyelestengely vezeto persely, nagyon nincs a helyen es itt szokott el az olaj. Hogy a km spiral elszakadt kb toben a kihajtas utan nem sokkal. Elkezdtem bontani lefele szepen, kozben megerkezett Lajos is, hogy majd egyuttes erovel vegezzuk a mutetet, lehetoseg szerint szimultan.
Miutan lekaptam a valtot, voltak kerdeseink, melyeket nem ertettunk, hogy hogyan csavarodott ki a nyelestengely vezeto hazat rogzito M6-os csavar a valto hazabol, hogy a valto fedelen levo 4 db szinten M6-os csavarbol 1 db hogyan csavarodott ki szinte teljesen. Nem ertettuk, tanacstalanul folytattuk a boncolast, s kozben kezdtuk a mutetet is.
Boncolas kozben megtalaltunk egy par db szinkrongyuru alkatreszt a diffi alatt, tehat a tippem jo volt, ezek szerint ennek a hangjat mar menetkozben is megismerem. Remek... Fogakat szerencsere nem talaltunk, ennek viszont orultem valoban.
Miutan a gyuru darabokbol sikeresen kiraktam egy gyurure valot es meg mindig maradt belole, hamar rajottem hogy nem csak egy ment el vadaszni... :) Mindegy, a lenyegen mar nem valtoztat, kikaptuk a diffikbol a feltengelyeket, installaltuk oket a beepitendo valtoba, kozben flex-szel kialakitottam az uj valto harangot, mert ugye a 900-asokhoz picit masabb kell legyen. Sok esetben ilyenkor mindig megcsereletem a harangot, de ezuttal felejtos volt, mivel a fellazult 6-os csavar furataban nem maradt menet sajnos. 
Osszepakoltuk, feltoltottuk olajjal, kapott egykis zsirt is most a valto, es feltettuk a helyere. Kapott boven zsirt a feltengely csillag is mindket oldalon, keszre huztunk mindent, es vartuk a proba kort.
 Jelentem a mutet jol sikerult osszessegeben, megvan minden fokozat, helyen is van mindegyik, nem recseg, nem ropog, finoman lehet valtani, semmi hangja sincs a valtonak, ami most meglepoen szokatlan jelenseg. S majdnem igy is maradt egy jobbos kanyarig, ahol epp kigyorsitani akartam 2-ikban. Pattant egyet es megvaltozott a hangja sajnos. Azota motorfeknel kicsit daral, terhelesnel azonban nincs hangja.
 A jelensegbol, illetve a hangbol arra tudok kovetkeztetni, hogy a diffi nincs rendesen hezagolva es ez adhat hangot. Rosszabb eseten esetleg le is ugrott mar par fog rola... Remelem nem az utobbirol van szo, mert maskulonben igen jol sikerult lenne most a projekt. A heten remelem sikerul kideriteni hogy mi adja ezt a hangot, miutan levesszuk ujra a valtot...

YESSSSSS!
I love this game!

;)

Mikor a fagyi visszanyal...

A napokban volt egy viccesnek szant hozzaszolasom a club126 egyesulet egyik foruman.
A megjegyzesem Baznak szolt, aki epp azt ecsetelte, hogy gyerekkel mar nem olyan egyszeru egy talalkozot bevallalni. Viccesen jegyeztem meg neki hogy "gondolkodott volna hamarabb, szallt volna ki Hatvannal..."
Es itt jott a sors furcsa fintora.
Elindultunk Siofokra a Tavaszi talalkozora, Hatvanba erve pedig szethullott a valto. Eleinte nem volt egyertelmu de mostanra korvonalazodni latszik hogy a 2-es  es a 3-as fokozatrol levalhatott a szinkrongyuru s azok darabjai beekelodhettek a tengelyekhez. Valoszinuleg ezek adhattak a felelmetes surlodo hangokat melyek inkabb dorzshajtasra hasonlitottak mint sem fogaskerek hajtasra. Raadasul annyira voltak zajosak hogy elnyomtak a motorhangot.
Telefonon kertem segitseget Janitol Miskolcrol, KG-tol es Baz-tol Budapestrol, mior megalltunk Hatvanban egy benzinkuton mert egyszeruen felelmetes volt mar a hangja a kiskocsinak. KG felajanlotta a hegesztett diffis valtojat amit ezuton is koszonok de nem biztos hogy eletbiztositas lenne felautozni vele Miskolcra igy ha nem muszaj nem eroltetnem. Baznak is akadt egy tartalek valtoja igy ovatosban elindultunk tovabb hogy ha kell akkor majd Budapesten valtot cserelek. 
Erre a  Budapest tablat elerve az auto egyik pillanatrol a masikra elhallgatott szinte teljesen.
Gyors merlegelest kovetoen ugy dontottem megy amig megy. Ha lehet akkor nem allok neki minden aron valtot cserelni s inkabb tovabb haladunk Siofokra.
Jelentem szerencsesen meg is erkeztunk de erezhetove valt a lakotteruleteken hogy a 2-3-as fokozatokon nincs szinkrongyuru valoszinuleg mert nem lehet reccsenes nelkul kapcsolni oket sajnos. 
Egy dologban bizhatunk csak, hogy a letort darabok lent maradnak a valto aljaban es nem szorulnak esetleg menetkozben a fogaskerekek koze mert akkor hirtelen blokkolnanak a hatso kerekek ami nagyobb temponal sajnos nem szerencses tortenet.
Az auto egyebkent szepen muzsikalt jol huz, a 140-es orat sikerult lefektetni, a gyujtas stabilnak nez ki. Ellenben Siofokra erve a km-ora is elszallt sajnos csak meg nem tudom melyik resze miatt nincs visszajelzese...
Kicsit aggodom de remelem hazavisz minket gond nelkul a kis auto s otthon majd allhatok neki a szerviznek.
Holnap minden kiderul...

Laprugo

Volt egy kis idom, ha kedvem nem is tul sok, de nem nagyon turt mar halasztast a dolog.
Nyari gumira torteno atallas kozben vettem eszre hogy vannak sajnos folytonossagi hianyok a laprugo egyik tagjaban, ami magyarazatot adhat a minimalis menetkozbeni setalasra, es kemenysegre rugozatlansagra. Raadasul nem is akartam ugy jarni mint valaki, hogy menetkozben torjon ki alola maximalisan a laprugo.
Nem szivesen allok neki a futomu ezen reszenek, de vannak pillanatok, amikor nem lehet halogatni. Na ez egy olyan pillanat volt, mert mar felve autoztam vele neha, foleg szerpentines reszeken. Csak ugye felo hogy ezek a csavarok megfordulnak a kaszniban szereles kozben. Szerencsere nem volt ilyenrol szo.
Kapott jo sok csavarlazitot minden csavar, bosegesen beaztattam, s konnyen meg is indult mindegyik.
Laprugot meg eddig nem szedtem darabokra, kicsit tartottam is tole, hogy mi lesz majd ha szetugrik, de csak meg kellett csinalni, hiszen nyakamon a talalkozo, s valamivel menni kell. Lebontottam hat a csavarokat, majd a tobbit mar az asztalnal folytattam, pontosabban kezdtem, de vegul a foldon kotott ki a laprugo. A kozepso osszefogo csavart pikk pakk sikerult elcsavarnom, es eltepnem, ami nem volt tul jo kezdes, de nem adtam fel, bar veszjosloan nyil meg a koteg kozepen. :)
szetbontottam a rogzito pantokat is, majd egyesevel levettem a lapokat es a koztuk levo muanyag lapokat, es megtisztogattam mindet, majd sorban kiraktam oket a foldre. A torott lap harom darabban jott ki, tehat ket tores volt rajta nem csak egy. 
Egy lapot kaptam anno meg Gyulatol ajandekba, mert nem talaltam a rugokotegemet, igy azt hasznaltam fel. Igaz pont nem az a lap volt az, hanem egyel lentebb levo lap, de remeljuk igy is jo lesz, ha nem, akkor hamar kiderul, es kibontom vissza az egeszet. Arrol nem is beszelve, hogy ideje lenne mar a duplalengokaros projekttel foglalkozni vegreha mar minden meg van hozza...
A lenyeg, hogy pucolas utan minden lapot bezsiroztam jo vastagon, amivel jol meg is szivattam magam, mert osszehuzas kozben muvelt erdekes dolgokat a rugokoteg, de vegul sikerult megoldani. Kozepre pedig kapott egy 10.9-es rogzito csavart, valamint a pantokat is sikerult ujra felhasznalnom. Nem volt egyszeru muvelet, de bevallom sokkal rosszabbra szamitottam.
Felszereles is konnyeden ment szerencsere, igy maradt ido a fuggocsapszegek zsirzasara is, ahol viszont tortent egy erdekes malor sajnos. Kicsit vehemensebben nyomattam bele a zsirt a vezeto oldaliba mint kellett volna, ugyanis a az aljabol kinyomta a zarofedelet, aminek visszaszerelesehez sajnos mar nem volt sem idom, sem kedvem, igy ki kell birnia mig visszater az auto Miskolcra Siofokrol.
Ami teendo van meg, hogy a futoradiatort kiiktassam a rendszerbol, valamint hogy a gyujtast felulvizsgaljam egy kicsit, uyanis 5000-es fordulat korul szemmel lathatoan ki ki hagy egy-egy gyujtasi fazist valami miatt. Egy ideje vacakol a csatlakozasi pontja sajnos, ami miatt le is allt neha igy lehet hogy ezt kell majd atvarialnom a gyujtaseloszto aljan kozvetlenul.
Nagy vonalakban ennyi, remelem mas nem jon kozbe. ;)

Tavaszodik - kirándulunk

 Szerencsére beköszöntött a jó idő végre, így elszedtük a kis autókat.
Hívtam, és egyeztettem Andival, hogy mi lenne ha közösen tennénk meg pár km-t, mert az Ő autóját is járatni kellene, hiszen régóta pihen a garázsban.

A zene ami most tetszik:


Szombaton délután is csavartunk egy kisebb karikát, elugrottunk a Rakacai tóhoz, útközben Szendrőben fagylaltozni is megálltunk a Paszti cukrászdában a tulajdonos nem kis örömére. A történetet már valószínűleg ismeritek, igen, neki is volt annak idején egy Polskija. :)
Vasárnap is csaptunk egy karikát, elautóztunk a Lázbérci víztározóhoz, majd onnan Szilvásváradra. Találkoztunk egy Miskolci Polskissal, akinek kabriója van, és váltottunk pár szót, igyekeztem elcsalni találkozóra, reméljük Velencére eljönnek. ;)
Mind a két napon nagyon jó idő volt szerencsére, valamint a kis autók is nagyon jól viselkedtek és majdnem gond nélkül teljesítették a km-eket. Ugyanis az Andién van egy visszatérő probléma, amire nem sikerül rájönni és elég random szerű így jobban kell majd vele foglalkozni, ugyanis a féklámpái nem akarnak minden fékezésre reagálni. :\( Nem túl jó dolog, tavaly egyszer már produkálta, de most jobban neki fekszem majd a dolognak, illetve a szelephézag állításnak, s a gyújtásnak is.
Jó látni az Andi autóját újra az utakon, főleg ha együtt halad a két kisautó. :)
Kellemes, szép hétvége volt, szeretem az ilyet.

Műszaki előtt

 Kicsit ráncba kell szedni a kis jószágot, mielőtt műszakira visszük.
Ennek kapcsán cserére kerülnek a hátsó fékmunkahengerek, mert sajnos taknyosak. A kézifék kötelek, mert el vannak nyúlva. A fékpofák mert el vannak kopva. És némi lakatolás a küszöböknél, mert hogy az idő vas foga nyomott hagyott a kis autón.
 Találkoztam már érdekes megoldásokkal, de nem gondoltam hogy a Polski Fiat gyártását követően 20 évvel később faramucibb dolgokat tudnak kitalálni.   :)
-A kézifékkötelet pl a utastér felől kell egy egy zéger gyűrűvel biztosítani, amihez azért nem árt némi nőgyógyászati tapasztalat, és persze higgadtság. :)
-Nem tudni hogy van-e az adott típusban pollenszűrő, mivel az adott típust kb 6 féle kivitelben gyártották, és semmiféle megkülönböztetése nincs. Van amelyikben a helye meg van a kaszniban de a tartó nincs benne. Van amelyikben a tartó fele is benne van. Van amelyikben kompletten benne van. Van amelyikbe tettek is pollen szűrőt. De kb minden segítséget bevetve oda lyukadtunk ki, hogy szét kell kapni a szélvédő alsó takaróját, mert ha van akkor ott van. Ehhez természetesen ablaktörlő lapátok le, műanyagborítás le, összes csavar ki, és rájössz, hogy ebben nincs... :)
-Fékpofákat nem tudod anélkül kiszedni, hogy az agyat ne szednéd le a csonkról, legalábbis fél óráig nézegettem, de sehogyan sem sikerült fejben megoldani. :) Utána gyakorlatban sem, mert létezik még két cuki rugó is, amit tuti nem tudsz kiakasztani ha az agy fent van. :)
-Fékbowdent hiába beazonosítod, tutira nem a lesz a jobbos és a balos, amit a szervízkönyv annak titulál. :)

Minden esetre minden alkatrész meg van a VDF-KER-től továbbra is természetesen, és amint az idő engedi, ugrunk neki a cseréknek, lakatolásnak, mert két héten belül vizsga. Addig még kell egy kicsit kipufogózni is vele, mert kicsit kifúj.
De mivel Fiat, és kék, ezért nem haragszunk rá. ;)

És egy régi kellemes muzsika:

Az autó nem eladó!

 Nos, mint azt gondolták előre egy páran (én ugyan pont nem sajnos) az autó nem került eladásra.
Volt két komolyabb érdeklődő, illetve egy pár olyan, aki inkább csak tesztpilótáskodni akart, de végül úgy döntöttem talán épp a célegyenesben hogy nem válok meg attól ami az életem egy jelentős részévé vált az elmúlt tíz évben.
Amit magam tettem olyanná, amilyenné. 
Amivel sok szép helyet megjártam, sok díjat elnyertem, amit mai napig megdícsérnek sokan az utakon.
Így, ahelyett hogy egy hete a megbeszélt helyre autóztam volna vele a vevőhöz (túl már a próbakörökön is, alkudozásokon is), végül inkább autóztam vele egy nagyot, és Miskolcon maradtam.
 Köszi azoknak ezúton is, akik próbáltak lebeszélni az eladásról, bár bevallom nem sok foganatja volt, s nem ez volt az elsődleges ami miatt nem került eladásra. Sokkal inkább a közös élmények, eredmények, helyek-helyszínek, történetek, kudarcok és sikerek, valamint mert az első autóm.
 Lesz vele munka, az egyszer biztos, s nem mondom hogy nem jött volna jól az ára a mai világban, de bízom abban hogy sikerül megoldani a jelenlegi helyzetet, s megoldani a gondokat. Volt már ettől rosszabb is, igaz más jellegű, de azt is megoldottam, ezt is megfogom.
;)

Egy korszak...

Egy korszak lezárulni látszik, de van még róla videó ami belső felvételes.
Igaz tavaly készült, de tükrözi az adottságait az autónak.
Futóművön van még egy kisebb szervíz, ami valószínűleg az utolsó is egyben.



http://www.hasznaltauto.hu/auto/polski_fiat/polski_fiat_126__903-6666408

Tattoo

 Egyszer mindenki megbolondul...
Ki jobban, ki kevésbé, ki előbb, ki utóbb... De egyszer mindenki.
Sokáig ellene voltam, szinte elítéltem érte másokat, mostanra ez megfordult bennem valószínűleg volt egy két kiváltó oka is.
A lényeg hogy úgy gondolom olyan dologról van szó, amit sosem fogok megbánni, így nem féltem tőle.
Idő kell még mire teljesen rendbe jön, de nekem tetszik és ez a lényeg. Meg ez legalább tutira nem "csípős szószos ananászos csirke" mint egy pár embernek. :)
A tetoválás egyébként a Bánki Tattoo által készült, ezúton is köszönet érte. ;)
Marczin Róbert @ . 7 fotó . 12 komment

X- files...

 A kezdeti nehézségeket követően.....
...újabb nehézségek adódtak. Kb minden napra jutott bőven.
Kiszereltem a fent lévő generátort, elvittem villanyosság szerelőhöz. Méregetett, szerelgetett, hívogattam, nem boldogult vele, így én sem. Sebaj, kerítettem gyorsan másikat, mert volt még tartalék. De minek... Ez is ugyanolyan rossz volt, mint a másik, csak ebben nem csak a dióda sor ment el vadászni, ez még csapágyas is volt. Az autó lassan 5-6 napja áll mozdulatlanul, és egyelőre nincs megoldás, a hétvége meg vészesen közeledik. Nagy blama lenne, ha közeli találkozóra nem tudnék autóval eljutni, így minden követ megmozgattam, amit csak tudtam. A következő 1-1,5 napban a generátorok jöttek mentek... Elkerült végül egy polskis cimborához az egyik, valamint egy másik polskis cimbora beajánlott valakinek, aki egyszer csak felhívott a megadott sorozatszámok alapján talált egy helyettesítő BOSCH generátort, és este tudja szállítani. Igen. Számla és szállítólevél nélkül nagyker ár 50 %-on kb, így nem kérdeztem, csak vártam a megbeszélt helyen és időben. Pontosabban a második megbeszélt időpontban és időben, mert úgy alakult, hogy a Téli találkozó szállásadója beszedett valami tudatmódosító szert vélhetőleg, ami erős kihatással volt az elméjére. Kifakadásának és felháborodásának tárgya az volt, hogy ő teltházra számított, s mivel nem lesz az előreláthatólag, így plusz összeget kér, meg nem adja ki az eredeti megállapodásnak megfelelően a 2 ágyas szobákat... ekkor szerda volt.
Kb két telefont ejtettem meg Bogács irányába, ahol egy nagyon kedves hölgybe sikerült belebotlanom, gyorsan felvázoltam a helyzetet, az időpontot, a férőhelyek igényét, majd alkudozni kezdtünk, aminek hamar a végére értünk, és megállapodtunk egy kedvezőbb összegben mint amit az első helyen hirdettek.
Újabb telefon az előző szálláshelyre, újabb siránkozás, többek között az is elhangzik hogy nem tudja vissza adni az előleget, ekkor már kezdtem durcás lenni, és szépen megkértem arra hogy menjen el a bankba, vagy ahova akar, még csak 16:00 óra van, én meg 18:00-ra leszek ott a pénzünkért, tehát 2 órája van lezavarni az ügyet, majd elköszöntem.
Eljött a 18:00 óra, s némi késéssel ugyan de megérkeztünk a Bianka Panzióhoz miután megnéztük az új szállás lehetőséget és maximálisan elégedettek voltunk mind a hely, mind a szállásadó tekintetében.   Nem értem miért de az idős pár nem invitált be minket, ekkor egy világ omlott össze bennünk, zokogni kezdtünk, és Kozsót hallgattunk... az öregnek volt egy két keresetlen szava, ami kb hidegen hagyott, kitolták az előleget, majd további kellemes szép estét kívántunk nekik az üres házhoz, és eljöttünk. Az egész kb 3 percet vett igénybe, és indultunk az új szálláshelyre, az Alabástrom Panzióhoz, megegyeztünk az előlegben, valamint kialkudtam a fennmaradó összeg árába (az előző és az utóbbi szállás árának különbsége) a svéd asztalos reggelit, ami úgy gondolom megint csak nem rossz.
A hölgy nagyon kedves és készséges volt ráadásul ő maximálisan tisztában volt és van azzal, hogy a vendégekből él. Ez a Bianka Panzióról nem mondható el, ők kb 8 bőrt kívánnak lehúzni a szállóvendégekről, a pótágyat is normál ágyak árában számolják szállás szempontjából...
 A lényeg hogy megállapodtunk, és útnak indultunk vissza Miskolcra, de kár volt sietnünk, mert este 21:00-re szállítják a generátort, ameddig még Miskolcra érve volt bő 1 óránk. Kivártuk, emberünk megjelent, a generátor tetszetős volt, az ára maximálisan korrekt, mert ennyiért felújítottat sem sikerülne vennem most már tudom, majd hazaindultunk.
A szerelés másnapra maradt. Garázsban felszereltem a generátort, majd jöttek a próba körök. Első körben az autóvillamosságszerelőhöz, aki rámért, és rendben találta. Majd hosszas kocsikázás késő délutánig, a probléma nem jelentkezett, csak a garázsfelé haladva hagyott ki egyszer egyszer. Végképp nem volt már ötletem.
Eljött a péntek, becuccoltunk a kocsiba mindent amire szükségünk lehet, és elindultunk. Kevés üzemanyag volt az autóban, így annak tudtam be, hogy hirtelen gyorsításnál fulladozni kapkodni kezd az autó, esetleg kicsit leáll, de indítható és megy tovább. Nos a kútra érve sikerült 18,63 L-t tankolnom bele, így bíztam abban, hogy valószínűleg ez lesz a baja.
Végig toltam neki a 3-ason, ami a csövön kifért egészen Bogácsig. Ahova megérkezve áttértünk normális üzemmódba, s kb 300 m után kiszedett egy gyalogos rendőrpáros. :) Nem akartam leállítani, hogy hűljön szegénykém, de elég hosszúra sikerült az igazoltatás, már-már tartottam attól hogy valamibe megpróbálnak belekötni majd. Végül nem így lett, s kb 10-15 perces kiállás után tovább haladhattunk. 
Elsőként értünk a szállásra tekintettel arra hogy nem kellett senkire sem várni, így volt alkalmunk a szobák között válogatni, majd befutott a Pesti különítmény Gyula, Cincin, BEK, Losi, Szudas, Dömi, stb (már nem emlékszem pontosan) kíséretében. Elfoglalták a szállást, majd hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk Egerbe a Palacsintavárba. Nos... nem kellett volna erőltetni, mert az eddigi kellemes emlékek mind szertefoszlottak a pincérnek hála... Valahányszor elhaladt mögöttem belerúgott a székembe. Julinak kb 10 cm-ről engedte el a tányért az asztalra (Miskolciasan - elébaszta...) és sajnos már az ételek sem olyanok mint annak idején... A fokhagyma levesben annyi fokhagyma sem volt, mint jobb helyen a tejbegrízben, a palacsinta tészta pedig túlzottan vastag volt. Pincérünknek az asztalt is csak úgy sikerült leszednie, hogy közben bele-belerúgott a székembe, Kemát meg arrébb tolta hogy neki ne kelljen hajolnia a tányérért... Ennek függvényében a fizetendő 5820.-ra pont annyi borravalót adtam amennyit megérdemelt, konkrétan 0-át. Baromi dühös és elkeseredett voltam, hogy egyre több ilyen ember van, aki nem tudja hogy ki kiért van. Jártunk már olyan helyen ahol finom volt az étel de nem szolgáltak fel kellően kúltúráltan, még sem sajnáltam a borravalót, voltunk olyan helyen is ahol az étel volt majdnem ehetetlen de kb csontig nyalt be a pincér, és el tudta adni a szart is jónak, így szintén nem sajnáltam a borravalót. De itt Egerben a Palacsintavárban most egyik sem volt a helyzet magaslatán.
 Visszamentünk a szállásra, és elkezdtük a csapatépítő tréninget a KAKAS-dombon, ahol jelen volt még R2D2 is többek között. A lényeg hogy a hangulat jó volt ahogyan a JAGER is, kisebb malőrtől eltekintve gond nem volt. 
Másnap reggel a szállásadó azzal kezdett kb a recepción, hogy: "maguk ilyen rendszerető társaság egyébként? Csak mert éjjel egykor még szólt a porszívó, vagy történt valami?" Persze hogy nem történt semmi, csak ne tessék felmenni feleslegesen, igyekeztem megnyugtatni. A többiek is lassan megérkeztek az étterem részébe a panziónak, és megreggeliztünk, majd útnak indultunk Cserépfalura, megnéztük "Kisamerikát" - a sziklafalakba vájt lakásokat, valamint a kilátót, majd a kocsikhoz visszatérve ittunk egy bambit a presszóban, és visszaindultunk Bogácsra, Eszterék letették kutyust, majd indtunk Egerbe, megnézni a várost a város alatt.
Gyorsan megalkudtunk a túravezetővel Gyulával karöltve, majd megállapítottuk, hogy mocsok nagy cigányok vagyunk, de Jani sem panaszkodhat, mert ő meg számolni felejtett el... pontosabban kerekíteni, így hárman jó árasítottuk a belépőjegyek árait, és elindultunk a tárlatra. Nos, engem nagyon megfogott az egész, a hely, a történelme, a kialakulása és kialakítása, egyszóval az egész. Nem bántuk meg hogy része volt a programnak, és örültünk hogy láthattuk. Ezt követően megoszlott a csapat és a belváros felé indultunk, mi megnéztük a tűzoltó múzeumot, haraptunk egy giga-mega hamburgert a belvárosban, majd visszaindultunk a szállásra, nehogy lemaradjunk a csapatépítésről, aminek ezúttal már még több résztvevője volt , viszont nem bírtam olyan jól mint előző nap. Nincs mese, vénülök, be kell látni.
Másnap reggeli ébredés, reggeli elfogyasztás után már búcsúzkodás mert sokan elindultak hazafelé, mi még tettünk egy kitérőt Mezőkövesden végül mi is elköszöntünk, mert sajnos a Dömi kocsis látogató túra már nem fért bele az időnkbe, ráadásul az kb 170 km-es kitérő lett volna.
Amire sikerült rájönnöm közben, hogy az autó Hall-gyújtásának csatlakozójánál lesz valami probléma amit gyorskötözővel fixáltam, és azóta nem állt le egyszer sem. Ha lesz egy kis időm ezen a környéken fogok szétnézni mindenképpen.
 Gyulinhonak hatalmas gratula a megépíthetetlen, és engedélyeztethetetlen 900-as kispolskiért!!!
Király vagy, hogy nem a szád járt, hanem a kezed, és a lábad és talpaltál érte. Hatalmas gratula mivel egy páran tudjuk min mehettél keresztül vele.
 Köszönet mindenkinek aki eljött és megjelent, Geonak és Eszternek a szervezésbeli segítséget, a panziónak a lehetőséget.
Esztertől elnézést, hogy önhibámon kívül majdnem rosszul sült el az élmény autóztatás szombat éjjel egy degenerált Astra-s barom miatt, aki kb 12-15 m-en belül jött ki elénk a Bogácsi körforgó előtt lakott területen kívül, az más tészta hogy mennyivel mentünk, de lehetetlen lett volna megállni bármivel is, remélem a feje beleszorul a k...a édes anyjába a ravatalon. Nem volt mit tenni, gyors mérlegelés után előzésbe kedztem, így én kérek elnézést a szemből érkezőtől, de nem volt jobb lehetőségem, mert jobbról nem fértem volna el. Örülök hogy nem történt baleset, köszi hogy valaki vigyáz rám odafentről.

Leállás :O

Továbbra is elúfordul az a rejtélyes jelenség, hogy fordulatról elejtve a motor leáll, nem áll meg alapjáraton. Akkor sem ha felemelem 8-900-ról 1500-ra sem. Karburátor kb 5-ször szétszedve már darabokra, mert abban bíztam hogy kosz lesz az úszóházban ami vándorol, vagy a fúvókák valamelyikében esetleg. Bőven átnyomattam féktisztítóval, benzinnel, majd levegővel, de újabban nem került elő belőle semmi.
Elkezdtem más irányban keresgélni, bár tippem sincs sajnos. Az tény, hogy előbb áll meg a motor, és ezt követően gyullad ki a töltés jelző lámpa s nem pedig fordítva. Mert ez utóbbi esetleg adhatna okot arra hogy érintkezési probléma után keresgéljek valamelyik csatlakozónál.
Ráadásul a leállás után közvetlenül ha indítok rögtön elkapja és be is áll alapjáratra rendesen, minden gond és prüszkölés nélkül.
Többszöri nekifutással indultam próba körökre, de javarészt visszatért a probléma.
Utolsó alkalommal ránéztem még a gyujtáselosztóra, ennek a teteje fel volt lazulva, de nem hiszem hogy innen indul a leállási probléma, minden esetre meghúztam a tetején lévő két csavart és összeraktam.
Majd irány ki a fő útra, és sok mazsola kerülgetésével kb Mezőkövesdtől tudtam haladni úgy jobban nyél gázon. Már már kezdett elforogni újra 7-7500-ig a motor, s mivel leginkább ezzel voltam elfoglalva hogy leáll-e a motor, és húz-e rendesen, valamint hogy ne ússzak fel a vízen, így fel sem tünt, hogy az ablaktörlőlapátok olyanokat csapnak, hogy majd lerepülnek a szélvédőről, valamint a fűtőmotor is lelkesen tolja a levegőt. Kiszálltam, megnézni hátul mi újság, és olyan érdekes állaga volt a töltés szálnak... olyan nem volt kemény, sokkal inkább puha és képlékeny, a szigetelése leginkább... :\( Jobb ötlet hiányában megfordultam és szakadó esőben indultam hazafelé, ekkor már vagylagos volt a töltése sajnos, de 3000 alatt nem is kapcsolt a fesszabályzó.
Miután hazaértem, lebontottam a generátort a blokkról, és betettem a Suzi csomagtartójába, hogy ha lesz időm hétfőn elviszem autóvillamossági szerelőhöz, hogy nézzen rá, van-e vele gond. Mert esetleg ezt tudom még elképzelni, hogy halódott már a fesszabályzó, vagy a generátor maga, és alapjáratra visszaesve nem adott már akkora szikrát a gyujtás, mint kellett volna. Ha nem, akkor nincs ötletem ismét. :\(

Téli járatás

Jó idő volt, lett szabadidőm, akkor minek üljek a négy fal között.
Elindultam megjáratni a kis autót, melynek során kellemes kis kirándulás kerekedett. Jártam a Bükkben fent Bánkúton, Mályinka felé eljátszottam a gondolattal melyet végül elvetettem és lejöttem vissza Ómassa érintésével, majd Lillafüreden át fel a Bükkszentkereszti elágazásig, és ismét vissza Miskolcra. Kellemes napsültéses hideg idő volt, a hegyekben friss hóréteggel.
Kis autóval szerencsére nincsen gond.
Valamint beneveztük őket egy fotópályázatra, így aki tud, szavazzon a két kis autóra!
Köszi!

Fotópályázat 1

Fotópályázat 2