Na és akkor.
 Elhoztam a hengerfejet, szépen rendbe tették a srácok a ROBCO-nál. Kapott síkolást, tuti ami fix alapon, szépen meg lettek marózva a szelepfészkek, be lettek újra csiszolva a szelepek, felkerültek a szelepszár szimmeringek. Valamint gyönyörű szépen le lett pucolva a hengerfej mindenhol kívül-belül. Egy szóval le a kalappal előttük, mert szép munkát végeztek - nem hiába járok már hozzájuk jó ideje - .
 Hengerfej tömítésből ELRING-et választottam, mert legutóbb se volt rá panasz. Reméljük ezúttal is beválik majd.
 Hengerfej csavarok maradtak, mivel még csak egyszer voltak nyomatékre lehúzva, így bízom benne, hogy nem nyúltak el teljesen.
 A hengerfej tömítést végül szárazon tettem fel, a hengerfej csavarokat előírásnak megfelelően olajoztam a menetes részüknél, valamint a fejüknél, majd szépen sorrendben kézzel meghúztam őket, majd 3 lépcsős nyomatékkal húztam le a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel.
Bekerültek ezt követően a szelepemelő rudak, szintén olajozva, hogy mindenhol legyen kellő kenése a motornak az indítózás pillanatától kezdve.
Majd felkerült a himbasor is pucolás után, minden olajjárat ki lett takarítva szépen.
Felkerült az új termosztát is, kíváncsian várom hogyan fog muzsikálni majd, valamint bekerült az új gyertya sor is, szintén maradtunk a jól bevált BOSCH SUPER 4-esnél.
 Az ékszíjtárcsát pedig ma elvittem az esztergályoshoz, hogy méretre igazítsa az új szimmeringhez.

 Lassacskán megy össze fele a motor, de csak lassacskán.
Hosszabb csavarokra volt szükség a karter felszereléséhez, s ez természetesen csak akkor derült ki, miután lemasszáztam a tömítéseket, hagytam bőrösödni, majd tettem volna fel a kartert... persze hogy nem értek bele az eredeti 6-os csavarok, persze hogy hirtelen nem volt kéznél egy hosszabb sem... >
Így megint egy nap kényszer pihenő, majd folyt köv.
Másnap, csavarokkal a kezemben, újra elszántan, megújult erővel álltam neki a szerelésnek, Jani ismét felfűtötte a garázst, s folytattuk ahol abbahagytuk. Felkerült végre az alu karter a blokkra, kapott még egy utolsó tisztítást a blokk kompletten, majd felkerült a vezérműfedél is. Ez utóbbival lesz még egy kis projekt, pontosabban az ékszíj tárcsával. Ugyanis abból kifolyólag, hogy ez a motor sem fiatal, a karbantartások, felújítások ellenére, az ékszíjtárcsa még vélhetőleg gyári, így mint szinte minden hasonló korú 900-as blokknál, az ékszíjtárcsa be van maródva már a főtengely-szimering vonalában, így hiába cserélem jobbnál-jobbra (forgásirányos Cortecora) előbb-utóbb mindig szivárogni kezd sajnos.
 Ezért hát elkezdtünk keresgélni, hogy milyen szimmering jöhet szóba, ami külső átmérőre ugyanilyen mint a gyári, de belső átmérőre szűkebb, s ehhez a mérethez leszedethető az ékszíjtárcsa. Relatíve hamar rátaláltunk a jónak tűnő megoldásra, Lada szimmering lesz a nyerő remélhetőleg. Ez a gyáritól 2 mm-rel szűkebb belső átmérőjű, így csak annyi dolgunk lesz remélhetőleg hogy az esztergályossal szépen felpolíroztatjuk az ékszíjtárcsa tövét a szűkebb mérethez. Remélhetőleg beválik majd a beavatkozás, s nem fog többé ereszteni.
 Ezt követően szépen a helyére tettük a blokkot, összecuppantottuk a váltóval, s rögzítettük a hátsó tartó ponton, s itt be is fejeződött a szerelés, ugyanis nem tudok tovább haladni, míg a hengerfej el nem készül.
 Elvittem ugyanis a ROBCO-céghez, hogy inkább nézzenek rá lehetőség szerint, ugyanis nem szeretnék meglepetést menet közben. (Legutóbb még nem náluk készült ez a hengerfej, ellenben 650-est már javíttattam velük, s maximálisan elégedett voltam/vagyok). Nem voltam túl vidám miután egyeztettünk a vizsgálatokat követően. :(
A síkja a megengedhető 0.05-höz képest 0.04-nél tart. :(
A szelepek újak voltak ugyan annak idején, zárnak is, de eltérő szögeket mutatnak már a fészkekkel. :(
A szelepszár szimmeringek valószínűleg szintén ennyit bírtak. :(
A gyertyamenet is visítós, valószínűleg le lehet húzni nyomatékkal, de kérdéses hogyan reagál majd a hőingadozásra. :(
Tehát: síkolás, szelepülék marózás, szelep csiszolás, gyertyamenet javítás, szimmering sor csere, + szerelés, + tisztítás (30-40-el megint kintebb...)
 De inkább most legyen ismét rendbe szedve, mint sem összeszerelés után 300 km-rel hulljon szét valami.
 Amint időm engedi, szeretnék + egy vízcsövet befűzni a fűtés miatt, ugyanis ha minden jól megy, kiváltjuk a gyári termosztátot egy Seicento termosztátra, aminek egyel több vízcső kivezetése van, így nem kell variálni majd a fűtéssel remélhetőleg télen-nyáron, valamint nem kell kacifántos kanyarokat leírnia a víznek.
Reméljük ezek az újítások beváltják majd a hozzájuk fűzött reményeket.

 Nos....
 Mivel csapágy helyzetben előrelépés az nincs, ezért elkezdtünk haladni azzal, amihez nem kell a vezérmű tengely, és csapágy közvetlenül.
 Többszöri alapos tisztogatás után helyére került a főtengely, a nyugvócsapágyak, valamint frankón lehúztuk a csészéket is az előírt 60-as nyomatékkal. Szerencsére jól sikerült a köszörülés, mivel ellehet forgatni ezután is a főtengelyt a helyén.
 Unalmunkban atomjaira széthúztuk a himbasort is, és alaposan kipucoltuk az egészet, többek között az olajjáratokat is. Ráfért..... Sajnos elég sok el volt tömődve közülük, gondolom 1983-óta nem nagyon volt ennyire széthúzva....
 Jól jött az is, hogy két motorom van, ugyanis a motorban, ami eddig bent volt,  csúnyán bevoltak szakadva a szeleprúd emelő csészék aljai, a vezérműtengely bökdöséseitől. Vélhetőleg az egyik valami silányabb anyagból készülhetett, mert a másikban is közel azonos mennyiségű kilóméter van, mégis tökéletesek.  Ezek a csészék is alapos tisztításon vettek részt, hogy kellőképpen tudjanak majd mozogni a fészkükben, miközben a csini vezérmű tengely bütykei bökdösik majd alulról finoman őket...
 Leütésre kerültek a dugattyúk is, és gondolkodóba ejtett a hajtókarok könnyítése is, hamár szét van borítva a motor atomjaira. Végül is a ésszel csinálja az ember, ezzel is csak nyerhetünk. Csak a hajtókar grammolással szerintem elfog menni még egy kis idő.    De szerintem ez nem gond, valamit, valamiért....
 Közben megcsodáltam újra a zsír új olajpumpát, amivel már remélem hogy nem lesznek olyan problémáim, mint az előzővel. A motorblokk olajfuratait is kellően átmostam Brigéciollal, Benzinnel, majd Nitrohígítóval, és ezek után átfújattam kompresszorral is. Ha ezek után is maradt valami benne, az vagy Uri geller, vagy az a másik ipse aki Claudia Shiffert "kezelgette" leszármazottja lehet amx.
 Érdekesség képpen, (asszem Hollóval beszéltem erről, meg KG-val, és Baz-zal) az olajpumpa aljában van egy furat 3 db körömmel, ami alatt egy alátét féleség helyezkedik el, ennek feszül neki a nyomás szabályzó szelep rugója normális esetben. A kiszerelt olajpumpában ez az alkatrész valami miatt nem volt benne, ezáltal kellően nagy nyomás hatására a rugó inkább kifordult félig a lyukon. Ebbl adódott az olajnyomás veszteség főként.
 A két hajtókar súlya között annyi a különbség pillanatnyilag, hogy az egyik 310g-os, a másik 450g-os. De asszem ez még nem elég..... Talán 250g-nál megállunk.

 Természetesen a tegnapi nap sem telt tétlenkedéssel. Csak ez az a fázisa a motor generálnak, motorépítésnek, ami nem igazán a haladásról szól. Ez pedig nem más, mint a motor mosás, és annak alkatrészeinek mosása, tisztogatása a lerakódott motorolajtól, olajsártól.
 Ez az a munkafolyamat, ami kissé kedvét tudja szegni az embernek egy ilyen alkalommal, mivel csak az idő telik iszonyatosan, valamint a használt oldószerek. Én tegnap kb harmadszor mostam már a blokkot a Brigéciolos áztatás, majd gőzborotvás motormosás után, de sajna még mindíg nem az igazi, még mindíg nem patyolat tiszta. Így legközelebb valószínűleg előkerül még némi Nitrohígító is, a tegnapi Benzin után. Amivel több eredményt értem el agysejt pusztításban, mint motormosásban szerintem, mivel nem tudtam néha, hogy valóban rigót látok, vagy pedig egy izomsorvadásos kigyúrt sast....    Ilyenkor inkább kicsit abbahagytam a tisztogatást, és elmentem sétálni, ám nem túl messzire, hogy ebben a bódult állapotban könnyen visszataláljak....
 Mosásra került a frissen köszörült főtengely, a motorblokk, a deklik, a himbasor, s a hengerfej.  A szelepeket újra becsiszoltuk, majd le is ellenőriztük, hogy milyen munkát végeztünk. Helyére raktuk a szelepeket, és a szeleprugók felhelyezése nélkül felöntöttük a robbanás teret benzinnel, majd vártunk, hogy valahol megjelenik-e esetleg a betöltött benzin akár a szívó- , akár a kipufogó szelep csatornájában. De szerencsére nem. Így vélhetőleg jó munkát végeztünk, sőt ha felkerülnek a szeleprugók, azok még jobban fogják a helyére feszíteni a szeleptányérokat a szelepfészekben. Szóval haladtunk mi megint, csak nem valami villám gyorsan. De ha már szét van döntve a motor atomjaira, akkor igyekszem minél jobban megtisztítani, hogy minél kevesebb lerakódott olaj oldódjon fel a motorban az összerakás után üzembehelyezve. Remélem sikerül.
 Meg azt is remélem, hogy a jövőhéten sikerül esetleg berakni az összefűzött blokkot a kisautóba, mert elvileg hétfőn reggelre minden megérkezik hozzá, ami most még esetleg nincs meg. Uána már végképp csak az időről fog szólni az egész, meg az időjárásról, és némiképp a kedvről. Mert ha nyűgös vagyok, olyankor inkább egy szöget sem veszek a kezembe, mivel csak elrontom... Ilyenkor inkább kivárok, és majd folytatom másnap.