Archívum: 2009 (38)

Tevékenységtérkép

2009.12.21. Hétfő

 Na jelentem, a közgyűlésen mi is jelen voltunk, természetesen kispolskival mentünk az éves 126-os közgyűlésre, mert így illik. Ellenkező esetben felérne a sztori azzal, hogy voltunk a Marathonon, teljesítettük, de ugye autóval... ;)
 Az alvázvédőzés óta nem is nagyon voltunk a kisautóval sehol, a garázsban tölti napjait, így a hó sem okozott meglepetést neki, de erről majd később. Az alvázvédőzés alkalmával felkerültek a ködlámpák, pontosabban a szúrólámpák, valamint a rendszámtábla a régi, megszokott helyére, hogy ezáltal is el legyen takarva a hűtő aktív felülete, és legyen esélye bemelegedni a motornak üzemi hőfokra. Sikerült azt is kitapasztanom, így 3 évvel az összerakást követően, hogy ha nem öntöm színültig a hűtőt, akkor abszolút nem fogyaszt a vízből. Mármint nem nyomja el, ki sehova, és nem is eszi meg. Egyszerűen csak hagyni kell neki helyet, hogy tudjon hova tágulni, és akkor nincsen gond.
Közgyűlésre elég későn indultunk el, így kicsit aggódtam, hogy nem fogunk odaérni a 11 órás indulásra a Lurdy-házhoz, de ahol lehetett kiléptünk a pályán, így a 1/2 10 körüki indulás ellenére felértünk, s még fagyoskodni is volt időnk, de ezt már leírta Lajoska. ;)
Az úton gond nélkül teljesített a kisautó, az indulást megelőző gyújtás állítás, valamint hézag állítás meghozta a tőle várt eredményeket, szebben, hamarabb forog, jobban húz, és a fogyasztásunk is egy kellemes 6,7 l-es volt csak a pályán még úgy is, hogy volt olyan okos 50-60-as pár, akik sportot űztek abból, hogy miután megelőztük őket 90-nél, 100-al, akkor visszaelőztek keserves 103-al. Majd megelőztük 110-nél, ők vissza 112-vel, majd 120-al, ők vissza 120-al, mert nem engedett ki a kamion mögül a kis vén geci, remélem kecskék legelésznek a sírján, mert itt eldurrant a fejem, és miután egy BMW-s városi dzsipós hölgy kiengedett maga elé, leüvegeltem, ami a csövön kifért, s olyan kellemes 140-kével a belső sávban együtt haladva a többi autóssal integettem a párocskának, de csak egy újjal, ahogyan azt oktatják. ;)
Lényeg hogy megéreztünk, fagyoskodtunk, elindultunk, megálltunk, kiszálltunk, fagyoskodtunk - ez alkalommal már a Karácsonyi vásáron, ahol ha jó árak nem is, de tömeg az volt, így lég hamar visszasétáltunk az autókhoz - , végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az étteremhez, mert még úgy is elő kell készíteni a papírokat az alapításhoz. Miután mindenki megérkezett, gyorsan megoldottuk az alapítást, megkajáltunk, majd elindultunk egy éjszakai autózásra egy páran a belvárosba, majd Szentendrére, ahonnan visszafelé KG-t leszólították a barátkozni vágyó rend éber őrei, és társalogtak vagy 20 percet az út szélén, majd az egyik közülük nekünk is feltette a kérdéseit, bár köszönnie nem sikerült, meg a sapkáját felvennie, így inkább hasonlított valamiféle kéregetőre, de az ilyeneket meg nem szoktuk megszánni így pénzt nem adtunk neki. Később kiderült, hogy KG sem, és ezért baszakodtunk az út szélén 20 percet... :D Ezt követően érzékeny búcsút vettek egymástól, segítőkészen elmagyarázták Gáborkának, hogy merre felé menjen haza, mert ellenkező esetben megint meg fog állni a gépjárművel - ekkor jöttünk rá, hogy még mindig nem értik, milyen papírja van Gáborkának, de sebaj... Elindultunk, s megálltunk ott ahol a többiek vártak minket valami gázcseretelepnél az útszélén, így ott elszívtunk egy cigit is... :D
Végül elindultunk Emese melóhelyére, aki már várta Baz-t, itt elköszöngettünk egymástól, s hazafelé vette mindenki az irányt, mi meg Bazéknál háltunk. Reggel hosszas ébredezés után autóba keveredtünk, s elindultunk Miskolcra, Bazék kiséretében, mert neki meg vettem motort, mert az jó így ilyenkor, azonban felszállítani nem tudtam Pestre a lomok miatt. Pályán egyszer-kétszer lemaradtunk, vagy előre mentünk Balázséktól, hogy melegedjen is a motor, ne csak hűljön 90-es tempónál, de végül leértünk Miskolcra. Bedobáltuk ami kellett Baznak, elmentünk felfedezni egy jó kajáldát a Kis-Avason, ahol jól bevacsoráztunk, majd Balázsék úgy döntöttek, hogy nem alszanak itt, hanem hazamennek, mert reggel dolga lesz. - jó duma, de szerintem a szállásárat sokallotta, bezzeg mi nem sajnáljuk, s minden alkalommal a párna alatt hagyunk 1-1 10.000.-est/fő/éjre, mert mi tudjuk, hogy egy ilyen szállás a belvárosban ennyibe kerül egy zárt parkolóval. ;)

Napjaink eseményéről meg annyit, hogy leesett itt is az a kevéske hó, eleinte még játszottam az ötlettel, hogy kihozom a polskit a szűz hóra, de miután leesett újabb 20 cm-nyi hó, és már sóztak is, ráadásul a sok idióta nagy értékű autó tulajdonos vagy megvan győződve arról, hogy az ő nyári gumija jó télen is, vagy nem futja a törlesztő részletek mellett 4 gumira, így inkább az általuk okozott károkat térítik, így inkább nem hoztam elő a garázsból, had pihenjen ott. Suzukival is izgalmas itt-ott közlekedni, főleg az olyanok mellett, akik azt hiszik, hogy nekik ilyenkor két sáv is kijár, főleg hogy ők tudnak 20-30-al is haladni... az ilyeneket csak keresztben illik megelőzni, s közben bevillogni nekik az oldal ablakon a fényszóróval, hogy takarodjon a kurva anyjába...
Jani bátyó meg letakarított a garázs tetejét, én meg jól végig néztem, mert azt is kell valakinek miután alkottunk egy célszerszámot hozzá.
Na asszem ennyi már a szent evangélium, nem hirdetem tovább az igét, menjetek isten hírével. Csumi csá! ;)

2009.12.19. Szombat

Rövid átfogó kis bejegyzés az Ignis kapcsán.
Sajnos sikerült letesztelni ezelőtt egy héttel az amúgy is repedten vásárolt első szélvédőnket szerda éjjel, olyan 110-es tempónál 10 m-en belül oldalról felrepülő bagoly közreműködésével. :\(
Gyorsan mérlegeltem, így annyira volt idő, hogy gáz elvesz és minimálisan lassít. Rásatuzni nem akartam, mert 10m-en belül szerintem 50-ről sem tudnék megállni hirtelen, ráadásul ebben az időszakban sokkal nagyobb veszélynek éreztem azt, hogy az út éjjeli nedves foltjai miatt hamarabb kötök ki a fák között, még ha a bagoly meg is menekül, így inkább a kisebbik rosszat választottam, ami szemmel látható volt hogy "bagoly-elbaszás" lesz a kérdés csak az volt hogy mennyire. Hát nem sokáig volt kérdéses, ugyanis nagyon.
Finoman is fogalmazva, az tuti, hogy fejtörést okoztam a kisköcsögnek bármennyire is sajnáltam, és csak annak örültem, hogy ilyen tempónál nem hullott az ölünkbe a szélvédő, meg hogy nem egy szarvas repült akkor éjjel arra, vagy mondjuk egy elefánt...
Sőt azért is összeteszem a kezem, hogy az elmúlt 8-9 év alatt egy verebet basztam el, meg egy baglyot összesen.
Szóval a repedt szélvédő szerencsére megúszta, így ha minden jól megy nem cserélem amíg nem muszáj, mert nem szeretném megbontatni a gyári ragasztást amíg nem szükséges feltétlenül.
Ellenben a gépháztetőt kicsit összecsapkodta, az ablaktörlő lapátot összekuszálta, az egyiket le is nullázta, megfelezte a szélvédőt teljes hosszban (ezt szerencsére le lehetett polírozni róla) majd valószínűleg - a hangokból ítélve - pörgő-forgó rúgással ment végig a kocsi tetején, ami után már csak abban bíztam, hogy talán nem fog fent akadni a hátsó szárny, és a karosszéria között, mert az nem lesz vicces bevonulás Ati barátomékhoz. ;) De nem álltam meg, mert sietni kellett. Így csak a célnál szembesültem a ténnyel, hogy nem jött velünk végig. :)
Nyomokat eltüntettük, a gépháztetőt egy finom polírra kell majd küldeni, valamint kaptam egy ideiglenes ablaktörlőt Atitól, amit később le is cseréltem. Egy mostanság divatosnak számítót választottam, amit csak ajánlani tudok másoknak is, - leginkább ezért  e bejegyzés - ugyanis ez a hajlékony, úgynevezett fém váz nélküli gumilapát, ami már szintén kapható.
Régebben is érdekelt a dolog, de így hogy kapóra jött ez az eset, gondoltam megnézzük, jelentem maximálisan elégedett vagyok annak ellenére, hogy eddig sem piacon vásároltam az ablaktörlő lapátokat, mégis jártam úgy, hogy a Valeo egyes részeken nem törölt 100%-osan már az első alkalommal sem. :\( Ezekkel nincsenek ilyen gondok, végig illeszkedik a szélvédőhöz, és hibátlan hatásfokkal távolítja el a vizet. Nem mondom hogy olcsó, de egyenlőre elégedett vagyok vele így megéri az árát, nincs bosszúság, nincs köpködés, nincs ökölharc. :D
Ha időszerű lesz szerintem a polski is ilyet fog kapni.
Ráadásul van minden méretben, darabonként így a gyári 450/480-as páros helyére 480/510-es páros került, a nagyobb látófelület érdekében.
Kipuff is jól szuperál, kicsit morgósabb lett már a hangja, viszont meglepően jó fogyasztásokat lehet vele produkálni, s mégis harap rendesen. Ja és persze még Gyulának is tetszett :) mikor legutóbb Egerben jártunk egy vetkőzős, táncos gálán, de erről majd máskor... :) ;)

2009.12.03. Csütörtök

Az elmúlt napok történéseiről egy kis feljegyzés.
Túl vagyunk a konyha, előszoba felújításon, szoba, előszoba festésen, így bár a szabadságom eltelt, az autó aljára sajnos nem került fel az alvázvédő, csak részben.
Ez köszönhető volt annak is, hogy oldalra  borítani nem szerettem volna, emelővel pedig nem tudtuk kellően magasra, és kellően biztonságosan emelni. Így inkább abban maradtunk, hogy várunk a dologgal, jobb ötlet hiányában, valamint jobb időre várva.
Szerencsére eljött ez is, így bátyóval kimentünk a telekre, két kisebb vasdarabért, aminek később még nagy szerepe lesz, valamint ő előkészített pár db kavicsot is a későbbi manőverhez.
Én mentem és shoppingoltam, mert abban nagyon jó vagyok. :)
Így vettem kaucsukalapú bitumenes alvázvédőt két félét, valamint viaszos üregvédőt, és egy alvázvédő rücsiző pisztolyt a művelethez.
Némi kínlódást követően az alját ecsettel pacsmagoltam be jó vastagon ahogyan kell, a nehezen hozzáférhető helyekre pedig kompresszor segítségével küldtem be az anyagot, valamint a sárvédő dobokba is.
Így már annyiból nyugodtabb vagyok, hogy legalább a polski le van alvázvédőzve, a Suzuki még kicsit várat magára.

Felhasznált eszközök, kellékek, stb.:
A/206-os rücsi pisztoly 1 db
HB Body 930-as alvázvédő 2,5 kg
CarFon alvázvédő 2 flakon
CarFon üregvédő 2 flakon
Valamint ecsetek, kompresszor, nitrohígító, lakkbenzin, és egy polski.
;)


2009.11.07. Szombat

GARAGEBLOG 1.1

Kis fejlesztés ment végbe a napokban a garázson, mivel felkerült a "hiányzó" fal is a garázsra a hideg idő beköszöntével.
Meglepően sokat megfog a hidegből még így is, hogy nem teljesen zárt, hogy alul felül hagytunk szellőző réseket, hogy nincs szigetelve, hogy nincs betonozva.
Azonban az utolsó fal felkerülésével elkerülhetetlenné vált, hogy némi villanyt telepítsünk a garázsba amiatt, hogy ne kelljen vakoskodni akkor sem, ha az ajtók zárva vannak. Mert ugye hidegek vannak már.
A hátsó fal részre így szabtunk egy ajtót is, hogy ne csak egy irányból lehessen bejutni az autókhoz, hogy ne kelljen mindig körbemenni az egész épületen, stb.
Valamint abban maradtunk, hogy kap a két középső oszlopra egy-egy hajólámpát, egy-egy energiatakarékos izzóval (, vagy fénycsővel?), valamint feldobunk egy dugaszoló aljzatot is, hogy ha esetleg valamelyikünknek szüksége lenne rá abból kifolyólag, hogy sötétedésbe nyúlóan szögeljük valamelyikünk vasát.
Szerencsére 3 x 1,5-es kábel még volt, így csak hajólámpát, vízmentes dugaszolóaljzatot, vízmentes kapcsolót, és kábelrögzítőket kellett vennünk a fényforrásokon kívül.
S bár nem 100%-osan olyan lett, mint amilyet én szerettem volna, vagy amilyennek elképzeltem a kábelrögzítők miatt, a célnak igazából teljes mértékben megfelel. Ugyanis nincs már bent sötét, van hálózati csatlakozási hely a steklámpának, így nagy gond nem lehet. Abban azért megállapodtunk, hogy hegeszteni nem erről a dugaszoló aljzatról fogunk. (Nem azért mert mi csináltuk, hanem mert magasan van.) :)

2009.11.01. Vasárnap

Mivel senki nem jegyzett róla egy sort sem, legalább magamnak felírom, hogy tartottunk egy kis összeröffenést mi Miskolci Kispolskisok.
Volt egy beszélgetés, kis fagyoskodás, kis autózás, kis kocsimosás, kis autós mustra, kis kávézás, kis búcsúzkodás, s abban maradtunk, hogy gyakrabban tartunk majd ilyeneket.

2009.10.27. Kedd

Vásárlás pillanatától kezdve sajnos volt egy bántó hang, amely kormány forgatás közben jelentkezett pattogó hang formájában. Sokáig húztam halasztottam a dolgot, végül most elhatároztam, hogy ránézünk a hang okozójára, főleg hogy Suzukis, Ignises fórumon sikerült kipuhatolni, hogy mire is számíthatunk.
Ugyanis többen jelezték ezt a hibát, volt akinek már vásárlás után 8-10 hónappal jelentkezett ez a hang, azonban mai napig nem jelentették ki a sorozat hibát a gyártó(k). Gyenge kialakítása van sajnos a toronycsapágynak, ráadásul nem kellő képen zárt a toronycsapágy szimeringje, így víz kerül alá, majd a fém alátétekre rátapad a csapágy, s már nem látja el feladatát. Innentől kezdve, mivel valaminek engednie kell, a torony-szilent az ami inkább elfordulásra lesz képes sajnos, s a gumituskó fémen történő elfordulása az ami a terhelés miatt meg-meg ugrik a felületen, s adja a pattogó hangot.
Szóval nagyjából volt sejtésünk, hogy mire is számíthatunk, ha szétborítjuk, csak azt nem lehetett tudni előre, hogy megoldja-e a problémát majd a toronycsapágy pucolása, zsírzása, vagy esetleg cserés lesz az egész. Minden esetre Kedden dél körül nekiláttunk a szerviznek, kikaptuk a két első felfüggesztést, s elkezdtük atomjaira szedni. Szemmel látható volt sajnos, hogy az oxidáció miatt ebben is letapadt a csapágy a fém perselyekre, így kicsit megtisztítottuk, nagyon lezsíroztuk, s kezdtük összerakni.
És kezdődött a szopi-nyali...
Ugyanis elég érdekes az első lengéscsillapító kialakítása. Valami félig gázos, félig olajos, és miután leszedtük a tetejét, automatikusan összehúzta magát a lengéscsillapító. Ami csak azért volt vicces, mert a rugóösszehúzókat már nem tudtuk jobban összehúzni, a gátlónak meg még kellett volna minimum 12-15 cm-t nyúlnia, hogy a csavaranyát rákapathassuk. Vicces szitu volt, mivel esélytelennek tünt az összeszerelése, így megindultak a telefonálások az ismerősök felé. Szerelő hívta szerelő cimboráit, én meg a Suzukis ismerőseimet, természetesen Gyula jót mosolygott, s rémlett neki is, hogy szopizott a Swifttel anno. :) Többen állították, hogy jó esélyem van arra, hogy szar a gátló, mert az olajos kihúzható, a gázos, meg kitolja saját magát. Ez azonban az alsó 15 cm-en kihúzható-betolható volt erős ellenállással, a felette lévő 15 cm-en azonban csak erőlködve lehetett boldogulni, s bivaly erősen rántotta vissza magát a kiindulási helyzetbe. Tanácstalanok voltunk elég sokáig, végül kimatekoltuk a megoldást, hogyan lehetne kint tartani a gátlónak a szárát, amíg összeszereljük. Suzukiéknak meg vagy van egy speciális DRETVDFDSF / 265841*6581/dd- hez hasonló speciális szerelő szerkezetük a cseréhez, vagy kompletten cserélik a rugóstaggal. Minden esetre ugye a szár simára van köszörülve polírozva, meg kb krómozva, így nem egyszerű megfogni, mert lecsúszik róla minden. Végül kiagyaltuk, hogy a Blitz fogó képes megszorítani a tengelyt kihúzott állapotban, ha csiszolóvásznat tekerünk a tengelyre, természetesen a vásznas részével a tengely felé. Azonban a fogó túl hosszú, s sem a rugót, sem a provédőket nem lehet rátenni a fogótól. Így tovább agyaltunk, s végül az AWAB bilincs-csiszoló vászon lett a tökéletes megoldás, amit szabadalmaztatni fogunk. :) Mert ugye mindent rá lehet tenni a gátlóra, s összehúzás után a bilincs teljesen szétszedhető, eltávolítható. :) Azért nevettünk is, mert egy 30-45 perces melóból sikerült 3 órásat csinálni, de a lényeg, hogy meg lett oldva. :) Persze szerelőcimbora kicsit köpködött, s ígéretet tett, hogy nem fog ilyen javításokat elvállalni, vagy ha igen, akkor legyen ott a tulaj, mert a tengely rögzítése minimum két emberes feladat. :)
Összeszerelést követően örömmel tapasztaltuk, hogy megszűnt a ropogó, pattogó hang, tehát nem fáradtunk hiába.

2009.10.19. Hétfő

Meg volt az idei, 2009-es Őszi Találkozó is.
Az elmúlt hétvégén ennek köszönhetően Kaposváron, s környékén, de leginkább Szennában jártunk, mivel az idei Club126-os Őszi Találkozó itt került megrendezésre Fantomee jóvoltából.
Az indulást megelőző nap délutánján azért még szembesültem a szörnyű valósággal, mely szerint szépek ugyan a 165/55 R13-as Good Year Eagle Touring gumik a polírozott OZ felniken, azonban csomagokkal, utassal, esélytelen vele közlekedni (vagy csak egyenesen végig...), mivel sajnos kanyarban beleér a gumi a sárvédő perembe. :\( Így némi idegbaj környéki állapotban elkezdtem gumi után futkosni, meg persze azon agyalni, hogy mi is jöhet számításba esetleg. Ebben Gyula is segítségemre volt, mivel az átmérőket ő számolta nekem online amiatt, hogy ami esélytelen felszerelés szempontjából, azzal ne is kelljen foglalkoznom. Így elég hamar szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a lehetőségek közül (165/55 R13, 145/70 R13, 135/80 R12) még a fent lévő Good Year-ek a legkisebbek átmérőre. Nem voltam boldog, főleg hogy környékünkön, ekkor már kétszer jelentettek a héten hószállingózást a hegyekben, ennek következtében esélytelen gumiztatni ilyenkor SOS alapon. :) Így jobb ötlet , és lehetőség hiányában megpróbálkoztam a gyári mérettel, a 135/80 R12-es Debica Frigokkal. Amik ugyan kopottak már a tavalyi télnek, valamint a közlekedésnek köszönhetően, de legalább elfordulnak ha minden igaz, mivel koránt sem olyan szélesek, így elfordított állapotban a maximális átmérőjük is kisebb.
Szerencsénk lett, elfért. Így némileg lehiggadva tértünk nyugovóra, s pihentünk rá a pénteki indulásra.
Eljött a péntek reggel, bepakoltunk a Suzukiba mindent, amit csak vinni szerettünk volna magunkkal Kaposvárra, s elindultunk autót cserélni a garázsba Jani bátyámékhoz. Átpakoltunk mindent, olajszintet ellenőriztem, hűtővizet ellenőriztem, átnéztem a kerekeket, lámpákat, s szépen lassan elindultunk a tervezett 8-9 óra helyett olyan 1/2 10 körül megtankolni, autópálya matricát venni, majd útnak indultunk Kaposvár felé.
Eleinte kényelmes tempóban, mivel nem akartunk rohanni amúgy sem, meg egy kicsit a gumikat is szoknom kellett, mivel ezek képesek az oldalfal magasságuk miatt a kanyarban a kúszásra. Hamar elmúlt szerencsére az ismerkedési időszak, s mivel gondot nem tapasztaltam, várni meg nem volt kire mivel egyedül autóztunk végig, így egy kicsit kiléptünk vele jobban, s haladtunk Kaposvár felé. Gondunk problémánk azonkívül nem nagyon volt szerencsére, hogy a vízhőfok nem nagyon ment 75-80°C fölé, mivel szinte teljes felületén kapta a hűtő az ellenszelet, meg hogy volt egy pár autós, akiket kb 5-ször kellett megelőzni, mire felfogták, hogy hol is a helyük, ha tőlünk lassabban haladnak.
Pest előtt a már megszokott Lukoil kúton megtankoltunk, s haladtunk tovább, ekkor még igen jó idővel. Azonban Budapesten egy kicsit elidőztünk, mivel ez alkalommal nem akartam az M0-án kerülni, így keresztül autóztunk a belvároson. Ezzel sem lett volna semmi baj, azonban a bevezető szakaszon elég sokat kellett araszolni, így az átkelés olyan 50-60 percet vett igénybe, de végül is átjutottunk az Erzsébet-hídon át, s innen már elég hamar az M1-M7-es szakasz elején voltunk konkrétan Székesfehérvár felé, mivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Nyuszy-ékat. Közben hívott valaki, aki P**ór Péter volt, állítólag ismerjük is egymást, csak nem nagyon értettem menet közben annak ellenére, hogy a kis Bluetooth-os kihangosító nagyon jól szuperált amire beruháztam.
Szépen lassan megérkeztünk Nyuszyékhoz, ahol egy kis bice-bóca nyitott ajtót ő volt Nyuszy :\( , átvettük az Őszi Találkozóra készített matricákat, kávéztunk, cigiztünk egyet, beszélgettünk keveset, megnéztük a kertet, de leginkább a garázst, mivel ugyanaz volt a kivitelező, mint a mi garázsainknál. ;) Egyszerűen ez az asztalos Balázs, (másoknak BAZ) nem tud hibázni, jól bánik a fával, ügyes kezű srác. ;) Itt az is kiderült, hogy aki engem keresett telefonon az nem volt más Piszkor Peti barátunk, csak nem értettem rendesen a nevét, bár szerintem sokkal inkább ő nem tud beszélni.... > ;) :D > ;) ;)
Elbúcsúztunk, jobbulást kívántunk, s útnak indultunk Kaposvár felé, mivel a Székesfehérváriak szerint közel 1,5-2 óra kell lejutni Kaposvárra. Ebben éreztem némi kihívást. :D > ;) :D Így 1 óra  10 perc múlva hívtam Nyuszy-t, hogy jelentem megérkeztünk Kaposvárra. :) Balatonszemes, Balatonlelle környékén jöttünk le az autópályáról, és Somogybabod, Somogyaszaló érintésével haladtunk a 67-es úton Kaposvár felé nagyon jól autózható helyenként 110-es tempóban, ahol KRESZ táblák engedték.
A kaposvári Tesco-nál már gyülekeztek egy páran, így gyors bevásárlást követően, lassan el is indult a kis polskis konvoj a szállás felé Szennára.
A szállás nagyon jó kis hangulatos helyen, s házban volt ha jól tudom a Zselici vendégházban. A szobák is korrektek voltak, az árak is, valamint volt jó társalgó helyiség is, ahol nem egyszerű események játszódtak a későbbiekben... :D Hiába a társaság nem hagy csalódni magában. :)
A szobák elfoglalása után, hamar a társalgóba volt a kis csapat nagy része, s megindult a már megszokottá vált beszélgetés, story-zgatás, evés, ivás, mókázás. :) Folyt a szesz, a szex, a szeszes mazsola, szeszes rágó, szeszes szex.... szóval csak a szokásos programok voltak megint, de jól volt ezzel a kis társaság úgy hajnal 3-4 óráig, bár jó magam hajnal 1-körül nyugovóra tértem, mivel másnap fel is kellett kelnünk.
Szombat reggel értesültünk róla, hogy mellettünk lévő szobában elszállásolt vendégeken, valami iszonyatos vírus lett úrrá (alig hanem meghűlés, vagy frontérzékenység), mivel sokan fejfájással ébredtek, és ugye ennek más oka nem lehet. :)
A társalgóban már gyűltek a résztvevők, osztották a reggeli kávét, teát, tejet, így mi is kivettünk részünket a munkából, s páran összefogva nekiláttunk elkészíteni a reggeli szendvicseket a kis csapat részére.
A reggelit követően, szépen, de leginkább lassan rávettük magunkat, hogy a kiírt programnak megfelelően elindulunk a szemközti Skanzenbe, megnézzük a falumúzeumot. A kis csapat elindult művelődni... Láttunk érdekes dolgokat... (korabeli drift autó-t, peres "gumit", régi Abarth felnit, libákat kergető KG-t, juhokat terelő KG-t, körte fáról hulló almákat, réten szexelő társakat...) de erről majd meséljenek a képek. ;)
A Szennai Skanzen után az ebéd volt a fő program, majd Kaposvári Tesco, végül pizzázás a szálláson, majd ezt követően színes, hangos film vetítés kezdődött a kúltúr teremben, amit még pénteken inkább csak egyszerű kocsmaként használt a társaság, végül szombaton is ez lett a sorsa. :)
Vasárnap szintén nehéz ébredés várt a kis csapat, egy részére vélhetőleg a Mars-Jupiter állása miatt. :D De előbb-utóbb mindenki magához tért, s a betegek is csökkentették szervezetük alkohol tartalmát, ahogyan tudták, így a reggelit követően összeállt a kis csapat a szállás előtt egy kis fotózásra az autókkal, valamint a társasággal. Ezt követően volt még városnézés, amin azonban mi már nem vettünk részt, hiszen jobbnak láttuk elindulni hazafelé a távolság miatt, így akitől tudtunk elköszöntünk, akitől nem, attól most kérek elnézést, de félúton jártam, mikor mindenki autóba ült, s elindult. :\(
A kisautó a hétvégén problémamentesen megtett újabb 847 Km-t, így ismét emelem kalapom, s meghajlok előtte, hiszen megérdemli!
A fogyasztása is teljesen hibátlan ebben a hűvösebb időszakban 7,2-7,4 l/100 km  között mozgott, ami szintén elismerést érdemel.
Ez a hétvége, ez a találkozó is nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a márkatársakat, az autókat, arcokat, hallani a hangjukat, megismerkedni újakkal, s azokkal is újra, akikkel már egyszer ugyan megtettük, csak ugye gondok vannak a memóriámmal... :)
Köszönet Fantomee-nak a szervezésért, nagyon jó találkozót hozott össze számunkra.

2009.10.14. Szerda

Mivel az emelés következtében némi futómű elállítódás is jelentkezett, így jobbnak láttam elvinni a gépet a futóműves Tiborhoz.
Kicsit legózott vele, elvett innen, feltett oda, állított itt, állított ott. Most legalább megint arra megy, amerre én szeretném, nem pedig arra amerre az út viszi. S azért ez nagy előny. :)
Szerencsére nem volt gond most sem semmivel, s az értékek is jöttek rendesen, már amennyire jöhetnek ilyen futómű változtatásoknál. :)
Az egy picit nem tetszik, hogy magas lett az orra, de sajnos hozzá kell hogy szokjak, mivel a kerekek csak így férnek el.
Amíg fotózgattam, egyszer csak észrevettem egy jó névjegykártyát is. :)
Tali után asszem viszem a Suzukit is megnézetni, mert nem egy 100-as az sem, mivel a jobb oldala félrekopott annak ellenére, hogy nem járunk vele fickósan. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a toronycsapágy gumibetéte kicsit ki van, így valószínűleg cserés lesz.

2009.10.12. Hétfő

A rossz időre, valamint a teendőkre való tekintettel ma sem ültem itthon egész nap, mert az túl egyszerű lenne.
Közeleg a következő, az Őszi Találkozó, amely ezúttal Kaposváron, Szennán lesz, így ideje egy picit ráncba szedni a kisautót, mivel mostanság inkább csak autózgatás miatt vettük elő.
Az szembe tünt, hogy a nyári gumik, már nem a legmegfelelőbbek sajnos, mivel szárazon is durván ellehet rakni keresztbe az aszfalton. Ez jó eséllyel annak tudható be, hogy a Yokohama A539 175/50 R13-as gumik most koptak el annyira, hogy a jól tapadó réteg megszűnt létezni már rajtuk. Futófelület még van rajtuk, sőt megkockáztatom, hogy vizsgára is jók még, csak egyszerűen veszélyesek, mivel nem úgy tapadnak már, ahogyan azt megszoktam, elvárnám.
Végül is csodát nem várhatok, mivel közel 3 éve lett vásárolva, s több mint 2,5 évet futottak, ami km-ben kb valahol 50.000 km körül lehet. Bejártuk vele az ország 2007-2008-2009-es polskis találkozóit, + 2007-ben állandó napi használatban volt, 2008-első félévében is állandó napi használatban volt, mivel nyáron vettük a hétköznapi autót, s éves szinten ezt megelőzően is 30.000 km körül autóztunk vele, tehát lehet hogy az 50.000 megtett km inkább 60.000 km körül van.
Minden esetre elégedett vagyok a gumikkal, nagyon jól teljesítettek, nagyon jól tapadtak, és látványban sem utolsóak, így jó eséllyel tavasszal is ezeket fogom majd vásárolni. Addig azonban amíg nem kellenek a téli gumik a hőfok miatt, feltettük a másik 13-as garnitúrát, amit anno magam políroztam, s gumikat jó áron szereztünk rá, amik szinte újak, de minimum 97%-osak, hiszen még a futófelületükön is rajta vannak a gumitüskék. A gumik Good Year Eagle Touring 165/55 R13-asok, s a próbakörön nagyon jól teljesítettek még annak ellenére is, hogy szakadt az eső, nem volt panasz a tapadásra. Sőt már már azt hiányoltam, hogy mikor kell ellenkormányozni a kanyarokban, hegynek felfelé Lillafüredre mint a Yokohama-kal, de nem volt rá szükség. Nagyon jól tapadnak, s meglepően sok felületi hibát, úthibát, egyenetlenséget elnyelnek egy 175/50-es gumihoz képest.
Azonban ehhez a gumimérethez, valamint a később felkerülő téli kerekek miatt szükséges volt visszaemelni az autót egy picit, mivel elől sajnos máshogyan nem fér el a gumi, így pikk-pakk ki lett kapva alóla a laprugó, s bekerültek a gyári, (kb 12 mm-el magasabb laprugótartó bakok). Hát.... elég érdekes lett tőle az autó, mivel fent hordja az orrát egy picit, de majd megszokjuk. ;)
Meg persze arra való tekintettel, hogy idővel jön a tél, a hűtővizet is felfokoltuk -30-35°C-ig, aminek elégnek kell lennie, ha csak nem együnk idén Szibériába.... :) De nem tervezek ilyet. Akkor már inkább valami Svéd, vagy Finn havas tájra. ;)

2009.10.11. Vasárnap

Mivel elértük, sőt egy kicsit túl is haladtunk a 10.000 km-es olajcserén, így ma a rossz idő ellenére megoldottuk az olajcserét, olajszűrő cserét, levegőszűrő, és pollenszűrő cseréket, hogy így vágjunk neki a télnek.
Ami még hátra van az a gyújtógyertyák, valamint a váltóolaj cseréje, mivel ezek is időszerűek lassacskán.
Motorolajból MOBIL SYNT S 5W-40 -est kapott, szűrőkből a szokásosat.
Azonkívül, hogy a régi olajszűrőt sikerült elejteni, ezáltal kicsit összekentük az alját olajjal, más szerencsére nem történt. :) Ennyi meg kell, főleg ha semmi tisztító spray nincs nálam éppen... :)
Most legalább újabb 10.000 km-ig nincs gondunk erre sem.

2009.10.07. Szerda

Miskolc - Budapest - Pilisszentlászló - Visegrád - Nagymaros - Budapest - Tatabánya - Tata - Budapest - Miskolc a hétvégi autózás során érintett főbb pontok.

Terveztük már egy ideje, hogy Béciékkel, és Bazékkal elmegyünk valamerre autózni egy kicsit, mert régen csináltunk már ilyet. amiből végül egy csoportos, de sokkal inkább Pesti kistali kerekedett KG főszervezésében.
Leírtam már fórumon is, leírom itt is, hogy minden elismerésem a találkozó szervezésért, útvonalért, de leginkább az autóért KG-nak. ;)
De kezdjük az elején.
Mint az olvasható is volt, a múlt héten volt egy kis legózás az autóval, hogy ne legyen benne hideg, kereszthuzat, és legyen benne a fűtés, mivel jön a tél lassan, s ennek érezhető előjelei vannak. Valamint kapott új km-órát, számlapot stb. a kisautó. Ezt követően némi szokásos éjszakás műszak után szombaton reggel elindultunk Budapestre az előre megbeszélt helyszínre, találkozási ponthoz a Váci úti Tesco parkolójába, ahonnan később kezdetét vette a csoportos autós kirándulás Pilisszentlászló érintésével előbb Visegrádra, majd onnan némi kompozással Nagymarosra, végül egy est-ebédes vacsora után vissza Budapestre. Aki szeret szép tájakon, jól autózható szerpentinen vezetni, annak csak ajánlani tudom az említett útszakaszt, biztosíthatom, hogy maradandó élményt nyújt. ;)
Visegrádon első körben elfoglaltuk csoportosan a busz parkoló egy részét a kisautókkal, majd bazár látogatás volt a program bazári majmoknak... :) Közben a Lengyel turista busz utasai nagyon odavoltak, meg vissza a kisautók látványától. Majd vár látogatás jött annak aki akart. Mi ezt kihagytuk, mivel nincs 1,5 hónapja, hogy megtekintettük, s mint kiderült azóta nem lett se több, se kevesebb a vár, s a látnivaló, így inkább ejtőztünk lent a hűvösben. Majd miután a csapat többi tagja visszért, elindultunk Nagymarosra némi kompozást közbeiktatva, ami nem volt egyszerű...
Mert hogy a kompkezelők, üzemeltető szerint az autó önmagában is át tud menni a Dunán sofőr nélkül, míg a sofőr is + utasnak számít nem úgy mint más normális helyen egy komp esetében. Valamint hiába kb 2-szer annyi autót tettünk fel a kompra, mint ők alapesetben, egy forintot nem voltak hajlandóak elengedni csoportos kedvezmény gyanánt. Korrekt hozzá állás, remélem a vérbankban hasonlóban lesz részük majd idővel, de sebaj, nem haltunk bele, csak kicsit nyomorogtunk.
Meg persze kihívás volt az ültetett szekerekkel fel, illetve leállni a kompra, kompról anélkül, hogy valahol koppanjanak a kisautók, de megoldottuk, mert rutinosak vagyunk ebben is, mint a 3 kerekezésben. ;)



Miután - ahogyan B. Attila Tokaji lakos barátom mondaná - a zeneszerkesztés megvolt, mármint a "komponálás" , a parti étteremben fogyasztottunk, s fokoztuk a hangulatot, leginkább egymásét, majd ezt követően visszaindultunk Budapestre. Itt már jelentős fáradtság volt érezhető rajtam a sok alvás miatt, így az éjjeli Hősök terére való kiállást már kihagytam, mert tudtam másnap hulla leszek. Így inkább nyugovóra tértünk Bazék felajánlásának köszönhetően szerény kis hajlékukban, miután a kisautót biztonságba helyeztük a szüleinél.
Ezúton is ezer köszönet Baz szüleinek a lehetőségért, még nem tudom hogyan fogom tudni ezt meghálálni nekik.
:O
Kevéske alvást követően korán keltünk, hogy kiérjünk a találkozási ponthoz - Lurdy házhoz - , a megbeszélt időben. Jelentem nem sikerült... :) De megvártak minket is, ahogyan másokat is, s mások sem voltak frissebbek nálunk, csak ez vigasztalt. :D
Elindultunk hát csoportosan a cél felé, mely nem volt más, mint a múlt héten meglelt program az interneten, a veterán és rally autós találkozó, kiállítás a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében. Késve érkeztünk ugyan, de látványosan, mivel szűk csigaelrendezésű felhajtón kellett feljutni a parkolóba, KG-val haladtunk is ahogyan lehetett 1-telivel, ami ugye egyenes fogazású, így kellemesen sír, a motor meg jól ordít, a gumi meg mindig csúszik a parkolóházakban ez egy Murphy- törvény is lehetne akár. A lényeg hogy a leírtak miatt a fent lévők elég nagy érdeklődéssel várták, s megdöbbenve látták, hogy kis polskik "szólnak", jönnek a felhajtón. :) Jelentem látványos bevonulás volt, az biztos. ;)
Leparkoltunk a szerény mennyiségű kis 20 fős körüli csoportunkkal, és indultunk nézelődni, beszélgetni. Nem egyszerű paripák voltak ott. Idősek, szépek, átépítettek, felújítottak, old timerek, rally autók. Jó volt látni, hogy milyen sok embernek el tud gurulni a gyógyszere... :)
Emese, Baz nyertek első körben a KRESZ versenyen, gratulálok nekik, majd KG, és Holló is a szépen épített autójukkal. Gratulálok nekik is még egyszer, ezúton is az elismerésért, valamint a munkájukért! Az arányokat tekintve elmondhatom, hogy igen jól szerepeltünk, mert elég sok díjat megnyertek, elhoztak azok, akik a kis csapatunk tagjaiként voltak jelen.
A program végeztével útnak indultunk Tatára, ahol a megbeszélt panziós étkezés helyett sajnos egy pizzériás zabálás lett, de a hangulattal itt sem volt gond, s hamar kiderült, hogy vannak problémáink... Én pl olvasni nem tudok, mások értelmezni, van aki nem szereti a nyers-lóhúsos pizzát, s van akinek minden mindegy. :D Összességében itt is nagyon jól éreztük magunkat, s ez a lényeg.
Valamikor 17-óra körül indultunk útnak hazafelé csoportosan miután búcsút vettünk a Székesfehérvári különítménytől - azt tudtátok, hogy ott máshogyan használják a biztonsági övet??? - s zúztuk a kilométereket Pest felé, majd gyors cuccolás után tovább Miskolcra, ekkor már erősebb tempóban, mert éjfélre dolgoznom kellett menni. Így a 140-es km óra ismét lefeküdt egy jó szakaszon, meg persze megint 16 litert tudtam rátankolni a 140-150 km körüli autópálya szakaszon, s az M30-as lehajtó előtt inkább kiálltam tankolni, mert nem biztos hogy kibírta volna hazáig. :)
A kis autó nagyon jól viselkedett, nagyon jól bírta az utat, a tempót, az igénybevételt egyszóval mindent. Le a kalappal előtte ismét! Meg azelőtt a Hondás előtt is, aki előzés közben mellénk lassított, majd elismerően átintegetett, s vészvillogóval tovább hajtott. :) A Peugeot-os előtt már nem annyira, mert vagy 15-ször előztük meg egymást a Pest-Miskolc szakaszon, mert neki is olyan Peugeot 206-ja van, ami csak addig tud gyorsan menni, amíg meg kell előzni a kis polskit. Utána menetrend szerint lassult előttem pár száz méterre 130-140-ről 110-re. De tuti csuklott a sofőr is, meg a kedves szülei is, van egy olyan érzésem... :)
Hulla fáradtak lettünk vasárnap estére, egy élmény volt így menni dolgozni, de az emlékek megint kárpótolnak mindenért, amit a polskis barátainknak köszönhetünk!!!
Nagyon jó hétvége volt, köszönjük mindenkinek aki eljött, s velünk volt, meg persze Hoss Karcsinak is, aki nem szarozott sokat a DZSIPÓVAL Tatabányán. ;)

2009.10.02. Péntek

Folyamatos javulás...


Szavak nélkül...


Meg a f@szom! > ;) :D > ;)


Szóval szépül a kisautó továbbra is, de minimum letisztul itt-ott, amik anno elmaradtak.
Ilyen volt többek között pl a km-óra, ami házgyári volt, hogy ne gyári fekete legyen a Pilot-os fehér műszerek között.
Régóta terveztem a cserét, akárcsak a Himalája megmászását - jelentem ez utóbbi még várat magára - de az előbbivel elkészültem némiképp.
A terv már agyban megszületett annak idején, csak a kivitelezés váratott magára sokat, az is főként saját részről. Ugyanis a számlapot ezúttal Tibor-nál készíttettem el, aki az Ignis kékítését is bevállalta  BENETT kb 5 hónappal ezelőtt. Felkerestem, egyeztettünk, alkudoztunk, kompromisszumot kötöttünk, s ő nekiállt a gyártásnak a saját elképzeléseim, valamint a saját tovább fejlesztett ötletei alapján.
Majd megszületett a végkifejlet, ami már csak a beszerelésre várt. Erre azonban vagy 1-1,5 hónapot, mert nem volt soha alkalmam foglalkozni ezzel a részével. :\(
Most hogy lett egy kis időm, neki álltam a beszerelésnek is, valamint egy kevéske szigetelésnek, és fűtéskorszerűsítésnek is. Ugyanis a tavalyi megoldás nem volt teljes mértékben rossz ugyan, de távol állt a jó megoldástól, meg attól az időszaktól, amikor Február közepén egy szál pólóban vezettem le Bakonybélbe a Téli találkozóra. Igaz akkor még léghűtéses volt, de le a kalappal az akkori fűtése előtt.
Szóval az installáció nem egyszerű feladat, ezért nem is ugrottam neki eddig, mivel az egész műszerfalat ki kell bontani hozzá, mivel nekem egyben van A-oszloptól A oszlopig. Ehhez azonban a kormányoszlopot is le kell bontani, s így tovább... :D
De túl tettem magam a dolgokon, s kiborítottam belőle mindent, ahogyan azt illik.
A km órát itthon faragtam össze, cseréltem számlapot, számlálót, üzemanyag szint jelzőt, háttérvilágítást, valamint az ikonok megvilágító LED-jeit, mivel a számlap olyan eljárással készült, mint a nagyoknál, alap esetben nem látszódnak a jelzések, csak tényleges jelzésnél (ezt jól megfogalmaztam...)
Miután ez megvolt, vittem próbálni a kisautóhoz a garázsba, majd hoztam haza, vittem vissza, hoztam haza, vittem vissza ugyanis a LED-es megvilágításnak köszönhetően vagy 3-szor kellett minden LED-et pozicionálni, hogy pont az ikonra világítsanak. Nem volt egyszer, de számomra megérte.
Valamint a háttérvilágítás is úgy készült, hogy két sor LED került beépítésre egy sor kék, egy sor piros, s ezeket egy potméterrel lehet szabályozni a kívánt szín, és fényerő elérése érdekében. A próbák jól sikerültek, így az óra mehetett a helyére, s hogy az utastér felé ne az eddigi megoldás virítson, esztergáltattam egy alumínium gyűrűt az óra köré, hogy valamelyest egységes legyen a többi órával. (Erről sajnos csak most látom, hogy nem készült kép. :\( )
Ezt követően elkezdtem polioam szivaccsal kibélelni a csomagteret, mivel a hűtő érdekében vágott orrlemez nyíláson nem kevés hűvös szellő tép az orcánkba egy-egy tél alkalmával, hiába le van burkolva a hűtő, mégsem légmentesen zár.
Miután ezzel is megvoltam, jött a nagy dilemma, hogy melyik radiátor menjen bele vissza. Ugyanis eddig egy Skoda 120, vagy Favorit radiátor volt benne, amit egy másik kedves cimborám burkolt be üvegszállal. Azonban időközben szert tettem 2 komplett bis-fűtés rendszerre is, amivel már szintén régóta "játszani" szerettem volna, miel a Bis-tulajok megvannak elégedve vele. Csak ugye mivel a kisautó 1983-as, így ebben nincs kivágva a fűtő ventilátornak a helye a csomagtérben, amin nem is kívántam változtatni, mivel van már rajta vágott lyuk elég így is. :)
Végül hosszas agyalás, mérlegelés után rájöttünk Janival, hogy 2 évvel ezelőtt óriási hibát követtem el, amikor a fűtést kitaláltam bele. Ugyanis én kis balga a radiátor elé tettem e fűtőmotort, gondolván, hogy majd jól átfúj a rostélyokon, s meleg lesz bent akkor is, ha Gyula nem ül bent a kocsiban. Nem így lett, pontosabban nem annyira, mint szerettem volna. S ez a mostani megállapítás igazolni látszik a problémát, hogy a radiátor mögött kellett volna elhelyeznem a motort.
Így bekerült a Bis fűtésrendszerének egy vágott verziója, valamint egy csigaventi, és a fűtés nélküli próba már igazolta is a hibámat. Le a kalappal előtte, hogy mennyivel intenzívebben tolja így a levegőt az utastérbe. Remélem télen is jól fog muzsikálni.
Ugyanis a régivel az is gond volt, hogy nem pont merőlegesen kapta a szelet a ventilátortól, hanem egy közel 30 fokos beesési szögben így inkább visszaverődött a radiátorról, s nem pedig azon keresztül távozott. :\( Sebaj, tanultunk ebből is.
Így bekötöttem a víz rendszerbe, s elindultunk a próbakörökre.
Jelentem a vízzel nem volt gond, a fűtéssel sem, a hűtéssel sem, csak a km-óra nem akart mérni. Így irány a kertbe, be a beállóra, s szerviz, hogy a váltónál nem csúszott-e ki a a bovden. De jelentem igen, ami orvosolva is lett Lajos által.
Szám fülig, jobb lábam a padló aljáig. :D :D :D :D :D
Majd szám csak fél fülig, mivel a számláló nem megy valami miatt, csak a sebességmérő. Azonban ennek már nem álltam neki, mivel éjfélre mennem kell dolgozni, meló után meg reggel 8-kor indulunk Pestre, majd másnap Tatabányára.
Így csak ezt követően tudom a hibát feltárni majd.

2009.09.27. Vasárnap

Hosszas kínlódás után végre sikerült eljutni egy autómosóig a kisautóval, mivel a Tatai turné tutira teliverte tavi tücskökkel a tocsit... :D :D :D :D
Szóval sok kis bogárka virított a kocsi orrán, szélvédőjén, ami már akkor is zavaró volt, mikor hazaértünk, csak nem sok szabadidőm volt mostanság. A lényeg, hogy 2 hét után sikerült elvinnem egy autómosóba a kisautót, és megtisztítanom alaposan.
Ha pedig már autóba ültem, akkor miért ne autóztunk volna egy kicsit a Bükkben. ;)
Jelentem a hegyi autózás szerelmeseinek, hogy alakul az útfelújítás, így erősen valószínű, hogy a télen már jó minőségű aszfalton autózhatunk, ha kedvünk szottyan. ;)
Jó volt megint kicsit a kisautóval hasítani a város utcáin, kényelmes kis 45-50-kével, valamint a hegyekben már kicsit tempósabban. Ami nem vallott túl nagy észre, mivel mire visszaértünk a városba, már megint bogarakkal volt terítve a kisautó... :D
Az égész úgy indult, hogy mosás után vettem észre, hogy nagyon szép tiszta idő van, ami ideális a fotózáshoz, akkor miért ne készítsünk egy pár képet a kisautóról valami jó kis háttérrel, hiszen lassan itt az ősz. Csak azzal nem számoltam, hogy utolsó napsütéses napok alkalmával vélhetőleg dugig lesz minden hely a Bükkben. Így is volt. Legalább 1-1,5 órát autóztunk, mire Bánkútot elhagyva sikerült egy erdei úton elkeveredni egy Csurgó vendégház felé, ahol nem volt tömeg, s tudtam egy pár képet készíteni a természet lágy ölén.
Majd ezt követően elindultunk hazafelé, szépen kényelmesen, öregurasan, aminek az lett a végeredménye, hogy kb 5-6 km megtétele alatt az ereszkedés folyamán az eddig 90 fokos víz vissza hűlt olyan 70 fokra, ami már nem annyira üzemi hőfok. Így a maradék km-ek arról szóltak, hogy tempós kanyarok, döngetős egyenesek követték egymást rövid ám hatásos féktávokkal, legalább a fék is vasalódott. :)
Ennek köszönhetően lett igen csak sok bogár, és por megint a kisautón mire visszaértünk vele a városba, így megint útba ejtettünk egy mosót, hogy megtisztítsam, s úgy tehessem el a garázsba hiszen megérdemli. A mosás gyorsan meg volt, mivel ez alkalommal nem voltak rászáradva a bogarak, ám mosás után, mit ad isten, úgy megcsúsztunk, hogy csak na.... Andi is izgult, de szerintem én sokkal jobban... :D :D :D :D :D :D :D

Közben egy kis Punnany Massif, mert az jó. ;)



Közben egy Civic-es srác megdicsért minket, egy Focus-os meg elismerően integetett. A kutas már nem annyira, de az biztos nem nekünk szólt. :D > ;) :D
Összességében jó kis autózás volt ez a pár óra, meg jó kis adrenalin löket is egyben az unalmas hétköznapok után.

2009.09.14. Hétfő

 Ahogyan azt már ITT olvashattátok, voltunk egy kicsit nyaralni Baz, Eme barátainkkal.
Elég régen elhatároztuk már, hogy lehetőség szerint együtt költjük el az Üdülési Csekkjeinket valami kellemes helyen, ahol lehetőség szerint még nem nagyon jártunk.
A helyet Emese intézte, mivel pont ez időtájt fingott ki a számítógépünk alaplapja, így jó ideg gép nélkül volt, így esélyünk sem volt a szállás foglalásra. Összebeszéltünk hát, megszakértettük, hogy hogyan, merre, mikor, hol, stb. s Emese lefoglalta a szállást a Vértes Volán Panzióban. Ekkor még nem sejtettük hova is megyünk...
 Majd eljött a nagy nap, s Szeptember 7-én délelőtt elindultunk Pest érintésével Tatára, természetesen a kispolskikkal, mivel mással. :) Az út szinte zökkenő mentesen telt. Azért csak szinte, mert a Pesti kátyus, rázós, macskaköves úton megint elszállt a hűtőventilátorom biztosítékja, így megint hekkelni kellett a technikát. (S arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek hamarosan jobban a végére járunk)
Szóval Pesten taliztunk Bazékkal a ház előtt, ő meglepett egy hűtősapkával, mert akkor még azt gyanítottam hogy ereszt a technika a sapkánál. Mára rájöttem, hogy nem ereszt az sehol, csak egyszerűen ha túl sok vizet teszek bele, akkor abbúl veszi ki a zoxigént... Szóval ha több benne a víz mint kellene, akkor azt ahol tudja, kidolgozza magából a hőtágulás miatt.
Megindultunk hát tovább Tata felé a kisautókkal. Pestet elhagyva kicsit furcsa zajokra lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki túl nagy gondot, s egészen a célig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert részben sejtettem, hogy honnan jöhetnek a zajok.
Később rápillantva, kocsit megemelve beigazolódott a tippünk, sajnos kicsit megsült a hátsókerék csapágy a vezető oldalon. De izgalomra nem volt semmi okunk, mivel csapágyszett még volt a kocsiban a Lengyel turnéból kifolyólag. Azonban zsírt sem oda, sem ide nem vittünk magunkkal így azt vásárolnunk kellett. Betértünk hát az első autósboltba, de miután elmondtam mit szeretnék, úgy néztek ránk, mintha legalább is frissen sült bárányhúsos pitét kértünk volna. Nem igazán értettem, hogy ha autósboltban nem, akkor hol érdemes megkérdezni a kenőzsírt, valamint a szerelőkesztyűt. Szóval nem tudtak segíteni ezen a lehetetlen, s szerintem még mások által nem tapasztalt problémán, így elindultunk a Tesco-ba, ahol polcról lehetett levenni a MOL-os kenőzsírt, különböző kiszerelésekben. ;)
Miután visszaértünk, gyorsan megebédeltünk a szálláson, majd nekiálltunk Bazzal szervizelni este 1/2 7 körül, mert az jó mókának tűnt. :) Igazából nem volt gondunk semmivel, egyszerűen csak úgy haladtunk, ahogyan két villanyszerelő mondjuk hobbiból szülést vezet le. :) Nem a hozzá nem értéssel volt a fő gond, hanem hogy jóízűeket pofáztunk közben így a munka annyira nem izzott a kezünk alatt, de a hangulat mindenért kárpótolt. :) Arról nem is beszélve, hogy le a kalappal a szállás tulajdonosa előtt, mert meglepett minket egy párnahuzattal is törlőkendő gyanánt, mivel nekünk nem volt. Ezúton is még egyszer köszönet érte!!! Sőt, mikor még csak tervezgettük a szerelést, az úriember felajánlotta, hogy bármi is kell, csak szóljunk, ős másnapra legkésőbb beszerzi. Teljesen elvoltam halva a hozzá állástól. Nálunk ez sajna ritka. :\(
Este 9- 1/2 10 körülre végeztünk is a szervízzel. A kiszedett csapágy átmérője sokkal inkább volt tojás alakú, mint kör alakú, s a görgők is elég érdekesn voltak elkopva, amiből arra következtettünk, hogy egyszer már bizony megállhatott teljesen. Szerencsére a tengelyt nem marta meg, így mehetett össze a cucc bő zsírral, új csapágyakkal, új szimeringekkel. A lakótársak is nyugtával dicsérték, hogy végeztünk a vaksötétes szervizzel a parkolóban. :)   Ezt követően semmi gondunk nem volt a kisautóval az egy hetes nyaralás alatt.
A szálláshely egyszerűen fantasztikus, a tulajdonos, főpincér, szakács hozzá állása egyszerűen fenomenális volt mindenhez, le a kalappal előttük. Mindenki csak ajánlani tudom, méghozzá olyan szinten, hogy a panzió, mint lehetséges téli tali helyszín felmerül egy beszélgetés kapcsán, s első körben ők sem zárkóztak el az ötlettől. Erre vissza fogunk térni.
Látnivalókban nem volt hiányunk, szabadidőben annál inkább, de amit csak tudtunk megnéztünk a környéken:
Az Öreg Tó-t és környékét;
Az Angol kertet;
A Tatai várat;
Bláthy Ottó szülőházát;
A Monostori Erődöt;
A Turul szobrot;
A Ranzinger Vince kilátót;
A Kálvária dombot;
A Műromokat az Angol parkban;
Valamint jártunk Nyuszyéknál is Székesfehérváron
Tehát ha valakinek erre támad kedve csavarogni, csak ajánlani tudom, hiszen a táj egyszerűen magával ragadó, a szállás kikapcsolódni maximálisan alkalmas, a személyzet egyszerűen nem ismer lehetetlent semmiben sem.
Azonban a benzinkúton érdemes vigyázni, mert mosás után majdnem megcsúsztunk az autóval, még szerencse hogy voltak jelen rendőrök a kiállás folyamán, mivel miután elmentek onnan, jött a baj, s indulásnál keresztbe fordult az autó, miközben a kereszteződés felé igyekeztem... nagyon féltem ám... :D > ;) : o)
Emesének Baznak köszi a kikapcsolódást, valamint, hogy velünk tartottak s elviseltek minket. :) Szilvinek, és Nyuszynak is köszönjük a meghívást, valamint a pörköltet. Jelentem az esti félelmeink nem igazolódtak be, s a kaja csak egyszer csípett, akkor is csak kicsit. ;)
Minden nagyon jó volt, ha tehetnénk, visszamennénk. :\( :O
Reméljük lesz még hasonló buli. ;)

2009.09.05. Szombat

UPDATE !!!

Megkésve ugyan... :\(
Átfogó bejegyzés az elmúlt 3 hét történéseiről.

 Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy beszélgettünk anno mint Adminok, hogy lesz egy Lengyel tali ahova el kellene esetleg menni, ha úgy alakul. Később kiderült, hogy az időpont erősen egybe esik a Keleti találkozó időpontjával, meg messze is van...  A sors úgy hozta, hogy a Keleti Találkozó végül idén sajnos elmaradt, ám ekkor még nem sejtettem, hogy a kitűzött hétvégén nem itthoni pihengetés lesz.
Valamikor Július-Augusztus környékén hívott fel Nyuszy, hogy mi legyen a Lengyel Találkozóval, s hamar kiderült, hogy azonos az álláspontunk, mely szerint baromi messze van ugyan, eleve egy idióta ötlet ekkora utat tervezni, de csak el kellene menni a kihívás miatt is, valamint amiatt is, hogy Fifinek viszonozzuk a Nyári Találkozós látogatását. ;)
Így Július vége felé elkezdett kialakulni az eleinte szűk barátira tervezett kis küldöttség, ami később 9 autóra, s 16 fősre nőtte ki magát. Heteken át ment az egyeztetés az erre a célra létrehozott fórumon, hogy hogyan, merre, ki, mit, hova, stb. Tervezgettük az utat, a pihenőket, az indulást, az érkezést, hogy ki mit hoz magával az útra, hogy ha ne adj isten gond van, akkor legyen alkatrész, eszköz nálunk. Azt már itt eldöntöttük, hogy bármi is lesz, senkit nem hagyunk hátra műszaki hiba miatt. ;)
Az alkatrész listán szépen gyűltek az alkatrészek, szerszámok, valamint közben is gyarapodott az eleinte 3-4 autós kis csapat. Közben aki tehette elkezdte felkészíteni a kisautókat a nagy útra, intézte a szabadságot, pénzváltást, utasbiztosítást. Fifivel Nyuszy tartotta a kapcsolatot, így szállásunk is lett ugyanott a kempingben, ahova a találkozó meg volt hirdetve.
Ahogyan közeledett az indulás időpontja, úgy kezdtem magam is szembesülni a ténnyel, hogy ez a túra nem lesz egy sétagalopp. Elkezdtem hát én is felkészíteni a kisautót a nagy útra, melynek során mondhatni hazatér majd a kisautó a szülőhazájába, s remélhetőleg vissza. ;)   Kezdésnek a fékeket vettem szemügyre, feltettem a tehermentesítőket a kerekekre így közel 2,5 év után, motor olaj szint ellenőrzés, váltó olajszint ellenőrzés, függőcsapszeg ellenőrzés, zsírzás, valamint felesleges alkatrészek eltávolítása az amúgy sem nagy csomagtérből. Ennek során első körben sikerült kihúznom a jobb első kerékagyból az egyik felnicsavar menetet úgy, hogy mellette ültem, s nem fejtettem ki nagy erőt. Jani bátyámmal meg is állapítottuk, hogy kibaszott kotta-gyuri vagyok, nincs mit tenni. :) Azonban örültem is ennek, mivel igazából ezt Velence előtt szerettem volna feltenni a kisautóra, így indulás előtti éjjelen szívtam volna vele, de nem kicsit... Így legalább volt pár napom arra, hogy helyre hozzam a dolgokat, s beütemeztem egy kerékagy cserét a hétvégére, amivel nem is volt semmi gond, ha csak az nem, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, jobb lenne cserélni 2 év után az első tengelycsonkokat, mert erőteljes lógásuk van sajnos. Nem baj, még van idő... Ezen a hétvégén kicseréltem az ékszíjtárcsa felőli főtengely szimeringet is, ugyanis eltelt egy újabb fél év, így "indokolt" volt a folyása. Kiszedése után szemmel látható volt, hogy nem volt hosszú életre tervezve, mivel forgásirányos szimering volt ugyan, csak éppen a forgását a másik irányba tervezték... :\( :) most már tuti, hogy 850-es szimering volt, ráadásul gyenge. Semmi gond, vettem újat, ez legalább 900-asba való. ;) Nem mondom hogy pikk-pakk, de megoldottam a cserét a tavaly vásárolt levegőkulcsommal, mivel a főtengelyről nem egyszerű lelazítani a 36-os anyát, ami az ékszíjtárcsát tartja.    Átnéztem a vízcsöveket is, egy 10-15 cm-es gumicső volt, ami nem tűnt túl biztatónak, így inkább kicseréltem, valamint kb 2 órán át tököltem, hogy tegyek-e fűtést a kocsiba, vagy nem szükséges. A tökölésnek az lett a vége, hogy mikor eldöntöttem, hogy teszek bele, hamar kiderült, hogy folyik a fűtőradiátor a csőcsatlakozás mellett, így még sem lesz benne fűtés. :) Közben a derekam egy kicsit megrokkant s egyre nehezebben ment nem csak a hajolgatás, de már konkrétan az állás, és az ülés is. :\( Nem volt túl biztató a dolog így pár nappal az indulás előtt, kicsit mélyponton is voltam, hogy inkább kihagyom emiatt, valamint amiatt, mert egész héten dolgoznom kellett, a kisautónak meg még nem voltak kicserélve az első tengelycsonkjai, az indulás időpontja meg csak egyre közeledett. Erre az időre volt tehető az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy egyedüli 900-as lesz a kisautó a túra során, így ha motorhiba lesz ne adj isten, akkor cimi-cumika is lesz, mivel egy tarcsi motor nem fér be a hátsó ülésre. KG-val nagyokat röhögtünk a tényen...    Közben beszéltem szerelő cimborával, hogy ütemezzen be egy tengelycsonk cserét, mert nekem esélytelen lesz a derekam miatt. Így is lett, nem is bántam meg, hogy nem én álltam neki, ugyanis a bal-első felső szilentjébe bele volt gyógyulva csavar (2 év alatt érdekes jelenség, főleg hogy zsírral tettem össze anno, pont ezt elkerülendő....) így le kellett bontani a felső-trapézt, hogy satuba fogva operálhassunk. Na  ekkor tört el a lengéscsillapító alsó bekötési pontja, minden előzetes jel nélkül, s erőfeszítés nélkül.... Ekkor már kínomban röhögtem bátyámmal, mivel kb 18 órára voltunk az indulástól. :D Nem baj, gyerünk gátlót hegeszteni, mert az nem szép ugyan, de legalább mint kényszer megoldás működik. Augusztus 18-a volt ekkor, kb este 8-9 körül végeztünk, érezhetően szorosabb lett a kormányzás, aminek nem örültem annyira. Másnap reggel 8-ra futómű ellenőrzésre vittem a kisautót, mert mint jó szamár éreztem, hogy érdemes ránézni indulás előtt. Így is lett, hamar fény derül rá, hogy az új tengelycsonkok miatt erős pozitív dőlése lett a kerekeknek, ami már csak az egyik oldalon lenne orvosolható, mivel a másik oldalon elfogytak az alátétek... Boldog voltam, nagyon boldog, s vártam, hogy mi jöhet még. Ekkor már kicsit úgy voltam, hogy bármi is lesz, akárhogyan is pánikol a kisautó, meg én is, akkor is elmegyünk a Balti tengerhez. ;) Futómű amennyire lehetett, korrigálva lett.
Többünknek nagy elhatározása volt, hogy 18-án éjjel nem alszunk, hogy majd 19-én nappal tudjunk aludni, s frissek legyünk az úton. Ez akkor még eszméletlen jó ötletnek tűnt. Délután már kezdett körvonalazódni, hogy nem működik a dolog túlzottan, mivel szinte mindenki a fórumon lógott kisebb-nagyobb megszakításokkal azok közül, akik ezt a rápihenést tervezték az éjszakai indulás miatt. Személy szerint talán valami 50 percet sikerült aludnom, de cserébe egy délutánt végig fetrengtem, csak úgy mint Nyuszy, meg Dömi. :)
Eljött az indulás időpontja, autót cseréltünk, becuccoltunk, Suzukit garázsba be, kispolskit garázsból ki. Ekkor még hittem abban, hogy a 160 km-re lévő Zólyomba kiérek 2 óra alatt bőven, hiszen Pestre is felérünk max 1 óra 40 perc alatt. Én voltam a hülye, mert csak a távolsággal foglalkoztam, azzal nem, hogy falvakon keresztül kell majd mennünk, nem pedig autópályán... :\( Még mindig nem voltam elkeseredve, szóltam Nyuszyéknak SMS-ben, hogy sajnos késni fogunk mert elszámoltam magam. Ekkor volt 3/4 10, a GPS közel 3 óra 10 percet hozott útidőnek, ismét boldog voltam. Elindultunk hát, amolyan ami a csövön kifér stílusban, s Kazincbarcikán álltunk csak meg tankolni, hogy minél több legyen benne, amikor Zólyomba érünk. Gyors tankolás után még gyorsabb indulás, a helyi polgárőrök örömére, akik szerintem tervezték, hogy utánam jönnek... jelentem a határig nem értek utól. :D :D :D :D :D :D    S jött a másik nagy vicc az élettől, a GPS nem ismeri a Bánrévei határátkelőt, ami a legideálisabb pedig egy Zólyomi találkozóhoz ez mát vagy 20-szor kiderült. Szóval a Szlovák-Magyar nem létező határt átlépve a hátralévő távolság 80 km-ről 120 km-re ugrott, s minden áron elakart vinni minket Aggtelekre, mert az jó nekünk ha kerülünk 35-40 km-t. Így maradt az emlékezetből vezetős, nyelezős autózás, s végül megérkeztünk egy 20 perces késéssel a Zólyomi benzin kútra, ahol a találkozó volt megbeszélve. Égett a pofám hogy rám kellett várni, de büszke is voltam, mert okosabb vagyok egy GPS-nél :D ,  valamint látványosat faragtam az útidőből. :D   Gyors tankolás után útra kelt a 6 kisautó Lengyelország felé Zólyomból, ahol  egyeztettünk, hogy átlagosan 200-250 km-enként ki kell majd állnom tankolni a 8 liter környéki fogyasztás miatt. később kiderült, hogy normális tempóban nem eszik ennyit, s megelégszik 6,1 literes fogyasztással. Le a kalappal a kisautó előtt. ;)
 A tervezett 250 km-enként álltunk meg inkább tankolni, valamint minden 2-ik tankolást egy kis pihenéssel kötöttünk össze.  Hajnal 4 óra körül értünk Bielsko Biala-ba, így Pocokékat inkább nem zargattuk a a találkozással, s lassacskán haladtunk tovább a kibaszott hosszú úton, miközben egymáson röhögtünk, hogy nem vagyunk normálisak. :D :D :D :D :D Főleg annak függvényében, hogy vannak emberek, akik a városból nem mernek kiindulni, mert az messze van... :D :D :D :D :D :D :D
Szóval haladtunk az úton, lassan de biztosan, s szemmel látható volt, hogy a Lengyelek örülnek nekünk, kézzel lábbal integettek a 6 kisautónak az úton.
Egyszer egy kicsit megtréfált minket a GPS még egyszer, bár ekkor konkrétan Holló ment elől, vagy Nyuszy(?), s autópályára vitt minket, amivel nem is lett volna gond, mert nem volt fizetős. csak ekkor már erősen benzinkútért imádkoztunk páran, de nem izgultunk, mert pálya mellett mindig van benzinkút.... Itt is kiírták, hogy a következő kút 70 km-re lesz... :D :D :D :D :D :D Na itt vesztettünk vagy 2 órát az útból, mivel lejöttünk a pályáról s kerestük a nem létező, valamint az elrejtett kutakat, ahova végül egy helybeli úriember vitt el. Közben sajnos volt egy kis technikai malőrünk is, mivel elkezdte forralni a vizet a kisautó, ami nem volt túl kecsegtető így 700 km-re Magyarországtól, s 200 km-re a végcéltól... cseréltünk vagy 8-szor biztosítékot, ami eleinte úgy tűnt megoldja a problémát, csak sajnos menetközben kiderült, hogy mégsem, mert nem kapcsolt a hűtő-ventillátor. :\( Nem értettem, s nem voltam boldog, az út is szar volt mármint minőségileg. Délután 4 óra körül érkeztünk meg a szállásra, ahol később megjelent Fifi is, a szállás meg kicsit érdekes volt, a minőség kb a olyan volt mint egy sátor, csak mondjuk fából. :)   Gyors szerviz felmérést csináltam, ekkor már kb 1,5 napja voltunk talpon, kicsit el voltunk törődve. Szépen lassan sikerült összeraknom, hogy én okoztam a műszaki malőrt azzal, hogy a lengőbiztosíték, szó szerint lengőbiztosíték volt, s a rossz útminőség miatt oda-odaverődött a kasznihoz, így a biztosíték kilazult a foglalatban, nem volt állandó kontakt, ettől felmelegedett, a háza kicsit megolvadt, a biztosíték kilazult, majd jött a terhelés, s kiolvadt. Azonban ennek csak akkor láttam jelét, amikor lakott területes döcögéstől a vizem 110-120 fok körül játszott. :\( Sikerült megoldanom azonban egy erőteljes kombinált fogós szorítással, s megszűnt a probléma, így másnap reggel elindulhattunk a Balti tengerhez, ahogyan azt el is terveztük. Az útnak két autóval vágtunk neki Nyuszyékkal, mert a többiek boltozni mentek előbb, meg bontózni. 170 km-re voltunk kb a Gdanski- tengerparttól, az út mégis közel 3 óráig tartott, s sok helyen régi autópályás zakatolós feelingje volt. Gdanskban is volt móka, akaratunkon kívül is... ugyanis amit Nyuszyék beböktek tengerpartnak, az megközelíthetetlen volt konkrétan. Elég érdekes szűk szar utakon akart levinni minket a tanger partra, aminek végül az lett a vége, hogy Nyuszyék közel kerültek egy villamoshoz, ami utána nekünk csilingelt, és integetett, majd mi kerültünk közelebb kapcsolatba egy 5 fős biztonsági csoporttal, akik jelezték, hogy ahol most vagyunk, ott bizony nem lehetünk, mert lezárt terület. Majd követtük az utasításukat, hogy lejussunk a tengerpartra, így hajtottunk be egy egyirányú utcába természetesen rossz irányból, s eleinte nem értettem miért villog, és integet mindenki, amíg a tükörben meg nem láttam az egyirányú táblát... így maradt a kormány-rántás - racsni, és integettem Nyuszyéknak, hogy kurva gyorsan forduljanak ők is meg. Eleinte ő sem értette, s azt hitte, megismertem valami ismerőst.... Na ekkor eldöntöttük, hogy most inkább kicsit megállunk pihenni inkább, és cigizünk, eszünk, iszunk, stb, mert mindez kb 10 perc leforgása alatt történt, s kezdett kicsit több lenni a soknál is. :D
Lejutottunk végül a tengerpartra, ami gyönyörű szép volt az időjárás miatt i, mivel égszín kék tiszta égbolt volt, szikrázó napsütés, s homokos tengerpart, de Gyuláékat nem láttuk sehol... :D Szóval fürdőztünk a 18 fokos vízben, medúzáztunk amitől eleinte paráztunk, de ha szerintem maratunk volna még egy órát, már meg is ettük volna őket. :D Kicsit itt el is agyaltam, hogy majd 30 évesen láttam először tengert, s mennyi mindent nem láttam még, sokfelé nem jártam még, s lehet hogy nem is fogok. Ráadásul, hogy sok mindenhez nem is kellene messze menni.... Na mindegy, szóval pancsiztunk, majd késő délután elindultunk visszafelé, de megnéztük még Gdansk óvárosat, ami igen lebilincselő volt, s szép. Valamint keresgélni próbáltunk olyan helyet, ahol az autókat letudjuk fotózni a tenger mellett... nem volt egyszerű, végül beértük egy kikötővel. Majd elindultunk a szállásra vissza, s volt vagy 11 óra mire vissza értünk. A kemping tele volt már kispolskisokkal, s bár késő este volt, Dórival hamar kiszúrtuk egymást, s megörültünk egymásnak, mivel majd 4-5 éve nem is találkoztunk szinte. Este kis beszélgetés, iszogatás volt, majd pihenés.
Szombaton reggel indultunk a pályaverseny helyszínére, aminek kapcsán kiderült, hogy a Lengyeleknek fingjuk nincs a rendőri biztosítás fogalmáról... Na mindegy, sok kis autó zúzott a tesztpálya felé, ahol lehetőség volt versenyezni is, meg versenyen kívül is autózni a pályán. Majd elindultunk Bydgoszcz főterére, ahova beérve már csörgött a telefon, Gyula hívott, hogy hova menjünk, mert mindenki minket néz a fórumról egy webkamera által. Némi kínlódás után megoldottuk, hogy hazaintegessünk on-line a magyaroknak, polskisoknak. Kicsit sem néztek hülyének minket a helyiek. :D Jó buli volt ez is.
Majd elindultunk hazafelé, mármint szállás felé némi vásárlással egybekötve.
Este kicsi italozás, beszélgetés, szembesülés azzal, hogy reggel nem fogunk bírni felkelni. :D De nem gond.
Reggel valamikor 5:30 körül vágtunk neki a hazafelé vezető útnak ez alkalommal csak ketten Nyuszyékkal, mert a többiek ráérősebbek voltak, s nem kellett hazasietniük. Ha hamarabb tudtuk volna, akkor mi is másként intézzük a dolgokat, de így sem volt rossz. Hazafelé vezető úton sajnos elkövettem még egy hibát a biztosíték után, sajnos fogtam egy úthibát, amit csak akkor vettem észre, amikor kb 3-4 m-re voltam tőle, mindezt 90-es tempónál, úgy hogy mellettem autó volt, a másik oldalon meg szalagkorlát. Így sajnos esélyem nem volt elkerülni, s sajnos nagyon nagyot szólt, ahogyan a jobb oldali kerekekkel elcsíptem. De annak örültem, hogy sikerült úton tartani a kisautót, s nem dobott el az úthiba. Azonban sajnos a felni bánta ezt a kis malőrt. Szerencsére a gumi nem engedte el a nyomást, nem is rázott menet közben, de nagyon bántott, hogy ekkorát hibáztam. :\( Jobb ötlet hiányában simogattam menetközben a kisautót, s vagy 100-szor elnézést kértem tőle. :\( Zólyomban búcsúztunk el Nyuszyéktól, miután jót röhögtünk azon, hogy megint megakar szopatni a GPS. Így hazafelé is maradt a fejből vezetés, s valamikor este 10 körül értünk Miskolcra, Janiéknál gyorsan autót cseréltünk hulla fáradtan, s hazaindultunk pihenni.
Nem volt egyszerű túra, de szerintem senki sem hagyta volna ki, s élményekkel tele tértünk haza, még ha fáradtan is. Hiszen kifelé valami 18 órát voltunk úton, hazafelé meg vagy 13-14 órát, összesen belecsavartunk a kisautókba vagy 2200-2300 km-t minden különösebb gond nélkül. Így le a kalappal az összes kisautó előtt, az összes sofőr, és utas előtt! Nagy utat tettünk meg, átértékelődött bennünk a távolság, a fáradtság, a messze van fogalma. :D :D :D :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt testileg, azoknak is, aki csak lelkileg, összességében egy nagyon jó buli volt, nem hagytam volna a világ összes kincséért sem! Kicsit össze is kovácsolódtunk szerintem, elmondhatom. ;) Egyfajta csapatépítő tréning volt ez egyben. ;) Remélem lesz még hasonló. :)

2009.08.10. Hétfő

Van, hogy az ember enged a csábításnak, s olyat tesz amit nem tervezett...  vagy esetleg később megbánja... de akkor, és ott jó az ötlet...
Jelentem, nem bántam meg, de blogolni csak holnap délután lesz időm. Addig érje be mindenki ennyivel. ;)
UPDATE!

Szóval tudtam, hogy nem kellene képet beszúrni, mert félreértés lesz belőle ;) de elhihetitek, hogy a többi képpel sem jártatok volna jobban.
Kezdem az elején.
Azt terveztük, hogy vasárnap meglepjük Janiékat a Balatoni nyaralásukon, ami végül részünkről meghiúsult, hiszen későn is keltünk fel, meg jöttek még délelőtti programok, így jó anyámékat összeszedve elindultunk arra. (Mutatom, arra)
Így lyukadtunk ki első körben a tervezett Balatonmáriafürdő helyett Hajdúböszörményben, ami egy nagyon csodás, szép hely, csak ajánlani tudom mindenkinek aki arra jár. Megnéztük a tájházat, a belvárost, a Bocskay teret. Engem nagyon megfogott a hely. Ekkor még úgy terveztük, hogy a következő megálló Hajdúszoboszló lesz, tartott ez egészen addig, amíg össze nem találkoztunk egy családdal akik onnan jöttek át amiatt, mert tele volt a fürdő emberrel... Így elindultunk ugyan tovább, de végül a Hortobágyon kötöttünk ki.
Tehát bármennyire is jó ötletnek tünt a Balaton, végül Hortobágy lett belőle.
Megnéztük itt is a helyi nevezetességeket, megebédeltünk a Hortobágyi Csárdában, majd tovább csavarogtunk, s elmentünk pusztakocsikázni. Összességében egy nagyon jó kis vasárnapi nap volt ez, az időjárás is nekünk kedvezett, az autó is nagyon jól viselkedett, 4 személlyel nem evett csak 5,4 l-t 100 km-en, ami bőven jó. Továbbra sincs okom panaszra a Suzuki kapcsán.
A félre értések elkerülése végett, kérem elolvasni a képek címét. ;)

2009.08.08. Szombat

Van egy kis elmaradásom.
Szóval:

GARAGE 2.0

Velencei találkozót megelőzően Baz megint nálunk járt, (lehet lassan a nevemre is fogom venni...) s mivel nálunk járt, csináltunk még egy garázst, ha már úgy is itt volt... :D
Igazából ez csak egy (már évek óta létező) kocsibeálló fedél építése volt, hogy ha ne adj isten úgy alakul, hogy szerelni kell, akkor a környezeti hatások kevésbé tegyenek ebben keresztbe.
Az építésnél a szokásos kis csapat volt jelen, ami jó anyámékkal bővült még ki ebben az esetben, mivel a telkünkön építettük ezt a garázsféleséget, ők pedig épp kint töltötték a hétvégéjüket. Így a munka végeztével bátran állíthatom, hogy ez is egy nagyon jól sikerült kis szerkezet lett Baz jóvoltából, s ezzel jobban is haladtunk, mivel már számunkra (amatőrök számára) sem volt már idegen a fa anyaga, illata, szerkezete stb. Így már némiképp többet tudtunk a keze alá dolgozni Baznak, így haladósabb tempóban tudtuk nyomni. Olyannyira, hogy belefértek még plusz munkák is, pol dió fa, és szilva fa kivágása, gallyazása a tetőszerkezet mérete miatt. :)

2. Velencei találkozó:
Természetesen mi is jelen voltunk a Club126 Nemzetközi találkozóján a kisautóval, ami nagyon viselkedett ezúttal is, igazából nem lehet panaszom, még a kezdeti kellemetlenséget tekintve sem, mivel én tehetek arról, hogy ha a rendszám az eredeti helyén van, akkor sajnos autópályán nem kap elég levegőt az ellenszél következtében sem 80 km/h-nál, sem pedig 120 km/h-nál. :\( Így az első autóspihenőnél inkább kiálltunk, mivel nagyon meleg volt már délelőtt 8-9 körül pénteken amikor is Velence felé vettük az irányt. A vízhőfok sajnos elég magasan állt a zárt rendszer ellenére nem szerettem volna úgy eljutni Velencére, hogy 100°C-on virít végig a hőfokjelző, így eltávolítottam a hűtőrács elől a rendszámot, s jobb megoldási lehetőség, valamint eszközök hiányában kábelkötegelőkkel rögzítettem a rendszámtáblát a lökhárító alsó részéhez, ezáltal szabad utat biztosítva a hűtő alsó része felé is a levegőnek, ellenszélnek. Ami szerencsére be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, s a továbbiakban a vízhőfok a változó tempó ellenére sem szökött 90-92°C fölé, ami bőven jónak mondható. Így az autót is kíméltem, s magam is nyugodtabban tettem meg a km-eket. Útközben sokan integettek, villogtak nekünk sőt le is kameráztak az autópályán egy épített Tuningolt BMW-ből. ;)
Az M0-ás manőver ez alkalommal sem jött össze, mivel a GPS mindig a belvárost favorizálja, így a kerülő feléről behozott minket Budapestre, na ekkor azt hittem, hogy megreptetem a készüléket.... Hazafelé már rutinosan jöttem, és lehalkítottam az adott szakaszon, s magunkra hagyatkozva jöttünk végig gond nélkül. ;)
Velencére megérkezést követően kipakoltunk a szálláson, majd megkezdődött a mindenki számára már régen várt 3 napos party, amiért minden elismerésünk a rendezőknek, szervezőknek. ;) Idén is nagyon jól éreztük magunkat, bár idén nem nyertünk tájékozódási versenyt, de lehet hogy amiatt, mert nem is indultunk idén abból az okból kifolyólag, hogy mások számára is megadasson a nyerés lehetősége.... :D ;)   Pénteken nagyokat fürdőztünk a Velencei tóban a többiekkel, , megtartottuk a Club126 alapító közgyűlését Ricsi vezetésével, valamint jól bevacsoráztunk Azoktatóék jó voltából. Ezúton is köszönet érte nekik még egyszer, de még vagy százszor inkább, mivel mindenki elégedetten tért pihenőre a koleszterin szegény vacsi után. ;) Ami számunkra sajnos nem tartott túl sokáig, mivel elég jelentős vihar lett hirtelen kialakulóban így a hajnal 01:00-nás lefekvést követően 02:10 körül már KG-val, Béciii-vel kémleltük az eget, a fákat, a szelet, a villámokat, hogy enyhén illuminált állapotban hová is kellene betenni az autókat, hogy se a szél, se az esetleges jég ne tegyen benn károkat. Jobb ötlet hiányában kitettük az autókat a szabad füves placcra a fák alól, hogy legalább faágak ne essenek rájuk, s hosszas tökölés után 04:50-körül nyugovóra tértünk. Közben tudtuk meg azt is, hogy Thony flancolt, és kék villogós autóval ment el a kempingből, de szerencsére jobban lett ő is. ;)
A Szombat elég nehézkesen indult, nem tudom mi lehetett ennek az oka. :D 09:00-körül indult a tájékozódás verseny, amin hosszas győzködés ellenére sem indultunk el idén, kicsit nem is bánom most jó volt ez így számunkra. egy kicsit próbáltunk segíteni Emesének és Baz-nak, túlzottan nem sikerült... ;)
A tájékozódási verseny célja a szabad strand volt, ahová az autókonvojt mi vezettük át Nyuszy kérésére, s elkezdődtek ott is a játékos programok a bekötött szemes szlalom-tól a golyós szlalomig. ;)   Majd ezek végeztével késő délután indultunk rendőri biztosítással a már megszokottá vált Velencei tó körüli felvonulásra. Az idei felvonulás biztonság szempontból szerintem az egyik legjobb volt, köszönhető volt ez a közreműködő rendőröknek, valamint az indulást megelőző felhívásoknak, hogy külsősöket mellék útról nem engedünk a zárt konvojba... ;) Bár tavaly mi a sor végén jobban mulattunk, hiszen rendőri biztosítással tudtunk veretni végig anélkül hogy bárki is szólt volna egy rossz szót is. ;) Ráadásul idén majdnem kicsit összetolt minket a sor végén a szlovák elnök, de szerencsére mindenki résen volt, így nem lett gond. ;)
Vasárnap az ipari parkban voltunk már ahol szintén autós vetélkedők voltak rendezve számunkra. Hosszas unszolást követően én is rajthoz álltam bár a hátsó ülés tele volt minden lommal, mivel menetkészen vonultunk ki már ide. Így a gyorsuláson jól el is picsázott mindkét másik 900-as kolléga, valamint az akkumulátoros polski is. Ez van. ;)    13:30-körül visszamentünk a kempingbe hogy fürdőzzünk még estig inkább, és ne a 40 fokos melegben kelljen autóznunk hazáig. Így a Pesti bagázs egy részével, valamint Béciii-ékkel múlattuk az időt a tó parton. Ezúton üzenem Bécinek, valamint barátnőjének Reninek, hogy isteni keze van...  Nem kell egyből rosszra gondolni. ;) (vagy jóra??? :D ) Tudni illik olyan kellemes masszírozást kaptam a nyakamra, hogy elmúlt a fejfájásom, Bécinek meg elkezdett fájni, de az kit érdekel, mikor az enyém elmúlt, és ez a lényeg. :D :D :D :D :D Szóval köszönöm még egyszer Reninek, majd egyszer valahogyan meg is hálálom, mert olyan jó volt, hogy egy cigit is elszívtam utána... :)
Majd valamikor kora estefelé elindultunk szépen lassan haza, ami egészen Velence végéig tartott kb, ott ugyanis szépen felmentünk az autópályára, és toltuk neki ami a csövön kifért. ;) Meg sem álltunk csak Miskolc előtt az  M30-as elkerülőre hajtás előtt a kagylós kúton, ahol a következőkre jöttem rá. Ha hosszú nyelezés után gázfröccsel állítom le a kocsit, a hátunk mögött összegyűlt kútkezelők összefossák magukat a leállítást követő 30-40 cm-es lángcsóvától, majd harsányan nevetnek, és kérik, hogy még vagy 100 ilyet csináljunk.  Ráadásul közben szembesülök azzal is, hogy a hallásomat erősen tönkreteszi a fojtás nélküli kipufogó végig 5-6000-es fordulaton Velencétől majdnem Miskolcig, s a kiszállást követően csak monoton zúgást hallok, valamint halként tátogó embereket.... :D De kárpótol az érzés, így a többit lefosom. :D

3. Tető zsindelyezés:
Velencei talit követően volt még 2 pihenő napom, így szépen kiszaladtunk a telekre, s elkezdtem lefedni a kocsibeálló felé épített tetőszerkezetet, ahogyan tettük ezt a bratyókámnál is anno. Azonban a nagy melegre való tekintettel ezt már nem vállaltam be, hogy egyszerre felnyomom az egészet, mivel az elég embertelen volt legutóbb is. Így megcsináltam első körben a másik oldalt, majd az egyiket. Vagyis.... nem. Először az egyik oldalt zsindelyeztem le, majd a másikat. ;) Így több lépcsőben ugyan, de elkészült ez is

4. Lengyel találkozó:
Hirtelen ötlettől vezérelve egy páran eldöntöttük, hogy viszonozzuk Fifi gesztusát azzal, hogy mi is megpróbálunk eljutni az általuk Lengyelországban szervezett találkozóra, így elkezdődött az aut felkészítése, átnézése a hosszú út előtt, ami több lesz összességében mint 2500 km. A találkozó Bydgoszcz-ban lesz (Miskolctól kb 850-900 km alaphangon) ami azonban már nincs messze Gdansk-tól, ami a Balti tenger partján van (kb + 170km). így ha minden jól megy, akkor megejtünk egy Balti tengeri látogatást is majd, de ne menjünk ennyire előre az időben.
Velencei tali előtt esztergáltattam tehermentesítő gyűrűket, amiket (most már örülök neki) nem sikerült időhiányában feltennem a kisautóra. Tegnap ugyanis már belefért az életembe, s kellett még egy kicsit alakítani rajtuk felszerelés előtt az esztergályosnak, de ezt megoldottuk kb 5 perc alatt. Azonban az anyós oldali  első kerék agyból eltávozott az egyik csavar menete, holott nem feszült, nem keresztben tettem bele, ráadásul mozgókúpos csavarról volt szó, és ülve húztam a csavart. Mégis megszűnt az agyban a menet, így bővült a szerviz lista, s ki kell valamelyik ap cserélnem az első kerék agyat, mivel 3 csavarral nem vágok neki ilyen hosszú útnak lehetőség szerint. :\(   Sajnálom a dolgot, de egyben örülök is, hogy nem Velence előtti éjjel álltam neki szerelni, valamint hogy inkább most jött elő a probléma, s nem Bydgoszcz felé fél úton.
Rendeltem főtengely szimeringet is, mert sajnos a fordulat következtében adódó rezonancia úgy látszik fél évente tönkre teszi a szimeringet, s szivárgásra ad lehetőséget az olajnak az ékszíjtárcsa alól. :\(   Megérkezett aznap délutánra, így azt is csak ki kell cserélnem.
Kipufogón gondolkodom nagyon egy erre a hosszú útra talán valami csendesebbet megpróbálok alkotni ha időm engedi majd.
Janinak csináltunk a Ladába szivargyújtót, mivel ez eddig sajnos nem ment a Ladába, s a mai napon ők nyaralni indultak a Balatonra. Ilyen hosszú úton meg csak jó, ha van hova dugni a mit... :D Mármint a GPS-t, a hordozható DVD-t, a vállról indítható rakétát, stb. ;)
Jó utat nektek Janikám! Ha bármi gond van (de ne legyen!!!), szerintem bizton állíthatom, hogy a Polskis társadalom megpróbál majd segíteni, s nem ismerünk lehetetlent, s nem hagyunk senkit az út szélén ezt már te is tudod. ;)

Azt hiszem ennyit szerettem volna így röviden, utólagosan blogolni az elmaradott dolgokról.

2009.07.21. Kedd

2009. 07. 20. Hétfő
Ismét tudok kesztyűbe dudálni... :)


Megérkeztek ugyanis a csere kesztyűk a SABELT START-ok helyett, most végül MOMO PRO RACER CLUB lett. Kényelmes, hosszú szárú (ötujjas), belső varrott, varrásoknál erősített, tenyérnél és az ujjaknál hasított bőr erősítéssel ellátott verseny kesztyű. Reméljük be fog válni a dolog ezúttal talán jobban, hosszabb távon, mint legutóbb. ;) Egyenlőre azt tudom elmondani róla, hogy kényelmes kialakítású kesztyűk, bár a száruk nekem már-már hosszúak, hiszen szinte már pólót sem kell hordanom miattuk, de ettől nagyobb problémám soha ne legyen. :)

Ha minden jól megy, és jól jön össze, akkor a mai napon végre 2 év után talán eltudom készíttetni a tehermentesítő gyűrűket a felnikbe, hogy ne csak a négy csavar tartsa őket ezentúl, mint ahogyan eddig. Bár bajom nem volt velük soha, de lássuk be nem a legjobb ha a négy felni csavar vesz fel minden terhelést.

A hétvégén kicsit befeküdtem a kocsi alá is, ugyanis az utóbbi időben néha előfordult, hogy kanyarok után nem mindíg vette szépen a fokozatokat a váltó. Első körben tartó bakokra, második körben váltó összekötőre gondoltam. Levettem egyiket is, másikat is, egyiknek sem volt semmi baja, de azért inkább tettem újyakat helyettük, meg egy picit megemeltem a váltót az eddigi magasságához képest, és el is fordítottam minimálisan (haladási irányt tekintve) a jobb oldalra. Így most némiképp egyszerűbben veszi a fokozatokat, de vélhetőleg a kuplung is kopott már valamicskét az elmúlt 10.000-12.000 km alatt, így Velencére indulás előtt még azon is állítanom kell majd egy kicsit, hogy megszünjenek a reccsenések. Valószínűleg a váltó is fog kapni egy kis olajat is, hogy inkább több legyen benne, mint hogy semennyi... :)

Valamint ha minden jól megy, akkor ma befut Baz barátunk is, és neki esünk egy újabb garázs, kocsibeálló építésének kint a telkünkön, hogy rossz idő esetén is lehessen majd "szögelni a vasat", nem úgy mint eddig. :)

2009.07.13. Hétfő

A hétvégén egy kicsit csavarogni voltunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy a kollégámat kellett feljuttatni Visegrádra a várjátékokra, mert a férje a fellépők között szerepelt a gyerekkel együtt. Csak ők már pénteken hajnalban elindultak mivel több napos volt a rendezvény, az asszony pedig inkább hátramaradt, mert nomád körülmények között nyomták a srácok a 3 napot. ;)
Szóval ha már fuvar, akkor úgy gondoltam egy kicsit mi is kikapcsolódunk legalább, s fent maradunk egy ideig legalább és csavargunk. Megemlítettem Bazéknak a dolgot, nem kellett csalódnom bennük, mert ők is szívesen jöttek csavarogni, így bejártuk egy kicsit Visegrádot, megnéztük a felvonulást a királyi palotához menet, ettünk, ittunk, mulattunk.
Láttunk is, meg adtunk is vértet... :D
Pontosabban a nagy csavargás közepette, Emese kiszúrta, hogy véradási lehetőség is van a sok-sok vásározó között a Magyar Vöröskereszt jóvoltából. S mivel még nem volt alkalma eddig vért adni, így bátorítás képpen (bár Emesének erre nem volt szüksége szerintem) jómagam is vele tartottam. Utolsó percekben értünk be a véradásra, de annál szívesebben fogadtak minket, kitöltöttük a papírokat, levették a mintát, megvizsgáltak minket, s már indult is a csapolás. (Jelzem csendesen, Emese kb 1,5 perccel hamarabb "indult", de így is rávertem kb 2 mp-et. :) :) :) :) :) )
Közben Andi is rászánta magát élete első véradására, de egy kicsit izgulósra sikerült a vérnyomás mérés a vizsgálatot követően, így magas vérnyomási érték miatt nem adhatott most, pedig szeretett volna. Sebaj, majd legközelebb. ;) Balázs közben nagyokat fotózott, reméljük lesznek kéepk hamarosan. ;)
A Visegrádi séta, a felvonulás, a várjátékok, a Salamon torony, a Felleg vár, a Megyeri híd, Csajos haja, -kocsija, -garázsa nagyon tetszett, akár csak a finom ételek, amikből jó ízűeket falatoztunk, nem hétköznapi árakon, de talán ilyen alkalmakkor az ember elsiklik ezek felett. ;) A lényeg sokkal inkább a jó hangulaton volt, amiben nem volt hiány ezesetben sem. :)
A családi autó csomagokkal, három személlyel is jól viselkedett, jól fogyasztott, jól ment, így továbbra sincs okom panaszra a 7,2 literes fogyasztás kapcsán. Főleg hogy itt-ott egy kicsit ki is toltam a szemit a pályán, amikor nagyon tele volt a hócipőm, na meg klímázgattunk is. :)
Szerencsére az idő, a forgalom is kegyes volt hozzánk vasárnap folyamán, így abszolút nem panaszkodom, mert összességében is nagyon jól éreztük magunkat. Főleg hogy találkoztunk megint a régi, jó barátokkal. ;)

Viszont unom már, hogy mikor Miskolcra érünk, mindig így fogadnak minket...

2009.07.08. Szerda

Kedden újabb két évet kapott, szerencsére nem felfüggesztettet, hanem letöltendőt. ;)
Igen, eltelt két év mióta: - elkészült a kisautó, én is nehezen dolgoztam fel...
                                       - Velencén debütált 903 cm3-esként,
                                       - nem építettünk autót hajnalokig a barátokkal egy élelmiszer
                                         piacon, sutyiban, határidőre
                                       - aránylag normálisan végigalszom a szabad éjszakáimat
                                         anélkül, hogy felsírnék, mint csecsemő, kinek megvonták
                                         szájától az életet adó, tápláló nedűt,
                                       - s még sorolhatnám mi történt, vagy nem történt azóta
A lényeg azonban most csak az, hogy sikeres műszaki vizsgát tett a kisautó, így újabb két évet kapott. Bár voltak gondok a műszaki vizsga során, de mindez kimerült annyiban, hogy a keskeny nyomtáv miatt a nyitott akna élén kellett végig haladnom a kerekekkel, mivel 175/50-es gumikkal esélytelen volt megközölnöm. :) Bár szerintem a gyári méretekkel is gondok akadtak volna.
A kisautó hozta a maga formáját, jól szerepelt, jól viselkedett, ahogyan az tőle már elvárható, megszokhattuk. Meg is lett dicsérve, csodálva, szakértve míg a vizsgabázison voltam vele, ami ugyan nem öt perc volt mivel reggel 3/4 6-ra vittem el a vizsga állomásra, s álltam be vele a sorba. 9 óra körül álltam le vele az aknáról, majd 3/4 2-kor már meg is kaptam a szükséges okmányokat. Meg is lettem vígasztalva, mely szerint ez július 9-e után már sokkal-sokkal durvább lesz, mivel akkor élesítik az új, Pesti központú online vizsga rendszert. Állítólag a napokban volt egy próba nap az egyik vizsga állomáson, ahol az eddig megszokott menyiségtől eltérően nem 40-45 autó vizsgázott le, hanem 10. Persze ha jól értem ezt is miattunk, autósok miatt csinálják, mármint a mi érdekeink miatt...

2009.07.05. Vasárnap

GARAGEBLOG 2. FELVONÁS:

GARAGE 1.0 / 2

Az időjárás konkrétan kinyalhatja a valagunkat most már (tömören, velősen kb ennyi)
Hétvégére ütemeztük a tetőfedést, mivel akkor voltunk mindketten itthon a bratyóval, s tudtuk, hogy ez legalább egy emberes munka, én  meg ugye csak amolyan fél ember vagyok már csak. :\(
Szombaton megvettük a zsindely lemezeket, akciósan az utolsó pillanatban, zárás előtt 30-40 perccel 2600.- helyett 1300.- Ft/nm-es áron, ami elég jónak mondható, főleg minőség/ár tekintetében. Előrelátóak voltunk (legalább is ekkor még azt hittük...), s mivel lesz még egy garázs hamarosan, gondoltuk megvesszük egyben a kellő mennyiséget, így vettünk potom 60 nm-re valót (még ekkor is nagyon okosnak, meg ügyesnek hittük magunkat, mert hogy), vettünk hozzávaló szöget is 5 kg-ot, valamint lazúr festéket olcsón, (mivel 2014-ig eláll) 40 litert. :)
Még mindíg büszke voltam magunkra, hogy milyen okosak, és ügyesek is vagyunk, tartott ez mindaddig, amíg ki nem fizettem a kasszánál a saramat, s nem mentünk ki a telepre, ahol a zsindelyeket tárolják. Ekkor kezdődött az izgalmas párbeszéd, amire az elején azt hittem csak szívatás:
Rakodó: - Lesz autó amivel elviszik?
Robika: - Simán, hát itt a Suzuki Ignis. ;)
Rakodó: - Hm.... :D :D :D :D :D :D :D :D
Robika: - Talán nem fér be hátra, ha lehajtom az üléseket???
Rakodó: - Beférni befér......   Csak az autó fog itt maradni. ;)
Robika: - WTF?????? Szívatsz vazze????
Rakodó: - Nem.... (s már hozta is targoncával a raklapra pakolt zsindely csomagokat)
Első körben közölte, hogy a 60nm, az bizony 20 csomagnak felel meg alaphangon, mivel csomagonként 3 nm van benne. (Zsíííííííííííííííír, mert nekem is ennyi jött ki. :D )
Ezt követően megemeltem egyet, talán nem kellett volna a béna hátammal inkább, s szembesültem a ténnyel, hogy ez izgi lesz. De még mindíg bíztam magamban is, autómban is. ;)
Beraktunk 10 csomaggal kíváncsiság képpen, ami annyiból volt jó, hogy megnéztem hogyan is nézne ki az Ignis (hülyére, picsára, szartig, stb...) leültetve. Az autó ugyan tetszett, mivel a hátsó kerék erősen bekandikált a sárvédő pereme alá, de az orra baszottul égnek állt, ráadásul így egy métert nem lettem volna hajlandó menni vele, mert sajnáltam. :\( Így felemeltem a telefont, s csörögtem a kis családomnak, hogy jöjjenek, és mentsenek ki, mert ez így esélytelen lesz. Így jöttek jó anyámék a WagonR-el, nővéremék a kombi Renault-val, s gondosan elosztogattuk a súlyt a három autóban. Még így is elég viccesen viselkedett az autó, mikor felhajtottunk a 30-as elkerülőre, mert hogy erre ugyan hosszabb az út, de legalább nincsenek kátyúk (egyenlőre, mivel ezt a szakaszt is magyarok készítették...)
Azt elfelejtettem említeni, hogy egy csomag kb 30-35 kg, tehát 600-700 kg-nyi súlyról beszélgetünk. ;) Most már legalább tudom, mert eddig mindennel számoltam ugyan, csak azt nem vettem számításba, hogy ennek súlya is van... :)
Így a szombati nap kb ennyiről szólt, valamint a tetőszerkezet megerősítéséről, mivel az időjárásnak köszönhetően egy picit megsüllyedt a gerinc. Orvosoltuk, amennyire tudtuk, emeltünk rajta, majd visszaraktuk a tartókat a szarufák közé, ahogyan azt Baztól tanultuk. ;)
Vasárnap kapcsán elhatároztuk, hogy korán kezdünk amiatt, hogy ne kelljen sokat szívni a tűző napon. Hát.. valamelyest sikerült. ;)
Vasárnap reggel 1/2 8-8 körül sikerült felkászálódnom a tetőre, kigurítottuk bitumenes záró réteggel, majd elkezdtük rakni a zsindelyt. Ekkor még nagyon tetszett a dolog, mert ezt megelőzően soha nem csináltam ilyen sem. :) Később, konkrétan a vége felé, már erőteljesen alább hagyott a lelkesedésem, miután kb reggel 8-tól, délután 5-ig fent seggeltem a tetőn, kisebb-nagyobb megszakításokkal. De egyetlen cél vezérelt, mely szerint magunknak csináljuk. ;)
Kicsit szédültem a tűző napon, néha kicsit baszottul elborult a idő, és zengett mint rendesen meg villámlott, de kegyes volt velünk az időjárás, mert pont betudtuk fejezni az egész tető zsindelyezését még az eső előtt.
Szerintem szép lett, sőt mások szerint is, ráadásul nekünk tetszik, a célnak meg ugye bőven megfelel, így már a tető is védve van teljes mértékben. ;)
Jó móka volt a mai nap is, igaz kicsit megviselt az idióta testtartás, meg a tűző nap, de majd kiheverem ahogyan szoktam. Legalább is remélem. ;)

2009.07.03. Péntek

Eltelt egy újabb év a kisautó újjászületése óta, így esedékessé vált a zöldkártya megújítása, majd jövő héten a műszaki vizsga lesz soron.
Zöldkártyára bejelentkeztem online tegnap délután, így igazából szinte 5 percet sem kellet várnom, ez valamelyest meggyorsította a folyamatot. Ez alkalommal is a már 6 éve megszokott céghez vittem a kisautót, ahol mindig korrektek voltak velem is, a kisautóval az ott dolgozók, így értelme nincs, nem is volt más helyet keresnem. Tehát most sem volt ez másként, bejelentkezést követően megkaptam a visszaigazolást, így a mai napon a munka végeztével már vittem is a kisautót a Derby Autó házba.
Előtte volt egy kis kitérő még, ugyanis a Sabelt kesztyűbe sikerült beleválasztanom, s a varrás mentén sajnos elengedte magát a jobbos kesztyűm a középső ujjánál. Gond egy szál sem elvileg, hiszen a forgalmazó egy pillanatig nem problémázott az esettel szerdán hozta vitte a kesztyűt, ma tudtam elmenni érte zöldkártyázás előtt.
Azonban annyi szépség hibája van a dolognak, hogy nincsen már árukészleten ebből a kesztyűből kék színben (kibaszott-geci nagy mérete miatt), így piros jött helyette, amivel igazából nem sikerült megbarátkoznom az ott töltött 40 perc alatt. :\(   Így most van az a variáció, hogy másik három kesztyűt is megnéztem, amik szóba jöhetnek:
MOMO PRO RACER CLUB
MOMO PRO RAVER EXT
SABELT DIGIT
Természetesen ami igazán tetszene, az elég húzós az árak tekintetében, mivel az olyan 47.000.- körül állna meg, mire hozzám jutna. :\(
Szóval most még agyalgatok, majd keddig megálmodom, hogy melyik legyen a sok közül.

Zöldkártyázásnál igazából annyi történés volt, hogy megdicsérték a kisautót, jól szerepelt, jól megfelelt, s még mindig tetszik nekik is. :) Hazafelé vezető úton is sokan megcsodálták, megdicsérték megint szinte minden lámpánál állva, akár gyalogos, akár mellettem álló autós volt az illető. Ilyenkor mindig úgy megdobban a szívem, s elégedettséggel tölt el, s már-már elfelejtem hogy mennyit is szívtunk anno az átépítés során. :)
Lényeg a lényeg, újabb egy évet kapott a kisautó, s ismét meggyőződtünk róla, hogy a motorka még mindig nagyon jó állapotban van szerencsére. Ennek nagyon örülök. Valamint okosabb is lettem, hogy teljesen felesleges azon agyalni, hogy katalizátorral szereljük-e a kisautót amiatt, hogy ha bejön ez a kitiltósdi Pesten, akkor is lehessen közlekedni vele. Na ma közölték velem, hogy ez egy eleve halott ötlet, mivel nem szabályozott katalizátort tudnánk esetleg ráfaragni, ráadásul valószínűleg univerzálisat, amit elég hamar kinyírna az autó, és ugyanúgy sárga plakettet kaphatna csak, tehát pénzkidobáson kívül mást nem érnénk vele. ;)

2009.06.24. Szerda

Első sorban köszönet Baznak, és örök hála!!!

Ha már egyszer az a neve, hogy GARAGEBLOG, akkor Blogolok a Garage-ról. ;)
Bár sokkal több, újabb dolgot magam sem fogok tudni írni, mint amit már a bátyám leírt, esetleg lesz egy-két kép, ami más szögből készült.
GARAGE 1.0
Az egész úgy indult, ahogyan ez is említve lett már egy másik bejegyzésben, hogy valóban megelégeltem az egyre gyakoribb, s már-már megmagyarázhatatlan jégesőket, amikhez lassan már kánikulai meleg sem kell, mint eddig... :\(
Első körben először a ponyva garázs készítése merült fel, majd ponyvagarázs vásárlása, mivel macerásnak éreztem a fából való készítést, valamint tartósabbnak is gondoltam. Azután persze beugrott, hogy van nekem egy Baz barátom, s többszöri beszélgetést követően, valamint egy potya Miskolc-Újfehértó-Budapest-Miskolc utat, s némi számolgatást követően hagytam meggyőzni magam arról, hogy ez a garázs bizony fából lesz. Valamint arról is, hogy nem elég egy, hanem összesen 3 lesz, de erről majd később. :)
Szóval Bazzal egyeztettünk, ő számolgatott, rajzolgatott, majd összehangoltuk a hétvégénket, s nekiálltunk garázst építeni a bratyóéknál. Baz hozta az OSB lapokat Pest felől, az oszlopnak valót pedig itt helyben készíttettük. Pénteken volt az áruszállítás, valamint Baz Mazdáján egy villám-futómű állítás Farkas Zsolti barátunknál. Első körben 1,5 óra, második körben kb 3 óra, de cserébe sok mindent megtudtam, megértettem a futóművet illetően általánosan, s nagyon jót beszélgettünk aminek nagyon örültem, mert kedvelem a hasonló beállítottságú, felfogású embereket. S abban maradtunk, hogy ha sikerül kivitelezni a dupla-lengőkaros felfüggesztést, akkor segít nekünk úgy belőni a futóművet, hogy meglegyen a gokart feeling, s ott forduljon az autó, ahol mi szeretnénk. ;) Első körben ez jól hangzik. ;)
Tehát a hétvége garázsépítéssel telt, mókázással, meg rövidke alvásokkal. :)
Baznak ezer köszönet, és örök hála, hogy megvalósította mindazt, amit megálmodtam, hogy ezáltal védhessem az autót ha szükséges, mert inkább erre költök, mint a helyreállításra. ;)
A szerkezet meglepően masszív lett, most már elmondhatom bátran, hogy eleinte tartottam ugyan tőle, de később Baz már arra is rávett, hogy menjek fel a 126 kg-ommal a tetejére. s kijelenthetem, hogy kibírta a garázs. Majd idővel megy rá egy tolóajtó, valamint a kapu is átalakul tolókapuvá, de mindent a maga idejében.

2009.05.31. Vasárnap

2009. 05. 30. Szombat: Amikor nincs elég gondod, dolgod, akkor jönnek a legjobb ötletek, amik eleinte csak maximum beszélgetés szintjén merültek fel. Én is így jártam. Bőven lenne mit csinálnom a szabadidőmben, erre kicsit bekattanok, ugyanis a kollégámtól kaptam egy régi stílusú, alumínium Elsősegély dobozt.
És igen mivel alumínium, s van pasztám bőven, így el is kezdtem kipolírozni nagy unalmamban... :D
Tehát a szombati napom az jó formán ezzel telt el. :)
Sajnálatos probléma azonban van jelen esetben is, még pedig, hogy ez sem egy mai darab volt, így felületi sérülés van, volt rajta bőven. Amit tudtam ugyan, igyekeztem eltüntetni a felület előkészítése során.
Hát ilyen volt, ilyen lett.
Nagyon gondolkozom azon, hogy a tetején található szöveget mélyebben belegravírozom, főleg miután felkerült rá a vacsi új vöröskereszt. ;)

2009.05.18. Hétfő

Hétvégén gondoltam egy merészet, szedjük szét az egészet...

Ne nem teljesen, csak a belső részét az autónak. Arra való tekintettel, hogy van egy ilyen kék-betegségem ( mármint hogy vonzódom a kék dolgokhoz ), régóta szemeztem azzal az eshetőséggel, hogy az Ignis gyári piros háttérvilágítását upgrade-eljük kékre.
Szombaton kapta el az agyamat a "na most akkor" tünet, s iziben fel is kerestem egy srácot, aki ebben nagy segítségemre lehet. Felvettük a kapcsolatot, majd 3 órával későbbre már meg is beszéltük, hogy viszem az autót Tiszaújvárosba, és szétborítjuk, átalakítjuk, de leginkább ő, mert nekem csak Weller-pákám, valamint pillanat forrasztóm van, ehhez a munkához azonban javallott a pont forrasztó, hogy ne károsodjanak a panelek, ledek, stb.
Az úriember egyébként nem más, mint a Benett-számlapok készítője. Korrekt, gyors, ügyes kezű a srác, és jó fej is, mert közben nagyon jól elbeszélgettünk.
Összesen kb 3 óra leforgása alatt elkészült a nagyobbik része, s hazafelé, már a kék háttérben gyönyörködhettem. Így megváltozott a számlapok, gyári CD-fejegység, valamint LCD-kijelző háttérmegvilágítása a számomra megfelelő színre.
A fűtéskapcsolók, valamint a világítás kapcsoló átalakítása azonban még várat magára idő hiányában. Minden esetre elégedett vagyok maximálisan, és ez a lényeg. ;)

2009.05.13. Szerda

Igaz sokan leírták már, hogy mi zajlott a hétvégén, de mivel mi is ott voltunk, így megírom én is a magam szemszögéből a dolgokat, természetesen röviden. ;)
Az eleje úgy indult, hogy játszottunk a csütörtöki indulás ötletével, ami végül nem valósult meg, így egyeztettünk Hollóval, és Pocokkal, hogy Vecsés felé vesszük pénteken az irányt, s majd együtt autózunk tovább. Természetesen a reggeli indulás sem jött össze, mivel a tervezett 06:00-ás indulásból erősen 08:15-ös indulás lett. Így legalább kitudtam menni a telekre, a Pocoknak odaígért CB-rádióért, s eltudtuk vinni magunkkal, hogy kipróbálhassa.
Autópályán haladtunk Pestig, ahol a kisautó nagyon jól viselkedett, ment ahogyan kellett neki, nem volt vele semmi gond szerencsére. Természetesen kicsit el is tévedtünk ezt követően, mivel a mi GPS-ünkben még nincsen benne az M0-ás elkerülő szakasz, viszont ezen volt érdemes Hollóhoz menni. Lényegében minden stimmelt, csak az irány nem.... De Pocokkal találkoztunk a Fóti úton lévő Mol-nál, s onnan ő vezetett minket, nem a GPS, így eljutottunk Hollóhoz. M0-ás nekem annyira nem jött be, mondhatni nem jött át. ;)
Majd Holló bácsival tovább indultunk immáron 3 autóval Veszprém felé, de már nem az autópályán sajnos, hanem a sima 7-esen. Azért sajnos, mert hogy az út az helyenkén erősen gyenge minőségű sajnos. Valamint a településeken történő áthaladás megköveteli a szigorú 50 km/h-át. Székesfehérváron így is lehet hogy olyanok is lefotóztak, akiknek nem kellett volna, de majd később kiderül. Igazából ez szerintem csak idő kérdése mindenkinél sajnos. Jelen esetben nem esztelen száguldozás volt, hanem forgalommal együtt haladás, viszont vélhetőleg több mint 50-nel, olyan 62 körül lehetett.
Azt elfelejtettem említeni, hogy út közben csatlakozott hozzánk Magnus kolléga is, így Veszprémbe már 4 autóval érkeztünk meg Dömiék sulijához, ahonnan gyorsan indultunk is kajálni. Ami 3-ik nekifutásra jött ugyan csak össze, de a minőség, a hely kárpótolt mindezért. ;)
Innen gyorsan elrongyoltunk a szállásra, Felsőörsre, a Ráski Panzióhoz, ledobáltuk a cuccainkat, szobát foglaltunk gyorsan, majd vissza autóztunk a Veszprémi Tescohoz, ahova a gyülekező volt megbeszélve. Már sokan várakoztak a parkolóban.
Innen közösen vonultunk Veszprém belvárosába az Óváros térre, ahol az autókat leraktuk, majd egy kis séta következett: megnéztük a történelmi belvárost, a Benedek hegyet, s kisétáltunk a Veszprémi vár végébe is. Ezt követően indultunk vissza a szállásra, immáron közösen, több autóval, elkezdődött a már megszokott csoportos beszélgetés hajnalig, némi iszogatással vegyítve.
Szombaton reggel 1/2 9-kor indultunk Balatonfűzfőre, (itt csatlakoztak kicsit megkésve Bazék is már) a Nitrokémiai Zrt. üzemébe, ahol a műszaki igazgató vezetett minket körbe a föld alatti erőmű termeiben, járataiban, majd a felszínen megnéztük az üzem vasút gyűjteményét, s ezt követően búcsút intettünk az üzemnek, s indultunk Tihanyba ebédelni.
Hát.... mit mondjak... tény hogy volt étel, de sokkal inkább a kilátást fizettük meg az ECHO étteremben. Végül is nem volt gond ezzel sem, jó volt ez így, ahogyan, s elmondhatjuk, hogy jártunk itt is. ;)
Kaja után némi ejtőzés, majd irány Nagyvázsony, vár látogatás. Itt többen inkább a füves parton történő ejtőzést választottuk, némi jégkrémmel vegyítve, majd indultunk vissza Felsőörsre. Baz közben jelezte, hogy Ördög kicsit megint vacakol.
Így még aznap volt egy kis szervíz a szálláson, majd másnap reggel is, akkor már átfogóbb. Az este gyorsan eltelt némi beszélgetéssel, kicsi iszogatással, éjjeli (majdnem vadvízi) békavadászattal, egyeseknek bozótharccal, valamint a fizika törvényeinek küzdelmével mely szerint mégis forog a föld, valamint eléggé gömbölyű is.... :D :D :D :D :D :D :D
Mikor nagyon elfáradtam már Gyula után "engem is felvitt KG a szobámba", ezúton köszönöm neki, s örülök, hogy jó kedve volt, valamint, hogy megélte a reggelt. ;)
Vasárnapi ébredést követően először Bazzal futottam össze olyan 1/2 7 körül a folyosón, majd az előtérben Kg-val, ez utóbbin kicsit meg is lepődtem, de sebaj. Lassan ébredezett mindenki, s lassan készülődött mindenki. Egy-két embert megautóztattunk Bazzal hiszen mindkettőnknek kapóra jött neki a szervíz után, hogy jobb-e, nekem gyújtás állítás után, hogy mennyivel rosszabb... Jelentettem ott is, itt is, hogy sokkal rosszabb lett, így maradunk a megszokott szemre-fülre gyújtás állításnál, s nem hiszünk a stroboszkópnak. Minden esetre köszönöm a lehetőséget Kemának.
Ezt követően szétkaptuk Baz karbiját atomjaira, cseréltünk kettes torok fúvókát is, ami az enyém volt, s pont ugyanúgy viselkedik Baznál is, mint nálam anno. Lép is tőle a gép, de fogyaszt is rendesen. :)
Miután eltöltöttünk még pár órát a szálláson, mi is elköszöntünk a házigazdától, s elindultunk strandolni, ha már egyszer egy köpésre vagyunk a Balatontól. Elhatároztuk akármilyen hideg is lesz a víz, bemegyünk megmártózni. Így is tettünk némi hezitálást követően megáztattuk habtestünket. :) Később csatlakoztak azok is, akik reggel hamarabb elindultak a szállásról, s kb 5-6 óra magasságában indultunk csak el a Balatonról Pestre, OGy-ékkal, KG-ékkal, Baz-ékkal, majd Velencén bevártuk Hollót is, s együtt autóztunk tovább kényelmesen, jó pár megállással, mivel mindenki igen csak készen volt már. :) Kb 1/2 10-körül értünk Pestre, így nem sok kedvem volt hazaautózni éjjel, a Bazéknál aludtunk. Köszönjük a szállást nekik már megint. ;) Valamint a szüleinek, hogy zárt helyen állhatott a kis kékség az éjjel.
Hétfőn 9 óra körül indultunk haza, miután arra keltem, hogy az IKEA-s ágyat sikerült oldal-tetőre tennem Baz-knál, s a TV előtt landolnom... Érdekes egy ébredés volt, az tény. :D :D :D :D :D :D :D
Hulla fáradtan indultunk útnak, mert a hétvége sokat kivett belőlünk is, s 3/4 11-körül csekkoltunk be a cégnél, ahol gyors autócserét követően húztunk haza pihenni. :)
Összességében már megint egy nagyon jó autós-találkozós hétvége van a hátunk mögött, valamint a szívünkben! Köszönjük a szervezést, a Valastyán Brothers-nek, főként a kisebbiknek, aki a nagyobb is egyben. :D :D :D :D :D
Köszi mindenkinek aki ott volt, Cincinéknek a cigiket, Zsoltéknak a sonkát, Bazéknak az autózást, szállást, KG-éknak az állandó jó kedvet, Petyának hogy 4 év után újra köztünk volt, Béci Renijének hogy újra bemutatkozott mert sajnos a memóriám nem a régi már, Ricsinek, hogy éjjel majdnem megmártózott a medencében természetesen akaratán kívül, az italosoknak hogy emeltek a medence vízszintjén, egyszóval mindenkinek aki ott volt!
A kisautó nagyon jól viselkedett az egész hétvégén, minden gond nélkül. Magam sem értem minek akartam a gyújtáson variálni, de valószínűleg csak a kíváncsiság vezérelt. ;) Összességében valahol 800-900 km körül csavartunk bele a hétvégén, de megmondom őszintén, hogy nem számoltam.

2009.05.01. Péntek

 Az úgy kezdődött, hogy szólt a gumis cimbora, hogy van egy pár db kis gumija. Én visszakérdeztem viccesen, hogy 175/50 R13 Yokohama A539? Majd jött a válasz, hogy sajnos nem, de 165/55 R13 Good Year-je van 4 db új, 2 db 90-95%-os, alkalmi áron 8-ért, illetve 6-ért. Na ekkor jött az a meredek ötlet, hogy a Yokohama-k maradnak a jelenlegi felniken, a Good Year-ek mennek azokra az OZ felnikre, amiket még ezelőtt vagy 2-3 évvel boltoltam el KG barátommal, mert ő kiábrándult belőlük.
 Viszont a felnik olyan állapotban voltak, mint amilyen állapotban egy 1985-ös felni lehet nem kevés használat következtében. Így jött a következő gondolkodás, hogyan is legyen a felnik sorsa. Szintereztetni nem szerettem volna, mert még egy színt nem szívesen vinnék a kocsiba, ha sajátjára csináltatnám, akkor mehetne a rózsafüzér is a visszapillantóra, meg a brazil zászló hátra, szőrme a kormányra, stb. Felmerült a políroztatás is, de jelenleg nem fért volna bele az életembe egy közel 40.000.-es polírozás, mert kb ennyiért vállalták volna el, + a gumik, az máris minimum 72.000.-
 Így jött az a meredek ötlet, hogy megpróbálkozom az alufelni polírozással. Elkezdtem hát kutatni az interneten az alumínium polírozással kapcsolatban, s amit csak leltem igyekeztem átolvasni, hogy mit érdemes róla tudni, mik kellenek hozzá, stb.
Így akadtam erre az oldalra is: ALUMÍNIUM POLÍROZÁS, ahonnan végül megrendeltem az ehhez szükséges pasztákat, s telefonos egyeztetés után abban maradtunk az eladóval, hogy nem a meghirdetett terméket küldi el a meghirdetett mennyiségben, hanem egy számomra kedvezőbb összeállítást, ami elegendő lesz a felni garnitúra polírozásához. ( Jelzem csendesen nem kevés maradt meg, de enni nem kér. ;) ) A csomag tartalma 2 db paszta volt, valamint 2 db rongykorong: 4100.- Postaköltséggel, és itt volt 24 órán belül.
Az irományokból megtudtam hogy a felületet gondosan előkell készíteni, s fokozatosan visszacsiszolni, hogy ennek következtében megszüntessük az esetleges felületi sérüléseket, karcokat. Így szükségem volt a következőkre is még:
80-as, 120-as, 240-es, 360-as, 400-as csiszoló, polírozó vásznakra, papírokra, fúróba fogható rugalmas-tépőzáras tárcsára, asztalra szerelhető fúrógéptartó állványra, további rongykorongokra, tépőzáras vásznakra, papírokra: összesen 15.000.- (természetesen bő ráhagyással sikerült bevásárolnom mindenből, de ezek sem kérnek enni, így elállnak, jók lesznek később is)
Jó ha van: fordulatszám-szabályzós fúrógép, védőszemüveg, porvédő maszk (ez utóbbi nálam kimaradt sajnos így lassan egy hete alumíniumot köpök, köhögök...).
Összességében kb 20.000.-Ft-ot költöttem anyagra ( :D ), aminek több mint a fele megmaradt, valamint sok olyan dolog van, amiket csak egyszer kell megvásárolni.


Polírozás lépésről-lépésre, ha valakit érdekel, ezzel megkönnyíthetem az életét:


 Első lépésben el kell távolítani a felnikről a gyári fényezést, lakkot, szórógittet, magyarul fémtisztára felcsiszolni, közben az esetleges mélyebb sérüléseket kicsiszolni, mert ha ezek benne maradnak nem lesz tökéletes a felület, hiszen ezek a karcok később is látszódnak majd. Ráadásul egy tükrös felületen erősebb kontraszttal jelentkeznek ezek a hibák. Erre a felület előkészítő lépésre tökéletes a 80-as, 120-as papír, ez kellően durva hozzá.
 Következő lépésben lehet megszüntetni a mélyebb barázdákat, amik esetleg az első lépés során keletkeztek, vagy már nem túl mélyek, de eredetileg benne voltak a felületben. Erre a felület kezelésre alkalmas a 220-as papír.
 Ezt követi a finom csiszolás, amivel tovább csökkentjük a felületi karcokat, természetesen ezzel is minden helyen, mint ezt megelőzően is, máskülönben nem ér semmit az egész. Erre a finom csiszolásra alkalmas a 360-as papír.
 Majd ezt követi a szinte már polírozásnak nevezhető felület finomítás, amire a 400-as papír tökéletes. Amikor ezzel végeztünk már láthatjuk magunkat a frissen kialakított felületben, de az esetleges ráncokat még sajnos, vagy szerencsére nem vehetjük észre, mivel a felület még elég ködös, matt.
 Minden lépés között el kell távolítani a szemcséket, port, szennyeződést a felületről, máskülönben ugyanezt dolgozzuk bele a felületbe lépésről lépésre. Ez vonatkozik a későbbiekre is.
 Ha ez megvolt, akkor jöhet a fúróba fogható rongykorong, s elkezdhetjük felhordani rá a polír-pasztát alacsony fordulaton, hogy kellően beletapadjon a rongy pólusaiba, majd bele is hűljön, hogy ezáltal polírozhassuk magas fordulaton a kezelni kívánt felületet. Itt már végképp fokozatosan érdemes haladni valamiféle fix terv szerint, hogy honnan indulunk, és merre tartunk. Ez az a lépés, amelyet követően ismét kedvünk támad az egészhez, s elfelejtjük mindazt, hogy mennyi szívás van a felület előkészítésével, durva csiszolásával, stb. Amikor ezzel végeztünk már tükrös felületet kaptunk, ami már majdnem kellően tökéletes, de még mindig nem az igazi, mert kell hozzá egy tükrösítő pasztás polír még, hogy tökéletes legyen valóban. Természetesen másik koronggal kell felhordani, s a polírozást elvégezni, valamint a két lépés között, valamint a végén szintén tisztítani finom kendővel. Ekkor tudjuk eltávolítani a felíratokba, furatokba beült pasztamaradványokat is, amik polírozás közben megülnek a felület különbségeken.
 Nekem a 13-as felni garnítúra teljes polírozásához a felület előkészítéssel együtt hozzávetőlegesen összesen egy hét kellett, úgy hogy nem minden nap tudtam vele teljes napot foglalkozni, sőt volt hogy kimaradt egy nap, valamint Andi is nagy segítségemre volt. Esetemben az is hátráltatta a munkát, hogy olyan a felni kialakítása is, amivel nem egyszerű dolgozni, mivel sok küllős, peremes, kúpos, középpel rendelkező, s mindezek olyan szögeket zárnak be egymással, hogy géppel sok helyen szinte elérhetetlen. Így nekünk is maradt a kézi csiszolás, ami nem túl kecsegtető. A felület sem lett 100%-osan tökéletes, mivel ez volt az első ilyen jellegű polírozásom, valamint a 400-as papír után még lehetne finomítani, de nekem már sem kedvem, sem lelkesedésem nem volt hozzá, mivel minél hamarabb szerettem volna már készen látni.
 

Remélem tudta segíteni azoknak, akik esetleg kedvet kaptak a polírozáshoz. Igyekeztem (igaz csak tömören) leírni mindazt, amit én megtanultam közben, amit tapasztaltam közben, stb. Az említett oldalon nagyon sok mindent meglehet tudni még a témával kapcsolatban, ráadásul minden meg is rendelhető.
Sok sikert. ;)

2009.04.20. Hétfő

 Az úgy kezdődött, hogy a Duen-en kiszúrtam, hogy amatőr rally lesz a "közelben", ráadásul kedvező cm3 elosztással, amire mostanában sajnos nem volt példa. Ami mostanában volt ilyen jellegű rally, oda vagy kötelező volt a bukócső, vagy 0-800-ig, illetve 801-1200-ig voltak az autók besorolva, ami annyira nem kedvező, ha együtt megyek a Siftekkel, meg az Ezerkicsikkel. :\( Szóval itt klappolt volna minden, 0-1000-ig az M1-es kategória, nem kötelező a bukócső csak ajánlott, meg aránylag közel is lett volna mert Visontán volt.
Csak sajnos sokat tököltünk az indulással, és 1/2 10-körül értünk oda, nevezni pedig csak 9-ig lehetett. :\( A pályát megnézve abszolút tökéletes lett volna, mert aszfaltos, jó minőségű (egyébként go-cart) pálya volt, és 6-8 m széles. Sajnos ez most nem jött össze, pedig megszerettem volna nézni, hogyan muzsikál egy ilyen versenyen a gép. Talán majd legközelebb.
 De mivel már elindultunk, a versenyből meg részemről úgysem lett semmi, úgy döntöttünk, hogy akkor csavarogjunk. Így felhívtuk a kemény magot, hogy van-e kedvük csavarogni, piknikezni valahol a szabadban, s valahol félúton Visonta, és Budapest között. Gyorsan meghatároztuk a mértani közepet, így ők autóztak kb 25-30 km-t, mi meg vagy 60-at Gödöllőig. :D :D :D :D :D :D :D
De a társaság, a jó kedv megint felülmúlt mindent, ahogyan az lenni szokott. Így láttunk, lót, "karamblót", fagyitot, sok hülye parkolni vezetni nem tudó süket sügér gyökért, sok motrot, meg lámpánál izmozó civil autós rendőrt. :)
kicsit kikapcsolódtunk, kicsit megsüttettük habtestünket, kicsit ettünk, kicsit ittunk, kicsit nyaltunk (FAGYIZTUNK!!!), kicsit ültünk, kicsit kocsikáztunk, kicsit kikapcsolódtunk, kicsit együtt voltunk megint, s jó volt. :)
Fénykép nem sok készült, s az is csak telefonnal főként, mivel nem így indultunk útnak, de megállapodtunk, hogy több ilyet fogunk szervezni, hiszen itt a jó idő, s kellemes a társaság. Kell ez a szürke hétköznapok után! ;)
 Hazafelé mókás volt az út, legalább is azzá tettük, hogy ne unatkozzunk, főleg én. Bár szerintem a mögöttünk haladók inkább vették bosszantásnak, mivel szigorúan tartottam a lakott területen az 50 km/h-t, azon kívül pedig a 90 km/h-t. Ez utóbbit persze minél hamarabb elérve vissza 3 nyélgázon, hogy érzékeljék a tényt, nem azért nem megyek, mert nem tudnék. :D Így hazafelé Gödöllőről összesen vagy 7 autó előzött meg, meg milliónyi motoros, de előttük félre is húzódtam, amit a 97%-uk megköszönt kézzel, vagy lábbal, esetleg index-szel. :)
Ezúton kérek elnézést a zöld F-Astra kombitól, aki valahol Mezőkövesdnél lekanyarodott a 3-asról, addig persze lakott területen tolt maga előtt kb 80 cm-rel, ...   tudom én mentem előtte túl közel, valamint a szintén zöld Ford-tól, akit kb 3-szor próbáltam elengedni, csak mulya volt, utána már büntettem, ahol tudtam. Viszont minden elismerésem azé a Subaru-sé, aki a Füzesabonyi körforgónál csúnyán odabaszott kigyorsítás közben... pedig éreztem, hogy volt esélyem :D :D :D :D így előtte is lehúzódtam. Összességében jó nap volt a tegnapi, és jól éreztük magunkat, ráadásul újabb ~450 km került a kisautóba.
 Emese, Baz, Réka, KG! Köszi megint. ;)

2009.04.15. Szerda

Na akkor!
igaz ugyan, hogy Baz már blogolt arról ITT, hogy nálunk jártak, de leírom én is a magam szemszögéből a dolgokat. ;)
Szóval nálunk jártak Bazék. Röviden ennyi....



:D :D :D :D :D :D



 Eleinte igazából arról volt szó, hogy mi megyünk Pestre, de úgy alakult sajnos, hogy nem tudtunk volna elindulni csak késő délután, mivel volt még programom, teendőm bőven. Így abban maradtunk, hogy most ők jönnek hozzánk, s így tettek. Örültünk nekik nagyon, mert kicsit feldobták az unalmas napjainkat itt létükkel. :)
 Amint megérkeztek, egy kis beszélgetést követően nyakunkba vettük a várost, s kimentünk a telekre, ahol nekünk is, Bazéknak is akadt teendőjük. Én a karosszéria elemeimet próbáltam konzerválni, tisztítás, zsírtalanítás, alapozó festés után fóliába csomagolva elspájzolni őket későbbi időkre.
Közben Baz is lekapta a gépháztetőt hirtelen ötlettől vezérelve, és közel (sem) azonos színre próbáltuk fújni az autójával. Minden esetre legalább már nem virít rajta kéken. :) Megcsiszoltuk, zsírtalanítottuk, lealapoztuk, majd szétszedtük a karburátorát is, mert nem létező alapjárati problémára panaszkodott, aminek a fele sem tréfa. :)
Itt persze már is megoszlottak a vélemények, mert Baz csak felületes tisztítást javasolt (szívó torkok befogása, közben nyélgáz. ;) ), ami szokott is használni, ha csak kezdetleges a jelenség, de Baznak ez vissza-visszatérő volt, így erőltettem inkább a karburátor atomjaira szedését. S elmondhatom, hogy így járt jól, mert különben még most is kínlódnánk szerintem valahol sajnos. Eleve úgy kezdődött, hogy a talpnál nem volt kellő tömítettség, az úszóházban volt egy már ismertté vált homokkő-képződmény kb 3-4 mm-es átmérővel, ami a két torok között vándorolhatott, valamint a fúvókák is szennyezettek voltak fémszál által, valamint ismertelne anyagtól. De szerencsére hatékonyak voltunk, ls eltávolítottunk mindent, ami nem odaillő volt, kipucoltuk az egészet, átfújtuk kompresszorral töviről-hegyire, s visszatettük a helyére.
Közben Emeséék is jól szórakoztak, dobtak némi díszítősort Baz kormányára, biztonsági övére. :)
Majd mentünk és lőttünk egy kis kerékösszetartást a kékre, mert iszonyatosan széttartot, és művészet volt úton tartani az utóbbi ültetés után. :D Szemre ész nélkül belőttük Bazzal, mejd elmentünk a kis pirossal, és a kis kékkel kollektíve fagylaltozni egyet.
Eljött a hétfő a locsolkodás, a húsvét, így reggel a lányokat jól meg....
... locsoltuk, megreggeliztünk, majd útnak indultunk Boldogkőváraljára, mert az jó, és szép. Már a városból kifelé haladva sorra kaptuk az elismerő pillantásokat, integetéseket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el szintén. Majd megálltunk Forrón egy fagyizónál, ami már gyermekkoromban is zseniálisan finom volt. Most sem kellett csalódnunk benne, s természetesen itt is akadt csodálója a két kisgépnek. Főként egy 65-70 év körüli házaspár, akik szintén rendelkeztek a márkával anno, mindíg első tulajként. :) Aranyosak voltak, nekik még azt is elnéztem, hogy megsimogatták a kiskocsit. Némi beszélgetést követően tovább indultunk Boldogkőváraljára, de igazából a az eredeti célunkhoz megérkezve szinte csak lassítottunk, mert millióan voltak, tömegre meg senki nem vágyott. :\(
Hirtelen ötlettől vezérelve tovább indultunk először Fony felé, majd miután Bálint Atával beszéltünk, inkább Tokaj felé vettük az irányt Erdőbényén keresztül. Így volt alkalmunk bemenni Simára Bazékkal, és megejteni egy kis rögtönzött villás reggelit.
Ennek végeztével haladtunk tovább Tokaj felé, és elkeseredetten vettük észre, hogy minden tele van emberrel, mindenki kint van a zöldben , a szabadban, így nem igazán találtunk autós pihenő helyet ahol megállhattunk volna. Jobb ötlet hiányában menetközbeni hegyi felfutást csináltunk a két kis méregzsákkal, had szokja a nép, meg had szokják az autók is. :D Jó móka volt.
Tokajban Atánál dobtunk egy-egy kávét, megnéztük az Atáék kis srácát, jót beszélgettünk, nevettünk, majd kicsit már fáradtan, de tovább indultunk. Szerencset érintve, Hernádnémetin, Berzéken át Körömnél kompoztunk egyet, majd Muhin át, Nyékládházán megpihentünk ismét, a bányatavaknál. Itt ismét némi fotózkodás, nézelődés, majd hulla fáradtan irány Miskolc, és a cégnél letettük a gépeket, és innen már a Suzival mentünk pizzázni, mivel jobb szeretem ha őrzött helyen vannak az ilyen kisautók. Így nagyon jól belakmároztunk a DonPepe pizzériába, ahol jókat is derültünk mi is, meg a felszolgáló személyzet is, de ezt majd egyszer, máskor... :D
Vacsi után hazatértünk, s kb úgy dőltünk el, mint a gyárkémény. :)
Közben persze az elmúlt két nap alatt folyamatosan jöttek az sms-ek a bratyótól, hogy éppen merre láttak minket a két kis géppel. :D :D :D :D :D
 Kedden reggel bevittem Bazékat a céghez, hogy ott autójukba ülve végül hazaindulhassanak, én pedig vittem a kis kékséget immáron normális, futómű ellenőrzésre, ahol már Ata várt rám a hófehér szépséggel, szintén futómű ellenőrzésre bejelentkezve. Így a kerekeink is be lettek lőve, most elmondhatjuk, hogy minden nagyon fasza! :D
Összeségében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött, nem kis km-rel, sok látnivalóval, közös élménnyel. Nagyon örültünk, hogy ittjártak Bazék, meg hogy Atával is taliztunk! ;)

2009.04.03. Péntek

No!
Először is, megérkeztek a kesztyűim, ahogyan azt vártam is, csütörtökön tudtam elmenni értük. Tetszenek, bár a Sparco után szokatlanok egy kicsit, viszont sokkal-sokkal kényelmesebbek. Már csak amiatt is, mert hogy a hírek ellenére ez bizony egy kívül varrott versenykesztyű, így a varrás sem zavaró vezetés közben. Na meg hát kék is, így eleve csak jó lehet. :D :D :D :D :D
Valamint annak köszönhetően, hogy hosszú hétvégés vagyok a pihenő, tekintetében, úgy gondoltam kicsit ültetek az orrán a gépnek, mivel hátul már beigazodtak a rugók, s picit alacsonyabb volt már hátul, mint elől. Mivel sokat nem kellett lentebb engedni, így annál a megoldásnál maradtam, hogy az első alumínium tartó bakokból (amelyeken a laprugó nyugszik) leszedtem 11 mm-t. Első körben durván letoltam belőle flex-szel olyan 10 mm-t, majd a maradék 1 mm-t szépen reszelővel szedtem síkba, egyenesre hogy csocsi legyen. :) Szerintem az lett. :)
Azonban eléggé megelpődtem, amikor kezdtem visszatenni a laprugót, ugyanis miután feltettem a bakokat, a laprugót, majd felhúztam a két kengyelt, sajnos szem besültem a ténnyel, hogy a két bak közötti szakaszon a laprugó felfekszik a "vonószem" hátsó merevítőire. :\( De ekkor még bakon állt a kiskocsi, s úgy voltam vele, megnézem mi lesz ha kerekeire kerül, s terhelve lesz. Szerencsém lett, ugyanis a terhelés hatására már nem feküdt fel a már említett szakaszon, s ha sokat nem is, de rugózik. ;) Viszont még midig magasnak érzem sajnos, így valamit ki kell majd találnom. Sőt egyre jobban hajlom, a dupla-lengőkaros  első felfüggesztés megvalósítására, ráadásul már nem érem be alapkivitellel, ha csinálom, az alsórészét menetelni fogom, hogy már alul állítható legyen a kerekek dőlésszöge, de erről majd később, ha sikerül rászánnom magam végre, hiszen addig ezek csak szavak a levegőben.
Na meg persze mivel elvileg jön a nyár, úgy gondoltam, hogy feldobom a  nyári kerekeket, hiszen csak pofásabbak. ;) Csak így most nincs összehasonlítási alapom a laprugó tekintetében. :\( Pedig mindig megfogadom, hogy egyszerre csak egy részt bolygatok, nem többet, hogy észlelhető legyen az esetleges változás.
Végül is észlelhető a változás, mert erős go-kart feelingje volt eddig is, de most még inkább az lett, meg többen megnézték a kisautót, amikor vittem vissza a telepre délután. Holnap ha jobb lábbal kelek fel, akkor Eger Rally. Ha ballal, akkor visszafekszek, s felkelek újra jobb lábbal. :D

2009.03.31. Kedd

Túl sok érdemleges nem történt mostanában, ha csak az nem, hogy rendeltem kesztyűt a frissen helyrepofozott Sparco Safari kormányomhoz. Nem szeretném, ha megint elkoszolódna, a kormányvédő meg annyira nem jön be, de persze az is több a semmitől. Kesztyűben sajnos szinte kizárt a Sparco, mivel sem méret nincs készleten, ráadásul vagy 3 helyen közölték, hogy pillanatnyilag nincsenek megelégedve a szállítással, mivel elmaradásaik vannak, ráadásul nem pár naposak. :\( Kicsit sajnálom a dolgot, mert Sparco kormányhoz, Sparco ülésekhez Sparco kesztyű dukálna.
Viszont a méretezésnek köszönhetően elvileg a Sabelt Start-ja jöhet szóba, így meg is rendeltem, mert elvileg egy pár 12-es méret van raktáron. Ha minden jól megy, szerda, csütörtök körül itt is lesz a kesztyű. Meg persze abban is reménykedem, hogy jó lesz a méret, mert a Sparco 11-es mérete kicsinek bizonyult, amint ráfogtam a kormányra, már szorított, majd fél év alatt elkopott, kilyukadt sajnos. :\(
Persze lehetett volna mást is választani, de nem szerettem volna nagyon elrugaszkodni, mert ennek duplájáért már lehet kapni olyan verseny-kesztyűt is, ami már kívül varrott, ezáltal még kényelmesebb... de nekem nem versenyre kell, mivel utcai autóm van. ;)
Na meg persze kicsit előhoztam a kicsit, mert már régen autóztam vele. Igaz most nem jöttem ki vele a telepről, de már ez is nagyon jóleső érzéssel töltött el, mivel érezhetően harap a kis méregzsák. :)


2009.03.05. Csütörtök

 Tekintettel arra, hogy nagyon ráérek, alkatrész eszköz meg van, volt hozzá bőven, így úgy döntöttem megelégeltem az Ignis gyári audio hangzás világát. Leaglábbis részben, mert a fejegység maradt, csak néha bosszantott, hogy a gyári méretű, de már legalább nem gyári hanem Pioneer hangszórók megdobogtatják a műanyag elemeket az utastérben, s nem úgy szól, ahogyan szeretném.
 Sajnos azonban kialakítását tekintve ez az autó nem olyan, hogy bármilyen méretű hangszóró szóbajöhessen a gyárak helyén. Így maradt az a megoldás, hogy búcsút intek a kalaptartónak, azonban azt szétvágni nem lett volna sem kedvem, sem lelkem, ráadásul vastagságát tekintve a kalaptartót csak csúfolni lehet kalaptartónak, mivel saját tömegéből, valamint a környezeti hatásoknak köszönhetően vetemedik erősen. Így maradt az a variáció, hogy készítek egy másik kalaptartót, aminek van tartása is. Első körben üvegszálas dolgokban gondolkodtam, majd el is vetettem, mert sem lehetőségem nem lett volna megvalósítani, sem időm nem lett volna arra, hogy várjak valakire, aki megcsinálja olyanra, amilyenre szeretném. Így maradt a régi, jól bevált bútorlapos megoldás méretre szabva, "hangfal-szövettel" bevonva, s a gyári kalaptartó helyére beillesztve. A dolgot azzal spékeltem meg, hogy a gyári hang is megmaradjon amennyiben esetleg a kalaptartó eltávolításra kerül csomagszállítás miatt, hogy oldalanként beépítettem egy-egy 3,5-ös Jack aljzatot olyan kivitelben, amihez értelemszerűen tudom csatlakoztatni az új kalaptartón lévő 3 utas ovál M.N.C. hangszórókat, azonban a kalaptartó eltávolítását követően visszaáll az eredeti hangrendszer működése. Így nem kell kókányolni, taknyolni, átalakítani jelentősen, s kb 1/2 perc alatt gond nélkül eltávolítható, újrailleszthető a kalaptartó.
Csodát nem vártam a "rendszertől", félre értés ne essék, mert gyári fejegységről van szó, s szubcső, erősítő nem került beépítésre, mert nem versenyre építettem, csak egyszerűen amiatt, hogy kellemesebben szóljon amikor zenehallgatáshoz támad kedvem.
Így hátra bekerültek a már említett kalaptartóba azok az ovál hangszórók, amiket még anno a polskiba vettem, s egy ideig voltak is az Andi polskijában ezek voltak az M.N.C. Mystic 3 utas ovál hangszórói, amiket később az ő polskijában az M.N.C. Scuba 2 utas ovál hangszórók váltottak fel.
100 szónak is egy a vége, a munkát siker koronázta, miután elkészültem vele, s kipróbáltam, kellemesen meglepődtem, mert nagyon szépen szól, és kellemeset lök a cucc, holott abszolút nem egy High End cuccról beszélünk. Szépen, s elég drasztikusan szól ami nekem bőven elég. Ráadásul a kiötlött műszaki elképzelésem is működött elsőre, tehát a Jack-dugókat az aljzatból eltávolítva automatikusan visszaáll az "eredeti" hangrendszer a hátsó Pioneer TS-G 1346 -os kétutas hangszórók -kal.

2009.02.28. Szombat

 Először úgy volt, hogy kormányt flokkoltatok, mert sajnos a Sparco Safari kormányom már kicsit kopottnak tünt a nem kesztyűs vezetés miatt. :\( Úgy volt hogy KG viszi magával Pestre az Aggteleki talit követően, de előtte ugye beugrottunk Emődre Zsolt barátomhoz, aki ezáltal szemügyre vette gyorsan a kormányt (mint versenyző, gyorsan ajánlotta is, hogy adjam el neki. :) ). Végül az ő tanácsára amellett döntöttem, hogy kimosom a kormányt, mielőtt még elküldeném flokkolásra, ugyanis egy gyári, minőségi velúr kormány, mégis csak velúr kormány. A flokkolás időtartósság szempontjából meg ugye közel nincs annyira tartós, bár tény, hogy az is nagyn szép tud lenni.
 Így egyik éjjel nekiestem a kormány mosásnak, eleinte kicsit félénken, később annál bátrabban, csak akkor lepődtem meg, amikor kezdett sötétedni a víz...
Semmi mást nem mertem használni, csak folyékony szappant, mert az kellőképpen zsíroldó is, kellően ki is mosható. Egy mosást követően már szembetünő volt a változás, valamint az is, hogy amit eddig kopásnak hittem, az valóban csak zsírlerakódás volt a felső bőrhámrétegből, a kezemről. Így öröm és boldogság van, mert gazdasági válság közepén nem örültem volna a flokkolásnak, ráadásul napokig, hetekig kormány hiányában, hanyagolnom kellett volna a kispolskit. Így azonban kb 2,5 napig volt csak kormány nélkül a kisautó, s elégedett is vagyok a munkával, mert végül is jólett. És ez a fontos. ;)
 Így mehetett vissza a kormány a kisautóba. De előtte még megoldást kellett találnom a duda gomb végleges, valamint normális rögzíésére, így ellátogattam az Autolux-ba, hátha találok valamit. Találtam is az eladónak köszönhetően most már normális csavaros rögzítése van a Spírco kormányomban  az Abarth - duda gombnak. ;)
 Ennek örömére jöhetett egy rövidke kis élmény autózás a városban, kicsit megmozgattam magamat is, a kisautót is, meg a belváros forgalmát is, mert ahol elfért, ott átfűztem. :D

2009.02.23. Hétfő

Nos!
 Túl vagyunk a 2009-es év első kispolskis autós találkozóján is. Ez alkalommal Aggteleken töltöttünk el egy (remélhetőleg mások számára is) nagyon jó kis hétvégét. Szerencsére ez alkalommal is voltak új arcok, új tagok akikkel megismerkedhettünk, beszélhettünk, jól jön ez a kis vérfrissítés a kis csapatnak mindig. :)
 Ha olvassák, ha nem, szeretném megköszönni a szállás, és étkezési lehetőséget Veres Andrásnak, Makkainé Bodnár Edinának, az élményt Aggteleknek, Szlovákiának, a Cseppkőbarlangnak, s végül de nem utolsó sorban azoknak akik eljöttek erre a hétvégére! Természetesen mint mindig, ez a találkozó sem telt zökkenő mentesen, de remélhetőleg több a pozitív élmény mindenkinél, mint a negatív, s akkor már elégedetten tekinthetünk vissza erre a hétvégére is.
 A résztvevőknek lehetőségük nyílt megtekinteni az Aggteleki cseppkőbarlang rendszer egyes részeit, a Szlovákiai Betléri kastélyt, a Krasznahorkai várat. Menza jelleggel együtt étkezhettünk, mégha voltak is némi fennakadások annak következtében, hogy nem mindenki azt fogyasztotta, amit rendelt, nekem leginkább gyermekkorom iskolai-menzás időszakát idézték fel ezek az alkalmak. Amit ettünk, szerintem bőven több volt mint finom, és jó, amit pedig ittunk, hát az meg nem kifejezés.. :D :D :D :D :D :D :D
Ami egyre nyílvánvalóbb számomra, hogy ennek a kis csapatnak egyre inkább jól jönnek ezek az együtt töltött esték a beszélgetések okán, gyanánt, így ezeket a későbbiekben sem kellene mellőznünk egyik alkalommal sem.
 Hogy az autóról is írjak ebben az autós blogban, jelentem nagyon jól teljesített a kisautó, minden probléma nélkül.
Tény hogy a benzint továbbra sem termeli, de nem is érdekel, mert az élmény kárpótol, főleg olyankor, amikor pl hazafelé úton egy Suzuki Splash nem tud lenyomni, s végig fogva tartom. :D :D :D :D :D
Vagy amikor az odafelé vezető úton Kurittyánnál az igazoltató rendőrök dícsérgetik a kisautót. :) :) :) :) :)
 Ezt a hétvégét ismét kicsit hosszabbra nyújtottuk, mert KG-ék hamarabb lejöttek hozzánk egy nappal, így időt szakíthattunk a cuccainak megfelelő helyre szállítására. Ezáltal a felnijei elkerültek a gumis cimborához, ahol helyre pofozzák majd őket, majd mennek a következő állomásukra. Valamint az üvegei is elkerülnek (igaz majd csak a mai napon sajnos) a fóliás cimborához, hogy neki is legyenek hivatalos, engedélyezett fóliás ablakai. ;) Ja meg néztünk tegnap velük VFTS-t de sajnos csak kasznit, mert Zsolti barátomékat igen csak elkapta a buzgósak, s a minimális javításból az lett, hogy atomjaira kapták a vasat. :)
 Nagy vonalakban ennyi.

2009.02.17. Kedd

 Tekintettel arra, hogy a hétvégén volt egy kis örömautózás a kis kékséggel, némileg érezhető volt, hogy a futómű nem az igazi alatta, mióta kicseréltük a hátsó lengőkarokat a (még) tavalyi malőr óta, amikor is az egyiken kifigyelt a gátló.
Így ezen felbuzdulva elvittem egy futómű ellenőrzésre, beállításra kompletten elől-hátul, dőlésszöggel, összetartással, után futással, mindennel.
Jelentem nem bántam meg első körben mert a hátsókkal is volt egy kis eltérés, konkrétan a határértéken felüli összetartást mutattak, az elsőknek pedig a laprugó csere miatt erős pozitív dőlésük volt, és összetartásuk. A beállítást követően ég és föld volt vezetni a kisautót, igaz a szaki kendózott is vele összesen vagy 2,5 órát mire minden jó lett, de jó lett végül, s ez a lényeg. Ráadásul mindez összesen egy 5-ösbe fájt, amin úgy érzem inkább a gumik, csapágyak árát tudtam megspórolni.Arról nem is beszélve, hogy jobb úgy vezetni autót, hogy tudom hogyan viselkedik a kanyarokban, és nem kell 3-szor korrigálni egy 100 m-es szakaszon.
 Ennek köszönhetően lakott területen kívül megint bátran meglehetett mutatni, hogy kinek hol a helye a sorban a város felé. :D > ;) : o) > ;) :D Tény hogy volt egy esélytelen próbálkozásom is de így utólag belegondolva elég hülye ötlet is volt egy csöves 1,2-es Bigulival izmozni. :D :D :D De korrekt volt a sofőr, mert köszönt mielőtt lepadlózta a kanyarokban. :)

2009.02.15. Vasárnap

 Tegnap kicsit előhoztam a kicsit. :)
Jó volt újra a kis kékkel autózni, bár az első pár km még leginkább arról szólt, hogy szokni kell a kisautó menettulajdonságait, viselkedését. Újra meg kellett szokni, a féktávokat, a kanyarokat, stb. Így sikerült egyszerű 50-es tempónál majdnem becsúsznom a kereszteződésbe, miután a közlekedési lámpa pirosra váltott, s ezen e taknyos úton ráfékeztem egy izmosabbat, hogyan is viselkedik. A "kedvenc" bevásárló központomnál meg két kört kellett menni, mert első körben, nem úgy ment keresztben, ahogyan szerettem volna. :D Nincs mese. Hosszabb hanyagolás után újra vissza kell szokni a hátsó kerekes autó tulajdonságaihoz, főleg nyálkás úton.
 Ezek után Eger felé utunkat, konkrétan Bogács lett belőle, ahol megejtettünk egy könnyed ebédet O. Gyula pesti, valamint L. Kinga kecskeméti lakossal... :D Ahol is megkaptam a Lengyelből hozatott szarjaimat, meg mellé még egy lemezdarabot is... aminek az lett a vége, hogy Gyuláék eljöttek Miskolcra, mivel erősen esélytelennek bizonyult betenni mindezt a két kagyló-ülés mögé az enyémben. :\(   Így autóztunk egy közöset, csóri Gyuláékkal meg akaratomon kívül basztam ki ezáltal, mert szerintem nekik sem volt tervben egy Miskolci turné. :\(
 Minden esetre jót kocsikáztunk, mókáztunk, beszélgettünk, s rájöttünk, hogy mocskosul meg tud csúszni a kicsikocsi. :D :D :D :D :D :D Röviden ennyi. :)
 Meg annyi, hogy igazából hosszabb útra csak most tudtam vinni a kisautót a hátsó lengőkarok cseréje óta, s most egy kicsit úgyérzem, hogy Aggtelek előtt elkell vinnem majd egy futómű állításra mindenképpen, tuti ami biztos alapon. Mert hogy jobb a béke. ;)

2009.02.04. Szerda

Jelentem megvolt a Suzukin az olajcsere végre. ;)
80720 km-nél került cserére ismét a motor olaj, az olaj szűrő, a levegő szűrő, és a pollen szűrő.

2009.01.10. Szombat

Tegnap megérkeztek F. József kollégától a rendelt LED-es panelok a hiányzó irányjelzők pótlására, valamint egy újabb ámbár már legalább 2,5 éve megfogalmazódott terv megvalósítására. Mely szerint kap a kisautó tolató lámpát, valamint ködlámpás zárófényt hátra.
Ráadásul ezt egybe építve egy H3-as ködlámpába, de természetesen ezeket is LED-el kirakva, ahogyan azt illik. ;)
Tolató lámpa nélkül még csak-csak lehet élni, bár sokszor jól jött volna már, amikor a mögöttes forgalom nem igazán értette, hogy mit szeretnék. Ráadásul a zenélő, lambadás tolatós cuccot, meg elnyomja a fojtás nélküli kipufogó finom hangja. :D :D :D :D
Így indokolttá vált a tolató lámpa elhelyezése.
A ködzáró fénnyel meg úgy voltam, hogy nem bánnám, ha nem tolnának meg hátulról csak amiatt a pályán, mert ne adj isten későn észlelnek. Bár akikkel eddig beszéltem, mindenki azt mondta, hogy a helyzetjelzőként beépített LED-ek is élesebbek mint egy sima féklámpa szinte így nincs mitől tartani.
Azért csak jobbnak láttam megvalósítani ezt a kis beavatkozást, ráadásul úgy, hogy valamilyen szinten passzoljon majd az autóhoz, illetve a rajta található dolgokhoz. Így egy H3-as redszerű, WESEM típusú ködlámpát terveztem, s építettem be a LED-es panelt, megosztva azt, s benne közösen elhelyezve a ködzáró, valamint a tolatást jelző fényt. Olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna, bár felszerelve még nem lett a buzi időre való tekintettel. A kisautó meg ilyen rossz időben úgyis a garázsban pihen szerencsére, inkább ki sem hozom. :) Bár hiányzik. :\(
Na de beszéljenek a képek inkább.
;)