Esküvős kalandos
Az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk Csajos és Gyula esküvőjére egy évvel ezelőtt - ezúton is hatalmas köszönet érte!
Közben ugye eltelt egy pár hónap, s ahogyan közeledett a dátum, igyekeztem (volna) az autót ráncba szedni, hogy a jeles napon azzal vehessünk részt, hiszen az autó volt az, ami megalapozta ezt a baráti kapcsolatot IS.
De persze ez koránt sem olyan egyszerű soha, mint ahogyan ezt elképzeljük, így most is lettek benne érdekes fordulatok, kanyarok....
Kezdődött az egész azzal, hogy 6 héttel ezelőtt felhoztam Miskolcra az autót szervízbe, hogy legyen idő kicserélni a megfáradt küszöböket, amik sajnos nagyon ramaty állapotban voltak - köszönhetően a sok-sok évvel ezelőtti balesetnek és az azt követő lakatolásnak, ugyanis a víz sajnos rendre megállt benne, mivel ráttá tették a küszöböket. :( A szervízben közben kicsit összejöttek a dolgok, meg a munkák, így jó ideig hozzá sem tudtak kezdeni a megbeszéltek ellenére. Olyannyira, hogy már-már kezdtem teljesen elengedni a Polskival történő részvétel lehetőségét is. :( Míg nem a héten arrafelé volt dolgom, s meglepően vettem észre, hogy a kis autó már nem áll ott, ahol leparkoltam vele hetekkel ezelőtt, sőt az udvaron sem látom. Nagyon meglepődtem, hiszen az utóbbi időben már nem is kerestem őket telefonon, mert tudtam hogy tele vannak munkával. Így gyakorlatilag csütörtökön szembesültem azzal a ténnyel, hogy belekezdtek a kis autó javításába, s van rá remény, hogy szombatra autó lesz belőle.
Így pénteken meló után elmentem a hivatlba - ami újabb kalandtúra volt... - hogy 3 napos útvonalengedélyt kérjek az autóra, ugyanis nem minden nap adnak ki ilyet az adott hivatalban, annak ellenére hogy törvényi akadálya nincsen... a lényeg hogy megoldottuk ezt is, csak "véletlenül" rossz helyte húztam sorszámot, ahol a hölgy volt olyan kedves és megoldotta ezt az eleinte megoldhtatlannak tűnő problémát. Ezúton is hatalmas köszönet érte.
Ezt követően a nap végén, mikor mindkét munkahelyemen végeztem, útra keltem Tokajba, ahol a szétszedés történt hetekkel ezelőtt, hogy elhozzam a szükséges dolgokat az autóhoz, mivel csak egy vezető ülést hagytunk benne.
Gyakorlatilag minden adott volt ahhoz hogy a kis autó is jelen legyen a nagy napon, már csak össze kellett rakni. Így szombaton míg mások az igazak álmát aludták, útra keltem a szervízbe. Miután mindkét küszöb felkerült, az összerakás következett, amit sosem jó elkapkodni, ugyanakkor most sietni kellett, mert 11-12 körül szerettem volna elindulni, hiszen Vác elég messze van. Főleg egy olyan autó esetében, ami az elmúlét pár évben sajnos nem nagyon ment. :( A lényeg hogy beleadtam apait, anyait és összeállt a technika gyakorlatilag 3/4 10-re teljesen menetkész volt az autó. Felhívtam a nagyon kedves kolléganőmet, akit már hetekkel ezelőtt felkértünk bébiszitternek az esküvő napjára, hogy segítsen már rajtam egy kicsit, mert egy seggel nem tudok két lovat megülni, s az autókat haza kellene vinni. Megoldottuk, hazavittük, segített, megtankoltam az autókat, megváltottam a matricákat és a világot is természetesen, majd egy kisebb késéssel ugyan, de útnak indultunk.
Eleinte semmi gond sem volt, teljesen jó ütemben haladtunk, ellenben sajnos a 37°C fokos hőmérséklet nem sokat segít egy épített kis autó estében, ugyanis a forró aszfalt miatt, nem tud olyan ütemben hűlni, mint ahogyan melegszik sajnos. :( Így volt ez régebben is sajnos. Csak most ugye még sietni is kellett volna, hogy nehogy lekéssük az időpontot, meg ugye egy kicsit ott lógott a levegőben a műszaki meghibásodás lehetősége is egy olyan autó estében ami mostanában nem nagyon ment. Odafelé a melegedésen túl szerencsére nem volt semmi gond, nagyon jól jött a kis autó, s nagyon sok elismerő pillantást és integetést kaptunk útközben, amik mindig nagyon jól esnek.
Ekkor még a srácok sem tudták, hogy jelen lesz a kis autó is az esküvőn, ahol nem volt ugyan elvárás a polskival történő megjelenés, de egy kicsit mindenki úgy volt vele, hogy mégis csak azzal illene ha lehet. A cél előtt kb 5-8 km-rel hívott fel Piszkor, amiből persze egy kurva szót sem hallottam, s szerintem ő sem hallott semmit sem... Ekkor osztottam meg egy képet, amiből egy páran már sejtették ugyan, de nem hitték a tényt.
Mikor megérkeztünk a szállásra, s összefutottunk Emeséékkel, ő említette elsőként, hogy Lencsi épp az ablakon nézett kifelé, s megjegyezte, hogy megjöttek Robiék a polskival... Eme meg is jegyezte neki, hogy biztosan nem azzal jöttünk szerinte... Ahogyan a másik helyszínen állítólag KG is meglepetten kapta fel a fejét a szálláson, hogy "ez egy 900-as!!!!"
Szóval mindenki hitetlenkedve fogadta a hírt, a tényt, és meglepetten Sőt Gyula még akkor is kételkedett, mikor mentünk kifelé az autókért, hogy beálljunk a fotózásra velük, hogy én hova megyek.
Úgy gondolom sikerült a meglepetés erejével hatni mindenkire
Milla pl amikor csak tehette, simogatta a kis autót, ami külön jó érzéssel tölt el mindig, hogy Ő is szereti, s számára is nagyon kedves. A party eszméletlen volt, a társaság fenomenális, a helyszín nagyon szép, a menyasszony gyönyörű és ott volt Gyula is...
Nagyon szépek voltatok, nagyon jó buli volt, még ha 1/2 3-kor utól is ért a fáradtság - amit most már esetleg megértetek.
Nagyon nagyon örültünk mindenkinek, akivel csak találkoztunk.
Nagyon jó volt titeket újra látni, s az estét veletek tölteni. Utána aludtunk egy rövidet a másik szálláson, ami 5 km-rel visszább volt, majd kissé fáradtan ébredtünk, reggeliztünk, és pakolásztunk, majd útra is keltünk 11-kor.
Amikor is valami 6-ik érzék féle azt súgta, hogy ha hosszabb is az út, ezúttal ne autópályázzunk...
Hát...
Hogy is mondjam...
Ez valahogy bejött ezúttal is, ezért hallgatok a megérzéseimre.
Eleinte abszolút nem volt semmi gond, így hogy nem rohantunk még a motor sem melegedett túl, kényelmes 90°C-on tartható volt a vízhőfok, aminek nagyon örültem. Haladtunk szépen már a 3-as főúton, mikor is Káplnán megálltunk az egyik nagy kedvencünknél, amerre mostanság sajnos ritkán járunk, a Rétes-Várnál. A hely valami eszméletlen! Mai napig hagyományosan, kézzel nyújtott rétest forgalmaznak, gyártanak, készítenek, sütnek. Tipikusan az a fajta, amit ha megkóstolsz, lefosod a bokádat!
Annyi volt most, hogy nem volt. :( Későn érkeztünk s elfogyott. Így tovább indultunk hazafelé, de messzire nem jutottunk, ugyanis települést elhagyva, valami hirtelen egyszer csak elszabadult a kis autó motorjában. Eleinte a hangok alapján a váltóra tippeltem, de ezúttal sajnos nem. Ez elég egyértelműen a motorból jön sajnos. :(
Így az első lehetséges alkalommal lekanyarodtam a főútról, s kezdődött az agyalás, hogy hogyan is tovább...
Vontatókötelem persze nem volt, mivel az nem kell, azt nem rakom be annak ellenére, hogy van vagy 2db-om, azt lent hagyom Tokajban... Az autómentő bérlősöket hívtam, sajnos nem értem utól őket, így visszamentem Kápolnára és a benzinkúton vettem egy kötelet. Bár bevallom férfiasan nem voltam elragadtatva az ötlettől mivel 3 nővel voltam együtt (bár nem egészen így képzeltem el... ) és vontatni még egyikük sem vontatott. Kicsit féltem, de lássuk be, nem volt mit tenni, haladni kellett ha haza akartunk érni. Elmodtam Nórinak szépen, hogy mire ügyeljen majd amikor húz, hogy lassan induljon el, úgy váltson, hogy a nyomatéknak sebességnek ideje se legyen leesni, ne vegyen hirtelen féktávokat, és felejtse el az "itt még én átférek" hozzáállást, mert most kétszer hosszabba a szerelvény.
Elindultunk. S pár km alatt úgy ráérzett a vontatásra, hogy jó pár ember megirigyelhetné tőle! És ez nem vicc! Szó szerint élmény volt, ahogyan vontatott, nem rángatott, nem fékezgetett, nagyon szépen hazahúzott 70 km-ről, ami azért első vontatásra, mindennek mondható, csak kevésnek nem!
Maximális tiszteletem és minden elismerésem az övé!Volt pár vontatásom az elmúlt 20 év alatt, van vagy 3 ember, akivel bármit elvontatnék bárhova gondolkodás nélkül, ahogyan van sajnos olyan tapasztalatom is, akikkel 1 m-t sem vontatnék újra. Sőt olyan is volt, akit inkáb leakasztottam magam mögül, mert annyira nem értette meg hogy mi is a dolga....Na mindegy, szóval van egy pár tapasztalatom (sajnos, vagy szerencsére), de ez a legutóbbi, minden elképzelésemet felül múlta!
A kis autó itthon van, hazaértünk, a továbbiakat még nem tudom, mert egyelőre most sem időm, sem energiám sem keretem nem lesz arra, hogy motort építsek. Hiszen 10 évvel ezelőtt sem 2 Ft-ban volt egy ilyen, nagyság rendileg 200.000.-ben volt és "csak" egy utcai motor volt. Futott kb 150.000 km-t, elvitt s visszahozott sok szép helyre és okozott ezalatt nagyon nagyon sok örömöt, boldogságot. De ennek most egyelőre ennyi sajnos.
Hát így telt ez a hétvége.
Kommentek
KG
Az elkovetkezendo 1-2 het foglalt, de utana egy csaladi hetvege Miskolcon? Fotengelyem asszem van, csapagyak is. Minden 2S allapotban, hogy legyen izgalom.Marczin Róbert
KG #56604:Sima Liba!
Mint a régi szép időkben, amikor még fiatal voltál...
obrotka gyula
Jó volt újra látni a verdát, nagyon jól esett, hogy összeszögeltétek az eseményre. Gidának is jár a köszönet.Motorhoz meg, ha kell bármi és tudok segíteni, akkor megtalálsz. Esetleg Belcord kft. Eger?
Marczin Róbert
obrotka gyula #56606:Köszi!
Jó volt újra vezetni is, kicsit meghajtani
Érdekes hogy nem odafele esett szét amikor űztem, hanem mikor hazafele normálisan jöttem vele...
...szerintem ehhez nincs hozzászokva
Köszönöm, köszönöm!
Ez egy jó tipp, majd rákeresek, hogy mivel is foglalkoznak ők.
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!