Sikerült hosszú idő után végre összehozni egy kis baráti hétvégét.
Egy amolyan régi fajtát, mint fiatalon...
Volt egy kis sütögetés, volt egy kis beszélgetés, volt egy kis iszogatás, és másnapra még egy kis polski szerelés is kijutott, mint annak idején rendesen.
Igazság szerint sajnos jó ideje nem volt alkalmam a polskit még csak kitakarni sem, nem hogy beindítani. :(
Borzasztóan hiányzik az életérzés, a benzin illata, a váltó nyígása, a pattogó gokart feeling...   de nem adjuk fel, nem engedjük el. Sőt vasárnap rajta voltam gőzerővel, hogy a tavaly összerakott motort életre keltsük. Igazából sok energiát nem vett ígénybe a dolog, relatíve hamar sikerült felizgatni 3 hengert, majd a 4ik is eltalálta a megfelelő ütemet és kiigazodott az alapjárat egy 5 perces 3 lépcsős indítózást követően. De sajnos le is kellett állni vele, ugyanis benzin folyást tapasztaltunk a motortérben a karburátor környékéről. Pedig Milla épp ekkor szaladt oda nagy boldogan, hogy "jár a polski ugye megyünk vele apa?"
Fájó szívvel mondtam neki, hogy sajnos most nem tudom ezt prezentálni, mert valahol szivárog az üzemanyag :(
Hamar sikerült megtalálni a hiba okát, sajnos a nyomó ágban a karburátor csöcse engedett el a karburátorból, amivel megfelelő eszközök és ragasztóanyag hiányában nem tudtam mit kezdeni, de legközelebb felkészültebben állok neki és indítás előtt sikerül majd remélhetőleg pár perc alatt orvosolni ezt a problémát.
A másik érdekes jelenség, ami valószínűleg a sok állásnak köszönhető, hogy érezhetően kevés akkufeszültség jut a motorhoz... Valahogy menet közben elfogy, s szinte már-már kevéske az indításhoz. Nem örülök neki nyílván, de lássuk be nem csoda ha van egy kis oxidáció csupán minden csatlakozó felületen. Így ezt is orvosolni kell majd a könnyebb indítás érdekében.

De a lényeg, hogy kicsit ki lett takarva, kicsit elő lett szedve, kicsit be lett indítva, kicsit ültem benne, kicsit járt a motor, kicsit benzinszag lett...  és mindezt épp a Találkozó ideje alatt.